karácsony címkéhez tartozó bejegyzések

Dobozba zárt szárnyak, avagy angyalok, vagy emberek?

Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő…sem a tér..valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2021-04-13.

Emlékszem repdestem…
Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő, sem a tér, valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…  Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Egyre jobban hiányzik az az élet… az idő, amikor még nem kellett megfelelnem és elszámolnom senki felé, amikor kedvemre ugrálhattam a zöld fák ölelte dimbes-dombos utak buckáin át. Azt sem tudom, hogy gyermekként éltem e meg mindezt, vagy még annak előtte, egy másik életben történtek velem a csodák. Kár is elmélkedni, mert nem ez a lényeg. No, nem most világosodtam ám meg hirtelen, sem nem lettem hirtelen bölcsebb, tán csak az a röpke ötven év, mit magam mögött hagytam, világított rá néhány fontos dologra. Mert, az igazán lényeges dolgokat, sosem mérik nagykanállal. Azokat egészen kicsi porciókban adagolják. Azért is tudnak örülni a kisgyermekek, minden apróságnak.

Aztán rájöttem, hogy a szárnyalás mellett meg kell tanuljam a földön járást és maradást is. Gyökeret kell vernem. Itt a földön. Olykor nehezebb, mint hinnéd. Főként azoknak, akik dobozba zárják szárnyaikat. Mert hogy sokan elteszik őket. Nehezebb napokra. Nehezebb napokra? Lehet még ettől is nehezebb? Bizony lehet. Aztán persze olyan is előfordul, hogy valakik a szebb napokra tartogatják gyönyörű tartozékaikat. Mert bizony egyszer hozzájuk tartoztak ezek a szépségek.

És, hogy lehet e a földön szárnyalni? Hmm… Megpróbáltam nem is egyszer. Volt, hogy egészen sokáig sikerült a levegőben maradnom, ám mindig akadt, aki visszarántott a földre. Biztosan jól tette. Nem mondom, nagyon is jól éreztem magam ott fent, csak közben elfelejtettem a föld dolgaival foglalkozni. Például a pénzkereset, a csekkek, a materiális felelősségvállalás dolgaival. Mert, hogy az nem az angyalkák dolga. De nem ám. Csak, hogy én nem vagyok angyal. Én, egy földön élő ember lennék, vagy valami ilyesmi. És akik a földre leszülettek, azoknak bizony meg kell tanulniuk az élet rögös talaján is helytállniuk.


Erre léteznek egész jó kis gyakorlatok. Meditálhatsz, hogy gyökeret verj, uppsz ez megint egy kis lazulás és álmodozás. Legalábbis nálam. Na, jó, szóval meditálhatsz, gyakorolhatsz mezítláb a kertben, hogy a talajjal érintkezésbe lépve, megtapasztald, mennyire bírod a földet. Aztán még ölelgetheted a terebélyes, vastag törzsű fákat.

Óh, én ezt a foglalatosságot nagyon szeretem. Rendesen bele tudok ám merülni. Így aztán bármennyire is a földi kapcsolódás a cél, elég hamar az égi szférákba repdesek újfent. Természetesen pénzt is kérhetsz a földi szolgálataidért, amelyekért igen sokat tanultál. Megkérheted az árát a tevékenységednek, tisztességesen. Az időnek, amit annak idején magadra, a tanulmányaid elsajátítására áldoztál, most pedig az idődre, amit másokra szánsz. Mindez arra ösztönözhet, hogy megtanuld, milyen az adok-kapok egyensúly. Mennyire vonz, vagy épp taszít téged az anyagi procedúra.

Egy biztos, ha itt akarsz élni a földön, muszáj belépni a körforgásba, mert ha nem teszed, előbb-utóbb elnyel a föld. Vagyis a rengeteg földi matéria. Én sokszor csak macerának hívom, mert számomra ez kissé macerás. Arra is rá kellett ébredjek, hogy az itteni létforma, nem olyan sima ügy, amilyennek jómagam, annak idején elképzeltem. Azért kaptuk a hátizsákot, hogy viseljük, hordjuk. Olykor megrakjuk kövekkel, olykor meg mások rakják nekünk tele.

Mi pedig hűségesen cipeljük terheinket. Mint, ha csak kötelező lenne. Pedig nem az. Simán kiszórhatjuk a kavicsokat, főként, ha azok időközben mázsányi szikladarabokká nőttek a hátunkon. Úgyis jönnek majd újabb kövek. Drágák, meg csiszolatlanok is, aztán lesznek homokkövek, ásványok, és olyanok is, amelyekkel rendre dolgunk van.

Mert, fel kell ismernünk, melyek a saját terheink, amelyeket akár meg is szerethetünk és idővel letehetjük őket, ha majd kellően elfáradtunk. Ám, épp így ideje elkülönítenünk a mások terheit, amelyeket nem a mi gerincünkre szabtak odafent. Mert, ha túl sok keménységet pakolunk fel magunkra, idő előtt elcsontosodunk. Megkeményedünk. Éa akkor, mi lesz így velünk? Hová fogjuk tudni visszacsatolni a szárnyainkat, amikor majd elővesszük a dobozból őket, hogy újra szárnyalhassunk?

Frenyó Krisztina

Karácsonyi Képeslap másképpen

Karácsonyi Kampány és egy kisfiú álma. Hogy is van ez? Cikkünkből fény derül a varázslatra, amellyel te is gazdagabb lehetsz az ünepek előtt, alatt.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-12-12.

borító kép

“Álmodni, vágyni és olykor kapni, Szeretettel magamat adni, ezüst-tálca helyett egy megvalósult álom, ragyogó fényben ölel át Karácsony! “

Ugye mindannyian szeretnénk megajándékozni szeretteinket egy karácsonyi képeslappal, amely lehetőség szerint kedves, szép és különleges? Talán, ami ilyenkor mégis a legtitkosabb vágyunk, hogy maradandó legyen, és évek múltán is visszakereshessük a nagyi dobozából, vagy megpillantsuk barátnőnknél a falon, netán egy díszes keretben. Tavaly, épp ilyenkor Karácsony táján, képeslap minták után kutakodtunk a neten, amikor rátaláltunk a Csodára. Azonnal rabjává váltunk az oldalnak és a 2016-os évet  már egy innen választott gyönyörű köszöntővel zárhattuk. Idén ismét  itt  kerestünk egy kisfilmet, amely személyreszabva juttatja el olvasóinkhoz, azaz hozzátok a Karácsonyt és a Szeretetet! Azóta sem találtunk ennél jobb és szélesebb kínálatú felületet, ahol íly módon figyelnek a keresletre, avagy a vásárlói igényekre, mint itt. Jó szívvel mutatjuk be nektek is ezt a páratlan lehetőséget, mint egyben az ajándékozás és örömszerzés egy újragondolt formáját.

kisfiú postaládás

Megismertünk valakit, aki felnőtt férfiként valósította meg gyermekkori álmát, mert kitartott mellette, hitt benne és küzdött érte. Ahogyan teltek-múltak az évek, lelkesedése nem hogy hanyatlott volna, sokkal inkább lángra lobbant és igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Ez a férfi, munkatársaival olyasvalamit alkotott, amely maradandó élményt nyújt mindazoknak akik adnak és kapnak egyaránt, miközben a környezettudatosságra is odafigyelve, időt, értéket és érzéseket ajándékozhatnak az emberek egymásnak általa.

Laci gyerekkel borító

Vajda László személyében egy olyan segítőkész szakemberre találtunk, aki nekünk laikusoknak, – és komplex videófilmek összerakásához mit sem értő emberkéknek – is részletes információval, akár többszöri interaktív telefonkapcsolatot igénybevéve is rendelkezésünkre állt. Hogy ki is ő valójában és miről is szól ez a Karácsonyi Kampány, illetve hogyan is küldhetsz te is egyedülálló videóképeslapot szeretteidnek, ügyfeleidnek, vásárlóidnak? A hosszúra nyúló  sorok helyett, most a lényegretörő kisfilmben találjátok meg a választ.

Ilyenkor, az ünnepek idején sokkal inkább felerősödnek az érzések szinte mindenkiben. Jóval érzékenyebbek vagyunk, mint az év más szakaszában. Hogy miért? Talán, mégiscsak van valami varázslat ebben a Karácsonyban.

A rengeteg figyelmeztetés, jótanács, ezeréves bölcsességek ellenére is rohanunk, kapkodunk, utolsó pillanatokra hagyva mindent. Ezáltal frusztráltakká válunk, és pont arra nem marad időnk és energiánk ami a legfontosabb az egész Karácsonyban, ez pedig a Szeretet! Mi lenne, ha idén kicsit megállnánk, elcsendesednénk és időt, élményt és érzéseket ajándékoznánk egymásnak? Ha odafigyelnénk valóban a másikra, például arra az emberre akivel egy lakásban élünk és olykor kevesebbet tudunk róla, mint a kollégánkról? Csak egy icipici változást kell elindítanunk magunkban és  szép lassan minden megváltozik körülöttünk.

Vajda Laci szívhe szóló

Ha szeretnél több érzést és információt gyűjteni a karácsonyi Feelingedhez, kattints ide: http://karacsonyikampany.hu/karacsonyi-video-kepeslap/

Ha pedig már kiválasztottad a saját Ünnepi Feelingedet és gyorsan szeretnél egy maradandó élményt szerezni valakinek, kattints ide még ma:

http://e-kepeslap.multimstudio.hu/?karacsony=feeling

És íme, a mi idei Karácsonyi Feelingünk:

 

Frenyó Krisztina

U.i.: Hogyan köszöntsd fel ügyfeleidet idén Karácsonykor?

Kattints a válaszért: http://karacsonyikampany.hu

 

 

 

 

Patkány hozta kommunikáció / Garbóczi Tünde elemzése

Egyelőre ennyi gondolkodni való elég lesz. Sok élmény, érzés, előrelépés vár ránk ebben a hónapban, izgalmas hetek jönnek, érdemes rá készülni, kinyílni, bátran adni és egyúttal befogadni. Mert az Egyensúly itt is Törvény.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-11-28.

 

Patkány címkép

Garbóczi Tünde már megint olyat hozott, amire jó lesz odafigyelnünk. Változatosan, stílusosan tálalja a mondanivalót, ez esetben December üzenetét!

2017 december – Patkány hónapja

Rengeteg Víz energiával találkozhatunk a következő hetekben – és mindezt az erőteljes, szinte kezelhetetlen Jang minőségben. Persze itt az ideje, hisz tél van, hideg van, nem süt annyira a Nap, essen csak eső, jég, hó, ez a természet… de ilyenkor az időjáráson kívül is van pár dolog, amire jobban kellene figyelnünk. A december mindig hoz meglepetéseket, mert a Patkány már csak ilyen, az egyik legerőteljesebb és legmeghatározóbb Zodiákus… hisz vele kezdődik az Égi állatok birodalma.

havasló

De nézzük mit hozhat ez a Drága Patkány?

Elsősorban sok csapadékot. Esőt, havat, jeget… Majd meglátjuk, de nagy az esély a nagyon fehér Karácsonyra.
A következő és talán a legfontosabb dolog az érzéseink világa, azok felszínre törése, megélése, kinek mi a dolga vele.
Karácsony környékén ez mindig kicsit kényesebb téma, mivel a hónap a család körül forog, és ugye a legnagyobb feladatainkat pont szeretteink hozzák számunkra. Szóval mindenféle érzelem, érzés a plafonon lehet. Mik ezek? A buddhizmus legnagyobb tanításban (A Négy Nemes Igazságben) ez 3 fogalommal egyszerűen le van írva, és ezen belül végtelen a sor. Ezek a vággyal, a haraggal és a nem tudással összefüggő belső megéléseink, melyek szenvedést, vagy épp megvilágosodást hozhatnak.

kari

Az érzések érmének két oldala van… Szeretet, szerelem, öröm, beteljesülés, megbocsátás, elfogadás, elengedés… És mivel a világ az egyensúlyra törekszik játszik mindig a másik oldal is: gyűlölködés, ítélkezés, elégedetlenség, okoskodás, csalódás, bánat, bosszankodás…
Bármi életre kelhet, ami a lelkünket megmozdítja és van vele dolgunk. Nos, neked vajon mi? Hamarosan megtudod, hisz ebben a hónapban megmutatja magát lelked sötét és világos oldala is. Feljön minden és szívet, időt, helyet foglal, majd rendezkedik. Hozza azokat az embereket elénk, akik kiváltanak bármilyen hatást a fentiek közül, és most az lenne a dolgunk, hogy még több Fényt vigyünk oda, ahol Fény van, de legfőképp oda, ahol jelenleg a sötétség uralkodik. A cél az érzések megtisztítása, egyenesbe állítása és ezzel uralása… Ne akard elkerülni a gonosz, nemszeretem embereket, inkább nézz rájuk lehetőségként. Fényt vihetsz általuk az életedbe. Gondolj arra, hogy milyen nagy önbizalmat, erőt és hitet fog adni majd, ha nem tudják kihozni belőled az őrjöngő sorozatgyilkost, mert Te csak mosolyogsz és közben szabadon gyurmázol az érzéseiddel. Azaz sötétségből Fényt kovácsolsz. Várd a gonosz mostohát, csak mosd meg az almát…

fény

A következő feladatunk ebben a hónapban a kommunikáció. Most jobban meg kell gondolni, hogy kinek, mit, hogyan és mikor mondunk, mert a pletyka, a titkok kifecsegése, de a félreértés is benne van a pakliban. Persze az Egyensúly Törvénye szerint szintén vele szemben megtalálható a beszélgetés, a megértés, a barátkozás, az ismerkedés, kellemes csacsogás. A fentiek összeolvasztásával pedig az érzelmek kifejezése bármilyen formában. Nem csak szavakkal, hanem például tettekkel, gesztusokkal, kedvességgel. Vagy épp pofonokkal? Vajon ezzel kapcsolatban lehet valamilyen dolgod? Elmaradt, régóta tervezett, vagy épp aktuális feladatod? Úgyis meglátod, megérkezik a Mikulással együtt.

mikulás

Még egy nagyon fontos dolog: Az érzelmek világából legjobban a szerelem akarja a helyet magának, időt és teret egyaránt. A Patkány imádja a románcokat, a flörtöt, szenvedélyt, abból is legjobban a bármilyent. Gyorsat, lassút, közepeset, kellemeset, érzelgőset, anélkülit, szenvedélyeset, szerelmeset, rövidet, hosszút, lazát, szorosat, komolyat… neki mindegy, csak valami legyen! Ébreszti a vágyat rendesen. Mindenre, amit szeretnél, jöt hoz, vagy szükséges. Nem érdemes ellenállni, nagy az erő, és ezzel sem szeretne mást elérni, mint valamire megtanítani.

flört

Egyelőre ennyi gondolkodni való elég lesz. Sok élmény, érzés, előrelépés vár ránk ebben a hónapban, izgalmas hetek jönnek, érdemes rá készülni, kinyílni, bátran adni és egyúttal befogadni. Mert az Egyensúly itt is Törvény.

Sok sikert hozzá! Folytatjuk hamarosan… Van még Patkány mondanivaló.

Személyes elemzés a hónapodról: Addig is sokat segíthet ha érdekel, ha érintve vagy ha kihasználnád minél jobban az erődet, vagy kikerülnéd a hónap buktatóit:

ide kattintva itt a lehetőség ezekre a hetekre egyéni elemzést kérni.

És az érzelmek még egy dolgot nagyon meg tudnak mozdítani, és ez a fizikai, lelki, szellemi egészséged. Ha törekszel az egyensúlyra ezen a téren is:

itt találod ennek a segítségét egy érdekes előadásban és az egyéni képleted melletti tanácsokban. 

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Áldott Víz energia hulljon rád ebben a hónapban!

Garbóczi Tünde

www.garboczitunde.hu / lejegyezte: Frenyó Krisztina

Tündi kutyus portré

Hazafelé az időben / második rész

Lassan lemegy a nap. a piros függönyön átszűrődik az utca vibráló fénye és valahogy most megvigasztal a zaj, túl nagy a csend idebent. 1989-et írunk. Míg a kicsi alszik, tovább nézem a kinti életet.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-19.

babaangyalka
Egy újabb tél, egy újabb Advent és én ennek annyira örültem újra. Valahogy újból felerősödik a remény a szívekben és a rég elfelejtett érzések friss erővel törnek elő, a szándékosan szinte láthatatlanná rejtett sarkokból. Nincs az az emlék, ami ne törne ránk, ha valami előhívja onnan belülről… Azon a karácsony előtti héten már anya voltam, bár még gyönge gyerektestben. Ugyanúgy vágytam a régi karácsonyokra, a szülők és testvérek ölelte koszorúban. Vágytam a pulykára, a húsleves illatra és a csomagolópapírok csilingelő csörgésére. Hol marad? Odahaza már nem úgy ünnepelnek és nagymamáék messze vannak, betegek és öregek, minden megváltozott. Fiatal feleség vagyok, épp csak próbálgatom magamévá tenni az anyai érzéseket, de a túl korán érkezett felelősségben hiányzik az otthon melege, az a fajta biztonság, amit már nem érzek onnan, kevés volt a karácsony. Túl kevés…

kanape-adventIfjú feleségként kislakásunkba aprócska fát veszek, és díszitgetem az otthonunkat, legyen már valami hangulat, különben is, mindig úgy szerettem a gyertyákat és hosszasan nézni a lángjukat, belebámulni a tovatűnő időbe, elmerengni és ottmaradni, ha lehet örökre…Ábrándozásomból a tűzhelyen felejtett tejforraló éles fütyülése ébreszt, így összekapargatva magamban minden erőmorzsát, tovább teszem a dolgom, s közben beszaladok a rácsos-ágyban szuszogó kis csöppséghez és elénekelek neki egy karácsonyi dalt. Rám mosolyog. 🙂 Függönyt mosok, ablakot pucolok, kis-ruhát varrok a csöppnek és magamnak is egy nagyobbat. sikálom a padlót, és azt gondolom, akkor van csak rendben, ha én csinálok mindent. Tökéletesre törekszem magam, a férjemnek vacsorát főzök, hallgatom az ünnepeket ígérő dallamokat és amikor mindenre ráunok, karomban a kicsivel átszaladok a szomszédhoz. Ott olyan jó. Finom a kávé és harapni lehet a szeretetet.

retro-konyha

Vajon mit csinálhat most nagyapa? – Elképzelem ahogyan a Babettájával robog a kisváros hangulatos utcáin, és megemelve kalapjukat, “előre köszönnek neki a járókelők: Tiszteletem Tanár Úr”. Hát az én szépen ráncolódott arcú, gyönyörű lelkű, kedves – jóságos nagymamám? Biztosan a kályha melegénél írja az újabb verseskötetét, és érzem, hogy hamarosan érkezik egy levél tőle, karácsonyra. Kedvenc nagybácsikám, meglátogat e az idei ünnepen? Ő, valahogy mindig feldob, megnevettet, és még a legfeszültebb pillanatban is bedob valami tréfás szólamot, amitől egyből jobb kedvre derül az ember lánya. Odakint esik a hó, homlokom a fagyos ablaküvegre tapasztom, most jólesik a hideg. Látom, amint egyszerre fehérbe öltöznek a panelrengeteg egyforma kockaházai és azt is, ahogyan a fáradt arcú szürke kabátos emberek hazafelé sétálnak nehéz csomagjaikkal a kezükben. Cipelik magukkal a terheket, az elvárásokat. De hol marad a szeretet? Az igazi! Szomorú vagyok, amúgy minden rendben idebent a szobában, és bennem? Itt legbelül, innen valami hiányzik…

ujpanel-karacsony-cikkhez

Miért fáj már megint a szívem? Miért kell mindig a szomorú dolgokra gondolni? A jó meleg lakásban szuszog a kicsi, egy hét és itt a karácsony, a tűzhelyen rotyog a leves, minden megvan, ami kell, csak talán kicsit korán érkezett. Még maradtam volna gyerek…Még mennék a nagyiékhoz vidékre, még izgatottan várnám a Szentestét, ahogy apa elrejti a fa alá a dobozokat, ahogy meggyullad az első aprócska gyertyaláng a karácsonyfa felsőbb ágán és ahogyan az angyal tündököl a csúcson. És akkoriban még az amúgy unalmasnak tűnő templomi misék is új értelmet kaptak. Karácsony estéjén minden gyémántfényben ragyogott. Még a legszegényebb tányérokban is megcsillámlott valami azokon a  ráncossá főtt csirkelábakon. Édesebbé vált a szájakban a falat, és a közért előtt kuporgó öregember is mintha elmosolyodott volna…Miért nem hív fel az anyukám? Egyáltalán nem nőttem még fel, csak a ruhám lett nagyobb. Különben sem létezik az a kor, amikor már nem kell, hogy szeressenek bennünket, talán csak a szívünk keményszik meg az idővel.

szivgolyo

Lassan lemegy a nap. a piros függönyön átszűrődik az utca vibráló fénye és valahogy most megvigasztal a zaj, túl nagy a csend idebent.  1989-et írunk. Míg a kicsi alszik, tovább nézem a kinti életet. Taxik sorakoznak utasokra várva a közeli állomáson, a busz is most áll be a megállóba nyikorogva. Sokan érkeznek ilyentájt haza. Egyre villannak fel a karácsonyi fények, amott egy fenyőfa, emitt egy hóember, és a cukrászda kirakatában egy  cukortélapó öleli magához a hófehér mandula tortát. Körülötte apró marcipán manók ugrálnak a forgó tálcán. Mindig megcsodálom.

kekhaz-teliAz élettől hangos forgatagban apró sakkbábukként járkálnak az emberek odalent az utcán, és a vaskos csizmatalpakra rátapad a frissen lehullott hó. Talán ma este  mindenki álmodik majd egy kicsi boldogságot, és elhalkul a fejemben is a sok jajongó gondolat. Behunyom a szemem, magam elé álmodom a régi karácsonyokat, a plafonig érő fenyőfát, a vattaruhás aranyangyalokat és nagymamát, ahogyan  göcsörtös kis ujjaival végigsimítja még az utolsó  ráncokat is a papíron, mielőtt feladná a levelet, amit nekem írt szeretettel. Karácsonyra…

Frenyó Krisztina

folytatjuk…

Hazafelé az időben / első rész

Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-01.

ablakban-jo

Emlékszem, azon a télen szorosan odatapadtam az ablakhoz, orromat az üveghez nyomva kis leheletkarikákat rajzoltam órákon át. Elvoltam, csak úgy voltam. Néztem, ahogy esik odakint. Nagy hó volt, tudjátok afféle porcukortakarós, pihe-puha, mégis olyan, amely alatt ropogósan nyikorog a csizma. Kíváncsian lestem, hátha megpillantok egy őzet, vagy egy kis nyulat iszkolni a fák között, ám mindhiába, csend volt. Akkoriban nem szerettem a csendet. Az volt a jó, amikor megtelt a ház, jöttek nagyapáék és sürgött – forgott a család, szerettem ahogy a fazékban rotyog a leves, a tepsiben kacsa sül és  a hókiflik is szépen sorakoznak a tálcán. Apám méltóságteljesen foglalt helyet a karosszékében és kérte a jól megérdemelt kávéját. Kardamom és szegfűszeg illat szállt a levegőben…

ronkhaz-gyertyas-karacsonyi

Emlékezem, visszatekintek….. mert olyan jó tűnődni, pedig már hosszú évek teltek el azóta, olyan öreg lett a lét, mint az országút, tán még öregebb is. Most is az ablakhoz tapasztom az orrom, ha épp úgy tartja kedvem és előidézem a régi karácsonyokat. ” Vaskos, kövérré duzzadt hópelyhek hullottak mindenütt körös körül az égből és én ezt a ruháját annyira szerettem a télnek. Amikor beköszöntött az Advent, alig vártam, hogy meggyújthassuk az első gyertyát és énekelhessünk együtt a többiekkel.

fahejkoszoru

Tudtam, hogy megjönnek nemsokára nagyapáék és majd csilingelő dallamok csendülnek fel a lemezjátszó korongján. Hangos volt a város, zsibogott, kacagott a zajtól, ám én mégis jobban szerettem a vidék muzsikáját, az valahogy olyan emberibbnek tűnt. Megérkeztek az első csomagok a falusi rokonoktól és a papírdobozokban gondosan eltett sajtos rudak és linzerek is felkerültek a kamrapolcra az almák közé. Micsoda illat szállt délidőben a konyha felől, amikor hazajöttünk az iskolából.

havasarc

Kedvenc napom a kedd volt, ilyenkor Édesanyám és a nagyi rendre palacsintát sütött. Imádtam! Apa dolgozott, sokat, utazott és amikor hazajött a messzi tájakról, fáradtan, ám kedves mosollyal az arcán mindig elmondott egy mesét még elalvás előtt, rendszerint a távoli Keletről, és annak minden izgalmáról. Vártam az ilyen estéket, tudtam, hogy újra együtt leszünk, összekuckózunk és nem bánthat senki minket. Azt is szerettem, ahogyan előkerül az öreg tölgyfa komódból a sós – mogyoró, kesudió és valami finom csokoládé is, aztán apa meggyújt egy füstölőpálcikát, és mi a kellemesen fanyar illatba burkolózva, később elalszunk. A reggelek is békésebbek voltak az évnek ebben a szakaszában, mintha kicsit minden egyszerre lassult volna le és gyorsult volna fel. Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a  hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk. Angyalkát is rajzolhattunk, de csak ha a hóbiztos overall és a meleg sapka, kesztyű rajtunk volt.

hoangyalgyerekek

Frenyó Krisztina

folytatjuk…

Elizabeth Photo / Egy arc, egy Ember az objektív mögött

“Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-27.

erzso-popelka-boritokep-fekvo-joooo

“Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.” Ansel Adams

Egy lány, akit mindenképpen meg kell ismernetek. Egy Édesanya, aki egyedül neveli gyermekeit, reggel rohan az oviba, majd fotózni siet, ha kell, beül az iskolapadba, és újra a kicsikért szalad. Egy Nő, aki mindeközben  mégis olyan dolgokat lát meg, amelyek varázslattá válnak a szemei tükrében. Egy Ember, aki elindul fényképezőgépével és csodaszép fotókat készít, babákról, párokról és miegymásról. Popelka Erzsóval az Elizabeth Photo, megnyerő személyiségű fotósával beszélgettünk.

erzso-kekprofil-kiemelt-kep-allat

Erzsóval, még nyáron találkoztunk egy kellemes Duna-parti étterem hűs teraszán, ahol meghitt órákat töltöttünk együtt, jókat kávéztunk, beszélgettünk és megtudtunk miegymást a fotózásról, munkáról, családról és az Elizabeth Photo dolgos mindennapjairól.  Később, a nagyszerű fotóssal és három gyönyörű modellel karöltve egy izgalmas fotózáson is részt vettünk. Az interjú végén, nászajándékként, jómagam is egy meglepetés fotózásban részesülhettem. Popelka Erzsó történetén keresztül, ti is beleláthattok egy nem mindennapi életútba.

krisz-kerdez

F. K: Gyönyörű képeid lenyűgöztek már elsőre, így amikor találkoztunk, nem volt meglepő, hogy a sokat mondó fényképek mögött egy nagyon különleges ember lakozik. Erzsó, egy érzékeny lelkületű és a hivatásaként megélt munkájáért mindenre elszánt nőt ismertem meg benned. Csodálatos jegyes, majd esküvői albumok, várandós képsorozatok és törékeny meghatottságot tükröző újszülött-fotók váltják egymást az oldaladon. Mesélnél nekünk erről a szerelemről, mert ez szerelem, igaz?

erzso-a-pici-fiaival

P. E: Tipikus szöveg, elég közhelyesnek hangzik, ám akkor is így van, mindig is szerettem fotózni, és ez a hosszú évek alatt meg is maradt egyfajta hobbiként. Érdekes, soha nem munkaként tekintettem a fotózásra, hiszen a munka számomra olyan “muszájból tenni valamit” dolog volt. A fordulópont akkor következett be az életemben, amikor megszülettek a kisfiaim, és valami kibontakozott, majd kiteljesedett bennem, körülöttem. Korán egyedül maradtam a kicsikkel, és akkor kellett egy kapaszkodó, ami még plusz erőt ad a nevelésükhöz. Így kezdődött. Eleinte csak őket fotóztam, és ahogy az interneten megjelentek a képek, mások is elkezdték a tetszésüket kinyilvánítani felém, majd felkerestek. Így aztán mások kisbabáit is elkezdtem fényképezni, majd jöttek a családfotók és így tovább.

erzso-referncia-fiai

F. K: Amikor egy család meghitt életébe csöppensz és piciny újszülötteket fotózol, illetve egyfajta intim miliőbe kerülsz, hogyan éled meg mindezt? Milyen érzés olyasmiről fotót készíteni, amelyre minden nő, édesanya, és jóérzésű ember vágyik, a család, szeretetben megéléséről?

P. E: Jó a kérdés. Ahová beengednek az említett  fotózások során, az egy nagyon intim szféra, Épp ezért megtisztelő számomra, hogy részt vehetek ezekben a csodálatos pillanatokban, legyen az akár egy esküvő, vagy egy kicsiny jövevény érkezése. Mindenképpen jó érzés részese lenni ezeknek a csodáknak, és ahhoz, hogy igazán jó képek születhessenek, nagyon nagy felém irányuló bizalomra van szükség a család részéről. Fontos, hogy visszatükröződjön a fotón a harmónia és a szeretet, amely jelen van a meghitt légkört ajándékozó pillanatokban.

erzsoval-onarcoskepjo-fekvo

F. K: Erzsó, biztos sokakat érdekel rajtam kívül még, hogy mit tartasz fontosnak a hivatásod során, mi a te titkod, mitől más egy veled egy fotózás, mint akár a többi? Mi az az esszencia, amely különlegessé teszi az Elzabeth photo  élményt?

P. E:  Hogy mi a titkom? Nem is tudom, inkább azt mondanám el, hogy milyen vagyok, hogyan közelítem meg a modellt, az “ügyfelet” az embert. Megpróbálok nyitni feléjük, és megnyitni őket is, hiszen az a jó, ha sikerül egy beszélgetés során felszínre hozni a saját egyéniségüket. Sokkal jobb úgy fotót készíteni, ha valakit ismersz, ezért én törekszem a fotózás előtti megismerésre, amelyre egy kellemes, nyugodt légkörben létrejövő beszélgetés, megfelelő alap lehet. Imádom a ,,munkám”, folyamatosan új embereket, új egyéniségeket, új családokat ismerek meg és cseppet  sem unatkozom. Egy-egy új tapasztalat, mind a szakmában, mind a saját életemben e,lőre tud vinni és ezáltal fejlődöm én magam is.  A természetben szeretek a leginkább fotózni, legyen az patakpart, egy lombos fa árnyéka, vagy egy búzamező, Leginkább azt szeretem benne, hogy kihasználhatom a természet adta lehetőségeket, például a fény-árnyék hatást, izgalommal tölt el, hogy akár egy élő kis virágot, belevihetek egy-egy képbe. Bent sem rossz fotózni, ám annyira kötött a mesterséges fények miatt, hogy kint a szabadban sokkal jobban szabadjára engedhetem a fantáziám, és persze a gyerekeket is, amikor ők vannak a középpontban. A szívem csücskénél,  a gyerekfotózásoknál előszór kicsit ismerkedünk, sétálunk, engedem, hogy egymáshoz szokjunk, hiszen mégiscsak egy vadidegen vagyok a számára. Aztán ellövök egy -egy kockát és elindul, megindul minden. Kialakul.

F. K:  Többször hívnak Baba-mama klubokba, óvodás csoportokba és a sok kis nyüzsgő gyermek között egy újabb kihívásnak teszel eleget, Mesélsz egy picit erről a feladatról?

P. E: Egy ilyen fotózás alkalmával, sajnos nem jut sok idő egy gyermekre, így lényegesen nehezebb a dolgom, mint az egyéni, illetve a szabadtéri fotózások során. Egy óvodában ahol egyébként is sok a gyerek, és aztán meg ott vannak azok az idegen fények és még én is idegen vagyok, sokkal inkább feszélyezetten érzik magukat a kicsik. Ennek ellenére, előre bele szoktam írni a csoportos fotózás beharangozójába, hogy ez nem egy tucatfotózás, ne úgy készüljenek a szülők és a gyerkőcök sem. Vannak félénkebb és bátrabb gyerekek is, mindhez másfajta megközelítésre van szükség. Van olyan ovis, akihez odamegyek fotózás közben és beszélgetek vele kicsit, olykor bohóckodom és így oldom a benne keletkezett feszültséget.  A saját gyermekeimen keresztül már megtanultam, hogy minden gyermek másképp működik, mindenkinél másként mérik a feloldáshoz vezető időt és utat, így megpróbálom az adott körülményhez mérten, a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni a helyzetből.

erzso-kepe-foto-fekvo-rolam-jo

Képalá / Ízelítő, az Elzabeth photo nászajándékából

F. K: A számos fotózás és csomagajánlatod közül, melyik a legkelendőbb, melyik az ami viszi a prímet? Esküvők, születésnapok, netán a karácsonyi időszak?

P. E: Hálistennek a jegyes-fotózások és az esküvők is szép számmal megszaporodtak, hiszen divatját üli újra a minőségi és profi fotós által készített, különleges fotók készítése ezen a téren is. Leginkább mégis a Karácsony az az időszak, amikor a legtöbb megkeresés érkezik. Egyre népszerűbb az egyedi fotózás, bögre, kispárna és egyéb dekorációs ajándékok képében, így jellemzően a november-december környéke a legerősebb a pörgés tekintetében.  

“Szerencsésnek érzem magam, hogy egy picit ott lehetek mindenhol és adhatok egy szelet boldogságot. “

csikosbebifoto

F. K: Erzsó, én azt látom a fényképeiden, hogy valóban élnek ezek a fotók. Minden arc és kézmozdulat mögött hatalmas érzelem lakozik. És igen, ezek az érzelmek, minden valószínűséggel a fotón szereplő emberek érzelmei, mégis valakinek ki kell hoznia mindezt belőlük és megmutatni nekünk, akik ránézünk egy-egy fotóra. Hogy is van ez? Megosztod velünk néhány mondatban a lényeget?

P. E: Igen, jól látod, rengeteg érzelem lakozik bennem, lehet, hogy túl érzékeny is vagyok, ám ebben az esetben ezt nem tekintem hátránynak. Voltam már én is nagyon szerelmes és vágyom is még sok mindenre, s úgy próbálok megközelíteni egy-egy fotózást, legyen az esküvői, jegyes, vagy gyermek téma, hogy én ha ebben a cipőben járnék, mit szeretnék viszontlátni a képeken. A legfontosabb, hogy az ügyfél megelégedetten térjen haza a fotózás és a fotók kézhezvétele után is. A “munkám során” megpróbálom belevinni ezeket a bennem lévő érzelmeket is a folyamatba. Nagyon szép ez a szakma, ez talán a legszebb benne, a szabadság, az érzelmek szabadsága. Nem volt ez mindig így, volt amikor én is kiborultam és nem volt kedvem az egészhez, telített ár ez a terület is, mint itthon egyre jobban minden.  Nagyon nehéz érvényesülni ebben a szakmában, és épp ezért többször kudarcként éltem meg a nehéz helyzeteket, ám ez szerelem nálam, szeretek adni és amikor egy életre adok valamit és pozitív visszajelzéseket kapok, akkor újra erőt merítek és csinálom tovább…folytatom, mert ez az életem! 

F. K: Javíts ki, ha nem jól látom, ám úgy tűnik, ma már nehéz megélni a fotózásból, hiszen a digitális forradalom világában élünk. Rengeteg alapszabály van ezen a területen is, írott és íratlan szabályok tömkelegét olvashatjuk, sokszor mégse vesszük elég komolyan. Jogdíjak, logók, szellemi termék, szerzői jogok, és ehhez hasonló kifejezésekbe botlunk. Ki más mesélhetne erről jobban és érthetőbben, mint egy fotós?

P. E: Leginkább írott szabályok vannak. Ettől függetlenül, sokan nincsenek tisztában a szerzői jog fogalmával sem. Amikor én elvállalok egy munkát, azaz mielőtt elindulok fotózni, pontosan leírok mindent az ügyfélnek, hogy mire számítson, mi az, amit én kérek, és melyek azok az alapszabályok, amelyekhez tartani kell magunkat mindkét oldalon, ez így fair. Ma már elég egy mobiltelefon és kikiálthatja magát bárki fényképésznek. Ez azért elég elszomorító. Ez egy komoly szakma, és egy – egy villanás, kattintás mögött, rengeteg más, aprólékos munkamozzanat húzódik meg, hát még az utógondozásban. Nem akkor van vége egy fotós munkának, amikor elvillant a vaku, hanem miután mindent kidolgoztam, rendszereztem, javítottam és átadom az ügyfélnek a kész anyagot.

F. K: Akkor most beszéljünk arról a másik NŐRŐL, aki itt lakozik benned. Mivel is foglalkozol akkor, amikor épp nem édesanyai minőségedben éled a mindennapjaidat, vagy amikor – ha akad ilyen  – nem fotózol?

allatiharcosno

“Egy spártai, senkit nem hagy hátra. “

P. E: Rengeteg mindent szeretek csinálni a fotózáson kívül is. Úgy vagyok ezzel, hogy egyszer élünk és a lehetőségeimhez mérten, ebben az egy életemben szeretnék sok mindent kipróbálni. Szeretem feszegetni a határaimat, meglátni, hogy mit bírok, és ennek okán a mozgás, leginkább a szabadtéri erőnléti edzés az, amelyben megtalálom önmagam. Egyik ilyen nagy szenvedélyem, a SPARTAN, ennek előzményeként a futásba kapaszkodtam, mely rengeteg erőt adott és új barátokat, élményeket hozott az életembe. A rendszeres mozgás, példamutatásra is kiváló a gyerekeim tekintetében is, hiszen meg tudom mutatni nekik, hogy mi mindenre tanít a sport. Megtanít küzdeni, nyerni és éppúgy veszíteni is. Megmutatja, hogy igenis el tudod érni az álmaidat, ha van benned küzdő szellem, és rendszeresen teszel értük. Ez éppúgy igaz a fotózásra is, semmit nem szabad feladni, talpra kell állni és ha elkezdtük, bármi áron is, még ha nagyon nehezünkre is esik, de be kell fejeznünk. A mozgás rendszert hozott az életembe, jótékony hatást gyakorolt a testemre és a lelkemre szintén. És megint utalok a fotózásra, hiszen itt is, ott is, fontos a jó erőnlét, mert van, hogy kúszok, mászok és hason fekszem, úgy fényképezem.

bacstage-hasalos-erzso

Amikor megláttam az első ilyen akadályfutásra felhívó plakátot, jött az érzés, hogy nekem itt jelen kell lennem. Amikor döntés született bennem, akkor nagyon keményen elkezdtem edzeni, készülni a versenyre, és amikor lezajlott minden, akkor jöttem rá, hogy életem egyik legjobb döntéseként az eddigi legszenzációsabb futóversenyen vettem részt. Miután nem szeretem a monoton dolgokat, ezt a sportágat mintha nekem találták volna ki, hiszen tele van akadállyal, nincs két egyforma helyzet, izgalmas és telis tele van kihívásokkal. Az egyik akadály mentálisan, míg a másik fizikálisa vesz igénybe, így aztán itt nem elég csak futni, hanem minden tekintetben fel kell készülni. Ebbe az egészbe én akkor ott beleszerettem. Nagyon jó a közösség, egy nagyszerű csapat áll rendelkezésre, akik segítenek a felkészülésben, akár a verseny alatt is. Amikor csak tehetem – a munkám miatt ez az idő, elég szűkre-szabott mostanában –  edzem és indulok a versenyeken.

 

spartan-gyerekekkel-allo-vegere

– A Spartan Race-t 2001-ben találták ki, az elsőt 2010-ben rendezték Vermont-ban, félezer versenyzővel. 2013-ban világszerte mintegy 60 versenyt rendeztek, melyeken közel félmillióan álltak rajthoz. – a szerk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

F.K: Ha azt mondom, hogy teljesülhetne három kívánságod egy aranyhalacska jóvoltából, mit kívánnál leginkább?

P. ENyilván a gyerekeim boldogsága a legfontosabb, így azt kérném, amit most is, hogy ők ne szenvedjenek hiányt semmiben, hogy a családi körülményeink rendeződjenek. Elsősorban anya vagyok, azután jön a fotózás, a látásmódom is anyukaként vált ilyenné, amilyen. Szeretném, hogy a fiaim egy boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorra tekintsenek vissza majdan. Másodikként, talán azt kívánnám, hogy a munka, a hivatásom, legyen mindig rendben,  és végül harmadikként a vágyam, hogy a munkám, ami a hobbim is egyben és a családi – magánéletem egyensúlyba kerüljön. 

erzso-hasal-rozsaszinviragos

“Mindenkinek megfelelni nem tudok, így aztán azt ajánlom, hogy előbb nézzék meg az én általam készített fotókat, a minőséget, a stílust, és döntsék el, hogy ennek alapján, én vagyok e az, akit keresnek. Ha igen, bátrán keressenek meg. Úgy gondolom, hogy sem munka, sem stílus, sem minőség alapján nem tudunk megfelelni mindenkinek. “

Popelka Erzsó

petra-berenyi-fotoi-fekvo-cikkbe

Képalá / modell: Berényi Petra 

Amikor Erzsót legutóbb elkísértem egy fotózásra, azt láttam, hogy csupa szenvedéllyel veti bele magát a feladatba és valóban nem munkaként éli meg az egyébként nagyon fárasztó folyamatot. Ha kell hasal, földön csúszik, homokban és vízben térdelve vár, és nem nézi az óráját, hosszasan várakozik,míg elkapja a legjobb pillanatot. Csodálatos volt jelen lenni ebben a végtelen egyszerű és nemes letisztultságban, ahol lelassult  lét, és Erzsó számára nem létezett más, csak a fényképezőgép és a pillanat, amit örökre oda ajándékozott nekünk.

Frenyó Krisztina

csajokkal-fotozason

Képalá / Modellek: Fehérvári Dóra, Szoó Zsuzsanna, középen a fotós: Popelka Erzsó, jobbra: Berényi Petra

zsuzsi-szo-a-fotozason

Képalá / modell: Szoó Zsuzsanna

ehervari-dora-modell-fekvo

Képalá / modell: Fehérvári Dóra

“Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában. És hogy mi a legerősebb motiváció a munkámban? Talán, amikor elkapom azt a pillanatot, amikor ott, akkor, a MOSTBAN, minden  a lehető legtökéletesebb egységet alkotja.” Popelka Erzsó

Elisabeth Photo elérheőségei: https://www.facebook.com/forevermemoriesbyerzso/?fref=ts

mikulasfoto-karifoto-reklam-cikkala

Már kopogtat a KARÁCSONY!

Kérlek Benneteket, gondolkodjatok a Télapó és a Karácsonyi ajándékokon. Nagyon hamar eltelik ez a kis idő és szeretnék sokatok kívánságának eleget tenni!
Így várom mindazok üzenetét, akik gyönyörű képeket álmodtak meg a fa alá vagy ajándékutalványt szeretnének ajándékozni.
Lehet foglalni minifotózást, amin csak a gyermek/gyermekek szerepelnek, illetve családi fotós csomagot is.
Várlak benneteket nagyon-nagyon sok szeretettel és sok újdonsággal a Szentendrei-szigeten!

Elizabeth Photo

https://www.facebook.com/forevermemoriesbyerzso/?fref=ts

Szeretek szeretni! Meghitt beszélgetés, Kovács Péter betegápolóval.

A szeretet belőlem jön, adnom kell, mindig is ezt tanultam otthon, mosollyal érkezem nap, mint nap a “betegeim” közé, és ha olykor nehezen is megy, nem engedhetem meg, hogy szomorúnak lássanak. Nekik én hozom ide a vidámságot, ha csak percekre is.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2015-12-18.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Közeledik a karácsony, és ilyenkor mintha még inkább felerősödne a szeretet-éhség körülöttünk. Egy olyan embert kerestünk a karácsonyi interjúnkhoz, aki a mindennapi életben véghezvitt cselekedeteivel, figyelemreméltó hivatástudatával valóban a mi hősünk lehet ha csak egy interjú erejéig is. Egy olyan embert szerettünk volna bemutatni nektek, akit tiszta szívvel, hétköznapi angyalnak  nevezhetünk. Kovács Péter betegápolóra esett a választásunk. Nem véletlenül. Pétert régóta ismerem, bár bevallom egy másik oldaláról, a dobok mögül. A konga mestereként, remekül bánik az ütőkkel, ám most életének egy másik gyönyörű részét ismerhettem meg. A Váci Irgalmasrendi Kórházban találkoztunk. 

F. K: – Itt ülünk a kórházi osztály kezelőjében, ahol az életed nagy része zajlik, évek óta az egészségügyben dolgozol, amely számodra nem csupán a munkát, hanem sokkal inkább a hivatást jelenti. Hogy is kezdődött mindez, Péter?

K. P: – Ugye őszintén beszélgethetünk? – mert én csak így tudok. 🙂 Ez egy hosszú történet, akkor kezdem az elején. Nem tartoztam a legjobb tanulók közé, sosem kedveltem az erőltetett dolgokat, így aztán a továbbtanulásom is eléggé lekorlátozódott, mégpedig a váci egészségügyi szakközépiskolára, – oda még felvettek.:-) – ahol aztán le is érettségizem 1988-ban. A zenével nyolc évesen ismerkedtem meg a zeneiskola ütős tanszakán, és a dobolás azóta is az életem részeként van jelen. Nálam a zene és a kórházi munka kéz a kézben járnak. Az egészségügyi tanulmányaim elvégzése után, rögtön  munkába álltam Szentendrén mentősként. Ez a szerelem itt tartott húsz évig, minden percét élveztem, nagyon szép volt, kellett az adrenalin. Egyfajta doppingként éltem meg, hogy sosem tudtuk mire érkezünk ki egy helyszínnél, és a segíteni akarás, az emberek közelsége, az irántuk érzett és tanúsított szeretet mindig is ott élt bennem, kicsi korom óta. Ahogy megszülettem, már tudtam, hogy azért jöttem a világra, hogy segítsek. Aztán a sok emeléstől, cipekedéstől a derekam kicsit meg-rozzant és már a leszázalékoláson gondolkodtam, míg nem aztán újra rendbe jöttem és egy éven át egy szociális otthonban, majd házi betegápolóként dolgoztam, aztán hét évvel ezelőtt ide vezetett az utam, a Váci Irgalmasrendi Kórházba.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA      Ahogy Kovács Pétert kérdezgettem, átjárt engem is a nyugalom és a szeretet.

F. K: – Mint tudjuk, nem kapkodnak az ilyen jellegű munkakörért, ( betegeket ápolni, tisztába tenni, emelgetni, 24 órázni és mindezt valljuk meg, nagyon csekély fizetésért cserébe ) mégis itt vagy immáron hetedik éve. Azon felül, hogy segítesz, hogy szereted a  munkádat, mi az ami mégis itt tart, ami minden nap újra arra sarkall, hogy biciklire pattanj és “szolgálatba állj”?

K. P: – Nálam nagyon fontos az adni akarás, hiszen világéletemben úgy lettem nevelve, hogy adjak, a szüleim erre tanítottak. Sokan megkérdezik tőlem, hogyan tudom összeegyeztetni a “két életemet” egymással, – itt a csillogással teli fellépésekre utalok, amikor elegáns ruhában kilépek a színpadra és hol Hernádi Juditot, hol Eszményi Viktóriát kísérem dobon, hol meg a saját zenekarommal járom az országot, majd másnap bejövök a kórházba és súlyos beteg embereket ápolok, tisztázok, mosdatok. – Pedig semmi másról nem szól mindez, mint, hogy a rivaldafényben is és a betegágy mellett is éppúgy adok, magamból, szeretetet és ez nekem jó! Úgy tudom, hogy a betegek is azért szeretnek engem, mert imádok velük nevetni, bohóckodni, és még táncolni is szoktam nekik. Amikor bent vagyok náluk és elkezdem a “kis műsoromat”, abban a pillanatban elfelejtik, hogy tulajdonképpen miért is vannak ők itt. Próbálom ,,poénosra” venni az itt létemet, és amikor táncolok, bohóckodom és megsimogatom az arcukat, ők rám mosolyognak, látom rajtuk a pillanatnyi ragyogást és ez fantasztikus érzés! Szeretek adni, épp úgy, ahogy szeretni is nagyon, ez innen legbelülről jön. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA          Péter, egy szeretettel teli ember, vagy talán inkább érző szívű, földre-szállt  angyal. 

F. K: – Drága Péter, csodálatos, ahogyan szavakba öntöd a hivatásszereteted, és olyan jó látni, hogy valóban így van ez. Végigsétáltam veled a betegágyak között, láttam a nővérekkel, ápolókkal való kedves, fesztelen viszonyodat, és éreztem az őszinteséget a kopottas kezelőszékekre dőlve. Mindemellett tudom, hogy nem vagytok elkényeztetve fizetés és szabadság terén sem, az egészségügy még mindig periférián lebeg, egyre vékonyodik a cérna, és nálad? Te hogy bírod? És a családod?

K. P: – Valóban nem vagyunk túlfizetve, és az itteni munkám mellett, mint tudod zenélek is, azon felül, hogy a dob is egy szerelem, a megélhetéshez is hozzájárul, hiszen egy családot kell eltartanom. Akárhogyan is alakul, bármit hoz az élet, amíg lehet, én ezt a tevékenységet nem fogom abbahagyni, teszem míg bírja a lábam, a zene mellett. Szeretem ezt a munkahelyet, jó ide bejárni, még akkor is, ha olykor nagyon nehéz a többórás intenzív fizikai jelenlét, mégis örömmel teszem.  Egyedül a zenéből sem tudnék megélni,  – próbáltam – hiszen egy kongásnak azért nehezebb, mint mondjuk egy énekesnek, egy dobos azért többnyire háttérbe szorul. Így aztán, ahogy édesapám is mondta annak idején, fiam zenélhetsz, de mindenképpen kell egy másik tisztességes munka, amiből meg tudsz majd élni, és abszolút igaza volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA     Péter és a kölcsönvett fehér köpeny 🙂 / leginkább fehér póló és nadrág a munkaruha /

Én az egészségügyet választottam és nagyon beleszerettem ebbe a világba, bár véletlenül indult, mostanra szívügyemmé vált. A munka, az éjszakázás, a zene és a család? Beleszoktunk, mégis csak 27 éve dolgozom ápolóként, a feleségemmel pedig 10 éve vagyunk együtt, a nagyobbik lányom 7, míg a kisebbik 4 éves. Hmm…na az az igazság, hogy nem találkozunk sűrűn, miután valóban sokat éjszakázom, és egyre kevesebb az ápoló itt is, van úgy, hogy egyedül viszem az osztályt éjszaka 37 krónikusan súlyos beteggel és ez nagyon kemény. Az itteni jelenlét fizikai és szellemi síkon is frissességet és erőnlétet követel, hiszen 37 betegből, 34 fekvő beteget kell ellátni, emelni és így tovább.

F. K: –  Hogy is fogalmazzak, Péter, ez nagyon keményen hangzik és ahogy látom, egyáltalán nem minden pillanat felemelő itt  a kórházban, aki nem lépi át a küszöböt, talán sosem tudja meg, hogy valójában hogyan is zajlik egy ápoló mindennapja. Menjünk végig egy munkanapodon és kérlek avass be az olvasókat is a részletekbe.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

      Kovács Péter ápoló poénkodik, viccelődik…mosolyogva táncol a betegek között.

K. P: – Hétre jövök dolgozni, ilyenkor van a váltás. Reggel héttől este hétig, és este héttől reggel hétig dolgozunk, így váltakoznak a nappali és az éjszakás műszakok. Az osztályátadás után miután átnézzük a betegek éppen aktuális állapotát, elkezdjük a dolgunkat. Vegyünk példának egy éjszakai műszakot. Az összes betegünket letisztázzuk, vagyis pelenkát cserélünk, – ez 34 embert érint az ittlévők közül – és ha az ágynemű is megköveteli a frissítést, akkor természetesen ágyat húzunk. Ezután következik az esti gyógyszerek kiosztása, majd az éjszakai infúziók, injekciók beadása, és az egyéb speciális kezelések elvégzése. Fontos az állandó ébrenlét, a fokozott figyelem és a maximális jelenlét mind testben, mind agyban, hiszen egy ilyen osztályon bármi megtörténhet, nincs időhöz kötve. Óránként végigjárjuk a szobákat, hogy minden rendben van e, és ha bármi vészhelyzet adódik, azonnal szólunk az ügyeletes orvosnak, aki elvégzi a szükséges intézkedéseket. Miután az éjszaka nagy része lezajlott, hajnal háromkor elindulunk és végigmosdatjuk a betegeinket, ennek azért ők nem igazán örülnek ám, mégis muszáj ilyen korán kezdeni, hogy a reggeli váltásra végezzünk. Nagyjából így néz ki egy éjszakai munkavégzés nálunk, nem mondom, hogy könnyű feladat, ám szeretem amit csinálok, és a szeretet ereje megkönnyíti az olykor súlyosan nehéz pillanatokat is.

F. K: – Amikor itt vagy és  a munkád mellett marad még egy pici időd, tudom, hogy akkor néhány kedves meghitt pillanatot szentelsz a betegeidnek is, amitől mássá válik ez a munkavégzés. Mosollyal, szeretettel és jóízű humorral fordulsz feléjük, és nem csak te adsz, de tőlük is kapsz valami értékeset. Mesélnél nekünk erről?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Péterrel gyorsan repült az idő…csak úgy sziporkáztak a szeretet – gondolatok

K. P: – Igen, nagyon szeretem a betegeinket, és van olyan néni, nem is egy, akit – bár több közeli élő rokona is van – nem látogat senki. Ez mélységesen elszomorít, nem értem, de nem is akarok ebbe belemenni……………………………………………………………………………………………………… Ezek az emberek kihez forduljanak, ha bármi óhajuk, kívánságuk adódik, ha egy pohár vízre, netán egy csésze kávéra, vagy csak egy ölelésre vágynak? Én itt vagyok nekik. Beszélgetek velük, és még ha órákig tartó beszélgetésekre nem is, azért egy-egy jó szóra mindig jut idő. Tíz perc alatt képesek nekem elmesélni egy egész életet, a születésüktől, a mostani pillanatig és látom rajtuk, mennyire jól esik nekik, hogy valakinek elmondhatják. Ilyenkor megsimogatom az arcukat, rájuk mosolygok, és látom a csillogást a szemükben, ez fantasztikus érzés.. Amellett, hogy gyógyítunk, ápolunk, adnunk kell, valami többet, egy picikét, magunkból…. szeretettel érkezem és távozom a nap végén, az én életem erről szól!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ide nem kellenek szavak…

Érzékeny ember vagyok, sokszor megkönnyezem az élet törékeny pillanatait, olykor még egy filmen is sírni tudok, így aztán gondolhatod hány olyan helyzet adódik a munkám során, amikor meghatódom. Egyszer egy éjszakai beszélgetés folyamán egy kedves beteg, – akinek ugyan négy gyermeke van, mégsem látogatják őt –  rám nézett és ezt mondta:  ( bár régen történt, szó szerint próbálom idézni őt ) Péter, maga olyan rendes ember, akár lehetne a fogadott gyermekem is. No, ilyenkor azért rendesen küszködöm a könnyeimmel, ez egy őszinte visszajelzés volt egy olyan nénitől, aki nálunk feküdt egy ideig, majd szociális otthonba került. Egy nénitől, akit nem látogattak a gyermekei és én olyan voltam neki, mint egy fogadott gyerek, aki miközben hallgatja, megsimítja az arcát. Ez egy emlékezetes, megrendítő vallomás volt, amely szívből érkezett, de nekem bőven elég egy mosoly is tőlük. A “betegeim” rengeteget adnak nekem. Amikor bejövök és meglátnak, már mosolyognak, jókedvre derülnek és ők is velem együtt táncolnak az ágyukban. Kell ennél több? 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A folyosó díszei.

F. K: – Közeledik a karácsony, a folyosón gyertyák, kedves kis angyalok, adventi koszorúk jelzik az ünnep közeledtét. Hogyan tudtok egy kis ünnepi hangulatot, szeretet-érzést belevinni a betegek szomorú napjaiba, van valami ajándék, amit ők kapnak itt a kórházban?

K. P: – Van itt lent egy kis kápolnánk, és minden héten péntekenként misét tart az atya a legnagyobb kórtermünkben, amelyet a kápolnában és az összes betegszobában is kihangosítva hallani. Vannak önkéntes segítőink, akik tolókocsiban leviszik a betegek egy részét a kápolnához, így ők ott is hallgathatják a prédikációt. Szenteste kis meglepetéssel, – gyertyákkal, karácsonyi énekkel, szaloncukros csomagocskákkal – kedveskednek a segítőink ( katolikus egyháztagok, kóristák, művészek, önkéntesek ) azoknak, akik kénytelenek itt tölteni az ünnepeket. Vannak diákok a közeli katolikus iskolából, akik havonta egy-két alkalommal ide látogatnak és beszélgetnek a betegekkel. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ellátogattunk a felsőbb emeletekre is

Hála istennek már egyre több önkéntes jelentkezik hozzánk is, ennek ellenére, szükség van a segítőkre, így szeretettel várunk bárkit aki segíteni szeretne. Azokat, akik felolvasnak a betegeknek, vagy szólnak hozzájuk pár jó szót, kávét hoznak az automatából, beszélgetnek, esetleg leviszik őket sétálni a térre, elkél a segítség. Szenteste is dolgozunk, én akkor ugyan családos ember lévén otthon leszek, de 25.-én nappal és 26.-án este itt vagyok. Szilveszterkor zenélek a zenekarommal, ám az ünnepek alatt mindenki kiveszi a részét az itteni munkából is. A harmadik szinten nagyon jó gárda van, itt mindenki csapatmunkában dolgozik, amúgy az egész kórházban nagyszerű emberek jöttek össze, öröm velük dolgozni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Angyalok is vigyázzák az osztály betegeinek álmát.

F. K: – Vannak nehéz napjaid itt a kórházban, rengeteg impulzus ér, szomorú pillanatok váltják egymást, majd felmész a színpadra és ott kizenéled magadból a fájdalmas emlékeket, vagy hogy működik ez nálad? Amikor a rivaldafényben állsz, oda mit viszel magaddal? Ott is tudsz adni?

K. P: – Itt azért nagyrészt szomorú dolgok történnek, hiszen súlyos beteg emberek között vagyok nap, mint nap. Amikor a színpadra lépek, természetesen akkor is adni szeretnék, és ott valahogy elfelejtem ami itt történik…A dobogón nem sírhatok, valóban szívbéli mosollyal, “jólöltözetten” dobolok, boldog egészséges embereknek adva egy másfajta műsort. Az itteni dolgokat nem viszem oda, de az adni akarás ugyanúgy megvan mindkét oldalon. A családba szintúgy nem viszem haza a fájdalmas történeteket, bár teljesen nem tudom kizárni ezt a világot, hiszen  a részese vagyok, így aztán amikor hazaérek, a megható, szép dolgokról mesélek a feleségemnek. 

F. K: – Pár rövid kérdés következik, amely megmutat belőled egy picike személyes részletet, nem mintha a beszélgetésünk egy kicsit is személytelen lenne, sőt… 🙂 akkor hát jöjjenek a villámkérdéseink.

  • Mottó, hivatás, hobbi, sport, majd az elengedhetetlen három kívánság a karácsonyi aranyhaltól és végül egy üzenet a világ összes emberének?
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

                           Mindig kell, hogy jusson idő egy mosolyra, egy kedves szóra. Péter, Kati nénivel.          

K. P: Szeretek szeretni! Ez a mottóm. Ez az életem! Hivatás? A munkám a hivatásom, az egészségügy és a zene. Hobbim a horgászat, imádom! Ami a sportot illeti, hát épp elég mozgást igényel a kórházágyak melletti jelenlét, emellett sportszerűen biciklizem, télen-nyáron két-keréken járok dolgozni. Három kívánság? Húúú…elsősorban azt kívánom, hogy mindenekelőtt egészség legyen a családban, másodikként azt kérném, hogy minden ember tanuljon meg szeretni. És harmadik kívánságként, a “földön maradva” azt kérem, hogy végre fizessük ki a hitelünket. Végül, de nem utolsósorban azt üzenem a világ összes emberének, hogy mindenképpen szeressék egymást addig amíg lehet, mert sosem tudni, hogy meddig szerethetünk, és lesz e másnap. Nem tehetek róla, én szeretek szeretni, ilyen a természetem!  

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kép-alá: Balról jobbra, Csákvári Éva ápolónő, Kristófné Policsán Erzsébet, osztályos  nővér és Kovács Péter ápoló.

váci kórház frontSzerkesztői utóirat:

Kint már besötétedett, szép lassan a váci főtéren, majdan a kórház ablakaiban is felgyúltak a karácsonyi fények. Nehezen akaródzott hazaindulnom……………………………… nem könnyű ám egy olyan helyről elindulni, ahol a “mi Péterünk” és a sürgő-forgó mosolygó nővérek egy csésze finom gőzölgő teával, és édesen krémes csokoládéval kínálnak, ahol a hosszú beszélgetésünk alatt minden kívánságomat lesve, szeretettel vesznek körül. Mindezt egy olyan helyen teszik, ahol nagyon súlyos fájdalmakkal küszködő betegek fekszenek és ahol minden lépéssel egy újabb élet-halál harc veszi a kezdetét. Csodálatos ajándékot kaptam ezektől az emberektől, beleláttam a nehéz mindennapokba, éreztem az átosonó szeretetet a folyosókon, és a nap végén, már magam is másként léptem ki azon a bizonyos küszöbön. Péter mosolyogva átölelt és biciklijére pattanva, kisvártatva eltűnt a macskaköves utcácskák ködbe borult sűrűjében.

Frenyó Krisztina

Karácsonyi fényestér

 

Csináld magad / Karácsonyi girland fenyőtobozból

Kedves olvasóm!   Hozzád szól most levelem, hiszen gyors-léptékben közeleg a karácsony és remélem a te szívedben is épp olyan jóleső izgalom honol, mint az enyémben. Mától, minden nap küldök egy kis inspirációs ötletet, amelyhez nem igazán van szükség duzzadó pénztárcára, sem csillogó pénzérmékre, ám egy kis leleményességre és rád mindenképp! Tárd ki a szíved, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-15.

fenyőtobozgirland

Kedves olvasóm!

 

Hozzád szól most levelem, hiszen gyors-léptékben közeleg a karácsony és remélem a te szívedben is épp olyan jóleső izgalom honol, mint az enyémben. Mától, minden nap küldök egy kis inspirációs ötletet, amelyhez nem igazán van szükség duzzadó pénztárcára, sem csillogó pénzérmékre, ám egy kis leleményességre és rád mindenképp! Tárd ki a szíved, nyisd ki a szemed és vedd észre, hogy jártadban-keltedben mennyi csoda hever a lábad előtt, tudtad, hogy tiéd a világ? Hát, élj vele!

 

Kellékek: olló, zsineg, zsineg, 18 fenyőtoboz, gumikesztyű (ha a kúp borítja, azaz fenyő-SAPKA).

Útmutató:

 1. Adott, hogy legyen néhány fenyőtobozod, menj kirándulni és nézz körül, még van több mint egy heted rá. Budapesten és a távolabbi városokban, falvakban akad bőven, romantikus parkokban, izgalmas erdeinkben szintúgy találsz. Ha máshol nem is, de a szomszéd néninél biztosan rálelsz néhányra.  Az alábbi képen látható egy egy sor különböző fenyőtoboz, ezek közül a nagyobbakat ajánlom ehhez a girlandhoz, hogy jól mutasson és jól tudd rögzíteni őket. 

fenyőtobozgirland készítés 1

2. Vágj egy hosszú madzagot, és indítsd a csomózást  a fenyőtobozokkal. Kötözd egy szálra őket végig, mind a 18 fenyőtobozt a zsinórra, egymáshoz kötve-fűzve, nagyjából egy hüvelyk távolságra egymástól.

 

fenyőtobozgirland készítés 2.

3. Amikor felfűzted a fenyőtobozokat, és mind a 18 fent van, akkor lazán csavard meg őket a zsineg körül, majd a füzér két végén, egy horgot tekerj, két kis akasztó hurkot, és tekerd el őket, mint amikor elvarrod a  cérnát, szóval úgy akasztgass, tekerj, horgozz, hogy tartós füzéred készüljön, hiszen ez lesz az ablakod, az otthonod legszebb része!

 

fenyőtobozgirland kész 4.fenyőtoboz girland kockás inges lánnyal

Ez az erdei fenyőtoboz-girland, tökéletes díszítő eleme ősszel és télen az otthonodnak, és nem utolsósorban betölti a házadat a fenyő mennyei utánozhatatlan illata! Kalandra fel! 🙂

Frenyó Krisztina

Egy régi Adventi történet

Egy decemberi este elindultunk a két kislányommal hazafelé a szakadó hóban, egy olyan nap után, mint oly sokszor akkoriban, teli küszködéssel, harccal a faggyal szemben és – ki-ki a maga módján- szívünkben apró félelmekkel. Vacogva fogtuk egymás kezét és énekeltünk. Húztuk magunk után az ajándékoktól duzzadó szemeteszsákot, mert abba pakoltam a lányoknak szánt meglepetéseket. Akárhogy […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-08.

adventi történet fehér házikó kiemelt képEgy decemberi este elindultunk a két kislányommal hazafelé a szakadó hóban, egy olyan nap után, mint oly sokszor akkoriban, teli küszködéssel, harccal a faggyal szemben és – ki-ki a maga módján- szívünkben apró félelmekkel. Vacogva fogtuk egymás kezét és énekeltünk. Húztuk magunk után az ajándékoktól duzzadó szemeteszsákot, mert abba pakoltam a lányoknak szánt meglepetéseket. Akárhogy is volt, mindig kínosan ügyeltem arra, hogy a gyermekeim ne érezzék a saját kis “szánalmas nyomorunkat”, ami így utólag nézve, persze nem volt olyan borzalmas, de akkortájt sokszor elviselhetetlennek tűnt. Timi lányom, hogy oldja a feszültséget, egy sajátos kis dalt rögtönzött és az álmos kishúgát is jókedvre derítve rákezdett: “Nem bírom a, nem bíromacsomagot, nem bírom a, roma, roma, roma, romacsomagot”…és ez így ment egészen hazáig. Kínomban én is dalolni kezdtem, és végül kacagásba torkollott a szomorúság. Otthon aztán a kihűlt házikó várt bennünket, de hazatérve, magamhoz öleltem a két kis apróságot és gyertyát gyújtva éreztem, hogy a szívem csordultig megtelik szeretettel. Ahogy ráeszméltem, hogy elfagyott a víz a csapban és mínuszt jelzett odabent a hőmérő higanyszála, megpróbálkoztam a lehetetlennel és elkezdtem életet lehelni a kis vaskályhába. Timikém segített a begyújtásban, pedig akkor még kicsi volt ő ehhez a feladathoz. – nem neki kellett volna – Túl a bosszankodáson és amikor már melegedni kezdett a kis otthonunk, rájöttem minden a legnagyobb rendben van, már ami a körülményekhez képest az állapotot illeti. Cinkosan összenéztünk mi a hármas szupercsapat és úgy döntöttem, miért ne lehetne idén előbb karácsony, mint máskor. Így aztán előrehoztuk a karácsonyestét. Feldíszítettük a mi kis ágrólszakadt karácsonyfánkat, amit szintén izgalmas módon vonszoltunk haza a hóban. – valakinek leégett a faluban a fenyőfája, de a teteje csodák csodájára túlélte a tüzet, így aztán hozzánk kerülhetett. – Az ajándékokat szépen sorban kikészítettem és valami gyors rögtönzött vacsora után, átadtam a gyermekeimnek. A lányok nem tudták mire vélni az előrehozott ünnepet, ám hamar átadták magukat a spontanitás örömének. Hirtelen felindulásból tettem mindezt, ám csupaszívből. A párás ablakra szívecskéket és angyalokat leheltünk, és orrunkat az üvegre tapasztva lestük a szakadó hóesést. Boldogok voltunk, csak úgy! Azóta sok-sok év eltelt, ám erre a rendhagyó különös karácsonyra míg élünk, mindhárman emlékezni fogunk. Mert sokszor a jó dolgok, csak úgy megtörténnek velünk, és bizony van amihez át kell élnünk teljes szívből a szegénységet, a szomorúságot és a nélkülözést, hogy utána sokkal inkább megélhessük az örömöt és a boldogságot. Látni akkor a ragyogó arcocskákat a kályha éledő melegénél, nagyobb ajándék volt nekem, mint bármi a világon!

Frenyó Krisztina

Advent karácsony borító advent történet

A szerkesztő levele / Decemberi Feeling

Kedves Olvasóink! Miközben fő a konyhában a húsleves, és türelmesen várakozik a túrógombóc a forró gőzfürdőjére, én azon gondolkozom mit is írjak nektek, így rendhagyó kedden. Na nem azért, mintha nem lenne mondanivalóm, sőt…A bőség tengerében lubickolok, és beszámolni-valóm is akad rengeteg. Először is engedjétek meg, hogy köszöntselek benneteket December első keddi napján és abból […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-03.

Hello decembe rmasnival gyertyafényesKedves Olvasóink!

Miközben fő a konyhában a húsleves, és türelmesen várakozik a túrógombóc a forró gőzfürdőjére, én azon gondolkozom mit is írjak nektek, így rendhagyó kedden. Na nem azért, mintha nem lenne mondanivalóm, sőt…A bőség tengerében lubickolok, és beszámolni-valóm is akad rengeteg. Először is engedjétek meg, hogy köszöntselek benneteket December első keddi napján és abból az alkalomból is, hogy együtt átléptünk  Advent reményekkel teli küszöbén! Remélem sürögtök-forogtok a munka után, mellett az otthonotokban és akármilyen, bármilyen, valamilyen koszorút készítetek ügyes kezeitekkel az asztalközépre, ajtódísznek. Tudjátok mit? Hámozzunk narancsot, citromot, és karikázzuk fel őket héjastul is, hogy mennyei illatukkal elárasszák az otthonunkat, szárítsuk őket a kályhán, radiátorokon, – kinek mije van – és függesszük az ablakokba. Karácsonyig, napról napra érkezem Adventi ötletekkel, kreatív praktikákkal anyuciknak, apuciknak és gyerekeknek is, korhatártól és nemtől függetlenül.:-) Hozok különleges recepteket és természetesen tőletek, olvasóimtól is várom az ünnepi finomságok leírását, ha lehet képes formában, hogy körbeadhassuk, közzétehessük mindenki számára! Még ma beindul a nagy receptverseny, és reménységünk szerint hamarosan elérjük a nyolcszáz lájkot az oldalon, és akkor valaki hazaviheti a Heavenly életvizet is még Karácsony előtt. 🙂 Számítok az aktív együttműködésetekre! – több kéz, több like, több érdeklődés, több életvíz! 🙂 – Mi bajunk lehet, hisz odakint süt a nap, arcunkra pír rajzolódik ugyan, és estére van, hogy lefagy az orrunk a hidegtől, no de kérem, elvégre December van, vagy mi a szösz, nem igaz?:-) Sétáljatok a természetben, zöld, vagy kivilágított ligetekben, patakparton, a hegyekben és a víz közelben, és csendesen, elgondolkodva, kicsit magatokba bújva, – abba  a legbelső vacokba – készülődjetek az ÜNNEPRE! Készítsetek saját kezűleg ajándékokat a családtagoknak, szeretteiteknek, mert az a legnagyobb öröm, amikor meglepünk valakit a magunk által készített névre szóló figyelmességgel, amikor azt az időt Csak Rá Fordítjuk! Meglátjátok megtérül a figyelmesség, akár egekig szálló kacaj, akár egy titkolni próbált, szelíden legördülő könnycsepp formájában. Ebben segítek, találtam nagyon egyszerű, kedves és könnyen elkészíthető nagyszerű ajándékötleteket.   Hölgyeim, Uraim, Gyerkőcök, akkor kalandra fel, lustaságot, nemtörődömséget félrerakni és a soron következő szappanopera, vagy az esti kocsma, netán egy bugyuta pláza-túra helyett, most szenteljük az időt valami másra, valami jobbra, izgalmasabbra közösen! Meglátjátok, egy kellemesen fülbemászó muzsikával a háttérben, az asztalon gőzölgő tea,  vagy habos kávé társaságában, csillagánizs és cubebabors illatba burkolózva, isteni élmény lesz a készülődés. És közben szívünk, csordultig megtelik szeretettel! Mert adni jó!

Legyen egy Fantasztikus hetünk újra együtt veletek, szeretetteljes Feelinggel!

Frenyó Krisztina