egyéniség címkéhez tartozó bejegyzések

Születésnapodra / Ágnes 40

Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd “eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-10-08.

Ágnes taps

Azzal kell kezdenem, hogy nem sérthetem meg senki személyiségjogait, sem a magánszféráját, így mindezt tiszteletben tartva írom a következő sorokat. Kérlek benneteket, ti is tartsátok tiszteletben. Számtalan levél, üzenet és kétségbeesett telefon  érkezik hozzám egy jó ideje, melyre sokszor válaszolnék teljes őszinteségből, és mert kikivánkozik belőlem a nyers és az indulattal teli válasz, ám mégsem tehetem. Ez csupán egy álláspont lenne, egy vélemény, szubjektív. Az enyém. Nincs hozzá jogom. Nem tisztem vitatni testvérem álláspontját, döntését és az éppen aktuális élet és lélekhelyzetét. Kedves érdeklődők, kedves rajongók, kedves olvasók, mindezért nem tehetek mást, csak  sokszor állok itt némán, és keresem a szavakat, amiket még elmondhatok, az üzenetet, amelyet még átadhatok nektek.

Ágnes tenger

Ma ünnepeljük Ágnes negyvenedik születésnapját  és eljött a napja, hogy kicsit kiírjam magamból, amit érzek. Mert fáj, és mert hiányzik a hangja, a személyisége, az az Ágnesvilág, melyet a “közelmúltban” képviselt. És, mert az írói szabadakarat megengedi, hogy írjak róla. Csupa Szeretettel! Ágnesről, ahogyan én látom. Másfelől, így talán egyfajta választ is adok nektek vele kapcsolatban. Csupán annyit, amennyit én is tudok, mert úgy érzem, hogy a tőletek kapott határtalan rajongás és tisztelet után, ennyi a minimum, amellyel valaki tartozik nektek. Egy válasz, egy üzenet, egy hír a nagy csendből, a lélek aljából. El kell, hogy mondjam: mérhetetlenül hiányzik, és nem csak a rádióból, a  színpadról, és a hírek az új lemezei felől, hanem a hétköznapokból is. És bármily meglepő, úgy igazán nem tudok sokkal többet róla, vele kapcsolatban, mint ti. Talán ez a legszomorúbb az egészben. Valamikor ez más volt…

erdőn fekvő Á

– Emlékszem, egyszer megállt az akkori munkahelyem előtt és lehívott a parkolóba, hogy azonnal mutatni akar valamit. Arra kért, hallgassak bele legújabb dalába és mondjak véleményt. Ez volt a “Kinek mondjam el” a készülő Déjá vu albumáról. Meghatottan és elmélyülve – abban a mennyei varázslatban – hallgattam meg a kocsiban.

Pár percre megállt az idő…megszűnt a lét, és nem létezett más csak a zene. Elismerve dícsértem és ösztökéltem, hogy az “Ahogy nem lehet” című dalát is mutassa meg a nagyvilágnak, – mert az bizony sokkal előbb megszületett, mint hinnétek…- és készítsen hozzá egy videoklipet, ám ez utóbbi, nem jött össze sajnos a mai napig sem. –

Énekelű

Maradjunk csak egy pillanatra az Ahogy nem lehetnél…Szerelmespárok találtak egymásra és bújtak össze erre a dallamra, míg milliónyi könny potyogott szemzugokból és keserves szakítások vígaszaként, egyfajta gyógyírhullámként söpört végig 2008-ban ez a kifejező zeneszám a Gömb című nagylemezről. Jómagam is sokat sírtam a lírai dallamvilág hallatán. Olyannyira szívhez szól, hogy míg hallgatom, szinte üvölt a fájdalom a sejtekben és mélységesen eltalál és pont ott, ahol szükség van rá. Felszakít, bekötöz, és emlékeztet. Ilyen ez a dal. A gyermekeim, akik akkor még kiskamaszok voltak, szintén lelkükbe zárták ezt az esszenciát, az “Ahogy nem lehet” érzést. Teljesen kortalan és időntúli…Ezért is szeretem ennyire.

Ágnes fek Sokak hiányolják az élő verziót, velük együtt én is, épp ezért ide csupán a koncertfelvételből tudok beszúrni egy (amatőr -részlet-jelenetet ), de talán nektek ez is többet jelent a semminél.

Ágnes és én közöttem hét évnyi korkülönbség van és ez a hét év, az ő javára írható. Bűvös hetes, és bár kicsinek is már különleges volt, egyedi énekhanggal megáldva, nekünk mégsem  tűnt fel akkoriban. Talán, mert alapjában egy sajátos család részesei voltunk, ahol a tehetséget valahogy másként értelmezték. Miután a legmeghatározóbb éveinket mégis külön töltöttük egymástól, így sok minden mozzanatról lemaradtam vele kapcsolatban. Aztán később, mikor újra egymásra találtunk, ő már nagyon korán elkezdett kitűnni a tömegből, és zenei karrierje villámsebesen ívelt felfelé, akár egy üstökös. Pillanatok alatt lett sztár, sokszor megközelíthetetlen volt még számunkra is, no nem mert nagyképűséggel élte volna meg a korán jött sikert, inkább, csak mert maximalistaként próbált helytállni mind szakmai, mind magán téren és a szűkre szabott időbe, a családi dolgok olykor már nem fértek bele. Visszagondolva eddigi életpályájára, ez teljesen érthető.

A Message zenekarban töltött aktív évek után, Ágnes Vanillaként, majd Ágnesként robbant be a köztudatba és a zenei életbe. Sikert, sikerre halmozott, ám ott legbelül mindig valami igazira, tartalmasabb értékre törekedett és ezért mindent meg is tett, amit tehetett.

Örök Nyár

Valami nagyot és maradandót akart létrehozni és ezt hamarosan a valóságban is megteremtette. A József Attila lemezei után a Radnóti albumokkal már tarolt. Olyasmi született meg általa, amely keveseknek sikerült eddig kis hazánkban. Az addig unottan hallgatott és félredobott kötetek megelevenedtek és divatba jött az irodalom. Az általános és  a középiskolákban is felrobbant a kulturális érdeklődés, és ezáltal József Attila és az ő búskomor, illetve kevésbé ismert versei is újjászületettek. A Radnóti dupla album, már csak hab volt a tortán. Itt olyasmihez nyúlt, amihez  bármelyikünk félve, vagy sehogyan sem mert volna hozzáérni. Ágnes mégis oly érzékenyen, alázattal és tisztelettel érintette a fájdalmas és keserves rímeket, hogy a csilingelő dallamok és a különleges figyelemmel kiválasztott hangszerelés mivoltából egy új legenda kelt életre a költészet elfelejtett mezein.

Ágnes a zene mellett sok minden mást is szeretett és míg biztosan nagy öröm volt számára a színpadra lépni, ám legalább olyan megkönnyebbülés lehetett lejönni is onnan. Minden testvéremmel mások vagyunk, ám sokakkal van egy közös tulajdonság bennünk. Ha egyszer szívből elkezdünk valamit, és abban valóban teljes szívből benne vagyunk, azt a lehető legjobban szeretnénk végigcsinálni. Sokszor ez megalkuvással és sok lemondással jár. Párhuzamként csak magamat tudom megemlíteni: Amikor testestül-lelkestül benne vagyok egy cikkben, amikor az írásom szívből indíttatik, akkor nem létezik számomra más. Szólhat a csengő, gyűlhet a mosatlan, kereshet bárki, nem hallok, nem látok. Olyankor csak a történetnek élek. És amikkor befejezem, akkor a nagy sóhajjal valami más is kiszáll belőlem. Olyan ez, mintha meghalna bennem valami. Aztán persze újra töltődik, de kitudja meddig alszik ezután…

Ágnes húgomnál is ilyesmi lehetett, nem tudhatom, mert a mély érzéseiről és az ő kis titkairól sosem beszélt. Ő a megtestesült magány és a társaság középpontja is egyben. Épp mikor melyik oldalon áll, vagy ahogy érzi, sok mindentől függ. Így van ez napjainkban is. Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd “eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az. Egy biztos, ő egy mérhetetlenül szenzitív lélek, érzékenyebb és kiismerhetetlenebb, mint bárki, akit ismerek, és talán ebben rejlik a különleges művészi játéka is, egyedisége és kibogózhatatlansága.

mezőn

A zenén és a szövegíráson kívül sok minden más is létezik, és a szabadság, a természet szeretete, a vidék tisztelete és az igazság keresése Ágnesnek ugyanúgy nagyon fontos. Ennél már csak az ő hite az, ami minden mást felülír. És ha ebbe a hitvilágba nem fér most bele, hogy előjöjjön és újra énekeljen, ezt el kell fogadnunk tisztelettel még akkor is, ha szörnyen fáj a hiánya. Akkor is, ha keressük a miérteket és a válaszokat. Akkor is ha értetlenül állunk a nagy csend hallatán. Nem tudhatjuk mi van ott legbelül, én sem tudhatom. Sajnálom. Egyet tehetünk mindannyian, reménykedhetünk, hogy egyszer felébred és újra megörvendeztet bennünket azzal a csodával, amely belőle árad. Azzal a hanggal, amely már eddig is elvarázsolt kicsiket és nagyokat egyaránt. Addig pedig, hallgatjuk a dalait és töltődünk. Talán, így sikerül …

Életben tartani a Csodát.

Boldog Születésnapot Ágnes!

Frenyó Krisztina

Elizabeth Photo / Egy arc, egy Ember az objektív mögött

“Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-27.

erzso-popelka-boritokep-fekvo-joooo

“Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.” Ansel Adams

Egy lány, akit mindenképpen meg kell ismernetek. Egy Édesanya, aki egyedül neveli gyermekeit, reggel rohan az oviba, majd fotózni siet, ha kell, beül az iskolapadba, és újra a kicsikért szalad. Egy Nő, aki mindeközben  mégis olyan dolgokat lát meg, amelyek varázslattá válnak a szemei tükrében. Egy Ember, aki elindul fényképezőgépével és csodaszép fotókat készít, babákról, párokról és miegymásról. Popelka Erzsóval az Elizabeth Photo, megnyerő személyiségű fotósával beszélgettünk.

erzso-kekprofil-kiemelt-kep-allat

Erzsóval, még nyáron találkoztunk egy kellemes Duna-parti étterem hűs teraszán, ahol meghitt órákat töltöttünk együtt, jókat kávéztunk, beszélgettünk és megtudtunk miegymást a fotózásról, munkáról, családról és az Elizabeth Photo dolgos mindennapjairól.  Később, a nagyszerű fotóssal és három gyönyörű modellel karöltve egy izgalmas fotózáson is részt vettünk. Az interjú végén, nászajándékként, jómagam is egy meglepetés fotózásban részesülhettem. Popelka Erzsó történetén keresztül, ti is beleláthattok egy nem mindennapi életútba.

krisz-kerdez

F. K: Gyönyörű képeid lenyűgöztek már elsőre, így amikor találkoztunk, nem volt meglepő, hogy a sokat mondó fényképek mögött egy nagyon különleges ember lakozik. Erzsó, egy érzékeny lelkületű és a hivatásaként megélt munkájáért mindenre elszánt nőt ismertem meg benned. Csodálatos jegyes, majd esküvői albumok, várandós képsorozatok és törékeny meghatottságot tükröző újszülött-fotók váltják egymást az oldaladon. Mesélnél nekünk erről a szerelemről, mert ez szerelem, igaz?

erzso-a-pici-fiaival

P. E: Tipikus szöveg, elég közhelyesnek hangzik, ám akkor is így van, mindig is szerettem fotózni, és ez a hosszú évek alatt meg is maradt egyfajta hobbiként. Érdekes, soha nem munkaként tekintettem a fotózásra, hiszen a munka számomra olyan “muszájból tenni valamit” dolog volt. A fordulópont akkor következett be az életemben, amikor megszülettek a kisfiaim, és valami kibontakozott, majd kiteljesedett bennem, körülöttem. Korán egyedül maradtam a kicsikkel, és akkor kellett egy kapaszkodó, ami még plusz erőt ad a nevelésükhöz. Így kezdődött. Eleinte csak őket fotóztam, és ahogy az interneten megjelentek a képek, mások is elkezdték a tetszésüket kinyilvánítani felém, majd felkerestek. Így aztán mások kisbabáit is elkezdtem fényképezni, majd jöttek a családfotók és így tovább.

erzso-referncia-fiai

F. K: Amikor egy család meghitt életébe csöppensz és piciny újszülötteket fotózol, illetve egyfajta intim miliőbe kerülsz, hogyan éled meg mindezt? Milyen érzés olyasmiről fotót készíteni, amelyre minden nő, édesanya, és jóérzésű ember vágyik, a család, szeretetben megéléséről?

P. E: Jó a kérdés. Ahová beengednek az említett  fotózások során, az egy nagyon intim szféra, Épp ezért megtisztelő számomra, hogy részt vehetek ezekben a csodálatos pillanatokban, legyen az akár egy esküvő, vagy egy kicsiny jövevény érkezése. Mindenképpen jó érzés részese lenni ezeknek a csodáknak, és ahhoz, hogy igazán jó képek születhessenek, nagyon nagy felém irányuló bizalomra van szükség a család részéről. Fontos, hogy visszatükröződjön a fotón a harmónia és a szeretet, amely jelen van a meghitt légkört ajándékozó pillanatokban.

erzsoval-onarcoskepjo-fekvo

F. K: Erzsó, biztos sokakat érdekel rajtam kívül még, hogy mit tartasz fontosnak a hivatásod során, mi a te titkod, mitől más egy veled egy fotózás, mint akár a többi? Mi az az esszencia, amely különlegessé teszi az Elzabeth photo  élményt?

P. E:  Hogy mi a titkom? Nem is tudom, inkább azt mondanám el, hogy milyen vagyok, hogyan közelítem meg a modellt, az “ügyfelet” az embert. Megpróbálok nyitni feléjük, és megnyitni őket is, hiszen az a jó, ha sikerül egy beszélgetés során felszínre hozni a saját egyéniségüket. Sokkal jobb úgy fotót készíteni, ha valakit ismersz, ezért én törekszem a fotózás előtti megismerésre, amelyre egy kellemes, nyugodt légkörben létrejövő beszélgetés, megfelelő alap lehet. Imádom a ,,munkám”, folyamatosan új embereket, új egyéniségeket, új családokat ismerek meg és cseppet  sem unatkozom. Egy-egy új tapasztalat, mind a szakmában, mind a saját életemben e,lőre tud vinni és ezáltal fejlődöm én magam is.  A természetben szeretek a leginkább fotózni, legyen az patakpart, egy lombos fa árnyéka, vagy egy búzamező, Leginkább azt szeretem benne, hogy kihasználhatom a természet adta lehetőségeket, például a fény-árnyék hatást, izgalommal tölt el, hogy akár egy élő kis virágot, belevihetek egy-egy képbe. Bent sem rossz fotózni, ám annyira kötött a mesterséges fények miatt, hogy kint a szabadban sokkal jobban szabadjára engedhetem a fantáziám, és persze a gyerekeket is, amikor ők vannak a középpontban. A szívem csücskénél,  a gyerekfotózásoknál előszór kicsit ismerkedünk, sétálunk, engedem, hogy egymáshoz szokjunk, hiszen mégiscsak egy vadidegen vagyok a számára. Aztán ellövök egy -egy kockát és elindul, megindul minden. Kialakul.

F. K:  Többször hívnak Baba-mama klubokba, óvodás csoportokba és a sok kis nyüzsgő gyermek között egy újabb kihívásnak teszel eleget, Mesélsz egy picit erről a feladatról?

P. E: Egy ilyen fotózás alkalmával, sajnos nem jut sok idő egy gyermekre, így lényegesen nehezebb a dolgom, mint az egyéni, illetve a szabadtéri fotózások során. Egy óvodában ahol egyébként is sok a gyerek, és aztán meg ott vannak azok az idegen fények és még én is idegen vagyok, sokkal inkább feszélyezetten érzik magukat a kicsik. Ennek ellenére, előre bele szoktam írni a csoportos fotózás beharangozójába, hogy ez nem egy tucatfotózás, ne úgy készüljenek a szülők és a gyerkőcök sem. Vannak félénkebb és bátrabb gyerekek is, mindhez másfajta megközelítésre van szükség. Van olyan ovis, akihez odamegyek fotózás közben és beszélgetek vele kicsit, olykor bohóckodom és így oldom a benne keletkezett feszültséget.  A saját gyermekeimen keresztül már megtanultam, hogy minden gyermek másképp működik, mindenkinél másként mérik a feloldáshoz vezető időt és utat, így megpróbálom az adott körülményhez mérten, a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni a helyzetből.

erzso-kepe-foto-fekvo-rolam-jo

Képalá / Ízelítő, az Elzabeth photo nászajándékából

F. K: A számos fotózás és csomagajánlatod közül, melyik a legkelendőbb, melyik az ami viszi a prímet? Esküvők, születésnapok, netán a karácsonyi időszak?

P. E: Hálistennek a jegyes-fotózások és az esküvők is szép számmal megszaporodtak, hiszen divatját üli újra a minőségi és profi fotós által készített, különleges fotók készítése ezen a téren is. Leginkább mégis a Karácsony az az időszak, amikor a legtöbb megkeresés érkezik. Egyre népszerűbb az egyedi fotózás, bögre, kispárna és egyéb dekorációs ajándékok képében, így jellemzően a november-december környéke a legerősebb a pörgés tekintetében.  

“Szerencsésnek érzem magam, hogy egy picit ott lehetek mindenhol és adhatok egy szelet boldogságot. “

csikosbebifoto

F. K: Erzsó, én azt látom a fényképeiden, hogy valóban élnek ezek a fotók. Minden arc és kézmozdulat mögött hatalmas érzelem lakozik. És igen, ezek az érzelmek, minden valószínűséggel a fotón szereplő emberek érzelmei, mégis valakinek ki kell hoznia mindezt belőlük és megmutatni nekünk, akik ránézünk egy-egy fotóra. Hogy is van ez? Megosztod velünk néhány mondatban a lényeget?

P. E: Igen, jól látod, rengeteg érzelem lakozik bennem, lehet, hogy túl érzékeny is vagyok, ám ebben az esetben ezt nem tekintem hátránynak. Voltam már én is nagyon szerelmes és vágyom is még sok mindenre, s úgy próbálok megközelíteni egy-egy fotózást, legyen az esküvői, jegyes, vagy gyermek téma, hogy én ha ebben a cipőben járnék, mit szeretnék viszontlátni a képeken. A legfontosabb, hogy az ügyfél megelégedetten térjen haza a fotózás és a fotók kézhezvétele után is. A “munkám során” megpróbálom belevinni ezeket a bennem lévő érzelmeket is a folyamatba. Nagyon szép ez a szakma, ez talán a legszebb benne, a szabadság, az érzelmek szabadsága. Nem volt ez mindig így, volt amikor én is kiborultam és nem volt kedvem az egészhez, telített ár ez a terület is, mint itthon egyre jobban minden.  Nagyon nehéz érvényesülni ebben a szakmában, és épp ezért többször kudarcként éltem meg a nehéz helyzeteket, ám ez szerelem nálam, szeretek adni és amikor egy életre adok valamit és pozitív visszajelzéseket kapok, akkor újra erőt merítek és csinálom tovább…folytatom, mert ez az életem! 

F. K: Javíts ki, ha nem jól látom, ám úgy tűnik, ma már nehéz megélni a fotózásból, hiszen a digitális forradalom világában élünk. Rengeteg alapszabály van ezen a területen is, írott és íratlan szabályok tömkelegét olvashatjuk, sokszor mégse vesszük elég komolyan. Jogdíjak, logók, szellemi termék, szerzői jogok, és ehhez hasonló kifejezésekbe botlunk. Ki más mesélhetne erről jobban és érthetőbben, mint egy fotós?

P. E: Leginkább írott szabályok vannak. Ettől függetlenül, sokan nincsenek tisztában a szerzői jog fogalmával sem. Amikor én elvállalok egy munkát, azaz mielőtt elindulok fotózni, pontosan leírok mindent az ügyfélnek, hogy mire számítson, mi az, amit én kérek, és melyek azok az alapszabályok, amelyekhez tartani kell magunkat mindkét oldalon, ez így fair. Ma már elég egy mobiltelefon és kikiálthatja magát bárki fényképésznek. Ez azért elég elszomorító. Ez egy komoly szakma, és egy – egy villanás, kattintás mögött, rengeteg más, aprólékos munkamozzanat húzódik meg, hát még az utógondozásban. Nem akkor van vége egy fotós munkának, amikor elvillant a vaku, hanem miután mindent kidolgoztam, rendszereztem, javítottam és átadom az ügyfélnek a kész anyagot.

F. K: Akkor most beszéljünk arról a másik NŐRŐL, aki itt lakozik benned. Mivel is foglalkozol akkor, amikor épp nem édesanyai minőségedben éled a mindennapjaidat, vagy amikor – ha akad ilyen  – nem fotózol?

allatiharcosno

“Egy spártai, senkit nem hagy hátra. “

P. E: Rengeteg mindent szeretek csinálni a fotózáson kívül is. Úgy vagyok ezzel, hogy egyszer élünk és a lehetőségeimhez mérten, ebben az egy életemben szeretnék sok mindent kipróbálni. Szeretem feszegetni a határaimat, meglátni, hogy mit bírok, és ennek okán a mozgás, leginkább a szabadtéri erőnléti edzés az, amelyben megtalálom önmagam. Egyik ilyen nagy szenvedélyem, a SPARTAN, ennek előzményeként a futásba kapaszkodtam, mely rengeteg erőt adott és új barátokat, élményeket hozott az életembe. A rendszeres mozgás, példamutatásra is kiváló a gyerekeim tekintetében is, hiszen meg tudom mutatni nekik, hogy mi mindenre tanít a sport. Megtanít küzdeni, nyerni és éppúgy veszíteni is. Megmutatja, hogy igenis el tudod érni az álmaidat, ha van benned küzdő szellem, és rendszeresen teszel értük. Ez éppúgy igaz a fotózásra is, semmit nem szabad feladni, talpra kell állni és ha elkezdtük, bármi áron is, még ha nagyon nehezünkre is esik, de be kell fejeznünk. A mozgás rendszert hozott az életembe, jótékony hatást gyakorolt a testemre és a lelkemre szintén. És megint utalok a fotózásra, hiszen itt is, ott is, fontos a jó erőnlét, mert van, hogy kúszok, mászok és hason fekszem, úgy fényképezem.

bacstage-hasalos-erzso

Amikor megláttam az első ilyen akadályfutásra felhívó plakátot, jött az érzés, hogy nekem itt jelen kell lennem. Amikor döntés született bennem, akkor nagyon keményen elkezdtem edzeni, készülni a versenyre, és amikor lezajlott minden, akkor jöttem rá, hogy életem egyik legjobb döntéseként az eddigi legszenzációsabb futóversenyen vettem részt. Miután nem szeretem a monoton dolgokat, ezt a sportágat mintha nekem találták volna ki, hiszen tele van akadállyal, nincs két egyforma helyzet, izgalmas és telis tele van kihívásokkal. Az egyik akadály mentálisan, míg a másik fizikálisa vesz igénybe, így aztán itt nem elég csak futni, hanem minden tekintetben fel kell készülni. Ebbe az egészbe én akkor ott beleszerettem. Nagyon jó a közösség, egy nagyszerű csapat áll rendelkezésre, akik segítenek a felkészülésben, akár a verseny alatt is. Amikor csak tehetem – a munkám miatt ez az idő, elég szűkre-szabott mostanában –  edzem és indulok a versenyeken.

 

spartan-gyerekekkel-allo-vegere

– A Spartan Race-t 2001-ben találták ki, az elsőt 2010-ben rendezték Vermont-ban, félezer versenyzővel. 2013-ban világszerte mintegy 60 versenyt rendeztek, melyeken közel félmillióan álltak rajthoz. – a szerk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

F.K: Ha azt mondom, hogy teljesülhetne három kívánságod egy aranyhalacska jóvoltából, mit kívánnál leginkább?

P. ENyilván a gyerekeim boldogsága a legfontosabb, így azt kérném, amit most is, hogy ők ne szenvedjenek hiányt semmiben, hogy a családi körülményeink rendeződjenek. Elsősorban anya vagyok, azután jön a fotózás, a látásmódom is anyukaként vált ilyenné, amilyen. Szeretném, hogy a fiaim egy boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorra tekintsenek vissza majdan. Másodikként, talán azt kívánnám, hogy a munka, a hivatásom, legyen mindig rendben,  és végül harmadikként a vágyam, hogy a munkám, ami a hobbim is egyben és a családi – magánéletem egyensúlyba kerüljön. 

erzso-hasal-rozsaszinviragos

“Mindenkinek megfelelni nem tudok, így aztán azt ajánlom, hogy előbb nézzék meg az én általam készített fotókat, a minőséget, a stílust, és döntsék el, hogy ennek alapján, én vagyok e az, akit keresnek. Ha igen, bátrán keressenek meg. Úgy gondolom, hogy sem munka, sem stílus, sem minőség alapján nem tudunk megfelelni mindenkinek. “

Popelka Erzsó

petra-berenyi-fotoi-fekvo-cikkbe

Képalá / modell: Berényi Petra 

Amikor Erzsót legutóbb elkísértem egy fotózásra, azt láttam, hogy csupa szenvedéllyel veti bele magát a feladatba és valóban nem munkaként éli meg az egyébként nagyon fárasztó folyamatot. Ha kell hasal, földön csúszik, homokban és vízben térdelve vár, és nem nézi az óráját, hosszasan várakozik,míg elkapja a legjobb pillanatot. Csodálatos volt jelen lenni ebben a végtelen egyszerű és nemes letisztultságban, ahol lelassult  lét, és Erzsó számára nem létezett más, csak a fényképezőgép és a pillanat, amit örökre oda ajándékozott nekünk.

Frenyó Krisztina

csajokkal-fotozason

Képalá / Modellek: Fehérvári Dóra, Szoó Zsuzsanna, középen a fotós: Popelka Erzsó, jobbra: Berényi Petra

zsuzsi-szo-a-fotozason

Képalá / modell: Szoó Zsuzsanna

ehervari-dora-modell-fekvo

Képalá / modell: Fehérvári Dóra

“Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában. És hogy mi a legerősebb motiváció a munkámban? Talán, amikor elkapom azt a pillanatot, amikor ott, akkor, a MOSTBAN, minden  a lehető legtökéletesebb egységet alkotja.” Popelka Erzsó

Elisabeth Photo elérheőségei: https://www.facebook.com/forevermemoriesbyerzso/?fref=ts

mikulasfoto-karifoto-reklam-cikkala

Már kopogtat a KARÁCSONY!

Kérlek Benneteket, gondolkodjatok a Télapó és a Karácsonyi ajándékokon. Nagyon hamar eltelik ez a kis idő és szeretnék sokatok kívánságának eleget tenni!
Így várom mindazok üzenetét, akik gyönyörű képeket álmodtak meg a fa alá vagy ajándékutalványt szeretnének ajándékozni.
Lehet foglalni minifotózást, amin csak a gyermek/gyermekek szerepelnek, illetve családi fotós csomagot is.
Várlak benneteket nagyon-nagyon sok szeretettel és sok újdonsággal a Szentendrei-szigeten!

Elizabeth Photo

https://www.facebook.com/forevermemoriesbyerzso/?fref=ts