csók címkéhez tartozó bejegyzések

A főszerkesztő levele / Viszlát megfelelés!

Gondolkodom, és örülök a vendégnek, akit én hívtam, és elfogadom a segítséget, a változást, a gyógyítást, amit ő hoz magával.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-03-27.

szívkőlyu“Ha gyanúsan nagy a rend, akkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon harmóniáról beszélünk-e vagy megfelelni akarásról.” London Katalin

Drága olvasóim!

Bevallom, nehezen indult a reggel, és még most sem megy könnyedén a nap, mintha rám ült volna valami sunyi kis ólomkatona és nyomná lefelé a vállam. Érzem a nyakam, mondjuk ez jó.. 🙂 Óraátállítás, front, energiák és a sok teher, amit cipelünk, a stressz, a halogatások, a hiányérzet megélése, tudom – tudom, ne is mondjátok..Mégis zavaró. Nem nagyon, csak éppannyira, mint amennyire nyomaszt a porszemtenger a tévészekrényen, vagy a bolyhos lopakodó porcica a sarokban, – hiába takarítottam tegnap – és még jönnek is hozzám.

croasson kvéNa és most nyakon is csíptem magam, hmm, szóval jön valaki, aki még nem járt nálunk, és már megint itt ólálkodik a megfelelés a sarkamban. Legyen rend, makulátlan tisztaság, minimum lefőtt kávé és jó lenne még összehozni egy sütit is, hogy megkínálhassam a vendégem. Ja és a cikkek, no meg a teregetés, de a a páromnak sötétet is kell mosnom, hiszen tegnap a fehérek áztak és mi lesz a vacsora, s’ közben vagy öt – hat írás vár szimultánban a végleges formájára. Ááá, van, hogy úgy érzem sok ez nekem, nem bírom, aztán, mint ahogyan most is, higgadtan leülök, nyújtózom egyet, iszom egy jó kávét az isteni zabkekszek társaságában és hálát adok. Hálát adok, hogy ennyi dolgom van, hogy rengeteg feladat vár rám, és mindenekelőtt, hogy felkeltem reggel és csókkal köszöntöttük egymást az ágyban a Kedvessel. Ezért már hálát adtam ugyan amikor kinyitottam a szemem, de most is megköszönöm. Nem lehet elégszer!

Új köszi Uram mormotaGondolkodom, és örülök a vendégnek, akit én hívtam, és elfogadom a segítséget, a változást, a gyógyítást, amit ő hoz magával. Miközben jól megrágom a kekszcsodákat és komótosan kóstolom a reggeli kávémat, hálás vagyok azért, hogy most nektek írom a soraimat és azért is, mert kíváncsiak vagytok rám.

Neked pedig megfeleléskényszer, régi hűséges társam, azt üzenem, hogy menj szépen arrébb, lehetőleg jó messzire, köszönöm, hogy itt voltál a sarkamban, semmi baj, de már eleget tapostunk mindketten. Ha akar valaki téged, ezentúl boldogítsd tovább őt, nekem már nincs többé rád szükségem! Visszaküldelek a föld középpontjába, és feltöltelek tiszta fénnyel, feltétel nélküli szeretettel, hogy aztán valami egészen más formában térj vissza hozzám, ha olyannyira jó velem neked, hogy nem bírsz nélkülem élni. Na, mit szólsz?

Legyen szép hetetek és csak semmi megfelelés 🙂 !

Frenyó Krisztina

young farmer in a wheat field

Heti vers / Komáromi Jánostól

    Komáromi János: érintő   Érezd ahogy megérintelek amikor az utcán sétálsz és könnyedén lépkedsz lebben a szoknyád… csak a karodat érintem ne fordulj meg érezd tarkódon a leheletemet ajkaim megérintenek nekem lépkedsz nekem lebben a szoknyád mozdul a karod rezdül a melled csak kicsit lassíts rebbenjen a pillád résnyire nyitott ajkaid vörösödjenek duzzadjanak […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-07.

 

ölelés félmezten férfi

 

Komáromi János: érintő

 

Érezd

ahogy megérintelek

amikor az utcán sétálsz

és könnyedén lépkedsz

lebben a szoknyád…

csak a karodat érintem

ne fordulj meg

érezd tarkódon a leheletemet

ajkaim megérintenek

nekem lépkedsz

nekem lebben a szoknyád

mozdul a karod

rezdül a melled

csak kicsit lassíts

rebbenjen a pillád

résnyire nyitott ajkaid

vörösödjenek

duzzadjanak képzelt csókomtól

érezd

ahogy a hátadat érintem

lazán leng a blúzod

és megmozdul a pánt

szinte magával ránt

feltámadt hírtelen

veled sétál tovább

titkolt vágyad

minden lépted

hozzám hoz közel

bármerre mennél

bármerre járnál

én is ott sétálok

és néha megállok Veled

újra és újra elképzeled

 

Érezd

ahogy megérintelek

nézed az utat

az embereket

a házakat

de engem látsz

tágul a pupillád

lázad a vágyad

csak ösztönöd vezet

csak az alázat

hol jársz

már nem tudod

képzeletben én fogom a kezed

nem számít merre megyek

Te is jössz velem

érzed?

megérintelek

ennyi is elég

hogy máshová repülj

hogy valódi önmagaddá lényegülj

felvett álarcaid

lehámlanak rólad

…csak képzeletben érintelek…

hűvös nyugalmad hamuvá lesz

sosem érzett vágyak születnek benned

valahogy… kiáltani lenne kedved

szaladni

hogy megtalálj

és érezd

végre érezd igazán

ahogy megérintelek…

…és már nincs feszültség

csak nyugalom van

semmivé válhatsz a karjaimban

 

Komáromi János verseit az alábbi honlapon is megtalálhatjátok:

http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=25116632&nid=4193086

 

 

Heti vers / Adytól

  – Udvardi Erzsébet festménye –                                                                                    Ady Endre             […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-19.

 KetVitorlas-UdvardiErzsebet

– Udvardi Erzsébet festménye –

 

                                                                                 Ady Endre

                                                                     KÉT SZENT VITORLÁS

 

Parton vagyunk, sziklákra estünk,

Be szép a mi testünk:

Nagy tengerek vándor lakója,

Szilaj két hajója.

 

Összetörött friss, fehér bordánk,

De ép a vitorlánk

S mi lenne, ha fölkerekedne

Vérünk régi kedve?

 

Nekünk jogunk van újraélni,

Jogunk van sohse félni,

Nem kérdeni, meddig és merre?

Vissza a tengerre.

 

Törött hajókkal is csak bátran

Bal éjszakákban,

Hajóink szent szél ösztönözze,

Mert csók törte össze.

Vannak még Igazi Kapcsolatok?

Emlékszem, amikor még iskolába jártam, összegyűltünk a  szünetben és jól kibeszéltük a fiúkat, aztán az órán tovább folytattuk mindezt titkos levelezés formájában. Az osztálykiránduláson azon versenyeztünk, ki hová üljön, és vajon melyikünk nyeri el a legnépszerűbb osztálytárs kegyét. Izgalmas játékokat ötöltünk ki, hajnalhasadásig tudtunk beszélgetni egymással mindenről, és órákig ücsörögve egy bögre capuccino mellett,  megváltottuk […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-16.

Einstein és a technika

Emlékszem, amikor még iskolába jártam, összegyűltünk a  szünetben és jól kibeszéltük a fiúkat, aztán az órán tovább folytattuk mindezt titkos levelezés formájában. Az osztálykiránduláson azon versenyeztünk, ki hová üljön, és vajon melyikünk nyeri el a legnépszerűbb osztálytárs kegyét. Izgalmas játékokat ötöltünk ki, hajnalhasadásig tudtunk beszélgetni egymással mindenről, és órákig ücsörögve egy bögre capuccino mellett,  megváltottuk a világot a barátnőkkel. Imádtuk a sportot, futóversenyekre jártunk, alig vártuk, hogy kiszabadulhassunk a  panelrengetegből a ligetbe, vagy romantikus sétákat tehessünk a kiszemelt Nagy Ő-vel, a Duna parton.

szerelelem arc nélkül szél fújta nagy borítókép szélesSzerettünk beszélgetni, de még mekkorákat beszélgettünk! Tízen-huszonévesen is hatalmasakat kacarásztunk bármin, csak úgy mindenen és mindenkin. Félreértés ne essék, mi sem voltunk cukorból és ugyanúgy benne voltunk bármilyen csínytevésben, ellógtunk a  suliból, elszívtuk az első, aztán a sokadik ciginket is a vonat mögött és csókokat loptunk titokban a Városliget árnyas lombjainál. Valahogy mégis mások voltak a kapcsolataink, egyáltalán voltak kapcsolataink és ezek igaziak voltak. Igazán jók, vagy akár igazán rosszak, de valódibb volt minden! Talán a legfontosabb, hogy volt egymásra időnk, mert rászántuk az  értékes időt a másikra, a testvérekre, a barátokra és a szerelemre is. baráti kávéNem volt még mobil és számítógép is csal elvétve akadt, valamelyik “tehetősebb vagy zseniagyú osztályelsőnél”, ám egyáltalán nem hiányzott. Egy élmény volt betérni az utcai fülkébe és heves szívdobogások között felhívni a régóta áhított szívtiprót, miközben a négyes-hatos csilingelve hasított a körúton. Esténként amikor hazatértünk a családi körbe, a vacsoraasztalnál maximum a híradó ment a televízióban, de mindeközben szüleim elmesélték, hogy mi történt aznap velük, és persze mi is sorban egymás után. Mivel heten vagyunk testvérek, nálunk maratoni hosszúságúra nyúltak a közös étkezések , de élvezetesebb volt még vacsorázni is, mert együtt volt a család! Apa nem iphoneozott, és anyu nem lájkolt senkit a Facebookon, mégis minden olyan tökéletes volt, talán pont ezért. 821172d29eec5aa38ee305a7e52cd0f4 (1)szerelem a konyhában félmeztelen srác és lány a pulton

A randin nem nyomogattuk a mobilunkat és nem osztottuk meg az első közös csókunkat instagramon, mégsem maradtunk le semmiről. Imádtunk moziba járni és nem szólt ránk senki, hogy kapcsoljuk ki a telefonjainkat, mert nekünk olyan még nem volt. 🙂 Összebújtunk, együtt kukoricáztunk és volt ott még más is…élveztük az életet! Azóta eltelt jó-pár év, felnőttünk és a gyerekeink is felnőttek, lassan nekik is gyerekeik lesznek, és szinte alig kommunikálunk… Esténként zúg a televízió, miután egész nap a zajos város amúgy is lüktető dübörgésében stresszelünk, mindenki fáradt és leginkább enni-aludni jár haza. Nem jó ez így, sehogy sem jó! Úgy néz ki Einsteinnek lesz igaza, amikor azt mondta: “Félek attól a naptól amikor a technológia fontosabb lesz,mint a személyes kapcsolattartás.A világon lesz egy generációnyi idióta.”

 

Szívlakatok az ajtónSZERELEM a szabadban JÓÓÓ

Mit is tehetnénk mi ez ügyben? Tudunk javítani még valahogy a kapcsolataink minőségén, egyáltalán vannak még igazi élő kapcsolataink? Létezik még számunkra egy Facebook  és Youtube nélküli világ? Természetesen nem lehet sutba vágni a technikai csodakütyüket, a bámulatosan és viharos gyorsasággal fejlődő tudományos informatikát, de azért nem ártana kissé lassítanunk. Senki sem kötelezhet arra bennünket, hogy migrénes fejfájást és agyfrászt kapjunk a rengeteg számítógépezéstől, hogy a vacsorán ne az ízekre figyeljünk, hogy a randin ne a Kedvesünk gyönyörű szemében merüljünk el, és hogy még a toalettre is mobillal közlekedjünk. szerelmes olvasásbicaj séta barátokkal

Nem! Legyünk erősek, minden csak rajtunk múlik. Mobilozzunk kevesebbet, kiránduljunk és gondolkodjunk többet, olvassunk igazi könyvekből, nézzünk régebbi igazi filmeket, fedezzük fel újra az “olvasás illatát”, a kávé zamatos ízét és lassítsunk az instant életünkön! Bárhogyan is döntünk, kezdjük kicsiben, hiszen ennyi technikai “gubancot” nem lehet egyből kicsomózni, ám ha lassanként felhagyunk negatív berögződéseinkkel, észrevesszük magunk körül a világot, és egyszer csak fellélegzünk. És megtanulhatunk újra igazából élni!

               szerelem ablakon át felemelős jó kép

Frenyó Krisztina

 

 

Heti Feeling / Einsteintől

                                                            Tanítások Albert Einsteintől   1. Vezessen a kíváncsiságod!   “Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”   Mire vagy leginkább kíváncsi? Kövesd a kíváncsiságod! Ez […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-02.

Einstein

                                                            Tanítások Albert Einsteintől

 

1. Vezessen a kíváncsiságod!

 

“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

 

Mire vagy leginkább kíváncsi? Kövesd a kíváncsiságod! Ez a siker titka.

 

2. A kitartás felbecsülhetetlen értékű

 

“Nem az, hogy olyan okos vagyok; én csak tovább kitartok a probléma mellett.”

 

Kitartással érte el a teknős a bárkát. Képes vagy kitartani, míg eléred a célt? Azt mondják, a postai bélyeg teljes értéke abban a képességében rejlik, hogy rátapad valamire, amíg odaér. Légy olyan, mint a bélyeg! Fejezd be azt, amit elkezdtél!

 

3. Összpontosíts a jelenre!

 

” Bármelyik férfi, aki vezetni tud egy autót, miközben egy csinos lányt csókol, az egyszerűen nem adja meg a csóknak az a figyelmet, amit az megérdemel.”

 

A fókuszált energiában van az erő és ez a különbség a siker és bukás között.

 

4. A képzelet erőteljes

 

“A képzelet az minden. Ez az előnézete az élet eljövendő eseményeinek. A képzelet fontosabb, mint a tudás.”

 

Használod naponta képzelőerődet?

 

5. Kövess el hibákat!

 

“Aki soha nem hibázott, az soha nem próbált ki valami újat.”

 

Sose félj a hibáktól! A hiba nem egyenlő a bukással. A hibák által jobbá válhatsz.

 

6. Élj a jelenben!

 

“Én sosem gondolok a jövőre – elég hamar el fog az jönni.”

 

7. Teremts értéket!

 

“Ne arra törekedj, hogy sikeres légy, inkább arra, hogy értékes légy!”

 

Ha értékes vagy, akkor a sikert is vonzani fogod. Fedezd fel értékeidet, tehetségedet és tanuld meg, hogyan használd őket mások javára! Válj értékessé és a siker követni fog!

 

8. Ne várj el más eredményt!

 

“Őrültség: újra és újra ugyanazt tenni és más eredményt elvárni.”

 

Ha azt akarod, hogy megváltozzon a világod, neked kell megváltoznod.

 

9. A tudás a tapasztalatból származik

 

“Az információ nem tudás. A tudás egyedüli forrása a tapasztalat.”

 

Ne töltsd az idődet spekulatív információkkal! Menj oda és szerezz életre szóló tapasztalatot!

 

10. Tanuld meg a szabályokat és játssz jobban!

 

“Meg kell tanulnod a játékszabályokat. És akkor jobban kell játszanod, mint bárki más.”

 

11. Végszónak:

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”

 

“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.”

Bátortalan csók

              Ahogy így fekszel mellettem s rám nézel szívhez szólón, a Napfénytől bőrömet vedlettem és csüngtünk a jó csókon. Sirály szólt a mólón. Reggel a Balaton partján országunknak mételyezett, nyáltól fénylő, megharapdált ajkán szívünk közös úthoz érkezett. Bátortalan csókra éhezett. A zöld színű tó unalmában hullámaival csapkodott minket. Az […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-27.

2013-06-26 18.35.40

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy így fekszel mellettem
s rám nézel szívhez szólón,
a Napfénytől bőrömet vedlettem
és csüngtünk a jó csókon.
Sirály szólt a mólón.

Reggel a Balaton partján
országunknak mételyezett,
nyáltól fénylő, megharapdált ajkán
szívünk közös úthoz érkezett.
Bátortalan csókra éhezett.

A zöld színű tó unalmában
hullámaival csapkodott minket.
Az elillanó pillanat nyugalmában
kiengedtük szörnyeinket.
Feltettük a rabbilincset.

Mert egymás rabjai lettünk,
a börtönünk a rózsakertünk…
Egymás szívének rabjai,
Templomunknak tanulatlan papjai.

S ahogy ajkaink közeledtek,
szíveink már követeltek
minden létező szépet és jót…
És elcsattant a bátortalan csók.

Nagy Péter