angyal címkéhez tartozó bejegyzések

A lélek játéka, avagy egy felemelő társas, Laurával

Megszállottságig belefolytam ebbe a csatornába. Szívem zakatolt az izgatottságtól, mert éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy terelést és támogatást kapok a z Univerzumtól. Párhuzamosan pedig éreztem a felelősséget is, hogy „tisztán” kell lehoznom minden információt.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-10-30.

“A szeretet szabadon áramlik, feltétel nélkül. Legjobb tulajdonsága, hogy  csak úgy van. “

Salamon Laura

Laura arctollasjó kocka

Laurával a találkozásom egy véletlenszerű telefonhívással kezdődött, bár abban hamarosan megegyeztünk, hogy egyikünk sem hisz a véletlenekben. Amikor a különös weboldalra “tévedtem,”már tudtam, hogy ismét közelebb kerülök életfeladatomhoz, hiszen valami “megfoghatatlan ismerősre” találtam itt. Egy misztikusnak tűnő, mégis teljesen átlátható világba csöppentem, egy olyan lány jóvoltából, aki bár angyali tulajdonságokkal van megáldva, ennek ellenére igencsak két lábbal áll a földön. Laura, másnevén Lola, – erről majd egy későbbi interjúban esik szó – sokat mesélt nekem egy bizonyos társasjátékról, amelyet ő keltett életre, és ami már eddig is sokak mindennapjait megváltoztatta. Szűnni nem akaró kíváncsiságom folytán ellátogattam hát a Lolaverzumba és magam jártam utána a Csodának. Salamon Laura Önismereti tanácsadóval, az Atlantisz emlékezete alkotójával és tulajdonosával társasoztam.

Lolával

Miután megérkeztem és megpróbáltam az ajtón kívül hagyni minden terhemet, ráébredtem, hogy pont azt nem hagyhatom odakint, hiszen épp azért jöttem, hogy kijátsszam magamból amit csak lehet. De rég is játszottam már. Laura egy kancsó meleg teával várt és amikor leültünk az asztalhoz, akkor kezdődött valójában csak a történet. Az én történetem.

K társasálló jó

Dobtam, épp úgy, akár csak egy mezei társasjáték során, kockával. Sejtettem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem, ám a “kártyalapok” húzása, a feladatok, melyeket a játék osztott számomra, minden elképzelésemet felűlmúlták. Ugyanúgy lépegettem a társas – mezőn, mint mondjuk egy Monopoly  közben, csak éppen itt érezni lehetett a játék súlyát. Mintha a testemen kívül a lelkem is játszott volna. Olyan érzésként éltem meg, mintha a belső gyermekem hirtelen kilépett volna onnan bentről és önfeledten játszott volna a szobában. Voltak lépések, ahol megtorpantam, és melyeken hosszasan elidőztem. Játék közben, komoly témák kerültek a felszínre egy-egy üzenet által és a kövér könnyek úgy potyogtak alá a napfényben megcsillanó padlózatra, akár az üveggolyók. Érezni lehetett a Lolaverzumban a JELEN-LÉT erejét. Egy másik világét, egy messze távoli dimenzió érintését, amely emlékeket csalt elő a legbensőbb rejtekünkből. Hárman voltuk a helyiségben: Lola, a Lélek Játéka, és én, bár meggyőződésem, hogy sokkal többen voltunk akkor ott EGYÜTT! Az emlékezet különös játéka ez, és amúgy is nehezen lehet leírni egy megfoghatatlan állapotot, mert nincsenek szavak, amelyek visszaadnák ezt a Gyönyörűséget, Atlantisz emlékezetét.

Társaskocka

Hogy kell e félni ettől a játéktól? Az attól függ. Mitől? Leginkább tőled. És attól, hogy mersz e szembenézni saját MAGaddal, a MÚLTaddal, a VALÓságoddal és a kudarcként megélt gócpontjaiddal. Hogy vállalod e azt, hogy akár zokogásban törsz ki egy – egy szó hallatán és, hogy a végére lehetséges, hogy átmenetileg lemerülsz, mert rengeteg energia szabadul fel benned és körülötted. Személy szerint, én úgy gondolom, hogy mindenki akkor jut el oda, ahol épp tartózkodik, amikor megérett rá. Mindent megkapunk a maga idejében és bár megerőszakolhatjuk a sorsot a dolgok előrehozataláért, keményen megfizetünk érte. A végén úgyis csak akkor érkezhet el hozzánk az ajándékunk, amikor kellően megértjük az összefüggéseket. Mint egy háló, a MÁTRIX-ban, ahol minden, mindennel összkapcsolódik. No, épp ilyen ez a játék.

K kártyát húzálló

Lola ott ült mellettem és végig bátorított, végtelen nyugalommal “vezetett”, szinte meg sem szólalt, csak ha már nagyon kellett. Hagyta, hogy a játék utat törjön magának, akárcsak a LÉLEK, bennem. Gyermeki izgalommal húztam egymás után a lapokat, az aprócska zsákból a csöppnyi kártyákat és egymás után jártam a kérdésköröket, majd épp ilyen lelkesen vártam a megerősítéseket. A játék, számomra valóban a LÉLEK TÉRSASJÁTÉKA, hiszen bármilyen furcsán hat is, a kérdezz – felelek sorrendben, mintha a tudatalattink beszélgetne önmagunkkal. Olyan zseniálisan állt fel a rendszer az asztalon, akár egy katonai stratégia, minden a maga helyén és idejében. Óriási felismerések követték egymást a közel két óra folyamán. Néha meg-meg álltunk egy kis tea –  szünetre és mély levegőt szívni. Kellett.

Ki gondolná, hogy az erőszakkal kapcsolatos kérdéskörre épp egy társasjáték rakja fel a pontot. Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, amikor egy évek óta húzódó régi lerakódásnak nyomai tűntek fel a játék során. Meglepődésemet csak fokozta, hogy minden egyes dobással közelebb kerültem a felismeréshez, a megértéshez. Elkezdtem emlékezni. Mindenre. Végül, mint egy szikrázó üstökös, a Lélek Játéka adta meg a választ, egy még a gyermekkorból itt maradt hitrendszer árnyékának. Hatalmas sóhajok törtek fel, valahonnan nagyon mélyről. Eddig azt gondoltam, ilyen mélység nem is létezik. Pedig de!

KrisztársasfekvőREND

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagy felismerésben fel sem tűnt, hogy hosszú órák teltek el a Lolaverzumban. A jóleső csend, a bennünket körülölelő nyugalom minden hirtelen érkező indulatot, erőteljes érzést lecsitított. El kell, hogy mondjak nektek valamit. A játék kezdetekor és közben is meghatározhatatlan fizikai fájdalmak gyötörtek, melyek megpróbálták elvonni a figyelmemet a megértésről. Nem sikerült nekik. Azért néha  az ego megpróbált felülkerekedni, ám ő is alulmaradt. Amikor végül a játék kidobott és valóban eljutottam a megértés szintjére, a fájdalmam még akkor sem szűnt, sőt sokkal inkább felerősödött. Laura kicsit aggódott értem, hogy mi lehet ez nálam, mert korábban játék során még nem látott ilyet…. Mivel nem először történik velem, én már kevésbé féltem, csak zavaró volt, hogy a bal oldalam ennyire érzékeli a változásokat és mindezt heves nyilalásokkal, erőteljes zsibbadással jelzi felém. Elbúcsúztam Laurától és az ajtóból még visszapillantottam a szobára, a szobára, ahol megértettem valamit. A szobára, ahol otthagytam valamit, amelyet olyan régóta cipeltem magammal, hogy még a szívem is belezsibbadt. A játék során fellépett fizikai fájdalmakat nem a játék okozta, egyszerűen én így éltem meg. Személyes tapasztalat. Valószínüleg nálam így oldódtak a történések. Amint a levegőre értem, a testem is kezdte követni a lelkemet. Tudatára ébredt, ám órákba tellett, míg a fájdalom is odébb állt, mert már nem tudott velem mit kezdeni. Megértettem  a lényeget.

Frenyó Krisztina

Szerkesztői végszó

Ezt a játékot játszani kell, egyedül, együtt, ahogy jólesik. A szabályok épp úgy jelen vannak, mint általában a társasjátékok során, azzal a különbséggel, hogy minden válasz külön értelmezést nyer a játékosok által. Úgy alakul a játék, ahogy a játékos lelke keresi az utat. Bármi lehetséges, és minden megtörténhet. Itt valóban csak a képzelet szabhatja a határokat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki közelebb akar kerülni önönmagához, a saját lelkéhez, vagy csak egyszerűen játszana egy jót, felszabadultan, könnyedén. Számomra megkönnyebbülést, és hatalmas oldódást hozott a Lélek játékával létrejött találkozás, amely felébresztett bennem oly sok szunnyadó álmot, hogy végre saját útjukat kezdjék járni velem együtt.

Egy picit még a játékról, Salamon Laura tolmácsolásában:

 

 Atlantisz emlékezete – A lélek játéka, az én történetem

 

“Életemben először Atlantiszról édesapámtól hallottam. Gyerek fejjel szájtátva hallgattam az apu elbeszélését arról a civilizációról, mely fejlettsége ellenére, önmagát sodorta bajba, özönvizet generálva pusztította el társadalmát. A titokzatos földrész teljesen víz alá süllyedt és eltűnt a kontinensek közül.

Tinédzser koromban tisztán érzékelő képességem kezdett szépen keretbe rendeződni, ami gyerekkén inkább ösztönös módon működött, ekkor elkezdett szépen felcímkézett definíciókkal alátámasztott belső erővé változni. Ekkor kezdtem el szörfözni a láthatatlan világ rejtelmeiben. Tudásszomjam végtelen volt. Így kerültem közelebb Atlantisz energiáinak létezéséhez. Kapargattam a felszínt. A föld energetikai légkörében nagyon sok információ lenyomat maradt. Ezekből próbáltam információt nyerni. Talán mondanom sem kell, nem elégítette ki kíváncsiságomat. Amit lehetett, elolvastam a témában, de a hiányérzetem megmaradt. Mindig az az érzés maradt, hogy körbe járják a témát, de a lényeg elsikkad. Angyal kommunikációs tanfolyamra vezetett tovább az utam. Itt ismét előkerült Atlantisz és az atlantiszi angyalok tábora. A tanfolyam végére megvilágosodtam, hogy amit ösztönösen művelek, azt tanítják angyal kommunikációnak. Így világosodtam meg, hogy az angyalok mindig is jelen voltak az életemben. Ettől a ponttól kedve még tudatosabban próbáltam bevonni őket hétköznapjaimba és együttműködni. Lassan körvonalazódott bennem Atlantisz: szimbólumai, angyalai, kristály tudása, de ez még mindig nem volt elég. Rá kellett lépnem az önismeret ösvényére és bejárni azt a közel 20 évet a saját életutammal, érzelmi és tudati tapasztalataimmal. Meditációs foglalkozásaimon számtalanszor nyílt meg az atlantiszi kapu és szinte csoportos „fantasy utazásban” tudtunk részt venni. Társaimtól is sok-sok kiegészítő információt kaptam. Köszönet érte! 2016 Januárjában ültem kis lakásom szobácskájában, mikor hihetetlen ihlet szállt meg. Elmémben meneteltek a szavak, kezem már-már szinte lassú volt, hogy kivitelezze a jegyzetelést. Megszállottságig belefolytam ebbe a csatornába. Szívem zakatolt az izgatottságtól, mert éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy terelést és támogatást kapok a z Univerzumtól. Párhuzamosan pedig éreztem a felelősséget is, hogy „tisztán” kell lehoznom minden információt. Megküzdve emberi korlátaimmal. Ebben az extázisban csücsülve órákon át csak jegyzeteltem. Alig hittem el, de végtelenül élveztem a folyamatot. Egyszer csak eljött a pont, tudtam, hogy a tovább haladáshoz, látnom kell a játék mezejét. A jegyzetekben szavak szintjén ott voltak a kulcs kifejezések: szabad körforgás mezeje, lélek ösvény…. de hirtelen szükségem volt az ábrára. Metatron arkangyal sietett segítségemre, hozta a híres kockáját és bátorított, csak hangolódjak rá, a szakrális geometria meg fogja mutatni nekem a „pályát”. Skicceket készítettem szabad kézzel. “

Az Atlantisz Emlékezete, avagy A lélek játéka társasjátékról bővebben:

A játék honlapja: www.alelekjateka.hu

Az őrangyal / Muhi János írása

11 éve ketten a gyerekével! Összeszedi magát! Barátok a Bandi meg a Peck! Bulizik néha énekelget megint a srácokkal, csajok is vannak! Két szerelem vagy három? Rövidek de jók! Örülj neki hülye! Kicsit boldogabb! Meg ír! Verseket! Jók! Mondják!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-02.

fiuangyalUgye elviszel innen?

“Mikor a félelmem elnyom minden érzést. Mikor már nem áll el a szívemben a vérzés. Amikor itt már nem ember az ember. Ugye elviszel majd utoljára egyszer. Oda ahol talán én is boldog leszek. S, felszárítod végleg a keserű könnyeket. Hol nem vár több fájdalom és árulás rám. Ugye elviszel innen és vigyázol majd rám.”

Muhi János / vers-részlet

Hát nekem most már elegem van! Én felmondok! Hogy miért nem kaptam én is valami normálisat? Megszokott unalmas élettel. Esetleg a sok zsíros kajától, cigitől egy enyhe infarktus mondjuk 58 évesen vagy egyszer elbambulva lelép a járdáról, visszarántom azt jól van! De nem! Nekem pont ezt kellett kapnom! Szét dolgozom az agyam! Basszus, ha ezt tudom, tudod mikor vállalom! Persze voltak előjelek! Amikor egy évesen kórházba került, az necces volt! Még fényképeket is csináltak róla, hátha nem éli túl. Persze akkor kezdő őrangyalként még nagyon lelkes voltam. De ha ezt akkor tudom! Hàt ez mindig olyan helyeken mászkált, olyan dolgokat csinált, hogy égnek állt a hajam! Akkor van nyugtom amikor olvas! Szerencsére sokat! Meg verekszik! Mert elsős korában azzal jött haza a suliból, hogy pofonvágta egy gyerek. Erre a nagytudású nevelőapja azt mondta neki, hogy védd meg magad! Hát megteszi!

orangyal-janoshoz

Másodikos.  Hé! Biztos jó ötlet elhozni az öcsit az oviból? Ezek az idióták meg oda is adják neki! Ebből balhé lesz! Na, most meg hová mentek? Itt a patak, autók meg annyi veszély! Miért nincs nekem nyugtom? Na jól van, bementek egy szomszéd gyerekhez. Annak sincsenek otthon a szülei de legalább nem mászkálnak veszélyes helyeken. Na mondtam! Az anyja most jön az oviból ahol közölték vele, hogy már elmentek! Kicsit ideges lett! Majdnem annyira mint én! Az egész utca őket keresi! Este felé végre valaki meglátja őket és szól a szülőknek! Na most kapsz! Az anya aki sosem bántotta lenyom neki két sallert idegességében, hogy épségben megvannak! Megérdemled! Most meg! Persze a nevelőapja bántja sokszor! De teher alatt nő a pálma! Keményedik! Nem így kellene!

repdeso-fekvo

Negyedik osztály: Ne már! Ne vegyetek neki biciklit! Elesik, elüti az autó vagy a busz. Helló az egy újabb veszély!! Dehát én hiába pofázok! Miért kell olyan gyorsan menni? Tessék normálisan bringázni mint más gyerekek! Nem terepezni, meg ugrálni vele! Ez túl gyors lesz!! Fékezz! Azta mekkorát esett! A járda szegély! Persze még nincsenek sisakok! Most meg.vérzik a fejed de legalább nem az élébe! Meg a karod, lábad. Fel tudsz állni? Nehezen mi? Fáj? Toljad! Abból nem lehet baj! Most fáj minden de legalább okulsz! Hát a francokat!!

“Meg papás – mamást játszik a szomszéd kislánnyal hátul a kertben! Olyan édesek! Nana! A csókolózás is ráér még! Nem érted?”

angyal-kocka-szerelem

Ötödik: Héé! Teszed le azt a cigit! Az nem gyerekeknek való! Attól nem leszel felnőtt! Ne gyújtsad meg mert olyan rosszullétet küldök rád hogy attólkoldulsz! Köhögsz mi? Meg szédülsz! Hát basszus ez nem jött be! Néha felnőtteset játszik! Szerencsére csak ritkán! Most viszonylagos nyugalom van! Bár verekedni verekszik de soha nem ő kezdi! Meg papás – mamást játszik a szomszéd kislánnyal hátul a kertben! Olyan édesek! Nana! A csókolózás is ráér még! Nem érted? Olyan kis esetlenek! De most nem tudok haragudni! Na azért vigyázzunk csak! Igen neki más van! Nem illik egymás bugyijában kutakodni! Főleg nem ennyi idősen! Persze ezt már megtette másodikban is. Csókolózgatnak! Bizsereg? Gyerek szerelem! Papás – mamás, mi? Az eszem megáll! Mi lesz ebből a gyerekből?Meg verekszik! Ez tetszik a nagyoknak! Ennek mindig idősebbek a barátai! Azok meg úgy kezelik mintha velük egykorú lenne! Hülyék! Igazi harcos, nincs ellenfél! Nála egy-két évvel idősebbeket is elintéz! A kicsiket nem! Azokat megvédi!

sotet-angyal

Hatodik osztály: Na most mi van? Fáj a lába nem tudja behajlítani! Orvos meg még egy orvos. Kicsit tanácstalanok! Egy őrangyal miért nem tud kommunikálni ezekkel? Ebből nagyobb baj lesz, hiszen megy az idő! Na tessék! Egy kemény szívizom gyulladás! Kórház! Hat hét. Penicillin injekciók amitől szinte menni sem tud! De hát harcos! Kűzd! Bepótolja közben a tanulni valókat így nem kell osztályt ismételni! De nem tornázhat, nem bringázhat és minden hónapban el kell mennie ahhoz a kedves doktor nénihez a kardiológiára! Azért még verekszik! Mert az ostobák azt hitték, hogy meggyengült. Haha! Megint ráfáztatok! Egy újabb dádá! Költözés! A régi megszokott helyről a Füredi lakótelepre! Másfél szoba összkomfort! A szoba-konyha után király! De a kert az hiányzik! De van park! Új barátok! Sok épülő ház! Új harcok mert a respekt az fontos!

Nyolcadik osztály!

Héé! Màr megint mit csinálsz? Mi a szart mutattak neked megint? Ragasztó zacskóban? Basszus! Meggárgyul az agyad! Öntudat vesztések de szerencsére lebukik! Miii?? Alkohol? Az még korai te!! A többiek mind idősebbek kettő, négy évvel! Most meg hánysz! Holnap meg.fájni fog a fejed! Bolond kölyök! Hála istennek ritkán, nagyon ritkán, csak hogy a többiek ne cikizzék! Inkább a csajozás! Szerelmek jönnek, mennek! Most nem kell aggódni!

“A Som Lajos mondja neki: Kölyök a suliba járni kell! Tanulj! A hétvégék rendben de hétközben, csak szünetben! A fodrász suli megy rendesen! Újabb veszély! Mi az a tabletta?? Ne igyál rá! Úr Isten!”

orangyal-lancos-kocka-elegem-van

15 éves: Az első koncertek! Budai Ifipark! Bekerül a zenei életbe! A suli mellett road! Piramis. A zenészek figyelnek rá! A Som Lajos mondja neki: Kölyök a suliba járni kell! Tanulj! A hétvégék rendben de hétközben, csak szünetben! A fodrász suli megy rendesen! Újabb veszély! Mi az a tabletta?? Ne igyál rá! Úr Isten! Be van tépve! Parkán a magyar LSD. Valóságnak látott vizionálások! Még jó hogy mindig van valaki aki tiszta marad és.vigyázz a többire! Meg én! Aztán a rendőrség is rájön a dologra! Már nem lehet szerezni! Figyelik a gyógyszertárakat, a recepteket! De kell a cucc! A parkán tulajdonképpen egy értágító gyógyszer, aminek ilyen mellékhatása van ha egy kicsi alkoholt isznak rá! Sebaj!

“A mentőorvos elmondta a többieknek ha nem hívják őket reggelre halott! Felrobbannak az erei szinte! Minden nyílásból folyt volna a vér! Na ez kellett hülyegyerek? Sokk? Leáll a cuccokról! Bár még iszik néha, de inkább az!”

ferfi-angyal-rtg-korhaz

Az egyik hülye mondja, az ő faterja is szed valami ilyesmit! Hozzad! Ellopja! De ki fogja kipróbálni? Hát persze, hogy ő a nagy vagány! Majd Ő! Beveszi a szokásos adagot, iszik, de semmi. Beszed még! Semmi! Ne vegyél be többet te barom! Azt sem tudod mi ez! Persze hiába ugatok! Ez csak szedi! De semmi! Várjunk csak! A szokásos helyett, kezd rosszul lenni de nem hány! Hé! Ebből baj lesz! Màr nagyon szarul néz ki! Basszus most meg felakadtak a szemei és elvágódik az ágyon! Mentő! Kimossák a gyomrát! Másnap kiengedik! Irány a Bécsi út, a barátok! A mentőorvos elmondta a többieknek ha nem hívják őket reggelre halott! Felrobbannak az erei szinte! Minden nyílásból folyt volna a vér! Na ez kellett hülyegyerek? Sokk? Leáll a cuccokról! Bár még iszik néha, de inkább az!

uncsi-angyalka

Most zenél és boldog! Csajok, bulik rock&roll! Most már iszik, feszültségoldó meg kell a hangulathoz. Egy vidéki buli után a Metró klubban iszogat a zenekar! Egyszer csak iszonyú szúró fájdalom a baloldalon! Mi van már megint? Nem múlik neki! Menj haza! Nagy nehezen hazavánszorog de reggelre sem múlik el! Orvos! Megröntgenezik! Üljön le hívunk mentőt! Ez ptx! Az meg mi? Légmell. A tüdő és a mellhártya közé levegő kerül és összenyomja a tüdőt ezért nem kap levegőt! Persze bemegy gyalog a basszerossal! Egy hónap kórház, mert nem szívódik fel, meg kell szúrní és leszívni! Itt is becsajozik! Az egyik fiatal nővérke! Csak hogy jobban teljen az idő! Mindig van szabad vizsgáló! Tüdő és mellhártya gyulladás pluszban! Közben a gitáros kiszáll, új gitáros még pár évig zene! Abba hagyja! Vissza fodrásznak! Nagy szerelem nősülés!

Szinte unatkozom! Aztán vége! Új csaj nem sima ügy. Veszekedés autóba be! Hé ez nagyon gyors!! Állj le! Murvás út az autó megcsúszik már nem tudja megfogni! Betonoszlop! Persze nincs bekötve! Átrepül az anyósülésre. Az oszlop eltörik és rádől a kocsira! Úgy szedik ki! Amerikai út idegsebészet! Szerencsére kemény feje van csak agyrázkódás! Meg van az már rázkódva régen! Miért nem engem kérdeznek!

“Na most nem érted mi? Még pár perc és velem is találkozol de akkor pofánváglak az biztos! Mi a franc van megint? Kórház, de két nap múlva saját felelősségére ki jön!”

kocka-fekete-vegere

Bulik, balhék, verekedések, pia! Aztán egy nap mikor végez a melóval átmegy a barátjához a presszóba! Nincs jó kedve! Három Unicum meg egy pohár sör! Kicsit jobb! Visszamegy az üzletbe! Janó te ittál, mondja a főnöknője! Igen de már lehet! Beszélgetnek, rosszul lesz! Az egyik fejmosó lány hátra kíséri az öltözőbe. Ott leül egy székre! Pár perc után a szemei felakadnak és lefordul a székről! A lány ki, segítségért! A vendégek közt egy orvos is van! Az ujját a nyakára téve mondja: Nincs pulzus! – Mi az hogy nincs hát én hallak benneteket! Csináljatok már valamit! Na most nem érted mi? Még pár perc és velem is találkozol de akkor pofánváglak az biztos! Mi a franc van megint? Kórház, de két nap múlva saját felelősségére ki jön! Legalább kivizsgáltatnád magad! De nem! Én még ilyen makacs hülyét még nem láttam!

“A sofőr kivételével a többiek is kiugranak a kocsiból és oda szaladnak hozzá! Jól vagy Janika? – Kérdezi az egyik! Hát hogyne lenne jól hülyegyerek! Életben van mert én megint jól dolgoztam! A kocsiból meg folyik a benzin!”

Három barátjával az éjszakában! Aki vezet az nem iszik! Még jó! Emelkedett hangulat! Rutin az nincs! Kettő éves a jogsi de nem vezetett, csak nagyon ritkán! Ez meg a másik hülye cukkolják is! Így kell ezt csinálni! A Király utca felé a srác simán átmegy egy jobb kezes utcán! Ne üssétek már a fejét hülyék! Az használ? Keresztül kell menni a kőrúton. Villogó sárga lámpa! Az enyém már érzi hogy gond lesz, ő ül a jobb hátsó ülésen! Azt hiszik, hogy csak a villamos sínekig megy be, de nem, a srác megpróbál átmenni! Nem fog sikerülni!! Ķét autó jön jobbról, nem lassan! A belső sávban jövő éppen elfér a kocsi mögött de a másik fék nélkül eltalálja őket! Naná hogy jobb hátul! A kocsi megpördül és az ajtó közben kinyílik! Ez miután jól megfejelte az ablakot, hát nem kiesik! A szembe sávban áll meg az autó! Onnan is jönnek! Csinálj már egy hátrabukfencet! Jönnek a lámpák!! Na végre! Felszalad a járdára, fogja a fejét! A sofőr kivételével a többiek is kiugranak a kocsiból és oda szaladnak hozzá! Jól vagy Janika? – Kérdezi az egyik! Hát hogyne lenne jól hülyegyerek! Életben van mert én megint jól dolgoztam! A kocsiból meg folyik a benzin!

visszapillanto-angyalhivo

Mi van?? Mit mond? Ez hülye! Jól! Nem szakadt ki a dzsekim? Hát most tényleg az a fontos, az a rohadt dzseki! Kit érdekel, hogy most vetted? Nem! Nem szakadt ki! És az hogy neked semmi bajod az smafu?? Ha én nem lennék! A dzsekije! Hát ezt nem hiszem el! Aztán béke megint! Új feleség új szerelem, gyerek! 16 év viszonylagos boldogság!

Aztán eltörik minden! Hazugságok, vádaskodás, összeomlás! Semmi sem segít! Depi! Kezd bezárkózni mint régen! Kifelé kevésbé mutatja, de belül eszi magát! Miért nem adhatok neki ilyenkor egy marha nagy pofont? Azt akkor észhez térne, azt jól van! Miért csak az utolsó pillanatban léphetek közbe? Vannak itt azért munkaköri problémák! Majd szólok a főnöknek! Na tessék! Erről beszéltem! Mi a francot csinálsz megint? Annyi altató meg egy üveg whisky! Már megint melózhatok! Szerencsére a mobilját nem kapcsolta ki így megtalálják! Időben!

“A Peck ötletére neki állnak egy verses könyvnek! Hol van már az ötven felett nincsen értelme az életnek duma! Most van, mert van feladat! D is készül. A Viktor csinálja a zenét! A Levente szaval! A Dobó Feri szerkeszt meg főz minden hétfőn! Ez jó!”

sebkonyv

11 éve ketten a gyerekével! Összeszedi magát! Barátok a Bandi meg a Peck! Bulizik néha énekelget megint a srácokkal, csajok is vannak! Két szerelem vagy három? Rövidek de jók! Örülj neki hülye! Kicsit boldogabb! Meg ír! Verseket! Jók! Mondják! A Peck ötletére neki állnak egy verses könyvnek! Hol van már az ötven felett nincsen értelme az életnek duma! Most van, mert van feladat! D is készül. A Viktor csinálja a zenét! A Levente szaval! A Dobó Feri szerkeszt meg főz minden hétfőn! Ez jó! A Mesélj apu elszabadul a net-en! Hihetetlen megosztás mennyiség. Gyerekek szavalják az iskolákban! Ez azért valami! Nem? Örülj már jobban mert beverek egyet! De most megint rossz kedvű! Nyomasztják a gondok! Kevesebb a pénz, nehéz mindent egyedül! Jó apa, talán túlságosan is az! Mert neki nem volt! Nem volt jó egyik sem. Sem az igazi, sem a nevelő! Most nem tud annyit adni! Pedig a gyerek jó srác! Nem követelőző! Más mint a sok mai rongyrázós hülyegyerek!

angyalka-ezust-kocka

“Màr hiába próbálják hívni, kiszedte a kártyát a telefonból! Elmegy az üzletbe! Belülről magára zárja a rácsot és az ajtót! Mindent eltüntet ha esetleg meg is találják ne tudják mit vett be!”

Adósság, veszélybe kerül a munkája! Pedig szereti és jól is csinálja! Nem ö tehet róla hogy az embereknek egyre kevesebb pénze van! Hol van az igazság? Hát nem ebben az országban az biztos! Már megint túl sokat veszel magadra! Rosszat sejtek! Kattog megint az agya! Mi az hogy nincs értelme? Hülye vagy? Basszus ez készül! Csendben! Felíratja, megszerzi! Helló! Ennyi egy elefántot is átsegít! Készül hidegen, eltökélten! A telefont otthon hagyja! Na ezt mérjétek be! Levelek elküldve! Màr hiába próbálják hívni, kiszedte a kártyát a telefonból! Elmegy az üzletbe! Belülről magára zárja a rácsot és az ajtót! Mindent eltüntet ha esetleg meg is találják ne tudják mit vett be! Basszus ehhez én kevés leszek! Hé főnök kéne egy kis segítség! Amit csak te tudsz! Tudod az a csoda vagy mi! Mert nem fogják időben megtalálni! Ez a barom úgy csinálta! Te vagy a mindenható! Neked kell tudnod mi ilyenkor a teendő! Már tizenhárom órája fekszik ott! Na végre megtalálják! Még él! Köszönöm uram! Ennyi infúzió! Cseszhetnék ha mi nem vagyunk!

De most már nekem tényleg elegem van Uram! Mi az hogy nem lehet felmondani meg hogy egy életre szól? Majd akkor ér véget, ha te eldöntöd? Szép kis meló! De legalább már nyugtom lesz? Mi? Nem tudod? Akkor ki a franc tudja ha te sem! Pedig tudnék még mesélni pár dolgot! Mi az hogy nem érdekel és hogy húzzak vissza dolgozni!

Hát ezt megszívtam! Micsoda világ!

Muhi János

 

Napi feeling / Takács Kriszta

És amikor a Földön összetalálkozunk, felismerjük egymást. Mindketten tudjuk, hogy a másik az, akire vártunk eddig, akit mindenkiben keresünk szüntelen. De most nem tehetünk mást, miután megéreztük egymás jelenlétét, egymásra pillantunk, és éljük tovább megkezdett életünket.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-02-07.

 

felhőValahol egy felfoghatatlan világban

 

Te és én nem lehetünk együtt a földi síkon. Valaki más oldalán kell megtapasztalnunk a földi létet, hogy tanuljunk, vagy éppen a kezünket nyújtsuk, ha a másiknak szüksége van rá. De amikor kilépek a testemből, és teszek egy hatalmas utazást a világok között, egy másik világban ott vársz rám. Mosolyogva, tárt karokkal. Lelkünk szorosan átöleli egymást, hogy magába szívja az igaz szeretet érzését.

 

menyország

És amikor a Földön összetalálkozunk, felismerjük egymást. Mindketten tudjuk, hogy a másik az, akire vártunk eddig, akit mindenkiben keresünk szüntelen. De most nem tehetünk mást, miután megéreztük egymás jelenlétét, egymásra pillantunk, és éljük tovább megkezdett életünket.

 

angyalföldreszállDe tudjuk, ha ennek vége, valahol ott, valahol a felfoghatatlan világban lelkeink újból összeölelkeznek, és szórják a szeretetet egymásra és a világok közé.

 

Takács Kriszta

2014. január 6.

 

Heti vers / Nagy Pétertől

  Hajsza az eltitkolt vágyak után   Fürge ujjam nyirkos bőröd után kutat. S jajj, elértem célom. Úrrá lesz rajtam a bűntudat. Aztán felsóhajtasz mélyről, kéjesen. Megérintettem a tested, de bizisten’ tévesen.   Szégyenemben hát elkapom a kezem, elkapom a szívem. Visszatért az önmagamba vetett hitem. Ahogy nézek a távoli jövőbe, Rájövök: a múltam vettem […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-25.

 

lépdelő angyal a parton fekfehér (500x429)Hajsza az eltitkolt vágyak után

 

Fürge ujjam nyirkos bőröd után kutat.

S jajj, elértem célom. Úrrá lesz rajtam a bűntudat.

Aztán felsóhajtasz mélyről, kéjesen.

Megérintettem a tested, de bizisten’ tévesen.

 

Szégyenemben hát elkapom a kezem, elkapom a szívem.

Visszatért az önmagamba vetett hitem.

Ahogy nézek a távoli jövőbe,

Rájövök: a múltam vettem üldözőbe.

 

De hiába csordul szeretet, szívemből a múltam iránt

Ha jelenem a jövőért és segítségért kiált.

A bőröd szépsége innentől nem elég:

Minden tapintásod után azt gondolom: Elég! Elég! Elég…

 

Fittyet hányok reád hisz az Ördög vagy maga!

Az én szívemnek pedig van már őrangyala.

Hála neki kinőttek angyali szárnyaim

És megváltoztak őszinte, eltitkolt vágyaim.

 

Nagy Péter

Heti vers / Reményik Sándor: Egy lélek állt…

                                                 Reményik Sándor: Egy lélek állt…     Egy lélek állt az Isten közelébe’ S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-10.

 

Ikerlélek                                               Reményik Sándor: Egy lélek állt…

 

 

Egy lélek állt az Isten közelébe’

S az örök napsugárban reszketett

És fázva félt,

Mert érezte, hogy vonzza már a föld,

És keserűn kelt ajkán a “miért”,

Mikor az Isten intett neki: “Készülj!

 

Valaki ott lenn meg akar születni,

Neked szőtték e színes porhüvelyt:

Pici kezeket, pici lábakat;

És most hiába, le kell szállanod,

Öröktől fogva te vagy kiszemelve,

Hogy e testet betöltsd,

Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.

Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!”

 

S szólt a lélek: “Én nem akarok menni!

Én boldog vagyok Veled, Istenem;

Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S elhagynom búsan és reménytelen

Az angyalokat, testvéreimet?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

 

A meghasonlás örök köntösét,

A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?

Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,

S láng, mely üveg alól is égig ér:

Mit vétettem, hogy bezársz engemet

Kehelybe, amely megrozsdásodik,

S ampolnába, mely romlandó cserép?!”

 

És szólt az Isten szigorún: “Elég!

A törvény ellen nincsen lázadás!

Ha milliók mentek panasztalan,

Talán te légy kivétel?

Mint a fiókát az atyamadár:

Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,

S jobban becsülni meg az örök fészket!”

 

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.

Szomorún indult a kapu felé,

De onnan visszafordult: “Ó Uram,

Egy vágyam, egy utolsó volna még;

Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,

Szerettük egymást véghetetlenül,

Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,

Szeretném viszontlátni odalenn,

Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot.”

S felelt az Úr:

“Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod.”

– Feeling –