karácsony címkéhez tartozó bejegyzések

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Hihetetlen,  hogy így eltelt ismét egy hét, és beléptünk november utolsó hetébe, mégis igaz. Már alig maradt falevél, amely kapaszkodna az ágba, leginkább szelíden fejet hajtva megadva magukat a természet rendjének, utolsó őszi táncukat ellejtve hagyják, hogy tovább repítse őket a szél. Bár az egész város karácsonyi díszkivilágításban úszik és az üzletek polcain […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-25.

tea pulcsis lány részlet enteriörKedves Olvasóink!

Hihetetlen,  hogy így eltelt ismét egy hét, és beléptünk november utolsó hetébe, mégis igaz. Már alig maradt falevél, amely kapaszkodna az ágba, leginkább szelíden fejet hajtva megadva magukat a természet rendjének, utolsó őszi táncukat ellejtve hagyják, hogy tovább repítse őket a szél. Bár az egész város karácsonyi díszkivilágításban úszik és az üzletek polcain roskadoznak az ünnepi csecsebecsék, engedtessék meg nekem, hogy én ezt ne tartsam normálisnak, és nem is tartom helyénvalónak. Hogy miért? Mert mindennek megvan a maga ideje: a vetésnek, az aratásnak, a bánatnak, az örvendezésnek és ugyanígy az ünnepre hangolódásnak, erre ,,találták ki a jó öreg” Adventet. Hosszú évtizedekig működött, hogy négy hét alatt készülődtünk a karácsonyra, és valahogy mindig elkészültünk, most miért ne működhetne? Igazándiból úgy gondolom, hogy itt is csupán üzleti fogásról és instant megoldásról beszélhetünk. Napjainkra jellemző módon, mindent gyorsan, előre és azonnal akarunk, nem tudunk várni, kihalófélben van a türelem és ez nagy baj. Lehet, hogy demagóg gondolatmenetet dédelgetek a szívemben, de valahogy mégiscsak úgy érzem, jobb volt a ” mi korunkban” karácsonyvárónak lenni. Egész évben erre a szent időszakra vártunk, és igazán arra az egy hosszú éjszakára, amely a karácsonnyal volt egyenlő. Tudtuk, hogy ha hónapokon át nem is, ám aznap este narancs, banán és dió kerül az asztalra, és biztosan lesz kacsa, vagy pulyka is. Izgatottan vártuk a csodás ünnepet, és heteken át ragasztottunk, rajzoltunk, majd ha édesanyánk engedte, a sütésben is segédkeztünk. És, – igen éssel kezdem a mondatot – piros pozsgás arccal szaladtunk a ropogó, szikrázó hóban hazafelé a karácsonyi mise után.  Otthon aztán az egész család körülülte az ünnepi asztalt, nagymamástul, nagybátyástul, mindenestül. Valahogy mindig elfértünk, akkor is, amikor egy panellakásban laktunk kilencen, és még a nagymamáknak is jutott hely. Hogy is van ez? Megnőttek a házaink és a szívünk meg összement?  Ha így van, akkor épp ideje magunkba szállnunk egy kicsit, és elgondolkodnunk azon, hogyan és hol lehetne a szívnövesztőszerünket beszerezni, – azért még lehet kapni – csak ne a plázákban keressétek. Még mindig van egy hetünk Advent első vasárnapjáig, addig élvezzük még a november áldásos hatásait, és ne akarjuk siettetni az ünnepet, úgyis olyan gyorsan tovaszáll. Tanuljunk meg újra izgatottan, türelemmel várakozni, készülődni és nyitott szívvel járni az utcán, hátha akad olyan, akin még mi is segíthetünk. Legyen csodás hetünk újra együtt veletek, a ráhangolódás és a szeretet feelingjével karöltve! 

Frenyó Krisztina

Köztünk élnek / Zala Gyula sakkjátszmái

Elöljáróban: Zala Gyula neve sokaknak ismerősen csenghet, ám vannak akik – magamat is beleértve – sokáig csak  “Gyula Bácsinak ismerték a faluból”.  Gyula Bácsi, – én így szólítom, már csak tiszteletből is – sokat szokott mesélni a régmúlt legendás sakkjátszmáiról, és ő az aki napjainkig is aktív képviselője ennek a sportágnak. Zala Gyula, kicsi korától […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-26.

Régmúlt rovat sakk Zala Gyula borítóképElöljáróban: Zala Gyula neve sokaknak ismerősen csenghet, ám vannak akik – magamat is beleértve – sokáig csak  “Gyula Bácsinak ismerték a faluból”.  Gyula Bácsi, – én így szólítom, már csak tiszteletből is – sokat szokott mesélni a régmúlt legendás sakkjátszmáiról, és ő az aki napjainkig is aktív képviselője ennek a sportágnak.

Zala Gyula, kicsi korától kezdve sakkozik, minden 1947-ben kezdődött, az akkor 5 éves kisgyermek édesanyjának vendéglőjében. Korán felfigyeltek a kis Gyula különös tehetségére. Édesapja, – aki maga is nagy sakkversenyző volt – szerettette meg vele a játék örömét, az egészséges versenyszellemet, és a logikával összekapcsolt koncentrálás minden izgalmát. Máig, szinte nincs olyan hétvége, hogy a sokat megélt örökifjú Gyula Bácsi ne lenne ott valamelyik versenyen, és ne érne el valami említésre méltó eredményt. Sok díjjal büszkélkedhet, – 2374 egyéni csúcs -aranyosan és ezüstösen csillogó helyezéseket tudhat magáénak egyéni és csapatversenyekben egyaránt.  A tizenkét fordulós Szobi Házi Bajnokságon kilencből, nyolcszor első, és csupán egyszer lett második. “Viccesen azt mondta, szerencséje volt állítólag.” Még két forduló hátra van, így izgulhatunk az eredményekért. – Számomra az a fontos, hogy a csapat elérje a bajnokságot, és aztán a nyereményt fogyasszuk el együtt egy közös baráti vacsora alkalmával. Ez minden vágyam. – nyilatkozta Zala Gyula. Gyula Bácsi, majdnem mindenhová biciklivel érkezik, és a sakkeredményeit tekintve a jó fizikai kondi, a szellemi erőnlétben is megmutatkozik. Amikor elkezd a sakkról anekdotázni, olyankor megszűnik számára a külvilág, szinte nincs olyan beszélgetés, ahol édesapjáról meg ne emlékezne, és mindig büszkén mesél a gyermekkori, ifjúkori emlékekről, közös sikerekről. A különleges könyvbe, amelyet édesapja ajándékaként őriz a mai napig, volt szerencsém belelapozni, Gyula Bácsi méltán büszke erre a rendkívüli ajándékra.

régmúlt rovat sakk könyvborítóRégmúlt rovat sakk. Gyula Bácsi

Az alábbi képekkel és  a verssel, Gyula Bácsi és édesapja,  Zala  Dezső előtt tisztelgünk, valamint szívből gratulálunk Zala Gyulának a sorozatos sikereihez, a győzelmekhez, hiszen a verseny és  a játék szeretete már  önmagában is győzelem!

régmúlt rovat sakk apa-fia

Zala Dezső fiával, Gyulával

Régmúlt rovat sakk vers közeli

Zala Dezső, fiához írt verse

A hétvégi verseny közeledtével, mi is szorítunk Gyula Bácsinak, mi mást is mondhatnánk:     csak így tovább!

Frenyó Krisztina