Ágnes címkéhez tartozó bejegyzések

Születésnapodra / Ágnes 40

Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd “eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-10-08.

Ágnes taps

Azzal kell kezdenem, hogy nem sérthetem meg senki személyiségjogait, sem a magánszféráját, így mindezt tiszteletben tartva írom a következő sorokat. Kérlek benneteket, ti is tartsátok tiszteletben. Számtalan levél, üzenet és kétségbeesett telefon  érkezik hozzám egy jó ideje, melyre sokszor válaszolnék teljes őszinteségből, és mert kikivánkozik belőlem a nyers és az indulattal teli válasz, ám mégsem tehetem. Ez csupán egy álláspont lenne, egy vélemény, szubjektív. Az enyém. Nincs hozzá jogom. Nem tisztem vitatni testvérem álláspontját, döntését és az éppen aktuális élet és lélekhelyzetét. Kedves érdeklődők, kedves rajongók, kedves olvasók, mindezért nem tehetek mást, csak  sokszor állok itt némán, és keresem a szavakat, amiket még elmondhatok, az üzenetet, amelyet még átadhatok nektek.

Ágnes tenger

Ma ünnepeljük Ágnes negyvenedik születésnapját  és eljött a napja, hogy kicsit kiírjam magamból, amit érzek. Mert fáj, és mert hiányzik a hangja, a személyisége, az az Ágnesvilág, melyet a “közelmúltban” képviselt. És, mert az írói szabadakarat megengedi, hogy írjak róla. Csupa Szeretettel! Ágnesről, ahogyan én látom. Másfelől, így talán egyfajta választ is adok nektek vele kapcsolatban. Csupán annyit, amennyit én is tudok, mert úgy érzem, hogy a tőletek kapott határtalan rajongás és tisztelet után, ennyi a minimum, amellyel valaki tartozik nektek. Egy válasz, egy üzenet, egy hír a nagy csendből, a lélek aljából. El kell, hogy mondjam: mérhetetlenül hiányzik, és nem csak a rádióból, a  színpadról, és a hírek az új lemezei felől, hanem a hétköznapokból is. És bármily meglepő, úgy igazán nem tudok sokkal többet róla, vele kapcsolatban, mint ti. Talán ez a legszomorúbb az egészben. Valamikor ez más volt…

erdőn fekvő Á

– Emlékszem, egyszer megállt az akkori munkahelyem előtt és lehívott a parkolóba, hogy azonnal mutatni akar valamit. Arra kért, hallgassak bele legújabb dalába és mondjak véleményt. Ez volt a “Kinek mondjam el” a készülő Déjá vu albumáról. Meghatottan és elmélyülve – abban a mennyei varázslatban – hallgattam meg a kocsiban.

Pár percre megállt az idő…megszűnt a lét, és nem létezett más csak a zene. Elismerve dícsértem és ösztökéltem, hogy az “Ahogy nem lehet” című dalát is mutassa meg a nagyvilágnak, – mert az bizony sokkal előbb megszületett, mint hinnétek…- és készítsen hozzá egy videoklipet, ám ez utóbbi, nem jött össze sajnos a mai napig sem. –

Énekelű

Maradjunk csak egy pillanatra az Ahogy nem lehetnél…Szerelmespárok találtak egymásra és bújtak össze erre a dallamra, míg milliónyi könny potyogott szemzugokból és keserves szakítások vígaszaként, egyfajta gyógyírhullámként söpört végig 2008-ban ez a kifejező zeneszám a Gömb című nagylemezről. Jómagam is sokat sírtam a lírai dallamvilág hallatán. Olyannyira szívhez szól, hogy míg hallgatom, szinte üvölt a fájdalom a sejtekben és mélységesen eltalál és pont ott, ahol szükség van rá. Felszakít, bekötöz, és emlékeztet. Ilyen ez a dal. A gyermekeim, akik akkor még kiskamaszok voltak, szintén lelkükbe zárták ezt az esszenciát, az “Ahogy nem lehet” érzést. Teljesen kortalan és időntúli…Ezért is szeretem ennyire.

Ágnes fek Sokak hiányolják az élő verziót, velük együtt én is, épp ezért ide csupán a koncertfelvételből tudok beszúrni egy (amatőr -részlet-jelenetet ), de talán nektek ez is többet jelent a semminél.

Ágnes és én közöttem hét évnyi korkülönbség van és ez a hét év, az ő javára írható. Bűvös hetes, és bár kicsinek is már különleges volt, egyedi énekhanggal megáldva, nekünk mégsem  tűnt fel akkoriban. Talán, mert alapjában egy sajátos család részesei voltunk, ahol a tehetséget valahogy másként értelmezték. Miután a legmeghatározóbb éveinket mégis külön töltöttük egymástól, így sok minden mozzanatról lemaradtam vele kapcsolatban. Aztán később, mikor újra egymásra találtunk, ő már nagyon korán elkezdett kitűnni a tömegből, és zenei karrierje villámsebesen ívelt felfelé, akár egy üstökös. Pillanatok alatt lett sztár, sokszor megközelíthetetlen volt még számunkra is, no nem mert nagyképűséggel élte volna meg a korán jött sikert, inkább, csak mert maximalistaként próbált helytállni mind szakmai, mind magán téren és a szűkre szabott időbe, a családi dolgok olykor már nem fértek bele. Visszagondolva eddigi életpályájára, ez teljesen érthető.

A Message zenekarban töltött aktív évek után, Ágnes Vanillaként, majd Ágnesként robbant be a köztudatba és a zenei életbe. Sikert, sikerre halmozott, ám ott legbelül mindig valami igazira, tartalmasabb értékre törekedett és ezért mindent meg is tett, amit tehetett.

Örök Nyár

Valami nagyot és maradandót akart létrehozni és ezt hamarosan a valóságban is megteremtette. A József Attila lemezei után a Radnóti albumokkal már tarolt. Olyasmi született meg általa, amely keveseknek sikerült eddig kis hazánkban. Az addig unottan hallgatott és félredobott kötetek megelevenedtek és divatba jött az irodalom. Az általános és  a középiskolákban is felrobbant a kulturális érdeklődés, és ezáltal József Attila és az ő búskomor, illetve kevésbé ismert versei is újjászületettek. A Radnóti dupla album, már csak hab volt a tortán. Itt olyasmihez nyúlt, amihez  bármelyikünk félve, vagy sehogyan sem mert volna hozzáérni. Ágnes mégis oly érzékenyen, alázattal és tisztelettel érintette a fájdalmas és keserves rímeket, hogy a csilingelő dallamok és a különleges figyelemmel kiválasztott hangszerelés mivoltából egy új legenda kelt életre a költészet elfelejtett mezein.

Ágnes a zene mellett sok minden mást is szeretett és míg biztosan nagy öröm volt számára a színpadra lépni, ám legalább olyan megkönnyebbülés lehetett lejönni is onnan. Minden testvéremmel mások vagyunk, ám sokakkal van egy közös tulajdonság bennünk. Ha egyszer szívből elkezdünk valamit, és abban valóban teljes szívből benne vagyunk, azt a lehető legjobban szeretnénk végigcsinálni. Sokszor ez megalkuvással és sok lemondással jár. Párhuzamként csak magamat tudom megemlíteni: Amikor testestül-lelkestül benne vagyok egy cikkben, amikor az írásom szívből indíttatik, akkor nem létezik számomra más. Szólhat a csengő, gyűlhet a mosatlan, kereshet bárki, nem hallok, nem látok. Olyankor csak a történetnek élek. És amikkor befejezem, akkor a nagy sóhajjal valami más is kiszáll belőlem. Olyan ez, mintha meghalna bennem valami. Aztán persze újra töltődik, de kitudja meddig alszik ezután…

Ágnes húgomnál is ilyesmi lehetett, nem tudhatom, mert a mély érzéseiről és az ő kis titkairól sosem beszélt. Ő a megtestesült magány és a társaság középpontja is egyben. Épp mikor melyik oldalon áll, vagy ahogy érzi, sok mindentől függ. Így van ez napjainkban is. Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd “eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az. Egy biztos, ő egy mérhetetlenül szenzitív lélek, érzékenyebb és kiismerhetetlenebb, mint bárki, akit ismerek, és talán ebben rejlik a különleges művészi játéka is, egyedisége és kibogózhatatlansága.

mezőn

A zenén és a szövegíráson kívül sok minden más is létezik, és a szabadság, a természet szeretete, a vidék tisztelete és az igazság keresése Ágnesnek ugyanúgy nagyon fontos. Ennél már csak az ő hite az, ami minden mást felülír. És ha ebbe a hitvilágba nem fér most bele, hogy előjöjjön és újra énekeljen, ezt el kell fogadnunk tisztelettel még akkor is, ha szörnyen fáj a hiánya. Akkor is, ha keressük a miérteket és a válaszokat. Akkor is ha értetlenül állunk a nagy csend hallatán. Nem tudhatjuk mi van ott legbelül, én sem tudhatom. Sajnálom. Egyet tehetünk mindannyian, reménykedhetünk, hogy egyszer felébred és újra megörvendeztet bennünket azzal a csodával, amely belőle árad. Azzal a hanggal, amely már eddig is elvarázsolt kicsiket és nagyokat egyaránt. Addig pedig, hallgatjuk a dalait és töltődünk. Talán, így sikerül …

Életben tartani a Csodát.

Boldog Születésnapot Ágnes!

Frenyó Krisztina

Érintés a léleknek, a költészet napján

Nekünk nincs más dolgunk mint, hogy műveljük a költészet kertjét, öntözzük a művészet virágait, hogy véletlenül se halványuljon el a kultúra fényessége, mert minden költészet, minden az

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-04-11.

József Attila“De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.”

Kinek ne verne gyorsabban a szíve, amikor meghall egy szép magyar verset, egy lírai dallamot, egy lélekhez szóló üzenetet. Nincs ember a földön, akit ne érintett volna meg valaha a költészet valamelyik formája. Vannak érzelmek, gondolatok, amelyet nem lehet másképpen kifejezni, mint egy szép szonettben, egy gyönyörű dallam, vagy épp egy csodás festmény képében. A költészet, a művészet egyik gyermeke, ám nevezhetjük a másik felének is, hiszen ők ketten összekapcsolódnak. Költészet nélkül szürke lenne minden, képzeljétek csak el: egy naplemente a narancssárga kerek tányér hiányában, egy tengerparti séta színtelen éggel, a tenger pocsolya-szürke habokkal és seszínű homokkal a partján. Elképzelhetetlen, igaz? Ilyesmi lehet a világ, költészet nélkül, akárcsak egy ember üres szívvel.  

A magyar költészet napját, Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. Stílusosan,József Attila: Óh szív! nyugodj!című versének soraival kezdtük megemlékezésünket idéztünk A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

Ágnes hajba mosolygós

Fotó: Varga Csaba

Évek óta, egyik jeles képviselője az irodalmi kultúrának zenei berkekben: Ágnes, aki ma, a költészet napján, az egyetlen pesti mulatóban lép fel. Ágnes szavait idézve, elénk tárul egy másfajta nézőpont, egy másik József Attila, ahogyan az énekesnő fogalmaz, egy másfajta szemüveg. “Már tinédzser koromban foglalkoztatott József Attila költészete, és igazságtalannak tartottam, hogy depressziós, öngyilkos költőként emlegetik őt. Amikor komolyabban kezdtem a zenével foglalkozni, igyekeztem másfajta szemüvegen keresztül bemutatni őt. Az én József Attilám többször mosolyog. A zene erejével sokkal érthetőbbé válnak ezek a kevésbé ismert, de gyönyörű versek. A zeném egy híd lélektől lélekig. Azt szeretném, hogy jobbá tehessük azt, ami jobbá tehető” 

A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.1998-ban a költészet napját tizennégy költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll) Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban. Boldog születésnapot kívánunk József Attilának Márai Sándornak, és az összes valaha élt, és napjainkban élő költőnek, írónak, hiszen nélkülük nem lenne ilyen színes a világunk.

Nekünk nincs más dolgunk mint, hogy műveljük a költészet kertjét, öntözzük a művészet virágait, hogy véletlenül se halványuljon el a kultúra fényessége, mert minden költészet, minden az. Egy szívdobbanás hangja, a fák  tavaszi rügyezése, egy csendes délután a tengerparton, szélfútta séták, egy kisgyermek mosolya, egy csók, aminek ízére, míg élsz emlékezni fogsz. Minden költészet. Az életünk is az.

Frenyó Krisztina

A szerkesztő levele

Kedves Olvasóink! Bizonyára észrevettétek, hogy egy szerkesztői levéllel kevesebbet írtam, így adósotok maradtam, ám ígérem, triplán bepótolom, ha már úgyis három a magyar igazság. Az elmúlt időszak zűrzavarossága végett kissé túlpörögtem magam, ám mind az élet, mind az orvosok is arra kértek, lassítsak.  Ennyit röviden a hiányosságokról, és most jöjjenek a termések. Azért minden,,rosszban”, van […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-23.

gesztenye burok repedKedves Olvasóink!

Bizonyára észrevettétek, hogy egy szerkesztői levéllel kevesebbet írtam, így adósotok maradtam, ám ígérem, triplán bepótolom, ha már úgyis három a magyar igazság. Az elmúlt időszak zűrzavarossága végett kissé túlpörögtem magam, ám mind az élet, mind az orvosok is arra kértek, lassítsak.  Ennyit röviden a hiányosságokról, és most jöjjenek a termések.

Azért minden,,rosszban”, van valami jó is. Az elmúlt héten egy lélekemelő masszázsban és egy érdekes allergia-vizsgálatban részesültem, így erről részletesen is beszámolok nektek egy hosszabb lélegzetvételű írásomban. Szerkesztőségünkben látogatást tett egy professzionális ránctalanító  technikát alkalmazó arcszépítő hölgy, a kezelésről e heti számunkban olvashattok. Megismerkedtünk egy hivatásos fotóssal, – én inkább fotóművésznek hívnám – akinek a fotóival ezen túl sűrűn találkozhattok a magazinban, és egy beszélgetést is sikerült rögzítenünk, hiszen minden hivatás mögött lakozik egy ember, így őt is megismerhetitek hamarosan közelebbről is.     Más: Nagy bulik voltak a nemrég megnyílt Lámpás Bár fedélzetén, és ezzel még nincs vége, mostantól folyamatosan dübörög a padló a Dob utcai Pincében. A programokról nálunk is értesülhettek még időben. Teszteltünk két könyvet, amelyet nektek is előszeretettel javaslunk olvasásra a heti ajánló rovatunkban. Fülbemászó és vérpezsdítő programok ígérkeznek a Zsámbéki Művelődési Ház falain belül, októbertől. Figyeljétek a Feeling programajánló rovatát, remélhetőleg sok érdekességet találtok majd ti is benne. Végezetül, de nem utolsósorban egy Lélekre-szóló, lélekemelő előadáson vehettünk részt Ágnes, a különleges énekesnő jóvoltából. Erről a nem mindennapi hangversenyről, egy szubjektív beszámolóval jelentkezünk a napokban. Olvasgassatok, figyeljetek bennünket itt és a facebook oldalunkon egyaránt. Lessétek a játékainkat, találós kérdéseinket és gyűjtsétek a lájkokat. Ne feledjétek, az ezredik lájkolónknak egy különleges meglepetéssel kedveskedünk. Legyen ismét egy szép hetünk együtt veletek, narancsos sütőtökillatú, gesztenyeburok repesztő őszi feelinggel!

Frenyó Krisztina

Ágnes koncert hamarosan…

Hosszú, ám cseppet sem tétlen időszak után, hamarosan újra koncertet ad Ágnes, a Művészetek Palotájában. A lélekemelő hangulatról az egyedi stílusú művésznő, valamint hangszeres kísérete gondoskodik. A koncert kínálatából: Ezen az estén Ágnes és zenekara, valamint a közreműködő gyermekkórus akusztikus zenei köntösben tárja elénk a már ilyenkor megszokott emelkedett , intim és meghitt zenei hangulatot. […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-16.

Ágnes színes közeli arc-fotóHosszú, ám cseppet sem tétlen időszak után, hamarosan újra koncertet ad Ágnes, a Művészetek Palotájában. A lélekemelő hangulatról az egyedi stílusú művésznő, valamint hangszeres kísérete gondoskodik.

A koncert kínálatából: Ezen az estén Ágnes és zenekara, valamint a közreműködő gyermekkórus akusztikus zenei köntösben tárja elénk a már ilyenkor megszokott emelkedett , intim és meghitt zenei hangulatot. Autentikus és különleges hangszerekkel, lélekemelő ismert és új dalokkal, meglepetés duettel érkezik Ágnes. József Attilától, a Pál apostoli Szeretet himnuszáig, egy igazán “különleges utazáson” vehetünk részt. Akik még nem vettek részt eddig a művésznő koncertjein, azoknak szívből ajánljuk ezt az előadást, akik pedig ismerik a nem mindennapi hangulatú koncerteket, azoknak egy újabb lélekemelő frissességet üzenhet az este.

Időpont: 2013. szeptember 20. (20:00) / MÜPA

Jegyek: http://www.koncert.hu/koncert/agnes—lelekreszolo-mr2-akusztik–a-mupabol-szeptember20-4401