Érthetően az Egészségért Alapítvány címkéhez tartozó bejegyzések

Két TUDATOS EMBER a Koronavírusról…

A két Tibor. Ugyanazon forrásból, kétféleképpen. Két Ember nézőpontja a Koronavírusról. Két Szaktekintély, a Buddhista tanításokat, valamint a Holisztikus orvoslás szemléletét szem előtt tartva.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2020-04-20.

Mindkettőjüket régóta ismerem, tisztelem és szeretem. Mindkettőjüktől sokat tanultam és tanulok a mai napig is. Mindkettőjük sokat adott hozzá már eddig is az életemhez. Bölcs és tiszta értékrendű szaktekintélyeknek és embereknek tartom őket. Számomra egyértelmű volt, hogy elsőként Varga Tibor buddhista tanítót és Dr. Darnói Tibor holisztikus orvost kérdezzem meg a jelen helyzet kapcsán.

F. K. – Kedves Tiborok, napjainkra erősen “ráült egy járvány-állapot”, amit úgy hívnak: Koronavírus. Hogy érzitek magatokat most ebben az időszakban, a karantén idején? Miben változott az életetek, a mindennapjaitok, munka, megélhetés és a lelki állapot terén?

Varga. T. – Mint “tudatos” ember, én majdnem mindig jól érezem magam! A belső és külső harmóniát együtt élem meg, és ezt még egy koronavírus sem tudja befolyásolni!
Semmi nem változott az életemen mert én a korom miatt (69) is már csak akkor mentem el itthonról, ha feladatom ezt megkívánta!

Darnói. T. – Köszönöm a kérdést, jól vagyok, mint mindig. A kialakult helyzet az én aktivitásomban is változásokat hozott. Rengeteg előadásom és tréningem marad el, de video-csatornán keresztül a személyes holisztikus konzultációkra továbbra is lehetőség nyílik, és változatlanul folytatom a háziorvosi munkámat. Így továbbra sem unatkozom, csak most más feladatok vannak, eltolódott hangsúlyokkal. Ez természetesen jelentős kiesést okoz anyagiak terén, de a lelkiállapotomban semmilyen változást nem hozott. Ha az ember a jelenre figyel és mindig megpróbálja bölcsen alkalmazkodva tenni az aktuális dolgát, akkor nincs min izgulni, lelkizni. Egyetlen helyzet sem jó vagy rossz, ezek csak szélsőséges, egyoldalú megközelítései a dolgoknak. Így a jelen helyzetben is legalább annyi jó dolog kerül felszínre, mint amennyi nehézséget támaszt. Minden élethelyzetet tisztán annak kell látni, ami.

F. K. – Mi a helyzet a meditációkkal, tudjátok gyakorolni csoportosan is, vagy most mindenki az otthonában teszi mindezt?

Varga. T. – A tudatkincs kurzus most pihen, bár a barátok és gyakorló társak kérik, hogy legyek online de én a régiek közé tartozom és azt a személyes de kölcsönös hangulatot, amit a közös meditáció ad, azt én nem adnám fel! Sőt nem is adom! Szerencsére mindenkivel napi kapcsolatban vagyok.

Darnói. T – A csoportos meditációk csak alkalmi programok, a lényeg az egyéni, otthoni meditációk mindennapi gyakorlásában van. Aki ezt komolyan csinálja, annak semmilyen érdemi változást nem jelent a mostani helyzet.

F. K. – Tibor, mondd, mennyire hiányzik a munkád, az idősekkel való foglalkozás, vagy ezt teheted most is? Futni jársz a kutyusoddal? Mozgás, sport? Szabadidő?

– Drága Tibor, és neked hiányzik a gyerekekkel való foglalkozás, az edzések, a sport a mostani helyzetben?

Darnói. T – Két Idősotthonban is rendelek, ez most komoly kihívást jelent az idősek veszélyeztetettsége miatt. Nehéz helyzet ez számukra is, a hozzátartozóiknak is, de akik előtt mélyen meg kell hajolni, azok a nővérek és azok a dolgozók, akik az idősek ellátását a jelen helyzetben is biztosítják a mindennapokban, már-már erejükön felül. Nala kutyámmal továbbra is rendszeresen futunk, ez számomra az éltető testmozgás, kint a természetben.

Varga. T – Szerencsére mindenkivel napi kapcsolatban vagyok. A gyerekeknek viszont tartottam Online meditációt de Nekik ez nagy élmény és egyben jó kis játék! Na ők nagyon hiányoznak!!

F. K. – Az otthonmaradás összekovácsol benneteket kedveseitekkel, gyermekeitekkel méginkább, vagy előhozza a súrlódásokat? Tudjátok tartani a kapcsolatot a családtagjaitokkal?

Varga. T – A párommal évek óta élünk távol a várostól (én már azóta karanténba vagyok. 10 éve. de most van rá indok is) viccet félre téve nagyon vigyáz rám! De nem vagyok izolált. Te tudod hogy az erdőben élek! A gyerekeim már kirepültek a két nagy Brixtollban él a kicsi meg a barátnőjénél!! Azért a telefon, meg a messenger használva van! Mindig tudunk egymásról “anyagi” szinten is!

Darnói. T – Csodálatos Feleségem van. Nincsenek érdemi súrlódásaink, Ő egy nagyon letisztult, emelkedett ember, így semmilyen felesleges cirkusszal nem terheljük egymást. Tudjuk, mik az értékek az életünkben. S, ezek a korlátozás alatt is ugyanazok, mint korábban voltak, s az élet újraindulásával is ezek maradnak az igazodási pontjaink. A kisebbik fiam él velünk, de már ő is felnőttnek számít, a jelen helyzetben vele is többet lehetünk együtt. A többi családtaggal pedig a modern technika segítségével tartjuk a kapcsolatot, sokat beszélünk.

F. K. – Tiborom, mit gondolsz a karanténról te, aki tudatos emberként élsz és holisztikusan szemléled a világot?

Darnói. T – Amíg nincs gyógyszer a vírus ellen, vagy ellenanyag, oltás, addig kétségtelen, hogy a személyes emberi érintkezés minimalizálása a legfontosabb a járvány megfékezésére. Ez nem félelem, nem bátorság és nem összeesküvés-elmélet kérdése, hanem tiszta gondolkodás, bölcs belátás. Ami miatt ez a vírus nagy kockázatú az előbb említettek mellett, az a hosszú lappangási ideje (akár 14 nap), amely alatt gyanútlanul szórhatja bárki úgy a vírust, hogy nem is tud róla.

F. K – Drága Tibi bácsi, ne vedd zokon, ha így hívlak. Mit gondolsz a karanténról te, aki ha kellett, hónapokra barlangba vonult…igencsak aktuális az elvonulás, mint olyan és az ott tanultak, igaz? Ez segít?

Varga. T – A karantén most aktuális. Az a helyes,hogy az emberek vigyáznak egymásra! Döbbentem figyelem, a közszereplők viselkedését, én átlátok rajtuk mint a szitán és az fogalmazódott meg bennem,”hogy ha belegondolok akkor megbolondulok,ezért nem gondolok bele”! A másik amitől boldog vagyok az az EMBEREK bölcsessége,kedvessége,szeretete ahogy a legtöbbjük viszonyul ehhez a szörnyű helyzethez! Lenyűgöz a Magyarok humorérzéke! Valami fenomenális, ami ömlik a virtuálison,! Naponta van kettő-három olyan poén, hogy percekig sírok a röhögéstől.

F. K – A kert, az ültetgetés, a vidéki levegő és a látvány, ami a szomszédságotokban van, az atmoszféra, a táj mind felemelő. Kimentek a szabadba, természetbe, hogy megmerítkezzetek az UNIVERZUM ajándékában?

Darnói. T – Igen. Minden nap sokat vagyunk a természetben, amely önmagában is csoda, de a tavasz varázsa lenyűgöző. A friss, zöld hajtások, a virágzó növények, az illatok – mesés. Ebben lehet igazán töltekezni testileg, lelkileg egyaránt.

Varga. T – Most hogy nem mehetek sehova, rengeteg lehetőséget kaptam az élettől! végre csinálhatok egy kis veteményest, régi terv! rendbe tettem a kertet, fűt-fát virágot! A kérdésedbe szereplő “univerzum” az én magam vagyok!! ez csak elhatározás kérdése és ez által mindig együtt vagyok mindenkivel!

F. K – Drága Tiborok! Mit üzentek az embereknek ezekben a nehéz napokban? Ti hogy látjátok, mire tanít titeket, bennünket ez a Korona-vírus?

Darnói. T – Ez a helyzet belátásra, elfogadásra tanít és megadja az újraértékelés lehetőségét. Láthatjuk, hogy az ember nem ura, hanem része a természetnek, s hogy a túlpörgetett emberi világ milyen vékony jégen táncol. Megérthetjük, hogy a külső biztonságunk csupán látszat, és olyan ingatag, akár egy kártyavár, ezért befelé kell fordulnunk. Ráébredhetünk, hogy valójában milyen jó dolgunk volt – mert békében, szabadon és bőségben élhettünk -, de arra is, kik és mely dolgok számunkra az igazán fontosak. S, beláthatjuk, hogy meg kell becsülni a MOST pillanatát, ami által felértékelődik az idő. Így mostantól minden pillanatunkat érdemes feltölteni valódi értékekkel, s ennek szellemében újraindítani majd a mindennapokat!

Varga. T – A “neked Írom a dalt” klippet végigbőgtem,a művészek szerepvállalását mély meghajlással ismerem el! Természetesen egy nemzet hálája is kevés az egészségügynek! A színészek versmondása a gyerekeknek és felsorolni is kevés az a tenni akarás ami egy két nap megmutatkozott az egész országban! Köszönöm Nekik! Kértél egy üzenetet: tessék! “Ezekre a Hírekre figyeljetek emberek és újra meg tudjátok fogni egymás kezét!! Mert Ti csak azért vagytok ilyen – olyan pártszimpatizánsok, mert Ők kitalálták ezt Nektek! ” Varga Tibor buddhista tanító

Ahogy visszaolvastam ezeket a tavaly ilyentájt feltett kérdéseket és a reájuk érkezett válaszokat, mindkét Tibor értelmezésében ugyanazt az üzenetet véltem felfedezni. Az ember nem ura, hanem része a természetnek. Ha ezt most nem tanuljuk meg, akkor soha nem fogjuk! És az otthonlét sok mindenre megtaníthat bennünket. Például szeretni. Szeretni azt, amit csinálunk. Szeretni azokat, akikkel egy fedél alatt élünk. Megismerhetjük végre igazándiból a családtagjainkat. És természetesen tudatosan állhatunk hozzá a helyzethez. Végül, de nem utolsósorban, ha az Univerzum mi magunk vagyunk, ha bennünk lakozik az Isteni, akkor mindenkivel kapcsolódunk. Mindig. És ebben, még egy világjárvány sem tud megállítani bennünket. Aki spirituálisan élt eddig is, azt eztán sem tudja kibillenteni semmi az egyensúlyából, legalábbis hosszabb időre semmiképp. Köszönöm Varga Tibor buddhista tanítómnak és Dr. Darnói Tibor holisztikus orvos barátomnak, hogy egyszer az Univerzumban kapcsolódhattunk. Köszönöm a válaszokat és a bennük rejlő Fontos Üzenetet, olvasóink nevében is! Kívánom, hogy Áldás érkezzen a világra és a benne élő emberekre. Szívből remélem és hiszem, hogy egy Új Kezdet közeleg. Egy új Kor van születőben. Nyissátok ki a szíveiteket!

Frenyó Krisztina

Az öngyógyítás szent hármassága

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-16.

“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos / A szív szava

Pár napja történt, amikor is egy különleges ÖNGYÓGYÍTÓ délutánon vehettem részt, és újra átérezhettem a Szeretet erőteljes jelenlétét. Az Érthetően az Egészségért Alapítvány szervezésének hála, testközelből hallgathattam Professzor Dr. Papp Lajos, Novák Csaba életmód tanácsadó és Varga Tibor meditációs mester lélegzetelállító és lenyűgöző előadását a gyógyításról, a szabad gondolatokról és az öngyógyítás szentháromságáról. Elhangoztak mondatok, amelyek azóta is “gondolkodásra késztetik a szívemet”, mert itt legbelül hangosan kiabálnak: Nincs tudatosság nélküli érkezés, és csak a test-lélek-szellem egysége hozhat valódi változást, igaz gyógyulást az életünkben és nem mindegy az sem, mi történik az utolsó öt percben, no és, hogy utána mi lesz velünk…

“900! Jó napom volt, a főnök megdicsért, – az életet nem érdekli, von egyet a vállán, már csak 899. Rossz napom volt, már megint úgy nézett rám… – már csak 898. Beáztunk, sok a fizetnivalónk, vagy épp megnyertük a lottó ötöst? – Megint von egyet a vállán, és már csak 897. Az idő az nem megy, az jön, az élet ami megy.” Novák Csaba

Szívembe mart a felismerés, hogy mindaz, amiket Novák Csabán keresztül hallok, – és bizony nem elsőre – nyomot hagy bennem újra. Az a kérdés, hogy tanulok e belőlük, és használom e majd az itt hallottakat akkor is, amikor hazatérek s újra munkához kezdek, vagy épp amikor összeszólalkozom valakivel, vagy még mielőtt megtörténne a vita. Számolok e magamban, és gondolok e, a 900 -ra majd akkor is? Csaba gondolataiból kiderült, hogy minket embereket az zavar, ami mellett döntünk, hogy majd zavarni fog bennünket. Tudatos döntés, mint hogy az is, amikor megjelentünk ezen a napon, itt ebben a teremben és valamiért úgy döntöttünk, hogy ezt az eső-áztatta délutánt itt töltjük. Jöttünk, mert valami dolgunk van itt, valakikkel találkoznunk kellett, valamit meg kellett hallanunk, de senki más nem lehet itt helyettünk, magunk érkeztünk.

“Megbántanak, vagy megbántódsz? Nem mindegy. Ez egy nagy csapda, ám a szabadsággal az akarattal, a szabad akarattal MINDENT megváltoztathatunk, a reagálásaink helyett inkább lépjünk hátrébb és legyünk tudatosak.” Novák Csaba

Csaba, a sok más fontos teendője mellett, többek között a szokásrendszereket vizsgálja, nálunk mi a helyzet, mi vajon megvizsgáltuk e már a szokásainkat, és mennyi is van pontosan? Hihetetlen számokat hallottunk, és valóban megannyi szokást hozunk-viszünk, cipelünk magunkkal, rengetegre nem is lenne szükségünk, sőt…A berögzült szokásainkat, egyenként felválthatjuk hasznos, jó szokásokra, és így szép lassan, no persze napi gyakorlással, életünk részévé válnak. Valóban meg akarunk gyógyulni? És teszünk is érte? Valóban? Csak mi magunk tehetünk elsőként magunkért bármit is, akármit, valamit. És, hogy motiváltak vagyunk e benne, először is mi motivál bennünket egyáltalán? Minden pillanatban azt tesszük, ami motivál bennünket, amikor panaszkodunk, és betegnek kiáltjuk ki magunkat, akkor abban vagyunk motiváltak, és így tovább.

” Például amikor egy hölgyet megdicsérek , hogy milyen szép a haja, egyből a füle mögé simítja a frizuráját és azt mondja, – á ez a tincs még nem tökéletes, vagy amikor mondom a másiknak, hogy milyen jó a pulóvere, ő rögtön egy – á, ez csak turkálós – mondattal lerombolja. Puff neki…” Novák Csaba

Novák Csaba életmód tanácsaiból azt is megtudhattuk, hogy ha a tapasztalatainkat nem bontjuk ki, azok nem érnek semmit, mint ahogyan az a tudás, felhalmozott tanulás, amelyet azután nem használunk semmire, éppúgy felesleges időpazarlás az életünkből. Az interaktív délután során hallhattunk még a jel, rutin, jutalom hármasról és a bűvös 900-ról is , a dicséretekről, amit azon nyomban lerombolunk egy kitérő mondattal. A tudatos és a számtalan nem tudatos döntéseinkről is hallhattunk, és rádöbbentettek a szavak bennünket, hogy a félek és a tudom, hogy félek kijelentés között óriási különbség van. Ha tudjuk, hogy félünk, akkor van esélyünk. Szó esett még a SZERETETRŐL, mellyel ha elkésünk, akkor igazán nagy a baj. És sokat beszélt Csaba még a megbocsájtásról, mert enélkül nincs boldogság a földön és azután sem, akár hiszünk benne, akár nem. Megbocsájtás nélkül, nem lehetünk boldogok. Kiégés? Igen, van ez a szó, ez az állapot, és ezen is mi változtathatunk egyedül igazán, esetleges segítséggel, ha erre van szükségünk. Igen, előfordul az a helyzet, amikor külső segítségre van szükségünk átmenetileg, de a gyökeres változást, csakis mi magunk hozhatjuk meg.

“Ha már csak öt perced lesz hátra a 900-ból, mit mondasz majd? Megbocsájtasz végre, vagy akkor is nyomod majd a – ez úgy nézett rám akkor – szöveget? Ne feledd, már csak 4 perc…az idő jön, az élet ami megy…már csak 3. ” Novák Csaba

Csabának haza kellett szaladnia az előadás után azonnal, mert ázott az otthonuk, ám mint mondta, ez a 900 – at egy cseppet sem érdekli. A döbbenetes gondolatok után, Varga Tibor buddhista tanító előadása következett, amely egy újabb lélekemlő állomásként lépett elő a – kinek egyszerűbbnek, kinek nehezebbnek tűnő – fejlődési utunk során.

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Tibort rég óta ismerem és tapasztalom, hogy ő bár “nem gyógyít”, ám a közelében mégis gyógyulnak az emberek. Már pusztán a jelenléte is nyugalmat kölcsönöz és egy megmagyarázhatatlan boldogságenergiával tölti fel azt, aki a közelébe kerül. Engem szó szerint megszédített a beszélgetésünk közben, le is kellett ülnöm, viccet félretéve, van egy kisugárzása. 🙂 Varga Tibor bemutatkozása után így szólt hozzánk: – Vannak bizonyos feltételek, amelyeknek össze kell állniuk , és úgy néz ki, nálatok ez megtörtént, hiszen itt vagytok. Képesnek kell lenni arra, hogy a változásért tegyünk valamit, és ti eljöttetek, azaz képesek vagytok változtatni, és már azt is tudjátok, hogy minden tudás csak annyit ér, amennyit használunk belőle. Tudjátok mi kell a boldogsághoz? – intézte hozzánk kérdését a tanító. Mi meg válaszoltunk, ki így, ki úgy. Szabadság, egészség, pénz és még soroltuk egymás után tömegével. Tibor azután így folytatta: Az a baj, hogy feltételeket szabtok a boldogsághoz, pedig a boldogság nem ezeken a dolgokon múlik. 100 % -osan nem tudtok hatást gyakorolni sem az egészségetekre, sem az anyagi helyzetetekre, sem másra ebben az életben. A boldogság, az egy tudatállapot. Csak az öntudatos ember tud elégedett lenni. És, hogy miként lehet ezt a tudatosságot elérni? Rengeteg gyakorlással, és megígérem, nem lesz könnyű, de csodálatos érzés, ha csak a közelébe kerültök.

“Beteggé csak a test válhat, a lélek megtorpan, ha a test beteggé válik.” Varga Tibor

Beszéljünk a tudatosságról és az egészségről, szót ejthetünk a betegségtudatról is és témát érintve a halál, mint olyan, sem lesz kivétel. – folytatta Tibor az izgalmas gondolatébresztőt. Hogy is van ez? A tudatos ember nehezebben betegszik meg, egyszerűen azért, mert egészségesebben él. Példának okáért, ha egy érszűkületes, cukorbajos ember a folyosón állva, fél lábbal cigarettázik, akkor ne csodálkozzon, ha hamarosan a másik lábát is elveszíti. Beteggé csak a test válhat, és a lélek megtorpan, amikor a test beteggé válik. Tudjátok ki a legnagyobb tanító? – kérdezett tovább bennünket Tibor. A Halál, az bizony a legnagyobb tanító, és igenis létezik a halál pokla, már ha hisztek benne, ha nem, én tudom! A halál utáni állapotról beszélek és arról az utolsó 5 percről, amit még itt töltesz a földi létben. Na, akkor derül ki, hogy számodra a pokol vagy a mennyország az az utolsó pár pillanat. Ezért is fontos, hogy egészségtudatosan éljetek, mert a tudatos élet után, egy tudatos és egészséges halált hallhatsz, és egy egészséges, fejlett tudatállapotba kerülhetsz. Egyszóval, nem mindegy.

“A tudatosságunk, az egy mindennapi tudatállapot, például amikor jól érzem magam a bőrömben, akkor tudatos vagyok, megfigyelem magam, és azt tanácsolom, ti is tegyétek ezt.” Varga Tibor

A megfigyelésre számos gyakorlat áll rendelkezésünkre, a legalapvetőbb egyszerű feladattól a bonyolultakig. Kicsiben érdemes kezdeni és bárhogyan is alakul a napunk, szánjunk legalább 5 percet magunkra, amikor elvonulva, csendben tudatosak lehetünk. Nagyszerű pillanatokat élhetünk meg mosogatás, aprítás, vagy éppen zuhanyozás közben. Ilyenkor általában nem zavarhatnak meg bennünket és megfigyelhetjük magunkat és a mozdulatainkat is alaposabban. Beszéljünk a pénzről is? Naná! – hangzott el Tibor ajkáról a mondat, majd beavatott bennünket a Szatipatthána titkaiba. A szatipatthána páli szó, amely a buddhizmusban a tudatosság alapját vagy az éberség alapzatait jelenti. A fogalom elnevezése szanszkrit nyelven szmrtjupaszthána, kínai fordítása ‘tudatosság-hely’ (念處). -a szerk.- Az éberség állapotába rendszeres meditáció során lehet eljutni, ehhez igen nagy kitartás, sok-sok lemondás és meglehetősen hosszú évek kellenek. Tibort hallgatva egyfajta különleges tudatállapotba kerültünk, bár bizonyosan többen többféleképpen éltük meg mindezt. Ezután, Tibor, Eckhart Tolle gondolataiból idézett, és később is igen elgondolkodtató mondatok hangzottak el a teremben. Megtudhattuk, hogyan születik a gondolat, és honnan ered maga a szó, majd a tudatos figyelem energiára terelődött az előadás, később a fogadalmakról, a tiszta beszédről, a hazugságról és a hűségről is szó esett. Nehéz lenne itt részletesen leírni mindezt, mert úgysem tudnám visszaadni olyan élénken és magával ragadóan, ahogy azt a jelenlét kínálta. A jó hír az, hogy kedves olvasó, te is hozzájuthatsz ezen értékes információkhoz, ha érzed a hívást és nyitott vagy a tudatos jelenlétre.

“A panaszkodás az „ami van” el nem fogadása. Ez a viselkedés egy nem tudatosított negatív töltetet hordoz magában. Amikor panaszkodsz, áldozattá válsz. De amikor arról beszélsz, hogy mi történik veled, anélkül, hogy áldozatot csinálnál magadból, akkor a te kezedben van az irányítás. Változtass a helyzeten, ha szükséges vagy lehetséges; lépj ki a helyzetből vagy fogadd el. Bármi más őrültség.” Eckhart Tolle

Egyre fogyott a levegő körülöttünk, talán túl sok volt az energia, vagy csak kevés a kávé, ám egy rövid kis szünet és oxigéntöltet után megérkezett Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész köreinkbe és felcsendültek a szív szavai. Volt szerencsém eddig már több-ízben beszélgetni a professzor úrral, ám a mostani előadása is azt bizonyítja, mindig tud újat mondani, és mindig gyönyörűen teszi mindezt. Szavaiból megismerhettük a háromlábú szék metaforáját, mégpedig, hogy négylábú társaival szemben ez a fajta, az egyenetlen talajon is megáll, ám a lábak stabilitása nagyon fontos. Ez a 3 láb, a Test, Lélek, Szellem. Csak a hangsúlyok mások a test-lélek-szellem gyógyítóinál.

“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos

Dr. Papp Lajos hosszan beszélt a magyar nyelv és úgy általában a nyelv szépségéről, a Károli fordításról és a szavak oly gyakori félreértelmezéséről, melyből óriási másképp-gondolások születtek. Itt a “Miatyánk ima” is szóba került, mégpedig a ,,Ne vígy minket kísértésbe” mondat. Mint hallhattuk, a csángók példának okáért a Légy velünk a kísértésben változatát használják a fordításoknak és ha mélyebben belegondolunk, vajon az Isten hogyan is vihetne minket kísértésbe? A sátán az, aki kísért. A közeli Szent Márton nap kapcsán, hosszas történet fültanúi lehettünk az akaratán kívül püspökké szentelt Mártonról, arról a A római császár katonájaként szolgáló Mártonról, aki a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról pedig még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, ám ő, ódzkodva mindennemű ünnepléstől és dicsérettől, elbújt a libák közé, ám a libák gágogásukkal elárulták őt. Innentől már nem menekülhetett a püspökké szentelés ceremóniájától.

“Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla : Égi Adomány. ” Tatiosz

Tatioszt és régi nagy eleinket idézve, a professzor úr beszélt a racionalitásról és a lélekről külön- külön, mert mint megtudtuk, a kettőt nem lehet egy lapon emlegetni. A bölcsességekre hagyatkozván, és az írást, no meg az írástudókat ismerve arra is fény derült, hogy annak idején a racionális gondolkodást az agyba, míg a tudást a szívbe helyezték. Több száz évvel ezelőttről van szó. Az ékesen szóló professzor úr szavai átszelték a termet és utat törtek maguknak a szaporán lüktető szívekben, legalábbis az enyémben mindenképp. A gondolatok csak úgy cikáztak körülöttünk, és a vakító fehér fény bántotta némelyikünk szemét, és aztán az is kiderült az elektromosság kapcsán, hogy ha a XVII. századból most ide ültetnének egy embert közénk, akkor kisvártatva, úgy harminc percen belül meghalna elektroszmogban. Ki is próbáltuk a professzor úr tanácsára, hogy milyen az, amikor leoltjuk a villanyt és lám, a vakító neonfény szüneteltetése ellenére is tisztán láttuk egymást, sőt…

“És, hogy mi a Csoda? Nincsenek csodakütyük, az emberek, az élet az maga a csoda! “Papp Lajos

Amiről még hallhattunk a délután hátralévő részében az felért egy újabb csodakurzussal, hiszen a Csodáról, az Életről és a Halálról rengeteget tanulhattunk ezen a napon, éppúgy, mint az egyetemen a diákok, és bevallom ez önmagában csodálatos érzés. Miként az eladáson elhangzott, a tudás ugyanolyan értékkel bír, mint akár a milliárdok. Akinek sok pénze van, sok mindent megtehet, ha sokat tud valaki, akár sok embert be is tud csapni. Ilyenek voltak például a papok, akik ismerték a csillagok járását, és manipulálták az embereket. A tudás érték, a tudás bennünk van, nem véletlenül kezdenek egyetemi tanulmányokba hatvan éves emberek Amerikában. A professzor úr György Lászlótól idézett egy verssort és arról beszélt, hogy mi emberek teremthetnénk egy sokkal szebb világot, hiszen a világ maga a Csoda, élhetnénk a tudással, meggyógyulhatnánk, de mi inkább meghalunk.

“Fura szerzet az ember
teremthetne egy új világot

emberszépet nagyszerűt

de meghal inkább

mert az egyszerűbb…”

(György László)

Egy rövid levegővétel és egy kis szusszanásnyi szünet után így folytatta előadását Prof. Dr. Papp Lajos: – Amikor, annak idején 1976-ban először beléptem a műtőbe, én csodát láttam. Elsőként lehűtötték 20 -22 fokra a testet, majd a szív hőfokát 1-2 fokra csökkentették és a kettévágott embert összerakták ott előttem, ez maga a Csoda! Aztán 1978-tól már nem csodát, hanem bizonytalan halált láttam. Rengeteget operáltunk, egy csapatot irányítottam és naponta küzdöttünk életekért. Voltak, sokan, akik túlélték a szívműtéteket, és voltak, sokan, akik meghaltak a műtőasztalon. A kérdéseket folyton feltettem magamnak és aztán később a kollégáimnak is, mi lehet a hiba? Korszerű gépeket használunk, fantasztikus szaktudással bíró orvosaink vannak, steril körülményeket biztosítunk, de akkor mi lehet a hiba? Bennünk nem lehet hiba? Önök szerint mi volt a kollégák válasza? A betegben lehet a hiba, de bennünk nem. Elgondolkodtató. Engem mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés később sem. Amikor túl sokat gondolkodtam ezen, és hangot adtam a gondolataimnak, az már nem tetszett a feletteseimnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy 49 ember halálát okoztam közvetlenül, és 300 ember halála terheli a lelkemet. Nyolc éve letettem a szikét és az állami operálásokban, gyógyításban nem veszek részt. Minden döntés az enyém volt, minden felelősség az enyém, nincs megosztott felelősség. Az emberi tudás még részekben sem közelíti meg az Isteni Tudást. –

Nil Nocere / Soha ne árts

Megrendítő vallomások, figyelmet lebilincselő, és gondolatébresztő beszámolók következtek a professzor úr tolmácsolásában. Kaptunk egy kis ízelítőt Ady Endre verseiből, egy kisebb felolvasást Hamvas Béla könyvéből, és Papp Lajos úr Gyógyító gondolataiba is betekintést nyerhettünk.

“Ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!” Ady Endre

“Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán. ” Simon András

A “csend gondolatok” után, a professzor úr javaslatára, mi is egy percnyi néma csendet ajándékoztunk egymásnak. Lehunyt szemmel hagytuk, hogy átjárjon bennünket a béke hangtalansága. Mert vannak dolgok, melyekhez nem kellenek szavak, és vannak azok, melyekhez sokkal inkább csendre van szükségünk. Hálás szívvel tértem haza a hétvégi Öngyógyító Délutánról, A lélekemelő programra éhesen érkeztem, ám a nap végére mindhárom síkon csillapodott az éhségem és remélem sokunknak még, akik, ott lehettünk ebben a magasztos emelkedésben. Három fantasztikus ember tanításaiban részesülhettünk, és én, a magam nevében ki merem jelenteni, hogy sokat gyógyultam a Szeretet jelenlétében, mely érezhetően magához ölelt azon az esős délutánon.

Frenyó Krisztina

Köszönjük a sokat mondó fotókat, melyeket az Érthetően az Egészségért Alapítvány megbízásából, Németh László készített.

Hamarosan, egy újabb felemelő Érthetően rendezvény közeleg. A pontos információkat a Kerekasztal beszélgetésről itt találhatjátok: www.erthetoen.hu

Érthetően az egészségért, szívvel – lélekkel

Valahogy más volt ez, mint egy szokványos előadás, én személy szerint az első perctől azt éreztem, érintett vagyok. Valami megérintett itt legbelül.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-26.

“Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.” ( Márai Sándor: Az igazi )

Az Érthetően az Egészségért Alapítvány meghívására, egy fantasztikus program részesei lehettünk a közelmúltban. Az alapítvány szervezésében, valamint a Medical Media Manager Kft támogatásával, a Kecskeméti Megyei Kórház főnővéreinek tartott lélekemelő, önismereti és konfliktuskezelési tréning vendégeiként, figyelemmel kísérhettük három rendkívüli előadó, egészségügyi szakdolgozók részére megtartott interaktív “fejlesztő-képzését”. Az egészségügyben dolgozók igen nagy része, nap mint nap, embert próbáló körülményeknek és váratlan helyzeteknek vannak kitéve. Épp ennek okán, nagyon fontos, hogyan indul a napjuk és milyen lelkiállapotban néznek az adott feladat elébe. Van, hogy másodpercek töredéke alatt kell dönteniük egy adott helyzetben és igen nagy felelősség nyomja a vállukat munkájuk során. Amikor stresszes és terhelő munkakörről beszélünk, akkor az egészségügy az egyik leginkább kiemelt terület a halmazban. Az alapítvány önismeret fejlesztő képzése azért született, hogy az egészségügyben dolgozók megismerhessék a vállukra nehezedő mentális terhek természetét és ügyes módszerekkel enyhítsék azokat. Alábbi írásunkkal megpróbáljuk visszaadni azt a csodálatos hangulatot, amely magával ragadott bennünket a nem mindennapi “tréning” alatt.

Korán reggel érkeztünk Kecskemétre, Ákos kollégám már tudta, hogy mi vár ránk, -ellenben jómagam, gyermeki kíváncsisággal és izgatottan vártam azt, amire nem lehetett előre felkészülni. Biztos, ami biztos, egy szalámis szendvicset és egy jóféle kávét még gyorsan magamhoz vettem a Megyei Kórház büféjében, és így indultam az ismeretlen felé. A kórház főnővérei már helyet foglaltak az előadóteremben és lassan a lágy moraj is elhalkult… Elsőként Kovács Péter, az Érthetően az Egészségért Alapítvány ,,frontembere” köszöntött bennünket, rövid bevezetőjében bemutatta az alapítvány működését, és aztán elkezdett szólni hozzánk. Valahogy más volt ez, mint egy szokványos előadás, én személy szerint az első perctől azt éreztem, érintett vagyok. Valami megérintett itt legbelül. Nagyon rövid időn belül a boldogságra terelődött a szó, amelyről kiderült, hogy a negativitás hiánya is egyben. Péter szavait idézve, ez az állapot feltételektől mentes, automatikusan van.

Kovács Péter: ,,Abban a pillanatban, ha egy varázsütéssel lecsupaszítanám önökről a félelmeket, aggodalmakat, szorongásaikat, akkor felszabadult, boldog emberek lennének. Pedig a betegágy, a főnök, a családi állapot, az előadóterem ugyanaz maradt, de én csak a környezetükből saját magukra átvett energiáktól szabadítanám meg önöket és ettől máris fellégeznének.

Amikor a negativitás hiányáról beszélünk, akkor egyben egy olyan képességbeli lehetőségről is beszélünk, amely segítségével ezeket a negativitásokat egyszerűen levetkőzhetjük magunkról, hiszen ezeket a negatív érzeteket nem a férj, nem a feleség, nem az anyós, és még csak nem is egy kolléga akasztotta ránk, nekik ehhez semmi közük, csakis mi vagyunk a felelősek az érzéseinkért.

Nézzünk példának okáért egy családon belüli élethelyzetet, adódik egy konfliktus férj-feleség között: történetesen nálunk, – ugye ez önöknek is ismerős – akkor ha én ideges leszek, ahhoz a feleségemnek semmi köze, maximum ahhoz van, hogy nem az elvárásaimnak megfelelő élethelyzetet alakított akkor éppen ki.

Az, hogy én hogyan reagálom le a szituációt, az csakis az én döntésem. Eret vághattam volna az idegességtől, leordíthattam volna a holdat az égről, ám nevethettem is volna az egészen, mindez azon múlik, mennyire megyek bele az adott élethelyzetbe, tehetem mindezt kicsit, nagyon, elsüllyedhetek benne, de kívülről is nézhetem, és megállapíthatom, hogy változtatásra szorul az állapot. Önöknek abban a nagy szerencsében lehet részük, hogy két olyan embert hívtunk ide előadóként, akik ebben tudnak itt mintát adni.

Egyikük Csaba, aki 44 évesen kezdte újra az életét, és vált olyan példaértékű emberré, aki Tiborhoz hasonlóan éli az életét és beismeri a hibáit, a hiányosságait, mindemellett arra törekszik, hogy az élethelyzeteit hasonlóképpen tudja kezelni, mint ahogyan én itt megpróbáltam szemléltetni. “

Péter előadását végighallgatva, már kezdetnek is erősnek bizonyult a “képzés”, az összes jegyzetpapíromat teleírtam, félő volt, hogy a diktafon is megadja magát, és hol voltunk még a végétől. Az első útmutató után, Péter végig kérdezte a jelen lévő főnővéreket, hogy mit vinnének magukkal haza, illetve a kórterembe az eddig hallottak alapján. Sorra érkeztek a csodálatos gondolatok, mint például a magasabb önismeret, vagy a lelki béke, önmagunkkal szemben is, persze a legtöbben, köztük jómagam is annyira az előadás hatása alá kerültünk, hogy szólni sem bírtunk.

A következő percekben, Varga Tibor Buddhista Tanító, Coach Mester bemutatkozására lettünk figyelmesek, és mint elmondta, igen nagy öröm számára, hogy az egészségügyben ismét eleget tehet a meghívásnak. Ezután egy újabb “utazás” vette kezdetét, utazás egy olyan világba, amelynek létezéséről talán mindannyian tudtunk, de ilyen mélységekben és magasságokban még sosem tapasztaltuk meg mind ezidáig. Lélekemelő, csendes beszélgetés kezdődött, mint, hogy Tibor halk szavú ember, – ahogy mondta: ez az ő stílusa- és levette a zakóját. Engedelmünkkel tegeződő stílusban folytatódott tovább az előadás.

Varga Tibor: ,,Varga Tibor vagyok, az üzleti világból érkeztem, voltam nagyon gazdag, de nem voltam boldog, pedig ma a boldogságot mindenki abban méri, hogy majd akkor leszek boldog, ha. Nekem megvolt minden lehetőségem arra, hogy ha, aztán az lett belőle, hogy hahaha.

A boldogság az egy állapot, és a boldogságot kívül keresni értelmetlen. Nekem higgyék el, kerestem: volt caddilac, svájci síelés, luxus csajok… Hozott anyag, mert ha a boldogság-keresés nem lett volna bennem, még mindig ott lennék, de a lelkem mindig e felé vezetett, már gyermekkoromban is erősen érdekelt a téma. Ezért nem volt nehéz otthagynom a gazdagságot, ez 2000-ben történt, természetesen ezt megelőzte egy képzés, ám ez vezetett a változáshoz.

A boldogság egy tudatállapot és ezt a tudatállapotot csak megszerezni lehet, kizárólag tanítóktól. Természetesen könyvekből, ismeretekből, beszélgetésekből rá lehet hangolódni, de megtapasztalni, élni, valóságossá tenni nem lehet másként. Ezért váltottam utat az életemben, hogy azt a megszerzett tudást, amely a birtokomban van, megosszam az emberekkel. Sokáig kerestem, hogy kikkel, dolgoztam a menedzservilágban, megint kezdett dőlni a lé, ám a menedzserek nem akarnak boldogok lenni, ők gazdagok akarnak lenni előbb.

Azt teljes mértékben megtapasztaltam, hogy szegény embernek ne beszélj a boldogságról, mert amíg nem tudja, hogy milyen gazdagnak lenni, addig hazugnak tartja a sztorit.

Így találtunk rá egymásra Péterrel és képzeljétek el, ez a terület, az egészségügy lett az, ahol a legnagyobb a befogadás, hiszen itt mindannyian olyan munkakörben vagytok, akik adnak. Ezt nem lehet a másokkal való törődés képessége nélkül csinálni, ez egy érzület, és ezt adta a számomra az egészségügy. Itt bátran beszélhetek úgy az én építő gondolatvilágomról, hogy nem kell, hogy megjelenjen a pénz. Fontos, de nem szükséges. A legnagyobb erőt a munkámhoz, a csodálatos Kopp Mária adta, akivel együtt dolgoztunk egy rövid ideig, feledhetetlen élményt nyújtva számomra.

Az ő szavait idézem: ,, Nem az a legnagyobb probléma az egészségügyben, hogy méltatlan, nehéz, rossz körülmények között, gyenge fizetésért dolgoznak az ápolók, hanem a megbecsülés hiánya.” Ez a kijelentés engem nagyon ledöbbentett, hiszen az a nővér, vagy szakápoló, aki igazán nem egy kiemelt bérért adja mindazt a felajánlást amit a Péter felsorolt, – önzetlenség-odaadás, figyelem, szeretetteljes bánásmód, és sorolhatnám – nem kap egy jó szót.

És itt rögtön a kommunikációra terelném a szót, George Bernard Shaw mondta egyszer: “Egy jó dicsérő szóból, két hónapig élek.”

Miért nem dicsérjük egymást, miért nem mondjuk a másiknak, hogy te jó vagy !? Nemrég egy orvoskonferencián vehettem részt meghívott előadóként. Az előttem felszólaló orvos briliáns előadásának lehettem fül és szemtanúja, majd oda léptem hozzá és óhatatlanul megköszöntem és megdicsértem a beszédet. A konferencia végén odajött hozzám az illető és megkérdezte, – te ez nálunk nem szokás, mondd honnan jöttél? – meglepődve mondtam, hogy Budapestről. Most képzeljétek el, megköszönte, hogy megdicsértem. Mindez egy orvoskongresszuson…

Elfeledkezünk a dicséretekről, a hálaadásról, egyszerűen nem jut eszünkbe, nos az én munkám, hogy emlékeztesselek titeket erre, és egy olyan élményt hagyjak hátra, amit megtudtok osztani másokkal, mert ez a legfontosabb. Semmilyen tudás nem ér semmit ami nem hasznosítható, az csupán információ. Ami hasznosítható, az a tudás. Ezt a tudást be tudjátok építeni a mindennapjaitokba, mindabba a tervekbe, vágyakba, amit itt felsoroltatok. ”

Tibor mélyreható beszéde közben valóban megállt az idő és megszűnt létezni a tér. Együtt meditáltunk, megtanultunk egy fáradtság-űző technikát, és teljesen átszellemültünk, egyöntetűleg lélegezve, átélve azt a boldogságot, amely bennünk él. Mint ahogy azt Tibortól megtudtuk, a beszédhez tartozik egy fontos tulajdonság, és pedig az együttérzés, ám az együtt érzés nem jelenhet meg figyelem nélkül. Figyeljünk, először magunkra, aztán a másikra, amíg magunk is problémákkal teli küzdünk, nem tudunk a másiknak segíteni. És itt jelenik meg a képben az önismeret, és erre úgy tudunk szert tenni, ha megismerjük magunkat. Tibor tanácsa, egy lista készítése, ahol felsoroljuk mindazt amik nem vagyunk, – ezt 100%-osan meg tudjuk határozni – mert hogy mik vagyunk, azt nem tudjuk. A végén marad valami, és azok vagyunk, de sosem találkozhatunk szemben önmagunkkal, csak ha képesek vagyunk magunkat megfigyelni és ha erre a képességre szert teszünk, akkor tudunk majd másokra is figyelni. Egy szintre kerültünk energetikailag, mindannyian. A kommunikáció nem más, mint közzététel, bemutatás, de az odafigyelő, kedves, megértő beszéd az emel, és Varga Tibor beszéde ilyen. Felemelt bennünket, – én személy szerint a mennyekben jártam.

– Eszembe jutott Tibor egyik mondata, amelyet azóta is a szívemben hordok: Az előadónak van egy mérhetetlen képessége, mégpedig az, hogy mondanivalója ne a fejbe szóljon, mert ha fejbe szól, akkor 4 perc és mintha ott sem lett volna, eltűnik, ám ha szívhez szól, akkor örökre megmarad. Így vagyok én Tiborral, a mondandója megérintett, egészen a szívemig hatolt. –

Olykor a jót is meg kell tudni emészteni, mert túl intenzíven és hirtelen tört ránk ezernyi csoda itt a kórház előadótermében. Így hát, ennyi lélekemelés után szükség volt egy kis ebédszünetre és a friss levegő szippantására, mert valahogy vissza kellett zökkenni a fizikai létbe, még akkor is, ha Tibor szavai nagyon is a valóságot tükrözték.

A képen balról jobbra:

Novák Csaba, Kovács Péter és Varga Tibor előadók

A közös ebéd után azt gondoltam, már nem igen lehet fokozni a pozitív energia szintet, ám feltevésem tévesnek bizonyult, mert ami ezután következett, az maga volt a beteljesedés, mely méltó koronaként került az amúgy is fenséges együttlétre. Novák Csaba előadása következett a sorban, az elkövetkezendő órákban sokat nevettünk, ám a könnyek is potyogtak. Hogy miért? Mert Csaba annyira emberi, csupa-szív lélek, hogy nálam az első perctől bizalmat kapott. Őt nem lehet nem szeretni.

Novák Csaba: ,,53 éves vagyok, van egy csodálatos feleségem és két remek fiam. Sokat dolgozunk, mindenki a maga területén. Néha néha megállunk. pont tegnap este volt egy ilyen alkalom, és akkor ott a teraszon ahogy a madárcsicsergésben ültünk, éreztem azt a felemelő pillanatot, amikor a jó érzés átjár mindenhol, és jó tudni, hogy fiaimnak nem csak apjuk, hanem barátjuk is vagyok egyben. Nem volt ez mindig így. Régebben saját tulajdonú üzleteim voltak Kaposváron, több is…jól éltem, sok millió forintom volt, ám egyetlen rossz döntésem miatt, egyszeriben mindent elvesztettem. MINDENT, egyetlen nap alatt. Gazdagon fekszel le és szegényen ébredsz.

Ma már hálás vagyok annak az embernek, aki mutatta az utat, akkoriban úgy néztem rá, mint aki becsapott, de ma már megköszönöm, mert ha ő nincs, még ma is ott bohóckodnék a ruhák között és nem ülnék itt előttetek, és ez egy óriási dolog.

Mostani tudatállapotommal nézve, már nem cserélnék az akkori pillanattal, ám a múltban nem tűnt épp a legjobbnak a dolgok alakulása.

Ti hogy vagytok vele, ami történik most veletek, azt a legjobban élitek meg? Nem mindig igaz? Számtalan emberrel foglalkozom, magas beosztású cégvezetőkkel. Hihetetlen nagy egók, alig lehet elférni mellettük. / itt is nagyokat nevettünk: a szerk. /

Mindig azt szoktam mondani ne haragudjatok rájuk, nem tudják mit csinálnak, úgy hogy ez egy üzenet: nézz rájuk úgy, hogy nem tudják mit tesznek. 33 éve házasságban élek, a gyerekeim kicsiként kezdték, majd bármilyen hihetetlen, kamaszok lettek, és mára egészen felnőttek. Megéltünk mélységeket, magaslatokat, mint mindenki. Nem tudok munkaszerűen beszélni, mert számomra az ember létezik, nincs külön ez, meg az, persze bizonyos szerepek vannak, hiszen egy szerepjáték ez a földi lét, de az én nézőpontom közepén az ember áll. Aztán később, ahogy egyre tudatosabbak leszünk, ezek a szerep-különbségek összemosódnak és egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz. Munkahelyeken, pláne abban az egós világban, a versenyszférában óriási szerepjátékok vannak.

Döbbenetes, hogy mennyi energiát fordítanak az emberek arra, hogy ne olyanok legyenek amilyenek. Egy idő után ez a szerepcsere, megköti az energiákat és onnan veszi el az erőt, ahová kellene tartanunk, például, hogy szeretettel nézzek a másikra, hogy figyeljek rá.

Vannak olyan cégek, akik úgy tekintenek a munkatársaikra, mint robotokra és ezt képesek kimondani ,,komoly” cégvezetők.

Tíz találkozó után értem el egy vezetőnél, hogy hozott nekem egy sport szeletet, de én nagyon nagyra értékeltem ezt a változást nála. Óriási dolgok ezek. A magam részéről nagyon nehéz megszólalni Péter és Tibor után, mert nagyon magasra teszik a lécet, és ezek után valami olyat mondani nektek, ami megragad, amit haza tudtok vinni, nem kis feladat, de ez a mi dolgunk.

Imádok velük lenni és minden pillanatát szeretem az együtt töltött időnek. Majdnem kimondtam azt, hogy dolgozunk, de mi nem dolgozunk, én aznap fogom abbahagyni amit csinálok, amikor úgy érzem, hogy munkaszámba megy, mert akkor az már nem jó. “

Csaba beszélt még a bűvös 900-ról, az életünk hátralévő részéről, az elfogadásról, elengedésről és megengedésről, mesterekről. Arról is, hogy mindenen túl akarunk lenni, sárga csekkeken, ezen a napon, mindenen, mindig csak túl akarunk lenni. És ha túl vagyunk mindenen, akkor mi marad? A nagy semmi. Saját bevallása szerint Csabának is hihetetlen nagy idő kellett ahhoz, hogy megértse, hogy mindig az a jó ahol éppen van, hogy az úgy jó és helyénvaló, ahogy történik, hogy a MOST az, ami számít igazán! A világ összes jegyzetfüzete sem lenne elég, hogy szavakba öntsem mindazt, amit itt ezen a napon hallottunk. Novák Csabával teljesen egyetértek, miszerint nem léteznek hétköznapok, ő sem érti, ki a csuda találta ezt ki. Ja, hogy vasárnap nem dolgozunk és hétfőn meg igen, és? Ki dönti el, mikor legyen ünnep a kedd, vagy akár a csütörtök? Csakis mi magunk. Mi lenne ha minden napot ünnepként élnénk meg? Maximum jól éreznénk magunkat az Ittben és a Mostban, és ez olyan nagy baj? Ugye, hogy nem? Kovács Péter egyfajta búcsúzóként szépen összefoglalta a napot, és megkérdezte a jelenlévő főnővéreket, hogy mit tapasztaltak az elhangzottak, átéltek után. Nagy volt a csend… Többen a hatása alá kerültek annak, amit én is éreztem. Hogyan is lehetne szavakba önteni mindazt a lényegi mondanivalót, amely mindannyiunknak mást-mást jelentett? Ehhez idő kell. Annyit megígérhetek, hogy itt még nincs vége a beszámolónak, hamarosan folytatjuk…

Utószó a nap végén

Hazafelé menet sokat meséltem a páromnak a történtekről…. Lefekvés előtt még háromszor végighallgattam a diktafonra felvett anyagot és sírtam a szobában, de ezek a könnyek nem a szomorúság könnyeiként hullottak a párnára, sokkal inkább voltak a boldogság könnyei. Csordultig telt a szívem szeretettel. Köszönöm nektek Péter, Tibor és Csaba!

Frenyó Krisztina

Fotó: Teszár Ákos

A képen: Kovács Péter az Érthetően az Egészségért Alapítvány LELKE, MOTORJA, Novák Csaba COACH-TRÉNER, Varga Tibor BUDDHISTA TANÍTÓ, COACH MESTER, valamint jómagam.

Üzenet: