szoba címkéhez tartozó bejegyzések

Heti gondolat / A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog …valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-03-15.

angyalárnyjó.cikkbeA SZOMSZÉD SZOBA

 

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog …

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám – emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben – egészen közel.

Nincs semmi baj.

                      Henry Scott Holland Kanonok

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Mögöttünk egy mozgalmas hét, előttünk egy rövidebb, hiszen egy nappal kevesebbet dolgozunk majd. Az elmúlt napokban viharos szelek fújtak, eső áztatta az utakat, és szomorúság költözött a szívekbe, amikor a hét közepén elveszítettünk valakit. Ez a hét a veszteségeké, valamint az emlékezésé volt. Elindulunk reggel a munkába, és nem tudhatjuk, hogy este hazatérünk […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-21.

Angels wings are placed in a forest next to the place where the body of five year old Swiss girl Ylenia Lenhard was found in OberbuerenKedves Olvasóink!

Mögöttünk egy mozgalmas hét, előttünk egy rövidebb, hiszen egy nappal kevesebbet dolgozunk majd. Az elmúlt napokban viharos szelek fújtak, eső áztatta az utakat, és szomorúság költözött a szívekbe, amikor a hét közepén elveszítettünk valakit. Ez a hét a veszteségeké, valamint az emlékezésé volt. Elindulunk reggel a munkába, és nem tudhatjuk, hogy este hazatérünk e, de mégsem gondolunk bele, mert valahogy ez a természetes, legalábbis annak vesszük.

Fergeteges koncertektől hangosak a pincék, csodás filmeket adnak a hazai mozikban, moziünnep, filmünnep hátán, úgy pezseg a város, mint egy óriási pezsgőspohárban az aranyló buborékvilág. Nincs egyetlen egy nap sem Budapesten, amelyen unatkozni kellene. A külföldiek véleménye szerint, Budapest fantasztikus és élhető város, és igen azzal egyet kell értenünk, hogy meseszép helyen élünk, az élhetőség pedig leginkább a körülmények, a környezet, és a “hol a helyünk a világban” alapelvén múlik. Az is biztos, hogy sok múlik a hozzáálláson, mert pont annyira lehet rossz egy élet, mint amennyire jó is tudna lenni, csak ott van az a csak… Félig, vagy tele? Elégedettek vagyunk az életünkkel, netán elégedetlenek, és ha így van, akkor mit szeretnénk? Tudjuk, hogy mit akarunk, vagy csak egy feneketlen kútba dobáljuk a nem létező vágyainkat? Ilyen kérdésekkel foglalkozunk a héten, és megmutatunk nektek valami szuper-relaxáló foglalatosságot. A szerencsések, az őszi szünet kiváltságait élvezhetik, és miután kellemes időt ígérnek a meteorológusok, így bőven lesz alkalom kirándulni, mozogni és ha mégsem jön be az ígéret, akkor elő a varródobozzal, a szerszámos ládával és irány a kreatív-szoba!

Legyen egy szép, tartalmas hetünk újra együtt veletek, határozottan jó feelinggel!

Frenyó Krisztina