író címkéhez tartozó bejegyzések

Heti vers / Hullócsillagok magányával

Múltban felejtett könnyeid mossák le rólam a ruhát.
Így indulok.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-01-06.

hullocsillag-nagy
Heti versünket, egy kedves ismerősöm közösségi oldalán találtam. Elsőre beleszerettem az írásba, mely annyira magával sodort, hogy azonnal utánajártam a költő kilétének. Hamarosan meglepő válaszra leltem. Kicsoda Deák Paula Blanka? Honnan is keletkezik a Rutin hiány, no és miért magányos egy hullócsillag? Nos ezekre a kérdésekre, valószínűleg Blanka tudna csak válaszolni, ám mi elöljáróban dióhéjban bemutatjuk nektek a 19 éves lányt. Miként is tudnánk ezt hitelesebben megtenni, mint az egyik zseniális versén keresztül.

paula-blanka

 

Blankáról néhány szóban:

Nagyjából öt évvel ezelőtt kezdett el verseket írni a fiatal tehetséges lány, ellenben három éve komolyabban elkezdett foglalkozni velük. Blanka így fogalmaz: ,, Verseimben a leggyakrabban előforduló téma a szerelem, a vágy, az elmúlás, az adventi várakozás, az érintés. A különböző impulzusokról, a megélt és meg nem élt érzésekről írok. A hangsúly a közvetlenségen van, egyszerűen, de mégis egy belsőbb nyelven, amit mindenki megért, de megélni csak az tudja, aki érzi a pillanat mulandóságát vagy akár egy érintés által megszületett emlékképet. Hatott rám a modern költészet, különösen kedvelem a szabad verseket. Nem foglalkozom a sorok feloszlatásával – csak verselek. Szeretem a mulandóság által született foszlányokat, a melankóliát, a jelentéktelennek tűnő dolgok dicséretét, de leginkább a vágyat, a vágy által létrehozott adventet.”

 

 

 

Fogadjátok szeretettel tőlünk a fiatal, tehetséges lány versét, amely reményeink szerint, nálatok is hasonló fogadtatásra lel.

hullocsillageste

Deák Paula Blanka – Hullócsillagok magányával

zuhanok én is
Félbehagyták az álmainkat,
újságpapírral letakarták,
elkésett hiteink nyomtatják,
hogy ne seperje el a szél.
Láttam, ahogy kifut
a bakelitből a zene,
és csak csend maradt,
amibe’ nem hallják nevetésed.

Rád hasonlít ma a
végtelenség,
bordáid között
hajnalhasadás és
néhány mozdulat
amit sosem kaptál meg.
Kezem halántékodon,
Kezed halántékomon
Bőrömről leperegtél,
szemedből kiestem
– otthonra már nem találunk.
Múltban felejtett könnyeid
mossák le rólam a ruhát.
Így indulok.
Nekidőlök a szélnek,
most ér a szívemig,
ahol valaha az arcod volt.
/ nincs már kinek elmondjalak /
Papír zsebkendőbe
töröljük a gondolatokat,
két kézzel pazarolják
vágyakat majd
leemeljük a falról a tükröt és
megnézzük magunkban a világot.

Bővebben Deák Paula Blankáról a közösségi oldalán és verseskötetében olvashattok. Köszönjük, hogy ismét egy értékes, fiatal gyöngyszemre találtunk.

verseskotet-borito

Frenyó Krisztina

 

Az őrangyal / Muhi János írása

11 éve ketten a gyerekével! Összeszedi magát! Barátok a Bandi meg a Peck! Bulizik néha énekelget megint a srácokkal, csajok is vannak! Két szerelem vagy három? Rövidek de jók! Örülj neki hülye! Kicsit boldogabb! Meg ír! Verseket! Jók! Mondják!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-02.

fiuangyalUgye elviszel innen?

“Mikor a félelmem elnyom minden érzést. Mikor már nem áll el a szívemben a vérzés. Amikor itt már nem ember az ember. Ugye elviszel majd utoljára egyszer. Oda ahol talán én is boldog leszek. S, felszárítod végleg a keserű könnyeket. Hol nem vár több fájdalom és árulás rám. Ugye elviszel innen és vigyázol majd rám.”

Muhi János / vers-részlet

Hát nekem most már elegem van! Én felmondok! Hogy miért nem kaptam én is valami normálisat? Megszokott unalmas élettel. Esetleg a sok zsíros kajától, cigitől egy enyhe infarktus mondjuk 58 évesen vagy egyszer elbambulva lelép a járdáról, visszarántom azt jól van! De nem! Nekem pont ezt kellett kapnom! Szét dolgozom az agyam! Basszus, ha ezt tudom, tudod mikor vállalom! Persze voltak előjelek! Amikor egy évesen kórházba került, az necces volt! Még fényképeket is csináltak róla, hátha nem éli túl. Persze akkor kezdő őrangyalként még nagyon lelkes voltam. De ha ezt akkor tudom! Hàt ez mindig olyan helyeken mászkált, olyan dolgokat csinált, hogy égnek állt a hajam! Akkor van nyugtom amikor olvas! Szerencsére sokat! Meg verekszik! Mert elsős korában azzal jött haza a suliból, hogy pofonvágta egy gyerek. Erre a nagytudású nevelőapja azt mondta neki, hogy védd meg magad! Hát megteszi!

orangyal-janoshoz

Másodikos.  Hé! Biztos jó ötlet elhozni az öcsit az oviból? Ezek az idióták meg oda is adják neki! Ebből balhé lesz! Na, most meg hová mentek? Itt a patak, autók meg annyi veszély! Miért nincs nekem nyugtom? Na jól van, bementek egy szomszéd gyerekhez. Annak sincsenek otthon a szülei de legalább nem mászkálnak veszélyes helyeken. Na mondtam! Az anyja most jön az oviból ahol közölték vele, hogy már elmentek! Kicsit ideges lett! Majdnem annyira mint én! Az egész utca őket keresi! Este felé végre valaki meglátja őket és szól a szülőknek! Na most kapsz! Az anya aki sosem bántotta lenyom neki két sallert idegességében, hogy épségben megvannak! Megérdemled! Most meg! Persze a nevelőapja bántja sokszor! De teher alatt nő a pálma! Keményedik! Nem így kellene!

repdeso-fekvo

Negyedik osztály: Ne már! Ne vegyetek neki biciklit! Elesik, elüti az autó vagy a busz. Helló az egy újabb veszély!! Dehát én hiába pofázok! Miért kell olyan gyorsan menni? Tessék normálisan bringázni mint más gyerekek! Nem terepezni, meg ugrálni vele! Ez túl gyors lesz!! Fékezz! Azta mekkorát esett! A járda szegély! Persze még nincsenek sisakok! Most meg.vérzik a fejed de legalább nem az élébe! Meg a karod, lábad. Fel tudsz állni? Nehezen mi? Fáj? Toljad! Abból nem lehet baj! Most fáj minden de legalább okulsz! Hát a francokat!!

“Meg papás – mamást játszik a szomszéd kislánnyal hátul a kertben! Olyan édesek! Nana! A csókolózás is ráér még! Nem érted?”

angyal-kocka-szerelem

Ötödik: Héé! Teszed le azt a cigit! Az nem gyerekeknek való! Attól nem leszel felnőtt! Ne gyújtsad meg mert olyan rosszullétet küldök rád hogy attólkoldulsz! Köhögsz mi? Meg szédülsz! Hát basszus ez nem jött be! Néha felnőtteset játszik! Szerencsére csak ritkán! Most viszonylagos nyugalom van! Bár verekedni verekszik de soha nem ő kezdi! Meg papás – mamást játszik a szomszéd kislánnyal hátul a kertben! Olyan édesek! Nana! A csókolózás is ráér még! Nem érted? Olyan kis esetlenek! De most nem tudok haragudni! Na azért vigyázzunk csak! Igen neki más van! Nem illik egymás bugyijában kutakodni! Főleg nem ennyi idősen! Persze ezt már megtette másodikban is. Csókolózgatnak! Bizsereg? Gyerek szerelem! Papás – mamás, mi? Az eszem megáll! Mi lesz ebből a gyerekből?Meg verekszik! Ez tetszik a nagyoknak! Ennek mindig idősebbek a barátai! Azok meg úgy kezelik mintha velük egykorú lenne! Hülyék! Igazi harcos, nincs ellenfél! Nála egy-két évvel idősebbeket is elintéz! A kicsiket nem! Azokat megvédi!

sotet-angyal

Hatodik osztály: Na most mi van? Fáj a lába nem tudja behajlítani! Orvos meg még egy orvos. Kicsit tanácstalanok! Egy őrangyal miért nem tud kommunikálni ezekkel? Ebből nagyobb baj lesz, hiszen megy az idő! Na tessék! Egy kemény szívizom gyulladás! Kórház! Hat hét. Penicillin injekciók amitől szinte menni sem tud! De hát harcos! Kűzd! Bepótolja közben a tanulni valókat így nem kell osztályt ismételni! De nem tornázhat, nem bringázhat és minden hónapban el kell mennie ahhoz a kedves doktor nénihez a kardiológiára! Azért még verekszik! Mert az ostobák azt hitték, hogy meggyengült. Haha! Megint ráfáztatok! Egy újabb dádá! Költözés! A régi megszokott helyről a Füredi lakótelepre! Másfél szoba összkomfort! A szoba-konyha után király! De a kert az hiányzik! De van park! Új barátok! Sok épülő ház! Új harcok mert a respekt az fontos!

Nyolcadik osztály!

Héé! Màr megint mit csinálsz? Mi a szart mutattak neked megint? Ragasztó zacskóban? Basszus! Meggárgyul az agyad! Öntudat vesztések de szerencsére lebukik! Miii?? Alkohol? Az még korai te!! A többiek mind idősebbek kettő, négy évvel! Most meg hánysz! Holnap meg.fájni fog a fejed! Bolond kölyök! Hála istennek ritkán, nagyon ritkán, csak hogy a többiek ne cikizzék! Inkább a csajozás! Szerelmek jönnek, mennek! Most nem kell aggódni!

“A Som Lajos mondja neki: Kölyök a suliba járni kell! Tanulj! A hétvégék rendben de hétközben, csak szünetben! A fodrász suli megy rendesen! Újabb veszély! Mi az a tabletta?? Ne igyál rá! Úr Isten!”

orangyal-lancos-kocka-elegem-van

15 éves: Az első koncertek! Budai Ifipark! Bekerül a zenei életbe! A suli mellett road! Piramis. A zenészek figyelnek rá! A Som Lajos mondja neki: Kölyök a suliba járni kell! Tanulj! A hétvégék rendben de hétközben, csak szünetben! A fodrász suli megy rendesen! Újabb veszély! Mi az a tabletta?? Ne igyál rá! Úr Isten! Be van tépve! Parkán a magyar LSD. Valóságnak látott vizionálások! Még jó hogy mindig van valaki aki tiszta marad és.vigyázz a többire! Meg én! Aztán a rendőrség is rájön a dologra! Már nem lehet szerezni! Figyelik a gyógyszertárakat, a recepteket! De kell a cucc! A parkán tulajdonképpen egy értágító gyógyszer, aminek ilyen mellékhatása van ha egy kicsi alkoholt isznak rá! Sebaj!

“A mentőorvos elmondta a többieknek ha nem hívják őket reggelre halott! Felrobbannak az erei szinte! Minden nyílásból folyt volna a vér! Na ez kellett hülyegyerek? Sokk? Leáll a cuccokról! Bár még iszik néha, de inkább az!”

ferfi-angyal-rtg-korhaz

Az egyik hülye mondja, az ő faterja is szed valami ilyesmit! Hozzad! Ellopja! De ki fogja kipróbálni? Hát persze, hogy ő a nagy vagány! Majd Ő! Beveszi a szokásos adagot, iszik, de semmi. Beszed még! Semmi! Ne vegyél be többet te barom! Azt sem tudod mi ez! Persze hiába ugatok! Ez csak szedi! De semmi! Várjunk csak! A szokásos helyett, kezd rosszul lenni de nem hány! Hé! Ebből baj lesz! Màr nagyon szarul néz ki! Basszus most meg felakadtak a szemei és elvágódik az ágyon! Mentő! Kimossák a gyomrát! Másnap kiengedik! Irány a Bécsi út, a barátok! A mentőorvos elmondta a többieknek ha nem hívják őket reggelre halott! Felrobbannak az erei szinte! Minden nyílásból folyt volna a vér! Na ez kellett hülyegyerek? Sokk? Leáll a cuccokról! Bár még iszik néha, de inkább az!

uncsi-angyalka

Most zenél és boldog! Csajok, bulik rock&roll! Most már iszik, feszültségoldó meg kell a hangulathoz. Egy vidéki buli után a Metró klubban iszogat a zenekar! Egyszer csak iszonyú szúró fájdalom a baloldalon! Mi van már megint? Nem múlik neki! Menj haza! Nagy nehezen hazavánszorog de reggelre sem múlik el! Orvos! Megröntgenezik! Üljön le hívunk mentőt! Ez ptx! Az meg mi? Légmell. A tüdő és a mellhártya közé levegő kerül és összenyomja a tüdőt ezért nem kap levegőt! Persze bemegy gyalog a basszerossal! Egy hónap kórház, mert nem szívódik fel, meg kell szúrní és leszívni! Itt is becsajozik! Az egyik fiatal nővérke! Csak hogy jobban teljen az idő! Mindig van szabad vizsgáló! Tüdő és mellhártya gyulladás pluszban! Közben a gitáros kiszáll, új gitáros még pár évig zene! Abba hagyja! Vissza fodrásznak! Nagy szerelem nősülés!

Szinte unatkozom! Aztán vége! Új csaj nem sima ügy. Veszekedés autóba be! Hé ez nagyon gyors!! Állj le! Murvás út az autó megcsúszik már nem tudja megfogni! Betonoszlop! Persze nincs bekötve! Átrepül az anyósülésre. Az oszlop eltörik és rádől a kocsira! Úgy szedik ki! Amerikai út idegsebészet! Szerencsére kemény feje van csak agyrázkódás! Meg van az már rázkódva régen! Miért nem engem kérdeznek!

“Na most nem érted mi? Még pár perc és velem is találkozol de akkor pofánváglak az biztos! Mi a franc van megint? Kórház, de két nap múlva saját felelősségére ki jön!”

kocka-fekete-vegere

Bulik, balhék, verekedések, pia! Aztán egy nap mikor végez a melóval átmegy a barátjához a presszóba! Nincs jó kedve! Három Unicum meg egy pohár sör! Kicsit jobb! Visszamegy az üzletbe! Janó te ittál, mondja a főnöknője! Igen de már lehet! Beszélgetnek, rosszul lesz! Az egyik fejmosó lány hátra kíséri az öltözőbe. Ott leül egy székre! Pár perc után a szemei felakadnak és lefordul a székről! A lány ki, segítségért! A vendégek közt egy orvos is van! Az ujját a nyakára téve mondja: Nincs pulzus! – Mi az hogy nincs hát én hallak benneteket! Csináljatok már valamit! Na most nem érted mi? Még pár perc és velem is találkozol de akkor pofánváglak az biztos! Mi a franc van megint? Kórház, de két nap múlva saját felelősségére ki jön! Legalább kivizsgáltatnád magad! De nem! Én még ilyen makacs hülyét még nem láttam!

“A sofőr kivételével a többiek is kiugranak a kocsiból és oda szaladnak hozzá! Jól vagy Janika? – Kérdezi az egyik! Hát hogyne lenne jól hülyegyerek! Életben van mert én megint jól dolgoztam! A kocsiból meg folyik a benzin!”

Három barátjával az éjszakában! Aki vezet az nem iszik! Még jó! Emelkedett hangulat! Rutin az nincs! Kettő éves a jogsi de nem vezetett, csak nagyon ritkán! Ez meg a másik hülye cukkolják is! Így kell ezt csinálni! A Király utca felé a srác simán átmegy egy jobb kezes utcán! Ne üssétek már a fejét hülyék! Az használ? Keresztül kell menni a kőrúton. Villogó sárga lámpa! Az enyém már érzi hogy gond lesz, ő ül a jobb hátsó ülésen! Azt hiszik, hogy csak a villamos sínekig megy be, de nem, a srác megpróbál átmenni! Nem fog sikerülni!! Ķét autó jön jobbról, nem lassan! A belső sávban jövő éppen elfér a kocsi mögött de a másik fék nélkül eltalálja őket! Naná hogy jobb hátul! A kocsi megpördül és az ajtó közben kinyílik! Ez miután jól megfejelte az ablakot, hát nem kiesik! A szembe sávban áll meg az autó! Onnan is jönnek! Csinálj már egy hátrabukfencet! Jönnek a lámpák!! Na végre! Felszalad a járdára, fogja a fejét! A sofőr kivételével a többiek is kiugranak a kocsiból és oda szaladnak hozzá! Jól vagy Janika? – Kérdezi az egyik! Hát hogyne lenne jól hülyegyerek! Életben van mert én megint jól dolgoztam! A kocsiból meg folyik a benzin!

visszapillanto-angyalhivo

Mi van?? Mit mond? Ez hülye! Jól! Nem szakadt ki a dzsekim? Hát most tényleg az a fontos, az a rohadt dzseki! Kit érdekel, hogy most vetted? Nem! Nem szakadt ki! És az hogy neked semmi bajod az smafu?? Ha én nem lennék! A dzsekije! Hát ezt nem hiszem el! Aztán béke megint! Új feleség új szerelem, gyerek! 16 év viszonylagos boldogság!

Aztán eltörik minden! Hazugságok, vádaskodás, összeomlás! Semmi sem segít! Depi! Kezd bezárkózni mint régen! Kifelé kevésbé mutatja, de belül eszi magát! Miért nem adhatok neki ilyenkor egy marha nagy pofont? Azt akkor észhez térne, azt jól van! Miért csak az utolsó pillanatban léphetek közbe? Vannak itt azért munkaköri problémák! Majd szólok a főnöknek! Na tessék! Erről beszéltem! Mi a francot csinálsz megint? Annyi altató meg egy üveg whisky! Már megint melózhatok! Szerencsére a mobilját nem kapcsolta ki így megtalálják! Időben!

“A Peck ötletére neki állnak egy verses könyvnek! Hol van már az ötven felett nincsen értelme az életnek duma! Most van, mert van feladat! D is készül. A Viktor csinálja a zenét! A Levente szaval! A Dobó Feri szerkeszt meg főz minden hétfőn! Ez jó!”

sebkonyv

11 éve ketten a gyerekével! Összeszedi magát! Barátok a Bandi meg a Peck! Bulizik néha énekelget megint a srácokkal, csajok is vannak! Két szerelem vagy három? Rövidek de jók! Örülj neki hülye! Kicsit boldogabb! Meg ír! Verseket! Jók! Mondják! A Peck ötletére neki állnak egy verses könyvnek! Hol van már az ötven felett nincsen értelme az életnek duma! Most van, mert van feladat! D is készül. A Viktor csinálja a zenét! A Levente szaval! A Dobó Feri szerkeszt meg főz minden hétfőn! Ez jó! A Mesélj apu elszabadul a net-en! Hihetetlen megosztás mennyiség. Gyerekek szavalják az iskolákban! Ez azért valami! Nem? Örülj már jobban mert beverek egyet! De most megint rossz kedvű! Nyomasztják a gondok! Kevesebb a pénz, nehéz mindent egyedül! Jó apa, talán túlságosan is az! Mert neki nem volt! Nem volt jó egyik sem. Sem az igazi, sem a nevelő! Most nem tud annyit adni! Pedig a gyerek jó srác! Nem követelőző! Más mint a sok mai rongyrázós hülyegyerek!

angyalka-ezust-kocka

“Màr hiába próbálják hívni, kiszedte a kártyát a telefonból! Elmegy az üzletbe! Belülről magára zárja a rácsot és az ajtót! Mindent eltüntet ha esetleg meg is találják ne tudják mit vett be!”

Adósság, veszélybe kerül a munkája! Pedig szereti és jól is csinálja! Nem ö tehet róla hogy az embereknek egyre kevesebb pénze van! Hol van az igazság? Hát nem ebben az országban az biztos! Már megint túl sokat veszel magadra! Rosszat sejtek! Kattog megint az agya! Mi az hogy nincs értelme? Hülye vagy? Basszus ez készül! Csendben! Felíratja, megszerzi! Helló! Ennyi egy elefántot is átsegít! Készül hidegen, eltökélten! A telefont otthon hagyja! Na ezt mérjétek be! Levelek elküldve! Màr hiába próbálják hívni, kiszedte a kártyát a telefonból! Elmegy az üzletbe! Belülről magára zárja a rácsot és az ajtót! Mindent eltüntet ha esetleg meg is találják ne tudják mit vett be! Basszus ehhez én kevés leszek! Hé főnök kéne egy kis segítség! Amit csak te tudsz! Tudod az a csoda vagy mi! Mert nem fogják időben megtalálni! Ez a barom úgy csinálta! Te vagy a mindenható! Neked kell tudnod mi ilyenkor a teendő! Már tizenhárom órája fekszik ott! Na végre megtalálják! Még él! Köszönöm uram! Ennyi infúzió! Cseszhetnék ha mi nem vagyunk!

De most már nekem tényleg elegem van Uram! Mi az hogy nem lehet felmondani meg hogy egy életre szól? Majd akkor ér véget, ha te eldöntöd? Szép kis meló! De legalább már nyugtom lesz? Mi? Nem tudod? Akkor ki a franc tudja ha te sem! Pedig tudnék még mesélni pár dolgot! Mi az hogy nem érdekel és hogy húzzak vissza dolgozni!

Hát ezt megszívtam! Micsoda világ!

Muhi János

 

Hazafelé az időben / első rész

Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-01.

ablakban-jo

Emlékszem, azon a télen szorosan odatapadtam az ablakhoz, orromat az üveghez nyomva kis leheletkarikákat rajzoltam órákon át. Elvoltam, csak úgy voltam. Néztem, ahogy esik odakint. Nagy hó volt, tudjátok afféle porcukortakarós, pihe-puha, mégis olyan, amely alatt ropogósan nyikorog a csizma. Kíváncsian lestem, hátha megpillantok egy őzet, vagy egy kis nyulat iszkolni a fák között, ám mindhiába, csend volt. Akkoriban nem szerettem a csendet. Az volt a jó, amikor megtelt a ház, jöttek nagyapáék és sürgött – forgott a család, szerettem ahogy a fazékban rotyog a leves, a tepsiben kacsa sül és  a hókiflik is szépen sorakoznak a tálcán. Apám méltóságteljesen foglalt helyet a karosszékében és kérte a jól megérdemelt kávéját. Kardamom és szegfűszeg illat szállt a levegőben…

ronkhaz-gyertyas-karacsonyi

Emlékezem, visszatekintek….. mert olyan jó tűnődni, pedig már hosszú évek teltek el azóta, olyan öreg lett a lét, mint az országút, tán még öregebb is. Most is az ablakhoz tapasztom az orrom, ha épp úgy tartja kedvem és előidézem a régi karácsonyokat. ” Vaskos, kövérré duzzadt hópelyhek hullottak mindenütt körös körül az égből és én ezt a ruháját annyira szerettem a télnek. Amikor beköszöntött az Advent, alig vártam, hogy meggyújthassuk az első gyertyát és énekelhessünk együtt a többiekkel.

fahejkoszoru

Tudtam, hogy megjönnek nemsokára nagyapáék és majd csilingelő dallamok csendülnek fel a lemezjátszó korongján. Hangos volt a város, zsibogott, kacagott a zajtól, ám én mégis jobban szerettem a vidék muzsikáját, az valahogy olyan emberibbnek tűnt. Megérkeztek az első csomagok a falusi rokonoktól és a papírdobozokban gondosan eltett sajtos rudak és linzerek is felkerültek a kamrapolcra az almák közé. Micsoda illat szállt délidőben a konyha felől, amikor hazajöttünk az iskolából.

havasarc

Kedvenc napom a kedd volt, ilyenkor Édesanyám és a nagyi rendre palacsintát sütött. Imádtam! Apa dolgozott, sokat, utazott és amikor hazajött a messzi tájakról, fáradtan, ám kedves mosollyal az arcán mindig elmondott egy mesét még elalvás előtt, rendszerint a távoli Keletről, és annak minden izgalmáról. Vártam az ilyen estéket, tudtam, hogy újra együtt leszünk, összekuckózunk és nem bánthat senki minket. Azt is szerettem, ahogyan előkerül az öreg tölgyfa komódból a sós – mogyoró, kesudió és valami finom csokoládé is, aztán apa meggyújt egy füstölőpálcikát, és mi a kellemesen fanyar illatba burkolózva, később elalszunk. A reggelek is békésebbek voltak az évnek ebben a szakaszában, mintha kicsit minden egyszerre lassult volna le és gyorsult volna fel. Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a  hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk. Angyalkát is rajzolhattunk, de csak ha a hóbiztos overall és a meleg sapka, kesztyű rajtunk volt.

hoangyalgyerekek

Frenyó Krisztina

folytatjuk…

Bemutatjuk Muhi Jánost / A Kis Herceg és a költő

Peck Laci ötlete volt, hogy készítsenek egy verseskönyvet!, mindeközben a Nők Lapja május 16.-ai számában V. Kulcsár Ildikó megjelentette Muhi János a Mesélj apu című versének részletét. Innen nem volt megállás…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-04.

hercegecske-boritoja-madres-hoy

Muhi János költő, nevét “jegyzik a szakmában” és szívhez szóló költeményeivel már sokakat megigézett. Az interneten és a közösségi oldalakon szemben jönnek velünk írásai, versei, elbeszélései. Az egyik ilyen kedvenc, a Nők Lapjában is megjelent Mesélj Apu című verse, amely igazán emberi és elgondolkodtató írás. Ám a kérdésre, hogy, ki is Muhi János valójában, arra mindenkinek más a válasza. Mi, szeretjük Muhi János költészetét, a többit pedig döntsétek el ti magatok. Most dióhéjban bemutatjuk nektek őt, és egy másik kedves írását is megosztjuk veletek. Fogadjátok szeretettel!

muhi-kepMuhi János költő, 1961 február másodikán látta meg a napvilágot Martonvásáron. Kétéves korától Budapesten éli mindennapjait. A szülei korán elváltak, igazi apját csak hét évesen ismerte meg. Miden költő, író mögött áll valamilyen szomorú sorskép, vagy önkifejezésre érő vágy, amelyben elbújhat, vagy épp megmutatkozhat önön valójában. Jánosnak sanyarú gyermekkora volt alkoholista nevelőapjának köszönhetően, aki különböző indokokkal rendszeresen bántalmazta őt. Már hét évesen sokat olvasott, majd 15 évesen került közel a zenei élethez bár ekkor még „csak” roadolt az iskola mellett olyan zenekaroknak mint a Piramis, V’Moto – Rock, Skorpió, Korál.. 17 évesen egy Galaxis nevű zenekar énekese lett, és ekkor kezdett el szövegeket írni! 1982-ben az akkori zenei életet uraló állapotok miatti csalódásában kiszállt a zenekarból, ami röviddel ezután fel is oszlott. Később “beugrott” egy Stress nevű zenekarba a katonaságát töltő énekes helyére majd annak visszatértével végleg szakított a zenei pályával! A civil foglalkozásában kezdte örömét lelni, fodrásznak állt.

2004-ben egyedül maradt az akkor 14 éves fiával, akit azóta is egyedül nevel, lévén még egyetemen tanul. Ekkor kezdett el verseket írni csak úgy magának! Később ezeket megmutatta Peck Lacinak akivel nagyon jó barátságot ápol azóta is. Neki az ötlete volt, hogy készítsenek egy verseskönyvet!, mindeközben a Nők Lapja május 16.-ai számában V. Kulcsár Ildikó megjelentette a Mesélj apu című versének részletét amit az interneten kalandozva fedezett fel! Innen már nem volt megállás! Dobó Ferenc – nyomdai szakember, tipográfus – csatlakozásával elkezdtek dolgozni a Sebkönyvön melynek címét szintén Peck Laci találta ki és az illusztrációkat, grafikákat is ő készítette a versekhez! Később csatlakozott a csapathoz Lőrincz Viktor aki vállalta a versek egy részének megzenésítését hangszerelését! Tulajdonképpen az egész zenei anyag az ő kezének gyümölcse. És érkezett Kárpáti Levente színművész, aki szintén a nevét adta a projekthez és felmondott öt verset a CD-re. Közben október elején valaki lefotózta a Nők Lapjában megjelent Mesélj apu-t, és feltette a facebook-ra. A vers önállóan elkezdte járni az útját! Az emberek egymásnak küldték tovább és folyamatosan osztották meg! Rövid időn belül a látható megosztások száma meghaladta 35000-et. Amiről nem tudhatunk mert nem látjuk az a szám közel van, vagy talán már meg is haladta a 100 000 megosztást! Ami egészen hihetetlen szám,  vers megosztások tekintetében! Ennek az eredményével lett gazdagabb Muhi János, illetve – ahogy ő szereti ha nevezik – Janó, és mindazok, akihez ez az írásmű eljutott, vagy ezek után eljut majd. Ahogy Janó mondta, a “semmiből”, barátok összefogásából megszületett a Sebkönyv című verseskönyv! És azóta még számos vers, elbeszélés, írás árulkodik Muhi János jelenlétéről az irodalom színes palettáján. Következzék hát egy friss csemege a költő tollából.

Frenyó Krisztina

 rozsa-herceg-fekvo-variety-foto

A Kis Herceg és a költő

 

Szia! Köszönt illedelmesen a Kis Herceg.

-Szia! Köszönt vissza a férfi.

Neked miért ilyen szomorú a szemed? Kérdezte a Kis Herceg

-Annak látod? Kérdezett vissza a férfi.

Igen! Talán azért írod azokat a szép, de szomorú verseket? Olvastam a Mesélj apu! címűt nem régen. Azt is megkönnyeztem. Hogyan tudsz így írni? És honnan jönnek ezek a szavak? Kérdezte a Kis Herceg.

-Tudod az igaz szavak azok mind a szívből jönnek! Mert őszinték és nem manipulálják őket mindenféle körülmények. Mert az ember nem gondolkodik azon  hogy vajon mit fog hozzá szólni a környezet! Csak kimondja azt amit gondol! De ez nem mindig jó!

És miért nem?

-Mert az emberek hajlamosak arra, hogy mindenféle dolgokat belemagyarázzanak mások gondolataiba, mondataiba! Sokszor félreértelmezik vagy nem értik meg! Például egy vers is mindenkinek mást mondhat. Nem feltétlenül azt, amire a költő gondolt! Hiszen az születhet sok mindenből, akàr egy élet helyzetből vagy egy emlékből.

herceg-fekvo-kep-uol-kep

Akkor neked sok szomorú emléked van? Kérdezte a Kis Herceg.

-Hàt, van belőle bőven, de azért sok jó dolog is történt velem. De a rossz dolgok sokkal mélyebben vésődnek be az emberekbe!

És miért van ez így??

-Nem tudom! Talán mert úgy érezzük, hogy sokkal kevesebb jó történik velünk, mint rossz! Persze ez így nem igaz, hiszen azért általában fele fele arányban történik de vannak kivételek!

De nem úgy van, hogy mindenki a saját sorsát irányítja??

-Ez nem teljesen így van! Mert sok dolog van az életünkben amibe nem szólhatunk bele! Ezeket hívjuk körülményeknek. Például nem határozhatod meg hogy hová szüless és kik legyenek a szüleid, pedig a gyermekkor nagyon meghatározza, hogy milyen felnőtt válik belőlünk.

Akkor neked nehéz gyermekkorod volt?

-Hát nem volt könnyű de most nem szeretnék erről beszélni!

Rendben! Mondta a Kis Herceg. De te ugye sokat olvastál gyermekként, ugye?

-Ez így van! Nagyon sokat. Szerettem olvasni mert akkor egy kicsit elszakadhattam a valóságtól és szinte én is ott voltam a könyvben a többi szereplővel, hiszen elképzelhettem, hogy néznek ki és a helyszínek is megjelentek képszerűen az író leírása alapján!

Tehát az olvasás az jó dolog mert fejleszti a képzelőerőt és a szókincset. Ugye? Mondta a Kis Herceg.

– Ez így van! De sajnos manapság egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek. (Sajnos a felnőttek is bár náluk inkább anyagi okok miatt van ez, mert nagyon drágák lettek a könyvek.) Inkább megnézik filmen még a kötelező olvasmányokat is. Ezzel az a baj, hogy a filmen kész terméket kapsz a készítők elképzelését, ami nem mindig egyezik a könyvben leirtakkal. Ezért van sokszor ha előbb olvasunk el egy könyvet és utána nézzük meg a belőle készült filmet, könnyen csalódhatunk!

Apropó! Csalódás. Te sokszor csalódtál már? Azért írsz szomorú verseket? Hiszen írtál már szerelmes verseket is, de most megint szomorúakat írsz.

– Hát csalódtam már sokszor! Ezek mind elszomorítanak. A legnagyobb csalódás az ha barátban vagy szerelemben, a szerelmedben csalódsz! Az nem múlik el soha! Az mindig benned marad! Tudod az én írásaimat és gondolom másokét is meghatározza a pillanatnyi  lelki állapotom. Egy zenésznek vagy írónak két lelkiállapot jellemzi a legtermékenyebb időszakát, amikor szerelmes vagy amikor szomorú (depressziós). Én nem tudok szerelmes verseket írni ha depresszív állapotban vagyok. Vagyis tudnék de az nem lenne őszinte!

Te mindig őszinte vagy? Kérdezte a Kis Herceg.

-Nem! Nem mindig, de vannak dolgok amikben soha nem hazudnék! Mondta a költő.

Mint például a szerelem és a barátság?

– Igen! Ezek nagyon fontos dolgok az emberek életében, mégis sokan hazudják az érzelmeket és csak látszatra barátkoznak!

Hát az emberek nagyon buták! Mondta a Kis Herceg. Bár a szíve szerint hülyét mondott volna de illedelmes lévén nem beszélt csúnyán.

Hát furcsák vagytok ti emberek! Éltek egy általatok teremtett, embertelen világban. Papoltok a környezetvédelemről, közben eldobáljátok a szemetet és mindenfélével szennyezitek azt. Boldogságra vágytok, de ha ott van, gond nélkül eldobjátok. Soha nem vagytok elégedettek azzal, ami van és úgy nehéz boldognak lenni. Irigyek vagytok egymásra és nem tudtok örülni mások sikereinek. Mindig az igazit keresitek, de nem veszitek észre ha ott van! Elérhetetlen álmokat kergettek és a pénz határozza meg az életeteket! Akkor én vagyok a világ legszerencsésebb emberkéje! Hiszen a bolygóm ugyan nem túl nagy, de minden meg van rajta, amire szükségem van! Van élelem, víz, tiszta levegő! Van hol laknom! Kicsi, de otthonos házban, amit méltán hívok az otthonomnak! Nem kell nekem 10 szoba, mert teljesen felesleges! És még valamim van, amiből nektek soha nincs elég! Időm!! Van időm a barátaimra és a szeretteimre! Nem rohanok állandóan, mert nem kell! Ha akarom átmegyek hozzájuk vagy ők jönnek hozzám és jókat beszélgetünk! Nem csak udvariasságból kérdezzük meg egymást, hogy hogy vagyunk és a választ meg sem várva rohanunk tovább mint ti. Vagy mert nem is akarjuk meghallgatni a panaszkodását! Mi nem panaszkodunk egymásnak, mert igazából nincs miért, de ha mégis akkor meghallgatjuk egymást! Mert mi együtt élünk! Ti olyan sokan vagytok a városokban és sokan kerestek párt magatoknak, mégis olyan sok a magányos ember akkor is, ha családban él! Ezt nevezitek ti társas magánynak! Most már értem a szomorúságod egyik okát, sőt talán az egészet értem! Jó lenne ha egyszer erről is írnál, bár nem hiszem hogy valamin is változtatna, mert ti emberek nagyon rossz irányba haladtok!

-Abszolút jól látod a dolgokat és teljesen egyetértek veled. Mondta a költő. Nem is értem, hogy egy ilyen kis ember, hogy láthat ilyen tisztán mindent?

Mert engem még nem fertőzött meg a világotok és nem is szeretném ha ez megtörténne! Ezért csak néha jövök el hozzátok de azt is nehéz kipihennem otthon és feldolgoznom magamban! Érthetetlenek vagytok a számomra! Pedig olyan egyszerű lehetne minden de ti mindent agyon bonyolítotok! Na mennem kell!! A.viszontlátásra! És írjál minél többet! Akár ezt is megihatod! Vagy írhatnál vidámabb verseket is, bár tudom ez nem teljesen rajtad múlik! Én szurkolok neked, hogy írhass még olyanokat is!

-Az nagyon jó kenne! Mondta a költő!

Viszontlátásra kisember!

A Kis Herceg odalépett a költőhöz és megölelte őt mert tudta egy ölelésben minden benne van, amit szavakkal nem mindig tudunk kifejezni! Majd az űrhajójához lépett és egy pillanat alatt eltűnt a horizonton! A költő még sokáig nézett utána és közben arra gondolt milyen jól esett neki ez a beszélgetés, mert igazából rég nem beszélgetett így senkivel. A fenébe is! Lehet, hogy tényleg megírom ezt!

Muhi János

kisherceg-bolygo-allo-deviantart

Mesélj apu

Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

 

 

Amerikai álmok Magyarkúton / Egy hosszú beszélgetés, Papp Olivér íróval

Nagyon szeretem Stephen Kinget és gyermekkoromban a Christine az “mindent vitt”, legalább 200-szor elolvastam biztosan. Über-zseniálisnak tartom az írók között a képzeletvilágát.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2015-12-15.

Amerikai dög fekvőAz alábbi írásunk is bizonyítja, hogy nem mindig kell elhagyni az országot ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Még akkor sem, ha ezek az álmok, valójában amerikaiak, hiszen meglehet, hogy ennek ellenére a csodálatos Verőce – Magyarkúton születtek. Papp Olivér autós sorozatát már korábban olvashattátok az oldalon, ám ezúttal az író meghitt, erdőszéli otthonába látogattunk el, hogy megtudjunk róla, egyet – mást. Fel kell hívnom a figyelmeteket arra, hogy az alábbi sorokban előfordulhatnak a nyugalom megzavarására alkalmas megnyilvánulások, hiszen ebben az interjúban nincs mellébeszélés, nyíltan beszélgetünk. Beszélünk az írásról, az otthonról, az álmokról és arról, hogy az utóbbit itthon, vagy igazándiból csak odaát lehet – e megvalósítani.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Idilli otthon, az író helye…

Előszó: Amikor megérkeztem Olivérhez, először a csodálkozásból kellett felocsúdnom, mert az erdőszéli, patakparti otthon, valóban egy másik világba repített engem is. Magával ragadott a csilingelő madárzsivaj, a kutyák szelíd kucorgása a bólogató mamutfenyők árnyékában és az varázslatos miliő. ahol az író álmai születnek. Stílusosan, a múlt és a hagyomány iránti tiszteletet tükrözik a falak, a szépen elrendezett tárgyak és az emlékek sokasága. Emitt egy írógép, amott egy plakátgyűjtemény, és az asztalon családi porceláncsészében gőzölgő kávé. Úgy tűnik, Olivér tudja, mivel kell egy romantikus lelkületű újságírót levenni a lábáról. 🙂

F. K:Az elmúlt öt évben igen termékeny voltál az írás terén, ahogy azt a tizenegy megjelent könyved is tanúsítja. Tizenegy mű, és mind más, egymástól eltérő alkotás, ám egy valami mégis közük bennük, és az maga az író, szerkesztő, azaz te. Mesélj nekünk kérlek ezekről az olvasmányokról, regényekről és novellákról dióhéjban.

OlivalMeghitt hangulatban

P. O: – Pontosítok, az eddig megjelent könyvekből, tíz a saját írásom, egy pediglen egy általam újraszerkesztett példány, amelynek megjelentetésével, egy kedves rokonom, Huszár Pufi emléke előtt tisztelgek. Akkor sorjában, a legelső könyvem, a “Szárnyak nélkül” címet kapta, véleményem szerint, ennek a műnek az irodalmi értéke nem sok, első próbálkozás volt az írói pályám során, mely erősen érezhető is rajta. Itt nem akartam semmi sallangot, kizárólag a történetre koncentráltam a sorokkal, ezáltal vékonykára is sikeredett, ennek ellenére szeretik az olvasók, érdekesnek tartják, az eladási arány is ezt mutatja. Első könyvem sikerén felbuzdulva, ismét kedvet kaptam az íráshoz, elhatároztam, hogy valóban, komolyan írni fogok, befutott íróként bejárom az utam, mert hiszem, hogy ez vagyok én, erre születtem.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Néhány kincs az írói  palettából

Másodikként, “Az emlékek útján” című novelláskötetem került a könyvespolcokra, amelyben tizenhárom novella kapott helyet, gyermekkorom első tíz évéből táplálkozó emlékekre alapulva. Eddig kísért utamon földi jelenlétével a nagypapám, aki máig meghatározó személy az életemben, számomra ő jelenti a családot. Kedves, szerethető alakja, a kötetben is számos történet főhőseként megjelenik.  

Ezután következett a sorban, Huszár Pufi  rokonom 1935-ben szerzői magánkiadásában megjelent ,,Egy kövér ember meséi” című könyve, melyet átszerkesztettem, újra “pötyögtem”, és hosszas kutatómunka eredményeképpen, archív képekkel illusztrálva kiadtam. Miről is szól dióhéjban ez a történet, és ki is az a Huszár Pufi

Huszár Pufi borító
,,Rengeteg emlékezetes kalandja volt az Egyesült Államokban, abban az időben, amikor még a némafilm volt a szenzáció, Chaplin, Keaton és hasonló nevek voltak az esti mozik sztárjai. Sok akkori mágnás, filmsztár a barátja volt, hollywoodi villája kertjében tartott fogadásai széles körben ismertek és kedveltek voltak. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról, hogy az ő gulyásával égette meg száját Harold Lloyd, s öntötte le feketekávéval Adolf Zukort. Huszár Károly, vagy ahogy Amerika ismerte, Charles H. Puffy, a kor nagy nevettetője volt. E könyv által bepillantást nyerhetünk az 1920-as évek Hollywoodjának kulisszatitkaiba, továbbá a híres Pufi-féle rakott káposztás és túrós csuszás elméletekbe. Úgy gondoltam, már a családban is el-elfeledett rokonom, Huszár Károly halálának 70. évfordulóján itt az ideje annak, hogy méltatlanul feledésbe merült személyét újból bemutassuk és ismét hozzáférhető legyen mindannyiunk számára az Egy kövér ember meséi című, 1935-ben Verőcén megírt, s szerzői magánkiadásban megjelent könyve.”

Álmok boltja borítóA szerkesztés után, újabb írásként megszületett életem első regénye, az “Álmok Boltja“. Ennek a  könyvemnek olyan visszhangos fogadtatásban és sikerben volt része, hogy itt valóban eldöntöttem, nincs mese, ezt kell folytatnom. Tovább fogok írni, nincs megállás, egyre felismerhetőbbé vált az utam, egyre tisztább lett a kép. És, hogy egy kicsit kiszálljak a regényírásból, pihenésképpen írtam néhány novellát, – mert a regényírás, az nálam egy igen hosszadalmas, részletgazdag előkészületeket igénylő folyamat. – Erről majd később………….Sorjában születtek az újabb kötetek, így például a “Látogatók holdfénynél“, majd a “Hazafelé“,  és nemrég a “Verőcei Emlékeim” .

 

F. K: – Olivér, szeretlek olvasni, változatosan írsz, gyönyörű szókinccsel rendelkezel és minden írásoddal lenyűgözöl újra és újra. Amennyire én ismerem az alkotásaidat, leginkább kétfajta stílust tudok megkülönböztetni, egyik a pszichotrillert képviselő regény, másik pedig a novella, két teljesen eltérő műfaj, egy író tollából. Hogy is van ez, egy érzelmileg túlfűtött szépirodalmi műalkotás után, jön egy kis vérfagyasztó horror? A rengeteg pozitív visszajelzés, elismerés és író-olvasó találkozó arra buzdított, hogy újabb írásokon törd a fejed, és amint látom, nem is tétlenkedsz. Az Underground Kiadó gondozásában jelennek meg sorba a könyveid. Miben különleges ez a kiadó számodra, miért pont az Undergroundra esett a választás?

P. O: – Ó igen, sokszor mondják, hogy olyan, mint ha két különböző ember írná a könyveket, nehezen hihető, hogy mindkét stílust én képviselem, pedig így van. Sokan vagyunk így a világban, csak nem beszélünk róla. Miért ne lehetne egy szelíd, visszahúzódó embernek széles spektrumú, végtelenül színes fantáziája? Ettől író az író, szabadjára engedi a képzeletét és olyasmiket vet papírra, amit lehet, hogy sosem tudna megfogalmazni egy hétköznapi beszélgetés során. A kiadóval kapcsolatban feltett kérdésedhez azt tudom csak hozzáfűzni, hogy mindig is úgy írtam a regényeket, hogy azok majd valamikor a filmvászonról köszönnek rám vissza, és így aztán a kiadó keresésnél csak olyan jöhetett szóba, ahol én maradok a szerző és a jogok is nálam maradnak, ez fontos volt. Így esett a választás az említett kiadóra. Pár szóban még a kiadásról. Az én könyveimen nincs általam hozzátett árrés, hanem előállítási áron adják ki azokat, így aztán a “legolcsóbb” írók közé tartozom az országban. Számomra első körben az volt a lényeg, hogy megismerjenek, közismertté váljak az írásaimmal, legyen nevem a szakmában és azután majd jöhet a többi. Minél alacsonyabb áron kínálom a könyveimet, annál több emberhez jutok el a mondandómmal.

régen és ma álló,,35 évvel ezelőtt egy gyönyörű Fordban ülve arról álmodoztam, hogy majd egyszer nekem is egy ilyen autóm lesz, és 35 évvel azután…tessék.”

F. K: – Mindig is álmodtál egy vagy több nagy filmről, amely  a te nevedhez fűződik, voltak és vannak álmaid, a nagy Amerikáról, hogy híres, elismert író leszel a nagyvilágban. No de hogyan is kerültek ki a kinti polcokra egy magyar író magyarul írt könyvei? Mesélj nekünk Amerikáról és az álmokról.

P. O: – Mindig hittem az álmaimban, kicsi korom óta. Sokan, a családban és a baráti körben is kételkedtek a normális ember fogalmában engem illetőleg, azt gondolták elveszítettem a maradék józan eszemet, hogy nem kérek a könyveim után jutalékot, hogy boldog-boldogtalannak osztogatom az írásaimat, amit előzőleg én magam is megvásárolok a kiadótól. Kívülről lehet, hogy esztelenségnek tűnik, de én mindvégig tudtam, mint ahogyan most is tudom, mit – miért csinálok. Elkezdtem kiküldeni a könyveimet világszerte ( Izraeltől, Új-Zélandig ) a kint élő barátaimnak, külföldön lévő, magyar könyvtáraknak. Egy idő után átbillent a mérleg és igen szép számban elkezdték rendelni az írásokat, ebből még mindig nem volt ugye pénzem, ám egyre többen megismertek külföldön is, és így még közelebb kerültem az egyik álmomhoz. Így történt aztán az is, hogy érkezett egy megkeresés, mégpedig azzal,  hogy valaki megvenné az Álmok Boltja című könyvem megfilmesítési jogát. No és látod, ebből már elindulhattam az álmaim útján. Ez az első lépés a kitartás eredményeként, és továbbra sem dőlök hátra, hanem írok és postázom a könyveimet mindenfelé, mert sosem tudni hol és ki akad rá egy történetre, amely megmozgatja például egy filmrendező fantáziáját. Mások – okosabbak – által elhangzott vélemény, hogy szerencsémre, a regényeim közel forgatókönyv minőségűek, de mint mondtam az elején, ilyen célzattal is írom őket. A novellákban fellelhető anyanyelvi megfogalmazások a magyar nyelv szépségéből és különleges hangzásából adódóan nem igen fordíthatóak le úgy angolra, hogy az megfelelően “átmenjen” és ne veszítse értelmét útközben, így aztán leginkább a regények kerülnek fordításra. Most éppen az “Álmok Boltja” került ki levédett formában angol nyelven a kinti kiadókhoz, filmesekhez, hogy mielőbb  a nemzetközi ismertség útjára lépjen. 

Carpenter kutyájaF. K: – Beszéljünk egy újabb sikergyanús könyvedről, a Carpenter kutyájáról. Úgy hallom nagy port kevert ez a különleges kutya, amely ismét sötét borzongást ígér az izgalmas, drámai fordulatokat kedvelő olvasók számára. Miben tér el ez az olvasmány az eddigiektől?

 

P. O: – A „Carpenter kutyája” egy pszichothriller. A sötétebbik fajtából. Úgy van az, hogy mindenki választhat az életben: melyik oldalra áll. A „jókat”, avagy a „rosszakat” szolgálja. Persze nem hangzik el a kérdés így, szó szerint. Legalábbis a legtöbb embernél nem. Persze van, aki eladja a lelkét. Erről szól ez a könyv. No és persze arról, hogy ha már így történt a dolog, vajon van-e kiút ebből az állapotból? A választ mindenkinek magának kell megtalálnia, ott belül. Lesz segítség hozzá, feltéve hogy az illető akarja ezt, vagy egyáltalán észreveszi, hol a segítség. És mi van akkor, ha álmunkban törnek ránk a démonok? A rémálmok egyre sűrűbben jelentkeznek, és egyre vadabbak. Hol a kiút? Van-e mellettünk valaki, akibe kapaszkodhatunk? Egy család, egy barát, esetleg… egy kutya? És ha az álmok valósággá válnak, és rettegünk lehunyni a szemünket, félünk elaludni, mert tudjuk jól – álmodni fogunk… lesz-e az álomban valaki, aki nem engedi el a kezünket? Én megtapasztaltam efféle dolgokat. Félig fikció, félig valóság ez a könyv. Nehezen írtam meg, de örülök, hogy itt van mellettem – Carpenter kutyája…Oli kutyák

F. K: – A ,,Te vagy a gonosz, barátom” írásodon dolgozol éppen, amely szintén a pszichotriller műfajt képviseli, no de honnan jönnek neked ezek a vérfagyasztó történetek? Hogyan kezdődött ez az irányvonal? Mi történik veled az írások közben?

P. O: – Nagyon szeretem Stephen Kinget  és gyermekkoromban a Christine az “mindent vitt”, legalább 200-szor elolvastam biztosan. Über-zseniálisnak tartom az írók között a képzeletvilágát. Magával ragad, lebilincsel és tetszik az, ahogy az írásaiban mindezt át tudja adni. Megfogott ez a vonal, nagyon hasonló az én gondolkodásmódoméhoz, így aztán elkapva ezt a szálat, megelevenedtek a képzelet és  a valóság mezsgyéjén játszódó gondolataim. A regényeimnél belőlem jönnek a gondolatok, szeretem ezt a világot, szeretek ilyen stílusban írni és belehelyezni a történeteimbe mindazokat, akiket ide gondolok. Amikor elkezdek egy regényt, úgy fogalmaznék, hogy átköltözöm arra az időre egy más világba. Van, hogy fél év, egy év is eltelik úgy, hogy fejben írok, itt belül megszületik a történet, a szereplők, a helyszín és csak utána ülök neki írni, amely olykor igen nehezen indul. Amikor végre már a gép elé kerülök és nekiveselkedek, akkor kikeresem az ideillő képeket, zenéket, és belehelyezem magam abba  hangulatba, környezetbe, ahol játszódik a regény, ez sokat segít. Valósághűen tükrözik az írásaim a külföldön található utcákat, tereket, helyszíneket, így aztán utána nézhet bárki, hogy hol történik a képzelt cselekmény”. Mindez rengeteg előkészületet, odafigyelést igényel, ezért is ,,költözöm el ilyenkor”.Oli lépcsős jó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

F. K: – Amellett, hogy kezeid alatt, részletgazdag, izgalmas és gyönyörű írások látnak napvilágot, van itt még valami. Valamikor dobpergéstől volt hangos a verőcei völgy, erre emlékeztet  a fenti szobádban a felszerelés. Mi történt a zenével, hová lett a másik szerelem?

P. O: – Bizony, nem is olyan régen még zenészként éltem a mindennapjaimat, aztán egy betegség miatt le kellett tegyem a dobverőket. Most már “csak” írok, bár újabban megint el kezdtem zörögni, szükség is van rá egy-egy feszültséggel teli nap végén. Sokat segít a zene az elmélyülésben és a kikapcsolódásban is, levezeti a felgyülemlett stresszt. Jó érzés dobolni és nem intek neki búcsút végleg, de az is igaz, hogy a gerincműtétem óta sajnos ennek a szenvedélynek már nem hódolhatok teljes odaadással. 

F. K: –  Betegségek….      Volt belőlük pár, elég súlyosak! Van, hogy kicsit messzebb mennek tőled, aztán újra kopogtatnak az ajtódon, mintha csak tudnák, hogy itt egy erős ember lakozik, akit nem olyan könnyű megtörni, ennek ellenére mégis próbálkoznak. Hogyan viseled mindezt, mi ad erőt a mindennapokban a gyógyuláshoz?

P. O: – Mindig van valami, ám hiszek magamban és tudom, hogy olyan dolgom van, amiért élnem kell. Ilyen az írás. Volt idő, hogy egyáltalán nem tudtam  leütni a számítógép billentyűit és nem jött az ihlet, sehogyan sem. Fáradt és elkeseredett voltam, – mindannyiunkkal megesik – aztán továbbléptem és újra elkezdtem írni, az mozgatott és vitt előre, hogy ha majd nem leszek, ne csak üresség maradjon utánam, hanem hagyjak itt valami maradandót, valami értékeset. Erre a könyv a legjobb példa, hiszen amikor kezedbe veszel egy 1880-as években írt kötetet, azt láthatod te is, és én is, amit az az ember “látott”, aki írta,  száz meg száz évek múltán. Ez halhatatlanná tesz mindörökre engem is! Az írás  mindvégig hiányzott a nagy nihilben is, mindig is tudtam, hogy ez az én utam. Itt érzem belül. A szív nem tud hazudni, ekkorát nem! 

Oli álló homály lámpaF. K: – Amerikai autók, filmek, amerikai álmok, amerikai utcák, “amerikai feeling”, mégis itt élsz Magyarországon, méghozzá egy erdőszéli idilli házikóban a kutyáiddal. Honnan akkor ez a kapcsolódás a nagy Amerikához?

P. O: – Több rokonunk is élt Amerikában, annak idején sokat látogattak hozzánk, többek között a már említett Forddal, amikor megfogadtam, hogy nekem is ilyenem lesz, ha nagy leszek. Az amerikai életérzés mindig is vonzott, jómagam is több-ízben jártam, éltem odakint és megtetszett az a világ, a filmjeik, az élethez való hozzáállásuk, az a hangulat, van ebben valami…talán egy régebbi életem, kitudja. Amerika lenyűgöz! Nem is kérdés, hogy a könyveim 90 %-a ott játszódik. Mindennek ellenére itt élek a mesebeli falucskámban és már Gödön honvágyam van, úgy hogy nekem nincsenek ilyen nagy “kiköltözős elképzeléseim”, bár éltem sok helyen szerte a világban, de ide születtem, erre a környékre, ez az otthonom. íróolvasóNekem fontos a gyermekkorom színtere, a gyökerek ide kötnek, életem első tíz éve is itt zajlott, szeretek itt élni. Távol vagyok a világ hangos zajától, és innen még hál istennek hiányoznak az emberek nagy-többségét jellemző főként “magyar vonások”, ez elől szaladtam ide ki az erdő szélére. Mindig is nehézségeim adódtak a “társasági élet közelségével”, még az író-olvasó találkozók felé is nehezen nyíltam meg, bár sok helyre hívtak, hívnak, – nem is tartottam magam igazán írónak, egészen a hatodik könyvemig – csak mostanában nyitok a világ, az emberek felé. Jól elvagyok az írói magányomban, és szeretem az ezzel járó “begubózást”, ám azt is tudom, hogy el kell indulnom és szükség van az olvasóimmal való találkozásra személyesen is, mert csak így kerülhetünk közelebb egymáshoz. Most már szívesen indulok neki az útnak, és fontosnak érzem a találkozást! 

F. K: – Kényes kérdések… Olivér mesélnél nekünk a hétköznapokban téged ért kritikákról,  milyen érzés az, amikor beletaposnak a lelkedbe, amikor véleményt alkotnak a munkádról és olykor hol a mennyekbe emelnek, hol a sárba döngölnek. Egy írónak igen érzékeny a lelke, talán még érzékenyebb, mint másoknak, így aztán meglehet, hogy nehezebben viseli a fájdalmakat is?

Oli autós

P. O: – Az elején mindenhová beregisztráltam és írtam, töltögettem fel az írásaimat, és aztán a csoportbéliek többsége lehurrogott, mondván, hogy a helyemben ki sem adnák ezeket az irományokat, hagyjam abba, stb… Kis idő múlva  elfordultam ettől a világtól és nem mondom, hogy nem esett rosszul, de aztán tettem a dolgom, más irányt vettem. Mostanában volt egy utolsó próbálkozás egy másik fórumon, ami szíven ütött, a gyakori kérdéseknél belefutottam egy véleménybe, miszerint az itteni kiadókat gyalázták éppen, köztük az én kiadómat is. Na nálam itt elszakadt a cérna és név nélkül leírtam a saját véleményemet, alátámasztva az igaz “siker-történeteimmel”, a tizenegy könyvvel, a filmjoggal és a többivel. Erre, ezzel a válasszal jött az illető: – biztosan meséket írsz, mert ez is ez nagy mese. Na látod, ebből van elegem, amikor a magyar mentalitásról és hozzáállásról beszélek, itt, legtöbbször visszahúzzák az embert, amikor előre lép. Lehetne tanulni a sokat szidott Amerikától, mert ott sincs ugyan aranyból a  kerítés, de ha kint bármit csinálsz, bármivel is foglalkozol, becsülik azzal hogy megfizetik, és megveszik az alkotásaidat. Ám, ha meg nem is veszik, akkor is megveregetik a válladat, hogy jó vagy!   Nem szeretem azt az itthoni általános hozzáállást, – tisztelet  a kivételnek – amellyel bennünket illetnek, mégis itt szeretnék élni és alkotni. Miért kellene ahhoz kimennie külföldre bárkinek is, hogy sikeres legyen? Miért kellett elmennie a nagyjainknak, Szilárd Leótól kezdve…és lehetne sorolni végtelenségig, miért? Magyarországon valamiért az igazi tehetségeket nem becsülték meg, és ez nem igen változott. A másik fájó pont, ami az én életemben is nehézségként gördült elém, az a hiányok kiemelése.

Oli álló lépcsős

Nézzük például a a tanítást, itthon azt mondja a tanárnő, hogy mit csináltál rosszul, a hibákra fektetik a hangsúlyt, kint Amerikában ugyanennél a helyzetnél a jó oldalát nézik és azt mondják, látod a fele milyen jól sikerült?! Kint elismerik a könyveimet, elismerik ha valamit jól csinálsz, és én tudom, hogy jól csinálom a dolgom, hiszek magamban, de sajnos itthon nem tudok érvényesülni. Ezért küldöm ki egymás után a könyveimet, mert előbb érek célba, ez a nagy igazság, bárhogy is fájlalom. Ettől még szeretem a hazámat, kötődöm a gyökereimhez, hagyománykövető és értéktisztelő ember vagyok. Mindemellett pedig egy író, aki szeretne megélni a munkájából. Van egy József Attilánk, míg élt, nyomorgott és mellőzték idehaza, pedig akkor is voltak gazdag emberek. Nem most kellene szobrokat állítani a nagyoknak, nem akkor kell megbecsülni az értéket, amikor már nincs lélegzet, életükben járna az elismerés és a tisztelet! Ez ma is igaz.
Erre a legkézenfekvőbb példa a következő: Egy ismerősöm mondta a minap, – Olivér, mit vársz a könyveiddel kapcsolatban idehaza, amikor tegnap este egyedül voltam egy Szakcsi koncerten?!!! Egyedül, egy Szakcsi koncerten, miközben a diszkók olyan telt-házzal üzemelnek, hogy agyonnyomják egymást az emberek! Annak idején alsó-tagozatban hármas voltam magyarból,  – és mindig hozzátette a tanár, hogy jóindulattal – pedig az összes dolgozatomat hibátlan helyesírással adtam be, mégis valamiért pikkelt rám. Egyik alkalommal, ugyanez a magyar tanár kiállított az osztály elé és szégyenszemre egész órán át ott kellett ácsorognom, miközben az irodalom szégyenének nevezett az osztálytársaim előtt, majd hozzáfűzte: – Jól nézzétek meg, ebből az emberből nem lesz soha semmi!………………………………………..   És eddig tizenegy könyvnél tartok.  🙂

 

Oli amautófekvő

F. K: – Mi lenne az üzeneted a feltörekvő nemzedék számára, azok felé, akik netán írásra adják a fejüket, akik épp ennek a beszélgetésnek a kapcsán emelik fel a tollat, hogy első gondolatukat papírra vessék?              

P. O: – Azt üzenem nekik, maradjanak magyarok, írjanak magyarul, de ne törődjenek azzal, hogy ha jelenleg itthon nem érnek el sikereket. Attól, hogy Magyarországon nem sikeres valaki, még nem jelenti azt, hogy valóban nem is tehetséges. Itthon hajlamosak lefelé nyomni ugyanazt az embert, akit odaát gyakran előszeretettel felemelnek. Mindannyian tekintsünk nyitott szemmel a külföld felé, ám mindvégig maradjunk magyarok és szeressük a magyar nyelvet, mert magyar nyelven lehet a legszebben írni.

 

Aki kérdezett: Frenyó Krisztina     

Aki válaszolt: Papp Olivér, író    

Papp Olivér oldala: http://www.authoroliverpapp.com/

                                                                                              

Írni bárki tud / jobb agyféltekés kreatív írás Vidi Ritával

Vidi Rita tanfolyamán megtanulhatjuk mindazt a titkot, amiről nem beszélnek a könyvkiadók, egészen izgalmas kisregények születhetnek, belefeledkezhetünk a készülő novellánkba.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2015-03-26.

20140923jobb-agyfeltekes-iras-thinking-lookingVidi Ritát személyesen is ismerem és bátran mondhatom, hogy élvezettel ültem végig  játékos feladatokban gazdag, interaktív írói előadását az “Író Születik” napon. Hamar felébresztette bennem az alvó oroszlánt, a szunnyadó tollforgatót és elhatároztam utána járok én ennek az ,,Írni bárki tud” dolognak. Rita nagyon közvetlen teremtés, otthon van mind az írás, mind a számolás terén, és az olvasás sem áll tőle távol. Született író.

Ezzel szemben ő azt állítja, nem mindenki születik írónak, sőt …csak nagyon kevesen rendelkeznek olyan mértékű tehetséggel, hogy már az óvodában is golyóstollal ébredtek.

VIDI RITAVidi Rita tanfolyamán megtanulhatjuk mindazt a titkot, amiről nem beszélnek a könyvkiadók, egészen izgalmas kisregények születhetnek, belefeledkezhetünk a készülő novellánkba olyannyira, hogy észre sem vesszük, ha belép valaki a szobába, még akkor sem, ha ő egy jóképű pizzafutár.:-)

Szerkesztőségünk meghívást kapott Vidi Rita Író születik, jobb agyféltekés írói tanfolyamára. Nagy örömmel fogadtuk a hírt és izgatottan várjuk az áprilisi “megmérettetést”.

Az alábbiakban egy igen hasznos könyvet ajánlunk figyelmetekbe, amely nagy segítség lehet az írás során bárkinek, hiszen Rita szerint, írni bárki tud.

Forrás:  http://moly.hu/konyvek/vidi-rita-irni-barki-tud

Közkeletű tévhit, hogy sikeres író csak abból lehet, akit kivételes tehetséggel áldott meg az ég, és ráadásként naponta legalább ezerszer homlokon csókolja a múzsa is. A közfelfogás szerint a tehetséges írók már zsenge ifjú korukban kitűnnek kortársaik közül, és az sem árt, ha életük során jó sokat szenvednek is, mert annál érettebbé és teltebbé válnak az írásaik.

Vidi Rita, a jobb agyféltekés kreatív írás módszertan megalkotója ebben a könyvében nemcsak leszámol ezekkel a tévhitekkel, de nagyító alá vesz még sok, az írói létet érintő félresiklott információt, és közben rámutat arra, amit a nagy írók mindig is vallottak: az írás nem tehetség kérdése, sokkal inkább a szaktudásé.

Írni bárki tud – aki megtanulja művelni ezt a mesterséget. Az út mindenki előtt nyitott, és mikor máskor lenne a legjobb alkalom írni kezdeni, mint most, amikor az Olvasóink alig egy kattintásnyira vannak tőlünk az Interneten.

Írni bárki tud – Te is, és ezt ez a könyv és a jobb agyféltekés kreatív írás módszertana be is bizonyítja számodra.

vidi-irnibarkitud-borítoweb

Hamarosan találkozunk Rita jobb agyféltekés kreatív írói tanfolyamán és mindenről beszámolunk részletesen. Ígérem!

Bővebben: http://www.vidirita.com/fenykepek-ritarol/

Frenyó Krisztina

 

 

 

Könyvajánló / Papp Olivér – Álmok boltja

,, Az álmok furcsa dolgok. Az ember elméje ablakot nyit múltra, jövőre, megmagyarázhatatlan dolgokra. Az álom – kincs. A mi különbejáratú, saját, titkos világunk. “

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-01.

Álmokcikkborítócikk,, Az álmok furcsa dolgok. Az ember elméje ablakot nyit múltra, jövőre, megmagyarázhatatlan dolgokra. Régmúlt idők, ismerős ismeretlenek villannak át rajta álmainkban tett utazásaink során. Az álom – kincs. A mi különbejáratú, saját, titkos világunk. “

Papp Olivér

oliver-papp-fotó-arcPapp Olivér neve bizonyosan ismerősen cseng a Feeling magazin olvasónak, hiszen ő az, aki hétről hétre elkápráztat bennünket az “Amerikai Klasszikusaival”. Most egy egészen más oldaláról ismerhetitek meg Papp Olivért az írót, azt az embert, akinek nevéhez már számos megjelent szenzációs és különleges hangulatú történetet felvonultató könyv fűződik. Elsőként, az Álmok boltja című regényt ajánljuk figyelmetekbe. – Ezzel a lebilincselő, könnyen olvasható írásával, engem olyannyira rabul ejtett, hogy már az első fejezetet olvasva izgatottan vártam a folytatást és így volt ez a következőkkel is. A főszerkesztő saját tapasztalata. –

Izgalmas, érdekfeszítő és misztikus történet az övé, azaz Steve, Sky, Jim, Jimmy, Bob és még sok más különös ember története.

Álmok boltja borító

A könyv, 2012-ben jelent meg az Underground Kiadó gondozásában. Mindenkinek, szívből ajánljuk, akik nyitottak azokra a  különös történetekre, amelyek a képzelet és a valóság határait súrolva, az író által: érthető, egyszerű köntösben jutnak el az olvasókhoz. Hamarosan érkezünk Olivér további könyveivel, amelyekben szintúgy megtalálható az izgalmas krimi, mint a léleksimogató, könnyeket fakasztó novelláskötet, valamint a történelmi valóságot felvonultató elbeszélés is. Egy valami ám mégis közös bennük: egytől-egyig szórakoztató, figyelemfelkeltő és nem mindennapi írások ezek. A könyvek megvásárolhatók, illetve megrendelhetők az Underground Kiadónál.

Álmok boltja

“Ez a történet álom szülte valóság. Vagy talán valóság szülte álom? Valahol, valaki pontosan ezt álmodja, vagy éppen éli. Igen, Steve létezik. Létezik és valószínűleg ebben a pillanatban is éppen kedvenc bögréjéből szürcsöli a gőzölgő citromos teát a nappaliban, az ablak előtt állva. Szereti nézni az utcát, az embereket, az elsuhanó autókat. De nézzék csak… van ott még valaki. Látják? Igen, ott balra, az utca végén, az öreg Ford mögött. Nem, nem a babakocsit toló pár, nem róluk beszélek. Ők egy másik álom részesei. Picit még arrébb, látják már? Egy férfi. Hát persze, Steve álmához tartozik. Része annak. Vagy talán még több is annál. Világos, hogy ott van. Legfőképpen róla szól ez a történet…”

– Részlet az Álmok boltja című könyv bevezetőjéből –

– Feeling –

 

Mindent az irodalomért / aktuális ajánló

Mindent az irodalomért / aktuális ajánló
Ma egy izgalmas programmal vár benneteket Vác és a Lyra Könyvesház. Kalandos helyszínek, tehetséges írók, kortárs költők, sok meglepetés!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-04-25.

könycsík”  A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka. “

Gabriel García Márquez

Mai (! ) Kulturális ajánló az Irodalom Szépségeiből, a Lyra Könyvesház Vác ajánlásával

KIS KÖNYVES ÉJ VÁC április 25. péntek

könyvhomokbélyegkép

Nyitó helyszín: I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola, aula

18 óra – Beszélgetés Tóth Krisztina íróval.

könyvfelhőbélyegkép

Második helyszín: I. Géza király tér, 20 óra – Indul a könyvesbolt túra Forró Katalin vezetésével.

Harmadik helyszín: Arcus könyvesbolt

20.30 – Fésűs Éva mesekönyvének titkaiba Fazekas Lászlóné vezeti be a látogatókat.

Könyvek-bőröndben

Negyedik helyszín: Március 15. tér

21 óra – A Fónay – HUMÁNIA – Drámai műhely meglepetése

álomkönyvbolt

Záróhelyszín: Lyra Könyvesház

21.30 – “Az én könyvespolcom” – villáminterjúk Dr. Kampós Kata gyermekorvossal, Dr. Csáki Tibor plébános atyával és Ribáry Zoltán újságíró-főszerkesztővel.

NAGY SZERETETTEL VÁRNAK TITEKET A SZERVEZŐK!

– Feeling –

Papp Olivér sorozata Huszár Pufi / Egy kövér ember meséi 1. rész

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.                                                 […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-15.

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.
                       
                                CharlesPuffy (1) (494x686)
                                     
                                   Töredékek egy utazgató kövér ember naplójából
El akarok menekülni egy félórácskára ezekből a mai nagy időkből, amelyeknek önök is, én is kénytelen tanúi vagyunk. Belemenekülök a naplómba, és így vissza akarom vinni önöket is, magamat is abba az időbe, amikor még szabadon repülhetett az ember ide-oda, és amikor még az országa határán kívül sem volt tilos, büntetendő cselekmény a munka — mint ma. Tessék tehát egy félórácskára velem tartani és meghallgatni egyet-mást abból, amit egy olyan kövér ember élt, tapasztalt és talált följegyzésre érdemesnek, aki szívből szereti az életet. Ezen a kis utazgatáson nincs más belépti díj, mint az önök szíves figyelme. Mert az idő ma már nem pénz. Ma már annyi idő van, hogy a legtöbb ember már nem is tudja, hogy mit kezdjen vele. Mintha megszaporodott volna az idő, fordított arányban az örömmel, amely viszont mintha megfogyatkozott volna. Tessék velem jönni bátran, ígérem, hogy hű sáfárja igyekszem majd lenni az önök nekem szánt figyelmének. 

Szóval, hol nem volt, valamikor réges-régen, még 15 évvel ezelőtt, volt egyszer egy kövér ember, aki én voltam: a Huszár Puffy. Ennek a Huszár Puffynak sehogy sem tetszett mindaz, ami akkortájt itt Európában történt, fogta hát magát és elindult a nagyvilágba, hogy máshol új, nyugodalmasabb fészket rakjon magának. — Ez a szegény naiv kövér ember tudniillik azt hitte, hogy bajok csak itt vannak, hogy azok elől el lehet menekülni és azt is hitte, hogy egy felnőtt, 32 esztendős benőtt fejű ember a világ bármely részén még ugyanolyan gyökeret ereszthet, mint gyerekkorában otthon. Szóval elindult és miután Bécsben és Berlinben a forradalmak, inflációk és egyebek formájában mindig utolérték a bajok és a nyugalmát sehol sem találta meg, gondolt egy nagyot és minden energiáját összeszedve, átutazott Amerikába és Amerikának is a túlsó végére, Hollywoodba. Ebből az ő külföldi bolyongásaiból és hollywoodi tapasztalataiból fogok én most itt egyet-mást elmondani. Hollywood (400x300)

Hollywood! Holly annyit tesz, hogy tüskepálma, wood pedig erdőt jelent, ebben az értelemben. Tehát tüskepálma erdő. Ennél találóbb elnevezést még sohasem  hallottam. Tényleg tüske, pálma és erdő ez a Hollywood. Nagyon sok ember irigykedése, vágyakozása és reménykedése száll Hollywood felé. Ide szeretne menekülni a legtöbb ember, akinek az élete nem sikerült. Pedig a tehetséges embernek mindenütt lehet szerencséje, nemcsak éppen Hollywoodban. A balszerencse pedig Hollywoodban tud a legnagyobb lenni a világon. A sok nagy szerencse tövében tudniillik fokozottan hat a balszerencse. De a sok kitrombitált jólét, a filmek elterjedtsége és az azokból sugárzó gazdagság, — rettentő sok gyanútlan kis emberbogarat vonz oda, éppen úgy, mint a sötétbe világító lámpafény a pilléket. Valóságos mondakört font a sok reklám a világ filmközpontja köré, ami állandóan izgatja mindazok fantáziáját, akik Hollywoodban még meg nem próbáltak maguknak egzisztenciát alapítani. Mert más ám egy várost megtekinteni és más abban megélhetést teremteni. De más ám! Hajajajj, de más! Lent jártam egyszer a Vaskapu körül és mikor megláttam az óriási Dunát, vágyam támadt, hogy meglássam egyszer azt a helyet, ahol a Duna, ez az óriási természeti jelenség világra buggyan és később olyan sok folyót, ilyen óriási folyammá dagaszt. Nagy csalódás ért, mikor megláttam a tenyérnyi kis csepegő erecskét, a később hatalmas folyammá dagadó jelentéktelen Duna-magzatot. Szinte el sem akartam hinni, hogy abból az ott kicsurgó pár vödörnyi vízből nő ki Európának, de az egész világnak egyik leghatalmasabb folyama. De nagyon sok élénk fantáziájú Hollywoodba vágyó ember járna hasonlóképpen, ha elkerülne oda. Én a közismert mottóval indultam útnak: ha annyinak sikerült, ha annyi ember lett ott híres és nagy, miért éppen én volnék az, akinek ne sikerülne? Elhatároztam tehát, hogy megpróbálom és, hogy a film nagy népszerűségéből egy karajjal magamnak is szelek. És megpróbáltam.

huszar-karoly-1926 (1)Roda Roda a kitűnő író jellemezte egyszer legjobban a film népszerűségét. A csákó és kalap című darabját vették fél filmre és megkérték, hogy ő is vállaljon benne egy szerepet. Érdekesség kedvéért el is játszotta a tábornok rövid és lényegtelen szerepét. Egyszer vonaton utazik és amikor kiszáll, leveszi a bőröndjét, amelyen olvashatóvá vált a neve. Amikor a szemben ülő kislány meglátja azt, izgatottan odaszalad és autogramot kér. Mindjárt gondoltam, hogy ön Roda Roda, a nagyszerű filmszínész, — mondta— de bizonyos csak most lettem benne, amikor a nevét a bőröndjén megláttam. Harmincöt esztendeje írok a világ minden lapjába, —mondotta Roda Roda — színdarabomat sok ezerszer játszották, számtalan könyvem jelent meg mindenfelé és ez a fruska onnan ismer, hogy egyszer életemben egy jelenetet játszottam a filmen. Hát ez a film. Engem is a filmnek ez a nagy lehetősége csábított, mert hiszen a népszerűség végeredményében — egzisztenciát jelent. Hollywoodban, a filmiparban sok ezer aranyásó leselkedik a szerencséjére. Igen sok közülük nem is színész, mégis sztár akar lenni, nem is író, mégis darabíró szeretne lenni, fogalma és köze nincs a színészethez és mégis rendező szeretne lenni. Mintha bizony a hely megváltoztatná az ember képességeit és gyarapítaná tudását. De mivel Amerika és különösen Hollywood a korlátlan lehetőségek városa, itt minden meg is történhetik. Ma talán már nem annyira, mint „réges régen”— 10 évvel ezelőtt, — de előfordul ilyesmi igen gyakran még ma is. Én Hollywoodba egy a német hadseregből kivált lovastiszttel utaztam a vonaton. Arca szabályosan össze volt szabdalva és szemében ott feszült a tipikus monokli. A jellegzetes német katonatiszt civilben, ő is a filmhez ment. Biztos volt a sikerében, pedig életében nem próbálkozott se filmmel, se színpaddal. Bár a színházat, — amint mondotta — nagyon szereti. Különösen az operát. Sőt az elutazása napján is operában volt, ahogy előadta. Na és mit adtak, — kérdeztem én. — Ja, was gegeben wurde, hogy mit, — felelte és elgondolkozott… — Eh… öh… eine grosse Oper (egy nagy operát) — válaszolta. — Na, igen-igen, — faggattam tovább, — de milyen nagy operát? Ja? eh… öööh… eine sehr schneidige grosse Oper, den Titel hab’ ich schon vergessen (egy nagyon sneidig operát, a címét már elfelejtettem). — Sneidig operát? —érdeklődtem tovább — mi volt a tartalma? — Ja, der Inhalt (Igen a tartalma), eeeh… ööh… igen: Zivil schoss auf Obst,— mondta németül (civil almára lőtt. Olyan jjattogó hangon mondta ezt, mintha egy lovas escadront vezényelt volna. — Civil almára lőtt? — ismételtem magamban, — Ááh, tudom már, a Tell Vilmost játszották. — Ja, ja, — vágott a szavamba — dieser Wilhelm Tell, das war er. Ja (az a Tell Vilmos, az volt az) Ilyen színpadi készültséggel ment ki Hollywoodba ez a barátunk és jött, hitt magában és győzött. Eleinte statisztálgatott, később, mint remek lovas, cowboy filmekben lovagolt, majd ő lett az egyik legnagyobb gyár katonai szakértője, aki a filmekben előforduló katonai és hadászati jeleneteket szakszerűen beállította. Remekül végezte a dolgát és nagyszerű egzisztenciát teremtett magának. A kitartás, ami lényegében nem egyéb, mint a sikertelenségek elviselése, mindig és mindenütt nagy erény, de Hollywoodban és általában Amerikában, ahol nem csak küzdelem és balszerencse, de szerencse is leselkedik minden utcasarkon, ott különösen az. Az állhatatos és kitartó emberek ott úgyszólván mindig boldogulnak és révbe érnek. Nagyon sokszor egész máshová érnek el, mint ahová indultak, de elérnek valahová, ahol földi létüket anyagiakkal elláthatják. Hasonlít az ilyen ki-ruccanás a sorsjátékhoz, ahol az ember a főnyereményt reméli, a kisebb nyereménnyel is megelégszik és végül boldog, ha visszanyeri a sorsjegy árát. Sokszorosan nehéz persze valamint elérni annak, aki nem bírja a nyelvet. Aki addig, amíg azt el nem sajátítja, csak akarni tud. Az amerikai nagyon kedves az idegenhez. Legalábbis „régente”, 5—6 évvel ezelőtt még az volt és nem veszi rossznéven, bármilyen hibásan is beszéli az idegen a nyelvet, sőt örül, hogyha valaki az ő nyelvén akar és igyekszik beszélni. Az angol nyelv megtanulásának Amerikában három állomása van, Az első, amikor a jövevényt nem értik és ő sem ért senkit. A második, amikor őt valahogy megértik, de ő nem érti meg, amit neki mondanak és a harmadik, a végállomás, mikor őt is megértik és ő is megérti, amit neki mondanak, személyesen és telefonon egyaránt. Az idegen, ha valamely állam nyelvét nem bírja és természetesen érzi, hogy a saját anyanyelvét nem használhatja, akármilyen törve is, de valamilyen általa ismert idegen nyelvet használ, mert érzi, hogy idegenül kell beszélnie. Olyan ez, mint mikor a felnőtt ember egy kisgyerekkel beszél és igyekszik átvenni a kisgyerek gügyögését, azt hívén, hogy a kisgyerek így inkább megérti. Az Amerikába vándorolt magyar paraszt angol nyelvezetéről, amely teljesen különálló és rendkívül mulatságos angol-magyar nyelvkeverék, könyveket lehetne írni. Pittsburgh környékén vannak bányák, amelyekben a munkások túlnyomó része magyar, — ahol az angol munkások hamarabb tanulnak meg zamatosan magyarul, mint a magyar paraszt angolul. És magyar mégis mindenütt van. Amerikában és az egész világon. Mikor én kiértem és eleinte nagyon furcsán hatott rám, hogy még az almáskofa is angolul be-szél, egy philadelphiai vendéglőben ültem egy magyar társasággal. Mellettünk az egész est folyamán egy nag társaság kizárólag angolul beszélgetett és én, hogy kis mulatságot szerezzek az asztaltársaságomnak, odaléptem a szomszéd asztalhoz. fölemeltem az asztalon álló gyufatartót és bocsánatkérő hangon, mint aki a gyufát akarja kölcsönkérni, azt mondtam: Pukkadj meg a neved napjára! Igen? Mire az egyik amerikai úr, aki addig egy szót sem beszélt másképp, mint angolul, nagyon kedvesen azt mondta: Azt éppen nem, de parancsoljon, a gyufát elviheti. Leforrázva álltam odébb. Mexikóban, Tijuanában, — amely határszéli városka, különösen a prohibíció alatt huszar-karoly-1935Kalifornia mulatóhelye volt, szabad az alkohol, a lóverseny, a szerencsejáték és ezen kívül minden, ami Kaliforniában tilos. Hogy az odaérkező amerikaiak egész napjukat teljesen kihasználhassák. már reggel 8-kor vígan szól az egész kis városkában a zene, folyik a pezsgő és a mindenféle hazárdjáték az utcai játékgépeken és a kaszinóban. Tijuanában minden házacska mulatóhely, amelyek amerikai mulatótelepítvényesek tulajdonai. Egy ilyen mulató expedíciónk alkalmával az egyik kis viskóban rendelésünk nélkül — Amerikában ismeretlen — legfinomabb magyar székely káposztát szolgáltak föl nekünk és azt követőleg pedig kifogástalan tejfeles, tepertős túrós csuszát. A rejtély titka Kulovics Béla gyerekkori játszótársam volt, akivel a II. kerületi Medve utcában, koptattuk az elemi iskola padjjait és aki annak a mulatónak tulajdonosa volt. A lóversenyek Tijuanában már délelőtt kezdődnek, hogy minden embernek elég módja és ideje nyíljon a játékszenvedélyének kielégítésére. Mi is kimentünk, és ahogy a mázsálónál állunk, egy furcsaképű karikalábú, suvickfényes bőrű néger zsoké halad el előttünk. Odaszólok a mellettem lévő barátomnak: Ezt nézd pajtás, hogy ez micsoda ronda pofa. Az ébenfekete bőrű tijuanai néger zsoké erre visszafordul, és hamisítatlan magyarsággal odaszól: Maguknak nem tetszem? Majd a maguk kedvéért csináltatok másik pofát magamnak. Mikor elakadt lélegzetem újra visszatért, beszédbe elegyedtem vele, bocsánatot kértem és hamarosan kisült, hogy az illető egzotikus amerikai néger zsoké Mexikóban, itt született Budapesten és egyik budapesti mulató népszerű néger portásának a fia, aki iskoláit Budapesten végezte. Mikor én ezt meghallottam, mintha mindjárt jobban tetszett volna a képe. Én egy kínos félórácska alatt ezt el is hitettem vele és nagyon jól összebarátkoztunk. Legalábbis én azt hittem, mert végül kisült, hogy a lóversenyen a nekem adott összes tippjei egytől-egyig lemaradtak. Én teljesen letörtem és ezt a kalandomat „a karikalábú néger bosszúja” címen még is írtam. De nem közölték sehol. A néger bosszúja tehát teljessé lett. A legérdekesebb találkozásom magyarokkal külföldön a következő volt: A Csendes Óceán partján fekvő mexikói városkáknak Mexikó belsejével semmiféle összeköttetése nincs. Ezeken a járatlan és járhatatlan utakon autótúrára indultunk egy kedves barátom, meg én. Az őstermészetnek ebben a zavartalan dzsungelében úgy éreztük magunkat, mint valami híres Ázsia- vagy Afrika-kutató. calexico plakát (800x795)Calexico városkába akartunk jutni. Cal- California eleje és exikó- Mexikó vége. Így alakul ki a szó: Calexico. Telegráfpóznák jelezték csupán az úttalan utat. Észrevétlenül, hirtelen ránk esteledett hosszú bolyongásunkon. A hepehupás utak úgy felrázták belsőnket, mint valami orvosságot használat előtt. Ott állottunk teljesen ismeretlen tájakon, fáradtan, elcsigázva, tanácstalanul. Vissza már nem mehettünk, mert sötét volt, az ismeretlen erdőkben való meghálás nem látszott valami biztonságosnak, hálóhely után kellett hát néznünk. Sehol az egész látóhatáron egy ház, vagy viskó. A helyzet mindinkább kényelmetlenné vált, amikor egyszer csak nagyon-nagyon messziről, valami gyertyaszerű, pislákoló fény integetett felénk. Fény: lámpa, lámpa: ember, ember: szállás. Siettünk hát oda. Hogy rohantunk a fény felé, amelytől helyzetünk megoldását reméltük és kezdtem megérteni a pilléket, amelyek olyan messziről rohannak a fény felé, bizonyára szintén helyzetük megjavulását várva attól. Odaértünk a házacskához, amelyet 3—4 apróbb faviskó vett körül. Út vezetett oda az erdő széléről, az út végén fából diadalív, amelyre nagy betűkkel rá volt festve a házacska helységneve, Jacumba Hot Springs. Odamentünk a házacska kapujához és bezörgettünk. Egy nagyon öreg, szakállas ember nyitott ajtót. Úgy nézett ki ez a totyogó öreg bácsi, mint a mikulás: pirospozsgás arc, hosszú hófehér szakáll, erős derék, a fején kucsma a lábán pedig bő csizma. Derűs kék szemeivel mikor ránk-nézett, láttuk, hogy ő nem fél tőlünk és így mibelőlünk is elszáll minden gyanakvás. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, és hogyha lehet, — meg szeretnénk ott hálni az éjszaka. Ő nagyon barátságosan betessékelt a házba, ahol egy másik, talán még az elsőnél is öregebb bácsikát találtunk. Bemutatkoztunk egymásnak és miután érthetetlenül elmormoltuk kölcsönösen neveinket, beszélgetésbe fogtunk, amelynek folyamán házigazdáink elmondták, hogy ezek a mexikói meleg források már vagy 50 esztendeje az ő tulajdonuk és, hogy a kitermelt meleg vizet hetenként kétszer szállítják el ökrösfogaton Calexicóba, ami oda gyalog egynapi járásra fekszik. calexicoMikor a beszélgetésünkben egy kis szünet állott be, odaszólok a barátomnak magyarul: Nem lehessen tudni, hogy hol vagyunk, — mondom, — tehát felváltva fogunk aludni. Még tovább akartam beszélni, amikor az idősebbik mikulás bácsi remegő hangon meg-szólalt: — Az urak magyarok? — Én úgy éreztem magam, mintha valami kísértet játszana velem. Földbegyökerezett lábbal állottam ott és egy darab ideig hang nem jött ki a torkomon. Aztán félve megszólaltam: igen… igenis kérem. — Hát maguk is magyarok? — Hát persze, hogy azok vagyunk, — felelték, aztán odajöttek és megöleltek minket. Vég nélküli kérdezősködésünkre aztán apránként a következőket tudtuk meg. Az idősebbik bácsi 94 esztendős, Kossuth Lajossal ment ki Amerikába, ahová akkor még 31 napi tengeri vitorlázás után értek el. Kecskeméten született és Spitzer Ignác a neve, ott is nevelkedett és iskolázott, amíg a szabadságharc idején beállott katonának és előbb Aulich tábornok mellett volt, majd később Kossuth Lajos vezérkarának volt ordonánca, aki többedmagával önként követte Kossuth Lajost az emigrációba. Amerikából hosszas hányattatás után eljutott Mexikóba és ő talált rá először erre a gyógyvízre, amelyet aztán Jacumba Hot Springsnek nevezett el. Öccse, a fiatalabb mikulás, 17 évvel később jött ki utána. Meghatva habzsoltuk ezt az elbeszélést és mikor a végére ért, ámulva kérdeztük meg, hogy miképpen lehet az, hogy ennyi idő után, még ilyen gyönyörűen beszélnek magyarul. — Hát kéröm, —mondták — magyarul nem lehet elfelejtöni, annak, aki nem felöjti el, hogy magyar. Aztán mög mi mindig magyarul imádkozunk. —Ezzel odament egy ládához, abból kivettek egy nagy újságnagyságú papírost, ami piros, fehér, zöld színnel volt körülfestve és elkezdték belőle — öreg, remegő hangon — énekelni a Himnuszt. Isten áldd meg a magyart… Végigénekelték a Himnusznak mind a nyol strófáját, mi meg a sírástól fuldokolva hallgattuk és alig bírtunk magunkkal. Aki még nem szakadt el hosszú időre a földtől, amelyen a napvilágot meglátta, és amelyen nevelkedett, talán nem is érti meg annyira ennek a találkozásnak a megrendítő hatását, de nekem, aki akkor már hetedik esztendeje éltem idegenben, egyik legfelejthetetlenebb estém volt ez a Jacumba Hot Springs-ben, a mexikói vadonban elhangzott magyar imádság, két, — évtizedek óta hazájuktól távol lévő öregember ajkáról. Külföldi bolyongásaimon találkoztam én mindenféle magyarral, köztük igen sok olyannal, akik magyarul már alig tudtak, de idegen nyelven is büszkén vallották magukat magyarnak. Az amerikaiak szeretik a magyart és ezt a szeretetüket a magyarok iránt még Kossuth Lajos alapozta meg, akinek a washingtoni szenátusban tartott angol beszédét még ma is tanítják az iskolakönyvekben. A magyarok Amerikában és különösen Hollywoodban elért nagy eredményeit csak az tudja igazán értékelni, aki tudja, hogy milyen nehéz az idegennek megszokni az ottani életet. A teljesen más gondolkozás, világnézet és életfölfogás annyira elüt a miénktől, hogy az ebbe való beilleszkedés már egymaga is nagy és nehéz föladat. Rávilágít erre egy kis epizód, amelyet egy nagyon kedves Amerikába származott magyar barátom házában láttam, akinek elemibe járó kisfia egyik írásbeli gyakorlatára — százas, — tehát legkitűnőbb — osztályzatot kapott. Az európai apa gyengéden vonta magához amerikai gyermekét és meg akarta jutalmul csókolni. Az amerikai gyerek a jutalmat nem vette át, félretolta édesapját és azt mondta, ne csókot adjál, hanem inkább 10 centet, abból legalább van valami hasznom. Természetes hát, hogy az ilyen gondolkozású gyerekekből más emberek válnak, mint a mieinkből. Nem jobb, nem rosszabb, de más. Hollywoodban még egypár évvel ezelőtt is sokkal kevesebb és lényegtelenebb megpróbáltatásokon kergette keresztül a sors az embereket, mint nálunk Európában, ahol 450 millió ember él ugyanakkora területen, mint amekkorán Amerikában 130 millió. Ennek a gazdaságilag könnyebb életnek következtében az emberek vidámabbak, bátrabbak voltak és minden ember lényének alapja az optimizmus volt. Minden bajjal szemben a vigasz és a hit a győzelemben. Láttam egy embert totyogni az utcán, aki mindkét szemére vak volt és egyik karja hiányzott, a nyakában egy tábla lógott, amire nagybetűkkel ez volt ráírva: „Lehetne ez még sokkal rosszabbul is”. Beszédbe elegyedtem vele és megkérdeztem, hogy érti ezt a fölírást. Azt mondta:clip_image002 (385x273)„Hajaj uram, képzelje el, hogy néznék ki, ha süket is volnék, vagy egy lábam is hiányoznia”. És én rájöttem, hogy igaza van, mert amíg a magunkfajta ember egész életén át azokon a bajokon búsul, amik érik, ő, az optimista, egész életén át azoknak a bajoknak örül, amik elkerülik. Ez az optimista világnézet segíti át őket az élet nehézségein is és ez teszi őket olyan végtelen könnyelműekké, amilyenek. Ők szentül hiszik, hogy a „Gombház, hej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad.” És mivel hiszik, hát rendszerint akad is. A játék az amerikainak vérében van. Én láttam ilyen tipikus amerikai hazárdjátékost, aki mindenbe a világon fogadott. Egyszer autón utaztunk együtt, amikor az eső esett és az ablakokat be kellett csukni. Az esőcseppek vígan peregtek végig az ablakon. A barátom rögtön fogadást ajánlott, hogy melyik esőcsepp ér előbb az ablakráma aljába. Mondhatom, roppant érdekes játék, amelyen mindkét fogadott esőcseppnek mindvégig van esélye. Mikor az egyik csepp már 1—2 centiméternyire van a céltól és a másik még az ablak közepén kacskaringózik, akkor egyszerre csak a hátul kullogó cseppecske beleszalad egy másikba, az egy harmadikba, megdagad és puff, egy csepphosszal előbb gördül a célba, mint a vezető másik. Pasadenában a Hollywood melletti tündérszép városban van egy szálloda, amelynek optimista tulajdonosa kötelezi magát, hogy minden ott lakónak visszafizeti a lakásért és kosztért járó díjat azokon a napokon, amelyeken nem süt ki a nap. De nem lehet mindazt felsorolni, amibe az amerikai fogadni hajlandó. Fogadni, mert a fogadás, az előtte szent. Az lehet, hogy a családja éhezik, az lehet, hogy rajta nincsen ing, de az nem lehet, hogy amerikai az elvesztett fogadást meg ne fizesse, mert mikor az elvesztett fogadást megfizeti, már bízik a legközelebbi fogadásában, amelyet megnyerhet. Egyik legnagyobb amerikai vállalkozó új vállalkozásba akart fogni és arról költségvetést készíttetett magának. A költségvetés kisütötte, hogy a tervezett vállalkozást nem lehet megcsinálni, mert túl nagy rizikóval jár. Mikor a hatalmas nagyvállalat vezetője átnézte ezt a gondosan megszerkesztett költségvetést, azt mondotta, hogy a tervezett vállalkozást megcsinálja, mert a számítások hiányosak, a költségvetésben ugyanis az ő szerencséje nincsen fölvéve, már pedig az ő 30 éves múltjában a szerencse a legaktívabb tétel, amire ő minden vállalkozásában biztosan és eredménnyel számított. Aki a szerencséjében nem hisz, az ki se mozduljon a szobájából. Egész bizonyos, hogy nagyon sok igazság van e mögött az életfelfogás mögött. Hogy mindebbe a sok másféleségbe beleélje magát az ember és hozzáformálódjék, ahhoz nagy energia, frissesség és rugalmasság kell, csak úgy, mint az ottani egyéb életmód és koszt megszokásához. Hogy a hollywoodi mi mindenfélét eszik össze-vissza, ami a mi gyomrunknak idegen, abból csak egy-kettőt akarok itt megemlíteni. Van egy avokádó nevű japánból odatelepített faggyú ízű körteformájú gyümölcs, amit majonézzel öntenek le, mielőtt megeszik. És megeszik. Az ananászt szintén majonézzel öntik le. A világ legremekebb görögdinnyéjét besózzák, bepaprikázzák és beborsozzák. A cukordinnyénél megelégszenek azzal, hogy jó vastagon megszórják paprikával. Van egy italuk, amit úgy hívnak, hogy coca-cola. colalányŐk nagyon szeretik. Engem valami szappanos ízű fejmosó vízre emlékeztet. A candy-jük, vagyis a cukorkájuk, olyan émelyítően édes, mint a szacharin. A rágógumijuk, ami szintén nem európai gyomornak való, és amit egy másfélórai rágcsálás után rendesen az ülés alá ragasztanak, olyan, hogyha véletlenül valaki beleül, vagy belelép, eldobhatja a ruháját, vagy a cipőjét. A mézédes szirupjaik, amikkel a tésztáikat öntik le, a kesernyés olajbogyók, különféle gyökerek, úgyszólván nemzeti eledelek. És mire mindezeket megszokja és megszereti az odacsöppent idegen és megszűnik csodálkozni azon, hogy délben a filmvendéglői asztalnál együtt ebédel Don Juan tarzan és csitaés VIII. Henrik angol király és hogy Tarzan – Johnny Weismüller – és a majom, együtt ülnek a Cadillacben — mondom, — mire mindezeket megszokja, rendszerint észrevétlenül megszokta és megszerette az angol nyelvet is és megindul a bevándorolt idegen amerikai életének a beteljesedése: a siker és a gazdagság felé. De legyen bármilyen sikeres és gazdag is egy felnőtt korában kivándorolt ember élete Amerikában, az itthoni életet el nem felejti soha, mert ha talán sikertelenebb is, szegényebb is volt az, tudja, hogy az mégis csak melegebb és ízesebb.

– Feeling –