Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő…sem a tér..valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2021-04-13.
Emlékszem repdestem…
Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő, sem a tér, valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt… Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…
Egyre jobban hiányzik az az élet… az idő, amikor még nem kellett megfelelnem és elszámolnom senki felé, amikor kedvemre ugrálhattam a zöld fák ölelte dimbes-dombos utak buckáin át. Azt sem tudom, hogy gyermekként éltem e meg mindezt, vagy még annak előtte, egy másik életben történtek velem a csodák. Kár is elmélkedni, mert nem ez a lényeg. No, nem most világosodtam ám meg hirtelen, sem nem lettem hirtelen bölcsebb, tán csak az a röpke ötven év, mit magam mögött hagytam, világított rá néhány fontos dologra. Mert, az igazán lényeges dolgokat, sosem mérik nagykanállal. Azokat egészen kicsi porciókban adagolják. Azért is tudnak örülni a kisgyermekek, minden apróságnak.
Aztán rájöttem, hogy a szárnyalás mellett meg kell tanuljam a földön járást és maradást is. Gyökeret kell vernem. Itt a földön. Olykor nehezebb, mint hinnéd. Főként azoknak, akik dobozba zárják szárnyaikat. Mert hogy sokan elteszik őket. Nehezebb napokra. Nehezebb napokra? Lehet még ettől is nehezebb? Bizony lehet. Aztán persze olyan is előfordul, hogy valakik a szebb napokra tartogatják gyönyörű tartozékaikat. Mert bizony egyszer hozzájuk tartoztak ezek a szépségek.
És, hogy lehet e a földön szárnyalni? Hmm… Megpróbáltam nem is egyszer. Volt, hogy egészen sokáig sikerült a levegőben maradnom, ám mindig akadt, aki visszarántott a földre. Biztosan jól tette. Nem mondom, nagyon is jól éreztem magam ott fent, csak közben elfelejtettem a föld dolgaival foglalkozni. Például a pénzkereset, a csekkek, a materiális felelősségvállalás dolgaival. Mert, hogy az nem az angyalkák dolga. De nem ám. Csak, hogy én nem vagyok angyal. Én, egy földön élő ember lennék, vagy valami ilyesmi. És akik a földre leszülettek, azoknak bizony meg kell tanulniuk az élet rögös talaján is helytállniuk.
Erre léteznek egész jó kis gyakorlatok. Meditálhatsz, hogy gyökeret verj, uppsz ez megint egy kis lazulás és álmodozás. Legalábbis nálam. Na, jó, szóval meditálhatsz, gyakorolhatsz mezítláb a kertben, hogy a talajjal érintkezésbe lépve, megtapasztald, mennyire bírod a földet. Aztán még ölelgetheted a terebélyes, vastag törzsű fákat.
Óh, én ezt a foglalatosságot nagyon szeretem. Rendesen bele tudok ám merülni. Így aztán bármennyire is a földi kapcsolódás a cél, elég hamar az égi szférákba repdesek újfent. Természetesen pénzt is kérhetsz a földi szolgálataidért, amelyekért igen sokat tanultál. Megkérheted az árát a tevékenységednek, tisztességesen. Az időnek, amit annak idején magadra, a tanulmányaid elsajátítására áldoztál, most pedig az idődre, amit másokra szánsz. Mindez arra ösztönözhet, hogy megtanuld, milyen az adok-kapok egyensúly. Mennyire vonz, vagy épp taszít téged az anyagi procedúra.
Egy biztos, ha itt akarsz élni a földön, muszáj belépni a körforgásba, mert ha nem teszed, előbb-utóbb elnyel a föld. Vagyis a rengeteg földi matéria. Én sokszor csak macerának hívom, mert számomra ez kissé macerás. Arra is rá kellett ébredjek, hogy az itteni létforma, nem olyan sima ügy, amilyennek jómagam, annak idején elképzeltem. Azért kaptuk a hátizsákot, hogy viseljük, hordjuk. Olykor megrakjuk kövekkel, olykor meg mások rakják nekünk tele.
Mi pedig hűségesen cipeljük terheinket. Mint, ha csak kötelező lenne. Pedig nem az. Simán kiszórhatjuk a kavicsokat, főként, ha azok időközben mázsányi szikladarabokká nőttek a hátunkon. Úgyis jönnek majd újabb kövek. Drágák, meg csiszolatlanok is, aztán lesznek homokkövek, ásványok, és olyanok is, amelyekkel rendre dolgunk van.
Mert, fel kell ismernünk, melyek a saját terheink, amelyeket akár meg is szerethetünk és idővel letehetjük őket, ha majd kellően elfáradtunk. Ám, épp így ideje elkülönítenünk a mások terheit, amelyeket nem a mi gerincünkre szabtak odafent. Mert, ha túl sok keménységet pakolunk fel magunkra, idő előtt elcsontosodunk. Megkeményedünk. Éa akkor, mi lesz így velünk? Hová fogjuk tudni visszacsatolni a szárnyainkat, amikor majd elővesszük a dobozból őket, hogy újra szárnyalhassunk?
Gyuri Bácsival mindig öröm találkozni, beszélgetni. Példaértékű életével, az élethez való hozzáállásával és szaktudásával, követendő minta számomra mindenképpen.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2020-01-21.
Van-e hatásos gyógytea fejfájásra, migrénre?
Fejfájás azonnali csillapítására nincs gyógynövény vagy gyógytea, azonban a migrénes fejfájás kiújulását rendszeres gyógyteázással meg tudjuk előzni. Gyuri bácsi a bükki füvesember most fejfájósoknak ad tanácsot. Mi pedig jó szívvel továbbadjuk nektek.
„Nekem nem szokott fájni a fejem, hála Istennek nem tudom, mi az, hogy fejfájás”. – hangzik el Gyuri Bácsi szájából, és én ezen egy cseppet sem csodálkozom, hiszen számomra ő az egészség és az egészséges élet megtestesítője. Legutóbbi bükkszentkereszti látogatásomnál épp az erdőből jövet találkoztunk és arcán jóízű mosollyal üdvözölt bennünket. Nincs fejfájás, nincs migrén, hiszen elmondása szerint a bükki füvesember sosem stresszel, egészségesen él, az erei tiszták és a csuklyásizma sem tokosodott be. Gyuri bácsi szerint ez utóbbi gyakran okozhat fejfájást, ám itt nem állunk meg, hiszen a megoldás fontosabb, ezért ajánl is rá rögtön valamit: pásztortáska tinktúrával kenegethetjük naponta kétszer, ezzel stimulálhatjuk az izom vérkeringését és segíthetjük a fejfájás múlását.
Gyógynövények közül egyetlen gyógynövényt említ, amely hatásos a migrénes fejfájás kezelésében, ez pedig egy igazi kincs, az őszi margitvirág. És bár virágzata hasonlít a kamilláéra, ne tévesszük vele össze! Az őszi margitvirág hatóanyagainak köszönhetően tágítja az ereket és nyugtató hatása van, rendszeres fogyasztásával ízületi fájdalmak és migrénes görcsök kialakulását egyaránt meg lehet előzni.
„Ez a legfontosabb gyógynövényünk a fejfájásrohamok kiújulásának megelőzésére. Hatását erősíthetjük görcsoldó gyógynövényekkel is, ilyen például a mezei kakukkfű, a réti palástfű vagy a borsmenta, illetve vértisztító, értágító hatású gyógynövényekkel, mint az orvosi veronika vagy a somkóró”– magyarázza a fejfájósoknak összeállított teakeverék hatását Gyuri Bácsi lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa, fitoterapeuta.
De hogyan is fogyasszuk a fejfájósok teáját?
Az Őszi margitvirágos teakeverékből a szokásos módon, egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel leforrázunk, 15 perc után leszűrjük.
Súlyosabb esetben napi egy, enyhébb eseteknél heti 2-3 csésze tea folyamatos fogyasztása ajánlott legalább fél évig. Napi 1 csészével korlátlan ideig iható. Hangsúlyozni kell, hogy az elkészített tea nem alkalmas migrénes-fejfájásos rohamok azonnali csillapítására! Itt is, mint majdnem minden gyógyterméknél előfordul ellenjavallat, hiszen az értágító hatás miatt körültekintően kell fogyasztani: terhesség, szoptatás alatt, erős vérhígító szedése mellett, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott.
Fontos: Bármilyen műtét előtt 2 héttel fokozatosan csökkenteni kell a tea fogyasztását.
Amit Gyuri Bácsiról dióhéjban tudni érdemes:
Szabó Gyuri bácsi, a legendás bükki füvesember neve összeforrt a gyógynövényes gyógyítással. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett bükkszentkereszti természetgyógyász tudását lányának, Lopes-Szabó Zsuzsának adta át, aki gyakorlott fitoterapeutaként viszi tovább a hagyományokat és vezeti a családi vállalkozást.
Az ellenőrzött minőségű gyógynövényekből, egyedi receptúra alapján készülő Györgytea termékek 63 darabos szortimentjében az egyedi-, a keverék-, és az élvezeti teák mellett megtalálhatók a gyógynövénykivonatok, a Babaváró csomag, ahogy az ismeretterjesztő könyvek, naptárak is. A cukorbetegség kezelésére összeállított Diabess teakeveréket 1999-ben a Magyar Szabadalmi Hivatal is bejegyezte, később az Országos Gyógyszerészeti Intézet „Diabess-Györgytea” néven gyógyhatású növényi készítményként törzskönyvezte.
A cég nagy hangsúlyt fektet a hagyományápolásra és az ismeretterjesztésre. A vezetett gyógynövényes túrákon és a Bükkszentkereszti Gyógynövénynapokon évente több ezren fordulnak meg, de az érdeklődés online térben is töretlen: a gyorgytea.hu és a diabess.hu évi látogatószáma meghaladja az 1,1 milliót, és az ingyenes Györgytea mobilapplikáció is több mint 56.000 felhasználóval büszkélkedhet.
És, hogy a természet kincseit hol tudjátok beszerezni?
A festői szépségű Bükkszentkereszten a Györgytea telephelyén és mintaboltjában, valamint a budapesti mintaboltban: 1054 Budapest, Bank utca 4.
Ahol bővebben és naprakészen informálódhattok:
Honlap és webshop: www.gyorgytea.hu sajto@gyorgytea.hu
Gyuri Bácsival mindig öröm találkozni, beszélgetni. Példaértékű életével, az élethez való hozzáállásával és szaktudásával, követendő minta számomra mindenképpen. A természethez és az emberekhez való viszonya, az éveken át megtartott szakmai és emberi alázata oly ritka ebben a világban, mint a tiszta forrásból gyűjtött fagyöngy. Megtiszteltetés, hogy ismerhetem!
Frenyó Krisztina
A Szabó Gyuri Bácsival készült rádióinterjúnkat itt hallgathatjátok meg:
Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd “eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2017-10-08.
Azzal kell kezdenem, hogy nem sérthetem meg senki személyiségjogait, sem a magánszféráját, így mindezt tiszteletben tartva írom a következő sorokat. Kérlek benneteket, ti is tartsátok tiszteletben. Számtalan levél, üzenet és kétségbeesett telefon érkezik hozzám egy jó ideje, melyre sokszor válaszolnék teljes őszinteségből, és mert kikivánkozik belőlem a nyers és az indulattal teli válasz, ám mégsem tehetem. Ez csupán egy álláspont lenne, egy vélemény, szubjektív. Az enyém. Nincs hozzá jogom. Nem tisztem vitatni testvérem álláspontját, döntését és az éppen aktuális élet és lélekhelyzetét. Kedves érdeklődők, kedves rajongók, kedves olvasók, mindezért nem tehetek mást, csak sokszor állok itt némán, és keresem a szavakat, amiket még elmondhatok, az üzenetet, amelyet még átadhatok nektek.
Ma ünnepeljük Ágnes negyvenedik születésnapját és eljött a napja, hogy kicsit kiírjam magamból, amit érzek. Mert fáj, és mert hiányzik a hangja, a személyisége, az az Ágnesvilág, melyet a “közelmúltban” képviselt. És, mert az írói szabadakarat megengedi, hogy írjak róla. Csupa Szeretettel! Ágnesről, ahogyan én látom. Másfelől, így talán egyfajta választ is adok nektek vele kapcsolatban. Csupán annyit, amennyit én is tudok, mert úgy érzem, hogy a tőletek kapott határtalan rajongás és tisztelet után, ennyi a minimum, amellyel valaki tartozik nektek. Egy válasz, egy üzenet, egy hír a nagy csendből, a lélek aljából. El kell, hogy mondjam: mérhetetlenül hiányzik, és nem csak a rádióból, a színpadról, és a hírek az új lemezei felől, hanem a hétköznapokból is. És bármily meglepő, úgy igazán nem tudok sokkal többet róla, vele kapcsolatban, mint ti. Talán ez a legszomorúbb az egészben. Valamikor ez más volt…
– Emlékszem, egyszer megállt az akkori munkahelyem előtt és lehívott a parkolóba, hogy azonnal mutatni akar valamit. Arra kért, hallgassak bele legújabb dalába és mondjak véleményt. Ez volt a “Kinek mondjam el” a készülő Déjá vu albumáról. Meghatottan és elmélyülve – abban a mennyei varázslatban – hallgattam meg a kocsiban.
Pár percre megállt az idő…megszűnt a lét, és nem létezett más csak a zene. Elismerve dícsértem és ösztökéltem, hogy az “Ahogy nem lehet” című dalát is mutassa meg a nagyvilágnak, – mert az bizony sokkal előbb megszületett, mint hinnétek…- és készítsen hozzá egy videoklipet, ám ez utóbbi, nem jött össze sajnos a mai napig sem. –
Maradjunk csak egy pillanatra az Ahogy nem lehetnél…Szerelmespárok találtak egymásra és bújtak össze erre a dallamra, míg milliónyi könny potyogott szemzugokból és keserves szakítások vígaszaként, egyfajta gyógyírhullámként söpört végig 2008-ban ez a kifejező zeneszám a Gömb című nagylemezről. Jómagam is sokat sírtam a lírai dallamvilág hallatán. Olyannyira szívhez szól, hogy míg hallgatom, szinte üvölt a fájdalom a sejtekben és mélységesen eltalál és pont ott, ahol szükség van rá. Felszakít, bekötöz, és emlékeztet. Ilyen ez a dal. A gyermekeim, akik akkor még kiskamaszok voltak, szintén lelkükbe zárták ezt az esszenciát, az “Ahogy nem lehet” érzést. Teljesen kortalan és időntúli…Ezért is szeretem ennyire.
Sokak hiányolják az élő verziót, velük együtt én is, épp ezért ide csupán a koncertfelvételből tudok beszúrni egy (amatőr -részlet-jelenetet ), de talán nektek ez is többet jelent a semminél.
Ágnes és én közöttem hét évnyi korkülönbség van és ez a hét év, az ő javára írható. Bűvös hetes, és bár kicsinek is már különleges volt, egyedi énekhanggal megáldva, nekünk mégsem tűnt fel akkoriban. Talán, mert alapjában egy sajátos család részesei voltunk, ahol a tehetséget valahogy másként értelmezték. Miután a legmeghatározóbb éveinket mégis külön töltöttük egymástól, így sok minden mozzanatról lemaradtam vele kapcsolatban. Aztán később, mikor újra egymásra találtunk, ő már nagyon korán elkezdett kitűnni a tömegből, és zenei karrierje villámsebesen ívelt felfelé, akár egy üstökös. Pillanatok alatt lett sztár, sokszor megközelíthetetlen volt még számunkra is, no nem mert nagyképűséggel élte volna meg a korán jött sikert, inkább, csak mert maximalistaként próbált helytállni mind szakmai, mind magán téren és a szűkre szabott időbe, a családi dolgok olykor már nem fértek bele. Visszagondolva eddigi életpályájára, ez teljesen érthető.
A Message zenekarban töltött aktív évek után, Ágnes Vanillaként, majd Ágnesként robbant be a köztudatba és a zenei életbe. Sikert, sikerre halmozott, ám ott legbelül mindig valami igazira, tartalmasabb értékre törekedett és ezért mindent meg is tett, amit tehetett.
Valami nagyot és maradandót akart létrehozni és ezt hamarosan a valóságban is megteremtette. A József Attila lemezei után a Radnóti albumokkal már tarolt. Olyasmi született meg általa, amely keveseknek sikerült eddig kis hazánkban. Az addig unottan hallgatott és félredobott kötetek megelevenedtek és divatba jött az irodalom. Az általános és a középiskolákban is felrobbant a kulturális érdeklődés, és ezáltal József Attila és az ő búskomor, illetve kevésbé ismert versei is újjászületettek. A Radnóti dupla album, már csak hab volt a tortán. Itt olyasmihez nyúlt, amihez bármelyikünk félve, vagy sehogyan sem mert volna hozzáérni. Ágnes mégis oly érzékenyen, alázattal és tisztelettel érintette a fájdalmas és keserves rímeket, hogy a csilingelő dallamok és a különleges figyelemmel kiválasztott hangszerelés mivoltából egy új legenda kelt életre a költészet elfelejtett mezein.
Ágnes a zene mellett sok minden mást is szeretett és míg biztosan nagy öröm volt számára a színpadra lépni, ám legalább olyan megkönnyebbülés lehetett lejönni is onnan. Minden testvéremmel mások vagyunk, ám sokakkal van egy közös tulajdonság bennünk. Ha egyszer szívből elkezdünk valamit, és abban valóban teljes szívből benne vagyunk, azt a lehető legjobban szeretnénk végigcsinálni. Sokszor ez megalkuvással és sok lemondással jár. Párhuzamként csak magamat tudom megemlíteni: Amikor testestül-lelkestül benne vagyok egy cikkben, amikor az írásom szívből indíttatik, akkor nem létezik számomra más. Szólhat a csengő, gyűlhet a mosatlan, kereshet bárki, nem hallok, nem látok. Olyankor csak a történetnek élek. És amikkor befejezem, akkor a nagy sóhajjal valami más is kiszáll belőlem. Olyan ez, mintha meghalna bennem valami. Aztán persze újra töltődik, de kitudja meddig alszik ezután…
Ágnes húgomnál is ilyesmi lehetett, nem tudhatom, mert a mély érzéseiről és az ő kis titkairól sosem beszélt. Ő a megtestesült magány és a társaság középpontja is egyben. Épp mikor melyik oldalon áll, vagy ahogy érzi, sok mindentől függ. Így van ez napjainkban is. Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd “eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az. Egy biztos, ő egy mérhetetlenül szenzitív lélek, érzékenyebb és kiismerhetetlenebb, mint bárki, akit ismerek, és talán ebben rejlik a különleges művészi játéka is, egyedisége és kibogózhatatlansága.
A zenén és a szövegíráson kívül sok minden más is létezik, és a szabadság, a természet szeretete, a vidék tisztelete és az igazság keresése Ágnesnek ugyanúgy nagyon fontos. Ennél már csak az ő hite az, ami minden mást felülír. És ha ebbe a hitvilágba nem fér most bele, hogy előjöjjön és újra énekeljen, ezt el kell fogadnunk tisztelettel még akkor is, ha szörnyen fáj a hiánya. Akkor is, ha keressük a miérteket és a válaszokat. Akkor is ha értetlenül állunk a nagy csend hallatán. Nem tudhatjuk mi van ott legbelül, én sem tudhatom. Sajnálom. Egyet tehetünk mindannyian, reménykedhetünk, hogy egyszer felébred és újra megörvendeztet bennünket azzal a csodával, amely belőle árad. Azzal a hanggal, amely már eddig is elvarázsolt kicsiket és nagyokat egyaránt. Addig pedig, hallgatjuk a dalait és töltődünk. Talán, így sikerül …
Van még remény! Amíg ragaszkodunk az elveinkhez, – nem összekeverendő a berögzült hitrendszerekkel – megtartva az alapvető jóságunkat, míg észre tudjuk venni a szépet, és van bennünk erkölcsi tartás, addig nincs veszve semmi
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2017-08-14.
Zakatol a világ, egyre csak instantosodik, lassan végleg a robotok, számok és jelvények korát éljük. Kihalófélben az a generáció, amelynek még igazán voltak elvei, akiket még erkölcstanra is tanítottak az iskolában és akik előre engedték a hölgyeket a mozgólépcsőnél. Tisztelet az öregek iránt, az ünnep dicsérete és a család lényegi fontossága, netán szerelmen alapuló, érdekmentes házasság. Múló közhelyek? Vannak még csodák, létezik még vasárnapi ebéd, és a Szeretet, jár – e még felétek mostanában? Mit ér a jóság, ér – e valamit egyáltalán és kellesz – e valakinek a mai világban, ha vannak még elveid?
Sokat gondolkodtam a fenti kérdéseken, ahogy jártam – keltem az országban a közelmúltban, vagy ha csak kidugtam az orrom a házikónkból és elindultam a környéken. Rohanó embereket láttam, akik annyira sietnek, hogy köszönni is elfelejtenek, lesütött szemekkel és fülükbe dugókkal szaladnak ki tudja hová. Talán attól félnek, lekésnek valamiről…de ugyan miről? Tizenévesek gördeszkákon és elektromos rollereken, meg valami kétkerekű kütyükön száguldoznak az utakon, úgy kell elugrani előlük, mert sokuk “látássérült és halláskárosult”, azaz: sem nem látnak, sem nem hallanak. Itt tartunk. De hol is?
Hatalmas utat tört a technika magának és kapóra jött ez minden feltörekvő kisembernek, okos-telefonok, villogó, beszélő és gondolkodó szerkentyűk mögé bújhatnak, nem kell gondolkodniuk, nem kell beszélgetniük, sőt személyesen ismerkedniük sem, hiszen a csodarobotok ezt is megoldják helyettük. Ellustult a világ, a sarki boltba is legtöbbször autóval jár, már az akinek van ilyenje. És akkor nézzünk tovább, lássunk túl az orrunknál. Munkahely. Tessék, jól hallottam? Munkahely? Van még ilyen intézmény? Két kezemen meg tudom számolni az ismerősi körömben, hogy kinek van mondjuk egy évnél régebbi bejelentett munkaviszonya, ahol valóban annyit visz haza hó végén, amennyi a papíron áll. Olyan sok a munkanélküli, – mert, hogy ebből a halmazból, plakátok ide vagy oda, tömegesen akad ám az országban – hogy egy a bólogatni elfelejtő, vagy véleményt kinyilvánító munkatárs helyett, azon nyomban tízet kapni fele árért.
Elmúlt a diplomák, szakképzett és tanult emberek kora, végetért a tapasztalat és a szakértelem fontossága, nem becsülendő a korosodó, valamihez még valóban értő 40-es, 50-es korosztály. A mai felállás szerint, nyíltan kimondhatjuk: “vér – ciki”, ha egy 40-es nő még munkát mer keresni abban a kategóriában, ahol a huszonévesek viszik el a pálmát, és szinte totál kilátástalan, ha a szakmájában, a saját területén szeretne elhelyezkedni. Nem csoda, hogy pályát módosítva megugrott a life coach – ok és a trénerek száma, és vállalkozni kényszerül a lakosság nagy része, az a szelete a tortának, akinek még jutott egy kis hab, mert ahol lecsurgott a tejszín, ott már a vállalkozás is luxuskategória.
Félreértés ne essék, ez itt nem a magyar kesergő, ez a nagy magyar valóság napjainkban. És igen, ettől még szép az élet, mert szebbé teszem és süt a nap, mert a fény felé fordítom az arcom és természetesen pozitív gondolatok hajtanak és visznek előre, mert a hiányérzet és a negatív indulatok sosem vezetnek jó irányba. Kérlek szépen kedves olvasóm, értsd meg végre, nem károgni, fanyalogni kell, de a szemüvegeket most már tessék megtörölgetni, mert nem árt, ha tisztán látunk és letörölgetjük fejünkről azt a rengeteg homokszemet, amit évekig a lyukba dugva felszedegettünk.
Érdemes meglátni a jót, és valahogy megpróbálni jónak maradnunk ebben a világban, még akkor is, ha rettenetesen nehéz és legszívesebben jól megfejelnénk valakit. Amikor valaki a környezetünkben káromkodva, trágár szavakkal illeti a szüleit, netán erőszakot alkalmaz gyermeke, felesége, embertársa, vagy kutyája iránt, kötelességünk közbelépni, így – vagy úgy. Míg mi is szemellenzővel, füldugóval közlekedünk, hogyan is várhatnánk el a felnövekvő nemzedéktől, hogy másként tegyen? Amíg nem tesszük le a mobiltelefont az ebédlőasztalnál, még ha olyan nagyon kísért is a Facebook és az Instagramm hírfolyama, addig ne reméljünk szebb jövőt. Legyünk mi magunk a követendő példa, az a beszédes és érdeklődő ember, akinek társaságában gyémánttá válnak a kavicsszavak, és akinek léptei nyomán virágok nyílnak az úton. Olyanok legyünk, aki mellett beszélni kezdenek az eddig némaságra ítéltetettek, és még a ,,halláskárosultak” füleiből is kipotyognak a füldugaszok.
Van még remény! Amíg ragaszkodunk az elveinkhez, – nem összekeverendő a berögzült hitrendszerekkel – megtartva az alapvető jóságunkat, míg észre tudjuk venni a szépet, és van bennünk erkölcsi tartás, addig nincs veszve semmi. Van egy ki nem mondott törvény, amely szerint próbálok élni, íme: “Ha csak egyetlen egy ember él a földön, aki hisz benned, ha már mindenki elfordítja a fejét és letér a helyesnek vélt útról, holmi instant jólét és múlandó bőség reményében, te akkor is maradj meg a jóság útján, és állj ki az elveid mellett. Ne félj, hogy elbizonytalanodsz majd, a szíved úgyis tudni fogja, amikor meginogsz.”
Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-12-01.
Emlékszem, azon a télen szorosan odatapadtam az ablakhoz, orromat az üveghez nyomva kis leheletkarikákat rajzoltam órákon át. Elvoltam, csak úgy voltam. Néztem, ahogy esik odakint. Nagy hó volt, tudjátok afféle porcukortakarós, pihe-puha, mégis olyan, amely alatt ropogósan nyikorog a csizma. Kíváncsian lestem, hátha megpillantok egy őzet, vagy egy kis nyulat iszkolni a fák között, ám mindhiába, csend volt. Akkoriban nem szerettem a csendet. Az volt a jó, amikor megtelt a ház, jöttek nagyapáék és sürgött – forgott a család, szerettem ahogy a fazékban rotyog a leves, a tepsiben kacsa sül és a hókiflik is szépen sorakoznak a tálcán. Apám méltóságteljesen foglalt helyet a karosszékében és kérte a jól megérdemelt kávéját. Kardamom és szegfűszeg illat szállt a levegőben…
Emlékezem, visszatekintek….. mert olyan jó tűnődni, pedig már hosszú évek teltek el azóta, olyan öreg lett a lét, mint az országút, tán még öregebb is. Most is az ablakhoz tapasztom az orrom, ha épp úgy tartja kedvem és előidézem a régi karácsonyokat. ” Vaskos, kövérré duzzadt hópelyhek hullottak mindenütt körös körül az égből és én ezt a ruháját annyira szerettem a télnek. Amikor beköszöntött az Advent, alig vártam, hogy meggyújthassuk az első gyertyát és énekelhessünk együtt a többiekkel.
Tudtam, hogy megjönnek nemsokára nagyapáék és majd csilingelő dallamok csendülnek fel a lemezjátszó korongján. Hangos volt a város, zsibogott, kacagott a zajtól, ám én mégis jobban szerettem a vidék muzsikáját, az valahogy olyan emberibbnek tűnt. Megérkeztek az első csomagok a falusi rokonoktól és a papírdobozokban gondosan eltett sajtos rudak és linzerek is felkerültek a kamrapolcra az almák közé. Micsoda illat szállt délidőben a konyha felől, amikor hazajöttünk az iskolából.
Kedvenc napom a kedd volt, ilyenkor Édesanyám és a nagyi rendre palacsintát sütött. Imádtam! Apa dolgozott, sokat, utazott és amikor hazajött a messzi tájakról, fáradtan, ám kedves mosollyal az arcán mindig elmondott egy mesét még elalvás előtt, rendszerint a távoli Keletről, és annak minden izgalmáról. Vártam az ilyen estéket, tudtam, hogy újra együtt leszünk, összekuckózunk és nem bánthat senki minket. Azt is szerettem, ahogyan előkerül az öreg tölgyfa komódból a sós – mogyoró, kesudió és valami finom csokoládé is, aztán apa meggyújt egy füstölőpálcikát, és mi a kellemesen fanyar illatba burkolózva, később elalszunk. A reggelek is békésebbek voltak az évnek ebben a szakaszában, mintha kicsit minden egyszerre lassult volna le és gyorsult volna fel. Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk. Angyalkát is rajzolhattunk, de csak ha a hóbiztos overall és a meleg sapka, kesztyű rajtunk volt.
” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-11-16.
“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos / A szív szava
Pár napja történt, amikor is egy különleges ÖNGYÓGYÍTÓ délutánon vehettem részt, és újra átérezhettem a Szeretet erőteljes jelenlétét. Az Érthetően az Egészségért Alapítvány szervezésének hála, testközelből hallgathattam ProfesszorDr. Papp Lajos, Novák Csaba életmód tanácsadó és Varga Tibor meditációs mester lélegzetelállító és lenyűgöző előadását a gyógyításról, a szabad gondolatokról és az öngyógyítás szentháromságáról. Elhangoztak mondatok, amelyek azóta is “gondolkodásra késztetik a szívemet”, mert itt legbelül hangosan kiabálnak: Nincs tudatosság nélküli érkezés, és csak a test-lélek-szellem egysége hozhat valódi változást, igaz gyógyulást az életünkben és nem mindegy az sem, mi történik az utolsó öt percben, no és, hogy utána mi lesz velünk…
“900! Jó napom volt, a főnök megdicsért, – az életet nem érdekli, von egyet a vállán, már csak 899. Rossz napom volt, már megint úgy nézett rám… – már csak 898. Beáztunk, sok a fizetnivalónk, vagy épp megnyertük a lottó ötöst? – Megint von egyet a vállán, és már csak 897. Az idő az nem megy, az jön, az élet ami megy.” Novák Csaba
Szívembe mart a felismerés, hogy mindaz, amiket Novák Csabán keresztül hallok, – és bizony nem elsőre – nyomot hagy bennem újra. Az a kérdés, hogy tanulok e belőlük, és használom e majd az itt hallottakat akkor is, amikor hazatérek s újra munkához kezdek, vagy épp amikor összeszólalkozom valakivel, vagy még mielőtt megtörténne a vita. Számolok e magamban, és gondolok e, a 900 -ra majd akkor is? Csaba gondolataiból kiderült, hogy minket embereket az zavar, ami mellett döntünk, hogy majd zavarni fog bennünket. Tudatos döntés, mint hogy az is, amikor megjelentünk ezen a napon, itt ebben a teremben és valamiért úgy döntöttünk, hogy ezt az eső-áztatta délutánt itt töltjük. Jöttünk, mert valami dolgunk van itt, valakikkel találkoznunk kellett, valamit meg kellett hallanunk, de senki más nem lehet itt helyettünk, magunk érkeztünk.
“Megbántanak, vagy megbántódsz? Nem mindegy. Ez egy nagy csapda, ám a szabadsággal az akarattal, a szabad akarattal MINDENT megváltoztathatunk, a reagálásaink helyett inkább lépjünk hátrébb és legyünk tudatosak.” Novák Csaba
Csaba, a sok más fontos teendője mellett, többek között a szokásrendszereket vizsgálja, nálunk mi a helyzet, mi vajon megvizsgáltuk e már a szokásainkat, és mennyi is van pontosan? Hihetetlen számokat hallottunk, és valóban megannyi szokást hozunk-viszünk, cipelünk magunkkal, rengetegre nem is lenne szükségünk, sőt…A berögzült szokásainkat, egyenként felválthatjuk hasznos, jó szokásokra, és így szép lassan, no persze napi gyakorlással, életünk részévé válnak. Valóban meg akarunk gyógyulni? És teszünk is érte? Valóban? Csak mi magunk tehetünk elsőként magunkért bármit is, akármit, valamit. És, hogy motiváltak vagyunk e benne, először is mi motivál bennünket egyáltalán? Minden pillanatban azt tesszük, ami motivál bennünket, amikor panaszkodunk, és betegnek kiáltjuk ki magunkat, akkor abban vagyunk motiváltak, és így tovább.
” Például amikor egy hölgyet megdicsérek , hogy milyen szép a haja, egyből a füle mögé simítja a frizuráját és azt mondja, – á ez a tincs még nem tökéletes, vagy amikor mondom a másiknak, hogy milyen jó a pulóvere, ő rögtön egy – á, ez csak turkálós – mondattal lerombolja. Puff neki…” Novák Csaba
Novák Csaba életmód tanácsaiból azt is megtudhattuk, hogy ha a tapasztalatainkat nem bontjuk ki, azok nem érnek semmit, mint ahogyan az a tudás, felhalmozott tanulás, amelyet azután nem használunk semmire, éppúgy felesleges időpazarlás az életünkből. Az interaktív délután során hallhattunk még a jel, rutin, jutalom hármasról és a bűvös 900-ról is , a dicséretekről, amit azon nyomban lerombolunk egy kitérő mondattal. A tudatos és a számtalan nem tudatos döntéseinkről is hallhattunk, és rádöbbentettek a szavak bennünket, hogy a félek és a tudom, hogy félek kijelentés között óriási különbség van. Ha tudjuk, hogy félünk, akkor van esélyünk. Szó esett még a SZERETETRŐL, mellyel ha elkésünk, akkor igazán nagy a baj. És sokat beszélt Csaba még a megbocsájtásról, mert enélkül nincs boldogság a földön és azután sem, akár hiszünk benne, akár nem. Megbocsájtás nélkül, nem lehetünk boldogok. Kiégés? Igen, van ez a szó, ez az állapot, és ezen is mi változtathatunk egyedül igazán, esetleges segítséggel, ha erre van szükségünk. Igen, előfordul az a helyzet, amikor külső segítségre van szükségünk átmenetileg, de a gyökeres változást, csakis mi magunk hozhatjuk meg.
“Ha már csak öt perced lesz hátra a 900-ból, mit mondasz majd? Megbocsájtasz végre, vagy akkor is nyomod majd a – ez úgy nézett rám akkor – szöveget? Ne feledd, már csak 4 perc…az idő jön, az élet ami megy…már csak 3. ” Novák Csaba
Csabának haza kellett szaladnia az előadás után azonnal, mert ázott az otthonuk, ám mint mondta, ez a 900 – at egy cseppet sem érdekli. A döbbenetes gondolatok után, Varga Tibor buddhista tanító előadása következett, amely egy újabb lélekemlő állomásként lépett elő a – kinek egyszerűbbnek, kinek nehezebbnek tűnő – fejlődési utunk során.
” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor
Tibort rég óta ismerem és tapasztalom, hogy ő bár “nem gyógyít”, ám a közelében mégis gyógyulnak az emberek. Már pusztán a jelenléte is nyugalmat kölcsönöz és egy megmagyarázhatatlan boldogságenergiával tölti fel azt, aki a közelébe kerül. Engem szó szerint megszédített a beszélgetésünk közben, le is kellett ülnöm, viccet félretéve, van egy kisugárzása. 🙂 Varga Tibor bemutatkozása után így szólt hozzánk: – Vannak bizonyos feltételek, amelyeknek össze kell állniuk , és úgy néz ki, nálatok ez megtörtént, hiszen itt vagytok. Képesnek kell lenni arra, hogy a változásért tegyünk valamit, és ti eljöttetek, azaz képesek vagytok változtatni, és már azt is tudjátok, hogy minden tudás csak annyit ér, amennyit használunk belőle. Tudjátok mi kell a boldogsághoz? – intézte hozzánk kérdését a tanító. Mi meg válaszoltunk, ki így, ki úgy. Szabadság, egészség, pénz és még soroltuk egymás után tömegével. Tibor azután így folytatta: Az a baj, hogy feltételeket szabtok a boldogsághoz, pedig a boldogság nem ezeken a dolgokon múlik. 100 % -osan nem tudtok hatást gyakorolni sem az egészségetekre, sem az anyagi helyzetetekre, sem másra ebben az életben. A boldogság, az egy tudatállapot. Csak az öntudatos ember tud elégedett lenni. És, hogy miként lehet ezt a tudatosságot elérni? Rengeteg gyakorlással, és megígérem, nem lesz könnyű, de csodálatos érzés, ha csak a közelébe kerültök.
“Beteggé csak a test válhat, a lélek megtorpan, ha a test beteggé válik.” Varga Tibor
Beszéljünk a tudatosságról és az egészségről, szót ejthetünk a betegségtudatról is és témát érintve a halál, mint olyan, sem lesz kivétel. – folytatta Tibor az izgalmas gondolatébresztőt. Hogy is van ez? A tudatos ember nehezebben betegszik meg, egyszerűen azért, mert egészségesebben él. Példának okáért, ha egy érszűkületes, cukorbajos ember a folyosón állva, fél lábbal cigarettázik, akkor ne csodálkozzon, ha hamarosan a másik lábát is elveszíti. Beteggé csak a test válhat, és a lélek megtorpan, amikor a test beteggé válik. Tudjátok ki a legnagyobb tanító? – kérdezett tovább bennünket Tibor. A Halál, az bizony a legnagyobb tanító, és igenis létezik a halál pokla, már ha hisztek benne, ha nem, én tudom! A halál utáni állapotról beszélek és arról az utolsó 5 percről, amit még itt töltesz a földi létben. Na, akkor derül ki, hogy számodra a pokol vagy a mennyország az az utolsó pár pillanat. Ezért is fontos, hogy egészségtudatosan éljetek, mert a tudatos élet után, egy tudatos és egészséges halált hallhatsz, és egy egészséges, fejlett tudatállapotba kerülhetsz. Egyszóval, nem mindegy.
“A tudatosságunk, az egy mindennapi tudatállapot, például amikor jól érzem magam a bőrömben, akkor tudatos vagyok, megfigyelem magam, és azt tanácsolom, ti is tegyétek ezt.” Varga Tibor
A megfigyelésre számos gyakorlat áll rendelkezésünkre, a legalapvetőbb egyszerű feladattól a bonyolultakig. Kicsiben érdemes kezdeni és bárhogyan is alakul a napunk, szánjunk legalább 5 percet magunkra, amikor elvonulva, csendben tudatosak lehetünk. Nagyszerű pillanatokat élhetünk meg mosogatás, aprítás, vagy éppen zuhanyozás közben. Ilyenkor általában nem zavarhatnak meg bennünket és megfigyelhetjük magunkat és a mozdulatainkat is alaposabban. Beszéljünk a pénzről is? Naná! – hangzott el Tibor ajkáról a mondat, majd beavatott bennünket a Szatipatthána titkaiba. A szatipatthána páli szó, amely a buddhizmusban a tudatosság alapját vagy az éberség alapzatait jelenti. A fogalom elnevezése szanszkrit nyelven szmrtjupaszthána, kínai fordítása ‘tudatosság-hely’ (念處). -a szerk.- Az éberség állapotába rendszeres meditáció során lehet eljutni, ehhez igen nagy kitartás, sok-sok lemondás és meglehetősen hosszú évek kellenek. Tibort hallgatva egyfajta különleges tudatállapotba kerültünk, bár bizonyosan többen többféleképpen éltük meg mindezt. Ezután, Tibor, Eckhart Tolle gondolataiból idézett, és később is igen elgondolkodtató mondatok hangzottak el a teremben. Megtudhattuk, hogyan születik a gondolat, és honnan ered maga a szó, majd a tudatos figyelem energiára terelődött az előadás, később a fogadalmakról, a tiszta beszédről, a hazugságról és a hűségről is szó esett. Nehéz lenne itt részletesen leírni mindezt, mert úgysem tudnám visszaadni olyan élénken és magával ragadóan, ahogy azt a jelenlét kínálta. A jó hír az, hogy kedves olvasó, te is hozzájuthatsz ezen értékes információkhoz, ha érzed a hívást és nyitott vagy a tudatos jelenlétre.
“A panaszkodás az „ami van” el nem fogadása. Ez a viselkedés egy nem tudatosított negatív töltetet hordoz magában. Amikor panaszkodsz, áldozattá válsz. De amikor arról beszélsz, hogy mi történik veled, anélkül, hogy áldozatot csinálnál magadból, akkor a te kezedben van az irányítás. Változtass a helyzeten, ha szükséges vagy lehetséges; lépj ki a helyzetből vagy fogadd el. Bármi más őrültség.” Eckhart Tolle
Egyre fogyott a levegő körülöttünk, talán túl sok volt az energia, vagy csak kevés a kávé, ám egy rövid kis szünet és oxigéntöltet után megérkezett Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész köreinkbe és felcsendültek a szív szavai. Volt szerencsém eddig már több-ízben beszélgetni a professzor úrral, ám a mostani előadása is azt bizonyítja, mindig tud újat mondani, és mindig gyönyörűen teszi mindezt. Szavaiból megismerhettük a háromlábú szék metaforáját, mégpedig, hogy négylábú társaival szemben ez a fajta, az egyenetlen talajon is megáll, ám a lábak stabilitása nagyon fontos. Ez a 3 láb, a Test, Lélek, Szellem. Csak a hangsúlyok mások a test-lélek-szellem gyógyítóinál.
“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos
Dr. Papp Lajos hosszan beszélt a magyar nyelv és úgy általában a nyelv szépségéről, a Károli fordításról és a szavak oly gyakori félreértelmezéséről, melyből óriási másképp-gondolások születtek. Itt a “Miatyánk ima” is szóba került, mégpedig a ,,Ne vígy minket kísértésbe” mondat. Mint hallhattuk, a csángók példának okáért a Légy velünk a kísértésben változatát használják a fordításoknak és ha mélyebben belegondolunk, vajon az Isten hogyan is vihetne minket kísértésbe? A sátán az, aki kísért. A közeli Szent Márton nap kapcsán, hosszas történet fültanúi lehettünk az akaratán kívül püspökké szentelt Mártonról, arról a A római császár katonájaként szolgáló Mártonról, aki a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról pedig még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, ám ő, ódzkodva mindennemű ünnepléstől és dicsérettől, elbújt a libák közé, ám a libák gágogásukkal elárulták őt. Innentől már nem menekülhetett a püspökké szentelés ceremóniájától.
“Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla : Égi Adomány. ” Tatiosz
Tatioszt és régi nagy eleinket idézve, a professzor úr beszélt a racionalitásról és a lélekről külön- külön, mert mint megtudtuk, a kettőt nem lehet egy lapon emlegetni. A bölcsességekre hagyatkozván, és az írást, no meg az írástudókat ismerve arra is fény derült, hogy annak idején a racionális gondolkodást az agyba, míg a tudást a szívbe helyezték. Több száz évvel ezelőttről van szó. Az ékesen szóló professzor úr szavai átszelték a termet és utat törtek maguknak a szaporán lüktető szívekben, legalábbis az enyémben mindenképp. A gondolatok csak úgy cikáztak körülöttünk, és a vakító fehér fény bántotta némelyikünk szemét, és aztán az is kiderült az elektromosság kapcsán, hogy ha a XVII. századból most ide ültetnének egy embert közénk, akkor kisvártatva, úgy harminc percen belül meghalna elektroszmogban. Ki is próbáltuk a professzor úr tanácsára, hogy milyen az, amikor leoltjuk a villanyt és lám, a vakító neonfény szüneteltetése ellenére is tisztán láttuk egymást, sőt…
“És, hogy mi a Csoda? Nincsenek csodakütyük, az emberek, az élet az maga a csoda! “Papp Lajos
Amiről még hallhattunk a délután hátralévő részében az felért egy újabb csodakurzussal, hiszen a Csodáról, az Életről és a Halálról rengeteget tanulhattunk ezen a napon, éppúgy, mint az egyetemen a diákok, és bevallom ez önmagában csodálatos érzés. Miként az eladáson elhangzott, a tudás ugyanolyan értékkel bír, mint akár a milliárdok. Akinek sok pénze van, sok mindent megtehet, ha sokat tud valaki, akár sok embert be is tud csapni. Ilyenek voltak például a papok, akik ismerték a csillagok járását, és manipulálták az embereket. A tudás érték, a tudás bennünk van, nem véletlenül kezdenek egyetemi tanulmányokba hatvan éves emberek Amerikában. A professzor úr György Lászlótól idézett egy verssort és arról beszélt, hogy mi emberek teremthetnénk egy sokkal szebb világot, hiszen a világ maga a Csoda, élhetnénk a tudással, meggyógyulhatnánk, de mi inkább meghalunk.
“Fura szerzet az ember teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb…”
(György László)
Egy rövid levegővétel és egy kis szusszanásnyi szünet után így folytatta előadását Prof. Dr. Papp Lajos: – Amikor, annak idején 1976-ban először beléptem a műtőbe, én csodát láttam. Elsőként lehűtötték 20 -22 fokra a testet, majd a szív hőfokát 1-2 fokra csökkentették és a kettévágott embert összerakták ott előttem, ez maga a Csoda! Aztán 1978-tól már nem csodát, hanem bizonytalan halált láttam. Rengeteget operáltunk, egy csapatot irányítottam és naponta küzdöttünk életekért. Voltak, sokan, akik túlélték a szívműtéteket, és voltak, sokan, akik meghaltak a műtőasztalon. A kérdéseket folyton feltettem magamnak és aztán később a kollégáimnak is, mi lehet a hiba? Korszerű gépeket használunk, fantasztikus szaktudással bíró orvosaink vannak, steril körülményeket biztosítunk, de akkor mi lehet a hiba? Bennünk nem lehet hiba? Önök szerint mi volt a kollégák válasza? A betegben lehet a hiba, de bennünk nem. Elgondolkodtató. Engem mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés később sem. Amikor túl sokat gondolkodtam ezen, és hangot adtam a gondolataimnak, az már nem tetszett a feletteseimnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy 49 ember halálát okoztam közvetlenül, és 300 ember halála terheli a lelkemet. Nyolc éve letettem a szikét és az állami operálásokban, gyógyításban nem veszek részt. Minden döntés az enyém volt, minden felelősség az enyém, nincs megosztott felelősség. Az emberi tudás még részekben sem közelíti meg az Isteni Tudást. –
Nil Nocere / Soha ne árts
Megrendítő vallomások, figyelmet lebilincselő, és gondolatébresztő beszámolók következtek a professzor úr tolmácsolásában. Kaptunk egy kis ízelítőt Ady Endre verseiből, egy kisebb felolvasást Hamvas Béla könyvéből, és Papp Lajos úr Gyógyító gondolataiba is betekintést nyerhettünk.
“Ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!” Ady Endre
“Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán. ” Simon András
A “csend gondolatok” után, a professzor úr javaslatára, mi is egy percnyi néma csendet ajándékoztunk egymásnak. Lehunyt szemmel hagytuk, hogy átjárjon bennünket a béke hangtalansága. Mert vannak dolgok, melyekhez nem kellenek szavak, és vannak azok, melyekhez sokkal inkább csendre van szükségünk. Hálás szívvel tértem haza a hétvégi Öngyógyító Délutánról, A lélekemelő programra éhesen érkeztem, ám a nap végére mindhárom síkon csillapodott az éhségem és remélem sokunknak még, akik, ott lehettünk ebben a magasztos emelkedésben. Három fantasztikus ember tanításaiban részesülhettünk, és én, a magam nevében ki merem jelenteni, hogy sokat gyógyultam a Szeretet jelenlétében, mely érezhetően magához ölelt azon az esős délutánon.
Erdős Juci, a Plus Size photography megálmodója, létrehozója és HITELES háziasszonya! Aki nem hiszi, járjon utána, de mielőbb!
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-06-17.
Milyen az, amikor rosszkedvűen sétálgatsz a városban, orrodat lógatva, esőt szidva, a meleget bántva, megvan? Mindeközben mosolyoghatnál és akár boldogan, megelégedve tölthetnéd a mindennapjaidat a saját, szeretett bőrödben. Hogyan? Például úgy, ahogy Erdős Juci teszi ezt nap, mint nap. Fényképez, festeget, kacarászik, alkot, és mindezt szerelemből teszi, a Boldogság jegyében. No persze nem volt ez mindig így, akadtak Juci életében is nehezebb napok, ám egy napsütötte délelőttön lehullott a lepel a nagy titokról, és mi most meg is osztjuk veletek mindazt, amit a Plus Size photography -ról, a nyanyákról, a nevetésről, a méretekről és az elfogadásról hallottunk. Tanulságos és vidám napot tölthettünk el Erdős Juci társaságában. Személy szerint, jómagam is modellnek álltam egy – két kattintás erejéig. Hálás köszönet érte! Fogadjátok tőlünk szeretettel ezt a beszélgetést, és olvasás közben érezzétek, ahogy Juci ajkán, mosolyogva táncra perdülnek a szavak. 🙂
F. K: – A Plus Size, mára már egy fogalommá nőtte ki magát, és Juci, te a Plus Size photography tulajdonosaként sokat tudsz mesélni erről a témáról. Kérlek avass be minket, mit is jelent ez a kifejezés, honnan jött az ötlet, hogy el kezd fotózni a Plus Size kategóriát? Egyáltalán honnan kezdődik ez a ” méret “? Kik járnak hozzád leginkább?
E. J: – Hogy miként és miért vágtam bele? Tudod az a tipikus utolsó csepp volt a pohárban, amikor is visszahallottam egy megjegyzést, hogy egy fiú milyen szavakkal illetett engem és mit is gondol rólam valójában. Elegem lett abból, hogy mindenki aszerint ítél meg és zár skatulyába, hogy én vagyok a dundi lány. Előbb tudják ezt, és sorolnak be egy alkati halmazba, mint, hogy a nevemet megtudnák. Végül is hálás vagyok ennek a srácnak, hiszen az ő ítélkezése indította el bennem ezt a gondolatot, amely mára a Plus Size photography – vá nőtte ki magát. Végiggondoltam az egész addigi életemet, és kitaláltam, hogy elérkezett az ideje, hogy a felgyülemlett kis sérelmeimet átkonvertáljam valamiféle előnnyé. Fogalmam sem volt, hogy sikeres lesz e az ötlet, de gondoltam, ha már van citromom, legalább készítsek belőle egy jó limonádét és megtettem.
A fotón: Franczen Bea
Elindultam, bár akkor még nem tudtam hogyan kezdjem, de napokkal később jött az ötlet, hogy ha már itt a kezemben szó szerint a lehetőség, mégpedig a fényképezőgépem személyében, akkor miért ne fotózhatnék e témában. Miután tizenéve folyamatosan fotóztam, és természetesen nem magamat akartam fényképezgetni, így kitaláltam, hogy a molett hölgyek lesznek azok, akiknek meghirdetem a fotózást kifejezetten plus size kategóriában, és így is lett.
A fotón: Báthory Patrícia
Amikor a saját privát oldalamon meghirdettem, hogy 42- es ruhamérettől lehet jelentkezni az új projektemre hölgyeknek, korhatár nélkül, akkor minden képzeletemet felülmúlva izzottak a telefonvonalak, csak úgy kapkodtam a fejem, rengetegen megosztották, és még annál is többen jelentkeztek a fotózásra. Kiválasztottam tíz hölgyet, akik modellt álltak nekem, és a fotókért cserébe, ők lettek a referencia munkáim.
A fotón: Kovács Dana Gabriella
Eleinte nem is kellett a vállalkozást egyáltalán reklámozni, hiszen szájról szájra terjedt a hír, hogy van egy ilyen hely, ahol 40-es méret felett is bátran, örömmel lehet fotózásra jelentkezni. Miután hál istennek mindenki jól érezte magát a stúdióban és nyilvánosan megosztotta az élménybeszámolóját, jöttek is szép számmal. Így indultunk el, 2014-ben.
F. K: – Láttam az oldaladon, hogy szépségversenyekre készülő hölgyek is meglátogatják a stúdiódat, ám szép számmal érkeznek hozzád háziasszonyok, dolgozó nők, életkortól és foglalkozástól függetlenül. Egy a közös bennük, a Plus Size méret. Mi a helyzet a Plus Size modellekkel?
E. J: – A Plus Size modellség még elég gyerekcipőben jár itthon, Amerikában is most kezd előjönni, míg lassan Németországban és Angliában is egyre jobban utat tör magának ez a terület. Nálunk Magyarországon még nem elég nyitottak a cégek ahhoz, hogy a Plus Size modellkedésből meg lehessen élni. Még azért kell pár év, hogy átkódolódjon az emberek agyában, hogy nem csupán a csont-sovány modellek állják meg a helyüket a kifutókon.
A fotón: Vass Kata
Léteznek amúgy már itthon is kifejezetten molett hölgyeknek tervezett és gyártott ruhamárkák, de ők is egyéni vállalkozóként kezdték pár éve, és még úttörőnek számítanak ezen a vonalon. Tegnap egy barátnőmmel vásárolni indultunk egy márkás üzletbe, és nevetségesnek tartottam, hogy a 40 – 42-es méretű barátnőmnek nem találtunk nadrágot. Mindenhol 34 – es, 36 – os méretek sorakoztak, mintha kizárólag ilyen alkatú nők élnének itt. Viccesnek tartom, hiszen ez szinte gyerekméret és azért egy átlag nő, valljuk be, nem ilyen méretekkel rendelkezik.
F. K: – Miért más itt fotózkodni, mitől lesz egyedi és különös ez a találkozás a kamerával? Juci, miben tudsz te mást nyújtani, mint a többiek, vagy úgy is kérdezhetném, mi az a plusz, ami benned van és amitől vidáman, önbizalommal teli indulnak haza a hölgyek tőled?
E. J: – Amikor ide érkeznek a hölgyek, ha még az első percekben feszengés és visszahúzódás is jellemzi némelyiküket, hamar feloldódunk egymás társaságában, megnyílnak, kitárulkoznak, felszabadulnak. Elég korán kiderül, hogy előttem nem kell senkinek feszélyeznie magát, hiszen rajtam is az első percekben látják, hogy molett vagyok, és könnyen megtaláljuk a közös hangot. Azáltal, hogy én sem feszengek, igyekszem őket is oldani, hiszen tapasztalatból tudom, milyen jó is az, hogy amikor zavarban vagyunk, van valaki, aki segít. Emberek vagyunk, mindenkinek vannak hasonló érzései a testével, illetve önmagával, bizonyos szituációkkal kapcsolatban, de ez az élet velejárója. Néha annyira tudunk feszengeni nüansznyi dolgokon, megéri? Nem tetszik valami, hiányolunk valamit? Nem merjük megkérdezni és nem merünk egy kukkot sem szólni, én inkább kinyitom a számat. 🙂
F. K: – Fotózás előtt több mindennel foglalkoztál, aztán visszakanyarodtál mégis a fényképezőgéphez. Mesélj kérlek az eddigi időszakodról.
E. J: – Az úgy történt, hogy én keramikusként érettségiztem, ám rögtön tudtam, hogy fotós akarok lenni. Mindig is téma volt a fotózás a családunkban, Édesapámtól fújt ez a szél, hiszen gyermekkorunkban mindig fotózott bennünket. Tíz évesen kaptam az első fényképezőgépemet, és valahogy megfogott a kukucskálás művészete, az, hogy mit látunk a gépen keresztül, elkapni a pillanatokat, érdekesnek tűnt. Így történt, hogy elvégeztem a fotós szakot is, és így lettem fényképész. Első körben a barátnőimet, és azok barátnőit fotóztam és így tovább. Aztán jöttek a portfóliók, majd a családi Kodak fotólabor üzletünkben dolgoztam anyukámmal, egyébként apu volt a mesterem, ő tanított meg a fotózás rejtelmeire. Érettségi ajándékként például stúdió vakukat kaptam a szüleimtől, még a mai napig van közülük olyan, amit használok.
Miután eladtuk a családi labort, a nővéremmel és egy barátnőnkkel, közös vállalkozást indítottunk MadeByYou néven, ahol az alapkoncepció az volt, hogy bárki betérhessen az utcáról, kiválaszthasson egy natúr, porózus kerámiát, majd megfesthesse és mi kiégetjük. Szépen be is indultunk, ám évekkel később én kiszálltam, hiszen nekem a fotózás volt minden álmom. Mindeközben elkezdett foglalkozni a molettség és az öregedés kérdése, hogy az idős embereket mennyire kiveti magából a társadalom, illetve, hogy mennyire nem vesz róluk tudomást, pedig annyi mindent hordoznak magukban. Mindig is szerettem rajzolni, festeni. Az öregség, mint téma onnan jött, hogy imádom a ráncokat, rajzból is érettségiztem, és a portréknál is ezt szerettem a legjobban, ( árnyék – fény ) így van tartalma az arcnak. Beleszerettem a ráncokba, a szeplőkbe, és mint, mindenkinek van valami “stiklije”, nekem ezek a részletek a perverzióim.
Erdős Juci / Nyanyák / SPA című képe
Elkezdtem rajzolni, festegetni különféle vicces szituációkban a korosodó hölgyeket, így születtek a nyanyáim. A képeimen, hol tandemeznek, hol sózsákoznak, hol meg oldalkocsis motoron repesztenek az én molett, ráncos, vidám nyanyáim. A lényeg, hogy mind molettek, ráncosak és vidámak és olyan, tőlük nem megszokott szituációkban szerepelnek, amelyek éppúgy az élet részei, akkor meg miért kellene rosszul érezniük magukat ebben a helyzetben? A kor, a testalkat miatt? Ugyan már! Oldjuk már fel ezeket a gátakat, erről szólnak az én nyanyás képeim, az oldásról, a fesztelenségről, az életről.
Erdős Juci / Nyanyák / Barátok közt című képe
Azért mert valaki idős hölgy, nem kell feketében, vagy szürkében járnia, lehet vidám, és a hiedelmeket elfelejtve, nyugodtan viselkedhet úgy, ahogy neki tetszik. Ha épp úgy tartja kedve, miért ne lehetnének vicces, humoros, meghökkentő életvidám pillanatai? A nyanyás képek és a Plus size fotózás nálam összekapcsolódik és összemosódik, kiállításaim is voltak már velük és ma elhatároztam, hogy újra életre keltek pár nyanyát.
F. K: Minden fotósban lakozik egy ember, minden fényképezőgép mögött áll egy személyiség, egy más valaki, egy titokzatos egyéniség. Mi most ezt a Jucit is szeretnénk megismerni egy kicsit. Hogyan is szeretsz te dolgozni, miként éled a mindennapjaidat itt a stúdióban és a nagyvilágban, ki is vagy te valójában?
E. J: – Az elmúlt évek során sokakkal dolgoztam együtt, projekteken, családi vállalkozásban és így tovább, ám talán épp a művészi vénám az, ami jobban szereti a teljes egyedüllétet a munka – folyamat során. Akárcsak a kerámiázásnál. Szeretek az elejétől a végéig jelen lenni, végig vinni valamit, akkor érzem a sajátoménak az eredményt. Alkalmanként vannak ugyan segítőim, mert olykor nem bírom egyedül, de 98 %-ban én viszem véghez az első lépésektől, a legvégső befejező momentumokig az egészet. A hajat és a sminket is azért készítem el zömében jómagam, mert akkor érzem teljesen komplexnek a munkámat, akkor lesz az én gyerekem, és egyszerűen ez vagyok én. Beleteszek mindent! Olyan ez, mint amikor lefestek egy nyanyát, nehogy már más öltöztesse fel és találja ki a frizurájukat, itt vagyok én, majd én megalkotom, és életre keltem a vásznon őket. Amikor sminkelek és elkészítek egy frizurát a modelljeimen, akkor férkőzünk egymás bizalmába, ilyenkor kitárulkozunk egymásnak, ezek a pillanatok a legintimebb részei a fotózásnak, miért is hagynám ki őket?
,, A boldog fotózáson és a nyanyákon túl “
Amikor nem festek és nem fotózom, akkor leginkább utazni szeretek, és bár nem viszek magammal fényképezőgépet, azért a 41 megapixeles telefonom nálam van és azzal “lövöldözök”, ha kedvem tartja, de igyekszem jelen lenni és inkább magamba szívom a pillanatot, ügyelve arra, hogy ne vegyem el az időt saját magamtól a fotózással. Imádom a különböző kultúrákat, más országok és akár a hazai tájak szokásait, ízvilágát felfedezni, rácsodálkozni az építészeti remekművekre, beszippantani az illatokat. A legfeltöltőbb időtöltések egyike ez, szemet gyönyörködtető és lélekfeltöltő órák a párom és a barátok társaságában, jókat enni, nevetgélni, csacsogni, együtt lenni. Ezt szeretem.
,, Kedves kis szőrős négylábúak, és a Juci féle almás – pite “
Nekünk otthon macskáink vannak, akik valójában megmentett cicák. Kedves kis színfoltjai az életünknek. Cukik, tökre hasonlítanak ránk, még a kapcsolatuk is. Imádjuk őket..-) Nincs sok időm főzni, de ha már konyha, akkor inkább sütni szeretek, A Juci féle almás pite jól bevált még a 3 óra nevetés projektemnél is. Erről is mesélnék, de van itt egy videó, ami sokkal többet elmond nálam. A lényeg, hogy egyféle klubdélután – szerű, nagyon csajos, evős, fotós, nevetős időtöltést képzelj el. A kisfilm többet elárul minderről.
F. K: – Akik megkeresnek téged, mi az az indíttatás, amely leginkább ide tereli őket hozzád? Maguknak akarnak, vagy a párjuknak egy meglepetést, szép sorozatot? Amikor ide érkeznek a barátnők, feleségek, anyukák, eleinte gondolom még kicsit visszafogottabbak, de aztán….?
E. J: Tudod, leginkább maguk miatt jelentkeznek a hölgyek és ez jó, van olyan aki a férjét szeretné meglepni, ám végül bevallja, hogy mégiscsak önmagának lesz ez egy szép ajándék. Sok feleséget a férj küld el, és fizet be, vagy karácsonyi ajándékként a fotózás a meglepi. Van aki kéri, hogy ne fotózzam a lábát, mert, hogy az milyen gusztustalan. Ilyenkor azt mondom: Egy, ilyet nem mondunk ki ebben a stúdióban, meg amúgy sem, kettő, örülj neki, hogy van lábad, mert van olyan akinek nincs, és ő mindent megadna, hogy bármilyen lábai is, csak legyenek. És olyan is volt, hogy egy hölgy, hosszú vívódás után, egy komoly mellműtétet követően jött el hozzám fehérneműs fotózásra, hogy “tuningolja magát”, illetve, hogy erőt adjon magának a gyógyuláshoz. Eltelt fél év, és a hölgy ismét itt volt az implantátum felhelyezése után, és akkor egy újabb ruhás fotózást kért. Na, ez a nem semmi! Hihetetlen, hogy honnan hová vezet az út. Simán lehetne készíteni egy előtte – utána videót is, mert teljesen más emberként távoznak, akik itt jártak, mint ahogyan ide érkeztek. Eleinte, remegő térdekkel indulnak befelé a lányok, azután kezdünk megnyílni egymás előtt, és akkor is lehetne egy fotó, amikor először megpillantja magát a tükörben a sminkelés és frizura után a modellem.
A fotón: Till Adél
A tükörkép ragyog, és rácsodálkoznak, hogy ez én vagyok, ilyen jó nő vagyok, Juci mit csináltál velem? Akkor én mindig mondom, hogy nem csináltam semmit, csak kifestettem a szemedet, megfésültem a hajadat, ez mind te vagy, ez a plusz benned van! Nagyon sokan mesélik a nálam járt élmények után, hogy másként élik meg a mindennapjaikat, a nőiségüket, apró dolgok, pl vesznek egy hajsütőt, amit nálam láttak, kisminkelik magukat utcára lépés előtt, és felhívnak, írnak, rengeteg pozitív visszacsatolást kapok. És ez jó, ezért érdemes csinálni! A lényeg, hogy a munkámmal segítek másoknak, imádom azt amit teszek, boldog vagyok a főállásomban, ami kis időm marad ezen felül, azt a családnak és a hobbimnak szentelem.
F. K: – Ha lenne három kívánságod, mi lenne az? Mit üzensz a hölgyeknek, lányoknak, asszonyoknak, azoknak, akik maguk mögött hagyták a 38-as méretet? Mottó?
E. J: – Ilyenkor azt szoktam mondani, akárcsak amikor a gyertyát elfújom, hogy minden kívánságom teljesüljön. És akkor az egy kívánságban minden benne van. 🙂 A szakmában igen, vannak céljaim, terveim, és szeretem fejleszteni magam, így ismét szívesen kipróbálnám magam külföldön is. Ha csak minnél több nőt, egészséges önértékeléssel el tudnék látni, már igazán az is elég lenne. A fő célom az, hogy visszaadjam ezeknek a hölgyeknek az önbecsülésüket, az önértékelésüket, az egészséges önbizalmat, hiszen egy van mindenkiből, és az az egy táplál bennünket és az engedi meg, hogy éljünk. Tudom, hogy van nálam jobb fotós, de azt a lelki hátteret, amit én tudok adni az empátiámmal a hozzám érkező hölgyeknek, azt nem hiszem, hogy sokan tudják nyújtani. Másik kívánságom, hogy legyen időm, még több nyanyás festményt létrehozni, mert ezzel is örömteli perceket tudok ajándékozni az embereknek és magamnak is. A nyanyák, boldogsághormon növelően hatnak sokakra, ezt tapasztaltam.
A legfontosabb kívánságom mégis az egészség, az nálam nem maradhat ki soha! Egészség legyen, mert ha egészséges vagy, bármire képes vagy és akkor nincsenek korlátok. Nekem öt éve volt egy tüdőembóliám, és azóta tudom, milyen nagy dolog, hogy levegőt tudunk venni, és szaladhatunk a busz után, egyáltalán, hogy tudunk sétálni. Csodálatos dolog, hogy egészségesek lehetünk. Annak idején, amikor először újra tudtam rendesen járni, levegőt venni, elsírtam magam. Az egészség a legfontosabb! Nem is tudjuk mekkora kincs van a birtokunkban addig, míg el nem veszítjük.
Mindig is vidám gyerek voltam, alapelemem a nevetés, máig jókat kacarászunk, a humor az én oxigénem, nincs olyan nap, hogy ne röhögnék egy tisztességeset akár a párommal is, olyan igazán ízes rekeszizom – csavarót. Azt vettem észre, hogy ha te mosolyogsz, akkor nem azt fogják az emberek nézni, hogy te hány kiló vagy, hanem azt mondják majd, ő egy mosolygós hölgy, a nő, aki mindig vidám. Mottó? Ha humorod van, akkor mindened van. Ennyi!
Amikor befejeztük a hosszúra nyúlt, tartalmas beszélgetést, és az utolsó cseppig megittuk a habos kávénkat, még felugrottunk Jucival a stúdióba. A kedvesen pozitív “idézet-ragacsok” a tükör szélén, az izgalmas jelmezek, a harsányan hivalkodó papírvirágok, a dögösebbnél dögösebb ruhák mintha mind azt súgták volna, ne menj még. Közben eleredt az eső, Juci a kezembe nyomott egy piros esernyőt, hogy el ne ázzak a kis fehér kosztümömben. A boldogság nem jár egyedül, még jutalom fotózást is kaptam a végén. Micsoda nap volt, Köszönöm! Mikor lehetne folytatni? Jut eszembe, úgyis vissza kell vinnem az ernyődet, Juci. 🙂
A sport területén, főként aktív, profi sportolóknál, nagyon fontos a gyors rehabilitáció, de itt nem ugyanazokat a módszereket használjuk, mint a “hétköznapi” embereknél.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2014-08-22.
A Kinesio-Taping áldásos hatásairól már bizonyára sokat hallottatok, hiszen egyre nagyobb népszerűségnek örvend szerte a világon ez az alternatív gyógyászaton alapuló kiegészítő eljárás. Akadnak területek, ahol még mindig fenntartásokkal kezelik ezt a témát, így érdemes több szemszögből is körüljárni a Kinesio-Tape misztikusnak tűnő világát. Az alábbiakban felkerestünk egy gyógytornász-szakembert, valamint egy testépítő, személyi edzőt, akik saját tapasztalataik, valamint egyéni látásmódjuk alapján beszéltek nekünk a Kinesio-Tapingről. Alaposan körbejárva a területet, kiderült, hogy a két különböző nézőpont alapján alkotott vélemény nem igazán különbözik egymástól, amely újfent a szakszerű Tapelés mellett teszi le a voksot. Bodor Eliza gyermekszakgyógytornásszal és Gálfi Balázs személyi edzővel beszélgettünk.
– Eliza Kedves, beszélj nekünk a Kinesio – Taping fontosságáról a mindennapokban, és az egészségügyben. Miért jó ha tudja a mai kor embere, hogy mi fán terem a Kinesio – Taping?
– A Kinesio-Taping, egy akut, illetve krónikus izom és ízületi fájdalmakat kezelő, gyógyszermentes alternatív medicinás eljárás. A Kinesio-Taping módszer kidolgozása a japán Kenzo Kase orvos-kiropraktőr nevéhez fűződik és a 70-es évekre nyúlik vissza. Egyre jobban elterjed hála istennek ez az alternatív módszeren alapuló, ám könnyen kezelhető természetessége, valamint az ára miatt is szimpatikus tüneti kezelési eszköz. Bátran helyettesíthetjük vele az olykor ,,szorító, szabad vérkeringést gátló fásli szerepét. Példának okáért egy boka húzódásnál, – ahol megnyúlnak az anatómiai képletek – rendkívül jól használható. Az egészségügy területén, amikor egy részleges szalagszakadás áll fenn, boka-rögzítőt ír fel az orvos, ám kiegészítő kezelésként, természetesen egy hozzáértő szakember segítségével történő tape felhelyezéssel rögzíteni tudjuk a területet, és mindemellett szabadon engedi a mozgást, nem mellesleg keringés serkentő hatása révén, a műtét utáni duzzanatokat is sokkal rövidebb idő alatt lehozza.
a fotón: Bodor Eliza gyermekszakgyógytornász és Frenyó Krisztina újságíró
– A színes szalagok, tapaszok manapság egyre inkább kezdenek elterjedni a sport területén is, hála a Tape méltán egyre nagyobb népszerűségének. Persze, nem mindegy, hogyan és mikor használjuk. Mesélnél a Tape szerepéről a mozgás területén?
– A sport területén, főként aktív, profi sportolóknál, nagyon fontos a gyors rehabilitáció, de itt nem ugyanazokat a módszereket használjuk, mint a hétköznapi embereknél. A sportolók esetében, adott egy mozgástudatos meglévő izomerő, ezzel kalkulálva egy gyors, hatékony tapelést tudunk eszközölni, a következetesség szempontját szem előtt tartva. Nekik már arányaiban másként osztjuk el a terápiát, mert másként reagál a szervezetük. Aki már rendszeresen mozgott, annak a szervezete emlékezik rá., és sokkal könnyebben visszaáll rá. Úgy történik ez, akár a napozásnál, hiszen ott is a szervezet, adott esetben a bőr elraktározza az emlékeket, adott esetben a jótékony, ám a káros hatásokat is. Mindenkinél vannak ilyen kényes területek, de ez is embertípusonként változik. Visszatérve a sportra, volt egy MB1-es focistám, akinél porckorongsérvet diagnosztizáltak, elküldték edzőterembe, a mozgás során kizáródott, majd meg kellett műteni. Eljött hozzám, tapeltük és attól még, hogy nem érzett már fájdalmat, óvatosságra és lassabb mozdulatokra intettem, hiszen a felépülés nála is fokozatosan kell, hogy megtörténjen, még ha gyorsabban is megy, mint a nem sportolóknál.
a fotón: Quastné Rigó Katalin Kinesio – Taping Terapeuta és Gálfi Balázs testépítő – személyi edző
A pontos tájékoztatásról- felülvizsgálatról
– A kontrollvizsgálat, 5-10 percet vesz igénybe, ám elengedhetetlen egy szakszerű tapelés esetében. Első alkalommal illik, sőt ki kell kérdezni a pácienst, – itt, több, mint tíz percet, akár egy órát is szánunk rá – neki mi okozza a panaszt, ő mit vár el ettől a ,,kezeléstől”, mi mit tudunk nyújtani, és így tovább. Például, ha nem mondjuk el, hogy testápolóval ne kenje magát, akkor honnan tudhatná, hogy a tape hatékonyságát befolyásolhatja a krémes felület, azaz nem tart annyi ideig a ragasztás. Mindig emberfüggő kell, hogy legyen a feltérképezés, és nem győzöm kiemelni, hogy a pontos tájékoztatás, minden esetben FONTOS!!!!
– Kiemelve a testépítési vonalon…miért fontos ez egy amatőr, illetve profi sportembernek, testépítőnek, netán a fitnesz szerelmeseinek? Melyek azok a tévhitek, amelyeket most eloszlathatunk, egy indokolt magyarázattal?
– Előre tervezett versenynél, illetve ,,probléma- sérülés” megelőzésnél is érdemes használni a tapet a testépítés során. A számos lehetőség közül néhányt kiragadva, izomlazítás, nyújtás, stabilizálás, vérkeringés-fokozás, ödéma csökkentés esetében is jótékony hatást gyakorolhatunk a tappel. A megelőzés, illetve a teljesítmény szint megtartása, adott esetben a fokozása a cél, attól függően, hogy mit akarunk elérni a sportolónál. Kiemelnék egy testépítő sportolót, akinek vállövi sérülése, – zongorabillentyű-tünete – volt, Instabilitással érkezett hozzám, de ennek ellenére szeretett volna egy fekve-nyomó versenyen részt venni, ahol azért adott esetben, 100 kg feletti súlyokat emelnek. Hiába van a versenyző itt fekvőhelyzetben, azért ott meg kell tartani a testet. Az említett páciensem egyelőre messziről kerüli a műtétet, most tappel kezeljük, ám előbb-utóbb szükséges lesz műteni ezt a sérülési területet, ha ő sokáig szeretné még ,,űzni ezt a sportot”, extrém igénybevételnél. Egy ideig ugyanis átveheti a többi izom a stabilitást, ám egy idő után azok is elfáradnak, hiszen nekik hosszútávon nem az a dolguk, hogy más izomrészek munkáját végezzék. Előre tervezett műtétnél, az átmeneti időszakban feltétlenül jó megoldás a tape, ezzel a kialakult ,,hepehupát” segítjük átlendülni, és így biztosíthatjuk a hétköznapokban a problémamentes edzés lehetőségét. Az ilyen típusú embernél az a minimum, hogy ő 35 kg-al bicepszezzen egy kézzel, ám ha fájdalmai vannak, mert részleges szakadása van, és én megtapelem a területet, akkor lehet, hogy csak 15 kg-al ugyan, de el tudja végezni, a feladatsort és így legalább megmarad az erő, és a látvány sem csökken annyira. Ilyen esetben az izomterület 4-5 hét alatt regenerálódhat. Amennyiben a sérülést nem tudjuk megelőzni, akkor fontos a mielőbbi, lehetőségekhez mérten a gyógyszermentes rehabilitáció. A testépítés során nagyon fontos az ízületvédelem, ami tizenöt évvel ezelőtt még nem volt ennyire kihangsúlyozva, ám azóta több edzőteremben is láthatunk fizioballokat, melyet már napi-szinten használnak a sportolók az edzések során. A testépítés nem csak a súlyemelésről szól, hanem a dinamikus mozgás is alapvető része kell, hogy legyen, és itt lép be az ízületvédelem komoly szerepe.
– Mint gyógytornász szakember, te mely területeken nem alkalmaznád, nem javasolnád, vannak kizáró okok, betegségek, tünetkoordináták, ahol nem tanácsos, esetleg tilos tapelni?
– Amennyiben a kezelésre érkezett illetőnek bármilyen tumora volt, illetve bőr eredetű rosszindulatú daganata, (melanoma) akkor nem tapelünk. Tiltott terület, a terhesség első 3 hónapja, amely minden szempontból veszélyeztetett időszak, hiszen itt zajlanak az embrionális fejlődési folyamatok, amikor kialakulnak az alap “tulajdonságok, felépítések” egy magzatnál. Ha itt történik bármilyen sérülés, – rubeola, fertőző betegségek, nem megfelelő osztódás, külső hatás által: például egy röntgen besugárzás okozataként – olyan mértékű fejlődési rendellenesség is kialakulhat, hogy akár életképtelené válik a magzat, vagy nagyon súlyos rendellenességgel születik. Óriási a felelősség mind a kismamán, mind a szakemberen, aki a kontroll vizsgálatot végzi egy állapotos hölgynél, hiszen az első 3 hónap rizikófaktora igen magas. Fontos, hogy ki tapeli az illetőt, és ugyanilyen fontos a körültekintő kikérdezés. A pontos feltérképezés, állapotfelmérés, elengedhetetlen feltétele a további tapingnek. Minden esetben fontos a fontos anamnézis felvétel, és nem szabad nekiugrani a páciensnek, hiszen nem mindegy hogy mikor, hogyan és mit helyezünk fel és az sem mindegy, hogy hová és kinek.
Előforduló kizáró okok: cukorbetegség esetén, az inzulin szúrás helye, oda nem ragasztunk, nyílt sebre, friss égési területre szintúgy tilos a tape használata, ám sérülés után, ép felhámra már lehet tapelni.Bármennyire egyszerűnek tűnik a tape használata, és hozzáférhetősége, kiemelném, hogy a szakmai háttér, az anatómiai tudás elengedhetetlen és alapvető eleme a Kinesio-Taping folyamatnak. Ugyan nüansznyinak tűnnek a “hibázási lehetőségek”, ám elég, ha csak egyszer nem szakszerű módon történik a használat és végzetes következményt okozhatunk.
Visszakanyarodva a Kinesio-Taping áldásos hatásaihoz, mind a hétköznapokban, mind az egészségügy, illetve a testépítés területén is pozitív eredményt érhetünk el a szakszerű “kezeléssel”. Azért is ajánlanám jó szívvel a tapet, mert adott esetben még esztétikus is lehet, persze nem ez az elsődleges szempont. Mindent figyelembe véve a Kinesio-Tape színpompás világában mindenki kedvére találhat magának olyat amely az ő kényelmét, egészséges állapotát szolgálja.
Kinesio – Taping a testépítésben
Gálfi Balázs évek óta foglalkozik versenyszerűen a testépítő sportággal, emellett személyi edzőként dolgozik. Nemrég elvégezte az Oriolus-Med Alternatív Medicina akkreditált “Acu-Tape elméleti és gyakorlati tanfolyamát”. Saját bevallása szerint, azóta többed-magánál is alkalmazza a Kinesio-Tapinget ezen sportág területén is, egyre nagyobb sikerrel. Kíváncsian várjuk az ő meglátását is a Taping témában.
– A Kinesio Tappel kapcsolatosan azért elvétve akad ellentmondás, olykor erős tévhit a sportolói körökben is. Balázs te testépítéssel foglalkozol egy jó ideje már, mesélj nekünk a tapasztalataidról, hiszen ha jól tudom téged már többször tapeltek és még egy Acu-Tape tanfolyamot is elvégeztél, így aztán közelebbről is rálátsz a témára.
– A tanfolyamot, egy edzőterembe látogató hölgy hívására végeztem el, mert nagyon érdekelt, hiszen nekem is voltak problémás területeim, főként a nyakam és a vállam környékén. Az edzések során erősen igénybe vett testrészeink elfáradnak, kopnak, görcsbe rándulnak és olykor bizony nagyon fájdalmas érzés kíséri ezt az állapotot. Egy jó barátom már alkalmazta rajtam a Kinesio-Tape kezelést és nekem teljesen bevált. Megtetszett a dolog, elvégeztem a tanfolyamot, hiszen szerettem volna segíteni a konditerembe látogató embereknek és komoly intenzitás alatt álló versenyzőtársaimnak szintúgy. Edzőtársam teniszkönyökét ragasztottam fel a minap, és azóta ódákat zeng róla, alkalmazom és látom, hogy működik. A mindennapi használattal és a sportolók, versenyzők körében is egyre terjedő pozitív tapasztalatokat megerősítve, remélhetőleg eloszlanak a tévhitek a tapaszok erősségét és eredményességét tekintve. Persze nem mindegy hogyan tapelünk, és mint mindenhol, itt is komoly szakértelem, tapasztalat és gyakorlat szükséges.
– Igaz, hogy fenntartásokkal kezelik az edzőtermekben a Tape létjogosultságát, hogy megkérdőjelezik a hitelességét, és eredményességét? Ha így van, akkor sokan miért nem fogadják el ezt a fajta kezelést a fittnes és a Body building világában?
– Érdekes amit mondasz, személy szerint én nem igen találkoztam e féle megnyilvánulásokkal. Persze biztosan akad ilyen nézet is, ám úgy gondolom a szkeptikusság és a nagy ismeretlen homály teszi mindezt. Rengeteg élsportoló, focista “ragasztva” jár-kel a világban, úgy hogy kezd elterjedni hál istennek, és úgy gondolom a legjobb ösztönző reklám az, ha mi magunk viseljük a Kinesio-Tapet, ha fájdalmaink vannak, illetve megelőzés szempontjából.
– Balázs, neked mik a tapasztalataid a saját alkalmazásaid során, izomláz-űzés, csillapítás a fájdalom terén, lazítás, nyújtás, pihentetés? Mire használod leginkább a tape-t?
– Nekem nem az izomláz volt a “gyengém”, hanem a nyakam és a vállam fájdogált olyannyira, hogy egy akkut gyulladás keletkezett az említett területeken. Sokáig tartott ez az állapot, ám a Tape sokat segített, volt, hogy nem tudtam oldalra emelni a kezemet, és a tapasz felhelyezése után simán működött ez a mozdulatsor, és nem feszült egyáltalán a karom, fordult a nyakam, pedig előtte nem tudtam forgatni. Azóta, edzés közben is használom és előszeretettel ajánlom mindenkinek a Kinesio-Tape használatát, mert csodákat művel, persze a megfelelő szakértelemmel történő felhelyezés után.
Tape- pillanatok Gálfi Balázzsal, valamint Quastné Rigó Katalinnal, az Oriolus – Med Alternatív Medicina természetgyógyászával és kinesio-taping terapeutájával.
– Tervek. A jövőre nézve mit szeretnél alkalmazni a tanultakból, hogyan és hová viszed tovább a Tapet, mint egy kiegészítő alkalmazást?
– Tizenkét éve edzek, két éve képesített személyi edzőként is dolgozom, közben kitanultam a masszőr szakmát és mindezt együtt alkalmazva, valami komplex dolgon gondolkozom. Olyan szolgáltatást szeretnék nyújtani az embereknek, ahol segíthetek, miközben egészséges életmódra “vezetem” őket. Előfordulhat, – bár nálam nem valószínű, a kialakított egyénre szabott specifikus edzésterv végett- hogy edzés során sérülést szenved valaki, vagy már sérülten érkezik hozzám, és ilyenkor nagy hasznát veszem a tanultaknak. Mind-összességében igen nagy előrehaladás a sport területén is a Kinesio-Taping elterjedése, megismerése és egyre szélesebb körben alkalmazott használata. Nekem bevált, szívből ajánlom mindenkinek!
Reméljük, sikerült némiképp eloszlatni a kételyeket és kellő megvilágításba helyezni a Kinesio-Tape fontosságát, létjogosultságát a mindennapokban, éppúgy, mint az egészségügy, illetve a sport területén.
Bevallom, végigsírtam az egész Megengedés Állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2014-05-11.
” Ha már nem evezel az áramlattal szemben, ha elengeded az evezőket, és ellazulsz természetes Jólétedben – a mindig bővülő éned és összes vágyad teljesülése felé haladó áram elvisz vágyaid teljesüléséhez. Az a meggyőződés, hogy le kell győznöd valamit, önmagától szembefordít az áramlattal. Ha megérted, hogy minden vágyad könnyűszerrel megvalósulhat, önmagában az áramlat irányába fordít.” Esther és Jerry Hicks
Mohácsi Imola Beatrice Access B. facilitator hívott meg a Megengedés Állítás Napra, és én örömmel, szívemben izgatott kíváncsisággal mondtam igent. Nem tudtam mi vár rám, így előhívtam a felfedező-énemet és egy kalandos napnak elébe nézve érkeztem meg a Hétholdház már ismerős, megnyugtató légterébe. Imolát kérdezgettem, hogy mondjon pár szót nekem erről a különös programról, hogy aztán tovább adhassam az olvasóinknak is. Erre aztán Imola belekezdett és teljes átéléssel beszélt a megengedésről, az elengedésről.
M. I.B : – Amikor megjelenik egy csodás vágy az életedben, a szíved az örömtől táncol, és a lélegzeted is elakad ha rá gondolsz, és kellemes izgalom jár át. Mégis miért van az, hogy mégsem valósulnak meg egyes álmok ? Mit jelent ez az idézet, amit már biztosan olvastál, és mit jelent ez mégis, hogyan alkalmazhatjuk? – teszed fel a kérdést. A Megengedés állítás módszere rendkívül hatékony, és az életben élesben is alkalmazható, hogy a megengedéssel az áramlatban legyél, és elengedd az ellenállásaidat, a kontrollálási vágyad, amelyek akadályoznak abban, hogy közelebb kerülj vágyaid megvalósulásához.
Ugyanis, amikor megjelenik a szíved igazi vágya, az áramlat elkezdi átrendezni a rezgéseket, hogy fizikai síkon átmenjen a megnyilvánulatlan a megnyilvánultba. Ekkor azt is érezheted, hogy : hoppá, mi történik, ez már nem az amit megszoktam, és egod megijed a változástól. Hasonlatos ez a folyamat ahhoz, mint mikor elkezded kitakarítani a házat, és ilyenkor elkezdesz minden szőnyeget felszedni, a polcokról is leszedsz mindent, hogy port törülj, esetleg a felesleges dolgokat kidobod, stb. Tehát a takarításhoz, a rendcsináláshoz felforgatsz mindent, hogy utána tiszta, harmonikus környezet legyen a végeredmény. Az Univerzum is hasonlóképp elkezdi átrendezni a dolgokat, és te azzal segítesz neki, ha a MEGENGEDÉS állapotában vagy, elengeded a változástól való félelmeid, a megszokottsághoz való ragaszkodást, és elengeded a régi mintákat. Hasonló ez a Megadáshoz, a LEGYEN MEG A TE AKARATOD állapota: megengeded, hogy vigyen az áramlat.
A Megengedés Állítás módszere már sokaknak segített az elakadt élethelyzeteik feloldásában: ugyanis ha a résztvevők a vezetett állításokon a teljes megengedés állapotában vannak gyönyörűen kinyílnak a lehetőségek és feláll a végkifejlet, amely rendkívül gyönyörű és csodás ebben a térben. A módszer: “a megszokott családállítással szemben nem kutatja az elakadásokat, blokkokat, hanem azt nézi meg, merre menne a folyamat magától akkor, ha az állító egyszerűen teljes bizalommal megengedi a történéseket.” Utána fixáljuk azt az érzést, ami ekkor betölt, társítunk hozzá dolgokat, hogy bármikor elő tudjuk hívni, amikor kétely merül fel bennünk. A Megengedés Állítás, az életed bármely területét érintő elakadást oldja. –
Imola szavai szinte belém égtek, ezek után, kétségem nem volt az ideérkezésem okát és célját illetően, teljességében éreztem, hogy itt a helyem. Elsőként, közös meditációval kezdtünk és Imola felolvasását hallgatva, jóleső csendbe és színes plédekbe burkolódzva, szép lassan a belső nyugalom állapotába kerültünk. Angyali dallamok csendültek fel, majd szívhez és lélekhez szóló történeteket hallgattunk behunyt szemmel. A meditáció mozzanatai, mind a testünket, mind a lelkünket ellazították, így nem csak az izmaink, hanem a gondolataink is megszűntek ,,létezni”.
Miután lélekben felkészültünk az előttünk álló ,,megpróbáltatásokra”, elkezdődött a fizikai ,,edzés”, a testünk térben való elhelyezése érdekében. Na ez aztán “nem volt semmi”, érdekes és derűs pillanatokat éltünk meg együtt. Az egymásra utaltságot, azaz az Univerzumra való ráhangolódást, és a teljes bizalmat, odaadást gyakoroltuk egymással és külön-külön. Csukott szemmel mentünk végig a terem teljes szélességében és hosszában, úgy, hogy nem számíthattunk külső segítségre, ám a csoporttársaink azért mögöttünk álltak, ha netalán meginognánk. Olyan volt ez, mintha angyalok kísérnék lépteinket, mintha éreznénk a határokat. Szinte egyszer sem szédültünk el, és mielőtt falhoz, vagy ablakhoz értünk volna, úgy jó fél méterrel előbb irányt változtattunk. Érdekes, nem ütköztünk. 🙂
A feltétel nélküli bizalom gyakorlását a következőképpen tettük:
Egyikünk középre állt és mi – kellő teret engedve – körbevettük őt minden oldalról, hogy a biztonságérzet meglegyen. Ezt követően a körben álló társunk összekulcsolt karokkal, behunyt szemmel szép finoman dőlni kezdett hátrafelé, majd előre, és oldalirányban is. Mi, akik “közrefogtuk”, szintén gyengéden enyhe lökést adva, ide oda ,,adogattuk” egymásnak. Emlékeztek még a “Kelj fel Jancsi” játékra? – Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a gyakorlatot. Mindannyian végigcsináltuk a mozzanat-sort, így amikor már kellőképpen “éreztük a teret “, jöhetett a várva várt Megengedés-Állítás.
Ez volt a nap legizgalmasabb része, hiszen szép sorban, egymás után elmondtuk, mit szeretnénk megengedni magunknak, az élet mely területén érzünk blokkokat, azaz hol lehet a legnagyobb szükség a megengedésre. Aki ,,állított”, az a földön egy kényelmes pózban elhelyezkedett – ezúttal én – és a többiek felálltak, ki-ki egy szerepet kapva az életemből. Történetesen nálam a pénz kapta a főszerepet, a pénz és a munka viszonya, a megbecsülés, elismerés hiánya, és a szeretet, valamint az anyagiak együttműködése. Imola kiválasztotta azt a lányt aki engem “testesített meg”, majd rámutatott egy másikra, aki a munkát “képviselte”, míg egyetlen férfi csoporttársunkra, aki a pénz szerepét ,,játszotta el”. Csendesen kuporogtam a szőnyegen és tágra nyílt szemmel figyeltem ahogyan “megmozdul” a tér, ahogy elkezd “működni” az energia, és szó nélkül elszabadulnak az indulatok, felszakadnak a gátak és hangtalan kiáltanak az érzések. Sírtam, rendületlenül potyogni kezdtek a könnyeim, itt már nem volt helye az akaratnak, erőlködésnek, egyszerűen minden elkezdett ,,csak úgy történni magától”. Ami ezek után jött, azt nem lehet szavakba önteni, érezni kell, és itt mindenki érezte azt a “valamit”, mintha egy és ugyanaz az energia lennénk mindannyian. A lány, aki a ,,bőrömbe bújt” ott középen, ugyanúgy viselkedett, mint ahogy én szoktam különböző helyzetekben, még az arckifejezései, gesztikulációi is megdöbbentően engem tükröztek. Hihetetlennek tűnt, mégis igaz volt minden pillanat. Bevallom, végigsírtam az egész állítást, majd a többiekkel összeölelkezve, engedtem, hogy megérintsen és átjárjon a szeretet. Az én állításomhoz hasonlóan, mindenki végig vitte a megengedés-gyakorlatot, és kinek könnyebb, kinek nehezebb módon, ám úgy érzem mindannyiunknak sikerült megértenünk a megengedés lényegét.
Estére kimerültem, jártányi erőm nem maradt, egy jóleső fürdő után az ágynak zuhantam és olyan mélyen aludtam, ahogyan már régen. Mint mindenhez, a megengedés elfogadásához és a gyakorlati életben való elsajátításához is idő kell, de már elindultam az úton, megtettem az első lépést, és ez a legfontosabb. Meg kell hallanunk a hívó szót, és ez csak úgy történhet meg, ha a szívünk hangjára figyelünk és nem engedjük, hogy elnyomja a világ egyre hangosabb zakatolása.
” Létezik benned egy hely, ahol tökéletes béke uralkodik. Létezik benned egy hely, ahol semmi sem lehetetlen. Létezik benned egy hely, ahol Isten ereje lakozik. ” (A csodák tanítása, 47. lecke)
Ezt a teret érezzük a Megengedés Napokon, ebből a térből “állítódik fel” a végkifejlet …Ez a tér a: MEGENGEDÉS.
Pálinkás Gergely a hazai jazz élet jeles képviselője. Faggattam zenéről, kultúráról, a városról, ahol született. Gergő úgy játszik a gitáron, ahogy más nem igen…a kezében újra születik minden húr…
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2013-06-27.
Pálinkás Gergelyt régóta ismerem, és ahogy csodálatos gitármuzsikáját hallgatom, mindig újabb zenei ösvényekre terelődik figyelmem. Felettébb szeretem ezt a muzikális utazást, hiszen ez a világ megunhatatlan. Gergő, gitárjával a kezében, álmosan érkezett az interjúra, ám a jóleső kávédopping után, annyira magához tért, hogy egy rögtönzött koncertet adott, mindenki örömére. A gitáros ujjainak szelíden engedelmeskedtek a húrok, olyanok ők együtt, mint kőműves és kanala, vagy akár a cukrász és a piskótatészta: elválaszthatatlanok. A sokoldalú zenész életében első a család, és igen fontos szerepet töltenek be a gyökerek, hiszen véleménye szerint nem mindegy, hogy az ember honnan érkezik, mint ahogy az sem, hogy merre tart.
F. K: – Amikor Gergelyt az őszinteségről kérdezem, arról, hogy mégis mennyire engedi meg magának az egyenes, nyílt beszédet, mint művész? – nemes egyszerűséggel így válaszol:
P. G: – Nem jelentheti ki egy ember önmagáról azt, hogy ő egy művész, ezt döntse el a közönség, én szívből zenélek, ám ha mások ezt gondolják rólam, annak örülök, de valóban nem ez számít. Mindenről határozott véleményem van, és a gondolataimat szavakba is öntöm, mert így érzem igazságosnak és tisztességesnek.Értékek, emberi érzések, sztárság, karrierizmus, mindezek csodálatos, ám leginkább hangzatos szavak. Mint ahogyan azt már előző beszélgetéseinkben is említettem, és bocsáss meg, ha ismétlem magam, de nem mondhatom most sem másként, ez van: A kezdetekben, nekünk nem igazán a sztárság volt a célunk, – mint ahogy ma sem – mi azt élveztük, hogy minél rövidebb idő alatt, minél többet zenéljünk. Akkoriban is jól látszódott, hogy az értékes zenére éppúgy, mint az igazi értékekre, nem igen van szükség. A pénz uralja a világot, a gondolkodást, – napjainkban még inkább – hiszen a mai, “instant sztárocskák” szemérmetlenül nagy összegekért hajlandók fellépni, míg a zenei élet nagyjai, – akik letettek valamit az asztalra, aprópénzért teszik mindezt, miért? mert tudnak, mert szerelemből zenélnek, mert igazi zenészek.
F. K: – A smooth jazz egyik hazai képviselőjeként egy önálló lemezen dolgozol, amelyen kizárólag saját szerzemények lesznek majd. Hamarosan megjelenik a lemez, ám ehhez rengeteg előmunkálat szükséges, és egy olyan ösztönző háttér, ahol feltöltődsz, inspirálódsz. – Neked megadatott ez a hely, igaz?
P. G: – Szerencsésnek érzem magam, mert Váci születésűként és lakosként, előszeretettel látogatom a Dunakanyar csodálatos tájait, valamint másik szerelmemnek a horgászatnak hódolván, bőven merítek a környezetem adta szépségekből. Balatoni családi nyaralónkban is – ha időm engedi – szívesen hódolok a víz kínálta szenvedélyeknek. Zenészként, van, hogy sanzonokat és Heilig Gábor szerzeményeket játszom Hernádi Judit társaságában, máskor a régóta összeszokott parti zenekarommal szórakoztatjuk a tánc szerelmeseit, ám a valódi szerelmem mégis a smooth jazz marad, amelyet a kvartettünkkel játszunk. A felmenőimre igen büszke lehetek, hiszen a sok megpróbáltatás ellenére is, megmaradtak embernek, minden körülményben. A zenei tehetséget tőlük örököltem, s merem remélni, hogy az emberségből és igazhitűségből is ragadt rám valami.
F. K: – Jelen-jövő. Merre jársz, hová tartasz?
P. G: – A közelmúltban elindult egy nemes kezdeményezés, melynek eredményeként, a Zsámbéki Művelődési Ház igazgatónőjének hála, egy programsorozat keretén belül hamarosan a festői szépségű község színpadára állunk. Az igazgatóság felkarolásával, egy hat állomást érintő smooth jazz koncertsorozat keretén belül,a Pálinkás Gergely és zenekarát érte a megtiszteltetés, hogy betöltse a házigazda szerepét. A zenekar felállásában, Pálinkás Gergely: gitár, Nagy Gergely: billentyűk, Nagy Zsolt: dob, és Szappanos György basszusgitár játékát hallgathatják majd az érdeklődők. Annak idején, Hernádi Judittal, a Zsámbéki Művelődési Ház színpadán zenéltünk először együtt. Jómagam, hírből már hallottam a zsámbéki kiemelkedően pezsgő zenei életről, ám a művelődési házban szembesültem igazán azzal a nyitott és befogadó szellemiséggel, ahogyan az együttműködés elébe tekintenek. A smooth jazz sorozatot, 2013. október 19-én egy beharangozó előadással kezdjük, ahol Csepregi Gyula lesz a sztárvendégünk, majd a jövő évben, kéthavonta játszunk a művelődési házban.
Szerkesztői gondolatok: Miközben Pálinkás Gergelyt hallgatom, ahogyan teljes átéléssel beszél a reá és zenésztársaira váró nemes feladatokról, az asztalon nyugvó gitárját szemlélem, és alig várom, hogy a kezembe vehessem, és megérinthessem a húrokat.
– kipróbáltam, nekem nem igen engedelmeskedtek –
Azoknak, akik kíváncsiak Pálinkás Gergelyre és zenekarára, halkan megsúgom, idén ősztől a budapesti Lámpás Klubban találkozhatnak velük. Mi már izgatottan várjuk!