2017. február hónap bejegyzései

Üvegcipő / Jakab Gyöngyi díjnyertes novellája

Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-27.

Üvegcipő fekvő kicsikeLegelső találkozásunk idején, még egy kávézót vezettem a Duna másik partján. De rég is történt. Azóta sok mindent elvitt a víz, szó szerint. A kávézónak mára, már csak a romantikusan kedves emléke maradt, jómagam a Duna másik partján élek és azóta írok szüntelenül. Ám, vannak dolgok, amik nem változnak és ilyen Jakab Gyöngyivel az ismeretségünk is. Ő már akkor is írt, sőt még sokkal előtte is, és jól. De még milyen jól. Ezt a tehetségét, még Feldmár András is észrevette és egy komoly díjazással jutalmazta a hölgy egyik novelláját. Fogadjátok szeretettel az Üvegcipőt, Jakab Gyöngyi Nőismereti tréner, life coach tollából.

Gyöngyi nagy fekvő

Pár szóban a novella létrejöttéről:

„A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg…a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú, erőteljes anyagot várt, amelyet aztán be tud illeszteni a tananyagába, illetve az „Igazi vagy?” című
kötetbe… A Feldmár által legeredetibbnek tartott mű alkotói ösztöndíjasként meghívást kaptak a Nők Iskolája 2008-ban induló téli illetve tavaszi kurzusra.”

(”Igazi vagy?” c. kötet, 190.o.)

könyvborító

Üvegcipő

Reggel 6 óra tíz perckor pittyeg a Drága Mérges telefonja, arról kap értesítést, hogy a Bika mit tegyen a Szűzzel. Na, ez se mi leszünk… Eszmélek. Lista az agyban. Óvatosan jobbra fordulni, aztán cicahát – hálás érte a derekam. Hat lépés a konyha, a polcon a két kávésbögre. A kicsi piros a nő, a nagy öblös a férfi. Örömszínűek. Nem úgy a bennük lévő lötty. Ezt már
csak a megszokás miatt. Régen ez úgy volt, hogy addig, amíg benyeltem a keserű lét, legalább addig ott ült a férjem az ágyam szélén, ez a pár perc jutott nekem belőle. Akkor úgy gondoltam,
megéri. Azóta bárhol ébredek, a reggeli kávé a biztos, a megszokott. Reggeli torna, amíg köröznek a bögrék a mikróban, fej- váll és derékropogtatás – előre megjósolom, hogy a hasizomra már nem lesz idő. Hopp! Ez az átkozott méz mennyire szeret mellécsöppenni! Gyorsan lemosom a gyönyörű kis porcelántégelyt a buja nő képével, talán szecessziós, de ebben nem vagyok biztos, akkor is különb vagyok az összes többi nőnél, aki eddig a Drága életében elcsöpögtette a mézet. Kávé az ágyba, szemek még csukva, nyújtom a csészét, majdnem eltalálja, a francba, mégiscsak ragad a fül alatt. Gyorsan szalvéta,
tizenkét lépés, már nem ragad. Diadalittasan nyújtanám át a még gőzölgő, tiszta bögrét, de a hangos, ütemes szuszogás jelzi, hogy nincs kinek. Várok.

cofee párban kocka
Addig az enyém lecsúszik, s közben kinyomtatok egy tegnap esti dolgozatomat, ha lesz időm, beugrom vele a suliba. A témaválasztást illetően biztos vagyok magamban, de a leírt mondatok helyességében nem. Kérem a félig már ébredő Drágámat, hogy segítsen. Mert ő olyan
okos. Amíg ő gondolkodik az első mondaton, addig én kislisszanok a konyhába, s összecsapok egy ebédet a semmiből. Mert én meg egy Bivaly vagyok. Húst ne, zsírosat ne, ja, és csak fehér kenyeret kaptam este a közértben. Gyors kása, brindzával, sajttal, ez jó lesz, nem üli
meg a Drága Mérges gyomrát. Második és harmadik mondatnál tartunk, hurrá, jut még időm
hajmosásra, ma Alizékhoz megyek, ő mindig olyan rendezett és szép.

hercegnő kocka
Körmeim rendben, az utazásra még felveszem a kedvenc gyűrűmet, ott már úgysem lehet rajtam, legalább addig. Fülbevaló nem kell ma, tiszta lesz a hajam. Szőrtelenítésre sincs már idő, hosszúnadrág lesz. Gondolatban végigfutok a gyerekeimen, látom őket magam előtt, az
ismerős melegség átjár. Kéretik a kávé, ami már rég kihűlt, no de egy perc, jó is, addig ki
tudom szedni a szemöldököm, azt a pár szálat, ami fölösleges. Közben a mai öltözékemen töröm a fejem, farmerhoz barna csizma, barna felső, s hogy kicsit megdobjam, csíkos kendő a derekamra. A bibi csak annyi, hogy a kiválasztott pulcsi vállán egy kis lyuk tátong, sebaj
húzok rá egy kardigánt, igaz, így majd megsülök, de legalább nem
látszik. A zoknim nem lyukas.
Párom pőrén, keresi a mosdót. Váltogatjuk egymást, amíg ő kint, addig én bent, huszonhat négyzetméteren néha egymásba botlunk, de ezen jól mulatunk.  Kihúzom a szemem, de csak a végét, valahogy onnan elkopott a szempilla. S eltűnőben a felső ajkam kontúrja is, a szájfény azért segít egy kicsit. Ez már az öregség? A pirítós ötven perce lejárt, s még vissza a zöldteázás. Úristen, ma is  elkések, gyomromban a szorítás, s mérgemet a ginsengampullán
töltöm ki, hogy végre sikerüljön a szívókát beledugni. Még elmosogatnék, de a Drága Mérges mind elhasználta a melegvizet, csak a megszokott tempójában zuhanyozott. Halál nyugalommal egy rádióriportot mesél, közben kiszámoljuk, hogy a két cipője közül ma melyiket húzza. Még néhány új felfedezés: – ez mi? – ez honnan került ide? Ajtózárás előtt ölelkezés, körbenézés: óra,
telefon, kulcs. Én már kint a gangon, rezdülő függönyök, hátamban a szemek. Azért még egy puszi a küszöbön.

Végre úton. Pihenek, pihennék, de a telefonok, újabb meccsek. Hopp egy gyűrött arc az üvegen, ez én volnék? Játék: mi van a metrómaszkok mögött? Reggel többnyire a férfiakat válogatom,
középkortól felfele. Azért az első benyomás a ruházat, ebből próbálom kitalálni a stílusát, vagy látom stílustalanságát. Aztán jön a keze, szeretem az ápolt, tiszta, inkább erőteljest. Az arc sem utolsó, de ha „kicsit szebb az ördögnél” – mondta nagymamám, „attól az még jó
lehet”. Kevésért tudnék rajongani, inkább az izgat, hogy milyen lenne vele élni.

álomkávé

Álmodozásaimból újabb csörgés ráz fel, kicsi Lilim gőgicsél a másik végen, köszönti a nagymamit. Rögtön váltok, s az anyai intelmek sem maradnak el: – egyél rendesen, hiszen most szoptatsz, és inni se felejts el. Ezalatt újabb keresés: másik lányom kéri számon, hogy
tegnap hol voltam, ő a család lelkiismerete. Még a kicsi visszavan, na, majd később. Berohanok egy üzletbe, hajpántot szeretnék, jó lenne, ha nem zavarna a lenőtt hajam. Az eladó végig sem hallgat – nincs –, mintha erre a „nincs”-re külön kiképezték volna az eladók többségét.
Könyvtárosunk is keres, lejárt a határidő, mentegetőzöm, majd viszek neki egy kis padlizsánsalátát.

könyvek

Végre lakásban, más lakásában, de szeretek takarítani. Tágas, világos, jó illatú, kivéve a konyhát, de arról mindjárt teszek… Kicsit olyan, mintha az enyém is lenne. Kedvemre tehetek rendet,
varázsolhatok tisztaságot, van tér, van mit csinálni. Utoljára hagyom a könyvespolcot! Először végigpásztázom az írókat, címeket. Többnyire nő írókat találok, s ennek megörülök, mert „otthon” a Drága Mérges polcán csak férfiak vannak. Na, nem így lesz majd vidéken, a házikónkban! Ott nekem is lesz polcom, s azok a könyvek lesznek rajta, amiket én szeretek! Tán még egy évet kell kiböjtölnöm, mi az, az elmúlt hathoz képest. Lelkem telve a vágyaimmal, most börtönben szunnyadnak, ez nem igazi elfojtás, vigasztalom magam, csak átmenet. A nehezén már túl vagyok.

nő könyvek

Találok a szakdolgozatom anyagához is irodalmat, de most mégis jobban izgatnak a nőkről szóló monográfiák, albumok, regények. Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem. Langyosságot érzek a testemben és repül a lelkem. Kedvesem üzenetére rezzenek. Este találkára hív. Megérezte. Megérezhette, hogy jó nekem?

Hazafelé az utazás alatt a nőket figyelem, erőt merítek a holnaphoz. Jólesik felfedezni egy jobb cipőt, szép táskát, igényesebb öltözetet. Néhol egy szép gyűrű vagy fülbevaló is megvillan. A
slampos, fáradt arcokról hamar elkapom tekintetemet, az most nem tölt. Viszont meglátom egy pillanatra az enyémet is, majdhogynem elégedett vagyok – bezzeg reggel még a szám szöglete is lekonyult. A küszöbön telefon, a legkisebb: – Anya, eldöntöttem. Janóval, ma este…

Thom W szépia kocak jó

vöribortölt

 

 

 

 

 

 

 

Belépek, lecsó, a kedvencem! Ó, a Drága Mérges! Vörösbor és Tom Waits. Úristen, lehet, hogy ma este egy időben – egyszerre vagyunk nők?

Jakab Gyöngyi

Budapest, 2007. december 11.

 

Szerkesztői zárszó

Az Üvegcipőt végigolvasva számos gondolat futott át a fejemen, de leginkább egy közös cinkos kacsintás-szerűt éreztem itt legbelül. Ez igen! Gyöngyi tudja miről beszél, és azt is tudja kiről. Saját magán keresztül mutatja be egy zsúfolt és lendületes napját, a nőét, az anyáét, a nagymamáét, a kedvesét, a szerető társét, az ambiciózus, örök fejlődő, jó értelemben vett nemesen gyermeklelkű, tiszta emberét. Úgy vélem, kicsit mindannyiunk helyett írta meg ezt a novellát. Ott vagyunk minden sorban. Mi nők, anyák, társak, kreatív lelkű dolgozó emberek, romantikus szerelmes kislányok, a hétköznapi dívák. Mi nők, az olvasók. És ott van a Drága Mérges. Talán több “mérges úr” is magára ismer, ha jobban a sorok mögé tekint. Csuda üdítő volt olvasni. Szívből gratulálok neked, Drága Gyöngyi!

Frenyó Krisztina

Üvegcipő / Jakab Gyöngyi díjnyertes novellája

Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

Üvegcipő fekvő kicsikeLegelső találkozásunk idején, még egy kávézót vezettem a Duna másik partján. De rég is történt. Azóta sok mindent elvitt a víz, szó szerint. A kávézónak mára, már csak a romantikusan kedves emléke maradt, jómagam a Duna másik partján élek és azóta írok szüntelenül. Ám, vannak dolgok, amik nem változnak és ilyen Jakab Gyöngyivel az ismeretségünk is. Ő már akkor is írt, sőt még sokkal előtte is, és jól. De még milyen jól. Ezt a tehetségét, még Feldmár András is észrevette és egy komoly díjazással jutalmazta a hölgy egyik novelláját. Fogadjátok szeretettel az Üvegcipőt, Jakab Gyöngyi Nőismereti tréner, life coach tollából.

Gyöngyi nagy fekvő

Pár szóban a novella létrejöttéről:

„A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg…a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú, erőteljes anyagot várt, amelyet aztán be tud illeszteni a tananyagába, illetve az „Igazi vagy?” című
kötetbe… A Feldmár által legeredetibbnek tartott mű alkotói ösztöndíjasként meghívást kaptak a Nők Iskolája 2008-ban induló téli illetve tavaszi kurzusra.”

(”Igazi vagy?” c. kötet, 190.o.)

könyvborító

Üvegcipő

Reggel 6 óra tíz perckor pittyeg a Drága Mérges telefonja, arról kap értesítést, hogy a Bika mit tegyen a Szűzzel. Na, ez se mi leszünk… Eszmélek. Lista az agyban. Óvatosan jobbra fordulni, aztán cicahát – hálás érte a derekam. Hat lépés a konyha, a polcon a két kávésbögre. A kicsi piros a nő, a nagy öblös a férfi. Örömszínűek. Nem úgy a bennük lévő lötty. Ezt már
csak a megszokás miatt. Régen ez úgy volt, hogy addig, amíg benyeltem a keserű lét, legalább addig ott ült a férjem az ágyam szélén, ez a pár perc jutott nekem belőle. Akkor úgy gondoltam,
megéri. Azóta bárhol ébredek, a reggeli kávé a biztos, a megszokott. Reggeli torna, amíg köröznek a bögrék a mikróban, fej- váll és derékropogtatás – előre megjósolom, hogy a hasizomra már nem lesz idő. Hopp! Ez az átkozott méz mennyire szeret mellécsöppenni! Gyorsan lemosom a gyönyörű kis porcelántégelyt a buja nő képével, talán szecessziós, de ebben nem vagyok biztos, akkor is különb vagyok az összes többi nőnél, aki eddig a Drága életében elcsöpögtette a mézet. Kávé az ágyba, szemek még csukva, nyújtom a csészét, majdnem eltalálja, a francba, mégiscsak ragad a fül alatt. Gyorsan szalvéta,
tizenkét lépés, már nem ragad. Diadalittasan nyújtanám át a még gőzölgő, tiszta bögrét, de a hangos, ütemes szuszogás jelzi, hogy nincs kinek. Várok.

cofee párban kocka
Addig az enyém lecsúszik, s közben kinyomtatok egy tegnap esti dolgozatomat, ha lesz időm, beugrom vele a suliba. A témaválasztást illetően biztos vagyok magamban, de a leírt mondatok helyességében nem. Kérem a félig már ébredő Drágámat, hogy segítsen. Mert ő olyan
okos. Amíg ő gondolkodik az első mondaton, addig én kislisszanok a konyhába, s összecsapok egy ebédet a semmiből. Mert én meg egy Bivaly vagyok. Húst ne, zsírosat ne, ja, és csak fehér kenyeret kaptam este a közértben. Gyors kása, brindzával, sajttal, ez jó lesz, nem üli
meg a Drága Mérges gyomrát. Második és harmadik mondatnál tartunk, hurrá, jut még időm
hajmosásra, ma Alizékhoz megyek, ő mindig olyan rendezett és szép.

hercegnő kocka
Körmeim rendben, az utazásra még felveszem a kedvenc gyűrűmet, ott már úgysem lehet rajtam, legalább addig. Fülbevaló nem kell ma, tiszta lesz a hajam. Szőrtelenítésre sincs már idő, hosszúnadrág lesz. Gondolatban végigfutok a gyerekeimen, látom őket magam előtt, az
ismerős melegség átjár. Kéretik a kávé, ami már rég kihűlt, no de egy perc, jó is, addig ki
tudom szedni a szemöldököm, azt a pár szálat, ami fölösleges. Közben a mai öltözékemen töröm a fejem, farmerhoz barna csizma, barna felső, s hogy kicsit megdobjam, csíkos kendő a derekamra. A bibi csak annyi, hogy a kiválasztott pulcsi vállán egy kis lyuk tátong, sebaj
húzok rá egy kardigánt, igaz, így majd megsülök, de legalább nem
látszik. A zoknim nem lyukas.
Párom pőrén, keresi a mosdót. Váltogatjuk egymást, amíg ő kint, addig én bent, huszonhat négyzetméteren néha egymásba botlunk, de ezen jól mulatunk.  Kihúzom a szemem, de csak a végét, valahogy onnan elkopott a szempilla. S eltűnőben a felső ajkam kontúrja is, a szájfény azért segít egy kicsit. Ez már az öregség? A pirítós ötven perce lejárt, s még vissza a zöldteázás. Úristen, ma is  elkések, gyomromban a szorítás, s mérgemet a ginsengampullán
töltöm ki, hogy végre sikerüljön a szívókát beledugni. Még elmosogatnék, de a Drága Mérges mind elhasználta a melegvizet, csak a megszokott tempójában zuhanyozott. Halál nyugalommal egy rádióriportot mesél, közben kiszámoljuk, hogy a két cipője közül ma melyiket húzza. Még néhány új felfedezés: – ez mi? – ez honnan került ide? Ajtózárás előtt ölelkezés, körbenézés: óra,
telefon, kulcs. Én már kint a gangon, rezdülő függönyök, hátamban a szemek. Azért még egy puszi a küszöbön.

Végre úton. Pihenek, pihennék, de a telefonok, újabb meccsek. Hopp egy gyűrött arc az üvegen, ez én volnék? Játék: mi van a metrómaszkok mögött? Reggel többnyire a férfiakat válogatom,
középkortól felfele. Azért az első benyomás a ruházat, ebből próbálom kitalálni a stílusát, vagy látom stílustalanságát. Aztán jön a keze, szeretem az ápolt, tiszta, inkább erőteljest. Az arc sem utolsó, de ha „kicsit szebb az ördögnél” – mondta nagymamám, „attól az még jó
lehet”. Kevésért tudnék rajongani, inkább az izgat, hogy milyen lenne vele élni.

álomkávé

Álmodozásaimból újabb csörgés ráz fel, kicsi Lilim gőgicsél a másik végen, köszönti a nagymamit. Rögtön váltok, s az anyai intelmek sem maradnak el: – egyél rendesen, hiszen most szoptatsz, és inni se felejts el. Ezalatt újabb keresés: másik lányom kéri számon, hogy
tegnap hol voltam, ő a család lelkiismerete. Még a kicsi visszavan, na, majd később. Berohanok egy üzletbe, hajpántot szeretnék, jó lenne, ha nem zavarna a lenőtt hajam. Az eladó végig sem hallgat – nincs –, mintha erre a „nincs”-re külön kiképezték volna az eladók többségét.
Könyvtárosunk is keres, lejárt a határidő, mentegetőzöm, majd viszek neki egy kis padlizsánsalátát.

könyvek

Végre lakásban, más lakásában, de szeretek takarítani. Tágas, világos, jó illatú, kivéve a konyhát, de arról mindjárt teszek… Kicsit olyan, mintha az enyém is lenne. Kedvemre tehetek rendet,
varázsolhatok tisztaságot, van tér, van mit csinálni. Utoljára hagyom a könyvespolcot! Először végigpásztázom az írókat, címeket. Többnyire nő írókat találok, s ennek megörülök, mert „otthon” a Drága Mérges polcán csak férfiak vannak. Na, nem így lesz majd vidéken, a házikónkban! Ott nekem is lesz polcom, s azok a könyvek lesznek rajta, amiket én szeretek! Tán még egy évet kell kiböjtölnöm, mi az, az elmúlt hathoz képest. Lelkem telve a vágyaimmal, most börtönben szunnyadnak, ez nem igazi elfojtás, vigasztalom magam, csak átmenet. A nehezén már túl vagyok.

nő könyvek

Találok a szakdolgozatom anyagához is irodalmat, de most mégis jobban izgatnak a nőkről szóló monográfiák, albumok, regények. Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem. Langyosságot érzek a testemben és repül a lelkem. Kedvesem üzenetére rezzenek. Este találkára hív. Megérezte. Megérezhette, hogy jó nekem?

Hazafelé az utazás alatt a nőket figyelem, erőt merítek a holnaphoz. Jólesik felfedezni egy jobb cipőt, szép táskát, igényesebb öltözetet. Néhol egy szép gyűrű vagy fülbevaló is megvillan. A
slampos, fáradt arcokról hamar elkapom tekintetemet, az most nem tölt. Viszont meglátom egy pillanatra az enyémet is, majdhogynem elégedett vagyok – bezzeg reggel még a szám szöglete is lekonyult. A küszöbön telefon, a legkisebb: – Anya, eldöntöttem. Janóval, ma este…

Thom W szépia kocak jó

vöribortölt

Belépek, lecsó, a kedvencem! Ó, a Drága Mérges! Vörösbor és Tom Waits. Úristen, lehet, hogy ma este egy időben – egyszerre vagyunk nők?

Jakab Gyöngyi

Budapest, 2007. december 11.

Szerkesztői zárszó

Az Üvegcipőt végigolvasva számos gondolat futott át a fejemen, de leginkább egy közös cinkos kacsintás-szerűt éreztem itt legbelül. Ez igen! Gyöngyi tudja miről beszél, és azt is tudja kiről. Saját magán keresztül mutatja be egy zsúfolt és lendületes napját, a nőét, az anyáét, a nagymamáét, a kedvesét, a szerető társét, az ambiciózus, örök fejlődő, jó értelemben vett nemesen gyermeklelkű, tiszta emberét. Úgy vélem, kicsit mindannyiunk helyett írta meg ezt a novellát. Ott vagyunk minden sorban. Mi nők, anyák, társak, kreatív lelkű dolgozó emberek, romantikus szerelmes kislányok, a hétköznapi dívák. Mi nők, az olvasók. És ott van a Drága Mérges. Talán több “mérges úr” is magára ismer, ha jobban a sorok mögé tekint. Csuda üdítő volt olvasni. Szívből gratulálok neked, Drága Gyöngyi!

Frenyó Krisztina

A férfi és a halál. / Muhi János írásaiból

Muhi János írásaiban nem köntörfalaz. Ragyogó versei mellett, értékes, elgondolkodtató novellái, elbeszélései is magával ragadóak. éppúgy, mint ez a monológ, amelyet a Férfi a halállal folytat.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-24.

Janó fekvő nem mosolyog

Muhi János írásait előszeretettel olvasom, és szívesen osztom meg olvasóink között is, mert könnyedek, magával ragadóak, nem rózsaszín szirupos írások, ám nem is depresszív témájú sajnálkozó elbeszélések. Tény, ami tény, ez a novella most egy igen kemény kérdést feszeget, ám még így is emészthető, úgy gondolom. A Férfi és a Halál beszélgetése egy ide-oda pingpongozó virtus, amely a földi halandó és egy megfoghatatlan misztikumnak tűnő, ám nagyon is valóságos létező állapotnak a halálnak a kérdésköreit foglalja magában. Fogadjátok szeretettel és kíváncsisággal.

Muhi képe

– Félsz? Kérdezte a Halál.

– Nem! Nem félek felelte a férfi.

– De hiszen mindenki fél tőlem, akkor te miért nem?

– Szerintem az emberek nem tőled félnek, hanem az ismeretlentől, attól, hogy mi lesz majd utána.

Férfihalálkalap

– És te tudod? Kérdezte a Halál.

– Nem! Én sem tudom bár voltam már félúton feléd. Halott voltam pár percig és mindent láttam hallottam ami a testem körül történt, de akkor valamiért még nem találkozhattam
veled.

– Mert még akkor nem jött el az időd mondta a Halál. Akkor közel voltál hozzám és mégsem félsz tőlem?

– Nem mert soha nem éreztem olyan nyugalmat mint akkor. Mindenki ideges volt, rettenetesen aggódtak értem és én mégis mit egy kívülálló teljes nyugalomban szemléltem az
egész történetet.

halálkoponya
– Istenben hiszel? Kérdezte a Halál.

– Isten hisz bennem? Kérdezett vissza a férfi.

– Ő mindenkiben hisz mondta a Halál és így folytatta,  Csak azért kérdezem mert őt még senki nem látta. Velem viszont mindenki találkozni fog, ha hisz bennem, ha nem.

– Mert te nem hit kérdése vagy. Rólad biztosan tudjuk, hogy vagy és
Előbb vagy utóbb találkoznunk kell veled!

– Volt olyan dolog az életedben amit megbántál? Kérdezte a Halál.

Férfi ül

– Hàt persze sok olyan volt. Szerintem nincs olyan ember a Földön aki nem
vétkezett volna az életében. De tudod mit? Igazából semmit nem bánok! Én mindig vállaltam a tetteim következményét, ezért úgy gondolom, hogy mégsem bántam meg semmit.
Hiszem, hogy minden okkal történik velünk az életben. A jó és a rossz dolgok is. Vagy tanulunk belőle,vagy nem. Mindennek létezik az ellenkezője az életben, így tartható az egyensúly. Jó-rossz, szeretet-gyűlölet, születés-halál stb. Te is egy ellenpont vagy, mosolyodott el a Férfi.

– Hmm. Ezt még így senki nem mondta nekem, mondta a Halál.

– Akkor mehetünk? Kérdezte a Férfi.

– Nem! Még mindig nem jött el az időd, de mégis úgy érzem mintha már szeretnél velem jönni. Pedig még lenne pár dolgod itt!

férfi fejevesztett
– Tudod én már régen úgy érzem, hogy bármikor is ér véget az életem az úgy volt teljes, ahogy volt. Akkor is ha sok tervemből nem lett semmi! De legalább azt áruld el mi lesz utána!

– Azt nem mondhatom el! Majd akkor megtudod ha itt lesz az ideje. Válaszolta a Halál.

– Akkor meg minek jössz ennyiszer ide hozzám? Kérdezte a Férfi.

– Mert jó veled beszélgetni, mosolyodott el a Halál.

Férfi feklete madarak
– És amikor tényleg értem jössz?

– Azt tudni fogod! Érezni!

– Legalább azt mondd meg, van menny és pokol?

Menylépcsó

– Te mondtad, hogy mindennek létezik az ellentétije! Olyan mint Isten létezése. Van aki hisz benne, és van aki nem. Ti emberek, mindig olyan dolgokkal foglalkoztok amiben bizonytalanok vagytok. Szeretitek a misztikus dolgokat. Közben nem veszitek sokszor észre, hogy már az életetekben megjárjátok mindkettőt. De nem árulom el neked sem. Ez örökre titok marad az emberek előtt. Mert onnan még nem jött vissza senki, hogy meséljen.

– Akkor ezek szerint minden csak hit kérdése, csak te nem! Hiszen veled mindenkinek kell találkoznia az élete végén. Mindegy milyen életet élt. Ha gazdag volt vagy szegény, ha jó volt, vagy rossz. És senki nem viheti magával azt, amit itt a Földön szerzett.

Meny
– Ez így van! Mondta a Halál. Születésnél sem hoztok magatokkal semmit. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit hagytok itt!  Na menj és csináld a dolgodat. Legközelebb már nem mehetsz vissza!

Muhi János

Szerkesztői zárszó:

Muhi János költő elgondolkodtató monológját többször is elolvastam, és a tőle megszokott keserédes stílusában mindig találok valami különleges csemegét. Nehéz téma, mégis oly könnyed tolmácsolásból, hogy ebéd utánra, egy jó kávé mellé szívesen ajánlom olvasásra.

Legyen szép hétvégétek!

Frenyó Krisztina
Janó fekvő borító mosoly

Programajánló – Ébresztő Férfiak!

Férfikörben. A beszélgetések alatt számíts rá, hogy…a vendég egy izgalmas előadással vezeti fel a témát,…ha van kérdésed, gondolatod, te is megoszthatod a többiekkel,…interaktívan beszélgethetünk,…behozhatod, dilemmáidat, küzdelmeidet és félelmeidet,

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-20.

copfos borító

Amikor programot ajánlunk, ti, akik már régóta olvastok bennünket, tudjátok, hogy mindig olyan esemény mellé igyekszünk odaállni, amelyre mi is szívből ellátogatnánk és ha megtehetjük, ott is vagyunk. Amikor Monostori Tímea, SIkergondolkodás Coach, ThetaHealing tanár oldalán rábukkantam Halmos Gábor igen érdekesnek tűnő programjára, azonnal kutakodni kezdtem. Hamarosan szóba elegyedtem Gáborral és rácsodálkoztam arra az előadássorozatra, illetve beszélgetés – témakörre, amely a közeljövőben várja a Férfiakat, szigorúan Férfikörben a Magnet Házban.  Napjainkban, rengeteg Nőknek szóló programból válogathatunk, számos önmegvalósító tréningre, önismereti napra, életmódtáborra lehet bukkanni a világhálón, ám ami a Férfiakat illeti, jóval kevesebb a motiváló események tárháza, így még inkább megörültem, amikor Gábor értékes “Férfiprogramjára” bukkantam. Szívből ajánlom ezt az utat azon Férfiaknak, akik valóban, a fizikai életben is tenni akarnak magukért, a párkapcsolatukért, családjukért. A felettébb színes programsorozat bővebb részleteit alább olvashatjátok.

Halmos Gábor Ébresztő férfiak

Halmos Gábort idézve:

ÉBRESZTŐ FÉRFIAK!
Útjára indítok egy izgalmas Beszélgetéssorozat Apaságról, Párkapcsolatról, Pénzről, Családról – Férfikörben!
————————–————————–
Következzék, amire már régóta várok! :-)
Februártól új formában visszük tovább a megszokott Férfikört:
MEGHÍVOTT VENDÉGEKKEL, IZGALMAS ÉLETTAPASZTALATOKKAL – minden hónap utolsó csütörtökjén!

1. Febr.23 – Boros András – személyiségfejlesztő pszichológus, 3 gyermekes apa, nagyapa
2. Márc.30 – Soma Mamagésa – Előadóművész, életszemléleti
tanácsadó, spirituális tanító és író
3. Ápr.27 – Semsei Rudolf – Év vendéglőse 2016, 4 gyermekes apa
4. Máj.25 – Baktay Miklós – párterapeuta, 4 gyermekes apa

MIKOR? HOL? HOGYAN?

 A BESZÉLGETÉSEKEN SZÁMÍTS RÁ, HOGY…

…a vendég egy izgalmas előadással vezeti fel a témát,

…ha van kérdésed, gondolatod, te is megoszthatod a többiekkel,

…interaktívan beszélgethetünk,

…behozhatod, dilemmáidat, küzdelmeidet és félelmeidet,

…lehetőséged lesz tanulni, fejlődni, változni,

…inspirálódunk egymástól, önmagunktól, együtt,

… mindezt FÉRFIKÖRBEN, csak magunkban!

CSATLAKOZZ A BESZÉLGETÉSHEZ, HOGY EGYÜTT FEJLŐDJÜNK!

IDŐPONT:
Minden hónap utolsó csütörtökje, 18.00-21.00
1. február 23.
2. március 30.
3. április 27.
4. május 25.

JELENTKEZÉS:
az alábbi jelentkezési lapon, vagy
e-mailben: info@aferfiutja.hu

HELYSZÍN:
MagnetHáz
(Andrássy út 98.)

A legközelebbi Férfieste programja:

Beszélgetéssorozat Halmos Gábor első etap

Az értékes és gondolatébresztő programsorozathoz szívből gratulálunk a szervezőknek, előadóknak és  reméljük, hogy minden kedves Férfiolvasónkban felébredt a kíváncsiság arra, hogy újabb ismeretlen utakra lépjenek.

Hozzád szólok most Kedves Férfiolvasó: Úgy gondolom, sosem ismerheted meg saját magadat, sem társadat, sem családodat igazán, ha nem indulsz el azon az úton, amely téged, legbensőbb szobádba vezethet. Senki sem tudhatja, nem ismerheti nálad jobban saját korlátaidat, megkövesült falaidat és éppúgy gigantikus erősségeidet sem, mint te magad. Rombold le a felépített látszaterődöd és építs magadnak egy új OTTHONT, ahol megteremtheted saját új világodat! A kulcs a kezedben. Indulj hát…

Szeretettel: Frenyó Krisztina

harrison f fekvő

Egy férfi gondolatai a nőkről

Ezek egy férfi gondolatai. Nem „A férfiak” gondolatai. Biztosan vannak férfiak, akik hasonlóan
gondolkodnak, és vannak, akik másképp. És persze vannak olyanok is, akik sehogy sem. ” Kocsis Gábor

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

 padon

Kedves Olvasóink,

Kocsis Gábor írására a Facebook közösségi oldalon bukkantam rá. Bevallom minden sorát élvezettel és nagy rácsodálkozással olvastam, betűről-betűre, mert magaménak éreztem, átéreztem. Most, egy nappal a Férfiak hetének “hivatalos”véget érte után, mind a nőtársaim, mind a férfi embertársaim érdekében úgy gondolom, megosztom Gábor gondolatait, mert mindkét nemnek szüksége van az ilyen megerősítésekre. Ki is Kocsis Gábor valójában? Dióhéjban ennyit róla: Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére. Ám beszéljenek helyette inkább a gondolatai, mondatai, melyek értékes és felelősségteljes üzenettel bírnak.

 no_sotetben

“Kedves Hölgyek!

Mit mondhatnék rólatok férfiként, ami hiteles?  Mit mondhatnék, ami tiszta és igaz képet ad rólatok, akik életem részei voltatok, részei vagytok, vagy éppen most először találkoztok velem egy kis időre, és talán soha többet nem is láttok? Mit mondhatnék, ami valóban rólatok szól, és nem rólam? Semmit. Semmi olyat, amit feltétel nélkül el kellene fogadnotok. Semmi olyat, ami személyiségeteket, jellemeteket, nőiességeteket és érzéseiteket minősíthetné. Semmi olyat, ami többet árulna el rólatok, mint rólam. És semmi olyat, ami igazán határozott alapokon nyugodhatna. Mert aki férfiként azt meri állítani, hogy hiteles ismerője a női léleknek, az vagy csak kifelé hazudik, vagy ha ezt komolyan is gondolja, akkor önmagának is. Lát egy képet, és ítélkezik a festő fölött. De a festőt igazán soha nem láthatja, és mivel ő maga soha nem festett – mert nem festhetett –, a festmény elkészülésének körülményeiről is csak laikus elképzelése lehet.

Kedves Hölgy, aki ezt most olvasod…
El sem tudom képzelni, milyen érzéseket élhetsz át, és milyen kihívásokkal kell megküzdened
azáltal, hogy saját testedből egy új élet születik. Nem tudom, mit jelent megélni azt, hogy egy kis
emberi lény fejlődik benned, és minden mozdulatoddal, minden tetteddel, minden
gondolatoddal és érzéseddel őt támogatod – vagy ha hibázol, akkor hátráltatod. Nem ismerem
ezt a felelősséget. Férfi vagyok, és soha nem volt, és nem is lesz ilyen nehéz és szép feladatom.
Nem tudom azt sem, hogy mekkora fájdalmakkal jár számodra világra segíteni azt a kis embert
, akit hosszú hónapokig őriztél magadban. Nagyon jól ismerem a fájdalmat; sokszor és sok
formájában találkoztam vele, de a szülés fájdalmát soha nem fogom átélni, így teljesen
megérteni sem tudom. Nem ismerem a félelmet sem, amivel Te szembenézel életed során talán
többször is, amikor a szülés veszélyeit és felelősségét magadra vállalod. Mert férfiként
mindennek csak szemlélője lehetek.
Nem ismerem azt a kötődést, ami a közös test által kialakulva egy anya és gyermeke között
egész életen át tart. És bár képes vagyok adni figyelmet és őszinte szeretetet, de az élet
fonalának ilyen tiszta folytonossága köztem és egy gyermek között soha nem lehetséges. Mert
férfi vagyok – teremtő, de nem alkotó. Egy folyamat elindítója lehetek csak, de egy új kis
embert saját testemből megalkotni soha nem leszek képes.
Sok minden van még, amit nem tudok – mert nem tudhatok.
Fogalmam sincs arról, hogy mit jelent számodra egész életeden át cipelni az ostoba kulturális és
vallási berögződések által Rád tett terheket. Nem tudom, miért lenne egy nőnek a konyhában a
helye, miért lenne feladata egymagában rendet teremteni és tartani egy közös élettérben, és azt
sem tudom, hogy amikor ilyet hallasz egy férfitól – vagy férfiak tömegétől –, az hogyan érinti a
lelkedet. Nem tudom, és nem is tudhatom, mert én férfi vagyok; nekem nem mondanak
ilyeneket. Nem mondják azt sem, hogy valami furcsa isten vagy egy idióta rendszer nevében
nem vehetem fel azt a ruhát, amit szeretnék (vagy olyat kell felvennem, amit nem szeretnék), és
attól sem kell tartanom, hogy az öltözködésem miatt áldozattá válhatok.
Nem ismerem azt az érzést, ami benned akár minden egyes nap előtörhet: a
kiszolgáltatottságot, mely a fizikai erőhátrányból ered. Nem kell tartanom attól, hogy az, akivel
rövidebb vagy hosszabb ideig összekapcsolom az életemet, fizikai erejét kihasználva bármikor
árthat nekem, és félelemben tarthat. Nem kell félnem attól sem, hogy ha kilépek az utcára – és
ráadásul ezt nem nappal teszem –, akkor ismeretlen emberek szánalmas önigazolási
próbálkozásaikat szexuális zaklatás formájában élik ki rajtam – akár „csak” szavakkal, vagy akár
fizikailag is. Nem ismerem ezt a félelmet. Én férfi vagyok, nem is ismerhetem. Csak tudom, hogy
vannak nők, akik nagyon jól ismerik mindezt, és figyelek a szavukra.
no_egyedul
Figyelek, és azt látom, hogy sokszor feszült vagy. Feszült vagy, mert úgy érzed, meg kell felelned
nekem, vagy egy másik férfinak – talán az összesnek. Mindig kifogástalan külsővel, vonzón és
csinosan kell megjelenned, mert nőtársaid kritikus szemei és a férfiak elvárásai erre
kényszerítenek. Talán csak a boltba mész le néhány apróságért (mert ez is kizárólag a Te
feladatod ugye…), de még akkor is számít, hogy a külsőddel milyen hatást keltesz. Talán ki sem
mozdulsz otthonról, mégis minden percben szépnek kell lenned. Hiszen ezt tanultad
gyermekkorod óta – amikor a felnőttek dicsérete naiv közönnyel a „de szép kislány” szavakban
nyilvánult meg. Erre az erős alapra tovább építkezve befolyásolták gondolataidat a magazinok, a
reklámok és a mesterségesen kreált nő-képek, Te pedig megtanultad, hogy mindig szépnek is
kell lenned, mert ez az az érték, ami alapján Téged meg fognak ítélni. Mintha a szépség mások
Nem tudom, mit jelent nőnek lenni. Nem tudok nagyon sok mindent, amit Te tudsz, vagy éppen
érzel. Fogalmam sincs, milyen terheket cipelsz, milyen csodálatos érzéseket élsz át, és milyen
harcokat vívsz meg nap mint nap. Nem tudom, mert férfi vagyok. Még átérezni sem tudom, csak
megpróbálom.
Egy valamit viszont tudok: ha Te azt mondod, baj van, akkor én elhiszem. Nem azért, mintha
valami ősi alaptörvény lenne, hogy a kifakadásod mindenképpen jogos, vagy mert a bajtól, amit
érzel, az egész Univerzum feltétlenül megremegne, hanem egyszerűen csak azért, mert Te ezt
érzed. És ha Te bajt érzel, akkor baj is van, ez egészen biztos. Vagy kívül, vagy belül önmagadban
– de ha én férfiként nem figyelek Rád és nem fogadom el az érzéseidet, akkor kívül biztosan.
Nem tudom, mit élsz át, pontosan mit érzel az önként vállalt és a Rád kényszerített küzdelmeid
megvívása közben, és azt sem tudom, hogy mi mindent tudsz, amit én nem. Csak azt tudom,
hogy őszintén tisztellek az erősségeidért, és elfogadom a gyengeségeidet. Neked, a nőnek, és
nekem, a férfinak harcolnunk egymással értelmetlen. Más pályán játszunk, más eszközökkel.
Megérteni sem tudjuk egymást soha teljesen. Elfogadni viszont igen. Mert nemcsak szeretni
vagyunk képesek, hanem rengeteget tudunk tanulni is egymástól – egymásról és önmagunkról.
Csak ennyit tudok. Te pedig elég, ha annyit tudsz, hogy nem kell megfelelned. Csak legyél
őszintén önmagad. Amit egy másik ember mond rólad (legyen ő férfi vagy nő, ez lényegtelen),
az mindig többet árul el róla, mint rólad. Ezt jó, ha tudod. Attól még, hogy egyesek tárgyként
kezelnek, Te még lehetsz Ember.
Ezek egy férfi gondolatai. Nem „A férfiak” gondolatai. Biztosan vannak férfiak, akik hasonlóan
gondolkodnak, és vannak, akik másképp. És persze vannak olyanok is, akik sehogy sem. “
Lejegyezte és közzétette: Frenyó Krisztina

Ha kell egy jó sátor, hozd tető alá Csobánkán!

Ehhez kapcsolódóan van egy akciónk: aki február 20-ig lefoglalja 2017-es padozatos esküvői sátrát (200 nm fölött), annak 20% kedvezményt biztosítunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-01.

esküvő

Az emberek életében gyakran adódnak születésnapok, egymást érik az esküvők és a különféle rendezvények is megsokszorozódtak napjainkban. Számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy hirtelen kellene egy helyszín, kapkodunk fűhöz-fához, hová menjünk egy zártkörű születésnapot megtartani, hiszen csupán 15 főt kellene elhelyezni, mégsem akarjuk mindezt az otthonunkban. Olyan is előfordul, hogy a helyszín ugyan adott, ám nem áll rendelkezésre 150 szék, és az épület adottságai sem felelnek meg nagyobb létszámú társaság kényelmes elhelyezésére. No, ilyenkor kell résen lennünk, összedugni a fejünket a családdal, kollégákkal, hogyan tovább…

új kép cikkbe első kép bevezető alá

Kár csüggedni, hiszen van megoldás, mégpedig nem is akármilyen. Az interneten kutakodva, számtalan sátor- és rendezvénykellék-árusító, kölcsönző céget lehet találni, ám melyik lehet az igazi? Ki az, akivel érdemes szerződni, ki vállal szállítást, összeszerelést, és ha nem akarunk vásárolni, lehet vajon bérelni is, akár egy napra is? “Hamarosan férjhez megyek, és uppsz, a sátrakon kívül még padra, székre és evőeszközökre is szükségünk van.” Jómagam is ilyen kérdésekkel a fejemben pásztáztam a világhálót, amikor rábukkantam a Sátorkölcsönző Kft.- re. Írtam egy e-mailt, felvettem a kapcsolatot a cégvezetővel, és pár nappal később a telephelyre érkezve csak ámultam – bámultam, mennyi sátor és egyéb kincs sorakozik a gyönyörű dombok ölelésében. Tartsák Andrással beszélgettünk sátrakról, kölcsönzésről, erről – arról.

esküvőőő

F. K: – András, egy gyönyörű tájon van a telephelyetek és egyre több a sátor, pad és egyéb rendezvénykellék nálatok. Mesélnél az indulásról? Hogyan kezdődött minden? Egyszer csak kitaláltad, hogy lesz egy sátorkölcsönző céged?

T. A: – Már korábban is kapcsolatba kerültem a sátrazással gyerektáboroztatás és különféle rendezvények révén, így kézenfekvőnek tűnt, hogy a saját esküvőnket is rendezvénysátorban tartsuk meg. Innen jött az ötlet egy ilyen profilú cég alapításához. Másfelől pedig az egyetemen mongolisztikát tanultam. A mongolok jurtában laknak, aminek az állítását ismernünk kellett – így elmondhatom, hogy felsőfokú sátorállító végzettségem van…

este
F. K: – Lassan, de annál biztosabban közeledik a tavasz, és a jó idővel a kültéri rendezvények is egyre szaporodnak, tervben a sok esküvő, rendezvény, parti és fesztivál. Mit találhatnak azok, akik hozzátok fordulnak kéréseikkel? Melyek azok az eszközök, kellékek, amelyeket biztosan megtalálnak nálatok?

T. A: – Fő profilunkat a rendezvénysátrak alkotják, melyek közül a legkisebb a 3×3-as harmonikasátor, de akár 20 méter széles rendezvénysátrat is tudunk építeni, több ezer négyzetméretes alapterülettel. A sátrakhoz padozatot, valamint fűtést is tudunk adni, ezen kívül különböző székekkel, asztalokkal, sörpad-garnitúrákkal, étkészlettel, textíliákkal is rendelkezünk. Természetesen ezeket az eszközöket önmagukban, sátor nélkül is bérbe lehet venni, így télen-nyáron ki tudjuk szolgálni a hozzánk forduló ügyfeleket.

a semmiből Beltér
F. K: – Tavasz közepétől a fesztiváloktól hemzsegő nyáron át, és a korai ősz beköszöntével is nagy a sürgés – forgás nálatok. Mikortól mondható főszezon a Sátorkölcsönző életében? Pl. Amennyiben valaki Júliusra tervezi az esküvőjét, vagy éppenséggel Augusztusban szervez egy kisebb – nagyobb fesztivált, mikor érdemes felkeresnie titeket? Mennyivel előtte jó, ha egyeztet veletek, egyáltalán van mód, előfoglalásra, hogy bebiztosítsa magát a “biztos siker” érdekében?

új kép cikkbe pótlás
újkép cikbe sátor álló

T. A: – Főszezonunk április közepétől október közepéig tart, de 2016-ban például a december is igen nagy forgalmú volt. Mivel karácsonykor és Valentin-nap környékén sok az eljegyzés, az esküvői foglalások nagy része január és február folyamán érkezik. Ehhez kapcsolódóan van egy akciónk: aki február 20-ig lefoglalja 2017-es padozatos esküvői sátrát (200 nm fölött), annak 20% kedvezményt biztosítunk.

bent poharas partiszervíz
F. K: – András, miben vagytok ti mások, mint a többi “sátras, rendezvényes” cég? Melyek azok az előnyök, amelyekért érdemes titeket választaniuk az érdeklődőknek? Mi a jellemzőbb, ha a nagy-számok törvényét nézzük, a családi, vagy céges rendezvények fordulnak elő nagyobb számban nálatok?

Újkép cikkbe esti sátor álló
építünk

T. A: – Cégünk különös figyelmet fordít arra, hogy az általunk bérbeadott sátrak ponyvái mindig tisztán kerüljenek a bérlőhöz. Maximálisan igyekszünk odafigyelni, hogy ügyfeleink véletlenül se kapjanak koszos eszközt. Bár meglepő lehet, de nagyon törekszünk arra, hogy kollégáink kulturáltan beszéljenek a bérlőkkel, és jó problémamegoldó képességgel rendelkezzenek. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy ebben a szakmában sok cég kizárólag a munkatársak külső megjelenésre koncentrál. A rendezvények megoszlását illetően azt tudom mondani, hogy a főszezonban nagyjából egyensúlyban vannak a céges és a családi rendezvények – kültéri születésnapok, ballagások, esküvők. A szezonon kívül inkább a céges események dominálnak.

esküvőasztal újképcikkbe sátros fekvőF. K: – Egy cégvezető életében, főként ha rendezvényekről beszélünk, a hétvégék is mozgalmasak, nem csupán a hétköznapok, igaz? Hogyan tudsz egyensúlyt teremteni a munka és a család között? Marad ezen felül egy kis időd még magadra is? Fontosnak tartod ezeket a szempontokat?

T. A: – Szerencsére sikerült úgy kialakítani az életemet, hogy a munkahelyem és a lakhelyem igen közel esik egymáshoz, ez nagyban megkönnyíti, hogy időt tudjak szakítani a családomra. Egyébként pedig erről a feleségemet kell megkérdezned…
Készülőben kúpjó külső
F. K: Végezetül, de nem utolsósorban, milyen akciókkal, kedvezményekkel kecsegtettek bennünket, érdeklődőket, vásárlóitokat mostanában és az elkövetkezendőkben?
Hol találnak meg bennetek?

kúpokcímlap kupolák

T. A: – Ahogy korábban említettem, aktuális kedvezményünk az esküvőkre készülőknek szól. A részletekről a facebook-oldalunkon, illetve a honlapunkon lehet tájékozódni (www.satorkolcsonzo.hu). Minden évszakban igyekszünk szezonális ajánlatokat kínálni ügyfeleink részére.

Szerkesztői zárszó:

Amikor e sorokat írom, már túl vagyok életem egyik legszebb napján. Tavaly nyáron mondtam IGENT másodszor életemben, és szívből kívánom, hogy ez a válasz ÖRÖKKÉ tartson. Amikor a Kedvesemmel elkezdtünk tervezgetni, helyszínt és kellékeket keresgélni, bizony számos buktatóval találkoztunk és könnyen eltévedhettünk volna az esküvőszervezői előkészületek útvesztőiben, ám hála még időben, vagy olykor az utolsó pillanatban, de megtalált bennünket a legjobb megoldás. Így volt ez Andrásékkal is. Az egyik legelőzékenyebb, dolgos, szolgálatkész és precíz vállalkozó, akivel valaha találkoztam. Csupán azért nem ők szállították a helyszínre a sátrakat, mert az esküvőnk hetén ezerrel dübörgött a Sziget fesztivál és valahogy mindenkinek akkoriban akaródzott férjhez mennie. Mi így is elégedettek voltunk, és hála András szakszerű magyarázatának és a sátrak egyszerű összeállítási módjának, a család férfi, és vállalkozó szellemű nőtagjai hamar összerakták a parti sátrakat. Ha még egyszer férjhez mennék, – kizárólag a mostani férjemhez <3 :-) – csakis a Sátorkölcsönző Kft.-t választanám. Ez nem is lehet kérdés! Szívből ajánlom mindenkinek őket!

Frenyó Krisztina

08wGYERTYÁK VIRÁGOKköszönjük raklap
Elérhetőségek:

satorkolcsonzo.hu
https://www.facebook.com/satorkolcsonzo/
https://www.instagram.com/satorkolcsonzo/
info@satorkolcsonzo.hu
Raktár: Csobánka, Margitliget 1.
Telefon: +36 20 551 9354
csikbanner