2013. június hónap bejegyzései

Háború-e a konfliktus?

„A konfliktus maga is lassanként patológiás tünetté válik a szemléletünkben. Eszménnyé lenne a konfliktusmentes ember, akinek jellemfejlődésével biztosan bajok vannak? Mert a jellem bizony konfliktusok megélésén és megoldásán keresztül kovácsolódik ki. Természetes, hogy konfliktusok közepette zajlik az emberi élet, mert a konfliktusnélküliség egyben kommunikációnélküliséget, kapcsolatnélküliséget is jelent. Nem a konfliktusnélküliség, hanem az azzal való méltó, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-29.

Csaba képe konfliktus„A konfliktus maga is lassanként patológiás tünetté válik a szemléletünkben. Eszménnyé lenne a konfliktusmentes ember, akinek jellemfejlődésével biztosan bajok vannak? Mert a jellem bizony konfliktusok megélésén és megoldásán keresztül kovácsolódik ki. Természetes, hogy konfliktusok közepette zajlik az emberi élet, mert a konfliktusnélküliség egyben kommunikációnélküliséget, kapcsolatnélküliséget is jelent. Nem a konfliktusnélküliség, hanem az azzal való méltó, megfelelő megküzdés az, amire törekednünk érdemes.

(Popper Péter)

Vajon mi indítja az egyik embert arra, hogy bátran vagy kevésbé bátran konfrontálódjon, ha úgy érzi, nem lehet szó nélkül tűrni valamit? Ezzel szemben miért vannak olyan sokan azok, akik csöndben elviselik az életet az igazságtalanságaival együtt, és az embereket az irracionalitásaikkal és furcsaságaikkal egyetemben? És még akár életük párjával vagy a gyermekeikkel sem osztják meg véleményüket, sérelmeiket, érzéseiket?

Mivel én nagy jóindulattal sem tartozom az utóbbi típusba, meglehetősen gyakran – mondhatnám nap mint nap – feszít belülről a szólni vagy nem szólni dilemmája…  Legnagyobb problémám abból fakad, hogy sokszor nem tudom megítélni az ügy relevanciáját és keresem az igazságot, ha kell, ha nem. Van, amikor csak magamban, órákig analizálva egy megjegyzést, egy cselekedetet vagy éppen egy furcsa fintort (szerencsére, amióta megszületett a kislányunk, azért lerövidültek ezek a töprengős órák kicsit.J). A másik eset, és ez az, ami további bonyodalmakhoz vezet sok esetben, ha hangot is adok a véleményemnek. Dan Millman amerikai író számomra rendkívül rokonszenves megállapítását alapul véve, miszerint „a béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége” naiv módon mindig elhiszem, hogy az őszinteség a legjobb, az egyetlen járható út, ami majd elhozza a megoldást. Igen ám, de kinek a megoldása is lesz az? És vajon a másik fél akarja egyáltalán a megoldást, érdekli az igazság? Jogom van ahhoz, hogy belerángassam az oly sokszor vitatott igazság keresésébe vagy, hogy arra ösztönözzem, ismerje végre fel a hibáját vagy éppen egy általa szeretett személy tévedéseit? Talán önzés, ha azért fogalmazok meg kritikát, mert bánt valami és ki akarom adni magamból ezt a feszültséget… Ennek ellenére úgy érzem, vannak dolgok, amiket ki kell mondanunk, még akkor is, ha látszólag nem visz előre, vagy éppen nem jutunk közös nevezőre. Még ha nem is tudjuk megoldani a problémát, legalább megszabadulunk a dolog őrizgetésének, cipelésének súlya alól, hisz már maga a sérelem kimondása felszabadító, és ahogy beszélek róla, talán kinyitom a kiskaput, hogy szabadon távozhasson, hogy végre ne belülről emésszen, hanem kívülről figyelhessem, és ahogy távolodik, úgy látom már egyre kisebbnek. Ezáltal pedig megszabadulok az elfojtott érzések gyötrő és egészségkárosító hatásaitól is. Nem hiszek abban, hogy attól, hogy nem mondunk ki dolgokat, félelmeket, sérelmeket, észrevételeket, jobb lesz a kapcsolatunk egymással… Sajnos a probléma attól még létezik és apránként kis hógolyóból pusztító lavinává nőhet. Tisztában vagyok vele, hogy nem hirtelen elhatározás kérdése, és nem is könnyű nyíltan beszélgetni, különösen nem olyan embereknek, akik nem szókimondásban és őszinteségben szocializálódtak. Ha valakit csöndre, titkolózásra, elfojtásra, önmaga örökös feladására neveltek, annak iszonyatos feladat lehet kibújni az évtizedek alatt ráaggatott, fullasztó jelmezből.

Amit azonban tudatosan tehetünk, hogy olyan kapcsolatokat igyekszünk kialakítani, szorosra fűzni és ápolni, melyek lehetővé teszik, hogy nyíltan merjünk beszélni a problémáinkról, a gondolatainkról, vagy akár a nemtetszésünkről. Ebben rejlik talán a dolog lényege és tanulsága (számomra is), hogy tudnunk kell először is mérlegelni, milyen súlyú az a probléma, ami nyomaszt, és mennyire vagyok képes azt kezelni magamban. A legfontosabb mégis, hogy tudjam, felmérjem, kivel lehet, kivel érdemes őszintén beszélni, felvállalva a konfrontálódás lehetőségét is, hiszen alapvető a kapcsolatunkban, hogy jó szándék vezérel minket.  Hogy tudjam, a másik fél is tisztában van vele, hogy számít a viszonyunk, hogy tisztelem és fontosnak tartom őt annyira, hogy föltárom előtte a gondolataimat, érzéseimet, derűvel-borúval együtt. Mondjuk el bátran a véleményünket és hallgassuk is meg a másik felet, elvárva a kölcsönös őszinteséget, nyíltságot, hisz ezek a beszélgetések, eszmecsereék lendíthetik előre, tehetik még jobbá, tartalmasabbá a kapcsolatunkat.

Rózsavölgyi – Nemes Dóra

 

 

 

In memoriam Kesjár Csaba

Mindig szomorúsággal tölt el, ha egy ember élete véget ér, még inkább megérint, ha valaki földi pályafutásának legszebb szakaszában hagyja itt e világot. Szinte hihetetlen, hogy Kesjár Csaba, a magyar autóversenyző, sokak nagy reménysége, már huszonöt éve elment közülünk. Amit illik tudni Kesjár Csabáról: Budapesten látta meg a napvilágot, 1962. február 9.-én, és  méltatlanul rövid idejű, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-28.

Kesjár Csaba közeliMindig szomorúsággal tölt el, ha egy ember élete véget ér, még inkább megérint, ha valaki földi pályafutásának legszebb szakaszában hagyja itt e világot. Szinte hihetetlen, hogy Kesjár Csaba, a magyar autóversenyző, sokak nagy reménysége, már huszonöt éve elment közülünk.

Amit illik tudni Kesjár Csabáról:

Budapesten látta meg a napvilágot, 1962. február 9.-én, és  méltatlanul rövid idejű, ám annál tartalmasabb élete, 1988. június 24.-én, Nürnbergben ért véget.

Csaba, a Budapesti Műszaki Egyetemen, gépészmérnöki oklevelet szerzett. Szenvedélyes szerelmese volt az autóversenyzésnek, 1977- től 1981-ig gokartozott, majd 1982-ben autóversenyzői igazolványt szerzett. Gokartban a nemzetközi licencű kategóriában 1980-ban és 1981-ben magyar bajnok lett. Autóversenyzőként 1985-ben abszolút magyar bajnoki, később, 1986-ban hegyi bajnoki címet szerzett. A Forma Easter kategóriában 1982-ben, 1983-ban, 1984-ben, majd 1985-ben is magyar bajnokként végzett. A Formula Ford kategóriában 1986-ban osztrák bajnokként tündökölt. 1987-től 1988-ig a Német Szövetségi Köztársaság Forma 3 bajnokságban versenyzett, 1987-ben a 9. helyen végzett. A szakemberek tervei szerint ő lett volna az első Formula-1 kategóriában versenyző magyar pilóta. Az 1987-es magyar nagydíj hétvégéjén tesztelhette a Zakspead csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki Formula–1-es autót vezetett.

Kesjár autóban csíkképA nürnbergi Norisringen, vélhetően elfolyt az autójából a fékfolyadék, és így már nem tudta megállítani a több mint 200 km/órával haladó autót. Halálos balesetet szenvedett. Máig vitatott tény, hogy a baleset valódi oka mi is lehetett, több vélemény szerint eszméletvesztés lehetett a tragikusan bekövetkezett halálának oka.

Felfoghatatlan, hogy milyen hirtelen elrepült huszonöt év, és ennek távlatából is vannak dolgok amire tisztán emlékszem. Csabát több-ízben megcsodáltam lány-osztálytársaimmal együtt tizenévesként, úgy mint feltűnően jóképű fiút is, és mint igen tehetséges sportoló példaképet. Amikor az akkor még Sportcsarnokként nevezett, – mai nevén – Arénában feltűnt egy versenyen, vagy amikor Zugló kertvárosának utcáin motorozott barátaival, sokan összesúgtak a háta mögött, – nézd ott a Kesjár – és mindezt tiszteletből, elismerésből.

Februárban lett volna 51 éves Kesjár Csaba. Legtöbben máig meg vagyunk győződve arról, hogy az 1988-ban, 26 évesen, edzésbalesetben elhunyt pilóta lehetett volna az első magyar, aki kiemelkedő tehetsége és egyénisége révén eljuthatott volna a Forma-1-be. Ne mindenki osztja ezt a véleményt, de azon a tényen ez semmit sem változtat, hogy Kesjár Csaba, minden idők legígéretesebb magyar autóversenyzője volt.
  Nyugodj békében!
Frenyó Krisztina
kesjar_csaba

 

 

Bátortalan csók

              Ahogy így fekszel mellettem s rám nézel szívhez szólón, a Napfénytől bőrömet vedlettem és csüngtünk a jó csókon. Sirály szólt a mólón. Reggel a Balaton partján országunknak mételyezett, nyáltól fénylő, megharapdált ajkán szívünk közös úthoz érkezett. Bátortalan csókra éhezett. A zöld színű tó unalmában hullámaival csapkodott minket. Az […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-27.

2013-06-26 18.35.40

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy így fekszel mellettem
s rám nézel szívhez szólón,
a Napfénytől bőrömet vedlettem
és csüngtünk a jó csókon.
Sirály szólt a mólón.

Reggel a Balaton partján
országunknak mételyezett,
nyáltól fénylő, megharapdált ajkán
szívünk közös úthoz érkezett.
Bátortalan csókra éhezett.

A zöld színű tó unalmában
hullámaival csapkodott minket.
Az elillanó pillanat nyugalmában
kiengedtük szörnyeinket.
Feltettük a rabbilincset.

Mert egymás rabjai lettünk,
a börtönünk a rózsakertünk…
Egymás szívének rabjai,
Templomunknak tanulatlan papjai.

S ahogy ajkaink közeledtek,
szíveink már követeltek
minden létező szépet és jót…
És elcsattant a bátortalan csók.

Nagy Péter

A gitárom nélkül soha / Pálinkás Gergő interjú

Pálinkás Gergely a hazai jazz élet jeles képviselője. Faggattam zenéről, kultúráról, a városról, ahol született. Gergő úgy játszik a gitáron, ahogy más nem igen…a kezében újra születik minden húr…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

Pálinkás Gergelyt régóta ismerem, és ahogy csodálatos gitármuzsikáját hallgatom, mindig újabb zenei ösvényekre terelődik figyelmem. Felettébb szeretem ezt a muzikális utazást, hiszen ez a világ megunhatatlan. Gergő, gitárjával a kezében, álmosan érkezett az interjúra, ám a jóleső kávédopping után, annyira magához tért, hogy egy rögtönzött koncertet adott, mindenki örömére. A gitáros ujjainak szelíden engedelmeskedtek a húrok, olyanok ők együtt, mint kőműves és kanala, vagy akár a cukrász és a piskótatészta: elválaszthatatlanok. A sokoldalú zenész életében első a család, és igen fontos szerepet töltenek be a gyökerek, hiszen véleménye szerint nem mindegy, hogy az ember honnan érkezik, mint ahogy az sem, hogy merre tart.


F. K: – Amikor Gergelyt az őszinteségről kérdezem, arról, hogy mégis mennyire engedi meg magának az egyenes, nyílt beszédet, mint művész? – nemes egyszerűséggel így válaszol:

P. G: –  Nem jelentheti ki egy ember önmagáról azt, hogy ő egy művész, ezt döntse el a közönség, én szívből zenélek, ám ha mások ezt gondolják rólam, annak örülök, de valóban nem ez számít. Mindenről határozott véleményem van, és a gondolataimat szavakba is öntöm, mert így érzem igazságosnak és tisztességesnek. Értékek, emberi érzések, sztárság, karrierizmus, mindezek csodálatos, ám leginkább hangzatos szavak. Mint ahogyan azt már előző beszélgetéseinkben is említettem, és bocsáss meg, ha ismétlem magam, de nem mondhatom most sem másként, ez van: A kezdetekben, nekünk nem igazán a sztárság volt a célunk, – mint ahogy ma sem – mi azt élveztük, hogy minél rövidebb idő alatt, minél többet zenéljünk. Akkoriban is jól látszódott, hogy az értékes zenére éppúgy, mint az igazi értékekre, nem igen van szükség. A pénz uralja a világot, a gondolkodást, – napjainkban még inkább – hiszen a mai, “instant sztárocskák” szemérmetlenül nagy összegekért hajlandók fellépni, míg a zenei élet nagyjai, – akik letettek valamit az asztalra, aprópénzért teszik mindezt, miért? mert tudnak, mert szerelemből zenélnek, mert igazi zenészek.

F. K: – A smooth jazz egyik hazai képviselőjeként egy önálló lemezen dolgozol, amelyen kizárólag saját szerzemények lesznek majd. Hamarosan megjelenik a lemez, ám ehhez rengeteg előmunkálat szükséges, és egy olyan ösztönző háttér, ahol feltöltődsz, inspirálódsz. – Neked megadatott ez a hely, igaz?

P. G: –  Szerencsésnek érzem magam, mert Váci születésűként és lakosként, előszeretettel látogatom a Dunakanyar csodálatos tájait, valamint másik szerelmemnek a horgászatnak hódolván, bőven merítek a környezetem adta szépségekből. Balatoni családi nyaralónkban is – ha időm engedi – szívesen hódolok a víz kínálta szenvedélyeknek. Zenészként, van, hogy sanzonokat és Heilig Gábor szerzeményeket játszom Hernádi Judit társaságában, máskor a régóta összeszokott parti zenekarommal szórakoztatjuk a tánc szerelmeseit, ám a valódi szerelmem mégis a smooth  jazz marad, amelyet a kvartettünkkel játszunk. A felmenőimre igen büszke lehetek, hiszen a sok megpróbáltatás ellenére is, megmaradtak embernek, minden körülményben. A zenei tehetséget tőlük örököltem, s merem remélni, hogy az emberségből és igazhitűségből is ragadt rám valami.

F. K: – Jelen-jövő. Merre jársz, hová tartasz?


P. G: –  A közelmúltban elindult egy nemes kezdeményezés, melynek eredményeként, a Zsámbéki Művelődési Ház igazgatónőjének hála, egy programsorozat keretén belül hamarosan a festői szépségű község színpadára állunk. Az igazgatóság felkarolásával, egy hat állomást érintő smooth jazz koncertsorozat keretén belül,a Pálinkás Gergely és zenekarát érte a megtiszteltetés, hogy betöltse a házigazda szerepét. A zenekar felállásában, Pálinkás Gergely: gitár, Nagy Gergely: billentyűk, Nagy Zsolt: dob, és Szappanos György basszusgitár játékát hallgathatják majd az érdeklődők. Annak idején, Hernádi Judittal, a Zsámbéki Művelődési Ház színpadán zenéltünk először együtt. Jómagam, hírből már hallottam a zsámbéki kiemelkedően pezsgő zenei életről, ám a művelődési házban szembesültem igazán azzal a nyitott és befogadó szellemiséggel, ahogyan az együttműködés elébe tekintenek. A smooth jazz sorozatot, 2013. október 19-én egy beharangozó előadással kezdjük, ahol Csepregi Gyula lesz a sztárvendégünk, majd a jövő évben, kéthavonta játszunk a művelődési házban.

Szerkesztői gondolatok: Miközben Pálinkás Gergelyt hallgatom, ahogyan teljes átéléssel beszél a reá és zenésztársaira váró nemes feladatokról, az asztalon nyugvó gitárját szemlélem, és alig várom, hogy a kezembe vehessem, és megérinthessem a húrokat.

– kipróbáltam, nekem nem igen engedelmeskedtek –   

Azoknak, akik kíváncsiak Pálinkás Gergelyre és zenekarára, halkan megsúgom, idén ősztől a budapesti Lámpás Klubban találkozhatnak velük. Mi már izgatottan várjuk!


Addig is: http://palinkasgergelyjazz.hu/

 Aki kérdezett: Frenyó Krisztina  Aki válaszolt:  Pálinkás Gergely

                           Aki fotózott:    Varga Csaba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hazánk csodás képei /Dunakanyar

Bár, a naptár azt mutatja, hogy erősen benne vagyunk  a nyárban, valahogy a testünk mégis didereg, amikor a “júniusi őszben” értetlenkedve állunk a Duna-parton. Ilyenkor csak abban bízunk, hogy nem tart sokáig ez a zavaros időkép, és kardigánban ücsörögve, sapkánkat fejünkbe húzva sóvárogva bámuljuk a nyarat idéző fotókat.  Lassan, de biztosan újra megérkezik a nyár, és […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-26.

_DSC2474Bár, a naptár azt mutatja, hogy erősen benne vagyunk  a nyárban, valahogy a testünk mégis didereg, amikor a “júniusi őszben” értetlenkedve állunk a Duna-parton.

Ilyenkor csak abban bízunk, hogy nem tart sokáig ez a zavaros időkép, és kardigánban ücsörögve, sapkánkat fejünkbe húzva sóvárogva bámuljuk a nyarat idéző fotókat.  Lassan, de biztosan újra megérkezik a nyár, és akkor hátizsákkal, biciklivel, vagy akár gyalogosan is nyakunkba vehetjük Magyarország tájait, és megmártózhatunk hazánk szépségeiben. Nemrég, a Dunakanyar csodálatos helyszíneit bejárva, Verőce és Kismaros látképétől szédültünk el, a szó legnemesebb értelmében. Csodáljuk meg mindezt együtt! A képek magukért beszélnek, nemde?

-Feeling-

Fotók: Varga Csaba

_DSC2454

 

Őszi napló nyáron / részlet

,, Olyan sárgára festette az ősz a leveleket, hogy öröm volt nézni. Hangosan kopogott az eső, ismerős monoton dallamot nyomott a bádog kanna rozsda-kopottas falára. Ma is odabújtunk az ablakhoz és orrunkat szorosan odanyomtuk a párás üveghez, éppúgy mint tavaly ilyenkor. Főtt a pörkölt kávé, és illatos gőzében hamar elillant a kora reggeli vitatkozás szomorúsága. […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-25.

kép az őszi naplóhoz falevél,, Olyan sárgára festette az ősz a leveleket, hogy öröm volt nézni. Hangosan kopogott az eső, ismerős monoton dallamot nyomott a bádog kanna rozsda-kopottas falára. Ma is odabújtunk az ablakhoz és orrunkat szorosan odanyomtuk a párás üveghez, éppúgy mint tavaly ilyenkor. Főtt a pörkölt kávé, és illatos gőzében hamar elillant a kora reggeli vitatkozás szomorúsága. Milyen különös tud lenni az élet:

 az egyik percben még azt gondoljuk, vége a világnak és meg nem értettként, párnánkba gyűrve arcunkat hangosan zokogunk, aztán a következő pillanatban, narancsszínű buborékként lebegünk hat szinttel a föld felett. – Lassan lehajolt és elővette a kekszes dobozt, még ott ült a szomorúság a szemeiben, de már halványan látszott sápadt arcán a rózsaszín pír ígérete. Nagy volt a csend a házban, ” olyan kegyetlenül csendes állapot”. Ekkor halkan mellé lépett és erős karjaiba zárta szerelmesen. Meleg barna szemeivel rá pillantott, és ebben a tekintetben benne volt minden, ott volt az egész életük. – Minden szebb lett, lassan odakint is elállt az eső. “

 Frenyó Krisztina

– részlet az őszi naplóból –kép az őszi naplóhoz falevél

Arnold nyílt levele, Nőknek / önbizalomhiány

    TISZTELT HÖLGYEIM!     Talán szokatlan, hogy egy férfi ír olyan dologról, ami elsősorban Önöket, Nőket foglalkoztatja. Kezeléseim során számtalan olyan esettel találkoztam, amikor testi elváltozásaik oka emberi kapcsolati és párkapcsolati okokra vezethető vissza. Nem is gondolják, milyen jelentős eltéréseket okozhat szívbéli problémájuk, vagy megrögzött gondolkodásuk csontrendszerükben. De nem azért szántam rá magam […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

 

 

a nő könnyeTISZTELT HÖLGYEIM!

 

 

Talán szokatlan, hogy egy férfi ír olyan dologról, ami elsősorban Önöket, Nőket foglalkoztatja. Kezeléseim során számtalan olyan esettel találkoztam, amikor testi elváltozásaik oka emberi kapcsolati és párkapcsolati okokra vezethető vissza.

Nem is gondolják, milyen jelentős eltéréseket okozhat szívbéli problémájuk, vagy megrögzött gondolkodásuk csontrendszerükben. De nem azért szántam rá magam az írásra, hogy a különböző eseteket vegyem sorra, hanem azért, hogy beszéljünk egy kicsit ezen testi elváltozások valós okáról.

Tapasztalataim szerint, szinte minden esetben ezek mögött a tünetek mögött az önbizalomhiány húzódik meg. Sokan ugyan felismerik ezt a „hiányosságukat”, de olyan mélyen ivódott már bele életükbe, hogy nem tudnak szabadulni ettől az állapottól.

Ennek gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza, egészen a patriarchális (férfiuralmi) társadalmi felépítésünk megjelenéséig. De addig is, amíg ezen a társadalmi berendezkedésen nem tudnak változtatni, nézzük meg, mit tehetnek azért, hogy visszanyerjék önbizalmukat.

Önbizalomhiányuk sokszor nem is tudatosodó félelmükből és kétségeikből ered, hiszen férfi társaim mindent elkövetnek (akarva, akaratlan) azért, hogy ezt az állapotot fenntartsák. Nem csoda, ha nem tudnak szabadulni tőle és megkeseríti életüket, a munkahelyen, a kapcsolatok kiépítésében és a kívánt társ megtalálásában.

Ezek a félelmek és kétségek nem csak egyszerűen kikezdhetik önbizalmukat, hanem

  • befelé fordulásra, bezárkózásra késztethetik Önöket – hiszen a félelem, hogy újra „megsérülhetnek”, visszatartja Önöket attól, hogy új emberekkel ismerkedjenek meg
  • megállíthatják a már megkezdett önismeretet – hiszen minden alkalommal, amikor úgy gondolják, hogy előreléptek az önismeret területén, valaki (sok esetben nem is mindig a család egy férfi tagja, hanem valamely „barátnő”) mindig felerősíti Önökben a félelmeiket egy jól irányzott megjegyzéssel
  • megakadályozhatják, hogy vállalhassák és megmutathassák valódi, szeretnivaló önmagukat – hiszen mindig mások elvárásainak szeretnének megfelelni, ami egy csapda, mert nem attól fogják Önöket elfogadni, hogy megfelelnek a pillanatnyi elvárásoknak, hanem attól, hogy vállalják önmagukat. Olyannak, amilyenek.
  • csökkenthetik az Önökből áradó természetes vonzerőt – hiszen folyton szerepet játszanak, nem csak annak érdekében, hogy álmaik lovagját megkaphassák.
  • De ennek következtében, mindig az éppen aktuális szerepnek megfelelő módon reagál környezetük. Míg, ha saját magukat adnák, azt, akik tényleg Önök, akkor pont azt kapnák, amire vagy akire valóban vágynak

Ám nagyon fontos tudni azt is, hogy az önismeret és az önbizalom növelés útját járva teljesen természetes, hogy félelmeik és kétségeik vannak, hiszen kilépnek komfortzónájukból, annak érdekében, hogy megtapasztalhassák önmagukat.                     Sőt azt is érdemes tudni, hogy ezen az úton járva, ha nem állítják magukat kihívások elé, akkor nem is fejlődnek. Így, ha fejlődésük útján bátran előrelépnek, és új utakat próbálnak ki, az bizony félelmetes lehet. Ezért a félelem bizonyos mértékben valójában az Önökben zajló folyamatok egészséges része.

A túl sok kételkedés viszont alááshatja önbizalmukat, ami arra késztetheti Önöket, hogy megtorpanjanak, és akaratlanul is visszatartsa Önöket az önmegismerés és az önbizalom növelés felé vezető úton.

Fontos tehát, hogy megtalálják az egyensúlyt és kétségeik és félelmeik jelzéseit arra használják, hogy továbbra is haladjanak céljaik felé, miközben ne engedjék, hogy a túl sok kétely kikezdje önbizalmukat. Ennek az egyensúlynak a fenntartása érdekében nézzünk meg néhány ötletet, hogy miként tudják önbizalmukat akkor is magas szinten tartani, amikor átmenetileg félelmeikkel és kétségeikkel hadakoznak.

1. Fogalmazzák meg mi az, amire valóban vágynak

Erre azért van szükség, hogy ne játsszanak tovább szerepeket és ne mások elvárásai alapján cselekedjenek, hanem saját elképzeléseiket valósítsák meg. Ehhez viszont szükséges, hogy pontosan tudják mit is szeretnének.

2. Emlékeztessék magukat gyakran arra, mi az, amire valóban vágynak.

Ha pontosan látják és érzik mindazt, amit az élet bármely területén el akarnak érni, és ezt minden nap újra felidézik, akkor semmilyen kétség nem tudja Önöket ettől eltéríteni.

3. Tudatosítsák, hogy mindaz, amit megtapasztalnak, egy folyamat része.

Ahogy az életben minden, saját önbizalmunk növelése is egy folyamat, amit valamikor elkezdtek, és még mindig tart. A folyamatok arra ösztönöznek bennünket, hogy fejlődjünk. A fejlődés pedig időbe telik, és belső erőfeszítést igényel.

Amikor elfogadják, hogy áhított életük megteremtése nem történik meg varázsütésre, akkor egyszer csak elkezdik élvezni ezt az utazást, és észreveszik saját fejlődésüket minden kis apróságban.

4. Ne hagyják abba! – vagy, ha mégis …

Tudniuk kell, hogy amikor feladják egy céljukat, az mindössze annak a jele, hogy azon a területen még nem köteleződtek el eléggé. Vagyis nem hozták meg a döntést. Ha valóban fontos lesz Önöknek az adott céljuk elérése, akkor képesek lesznek kitartóan végigjárni az odavezető utat, és olyan meggyőződéssel fognak céljukért harcolni, mint még soha. Ha azonban gyakorta feladják, és elengednek mindent, ami már működni kezdett, akkor feltétlenül kérdezzék meg maguktól:

  • Valóban erre vágyom?
  • Ez az én igazi vágyam? Vagy csak valamilyen elvárásnak próbálok megfelelni?
  • Ha a válasz nem, akkor tegyék fel maguknak újra a kérdést: Mi az én igazi vágyam?

5. Ne akarjanak mindenkinek tetszeni.

Lehetnek akármilyen magabiztosak, vonzóak, vagy szexisek, mindig lesznek olyanok, akiknek nem fognak tetszeni. És ez így van jól. Érdemes már most felkészülniük erre, ugyanis így gyorsabban meg fogják ismerni azt a rendkívül felszabadító érzést, amikor ténylegesen el tudják fogadni ezt a gondolatot. Egyébként is, teljesen mindegy, hogy néznek ki, hogyan viselkednek, mit csinálnak, – mindig lesznek, akik lekezelően viselkednek Önökkel. Ezért érdemesebb úgy kinézni, úgy viselkedni és azt csinálni, ami Önöknek jól esik.

 

6. Az elismerést és a bókokat minden esetben magabiztosan, és kedvesen fogadják.

Amit hangosan kimondanak magukról, az még jobban hat Önökre, mint a saját magukkal folytatott belső párbeszédük (ami elméjükben zajlik).

Hogyan szoktak reagálni, amikor valaki megdicséri Önöket?

Például ezt mondja:
– Hű, de csinos vagy ebben a ruhában!

Mire Önök:
– Ó, hát nem is tudom, féltem, hogy rám sem fog jönni, de aztán mégis valahogy belepréseltem magam…

Vagy: – Ó, hát ez egy nagyon régi ruha, nem is tudom mikor volt rajtam utoljára.

Ezekkel a mondatokkal nem csak, hogy aláássák saját önbizalmukat, hanem még a másik embert is tájékoztatják erről. Ezzel esélyt adva neki, hogy csatlakozhasson az Önök önbizalom aláásó hadműveletéhez, és ő is azt kezdje el vizsgálni, vajon hol van Önökben „hiba” és elkezdje Önöket feleslegesen kritizálni.

 

Ehelyett válaszoljanak inkább így:
– Köszönöm. Örülök, hogy neked is tetszik, jólesik, hogy ezt mondod.

Ezzel a válasszal önbizalmat sugároz befelé is, kifelé is, amivel megerősíti saját maga elfogadását.

7. Figyeljenek oda és válogassák meg társaságukat.

Érdemes óvatosnak lenniük, mielőtt eldöntik, kivel találkoznak, és mit szeretnének tenni vele. Ugyanis, amikor folyamatosan panaszkodó, megkeseredett, másokat hibáztató, és a körülményeket okoló emberekkel vannak együtt, akkor hajlamosak átvenni ezeknek az embereknek a gondolkodásmódját, és egyszeriben sötéten kezdik el látni a világot. Ennek következtében hamar elillan a korábban gondosan felépített önbizalmuk és vonzerejük.

Amikor azonban megoldásokat kereső, elismerő, szeretetteljes, önbizalommal telt emberek társaságában vannak, akkor is ugyanúgy hajlamosak átvenni gondolkodásmódjukat, viszont ennek hatására egyre könnyebben meg tudjuk látni önmagukban is a jót, a szépet, a szeretnivalót, és könnyebb az önbizalom erősítés.

A fenti hét pont alkalmazásával körül tudnak nézni saját életükben, megfigyelhetik, kikkel találkoznak, mivel telik valójában a napjuk és mit tapasztalnak, mit élnek át eközben. Elkezdik megismerni Önmagukat, megtanulják szeretni magukat és nem utolsó sorban mindeközben gyógyulnak is.

Ehhez az úthoz szükségük lesz egyfajta tudatosságra (a magukra való odafigyelés elsajátítására), ami azonban megtanulható, ugyanúgy, mint bármi más. És szükségük lesz még valamire: TÜRELEMRE! Legyenek végtelen türelmesek magukkal, mert tudják (3. pont), ez egy folyamat, amit nem lehet sürgetni. Itt mindennek meg van a helye és ideje.

 

JÓ UTAZÁST KÍVÁNOK! 

A SZERETET ÁLDÁSA KÍSÉRJE ÖNÖKET ÚTJUKON!

 

Landgraf Arnold

természet – és lélekgyógyász

A most hatalma

Frenyó Enikő tollából… Békesség öröm és szeretet, viszi előre az elfáradt szíveket. Ha a szíved kemény, nehéz vagy gyenge, szükséged van sok sok szeretetre. Türelem, Hűség, Egészség és Jóság, nem segít a világi mohóság. Legyen pénzed enni, öltözni és élni, s ne felejtsd el, hogy soha nem érdemes félni. A félelem rosszabb, mint az éhség, s félni s nem merni tenni, nagy vétség. Legyen  szíved bátor, lelked tiszta, ne feledd […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

A most hatalma dinnye szívvel
Frenyó Enikő tollából…
Békesség öröm és szeretet, viszi előre az elfáradt szíveket.
Ha a szíved kemény, nehéz vagy gyenge, szükséged van sok sok szeretetre.
Türelem, Hűség, Egészség és Jóság, nem segít a világi mohóság.
Legyen pénzed enni, öltözni és élni, s ne felejtsd el, hogy soha nem érdemes félni.
A félelem rosszabb, mint az éhség, s félni s nem merni tenni, nagy vétség.
Legyen  szíved bátor, lelked tiszta, ne feledd az élet itt történik, MOST ma.
Nem holnap és nem jövőre, ne csak vágyjál a gyönyörre,
nézz körül, lásd meg a szépet, beszélj a fákkal s nézz meg egy képet,
lehet az gyermekrajz, nem csak Picasso, szép lehet egy versben minden igaz szó.
A jelen létezik csak, értse meg végre a világ apraja és nagyja, hogy csak
a MOSTnak van hatalma!

Beszélgetéseink

Rózsavölgyi – Nemes Dóra írása „Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

Beszélgetéseink

Beszélgetéseink

Rózsavölgyi – Nemes Dóra írása

„Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.

De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni – megtelik lélekkel a levegő.”

(Müller Péter)

 Beszélgetés, eszmecsere, „lelkizés”. Ki vagyunk éhezve ezekre, különösen mi, nők.  Egy-egy jó beszélgetés a legnagyobb ajándék számomra is.  És persze ahány ember, annyi beszélgetés, duma-élmény, csevej, gondolatcsere, locsogás, fecsegés…

Van olyan beszélgetés, amelyik feltölt, szinte szárnyakat ad, energiával lát el a nap hátralévő részére, és csak azt veszem észre, hogy többet mosolygok, hogy a gondolataim jó irányt vesznek, hogy örülök, és élvezem a napot, ami ezt az élményt adta…

Aztán vannak olyan beszélgetések is természetesen, melyek „kötelezőek”, „futjuk a köröket”, beszélünk a nagy semmiről, a tavalyi hóról, a nagymosásról, „és jól vagytok?” jön a következő illemkör, és ilyenkor – gonosz vagyok- mosolyogni támad kedvem ezen az egészen, mert kívülről nézve magamat, olyan vicces, ahogy érdeklődést mímelve tartjuk fel egymás.  Azt hiszem, ezek kikerülhetetlenek, mintha hozzátartoznának az élethez, ahogy minden másban is találunk egyenlőtlenségeket, diszharmóniát, valami olyat, ami idegen számunkra, és az is marad mindig. 

Szeretem azonban az intellektuális eszmecserét, ami nem is feltétlenül beszélgetés, hanem inkább egyoldalú, de mégis élvezetes. Amikor számomra nagyra tartott, „bölcsek”, egy tudományág képviselői vagy egy érdekes területen, témában jártas hétköznapi emberek beszélnek, fejtik ki gondolataikat, akiket öröm hallgatni, mert építő a mondandójuk, és hozzátesznek valamit a tudásomhoz, a gondolkodásomhoz.

Az is előfordul, hogy olyan emberrel hoz össze a sors, akiből árad a szó, nem is enged megszólalni, csak mondja, mondja a magáét, problémákról, gondokról, az életéről… Többnyire olyan emberekre jellemző  ez, akik egyedül élnek, vagy társas magányban és nem hallgatja meg őket senki.  Ezt érezni lehet… Ha pedig végre találkoznak valakivel, aki figyel rájuk, kihasználják az alkalmat és elárasztanak a mondandójukkal.

A kedvenc beszélgetés „típusom”, (ha egyáltalán ez jó szó rá, merthogy pont nem tipikus) a felejthetetlen, örökké emlékezetes beszélgetések, amiket annyira mélyen elraktároz az emlékezet, konzerválva a hozzá kapcsolódó érzelmeket, a pillanatot, akár még illatokat is, hogy sohasem felejted el. Bármikor képes vagy felidézni, látod magad előtt, hogy ott ültök, álltok, fekszetek egymással szemben és zajlik a nagy beszélgetés. Ezek azonban valóban ritka kincsek, ebben is rejlik az értékük, hogy nem történnek meg minden nap. Ünnepi pillanatok az ilyenek… (Megkockáztatom, van olyan ember, aki egyszer sem tapasztalja meg az élete során. Kár érte, mert semmivel sem pótolható élmény). Az élet, a lélek, a szeretet és odafigyelés titokzatos ajándékai.

„Vannak az életünkben olyan események, amelyekről – miközben javában zajlanak még – tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: “szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!” Ne felejtsd el!… Ide vissza kell találnod, mindig!” (Müller Péter)

Fashion art Video

Wolford csőruhák

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-24.

Wolford csőruhák