magyar címkéhez tartozó bejegyzések

Köszönet Grétsy Tanár Úrnak!

Ki ne emlékezne az “Álljunk meg egy szóra!” Grétsy tanár úrjára, és ne emelné meg a kalapját a ma születésnapos Grétsy László előtt? Az alábbi megemlékezésünkkel Grétsy László előtt tisztelgünk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-02-13.

Grétsy panorámaképKi ne emlékezne az “Álljunk meg egy szóra!” Grétsy tanár úrjára, és ne emelné meg a kalapját a ma születésnapos Grétsy László előtt? Az alábbi megemlékezésünkkel Grétsy László előtt tisztelgünk.

82 évvel ezelőtt, 1932. február 13.-án Budapesten megszületett Grétsy László nyelvész, a nyelvtudományok kandidátusa. SZOT-, Ifjúsági és Nemzetközi Társadalomtudományi Díjas Kiváló Népművelő. Pályafutását 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként kezdte, majd 1971-től a mai magyar nyelv osztályvezetője volt.

Dióhéj

Grétsy László 1987 óta az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékvezető főiskolai tanára, valamint a Magyar Televízió nyelvi bizottságának társelnöke. Szerkesztő bizottsági tagja a “Magyar Nyelvőr”-nek és az “Élet és Tudomány”-nak, nyelvművelő rádió- és tv-műsorok, sajtóbeli rovatok munkatársa. Műveiből: “A szóhasadás”, “Anyanyelvi kaleidoszkóp”, “Mai magyar nyelvünk”, “Nyelvi illemtan” (társszerző), “Álljunk meg egy szóra!” (Vágó Istvánnal).

Bizonyítványok

1950-ben érettségizett a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakára, ahol 1954-ben szerzett diplomát. 1960-ban szerezte meg a nyelvtudományok kandidátusa címet.

Tudományos

Egyetemi tanulmányai alatt még irodalomtörténettel foglalkozott, majd diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként kezdett el dolgozni, melynek később főmunkatársa lett. 1971-ben a mai magyar nyelvvel foglalkozó osztály vezetőjévé nevezték ki. Itt szerezte első nyelvápolással kapcsolatos könyveit.

1987-ben távozott az Akadémiától és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára lett. 1989-től az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, 1994-től ügyvezető elnöke. 2008 decemberében a közgyűlés a szövetség elnökévé választotta.1998-ban vonult nyugdíjba. 1992-ben az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának társelnökévé választották, 2006-ban annak tiszteletbeli elnöke lett. 2001 és 2007 között a MTA Közgyűlésének képviselője volt.

Több nyelvműveléssel foglalkozó szakfolyóiratnál dolgozott, a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának tagja és az Édes Anyanyelvünk felelős szerkesztője volt. Emellett az Élet és Tudomány, valamint a Szabad Föld rovatvezetőjeként is működött.

                                                   Fotó: M1 Archívum

álljunk meg egy szóra archívKépernyő

Országszerte ismertté a magyar nyelv hagyományaival, illetve annak ápolásával kapcsolatos népszerű televíziós műsorai tették. Ezek közül a legismertebb a Vágó Istvánnal közösen vezetett Álljunk meg egy szóra! című műsor volt, melyben egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, esetleges hibás használatát magyarázták el. A nyelvművelő tévésorozat 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott. Balázs Gézával is volt közös műsora, de több saját műsort is vezetett.

Családi Album

Grétsy László egy ideje már megözvegyült, három leánygyermekében leli örömét, sajnálattal hallottuk, hogy fia, 2011. október 19-én elhunyt. Grétsy Zsombor, 2010-ben egy szívhez szóló, emberi mély-interjút készített édesapjával. A hosszúra nyúlt, kedves és egy egész életutat bogozgató sorok mögött, egy ritkán látott, sokak számára titokzatos Grétsy Lászlót ismerhetünk meg. Ez egy másik oldal, a tanár úr, egy személyes és emberi oldala, mert hiszen amilyen mosolygós és szerethető volt a képernyőn, legalább ennyire jó férj és édesapa lehetett a magánéletben is. No de erről talán a lányait kellene kérdeznem. ( egyszer majd lehet, erre is sor kerül ) A Grétsy Lászlóval készített mély-interjút, Grétsy Zsombor jóvoltából, a Nyelv és Tudomány Főoldalán, az alábbi linkre kattintva olvashatjátok el: http://www.nyest.hu/hirek/rendhagyo-interju-gretsy-laszlovalGrétsy fekfeh borítóFotó: Grétsy László “Legendárium”. Századvégi arcképcsarnok. Borsos Mihály fotográfiái. Magyar Nemzeti Galéria-Pannon GSM, Budapest, 1999, 46. kép.

Elismerések

SZOT-díj (1976) Kiváló népművelő (1981) Apáczai Csere János-díj (1992)

MSZOSZ-díj (1993) Prima díj (2004) Magyar Örökség díj (2007) Prima Primissima díj (2012)

Grétsy díjA fotón, Bősze Péter a díj boldog tulajdonosa és Grétsy László tanár úr.  (Fotó: Csudai Sándor)

A fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezték meg 2013. november 13-án a Magyar Nyelv Napja alkalmából a központi ünnepséget, ahol többek között huszonegyedik alkalommal adtak át Lőrincze-díjakat is. E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója köszöntőjében felelevenítette, hogy 1844-ben, az utolsó rendi országgyűlésen fogadták el, hogy a magyar államnyelv lehessen. „Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a nyelv a nemzetteremtés elengedhetetlen eszköze. A magyar irodalom jeles alakjai meghatározó szerepet játszottak abban, hogy nyelvünk kiforrhatott. Tudták, hogy a használat adhat életet a nyelvnek, és a nemzeti tudományok fejlesztésével szerezhet magának helyet hazánk.” Az igazgató szerint „a lelkesítés, példaadás, gazdagítás tőlük érkezett, de ők voltak azok is, akik vitáztak, csatáztak, küldték üzeneteiket fogyatkozó nyelvünk érdekében.” A bevezető előadásokat követően az állami díjas nyelvész, az Édes anyanyelvünk című kedvelt rádióműsor vezetője, Lőrincze Lajos emlékére létrehozott díjat adták át Bősze Péternek, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának és Kiss Jenő nyelvésznek. Bősze laudációját Grétsy László nyelvész adta elő.

A “Grétsy Iratok”

A szóhasadás (1962), Szaknyelvi kalauz (1964), Anyanyelvünk játékai (1974), Mai magyar nyelvünk (1976), Hivatalos nyelvünk kézikönyve (társszerző, 1976, Nyelvművelő kézikönyv I–II. (Kovalovszky Miklóssal, 1985), Nyelvészet és tömegkommunikáció (1985), Álljunk meg egy szóra! (Vágó Istvánnal, 1991), Anyanyelvi őrjárat (1999), A mi nyelvünk (2000), Szójátékos anyanyelvünk (Balázs Gézával, 2001), Új anyanyelvi őrjárat (2002), Nyelvművelő kéziszótár (Kemény Gáborral, 2005), Nyelvi játékaink nagykönyve / A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 26. tagja (2012),

 

Grétsy önarcképUtóirat: Boldog Születésnapot!

Grétsy László ma is aktívan tevékenykedik és egy nagyszerű kincs feltárásán ,,dolgozik”, hogy majdan átadja a művet az utókornak, hogy senki ne maradjon nyelvi tudomány és szellemi táplálék nélkül. A magyar nyelv csodálatos, leírhatatlanul gyönyörű és különleges. Hogyan is mondhatnánk szebben, mint magyarul: Köszönjük Grétsy László az elmúlt 82 évet, és tisztelettel kérjük, maradjon még sokáig közöttünk, mert életet hoz a vaskos szótárakba, fénysugarat a betűk alagútjába, és vidám pillanatokat a kacifántos és olykor oly száraznak tűnő nyelvtanórákba.

Boldog Születésnapot Kívánunk Önnek Tanár Úr, szerkesztőségünk nevében!

Frenyó Krisztina

 

Nálunk még tart a Magyar Költészet Napja / Adj hálát reggel…

                                                                                                              […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-23.

 

mosolygyermekmadár

                                                   

                                                        Adj hálát reggel…

 

Adj hálát reggel az ébredő világnak,

– örökbe kaptál egy újabb, szép napot.

Engedd az érzést áradni szívedben,

szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

 

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak

hálával teli, reggeli éneke.

Engedd a nap tiszta fényét szobádba,

s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?

 

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,

a mosoly arcodon, ékszered legyen.

Tükrödön csillog szemed ragyogása,

hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

 

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,

s érezd a lelked, magasabbra emel.

Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,

mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

 

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,

– jó érzésed csak fokozódni fog –

a szeretet ilyen, apró kis sugára

teheti szebbé a hétköznapot.

 

Aranyosi Ervin

A gitáromba kapaszkodva

Gerendás Pétert, még Édesanyámmal együtt hallgattuk annak idején a konyhában, később a lányaim születése után, lementem egy budapesti klubba, ahol minden héten ő zenélt. Ott szerettem meg igazán Péter zenei világát. Bevallom, azóta csak elvétve jutok el a koncertjeire,  ám figyelemmel kísérem pályafutását. Tavasszal az a hír járta, hogy elhagyja a művész az országot, és […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-12.

DSC_0023Gerendás Pétert, még Édesanyámmal együtt hallgattuk annak idején a konyhában, később a lányaim születése után, lementem egy budapesti klubba, ahol minden héten ő zenélt. Ott szerettem meg igazán Péter zenei világát. Bevallom, azóta csak elvétve jutok el a koncertjeire,  ám figyelemmel kísérem pályafutását. Tavasszal az a hír járta, hogy elhagyja a művész az országot, és bár tömérdek rosszindulatú megjegyzés, cikkezés áradatával kellett megbirkóznia, Péter most itthon van, új erőre kapott és köszöni, jól van.

Vendégem: Gerendás Péter Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész, szövegíró.

F. K. : Sok mindenről szeretnélek őszintén kérdezni és tudom, hogy a válaszok is őszinték lesznek, így kezdjük mindjárt a legelején. Mi is volt igazán annak az oka, hogy majdnem elmentél az országból, és aztán mégis itt maradtál? Mi történt Péter? 

G. P. : Annak idején a facebook üzenetemben pontosan és érzékletesen leírtam az okokat, amiért úgy gondoltam, hogy nem maradt más megoldás akkor, mint hogy megpróbáljak új utakat keresni máshol. Természetesen ennek a megnyilvánulásomnak rendkívül sok negatív és pozitív hordaléka volt, én most leginkább a pozitív dolgokról beszélnék. Rengeteg szeretetet kaptam, sokan kinyilvánították, hogy szükség van rám, hogy sokat jelentett és jelent nekik az amivel én foglalkozom. Az adott pillanatban pontosan erre volt a legnagyobb szükségem. A legfontosabb pozitív hatása ennek rám nézve talán ez volt :az a fajta krízis helyzet amikor az ember a talpával érinti a talajt és  a legmélyebbre kerül,  onnan hogyan tud elrugaszkodni, lendületet venni  és elindulni. Született egy új anyag, amely ennek a levélnek a gondolataira épült. A címe, a Gitáromba kapaszkodva lett, és szeptember 13-án jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Ez az új mű, egy könyv is egyben, amelyben a levél előzményeiről, és utórengéseiről is írok, önéletrajzi elemek átszövésével. Ez nem is igazán könyv, inkább gondolatok összegzése, kis formátumban, ám könyv alakban fog megjelenni, egy CD melléklettel. 

F. K. : Péter, ha jól értem az emberek szeretetének, megnyilvánulásainak hatására kezdtél alkotni, amely következményeként két nagyszerű anyag született, egy könyv és egy CD, vagy netalántán az őszinte üzenetednek eredményeként, megkerestek itthon, és lehetőségeket kínálkoztak?

G. P. : Nem, ilyen primair hatása ennek a levélnek nincsen. A fellépések azok ugyanazok és nagy mértékben hasonlóak, melyek eddig is voltak, akik ismerik és olvassák a facebook bejegyzéseimet, pontosan tudják, hogy hol és mikor énekeltem, játszottam és teszem ezt ma is. Az az üzenet nem arról szólt, hogy emberek éhezem, és itt a számlaszámom, ahová küldhettek pénzt, aki egy kicsit is olvasott a sorok között, érezhette, hogy egy képtelen folyamatról beszéltem. Az embernek az adott pillanatban keletkező gondjairól, így a sajátomról is és ezzel járó érzéseimnek adtam hangot, miszerint a művész élet nagyon hullámzó, vannak jobb és rosszabb időszakok, a nyár a jobbak,  míg a tél a nehezebbek közé tartozik. Akárhogyan is, de télen vannak a legkínzóbb kiadásai az embereknek. Ennek a fajta üzenetnek  legfontosabb lényege az volt, hogy a művészetre szükség van, és az a társadalom ahol nincs művészet, az egy nagyon szomorú társadalom. Itt nem csak a művészetről van szó, hanem magáról a jelenségről, ami sokakat érint függetlenül attól, hogy milyen munkát végeznek. Véleményem szerint, alapvető joga az embernek egy fejlett európai társadalomban, hogy munkája legyen és megéljen, és ha már egyszer művésznek született az ember, akkor is legyen munkája minden időszakban. Arról beszélünk, hogy értéket hoz létre valaki és minőséget képvisel, és nem azon kellene gondolkodnia, hogy jön e valami segély, valahonnan érkezik e valami kis pénz a megélhetéshez, hanem folytonosan lehetőség kellene, hogy nyíljon a munkavégzésre. Az igazi értéket képviselő művészetnek és előadóknak nem szabadna függni a pillanatnyi divatirányzattól, és nem kellene olyan tanácsokat adni nekik, mint amilyet például én kaptam: “hogy miért nem csinálok valami elfogadható zenét, mert akkor rögtön jobban menne a szekér.” Marhaság! A művészet belülről motiválódik és nem függ semmilyen trendtől.

DSC_0381 (2) (678x1024)F. K. : Mit szólt mindezen történésekhez a családod, ők melletted álltak, öntötték beléd a lelket? Azért neked, férjként és az apuka szerepben is helyt kell állnod. Hat kiskorú gyermekről kell gondoskodnod, és mind ehhez kell egy nem akármilyen társ is. Mesélnél nekünk erről?

G. P. : A családom természetesen végig mellettem állt, és ezen túlmenően kiderült milyen sok barátom van, és ez nagyon fontos dolog. A világ minden tájáról kaptam biztató üzeneteket, hol arra biztattak hogy maradjak, hol arra, hogy menjek. Sokan megadták a telefonszámaikat, hogy bátran keressem őket, mert ők segítenének az új élet elkezdésében. Persze ezek a pozitív irányú biztatások, de volt aki rosszindulatból szerette volna, ha mentem volna. Természetesen az embernek az a legfontosabb, hogy a saját hazájában saját anyanyelvén ismerjék el, és hozzáteszem nem arról van szó, hogy sikertelennek érzem magam itthon, hiszen ezzel az új CD-vel együtt, mégiscsak 16 lemezt készítettem eddig, rengeteg rangos kitüntetést kaptam, sokan szeretnek, amely most még inkább kiderült. Még egyszer hangsúlyozom, nem a kudarc beszélt belőlem akkor, egyszerűen a cselekedni akarás, a változtatni akarás, hiszen ha azt nem is tudják rólam sokan, hogy milyen dalokat írtam, azt szinte mindenki tudja, hogy sok gyermekről kell gondoskodnom. Aki ebben az országban él, az pontosan tudja, vagy átérezheti, hogy mekkora terhet és felelősséget  jelent hat kiskorú gyermek nevelése. Minden ember, még egy művészember életében is eljöhet az a pillanat, amikor úgy érzi nincs kiút, nincs más megoldás, mint menni. 

F. K. : Gerendás Péter, mint apuka, Gerendás Péter, mint férj és mint művész. Hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, hogy is van ez? Hogyan lett ,,újabb” hat gyermeked, mert ugye már három adott volt. Egyáltalán meg lehet húzni a határt?

DSC_0716 (1024x678)

– Péter és a gyermekek a zenekarban –

G. P. : Igen ez nagyon fontos dolog, először is egy megfelelő társat kell találni, egy olyan társat aki hajlandó nekem hat gyermeket szülni. “Az úgy volt, hogy amikor megismerkedtünk oda mentem a hölgyhöz és azt mondtam: Jó napot, jó napot, hajlandó lenne e nekem sok gyereket szülni? 🙂 Ő pedig azt mondta: Ó hát hogyne, szíves örömest bármikor. ”
 – az interjú ezen részén akkorákat kacagtunk Péterrel, hogy belezengett a kávéház. –
Na jó félre a tréfát, természetesen nem ezzel indult a randevú, sőt! Nekem akkor már volt három gyermekem és nem állt szándékomban újabb apai örömök elé nézni, ám valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy rákaptam az ízére, és itt nem csak az előkészületekre gondolok, – Péter jót nevet, és persze én is – hanem ami ezekkel a gyerekekkel és a nevelésükkel együtt jár. Amilyen gyönyörűek és tehetséges tündérek mind, kicsit sajnálkozom is, hogy most már legalább hat éve nem született újabb gyermek. A hat közös gyermekünkkel együtt lakunk, egy igazi nagy család vagyunk, együtt zenélünk, ezzel a családi zenekarral járjuk az országot, az új lemez kapcsán is. DSC_0334 (1024x678)A zenekarban játszó gyermekeim: Dani, aki nagyon magas színvonalon dobol, majd Hanna, aki zongorázik és fuvolázik, valamint Ruben, aki a  zenekar basszusgitárosa. Mindhárman komolyan veszik a zenét, és igen fontos szerepet töltenek be. Nagyon szeretem a családomat, és  hivatásomat szintúgy. Változatlanul nyitva hagyom a kérdést, hogy szívesen megyek bárhová, ahová hívnak, ahol igazán kíváncsiak rám. Ezt az egész emigrációs kérdést a média fújta fel, ma már nincs az, hogy elmegyek innen és nincs visszaút, határok nélkül mehetünk a világon belül szinte bárhová. A művésznek az a feladata, hogy dolgozzon, nemrég Írországban léptem fel, ám itthon élek, a saját anyanyelvemen írtam az új könyvet és a hozzá kapcsolódó zenei anyagot is. Itthon szeretném átadni mindezt a közönségnek, hiszen az embernek muszáj optimistának lennie, mert ez az egyetlen megoldás a folytatáshoz. Ha pesszimista lennék, nem vágtam volna bele egy új anyag készítésébe. A mottóm, az üzenetemben is benne van, ahová mindig visszatérünk, mint egy kályhához: a gitáromba kapaszkodva. Ez az a mondat, amely minden krízis helyzetben átsegített, hiszen valóban a gitáromba kapaszkodva vészeltem át minden hajótörést, így ezt a helyzetet is át fogom vészelni. Most megpróbálok nem a nyílt tengere kihajózni, hanem saját vizeken evezni, megpróbálom, csak ennyit ígérhetek.

DSC_0544 (1024x678)Gerendás Péter könyve és a hozzá tartozó CD-melléklet, a Gitáromba kapaszkodva címet kapta. Az iménti beszélgetés kapcsán megtudhattátok, hogy a cím önmagáért beszél. Az ember, – legyen az kétkezi munkás vagy művészlélek – mindig képes a megújulásra, az újrakezdésre, és amikor  a legmélyebben van, ahonnan már felállni is igen nehéz, akkor tud a legnagyobbat álmodni. Olyankor, olyan erővel képes nekivágni a lehetetlennek tűnő útnak, amilyen erővel csak az ember tud bírni, és hogy mi a titok? A hit, a kitartás, és mindenekelőtt a szeretet, amely mindent legyőz!

 

Gratulálunk Péter, és jó utat kívánunk neked oda, ahol a legnagyobb szükség van rád!

Frenyó Krisztina 

 

GERENDÁS PÉTER Gitáromba kapaszkodva

című könyvének és a könyvhöz kapcsolódó új CD-nek élő, zenei bemutatójára, szeptember 13-án 19.00 órakor kerül sor, az Olvasás Éjszakáján az Örkény István Könyvesboltban.

Helyszín: (1137 Budapest, Szent István krt. 26.)

Ezen a napon történt / Justice For Hungary

1931. 07. 15-én, 82 évvel ezelőtt, Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor, Justice For Hungary (Igazságot Magyarországnak) feliratú repülőgépükkel első magyarként (a világon tizenötödikként) átrepülték az Atlanti-óceánt. 13 óra 50 perc alatt, átlagosan 250 kilométer/órás átlagsebességgel ők jutottak el leggyorsabban Amerikából Európába, és ők repültek legtovább kontinens fölött. 1930 elején Lord Rothermere angol sajtómágnás […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-07-15.

Endresz György óceánrepülés

1931. 07. 15-én, 82 évvel ezelőtt, Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor, Justice For Hungary (Igazságot Magyarországnak) feliratú repülőgépükkel első magyarként (a világon tizenötödikként) átrepülték az Atlanti-óceánt. 13 óra 50 perc alatt, átlagosan 250 kilométer/órás átlagsebességgel ők jutottak el leggyorsabban Amerikából Európába, és ők repültek legtovább kontinens fölött.

1930 elején Lord Rothermere angol sajtómágnás 10 ezer dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki elsőként repül Amerikából Európába. Egy Lockheed-Sirius repülőgépet vettek: ez a Lindbergh kérésére tervezett kétüléses, egyfedelű alsószárnyas típus 460 lóerős motorjával korának egyik legsikeresebb, hosszú távú repülésre is alkalmas gépe volt. A Justice For Hungary nevet Rothermere javasolta. Justic for HungaryAz első világháborús pilótamúlttal rendelkező Endresz György és navigátora, az első magyar légipostajáratot vezető Magyar Sándor 1931. július 15-én délután 5 óra 20 perckor szállt fel az Európához legközelebb eső amerikai repülőtérről, az új-fundlandi Harbour Grace-ből. Eleinte felhőben, később sötétben repültek, iránytűvel tájékozódva, rádiókapcsolatot csak nyolc óra múlva tudtak teremteni egy norvég gőzössel. Ezután rendszeresen érkeztek a hírek Budapestre, és másnap tódult a közönség a Mátyásföldre tervezett ünnepélyes fogadásra. A pilóták hajnalban érték el az európai partokat. Az addig kifogástalanul működő gép motorja Győrnél kezdett akadozni, újabb 70 kilométer után leállt az üzemanyag-ellátás. (Később kiderült, hogy a tartályokban még volt 100 liter gazolin, amely kitartott volna Mátyásföldig, de feltehetően korán kapcsoltak át egy másik üzemanyagtartályra.) A gép siklórepülésben landolt egy kukoricásban, a göröngyös talajon megbillent, előrebukott, majd balra dőlt, a bal szárny megsérült, a légcsavar elgörbült. Magyar Sándor a kényszerleszállást az alcsúti jegyzői hivatalból jelentette, ezután a MALÉRT gépe indult értük. A rekordereket, akik 26 óra 20 perc alatt 5770 kilométert tettek meg, július 20-án tízezrek ünnepelték a Hősök terén. Endresz és Magyar óceánrepülőkHorthy Miklós kormányzó mindkettejüket kitüntette és előléptette. A pompás fogadtatásba azonban felhangok vegyültek, a hatalmas nemzetközi visszhangot keltő eseményt a magyar vezetés igyekezett politikai célokra is felhasználni. Endresz egy évvel később, 1932. május 21-én Rómában légi baleset áldozata lett, Magyar Sándor a második világháború után Amerikába ment, és ott élt 1981-ben bekövetkezett haláláig. A Déli Pályaudvar előtti teret Endreszről nevezték el, ezt 1945 után “irredenta áthallások” miatt átkeresztelték. A pilóták bravúros teljesítményéről ezután nem sok szó esett, csak 1991-ben emlékezhettek meg újra róla. 2006-ban az óceánrepülés 75. évfordulóján, emlékművet avattak Felcsút és Csákvár között azon a mezőn, ahol annak idején a kényszerleszállást végrehajtották.

– Feeling –

Visszatekintés egy emlékezetes estére, avagy laikus szemmel is élvezhető egy sportesemény

Beléptünk az arénába, és megint megtörtént velem a ritka percek, pillanatok szülte szégyenlős, gyomor remegtető, furcsa meghatottság… Váratlanul ért.  Nem is voltam felkészülve rá, csak jött, hirtelen, és feltartóztathatatlanul… Ajándékba kaptuk a jegyeket egy kedves, lelkes rokontól, és bevallom őszintén, fenntartásokkal mentem el a meccsre.  Tudtam, hogy a magyarok játszanak válogatott jégkorongmérkőzést az angolokkal és […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-07-11.

magyar-jegkorong-valogatott(650x433)

Beléptünk az arénába, és megint megtörtént velem a ritka percek, pillanatok szülte szégyenlős, gyomor remegtető, furcsa meghatottság… Váratlanul ért.  Nem is voltam felkészülve rá, csak jött, hirtelen, és feltartóztathatatlanul…

Ajándékba kaptuk a jegyeket egy kedves, lelkes rokontól, és bevallom őszintén, fenntartásokkal mentem el a meccsre.  Tudtam, hogy a magyarok játszanak válogatott jégkorongmérkőzést az angolokkal és nem lesz sima ügy a győzelem, de mivel nem vagyok jártas ebben a sportágban, (meg úgy igazán semelyikben sem ) 🙂 nem éreztem különösebb izgalmat vagy lelkesedést. Szurkolunk a magyaroknak, mert magyarok vagyunk, és ennyi… Azonban megváltoztak az érzéseim és a hangulatom , amint beléptünk és megláttam a több ezer embert a lelátókon, ahogy lelkesen, izgatottan, csillogó szemekkel várják a játékosokat a pályára.  Aztán elkezdődött a küzdelem, és a körülöttem ülő emberek szívből jövő szurkolása és a sportolóink fáradhatatlan „harca” a győzelemért teljesen magával ragadott.  

Kavarogtak bennem az érzések és a kérdések… Vajon miért van az, hogy belépek egy hatalmas stadionba, és sok ezer idegen ember látványa könnyeket csal a szemembe? Miért ordítozom rekedtre magam amiatt, hogy az a számomra nem is követhető korong valahogyan az angolok kapujában landoljon? Az egyik ok talán az lehet, hogy mindig is őszinte csodálattal néztem és nézek az olyan emberekre, akik képesek valamire, amire én soha nem lennék. Ilyenek a színészek és általában az előadóművészek, az orvos, aki világra segítette a kislányunkat és elsőként érinthette meg őt (akárhányszor ránézek a kezeire, erre gondolok, és áldom őket), és az élsportolók is ide tartoznak, igen. A mindennapos küzdelem magukkal, a fáradtsággal, az ellenféllel, az idővel, szintén ámulatba ejt.

Van egy másik oka is a nagy fellángolásomnak és lelkesedésemnek, ami olyan elementáris erővel tört fel a szívem mélyéről, hogy még engem is meglepett. Ez a dolog választ ad arra, hogy miért nem mindegy, hogy kinek a kapujában landol a korong. Az önfeledt jókedv, öröm, lelkesedés egy célért, amit ott láttam, bennünk, magyar emberekben, reményt adott és kimondhatatlanul jó érzésekkel töltött el. Ritka és különleges pillanatokat éltünk meg, és bátran mondhatom, hogy nagyon jó volt magyarnak lenni, együtt, annyian, sok-sok ezren… Politikai álláspontok, vélemények, különbözőségek ide vagy oda, a rejtélyes, láthatatlan kapocs mégiscsak összeköt minket, és ennek nyilvánvalósága most tudatosult csak igazán bennem. A magasztos érzéseket kiváltó esemény pedig élesebben és mélyebben írta bele a szívembe a szót: hazaszeretet.

Rózsavölgyi-Nemes Dóra

Jégkorong védés