2014. május hónap bejegyzései

Koncert ajánló Vöriért, a blues zenészért

Június 4-én a Kobuci kertben, kiváló zenészek találkoznak, hogy segítsenek szabadságvesztését töltő társuknak.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-30.

vöriborító2014. Június 4-én a Kobuci kertben, egy nem mindennapi KONCERT kerül megrendezésre Vöriért, a BLUES ZENÉSZÉRT, ahol kiváló zenészek találkoznak, hogy segítsenek szabadságvesztését töltő társuknak. A Vöri & The Rockets frontembere jelenleg is könnyű droggal kapcsolatos börtönbüntetését tölti. A zenésztársak a koncerttel a zenekar tavaly decemberben megjelent Változnék című albumát szeretnék népszerűsíteni, amelynek bevételéből fizetnék ki Vöri pénzbírságát. A koncert, 19h 30-as kezdettel, Ripoff Raskolnikov fellépése előtt lesz, amelyen az osztrák blues zenész is részt vesz. A színpadon lesz még Sonny, a Sonny And His Wild Cows-ból, valamint a Vöri & The Rockets tagjai: Bacsa Gyula (Hiperkarma, Kistehén, Palermo Boogie Gang, Mystery Gang, Hungária’95), Adamecz József (Pribojszki Mátyás Band, Szeverényi Trio, Coolminers), Hevesi Norbert (Blues Fools, King Bee, Trident, No Sugar Jam, Sun Factory, Woodland) és Kovács Lajos.

Az esemény facebook oldala

A Vöri & The Rockets albuma megvásárolható lesz a helyszínen 2000 forintért, illetve megrendelhető az MG Records webshopjából:

http://mgrecords.hu/p/6617909/v%C3%B6ri-the-rockets-v%C3%A1ltozn%C3%A9k

letöltésegjelent vöri lemezeAjánlások a lemezhez:

Nemes Nagy Péter:

„Nagy Zoltán „Vöri” egy két évtizeddel korábbi duó (The Roots) beltagjaként került látókörömbe, majd ugyanúgy el is tűnt onnan. A most megjelenő zeneanyag bizonyítja, hogy kis hazánkban mennyi rejtett tehetség van. Olyanok, akik nem habkönnyű, bulváros vetélkedők, tehetségkutatók szárnyán akarnak ismertek lenni. Az igényes saját szerzemények rádióbarátok, méltó helyet foglalnak el a legjobb magyar nyelvű blues felvételek között. Mindezt kellemes énekhang és kiváló zenészi teljesítmények erősítik.”

Szabó Attila – Csík zenekar:

szabó atilla csík z„Ha csak egy dalt kellene választanom erről a lemezről, akkor igencsak nehéz dolgom lenne. Melyiket ajánljam? Egy jó kis Chicago-bluest, a „Levelet kaptam” címűt? Vagy a legkiválóbb Sonny Terry – Brownie McGhee – hagyományokat idéző „It hurts me too”-t? Esetleg a finoman Funk-os Változnék-ot? Hál’ Istennek nem vagyunk egy dalra korlátozva, így jó szívvel ajánlhatom az egész albumot. A kiváló muzsikusok által feljátszott dalok, amiket szépen összefog Vöri autentikus, mégis teljesen egyéni stílusa, amelyben szerves egységet képeznek az igencsak ízes akusztikus gitár-hangzások, az egyszerű, de mégis nagyon aktuális szövegekkel. Talán ezek azok a dolgok, amelyek számomra igazán szerethetővé teszik ezt a lemezt.”

Pribojszki Mátyás – Pribojszki Mátyás Band: 

Pribojszki Matyi“Minőségi, lendületes blues, swing és boogie-woogie. Ez a “Vöri and the Rockets” új lemeze. Ráadásul igazán különleges ízt adnak a sokak által várt, vidám és őszinte magyar nyelvű szövegek.”

Dezsőffy Rajz Katalin – szinkronrendező:Dezsőffy Rajz katalin

„Színvonalas zenei teljesítmény, kellemes stílus, finoman karcos hang, virtuóz gitár. A Vöri & The Rockets a generációm életérzéseit fogalmazza meg, ha őket hallgatom, szinkronba kerülök magammal.”

 

Retkes Attila – a Gramofon – Klasszikus és Jazz főszerkesztője:retkes Attila Gramofon főszerk

“Előadásuk bizonyítja, hogy a hagyományos blues és boogie woogie korántsem múzeumi tárgy, hanem a 2010-es években is lehet eleven, élő zenei szövet, amit érdemes új tartalommal megtölteni.”

 

Hallgassatok bele a lemezbe:

vöri lemezborítószöveggel

https://www.youtube.com/watch?v=_bgdppd2upI

 

A zenekar facebook oldala:

www.facebook.com/voriandtherockets

 

Bővebben a zenekarról és a Változnék című lemezről:

Hogyan lehet a tradicionális bluest új élettel megtölteni?

A Vöri & The Rockets egyéni ízlésével és stílusával, kiváló zenészeivel egy olyan különleges világot teremt, amelyben újfajta értelmezést kap a hagyományos zene. 15 éve muzsikálnak együtt, ami inkább örömzenélés volt eddig, mint karrierépítés. Ez idő alatt köszönhetően a zene iránti elhivatottságuknak – képesek voltak többször megújulni. Fennállásuk alatt felléptek szerte az országban, népszerűek voltak a fesztiválokon, a Sziget Fesztivál gyakori szereplői voltak, közreműködtek a Csík zenekar 2001-es A Kor Falára című korongjuk címadó dalán. Repertoárjuk eleinte blues és boogie-woogie örökzöldekből állt, amelyeket a banda saját olvasatában adott elő. Mindegy volt, hogy régi vagy új nótákhoz nyúltak, teljesen újszerűvé varázsolták a dalokat. Később magyar slágereket dolgoztak át, és egyre több saját szerzeményük látott napvilágot, amelyek mindegyikét áthatja a zenekar egyedisége. A hangszerelés, a különleges hangzások, a stílusjegyek elegye, a virtuóz gitár, a markáns énekhang mind-mind hozzájárulnak a zenekar sajátos stílusához, amely tehetséges zenészek tolmácsolásában egyet jelent a minőséggel. 2013-ban az együttes elkészítette első albumát.

„Lemezünk zenei anyagának összeállításakor az volt a fő szempont, hogy túlnyomó részt saját, magyar nyelvű dalokon keresztül bemutassuk a blues jelentősebb korszakait, stílusjegyeit, és képet adjunk a zenekar több mint egy évtizedes múltjáról.” – nyilatkozta Vöri, a zenekar frontembere.

Vöri a frontember fekvő kicsiA Változnék című albumon éppen ezért többféle stílus megtalálható, ami még színesebbé, változatosabbá teszi a hanganyagot: egyszál gitáros ragtime blues (Rusty Rag), slow swing alapokon nyugvó jazz-es blues (Idegen vagyok), country blues (It Hurts Me Too), boogie-woogie (Levelet kaptam), saját instrumentális gitárdallam west coast elemekkel (Rusty Boogie), lassú twist lüktetésű new orleansi blues ( Egy asszony lelke), a zydeco, a rockabilly-country- és a blues sajátos elegye (Nem tűnhetsz el), blues acidjazz, funk beütéssel (Változnék).

vöriék zenélnek fekvőSzeretettel ajánljuk a koncertet minden BLUES és ZENE kedvelőnek! 

– Feeling –

További információk: voriandtherockets@gmail.com

Vöri & The Rockets: Változnék

Érthetően az egészségért, szívvel – lélekkel

Valahogy más volt ez, mint egy szokványos előadás, én személy szerint az első perctől azt éreztem, érintett vagyok. Valami megérintett itt legbelül.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-26.

03R“Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.”                                                                           ( Márai Sándor: Az igazi )

Az Érthetően az Egészségért Alapítvány meghívására, egy fantasztikus program részesei lehettünk a közelmúltban. Az alapítvány szervezésében, valamint a Medical Media Manager Kft támogatásával, a Kecskeméti Megyei Kórház főnővéreinek tartott lélekemelő, önismereti és konfliktuskezelési tréning vendégeiként, figyelemmel kísérhettük három rendkívüli előadó, egészségügyi szakdolgozók részére megtartott interaktív “fejlesztő-képzését”. Az egészségügyben dolgozók igen nagy része, nap mint nap, embert próbáló körülményeknek és váratlan helyzeteknek vannak kitéve. Épp ennek okán, nagyon fontos, hogyan indul a napjuk és milyen lelkiállapotban néznek az adott feladat elébe. Van, hogy másodpercek töredéke alatt kell dönteniük egy adott helyzetben és igen nagy felelősség nyomja  a vállukat munkájuk során. Amikor stresszes és terhelő munkakörről beszélünk, akkor az egészségügy az egyik leginkább kiemelt terület a halmazban. Az alapítvány önismeret fejlesztő képzése azért született, hogy az egészségügyben dolgozók megismerhessék a vállukra nehezedő mentális terhek természetét és ügyes módszerekkel enyhítsék azokat.  Alábbi írásunkkal megpróbáljuk visszaadni azt a csodálatos hangulatot, amely magával ragadott bennünket a nem mindennapi “tréning” alatt.

Korán reggel érkeztünk Kecskemétre, Ákos kollégám már tudta, hogy mi vár ránk,  -ellenben jómagam, gyermeki kíváncsisággal és izgatottan vártam azt, amire nem lehetett előre felkészülni. Biztos, ami biztos, egy szalámis szendvicset és egy jóféle kávét még gyorsan magamhoz vettem a Megyei Kórház büféjében, és így indultam az ismeretlen felé. A kórház főnővérei már helyet foglaltak az előadóteremben és lassan a lágy moraj is elhalkult…                                                     13RElsőként Kovács Péter, az Érthetően az Egészségért Alapítvány ,,frontembere” köszöntött bennünket, rövid bevezetőjében bemutatta az alapítvány működését, és aztán elkezdett szólni hozzánk. Valahogy más volt ez, mint egy szokványos előadás, én személy szerint az első perctől azt éreztem, érintett vagyok. Valami megérintett itt legbelül. Nagyon rövid időn belül a boldogságra terelődött a szó, amelyről kiderült, hogy a negativitás hiánya is egyben. Péter szavait idézve, ez az állapot feltételektől mentes, automatikusan van.

Kovács Péter: ,,Abban a pillanatban, ha egy varázsütéssel lecsupaszítanám önökről a félelmeket, aggodalmakat, szorongásaikat, akkor felszabadult, boldog emberek lennének. Pedig a betegágy, a főnök, a családi állapot, az előadóterem ugyanaz maradt,  de én csak a környezetükből saját magukra átvett energiáktól szabadítanám meg önöket és ettől máris fellégeznének.

Amikor a negativitás hiányáról beszélünk, akkor egyben egy olyan képességbeli lehetőségről is beszélünk, amely segítségével ezeket a negativitásokat egyszerűen levetkőzhetjük magunkról, hiszen ezeket a negatív érzeteket nem a férj, nem a feleség, nem az anyós, és még csak nem is egy kolléga akasztotta ránk, nekik ehhez semmi közük, csakis mi vagyunk a felelősek az érzéseinkért.

Nézzünk példának okáért egy családon belüli élethelyzetet, adódik egy konfliktus férj-feleség között: történetesen nálunk, – ugye ez önöknek is ismerős – akkor ha én ideges leszek, ahhoz a feleségemnek semmi köze, maximum ahhoz van, hogy nem az elvárásaimnak megfelelő élethelyzetet alakított akkor éppen ki.

Az, hogy én hogyan reagálom le a szituációt, az csakis az én döntésem. Eret vághattam volna az idegességtől, leordíthattam volna a holdat az égről, ám nevethettem is volna az egészen, mindez azon múlik, mennyire megyek bele az adott élethelyzetbe, tehetem mindezt kicsit, nagyon, elsüllyedhetek benne, de kívülről is nézhetem, és megállapíthatom, hogy változtatásra szorul az állapot. Önöknek abban a nagy szerencsében lehet részük, hogy két olyan embert hívtunk ide előadóként, akik ebben  tudnak itt mintát adni. 04R

Egyikük Csaba, aki 44 évesen kezdte újra az életét, és vált olyan példaértékű emberré, aki Tiborhoz hasonlóan éli az életét és beismeri a hibáit, a hiányosságait, mindemellett arra törekszik, hogy az élethelyzeteit hasonlóképpen tudja kezelni, mint ahogyan én itt megpróbáltam szemléltetni. “

08RPéter előadását végighallgatva, már kezdetnek is erősnek bizonyult a “képzés”, az összes jegyzetpapíromat teleírtam, félő volt, hogy a diktafon is megadja magát, és hol voltunk még a végétől. Az első útmutató után, Péter végig kérdezte a jelen lévő  főnővéreket, hogy mit vinnének magukkal haza, illetve a kórterembe az eddig hallottak alapján. Sorra érkeztek a csodálatos gondolatok, mint például a magasabb önismeret, vagy a lelki béke, önmagunkkal szemben is, persze a legtöbben, köztük jómagam is annyira az előadás hatása alá kerültünk, hogy szólni sem bírtunk.

01R

A következő percekben, Varga Tibor Buddhista Tanító, Coach Mester bemutatkozására lettünk figyelmesek, és mint elmondta, igen nagy öröm számára, hogy az egészségügyben ismét eleget tehet a meghívásnak. Ezután egy újabb “utazás” vette kezdetét, utazás egy olyan világba, amelynek létezéséről talán mindannyian tudtunk, de ilyen mélységekben és magasságokban még sosem tapasztaltuk meg mind ezidáig. Lélekemelő, csendes beszélgetés kezdődött, mint, hogy Tibor halk szavú ember, – ahogy mondta: ez az ő stílusa- és levette a zakóját. Engedelmünkkel tegeződő stílusban folytatódott tovább az előadás.

14RVarga Tibor: ,,Varga Tibor vagyok, az üzleti világból érkeztem, voltam nagyon gazdag, de nem voltam boldog, pedig ma a boldogságot mindenki abban méri, hogy majd akkor leszek boldog, ha. Nekem megvolt minden lehetőségem arra, hogy ha, aztán az lett belőle, hogy hahaha.  

A boldogság az egy állapot, és a boldogságot kívül keresni értelmetlen. Nekem higgyék el, kerestem:  volt caddilac, svájci síelés, luxus csajok… Hozott anyag, mert ha a boldogság-keresés nem lett volna bennem, még mindig ott lennék, de a lelkem mindig e felé vezetett, már gyermekkoromban is erősen érdekelt a téma. Ezért nem volt nehéz otthagynom a  gazdagságot, ez 2000-ben történt, természetesen ezt megelőzte egy képzés, ám ez vezetett a változáshoz.                                    

A boldogság egy tudatállapot és ezt a tudatállapotot csak megszerezni lehet, kizárólag tanítóktól. Természetesen könyvekből, ismeretekből, beszélgetésekből rá lehet hangolódni, de megtapasztalni, élni, valóságossá tenni nem lehet másként. Ezért váltottam utat az életemben, hogy azt a megszerzett tudást, amely a birtokomban van, megosszam az emberekkel. Sokáig kerestem, hogy kikkel, dolgoztam a menedzservilágban, megint kezdett dőlni a lé, ám a menedzserek nem akarnak boldogok lenni, ők gazdagok akarnak lenni előbb.

Azt teljes mértékben megtapasztaltam, hogy szegény embernek ne beszélj a boldogságról, mert amíg nem tudja, hogy milyen gazdagnak lenni, addig hazugnak tartja a sztorit. 

Így találtunk rá egymásra Péterrel és képzeljétek el, ez a terület, az egészségügy lett az, ahol a legnagyobb a befogadás, hiszen itt mindannyian olyan munkakörben vagytok, akik adnak. Ezt nem lehet a másokkal való törődés képessége nélkül csinálni, ez egy érzület, és ezt adta a számomra az egészségügy. Itt bátran beszélhetek úgy az én építő gondolatvilágomról, hogy nem kell, hogy megjelenjen a pénz. Fontos, de nem szükséges. A legnagyobb erőt a munkámhoz, a csodálatos Kopp Mária adta, akivel együtt dolgoztunk egy rövid ideig, feledhetetlen élményt nyújtva számomra.

Az ő szavait idézem: ,, Nem az a legnagyobb probléma az egészségügyben, hogy méltatlan, nehéz, rossz körülmények között, gyenge fizetésért dolgoznak az ápolók, hanem a megbecsülés hiánya.” Ez a kijelentés engem nagyon ledöbbentett, hiszen az a nővér, vagy szakápoló, aki igazán nem egy kiemelt bérért adja mindazt a felajánlást amit a Péter felsorolt, – önzetlenség-odaadás, figyelem, szeretetteljes bánásmód, és sorolhatnám – nem kap egy jó szót.

És itt rögtön a kommunikációra terelném a szót, George Bernard Shaw  mondta egyszer: “Egy jó dicsérő szóból, két hónapig élek.”

Miért nem dicsérjük egymást, miért nem mondjuk a másiknak, hogy te jó vagy !? Nemrég egy orvoskonferencián vehettem részt meghívott előadóként. Az előttem felszólaló orvos briliáns előadásának lehettem fül és szemtanúja, majd oda léptem hozzá és óhatatlanul megköszöntem és megdicsértem a beszédet. A konferencia végén odajött hozzám az illető és megkérdezte, – te ez nálunk nem szokás,  mondd honnan jöttél? – meglepődve mondtam, hogy Budapestről. Most képzeljétek el, megköszönte, hogy megdicsértem. Mindez egy orvoskongresszuson…

Elfeledkezünk a  dicséretekről, a hálaadásról, egyszerűen nem jut eszünkbe, nos az én munkám, hogy emlékeztesselek titeket erre, és egy olyan élményt hagyjak hátra, amit megtudtok osztani másokkal, mert ez a legfontosabb. Semmilyen tudás nem ér semmit ami nem hasznosítható, az csupán információ. Ami hasznosítható, az a tudás. Ezt a tudást be tudjátok építeni a mindennapjaitokba, mindabba a tervekbe, vágyakba, amit itt felsoroltatok. ” 

Tibor mélyreható beszéde közben valóban megállt az idő és megszűnt létezni a tér. Együtt meditáltunk, megtanultunk egy fáradtság-űző technikát, és teljesen átszellemültünk, egyöntetűleg lélegezve, átélve azt a boldogságot, amely bennünk él. Mint ahogy azt Tibortól megtudtuk, a beszédhez tartozik egy fontos tulajdonság, és pedig az együttérzés, ám az együtt érzés nem jelenhet meg figyelem nélkül. Figyeljünk, először magunkra, aztán a másikra, amíg magunk is problémákkal teli küzdünk, nem tudunk a másiknak segíteni. És itt jelenik meg a képben az önismeret, és erre úgy tudunk szert tenni, ha megismerjük magunkat. Tibor tanácsa, egy lista készítése, ahol felsoroljuk mindazt amik nem vagyunk, – ezt 100%-osan meg tudjuk határozni – mert hogy mik vagyunk, azt nem tudjuk. A végén marad valami, és azok vagyunk, de sosem találkozhatunk szemben önmagunkkal, csak ha képesek vagyunk magunkat megfigyelni és ha erre a képességre szert teszünk, akkor tudunk majd másokra is figyelni. Egy szintre kerültünk energetikailag, mindannyian. A kommunikáció nem más, mint közzététel, bemutatás, de az odafigyelő, kedves, megértő beszéd az emel, és Varga Tibor beszéde ilyen. Felemelt bennünket, – én személy szerint a mennyekben jártam.

– Eszembe jutott Tibor egyik mondata, amelyet azóta is a szívemben hordok: Az előadónak van egy mérhetetlen képessége, mégpedig az, hogy mondanivalója ne a fejbe szóljon, mert ha fejbe szól, akkor 4 perc és mintha ott sem lett volna, eltűnik, ám ha szívhez szól, akkor örökre megmarad. Így vagyok én Tiborral, a mondandója megérintett, egészen a szívemig hatolt. –

Olykor a jót is meg kell tudni emészteni, mert túl intenzíven és hirtelen tört ránk ezernyi csoda itt a kórház előadótermében. Így hát, ennyi lélekemelés után szükség volt egy kis ebédszünetre és a friss levegő szippantására, mert valahogy vissza kellett zökkenni a fizikai létbe, még akkor is, ha Tibor szavai nagyon is a valóságot tükrözték.

IMG_02

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képen balról jobbra:

Novák Csaba, Kovács Péter és Varga Tibor előadók

A  közös ebéd után azt gondoltam, már nem igen lehet fokozni a pozitív energia szintet, ám feltevésem tévesnek bizonyult, mert ami ezután következett, az maga volt a beteljesedés, mely méltó koronaként került az amúgy is fenséges együttlétre. Novák Csaba előadása következett a sorban, az elkövetkezendő órákban sokat nevettünk, ám a könnyek is potyogtak. Hogy miért? Mert Csaba annyira emberi, csupa-szív lélek, hogy nálam az első perctől bizalmat kapott. Őt nem lehet nem szeretni. :-)

 

15R

Novák Csaba: ,,53 éves vagyok, van egy csodálatos feleségem és két remek fiam. Sokat dolgozunk, mindenki a maga területén. Néha néha megállunk. pont tegnap este volt egy ilyen alkalom, és akkor ott a teraszon ahogy a madárcsicsergésben ültünk, éreztem azt a felemelő pillanatot, amikor a jó érzés átjár mindenhol, és jó tudni, hogy fiaimnak nem csak apjuk, hanem barátjuk is vagyok egyben. Nem volt ez mindig így. Régebben saját tulajdonú üzleteim voltak Kaposváron, több is…jól éltem, sok millió forintom volt, ám egyetlen rossz döntésem miatt, egyszeriben mindent elvesztettem. MINDENT, egyetlen nap alatt. Gazdagon fekszel le és szegényen ébredsz.

Ma már hálás vagyok annak az embernek, aki mutatta az utat, akkoriban úgy néztem rá, mint aki becsapott, de ma már megköszönöm, mert ha ő nincs, még ma is ott bohóckodnék a  ruhák között és nem ülnék itt előttetek, és ez egy óriási dolog.

Mostani tudatállapotommal nézve, már nem cserélnék az akkori pillanattal, ám a múltban nem tűnt épp a legjobbnak a dolgok alakulása.

Ti hogy vagytok vele, ami történik most veletek, azt a legjobban élitek meg? Nem mindig igaz? Számtalan emberrel foglalkozom, magas beosztású cégvezetőkkel. Hihetetlen nagy egók, alig lehet elférni mellettük. / itt is nagyokat nevettünk: a szerk. :-) / 

Mindig azt szoktam mondani ne haragudjatok rájuk, nem tudják mit csinálnak, úgy hogy ez egy üzenet: nézz rájuk úgy, hogy nem tudják mit tesznek. 33 éve házasságban élek, a gyerekeim kicsiként kezdték, majd bármilyen hihetetlen, kamaszok lettek, és mára egészen felnőttek. Megéltünk mélységeket, magaslatokat, mint mindenki. Nem tudok munkaszerűen beszélni, mert számomra az ember létezik, nincs külön ez, meg az, persze bizonyos szerepek vannak, hiszen egy szerepjáték ez a földi lét, de az én nézőpontom közepén az ember áll. Aztán később, ahogy egyre tudatosabbak leszünk, ezek a szerep-különbségek összemosódnak és egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz. Munkahelyeken, pláne abban az egós világban, a versenyszférában óriási szerepjátékok vannak.

Döbbenetes, hogy mennyi energiát fordítanak az emberek arra, hogy ne olyanok legyenek amilyenek. Egy idő után ez a szerepcsere, megköti az energiákat és onnan veszi el az erőt, ahová kellene tartanunk, például, hogy szeretettel nézzek a másikra, hogy figyeljek rá.

Vannak olyan cégek, akik úgy tekintenek a munkatársaikra, mint robotokra és ezt képesek kimondani ,,komoly” cégvezetők.

Tíz találkozó után értem el egy vezetőnél, hogy hozott nekem egy sport szeletet, de én nagyon nagyra értékeltem ezt a változást nála. Óriási dolgok ezek. A magam részéről nagyon nehéz megszólalni Péter és Tibor után, mert nagyon magasra teszik a lécet, és ezek után valami olyat mondani nektek, ami megragad, amit haza tudtok vinni, nem kis feladat, de ez a mi dolgunk.

Imádok velük lenni és minden pillanatát szeretem az együtt töltött időnek. Majdnem kimondtam azt, hogy dolgozunk, de mi nem dolgozunk, én aznap fogom abbahagyni amit csinálok, amikor úgy érzem, hogy munkaszámba megy, mert akkor az már nem jó. “

02RCsaba beszélt még a bűvös 900-ról, az életünk hátralévő részéről, az elfogadásról, elengedésről és megengedésről, mesterekről. Arról is, hogy mindenen túl akarunk lenni, sárga csekkeken, ezen a napon, mindenen, mindig csak túl akarunk lenni. És ha túl vagyunk mindenen, akkor mi marad? A nagy semmi. Saját bevallása szerint Csabának is hihetetlen nagy idő kellett ahhoz, hogy megértse, hogy mindig az a jó ahol éppen van, hogy az úgy jó és helyénvaló, ahogy történik, hogy a MOST az, ami számít igazán! A világ összes jegyzetfüzete sem lenne elég, hogy szavakba öntsem mindazt, amit itt ezen a napon hallottunk. Novák Csabával teljesen egyetértek, miszerint nem léteznek hétköznapok, ő sem érti, ki a csuda találta ezt ki. Ja, hogy vasárnap nem dolgozunk és hétfőn meg igen, és? Ki dönti el, mikor legyen ünnep a kedd, vagy akár a csütörtök? Csakis mi magunk. Mi lenne ha minden napot ünnepként élnénk meg? Maximum jól éreznénk magunkat az Ittben és a Mostban, és ez olyan nagy baj? Ugye, hogy nem? Kovács Péter egyfajta búcsúzóként szépen összefoglalta a napot, és megkérdezte a jelenlévő főnővéreket, hogy mit tapasztaltak az elhangzottak, átéltek után. Nagy volt a csend… Többen a hatása alá kerültek annak, amit én is éreztem. Hogyan is lehetne szavakba önteni mindazt a lényegi mondanivalót, amely mindannyiunknak mást-mást jelentett? Ehhez idő kell. Annyit megígérhetek, hogy itt még nincs vége a beszámolónak, hamarosan folytatjuk…

Utószó a nap végén

Hazafelé menet sokat meséltem a páromnak a történtekről…. Lefekvés előtt még háromszor végighallgattam a diktafonra felvett anyagot és sírtam a szobában, de ezek a könnyek nem a szomorúság könnyeiként hullottak a párnára, sokkal inkább voltak a boldogság könnyei. Csordultig telt a szívem szeretettel. Köszönöm nektek Péter, Tibor és Csaba!

Frenyó Krisztina

Fotó: Teszár Ákos

06R

A képen: Kovács Péter az Érthetően az Egészségért Alapítvány LELKE, MOTORJA, Novák Csaba COACH-TRÉNER, Varga Tibor BUDDHISTA TANÍTÓ, COACH MESTER, valamint jómagam.

Üzenet:

 

 

 

Ó azok a csodálatos Férfiak!

Gondoltunk egyet és itt a Feeling magazinnál úgy döntöttünk, hogy 2014. 05. 22-ét, ünnepélyesen kinyilvánítjuk a FÉRFIAK NAPJÁVÁ.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-22.

H.J. kalapbanSokat beszélünk a nőkről, anyákról, szó esik a lányokról, és a nagymamákról is. Hosszú évek óta ünnepeljük a nőnapot, és rendre, virággal köszöntjük az édesanyákat. Nincs ezzel semmi baj, no de mi a helyzet a férfiakkal, hol maradnak a mi hétköznapi hőseink? Gondoltunk egyet és itt a Feeling magazinnál úgy döntöttünk, hogy 2014. 05. 22-ét, ünnepélyesen kinyilvánítjuk a FÉRFIAK NAPJÁVÁ. Ezzel az írással a FÉRFIAK előtt tisztelgünk, a fiúkat  köszöntjük, az édesapákkal és  a nagypapákkal együtt örvendünk, mert mi nők, sehol sem lennénk nélkületek:  olykor zsörtölődő, édesen mackós, vonzóan izmos, szexisen borostás és jól borotvált, ám mindenképpen szerethető, nélkülözhetetlen Férfiak!

bringásA nagy emancipáció közepette azon gondolkodtam, hogy mi nők, mit is kezdenénk férfiak nélkül. A többi nőtársam nevében nem nyilatkozhatok, de én bátran kijelentem, hogy hosszútávon megsemmisülnék a másik nem hiányában. túrapasi

 

Gondoljatok csak bele az alábbi helyzetbe: egy tikkasztó meleg nyári napon leáll az autópálya közepén az amúgy jól működő járgányotok, és fogytán a hűsítő víz a palackban, és persze sehol egy lélek. Egyre jobban elönt a forróság benneteket, és nem tudjátok hogyan tovább, fogalmatok sincs van e még benzin a tankban, mert a mutató rég kiakadt, és különben is. 🙂 Sehol egy árva lélek, és természetesen a benzinkút is mérföldekre van. Nincs mit tenni, lekerülnek a ruhadarabok, és már csak egy aprócska top és forrónadrág marad rajtatok, így talán kibírjátok még egy ideig. Elsuhan egy nyitott tetejű sportkocsi mellettetek, naná, hogy nem áll meg, – egy csinibaba ül benne – gyűlölitek. Elkeseredésetekben kikászálódtok az autóból és gyengéden ráborultok a motorháztetőre. Na és pont ekkor, – mikor máskor – feltűnik egy négykerekű csoda, mintha a semmiből pottyant volna ide. Felétek száguld, nyom egy satuféket és sportosan visszatolat. Odalép hozzátok egy kockás-inges farmeros Férfiisten, – akár a filmekben – és szexisen pimasz tekintetével végigmér benneteket, majd megkérdi: segíthetek valamiben hölgyem? – ugye, hogy most cseppet sem bánjátok a szem-pásztát? A lovagias hős előzékenyen segít, kettőt-hármat fordul, “csavar, teker, bütyköl” és beindul az autó, még egy jéghideg üdítővel is megkínál, majd elviharzik. Csak úgy porzik utána az országút. Hazaindultok és jóleső érzéssel nyugtázzátok magatokban: nőnek lenni jó, és még jobb, hogy léteznek Férfiak és megmentenek minket, ha a helyzet úgy hozza, és hát valljuk be, hozza úgy egy párszor. 🙂 cukiapukakicsivel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Saját vélemény: Férfiak nélkül elképzelhetetlennek tartom az életet, mint ahogy apa nélkül is csonka a család. Természetesen hozhatja úgy a sors, hogy elveszítünk egy férfit a “képről”, és egy nőnek egyedül kell megállnia a helyét a világban, ilyen is van. Mégis az a természetes és törvényszerű, hogy ahol feltűnik egy nő, előbb-utóbb feltűnik egy férfi is, és fordítva is így működik. Adódnak eltérések és nem gondolkodhatunk mindannyian ugyanúgy, ettől érdekes és kiszámíthatatlan ez a világ. Számomra elengedhetetlen a szépen bekeretezett festményen, – ahol a napsütötte réten gyerekek szaladgálnak és az anyukák piknikes kosarakból terítenek – a férfiak jelenléte. Legyenek akár szőrösek, szakállasak, mackósak, vékonyak, sportosak, édesek, morcosak, de ott legyenek a Férfiak, a mi hétköznapi hőseink!bőrdzsekispasi hajóspasi Engedjétek meg, hogy ezúton is, Boldog FÉRFIAK NAPJÁT kívánjak minden érintett olvasónknak, többi nőtársam nevében is:

Frenyó Krisztina

Heti vers / Takács Krisztina – Körforgás

Védenél, s védelek. De félek, nem lehet. Kívánom mindened.
Csak por vagyok nélküled.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-18.

karjaidbanfekvőKörforgás

 

Keresem, kutatom,

Meglelem, fogadom,

Harcolok, s feladom

Majd újra vállalom

 

lov e flow

Szívembe bezárom

Szeretem, imádom

Gyűlölöm, utálom

Hirtelen kizárom

 

kiflibenAkarom, zavarom

Megbánom, megvárom

Küldeném, nem múlik

Mindenem széthullik

 

Változol, s változom

A körforgást kivárom

Szeretem, imádom

Lelkemben találom

 

öleléságyfekfehVédenél, s védelek

De félek, nem lehet

Kívánom mindened

Csak por vagyok nélküled

 

Szívedet átadod

Csak tiéd, jól tudod

Mi örök, az marad

Soha szét nem hasad!

 

Takács Kriszta

2014. május 17.

Vasárnapi Szent Háromság / Csanyik Norbert

A legkellemesebb a hála érzése, adjunk hálát mindenért amink van, ha így teszünk, akkor fogjuk bevonzani azt, amit szeretnénk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

 

Norbi szent háromságMindannyian szent hármasságban élünk. Test lélek szellem. Van egy fizikai testünk a fizikai síkon, ez az anyagi világ szintje, itt tapasztalunk. Az asztráltestünkkel vagyunk az asztrál síkon ahol érzünk. Ez a lélek szintje. A mentáltestünkkel vagyunk a mentál síkon ahol gondolkodunk. Ez a szellemünk szintje. Ez a három létsík kapcsolatban van egymással. Az asztrál síkon létrejött dolgok szoktak manifesztálódni a fizikai síkra, ezt befolyásolhatjuk a mentál síkon a gondolatainkkal.

norbi színes borítóAz érzéseinkkel teremtünk, ezért nem elég pozitívan gondolkodni, nem elég a megerősítéseket magolni, ha nem érezzük át azt, hogy az elérendő dolog már létezik. Amikor arra gondolunk, hogy nagyon szeretnénk valamit, akkor hozzunk létre egy kellemes érzést magunkban, hogy megtapasztalhassuk a világunkban is.

kagyló a partonA legkellemesebb a hála érzése, adjunk hálát mindenért amink van, ha így teszünk, akkor fogjuk bevonzani azt, amit szeretnénk. Mondjunk előre köszönetet mindenért és érezzük jól magunkat, akkor megkapjuk a vágyott dolgokat. Ez azért van így, mert amikor gondolkodunk, akkor minden gondolat létrehoz egy érzést is, ami rezeg. Ez a rezgés sugárzik a testünkből az univerzumba és vonzza be azokat a dolgokat amik a rezgésünkkel megegyező hullámhosszon vannak, de ha nem figyelünk az érzéseinkre a jelenben, hanem a jövőben gondolunk a vágyainkra,vagy feltételes módba tesszük, akkor el is vesznek a jövőben és nem kapjuk meg őket. A rossz érzéseket elkerülhetjük a pozitív gondolkodással, tehát töröljük magunkból azt hogy, “de jó lenne ha” , “remélem” vagy “bárcsak teljesülne” szavakat, ezek ugyanis jövő időben vannak. Jelen időben gondolkodva minden csak van, tehát elég egyszerűen köszönetet mondani mindenért.

nyugis pillanat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden vágyakozásnál tudatosan figyeljünk érzelmeinkre, hogy ne érezzünk letörtséget, szomorúságot, csalódottságot, hogy valamink nincs, hanem érezzük át, hogy boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat, teljességben élünk, így elérjük amit szeretnénk. A kellemes érzések és a hála érzése mindenért, távol tartja a hiányt és bevonz az életünkbe egyre több olyan dolgot, amitől még-jobban érezzük magunkat.

Csanyik Norbert / 2014. 05. 17.

Továbbiak: https://www.facebook.com/csanyiknorbertiro

Ormos Intézet / gyógyulás, várólista nélkül

“Aki egyszer már járt az Ormosban, az biztosan visszatér majd legalább még egyszer, akárcsak én.”

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-12.

„Semmilyen emberi tudomány, így az orvostudomány sem birtokolhatja a tévedhetetlenség jogát. De az időbeni felismerés mindenképpen záloga lehet további életünknek!”

 Ormos János

2013-12-13 Ormos 1. 016

Bizonyára emlékeztek még kedves olvasóink az Ormos Intézetben készült képriportokra, a Colon hidroterápiás beszámolóra, vagy akár a TRI-TON kezelésre, amit meg osztottunk veletek itt a feeling magazin oldalán. Most szeretnénk bemutatni összefoglalva is az Ormos Intézet széleskörű szolgáltatásait, azt a pluszt kiemelve, amitől az Ormos név, napjainkra már fogalommá vált. Fájdalmaid vannak, netán csak tájékozódnál egészségi állapotodról, vagy s.o.s. szükséged van egy labor-vizsgálatra? Létezik egy hely Budapesten, ahol sorban állás nélkül, nyugodt és harmonikus környezetben mindezt megteheted elérhető áron.

2013-12-18 Ormos Intézet Második terápia 004 (800x600)

Az ORMOS Intézet a kilencvenes évek elején nyitotta meg kapuit. Névadója Ormos János természetgyógyász, aki 1890-től 1942-ig élt, tevékenykedett. Az ORMOS Intézet általános és alternatív medicinával foglalkozik, és az a célja, hogy a legkorszerűbb orvostechnikai vívmányokat ötvözze a magas szintű természetgyógyászati módszerekkel. Az elmúlt évtizedekben az intézet dolgozói mindent megtettek azért, hogy tudásuk legjavával gyógyítsák az idelátogató pácienseket. Az Ormos Intézet garantálja azt, hogy a hozzájuk érkező páciensek szakszerű kezelést, és egyben biztonságos minőséget kapjanak! Jómagam több ízben jártam a gyönyörű épület falai között, és bizton állíthatom, hogy az általam eddig látogatott rendeléseken és kezeléseken, a lehető legkörültekintőbb figyelemben, szaktudásban és kedvességben volt részem. Az Intézet honlapján az olvasható, hogy náluk a sorban állás ismeretlen fogalom, valamint telefonon, előre egyeztetett időpontban, megnyugtató, kulturált környezetben várják a pácienseket.

2013-12-13 Ormos 1. 033 (800x600)Ez nem csalás, nem ámítás, valóban nem kellett sorban állnom és várakoznom, hiszen előzetesen bejelentkeztem, és a megadott időpontban, tárt karokkal és szívvel vártak az intézmény lelkes munkatársai. Aki ide érkezik, mosolyogva fogadják már a recepción, majd kedves hölgyek, illetve urak kísérik az illetőt a szakrendelésre.

Az Ormos Intézet a kezelések széles skálájával gyógyítja a különböző betegségcsoportokat, legyen az felsőlégúti, emésztőrendszeri, szív-, és érrendszeri, gerincízületi, nőgyógyászati, vagy akár urológiai panasz. Továbbá, a szenvedélybetegségek gyógyításával is kiemelkedően foglalkoznak, mint például: dohányzás, elhízás, alkoholizmus. A kezelések eredményességét a visszatérő páciensek széles köre bizonyítja. Minden kedves gyógyulni vágyónak készséggel állnak az intézet dolgozói rendelkezésére.

2013-12-13 Ormos első találkozás Szegő dr. 003 (800x600)Egy nagyon fontos pontot feltétlenül meg kell, hogy említsek:

Az Ormos Intézet, mint ahogyan a honlapjukon is olvasható, tájékoztatja az ide látogató pácienseket, hogy az Intézet belső szabályzata értelmében, orvosaik új kezeléseket csak akkor kezdhetnek el, ha páciensük 1 éven belül részt vett egy itteni vizsgálaton vagy orvosi kezelésen. Miért van erre szükség? Mint minden beavatkozásnál, gyógyításnál, itt is előzetes részletes felülvizsgálat szükségeltetik, ennek okán, a feltáratlan egészségügyi problémákból eredő egészségkárosodások kivédése érdekében ettől eltekinteni semmilyen körülmények között nem áll módjukban, és ez így is van jól.

2013-12-13 Ormos 1. 018 (800x600)Milyen jellegű kezelésekkel találkozhat az idelátogató?

Már a felsorolás is önmagáért beszél, csak aztán győzzünk a tömérdek jóból válogatni.

A repertoárban megtalálhatóak az Akupunktúrás, Bioenergia, valamint Bőrregeneráló (OXITERMIA) kezelések, ám ha valakinek a salaktalanítás, és méregtelenítés a fő megoldandó “problémája,” akkor a már több ízben említett Colon hidroterápiára, ( hatékony béltisztítás ), TRI-TON kezelésre, illetve az “ér-gondokkal” küszködőknek, az Érszűkület kezelésre (OXYTON) is lehetősége nyílik. A felsorolásból nem maradhat ki a teljeskörű fogászati kezelés, PRP fogíny-kezelés (ínysorvadás-kezelés), valamint a Fizio, a Hiperbár, az Infúziós, Lökéshullám, Manuál, valamint a Oxigénterápia sem. Egyre inkább elterjedt a manapság ,,felkapott” és igen hatékony Sajátvér-terápia, (Hematogén Oxidációs Terápia, HOT) amelyre az Ormos Intézetben is nagy az érdeklődés. Találkozhatunk még a Mágnesterápiás kezeléssel (MAGNOX), Gravitációs kezeléssel, Köpölyözéssel, és nem utolsósorban Lézerakupunktúrával is. Megerőltetett izmok, illetőleg mozgáshiány ( ülő-munka, vezetés, monotónia ) esetében kiváló Masszázsra (hát-, nyakmasszázs), Mágneskezelésre is sort keríthetünk. Amennyiben ,,gyenge lábakon állunk” az Ormos Intézet megfelelő, egyénre szabott ORMOS® Talpbetét , valamint ORMOS® Gyermek Talpbetét készítéssel áll rendelkezésünkre.

2013-12-18 Ormos Intézet Második terápia 001 (800x600)Bármely testrészünket szeretnénk karbantartani, gyógyíttatni, itt valóban szinte mindenre megtaláljuk a megfelelő gyógymódot, legyen az a PRP (vérszérumos) hajkezelés, a PRP ízűleti kezelés, a Reflexológia, vagy akár a Sebészet területe. Mai rohanó világunkban, nem ritka a menedzserbetegség, és a mindennapi stressz előfordulása sem. Ugye ismerős? – koránt sem kell ehhez menedzsernek lenni 🙂 – Akkor jön szóba a Stresszoldás, amelyre itt az intézet nyugalmat árasztó falain belül szintén megoldást találunk. Véletlenül sem szeretnék kihagyni egyetlen területet sem, ám ha mégis megtenném, ne vegyétek tőlem zokon, csakis a bőség zavara, ami tévedésbe ejthet. Különlegességekkel is bőven gazdagodhat aki erre látogat, ilyen példának okáért a Taping, az Ultrahangos inhalálás, és az Ultrahang terápia is.

Az Ormos Intézet Szakrendelései

Allergológia, Belgyógyászat, Bőrgyógyászati-, és nemi beteg szakrendelés, Fogászat, Gasztroenterológia, Kardiológia, Laboratórium, Mammográfia, Nőgyógyászat, Pulmonológia, (Tüdőgyógyászat) Reumatológia, Radiológia Röntgen, Ultrahang, Csontsűrűség-vizsgálat, Sebészet, Urodinámiás vizsgálat, Urológia.

Mi, már szerencsés korban élhetünk, ahol a megelőzés és a különböző elő-szűrések állnak a középpontban, ezért nagyon fontos, hogy panaszmentesség esetén is / évente legalább egyszer / megelőző vizsgálatokon vegyünk részt.

Az Ormos Intézetben ezek a Szűrések a következőképpen tevődnek össze:

Baba ultrahang, Bőrgyógyászati szűrés, COPD szűrés, Érszűkületszűrés Gasztroenterológiai szűrés, Gócszűrés, Menedzserszűrés, Nőgyógyászati szűrés, Tüdőszűrés, Urológiai szűrés, Kardiológiai szűrés.

“Testünk öngyógyító képessége sokkal erősebb, mint azt valaha is                                            gondoltuk volna.”

Kiemelném az Ormos Intézetben található, és hosszú évek óta eredményesen működő Alternatív gyógyászatot.

Az Intézmény célja, hogy a hagyományos orvoslás mellett alternatív megoldást is kínáljanak a gyógyításban kiegészítésként, vagy önálló terápiaként.

Diagnosztikákból: – Íriszdiagnosztika,  Kristálydiagnosztika

Kezelések: – Akupunktúra, Bioenergetika, Masszázs, Köpölyözés,  Lézerakupunktúra, Manuálterápia, Reflexológia, Stresszoldás.

Remélem, dióhéjnyi összefoglalónk elolvasásával kedvet kaptatok egy Ormos Intézet látogatásra, mert akármit is írhatok a tapasztalataimról, ezt nektek is látnotok, éreznetek kell!

2013-12-13 Ormos 1. 010“Aki egyszer már járt az Ormosban, az biztosan visszatér majd legalább még egyszer, akárcsak én.”

Frenyó Krisztina

Bővebben: http://ormosintezet.hu/bemutatkozas/

 

 

Evezők nélkül / Megengedés Napon jártunk

Bevallom, végigsírtam az egész Megengedés Állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-11.

 

lány borító” Ha már nem evezel az áramlattal szemben, ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben – a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó áram elvisz vágyaid teljesüléséhez. Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” Esther és Jerry Hicks

Mohácsi Imola Beatrice  Access B. facilitator hívott meg a Megengedés Állítás Napra, és én örömmel, szívemben izgatott kíváncsisággal mondtam igent. Nem tudtam mi vár rám, így előhívtam a felfedező-énemet és egy kalandos napnak elébe nézve érkeztem meg a Hétholdház már ismerős, megnyugtató légterébe. Imolát kérdezgettem, hogy mondjon pár szót nekem erről a különös programról, hogy aztán tovább adhassam az olvasóinknak is. Erre aztán Imola belekezdett és teljes átéléssel beszélt a megengedésről, az elengedésről.

DSC02913M. I.B : – Amikor megjelenik egy csodás vágy az életedben, a szíved az örömtől táncol, és a lélegzeted is elakad ha rá gondolsz, és kellemes izgalom jár át. Mégis miért van az, hogy mégsem valósulnak meg egyes álmok ? Mit jelent ez az idézet, amit már biztosan olvastál, és mit jelent ez mégis, hogyan alkalmazhatjuk? – teszed fel a kérdést.  A Megengedés állítás módszere rendkívül hatékony, és az életben élesben is alkalmazható, hogy a megengedéssel az áramlatban legyél, és elengedd az ellenállásaidat, a kontrollálási vágyad, amelyek akadályoznak abban, hogy közelebb kerülj vágyaid megvalósulásához.

Imola elengedés terápia

Ugyanis, amikor megjelenik a szíved igazi vágya, az áramlat elkezdi átrendezni a rezgéseket, hogy fizikai síkon átmenjen a megnyilvánulatlan a megnyilvánultba. Ekkor azt is érezheted, hogy : hoppá, mi történik, ez már nem az amit megszoktam, és egod megijed a változástól. Hasonlatos ez a folyamat ahhoz, mint mikor elkezded kitakarítani a házat, és ilyenkor elkezdesz minden szőnyeget felszedni, a polcokról is leszedsz mindent, hogy port törülj, esetleg a felesleges dolgokat kidobod, stb. Tehát a takarításhoz, a rendcsináláshoz felforgatsz mindent, hogy utána tiszta, harmonikus környezet legyen a végeredmény. Az Univerzum is hasonlóképp elkezdi átrendezni a dolgokat, és te azzal segítesz neki, ha a MEGENGEDÉS állapotában vagy, elengeded a változástól való félelmeid, a megszokottsághoz való ragaszkodást, és elengeded a régi mintákat. Hasonló ez a Megadáshoz, a LEGYEN MEG A TE AKARATOD állapota: megengeded, hogy vigyen az áramlat.

szabadság vízbneA Megengedés Állítás módszere már sokaknak segített az elakadt élethelyzeteik feloldásában: ugyanis ha a résztvevők a vezetett állításokon a teljes megengedés állapotában vannak  gyönyörűen kinyílnak a lehetőségek és feláll a végkifejlet, amely rendkívül gyönyörű és csodás ebben a térben. A módszer: “a megszokott családállítással szemben nem kutatja az elakadásokat, blokkokat, hanem azt nézi meg, merre menne a folyamat magától akkor, ha az állító egyszerűen teljes bizalommal megengedi a történéseket.” Utána fixáljuk azt az érzést, ami ekkor betölt, társítunk hozzá dolgokat, hogy bármikor elő tudjuk hívni, amikor kétely merül fel bennünk. A Megengedés Állítás, az életed bármely területét érintő elakadást oldja. –

Imola szavai szinte belém égtek, ezek után, kétségem nem volt az ideérkezésem okát és célját illetően, teljességében éreztem, hogy itt a helyem. Elsőként, közös meditációval kezdtünk és Imola felolvasását hallgatva, jóleső csendbe és színes plédekbe burkolódzva, szép lassan a belső nyugalom állapotába kerültünk. Angyali dallamok csendültek fel, majd szívhez és lélekhez szóló történeteket hallgattunk behunyt szemmel. A meditáció mozzanatai, mind a testünket, mind a lelkünket ellazították, így nem csak az izmaink, hanem a gondolataink is megszűntek ,,létezni”.

DSC02903

Miután lélekben felkészültünk az előttünk álló ,,megpróbáltatásokra”, elkezdődött a fizikai ,,edzés”, a testünk térben való elhelyezése érdekében. Na ez aztán “nem volt semmi”, érdekes és derűs pillanatokat éltünk meg együtt. Az egymásra utaltságot, azaz az Univerzumra való ráhangolódást, és a teljes bizalmat, odaadást gyakoroltuk egymással és külön-külön. Csukott szemmel mentünk végig a terem teljes szélességében és hosszában, úgy, hogy nem számíthattunk külső segítségre, ám a csoporttársaink azért mögöttünk álltak, ha netalán meginognánk. Olyan volt ez, mintha angyalok kísérnék lépteinket, mintha éreznénk a határokat. Szinte egyszer sem szédültünk el, és mielőtt falhoz, vagy ablakhoz értünk volna, úgy jó fél méterrel előbb irányt változtattunk. Érdekes, nem ütköztünk. 🙂

DSC02907

 

DSC02910

A feltétel nélküli bizalom gyakorlását a következőképpen tettük:

Egyikünk középre állt és mi – kellő teret engedve – körbevettük őt minden oldalról, hogy a biztonságérzet meglegyen. Ezt követően a körben álló társunk összekulcsolt karokkal, behunyt szemmel szép finoman dőlni kezdett hátrafelé, majd előre, és oldalirányban is. Mi, akik “közrefogtuk”, szintén gyengéden enyhe lökést adva, ide oda ,,adogattuk” egymásnak. Emlékeztek még a “Kelj fel Jancsi” játékra? – Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a gyakorlatot. Mindannyian végigcsináltuk a mozzanat-sort, így amikor már kellőképpen “éreztük a teret “,  jöhetett a várva várt Megengedés-Állítás.

DSC02914

Ez volt a nap legizgalmasabb része, hiszen szép sorban, egymás után elmondtuk, mit szeretnénk megengedni magunknak, az élet mely területén érzünk blokkokat, azaz hol lehet a legnagyobb szükség a megengedésre. Aki ,,állított”, az a földön egy kényelmes pózban elhelyezkedett – ezúttal én – és a többiek felálltak, ki-ki egy szerepet kapva az életemből. Történetesen nálam a pénz kapta a főszerepet, a pénz és  a munka viszonya,  a megbecsülés, elismerés hiánya, és a szeretet, valamint az anyagiak együttműködése.  Imola kiválasztotta azt a lányt aki engem “testesített meg”, majd rámutatott egy másikra, aki a munkát “képviselte”, míg egyetlen férfi csoporttársunkra, aki a pénz szerepét ,,játszotta el”. Csendesen kuporogtam a szőnyegen és tágra nyílt szemmel figyeltem ahogyan “megmozdul” a tér, ahogy elkezd “működni” az energia, és szó nélkül elszabadulnak az indulatok, felszakadnak a gátak és hangtalan kiáltanak az érzések. Sírtam, rendületlenül potyogni kezdtek a könnyeim, itt már nem volt helye az akaratnak, erőlködésnek, egyszerűen minden elkezdett ,,csak úgy történni magától”.  Ami ezek után jött, azt nem lehet szavakba önteni, érezni kell, és itt mindenki érezte azt a “valamit”, mintha egy és ugyanaz az energia lennénk mindannyian. A lány, aki a ,,bőrömbe bújt” ott középen, ugyanúgy viselkedett, mint ahogy én szoktam különböző helyzetekben, még az arckifejezései, gesztikulációi is megdöbbentően engem tükröztek. Hihetetlennek tűnt, mégis igaz volt minden pillanat. Bevallom, végigsírtam az egész állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet. Az én állításomhoz hasonlóan, mindenki végig vitte a megengedés-gyakorlatot, és kinek könnyebb, kinek nehezebb módon, ám úgy érzem mindannyiunknak sikerült megértenünk a megengedés lényegét.

DSC02929Estére kimerültem, jártányi erőm nem maradt, egy jóleső fürdő után az ágynak zuhantam és olyan mélyen aludtam, ahogyan már régen. Mint mindenhez, a megengedés elfogadásához és a gyakorlati életben való elsajátításához is idő kell, de már elindultam az úton, megtettem az első lépést, és ez a legfontosabb. Meg kell hallanunk a hívó szót, és ez csak úgy történhet meg, ha a szívünk hangjára figyelünk és nem engedjük, hogy elnyomja a világ egyre hangosabb zakatolása.

” Létezik benned egy hely, ahol tökéletes béke uralkodik. Létezik benned egy hely, ahol semmi sem lehetetlen. Létezik benned egy hely, ahol Isten ereje lakozik. ” (A csodák tanítása, 47. lecke)

Ezt a teret érezzük a Megengedés Napokon, ebből a térből “állítódik fel” a végkifejlet …Ez a tér a: MEGENGEDÉS.

Nem tudom szavakban kifejezni azt a hálát amit érzek Mohácsi Imola Beatrice és a Héthold ház iránt, ezért csak annyit mondhatok:

Köszönöm nektek a Megengedés lehetőségét, köszönöm, hogy ismét részese lehettem  egy Csodának!

Frenyó Krisztina

 

Mohácsi Imola Beatrice terapeuta elérhetősége: 70 431-5002

Ahol a leghamarabb találkozhattok Imolával:

SPRING – NYÍLT NAPOK A HÉTHOLDHÁZBAN

május 11., 18:00–május 15., 23:00

Anya, te örök és megfejthetetlen

Aztán valahogy elreppentek az évek, oly gyorsan, oly hirtelen, hogy észre sem vettem, ahogy az öregség alattomosan bekúszott anyám bőre alá…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-04.

anyafőborító

Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap.

Nevetős szemük mélyén – később – meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből.

Esterházy Péter

anyaborító

Esterházy Péter csodálatos gondolatai után, mit is tudnék hozzáfűzni, hogyan is tudnám megköszönni, szavakba önteni azt a Csodát, amit úgy hívunk: Anya. Mert anya csak egy van, és igen, léteznek apák és apák nélkül nehezen lehetnének édesanyák a földön, mégis valahogy az anyaság varázsa lépten-nyomon megigéz bennünket, megfoghatatlan szépsége ez az életnek.

apaanyaEmlékszem régi időkre, azokra a palacsintaillatú napokra, amikor beléptem iskola után az ajtón, és tizenéves gyermekfáradtsággal lerogytam a székre, – mert annyi volt a gond, a világ gondja kicsiny szívemnek – akkor ő elém rakta a lekváros palacsintát, és máris megédesült körülöttem minden. Arra is emlékszem, hogy szomorú volt és csordogáló könnyeit próbálta elrejteni kalácsszagú kötényében, de a gyerekek látása élesebb bárkiénél, így azonnal észrevettem, hogy sír.

gondolkodóédesszöszifejVigasztaltam volna, de elgyengültem és nem tudtam mit is mondhatnék neki, hogy mosolyt csaljak az arcára, ezért aztán inkább elsomfordáltam és szégyelltem magam. Bár odabújtam volna akkor hozzá, s megvigasztaltam volna, bár csak  kérdezgettem volna: mondd anya, mi bánt? Aztán valahogy elreppentek az évek, oly gyorsan, oly hirtelen, hogy észre sem vettem, ahogy az öregség alattomosan bekúszott anyám bőre alá, fehérbe borította haját, és aprócska barázdákat szántott kedves arcára. Igen, észrevétlen szaladt el az idő, úgy szállt el, mint a füst a kulcslyukon, de az édes emlékeket nem lehet eltörölni, óhatatlanul is emlékezünk rájuk.

anyaságpicivelkézfej

Minden csilingelő gyermekdalban ott van szelíd hangja, minden süteményillatban az ő törődését érzem, a lekváros üvegekre pillantva előjönnek a falusi nyarak, látom ahogy befőzi a barackokat és meleg dunsztba rakja őket szépen sorban. Édesanyám arca, mosolygó ráncaival is gyönyörű képet alkot, a legszebb festmény a világon.

anyafestményfiúvalMit számít a hófehér hajkorona, – különben is, manapság  csodás hajfestékeket kapni 🙂 – Anyám nélkül, sehol sem lennék, sosem tanultam volna meg a változásokat úgy megélni, ahogyan csak egy anya tudja. Soha nem érteném, miért sírnak az anyák ,,csak úgy” és, azt sem tudnám, hogy az anyák a legnagyobb mágusok, hiszen percek alatt képesek a semmiből, mindent elénk varázsolni. Egy komoly leckét azért nagyon megtanultam az évek során, ha semmit nem tett volna az a nő annak idején ott az apám oldalán, ,,csak” világra hozott volna, akkor is egész életemben hálával tartoznék neki, mert nélküle sehol sem lennék.

Köszönöm Édesanyám, hogy vagy, köszönöm, hogy megszülethettem!

Frenyó Krisztina

Könyvajánló / Papp Olivér – Álmok boltja

,, Az álmok furcsa dolgok. Az ember elméje ablakot nyit múltra, jövőre, megmagyarázhatatlan dolgokra. Az álom – kincs. A mi különbejáratú, saját, titkos világunk. “

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-01.

Álmokcikkborítócikk,, Az álmok furcsa dolgok. Az ember elméje ablakot nyit múltra, jövőre, megmagyarázhatatlan dolgokra. Régmúlt idők, ismerős ismeretlenek villannak át rajta álmainkban tett utazásaink során. Az álom – kincs. A mi különbejáratú, saját, titkos világunk. “

Papp Olivér

oliver-papp-fotó-arcPapp Olivér neve bizonyosan ismerősen cseng a Feeling magazin olvasónak, hiszen ő az, aki hétről hétre elkápráztat bennünket az “Amerikai Klasszikusaival”. Most egy egészen más oldaláról ismerhetitek meg Papp Olivért az írót, azt az embert, akinek nevéhez már számos megjelent szenzációs és különleges hangulatú történetet felvonultató könyv fűződik. Elsőként, az Álmok boltja című regényt ajánljuk figyelmetekbe. – Ezzel a lebilincselő, könnyen olvasható írásával, engem olyannyira rabul ejtett, hogy már az első fejezetet olvasva izgatottan vártam a folytatást és így volt ez a következőkkel is. A főszerkesztő saját tapasztalata. –

Izgalmas, érdekfeszítő és misztikus történet az övé, azaz Steve, Sky, Jim, Jimmy, Bob és még sok más különös ember története.

Álmok boltja borító

A könyv, 2012-ben jelent meg az Underground Kiadó gondozásában. Mindenkinek, szívből ajánljuk, akik nyitottak azokra a  különös történetekre, amelyek a képzelet és a valóság határait súrolva, az író által: érthető, egyszerű köntösben jutnak el az olvasókhoz. Hamarosan érkezünk Olivér további könyveivel, amelyekben szintúgy megtalálható az izgalmas krimi, mint a léleksimogató, könnyeket fakasztó novelláskötet, valamint a történelmi valóságot felvonultató elbeszélés is. Egy valami ám mégis közös bennük: egytől-egyig szórakoztató, figyelemfelkeltő és nem mindennapi írások ezek. A könyvek megvásárolhatók, illetve megrendelhetők az Underground Kiadónál.

Álmok boltja

“Ez a történet álom szülte valóság. Vagy talán valóság szülte álom? Valahol, valaki pontosan ezt álmodja, vagy éppen éli. Igen, Steve létezik. Létezik és valószínűleg ebben a pillanatban is éppen kedvenc bögréjéből szürcsöli a gőzölgő citromos teát a nappaliban, az ablak előtt állva. Szereti nézni az utcát, az embereket, az elsuhanó autókat. De nézzék csak… van ott még valaki. Látják? Igen, ott balra, az utca végén, az öreg Ford mögött. Nem, nem a babakocsit toló pár, nem róluk beszélek. Ők egy másik álom részesei. Picit még arrébb, látják már? Egy férfi. Hát persze, Steve álmához tartozik. Része annak. Vagy talán még több is annál. Világos, hogy ott van. Legfőképpen róla szól ez a történet…”

– Részlet az Álmok boltja című könyv bevezetőjéből –

– Feeling –

 

Heti novella / Világítótorony

Ez fájt. Eddig sosem figyeltem az emberekre. Kicsinyesnek, gyengének tartottam őket. Azt hitték, ők építettek, őket szolgálom, és ők irányítanak, holott a lelkem nem kőből épült.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

viltorborítókép„A világítótornyok nem félnek a vihartól, hiszen épp a viharok ellen építették őket. Amikor az ég elsötétül, a világítótornyok akkor is állnak, és azt mondják: “Épp ideje már! Már azt hittem, soha nem is jön. Túl sokáig volt jó idő. Ideje munkához látni. Legyen fény, és vágjunk bele!””

Kryon

Apró, utolsó koppanás – letették a kalapácsot, beverték az utolsó szöget, igaz, a félig nedves vakolat szaga még belepte bensőmet. Megszülettem.

Nem tudtam, mi vagyok, ki vagyok, és miért. Csak néztem a tájat, ami számomra rendeltetett, hogy lássam örökké. Szép volt és új. Lábamnál éreztem az erős tengerparti füvek érintését, a szelet, ahogy körbefog, és átcsap a fejem felett. Előttem elterült a végtelennek tűnő óceán, egybeolvadt az ég kékjével. Figyeltem a változásait, minden apró hullámot, tajtékot. Tetszett sokszínűsége, és nem értettem, hogy nekem mért kell szilárdan, merev változatlansággal állnom, mintha élettelen volnék. Pedig éltem.

haragostengerNem tudom meddig bámultam a vizet anélkül, hogy ráuntam volna. Aztán, amikor a felhők gyűlni kezdtek, furcsa izgatottság járt át. Vártam valamire, bár magam sem tudtam, hogy mire. A fellegek azonban elvonultak, és nem maradt más, csak én, a tenger és a sziklák, amik megtörték a hullámokat. A furcsa előérzet azonban nem szűnt meg, egyre csak nőtt az idő múlásával.

Egyszer pár suhanc haladt el a felém futó ösvényen.

– Teljesen elvesztette a varázsát ez a partszakasz, amiért ideépítették ezt az otromba tákolmányt. Persze, tudom a hajók… De legalább ne lenne ilyen szögletes, ennyire természetellenes! – mondta az egyik.

Ez fájt. Eddig sosem figyeltem az emberekre. Kicsinyesnek, gyengének tartottam őket. Azt hitték, ők építettek, őket szolgálom, és ők irányítanak, holott a lelkem nem kőből épült. Hányan tudnának ellenállni akár csak egyetlen nagyobb hullámnak? Tudnának-e egy-helyben állni, mozdulatlanul egész életükön át? Jogosan várhatnám el, hogy tiszteljenek. Mégis, miért mennek el mellettem így? Természetellenes lennék? Nem ez a világ szült, mint őket?

viltorpirosfehHa legalább elmondhattam volna annak a fiúnak, hogy mit érzek, ha megmutathattam volna, hogy milyen az óceán valójában, hogyan lélegzik, mozog és ringat… De még ezt sem tehettem, mert egy helyben kellett állnom, szótlanul, ridegen, mint aki nem hall, lát és érez semmit sem.

Miért nem lehetek én is ember? Beszélni, sétálni, megnézni, hogy mi van a hátam mögött… Nevetségesen kicsiny kívánságok tömege élt bennem, aprók egy ember számára, nekem azonban lehetetlenek. Gyűltek a felhők felettem. Éreztem, hogy végre már eljön, most el kell kezdődnie annak, amire várok, annak, amiért lettem… Hirtelen villanó fény borította be a láthatárt, és felüvöltött fájdalmában az ég, majd könnyezni kezdett. A világ elsötétült, az eddig békés víz pedig háborogni kezdett. A szelíd hullámok méteressé növekedtek, vadul nekirontottak a szikláknak. Azt hittem elfúj, lerombol a szél. Láttam, ahogy az emberek elfutnak a partról, az apró állatok is elbújtak. Én is el akartam menekülni. De hogyan? Hisz nincs lábam! Hogy futnék? És ugyan, hová? Hol bújhatna meg egy ekkora teremtmény? Talán mégis természetellenes vagyok… Nem fogad be a világ. Hogy éljem túl? A szél egyre erősebb, dühöng a természet. Nem tehetek semmit sem.

viltorfekfehviharNem tudtam gondolkodni. Végső, kétségbeesett próbálkozásból szembefordultam a tomboló óceánnal. Lehet, hogy sikerül távol tartanom. Sikerülnie kell, vagy meghalok. Abban a pillanatban valami rejtélyes erő futott végig a testemen, és ragyogni kezdtem. Ragyogni! Fényesebb voltam, mint a csillagok. Minden érzésemet, a haragot, a félelmet beleadtam a fénybe. Ugyanakkor vigyáztam, hogy ne merítsem ki magam túlságosan, mert biztos voltam benn, hogy az a fény az életem, és ha mindet kiengedem, nekem már nem marad cseppnyi sem. Körbevezettem a fénysugaramat a partvidéken, megmutattam a természetnek, hogy ki vagyok. Alig pár perc múlva pár hajó tűnt fel a láthatáron. Megvilágítottam nekik a vizet: hadd lássák ők is, milyen hatalmas vagyok, milyen erős!

Kis idő múlva ismét kisütött a nap, a vihar továbbállt. A hajók megmenekültek, de ez engem cseppet sem érdekelt. Számomra egyetlen dolog volt lényeges: én túléltem, és ha jön egy másik hasonló, már tudom, mit kell tennem, hogy ismét átvészeljem. Az évek során valóban jöttek újabb és újabb viharok, és én mindig bevilágítottam a partot. Azonban kivétel nélkül, mindegyikben rettegtem.

A suhanc fiú, aki lekicsinyelte erőmet, sokszor járt a parton. Általában inkább csak egyedül. Leült egy kőre és nézte a kék vizet, ahogyan én is. Sokszor volt magányos, éreztem a lelkén a szomorúságot. Furcsa, talán amiért nem tudtam beszélni, egyre inkább kezdtem figyelni a lelkek beszédére, ami bárhonnan ugyanolyan jól hallatszik a világban. Sokszor sajnáltam, meg szerettem volna vigasztalni. Próbáltam kapcsolatba lépni vele. Évek múlva, már homályos sejtéseket tudtam is közvetíteni neki. Sokszor volt, hogy hívtam, és ő eljött a partra, idegesen és kétségekkel, hisz nem tudta, hogy a hívás, amit érez, kitől származik. Újra feléledt bennem a vágy, hogy minden erőmet egyetlen emberként eltöltött napra cseréljem – vele. De ez még inkább lehetetlennek hangzott, mint első, suta álmaim a beszédről és sétálásról.

viltoronybringaAzonban egy nap nem egyedül jött el hozzám, vele volt egy lány is. Nem értettem. Nem akartam érteni. Úgy éreztem a világ ismét kivetett magából. Talán nem vagyok más csak egy halom egymásra rakott kő. Anyag, nem lélek, mozdulatlan, élettelen… Már nem is figyeltem többé a partra. Csak a vizet néztem, éveken keresztül. Nem akartam tudomást venni semmiről, amit irigyelhetek.

Végül egy nap, az egyik hajón ismét megpillantottam őt. Kétségbeestem. Ijedten próbáltam közvetíteni neki mindazt a balsejtelmet, amit én éreztem, mindhiába. Nem akartam, hogy vízre szálljon. Gyűltek a felhők, egyre gyűltek… Ő nem látta, egy ember sem látta, csak én érezhettem. Ráadásul pár óra múlva már sűrű köd lepte be a vizet. Nem tudnak visszahajózni. Sosem fognak hazaérkezni. Elkezdődött a vihar is. Ismerős volt, kegyetlen és csodálatos. Csak most vettem észre, milyen szép, hisz már nem féltem. A világ kivetett magából és megölte azt, aki érthetetlen módon fontos volt nekem. Már nem akartam harcolni. Néztem a vizet, de nem ragyogtam. Valahonnan, távolról, kiáltásokat hozott a szél. „Minden vagyonom! A hajóm! A fiam! A férjem!” Nem érdekelt egyik sem.

– Miért nem világítasz?! Ő kint van, és te nem világítasz! Nem világítasz! Meghibásodtál! Most! Miért?!

Az a lány volt. Egészen a lábamnál állt, nedves haját csapkodta a szél. Elesett, majd ismét felállt. Magánkívül volt, őrjöngött. Úgy beszélt hozzám, mintha ember lennék. Mintha tudná, hogy élek. Kérlelt engem. Engem kérlelt, engem!

Hiszen ő kint van a vízen. De még nem halott, még megmenthetem! Csak fény kell. A fényem kell neki. Megkértek rá… Szeretném… Féltem őt, holott ő azt sem tudja, hogy élek.

Szembefordultam a viharral és ragyogtam. Neki ragyogtam, a fiúnak, aki természetellenesnek és csúfnak nevezett, neki, akit annyiszor irigyeltem és annyira szerettem, ahogyan ember talán sosem lesz képes szeretni, hiszen az ember kaphat és így el is vár, míg én nem várok semmit, hisz nem is kaphatok. Minden erőmet, minden szeretetemet beleöntöttem a fénybe, átvilágítottam az éjen és a ködön. Már nem féltem, hogy elfogy, és nekem nem marad semmi sem. Nem akartam megtartani az erőből, ha épp csak annyi van, hogy kimentsem azt az egy hajót, hát meghalok értük. Mégis, egyre hatalmasabbnak éreztem magam. Minél tovább ragyogtam, annál erősebb lett a fényem. Egészen a partig kísértem a hajót. Megmentettem őt és elvesztettem magamat. Amikor elcsitult az ég, utoljára még magamhoz hívtam. Végignéztem, ahogyan a lánnyal egymásba borulnak, és hazatámolyognak nehéz, boldogságtól részeg léptekkel. Azóta nem vagyok más, csak egymásra rakott kődarabok. Segítek a hajóknak a viharban, és nézem az óceánt, de nem álmodom többé. Mára már halott vagyok, merev, szögletes, természetellenes és boldog, mert ők boldogok.

Baráth Veronika / Veramacska