ember címkéhez tartozó bejegyzések

Karácsonyi Képeslap másképpen

Karácsonyi Kampány és egy kisfiú álma. Hogy is van ez? Cikkünkből fény derül a varázslatra, amellyel te is gazdagabb lehetsz az ünepek előtt, alatt.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-12-12.

borító kép

“Álmodni, vágyni és olykor kapni, Szeretettel magamat adni, ezüst-tálca helyett egy megvalósult álom, ragyogó fényben ölel át Karácsony! “

Ugye mindannyian szeretnénk megajándékozni szeretteinket egy karácsonyi képeslappal, amely lehetőség szerint kedves, szép és különleges? Talán, ami ilyenkor mégis a legtitkosabb vágyunk, hogy maradandó legyen, és évek múltán is visszakereshessük a nagyi dobozából, vagy megpillantsuk barátnőnknél a falon, netán egy díszes keretben. Tavaly, épp ilyenkor Karácsony táján, képeslap minták után kutakodtunk a neten, amikor rátaláltunk a Csodára. Azonnal rabjává váltunk az oldalnak és a 2016-os évet  már egy innen választott gyönyörű köszöntővel zárhattuk. Idén ismét  itt  kerestünk egy kisfilmet, amely személyreszabva juttatja el olvasóinkhoz, azaz hozzátok a Karácsonyt és a Szeretetet! Azóta sem találtunk ennél jobb és szélesebb kínálatú felületet, ahol íly módon figyelnek a keresletre, avagy a vásárlói igényekre, mint itt. Jó szívvel mutatjuk be nektek is ezt a páratlan lehetőséget, mint egyben az ajándékozás és örömszerzés egy újragondolt formáját.

kisfiú postaládás

Megismertünk valakit, aki felnőtt férfiként valósította meg gyermekkori álmát, mert kitartott mellette, hitt benne és küzdött érte. Ahogyan teltek-múltak az évek, lelkesedése nem hogy hanyatlott volna, sokkal inkább lángra lobbant és igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Ez a férfi, munkatársaival olyasvalamit alkotott, amely maradandó élményt nyújt mindazoknak akik adnak és kapnak egyaránt, miközben a környezettudatosságra is odafigyelve, időt, értéket és érzéseket ajándékozhatnak az emberek egymásnak általa.

Laci gyerekkel borító

Vajda László személyében egy olyan segítőkész szakemberre találtunk, aki nekünk laikusoknak, – és komplex videófilmek összerakásához mit sem értő emberkéknek – is részletes információval, akár többszöri interaktív telefonkapcsolatot igénybevéve is rendelkezésünkre állt. Hogy ki is ő valójában és miről is szól ez a Karácsonyi Kampány, illetve hogyan is küldhetsz te is egyedülálló videóképeslapot szeretteidnek, ügyfeleidnek, vásárlóidnak? A hosszúra nyúló  sorok helyett, most a lényegretörő kisfilmben találjátok meg a választ.

Ilyenkor, az ünnepek idején sokkal inkább felerősödnek az érzések szinte mindenkiben. Jóval érzékenyebbek vagyunk, mint az év más szakaszában. Hogy miért? Talán, mégiscsak van valami varázslat ebben a Karácsonyban.

A rengeteg figyelmeztetés, jótanács, ezeréves bölcsességek ellenére is rohanunk, kapkodunk, utolsó pillanatokra hagyva mindent. Ezáltal frusztráltakká válunk, és pont arra nem marad időnk és energiánk ami a legfontosabb az egész Karácsonyban, ez pedig a Szeretet! Mi lenne, ha idén kicsit megállnánk, elcsendesednénk és időt, élményt és érzéseket ajándékoznánk egymásnak? Ha odafigyelnénk valóban a másikra, például arra az emberre akivel egy lakásban élünk és olykor kevesebbet tudunk róla, mint a kollégánkról? Csak egy icipici változást kell elindítanunk magunkban és  szép lassan minden megváltozik körülöttünk.

Vajda Laci szívhe szóló

Ha szeretnél több érzést és információt gyűjteni a karácsonyi Feelingedhez, kattints ide: http://karacsonyikampany.hu/karacsonyi-video-kepeslap/

Ha pedig már kiválasztottad a saját Ünnepi Feelingedet és gyorsan szeretnél egy maradandó élményt szerezni valakinek, kattints ide még ma:

http://e-kepeslap.multimstudio.hu/?karacsony=feeling

És íme, a mi idei Karácsonyi Feelingünk:

 

Frenyó Krisztina

U.i.: Hogyan köszöntsd fel ügyfeleidet idén Karácsonykor?

Kattints a válaszért: http://karacsonyikampany.hu

 

 

 

 

Mondd, te mit választanál? Beszélgetések Beával az Accessről és…

Vendégeim leggyakoribb visszajelzése alapján a jóleső békesség és könnyedség jelenik meg, sokkal kevésbé reagálnak érzékenyeken azokban a helyzetekeben, szituációkban, amelyek azelőtt felizgatták vagy dühítették őket.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-11-03.

 

” Ha igazán bármit választhatnál, mit választanál? Választanád, hogy igazad legyen? Választanád, hogy tévedj? Választanád, hogy legyenek szükségleteid vagy problémáid? Vagy választanád a totális választást és a végtelen lehetőségeket? A legnagyobb szabadság az életben, ami rendelkezésünkre áll, a választás képessége. A választás teremt. Amikor választasz, befogadod a tudatosság ajándékát. A tudatossággal több lehetőséget és választást érzékelsz és fogadsz be, és elkezdesz többet választani abból, amilyennek az életedet szeretnéd teremteni. “

Gary Douglas

plakát jó

Ismerek egy lányt, egy ideje. Cirka három éve. Úgy érzem, ez az idő bőven elég arra, hogy tudjam, értsem és tapasztaljam, szeretek e vele lenni. Amikor pár órát együtt töltünk, akkor csak mi vagyunk. Beszélgetünk, és valóban figyelünk egymásra. Vigyázzuk és tiszteljük  az egymásnak szentelt időt. Minőségi, ajándék órák ezek. Amikor egy ember a lélektársad, azonos rezdülésű emberbarátod, akivel ismerettségetek valahová az időtlen időkbe nyúlik vissza, azt rögtön felismered. Tudni fogod. Egyszerűen összekapcsolódtok és megy minden a maga útján. Amikor egy emberben mindez benne van és még bónuszként segítődként is megjelenik az életedben, akkor barátom Ünnepet ülünk. Balogh Beátánál jártam.

beaprofil

Bea kedvesen betessékelt a hangulatos szentélybe, ahol friss, zamatos kávéval kínált, mert a jó kávét mindketten szeretjük. 🙂 Átöleltük egymást. Mély, simogató ölelés ez. Megnyugtató. Beszélgettünk, és rengeteg szunnyadó, valamint újkeletű téma, történés is a felszínre került. Spirituális, földöntúli és nagyon is gyakorlatias kérdések, válaszok, lehetséges értelmezések…    jó ez, inspiráló, izgalmas társalgás, hiszen mindketten nyakig benne vagyunk az élet ilyenféle dolgaiban. Volt még egy kis csajos csacsogás, aztán a végtelen nyugalmat árasztó “kezelőben,”pár órára lelazultam. Szinte az ébrenlét és az álom határán lebegtem így, ki tudja meddig, míg Bea szelíden kedves szavaira “tértem vissza a földre”.

F. K.: – Mindig is közel állt hozzád a spiritualitás, a “földi dolgokon túl, a megfoghatatlan”
ismerete, megismerése. Ahogy én látlak, egy sokoldalú, két lábbal a földön álló, ám mégis
szárnyaló nőként éled meg a mindennapjaidat. Mesélj egy kicsit magadról, honnan indultál és

mi volt az első inspiráció, amely rávezetett erre az útra, amelyen most jársz?

Beszélg Istennel

B.B: – 2009-ben, Édesapám halála terelt a spritiuális dolgok világa felé. Még az év karácsonyán ajándékba kaptam Neale Donald Walsch  – Beszélgetések Istennel című könyvét, ami óriási erővel hatott rám, mondhatni az egész életszemléletemet megváltoztatta. Tetszett, hogy az emberi élet valamennyi aspektusát érinti a könyv. Felveti a legtöbb kérdést, amelyet időről időre fel szoktunk tenni életről, szeretetről, hivatásról és elhivatottságról, emberekről és kapcsolatokról, jóról és gonoszról, bűnről és bűntudatról, megbocsátásról és megváltásról. Úgy érzem, a lehető legjobbkor került elém a könyv, rengeteget formált rajtam.

F. K: – ‘…Bars. Rengeteg helyen találkozhatunk vele. Mit jelent számodra és miként kerültél vele  kapcsolatba? Mi az a plusz, amit ad neked?

Bea kezel fekvő

B.B: – Az Access Consciousness, több mint 20 éve van jelen világszerte, ebből 173 országot érintve Magyarországon is egyre népszerűbb. Kis hazánkban már többen tartanak Bars tanfolyamokat, szerveznek csere-bere napokat, jó hangulatú klub esteket.  Számomra az Access Bars igazi áttörést hozott. Egy éber, könnyed szemléletváltást, amivel stresszementesebben, lazábban élem meg a mindennapjaimat.

Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az állandó agyalás, kikövetkeztetések, beragasztások meg tudják“ölni” az embert. 

Bea kezel Balatonpart

Rengeteg emberrel találkozom, akik küzdelemmel élik az életüket, egy helyben toporognak. Ugyanakkor vágyják a változást, de nem tudnak elindulni, vagy már kipróbáltak mindenféle módszert, de egy sem hozott számukra valódi javulást. Nos, az Access ebben nyújt egy komplex segítséget, hogy valami új, és más áramolhasson az életedbe lehetőségek formájában. Tágítja a teredet, amivel sokkal nagyobbat teremthetsz, mint amit valaha is el tudtál képzelni. Sokfajta gyógyító eljárással találkoztam már, de ennél egyszerűbben és dinamikusabban működő kezelést ezidáig nem ismertem.

F. K: – Mit csinálsz, amikor “Bars-ozol”, kezelsz? Mit érzel közben és hogy hat rád a kezelés?Amikor elkezd működni az energia, és odaadod magad az ,,élménynek”, ez téged is kifáraszt gondolom fizikailag egy idő után. Hogyan tudod ezt ,,kezelni”, egyensúlyba hozni?

Be akezel oldal

B.B: – Minden hozzám érkező vendég más problémával keres meg, ezért nincs egyforma
kezelés. Nagyon fontos, hogy mindketten egyaránt komfortosan érezzük magunkat a
kezelés ideje alatt. Szerencsésebb, ha nincs kommunikáció, sőt mitöbb kifejezetten jól
tud hatni, ha a vendég menetközben belealszik, ezáltal még befogadóbb és hatékonyabb
az oldás. Vendégeim leggyakoribb visszajelzése alapján a jóleső békesség és könnyedség
jelenik meg, sokkal kevésbé  reagálnak érzékenyeken azokban a helyzetekeben,
szituációkban, amelyek azelőtt felizgatták vagy dühítették őket. Mivel a kezelés tiszta
energiával történik, óhatatlan, hogy rám is hat, de ezt a megfelelő technikákkal
könnyedén balance-ba lehet hozni, így örömteli és nem leterhelő a számomra. 

 

F. K: – Mondd egy-egy szóban mit jelentenek számodra ezek a kifejezések?…

                  Szeretet, Harmónia, Segítség, Szerelem, Hivatás?

LIFE kezek
B.B: – Huh. Szép, erős szavak. 
Szeretet: A létező Örök, a Minden. 
Harmónia: lelki béke
Segítség: önzetlenség
Szerelem: mentális káosz 
Hivatás: szolgálat

 

F. K.: – Bea, hol tud téged megtalálni az, akinek szüksége van egy ilyen ,,találkozásra, érintésre” és változásra? Aki változtatni akar, aki pont téged keres?

B.B: – Októberben csatlakoztam az Új Élet Studió csapatába, ahol szeretettel
várom a hozzám fordulókat, illetve egyéni bejelentkezés alapján, a Facebook-on vagy
telefonon. Ezenkívül az idei Természetgyógyász Fesztiválon is elérhetnek a kedves
érdeklődők.
F. K.: – Melyek a közeli, s’ távolabbi céljaid az életedben? Mit szeretnél elérni ezen a pályán? Úgy
érzed, hogy megtaláltad azt, amely a te életeladatod?

 

B.B: – A gyógyítás mindig is a szívügyem marad, szép s’ egyben nemes feladatként tekintek rá,  ami – úgy érzem – már végígkíséri az életemet. Ezenkívül ​​más területekkel is foglalkozom: vezetek egy saját brand-et, ami üzleti kapcsolatépítéssel egybekötött borkostólóról szól. Business Wine névre hallgat. Emellett zenekari menedzserként tevékenykedem a Mana Mana Records kiadóban. Hiszem és tudom, hogy a lehetőségek tárháza végtelen mindenki számára​, így bármilyen dolog, ami hozzájárulás az életemhez, örömmel fogadom és választom.​ ​

ketten fekvő
Szerkesztői végszó
Bea kezelése után kissé még “szédelegtem”, ám fizikai és lelki síkon is
beindultak az energiák még azon nyomban. Nyilvánvalóan érzékelhetővé vált a változás
a rezgésszintem megemelkedésében és a hangulatom felfelé ívelésében egyaránt.
Ha lefesthetném a  színét a lelki állapotomnak, akkor úgy másnap estig biztosan mélynarancs és
éjkék színekben pompázott, arany beütésekkel. Még Bea keze a fejemen pihent, amikor
megcsörrent a telefonom és egy váratlan hívás érkezett egy kedves baráttól.
– Rég nem beszéltünk –
Egyszeriben elkezdtek rendeződni a dolgok a háttérben és az energiák új
utat törtek maguknak.  Most már csak rajtam múlik minden, na jó azért még ellátogatok Beához
is pár alkalommal. Nem mintha nem lett volna elég ütős az egyszeri alkalom, de  mit tegyek,
amikor olyan jó nála lenni.
🙂
Frenyó Krisztina
Balogh Beátához itt találsz utat: https://www.facebook.com/balogh.beata
balogh.bbeata@gmail.com
Kapcsolat: + 36 20 294 2794
plakát

Férfiak hete – aprócska novellák / Galambok és gondolatok

Galambok, gondolatok, Bambi Presszó, Zsömi kutya és Matild néni…mind-mind egy esendő Ember, egy Férfi álmaiból, gondolataiból születtek. Aprócska novella, amelyre egy poros polc törölgetése folytán bukkantunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-01-19.

Új cigis kávés levágvaA Férfiak hetét üljük itt a Feeling magazinnál. Hogy miért pont most és miért az ,,erősebb nemnek” kedvezünk ezen alkalommal? Talán azon megfontolásból, hogy az évközi időszakban valahogy több szó esik nőkről, párkapcsolati, divat és stílus kérdésekről, csajos dolgokról, mint a teremtés koronáiról. Gondoltam, “csináljunk reformot”, változtassunk. Hajrá Férfiak, tiétek a főszerep ezen a héten! Az írások között böngészve megakadt a szemem egy blogon, amely olyannyira magával ragadott, hogy alig bírtam folytatni a munkámat a kalandozás közben. Hol könnyezve, hol mosolyogva olvastam Baziliszkusz aprócska novelláit, elbeszéléseit és bevallom, egy nagyon kellemes, lélekbizsergető időutazásban volt részem, míg a Galambok és gondolatok, vagy éppen a Magányos Karácsony lebilincselő történeteit szívtam magamba. Fogadjátok szeretettel a Galambok és gondolatok, három részre tagolt aprócska novelláit, egy érzékeny lelkű férfi tollából.

Kora esti merengő…

,, A lecsó még gőzölgött a lehajtható asztalkán, olyan taknyosan a sok tojástól, mikor először tudatosult bennem, hogy már megint álmodozom.

Mindig ez van velem, ha a szükségleteimnek élek. Miközben megint fel kellett állnom, hogy a villa helyett kanalat vegyek elő, azt kezdtem el ecsetelni neki, hogy milyen szörnyen idegölő volt ez a nap. Persze nem válaszolt, csak mosolygott, féloldalt dőlve, a kezére támasztott arccal. Bele néztem a szemébe, és abban a homályos csillogásban láttam, hogy ez a nap is csak egy volt a többi hétköznapból… kicsit elméláztam. A keddi rozskenyeret morzsáltam mikor megint feleszméltem. Már nem volt ott. Képzeletem kikapcsolása messze vitte. De hallottam a két gyönyörű fiam nevetésével váltakozó veszekedését a szobából. Szívem gyorsabban kezdett verni. Hát meggondolta magát, végre megint engedi, hogy nálam lehessenek a hétvégén? Nem merek felállni, zsigereimben érzem, ez is csak délibáb. Eszter anyai önzősége annyira él még bennem, hogy tudom, nem lehet való a gyerekek zsivaja, hiszen mikor három éve tönkre vágott az élet anyagilag, azóta nem engedi, hogy velük lehessek. Mert „nem fizettem gyerektartást egy időben”. Kitörlöm a tányért a kenyér csücskével, ez a feeling az egészben, majd berakom a mosogatóba. Még nem mosom el, jobb érzés látni, hogy él ebben a lakásban is valaki. Az órámat nézem, este hét van. Azért még egy laza kávé belefér. A mikró monotonsága megint terel. Népsziget. Itt töltött hajlékony (hajléktalan) időszak nem volt annyira szörnyű, mint előtte gondoltam, csak az ember magányossá válik valószínűleg örökre. Újra kezdeni is könnyű volt. Egyszerűen akartam. Lecsó, kávé és persze a nyugodt körülmények között elszívott cigaretta, na, az már hiányzott, és nélkülük nehéz volt. A kávé tűz forró lett. Kimegyek az erkélyre, a földre ülve a lassan fényesedő eget bámulva szürcsölök. Rohadt forró lett. Vajon kell ezeknek az álmoknak tulajdonítani bármi jelentőséget, vagy csak azért tódulnak elő, hogy tudassa velem, én sem vagyok kevésbé érdekes ember, mint a szembe szomszéd. Bólintunk egymásnak és lassan szürcsöljük a kávénkat, miközben a cigaretta kékes füstjét fújjuk.

Tavasszal majd jobb lesz…

Csak ketten ültünk még a bambi presszó teraszán, Matild néni szerint ilyen kora őszi reggel az emberek sokkal nehezebben veszik észre az ismerőst, mert mint mondta telítődtek a nyaralás alatt szerzett új ismerősök képével. Valahogy így lehet ezzel anyám kutyája is. Egy hónap kiesés után, mikor anyám Szokolyai kerítése mellé értem, Zsömi morgó hanggal és biztonsági őröket megszégyenítő tekintettel figyelmeztetett, hogy nem vagyok szívesen látott személy az udvar belterületén. Morogtam is miatta, az a rohadt sok turista, aki erre indul el, hogy vállán a szimatszatyorral vagy a trendi Salewa zsákkal meghódíthassa a Csóványost, majd a Nagy-Hideg-hegyi turistaházban lekváros tésztát egyen és utána még elérje az esti fél 8-as vonatot, hogy a Csonttörőt már nézhesse a tévében, miért kellett nekik anyám kutyáját, ezt ez egyébiránt oly kedves Zsömit felzaklatni? Matild néni mintha csak hallaná gondolataimat, rezignáltan bólogat, belehörpint rumos kávéjába, s csak úgy a levegőbe nézve annyit mond: „tudod fiam, azt hiszem tavasszal majd jobb lesz”. Hát igen, talán a Zsömi is a tavaszra vár.

Galambok…

Lakik itt a házban egy öreg hölgy (én csak Büdi néninek hívom, persze szigorúan a saját magam társaságában), aki előszeretettel eteti azokat a drága vírushordozó galambokat.

új galamb macs

Soha nem hinné el nekem senki, aki még nem lakott galambok társaságában, hogy mi galamb kaka mennyiséget tud termelni megközelítőleg 50 példány, egy nap leforgása alatt, a függőlegesen száradásra kiteregetett alsó nacikon. A szembe szomszéd hitt a szóbeszéd és a folklór által terjedt véleménynek, miszerint ha csúnya zörgős nylon zacsikat csíkokra vágva az erkély korlátjára kötözget, a galambok távolmaradása biztosított. Persze biztos vannak jó ízlésű galambok, akik ezen zacsik látványán elborzadnak és inkább a közelben lévő, galambszemmel is sznobnak nevezhető Blonde párkányán megkapaszkodva ürítenek, de a többség tudomást se véve a zacsik látványáról, ugyan azzal a sztoikus nyugalommal sza..nak és sza..nak és csak sza..nak.

Mondtam is magamnak, ideje lenne venni egy-pár új alsó nacit. ”

2005. 10. 15.

Írta: Baziliszkusz

Lejegyezte és felvezette: Frenyó Krisztina

Olvass tovább: http://apokrifiratok.webnode.hu/

 

Heti Feeling / Tükörkép

Úgy, hogy hiába keressük más zsebében, a szomszéd kertjében, a tesók íróasztalában, nem fogunk rátalálni, hiszen ki sem kell mozdulnunk saját kis életterünkből ahhoz, hogy kinyissuk az ajtót a saját kulcsunkkal és elkezdjünk végre élni. Ez a legszebb önismereti út.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2015-10-05.

Szabadon Ébredők képe, tükör

Furcsák vagyunk mi emberek. Túlbonyolítjuk a dolgainkat, mindig keresünk valakit, valaki mást, aki segít majd mindent megváltoztatni. A sorsot, bennünket, az anyagi helyzetünket, sőt még a családunkhoz való hozzáállásunkat is. Kívülről várjuk a segítséget, pedig senki sem ismeri úgy a bennünk lakozó lelket, mint saját magunk. Igaz, hogy sokunknak még ehhez az önismereti úthoz is külső támaszra van szükségünk, akár egy könyv, egy motivációs videó, vagy éppen egy jó szakember személyében. Nincs is ezzel semmi baj, a mankók, vándorbotok mindig jól jönnek, ám azt azért ne várja senki, hogy Juli néni a szomszédból, vagy egy jó orvos a helyi SZTK – ból majd jól megmondja a tutit nekünk. Nem fogja. Akkor hát merre a kulcs?

virágos kapurészletSzámtalan teória kínálkozik a világegyetemben, a lehetőségek tárháza végtelen, ellenben létezik egy hatalmas igazság, a titkok titka, amit sokan elfelejtettünk a nagy rohanásban, amikor ide érkeztünk a földre. Minden ajtóhoz – legyen az korhadt, ódon, intarziás, faberakásos, vagy éppenséggel vadonatúj három ponton záródó, mágneses, biztonsági nyílászáró – van egy kulcs, és ez a kulcs nálunk van. Úgy, hogy hiába keressük más zsebében, a szomszéd kertjében, a tesók íróasztalában, nem fogunk rátalálni, hiszen ki sem kell mozdulnunk saját kis életterünkből ahhoz, hogy kinyissuk az ajtót a saját kulcsunkkal és elkezdjünk végre élni. Az önismereti út megtételéhez, közelebb van a megoldás, mint hinnénk, a legjobban talán az alábbi idézetben fogalmazták meg ezt a valóban egyszerű gondolatsort, amellyel most el is búcsúzom, egy igazán tetterős, tartalmas hetet kívánva nektek, kedves olvasóinknak!

Frenyó Krisztina

“Ha a segítő kezet keresed, keresd a saját inged ujjában!” G. Zalucki

Könyvajánló / Papp Olivér – Álmok boltja

,, Az álmok furcsa dolgok. Az ember elméje ablakot nyit múltra, jövőre, megmagyarázhatatlan dolgokra. Az álom – kincs. A mi különbejáratú, saját, titkos világunk. “

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-05-01.

Álmokcikkborítócikk,, Az álmok furcsa dolgok. Az ember elméje ablakot nyit múltra, jövőre, megmagyarázhatatlan dolgokra. Régmúlt idők, ismerős ismeretlenek villannak át rajta álmainkban tett utazásaink során. Az álom – kincs. A mi különbejáratú, saját, titkos világunk. “

Papp Olivér

oliver-papp-fotó-arcPapp Olivér neve bizonyosan ismerősen cseng a Feeling magazin olvasónak, hiszen ő az, aki hétről hétre elkápráztat bennünket az “Amerikai Klasszikusaival”. Most egy egészen más oldaláról ismerhetitek meg Papp Olivért az írót, azt az embert, akinek nevéhez már számos megjelent szenzációs és különleges hangulatú történetet felvonultató könyv fűződik. Elsőként, az Álmok boltja című regényt ajánljuk figyelmetekbe. – Ezzel a lebilincselő, könnyen olvasható írásával, engem olyannyira rabul ejtett, hogy már az első fejezetet olvasva izgatottan vártam a folytatást és így volt ez a következőkkel is. A főszerkesztő saját tapasztalata. –

Izgalmas, érdekfeszítő és misztikus történet az övé, azaz Steve, Sky, Jim, Jimmy, Bob és még sok más különös ember története.

Álmok boltja borító

A könyv, 2012-ben jelent meg az Underground Kiadó gondozásában. Mindenkinek, szívből ajánljuk, akik nyitottak azokra a  különös történetekre, amelyek a képzelet és a valóság határait súrolva, az író által: érthető, egyszerű köntösben jutnak el az olvasókhoz. Hamarosan érkezünk Olivér további könyveivel, amelyekben szintúgy megtalálható az izgalmas krimi, mint a léleksimogató, könnyeket fakasztó novelláskötet, valamint a történelmi valóságot felvonultató elbeszélés is. Egy valami ám mégis közös bennük: egytől-egyig szórakoztató, figyelemfelkeltő és nem mindennapi írások ezek. A könyvek megvásárolhatók, illetve megrendelhetők az Underground Kiadónál.

Álmok boltja

“Ez a történet álom szülte valóság. Vagy talán valóság szülte álom? Valahol, valaki pontosan ezt álmodja, vagy éppen éli. Igen, Steve létezik. Létezik és valószínűleg ebben a pillanatban is éppen kedvenc bögréjéből szürcsöli a gőzölgő citromos teát a nappaliban, az ablak előtt állva. Szereti nézni az utcát, az embereket, az elsuhanó autókat. De nézzék csak… van ott még valaki. Látják? Igen, ott balra, az utca végén, az öreg Ford mögött. Nem, nem a babakocsit toló pár, nem róluk beszélek. Ők egy másik álom részesei. Picit még arrébb, látják már? Egy férfi. Hát persze, Steve álmához tartozik. Része annak. Vagy talán még több is annál. Világos, hogy ott van. Legfőképpen róla szól ez a történet…”

– Részlet az Álmok boltja című könyv bevezetőjéből –

– Feeling –

 

Mire (nem) jó a tabletta?

Már sok-sok éve nem belőlem él a gyógyszeripar. Ugyan gyerekkoromban természetesen (?) én is antibiotikumon nőttem fel, valahogy szép lassan átálltam a gyógyszermentes életre. Ma már csak homeopátiás bogyókat vagyok hajlandó bevenni, még a műanyag vitaminoktól is irtózom. Ez persze nem hirtelen átállás volt, szedtem én is fogamzásgátlót, fájdalomcsillapítót és a nagy gyerekeim lázát is orvossággal […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-27.

gyógyszerek

Már sok-sok éve nem belőlem él a gyógyszeripar. Ugyan gyerekkoromban természetesen (?) én is antibiotikumon nőttem fel, valahogy szép lassan átálltam a gyógyszermentes életre. Ma már csak homeopátiás bogyókat vagyok hajlandó bevenni, még a műanyag vitaminoktól is irtózom. Ez persze nem hirtelen átállás volt, szedtem én is fogamzásgátlót, fájdalomcsillapítót és a nagy gyerekeim lázát is orvossággal csillapítottam. Mert ez a normális. Aztán úgy alakult, hogy ma már nem számítok normálisnak, mivel rájöttem, hogy a normák nem ütik meg azt a szintet, ami szerintem élhető. Így inkább természetes vagyok és nem normális, gyógyszer-kérdésben legalábbis mindenképp.

 

Azt hiszem a lényeg, hogy néha el kell gondolkodnunk azokon a dolgokon, amiket rutinszerűen teszünk – „mert ezt így kell csinálni”. Persze vannak helyzetek, amikor egy-egy orvosság életmentő, de azt hiszem az esetek igen nagy hányadában a gyógyszer méreg még akkor is, ha a reklám nem ezt sugallja.

Kezdjük a fájdalomcsillapítóval: Mi a szlogen? Nehogy már a fájdalom az utadba álljon! Csak bekapod a bogyót és mintha mi sem történt volna, szaladhatsz tovább… Ezt szeretjük elhinni, de előbb-utóbb beköszönthet az életünkbe egy olyan pillanat, amikor rájövünk arra, hogy ez mekkora hazugság! Mert miért van a fájdalom? Azért, hogy megakadályozzon valamiben. Az eltört karjával nyilván senki nem akar tornamutatványokat végezni. A fájdalom segít abban, hogy megmutatja: átléptünk egy határt és ha tovább megyünk ezen az úton, akkor károsodik a test. Nos a bekapott tabletta hatására megszűnik a fájdalom, azaz az információ nem jut el az agyba, tehát a hamis test-érzet az lesz: itt minden rendben, lehet nyugodtan terhelni tovább.

Erről eszembe jut a szomszédasszonyom lova, akinek az lett a végzete, hogy legutolsó gazdájának „elfelejtették” megemlíteni, hogy a ló lába sérült és az idegeket átvágták benne. Kedves, szeretetteli állat volt, akinek nem lett volna szabad egyáltalán terhelni a lábát. Csakhogy ezt a szomszédasszonyom nem tudta, a ló pedig nem érezte. Amikor pedig kiderült, hogy baj van, addigra szegény pára menthetetlen volt.

Vajon az az autós, akinek kocsijában felvillan egy piros lámpa, mit tesz? Elvágja a vezetéket, ami a lámpához vezet? Mert a fájdalomcsillapítóval pontosan ezt tesszük. Érdemes néha erre is gondolni, míg elővesszük a házipatikát. Hátha jobb a fejfájásra egy kiadós alvás, vagy a fájó visszerekre egy pihentető gyógypakolás (nem a padláson!)

Másik vesszőparipám az antibébi-tabletta. Rövid ideig én is szedtem, de szerencsés vagyok és megúsztam a mellékhatások jelentős részét, legfeljebb a libidóm lenullázásától szenvedtem, de hát ez ugye nem orvosi probléma…

Az orvosi gyakorlat meglepően egysíkú, ha egy nőnek menstruációs problémája van, akkor előkapják az univerzális megoldást: egy kis hormontabletta és máris szép szabályos a ciklus, nincs görcs, nincsenek tünetek… Csakhogy van itt egy apró bökkenő! Ha az ember lánya belegondol és nem hiszi el a szlogeneket, akkor elég hamar szembesül azzal, hogy NINCS CIKLUSA. Mert egy mesterségesen fenntartott álterhességben van a test, aminek a valódi női történésekhez vajmi kevés a köze. Ezek után pedig nem lepődöm meg, ha rengeteg nőtől hallom a panaszokat, amikkel a sokévi tablettaszedés után szembesülnek. Csak azt nem értem, hogy ha ez nekem és sok nőtársamnak egyre egyértelműbbé válik, akkor a szakorvosok miért nem veszik észre? Mindenestre érdemes saját magunkat is megkérdezni, mielőtt gyorsan bekapkodjuk az ilyen „megoldásokat”. A női test egy csoda, ami érzékenyen reagál a testi-lelki megpróbáltatásokra, érdemes ezt a jelzőműszert használni, a jelzéseit figyelni, megismerni, és amikor valamit kér, azt megadni neki. Lehet, hogy csak egy kis kényeztetés vagy pihenés kell, esetleg a menstruáció első napján megengedni magunknak egy lazább napot és máris megoldottuk a problémát és még csak a környezetet sem terheljük meg a kiürülő műhormonokkal.

Végül pedig a lázcsillapításról: ebben szintén eljutottam oda, hogy a gyógyszereket tizenéve teljesen kihagyom, pedig kicsi gyerekeim (is) vannak. Megtapasztaltam ugyanis, hogy valóban kellemetlenül érzem magam, amikor ledönt a láz a lábamról, viszont a családban mindenki gyorsabban felépül, amióta megengedem a testünknek, hogy jobban tudja, mint én, hogy egy-egy kórokozóval szemben milyen hőmérsékleten tud az immunrendszer hatékonyan szembeszállni.

Ez a rossz közérzet pedig, ami ellen a gyógyszer küzd, pontosan azért jó – akár gyerek, akár felnőtt beteg -, mert akkor tényleg fekszik és nem kezd el játszani vagy éppen mosogatni, hanem megadja a legideálisabb feltételeket a testnek.

A reklámokkal ellentétben én azt sugallom: nem kell mindig fittnek és tetterősnek lenni. Ahogy Hofitól tanultuk: „…kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek…”

 Csontos Edina

Papp Olivér sorozata Huszár Pufi / Egy kövér ember meséi 1. rész

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.                                                 […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-15.

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.
                       
                                CharlesPuffy (1) (494x686)
                                     
                                   Töredékek egy utazgató kövér ember naplójából
El akarok menekülni egy félórácskára ezekből a mai nagy időkből, amelyeknek önök is, én is kénytelen tanúi vagyunk. Belemenekülök a naplómba, és így vissza akarom vinni önöket is, magamat is abba az időbe, amikor még szabadon repülhetett az ember ide-oda, és amikor még az országa határán kívül sem volt tilos, büntetendő cselekmény a munka — mint ma. Tessék tehát egy félórácskára velem tartani és meghallgatni egyet-mást abból, amit egy olyan kövér ember élt, tapasztalt és talált följegyzésre érdemesnek, aki szívből szereti az életet. Ezen a kis utazgatáson nincs más belépti díj, mint az önök szíves figyelme. Mert az idő ma már nem pénz. Ma már annyi idő van, hogy a legtöbb ember már nem is tudja, hogy mit kezdjen vele. Mintha megszaporodott volna az idő, fordított arányban az örömmel, amely viszont mintha megfogyatkozott volna. Tessék velem jönni bátran, ígérem, hogy hű sáfárja igyekszem majd lenni az önök nekem szánt figyelmének. 

Szóval, hol nem volt, valamikor réges-régen, még 15 évvel ezelőtt, volt egyszer egy kövér ember, aki én voltam: a Huszár Puffy. Ennek a Huszár Puffynak sehogy sem tetszett mindaz, ami akkortájt itt Európában történt, fogta hát magát és elindult a nagyvilágba, hogy máshol új, nyugodalmasabb fészket rakjon magának. — Ez a szegény naiv kövér ember tudniillik azt hitte, hogy bajok csak itt vannak, hogy azok elől el lehet menekülni és azt is hitte, hogy egy felnőtt, 32 esztendős benőtt fejű ember a világ bármely részén még ugyanolyan gyökeret ereszthet, mint gyerekkorában otthon. Szóval elindult és miután Bécsben és Berlinben a forradalmak, inflációk és egyebek formájában mindig utolérték a bajok és a nyugalmát sehol sem találta meg, gondolt egy nagyot és minden energiáját összeszedve, átutazott Amerikába és Amerikának is a túlsó végére, Hollywoodba. Ebből az ő külföldi bolyongásaiból és hollywoodi tapasztalataiból fogok én most itt egyet-mást elmondani. Hollywood (400x300)

Hollywood! Holly annyit tesz, hogy tüskepálma, wood pedig erdőt jelent, ebben az értelemben. Tehát tüskepálma erdő. Ennél találóbb elnevezést még sohasem  hallottam. Tényleg tüske, pálma és erdő ez a Hollywood. Nagyon sok ember irigykedése, vágyakozása és reménykedése száll Hollywood felé. Ide szeretne menekülni a legtöbb ember, akinek az élete nem sikerült. Pedig a tehetséges embernek mindenütt lehet szerencséje, nemcsak éppen Hollywoodban. A balszerencse pedig Hollywoodban tud a legnagyobb lenni a világon. A sok nagy szerencse tövében tudniillik fokozottan hat a balszerencse. De a sok kitrombitált jólét, a filmek elterjedtsége és az azokból sugárzó gazdagság, — rettentő sok gyanútlan kis emberbogarat vonz oda, éppen úgy, mint a sötétbe világító lámpafény a pilléket. Valóságos mondakört font a sok reklám a világ filmközpontja köré, ami állandóan izgatja mindazok fantáziáját, akik Hollywoodban még meg nem próbáltak maguknak egzisztenciát alapítani. Mert más ám egy várost megtekinteni és más abban megélhetést teremteni. De más ám! Hajajajj, de más! Lent jártam egyszer a Vaskapu körül és mikor megláttam az óriási Dunát, vágyam támadt, hogy meglássam egyszer azt a helyet, ahol a Duna, ez az óriási természeti jelenség világra buggyan és később olyan sok folyót, ilyen óriási folyammá dagaszt. Nagy csalódás ért, mikor megláttam a tenyérnyi kis csepegő erecskét, a később hatalmas folyammá dagadó jelentéktelen Duna-magzatot. Szinte el sem akartam hinni, hogy abból az ott kicsurgó pár vödörnyi vízből nő ki Európának, de az egész világnak egyik leghatalmasabb folyama. De nagyon sok élénk fantáziájú Hollywoodba vágyó ember járna hasonlóképpen, ha elkerülne oda. Én a közismert mottóval indultam útnak: ha annyinak sikerült, ha annyi ember lett ott híres és nagy, miért éppen én volnék az, akinek ne sikerülne? Elhatároztam tehát, hogy megpróbálom és, hogy a film nagy népszerűségéből egy karajjal magamnak is szelek. És megpróbáltam.

huszar-karoly-1926 (1)Roda Roda a kitűnő író jellemezte egyszer legjobban a film népszerűségét. A csákó és kalap című darabját vették fél filmre és megkérték, hogy ő is vállaljon benne egy szerepet. Érdekesség kedvéért el is játszotta a tábornok rövid és lényegtelen szerepét. Egyszer vonaton utazik és amikor kiszáll, leveszi a bőröndjét, amelyen olvashatóvá vált a neve. Amikor a szemben ülő kislány meglátja azt, izgatottan odaszalad és autogramot kér. Mindjárt gondoltam, hogy ön Roda Roda, a nagyszerű filmszínész, — mondta— de bizonyos csak most lettem benne, amikor a nevét a bőröndjén megláttam. Harmincöt esztendeje írok a világ minden lapjába, —mondotta Roda Roda — színdarabomat sok ezerszer játszották, számtalan könyvem jelent meg mindenfelé és ez a fruska onnan ismer, hogy egyszer életemben egy jelenetet játszottam a filmen. Hát ez a film. Engem is a filmnek ez a nagy lehetősége csábított, mert hiszen a népszerűség végeredményében — egzisztenciát jelent. Hollywoodban, a filmiparban sok ezer aranyásó leselkedik a szerencséjére. Igen sok közülük nem is színész, mégis sztár akar lenni, nem is író, mégis darabíró szeretne lenni, fogalma és köze nincs a színészethez és mégis rendező szeretne lenni. Mintha bizony a hely megváltoztatná az ember képességeit és gyarapítaná tudását. De mivel Amerika és különösen Hollywood a korlátlan lehetőségek városa, itt minden meg is történhetik. Ma talán már nem annyira, mint „réges régen”— 10 évvel ezelőtt, — de előfordul ilyesmi igen gyakran még ma is. Én Hollywoodba egy a német hadseregből kivált lovastiszttel utaztam a vonaton. Arca szabályosan össze volt szabdalva és szemében ott feszült a tipikus monokli. A jellegzetes német katonatiszt civilben, ő is a filmhez ment. Biztos volt a sikerében, pedig életében nem próbálkozott se filmmel, se színpaddal. Bár a színházat, — amint mondotta — nagyon szereti. Különösen az operát. Sőt az elutazása napján is operában volt, ahogy előadta. Na és mit adtak, — kérdeztem én. — Ja, was gegeben wurde, hogy mit, — felelte és elgondolkozott… — Eh… öh… eine grosse Oper (egy nagy operát) — válaszolta. — Na, igen-igen, — faggattam tovább, — de milyen nagy operát? Ja? eh… öööh… eine sehr schneidige grosse Oper, den Titel hab’ ich schon vergessen (egy nagyon sneidig operát, a címét már elfelejtettem). — Sneidig operát? —érdeklődtem tovább — mi volt a tartalma? — Ja, der Inhalt (Igen a tartalma), eeeh… ööh… igen: Zivil schoss auf Obst,— mondta németül (civil almára lőtt. Olyan jjattogó hangon mondta ezt, mintha egy lovas escadront vezényelt volna. — Civil almára lőtt? — ismételtem magamban, — Ááh, tudom már, a Tell Vilmost játszották. — Ja, ja, — vágott a szavamba — dieser Wilhelm Tell, das war er. Ja (az a Tell Vilmos, az volt az) Ilyen színpadi készültséggel ment ki Hollywoodba ez a barátunk és jött, hitt magában és győzött. Eleinte statisztálgatott, később, mint remek lovas, cowboy filmekben lovagolt, majd ő lett az egyik legnagyobb gyár katonai szakértője, aki a filmekben előforduló katonai és hadászati jeleneteket szakszerűen beállította. Remekül végezte a dolgát és nagyszerű egzisztenciát teremtett magának. A kitartás, ami lényegében nem egyéb, mint a sikertelenségek elviselése, mindig és mindenütt nagy erény, de Hollywoodban és általában Amerikában, ahol nem csak küzdelem és balszerencse, de szerencse is leselkedik minden utcasarkon, ott különösen az. Az állhatatos és kitartó emberek ott úgyszólván mindig boldogulnak és révbe érnek. Nagyon sokszor egész máshová érnek el, mint ahová indultak, de elérnek valahová, ahol földi létüket anyagiakkal elláthatják. Hasonlít az ilyen ki-ruccanás a sorsjátékhoz, ahol az ember a főnyereményt reméli, a kisebb nyereménnyel is megelégszik és végül boldog, ha visszanyeri a sorsjegy árát. Sokszorosan nehéz persze valamint elérni annak, aki nem bírja a nyelvet. Aki addig, amíg azt el nem sajátítja, csak akarni tud. Az amerikai nagyon kedves az idegenhez. Legalábbis „régente”, 5—6 évvel ezelőtt még az volt és nem veszi rossznéven, bármilyen hibásan is beszéli az idegen a nyelvet, sőt örül, hogyha valaki az ő nyelvén akar és igyekszik beszélni. Az angol nyelv megtanulásának Amerikában három állomása van, Az első, amikor a jövevényt nem értik és ő sem ért senkit. A második, amikor őt valahogy megértik, de ő nem érti meg, amit neki mondanak és a harmadik, a végállomás, mikor őt is megértik és ő is megérti, amit neki mondanak, személyesen és telefonon egyaránt. Az idegen, ha valamely állam nyelvét nem bírja és természetesen érzi, hogy a saját anyanyelvét nem használhatja, akármilyen törve is, de valamilyen általa ismert idegen nyelvet használ, mert érzi, hogy idegenül kell beszélnie. Olyan ez, mint mikor a felnőtt ember egy kisgyerekkel beszél és igyekszik átvenni a kisgyerek gügyögését, azt hívén, hogy a kisgyerek így inkább megérti. Az Amerikába vándorolt magyar paraszt angol nyelvezetéről, amely teljesen különálló és rendkívül mulatságos angol-magyar nyelvkeverék, könyveket lehetne írni. Pittsburgh környékén vannak bányák, amelyekben a munkások túlnyomó része magyar, — ahol az angol munkások hamarabb tanulnak meg zamatosan magyarul, mint a magyar paraszt angolul. És magyar mégis mindenütt van. Amerikában és az egész világon. Mikor én kiértem és eleinte nagyon furcsán hatott rám, hogy még az almáskofa is angolul be-szél, egy philadelphiai vendéglőben ültem egy magyar társasággal. Mellettünk az egész est folyamán egy nag társaság kizárólag angolul beszélgetett és én, hogy kis mulatságot szerezzek az asztaltársaságomnak, odaléptem a szomszéd asztalhoz. fölemeltem az asztalon álló gyufatartót és bocsánatkérő hangon, mint aki a gyufát akarja kölcsönkérni, azt mondtam: Pukkadj meg a neved napjára! Igen? Mire az egyik amerikai úr, aki addig egy szót sem beszélt másképp, mint angolul, nagyon kedvesen azt mondta: Azt éppen nem, de parancsoljon, a gyufát elviheti. Leforrázva álltam odébb. Mexikóban, Tijuanában, — amely határszéli városka, különösen a prohibíció alatt huszar-karoly-1935Kalifornia mulatóhelye volt, szabad az alkohol, a lóverseny, a szerencsejáték és ezen kívül minden, ami Kaliforniában tilos. Hogy az odaérkező amerikaiak egész napjukat teljesen kihasználhassák. már reggel 8-kor vígan szól az egész kis városkában a zene, folyik a pezsgő és a mindenféle hazárdjáték az utcai játékgépeken és a kaszinóban. Tijuanában minden házacska mulatóhely, amelyek amerikai mulatótelepítvényesek tulajdonai. Egy ilyen mulató expedíciónk alkalmával az egyik kis viskóban rendelésünk nélkül — Amerikában ismeretlen — legfinomabb magyar székely káposztát szolgáltak föl nekünk és azt követőleg pedig kifogástalan tejfeles, tepertős túrós csuszát. A rejtély titka Kulovics Béla gyerekkori játszótársam volt, akivel a II. kerületi Medve utcában, koptattuk az elemi iskola padjjait és aki annak a mulatónak tulajdonosa volt. A lóversenyek Tijuanában már délelőtt kezdődnek, hogy minden embernek elég módja és ideje nyíljon a játékszenvedélyének kielégítésére. Mi is kimentünk, és ahogy a mázsálónál állunk, egy furcsaképű karikalábú, suvickfényes bőrű néger zsoké halad el előttünk. Odaszólok a mellettem lévő barátomnak: Ezt nézd pajtás, hogy ez micsoda ronda pofa. Az ébenfekete bőrű tijuanai néger zsoké erre visszafordul, és hamisítatlan magyarsággal odaszól: Maguknak nem tetszem? Majd a maguk kedvéért csináltatok másik pofát magamnak. Mikor elakadt lélegzetem újra visszatért, beszédbe elegyedtem vele, bocsánatot kértem és hamarosan kisült, hogy az illető egzotikus amerikai néger zsoké Mexikóban, itt született Budapesten és egyik budapesti mulató népszerű néger portásának a fia, aki iskoláit Budapesten végezte. Mikor én ezt meghallottam, mintha mindjárt jobban tetszett volna a képe. Én egy kínos félórácska alatt ezt el is hitettem vele és nagyon jól összebarátkoztunk. Legalábbis én azt hittem, mert végül kisült, hogy a lóversenyen a nekem adott összes tippjei egytől-egyig lemaradtak. Én teljesen letörtem és ezt a kalandomat „a karikalábú néger bosszúja” címen még is írtam. De nem közölték sehol. A néger bosszúja tehát teljessé lett. A legérdekesebb találkozásom magyarokkal külföldön a következő volt: A Csendes Óceán partján fekvő mexikói városkáknak Mexikó belsejével semmiféle összeköttetése nincs. Ezeken a járatlan és járhatatlan utakon autótúrára indultunk egy kedves barátom, meg én. Az őstermészetnek ebben a zavartalan dzsungelében úgy éreztük magunkat, mint valami híres Ázsia- vagy Afrika-kutató. calexico plakát (800x795)Calexico városkába akartunk jutni. Cal- California eleje és exikó- Mexikó vége. Így alakul ki a szó: Calexico. Telegráfpóznák jelezték csupán az úttalan utat. Észrevétlenül, hirtelen ránk esteledett hosszú bolyongásunkon. A hepehupás utak úgy felrázták belsőnket, mint valami orvosságot használat előtt. Ott állottunk teljesen ismeretlen tájakon, fáradtan, elcsigázva, tanácstalanul. Vissza már nem mehettünk, mert sötét volt, az ismeretlen erdőkben való meghálás nem látszott valami biztonságosnak, hálóhely után kellett hát néznünk. Sehol az egész látóhatáron egy ház, vagy viskó. A helyzet mindinkább kényelmetlenné vált, amikor egyszer csak nagyon-nagyon messziről, valami gyertyaszerű, pislákoló fény integetett felénk. Fény: lámpa, lámpa: ember, ember: szállás. Siettünk hát oda. Hogy rohantunk a fény felé, amelytől helyzetünk megoldását reméltük és kezdtem megérteni a pilléket, amelyek olyan messziről rohannak a fény felé, bizonyára szintén helyzetük megjavulását várva attól. Odaértünk a házacskához, amelyet 3—4 apróbb faviskó vett körül. Út vezetett oda az erdő széléről, az út végén fából diadalív, amelyre nagy betűkkel rá volt festve a házacska helységneve, Jacumba Hot Springs. Odamentünk a házacska kapujához és bezörgettünk. Egy nagyon öreg, szakállas ember nyitott ajtót. Úgy nézett ki ez a totyogó öreg bácsi, mint a mikulás: pirospozsgás arc, hosszú hófehér szakáll, erős derék, a fején kucsma a lábán pedig bő csizma. Derűs kék szemeivel mikor ránk-nézett, láttuk, hogy ő nem fél tőlünk és így mibelőlünk is elszáll minden gyanakvás. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, és hogyha lehet, — meg szeretnénk ott hálni az éjszaka. Ő nagyon barátságosan betessékelt a házba, ahol egy másik, talán még az elsőnél is öregebb bácsikát találtunk. Bemutatkoztunk egymásnak és miután érthetetlenül elmormoltuk kölcsönösen neveinket, beszélgetésbe fogtunk, amelynek folyamán házigazdáink elmondták, hogy ezek a mexikói meleg források már vagy 50 esztendeje az ő tulajdonuk és, hogy a kitermelt meleg vizet hetenként kétszer szállítják el ökrösfogaton Calexicóba, ami oda gyalog egynapi járásra fekszik. calexicoMikor a beszélgetésünkben egy kis szünet állott be, odaszólok a barátomnak magyarul: Nem lehessen tudni, hogy hol vagyunk, — mondom, — tehát felváltva fogunk aludni. Még tovább akartam beszélni, amikor az idősebbik mikulás bácsi remegő hangon meg-szólalt: — Az urak magyarok? — Én úgy éreztem magam, mintha valami kísértet játszana velem. Földbegyökerezett lábbal állottam ott és egy darab ideig hang nem jött ki a torkomon. Aztán félve megszólaltam: igen… igenis kérem. — Hát maguk is magyarok? — Hát persze, hogy azok vagyunk, — felelték, aztán odajöttek és megöleltek minket. Vég nélküli kérdezősködésünkre aztán apránként a következőket tudtuk meg. Az idősebbik bácsi 94 esztendős, Kossuth Lajossal ment ki Amerikába, ahová akkor még 31 napi tengeri vitorlázás után értek el. Kecskeméten született és Spitzer Ignác a neve, ott is nevelkedett és iskolázott, amíg a szabadságharc idején beállott katonának és előbb Aulich tábornok mellett volt, majd később Kossuth Lajos vezérkarának volt ordonánca, aki többedmagával önként követte Kossuth Lajost az emigrációba. Amerikából hosszas hányattatás után eljutott Mexikóba és ő talált rá először erre a gyógyvízre, amelyet aztán Jacumba Hot Springsnek nevezett el. Öccse, a fiatalabb mikulás, 17 évvel később jött ki utána. Meghatva habzsoltuk ezt az elbeszélést és mikor a végére ért, ámulva kérdeztük meg, hogy miképpen lehet az, hogy ennyi idő után, még ilyen gyönyörűen beszélnek magyarul. — Hát kéröm, —mondták — magyarul nem lehet elfelejtöni, annak, aki nem felöjti el, hogy magyar. Aztán mög mi mindig magyarul imádkozunk. —Ezzel odament egy ládához, abból kivettek egy nagy újságnagyságú papírost, ami piros, fehér, zöld színnel volt körülfestve és elkezdték belőle — öreg, remegő hangon — énekelni a Himnuszt. Isten áldd meg a magyart… Végigénekelték a Himnusznak mind a nyol strófáját, mi meg a sírástól fuldokolva hallgattuk és alig bírtunk magunkkal. Aki még nem szakadt el hosszú időre a földtől, amelyen a napvilágot meglátta, és amelyen nevelkedett, talán nem is érti meg annyira ennek a találkozásnak a megrendítő hatását, de nekem, aki akkor már hetedik esztendeje éltem idegenben, egyik legfelejthetetlenebb estém volt ez a Jacumba Hot Springs-ben, a mexikói vadonban elhangzott magyar imádság, két, — évtizedek óta hazájuktól távol lévő öregember ajkáról. Külföldi bolyongásaimon találkoztam én mindenféle magyarral, köztük igen sok olyannal, akik magyarul már alig tudtak, de idegen nyelven is büszkén vallották magukat magyarnak. Az amerikaiak szeretik a magyart és ezt a szeretetüket a magyarok iránt még Kossuth Lajos alapozta meg, akinek a washingtoni szenátusban tartott angol beszédét még ma is tanítják az iskolakönyvekben. A magyarok Amerikában és különösen Hollywoodban elért nagy eredményeit csak az tudja igazán értékelni, aki tudja, hogy milyen nehéz az idegennek megszokni az ottani életet. A teljesen más gondolkozás, világnézet és életfölfogás annyira elüt a miénktől, hogy az ebbe való beilleszkedés már egymaga is nagy és nehéz föladat. Rávilágít erre egy kis epizód, amelyet egy nagyon kedves Amerikába származott magyar barátom házában láttam, akinek elemibe járó kisfia egyik írásbeli gyakorlatára — százas, — tehát legkitűnőbb — osztályzatot kapott. Az európai apa gyengéden vonta magához amerikai gyermekét és meg akarta jutalmul csókolni. Az amerikai gyerek a jutalmat nem vette át, félretolta édesapját és azt mondta, ne csókot adjál, hanem inkább 10 centet, abból legalább van valami hasznom. Természetes hát, hogy az ilyen gondolkozású gyerekekből más emberek válnak, mint a mieinkből. Nem jobb, nem rosszabb, de más. Hollywoodban még egypár évvel ezelőtt is sokkal kevesebb és lényegtelenebb megpróbáltatásokon kergette keresztül a sors az embereket, mint nálunk Európában, ahol 450 millió ember él ugyanakkora területen, mint amekkorán Amerikában 130 millió. Ennek a gazdaságilag könnyebb életnek következtében az emberek vidámabbak, bátrabbak voltak és minden ember lényének alapja az optimizmus volt. Minden bajjal szemben a vigasz és a hit a győzelemben. Láttam egy embert totyogni az utcán, aki mindkét szemére vak volt és egyik karja hiányzott, a nyakában egy tábla lógott, amire nagybetűkkel ez volt ráírva: „Lehetne ez még sokkal rosszabbul is”. Beszédbe elegyedtem vele és megkérdeztem, hogy érti ezt a fölírást. Azt mondta:clip_image002 (385x273)„Hajaj uram, képzelje el, hogy néznék ki, ha süket is volnék, vagy egy lábam is hiányoznia”. És én rájöttem, hogy igaza van, mert amíg a magunkfajta ember egész életén át azokon a bajokon búsul, amik érik, ő, az optimista, egész életén át azoknak a bajoknak örül, amik elkerülik. Ez az optimista világnézet segíti át őket az élet nehézségein is és ez teszi őket olyan végtelen könnyelműekké, amilyenek. Ők szentül hiszik, hogy a „Gombház, hej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad.” És mivel hiszik, hát rendszerint akad is. A játék az amerikainak vérében van. Én láttam ilyen tipikus amerikai hazárdjátékost, aki mindenbe a világon fogadott. Egyszer autón utaztunk együtt, amikor az eső esett és az ablakokat be kellett csukni. Az esőcseppek vígan peregtek végig az ablakon. A barátom rögtön fogadást ajánlott, hogy melyik esőcsepp ér előbb az ablakráma aljába. Mondhatom, roppant érdekes játék, amelyen mindkét fogadott esőcseppnek mindvégig van esélye. Mikor az egyik csepp már 1—2 centiméternyire van a céltól és a másik még az ablak közepén kacskaringózik, akkor egyszerre csak a hátul kullogó cseppecske beleszalad egy másikba, az egy harmadikba, megdagad és puff, egy csepphosszal előbb gördül a célba, mint a vezető másik. Pasadenában a Hollywood melletti tündérszép városban van egy szálloda, amelynek optimista tulajdonosa kötelezi magát, hogy minden ott lakónak visszafizeti a lakásért és kosztért járó díjat azokon a napokon, amelyeken nem süt ki a nap. De nem lehet mindazt felsorolni, amibe az amerikai fogadni hajlandó. Fogadni, mert a fogadás, az előtte szent. Az lehet, hogy a családja éhezik, az lehet, hogy rajta nincsen ing, de az nem lehet, hogy amerikai az elvesztett fogadást meg ne fizesse, mert mikor az elvesztett fogadást megfizeti, már bízik a legközelebbi fogadásában, amelyet megnyerhet. Egyik legnagyobb amerikai vállalkozó új vállalkozásba akart fogni és arról költségvetést készíttetett magának. A költségvetés kisütötte, hogy a tervezett vállalkozást nem lehet megcsinálni, mert túl nagy rizikóval jár. Mikor a hatalmas nagyvállalat vezetője átnézte ezt a gondosan megszerkesztett költségvetést, azt mondotta, hogy a tervezett vállalkozást megcsinálja, mert a számítások hiányosak, a költségvetésben ugyanis az ő szerencséje nincsen fölvéve, már pedig az ő 30 éves múltjában a szerencse a legaktívabb tétel, amire ő minden vállalkozásában biztosan és eredménnyel számított. Aki a szerencséjében nem hisz, az ki se mozduljon a szobájából. Egész bizonyos, hogy nagyon sok igazság van e mögött az életfelfogás mögött. Hogy mindebbe a sok másféleségbe beleélje magát az ember és hozzáformálódjék, ahhoz nagy energia, frissesség és rugalmasság kell, csak úgy, mint az ottani egyéb életmód és koszt megszokásához. Hogy a hollywoodi mi mindenfélét eszik össze-vissza, ami a mi gyomrunknak idegen, abból csak egy-kettőt akarok itt megemlíteni. Van egy avokádó nevű japánból odatelepített faggyú ízű körteformájú gyümölcs, amit majonézzel öntenek le, mielőtt megeszik. És megeszik. Az ananászt szintén majonézzel öntik le. A világ legremekebb görögdinnyéjét besózzák, bepaprikázzák és beborsozzák. A cukordinnyénél megelégszenek azzal, hogy jó vastagon megszórják paprikával. Van egy italuk, amit úgy hívnak, hogy coca-cola. colalányŐk nagyon szeretik. Engem valami szappanos ízű fejmosó vízre emlékeztet. A candy-jük, vagyis a cukorkájuk, olyan émelyítően édes, mint a szacharin. A rágógumijuk, ami szintén nem európai gyomornak való, és amit egy másfélórai rágcsálás után rendesen az ülés alá ragasztanak, olyan, hogyha véletlenül valaki beleül, vagy belelép, eldobhatja a ruháját, vagy a cipőjét. A mézédes szirupjaik, amikkel a tésztáikat öntik le, a kesernyés olajbogyók, különféle gyökerek, úgyszólván nemzeti eledelek. És mire mindezeket megszokja és megszereti az odacsöppent idegen és megszűnik csodálkozni azon, hogy délben a filmvendéglői asztalnál együtt ebédel Don Juan tarzan és csitaés VIII. Henrik angol király és hogy Tarzan – Johnny Weismüller – és a majom, együtt ülnek a Cadillacben — mondom, — mire mindezeket megszokja, rendszerint észrevétlenül megszokta és megszerette az angol nyelvet is és megindul a bevándorolt idegen amerikai életének a beteljesedése: a siker és a gazdagság felé. De legyen bármilyen sikeres és gazdag is egy felnőtt korában kivándorolt ember élete Amerikában, az itthoni életet el nem felejti soha, mert ha talán sikertelenebb is, szegényebb is volt az, tudja, hogy az mégis csak melegebb és ízesebb.

– Feeling –

Huszár Pufi – Előszó, az Egy kövér ember meséi sorozatunkhoz –

                                    Előszó a Feeling Magazin új sorozatához Dédnagyapám sokat mesélt nekem Huszár Károlyról, a neves rokonunkról, aki éjszakába nyúlva mesélte neki számtalanszor Hollywood-i történeteit. Sok-sok emlékezetes kalandja volt az Egyesült Államokban, abban az időben, amikor még a némafilm volt a szenzáció, Chaplin, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-07.

                                    Huszár Pufi borítóElőszó a Feeling Magazin új sorozatához

Dédnagyapám sokat mesélt nekem Huszár Károlyról, a neves rokonunkról, aki éjszakába nyúlva mesélte neki számtalanszor Hollywood-i történeteit. Sok-sok emlékezetes kalandja volt az Egyesült Államokban, abban az időben, amikor még a némafilm volt a szenzáció, Chaplin, Keaton és hasonló nevek voltak az esti mozik sztárjai. Sok akkori mágnás, filmsztár a barátja volt, hollywoodi villája kertjében tartott fogadásai széles körben ismertek és kedveltek voltak. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról, hogy az ő gulyásával égette meg száját Harold Lloyd, s öntötte le feketekávéval Adolf Zukort. Kitűnő barátságban volt például Samuel Goldwyn-nal, a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) filmtársaság egyik alapítójával és tulajdonosával.

Huszár Puffi 1

Huszár Károly, vagy ahogy Amerika ismerte, Charles H. Puffy, a kor nagy nevettetője volt. E sorozat által bepillantást nyerhetünk az 1920-as évek Hollywoodjának kulisszatitkaiba, továbbá a híres Pufi-féle rakott káposztás és túrós csuszás elméletekbe.

fotó 2

2011-ben, Huszár Károly halálának 70. évfordulóján úgy gondoltam, itt az ideje annak, hogy méltatlanul feledésbe merült személyét újból bemutassuk és ismét hozzáférhető legyen mindannyiunk számára az Egy kövér ember meséi című, 1935-ben Verőcén megírt, s szerzői magánkiadásban megjelent könyve. Újra szerkesztve, kiegészítve és fotókkal bővítve megjelentettem ismét, hogy hozzáférhető legyen bárki számára ez a remek könyv. Hála Takács Istvánnak (www.szineszkonyvtar.hu), kiváló utószót is kapott a kötet és ugyancsak neki köszönhető a remekbe szabott borító. A Feeling Magazin olvasói pedig e sorozat révén lehetnek részesei Huszár Pufi visszaemlékezéseinek, egyenesen 1935-ből.

fotó 3

Charles H. Puffy egyike azoknak a magyaroknak, akikre méltán lehetünk büszkék, hiszen hetven év távlatából is respektálják külföldön, mint a film-burleszk műfaj egyik ismert és sokak által kedvelt személyét, a horrorfilmek hőskorának egyik ismert színészét. A százesztendős magyar kabaréműfaj pionírját is tisztelhetjük személyében, a vele megkezdődő magyar filmburleszk egyik jelentős személye, aki a film világában határainktól távol is nagy sikereket ért el.

fotó 4

A nagy mulattatók Isten nagy szolgálói – mondják, mert visszahozzák a reményt a rossz megváltoztatására – és ő ilyen nagy mulattatója volt a nagyvilágnak, megérdemli, hogy ne feledjük el személyét sohasem.

Videók:

 

Az első magyar moziszkeccs Kabos Gyulával és Huszár Pufival:

 

 

Papp Olivér

Heti Feeling / Máraitól

“És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta -áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-24.

apa kislányával síneken“És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta -áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.”

 

Márai Sándor

Béke veletek!

Az ember amúgy békében élt a kezdetek kezdetén, egész jól el lenne így is, ám valamiért megjelent a harag, a gyűlölet, a háborúskodás és a bosszú a palettán. De miért? Miért nem bír megmaradni békességben, nyugalomban és szeretetben az emberiség? Ennyire egyszerű lenne mindez? És ha igen, miért nem megy simán mégsem oly rég óta […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-02.

Mahatma-Gandhi-Quotes-Non-Violence-Day-Gandhi-Jayanti-WallpapersAz ember amúgy békében élt a kezdetek kezdetén, egész jól el lenne így is, ám valamiért megjelent a harag, a gyűlölet, a háborúskodás és a bosszú a palettán. De miért? Miért nem bír megmaradni békességben, nyugalomban és szeretetben az emberiség? Ennyire egyszerű lenne mindez? És ha igen, miért nem megy simán mégsem oly rég óta ez a Béke-menet? Alább némi tudományos és történelmi magyarázatot kaphatunk a kérdésre, ám úgy gondolom, és remélem nem vagyok egyedül ezzel, az erőszakra és a gyilkolásra, – legyen az emberi élet, aprócska remény, illetve az erkölcs gyilkossága –  nincs elfogadható magyarázat.

Az erőszakmentesség egy erkölcsi irányultság és társadalmi technika, amely elutasítja a fizikai (gyakran mindenféle) erőszakot a társadalmi, gazdasági és politikai célok elérésére, illetve a másoktól elszenvedett erőszak – mind az elnyomás, mind a nyílt agresszió – megállítására. Alternatívaként számtalan módszert javasol: például az oktatást, felvilágosítást, meggyőzést, állampolgári engedetlenséget. Míg korábban az erőszakmentesség a pacifizmus szinonimája volt, addig napjainkra sok társadalmi mozgalom a társadalmi változások eszközeként tekint rá, és nem csupán a háborúval kívánja szembe állítani.

Valamennyi nagy világvallás tartalmazza az erőszakmentesség elveit, amelyeket erőszakmentes mozgalmak, vezetők széleskörűen idéznek. A kereszténységben a „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” jézusi kijelentés, a hinduizmusban az ahimsza („nem ártás”), a buddhizmusban a metta elve, a taoizmus “wu wei” fogalma egyaránt erről tanúskodik.

Az erőszakmentesség 1998. november 10-én elnyerte az elfogadottság és intézményesülés rangját, mivel az ENSZ ezen a napon kinyilvánította, hogy a 21. század és 3. évezred első évtizede szolgálja a “béke kultúrájának és a világ gyermekei erőszakmentességének előmozdítását”.

2007 óta Mahatma Gandhi születésnapja, október 2-a az erőszakmentesség világnapja.

Erőszakmentes vezetők

 Sok vezető egyéniség tett hitet az erőszakmentesség eszméje mellett, és szónoklataikkal, gondolataikkal gazdagították az erőszakmentes kultúra gondolatvilágát. Többek között:

Albert Einstein

Mahatma Gandhi

Lev Tolsztoj

Martin Luther King

Tendzin Gyaco, a 14. Dalai láma

Thich Nhat Hanh

Mata Amritanandamayi

Erőszakmentes szervezetek

 Alba Kör

Humanista Mozgalom

Greenpeace

Albert Einstein Intézet

Food not Bombs

Környezettudatos politika

 Az erőszakmentesség a “zöld” politikai szervezetek egyik irányelve, például 2001-ben 70 ország több mint 800 zöld párti képviselője fogadta el a “Globális Zöldek Oklevelét” melynek egyik alapelve az erőszakmentesség.

Bírálói, kritikusai

 Az erőszakmentesség ellenzői, például Malcolm X szerint az erőszak a társadalmi változások velejárója, és az önvédelemhez való elemi jog is sérül ez esetben.

Az 1960-as években a Fekete Párducok, az afro-amerikaiak egy ellenálló csoport egyik tagja, George Jackson bírálta Martin Luther King erőszakmentes módszerét: “Az erőszakmentesség egy rossz ötlet. Feltételezi és megelőlegezi az ellenfél szánalmát, vagy igazságérzetét. És amikor ez az ellenség mindent elveszíthet és semmit sem nyerhet, ha részvétet vagy igazságérzetet gyakorol, a válasza biztosan negatív lesz.”

Válaszul álljon itt egy idézet Kingtől: “Kijelentésében maga azt állítja, hogy cselekedeteinket, még ha békések is, el kell ítélni, mert erőszakos cselekedeteket sürgetnek. De logikus ez az állítás? Ez nem olyan, mint elítélni egy kirabolt embert, mivel pénze birtoklásával sürgette a rablás elkövetését?” (Válasz egy nyílt levélre, melyet egy paptársa írt, kritizálván a részvételét az emberi jogokért folytatott tüntetésen (1963. április 16.)

2013. október 2.-ára virradóan, ha nem is tudjuk megállítani a háborúkat, és az erőszakot végérvényesen, saját életünkkel, példamutatásunkkal talán hozzájárulhatunk a világbéke összképének javulásához. Elég csak egy kicsit odafigyelnünk a gondolatainkra, szavainkra, cselekedeteinkre, hiszen ne feledjük, minden a fejekben dől el, olykor bizony még a világ sorsa is. Béke legyen mindannyiunkkal a mindennapjainkban! 

Frenyó Krisztina