2013. december hónap bejegyzései

Amerikai klasszikusok – 4.rész

Ezt az autót valószínűleg senkinek sem kell bemutatni – Stephen King és Christine gondoskodott arról, hogy az 1958-as Plymouth Fury soha ne tűnjön el az utakról és az álmokból. Na persze az ötvennyolcas Fury a maga erejéből is rászolgált erre – kiváló autó volt. A Plymouth külvárosi ékszerdoboza robbanásszerűen tört be a piacra. A gyönyörű […]

Szerző: Papp Olivér

Publikálás: 2013-12-19.

Ezt az autót valószínűleg senkinek sem kell bemutatni – Stephen King és Christine gondoskodott arról, hogy az 1958-as Plymouth Fury soha ne tűnjön el az utakról és az álmokból. Na persze az ötvennyolcas Fury a maga erejéből is rászolgált erre – kiváló autó volt.

amerikai 4.rész 1kép

A Plymouth külvárosi ékszerdoboza robbanásszerűen tört be a piacra. A gyönyörű külsővel és komoly teljesítménnyel rendelkező kocsi hatalmas sikert aratott az amerikai autósok körében. A jó öreg 5200 ccm-es V8-as csak úgy dübörgött a csillogó krómok mögött, a belső tér pedig impozáns és hihetetlenül kényelmes volt. Bár Virgil Exner igazán nagy dobásának az egy évvel későbbi Furyt tartják, s a nagy szakértők még az ’59-es csomagtartófedelén található ál-pótkeréktartót is hajlamosak figyelmen kívül hagyni az összehasonlításkor, ami a valóságban inkább szemeteskuka-fedélnek hat. De kérdezzenek csak meg bárkit az utcán, a két modell közül melyiket választaná. Természetes, hogy az ötvennyolcast. Ez nem is lehet kérdés.

amerikai 4.rész 2.kép

1958 és a fecskefarkak… Igen, mindenhol ez a tünemény virított, de a Plymouth az övével szíven talált mindenkit. Igazi klasszis lett a kocsi hátsó része a két szárnnyal. A hűtőrács frenetikus, a lámpák gyönyörűen ültek egymás mellett, az egész autó harmonikusra sikeredett. A lökhárítókba szinte bele lehet szerelmesedni, olyan tökéletesek. A dísztárcsáktól a tető íveléséig egyszerűen minden egyes részlete felülmúlhatatlan. Az ’58-as Fury igazi fémszobor lett, a Plymouth méltán lehetett büszke erre a darabra.

amerikai 4.rész 3.kép

Stephen king 1983-as rémregényében, a Christine-ben, egy ’58-as Plymouth Fury-t szerepeltetett. A képernyőn a Fury valóban a környék leggonoszabb kocsijának festett, amint éjszakánként az áldozatait cserkészte be a sötétség leple alatt, vagy amikor kiégve, füstölve, sofőr nélkül megérkezett a Darnell-garázsba…

amerikai 4.rész 4.kép

Mindazonáltal milliókkal szerettette meg ezt a típust, vagy ismertette meg általa egyáltalán az amerikai autót. Stephen King a halhatatlanságba emelt egy születésétől fogva klasszikusnak számító autót, egy valódi fémkölteményt. Christine most is pihen valahol, hogy éjjelente, újjá varázsolva önmagát, kisfiúk álmaiba guruljon és örökké velük maradjon…

Papp Olivér

Egy hely, ahol biztosan másképp gyógyulsz / Ormos Intézet

  ,,Semmilyen emberi tudomány, így az orvostudomány sem birtokolhatja a tévedhetetlenség jogát. De az időbeni felismerés mindenképpen záloga lehet további életünknek!” Ormos János               Egy jó ideje azzal teltek a napjaim, hogy kórházról-kórházra jártam és az orvosokkal közösen kerestük a szűnni nem akaró rosszulléteim okát. Még a nyáron folytatódott, ami úgy egy […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

 

DSC02589 (800x600)

,,Semmilyen emberi tudomány, így az orvostudomány sem birtokolhatja

a tévedhetetlenség jogát. De az időbeni felismerés mindenképpen záloga lehet további életünknek!”

Ormos János              

DSC02593 (600x800)

Egy jó ideje azzal teltek a napjaim, hogy kórházról-kórházra jártam és az orvosokkal közösen kerestük a szűnni nem akaró rosszulléteim okát. Még a nyáron folytatódott, ami úgy egy éve kezdődött: fulladások, gyors szívdobogás, magas pulzus, alacsony vérnyomás, megmagyarázhatatlan rosszullétek, kisebb-nagyobb pánikroham, egyensúlyveszteség. Gondoltam ennek a fele sem tréfa, hiszen megkeserítem a magam és  a körülöttem lévők életét is az állandó félelmekkel, aggódással.

Családtagjaim tanácsára elkezdtem hát a kórház-hadjáratot, s így már az ősz beköszöntével sikerült megtudnom, hogy fém, azon belül is nikkel, bróm, króm, nátrium, vas, majd csótány, parlagfű és útifű allergiában szenvedek, ezzel magyarázhatóak a nyaralás alatt igen sűrűn előforduló allergiás rohamok. Még jó, hogy élek! :-) A diagnózis arra igen jó, hogy tudjam mit kerüljek el, hiszen semmi más módszer nincs a kiküszöbölésükre, állítólag. menta teaTovábbmentem, mert a rosszullétek újra és újra jelentkeztek, a fémek és füvek kerülésének ellenére is. Elkezdődött egy hormonális vizsgálat-sorozat, ám egy kisebb petefészek ciszta után, egy nagyobbacska mióma születésével, majd össze-zsugorodásával úgy gondoltam pont került az i-re és mostantól új ember leszek. Híztam tíz kilót egy év alatt, jól van, úgyis ez volt a célom, puffadok sebaj, biztosan mások is, ez így normális, és az emésztésem? – na az a  nem normális, és ezzel igen régóta küzdök – talán genetika? – Így aztán miután minden leletem negatív lett, tovább kutakodtam és utána olvastam ennek – annak, valamint lelki és testi síkon is nyomozásba kezdtem, megvettem pár szakkönyvet, nyakig bújtam az internetet és ekkor rátaláltam a megoldásra, pontosabban az Ormos Intézetre, és onnantól kezdve minden megváltozott.

DSC02443 (800x600)

Miután a beleimmel vannak a gondok, gondoltam fordítok egyet a dolgokon és most alulról kezdem a vizsgálódást, úgy tűnik ezt igen jól tettem, mert hamarosan rábukkantam egy különös kezelésre az Ormos Intézet honlapján, és ez nem más, mint a Colon hidroterápia. Ez a terápia nem akármilyen javulásokat és eredményeket produkált az utóbbi négy évben, mióta az Intézet is alkalmazza ezt a  fajta kezelést. Persze messziről jött ember azt mond amit akar, és hiába nyilatkozik a weben számtalan elégedett férfi és nő, hiába a sok videó és reklám, mi emberek sajnos hajlamosak vagyunk a szkeptikusságra, még akkor is ha az egészségünk a tét. Nem volt mit tenni, így jómagam keltem útra, hogy utánajárjak az igazságnak, és meg kell hogy mondjam, kirándulásom során egy olyan helyre bukkantam Budapesten, hogy  még a szavam is elakadt.DSC02597 (1) (600x800)    DSC02462 (600x800)

Egészen idáig, nem hittem, hogy létezik egy ilyen csodálatos “sziget” Magyarországon, amely teljesen más hangulatba hoz, mint az eddigi kórházi élményeim bármelyike, és amely annyira magával ragad, hogy nehezemre esik innen haza indulnom.

DSC02472 (800x600)

Az élénksárga épület felé haladva, az útról már messziről feltűnik egy hatalmas tábla, amelyen ez áll: A GYÓGYÍTÁS NÁLUNK MINDIG EGY MOSOLLYAL KEZDŐDIK!  Ez így igaz, én tanúsíthatom és hogy miként folytatódik? Ezentúl részletesen beavatunk benneteket a Colon hidroterápia, és az egyéb jótékony hatású kezelések csodálatos rejtelmeibe, valamint személyesen beszámolok saját tapasztalataimról egy lényegre törő képriporttal illusztrált sorozaton belül. 

Frenyó Krisztina

Hamarosan folytatjuk!

Heti Feeling / Csanyik Norbert

A világ fordítva működik! A dolgok akkor kezdenek el javulni, ha elkezded magad jól-érezni. Ne a jó dolgoktól várd, hogy majd boldogságot,vagy örömet okoznak! Légy boldog minden ok nélkül, ekkor elkezdenek áramlani feléd mindazon dolgok, melyekre az egod vágyik. Érezd jól magad a nehéz,vagy kellemetlen helyzetekben és akkor elkezdődnek rendeződni. Ne figyelj arra, hogy mi […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-16.

víz felé borulva relax

A világ fordítva működik! A dolgok akkor kezdenek el javulni, ha elkezded magad jól-érezni. Ne a jó dolgoktól várd, hogy majd boldogságot,vagy örömet okoznak! Légy boldog minden ok nélkül, ekkor elkezdenek áramlani feléd mindazon dolgok, melyekre az egod vágyik. Érezd jól magad a nehéz,vagy kellemetlen helyzetekben és akkor elkezdődnek rendeződni. Ne figyelj arra, hogy mi hiányzik az életedből, azt az energiát fordítsd magadra, légy boldog és akkor mindent megkapsz amit hiányoltál.

 

Csanyik  Norbert 

2013 06 15

 

Heti vers / Miért nem látlak Isten?

                                                                                                              […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-15.

                                             

                                          isten vershez

                                                                     Miért nem látlak Isten?

 

Kértem az Istent nézzen le oly magasról, egy kicsit húzza el a függönyt értem.

Nem láttam odafent a fénylő szempárt, nem láttam, mindhiába néztem.

Dühös voltam rád Isten, mert tán süket vagy, hogy nem hallod meg kérésem?

Megint sírtam, megint féltem és kimentem az útra és újra kértem.

 

Isten hallod, ha ott laksz fent a mennyben, húzd félre a függönyt és tekints le rám végre,

Hallgass meg kérésem, hadd hogy lássam fényed, hogy megfürödjek a szelíd reménységben!

De az Isten nem szólt, még csak nem is morgott, az ég koromsötét és a lét halott volt.

És akkor elég volt, gondoltam nem megy, nincs is Isten, ábránd az egész, hisz már hitem sincsen.

Szürke fagyos talajban haldokló köveket rugdostam, és haragudtam az Istenre, komolyan                                                                                                  haragudtam.

 

És akkor dörögni kezdett az ég, hangosan, tekintélyt parancsolóan és én akkor térdre borultam.

Arcomat tenyerembe temettem és végem volt, megadtam magam, könnyeim potyogtak, sírtam.                                                                        Igazán komolyan sírtam.

És akkor elhúzták a függönyt és rám nézett az Isten, de nem odafentről nézett, itt volt végig.                                                                                      Itt volt végig bennem.

 

– Kaméleon –

Csináld magad / Karácsonyi girland fenyőtobozból

Kedves olvasóm!   Hozzád szól most levelem, hiszen gyors-léptékben közeleg a karácsony és remélem a te szívedben is épp olyan jóleső izgalom honol, mint az enyémben. Mától, minden nap küldök egy kis inspirációs ötletet, amelyhez nem igazán van szükség duzzadó pénztárcára, sem csillogó pénzérmékre, ám egy kis leleményességre és rád mindenképp! Tárd ki a szíved, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

fenyőtobozgirland

Kedves olvasóm!

 

Hozzád szól most levelem, hiszen gyors-léptékben közeleg a karácsony és remélem a te szívedben is épp olyan jóleső izgalom honol, mint az enyémben. Mától, minden nap küldök egy kis inspirációs ötletet, amelyhez nem igazán van szükség duzzadó pénztárcára, sem csillogó pénzérmékre, ám egy kis leleményességre és rád mindenképp! Tárd ki a szíved, nyisd ki a szemed és vedd észre, hogy jártadban-keltedben mennyi csoda hever a lábad előtt, tudtad, hogy tiéd a világ? Hát, élj vele!

 

Kellékek: olló, zsineg, zsineg, 18 fenyőtoboz, gumikesztyű (ha a kúp borítja, azaz fenyő-SAPKA).

Útmutató:

 1. Adott, hogy legyen néhány fenyőtobozod, menj kirándulni és nézz körül, még van több mint egy heted rá. Budapesten és a távolabbi városokban, falvakban akad bőven, romantikus parkokban, izgalmas erdeinkben szintúgy találsz. Ha máshol nem is, de a szomszéd néninél biztosan rálelsz néhányra.  Az alábbi képen látható egy egy sor különböző fenyőtoboz, ezek közül a nagyobbakat ajánlom ehhez a girlandhoz, hogy jól mutasson és jól tudd rögzíteni őket. 

fenyőtobozgirland készítés 1

2. Vágj egy hosszú madzagot, és indítsd a csomózást  a fenyőtobozokkal. Kötözd egy szálra őket végig, mind a 18 fenyőtobozt a zsinórra, egymáshoz kötve-fűzve, nagyjából egy hüvelyk távolságra egymástól.

 

fenyőtobozgirland készítés 2.

3. Amikor felfűzted a fenyőtobozokat, és mind a 18 fent van, akkor lazán csavard meg őket a zsineg körül, majd a füzér két végén, egy horgot tekerj, két kis akasztó hurkot, és tekerd el őket, mint amikor elvarrod a  cérnát, szóval úgy akasztgass, tekerj, horgozz, hogy tartós füzéred készüljön, hiszen ez lesz az ablakod, az otthonod legszebb része!

 

fenyőtobozgirland kész 4.fenyőtoboz girland kockás inges lánnyal

Ez az erdei fenyőtoboz-girland, tökéletes díszítő eleme ősszel és télen az otthonodnak, és nem utolsósorban betölti a házadat a fenyő mennyei utánozhatatlan illata! Kalandra fel! :-)

Frenyó Krisztina

Papp Olivér sorozata Huszár Pufi / Egy kövér ember meséi 1. rész

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.                                                 […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.
                       
                                CharlesPuffy (1) (494x686)
                                     
                                   Töredékek egy utazgató kövér ember naplójából
El akarok menekülni egy félórácskára ezekből a mai nagy időkből, amelyeknek önök is, én is kénytelen tanúi vagyunk. Belemenekülök a naplómba, és így vissza akarom vinni önöket is, magamat is abba az időbe, amikor még szabadon repülhetett az ember ide-oda, és amikor még az országa határán kívül sem volt tilos, büntetendő cselekmény a munka — mint ma. Tessék tehát egy félórácskára velem tartani és meghallgatni egyet-mást abból, amit egy olyan kövér ember élt, tapasztalt és talált följegyzésre érdemesnek, aki szívből szereti az életet. Ezen a kis utazgatáson nincs más belépti díj, mint az önök szíves figyelme. Mert az idő ma már nem pénz. Ma már annyi idő van, hogy a legtöbb ember már nem is tudja, hogy mit kezdjen vele. Mintha megszaporodott volna az idő, fordított arányban az örömmel, amely viszont mintha megfogyatkozott volna. Tessék velem jönni bátran, ígérem, hogy hű sáfárja igyekszem majd lenni az önök nekem szánt figyelmének. 

Szóval, hol nem volt, valamikor réges-régen, még 15 évvel ezelőtt, volt egyszer egy kövér ember, aki én voltam: a Huszár Puffy. Ennek a Huszár Puffynak sehogy sem tetszett mindaz, ami akkortájt itt Európában történt, fogta hát magát és elindult a nagyvilágba, hogy máshol új, nyugodalmasabb fészket rakjon magának. — Ez a szegény naiv kövér ember tudniillik azt hitte, hogy bajok csak itt vannak, hogy azok elől el lehet menekülni és azt is hitte, hogy egy felnőtt, 32 esztendős benőtt fejű ember a világ bármely részén még ugyanolyan gyökeret ereszthet, mint gyerekkorában otthon. Szóval elindult és miután Bécsben és Berlinben a forradalmak, inflációk és egyebek formájában mindig utolérték a bajok és a nyugalmát sehol sem találta meg, gondolt egy nagyot és minden energiáját összeszedve, átutazott Amerikába és Amerikának is a túlsó végére, Hollywoodba. Ebből az ő külföldi bolyongásaiból és hollywoodi tapasztalataiból fogok én most itt egyet-mást elmondani. Hollywood (400x300)

Hollywood! Holly annyit tesz, hogy tüskepálma, wood pedig erdőt jelent, ebben az értelemben. Tehát tüskepálma erdő. Ennél találóbb elnevezést még sohasem  hallottam. Tényleg tüske, pálma és erdő ez a Hollywood. Nagyon sok ember irigykedése, vágyakozása és reménykedése száll Hollywood felé. Ide szeretne menekülni a legtöbb ember, akinek az élete nem sikerült. Pedig a tehetséges embernek mindenütt lehet szerencséje, nemcsak éppen Hollywoodban. A balszerencse pedig Hollywoodban tud a legnagyobb lenni a világon. A sok nagy szerencse tövében tudniillik fokozottan hat a balszerencse. De a sok kitrombitált jólét, a filmek elterjedtsége és az azokból sugárzó gazdagság, — rettentő sok gyanútlan kis emberbogarat vonz oda, éppen úgy, mint a sötétbe világító lámpafény a pilléket. Valóságos mondakört font a sok reklám a világ filmközpontja köré, ami állandóan izgatja mindazok fantáziáját, akik Hollywoodban még meg nem próbáltak maguknak egzisztenciát alapítani. Mert más ám egy várost megtekinteni és más abban megélhetést teremteni. De más ám! Hajajajj, de más! Lent jártam egyszer a Vaskapu körül és mikor megláttam az óriási Dunát, vágyam támadt, hogy meglássam egyszer azt a helyet, ahol a Duna, ez az óriási természeti jelenség világra buggyan és később olyan sok folyót, ilyen óriási folyammá dagaszt. Nagy csalódás ért, mikor megláttam a tenyérnyi kis csepegő erecskét, a később hatalmas folyammá dagadó jelentéktelen Duna-magzatot. Szinte el sem akartam hinni, hogy abból az ott kicsurgó pár vödörnyi vízből nő ki Európának, de az egész világnak egyik leghatalmasabb folyama. De nagyon sok élénk fantáziájú Hollywoodba vágyó ember járna hasonlóképpen, ha elkerülne oda. Én a közismert mottóval indultam útnak: ha annyinak sikerült, ha annyi ember lett ott híres és nagy, miért éppen én volnék az, akinek ne sikerülne? Elhatároztam tehát, hogy megpróbálom és, hogy a film nagy népszerűségéből egy karajjal magamnak is szelek. És megpróbáltam.

huszar-karoly-1926 (1)Roda Roda a kitűnő író jellemezte egyszer legjobban a film népszerűségét. A csákó és kalap című darabját vették fél filmre és megkérték, hogy ő is vállaljon benne egy szerepet. Érdekesség kedvéért el is játszotta a tábornok rövid és lényegtelen szerepét. Egyszer vonaton utazik és amikor kiszáll, leveszi a bőröndjét, amelyen olvashatóvá vált a neve. Amikor a szemben ülő kislány meglátja azt, izgatottan odaszalad és autogramot kér. Mindjárt gondoltam, hogy ön Roda Roda, a nagyszerű filmszínész, — mondta— de bizonyos csak most lettem benne, amikor a nevét a bőröndjén megláttam. Harmincöt esztendeje írok a világ minden lapjába, —mondotta Roda Roda — színdarabomat sok ezerszer játszották, számtalan könyvem jelent meg mindenfelé és ez a fruska onnan ismer, hogy egyszer életemben egy jelenetet játszottam a filmen. Hát ez a film. Engem is a filmnek ez a nagy lehetősége csábított, mert hiszen a népszerűség végeredményében — egzisztenciát jelent. Hollywoodban, a filmiparban sok ezer aranyásó leselkedik a szerencséjére. Igen sok közülük nem is színész, mégis sztár akar lenni, nem is író, mégis darabíró szeretne lenni, fogalma és köze nincs a színészethez és mégis rendező szeretne lenni. Mintha bizony a hely megváltoztatná az ember képességeit és gyarapítaná tudását. De mivel Amerika és különösen Hollywood a korlátlan lehetőségek városa, itt minden meg is történhetik. Ma talán már nem annyira, mint „réges régen”— 10 évvel ezelőtt, — de előfordul ilyesmi igen gyakran még ma is. Én Hollywoodba egy a német hadseregből kivált lovastiszttel utaztam a vonaton. Arca szabályosan össze volt szabdalva és szemében ott feszült a tipikus monokli. A jellegzetes német katonatiszt civilben, ő is a filmhez ment. Biztos volt a sikerében, pedig életében nem próbálkozott se filmmel, se színpaddal. Bár a színházat, — amint mondotta — nagyon szereti. Különösen az operát. Sőt az elutazása napján is operában volt, ahogy előadta. Na és mit adtak, — kérdeztem én. — Ja, was gegeben wurde, hogy mit, — felelte és elgondolkozott… — Eh… öh… eine grosse Oper (egy nagy operát) — válaszolta. — Na, igen-igen, — faggattam tovább, — de milyen nagy operát? Ja? eh… öööh… eine sehr schneidige grosse Oper, den Titel hab’ ich schon vergessen (egy nagyon sneidig operát, a címét már elfelejtettem). — Sneidig operát? —érdeklődtem tovább — mi volt a tartalma? — Ja, der Inhalt (Igen a tartalma), eeeh… ööh… igen: Zivil schoss auf Obst,— mondta németül (civil almára lőtt. Olyan jjattogó hangon mondta ezt, mintha egy lovas escadront vezényelt volna. — Civil almára lőtt? — ismételtem magamban, — Ááh, tudom már, a Tell Vilmost játszották. — Ja, ja, — vágott a szavamba — dieser Wilhelm Tell, das war er. Ja (az a Tell Vilmos, az volt az) Ilyen színpadi készültséggel ment ki Hollywoodba ez a barátunk és jött, hitt magában és győzött. Eleinte statisztálgatott, később, mint remek lovas, cowboy filmekben lovagolt, majd ő lett az egyik legnagyobb gyár katonai szakértője, aki a filmekben előforduló katonai és hadászati jeleneteket szakszerűen beállította. Remekül végezte a dolgát és nagyszerű egzisztenciát teremtett magának. A kitartás, ami lényegében nem egyéb, mint a sikertelenségek elviselése, mindig és mindenütt nagy erény, de Hollywoodban és általában Amerikában, ahol nem csak küzdelem és balszerencse, de szerencse is leselkedik minden utcasarkon, ott különösen az. Az állhatatos és kitartó emberek ott úgyszólván mindig boldogulnak és révbe érnek. Nagyon sokszor egész máshová érnek el, mint ahová indultak, de elérnek valahová, ahol földi létüket anyagiakkal elláthatják. Hasonlít az ilyen ki-ruccanás a sorsjátékhoz, ahol az ember a főnyereményt reméli, a kisebb nyereménnyel is megelégszik és végül boldog, ha visszanyeri a sorsjegy árát. Sokszorosan nehéz persze valamint elérni annak, aki nem bírja a nyelvet. Aki addig, amíg azt el nem sajátítja, csak akarni tud. Az amerikai nagyon kedves az idegenhez. Legalábbis „régente”, 5—6 évvel ezelőtt még az volt és nem veszi rossznéven, bármilyen hibásan is beszéli az idegen a nyelvet, sőt örül, hogyha valaki az ő nyelvén akar és igyekszik beszélni. Az angol nyelv megtanulásának Amerikában három állomása van, Az első, amikor a jövevényt nem értik és ő sem ért senkit. A második, amikor őt valahogy megértik, de ő nem érti meg, amit neki mondanak és a harmadik, a végállomás, mikor őt is megértik és ő is megérti, amit neki mondanak, személyesen és telefonon egyaránt. Az idegen, ha valamely állam nyelvét nem bírja és természetesen érzi, hogy a saját anyanyelvét nem használhatja, akármilyen törve is, de valamilyen általa ismert idegen nyelvet használ, mert érzi, hogy idegenül kell beszélnie. Olyan ez, mint mikor a felnőtt ember egy kisgyerekkel beszél és igyekszik átvenni a kisgyerek gügyögését, azt hívén, hogy a kisgyerek így inkább megérti. Az Amerikába vándorolt magyar paraszt angol nyelvezetéről, amely teljesen különálló és rendkívül mulatságos angol-magyar nyelvkeverék, könyveket lehetne írni. Pittsburgh környékén vannak bányák, amelyekben a munkások túlnyomó része magyar, — ahol az angol munkások hamarabb tanulnak meg zamatosan magyarul, mint a magyar paraszt angolul. És magyar mégis mindenütt van. Amerikában és az egész világon. Mikor én kiértem és eleinte nagyon furcsán hatott rám, hogy még az almáskofa is angolul be-szél, egy philadelphiai vendéglőben ültem egy magyar társasággal. Mellettünk az egész est folyamán egy nag társaság kizárólag angolul beszélgetett és én, hogy kis mulatságot szerezzek az asztaltársaságomnak, odaléptem a szomszéd asztalhoz. fölemeltem az asztalon álló gyufatartót és bocsánatkérő hangon, mint aki a gyufát akarja kölcsönkérni, azt mondtam: Pukkadj meg a neved napjára! Igen? Mire az egyik amerikai úr, aki addig egy szót sem beszélt másképp, mint angolul, nagyon kedvesen azt mondta: Azt éppen nem, de parancsoljon, a gyufát elviheti. Leforrázva álltam odébb. Mexikóban, Tijuanában, — amely határszéli városka, különösen a prohibíció alatt huszar-karoly-1935Kalifornia mulatóhelye volt, szabad az alkohol, a lóverseny, a szerencsejáték és ezen kívül minden, ami Kaliforniában tilos. Hogy az odaérkező amerikaiak egész napjukat teljesen kihasználhassák. már reggel 8-kor vígan szól az egész kis városkában a zene, folyik a pezsgő és a mindenféle hazárdjáték az utcai játékgépeken és a kaszinóban. Tijuanában minden házacska mulatóhely, amelyek amerikai mulatótelepítvényesek tulajdonai. Egy ilyen mulató expedíciónk alkalmával az egyik kis viskóban rendelésünk nélkül — Amerikában ismeretlen — legfinomabb magyar székely káposztát szolgáltak föl nekünk és azt követőleg pedig kifogástalan tejfeles, tepertős túrós csuszát. A rejtély titka Kulovics Béla gyerekkori játszótársam volt, akivel a II. kerületi Medve utcában, koptattuk az elemi iskola padjjait és aki annak a mulatónak tulajdonosa volt. A lóversenyek Tijuanában már délelőtt kezdődnek, hogy minden embernek elég módja és ideje nyíljon a játékszenvedélyének kielégítésére. Mi is kimentünk, és ahogy a mázsálónál állunk, egy furcsaképű karikalábú, suvickfényes bőrű néger zsoké halad el előttünk. Odaszólok a mellettem lévő barátomnak: Ezt nézd pajtás, hogy ez micsoda ronda pofa. Az ébenfekete bőrű tijuanai néger zsoké erre visszafordul, és hamisítatlan magyarsággal odaszól: Maguknak nem tetszem? Majd a maguk kedvéért csináltatok másik pofát magamnak. Mikor elakadt lélegzetem újra visszatért, beszédbe elegyedtem vele, bocsánatot kértem és hamarosan kisült, hogy az illető egzotikus amerikai néger zsoké Mexikóban, itt született Budapesten és egyik budapesti mulató népszerű néger portásának a fia, aki iskoláit Budapesten végezte. Mikor én ezt meghallottam, mintha mindjárt jobban tetszett volna a képe. Én egy kínos félórácska alatt ezt el is hitettem vele és nagyon jól összebarátkoztunk. Legalábbis én azt hittem, mert végül kisült, hogy a lóversenyen a nekem adott összes tippjei egytől-egyig lemaradtak. Én teljesen letörtem és ezt a kalandomat „a karikalábú néger bosszúja” címen még is írtam. De nem közölték sehol. A néger bosszúja tehát teljessé lett. A legérdekesebb találkozásom magyarokkal külföldön a következő volt: A Csendes Óceán partján fekvő mexikói városkáknak Mexikó belsejével semmiféle összeköttetése nincs. Ezeken a járatlan és járhatatlan utakon autótúrára indultunk egy kedves barátom, meg én. Az őstermészetnek ebben a zavartalan dzsungelében úgy éreztük magunkat, mint valami híres Ázsia- vagy Afrika-kutató. calexico plakát (800x795)Calexico városkába akartunk jutni. Cal- California eleje és exikó- Mexikó vége. Így alakul ki a szó: Calexico. Telegráfpóznák jelezték csupán az úttalan utat. Észrevétlenül, hirtelen ránk esteledett hosszú bolyongásunkon. A hepehupás utak úgy felrázták belsőnket, mint valami orvosságot használat előtt. Ott állottunk teljesen ismeretlen tájakon, fáradtan, elcsigázva, tanácstalanul. Vissza már nem mehettünk, mert sötét volt, az ismeretlen erdőkben való meghálás nem látszott valami biztonságosnak, hálóhely után kellett hát néznünk. Sehol az egész látóhatáron egy ház, vagy viskó. A helyzet mindinkább kényelmetlenné vált, amikor egyszer csak nagyon-nagyon messziről, valami gyertyaszerű, pislákoló fény integetett felénk. Fény: lámpa, lámpa: ember, ember: szállás. Siettünk hát oda. Hogy rohantunk a fény felé, amelytől helyzetünk megoldását reméltük és kezdtem megérteni a pilléket, amelyek olyan messziről rohannak a fény felé, bizonyára szintén helyzetük megjavulását várva attól. Odaértünk a házacskához, amelyet 3—4 apróbb faviskó vett körül. Út vezetett oda az erdő széléről, az út végén fából diadalív, amelyre nagy betűkkel rá volt festve a házacska helységneve, Jacumba Hot Springs. Odamentünk a házacska kapujához és bezörgettünk. Egy nagyon öreg, szakállas ember nyitott ajtót. Úgy nézett ki ez a totyogó öreg bácsi, mint a mikulás: pirospozsgás arc, hosszú hófehér szakáll, erős derék, a fején kucsma a lábán pedig bő csizma. Derűs kék szemeivel mikor ránk-nézett, láttuk, hogy ő nem fél tőlünk és így mibelőlünk is elszáll minden gyanakvás. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, és hogyha lehet, — meg szeretnénk ott hálni az éjszaka. Ő nagyon barátságosan betessékelt a házba, ahol egy másik, talán még az elsőnél is öregebb bácsikát találtunk. Bemutatkoztunk egymásnak és miután érthetetlenül elmormoltuk kölcsönösen neveinket, beszélgetésbe fogtunk, amelynek folyamán házigazdáink elmondták, hogy ezek a mexikói meleg források már vagy 50 esztendeje az ő tulajdonuk és, hogy a kitermelt meleg vizet hetenként kétszer szállítják el ökrösfogaton Calexicóba, ami oda gyalog egynapi járásra fekszik. calexicoMikor a beszélgetésünkben egy kis szünet állott be, odaszólok a barátomnak magyarul: Nem lehessen tudni, hogy hol vagyunk, — mondom, — tehát felváltva fogunk aludni. Még tovább akartam beszélni, amikor az idősebbik mikulás bácsi remegő hangon meg-szólalt: — Az urak magyarok? — Én úgy éreztem magam, mintha valami kísértet játszana velem. Földbegyökerezett lábbal állottam ott és egy darab ideig hang nem jött ki a torkomon. Aztán félve megszólaltam: igen… igenis kérem. — Hát maguk is magyarok? — Hát persze, hogy azok vagyunk, — felelték, aztán odajöttek és megöleltek minket. Vég nélküli kérdezősködésünkre aztán apránként a következőket tudtuk meg. Az idősebbik bácsi 94 esztendős, Kossuth Lajossal ment ki Amerikába, ahová akkor még 31 napi tengeri vitorlázás után értek el. Kecskeméten született és Spitzer Ignác a neve, ott is nevelkedett és iskolázott, amíg a szabadságharc idején beállott katonának és előbb Aulich tábornok mellett volt, majd később Kossuth Lajos vezérkarának volt ordonánca, aki többedmagával önként követte Kossuth Lajost az emigrációba. Amerikából hosszas hányattatás után eljutott Mexikóba és ő talált rá először erre a gyógyvízre, amelyet aztán Jacumba Hot Springsnek nevezett el. Öccse, a fiatalabb mikulás, 17 évvel később jött ki utána. Meghatva habzsoltuk ezt az elbeszélést és mikor a végére ért, ámulva kérdeztük meg, hogy miképpen lehet az, hogy ennyi idő után, még ilyen gyönyörűen beszélnek magyarul. — Hát kéröm, —mondták — magyarul nem lehet elfelejtöni, annak, aki nem felöjti el, hogy magyar. Aztán mög mi mindig magyarul imádkozunk. —Ezzel odament egy ládához, abból kivettek egy nagy újságnagyságú papírost, ami piros, fehér, zöld színnel volt körülfestve és elkezdték belőle — öreg, remegő hangon — énekelni a Himnuszt. Isten áldd meg a magyart… Végigénekelték a Himnusznak mind a nyol strófáját, mi meg a sírástól fuldokolva hallgattuk és alig bírtunk magunkkal. Aki még nem szakadt el hosszú időre a földtől, amelyen a napvilágot meglátta, és amelyen nevelkedett, talán nem is érti meg annyira ennek a találkozásnak a megrendítő hatását, de nekem, aki akkor már hetedik esztendeje éltem idegenben, egyik legfelejthetetlenebb estém volt ez a Jacumba Hot Springs-ben, a mexikói vadonban elhangzott magyar imádság, két, — évtizedek óta hazájuktól távol lévő öregember ajkáról. Külföldi bolyongásaimon találkoztam én mindenféle magyarral, köztük igen sok olyannal, akik magyarul már alig tudtak, de idegen nyelven is büszkén vallották magukat magyarnak. Az amerikaiak szeretik a magyart és ezt a szeretetüket a magyarok iránt még Kossuth Lajos alapozta meg, akinek a washingtoni szenátusban tartott angol beszédét még ma is tanítják az iskolakönyvekben. A magyarok Amerikában és különösen Hollywoodban elért nagy eredményeit csak az tudja igazán értékelni, aki tudja, hogy milyen nehéz az idegennek megszokni az ottani életet. A teljesen más gondolkozás, világnézet és életfölfogás annyira elüt a miénktől, hogy az ebbe való beilleszkedés már egymaga is nagy és nehéz föladat. Rávilágít erre egy kis epizód, amelyet egy nagyon kedves Amerikába származott magyar barátom házában láttam, akinek elemibe járó kisfia egyik írásbeli gyakorlatára — százas, — tehát legkitűnőbb — osztályzatot kapott. Az európai apa gyengéden vonta magához amerikai gyermekét és meg akarta jutalmul csókolni. Az amerikai gyerek a jutalmat nem vette át, félretolta édesapját és azt mondta, ne csókot adjál, hanem inkább 10 centet, abból legalább van valami hasznom. Természetes hát, hogy az ilyen gondolkozású gyerekekből más emberek válnak, mint a mieinkből. Nem jobb, nem rosszabb, de más. Hollywoodban még egypár évvel ezelőtt is sokkal kevesebb és lényegtelenebb megpróbáltatásokon kergette keresztül a sors az embereket, mint nálunk Európában, ahol 450 millió ember él ugyanakkora területen, mint amekkorán Amerikában 130 millió. Ennek a gazdaságilag könnyebb életnek következtében az emberek vidámabbak, bátrabbak voltak és minden ember lényének alapja az optimizmus volt. Minden bajjal szemben a vigasz és a hit a győzelemben. Láttam egy embert totyogni az utcán, aki mindkét szemére vak volt és egyik karja hiányzott, a nyakában egy tábla lógott, amire nagybetűkkel ez volt ráírva: „Lehetne ez még sokkal rosszabbul is”. Beszédbe elegyedtem vele és megkérdeztem, hogy érti ezt a fölírást. Azt mondta:clip_image002 (385x273)„Hajaj uram, képzelje el, hogy néznék ki, ha süket is volnék, vagy egy lábam is hiányoznia”. És én rájöttem, hogy igaza van, mert amíg a magunkfajta ember egész életén át azokon a bajokon búsul, amik érik, ő, az optimista, egész életén át azoknak a bajoknak örül, amik elkerülik. Ez az optimista világnézet segíti át őket az élet nehézségein is és ez teszi őket olyan végtelen könnyelműekké, amilyenek. Ők szentül hiszik, hogy a „Gombház, hej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad.” És mivel hiszik, hát rendszerint akad is. A játék az amerikainak vérében van. Én láttam ilyen tipikus amerikai hazárdjátékost, aki mindenbe a világon fogadott. Egyszer autón utaztunk együtt, amikor az eső esett és az ablakokat be kellett csukni. Az esőcseppek vígan peregtek végig az ablakon. A barátom rögtön fogadást ajánlott, hogy melyik esőcsepp ér előbb az ablakráma aljába. Mondhatom, roppant érdekes játék, amelyen mindkét fogadott esőcseppnek mindvégig van esélye. Mikor az egyik csepp már 1—2 centiméternyire van a céltól és a másik még az ablak közepén kacskaringózik, akkor egyszerre csak a hátul kullogó cseppecske beleszalad egy másikba, az egy harmadikba, megdagad és puff, egy csepphosszal előbb gördül a célba, mint a vezető másik. Pasadenában a Hollywood melletti tündérszép városban van egy szálloda, amelynek optimista tulajdonosa kötelezi magát, hogy minden ott lakónak visszafizeti a lakásért és kosztért járó díjat azokon a napokon, amelyeken nem süt ki a nap. De nem lehet mindazt felsorolni, amibe az amerikai fogadni hajlandó. Fogadni, mert a fogadás, az előtte szent. Az lehet, hogy a családja éhezik, az lehet, hogy rajta nincsen ing, de az nem lehet, hogy amerikai az elvesztett fogadást meg ne fizesse, mert mikor az elvesztett fogadást megfizeti, már bízik a legközelebbi fogadásában, amelyet megnyerhet. Egyik legnagyobb amerikai vállalkozó új vállalkozásba akart fogni és arról költségvetést készíttetett magának. A költségvetés kisütötte, hogy a tervezett vállalkozást nem lehet megcsinálni, mert túl nagy rizikóval jár. Mikor a hatalmas nagyvállalat vezetője átnézte ezt a gondosan megszerkesztett költségvetést, azt mondotta, hogy a tervezett vállalkozást megcsinálja, mert a számítások hiányosak, a költségvetésben ugyanis az ő szerencséje nincsen fölvéve, már pedig az ő 30 éves múltjában a szerencse a legaktívabb tétel, amire ő minden vállalkozásában biztosan és eredménnyel számított. Aki a szerencséjében nem hisz, az ki se mozduljon a szobájából. Egész bizonyos, hogy nagyon sok igazság van e mögött az életfelfogás mögött. Hogy mindebbe a sok másféleségbe beleélje magát az ember és hozzáformálódjék, ahhoz nagy energia, frissesség és rugalmasság kell, csak úgy, mint az ottani egyéb életmód és koszt megszokásához. Hogy a hollywoodi mi mindenfélét eszik össze-vissza, ami a mi gyomrunknak idegen, abból csak egy-kettőt akarok itt megemlíteni. Van egy avokádó nevű japánból odatelepített faggyú ízű körteformájú gyümölcs, amit majonézzel öntenek le, mielőtt megeszik. És megeszik. Az ananászt szintén majonézzel öntik le. A világ legremekebb görögdinnyéjét besózzák, bepaprikázzák és beborsozzák. A cukordinnyénél megelégszenek azzal, hogy jó vastagon megszórják paprikával. Van egy italuk, amit úgy hívnak, hogy coca-cola. colalányŐk nagyon szeretik. Engem valami szappanos ízű fejmosó vízre emlékeztet. A candy-jük, vagyis a cukorkájuk, olyan émelyítően édes, mint a szacharin. A rágógumijuk, ami szintén nem európai gyomornak való, és amit egy másfélórai rágcsálás után rendesen az ülés alá ragasztanak, olyan, hogyha véletlenül valaki beleül, vagy belelép, eldobhatja a ruháját, vagy a cipőjét. A mézédes szirupjaik, amikkel a tésztáikat öntik le, a kesernyés olajbogyók, különféle gyökerek, úgyszólván nemzeti eledelek. És mire mindezeket megszokja és megszereti az odacsöppent idegen és megszűnik csodálkozni azon, hogy délben a filmvendéglői asztalnál együtt ebédel Don Juan tarzan és csitaés VIII. Henrik angol király és hogy Tarzan – Johnny Weismüller – és a majom, együtt ülnek a Cadillacben — mondom, — mire mindezeket megszokja, rendszerint észrevétlenül megszokta és megszerette az angol nyelvet is és megindul a bevándorolt idegen amerikai életének a beteljesedése: a siker és a gazdagság felé. De legyen bármilyen sikeres és gazdag is egy felnőtt korában kivándorolt ember élete Amerikában, az itthoni életet el nem felejti soha, mert ha talán sikertelenebb is, szegényebb is volt az, tudja, hogy az mégis csak melegebb és ízesebb.

– Feeling –

A szerkesztő levele / avagy kaland a vadkanokkal

Kedves Olvasóim! Tőlem már-már megszokott rendhagyó módon most is hét vége felé írom hozzátok a levelemet, igen-igen pontosan azért, mert sűrű volt a hét és még mindig tart a tett-forgatag, de ez így van rendjén. Most kerülöm az általánosságot és egy állandóságot kiragadva, elmesélek nektek egy röpke valós történetet, ami a napokban történt velem és […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-12.

vadkan kicsivel

Kedves Olvasóim!

Tőlem már-már megszokott rendhagyó módon most is hét vége felé írom hozzátok a levelemet, igen-igen pontosan azért, mert sűrű volt a hét és még mindig tart a tett-forgatag, de ez így van rendjén. Most kerülöm az általánosságot és egy állandóságot kiragadva, elmesélek nektek egy röpke valós történetet, ami a napokban történt velem és  a vadkanokkal.

Szombat este jókedvűen tartottam hazafelé az igen jól sikerült izzasztókunyhós találkozóról, – erről majd később bővebben is olvashattok – amikor úgy döntöttem gyalog indulok neki a hegynek. Igen ám de vaksötét volt és a szokolyai út akkor este valahogy nem volt kivilágítva, így visszafordultam és úgy gondoltam inkább megvárom a buszt. Visszatolatott egy autó és egy kedves emberrel utaztam egy darabon, ám  a hegy lábánál elváltak útjaink. Felszabadult voltam és reményteli, örömömben még dalra is fakadtam és nagy bátran elindultam a koromsötét gálhegyi úton.  A dal így szólt: Óh ne félj ne rettegj, én veled vagyok…így mentem, mendegéltem, a lejtős sötét lankán, és telefonommal világítva próbáltam magamnak láthatóságot bíztosítani. Egyszer csak előugrott az egyik kerítés mögül valami, aztán még egy valami és csak a szökkenést hallottam, és kezdett inamba szállni minden addig szentül hitt bátorságom. Na aztán jött csak a java: egy hatalmas morgás, röfögés, ááááá ez már az ismert vadkan-szólam, menten elkezdtek ugatni a kutyák is körülöttem. nagyvadkan (236x157)

Nesze neked bátorságpróba!  Úgy éreztem menten meghalok félelmemben, még hogy óh ne félj, ne rettegj? -remegtem, mint a nyárfalevél és vad szívdobogás közepette, 180 fokos fordulatot vettem és mint a margitszigeti gyors-gyaloglók, lefelé vettem az irányt vissza az országút irányában. Hogy féltem e? Á dehogy, rettegtem! Felhívtam egy kedves barátomat, hogy megnyugodjak, de futni nem mertem, na ilyenkor nem is ajánlatos, és azt is megtudtam a telefon másik végéről, hogy ha máskor van nálam valami dohánytermék, rögvest gyújtsak rá egy bármire, akármire, mert a füstöt egyetlen vadállat sem szereti. A vaddisznók csak úgy ugráltak le a szakadékba, én meg azt sem tudtam hová álljak ijedtemben, honnan érhet még vadkan-meglepi. Vártam. Sötét volt, és igencsak féltem újra nekivágni a hegymenetnek, így inkább tovább álldogáltam az út szélén, míg aztán megérkezett egy autó, a kormánynál egy kedves apukával, hátul két kis alvó törpével és hazavittek. Megmenekültem!

vadkanok kicsikkel (580x351)

És, hogy mi a tanulság ebből a kis történetből? Ne féljünk, és legyen nálunk füstszerszám, és ha lehet, ne botorkáljunk egyedül a sötétben ott, ahol a vadkanok is vígan csörtetnek.

Legyen szép bátorsággal teli hetünk, együtt veletek!

Frenyó Krisztina

Luca napi “Sötétségből a Fénybe” szertartás, Imolával

“A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ. Amíg szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet visszahangozhatja bárki kacagása. Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra szólít […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

“A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ.

boszik

Amíg szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet visszahangozhatja bárki kacagása.

Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra szólít fel minden lelket, hogy engedjék el minden bánatukat, és foglalják el a helyüket melletted, Isten tervének részeként.” / Csodakurzus

Szeretettel várlak a Luca napi “Sötétségből a Fénybe” szertartásra a Hétholdházba ( Lövőház utca 24.) 4 órára

Bejelentkezés : 06/70/ 431 5002

December 13-án, pénteken 16.00-19.30-ig Mohácsi Imola Beatrice terapeutával  

A Szertartás fő célja feloldani a félelmeket, az ősi, atavisztikus, előző életekben megélt traumákat, a régi hitrendszerek átemelése a FÉNYBE, magunkhoz ölelni a Boszorkányerőt , őseink Istennő Erejét , hogy aztán szívünk hangját követve elindulhassunk a Teljesebb Élet felé.

Az est felépítése:

1. Visszamegyünk a Luca Nap eredetéhez :

 Mit takar a Luca nap a magyar hitvilágban és más népeknél?

– Valóban Boszorkányüldözésről, rontásról szól?

– Milyen jelentést hordoz a Luca széke, vagy lóca?

– Tényleg a Boszorkányok leleplezéséről híres?

(“Voltaképpen nem is Luca-székről, inkább Luca-lócáról van szó, melyet a napforduló előtt 9 nappal kezdenek el faragni 9 féle fából, és 9 darabból. A 9 mágikus szám, a legtökéletesebbet jelenti, a TELJESSÉGET, A kis ülőpad a közepén keskenyebb, vékonyabb, hogy a gyerekek hosszirányban tudjanak rajta ülni, azaz lovagolni, tehát a lóca eredetileg lócskának, azaz lovacskának készült, tehát innen ered az ősmagyaroknál a Luca név. )” A Luca szék ,azaz lóca , az ötágú csillag, a pentagramma jelképe. Köztudott, hogy a pentagramma a Boszorkányok bűvös jele is egyben.)

boszilány feketében

 2. Feltárjuk a következőket:

 – Mit hoz fel benned a Boszorkány szó?

– Hajlandó lennél-e elengedni mindent, ami a Boszorkány szóval kapcsolatosan negatív számodra?

 

3. A szertartás valóságos céljának beteljesítése:

– A Boszorkányerő átemelése a Fénybe, felemeljük magunkhoz az Istennő erőt.

 

4.  A szertartás után ajándékom Neked: személyre szabott, egyéni Spirituális Választerápiával (Angyali segítséggel, tolmácsolással történik) végzett rövid, de hatékony tisztítás, illetve egy kérdésre amelyre nagyon keresed a választ és segítséget szeretnél .)

Terápiás munkáim során rengeteg olyan kliensem volt, aki arról panaszkodott, hogy nem lát lelki szemeivel, “nem vizuális típus”, illetve az inga használatát illetően is fenntartásai voltak. Szinte mindig azt mutatják nekem (a Spirituális Választerápiában Angyali Bizottságokkal dolgozunk), hogy ezek az emberek előző életeikben erőszakos halált haltak tisztánlátó képességeik következtében.

A boszorkányüldözések idején , az inkvizíció által megélt borzalmak sorozatát szenvedték el sok-sok életben: máglyán égettek el, vagy lefejezték, vízpróbának vetették alá őket… és még sorolhatnám a kivégzési módokat, pszichikai képességeikért, vagy akik Atlantisz, az ősi civilizáció idején haltak meg, ugyancsak a tisztánlátásuk miatt. Jelenlegi életükben félnek attól, hogy bántani fogják őket emiatt, ezért a tudatalatti blokkolja az ősi tudást, aminek birtokában vannak. Nagyon sokan közülük ebben az életben már gyerekkorukban megtapasztalják, hogy azt hiszik róluk a felnőttek, hogy “túl élénk a fantáziájuk” , hazudnak, ezért megdorgálják őket, és arra utasítják, hogy ne beszéljenek róla többet.

Nem számít, hogy hány életben voltak ilyen, vagy ehhez hasonló traumáink, melyben lezárásra kerültek a tisztánlátás, saját erőnkkel való kapcsolatunk, most lehetőség van a feloldására, és arra, hogy ismét bízni tudjunk az Isteni Gondviselésben, és az Élet örömteli megélését válasszuk.

A Lucia – Lux – a Fényesség szóból származik, Fényhozót is jelent. A magyar Luca – Lóka – Lovacska, Fehérló: Lú a Magyarok Istenasszonya volt, akit Napistennőként tiszteltek . Neve ugyanúgy fényt és tisztaságot jelent.

December 13-a az Év legrövidebb napja, a téli Napfordulat (a Gergely naptár életbelépése előtt) a Világosság születésének kezdete.

A Szertartás fő célja feloldani a félelmeket, az ősi, atavisztikus, előző életekben megélt traumákat, a égi hitrendszerek átemelése a FÉNYBE, magunkhoz ölelni a Boszorkányerőt , őseink Istennő Erejét , hogy aztán szívünk hangját követve elindulhassunk a Teljesebb Élet felé.

A szertartás segít feloldani a múlt, és előző életek traumáit, visszanyerni az ERŐT, a Tisztánlátást megérkezni a SZERETETBE.

Ha szeretnéd feloldani ezeket és megélni saját “Boszorkányerődet ” , azaz immár átemelni egy magasabb szintre, szeretettel várlak a Luca napi Sötétségből a Fénybe szertartásra a Hétholdházba.

Időpont : 2013. december 13, péntek 16.00-19.30-ig

A szertartás díja is mágikus számhoz, a 9- hez kötött, mely a TELJESSÉG SZÁMA: ha bejelentkezel és átutalod a hozzájárulást, hogy biztos legyen a helyed (a helyek korlátozottak, maximum 18 főt tudok fogadni) , akkor számodra 2700 Ft. kedvezménnyel. Erre december 9-ig van alkalmad.

Ha a helyszínen fizetsz és van még hely, akkor 3600 Ft.

 

Bejelentkezés: Mohácsi Imola Beatrice terapeuta 

06- 70 / 431 5002

GYERTEK ♥

Heti programajánló / Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár

Micsoda Programkínálat! És mindez hol? Hazánk festői szépségű tájain, a Zsámbéki medence szívében, Zsámbékon. Advent idején, a Karácsony közeledtével jól esik olyan programokon részt venni, olyan élményekkel megtelni, melyek segítenek lelkünket is ünnepi díszbe öltöztetni. Ezen a héten ismét lesz erre két “lélekfényesítő” alkalom rendezvényeink között:   2013.december 14-15.szombat, vasárnap 10-16 óra Nyitott Múzeumok Hétvégéje […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

Mária Napforduló és vásárMicsoda Programkínálat! És mindez hol?

Hazánk festői szépségű tájain, a Zsámbéki medence szívében, Zsámbékon.

Advent idején, a Karácsony közeledtével jól esik olyan programokon részt venni, olyan élményekkel megtelni, melyek segítenek lelkünket is ünnepi díszbe öltöztetni. Ezen a héten ismét lesz erre két “lélekfényesítő” alkalom rendezvényeink között:

 

Betlehemes jatek a Romnal_2013,december 14.2013.december 14-15.szombat, vasárnap 10-16 óra

Nyitott Múzeumok Hétvégéje

 

2013.december 14. szombat, 14 óra, Romtemplom

“Menjünk Betlehembe….”- Betlehemes játék a Keresztelő Szent János ált.isk.2 osztályának előadásában, Vizeli Judit vezetésével

 

2013.december 15. vasárnap, egész nap

VIII. Mária Napforduló Ünnep és vásár a Zsámbéki Hagyományőrző Baráti Kör szervezésében a művelődési házban

RÉSZLETES PROGRAM

11 órától

Kézműves foglalkozások Toma Krisztával, Imre Sándorral. Lesz még mézeskalácsfestés, és elkészítjük a régi idők karácsonyfáját glédics ágból.

13:00 Szent Miklós ábrázolások Erdélytől Itáliáig-Horváth Zoltán György diavetítéses előadása (kis terem)

14:00 Varga Géza előadása a rovásírásról (kis terem)

14:00 Szombathelyi Tamás adventi irodalmi összeállítása

14:45 A Zsámbéki Nótakedvelők műsora

15:00 Vizeli Judit és a Keresztelő Szent János Iskolaközpont néptáncos növendékeinek betlehemes műsora

15:50 Malik Édua énekel

16:00 „Ábelesz-Kóbelesz” – Róka Szabolcs mesél

17:00 Vendégünk a Signum Etyeki Kórusok Egyesülete (karnagy: Magdó Ildikó)

17:30 TOMBOLA

17:45 A falu legjobb mézeskalácsa” –verseny eredményhirdetése

(Nevezni a rendezvény napján a helyszínen lehet a mézeskaláccsal és receptjével 12 óráig)

17:50 FALUKÓRUS műsora

18:00 Drywing trió koncertje

(Sütő Balázs fuvola-Gyöngyösi Gergő basszusgitár-Müller Tamás dob)

Egész nap:

KÉZMŰVES KIRAKODÓVÁSÁR, ÉLŐ BETLEHEM, csülkös bableves, forralt bor, tea

 Este: Napforduló Tüze

 

Kérdéseitekkel és látogatásaitokkal együtt, szeretettel vár benneteket:​

 

Balázs Mónika Csilla, intézményvezető

Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár

Telefon: 06 23 340 694, 06 20 665 9464

Amerikai klasszikusok – 3.rész

Amikor megjelent, az emberek talpa a földbe gyökerezett és a lélegzetük is elállt. Csodás forma… és azok a ventiport szellőzőnyílások a karosszérián, maga a tökély. Igen, a Buick Roadmasterről van szó, 1949-ből. Az alacsony építés akkoriban még nem volt bevett szokás, de ez a kocsi már így készült.  Egy zseni, Harley Earl mesteri alkotása ez a […]

Szerző: Papp Olivér

Publikálás: 2013-12-11.

3. autós 1.

Amikor megjelent, az emberek talpa a földbe gyökerezett és a lélegzetük is elállt. Csodás forma… és azok a ventiport szellőzőnyílások a karosszérián, maga a tökély. Igen, a Buick Roadmasterről van szó, 1949-ből. Az alacsony építés akkoriban még nem volt bevett szokás, de ez a kocsi már így készült. 

3. autós 2.

Egy zseni, Harley Earl mesteri alkotása ez a vonalvezetés, a lapos motorháztetővel és a lecsapott hátsó résszel. Nem is volt véletlen az az évi Buick-eladási szám, mely 400.000 darabot mutatott. Earl és Ned Nickles klasszikust építettek. Az új, Dynaflow váltót kapta a Roadmaster, amely olyan büszkeség volt akkoriban, hogy még a kocsi hátuljára ki is írták. Bár nem volt benne még szervokormány és V8-as motort sem kapott, a külső és a kényelem lenyűgöző volt, és a 150 lóerős soros nyolchengeressel is imádták az emberek. Ennek a motornak volt viszont különlegessége is – hidraulikus szelepemelővel építették, melynek eredményeképp a szelephézagok mindig pontos értéken maradtak, így selymes, rendkívül csendes járásúvá tették az 5200 ccm-es blokkot. 

 

3.autós 3.

A ventiport nyílásokon kívül a nagy kedvenc a hátsó lámpa volt – gyönyörű vonalvezetéssel olvadt a karosszériába. Remekbe szabott a kocsi műszerfala is, melyet “pilótaközpontúnak” neveztek el. A szélvédő ugyan még osztott volt, de már hajlított, ívelt üvegből készült. A Roadmaster elnevezés tökéletes választás volt a Buick-tól ehhez a csodajárgányhoz. A Roadie-t olyanok vásárolták leginkább, akik még a Cadillac-et nem engedhették meg maguknak, de szerették a szépet, a jót és az egyedit.

3.autós 4.

A GM reklámszövegírói azt harsogták ebben az időben, hogy “ha jobb autó épül, akkor azt a Buick építi”. A negyvenkilences Roadmaster a legletisztultabb és legszebb kocsi volt, amit a Buick valaha is készített. Egy maradandó emlék, Buick-módra…

 

Papp Olivér