“Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.” Csitáry-Hock Tamás
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi nagyon szeretjük a kávét, sőt mi több, mára már kávéimádó magazinná nőttük ki magunkat. Jómagam, mint magazinújságíró, egy jó értelemben vett kávé és karakterfüggő utazóként járom a világot, és ahol tudok, megállok egy – egy kávés pillanatra. Egy jó ideje, azon kaptam magam, hogy valami furcsán nyugtalanít. És, hogy mi is volt ez? Itt-ott felugrott egy embléma, ínycsiklandozó és stílusos fotóival, aztán újra és újra előbújt és “szelíd alattomossággal” befészkelődött a tudatomba. Early Bird Coffee. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, így aztán utánajártam ennek a különös csengésű kávézó születésének. És ami ezek után következett kedves olvasóim, nem szégyellem bevallani, már nem pusztán csak kávé, de Early Bird függő is lettem. Hogy miért? Tartsatok velünk, és megtudjátok. Babaház, örömkávézó és élményfalatok. Most meg mi vaaaaan? Aki kérdez: Frenyó Krisztina, aki válaszol: László Ildikó, az Early Bird Coffee tulajdonosa és üzletvezetője.
F. K: – Honnan jött az ötlet, hogy egy kávézót nyissatok, pont itt a Nagy Diófa utcában? Miként született meg ez a barátságos hely és miért is lett Early Bird a neve?
L. I: – 1997-ben Kanadában voltunk a férjemmel és úton-útfélen az Early Bird feliratokkal találkoztunk, amely gyakorlatilag egy akciókhoz kötött szlogen, ami annyit tesz ki, mint nálunk az “Aki korán kel, aranyat lel” közmondás. Nagyon élveztük ezt a “korán kelő szójáték – élményt a párommal és egy jó ideig “Early Bird-öztünk” itthon is még. Később aztán, amikor megtaláltuk a kávézónk mostani helyét a Nagy Diófa utcában, akkor tudtok, hogy mi a korán kelőknek szeretnénk egy alternatívát, kikapcsolási lehetőséget nyújtani, hiszen ez egy esti, vigalmi negyed, ahol leginkább később nyitnak ki a szórakozóhelyek.
Így lett a kávézónk neve Early Bird, azaz koránkelő. Meglátásom szerint a névválasztásunk, ebben az értelemben telitalálatnak mondható. 🙂 És, hogy miért pont egy kávézóra esett a választás? Régóta dédelgetett álmom volt, hogy legyen egy saját lakberendezési boltom, ám a férjem vágya egy kávézó volt. Így aztán, a két álom ötvözeteként megszületett a mi kis kávézónk. Átgondolva aztán rájöttem, hogy mind gazdaságilag, valamint megvalósítási szempontól is mindenképpen ez utóbbi döntés bizonyult kivitelezhetőbbnek.
A hetedik kerület elég frekventált helynek bizonyult a jövőt tekintve, hiszen sajnos Magyarországon még mindig nem dívik a kávéházi kultúra olyan mértékben, ahogyan azt a gazdaságosan működni vágyó vállalkozások elvárnák. Így aztán a turistákra, külföldiekre, egyetemi hallgatókra és az egyre trendibbnek számító hetedik kerület járókelőire apelláltunk. Végül is, egy véletlenszerű éjszakai romkocsmatúra után találtunk rá erre a helyre.
” Coffee and friends make the perfect blend “
F. K: – Körültekintgetve mindenhol finom aprócska részletek, letisztult külső, fémes csillogás, a fa és a kő ölelésében, mégis valami kislányos báj bújik meg a kifogástalan dizájn mögött. Szinte mindenben megtalálható a kettőtök ötlete, fantáziavilága, és keze munkája. Jól látom, hogy itt a szakmai vonulatot is jócskán kihasználtad és belevittél mindent ami te vagy?
L. I: – A lakberendezésen felül, a kávé sem állt távol tőlem, sőt, mondhatni közelebb állt hozzám, mint a páromhoz, így aztán a berendezésnél, kialakításnál megvalósulhatott mindkettőnk álma. A felújítási munkák során jól jött az építőmérnöki szakmám, majd a lakberendező szakirányt is kellően kamatoztattam amikor a stílus és dizájn került a fókuszba. Közel áll hozzám a Vintage és az Industrial stílus is, így aztán a fehér alapszínt a tágasság érzete végett, míg a fekete – szürke “kombót” az áttörés, valamint a fémes kiegészítőket az ipari jelleg miatt választottam.
A természet szeretete éppúgy visszaköszön a fában, kőben és a fahatású kiegészítőkben, és persze szerettem volna kicsit nőcisebb részleteket is belevinni, így imitt – amott felsejlik egy élénkebb szín, lágyabb vonulat. A galéria az egyik kedvenc kis búvósarok a kávézónkban. Van aki rendszerint betér ide a reggeli kávés menüjéhez és a laptoppal fellépcsőzik, hogy egy kicsit visszavonuljon.
Itt mindennek története van, akár a régi öltözőszekrénynek odafent, vagy a saját logóval ellátott kézműves ülőkéknek és a “hajókötélspárgán” függő lámpaernyőknek idelenn. Mindenekelőtt az egyensúlyra és az egyszerűségre törekedtem. Úgy érzem ezt sikerült is megtartani.
A lakberendezés mellett, jómagam is nagyon szeretem a kávét, és még annak idején kipróbáltam magam egy barista tanfolyamon, azért, hogy egyáltalán mennyire megy ez nekem majd a gyakorlatban. Vegyes érzelmeim voltak, hiszen nem akartam én elhagyni akkor még a szakmámat, és nem igen láttam magam benne a helyzetben. Időközben aztán megszereztem egy üzletvezetői képesítést is, hiszen enélkül nem is működtethetnénk a kávézót. Aztán szép lassan belejöttem mindenbe. Amióta itt dolgozom, még jobban megszerettem a kávét és úgy érzem megtaláltam a helyem.
F. K: – Ildikó, ki számít korán kelőnek? Hány órától érkezhetnek ide a kávé szerelmesei, és menyire jellemző a reggeli csúcsforgalom, ebben az aprócska kávéparadicsomban? Beszélnél kicsit a nyitva-tartásról?
L. I: – Reggel nyolc órától várjuk az ide látogatókat, egy jó kávéval és friss reggelivel. Hamarabb szerettünk volna nyitni, ám úgy láttuk, erre az időpontra van leginkább igény. A környéken, délelőtt igen kevés hely van nyitva, miután ez valóban egy esti szórakozóhelyekre specializálódott terület, ám azért hála istennek vannak korán kelők, munkába igyekezők és ,,úton reggelizők”, ők a mi korán kelő vendégeink. Délután hivatalosan 16 h-ig vagyunk nyitva, – egyelőre míg egyedül viszem nagyrészt a kávézót, így láttuk jónak – természetesen ha vendég van, nem tessékelem ki őket az ajtón. 🙂 Otthon is helyt kell állnom feleségként és anyaként, a szombat délelőttök így is a kávézóban telnek. Férjemmel közösen azon vagyunk, hogy minnél inkább összehangolva kivegyük a részünket a feladatokból és megtartsuk az egészséges egyensúlyt a munkánk és a családi életünk között.
F. K: – Ildi, aki ide betér, először a fémesen csillogó, különleges kávégépre csodálkozik rá, és aztán szép lassan mindenre. Itt isteni finom kávét főztök. Érezhető rajta a tudomány méltósága és a szeretet is. Némi közöm nekem is van a kávéhoz, – kávézós múltam bepillantást engedett a csodákba – így tudom, hogy egy igazán jó kávéhoz, az alapanyagon túl egy megfelelő kávéfőzőre is nagy szükség van. Mesélj erről a gyönyörűségről.
L. I: – Amikor a barista tanfolyamot végeztem a BARISTA SCHOOL BUDAPEST “padjaiban”, ott kizárólag jó termékekkel, kiváló alapanyaggal és magas minőségű gépekkel dolgoztak. Már akkor belém ivódott, hogy ha valaha kávézót nyitunk, csak így érdemes. Jó minőséget kínálni, új irányzattal fűszerezve. Annak idején az oktató felsorolta a márkákat, bemutatta a kávégépek tudástárát, ám amikor megláttam a fémes csodát, első látásra beleszerettem.
Így lett a La Marzocco a kedvenc. Kávés-berkekben úgy is emlegetik őt, mint a kávégépek Ferrarija. Ezt a fenséges címet abszolút méltónak találom a La Marzoccohoz. Én úgy érzem, kell egy érzelmi kötődés a kávégépem és én közöttem ahhoz, hogy jól működjön a kapcsolatunk. Még mielőtt a kávézó megszületett volna, már megvettük a kávégépet, hogy véletlenül se kelljen megalkudni egy másik választással. Nem cserélném le sem gyengébbre, sem jobbra, marad a Ferrarink. 🙂
F. K: – Belépve ebbe az örömkávézóba, – mert valóban az, úgy ahogy mondtad – megszédít a friss, hamisítatlan tiszta kávéillat. Helyben darált minőségi kávé, pazar kínálat, többféle típus, és méret, már ami a kávéadagokat illeti. A teljesség igénye nélkül megtalálható itt: Ristretto, Espresso, Capuccino, Latte és az igen nagy népszerűségnek örvendő Flat White. Számomra, külön hab a tortán, hogy a teljes-értékű zsíros tej mellett a laktózérzékenyekre is gondolnak a tulajdonosok. Bevallom, bár az étel és egyéb allergiák egyre nagyobb számú elterjedése mellett, még mindig nem elég helyen ügyelnek erre. Kérlek, mesélj nekünk kicsit a kávékról, a slágerformációkról, a pörkölésről.
L. I: – Számunkra természetes, hogy friss darálású és pörkölésű kávét szolgálunk fel. A pörkölés után, elég rövid az a felhasználási idő, amitől az aroma és az íz is friss marad, ezért nagyon ügyelünk erre is. Két pörkölővel dolgozunk, az osztrák FürthKaffee-val, amely egy valódi közepes pörkölésű bécsi ízvilágot kölcsönöz a a kávéinknak, itt a Guatemala és az Etióp a bevált, míg a 42-es, amit Nezvál Máté pörköl, igencsak beleillik az új-hullámos kávézók világába a világos pörkölésével. A presszóknál mindig ugyanazt a blendet használom, mert nagyon bevált. Ez egy Peru-Etióp-Bali keverék, kicsit olaszos, kicsit új-hullámos, egy igazi kávéelixír, a trendkövető kávé – fanatikusoknak.
Van egy saját blendem az Early Bird blend, amely főleg tejes italokhoz, ám presszókávéhoz is kiváló. Ő egy kicsit gyümölcsösebb, világosabb pörkölésű keverék, amely 50 % El Salvadorból és 50 % Burundiból tevődik össze. Nem vagyunk híve az agyon ízesített, színesített keverékeknek, itt a lényeg, hogy a kávé természetes íze domináljon. A kávékínálatban első körben presszó alapú kávékat tudunk nyújtani, majdan filteres irányban is szeretnénk fejlődni, ám az egy külön történet, teljesen más technológia, így itt még tart a tanulási folyamat.
F. K: Amerre a szem ellát, színes, ínycsiklandozó falatok kínálják magukat, virít róluk az egészséges természetesség, a friss szendvicseken kívül, különleges és igencsak gusztusos joghurtok kacérkodnak a stílusosan üvegekbe rendezett kekszcsodákkal. Bámulatos tortaszeletek, zavarba-ejtően csábító omlett-piték és az italok sem érnek véget a kávéknál. Mit is kaphatunk még nálad?
L. I: – Az Early Bird Coffee elsősorban egy kávézó, ám úgy gondolom, hogy kiegészítőkre, némi körítésre mindenképp szükség van. A croissant nem is említeném, hiszen az alap, szinte a kávé tartozéka. A forró italokat tekintve, a “nem kávézóknak” széles választékban kínáljuk a teákat és az igen népszerű Chai Latte-t, amely az egyik oszlopos kedvenccé nőtte ki magát a törzsvendégek körében.
Egészséges üdítőitalokat szolgálunk fel a reggeli falatok mellé, és miután az Early Bird korán kelőt jelent, azaz a név kötelez bennünket, így stílusosan idepasszoló étkeket tartunk.
Ilyenek például a friss, saját készítésű szendvicseink, kézműves joghurtjaink, tortácskáink és a közkedvelt My’ ”HAM AND EGGS” pie, ami gyakorlatilag egy sonkás, tojásos, sajtos pite. Azt tapasztalom, hogy csak a kávéból nem lehet megélni, kínálni kell mindenképpen egy komplexebb szolgáltatást. A termékek nagy részét én készítem el, természetesen tudásom és lehetőségem határait figyelembe véve.
F. K: – Egy igazi örömkávézóban üldögélünk, beszélgetünk és miközben te kiszolgálsz, én figyelek, megfigyelek. Aki ide betér, pár másodperc alatt átveszi a hely szellemét, lenyugszik és mosolyogni kezd és amikor útjára ered, úgy hagyja el a kávézót, mint ahogyan álom után búcsúzik egy mesevilágtól az ember. Kellemes zene szól, kávéillat száll a levegőben, épp elég pici a hely ahhoz, hogy barátságos legyen, ám mégsem tolakodóan fullasztó a légtér. Rengeteg kávéház, bisztró, kávézó létezik, ám az örömkávézók valódi kincsek a világban. Miért is lett ez az örömök kávézója?
L. I: – Ez is egy komplex dolog, ehhez kell úgy a hely, a kávé, mint az én kedvességem, figyelmességem. Sokkal finomabbnak érzi a vendég a kávéját, ha egyben kap egy kis figyelemcsomagot is mellé. Miután valóban pici a hely, és ez lehet, hogy hátrányt is hordoz magában, mégis nagy előnye, hogy jobban tudok figyelni a vendégeimre. Úgy érzem, nálunk ez az örömkávézás megvalósult, itt beszélgetnek egymással az emberek, itt élvezik a kávézás pillanatait, nem rohannak, de nem is ülnek hosszan órákon át, vagy ha igen, megisznak még egy, meg még egy kávét és meg is ebédelnek közben.
Ahogy telik múlik az idő, egyre jobban azt érzem, hogy az örömdolgok működnek a világban csak igazán. Picinyke falatokat kínálunk, én élményfalatoknak hívom őket. Ebben az örömkávézóban élményfalatokat szeretnék nyújtani a vendégeimnek, kis kekszet, finom, házi poharas joghurtot, pitekockát. Inkább ne legyen sok termék, ám ami van, az nagyon jóízű legyen. Ez az én filozófiám.
Ábel fiam eleinte nevetett a copfos anyukáján, aki minden nap elmegy dolgozni a kávézójába, és édesen ő így fogalmazott: anya te megint mész játszani a babaházadba? Aztán mások is mondták, nem gúnyolódva, inkább kedvesen, valószínűleg a két copfommal és a “genetikailag infantilis énemmel”olyan vagyok, mint egy kislány a babaházamban. Azért bevallom, hogy nem az a célom, hogy ez a kávézó egy babaház legyen, ám simán belefér a szakmaiság mellett a “babaház image.”:-) Apró örömökből áll össze minden. Ilyen például, amikor egy-egy külföldi házaspár betér hozzánk és megisznak egy kávét, aztán míg itt tartózkodnak Magyarországon, mindennap visszajönnek és a végén még bőröndöstül is ide látogatnak, hogy elköszönjenek. Ez látod, szívemnek igazán kedves visszajelzés a vendégektől. Mi kellene ennél több?
Ildikónál több ízben jártam az interjúnkat követően, és még sokszor fogok hozzá betérni úgy érzem, mert ez valóban az a hely, ahonnan egykönnyen nem lehet csak úgy szabadulni. És akkor mit szóljon egy olyan kávéfüggő újságíró, mint jómagam? Ebben az instant-világban, ahol a zaj és a gyorsaság úgy súrolja egymást, mintha a versenyben élet-halál harcot vívnának egymással, kellenek az ilyen helyek. Kellenek a lassabb szívdobbanások, kellenek az örömkávézók és az élményfalatok. Reggel felkelünk, rohanunk, időre megyünk, időre eszünk, időre teszünk szinte mindent. Körülöttünk csupa elvárás és káosz, rendetlenség a nagy rendnek tűnő valamiben…és akkor megállunk. Egy pillanatra. És ez a pillanat beleivódik az életünkbe. Örökre. Na ezt hívom én Early Bird pillanatnak. Ez itt nem a reklám helye, ez itt egy üzenet nektek kedves olvasóink, amely innen belülről jött, nem máshonnan mint a szívemből. Látogassatok el ti is Ildikó örömkávézójába, és legyetek gazdagabbak egy – két élményfalattal, boldogságperccel. Higgyétek el, megéri. Tudom miről írok.
“Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.” ( Márai Sándor: Az igazi )
Elsőként Kovács Péter, az Érthetően az Egészségért Alapítvány ,,frontembere” köszöntött bennünket, rövid bevezetőjében bemutatta az alapítvány működését, és aztán elkezdett szólni hozzánk. Valahogy más volt ez, mint egy szokványos előadás, én személy szerint az első perctől azt éreztem, érintett vagyok. Valami megérintett itt legbelül. Nagyon rövid időn belül a boldogságra terelődött a szó, amelyről kiderült, hogy a negativitás hiánya is egyben. Péter szavait idézve, ez az állapot feltételektől mentes, automatikusan van.
Péter előadását végighallgatva, már kezdetnek is erősnek bizonyult a “képzés”, az összes jegyzetpapíromat teleírtam, félő volt, hogy a diktafon is megadja magát, és hol voltunk még a végétől. Az első útmutató után, Péter végig kérdezte a jelen lévő főnővéreket, hogy mit vinnének magukkal haza, illetve a kórterembe az eddig hallottak alapján. Sorra érkeztek a csodálatos gondolatok, mint például a magasabb önismeret, vagy a lelki béke, önmagunkkal szemben is, persze a legtöbben, köztük jómagam is annyira az előadás hatása alá kerültünk, hogy szólni sem bírtunk.
Varga Tibor: ,,Varga Tibor vagyok, az üzleti világból érkeztem, voltam nagyon gazdag, de nem voltam boldog, pedig ma a boldogságot mindenki abban méri, hogy majd akkor leszek boldog, ha. Nekem megvolt minden lehetőségem arra, hogy ha, aztán az lett belőle, hogy hahaha. 
Csaba beszélt még a bűvös 900-ról, az életünk hátralévő részéről, az elfogadásról, elengedésről és megengedésről, mesterekről. Arról is, hogy mindenen túl akarunk lenni, sárga csekkeken, ezen a napon, mindenen, mindig csak túl akarunk lenni. És ha túl vagyunk mindenen, akkor mi marad? A nagy semmi. Saját bevallása szerint Csabának is hihetetlen nagy idő kellett ahhoz, hogy megértse, hogy mindig az a jó ahol éppen van, hogy az úgy jó és helyénvaló, ahogy történik, hogy a MOST az, ami számít igazán! A világ összes jegyzetfüzete sem lenne elég, hogy szavakba öntsem mindazt, amit itt ezen a napon hallottunk. Novák Csabával teljesen egyetértek, miszerint nem léteznek hétköznapok, ő sem érti, ki a csuda találta ezt ki. Ja, hogy vasárnap nem dolgozunk és hétfőn meg igen, és? Ki dönti el, mikor legyen ünnep a kedd, vagy akár a csütörtök? Csakis mi magunk. Mi lenne ha minden napot ünnepként élnénk meg? Maximum jól éreznénk magunkat az Ittben és a Mostban, és ez olyan nagy baj? Ugye, hogy nem? Kovács Péter egyfajta búcsúzóként szépen összefoglalta a napot, és megkérdezte a jelenlévő főnővéreket, hogy mit tapasztaltak az elhangzottak, átéltek után. Nagy volt a csend… Többen a hatása alá kerültek annak, amit én is éreztem. Hogyan is lehetne szavakba önteni mindazt a lényegi mondanivalót, amely mindannyiunknak mást-mást jelentett? Ehhez idő kell. Annyit megígérhetek, hogy itt még nincs vége a beszámolónak, hamarosan folytatjuk…