János címkéhez tartozó bejegyzések

Heti vers a Magyar Kultúra Napján

  Komáromi János: micsoda út   micsoda út ez! szinte suhannak a fák micsoda út ez száguld a nagyvilág surrogó képeken nézd ott mi vagyunk fülünkbe énekli a szél egyre zúgja a mi dalunk micsoda út ez!   szinte elrepül olyan mint az élet zajlik cefetül amott meg nézd kisfiúként szaladok kezemben egy szál virág […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-22.

 

kanyar

Komáromi János: micsoda út

 

micsoda út ez!

szinte suhannak a fák

micsoda út ez

száguld a nagyvilág

surrogó képeken

nézd ott mi vagyunk

fülünkbe énekli a szél

egyre zúgja a mi dalunk

micsoda út ez!

 

szinte elrepül

olyan mint az élet

zajlik cefetül

amott meg nézd

kisfiúként szaladok

kezemben egy szál virág

amit majd neked adok

micsoda út ez!

 

imént még a jövőm volt

most meg emlékként rakom

elrohant múltamhoz

kamasz fiú vagyok

bátortalan félszeg

mindig arra vágytam

hogy csókodtól legyek részeg

micsoda út ez!

 

hová visz vajon

nemhogy a végét

de még az irányát sem láthatom

most meg reszketeg őszként

fogom a kezed

szorítalak

nehogy elveszítselek

micsoda út ez!

 

és micsoda kanyarok

már azt sem tudom néha

vajon az úton vagyok?

ott meg épp sírok

és vigaszt nem ad senki

milyen sokat is kellett

egyedül menni

micsoda út ez!

 

mintha körbe mennék

ez az én utam?

vagy én vagyok a vendég?

ez itt egy boldog perc

néhány volt belőle

illant az öröm

menni kellett folyton előre

micsoda út ez!

 

vége sincs talán

fut körbe-körbe

semmit nem számít élet és halál

éppen test vagyok

nem rég csak lélek voltam

annyira megállnék már

olyan sokat kóboroltam

 

Komáromi János Komáromi János verseit megtalálhatjátok az alábbi honlapon:

http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=27441020&nid=4512517

fotó:Molnár Gyula

Heti vers / Komáromi Jánostól

    Komáromi János: érintő   Érezd ahogy megérintelek amikor az utcán sétálsz és könnyedén lépkedsz lebben a szoknyád… csak a karodat érintem ne fordulj meg érezd tarkódon a leheletemet ajkaim megérintenek nekem lépkedsz nekem lebben a szoknyád mozdul a karod rezdül a melled csak kicsit lassíts rebbenjen a pillád résnyire nyitott ajkaid vörösödjenek duzzadjanak […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-07.

 

ölelés félmezten férfi

 

Komáromi János: érintő

 

Érezd

ahogy megérintelek

amikor az utcán sétálsz

és könnyedén lépkedsz

lebben a szoknyád…

csak a karodat érintem

ne fordulj meg

érezd tarkódon a leheletemet

ajkaim megérintenek

nekem lépkedsz

nekem lebben a szoknyád

mozdul a karod

rezdül a melled

csak kicsit lassíts

rebbenjen a pillád

résnyire nyitott ajkaid

vörösödjenek

duzzadjanak képzelt csókomtól

érezd

ahogy a hátadat érintem

lazán leng a blúzod

és megmozdul a pánt

szinte magával ránt

feltámadt hírtelen

veled sétál tovább

titkolt vágyad

minden lépted

hozzám hoz közel

bármerre mennél

bármerre járnál

én is ott sétálok

és néha megállok Veled

újra és újra elképzeled

 

Érezd

ahogy megérintelek

nézed az utat

az embereket

a házakat

de engem látsz

tágul a pupillád

lázad a vágyad

csak ösztönöd vezet

csak az alázat

hol jársz

már nem tudod

képzeletben én fogom a kezed

nem számít merre megyek

Te is jössz velem

érzed?

megérintelek

ennyi is elég

hogy máshová repülj

hogy valódi önmagaddá lényegülj

felvett álarcaid

lehámlanak rólad

…csak képzeletben érintelek…

hűvös nyugalmad hamuvá lesz

sosem érzett vágyak születnek benned

valahogy… kiáltani lenne kedved

szaladni

hogy megtalálj

és érezd

végre érezd igazán

ahogy megérintelek…

…és már nincs feszültség

csak nyugalom van

semmivé válhatsz a karjaimban

 

Komáromi János verseit az alábbi honlapon is megtalálhatjátok:

http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=25116632&nid=4193086

 

 

Heti vers / Komáromi János: Ott volt az a nap

  Komáromi János: ott volt az a nap   ott volt az a nap és ott voltam én ott voltál Te és egy költemény született bennem és a csendben felcsendült az a dal ahol úgy szólt a gitár és úgy öleltél már ahogy álmaimban akartam valaha és lám csak mégsem éreztem egészen azt a felhőtlen […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-06.

 

meztelenszerelem borító vershez

Komáromi János: ott volt az a nap

 

ott volt az a nap

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak mégsem

éreztem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak mégsem

értettem egészen

miért nem találom a Mennyországot

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

milyen érdekes

hogy most újra látlak

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

már tudom

hogy valóság vagy

mert csend volt

és csend volt

és újra csend

mert lángolt

mert égett

odabent

az a vágy

az a szó

amit nem hallottam többé

az a vágy

az a szó

ami már eloszlott köddé

micsoda álmok és micsoda éjszakák

micsoda vágyak és micsoda lét-csaták

nyúlnak a lépteim

és rám köszön megint

az el nem múló pillanat fénye

az újra-élhető évek reménye

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy hang

csak egy dal

ez maradt

abból a találkozásból

ez maradt

abból az ölelkezésből

ez maradt

abból az álomból nekem

és ezt az emléket most elteszem

 

mert ott volt az a napesóben pár szexi

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak ma már

érezem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak ma már

érzem egészen

hogy melletted megtaláltam a Mennyországot!