szeretet címkéhez tartozó bejegyzések

Dobozba zárt szárnyak, avagy angyalok, vagy emberek?

Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő…sem a tér..valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2021-04-13.

Emlékszem repdestem…
Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő, sem a tér, valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…  Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Egyre jobban hiányzik az az élet… az idő, amikor még nem kellett megfelelnem és elszámolnom senki felé, amikor kedvemre ugrálhattam a zöld fák ölelte dimbes-dombos utak buckáin át. Azt sem tudom, hogy gyermekként éltem e meg mindezt, vagy még annak előtte, egy másik életben történtek velem a csodák. Kár is elmélkedni, mert nem ez a lényeg. No, nem most világosodtam ám meg hirtelen, sem nem lettem hirtelen bölcsebb, tán csak az a röpke ötven év, mit magam mögött hagytam, világított rá néhány fontos dologra. Mert, az igazán lényeges dolgokat, sosem mérik nagykanállal. Azokat egészen kicsi porciókban adagolják. Azért is tudnak örülni a kisgyermekek, minden apróságnak.

Aztán rájöttem, hogy a szárnyalás mellett meg kell tanuljam a földön járást és maradást is. Gyökeret kell vernem. Itt a földön. Olykor nehezebb, mint hinnéd. Főként azoknak, akik dobozba zárják szárnyaikat. Mert hogy sokan elteszik őket. Nehezebb napokra. Nehezebb napokra? Lehet még ettől is nehezebb? Bizony lehet. Aztán persze olyan is előfordul, hogy valakik a szebb napokra tartogatják gyönyörű tartozékaikat. Mert bizony egyszer hozzájuk tartoztak ezek a szépségek.

És, hogy lehet e a földön szárnyalni? Hmm… Megpróbáltam nem is egyszer. Volt, hogy egészen sokáig sikerült a levegőben maradnom, ám mindig akadt, aki visszarántott a földre. Biztosan jól tette. Nem mondom, nagyon is jól éreztem magam ott fent, csak közben elfelejtettem a föld dolgaival foglalkozni. Például a pénzkereset, a csekkek, a materiális felelősségvállalás dolgaival. Mert, hogy az nem az angyalkák dolga. De nem ám. Csak, hogy én nem vagyok angyal. Én, egy földön élő ember lennék, vagy valami ilyesmi. És akik a földre leszülettek, azoknak bizony meg kell tanulniuk az élet rögös talaján is helytállniuk.


Erre léteznek egész jó kis gyakorlatok. Meditálhatsz, hogy gyökeret verj, uppsz ez megint egy kis lazulás és álmodozás. Legalábbis nálam. Na, jó, szóval meditálhatsz, gyakorolhatsz mezítláb a kertben, hogy a talajjal érintkezésbe lépve, megtapasztald, mennyire bírod a földet. Aztán még ölelgetheted a terebélyes, vastag törzsű fákat.

Óh, én ezt a foglalatosságot nagyon szeretem. Rendesen bele tudok ám merülni. Így aztán bármennyire is a földi kapcsolódás a cél, elég hamar az égi szférákba repdesek újfent. Természetesen pénzt is kérhetsz a földi szolgálataidért, amelyekért igen sokat tanultál. Megkérheted az árát a tevékenységednek, tisztességesen. Az időnek, amit annak idején magadra, a tanulmányaid elsajátítására áldoztál, most pedig az idődre, amit másokra szánsz. Mindez arra ösztönözhet, hogy megtanuld, milyen az adok-kapok egyensúly. Mennyire vonz, vagy épp taszít téged az anyagi procedúra.

Egy biztos, ha itt akarsz élni a földön, muszáj belépni a körforgásba, mert ha nem teszed, előbb-utóbb elnyel a föld. Vagyis a rengeteg földi matéria. Én sokszor csak macerának hívom, mert számomra ez kissé macerás. Arra is rá kellett ébredjek, hogy az itteni létforma, nem olyan sima ügy, amilyennek jómagam, annak idején elképzeltem. Azért kaptuk a hátizsákot, hogy viseljük, hordjuk. Olykor megrakjuk kövekkel, olykor meg mások rakják nekünk tele.

Mi pedig hűségesen cipeljük terheinket. Mint, ha csak kötelező lenne. Pedig nem az. Simán kiszórhatjuk a kavicsokat, főként, ha azok időközben mázsányi szikladarabokká nőttek a hátunkon. Úgyis jönnek majd újabb kövek. Drágák, meg csiszolatlanok is, aztán lesznek homokkövek, ásványok, és olyanok is, amelyekkel rendre dolgunk van.

Mert, fel kell ismernünk, melyek a saját terheink, amelyeket akár meg is szerethetünk és idővel letehetjük őket, ha majd kellően elfáradtunk. Ám, épp így ideje elkülönítenünk a mások terheit, amelyeket nem a mi gerincünkre szabtak odafent. Mert, ha túl sok keménységet pakolunk fel magunkra, idő előtt elcsontosodunk. Megkeményedünk. Éa akkor, mi lesz így velünk? Hová fogjuk tudni visszacsatolni a szárnyainkat, amikor majd elővesszük a dobozból őket, hogy újra szárnyalhassunk?

Frenyó Krisztina

Feltámadás, avagy Jézus és Buddha egy lakásban

Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról… Garbóczi Tünde

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-03-29.

“Évek óta hiszek mindenben, ami az Univerzum szerves része, így a vallásokban is, és követem a keresztény, a buddhista és a taoista szokásokat, elveket. Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról…” – Garbóczi Tünde –

Garbóczi Tünde ismét olyan ajándékot hozott nekünk Húsvét alkalmából, hogy nemlehet szó nélkül elmenni mellette. Csodásan köszönjük Tündi, hogy rávilágítasz a lényegre, miszerint nincsenek határok és különbségek a LÉNYEGET illetően. Vallások és vallási nézet-eltérések adódnak ugyan amerre csak szétnézünk, de a végén minden ugyanazon ősforrásba jut vissza. Az örök körforgás, az Univerzum csodája folyton-folyvást megújul és megfáradt lelkeink, ennek az arany fénynek a pompájában fürdenek, tisztára mosva magukat egy következő létformába. Akár hiszitek, akár nem, a Feltámadás Ünnepén megjelenhet a Tao is, az otthonotokban. Nincs semmi baj azzal, ha egy keresztény ember lakásában megjelenik a polcon Buddha, vagy a rózsafüzér mellett gyógyító kristálykövek nyugszanak. Minden, mindennel összefügg, sok minden megfér egymás mellett, ha a szándék ugyanaz, a földi itt tartózkodásunkat illetőleg. Minden igyekezetünkkel próbáljunk meg a Jóra törekedni és akkor már nagyon sok mindent megtettünk a magunk és a körülöttünk lévő világ jobbátételéért. És akkor következzenek Garbóczi Tünde gondolatai:

Húsvét Ünnepe és egy kis ide illő Feng Shui rendezkedés

Első hallásra a kettőnek semmi köze egymáshoz, és teljesen igazad is van, ha így gondolkozol. Két vallás (keresztény és taoista) és két keleti földrész (Közel és távolkelet) a hazája. És mégis a Szellemiség Törvénye és elve alapján, miszerint az Univerzumban minden a nagy Egység része, sokkal több az összefüggés, mint gondolnád.
Nézzük most ezt a két csodás dolgot egy szemüveggel, egybeolvasva, hogy mit jó tenni az otthonodban Húsvét Szent Ünnepe előtt, között és után. Az eredmény pedig egy külső-belső átalakulás (ahol éppen arra szükség van) az ünnep misztériumának teljes megélésével. Boldogság, Békesség és Szeretet.

Nagycsütörtök a változás, az elmúlás és a halál elfogadásának napja.

Jó, ha tudod, olyan halál, amit az ember a félelmeiből és tudatlanságából kreált nem létezik… Itt sem a fizikai halálról van szó… hisz ugye az nem létezik. Ez egy magasabb rendű dolog. Ha ismered Jézus történetét, és megérted azt, amit Ő tett ezen a napon, a vacsorán és utána fent a hegyen, akkor ez a nap a teljes átadás egy magasabb akaratnak és alázatos meghajlás a dolgok változása felett.
A Feng Shui elve szerint legjobb nap egy jó kis takarításra, tértisztításra, lomtalanításra, a már szükségtelen dolgoktól való megválásra. Ha még nincs időd ma ezekre, de szeretnéd kihasználni az itt lévő erőket, és megélni ezt a napot is úgy, hogy segítse az életedet a fentiekben, akkor tegyél meg pár gyors dolgot: Ennek a területi szimbóluma Észak-Nyugat. Az otthonod ezen területén törölgess le valamit, dobj ki, vagy ajándékozz el legalább egy olyan dolgot, amire már nincs szükséged, vagy amit nem szeretsz. És még egy apróság, ha megteheted, ma ne vásárolj tartós dolgot, tárgyat, csak élelmiszert, ami alapból ki van téve a változásnak.

Nagypéntek az áldozathozatal napja.

Ez a nap egy lelki Feng Shui nap. Fontos a meditáció! Agyalni kellene először egy nagyon lényeges dolgon, aztán amit így ki elmézel, azt valamilyen formában jó lenne meg is élni. Az agyalás tárgya az önfeláldozás… Miben tudsz áldozatot hozni, miben nem, és hol érzed magad áldozatnak? A nap végének ígérete, hogy helyre rakja benned azt az isteni elvet, hogy boldog csak úgy lehetsz (és megváltott) ha oda tudod magad adni másoknak.
Itt jön be egy kis asztrológia – önmagadat másokért és a feladataidért kapod, nem az egód felpumpálása miatt. Azaz szolgálj. Amilyen vagy, amilyen képességekkel, adottságokkal rendelkezel, attól ne legyen nagy az arcod, mert nem a tiéd, ne tartsd meg, mert másoknak lenne rá szükségük. Ha megteszed, már meg is tanultad, és nem áldozat, hanem megváltott és boldog leszel…
Feng Shui életterülete a Kelet. Az otthonodban itt kellene egy kicsit tevékenykedni ezen a napon. Legyél itt, használd ezt a területet, meditálj, ha alkalmas rá. Elég pár perc, csak a fenti kérdések fognak a legjobban előre vinni. Meditálhatsz a húsvéti menüről is, csak legyen benne a kérdés, hogy mit tehetek másokért. Ha pedig még ezen is tovább szeretnél lépni, akkor nincs más hátra, mint tenni valamit másokért…

Nagypénteki meditációra még vannak helyek, ha jönnél várlak, itt olvashatsz róla.

Távolság és időbeosztás sem akadály, a hanganyag hozzáférhetőségét ezen a linken találod.

Folytatás következik a témában a többi ünnepnappal… 

Nagyszombat a belső útban való hit napja.

Húsvét vasárnap a remény napja.

Húsvét hétfő az új élet és a szeretet napja.

Persze még sok más szimbólum és misztérium is van mellette, de most ezeket emeljük ki, és energetizáljuk az otthonunkat minden nap egy kis Feng Shui tennivalóval.

Apróbetűs rész: 
Egyik szenvedélyem a vallások megismerése, a szimbólumok és a szokások összehasonlítása, az egységük és az összefüggéseik kutatása. Ez az írás ezen tanulmányaim alapján született. Teljes hipotézis, nincs tudományos alapja, nem találod meg máshol, viszont használd, amit jónak látsz, dobd el, ha máshogy tennél, csak legyél ebben is szabad gondolkodó. Engedd meg magadnak a saját hitedet! Évek óta hiszek mindenben, ami az Univerzum szerves része, így a vallásokban is, és követem a keresztény, a buddhista és a taoista szokásokat, elveket. Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról…

Garbóczi Tünde
www.garboczitunde.hu

Köszönjük neked Tündi, bölcs és mindenképpen elgondolkodtató gondolataidat. Örülök, hogy ez a kor már megengedi, hogy elfogadóbbak legyünk és hangot is adhassunk a nézeteinknek. Vannak örök igazságok és vannak olyasmik is, amelyeket ma már másképp értelmezünk, mint felmenőink tették hajdanán. Nincs kőbe vésve semmi, az emberi gondolat és képzelet határtalan szabadsággal bír. Kedves olvasóink, békés magatokra találást és emelkedett gondolatokat kívánok nektek a Feltámadás Ünnepét megelőző csendes napokban!

Szeretettel: Frenyó Krisztina

Karácsonyi Képeslap másképpen

Karácsonyi Kampány és egy kisfiú álma. Hogy is van ez? Cikkünkből fény derül a varázslatra, amellyel te is gazdagabb lehetsz az ünepek előtt, alatt.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-12-12.

borító kép

“Álmodni, vágyni és olykor kapni, Szeretettel magamat adni, ezüst-tálca helyett egy megvalósult álom, ragyogó fényben ölel át Karácsony! “

Ugye mindannyian szeretnénk megajándékozni szeretteinket egy karácsonyi képeslappal, amely lehetőség szerint kedves, szép és különleges? Talán, ami ilyenkor mégis a legtitkosabb vágyunk, hogy maradandó legyen, és évek múltán is visszakereshessük a nagyi dobozából, vagy megpillantsuk barátnőnknél a falon, netán egy díszes keretben. Tavaly, épp ilyenkor Karácsony táján, képeslap minták után kutakodtunk a neten, amikor rátaláltunk a Csodára. Azonnal rabjává váltunk az oldalnak és a 2016-os évet  már egy innen választott gyönyörű köszöntővel zárhattuk. Idén ismét  itt  kerestünk egy kisfilmet, amely személyreszabva juttatja el olvasóinkhoz, azaz hozzátok a Karácsonyt és a Szeretetet! Azóta sem találtunk ennél jobb és szélesebb kínálatú felületet, ahol íly módon figyelnek a keresletre, avagy a vásárlói igényekre, mint itt. Jó szívvel mutatjuk be nektek is ezt a páratlan lehetőséget, mint egyben az ajándékozás és örömszerzés egy újragondolt formáját.

kisfiú postaládás

Megismertünk valakit, aki felnőtt férfiként valósította meg gyermekkori álmát, mert kitartott mellette, hitt benne és küzdött érte. Ahogyan teltek-múltak az évek, lelkesedése nem hogy hanyatlott volna, sokkal inkább lángra lobbant és igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Ez a férfi, munkatársaival olyasvalamit alkotott, amely maradandó élményt nyújt mindazoknak akik adnak és kapnak egyaránt, miközben a környezettudatosságra is odafigyelve, időt, értéket és érzéseket ajándékozhatnak az emberek egymásnak általa.

Laci gyerekkel borító

Vajda László személyében egy olyan segítőkész szakemberre találtunk, aki nekünk laikusoknak, – és komplex videófilmek összerakásához mit sem értő emberkéknek – is részletes információval, akár többszöri interaktív telefonkapcsolatot igénybevéve is rendelkezésünkre állt. Hogy ki is ő valójában és miről is szól ez a Karácsonyi Kampány, illetve hogyan is küldhetsz te is egyedülálló videóképeslapot szeretteidnek, ügyfeleidnek, vásárlóidnak? A hosszúra nyúló  sorok helyett, most a lényegretörő kisfilmben találjátok meg a választ.

Ilyenkor, az ünnepek idején sokkal inkább felerősödnek az érzések szinte mindenkiben. Jóval érzékenyebbek vagyunk, mint az év más szakaszában. Hogy miért? Talán, mégiscsak van valami varázslat ebben a Karácsonyban.

A rengeteg figyelmeztetés, jótanács, ezeréves bölcsességek ellenére is rohanunk, kapkodunk, utolsó pillanatokra hagyva mindent. Ezáltal frusztráltakká válunk, és pont arra nem marad időnk és energiánk ami a legfontosabb az egész Karácsonyban, ez pedig a Szeretet! Mi lenne, ha idén kicsit megállnánk, elcsendesednénk és időt, élményt és érzéseket ajándékoznánk egymásnak? Ha odafigyelnénk valóban a másikra, például arra az emberre akivel egy lakásban élünk és olykor kevesebbet tudunk róla, mint a kollégánkról? Csak egy icipici változást kell elindítanunk magunkban és  szép lassan minden megváltozik körülöttünk.

Vajda Laci szívhe szóló

Ha szeretnél több érzést és információt gyűjteni a karácsonyi Feelingedhez, kattints ide: http://karacsonyikampany.hu/karacsonyi-video-kepeslap/

Ha pedig már kiválasztottad a saját Ünnepi Feelingedet és gyorsan szeretnél egy maradandó élményt szerezni valakinek, kattints ide még ma:

http://e-kepeslap.multimstudio.hu/?karacsony=feeling

És íme, a mi idei Karácsonyi Feelingünk:

 

Frenyó Krisztina

U.i.: Hogyan köszöntsd fel ügyfeleidet idén Karácsonykor?

Kattints a válaszért: http://karacsonyikampany.hu

 

 

 

 

Az öngyógyítás szent hármassága

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-16.

varga-tibor-es-dr-papp-lajos-kozott

“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos / A szív szava

Pár napja történt, amikor is egy különleges ÖNGYÓGYÍTÓ délutánon vehettem részt, és újra átérezhettem a Szeretet erőteljes jelenlétét. Az Érthetően az Egészségért Alapítvány szervezésének hála, testközelből hallgathattam Professzor Dr. Papp Lajos, Novák Csaba életmód tanácsadó és Varga Tibor meditációs mester lélegzetelállító és lenyűgöző előadását a gyógyításról, a szabad gondolatokról és az öngyógyítás szentháromságáról. Elhangoztak mondatok, amelyek azóta is “gondolkodásra késztetik a szívemet”, mert itt legbelül hangosan kiabálnak: Nincs tudatosság nélküli érkezés, és csak a test-lélek-szellem egysége hozhat valódi változást, igaz gyógyulást az életünkben és nem mindegy az sem, mi történik az utolsó öt percben, no és, hogy utána mi lesz velünk…

csaba

“900! Jó napom volt, a főnök megdicsért, – az életet nem érdekli, von egyet a vállán, már csak 899. Rossz napom volt, már megint úgy nézett rám… – már csak 898. Beáztunk, sok a fizetnivalónk, vagy épp megnyertük a lottó ötöst? – Megint von egyet a vállán, és már csak 897. Az idő az nem megy, az jön, az élet ami megy.” Novák Csaba

Szívembe mart a felismerés, hogy mindaz, amiket Novák Csabán keresztül hallok, – és bizony nem elsőre – nyomot hagy bennem újra.  Az a kérdés, hogy tanulok e belőlük, és használom e majd az itt hallottakat akkor is, amikor hazatérek s újra munkához kezdek, vagy épp amikor összeszólalkozom valakivel, vagy még mielőtt megtörténne a vita. Számolok e magamban, és gondolok e, a 900 -ra majd akkor is? Csaba gondolataiból kiderült, hogy minket embereket az zavar, ami mellett döntünk, hogy majd zavarni fog bennünket. Tudatos döntés, mint hogy az is, amikor megjelentünk ezen a napon, itt ebben a teremben és valamiért úgy döntöttünk, hogy ezt az eső-áztatta délutánt itt töltjük. Jöttünk, mert valami dolgunk van itt, valakikkel találkoznunk kellett, valamit meg kellett hallanunk, de senki más nem lehet itt helyettünk, magunk érkeztünk.

csaba-kristaly

“Megbántanak, vagy megbántódsz? Nem mindegy. Ez egy nagy csapda, ám a szabadsággal az akarattal, a szabad akarattal MINDENT megváltoztathatunk, a reagálásaink helyett inkább lépjünk hátrébb és legyünk tudatosak.”    Novák Csaba

Csaba, a sok más fontos teendője mellett, többek között a szokásrendszereket vizsgálja, nálunk mi a helyzet, mi vajon megvizsgáltuk e már a szokásainkat, és mennyi is van pontosan? Hihetetlen számokat hallottunk, és valóban megannyi szokást hozunk-viszünk, cipelünk magunkkal, rengetegre nem is lenne szükségünk, sőt…A berögzült szokásainkat, egyenként felválthatjuk hasznos, jó szokásokra, és így szép lassan, no persze napi gyakorlással, életünk részévé válnak. Valóban meg akarunk gyógyulni? És teszünk is érte? Valóban? Csak mi magunk tehetünk elsőként magunkért bármit is, akármit, valamit. És, hogy motiváltak vagyunk e benne, először is mi motivál bennünket egyáltalán? Minden pillanatban azt tesszük, ami motivál bennünket, amikor panaszkodunk, és betegnek kiáltjuk ki magunkat, akkor abban vagyunk motiváltak, és így tovább.

csaba-eloadas-apanoramakep

” Például amikor egy hölgyet megdicsérek , hogy milyen szép a haja, egyből a füle mögé simítja a  frizuráját és azt mondja, – á ez a tincs még nem tökéletes, vagy amikor mondom a másiknak, hogy milyen jó a pulóvere, ő rögtön egy – á, ez csak turkálós – mondattal lerombolja. Puff neki…”                                       Novák Csaba

Novák Csaba életmód tanácsaiból azt is megtudhattuk, hogy ha a tapasztalatainkat nem bontjuk ki, azok nem érnek semmit, mint ahogyan az a tudás, felhalmozott tanulás, amelyet azután nem használunk semmire, éppúgy felesleges időpazarlás az életünkből. Az interaktív délután során hallhattunk még a jel, rutin, jutalom hármasról és a bűvös 900-ról is , a dicséretekről, amit azon nyomban lerombolunk egy kitérő mondattal. A tudatos és a számtalan nem tudatos döntéseinkről is hallhattunk, és rádöbbentettek a szavak bennünket, hogy a félek és a tudom, hogy félek kijelentés között óriási különbség van. Ha tudjuk, hogy félünk, akkor van esélyünk. Szó esett még a SZERETETRŐL, mellyel ha elkésünk, akkor igazán nagy a baj. És sokat beszélt Csaba még a megbocsájtásról, mert enélkül nincs boldogság a földön és azután sem, akár hiszünk benne, akár nem. Megbocsájtás nélkül, nem lehetünk boldogok. Kiégés? Igen, van ez a szó, ez az állapot, és ezen is mi változtathatunk egyedül igazán, esetleges segítséggel, ha erre van szükségünk. Igen, előfordul az a helyzet, amikor külső segítségre van szükségünk átmenetileg, de a gyökeres változást, csakis mi magunk hozhatjuk meg.

csaba-900

“Ha már csak öt perced lesz hátra a 900-ból, mit mondasz majd? Megbocsájtasz végre, vagy akkor is nyomod majd a – ez úgy nézett rám akkor – szöveget? Ne feledd, már csak 4 perc…az idő jön, az élet ami megy…már csak 3. ” Novák Csaba

Csabának haza kellett szaladnia az előadás után azonnal, mert ázott az otthonuk, ám mint mondta, ez a 900 – at egy cseppet sem érdekli. A döbbenetes gondolatok után, Varga Tibor buddhista tanító előadása következett, amely egy újabb lélekemlő állomásként lépett elő a – kinek  egyszerűbbnek, kinek nehezebbnek tűnő – fejlődési utunk során.

tibor-buddha-o

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Tibort rég óta ismerem és tapasztalom, hogy ő bár “nem gyógyít”, ám a közelében mégis gyógyulnak az emberek. Már pusztán a jelenléte is nyugalmat kölcsönöz és egy megmagyarázhatatlan boldogságenergiával tölti fel azt, aki a közelébe kerül. Engem szó szerint megszédített a beszélgetésünk közben, le is kellett ülnöm, viccet félretéve, van egy kisugárzása. 🙂 Varga Tibor bemutatkozása után így szólt hozzánk: – Vannak bizonyos feltételek, amelyeknek össze kell állniuk , és úgy néz ki, nálatok ez megtörtént, hiszen itt vagytok. Képesnek kell lenni arra, hogy a változásért tegyünk valamit, és ti eljöttetek, azaz képesek vagytok változtatni, és már azt is tudjátok, hogy minden tudás csak annyit ér, amennyit használunk belőle. Tudjátok mi kell a boldogsághoz? – intézte hozzánk kérdését a tanító. Mi meg válaszoltunk, ki így, ki úgy. Szabadság, egészség, pénz és még soroltuk egymás után tömegével. Tibor azután így folytatta: Az a baj, hogy feltételeket szabtok a boldogsághoz, pedig a boldogság nem ezeken a dolgokon múlik. 100 % -osan nem tudtok hatást gyakorolni sem az egészségetekre, sem az anyagi helyzetetekre, sem másra ebben az életben. A boldogság, az egy tudatállapot. Csak az öntudatos ember tud elégedett lenni. És, hogy miként lehet ezt a tudatosságot elérni? Rengeteg gyakorlással, és megígérem, nem lesz könnyű, de csodálatos érzés, ha csak a közelébe kerültök.

tibor-gondolkodo-fekvojo

“Beteggé csak a test válhat, a lélek megtorpan, ha  a test beteggé válik.”  Varga Tibor

Beszéljünk a tudatosságról és az egészségről, szót ejthetünk a betegségtudatról is és témát érintve a halál, mint olyan, sem lesz kivétel. – folytatta Tibor az izgalmas gondolatébresztőt. Hogy is van ez? A tudatos ember nehezebben betegszik meg, egyszerűen azért, mert egészségesebben él. Példának okáért, ha egy érszűkületes, cukorbajos ember a folyosón állva, fél lábbal cigarettázik, akkor ne csodálkozzon, ha hamarosan a másik lábát is elveszíti. Beteggé csak a test válhat, és a lélek megtorpan, amikor a test beteggé válik. Tudjátok ki a legnagyobb tanító? – kérdezett tovább bennünket Tibor.  A Halál, az bizony a legnagyobb tanító, és igenis létezik a halál pokla, már ha hisztek benne, ha nem, én tudom! A halál utáni állapotról beszélek és arról az utolsó 5 percről, amit még itt töltesz a földi létben. Na, akkor derül ki, hogy számodra a pokol vagy a  mennyország az az utolsó pár pillanat. Ezért is fontos, hogy egészségtudatosan éljetek, mert a tudatos élet után, egy tudatos és egészséges halált hallhatsz, és egy egészséges, fejlett tudatállapotba kerülhetsz. Egyszóval, nem mindegy.

tibor-fekvokep

“A tudatosságunk, az egy mindennapi tudatállapot, például amikor jól érzem magam a bőrömben, akkor tudatos vagyok, megfigyelem magam, és azt tanácsolom, ti is tegyétek ezt.” Varga Tibor

A megfigyelésre számos gyakorlat áll rendelkezésünkre, a legalapvetőbb egyszerű feladattól a bonyolultakig. Kicsiben érdemes kezdeni és bárhogyan is alakul a napunk, szánjunk legalább 5 percet magunkra, amikor elvonulva, csendben tudatosak lehetünk. Nagyszerű pillanatokat élhetünk meg mosogatás, aprítás, vagy éppen zuhanyozás közben. Ilyenkor általában nem zavarhatnak meg bennünket és megfigyelhetjük magunkat és a mozdulatainkat is alaposabban. Beszéljünk a pénzről is? Naná! – hangzott el Tibor ajkáról a mondat, majd beavatott bennünket a Szatipatthána titkaiba. A szatipatthána páli szó, amely a buddhizmusban a tudatosság alapját vagy az éberség alapzatait jelenti. A fogalom elnevezése szanszkrit nyelven szmrtjupaszthána, kínai fordítása ‘tudatosság-hely’ (念處). -a szerk.-  Az éberség állapotába rendszeres meditáció során lehet eljutni, ehhez igen nagy kitartás, sok-sok lemondás és meglehetősen hosszú évek kellenek. Tibort hallgatva egyfajta különleges tudatállapotba kerültünk, bár bizonyosan többen többféleképpen éltük meg mindezt. Ezután, Tibor, Eckhart Tolle gondolataiból idézett, és később is igen elgondolkodtató mondatok hangzottak el   a teremben. Megtudhattuk, hogyan születik a gondolat, és honnan ered maga a szó, majd a tudatos figyelem energiára terelődött az előadás, később a fogadalmakról, a tiszta beszédről, a hazugságról és a hűségről is szó esett. Nehéz lenne itt részletesen leírni mindezt, mert úgysem tudnám visszaadni olyan élénken és magával ragadóan, ahogy azt a jelenlét kínálta. A jó hír az, hogy kedves olvasó, te is hozzájuthatsz ezen értékes információkhoz, ha érzed a hívást és nyitott vagy a tudatos jelenlétre.

tibor-eload-jobbra-terem-fekvo

A panaszkodás az „ami van” el nem fogadása. Ez a viselkedés egy nem tudatosított negatív töltetet hordoz magában. Amikor panaszkodsz, áldozattá válsz. De amikor arról beszélsz, hogy mi történik veled, anélkül, hogy áldozatot csinálnál magadból, akkor a te kezedben van az irányítás. Változtass a helyzeten, ha szükséges vagy lehetséges; lépj ki a helyzetből vagy fogadd el. Bármi más őrültség.” Eckhart Tolle

Egyre fogyott a levegő körülöttünk, talán túl sok volt az energia, vagy csak kevés a kávé, ám egy rövid kis szünet és oxigéntöltet után megérkezett Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész köreinkbe és felcsendültek a szív szavai. Volt szerencsém eddig már több-ízben beszélgetni a professzor úrral, ám a mostani előadása is azt bizonyítja, mindig tud újat mondani, és mindig gyönyörűen teszi mindezt. Szavaiból megismerhettük a háromlábú szék metaforáját, mégpedig, hogy négylábú társaival szemben ez a fajta, az egyenetlen talajon is megáll, ám a lábak stabilitása nagyon fontos. Ez a 3 láb, a Test, Lélek, Szellem. Csak a hangsúlyok mások a test-lélek-szellem gyógyítóinál.

varga-tibor-es-dr-papp-lajos-kozott

“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos

Dr. Papp Lajos hosszan beszélt a magyar nyelv és úgy általában a nyelv szépségéről, a Károli fordításról és a szavak oly gyakori félreértelmezéséről, melyből óriási másképp-gondolások születtek. Itt a “Miatyánk ima” is szóba került, mégpedig a ,,Ne vígy minket kísértésbe” mondat. Mint hallhattuk, a csángók példának okáért a Légy velünk a kísértésben változatát használják a fordításoknak és ha mélyebben belegondolunk, vajon az Isten hogyan is vihetne   minket kísértésbe? A sátán az, aki kísért. A közeli Szent Márton nap kapcsán, hosszas történet fültanúi lehettünk az akaratán kívül püspökké szentelt Mártonról, arról a A római császár katonájaként szolgáló Mártonról, aki a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról pedig még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, ám ő, ódzkodva mindennemű ünnepléstől és dicsérettől, elbújt a libák közé, ám a libák gágogásukkal elárulták őt. Innentől már nem menekülhetett a püspökké szentelés ceremóniájától.

dr-papp-lajos-fekvo-szertet

“Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla : Égi Adomány. ” Tatiosz

Tatioszt és régi nagy eleinket idézve, a professzor úr beszélt a racionalitásról és a lélekről külön- külön, mert mint megtudtuk, a kettőt nem lehet egy lapon emlegetni. A bölcsességekre hagyatkozván, és az írást, no meg az írástudókat ismerve arra is fény derült, hogy annak idején a racionális gondolkodást az agyba, míg a tudást a szívbe helyezték. Több száz évvel ezelőttről van szó. Az ékesen szóló professzor úr szavai átszelték a termet és utat törtek maguknak a szaporán lüktető szívekben, legalábbis az enyémben mindenképp. A gondolatok csak úgy cikáztak körülöttünk, és a vakító fehér fény bántotta némelyikünk szemét, és aztán az is kiderült az elektromosság kapcsán, hogy ha a XVII. századból most ide ültetnének egy embert közénk, akkor kisvártatva, úgy harminc percen belül meghalna elektroszmogban. Ki is próbáltuk a professzor úr tanácsára, hogy milyen az, amikor leoltjuk a villanyt és lám, a vakító neonfény szüneteltetése ellenére is tisztán láttuk egymást, sőt…

dr-papp-panorama-kep-fekvo

“És, hogy mi a Csoda? Nincsenek csodakütyük, az emberek, az élet az maga a csoda! “Papp Lajos

Amiről még hallhattunk a délután hátralévő részében az felért egy újabb csodakurzussal, hiszen a Csodáról, az Életről és a Halálról rengeteget tanulhattunk ezen a napon, éppúgy, mint az egyetemen a diákok, és bevallom ez önmagában csodálatos érzés. Miként az eladáson elhangzott, a tudás ugyanolyan értékkel bír, mint akár a milliárdok. Akinek sok pénze van, sok mindent megtehet, ha sokat tud valaki, akár sok embert be is tud csapni. Ilyenek voltak például a papok, akik ismerték a csillagok járását, és manipulálták az embereket. A tudás érték, a tudás bennünk van, nem véletlenül kezdenek egyetemi tanulmányokba hatvan éves emberek Amerikában. A professzor úr György Lászlótól idézett egy verssort és arról beszélt, hogy mi emberek teremthetnénk egy sokkal szebb világot, hiszen a világ maga a Csoda, élhetnénk a tudással, meggyógyulhatnánk, de mi inkább meghalunk.

papp-l-szeretetallo

“Fura szerzet az ember                   
teremthetne egy új világot   

emberszépet nagyszerűt

de meghal inkább

mert az egyszerűbb…” 

(György László)

 

Egy rövid levegővétel és egy kis szusszanásnyi szünet után így folytatta előadását Prof. Dr. Papp Lajos: – Amikor, annak idején 1976-ban először  beléptem a  műtőbe, én csodát láttam. Elsőként lehűtötték 20 -22 fokra a testet, majd a szív hőfokát 1-2 fokra csökkentették és a kettévágott embert összerakták ott előttem, ez maga a Csoda! Aztán 1978-tól már nem csodát, hanem bizonytalan halált láttam. Rengeteget operáltunk, egy csapatot irányítottam és naponta küzdöttünk életekért. Voltak, sokan, akik túlélték a szívműtéteket, és voltak, sokan, akik meghaltak a műtőasztalon. A kérdéseket folyton feltettem magamnak és aztán később a kollégáimnak is, mi lehet a hiba? Korszerű gépeket használunk, fantasztikus szaktudással bíró orvosaink vannak, steril körülményeket biztosítunk, de akkor mi lehet a hiba? Bennünk nem lehet hiba? Önök szerint mi volt a kollégák válasza? A betegben lehet a hiba, de bennünk nem. Elgondolkodtató. Engem mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés később sem. Amikor túl sokat gondolkodtam ezen, és hangot adtam a gondolataimnak, az már nem tetszett a feletteseimnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy 49 ember halálát okoztam közvetlenül, és 300 ember halála terheli a lelkemet. Nyolc éve letettem a szikét és az állami operálásokban, gyógyításban nem veszek részt. Minden döntés az enyém volt, minden felelősség az enyém, nincs megosztott felelősség. Az emberi tudás még részekben sem közelíti meg az Isteni Tudást. –

papp-l-harmast-mutat

Nil Nocere / Soha ne árts

Megrendítő vallomások, figyelmet lebilincselő, és gondolatébresztő beszámolók következtek a professzor úr tolmácsolásában. Kaptunk egy kis ízelítőt Ady Endre verseiből, egy kisebb felolvasást Hamvas Béla könyvéből, és Papp Lajos úr Gyógyító gondolataiba is betekintést nyerhettünk.

“Ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!” Ady Endre

“Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán. ” Simon András  

A “csend gondolatok” után, a professzor úr javaslatára, mi is egy percnyi néma csendet ajándékoztunk egymásnak. Lehunyt szemmel hagytuk, hogy átjárjon bennünket a béke hangtalansága. Mert vannak dolgok, melyekhez nem kellenek szavak, és vannak azok, melyekhez sokkal inkább csendre van szükségünk. Hálás szívvel tértem haza a hétvégi Öngyógyító Délutánról, A lélekemelő programra éhesen érkeztem, ám a nap végére mindhárom síkon csillapodott az éhségem és remélem sokunknak még, akik, ott lehettünk ebben a magasztos emelkedésben. Három fantasztikus ember tanításaiban részesülhettünk, és én, a magam nevében ki merem jelenteni, hogy sokat gyógyultam a Szeretet jelenlétében, mely érezhetően magához ölelt azon az esős  délutánon. 

Frenyó Krisztina

Köszönjük a sokat mondó fotókat, melyeket az Érthetően az Egészségért Alapítvány megbízásából, Németh László készített.

dr-papp-l-dedikalos

Hamarosan, egy újabb felemelő Érthetően rendezvény közeleg. A pontos információkat a Kerekasztal beszélgetésről itt találhatjátok: www.erthetoen.hu

Szeretek szeretni! Meghitt beszélgetés, Kovács Péter betegápolóval.

A szeretet belőlem jön, adnom kell, mindig is ezt tanultam otthon, mosollyal érkezem nap, mint nap a “betegeim” közé, és ha olykor nehezen is megy, nem engedhetem meg, hogy szomorúnak lássanak. Nekik én hozom ide a vidámságot, ha csak percekre is.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2015-12-18.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Közeledik a karácsony, és ilyenkor mintha még inkább felerősödne a szeretet-éhség körülöttünk. Egy olyan embert kerestünk a karácsonyi interjúnkhoz, aki a mindennapi életben véghezvitt cselekedeteivel, figyelemreméltó hivatástudatával valóban a mi hősünk lehet ha csak egy interjú erejéig is. Egy olyan embert szerettünk volna bemutatni nektek, akit tiszta szívvel, hétköznapi angyalnak  nevezhetünk. Kovács Péter betegápolóra esett a választásunk. Nem véletlenül. Pétert régóta ismerem, bár bevallom egy másik oldaláról, a dobok mögül. A konga mestereként, remekül bánik az ütőkkel, ám most életének egy másik gyönyörű részét ismerhettem meg. A Váci Irgalmasrendi Kórházban találkoztunk. 

F. K: – Itt ülünk a kórházi osztály kezelőjében, ahol az életed nagy része zajlik, évek óta az egészségügyben dolgozol, amely számodra nem csupán a munkát, hanem sokkal inkább a hivatást jelenti. Hogy is kezdődött mindez, Péter?

K. P: – Ugye őszintén beszélgethetünk? – mert én csak így tudok. 🙂 Ez egy hosszú történet, akkor kezdem az elején. Nem tartoztam a legjobb tanulók közé, sosem kedveltem az erőltetett dolgokat, így aztán a továbbtanulásom is eléggé lekorlátozódott, mégpedig a váci egészségügyi szakközépiskolára, – oda még felvettek.:-) – ahol aztán le is érettségizem 1988-ban. A zenével nyolc évesen ismerkedtem meg a zeneiskola ütős tanszakán, és a dobolás azóta is az életem részeként van jelen. Nálam a zene és a kórházi munka kéz a kézben járnak. Az egészségügyi tanulmányaim elvégzése után, rögtön  munkába álltam Szentendrén mentősként. Ez a szerelem itt tartott húsz évig, minden percét élveztem, nagyon szép volt, kellett az adrenalin. Egyfajta doppingként éltem meg, hogy sosem tudtuk mire érkezünk ki egy helyszínnél, és a segíteni akarás, az emberek közelsége, az irántuk érzett és tanúsított szeretet mindig is ott élt bennem, kicsi korom óta. Ahogy megszülettem, már tudtam, hogy azért jöttem a világra, hogy segítsek. Aztán a sok emeléstől, cipekedéstől a derekam kicsit meg-rozzant és már a leszázalékoláson gondolkodtam, míg nem aztán újra rendbe jöttem és egy éven át egy szociális otthonban, majd házi betegápolóként dolgoztam, aztán hét évvel ezelőtt ide vezetett az utam, a Váci Irgalmasrendi Kórházba.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA      Ahogy Kovács Pétert kérdezgettem, átjárt engem is a nyugalom és a szeretet.

F. K: – Mint tudjuk, nem kapkodnak az ilyen jellegű munkakörért, ( betegeket ápolni, tisztába tenni, emelgetni, 24 órázni és mindezt valljuk meg, nagyon csekély fizetésért cserébe ) mégis itt vagy immáron hetedik éve. Azon felül, hogy segítesz, hogy szereted a  munkádat, mi az ami mégis itt tart, ami minden nap újra arra sarkall, hogy biciklire pattanj és “szolgálatba állj”?

K. P: – Nálam nagyon fontos az adni akarás, hiszen világéletemben úgy lettem nevelve, hogy adjak, a szüleim erre tanítottak. Sokan megkérdezik tőlem, hogyan tudom összeegyeztetni a “két életemet” egymással, – itt a csillogással teli fellépésekre utalok, amikor elegáns ruhában kilépek a színpadra és hol Hernádi Juditot, hol Eszményi Viktóriát kísérem dobon, hol meg a saját zenekarommal járom az országot, majd másnap bejövök a kórházba és súlyos beteg embereket ápolok, tisztázok, mosdatok. – Pedig semmi másról nem szól mindez, mint, hogy a rivaldafényben is és a betegágy mellett is éppúgy adok, magamból, szeretetet és ez nekem jó! Úgy tudom, hogy a betegek is azért szeretnek engem, mert imádok velük nevetni, bohóckodni, és még táncolni is szoktam nekik. Amikor bent vagyok náluk és elkezdem a “kis műsoromat”, abban a pillanatban elfelejtik, hogy tulajdonképpen miért is vannak ők itt. Próbálom ,,poénosra” venni az itt létemet, és amikor táncolok, bohóckodom és megsimogatom az arcukat, ők rám mosolyognak, látom rajtuk a pillanatnyi ragyogást és ez fantasztikus érzés! Szeretek adni, épp úgy, ahogy szeretni is nagyon, ez innen legbelülről jön. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA          Péter, egy szeretettel teli ember, vagy talán inkább érző szívű, földre-szállt  angyal. 

F. K: – Drága Péter, csodálatos, ahogyan szavakba öntöd a hivatásszereteted, és olyan jó látni, hogy valóban így van ez. Végigsétáltam veled a betegágyak között, láttam a nővérekkel, ápolókkal való kedves, fesztelen viszonyodat, és éreztem az őszinteséget a kopottas kezelőszékekre dőlve. Mindemellett tudom, hogy nem vagytok elkényeztetve fizetés és szabadság terén sem, az egészségügy még mindig periférián lebeg, egyre vékonyodik a cérna, és nálad? Te hogy bírod? És a családod?

K. P: – Valóban nem vagyunk túlfizetve, és az itteni munkám mellett, mint tudod zenélek is, azon felül, hogy a dob is egy szerelem, a megélhetéshez is hozzájárul, hiszen egy családot kell eltartanom. Akárhogyan is alakul, bármit hoz az élet, amíg lehet, én ezt a tevékenységet nem fogom abbahagyni, teszem míg bírja a lábam, a zene mellett. Szeretem ezt a munkahelyet, jó ide bejárni, még akkor is, ha olykor nagyon nehéz a többórás intenzív fizikai jelenlét, mégis örömmel teszem.  Egyedül a zenéből sem tudnék megélni,  – próbáltam – hiszen egy kongásnak azért nehezebb, mint mondjuk egy énekesnek, egy dobos azért többnyire háttérbe szorul. Így aztán, ahogy édesapám is mondta annak idején, fiam zenélhetsz, de mindenképpen kell egy másik tisztességes munka, amiből meg tudsz majd élni, és abszolút igaza volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA     Péter és a kölcsönvett fehér köpeny 🙂 / leginkább fehér póló és nadrág a munkaruha /

Én az egészségügyet választottam és nagyon beleszerettem ebbe a világba, bár véletlenül indult, mostanra szívügyemmé vált. A munka, az éjszakázás, a zene és a család? Beleszoktunk, mégis csak 27 éve dolgozom ápolóként, a feleségemmel pedig 10 éve vagyunk együtt, a nagyobbik lányom 7, míg a kisebbik 4 éves. Hmm…na az az igazság, hogy nem találkozunk sűrűn, miután valóban sokat éjszakázom, és egyre kevesebb az ápoló itt is, van úgy, hogy egyedül viszem az osztályt éjszaka 37 krónikusan súlyos beteggel és ez nagyon kemény. Az itteni jelenlét fizikai és szellemi síkon is frissességet és erőnlétet követel, hiszen 37 betegből, 34 fekvő beteget kell ellátni, emelni és így tovább.

F. K: –  Hogy is fogalmazzak, Péter, ez nagyon keményen hangzik és ahogy látom, egyáltalán nem minden pillanat felemelő itt  a kórházban, aki nem lépi át a küszöböt, talán sosem tudja meg, hogy valójában hogyan is zajlik egy ápoló mindennapja. Menjünk végig egy munkanapodon és kérlek avass be az olvasókat is a részletekbe.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

      Kovács Péter ápoló poénkodik, viccelődik…mosolyogva táncol a betegek között.

K. P: – Hétre jövök dolgozni, ilyenkor van a váltás. Reggel héttől este hétig, és este héttől reggel hétig dolgozunk, így váltakoznak a nappali és az éjszakás műszakok. Az osztályátadás után miután átnézzük a betegek éppen aktuális állapotát, elkezdjük a dolgunkat. Vegyünk példának egy éjszakai műszakot. Az összes betegünket letisztázzuk, vagyis pelenkát cserélünk, – ez 34 embert érint az ittlévők közül – és ha az ágynemű is megköveteli a frissítést, akkor természetesen ágyat húzunk. Ezután következik az esti gyógyszerek kiosztása, majd az éjszakai infúziók, injekciók beadása, és az egyéb speciális kezelések elvégzése. Fontos az állandó ébrenlét, a fokozott figyelem és a maximális jelenlét mind testben, mind agyban, hiszen egy ilyen osztályon bármi megtörténhet, nincs időhöz kötve. Óránként végigjárjuk a szobákat, hogy minden rendben van e, és ha bármi vészhelyzet adódik, azonnal szólunk az ügyeletes orvosnak, aki elvégzi a szükséges intézkedéseket. Miután az éjszaka nagy része lezajlott, hajnal háromkor elindulunk és végigmosdatjuk a betegeinket, ennek azért ők nem igazán örülnek ám, mégis muszáj ilyen korán kezdeni, hogy a reggeli váltásra végezzünk. Nagyjából így néz ki egy éjszakai munkavégzés nálunk, nem mondom, hogy könnyű feladat, ám szeretem amit csinálok, és a szeretet ereje megkönnyíti az olykor súlyosan nehéz pillanatokat is.

F. K: – Amikor itt vagy és  a munkád mellett marad még egy pici időd, tudom, hogy akkor néhány kedves meghitt pillanatot szentelsz a betegeidnek is, amitől mássá válik ez a munkavégzés. Mosollyal, szeretettel és jóízű humorral fordulsz feléjük, és nem csak te adsz, de tőlük is kapsz valami értékeset. Mesélnél nekünk erről?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Péterrel gyorsan repült az idő…csak úgy sziporkáztak a szeretet – gondolatok

K. P: – Igen, nagyon szeretem a betegeinket, és van olyan néni, nem is egy, akit – bár több közeli élő rokona is van – nem látogat senki. Ez mélységesen elszomorít, nem értem, de nem is akarok ebbe belemenni……………………………………………………………………………………………………… Ezek az emberek kihez forduljanak, ha bármi óhajuk, kívánságuk adódik, ha egy pohár vízre, netán egy csésze kávéra, vagy csak egy ölelésre vágynak? Én itt vagyok nekik. Beszélgetek velük, és még ha órákig tartó beszélgetésekre nem is, azért egy-egy jó szóra mindig jut idő. Tíz perc alatt képesek nekem elmesélni egy egész életet, a születésüktől, a mostani pillanatig és látom rajtuk, mennyire jól esik nekik, hogy valakinek elmondhatják. Ilyenkor megsimogatom az arcukat, rájuk mosolygok, és látom a csillogást a szemükben, ez fantasztikus érzés.. Amellett, hogy gyógyítunk, ápolunk, adnunk kell, valami többet, egy picikét, magunkból…. szeretettel érkezem és távozom a nap végén, az én életem erről szól!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ide nem kellenek szavak…

Érzékeny ember vagyok, sokszor megkönnyezem az élet törékeny pillanatait, olykor még egy filmen is sírni tudok, így aztán gondolhatod hány olyan helyzet adódik a munkám során, amikor meghatódom. Egyszer egy éjszakai beszélgetés folyamán egy kedves beteg, – akinek ugyan négy gyermeke van, mégsem látogatják őt –  rám nézett és ezt mondta:  ( bár régen történt, szó szerint próbálom idézni őt ) Péter, maga olyan rendes ember, akár lehetne a fogadott gyermekem is. No, ilyenkor azért rendesen küszködöm a könnyeimmel, ez egy őszinte visszajelzés volt egy olyan nénitől, aki nálunk feküdt egy ideig, majd szociális otthonba került. Egy nénitől, akit nem látogattak a gyermekei és én olyan voltam neki, mint egy fogadott gyerek, aki miközben hallgatja, megsimítja az arcát. Ez egy emlékezetes, megrendítő vallomás volt, amely szívből érkezett, de nekem bőven elég egy mosoly is tőlük. A “betegeim” rengeteget adnak nekem. Amikor bejövök és meglátnak, már mosolyognak, jókedvre derülnek és ők is velem együtt táncolnak az ágyukban. Kell ennél több? 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A folyosó díszei.

F. K: – Közeledik a karácsony, a folyosón gyertyák, kedves kis angyalok, adventi koszorúk jelzik az ünnep közeledtét. Hogyan tudtok egy kis ünnepi hangulatot, szeretet-érzést belevinni a betegek szomorú napjaiba, van valami ajándék, amit ők kapnak itt a kórházban?

K. P: – Van itt lent egy kis kápolnánk, és minden héten péntekenként misét tart az atya a legnagyobb kórtermünkben, amelyet a kápolnában és az összes betegszobában is kihangosítva hallani. Vannak önkéntes segítőink, akik tolókocsiban leviszik a betegek egy részét a kápolnához, így ők ott is hallgathatják a prédikációt. Szenteste kis meglepetéssel, – gyertyákkal, karácsonyi énekkel, szaloncukros csomagocskákkal – kedveskednek a segítőink ( katolikus egyháztagok, kóristák, művészek, önkéntesek ) azoknak, akik kénytelenek itt tölteni az ünnepeket. Vannak diákok a közeli katolikus iskolából, akik havonta egy-két alkalommal ide látogatnak és beszélgetnek a betegekkel. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ellátogattunk a felsőbb emeletekre is

Hála istennek már egyre több önkéntes jelentkezik hozzánk is, ennek ellenére, szükség van a segítőkre, így szeretettel várunk bárkit aki segíteni szeretne. Azokat, akik felolvasnak a betegeknek, vagy szólnak hozzájuk pár jó szót, kávét hoznak az automatából, beszélgetnek, esetleg leviszik őket sétálni a térre, elkél a segítség. Szenteste is dolgozunk, én akkor ugyan családos ember lévén otthon leszek, de 25.-én nappal és 26.-án este itt vagyok. Szilveszterkor zenélek a zenekarommal, ám az ünnepek alatt mindenki kiveszi a részét az itteni munkából is. A harmadik szinten nagyon jó gárda van, itt mindenki csapatmunkában dolgozik, amúgy az egész kórházban nagyszerű emberek jöttek össze, öröm velük dolgozni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Angyalok is vigyázzák az osztály betegeinek álmát.

F. K: – Vannak nehéz napjaid itt a kórházban, rengeteg impulzus ér, szomorú pillanatok váltják egymást, majd felmész a színpadra és ott kizenéled magadból a fájdalmas emlékeket, vagy hogy működik ez nálad? Amikor a rivaldafényben állsz, oda mit viszel magaddal? Ott is tudsz adni?

K. P: – Itt azért nagyrészt szomorú dolgok történnek, hiszen súlyos beteg emberek között vagyok nap, mint nap. Amikor a színpadra lépek, természetesen akkor is adni szeretnék, és ott valahogy elfelejtem ami itt történik…A dobogón nem sírhatok, valóban szívbéli mosollyal, “jólöltözetten” dobolok, boldog egészséges embereknek adva egy másfajta műsort. Az itteni dolgokat nem viszem oda, de az adni akarás ugyanúgy megvan mindkét oldalon. A családba szintúgy nem viszem haza a fájdalmas történeteket, bár teljesen nem tudom kizárni ezt a világot, hiszen  a részese vagyok, így aztán amikor hazaérek, a megható, szép dolgokról mesélek a feleségemnek. 

F. K: – Pár rövid kérdés következik, amely megmutat belőled egy picike személyes részletet, nem mintha a beszélgetésünk egy kicsit is személytelen lenne, sőt… 🙂 akkor hát jöjjenek a villámkérdéseink.

  • Mottó, hivatás, hobbi, sport, majd az elengedhetetlen három kívánság a karácsonyi aranyhaltól és végül egy üzenet a világ összes emberének?
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

                           Mindig kell, hogy jusson idő egy mosolyra, egy kedves szóra. Péter, Kati nénivel.          

K. P: Szeretek szeretni! Ez a mottóm. Ez az életem! Hivatás? A munkám a hivatásom, az egészségügy és a zene. Hobbim a horgászat, imádom! Ami a sportot illeti, hát épp elég mozgást igényel a kórházágyak melletti jelenlét, emellett sportszerűen biciklizem, télen-nyáron két-keréken járok dolgozni. Három kívánság? Húúú…elsősorban azt kívánom, hogy mindenekelőtt egészség legyen a családban, másodikként azt kérném, hogy minden ember tanuljon meg szeretni. És harmadik kívánságként, a “földön maradva” azt kérem, hogy végre fizessük ki a hitelünket. Végül, de nem utolsósorban azt üzenem a világ összes emberének, hogy mindenképpen szeressék egymást addig amíg lehet, mert sosem tudni, hogy meddig szerethetünk, és lesz e másnap. Nem tehetek róla, én szeretek szeretni, ilyen a természetem!  

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kép-alá: Balról jobbra, Csákvári Éva ápolónő, Kristófné Policsán Erzsébet, osztályos  nővér és Kovács Péter ápoló.

váci kórház frontSzerkesztői utóirat:

Kint már besötétedett, szép lassan a váci főtéren, majdan a kórház ablakaiban is felgyúltak a karácsonyi fények. Nehezen akaródzott hazaindulnom……………………………… nem könnyű ám egy olyan helyről elindulni, ahol a “mi Péterünk” és a sürgő-forgó mosolygó nővérek egy csésze finom gőzölgő teával, és édesen krémes csokoládéval kínálnak, ahol a hosszú beszélgetésünk alatt minden kívánságomat lesve, szeretettel vesznek körül. Mindezt egy olyan helyen teszik, ahol nagyon súlyos fájdalmakkal küszködő betegek fekszenek és ahol minden lépéssel egy újabb élet-halál harc veszi a kezdetét. Csodálatos ajándékot kaptam ezektől az emberektől, beleláttam a nehéz mindennapokba, éreztem az átosonó szeretetet a folyosókon, és a nap végén, már magam is másként léptem ki azon a bizonyos küszöbön. Péter mosolyogva átölelt és biciklijére pattanva, kisvártatva eltűnt a macskaköves utcácskák ködbe borult sűrűjében.

Frenyó Krisztina

Karácsonyi fényestér

 

Lélekgyógyító sorozat Arnolddal / A Szeretet rántottája

Ráadásul a szeretet és a tudás is mindenkinél egyedi, megismételhetetlen, és csak a sajátja. Hiszen egyediségünknél fogva (a Földön soha nem volt, most sincs és nem is lesz olyan ember, mint amilyen TE vagy), senki sem tud úgy szeretni, ahogy TE tudsz.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2015-10-08.

szeretet rántotta

Újra folytatjuk Lélekgyógyító sorozatunkat Landgraf Arnold jóvoltából, aki nagy örömünkre ismét tollat ragadott és megírta, ami kikívánkozott belőle. Fogadjátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel ő küldte nekünk, nektek. Bármily meglepő is, a mai téma is a szeretet körül forog, pontosabban a tojások körül, ám, hogy a szeretetnek vannak e tojásai, arra a kérdésre, Arnold meglátásból kapjuk meg a választ. 

Mert kikívánkozik belőlem.

Nem is tudom, hol kezdjem.

Természetgyógyászként sokszor találkozom az adás és kapás, vagy másképpen az elengedés és az elfogadás problémájával. Ugyanis a legtöbb ember nem tud elfogadni. Mindenki csak adni szeretne, de mivel a másik oldalt nem ismerjük, vagyis nem tudunk elfogadni, ezért fogalmunk sincs, hogy miként adjunk. Nem vesszük figyelembe, hogy a másiknak egyáltalán szüksége van-e arra, amit adni szeretnénk. Akkor van-e szüksége rá, amikor mi akarjuk adni, és úgy van-e rá szüksége, ahogy mi adjuk, és olyan mértékben van-e rá szüksége, amilyen mértékben mi akarjuk adni. Ezért aztán rengeteg a félreértés és a sértődés. Ráadásul, amit meg valójában adnunk kellene, azt meg nem adjuk, mert ragaszkodunk hozzá. Foggal, körömmel, és nem eresztjük, még akkor sem, amikor már nyilvánvaló, hogy oda kéne adnunk. Vagy nem ismerjük fel, hogy azt kéne adnunk. Két ilyen terület is van az életünkben, ahol nem vesszük észre a nyilvánvalót. Az egyik a szeretet, a másik a tudás.

 

tojások

A paradoxon ebben csak az, hogy mindkettő végtelen, és mindenki számára hozzáférhető. Ráadásul a szeretet és a tudás is mindenkinél egyedi, megismételhetetlen, és csak a sajátja. Hiszen egyediségünknél fogva (a Földön soha nem volt, most sincs és nem is lesz olyan ember, mint amilyen TE vagy), senki sem tud úgy szeretni, ahogy TE tudsz. És senkinek sincs olyan tudása, mint amilyen neked van. Ugyanis a valós tudás, az nem azoknak az információknak a halmaza, amit elméd befogad (egyébként csak korlátozottan mértékben), hanem az a tapasztalás, amit ezen ismeretek mentén a cselekvés által megszerzel. Ezért egyediségednél fogva olyan módon látni és megtapasztalni a világot, ahogy Te látod és Te tapasztalod meg, úgy senki nem tudja, így a tudásod is utánozhatatlan és különleges. Ezt a tudást viszont, éppen egyediségednél fogva senki sem képes elvenni tőled.

 

nevetés
De ha, az így megszerzett tudást megosztod, akkor azzal segíteni tudsz másoknak, hogy ők is megtapasztalhassák ugyanazt a dolgot, amit Te, csak a maguk módján. Ami viszont így, már az ő tudásuk lesz. És amíg ezt nem ismerjük fel, addig nem akarjuk tovább adni a tudást, mert félünk, hogy nem kapunk újabbat, másikat, vagy ha odaadjuk, nekünk nem marad elegendő. De így a tudás áramlásának az útjában akadályok vagyunk, és úgy járunk, ahogy az az ember, akinek sok tojása volt, de nem csinált belőle rántottát az éhezőknek, így rárohadt.

rántottaAz öncélú szeretet és tudás, ugyanígy képes megrohasztani bennünket, ezért azt javaslom, hogy a tudásod és szereteted „tojásaiból” süssél rántottát és oszd meg a szeretetre és tudásra éhezőkkel. Csak figyelj oda arra, hogy akkor add oda, amikor valóban éhes, annyit adj, amennyire tényleg szüksége van, és úgy fűszerezd, ahogy az szereti, akinek adod.

Landgraf Arnold

Budapesti Boldogság Hét

“A boldogság titka nem a több keresésében rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk élvezni a kevesebbet. ” Szókratész

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-07-27.

BOLDOGSÁG lány tárt karokkal

Budapesti Boldogság Hét

Előszó a Boldogsághoz

Paul Pahil pozitív pszichológus a „Chartered Institute of Personnel Development” okleveles tagja, valamint a „Centre for Applied Positive psychology” az Alkalmazott Pozitív Pszichológiai Intézet alapító tagja vezeti azt a többnyelvű csapatot Budapesten, mely csapat életfilozófiája a pozitív pszichológia elvein alapuló fejlődés, virágzás, egyéni és csoportos formációkban egyaránt. Paul küldetése azon a meggyőződésén alapul, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy megtapasztalja az optimális életvitel által nyújtott hasznot és gazdagságot. Az Életerő csoport szervezésében, szeptemberben kerül megrendezésre Budapesten, az első Budapesti Boldogság Hét. Alábbi írásunkban, Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach-al, valamint az Életerő csoport tagjaival beszélgettünk a boldogságról és arról, hogy miért megy ez olyan nehezen nekünk. Tudományosan, számszerű adatokkal is alátámasztva jártuk körül a happy, vagy történetesen, nem is annyira happy témát. 

3

Paul Pahil neve bizonyára ismerősen cseng állandó olvasóink számára, egy korábbi, “Boldogságbomba” írásunk kapcsán. Paul vezetésével, azaz az Életerő csoport szervezésében hamarosan, Magyarországon először találkozhatunk a Boldogság Hét fogalmával. A Paul vezette innovatív, kutatás-alapú tanácsadó cég szakterülete a pozitív pszichológia nevű tudományág, amelynek alkalmazásával hozzájárulnak az egyének, illetve jól működő, erős csoportok és munkahelyi csapatok kiteljesedéshez, fejlődéséhez, virágzásához. Miután a boldogság nem annyira egyértelmű, ám tanulható és elsajátítható, mindazonáltal kevés lenne hozzá egy hétvége, így aztán egy egész hét fog születni.

Paul3

A Budapesti Boldogság Hétről

Az őszi Budapesti Boldogság Hét különféle programokból tevődik majd össze, szerteágazó gyakorlatokkal, előadásokkal, és számos meglepetéssel. A főváros különböző területein találkozhattok majd az izgalmas programsorozattal, amelyhez már eddig is neves cégek, valamint a sajtó és média képviselői is csatlakoztak. A Boldogság Hét teljes időtartama alatt a részvétel ingyenes, és bár egymástól eltérő területeken tevékenykedő szakemberekből, csoportokból tevődik össze az aktív csapat, egy valami közös bennük, mégpedig a Boldogság útjának lépései, a pozitív pszichológia elveinek  gyakorlása a mindennapokban.  A “Budapesti Boldogság Hét” 2014. szeptember 15-től 21-ig kerül megrendezésre. 7 napon keresztül áramlanak majd a programok, workshopok , különböző események és a “bulik” azon céllal, hogy az emberek szociális, fizikai és érzelmi jól-léte növekedjen.

Életerő csoport: ,,A hét célja, hogy az embereket összekapcsoljuk új emberekkel, új ismereteket adjunk át és legfőképpen vidám hangulatban érdekes tevékenységekben történő részvételt tegyünk lehetővé.”

A “Budapesti Boldogság Hét” a következő 5 fő jól-lét elven alapul:

.  Fizikai aktivitás  . Szociális kapcsolódás . Új ismeretek megszerzése   . Életcél ok és értelmes élet követése  . Helyes étkezés és testünkkel    történő foglalkozás

“A boldogság titka nem a több keresésében rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk élvezni a kevesebbet. ” Szókratész

1

A Boldogságról

A Boldogságot nem lehet siettetni, hajszolni, épp ennek okán, idő kell a megéléséhez, a boldogság keresése misztikusnak tűnő bonyolult rendszernek tűnhet, ám a boldogság titka maga az élet. Hogyan lehetséges az, hogy a “gazdagabb, fejlettebb” országokban oly sokszor a szomorúság és a depresszió az úr, míg a sokkal “szegényebben és egyszerűbben” élő országokban kimutatták, hogy boldogabban élik az emberek a mindennapjaikat.

A Boldog Bolygó index / számok és tények

 A Boldog Bolygó Index (Happy Planet Index: HPI) az emberi jóllét és a környezeti hatások integrált mutatója, amelyet 2006. júniusában a New Economics Foundation (NEF) vezetett be. Az új HPI eredmények azt mutatják, hogy a Földön 151 ország milyen mértékben nyújt hosszú, boldog és fenntartható életet a benne élő emberek számára. A teljes mutató rangsorba helyezi ennek hatékonyságát. Minden ország HPI mutatója az átlagos általános életelégedettségből (megtapasztalt jóllétből), a születéskor várható élettartamból és az úgynevezett. ökológiai lábnyomból áll egy főre vetítve.

HPI = Tapasztalt jóllét x Várható élettartam

Ökológiai lábnyom

37.4 = 4.7 x 74.4

3.6

Magyarország Boldog Bolygó Index mutatója 37.4 pont és a legutóbbi (2012-es) felmérés szerint a 104-dik 151 elemzett ország között.

Pontosabban lebontva a magyarok tapasztalt jólléte 4.7 pont (ami 104-dikként) igen alacsony, várható élettartamunk 74.4 (58-dikként) relatívan magas, emellett pedig ökológia lábnyomunk nagyon magas 3.6 pont (99-dik). Ez azt mutatja, hogy igazából összességében “hosszú ideig” élünk, azonban a kérdés, hogy hogyan?

deszkás lányPéldául a repülőtéren ácsorogva elégedetlenkedünk-e, hogy a vámos ellenőrzi az útleveleket és eltart egy ideig, miközben egy kellemes ciprusi nyaralásról jöttünk haza vagy esetleg örülünk annak, hogy épségben megérkeztünk és itthon vagyunk, netán visszagondolunk a gyönyörű kék tengerre és finom ételekre.
kávé tengerpart kékfeeling

Hogyan érezzük magunkat?

Hálásak vagyunk azért, hogy egy kánikula után frissítő zápor érkezik, vagy bosszankodunk, hogy na tessék, milyen nyarunk van. Hogyan tekintünk a mindennapokra? Milyen életet szeretnénk élni? Hogyan szeretnénk érezni magunkat? Mit teszünk azért, hogy mi és környezetünk jobban éljünk? Jobban érezzük mi magunkat és velünk együtt mások is ezt érzik?2

Most hasonlítsuk össze más országokkal a magyar adatokat. Az összehasonlításban részt vesznek a kelet-európai országok, mint Szlovákia, Románia, Lengyelország, nyugati országok, mint Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, és éppúgy a legboldogabb országok is, mint Paraguay, Venezuela, illetőleg Uruguay, Kolumbia.

tablazat1

A táblázatban jól látszanak az eredmények.

Összehasonlításként, a halványzöld a legjobb, míg a piros sorok a legrosszabb eredményt tükrözik boldogság-tekintetben. A terrakotta és a narancs színű oszlopok “közepesen boldog számokat” mutatnak.

terkep

A térképen a színek ugyanazt mutatják, mint a táblázatban, fentebb.

Mit is jelent tulajdonképpen a boldogság? Létezik-e egyáltalán?

Miért áll például Costa Rica két egymást követő évben első helyen a Boldog Bolygó indexen? Mit tanulhatunk tőlünk?

Paul: „Az ökológiai lábnyomot vizsgáljuk egy kicsit: A teljes Amerikai Kontinensen várható élettartam tekintetében ők a másodikak. A nemzeti törvények részévé vált a környezeti fenntarthatóság: termelt energiáik 99%-kát megújuló energiaforrásokból nyerik, visszafordították az erdőkiirtások folyamatát, azaz egyre több erdőt telepítenek. Célul kitűzték, hogy 2021-re szén-dioxid semlegesség kialakítását.

4 millió emberről beszélünk, akik Európából, Ázsiából, Afrikából és Közép-Amerikából költöztek ide, ennek is köszönhetően egymás elfogadása és értékelése jellemzi őket. A különbözőséget inkább értéknek tartják, mintsem rossznak.

Érdekes az is, hogy az ország erős demokráciára épül: a hadseregre történő koncentrálás helyett – eltörölték a hadsereget – a kormány egészségfejlesztésre és az emberek taníttatására fordítja költségvetésének egy részét.

Az emberek jól-létét vizsgálva: Az itt élő emberek nagy része kedves, barátságos, udvarias, tanult és művelt. Gyakorta élnek át olyan pozitív érzelmeket, mint hála, öröm, vidámság, stb. Szeretnek közösségekhez tartozni, az embereknek széles baráti társaságaik vannak, éppen ezért sok időt töltenek együtt. Látszik, hogy szociális jóllétük magas szintű.

Láttál te már virágzó embert egyedül enni? Ha eljön az este, áthívják magukhoz egymást, – szomszédot, testvért, barátot – és megosztják amijük van, jókedvűen beszélgetnek és közösen fogyasztják el a vacsorájukat.”

Az európai országok lakói, kevésbé esznek együtt. Sokszor látni ebédidőben, a “gyors-ételüket egyedül bekapkodó” gondterhelt, mélabús embereket. Ahol közösen esznek az otthonokban, ott nem dívik a kávézóba járás kultusza, – nincs rá szükség – mert a boldogság, nem egy külön plusz, hanem a boldogság az náluk alapvetően jelen van. A pénz kérdésére is kitérhetünk. Egyértelmű, hogy pénzre mindenkinek szüksége van, ugyanakkor, ha az alapvető szükségleteidet kielégítetted: van otthonod, van mit enned, ki tudod fizetni a számláidat onnantól kezdve a további pénz nem boldogít, nem vezet a virágzáshoz. Sőt az elvárásaid megnövekednek és már további pozitív érzelmeket, boldogságot nem nyersz magától, csupán a pénztől.

csikszentmihalyi and paul (1)

Egy témába-illő kis kitérő

Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvében azon örök kérdésekre adott választ, hogy mi a boldogság, és hogy leszünk boldogok, s ezzel nagy sikert aratott a társadalom körében. A munka mögött az író életen át tartó kutatása állt. Saját tapasztalatait használta fel és mondta el írásaiban és előadásai során. A Flow-ban részletesen ír a munka szeretetéről, hogy a legnagyobb “flow-élményben” akkor részesülünk, amikor teljesen átéljük azt a tevékenységet, amivel foglalkozunk, magas a koncentrációnk, a kihívás megfelelően magas és közben az erősségeinket alkalmazzuk. A  Flow állapotot követően pozitív érzelmeket tapasztalunk meg. Időközben egy érdekes területet fedezett fel: rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot. Flow-ban lehet valaki  más tevékenység közben is (sakk, hegymászás stb.).  Flowt követően megjelenik az alkotás élménye, a dicsőség, a vágy, Flow közben megjelenik a teljes bevonódás érzése, s ez a pszichológiai terület még kiaknázatlan az emberiség számára. Csíkszentmihályi Mihály, amikor professzori állást kapott az egyetemen, el is indította ilyen irányú kutatásait. Interjút készített olyan emberekkel, akik szívesen sportolnak, sakkoznak, táncolnak stb., és lejegyezte ezeket. „Autotelikusnak” nevezte tehát ezeket a tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a „flow” fogalma.

lov e flow

– Paul PahilA “Budapesti Boldogság Hét” elindítása igen nagy felelősséggel jár, olyan ez, mint amikor kavicsot dobunk a tengerbe, és elindítunk valamit, hullámok keletkeznek, beindulhat egy áramlat, amely jó reménységünk szerint, egy fejlődő program-sorozathoz vezethet bennünket, de óvatosan kell bánnunk a kavicsokkal. Az országban élő emberekért tesszük, a boldogságérzet elsajátításához szeretnénk hozzájárulni. Az embereknek szorosabb társas kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással. Fontos, hogy az emberek értékeljék egymást. Fontos, hogy egyre több társas és társadalmi programban vegyenek részt, tanuljanak új ismereteket, akár egymással megosztva.  Ez a célunk ezzel a szeptember megrendezésre kerülő héttel. Közösen ötletelünk különféle cégekkel, akik csatlakoztak hozzánk, mert megláttak valamit a küldetésben, és szívesen jönnek, pro-aktívan részt vesznek az előkészületekben. Bízom benne, hogy a Budapesti Boldogság Hét elindít valamit, hogy ez a kis kavics mindenképpen kreál valamiféle hullámot .”

4

 

A főszerkesztő meglátása:

– A Boldogság keresése tulajdonképpen felesleges energiákat vesz el tőlünk. A boldogság bennünk lakozik és ha egyszer megtaláltuk, rájövünk, hogy mennyire egyszerűen is boldogok lehetünk. A boldogság, maga az élet, olyan ez mint az utazás, mindig elakarjuk érni a célt, rohanunk a csúcs felé, és közben nem vesszük észre az égig érő hegyláncolatokat, a kristálytiszta tavakat, a virágzó réteket, és a lábunk előtt heverő kincseket, fel sem nézünk. Aztán, amikor az út végére érünk, nem értjük miért tettünk meg ekkora távolságot, és sóhajtozva, kimerülve vesszük észre, mennyi, de mennyi mindenről lemaradtunk. Nézzünk fel, és lássuk meg, hogy mennyi szépség, jóság és boldogság-morzsa jut nekünk is, talán épp a közelgő Budapesti Boldogság Hét alkalmából.

Lejegyezte: Frenyó Krisztina

happiness_week_new_logos_hun1 (1)

 

A főszerkesztő levele, szeretettel vasárnapra

Szeressük végre magunkat, a fájdalmainkkal és a gyarlóságainkkal együtt, mert akárhogyan is próbáljuk tagadni, halandóak, törékenyek, és ami a legfontosabb, emberek vagyunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-07-12.

olvasónőEgy napsütötte vasárnap reggel, amikor a fény még éppen hogy csak, rápislákolt a harmatos zöld fűszálakra a kertben, kint ültem a kopottas verandán és a forrón gőzölgő kávémat kortyolgattam, …mindez akkor történt. Most elmesélem nektek.

könyvhomokbélyegképÁlmos gondolataim közepette, amikor a többiek még mélyen aludtak, egyszeriben, szinte a semmiből rám törtek az érzések. Azok az érzések, amelyek nem érkeznek amúgy hívásra, amelyeket nem lehet sürgetni és nem is nagyon hívnánk, mégis egyszer csak megérkeznek váratlanul. Szomorú, kegyetlen érzések voltak ezek, egyszerre törtek fel a gyermekkor keserédes bugyrából, szívet facsaró bánatos hangulatot hordozva magukban. Miért fáj ennyire a múlt, hogy tud így összerándulni a gyomor, és hogy van az, hogy közel 30 év távlatából, szinte másodperc pontossággal emlékezünk azokra az időkre?

öregeklettünkpárosA sűrű, sós könnyek megváltoztatták a kávé ízét a számban, a fátyolos tekintet eltorzította a reggeli napfényben úszó boldogságot, de miért engedtem meg mindezt akkor magamnak? Miért? – Mert olykor sírni is tudni kell, és én ott akkor a napsütötte teraszon nemcsak, hogy sírtam, hanem zokogtam is olyan hangosan, hogy még az énekes madarak is elcsendesedtek körülöttem. Tudtátok, hogy mennyire tud fájni a szív? No persze nem az orvosok szerint, mert ők azt mondják, a szív nem érez fájdalmat, de én tudom, hogy ez nem igaz. Néha, a testünk rácáfol minden tudományos tényre és máshol, máskor egyébként helytálló megállapításra, és bizony néha tisztulnia kell a szívnek, ilyenkor sírunk… és én sírtam, egészen addig amíg ki nem nyílt  a veranda régi ajtaja, és fáradtan rekedtes  nyikorgásával fel nem ébresztett a saját kis dédelgetett bánatosságomból.

angyalszomorúNem igen tudtam hová rejteni arcomról a vörösre festett szemhéjamat, sem azokat a könnyárban úszó szemgolyókat, amelyek hosszú órák óta elveszítették kékségüket. Igaz, nem is igen kellett álarc mögé bújnom, mert aki kilépett a szobából, pontosan tudta mi történt, jobban ismert, és jobban szeretett engem, mint én magamat.

Miért és kinek hazudjunk, hazudjunk a külvilágnak? Jól van, tegyük fel, nem mondhatunk az összes aprócska pillanatban igazat, mert különben meggyulladna körülöttünk minden, az érzelmeink felbőszítenék a szunnyadó parazsat, és lángra gyúlna az amúgy békésnek tűnő világunk. Rejtegessük kedvesünk elől a fájdalmainkat, a gyermekeink előtt se hullajtsunk könnyeket, és ne bántsuk szüleinket hangos zokogásunkkal, értem én. No de önmagunk elől hová rejtsük el a saját bánatunkat? Legalább önnönmagunkat ne engedjük becsapni, hiszen csakis saját magunk ismerjük a legbensőbb szobánkat, azt a rejtekhelyet, ahová hosszú évek óta nem engedünk be senki mást. Amíg gyermekek vagyunk, ránk szólnak a nagyobbak, hogy ne sírjunk, aztán később, ahogy felnövünk, újra ránk pirítanak, hogy ne bőgj már, mint egy gyerek, és mi pironkodva tenyerünkbe temetve arcunkat, elfedjük könnyeinket, magunkba fojtva a “világ összes ránk mért keserűségét”. De miért? Miért ne sírhatnánk?

a nő könnyeA könnyek gyógyítanak, felszabadítanak. A sírástól megkönnyebbülünk, lehullanak vállainkról a mázsás terhek, akkor meg minek kerülgetni a szemcsatornánk fürdetését? Ki tilthatja meg nekünk, hogy érzéseinknek hangot adjunk? Tudjátok mit? Amikor szomorúak vagytok, és ha történetesen a metrón ér utol benneteket a bánat, hát én azt mondom: sírjatok csak nyugodtan, és ha kell, hangosan is tegyétek meg mindezt. Kinevetnek, bolondnak néznek netán? Na ez előfordulhat, de ne törődjetek vele, hisz ez lehet a legszomorúbb válasz a világon. És ha senki nem lesz aki letörölje a könnyeiteket, akkor az nem a ti hibátok, az a világ érzéketlensége és jaj annak, aki belefullad a saját érdektelenségébe, mert olykor még  a legkeményebb szíveket is utoléri a fájdalom. És akkor mihez kezd majd a saját közönyével az, akinek nem jut más, csak a magányos kétségbeesés?

szerelelem arc nélkül szél fújta nagy borítókép szélesÚgy hogy véget vethetnénk már a hiedelmeknek, lerombolhatnánk már végre  a generációkon át belénk nevelt tévhitet, miszerint ott szabad csak sírni, ahol senki se lát. Hiszen hogyan is várhatnánk el  valakitől, hogy odalépjen hozzánk és szelíden lecsókolja arcunkról sós, kövér könnyeinket, ha magunk is elrejtőzünk a szeretet elől? Szeressük végre magunkat, a fájdalmainkkal és a gyarlóságainkkal együtt, mert akárhogyan is próbáljuk tagadni, halandóak, törékenyek, és ami  a legfontosabb, emberek vagyunk. És az emberek lélegeznek, nevetnek, és olykor bizony sírnak is. Sírnak fájdalmukban, sírnak örömükben és sírnak a kopott verandákon, akárcsak én akkor, azon a napsütéses vasárnap reggelen.

Frenyó Krisztina

Evezők nélkül / Megengedés Napon jártunk

Bevallom, végigsírtam az egész Megengedés Állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-11.

 

lány borító” Ha már nem evezel az áramlattal szemben, ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben – a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó áram elvisz vágyaid teljesüléséhez. Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” Esther és Jerry Hicks

Mohácsi Imola Beatrice  Access B. facilitator hívott meg a Megengedés Állítás Napra, és én örömmel, szívemben izgatott kíváncsisággal mondtam igent. Nem tudtam mi vár rám, így előhívtam a felfedező-énemet és egy kalandos napnak elébe nézve érkeztem meg a Hétholdház már ismerős, megnyugtató légterébe. Imolát kérdezgettem, hogy mondjon pár szót nekem erről a különös programról, hogy aztán tovább adhassam az olvasóinknak is. Erre aztán Imola belekezdett és teljes átéléssel beszélt a megengedésről, az elengedésről.

DSC02913M. I.B : – Amikor megjelenik egy csodás vágy az életedben, a szíved az örömtől táncol, és a lélegzeted is elakad ha rá gondolsz, és kellemes izgalom jár át. Mégis miért van az, hogy mégsem valósulnak meg egyes álmok ? Mit jelent ez az idézet, amit már biztosan olvastál, és mit jelent ez mégis, hogyan alkalmazhatjuk? – teszed fel a kérdést.  A Megengedés állítás módszere rendkívül hatékony, és az életben élesben is alkalmazható, hogy a megengedéssel az áramlatban legyél, és elengedd az ellenállásaidat, a kontrollálási vágyad, amelyek akadályoznak abban, hogy közelebb kerülj vágyaid megvalósulásához.

Imola elengedés terápia

Ugyanis, amikor megjelenik a szíved igazi vágya, az áramlat elkezdi átrendezni a rezgéseket, hogy fizikai síkon átmenjen a megnyilvánulatlan a megnyilvánultba. Ekkor azt is érezheted, hogy : hoppá, mi történik, ez már nem az amit megszoktam, és egod megijed a változástól. Hasonlatos ez a folyamat ahhoz, mint mikor elkezded kitakarítani a házat, és ilyenkor elkezdesz minden szőnyeget felszedni, a polcokról is leszedsz mindent, hogy port törülj, esetleg a felesleges dolgokat kidobod, stb. Tehát a takarításhoz, a rendcsináláshoz felforgatsz mindent, hogy utána tiszta, harmonikus környezet legyen a végeredmény. Az Univerzum is hasonlóképp elkezdi átrendezni a dolgokat, és te azzal segítesz neki, ha a MEGENGEDÉS állapotában vagy, elengeded a változástól való félelmeid, a megszokottsághoz való ragaszkodást, és elengeded a régi mintákat. Hasonló ez a Megadáshoz, a LEGYEN MEG A TE AKARATOD állapota: megengeded, hogy vigyen az áramlat.

szabadság vízbneA Megengedés Állítás módszere már sokaknak segített az elakadt élethelyzeteik feloldásában: ugyanis ha a résztvevők a vezetett állításokon a teljes megengedés állapotában vannak  gyönyörűen kinyílnak a lehetőségek és feláll a végkifejlet, amely rendkívül gyönyörű és csodás ebben a térben. A módszer: “a megszokott családállítással szemben nem kutatja az elakadásokat, blokkokat, hanem azt nézi meg, merre menne a folyamat magától akkor, ha az állító egyszerűen teljes bizalommal megengedi a történéseket.” Utána fixáljuk azt az érzést, ami ekkor betölt, társítunk hozzá dolgokat, hogy bármikor elő tudjuk hívni, amikor kétely merül fel bennünk. A Megengedés Állítás, az életed bármely területét érintő elakadást oldja. –

Imola szavai szinte belém égtek, ezek után, kétségem nem volt az ideérkezésem okát és célját illetően, teljességében éreztem, hogy itt a helyem. Elsőként, közös meditációval kezdtünk és Imola felolvasását hallgatva, jóleső csendbe és színes plédekbe burkolódzva, szép lassan a belső nyugalom állapotába kerültünk. Angyali dallamok csendültek fel, majd szívhez és lélekhez szóló történeteket hallgattunk behunyt szemmel. A meditáció mozzanatai, mind a testünket, mind a lelkünket ellazították, így nem csak az izmaink, hanem a gondolataink is megszűntek ,,létezni”.

DSC02903

Miután lélekben felkészültünk az előttünk álló ,,megpróbáltatásokra”, elkezdődött a fizikai ,,edzés”, a testünk térben való elhelyezése érdekében. Na ez aztán “nem volt semmi”, érdekes és derűs pillanatokat éltünk meg együtt. Az egymásra utaltságot, azaz az Univerzumra való ráhangolódást, és a teljes bizalmat, odaadást gyakoroltuk egymással és külön-külön. Csukott szemmel mentünk végig a terem teljes szélességében és hosszában, úgy, hogy nem számíthattunk külső segítségre, ám a csoporttársaink azért mögöttünk álltak, ha netalán meginognánk. Olyan volt ez, mintha angyalok kísérnék lépteinket, mintha éreznénk a határokat. Szinte egyszer sem szédültünk el, és mielőtt falhoz, vagy ablakhoz értünk volna, úgy jó fél méterrel előbb irányt változtattunk. Érdekes, nem ütköztünk. 🙂

DSC02907

 

DSC02910

A feltétel nélküli bizalom gyakorlását a következőképpen tettük:

Egyikünk középre állt és mi – kellő teret engedve – körbevettük őt minden oldalról, hogy a biztonságérzet meglegyen. Ezt követően a körben álló társunk összekulcsolt karokkal, behunyt szemmel szép finoman dőlni kezdett hátrafelé, majd előre, és oldalirányban is. Mi, akik “közrefogtuk”, szintén gyengéden enyhe lökést adva, ide oda ,,adogattuk” egymásnak. Emlékeztek még a “Kelj fel Jancsi” játékra? – Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a gyakorlatot. Mindannyian végigcsináltuk a mozzanat-sort, így amikor már kellőképpen “éreztük a teret “,  jöhetett a várva várt Megengedés-Állítás.

DSC02914

Ez volt a nap legizgalmasabb része, hiszen szép sorban, egymás után elmondtuk, mit szeretnénk megengedni magunknak, az élet mely területén érzünk blokkokat, azaz hol lehet a legnagyobb szükség a megengedésre. Aki ,,állított”, az a földön egy kényelmes pózban elhelyezkedett – ezúttal én – és a többiek felálltak, ki-ki egy szerepet kapva az életemből. Történetesen nálam a pénz kapta a főszerepet, a pénz és  a munka viszonya,  a megbecsülés, elismerés hiánya, és a szeretet, valamint az anyagiak együttműködése.  Imola kiválasztotta azt a lányt aki engem “testesített meg”, majd rámutatott egy másikra, aki a munkát “képviselte”, míg egyetlen férfi csoporttársunkra, aki a pénz szerepét ,,játszotta el”. Csendesen kuporogtam a szőnyegen és tágra nyílt szemmel figyeltem ahogyan “megmozdul” a tér, ahogy elkezd “működni” az energia, és szó nélkül elszabadulnak az indulatok, felszakadnak a gátak és hangtalan kiáltanak az érzések. Sírtam, rendületlenül potyogni kezdtek a könnyeim, itt már nem volt helye az akaratnak, erőlködésnek, egyszerűen minden elkezdett ,,csak úgy történni magától”.  Ami ezek után jött, azt nem lehet szavakba önteni, érezni kell, és itt mindenki érezte azt a “valamit”, mintha egy és ugyanaz az energia lennénk mindannyian. A lány, aki a ,,bőrömbe bújt” ott középen, ugyanúgy viselkedett, mint ahogy én szoktam különböző helyzetekben, még az arckifejezései, gesztikulációi is megdöbbentően engem tükröztek. Hihetetlennek tűnt, mégis igaz volt minden pillanat. Bevallom, végigsírtam az egész állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet. Az én állításomhoz hasonlóan, mindenki végig vitte a megengedés-gyakorlatot, és kinek könnyebb, kinek nehezebb módon, ám úgy érzem mindannyiunknak sikerült megértenünk a megengedés lényegét.

DSC02929Estére kimerültem, jártányi erőm nem maradt, egy jóleső fürdő után az ágynak zuhantam és olyan mélyen aludtam, ahogyan már régen. Mint mindenhez, a megengedés elfogadásához és a gyakorlati életben való elsajátításához is idő kell, de már elindultam az úton, megtettem az első lépést, és ez a legfontosabb. Meg kell hallanunk a hívó szót, és ez csak úgy történhet meg, ha a szívünk hangjára figyelünk és nem engedjük, hogy elnyomja a világ egyre hangosabb zakatolása.

” Létezik benned egy hely, ahol tökéletes béke uralkodik. Létezik benned egy hely, ahol semmi sem lehetetlen. Létezik benned egy hely, ahol Isten ereje lakozik. ” (A csodák tanítása, 47. lecke)

Ezt a teret érezzük a Megengedés Napokon, ebből a térből “állítódik fel” a végkifejlet …Ez a tér a: MEGENGEDÉS.

Nem tudom szavakban kifejezni azt a hálát amit érzek Mohácsi Imola Beatrice és a Héthold ház iránt, ezért csak annyit mondhatok:

Köszönöm nektek a Megengedés lehetőségét, köszönöm, hogy ismét részese lehettem  egy Csodának!

Frenyó Krisztina

 

Mohácsi Imola Beatrice terapeuta elérhetősége: 70 431-5002

Ahol a leghamarabb találkozhattok Imolával:

SPRING – NYÍLT NAPOK A HÉTHOLDHÁZBAN

május 11., 18:00–május 15., 23:00

Nálunk még tart a Magyar Költészet Napja / Adj hálát reggel…

                                                                                                              […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-23.

 

mosolygyermekmadár

                                                   

                                                        Adj hálát reggel…

 

Adj hálát reggel az ébredő világnak,

– örökbe kaptál egy újabb, szép napot.

Engedd az érzést áradni szívedben,

szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

 

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak

hálával teli, reggeli éneke.

Engedd a nap tiszta fényét szobádba,

s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?

 

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,

a mosoly arcodon, ékszered legyen.

Tükrödön csillog szemed ragyogása,

hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

 

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,

s érezd a lelked, magasabbra emel.

Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,

mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

 

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,

– jó érzésed csak fokozódni fog –

a szeretet ilyen, apró kis sugára

teheti szebbé a hétköznapot.

 

Aranyosi Ervin