univerzum címkéhez tartozó bejegyzések

Dobozba zárt szárnyak, avagy angyalok, vagy emberek?

Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő…sem a tér..valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2021-04-13.

Emlékszem repdestem…
Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő, sem a tér, valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…  Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Egyre jobban hiányzik az az élet… az idő, amikor még nem kellett megfelelnem és elszámolnom senki felé, amikor kedvemre ugrálhattam a zöld fák ölelte dimbes-dombos utak buckáin át. Azt sem tudom, hogy gyermekként éltem e meg mindezt, vagy még annak előtte, egy másik életben történtek velem a csodák. Kár is elmélkedni, mert nem ez a lényeg. No, nem most világosodtam ám meg hirtelen, sem nem lettem hirtelen bölcsebb, tán csak az a röpke ötven év, mit magam mögött hagytam, világított rá néhány fontos dologra. Mert, az igazán lényeges dolgokat, sosem mérik nagykanállal. Azokat egészen kicsi porciókban adagolják. Azért is tudnak örülni a kisgyermekek, minden apróságnak.

Aztán rájöttem, hogy a szárnyalás mellett meg kell tanuljam a földön járást és maradást is. Gyökeret kell vernem. Itt a földön. Olykor nehezebb, mint hinnéd. Főként azoknak, akik dobozba zárják szárnyaikat. Mert hogy sokan elteszik őket. Nehezebb napokra. Nehezebb napokra? Lehet még ettől is nehezebb? Bizony lehet. Aztán persze olyan is előfordul, hogy valakik a szebb napokra tartogatják gyönyörű tartozékaikat. Mert bizony egyszer hozzájuk tartoztak ezek a szépségek.

És, hogy lehet e a földön szárnyalni? Hmm… Megpróbáltam nem is egyszer. Volt, hogy egészen sokáig sikerült a levegőben maradnom, ám mindig akadt, aki visszarántott a földre. Biztosan jól tette. Nem mondom, nagyon is jól éreztem magam ott fent, csak közben elfelejtettem a föld dolgaival foglalkozni. Például a pénzkereset, a csekkek, a materiális felelősségvállalás dolgaival. Mert, hogy az nem az angyalkák dolga. De nem ám. Csak, hogy én nem vagyok angyal. Én, egy földön élő ember lennék, vagy valami ilyesmi. És akik a földre leszülettek, azoknak bizony meg kell tanulniuk az élet rögös talaján is helytállniuk.


Erre léteznek egész jó kis gyakorlatok. Meditálhatsz, hogy gyökeret verj, uppsz ez megint egy kis lazulás és álmodozás. Legalábbis nálam. Na, jó, szóval meditálhatsz, gyakorolhatsz mezítláb a kertben, hogy a talajjal érintkezésbe lépve, megtapasztald, mennyire bírod a földet. Aztán még ölelgetheted a terebélyes, vastag törzsű fákat.

Óh, én ezt a foglalatosságot nagyon szeretem. Rendesen bele tudok ám merülni. Így aztán bármennyire is a földi kapcsolódás a cél, elég hamar az égi szférákba repdesek újfent. Természetesen pénzt is kérhetsz a földi szolgálataidért, amelyekért igen sokat tanultál. Megkérheted az árát a tevékenységednek, tisztességesen. Az időnek, amit annak idején magadra, a tanulmányaid elsajátítására áldoztál, most pedig az idődre, amit másokra szánsz. Mindez arra ösztönözhet, hogy megtanuld, milyen az adok-kapok egyensúly. Mennyire vonz, vagy épp taszít téged az anyagi procedúra.

Egy biztos, ha itt akarsz élni a földön, muszáj belépni a körforgásba, mert ha nem teszed, előbb-utóbb elnyel a föld. Vagyis a rengeteg földi matéria. Én sokszor csak macerának hívom, mert számomra ez kissé macerás. Arra is rá kellett ébredjek, hogy az itteni létforma, nem olyan sima ügy, amilyennek jómagam, annak idején elképzeltem. Azért kaptuk a hátizsákot, hogy viseljük, hordjuk. Olykor megrakjuk kövekkel, olykor meg mások rakják nekünk tele.

Mi pedig hűségesen cipeljük terheinket. Mint, ha csak kötelező lenne. Pedig nem az. Simán kiszórhatjuk a kavicsokat, főként, ha azok időközben mázsányi szikladarabokká nőttek a hátunkon. Úgyis jönnek majd újabb kövek. Drágák, meg csiszolatlanok is, aztán lesznek homokkövek, ásványok, és olyanok is, amelyekkel rendre dolgunk van.

Mert, fel kell ismernünk, melyek a saját terheink, amelyeket akár meg is szerethetünk és idővel letehetjük őket, ha majd kellően elfáradtunk. Ám, épp így ideje elkülönítenünk a mások terheit, amelyeket nem a mi gerincünkre szabtak odafent. Mert, ha túl sok keménységet pakolunk fel magunkra, idő előtt elcsontosodunk. Megkeményedünk. Éa akkor, mi lesz így velünk? Hová fogjuk tudni visszacsatolni a szárnyainkat, amikor majd elővesszük a dobozból őket, hogy újra szárnyalhassunk?

Frenyó Krisztina

Két TUDATOS EMBER a Koronavírusról…

A két Tibor. Ugyanazon forrásból, kétféleképpen. Két Ember nézőpontja a Koronavírusról. Két Szaktekintély, a Buddhista tanításokat, valamint a Holisztikus orvoslás szemléletét szem előtt tartva.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2020-04-20.

Mindkettőjüket régóta ismerem, tisztelem és szeretem. Mindkettőjüktől sokat tanultam és tanulok a mai napig is. Mindkettőjük sokat adott hozzá már eddig is az életemhez. Bölcs és tiszta értékrendű szaktekintélyeknek és embereknek tartom őket. Számomra egyértelmű volt, hogy elsőként Varga Tibor buddhista tanítót és Dr. Darnói Tibor holisztikus orvost kérdezzem meg a jelen helyzet kapcsán. 

F. K. – Kedves Tiborok, napjainkra erősen “ráült egy járvány-állapot”, amit úgy hívnak: Koronavírus.  Hogy érzitek magatokat most ebben az időszakban, a karantén idején? Miben változott az   életetek, a mindennapjaitok, munka, megélhetés és a lelki állapot terén?

 

Varga. T. – Mint “tudatos” ember, én majdnem mindig jól érezem magam! A belső és külső harmóniát együtt élem meg, és ezt még egy koronavírus sem tudja befolyásolni!
Semmi nem változott az életemen mert én a korom miatt (69) is már csak akkor mentem el itthonról, ha feladatom ezt megkívánta!

 

 

Darnói. T. – Köszönöm a kérdést, jól vagyok, mint mindig. A kialakult helyzet az én aktivitásomban is változásokat hozott. Rengeteg előadásom és tréningem marad el, de video-csatornán keresztül a személyes holisztikus konzultációkra továbbra is lehetőség nyílik, és változatlanul folytatom a háziorvosi munkámat. Így továbbra sem unatkozom, csak most más feladatok vannak, eltolódott hangsúlyokkal. Ez természetesen jelentős kiesést okoz anyagiak terén, de a lelkiállapotomban semmilyen változást nem hozott. Ha az ember a jelenre figyel és mindig megpróbálja bölcsen alkalmazkodva tenni az aktuális dolgát, akkor nincs min izgulni, lelkizni. Egyetlen helyzet sem jó vagy rossz, ezek csak szélsőséges, egyoldalú megközelítései a dolgoknak. Így a jelen helyzetben is legalább annyi jó dolog kerül felszínre, mint amennyi nehézséget támaszt. Minden élethelyzetet tisztán annak kell látni, ami.

 

 

F. K. – Mi a helyzet a meditációkkal, tudjátok gyakorolni csoportosan is, vagy most mindenki az otthonában teszi mindezt?

 

Varga. T. – A tudatkincs kurzus most pihen, bár a barátok és gyakorló társak kérik, hogy legyek online de én a régiek közé tartozom és azt a személyes de kölcsönös hangulatot, amit a közös meditáció ad, azt én nem adnám fel! Sőt nem is adom! Szerencsére mindenkivel napi kapcsolatban vagyok.

Darnói. T – A csoportos meditációk csak alkalmi programok, a lényeg az egyéni, otthoni meditációk mindennapi gyakorlásában van. Aki ezt komolyan csinálja, annak semmilyen érdemi változást nem jelent a mostani helyzet.

F. K. – Tibor, mondd, mennyire hiányzik a munkád, az idősekkel való foglalkozás, vagy ezt teheted most is? Futni jársz a kutyusoddal? Mozgás, sport? Szabadidő?

– Drága Tibor, és neked hiányzik a gyerekekkel való foglalkozás, az edzések, a sport a mostani helyzetben?

Darnói. T – Két Idősotthonban is rendelek, ez most komoly kihívást jelent az idősek veszélyeztetettsége miatt. Nehéz helyzet ez számukra is, a hozzátartozóiknak is, de akik előtt mélyen meg kell hajolni, azok a nővérek és azok a dolgozók, akik az idősek ellátását a jelen helyzetben is biztosítják a mindennapokban, már-már erejükön felül. Nala kutyámmal továbbra is rendszeresen futunk, ez számomra az éltető testmozgás, kint a természetben.

Varga. T – Szerencsére mindenkivel napi kapcsolatban vagyok. A gyerekeknek viszont tartottam Online meditációt de Nekik ez nagy élmény és egyben jó kis  játék! Na ők nagyon hiányoznak!!

F. K. – Az otthonmaradás összekovácsol benneteket kedveseitekkel, gyermekeitekkel méginkább, vagy előhozza a súrlódásokat? Tudjátok tartani a kapcsolatot a családtagjaitokkal?

Varga. T – A párommal évek óta élünk távol a várostól (én már azóta karanténba vagyok. 10 éve. de most van rá indok is) viccet félre téve nagyon vigyáz rám! De nem vagyok izolált. Te tudod hogy az erdőben élek! A gyerekeim már kirepültek a két nagy Brixtollban él a kicsi meg a barátnőjénél!! Azért a telefon, meg a messenger használva van! Mindig tudunk egymásról “anyagi” szinten is!

Darnói. T – Csodálatos Feleségem van. Nincsenek érdemi súrlódásaink, Ő egy nagyon letisztult, emelkedett ember, így semmilyen felesleges cirkusszal nem terheljük egymást. Tudjuk, mik az értékek az életünkben. S, ezek a korlátozás alatt is ugyanazok, mint korábban voltak, s az élet újraindulásával is ezek maradnak az igazodási pontjaink. A kisebbik fiam él velünk, de már ő is felnőttnek számít, a jelen helyzetben vele is többet lehetünk együtt. A többi családtaggal pedig a modern technika segítségével tartjuk a kapcsolatot, sokat beszélünk.

F. K. – Tiborom, mit gondolsz a karanténról te, aki tudatos emberként élsz és holisztikusan szemléled a világot?

Darnói. T – Amíg nincs gyógyszer a vírus ellen, vagy ellenanyag, oltás, addig kétségtelen, hogy a személyes emberi érintkezés minimalizálása a legfontosabb a járvány megfékezésére. Ez nem félelem, nem bátorság és nem összeesküvés-elmélet kérdése, hanem tiszta gondolkodás, bölcs belátás. Ami miatt ez a vírus nagy kockázatú az előbb említettek mellett, az a hosszú lappangási ideje (akár 14 nap), amely alatt gyanútlanul szórhatja bárki úgy a vírust, hogy nem is tud róla.

F. K – Drága Tibi bácsi, ne vedd zokon, ha így hívlak. Mit gondolsz a karanténról te, aki ha kellett, hónapokra barlangba vonult…igencsak aktuális az elvonulás, mint olyan és az ott tanultak, igaz? Ez segít?

Varga. T – A karantén most aktuális. Az a helyes,hogy az emberek vigyáznak egymásra! Döbbentem figyelem, a közszereplők viselkedését, én átlátok rajtuk mint a szitán és az fogalmazódott meg bennem,”hogy ha belegondolok akkor megbolondulok,ezért nem gondolok bele”! A másik amitől boldog vagyok az az EMBEREK bölcsessége,kedvessége,szeretete ahogy a legtöbbjük viszonyul ehhez a szörnyű helyzethez! Lenyűgöz a Magyarok humorérzéke! Valami fenomenális, ami ömlik a virtuálison,! Naponta van kettő-három olyan poén, hogy percekig sírok a röhögéstől.

F. K – A kert, az ültetgetés, a vidéki levegő és a látvány, ami a szomszédságotokban van, az atmoszféra, a táj mind felemelő. Kimentek a szabadba, természetbe, hogy megmerítkezzetek  az UNIVERZUM ajándékában?

Darnói. T – Igen. Minden nap sokat vagyunk a természetben, amely önmagában is csoda, de a tavasz varázsa lenyűgöző. A friss, zöld hajtások, a virágzó növények, az illatok – mesés. Ebben lehet igazán töltekezni testileg, lelkileg egyaránt.

Varga. T – Most hogy nem mehetek sehova, rengeteg lehetőséget kaptam az élettől! végre csinálhatok egy kis veteményest, régi terv! rendbe tettem a kertet, fűt-fát virágot! A kérdésedbe szereplő “univerzum” az én magam vagyok!! ez csak elhatározás kérdése és ez által mindig együtt  vagyok mindenkivel!

F. K – Drága Tiborok! Mit üzentek az embereknek ezekben a nehéz napokban? Ti hogy látjátok, mire tanít titeket, bennünket ez a Korona-vírus?

Darnói. T – Ez a helyzet belátásra, elfogadásra tanít és megadja az újraértékelés lehetőségét. Láthatjuk, hogy az ember nem ura, hanem része a természetnek, s hogy a túlpörgetett emberi világ milyen vékony jégen táncol. Megérthetjük, hogy a külső biztonságunk csupán látszat, és olyan ingatag, akár egy kártyavár, ezért befelé kell fordulnunk. Ráébredhetünk, hogy valójában milyen jó dolgunk volt – mert békében, szabadon és bőségben élhettünk -, de arra is, kik és mely dolgok számunkra az igazán fontosak. S, beláthatjuk, hogy meg kell becsülni a MOST pillanatát, ami által felértékelődik az idő. Így mostantól minden pillanatunkat érdemes feltölteni valódi értékekkel, s ennek szellemében újraindítani majd a mindennapokat!

Varga. T – A “neked Írom a dalt” klippet végigbőgtem,a művészek szerepvállalását mély meghajlással ismerem el! Természetesen egy nemzet hálája is kevés az egészségügynek! A színészek versmondása a gyerekeknek és felsorolni is kevés az a tenni akarás ami egy két nap megmutatkozott  az egész országban! Köszönöm Nekik! Kértél egy üzenetet: tessék! “Ezekre a Hírekre figyeljetek emberek és újra meg tudjátok fogni egymás kezét!! Mert Ti csak azért vagytok ilyen – olyan pártszimpatizánsok, mert Ők kitalálták ezt Nektek! ” Varga Tibor buddhista tanító

Ahogy visszaolvastam ezeket a tavaly ilyentájt feltett kérdéseket és a reájuk érkezett válaszokat, mindkét Tibor értelmezésében ugyanazt az üzenetet véltem felfedezni. Az ember nem ura, hanem része a természetnek. Ha ezt most nem tanuljuk meg, akkor soha nem fogjuk! És az otthonlét sok mindenre megtaníthat bennünket. Például szeretni. Szeretni azt, amit csinálunk. Szeretni azokat, akikkel egy fedél alatt élünk. Megismerhetjük végre igazándiból a családtagjainkat. És természetesen tudatosan állhatunk hozzá a helyzethez. Végül, de nem utolsósorban, ha az Univerzum mi magunk vagyunk, ha bennünk lakozik az Isteni, akkor mindenkivel kapcsolódunk. Mindig. És ebben, még egy világjárvány sem tud megállítani bennünket. Aki spirituálisan élt eddig is, azt eztán sem tudja kibillenteni semmi az egyensúlyából, legalábbis hosszabb időre semmiképp. Köszönöm Varga Tibor buddhista tanítómnak és Dr. Darnói Tibor holisztikus orvos barátomnak, hogy egyszer az Univerzumban kapcsolódhattunk. Köszönöm a válaszokat és a bennük rejlő Fontos Üzenetet, olvasóink nevében is! Kívánom, hogy Áldás érkezzen a világra és a benne élő emberekre. Szívből remélem és hiszem, hogy egy Új Kezdet közeleg. Egy új Kor van születőben.  Nyissátok ki a szíveiteket!

Frenyó Krisztina

Feltámadás, avagy Jézus és Buddha egy lakásban

Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról… Garbóczi Tünde

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-03-29.

“Évek óta hiszek mindenben, ami az Univerzum szerves része, így a vallásokban is, és követem a keresztény, a buddhista és a taoista szokásokat, elveket. Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról…” – Garbóczi Tünde –

Garbóczi Tünde ismét olyan ajándékot hozott nekünk Húsvét alkalmából, hogy nemlehet szó nélkül elmenni mellette. Csodásan köszönjük Tündi, hogy rávilágítasz a lényegre, miszerint nincsenek határok és különbségek a LÉNYEGET illetően. Vallások és vallási nézet-eltérések adódnak ugyan amerre csak szétnézünk, de a végén minden ugyanazon ősforrásba jut vissza. Az örök körforgás, az Univerzum csodája folyton-folyvást megújul és megfáradt lelkeink, ennek az arany fénynek a pompájában fürdenek, tisztára mosva magukat egy következő létformába. Akár hiszitek, akár nem, a Feltámadás Ünnepén megjelenhet a Tao is, az otthonotokban. Nincs semmi baj azzal, ha egy keresztény ember lakásában megjelenik a polcon Buddha, vagy a rózsafüzér mellett gyógyító kristálykövek nyugszanak. Minden, mindennel összefügg, sok minden megfér egymás mellett, ha a szándék ugyanaz, a földi itt tartózkodásunkat illetőleg. Minden igyekezetünkkel próbáljunk meg a Jóra törekedni és akkor már nagyon sok mindent megtettünk a magunk és a körülöttünk lévő világ jobbátételéért. És akkor következzenek Garbóczi Tünde gondolatai:

Húsvét Ünnepe és egy kis ide illő Feng Shui rendezkedés

Első hallásra a kettőnek semmi köze egymáshoz, és teljesen igazad is van, ha így gondolkozol. Két vallás (keresztény és taoista) és két keleti földrész (Közel és távolkelet) a hazája. És mégis a Szellemiség Törvénye és elve alapján, miszerint az Univerzumban minden a nagy Egység része, sokkal több az összefüggés, mint gondolnád.
Nézzük most ezt a két csodás dolgot egy szemüveggel, egybeolvasva, hogy mit jó tenni az otthonodban Húsvét Szent Ünnepe előtt, között és után. Az eredmény pedig egy külső-belső átalakulás (ahol éppen arra szükség van) az ünnep misztériumának teljes megélésével. Boldogság, Békesség és Szeretet.

Nagycsütörtök a változás, az elmúlás és a halál elfogadásának napja.

Jó, ha tudod, olyan halál, amit az ember a félelmeiből és tudatlanságából kreált nem létezik… Itt sem a fizikai halálról van szó… hisz ugye az nem létezik. Ez egy magasabb rendű dolog. Ha ismered Jézus történetét, és megérted azt, amit Ő tett ezen a napon, a vacsorán és utána fent a hegyen, akkor ez a nap a teljes átadás egy magasabb akaratnak és alázatos meghajlás a dolgok változása felett.
A Feng Shui elve szerint legjobb nap egy jó kis takarításra, tértisztításra, lomtalanításra, a már szükségtelen dolgoktól való megválásra. Ha még nincs időd ma ezekre, de szeretnéd kihasználni az itt lévő erőket, és megélni ezt a napot is úgy, hogy segítse az életedet a fentiekben, akkor tegyél meg pár gyors dolgot: Ennek a területi szimbóluma Észak-Nyugat. Az otthonod ezen területén törölgess le valamit, dobj ki, vagy ajándékozz el legalább egy olyan dolgot, amire már nincs szükséged, vagy amit nem szeretsz. És még egy apróság, ha megteheted, ma ne vásárolj tartós dolgot, tárgyat, csak élelmiszert, ami alapból ki van téve a változásnak.

Nagypéntek az áldozathozatal napja.

Ez a nap egy lelki Feng Shui nap. Fontos a meditáció! Agyalni kellene először egy nagyon lényeges dolgon, aztán amit így ki elmézel, azt valamilyen formában jó lenne meg is élni. Az agyalás tárgya az önfeláldozás… Miben tudsz áldozatot hozni, miben nem, és hol érzed magad áldozatnak? A nap végének ígérete, hogy helyre rakja benned azt az isteni elvet, hogy boldog csak úgy lehetsz (és megváltott) ha oda tudod magad adni másoknak.
Itt jön be egy kis asztrológia – önmagadat másokért és a feladataidért kapod, nem az egód felpumpálása miatt. Azaz szolgálj. Amilyen vagy, amilyen képességekkel, adottságokkal rendelkezel, attól ne legyen nagy az arcod, mert nem a tiéd, ne tartsd meg, mert másoknak lenne rá szükségük. Ha megteszed, már meg is tanultad, és nem áldozat, hanem megváltott és boldog leszel…
Feng Shui életterülete a Kelet. Az otthonodban itt kellene egy kicsit tevékenykedni ezen a napon. Legyél itt, használd ezt a területet, meditálj, ha alkalmas rá. Elég pár perc, csak a fenti kérdések fognak a legjobban előre vinni. Meditálhatsz a húsvéti menüről is, csak legyen benne a kérdés, hogy mit tehetek másokért. Ha pedig még ezen is tovább szeretnél lépni, akkor nincs más hátra, mint tenni valamit másokért…

Nagypénteki meditációra még vannak helyek, ha jönnél várlak, itt olvashatsz róla.

Távolság és időbeosztás sem akadály, a hanganyag hozzáférhetőségét ezen a linken találod.

Folytatás következik a témában a többi ünnepnappal… 

Nagyszombat a belső útban való hit napja.

Húsvét vasárnap a remény napja.

Húsvét hétfő az új élet és a szeretet napja.

Persze még sok más szimbólum és misztérium is van mellette, de most ezeket emeljük ki, és energetizáljuk az otthonunkat minden nap egy kis Feng Shui tennivalóval.

Apróbetűs rész: 
Egyik szenvedélyem a vallások megismerése, a szimbólumok és a szokások összehasonlítása, az egységük és az összefüggéseik kutatása. Ez az írás ezen tanulmányaim alapján született. Teljes hipotézis, nincs tudományos alapja, nem találod meg máshol, viszont használd, amit jónak látsz, dobd el, ha máshogy tennél, csak legyél ebben is szabad gondolkodó. Engedd meg magadnak a saját hitedet! Évek óta hiszek mindenben, ami az Univerzum szerves része, így a vallásokban is, és követem a keresztény, a buddhista és a taoista szokásokat, elveket. Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról…

Garbóczi Tünde
www.garboczitunde.hu

Köszönjük neked Tündi, bölcs és mindenképpen elgondolkodtató gondolataidat. Örülök, hogy ez a kor már megengedi, hogy elfogadóbbak legyünk és hangot is adhassunk a nézeteinknek. Vannak örök igazságok és vannak olyasmik is, amelyeket ma már másképp értelmezünk, mint felmenőink tették hajdanán. Nincs kőbe vésve semmi, az emberi gondolat és képzelet határtalan szabadsággal bír. Kedves olvasóink, békés magatokra találást és emelkedett gondolatokat kívánok nektek a Feltámadás Ünnepét megelőző csendes napokban!

Szeretettel: Frenyó Krisztina

A lélek játéka, avagy egy felemelő társas, Laurával

Megszállottságig belefolytam ebbe a csatornába. Szívem zakatolt az izgatottságtól, mert éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy terelést és támogatást kapok a z Univerzumtól. Párhuzamosan pedig éreztem a felelősséget is, hogy „tisztán” kell lehoznom minden információt.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-10-30.

“A szeretet szabadon áramlik, feltétel nélkül. Legjobb tulajdonsága, hogy  csak úgy van. “

Salamon Laura

Laura arctollasjó kocka

Laurával a találkozásom egy véletlenszerű telefonhívással kezdődött, bár abban hamarosan megegyeztünk, hogy egyikünk sem hisz a véletlenekben. Amikor a különös weboldalra “tévedtem,”már tudtam, hogy ismét közelebb kerülök életfeladatomhoz, hiszen valami “megfoghatatlan ismerősre” találtam itt. Egy misztikusnak tűnő, mégis teljesen átlátható világba csöppentem, egy olyan lány jóvoltából, aki bár angyali tulajdonságokkal van megáldva, ennek ellenére igencsak két lábbal áll a földön. Laura, másnevén Lola, – erről majd egy későbbi interjúban esik szó – sokat mesélt nekem egy bizonyos társasjátékról, amelyet ő keltett életre, és ami már eddig is sokak mindennapjait megváltoztatta. Szűnni nem akaró kíváncsiságom folytán ellátogattam hát a Lolaverzumba és magam jártam utána a Csodának. Salamon Laura Önismereti tanácsadóval, az Atlantisz emlékezete alkotójával és tulajdonosával társasoztam.

Lolával

Miután megérkeztem és megpróbáltam az ajtón kívül hagyni minden terhemet, ráébredtem, hogy pont azt nem hagyhatom odakint, hiszen épp azért jöttem, hogy kijátsszam magamból amit csak lehet. De rég is játszottam már. Laura egy kancsó meleg teával várt és amikor leültünk az asztalhoz, akkor kezdődött valójában csak a történet. Az én történetem.

K társasálló jó

Dobtam, épp úgy, akár csak egy mezei társasjáték során, kockával. Sejtettem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem, ám a “kártyalapok” húzása, a feladatok, melyeket a játék osztott számomra, minden elképzelésemet felűlmúlták. Ugyanúgy lépegettem a társas – mezőn, mint mondjuk egy Monopoly  közben, csak éppen itt érezni lehetett a játék súlyát. Mintha a testemen kívül a lelkem is játszott volna. Olyan érzésként éltem meg, mintha a belső gyermekem hirtelen kilépett volna onnan bentről és önfeledten játszott volna a szobában. Voltak lépések, ahol megtorpantam, és melyeken hosszasan elidőztem. Játék közben, komoly témák kerültek a felszínre egy-egy üzenet által és a kövér könnyek úgy potyogtak alá a napfényben megcsillanó padlózatra, akár az üveggolyók. Érezni lehetett a Lolaverzumban a JELEN-LÉT erejét. Egy másik világét, egy messze távoli dimenzió érintését, amely emlékeket csalt elő a legbensőbb rejtekünkből. Hárman voltuk a helyiségben: Lola, a Lélek Játéka, és én, bár meggyőződésem, hogy sokkal többen voltunk akkor ott EGYÜTT! Az emlékezet különös játéka ez, és amúgy is nehezen lehet leírni egy megfoghatatlan állapotot, mert nincsenek szavak, amelyek visszaadnák ezt a Gyönyörűséget, Atlantisz emlékezetét.

Társaskocka

Hogy kell e félni ettől a játéktól? Az attól függ. Mitől? Leginkább tőled. És attól, hogy mersz e szembenézni saját MAGaddal, a MÚLTaddal, a VALÓságoddal és a kudarcként megélt gócpontjaiddal. Hogy vállalod e azt, hogy akár zokogásban törsz ki egy – egy szó hallatán és, hogy a végére lehetséges, hogy átmenetileg lemerülsz, mert rengeteg energia szabadul fel benned és körülötted. Személy szerint, én úgy gondolom, hogy mindenki akkor jut el oda, ahol épp tartózkodik, amikor megérett rá. Mindent megkapunk a maga idejében és bár megerőszakolhatjuk a sorsot a dolgok előrehozataláért, keményen megfizetünk érte. A végén úgyis csak akkor érkezhet el hozzánk az ajándékunk, amikor kellően megértjük az összefüggéseket. Mint egy háló, a MÁTRIX-ban, ahol minden, mindennel összkapcsolódik. No, épp ilyen ez a játék.

K kártyát húzálló

Lola ott ült mellettem és végig bátorított, végtelen nyugalommal “vezetett”, szinte meg sem szólalt, csak ha már nagyon kellett. Hagyta, hogy a játék utat törjön magának, akárcsak a LÉLEK, bennem. Gyermeki izgalommal húztam egymás után a lapokat, az aprócska zsákból a csöppnyi kártyákat és egymás után jártam a kérdésköröket, majd épp ilyen lelkesen vártam a megerősítéseket. A játék, számomra valóban a LÉLEK TÉRSASJÁTÉKA, hiszen bármilyen furcsán hat is, a kérdezz – felelek sorrendben, mintha a tudatalattink beszélgetne önmagunkkal. Olyan zseniálisan állt fel a rendszer az asztalon, akár egy katonai stratégia, minden a maga helyén és idejében. Óriási felismerések követték egymást a közel két óra folyamán. Néha meg-meg álltunk egy kis tea –  szünetre és mély levegőt szívni. Kellett.

Ki gondolná, hogy az erőszakkal kapcsolatos kérdéskörre épp egy társasjáték rakja fel a pontot. Gondolhatjátok, hogy meglepődtem, amikor egy évek óta húzódó régi lerakódásnak nyomai tűntek fel a játék során. Meglepődésemet csak fokozta, hogy minden egyes dobással közelebb kerültem a felismeréshez, a megértéshez. Elkezdtem emlékezni. Mindenre. Végül, mint egy szikrázó üstökös, a Lélek Játéka adta meg a választ, egy még a gyermekkorból itt maradt hitrendszer árnyékának. Hatalmas sóhajok törtek fel, valahonnan nagyon mélyről. Eddig azt gondoltam, ilyen mélység nem is létezik. Pedig de!

KrisztársasfekvőREND

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagy felismerésben fel sem tűnt, hogy hosszú órák teltek el a Lolaverzumban. A jóleső csend, a bennünket körülölelő nyugalom minden hirtelen érkező indulatot, erőteljes érzést lecsitított. El kell, hogy mondjak nektek valamit. A játék kezdetekor és közben is meghatározhatatlan fizikai fájdalmak gyötörtek, melyek megpróbálták elvonni a figyelmemet a megértésről. Nem sikerült nekik. Azért néha  az ego megpróbált felülkerekedni, ám ő is alulmaradt. Amikor végül a játék kidobott és valóban eljutottam a megértés szintjére, a fájdalmam még akkor sem szűnt, sőt sokkal inkább felerősödött. Laura kicsit aggódott értem, hogy mi lehet ez nálam, mert korábban játék során még nem látott ilyet…. Mivel nem először történik velem, én már kevésbé féltem, csak zavaró volt, hogy a bal oldalam ennyire érzékeli a változásokat és mindezt heves nyilalásokkal, erőteljes zsibbadással jelzi felém. Elbúcsúztam Laurától és az ajtóból még visszapillantottam a szobára, a szobára, ahol megértettem valamit. A szobára, ahol otthagytam valamit, amelyet olyan régóta cipeltem magammal, hogy még a szívem is belezsibbadt. A játék során fellépett fizikai fájdalmakat nem a játék okozta, egyszerűen én így éltem meg. Személyes tapasztalat. Valószínüleg nálam így oldódtak a történések. Amint a levegőre értem, a testem is kezdte követni a lelkemet. Tudatára ébredt, ám órákba tellett, míg a fájdalom is odébb állt, mert már nem tudott velem mit kezdeni. Megértettem  a lényeget.

Frenyó Krisztina

Szerkesztői végszó

Ezt a játékot játszani kell, egyedül, együtt, ahogy jólesik. A szabályok épp úgy jelen vannak, mint általában a társasjátékok során, azzal a különbséggel, hogy minden válasz külön értelmezést nyer a játékosok által. Úgy alakul a játék, ahogy a játékos lelke keresi az utat. Bármi lehetséges, és minden megtörténhet. Itt valóban csak a képzelet szabhatja a határokat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki közelebb akar kerülni önönmagához, a saját lelkéhez, vagy csak egyszerűen játszana egy jót, felszabadultan, könnyedén. Számomra megkönnyebbülést, és hatalmas oldódást hozott a Lélek játékával létrejött találkozás, amely felébresztett bennem oly sok szunnyadó álmot, hogy végre saját útjukat kezdjék járni velem együtt.

Egy picit még a játékról, Salamon Laura tolmácsolásában:

 

 Atlantisz emlékezete – A lélek játéka, az én történetem

 

“Életemben először Atlantiszról édesapámtól hallottam. Gyerek fejjel szájtátva hallgattam az apu elbeszélését arról a civilizációról, mely fejlettsége ellenére, önmagát sodorta bajba, özönvizet generálva pusztította el társadalmát. A titokzatos földrész teljesen víz alá süllyedt és eltűnt a kontinensek közül.

Tinédzser koromban tisztán érzékelő képességem kezdett szépen keretbe rendeződni, ami gyerekkén inkább ösztönös módon működött, ekkor elkezdett szépen felcímkézett definíciókkal alátámasztott belső erővé változni. Ekkor kezdtem el szörfözni a láthatatlan világ rejtelmeiben. Tudásszomjam végtelen volt. Így kerültem közelebb Atlantisz energiáinak létezéséhez. Kapargattam a felszínt. A föld energetikai légkörében nagyon sok információ lenyomat maradt. Ezekből próbáltam információt nyerni. Talán mondanom sem kell, nem elégítette ki kíváncsiságomat. Amit lehetett, elolvastam a témában, de a hiányérzetem megmaradt. Mindig az az érzés maradt, hogy körbe járják a témát, de a lényeg elsikkad. Angyal kommunikációs tanfolyamra vezetett tovább az utam. Itt ismét előkerült Atlantisz és az atlantiszi angyalok tábora. A tanfolyam végére megvilágosodtam, hogy amit ösztönösen művelek, azt tanítják angyal kommunikációnak. Így világosodtam meg, hogy az angyalok mindig is jelen voltak az életemben. Ettől a ponttól kedve még tudatosabban próbáltam bevonni őket hétköznapjaimba és együttműködni. Lassan körvonalazódott bennem Atlantisz: szimbólumai, angyalai, kristály tudása, de ez még mindig nem volt elég. Rá kellett lépnem az önismeret ösvényére és bejárni azt a közel 20 évet a saját életutammal, érzelmi és tudati tapasztalataimmal. Meditációs foglalkozásaimon számtalanszor nyílt meg az atlantiszi kapu és szinte csoportos „fantasy utazásban” tudtunk részt venni. Társaimtól is sok-sok kiegészítő információt kaptam. Köszönet érte! 2016 Januárjában ültem kis lakásom szobácskájában, mikor hihetetlen ihlet szállt meg. Elmémben meneteltek a szavak, kezem már-már szinte lassú volt, hogy kivitelezze a jegyzetelést. Megszállottságig belefolytam ebbe a csatornába. Szívem zakatolt az izgatottságtól, mert éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy terelést és támogatást kapok a z Univerzumtól. Párhuzamosan pedig éreztem a felelősséget is, hogy „tisztán” kell lehoznom minden információt. Megküzdve emberi korlátaimmal. Ebben az extázisban csücsülve órákon át csak jegyzeteltem. Alig hittem el, de végtelenül élveztem a folyamatot. Egyszer csak eljött a pont, tudtam, hogy a tovább haladáshoz, látnom kell a játék mezejét. A jegyzetekben szavak szintjén ott voltak a kulcs kifejezések: szabad körforgás mezeje, lélek ösvény…. de hirtelen szükségem volt az ábrára. Metatron arkangyal sietett segítségemre, hozta a híres kockáját és bátorított, csak hangolódjak rá, a szakrális geometria meg fogja mutatni nekem a „pályát”. Skicceket készítettem szabad kézzel. “

Az Atlantisz Emlékezete, avagy A lélek játéka társasjátékról bővebben:

A játék honlapja: www.alelekjateka.hu

Evezők nélkül / Megengedés Napon jártunk

Bevallom, végigsírtam az egész Megengedés Állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-11.

 

lány borító” Ha már nem evezel az áramlattal szemben, ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben – a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó áram elvisz vágyaid teljesüléséhez. Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” Esther és Jerry Hicks

Mohácsi Imola Beatrice  Access B. facilitator hívott meg a Megengedés Állítás Napra, és én örömmel, szívemben izgatott kíváncsisággal mondtam igent. Nem tudtam mi vár rám, így előhívtam a felfedező-énemet és egy kalandos napnak elébe nézve érkeztem meg a Hétholdház már ismerős, megnyugtató légterébe. Imolát kérdezgettem, hogy mondjon pár szót nekem erről a különös programról, hogy aztán tovább adhassam az olvasóinknak is. Erre aztán Imola belekezdett és teljes átéléssel beszélt a megengedésről, az elengedésről.

DSC02913M. I.B : – Amikor megjelenik egy csodás vágy az életedben, a szíved az örömtől táncol, és a lélegzeted is elakad ha rá gondolsz, és kellemes izgalom jár át. Mégis miért van az, hogy mégsem valósulnak meg egyes álmok ? Mit jelent ez az idézet, amit már biztosan olvastál, és mit jelent ez mégis, hogyan alkalmazhatjuk? – teszed fel a kérdést.  A Megengedés állítás módszere rendkívül hatékony, és az életben élesben is alkalmazható, hogy a megengedéssel az áramlatban legyél, és elengedd az ellenállásaidat, a kontrollálási vágyad, amelyek akadályoznak abban, hogy közelebb kerülj vágyaid megvalósulásához.

Imola elengedés terápia

Ugyanis, amikor megjelenik a szíved igazi vágya, az áramlat elkezdi átrendezni a rezgéseket, hogy fizikai síkon átmenjen a megnyilvánulatlan a megnyilvánultba. Ekkor azt is érezheted, hogy : hoppá, mi történik, ez már nem az amit megszoktam, és egod megijed a változástól. Hasonlatos ez a folyamat ahhoz, mint mikor elkezded kitakarítani a házat, és ilyenkor elkezdesz minden szőnyeget felszedni, a polcokról is leszedsz mindent, hogy port törülj, esetleg a felesleges dolgokat kidobod, stb. Tehát a takarításhoz, a rendcsináláshoz felforgatsz mindent, hogy utána tiszta, harmonikus környezet legyen a végeredmény. Az Univerzum is hasonlóképp elkezdi átrendezni a dolgokat, és te azzal segítesz neki, ha a MEGENGEDÉS állapotában vagy, elengeded a változástól való félelmeid, a megszokottsághoz való ragaszkodást, és elengeded a régi mintákat. Hasonló ez a Megadáshoz, a LEGYEN MEG A TE AKARATOD állapota: megengeded, hogy vigyen az áramlat.

szabadság vízbneA Megengedés Állítás módszere már sokaknak segített az elakadt élethelyzeteik feloldásában: ugyanis ha a résztvevők a vezetett állításokon a teljes megengedés állapotában vannak  gyönyörűen kinyílnak a lehetőségek és feláll a végkifejlet, amely rendkívül gyönyörű és csodás ebben a térben. A módszer: “a megszokott családállítással szemben nem kutatja az elakadásokat, blokkokat, hanem azt nézi meg, merre menne a folyamat magától akkor, ha az állító egyszerűen teljes bizalommal megengedi a történéseket.” Utána fixáljuk azt az érzést, ami ekkor betölt, társítunk hozzá dolgokat, hogy bármikor elő tudjuk hívni, amikor kétely merül fel bennünk. A Megengedés Állítás, az életed bármely területét érintő elakadást oldja. –

Imola szavai szinte belém égtek, ezek után, kétségem nem volt az ideérkezésem okát és célját illetően, teljességében éreztem, hogy itt a helyem. Elsőként, közös meditációval kezdtünk és Imola felolvasását hallgatva, jóleső csendbe és színes plédekbe burkolódzva, szép lassan a belső nyugalom állapotába kerültünk. Angyali dallamok csendültek fel, majd szívhez és lélekhez szóló történeteket hallgattunk behunyt szemmel. A meditáció mozzanatai, mind a testünket, mind a lelkünket ellazították, így nem csak az izmaink, hanem a gondolataink is megszűntek ,,létezni”.

DSC02903

Miután lélekben felkészültünk az előttünk álló ,,megpróbáltatásokra”, elkezdődött a fizikai ,,edzés”, a testünk térben való elhelyezése érdekében. Na ez aztán “nem volt semmi”, érdekes és derűs pillanatokat éltünk meg együtt. Az egymásra utaltságot, azaz az Univerzumra való ráhangolódást, és a teljes bizalmat, odaadást gyakoroltuk egymással és külön-külön. Csukott szemmel mentünk végig a terem teljes szélességében és hosszában, úgy, hogy nem számíthattunk külső segítségre, ám a csoporttársaink azért mögöttünk álltak, ha netalán meginognánk. Olyan volt ez, mintha angyalok kísérnék lépteinket, mintha éreznénk a határokat. Szinte egyszer sem szédültünk el, és mielőtt falhoz, vagy ablakhoz értünk volna, úgy jó fél méterrel előbb irányt változtattunk. Érdekes, nem ütköztünk. 🙂

DSC02907

 

DSC02910

A feltétel nélküli bizalom gyakorlását a következőképpen tettük:

Egyikünk középre állt és mi – kellő teret engedve – körbevettük őt minden oldalról, hogy a biztonságérzet meglegyen. Ezt követően a körben álló társunk összekulcsolt karokkal, behunyt szemmel szép finoman dőlni kezdett hátrafelé, majd előre, és oldalirányban is. Mi, akik “közrefogtuk”, szintén gyengéden enyhe lökést adva, ide oda ,,adogattuk” egymásnak. Emlékeztek még a “Kelj fel Jancsi” játékra? – Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a gyakorlatot. Mindannyian végigcsináltuk a mozzanat-sort, így amikor már kellőképpen “éreztük a teret “,  jöhetett a várva várt Megengedés-Állítás.

DSC02914

Ez volt a nap legizgalmasabb része, hiszen szép sorban, egymás után elmondtuk, mit szeretnénk megengedni magunknak, az élet mely területén érzünk blokkokat, azaz hol lehet a legnagyobb szükség a megengedésre. Aki ,,állított”, az a földön egy kényelmes pózban elhelyezkedett – ezúttal én – és a többiek felálltak, ki-ki egy szerepet kapva az életemből. Történetesen nálam a pénz kapta a főszerepet, a pénz és  a munka viszonya,  a megbecsülés, elismerés hiánya, és a szeretet, valamint az anyagiak együttműködése.  Imola kiválasztotta azt a lányt aki engem “testesített meg”, majd rámutatott egy másikra, aki a munkát “képviselte”, míg egyetlen férfi csoporttársunkra, aki a pénz szerepét ,,játszotta el”. Csendesen kuporogtam a szőnyegen és tágra nyílt szemmel figyeltem ahogyan “megmozdul” a tér, ahogy elkezd “működni” az energia, és szó nélkül elszabadulnak az indulatok, felszakadnak a gátak és hangtalan kiáltanak az érzések. Sírtam, rendületlenül potyogni kezdtek a könnyeim, itt már nem volt helye az akaratnak, erőlködésnek, egyszerűen minden elkezdett ,,csak úgy történni magától”.  Ami ezek után jött, azt nem lehet szavakba önteni, érezni kell, és itt mindenki érezte azt a “valamit”, mintha egy és ugyanaz az energia lennénk mindannyian. A lány, aki a ,,bőrömbe bújt” ott középen, ugyanúgy viselkedett, mint ahogy én szoktam különböző helyzetekben, még az arckifejezései, gesztikulációi is megdöbbentően engem tükröztek. Hihetetlennek tűnt, mégis igaz volt minden pillanat. Bevallom, végigsírtam az egész állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet. Az én állításomhoz hasonlóan, mindenki végig vitte a megengedés-gyakorlatot, és kinek könnyebb, kinek nehezebb módon, ám úgy érzem mindannyiunknak sikerült megértenünk a megengedés lényegét.

DSC02929Estére kimerültem, jártányi erőm nem maradt, egy jóleső fürdő után az ágynak zuhantam és olyan mélyen aludtam, ahogyan már régen. Mint mindenhez, a megengedés elfogadásához és a gyakorlati életben való elsajátításához is idő kell, de már elindultam az úton, megtettem az első lépést, és ez a legfontosabb. Meg kell hallanunk a hívó szót, és ez csak úgy történhet meg, ha a szívünk hangjára figyelünk és nem engedjük, hogy elnyomja a világ egyre hangosabb zakatolása.

” Létezik benned egy hely, ahol tökéletes béke uralkodik. Létezik benned egy hely, ahol semmi sem lehetetlen. Létezik benned egy hely, ahol Isten ereje lakozik. ” (A csodák tanítása, 47. lecke)

Ezt a teret érezzük a Megengedés Napokon, ebből a térből “állítódik fel” a végkifejlet …Ez a tér a: MEGENGEDÉS.

Nem tudom szavakban kifejezni azt a hálát amit érzek Mohácsi Imola Beatrice és a Héthold ház iránt, ezért csak annyit mondhatok:

Köszönöm nektek a Megengedés lehetőségét, köszönöm, hogy ismét részese lehettem  egy Csodának!

Frenyó Krisztina

 

Mohácsi Imola Beatrice terapeuta elérhetősége: 70 431-5002

Ahol a leghamarabb találkozhattok Imolával:

SPRING – NYÍLT NAPOK A HÉTHOLDHÁZBAN

május 11., 18:00–május 15., 23:00