apa címkéhez tartozó bejegyzések

Hazafelé az időben / első rész

Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-01.

ablakban-jo

Emlékszem, azon a télen szorosan odatapadtam az ablakhoz, orromat az üveghez nyomva kis leheletkarikákat rajzoltam órákon át. Elvoltam, csak úgy voltam. Néztem, ahogy esik odakint. Nagy hó volt, tudjátok afféle porcukortakarós, pihe-puha, mégis olyan, amely alatt ropogósan nyikorog a csizma. Kíváncsian lestem, hátha megpillantok egy őzet, vagy egy kis nyulat iszkolni a fák között, ám mindhiába, csend volt. Akkoriban nem szerettem a csendet. Az volt a jó, amikor megtelt a ház, jöttek nagyapáék és sürgött – forgott a család, szerettem ahogy a fazékban rotyog a leves, a tepsiben kacsa sül és  a hókiflik is szépen sorakoznak a tálcán. Apám méltóságteljesen foglalt helyet a karosszékében és kérte a jól megérdemelt kávéját. Kardamom és szegfűszeg illat szállt a levegőben…

ronkhaz-gyertyas-karacsonyi

Emlékezem, visszatekintek….. mert olyan jó tűnődni, pedig már hosszú évek teltek el azóta, olyan öreg lett a lét, mint az országút, tán még öregebb is. Most is az ablakhoz tapasztom az orrom, ha épp úgy tartja kedvem és előidézem a régi karácsonyokat. ” Vaskos, kövérré duzzadt hópelyhek hullottak mindenütt körös körül az égből és én ezt a ruháját annyira szerettem a télnek. Amikor beköszöntött az Advent, alig vártam, hogy meggyújthassuk az első gyertyát és énekelhessünk együtt a többiekkel.

fahejkoszoru

Tudtam, hogy megjönnek nemsokára nagyapáék és majd csilingelő dallamok csendülnek fel a lemezjátszó korongján. Hangos volt a város, zsibogott, kacagott a zajtól, ám én mégis jobban szerettem a vidék muzsikáját, az valahogy olyan emberibbnek tűnt. Megérkeztek az első csomagok a falusi rokonoktól és a papírdobozokban gondosan eltett sajtos rudak és linzerek is felkerültek a kamrapolcra az almák közé. Micsoda illat szállt délidőben a konyha felől, amikor hazajöttünk az iskolából.

havasarc

Kedvenc napom a kedd volt, ilyenkor Édesanyám és a nagyi rendre palacsintát sütött. Imádtam! Apa dolgozott, sokat, utazott és amikor hazajött a messzi tájakról, fáradtan, ám kedves mosollyal az arcán mindig elmondott egy mesét még elalvás előtt, rendszerint a távoli Keletről, és annak minden izgalmáról. Vártam az ilyen estéket, tudtam, hogy újra együtt leszünk, összekuckózunk és nem bánthat senki minket. Azt is szerettem, ahogyan előkerül az öreg tölgyfa komódból a sós – mogyoró, kesudió és valami finom csokoládé is, aztán apa meggyújt egy füstölőpálcikát, és mi a kellemesen fanyar illatba burkolózva, később elalszunk. A reggelek is békésebbek voltak az évnek ebben a szakaszában, mintha kicsit minden egyszerre lassult volna le és gyorsult volna fel. Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a  hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk. Angyalkát is rajzolhattunk, de csak ha a hóbiztos overall és a meleg sapka, kesztyű rajtunk volt.

hoangyalgyerekek

Frenyó Krisztina

folytatjuk…

Ó azok a csodálatos Férfiak!

Gondoltunk egyet és itt a Feeling magazinnál úgy döntöttünk, hogy 2014. 05. 22-ét, ünnepélyesen kinyilvánítjuk a FÉRFIAK NAPJÁVÁ.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-22.

H.J. kalapbanSokat beszélünk a nőkről, anyákról, szó esik a lányokról, és a nagymamákról is. Hosszú évek óta ünnepeljük a nőnapot, és rendre, virággal köszöntjük az édesanyákat. Nincs ezzel semmi baj, no de mi a helyzet a férfiakkal, hol maradnak a mi hétköznapi hőseink? Gondoltunk egyet és itt a Feeling magazinnál úgy döntöttünk, hogy 2014. 05. 22-ét, ünnepélyesen kinyilvánítjuk a FÉRFIAK NAPJÁVÁ. Ezzel az írással a FÉRFIAK előtt tisztelgünk, a fiúkat  köszöntjük, az édesapákkal és  a nagypapákkal együtt örvendünk, mert mi nők, sehol sem lennénk nélkületek:  olykor zsörtölődő, édesen mackós, vonzóan izmos, szexisen borostás és jól borotvált, ám mindenképpen szerethető, nélkülözhetetlen Férfiak!

bringásA nagy emancipáció közepette azon gondolkodtam, hogy mi nők, mit is kezdenénk férfiak nélkül. A többi nőtársam nevében nem nyilatkozhatok, de én bátran kijelentem, hogy hosszútávon megsemmisülnék a másik nem hiányában. túrapasi

 

Gondoljatok csak bele az alábbi helyzetbe: egy tikkasztó meleg nyári napon leáll az autópálya közepén az amúgy jól működő járgányotok, és fogytán a hűsítő víz a palackban, és persze sehol egy lélek. Egyre jobban elönt a forróság benneteket, és nem tudjátok hogyan tovább, fogalmatok sincs van e még benzin a tankban, mert a mutató rég kiakadt, és különben is. 🙂 Sehol egy árva lélek, és természetesen a benzinkút is mérföldekre van. Nincs mit tenni, lekerülnek a ruhadarabok, és már csak egy aprócska top és forrónadrág marad rajtatok, így talán kibírjátok még egy ideig. Elsuhan egy nyitott tetejű sportkocsi mellettetek, naná, hogy nem áll meg, – egy csinibaba ül benne – gyűlölitek. Elkeseredésetekben kikászálódtok az autóból és gyengéden ráborultok a motorháztetőre. Na és pont ekkor, – mikor máskor – feltűnik egy négykerekű csoda, mintha a semmiből pottyant volna ide. Felétek száguld, nyom egy satuféket és sportosan visszatolat. Odalép hozzátok egy kockás-inges farmeros Férfiisten, – akár a filmekben – és szexisen pimasz tekintetével végigmér benneteket, majd megkérdi: segíthetek valamiben hölgyem? – ugye, hogy most cseppet sem bánjátok a szem-pásztát? A lovagias hős előzékenyen segít, kettőt-hármat fordul, “csavar, teker, bütyköl” és beindul az autó, még egy jéghideg üdítővel is megkínál, majd elviharzik. Csak úgy porzik utána az országút. Hazaindultok és jóleső érzéssel nyugtázzátok magatokban: nőnek lenni jó, és még jobb, hogy léteznek Férfiak és megmentenek minket, ha a helyzet úgy hozza, és hát valljuk be, hozza úgy egy párszor. 🙂 cukiapukakicsivel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Saját vélemény: Férfiak nélkül elképzelhetetlennek tartom az életet, mint ahogy apa nélkül is csonka a család. Természetesen hozhatja úgy a sors, hogy elveszítünk egy férfit a “képről”, és egy nőnek egyedül kell megállnia a helyét a világban, ilyen is van. Mégis az a természetes és törvényszerű, hogy ahol feltűnik egy nő, előbb-utóbb feltűnik egy férfi is, és fordítva is így működik. Adódnak eltérések és nem gondolkodhatunk mindannyian ugyanúgy, ettől érdekes és kiszámíthatatlan ez a világ. Számomra elengedhetetlen a szépen bekeretezett festményen, – ahol a napsütötte réten gyerekek szaladgálnak és az anyukák piknikes kosarakból terítenek – a férfiak jelenléte. Legyenek akár szőrösek, szakállasak, mackósak, vékonyak, sportosak, édesek, morcosak, de ott legyenek a Férfiak, a mi hétköznapi hőseink!bőrdzsekispasi hajóspasi Engedjétek meg, hogy ezúton is, Boldog FÉRFIAK NAPJÁT kívánjak minden érintett olvasónknak, többi nőtársam nevében is:

Frenyó Krisztina