szerkesztő címkéhez tartozó bejegyzések

A szerkesztő levele / bilincsben

…a legjobban az bánt, hogy megengedtem magamnak, hogy szép lassan körbefonjanak a láncok, és beletörődve újabb bilincseket kattintgatok magamra…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-04-13.

kiemeltkép bilincsbenkézKedves Olvasóim!

Egy kis ideje már nem írok nektek levelet, ám most újra visszatérek a régi szokásomhoz, és ezentúl, hétről hétre megleplek benneteket a soraimmal. Azért is, mert hiányoztok, és azért is mert hiányzik a mondanivaló, az útravaló, amit én is úgy kapok, és legyen az egy érzés, egy dallam, ami elindít az üzenet útjain, mindenképpen át szeretném nektek nyújtani.

rózsaszín szabadságHogy van az, hogy gyermekkorunkban olyan könnyedén ugrándozunk, szinte szárnyra kapva suhanunk át a világon és annyira, de annyira egyszerűnek tűnik minden? Emlékeztek arra a kisgyerekre, aki egy tölcsér fagyitól, vagy egy vasárnapi lubickolástól a mennyországba érezte magát, és ha netán az apukája odaült az ágya szélére mesét olvasni, madarat lehetett volna vele fogatni? Hol van ez az aprócska kisember? Hová tűnt? Miért nem szárnyalunk, hogy hogy nem táncolunk önfeledten és ugrálunk páros lábbal a lépcsőkön a város színes forgatagában? Valóban meghalt volna az az aprócska lény bennünk, és valóba ennyire fojtogat az életünk?

láncalábonfekvőcikkbeMinap egy szép dallamcsokrot hallgatva, könnyek szöktek a szemembe, és nem csupán a meghatottságtól. Talán azért is, mert a hétköznapok sokszor süketté tesznek és nem tűnik fel a kiabáló fájdalom, ám ilyenkor ha megnyitja valami  azt a szívkaput, akkor nincs menekvés, elementáris erővel tör rám az emlékezés. Eszembe jutnak a megfáradt gyönyörű emlékek, a fiatalság édes ízét érzem az ajkaimon, ilyenkor a harmatos kamaszkor cukor-illata száll a levegőben és igen, sajnálom magam. Sajnálom a tovatűnt gyermekkort, – akármilyen is volt – és a legjobban az bánt, hogy megengedtem magamnak, hogy szép lassan körbefonjanak a láncok, és beletörődve újabb bilincseket kattintgatok magamra, pedig csak egyetlen egy mozdulat, egy aprócska elhatározás és kinyithatom a lakatot, hiszen nálam van a kulcs, mindennek a kulcsa.

állóképNem is értem, hogy mi emberek miért bonyolítjuk a mindennapjainkat, amikor olyan egyszerűen élhetnénk, sokszor a sok agyalgatás helyett, csupáncsak döntenünk kellene, latolgatás, filozofálás nélkül. És, hogy miért nem megy ez olyan könnyen, mint a karikacsapás? – Itt jönnek képbe, a gyerekkori ideológiák, a belénk rögzült nevelési és hozott sztereotípiák, a szokásaink, és a mindennél erősebb félelmeink. –

láncrózsafekvőcikkbe LánclakatfekvőSzurok Tibor fotó

Szurok Tibor fotója

Na nekem ebből lett elegem, újra szabad akarok lenni és kidobom egy zsákba a félelmeimet, ezt a zsákot egy olyan mély szakadékba hajítom, ahová nem tudok utána menni, mert ez a lényeg: végleg el kell őket engedni. Amilyen messzire csak tudjuk, hajítsuk el őket, legjobb, ha minden sérelmünket, kővé keményült könnyeinkkel együtt kiírjuk egy papírra – vegyünk elő nyugodtan egy A-4-es lapot -és elégetjük forró tűzben, majd lehúzzuk azon a bizonyos helyen, hogy még véletlenül se maradjon utánuk por, sem hamu. Kezdetnek ez elég lehet. Ki tart velem?

deszkás lányKezdjük a hetet, az elengedés és a megengedés feelingjével, mosolyogva, együtt veletek!

Frenyó Krisztina

 

 

A szerkesztő újévi levele

Kedves Olvasóim! Köszöntelek benneteket ebben a cseppet sem megszokottan induló új esztendőben! Miről is szólhat a szerkesztő újévi levele? Változások vannak készülőben mindenfelé, és ez bizony a levegőben, a saját bőrünkön, és szinte mindenhol érezhető. Változékony az időjárás odakint, és emiatt csökken a reakcióképességünk, valamint a frontra érzékenyebbeket makacs rosszullétek  kerítik hatalmukba. Vírus és bacilushalmaz […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-12.

a szerkesztő levele csaj ír naplót

Kedves Olvasóim!

Köszöntelek benneteket ebben a cseppet sem megszokottan induló új esztendőben! Miről is szólhat a szerkesztő újévi levele? Változások vannak készülőben mindenfelé, és ez bizony a levegőben, a saját bőrünkön, és szinte mindenhol érezhető. Változékony az időjárás odakint, és emiatt csökken a reakcióképességünk, valamint a frontra érzékenyebbeket makacs rosszullétek  kerítik hatalmukba. Vírus és bacilushalmaz mindenütt…mit is tehetnénk, hogy is vehetnénk fel a harcot, ennyi veszedelmes ellenséggel szemben?

Amit mi emberek megtehetünk a saját testi és lelki egészségünkért, azt meg is kell tennünk. Különösen akkor, amikor 2014-et írunk a naptárban, amikor lépten nyomon negatív hírektől harsognak a média-csatornák, amikor gyermekek halnak meg édesanyjuk karjaiban, amikor szülőanyák maradnak a szülőágyon örökre, amikor egy “véletlen baleset során” kómába kerül egy világszerte ismert és közkedvelt világbajnok autóversenyző. Vigyázzatok magatokra, azaz vigyázzunk magunkra és legyünk sokkal körültekintőbbek, mint eddig, ez már egy felgyorsult világ, telis-tele feszültséggel, stresszel és olyan irreálisan magas elvárásokkal, hogy ember legyen a talpán, aki maradéktalanul meg tud ennek felelni. És ha mégis sikerül, akkor nagy valószínűséggel heti egyszer minimum látogatói leszünk valamelyik illusztris pszichiátriai rendelésnek, pánik-beteg szakambulanciának, vagy nem.:-) Min múlik mindez? Talán azon, hogy mennyire vagyunk hajlandóak beállni a sorba, átengedni magunkat a nyomásnak, netalán felvenni a kesztyűt és harcolni önmagunkért, a lelki békénkért, a fizikai állóképességünkért, és igen, ha kell, az életünkért. És, hogy biztosan kell e ez a háború? Úgy gondolom, ha önmagunk és a családunk a tét, semmilyen harctól nem szabad visszariadnunk, főként ha szelíd, nyugodt, ám kemény az a csata. A frekvencia, na az a legfontosabb, mégpedig, hogy az agyunk melyik csatornára hangolódik a leginkább. Mert, bármennyire is hihetetlen, az egészségünk, és éppúgy a betegségünk is, elsősorban fejben dől el, mint ahogyan a világon szinte minden. Ezen a héten, hihetetlen gyógyulásokról, pszichikai tanulmányokról, és más nagyon komoly dolgokról is olvashattok majd, ám addig is induljon a hetünk életvidám, egészségtől kicsattanó feelinggel, együtt veletek!

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele / Decemberi Feeling

Kedves Olvasóink! Miközben fő a konyhában a húsleves, és türelmesen várakozik a túrógombóc a forró gőzfürdőjére, én azon gondolkozom mit is írjak nektek, így rendhagyó kedden. Na nem azért, mintha nem lenne mondanivalóm, sőt…A bőség tengerében lubickolok, és beszámolni-valóm is akad rengeteg. Először is engedjétek meg, hogy köszöntselek benneteket December első keddi napján és abból […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-03.

Hello decembe rmasnival gyertyafényesKedves Olvasóink!

Miközben fő a konyhában a húsleves, és türelmesen várakozik a túrógombóc a forró gőzfürdőjére, én azon gondolkozom mit is írjak nektek, így rendhagyó kedden. Na nem azért, mintha nem lenne mondanivalóm, sőt…A bőség tengerében lubickolok, és beszámolni-valóm is akad rengeteg. Először is engedjétek meg, hogy köszöntselek benneteket December első keddi napján és abból az alkalomból is, hogy együtt átléptünk  Advent reményekkel teli küszöbén! Remélem sürögtök-forogtok a munka után, mellett az otthonotokban és akármilyen, bármilyen, valamilyen koszorút készítetek ügyes kezeitekkel az asztalközépre, ajtódísznek. Tudjátok mit? Hámozzunk narancsot, citromot, és karikázzuk fel őket héjastul is, hogy mennyei illatukkal elárasszák az otthonunkat, szárítsuk őket a kályhán, radiátorokon, – kinek mije van – és függesszük az ablakokba. Karácsonyig, napról napra érkezem Adventi ötletekkel, kreatív praktikákkal anyuciknak, apuciknak és gyerekeknek is, korhatártól és nemtől függetlenül.:-) Hozok különleges recepteket és természetesen tőletek, olvasóimtól is várom az ünnepi finomságok leírását, ha lehet képes formában, hogy körbeadhassuk, közzétehessük mindenki számára! Még ma beindul a nagy receptverseny, és reménységünk szerint hamarosan elérjük a nyolcszáz lájkot az oldalon, és akkor valaki hazaviheti a Heavenly életvizet is még Karácsony előtt. 🙂 Számítok az aktív együttműködésetekre! – több kéz, több like, több érdeklődés, több életvíz! 🙂 – Mi bajunk lehet, hisz odakint süt a nap, arcunkra pír rajzolódik ugyan, és estére van, hogy lefagy az orrunk a hidegtől, no de kérem, elvégre December van, vagy mi a szösz, nem igaz?:-) Sétáljatok a természetben, zöld, vagy kivilágított ligetekben, patakparton, a hegyekben és a víz közelben, és csendesen, elgondolkodva, kicsit magatokba bújva, – abba  a legbelső vacokba – készülődjetek az ÜNNEPRE! Készítsetek saját kezűleg ajándékokat a családtagoknak, szeretteiteknek, mert az a legnagyobb öröm, amikor meglepünk valakit a magunk által készített névre szóló figyelmességgel, amikor azt az időt Csak Rá Fordítjuk! Meglátjátok megtérül a figyelmesség, akár egekig szálló kacaj, akár egy titkolni próbált, szelíden legördülő könnycsepp formájában. Ebben segítek, találtam nagyon egyszerű, kedves és könnyen elkészíthető nagyszerű ajándékötleteket.   Hölgyeim, Uraim, Gyerkőcök, akkor kalandra fel, lustaságot, nemtörődömséget félrerakni és a soron következő szappanopera, vagy az esti kocsma, netán egy bugyuta pláza-túra helyett, most szenteljük az időt valami másra, valami jobbra, izgalmasabbra közösen! Meglátjátok, egy kellemesen fülbemászó muzsikával a háttérben, az asztalon gőzölgő tea,  vagy habos kávé társaságában, csillagánizs és cubebabors illatba burkolózva, isteni élmény lesz a készülődés. És közben szívünk, csordultig megtelik szeretettel! Mert adni jó!

Legyen egy Fantasztikus hetünk újra együtt veletek, szeretetteljes Feelinggel!

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Hihetetlen,  hogy így eltelt ismét egy hét, és beléptünk november utolsó hetébe, mégis igaz. Már alig maradt falevél, amely kapaszkodna az ágba, leginkább szelíden fejet hajtva megadva magukat a természet rendjének, utolsó őszi táncukat ellejtve hagyják, hogy tovább repítse őket a szél. Bár az egész város karácsonyi díszkivilágításban úszik és az üzletek polcain […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-25.

tea pulcsis lány részlet enteriörKedves Olvasóink!

Hihetetlen,  hogy így eltelt ismét egy hét, és beléptünk november utolsó hetébe, mégis igaz. Már alig maradt falevél, amely kapaszkodna az ágba, leginkább szelíden fejet hajtva megadva magukat a természet rendjének, utolsó őszi táncukat ellejtve hagyják, hogy tovább repítse őket a szél. Bár az egész város karácsonyi díszkivilágításban úszik és az üzletek polcain roskadoznak az ünnepi csecsebecsék, engedtessék meg nekem, hogy én ezt ne tartsam normálisnak, és nem is tartom helyénvalónak. Hogy miért? Mert mindennek megvan a maga ideje: a vetésnek, az aratásnak, a bánatnak, az örvendezésnek és ugyanígy az ünnepre hangolódásnak, erre ,,találták ki a jó öreg” Adventet. Hosszú évtizedekig működött, hogy négy hét alatt készülődtünk a karácsonyra, és valahogy mindig elkészültünk, most miért ne működhetne? Igazándiból úgy gondolom, hogy itt is csupán üzleti fogásról és instant megoldásról beszélhetünk. Napjainkra jellemző módon, mindent gyorsan, előre és azonnal akarunk, nem tudunk várni, kihalófélben van a türelem és ez nagy baj. Lehet, hogy demagóg gondolatmenetet dédelgetek a szívemben, de valahogy mégiscsak úgy érzem, jobb volt a ” mi korunkban” karácsonyvárónak lenni. Egész évben erre a szent időszakra vártunk, és igazán arra az egy hosszú éjszakára, amely a karácsonnyal volt egyenlő. Tudtuk, hogy ha hónapokon át nem is, ám aznap este narancs, banán és dió kerül az asztalra, és biztosan lesz kacsa, vagy pulyka is. Izgatottan vártuk a csodás ünnepet, és heteken át ragasztottunk, rajzoltunk, majd ha édesanyánk engedte, a sütésben is segédkeztünk. És, – igen éssel kezdem a mondatot – piros pozsgás arccal szaladtunk a ropogó, szikrázó hóban hazafelé a karácsonyi mise után.  Otthon aztán az egész család körülülte az ünnepi asztalt, nagymamástul, nagybátyástul, mindenestül. Valahogy mindig elfértünk, akkor is, amikor egy panellakásban laktunk kilencen, és még a nagymamáknak is jutott hely. Hogy is van ez? Megnőttek a házaink és a szívünk meg összement?  Ha így van, akkor épp ideje magunkba szállnunk egy kicsit, és elgondolkodnunk azon, hogyan és hol lehetne a szívnövesztőszerünket beszerezni, – azért még lehet kapni – csak ne a plázákban keressétek. Még mindig van egy hetünk Advent első vasárnapjáig, addig élvezzük még a november áldásos hatásait, és ne akarjuk siettetni az ünnepet, úgyis olyan gyorsan tovaszáll. Tanuljunk meg újra izgatottan, türelemmel várakozni, készülődni és nyitott szívvel járni az utcán, hátha akad olyan, akin még mi is segíthetünk. Legyen csodás hetünk újra együtt veletek, a ráhangolódás és a szeretet feelingjével karöltve! 

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink!   Bizonyára észrevettétek, hogy kissé elmaradtak a tőlem megszokott levelek, illetve nem mindig hétfőn írom nektek, ahogy most is. Ennek számtalan oka van, nem mennék bele… Egyetlen dolog ami mellette szól, hogy jobban odafigyelek magamra, ott legbelül. Az elmúlt hét, és ez a hét is a befelé fordulásról, a lélek dolgairól szól. Fény […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-21.

kék egyensúly jó csajszi háttalKedves Olvasóink!

 

Bizonyára észrevettétek, hogy kissé elmaradtak a tőlem megszokott levelek, illetve nem mindig hétfőn írom nektek, ahogy most is. Ennek számtalan oka van, nem mennék bele…

Egyetlen dolog ami mellette szól, hogy jobban odafigyelek magamra, ott legbelül. Az elmúlt hét, és ez a hét is a befelé fordulásról, a lélek dolgairól szól. Fény derült arra is, hogy hiába foglalkozunk a testünkkel és hajtjuk azt a megállni nem akaró mókuskereket, ha elhanyagoljuk a legbelső énünket, ha közben a lelkünket képesek vagyunk cserben hagyni. Homokba dugjuk a fejünket? Oké, van egy másik módja is, hogy abba hagyjuk a hajtást. Ez pediglen egy betegség, egy figyelmeztetés, hogy ácsi! nem neked kell megoldanod mindent. Ránk nőkre, ez a mindennek és mindenkinek megfelelni akarás fokozottabban jellemző. Velem is ez történt, nem jó úton jártam és “vettem ugyan a jeleket”, de nem igazán törődtem velük. Szétszórtan hajtottam azt a malmocskát, és össze-vissza forogtak a kerekek, sokszor száz irányban. Szeretnék én mindenkinek segíteni most is, ahogy eddig is tettem, ám olykor nem megy. Nem tudom mások helyett megoldani a problémákat, hiszen itt vagyok magamnak én. És én sem vagyok egy ,,egyszerű eset”. 🙂

Foglalkoznom illik magammal, hiszen ha én nem vagyok EGÉSZ, hogyan lehetnék a társam és  a körülöttem lévők segítségére? Szeretnék támasza lenni a gyermekeimnek, válaszai lenni szüleim kérdéseinek, egy biztató hang késő este a telefonban testvérem számára, és mindezt úgy szeretném, hogy ne görcsöljek rá. Most egy olyan útra lépek, amely legalább annyira szól magamról, mint másokról, és meg kell tanulnom, hogy nem önzés az, ha én vagyok a középpontban, mert ha én EGÉSZ-SÉGES vagyok, akkor a körülöttem lévők felé is egészséget tudok sugározni. Furcsa “véletlen”,  – még jó, hogy nem hiszek benne – hogy olyan emberekkel találkozom mostanság, akik hasonló cipőben járnak, akik segítségemre vannak és valahogy én is nekik. Működik a körforgás, beindult a Flow, és ha hisszük, ha nem, egyszerűen áramlik a jó!

Pénteken, egy testemnek-lelkemnek kellemes nyílt napon vettem részt többed-magammal a Hétholdház  jóvoltából. Jógáztunk, “rámosolyogtunk a belső szerveinkre”, és jelképként, lufikat eregetve az égig , a “hibás kódokat” elengedtük sérelmeinket, berögződött téveszméinket. Voltak, akik mezítelenül jógáztak, így jobban megismerve saját testüket és testük végtelen lehetőségét, nem a szabadosság jegyében, sokkal inkább a  szabadság égisze alatt tették mindezt. Táncoltunk a négy elem hívószavára, testünk kellemesen ringatózott a tűz, víz, levegő, és a föld ütemeire. Megtudhattuk azt is, hogy a duál-párunkkal élünk e, és megtaláltuk e már az ikerlángunkat, avagy ,,csak” ibolyaláng-szerelemben élünk. Mélyre törő beszélgetések, érdekfeszítő előadások, gyógyítások és érzékelhető gyógyulások szem, fül tanúi lehettünk, szakavatott hozzáértőknek köszönhetően. Igyekszem beszámolni részleteiben is a gyógyításokról, a ,,kezelések” alatt szerzett személyes tapasztalataimról, mert hiszem, hogy ha megosztom veletek is a gyógyulás folyamatait, a ,,titkos kis praktikákat”, akkor közösen gyógyulhatunk, és önmagunkkal együtt, a körülöttünk élők is gyógyulhatnak. A lényeg az egyensúlyban rejlik, a test-lélek egyensúlyában.

Legyen szép hetünk együtt veletek, pozitív gondolatokkal teli, gyógyulásokban gazdag                                                                                              Feelinggel!

Frenyó Krisztina

 

 

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Mögöttünk egy mozgalmas hét, előttünk egy rövidebb, hiszen egy nappal kevesebbet dolgozunk majd. Az elmúlt napokban viharos szelek fújtak, eső áztatta az utakat, és szomorúság költözött a szívekbe, amikor a hét közepén elveszítettünk valakit. Ez a hét a veszteségeké, valamint az emlékezésé volt. Elindulunk reggel a munkába, és nem tudhatjuk, hogy este hazatérünk […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-21.

Angels wings are placed in a forest next to the place where the body of five year old Swiss girl Ylenia Lenhard was found in OberbuerenKedves Olvasóink!

Mögöttünk egy mozgalmas hét, előttünk egy rövidebb, hiszen egy nappal kevesebbet dolgozunk majd. Az elmúlt napokban viharos szelek fújtak, eső áztatta az utakat, és szomorúság költözött a szívekbe, amikor a hét közepén elveszítettünk valakit. Ez a hét a veszteségeké, valamint az emlékezésé volt. Elindulunk reggel a munkába, és nem tudhatjuk, hogy este hazatérünk e, de mégsem gondolunk bele, mert valahogy ez a természetes, legalábbis annak vesszük.

Fergeteges koncertektől hangosak a pincék, csodás filmeket adnak a hazai mozikban, moziünnep, filmünnep hátán, úgy pezseg a város, mint egy óriási pezsgőspohárban az aranyló buborékvilág. Nincs egyetlen egy nap sem Budapesten, amelyen unatkozni kellene. A külföldiek véleménye szerint, Budapest fantasztikus és élhető város, és igen azzal egyet kell értenünk, hogy meseszép helyen élünk, az élhetőség pedig leginkább a körülmények, a környezet, és a “hol a helyünk a világban” alapelvén múlik. Az is biztos, hogy sok múlik a hozzáálláson, mert pont annyira lehet rossz egy élet, mint amennyire jó is tudna lenni, csak ott van az a csak… Félig, vagy tele? Elégedettek vagyunk az életünkkel, netán elégedetlenek, és ha így van, akkor mit szeretnénk? Tudjuk, hogy mit akarunk, vagy csak egy feneketlen kútba dobáljuk a nem létező vágyainkat? Ilyen kérdésekkel foglalkozunk a héten, és megmutatunk nektek valami szuper-relaxáló foglalatosságot. A szerencsések, az őszi szünet kiváltságait élvezhetik, és miután kellemes időt ígérnek a meteorológusok, így bőven lesz alkalom kirándulni, mozogni és ha mégsem jön be az ígéret, akkor elő a varródobozzal, a szerszámos ládával és irány a kreatív-szoba!

Legyen egy szép, tartalmas hetünk újra együtt veletek, határozottan jó feelinggel!

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

      Kedves Olvasóim! Rendhagyó módon most kedden jelentkezem a levelemmel, ne kérdezzétek miért, –  így alakult. Túl egy csodálatos hétvégén és élvezve  a “tavaszi ősz” szépségeit, túlteng bennem a kreativitás. Vasárnap nyakamba vettem az erdőt, és begyűjtöttem egy ölnyi vadszőlőhajtást, bogyós ágat, és egy kosárnyi makkot. Hazavonszoltam magam a természetes kincseket cipelve, de ennek […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-15.

      Stefánia látványképStefánia lányKedves Olvasóim!

Rendhagyó módon most kedden jelentkezem a levelemmel, ne kérdezzétek miért, –  így alakult. Túl egy csodálatos hétvégén és élvezve  a “tavaszi ősz” szépségeit, túlteng bennem a kreativitás. Vasárnap nyakamba vettem az erdőt, és begyűjtöttem egy ölnyi vadszőlőhajtást, bogyós ágat, és egy kosárnyi makkot. Hazavonszoltam magam a természetes kincseket cipelve, de ennek ellenére jóleső örömmel tértem vissza az otthonunkba. Az udvar telis-tele volt bordó szőlőkacsokkal, makksapkákkal és tobozokkal, még szerencse, hogy hét ágra sütött a nap, így aztán dupla élvezettel rakosgattam ide-oda őket, a legjobb helyet keresve számukra. A szerkesztőség is őszi színekbe öltözött, a gyűjteményből bőven jutott az iroda csinosítására is, ajtókoszorúk és asztali díszek formájában köszöntenek vissza a hétvégi zsákmányok. Keserédes grapefruit illat járja át a levegőt, az illóolajok és teamécsesek  ölelésében  burkolózva jobban esik még az imádott kávé is. A Stefánia úton végigsétálva a szaladgáló kutyák és a színes pulóverekben bicikliző fiatalok látványa magával ragadt, miközben lábammal szelíden rugdostam a rozsdabarna faleveleket. Szép az élet, tetszik ez az ősz! Ti is élvezzétek ki a vénasszonyok nyarának utolsó cseppjeit, süssetek fánkot, készüljetek a tök-ünnepre, szedjetek csokoládébarna gesztenyehalmokat, és vágjátok magatokat hanyatt az őszi avarban, totálisan felszabadít, meglátjátok. Vigyázzatok magatokra, legyen egy csodálatos hetünk újra, együtt veletek, sült gesztenye illatú feelinggel!

Frenyó Krisztina 

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Már egy hete benne vagyunk a gyönyörű októberben és szédítő szeszélyeivel ismét sikerült levennie bennünket a lábunkról. Az elmúlt héten itt járt nálunk Bata Pisti a Vodku zenekar szóvivője, és egy jót beszélgettünk. A vele készült interjút, a napokban olvashatjátok itt a magazinunkban. Sikerült ellátogatnunk Pálinkás Gergely és zenekarának fergeteges smooth jazz koncertjére […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-07.

Hello october heti szerkesztőilevélKedves Olvasóink!

Már egy hete benne vagyunk a gyönyörű októberben és szédítő szeszélyeivel ismét sikerült levennie bennünket a lábunkról. Az elmúlt héten itt járt nálunk Bata Pisti a Vodku zenekar szóvivője, és egy jót beszélgettünk. A vele készült interjút, a napokban olvashatjátok itt a magazinunkban. Sikerült ellátogatnunk Pálinkás Gergely és zenekarának fergeteges smooth jazz koncertjére a Lámpás Pincébe, ahol igencsak jól éreztük magunkat. A képes beszámolóval hamarosan érkezünk. Egy évvel ezelőtt volt szerencsém részt venni tizenegy kiválasztott társammal egy emlékezetes és mindent megváltoztató átalakító műsorban, Lakatos Márk vezénylésével. A bámulatos átváltozás részleteiről vágatlanul olvashattok az oldalon Egy évvel a Teljes Átalakulás után címmel. Hetente ellátogatunk egy átalakított hölgyhöz, és megkérdezzük, hogy érzi magát egy évvel a műsorba kerülés után, és hogy megtudjuk hol tart most az életében. Háromnapos kreatív rajztanfolyamon veszünk részt a hét elején, így figyelmünket, és csápjainkat a jobb agyféltekénkre irányítjuk, aztán jól beszámolunk majd erről is nektek. Most búcsúzom az izgatottság teljes átélésével, hiszen nemsokára kezdődik a rajzóra. Legyen egy szép, tartalmas hetünk újra együtt veletek, köszönöm, hogy vagytok!

Frenyó Krisztina

Legyen energikus, csupajókedv:-) őszi hétvégétek!

Kedves Olvasóink! Problémák, betegségek, akadályok? Igen vannak, de rajtunk múlik csupán, hogyan kezeljük őket. Minden fejben dől el, így én azt mondom: Vegyétek nyakatokba az erdő-mezőt, sapka-sál és irány a természetes bakancstúra. Minden zavaros gondolatra, fogós kérdésre a legjobb válaszadó út, egy kiadós kirándulás. A tiszta levegőn, csakis tiszta gondolatok születhetnek. Legyetek jók, vigyázzatok egymásra […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-04.

őszi háttér képeslap

Kedves Olvasóink!

Problémák, betegségek, akadályok? Igen vannak, de rajtunk múlik csupán, hogyan kezeljük őket. Minden fejben dől el, így én azt mondom:

Vegyétek nyakatokba az erdő-mezőt, sapka-sál és irány a természetes bakancstúra.
Őszi kávé levelekkelőszi színes takarók

Minden zavaros gondolatra, fogós kérdésre a legjobb válaszadó út, egy kiadós kirándulás. A tiszta levegőn, csakis tiszta gondolatok születhetnek.
Legyetek jók, vigyázzatok egymásra a hétvégén is!

                 Szerkesztőség fotel KriszÜdvözlettel: Frenyó Krisztina 

 

 

 

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Bármily hihetetlen, ám megint magunk mögött hagytunk egy újabb hetet. Esett az eső, sütött a nap és a végén még fagyott is, egyszóval változatos napokat éltünk meg. Előkerültek az esernyők, a téliesített kabátok és némelyik emberen már sapkát is látni véltünk. A lüktető város forgatagában sok mindent észre lehet ám venni, csak figyelni […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-30.

őszi erdő vacsora tornácon feeling

Kedves Olvasóink!

Bármily hihetetlen, ám megint magunk mögött hagytunk egy újabb hetet. Esett az eső, sütött a nap és a végén még fagyott is, egyszóval változatos napokat éltünk meg. Előkerültek az esernyők, a téliesített kabátok és némelyik emberen már sapkát is látni véltünk. A lüktető város forgatagában sok mindent észre lehet ám venni, csak figyelni kell. Apropó figyelem, hogy is van ez? Miért olyan nehéz figyelnünk bármire is, legfőképpen magunkra? Ahogyan nap, mint nap Budapest szívében közlekedem, legtöbbször azt érzem, hogy egy felbolydult méhkasba kerültem. Olyannyira siet mindenki, vadul rohannak egymásnak az emberek a mozgólépcsőn, letaszítva az előttük fáradtan ácsorgó embertársukat. Mintha mindannyian ugyanoda szaladnának, mintha ugyanazt a valamit akarnák elérni egyszerre, a lényeg a gyorsaságban, pontosabban a törtetésben, a másik eltaposásában rejlik. Csodálkozunk, hogy ebben a zsongó kaptárban nem vesszük észre a mellettünk lapuló csodákat, hogy nem tudunk elmélyülni a metrón akár 5 perc erejéig saját belső csendünkben, és azon már meg sem lepődünk, hogy olyan elementáris erővel zuhan le mellénk a buszon egy alig húsz éves langaléta, hogy majd elsöpri a nálánál jóval öregebbeket szatyrostul, gyerekestül, mindenestül? Közömbösek lettünk, eluralkodott rajtunk netán a közöny, nem merjük kinyitni a szánkat, hogy kishaver add már át a helyed a kismamának, az idősebbeknek, és hogy nem véletlenül van kerekesszékben a melletted ülő ember, segíts?! Annyira nem siethetünk sem munkába, sem máshová, hogy szó nélkül tűrjük a körülöttünk történő társadalmi leamortizálást, mert ez már több mint fáradtság, több mint a túlterheltség okozta stressz-tünet, ez már népbetegség, úgyhogy gyógyítani kell. Néha kihúzhatnák az x és y generáció feltörekvő tagjai is fülükről a közömbösítő dugókat, és nem lenne baj, ha a wifi valóban megszűnne egy hétre létezni, talán így észrevehetnék többen a mellettük ülő szemében a fájdalmat, az ácsorgó fájós lábakat, a gömbölyödő pocakokat, és a görnyedt hátakat. Vajon nem lenne szebb a világ, ha megkérdeznénk egymástól, – még ha sokan hülyének is néznek érte – hogy mi a baj, segíthetek? Azért vannak kivételek, a minap több alkalommal is előfordult, hogy a megpakolt „toli-kocsimat”, fiatal fiúk lesegítették volna a lépcsőn, de én nem engedtem, miért? – Talán a rossz beidegződés, meg hogy bírom én, pedig olykor el kellene fogadni a segítséget, nem szégyen az. Ezen a héten több szót ejtünk majd az elcsendesedésről, az öngyógyításról és a segítségről, hiszen ránk fér bőven!

Induljon jól a hetünk együtt veletek, örömmel, odafigyeléssel, a csend feelingjével!

Frenyó Krisztina