Frenyó Krisztina címkéhez tartozó bejegyzések

Sorsfordító Nők – Varázslatos utazások

Tünde, egy sorsfordító NŐ, aki hátizsákkal és ha kell gyerekkel a hátán elindul, hogy világot lásson. Nyelveket tanít, szertartásokat vezet, és most éppen frissen megírt könyvét dedikálja. Szerte az országban.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2025-04-10.

Kertesy Tünde legújabb könyve, a Sorsfordító nők című regény, 2025. február 25-én
jelent meg nyomtatásban. A történet főszereplője két nő, egy testvérpár, akik
mindketten életük azon pontjához érkeztek, amikor meg kell változtatniuk az életüket.
Ez a könnyed olvasmány erről a döntésről és útról szól, valamint a szeretet erejéről, a
bizalom törékenységéről és a szerelem rögös, de izgalmas útjairól.


A regény hat évig készült, mivel a szerző sorsa is többször megfordult ez utóbbi
időben. A jegyzetfüzete szintén elkísérte a costa ricai kiküldetéseire, mexikói
utazásaira és családlátogatásaira, hiszen Tünde tíz évet élt Mexikóban, első gyermeke
ott született és a Magyarországra való költözés nem változtatott a Mexikóhoz fűződő
kötelékén. Így nem csoda, hogy ugyan csak egy-egy fejezet erejéig, de ez a két ország
megjelenik a regényben, mert nyilvánvalóan ami valamilyen hatással volt az írónőre,
azt meg akarta valahogyan örökíteni. A Sorsfordító nők immár saját útját járja. Ha
kedvet kaptál az olvasásra, itt tudod megrendelni:
https://kolibrinyelvstudio.hu/regenyeim/

Tündi a Kávéspercek rádióműsorunk felvételén

Cikkünk főszereplője: Surányiné Leon – Kertesy Tünde írónő, nyelvoktató. a Kolibri Nyelvstúdió lelke, többnyelvű esküvői szertartásvezető, és nem utolsósorban, a Sorsfordító nők című kötet szerzője.

Már így leírva is rengeteg téma jut eszembe, ami Tündi nevéhez fűződik, ám miután a rádióműsoromban látogatását tette, számos új arcával is megismerkedtem ennek a ragyogó, sokoldalú Nőnek. Csak úgy áradt belőle a szó. Záporoztak a mondatok. Az eddigi tartalmas életút színpalettáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy az a szűk rendelkezésünkre álló harminc perc, igencsak kevésnek bizonyult.

Tündi tíz éven át élt Mexikóban, számos pontján megfordult a világnak, nyelvészként kutatta többek között a Maja nyelv kultúráját, A varázslatos Costa Rica címen megjelentette e-bookját, ahol bemutatja ennek a parányi országnak az éghajlati, természeti és egyéb csodáit. Mi mindent nem csinál ez a nem mindennapi hölgy? Ki tudja….Nekem viszont elárulta, mennyi kaland áll már így is mögötte. Egészen iskoláslány korától kezdve érdekelte az utazás, és miután szülei bizalmat szavaztak neki, elindult hát a nagyvilágba, hogy megismerkedjen más népek kultúrájával. Mindezt akkor egy általa igen kedvelt zenekar fellépése miatt tette. Egy kis mosolymorzsa – Mi annyira belemerültünk az időutazásba, hogy Tündi véletlenül magával vitte pulóverével együtt a mikrofont, így kalandos úton került aztán vissza hozzám. Hamarosan az adásból is kaptok ízelítőt, ezt majd keressétek interjúalanyunk weboldalán.

Képalá: Jonny – Tamarindo / Angyalszárnyak – Costa Rica

Costa Rica nagy szerelem számára, ezért is született meg A varázslatos Costa Rica
című könyve, amely elektronikus formában jelent meg. A munka mellett bejárta
azokat a csodálatos tájakat, amikről mesél, illetve barátai körében elsajátította a Pura
Vida érzését.

Képalá : Costa Rica – majom

Erről a rendhagyó útikönyvről itt tudtok olvasni bővebben:
https://kolibrinyelvstudio.hu/varazslatos-costa-rica-e-konyv/


Ízelítő
,,Egyszer a Karib- tengeren voltunk a kollégákkal és éppen ebédet rendeltünk. Én köztudottan nagyon szeretem a mexikói Cóctel de camarones-t, azaz a rákkoktélt.
Nagyon megörültem, amikor megláttam az étlapon és természetesen azt rendeltem.
Amikor kihozták, egy világ dőlt össze bennem. Őszinte ember vagyok, nehezen tudom
leplezni az érzéseimet. Rögtön kiül az arcomra, ha valami nincs rendben. A kollégáim
elég gyorsan megtanulták értelmezni ezeket a jeleket. Az egyikük csak ennyit mondott:
Látszott rajtad, amint a mennyországból a pokolba zuhansz. Costa Ricát imádom, de
rákot inkább Mexikóban eszem.”

Tündi még az isteni rákkoktél receptjét is megosztja veletek, nézzétek csak:

  • Íme, a nyerő recept:
    Rákkoktél
    Hozzávalók:
    500 gr megpucolt, tisztított, előfőzött rák
    ½ bögre friss narancslé
  • ¼ bögre friss citromlé
    ¼ bögre kétchup
    ¼ bögre paradicsomszósz
    1 teáskanál Worcestershire szósz
    ½ teáskanál só
    ¼ teáskanál feketebors
    ¼ teáskanál fehérbors
    2 evőkanál apróra vágott vöröshagyma
    2 evőkanál apróra vágott koriander
    ½ bögre apróra vágott paradicsom
    ½ bögre apróra vágott uborka

Elkészítés:
Egy nagy tálban összekeverjük a rákokat, a narancs- és citromlevet, a ketchupöt, a
paradicsomlét, a Worcestershire szószt, a sót és a kétfajta borsot.
A tálat lefedjük fóliával és hűtőben hagyjuk pihenni legalább 30 percig, hogy az ízek jól
összeérjenek.
Mielőtt tálalnánk, hozzáadjuk a hagymát, paradicsomot, uborkát és koriandert, majd
alaposan összekeverjük.
A koktélt magas poharakban vagy saját bögrében (lehet akár pohárkrémnek szánt
pohár is) szolgáljuk fel. Mellé sós kekszet vagy pirítóst teszünk.

  • 1 tipp: Mi szoktunk a tetejére két szelet avokádót tenni, de lehet díszíteni apróra
    vágott salátával is. Valamint magát a koktélt meg lehet bolondítani egy kis polippal is.

Képalá: Rákkoktél (Coctel de camarones, A kép forrása: Pizca de sabor)

Egy csipetnyi izgalom – Mexikó arcai

Kertesy Tünde tíz évig élt Mexikóban. A kezdetek kezdetén a hamburgi régészeti
tanulmányok gyakorlatára érkezett Méridába, de aztán igen hamar Querétaróba
költözött, ahol hazaköltözésükig dolgozott. Megtapasztalta a mexikói családok
összetartását és működését, a hagyományok élete szerves részévé váltak és
fantasztikus szakmai sikereket érhetett el a Heidelberg Kultúrintézet és a TEC de
Monterrey, elit magángimnázium berkein belül. Bár Mexikó hírhedten veszélyes tud
lenni, Tündével egy évtized alatt csak egy ilyen jellegű kalandos esemény történt.
,,Egyik barátnőmmel éppen egy napos kirándulásra igyekeztünk Querétaróból Janitzio
szigetére, ahová azonban Pátzcuaro városából lehet átkelni. Hajnali négykor indultunk,
már túlestünk az első átszálláson Moreliában, így kezdtünk megnyugodni, hogy
majdnem célba értünk. Michoacán állam annak ellenére, hogy gyönyörű tájakkal és
kedves emberekkel büszkélkedhet, az egyik legrosszabb hírű egész Mexikóban, sajnos
nem véletlenül. Még eszünkbe jutott, hogy ezúttal elfelejtettük átpakolni a készpénzt és az iratainkat a hastáskánkba, de úgy voltunk vele, az út nehezén túl vagyunk, immár
nem valószínű, hogy történik valami. Az útonállók azonban nem igazán olvashatták
ezeket a statisztikákat, ezért meglepő módon pont a Morelia és Pátzcuaro közötti 45
perces szakaszon csaptak le. Hirtelen a busz megállt és suhancok szálltak fel rá.
Kihúzták a járművet figyelő kamerák kábeleit és kiszedték az összes pénzt a sofőr
melletti kasszából. A sofőr egy fiatal srác volt, aki nagyon fogta a fejét, ami aggodalomra
adott okot. Viszont a sihederek ki-beszálltak a buszból, ami furcsa, ha minket akarnának
kirabolni. Ezért egy ilyen magunkra hagyott pillanatban, amennyi pénzt és iratot át
tudtunk tömni a hastáskánkba, azt megtettük, hogy minden esetben hazajuthassunk.
Hamar észrevettük, hogy nincs náluk fegyver, ezért ugyan az első pillanatban
megijedtünk, a másodikban már sejtettük, hogy nem ellenünk irányul az akció. Amikor
egy idő után leszállítottak minket a buszról, hozzátették, hogy magunkkal vihetjük az
értékeinket, nekik csak a busz és a sofőr kell. Ott álltunk az autópálya mellett, miközben
a közlekedési eszközünk távolodott. Nem csak egy iskola címerét viselő fiatalok voltak a
környéken, hanem egy rendőrautó is, ami azonban tudtuk, hogy nem tesz majd semmit.
Jött a következő autóbusz, amely kiüzletelte, hogy továbbmehet, amennyiben minket, az
út szélén ragadt embereket magával viszi Pátzcuaroba, ahová nem is ment volna.
Amikor a srácok feltessékeltek erre a buszra, én még egyiknél rákérdeztem, ugye nem
kell még egyszer fizetni? Nagyon udvariasan csak annyit mondott: Nem, asszonyom,
dehogy! Ez a sofőr jól járt, a harmadik buszt, amelyik a menekülést választotta, azaz
autópályán hátrafelé közlekedett, megtámadták és kővel dobálták, amíg meg nem állt.
Ezután nyilván foglalkoztatott, hogy mi történt velünk. Amikor a vezető kidobott minket
a város határán, beszálltunk egy kis mikrobuszba, s én elkezdtem kérdezősködni, hogy
mi zajlik ezen az autópályán. A helyiek elmesélték, hogy az egyetem nem fizette ki a
professzorokat, ezért a diákok úgy tiltakoznak ez ellen és gyűjtik össze a pénzt, hogy
ellopják a buszokat, a sofőr teljes aznapi keresetével, illetve azáltal, hogy turistákat
leszállítanak és kényelmetlen helyzetbe hoznak, nyomást akarnak gyakorolni a
Michoacán állami kormányra, hogy rendezze a pénzügyeket.”

Képalá: Mexikó, Palenque, hátizsákos utazás gyerekkel (Palenquemi)

No de , hogy kerül ide Terence Hill?

Kertesy Tünde germanisztika-olasz szakon végzett a Pázmányon. Tanulmányait több
éves hamburgi egyetemi tartózkodással és több rövidebb olasz ösztöndíjjal tarkította.
Két évig készítette az M5-ön a Szólalj meg olaszul című sorozat forgatókönyveit. 2017-
ben, Olaszországban egy nyári egyetem hallgatójaként 41 órás rádiós gyakorlatot
szerzett, munkáit a regionális rádióban is lehetett hallani. Nagyobbik fiának kicsi
gyerekkora óta Terence Hill volt a példaképe, ezért az elhivatott édesanya elhatározta,
hogy részt vesznek a Don Matteo forgatásán, hogy Carlos Mateo megismerkedhessen
kedvenc színészével. Tündét magával ragadta Terence Hill munkához való alázatos
viszonya, kedvessége az embertársaihoz és egyszerűsége. Életreszóló barátságokat és
ismeretségeket kötöttek Spoletoban. Többször találkozott Terence-szel, s egyre
inkább úgy gondolta, hogy a Sorsfordító nők nagypapáját róla szeretné mintázni.
Ugyan csak a külső jegyek és néhány jellemvonás vezethető vissza a világhírű
színészre, mégis talán sikerült megörökítenie ezt a nagyszerű embert.

Képalá: Don Matteo forgatásán (Terence)

Mit lehet tudni még Tündiről?

Tünde jelenleg két művön is dolgozik. Ahogyan egyszerre több könyvet olvas, az
írásban szintén ilyen módon tud kiteljesedni. Az egyik Egy szuperérzékeny anya
naplója, amiben közelebb szándékozik hozni az emberekhez a szuperérzékenység
problémáját, mintegy használati útmutatót szeretne adni olyan nőkhöz, akik
szuperérzékenyen élik meg a világ és az élet dolgait.
A másik egy Mexikóban játszódó ifjúsági regény, amelyben a 18 éves Veronika,
mégsem egyetemre megy, hanem először meg akarja ismerni az idejekorán elhunyt
édesapja örökségét, a mexikói családot, az ottani életet és hagyományokat.
Amennyiben ezek a történetek is felkeltették az érdeklődést, érdemes kedvelni az
írónő Facebook oldalát (www.facebook.com/kertesytundeszerzo), hogy minden
újdonságról időben értesülhessetek.
Ezen a platformon arról is kaptok információt, hogy mikor és hol lehet vele találkozni,
hiszen dedikálással és beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatókat tart az egész
országban.

Képalá: Kertesy Tünde és Frenyó Krisztina a rádiófelvételen

Ahogy Tündivel beszélgettem, sok minden kiderült. Például az , hogy a Sorsfordító nők című regény munkacíme egészen más volt. Mindenképpen valami madaras, kolibris vonatkozást szeretett volna az írónő adni a kötetnek, ám végül megfordult a szél. A lektor barátnő tanácsára lett végül a végleges cím az, ami.

A sorsfordítás, mint téma, – ahogy Tündi elmesélte – egy elég nehéz dolog, hiszen sokszor tudjuk, hogy változtatnunk kell, de míg nem fáj eléggé addig nem szoktunk. Maga a sors és annak megváltoztatása nem egy könnyed lépés, de végül a végeredmény, könnyedre, olvashatóra sikeredett.

És ez a lényeg. Arra a kérdésre, hogy mennyire személyes érintettségű a cselekmény, azt a választ kaptam, hogy a történet nagyrészben fikció, ám néhol azért fellelhetőek személyes vonatkozások, akár a helyszínben, akár jellemrajzokban egyaránt. Ugyan a regény leginkább Magyarországon játszódik, de azért megjelenik benne Mexikó és Costa Rica is, hiszen ezek a helyek, éppúgy Tündi életének a részei.

Azt szoktam mondani, hogy én a hatásokat, az ingereket, az élményeket szoktam feldolgozni, és akikkel találkozom az utam során, nyilván megjelennek valamilyen formában az írásaimban, de inkább csak egy-egy részletük, egy apró jellemvonás, egy közös találkozás, egy beszélgetésfoszlány. Szóval én így dolgozom.

Lejegyezte: Frenyó Krisztina

Miközben az utolsó sorokat pötyögöm, Tündi már a felhők felett repül jó pár méterrel, két gyerekkel, egy hátizsákkal, de az is lehet, hogy a híres mexikói kedvencüket falatozza kinti családjával odakint.

Mai versek – Keserédes lopakodó / Tizenkét sor a Télhez

Vers Télről és Tavaszról. Kávéról és virágokról. Hétfőn. Amolyan keserédesen…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2025-03-17.

Keserédes lopakodó

Lopakodó Tavasz tör át a fekete kárpiton,

Telünk hamvai közt vergődik csupán a molyszagú árnyék.

Mint takarításkor a múltból ránk köszönő

megfakult családi fénykép:

Fejbe vág, felébreszt.

Halottnak hitt emlékeket tép szét.

Keserű kávénk édes perceket idéz,

tejfehér habja törékeny – pergő életünknek.

Sötétbarna a keretben a kép…

És nézd, mennyi darabkára hullik szerteszét,

s majd áll össze újra és újra az Egész.

Fel kell tennem egy lemezt,

hadd szóljon legalább dalunk,

Vagy a recsegő hangú rádiót kapcsold be, Kedves.

És bár úgy tűnik sokunkat fáraszt,

s elalva ébredünk,

Az ajtónk mögött már a Kikelet,

ennyien nem tévedhetünk…

Frenyó Krisztina

Napraforgókról álmodom

Még szörcsög kalapod alatt a fagy,

Én már Napraforgókról álmodom.

És ha némi látszatod itt is marad,

Hamar rés nyílik pajzsodon.

Valaki erre jár a kert alatt,

s virágok nyílnak léptei nyomán.

Nem hinném, hogy álmodom, nicsak:

Eltűnt rólam a kardigán.

Tavasz van. – Suttogják a fák,

S a fák nem hazudtak nekem még sosem.

Kedves morgós öreg, már megbocsáss:

Lépj tovább. Ideje élni kezdenem!

Frenyó Krisztina

Képek: Gacsádi Albert fotográfus, illetve Pinterest

Amikor a Föld és az Ég összefog – Segítsünk hinni a Csodákban!

Egy ideje beszélgetünk. Sok mindent megtudtam róla és Csanádról. Amióta emlékszik, albérletben él. Talán most lesz először igazi Otthona. Egy kicsike présház, kerítéssel. Ha az Isten is úgy akarja, Csoda történik!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2025-03-10.

Mai vendégem, Lakatos Laci, aki nem minden napi poszttal hívta fel egy fél ország figyelmét a legismertebb közösségi oldalon. Minden olyan régen kezdődött, ám február 9-én valami elindult. Akár a pillangó, amikor megrebbenti szárnyát valahol a világ egy szegletében és Csoda történik, úgy 10 ezer kilométerrel odébb…

” Február 9- i posztom megváltoztatta az egész életemet!”- kezdi mesélni Laci.

Az írás őszinte vallomás saját rögös életéről, erőszakos fogantatásától, zaklatott felnőtté válásán keresztül, egészen Csanád fia magához vételéig, aminek a vége olyan mint egy mese, hiszen győzött jó. Ahogy az is meseszerű, ahogy ennek a posztnak hatására megmozdult egy ország. És most itt állunk egy lakóautóval, néhány cölöppel a kerítéshez, egy gyönyörű pottyantós vécével és a nagy kérdéssel. Hogyan tovább?  A teljes poszt itt olvasható:  https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2326039007771598&set=a.149631938745660&type=3&rdid=4aCcIRov7XebMIhx&share_url=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fshare%2F1Drei8t9RA%2F#

No de miként is indult ez a  történet?kérdezem.

– Tulajdonképpen csak egy lakókocsit szerettem volna vásárolni részletre, de ha csupán simán, mint hirdetés jelentettem meg, pusztán negatív hozzászólások érkeztek. Így jutottam el odáig, hogy el kell mesélnem az életemet dióhéjban, hogy az az egyetlen ember, – aki majd segíthet – megértse, hogy mit is szeretnék valójában.

” Aztán megkeresett egy újságíró, később többen, tv stábok, hogy szeretnének erről a nem mindennapi helyzetről írni, forgatni „- folytatja Laci

Cikkírás közben született egy ötlet, hogy mivel nem a legjobb megoldás egy kiskorú gyermekkel lakókocsiban élni, mi lenne, ha gyűjtést indtanának, hogy fel tudjam újítani a 16 nm- es pince présházat, amibe szeretnénk beköltözni a fiammal.

Egy présházban fogtok élni? – kérdezem, és közben elmerengek, mekkora is lehet az a présház…

Ahogy a képen is láthatjátok, a házikó, egy kicsi lakóteret biztost majd Laciéknak, de számára ez lesz élete igazi első Otthona.

– Igen. 24 éves korom óta élek albérletben és most leszek 55. Mindenképp megváltás lesz, egy igazi mennyország ha elkészül… – mondja s közben folytogatja a sírás.

Laci, mi már sokat beszélgettünk az ominózus poszt óta. Most hol tart az ügy, hogy halad a felújítás? szegezem neki a kérdést.

( Laci hallgat, aztán sóhajt. Mély, súlyos sóhajok ezek. Aztán megszólal. Messze vagyunk egymástól, mégis hallom, ahogy elcsuklik a hangja. ) – a szerk.

– Sehogy… mert a bizonyos cikk hatására érkeztek adományok ugyan, ám eközben a volt feleségem és fiam bátyja képes volt elérni azt, hogy a cikk tartalma megváltozzon és kivonják belőle az adományozó számla számot…”- meséli Laci.

Aztán elcsukló hangja áthajlik lelkesedésbe, ahogy tovább elmeséli, hogy közben érkezett egy igazi angyal Szabó Gábor vállalkozó személyében, aki nekik ajándékozott egy lakókocsit. ( Jelenleg Laci és Csanád épp költöznek az albérletből) és úgy fogalmaz, hogy ” most olyan, mintha a jó Isten összes hozzá írt levelemet most olvasná el!” Még elmondja azt is, hogy a befolyt pénzből kerítést csinálnak, a lehető legolcsóbbat és gyakorlatilag ennyi. A présház felújítása elhalasztva…

Laci és Csanád történetét meghallgatva rájöttem, hogy emberfeletti, amit ők eddig is véghez vittek, visznek, ám még koránt sincs itt a vége… Laci és fia nem családi házra vágyik, – pedig miért ne vágyhatnának akár arra is? – mert amint mondta azt lehetetlen elérnie. Csak egy 16 nm- es pince présházat szeretne felújítani és beköltözni ” és éltek míg meg nem haltak”- ahogyan a mesében szokott lenni. Kislánykorom óta hiszek a mesékben, ahogy a Csodákban is, épp ezért úgy döntöttem, hogy szeretném ezt a mesét továbbírni és segíteni nekik a szükséges pénzt összegyűjteni. Annál is inkább mert Lacinak, március 10 – én azaz ma, Csanádnak pedig 7- én volt a születésnapja! Mi lenne, ha az Ég és a Föld összefogna és közösen sikerülne átírnunk Laciék történetét? Mégpedig úgy, hogy valóban Boldogan éltek, és még tovább…

Az alábbi számlaszámon tudtok segíteni:

Lakatos László

11773377-01998218

Közlemény rovatba ” adomány” kéretik feltüntetni.

Laci még azt is megkérte, hogy továbbítsam kérését, miszerint nem zárkózik el semmi és senki elől, minden kérdésre szívesen válaszol.

A közösségi médiában, Lakatos Körtés Laci néven lehet őt megtalálni.

Laci és Csanád nevében, lejegyezte: Frenyó Krisztina

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dobozba zárt szárnyak, avagy angyalok, vagy emberek?

Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő…sem a tér..valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2021-04-13.

Emlékszem repdestem…
Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő, sem a tér, valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…  Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Egyre jobban hiányzik az az élet… az idő, amikor még nem kellett megfelelnem és elszámolnom senki felé, amikor kedvemre ugrálhattam a zöld fák ölelte dimbes-dombos utak buckáin át. Azt sem tudom, hogy gyermekként éltem e meg mindezt, vagy még annak előtte, egy másik életben történtek velem a csodák. Kár is elmélkedni, mert nem ez a lényeg. No, nem most világosodtam ám meg hirtelen, sem nem lettem hirtelen bölcsebb, tán csak az a röpke ötven év, mit magam mögött hagytam, világított rá néhány fontos dologra. Mert, az igazán lényeges dolgokat, sosem mérik nagykanállal. Azokat egészen kicsi porciókban adagolják. Azért is tudnak örülni a kisgyermekek, minden apróságnak.

Aztán rájöttem, hogy a szárnyalás mellett meg kell tanuljam a földön járást és maradást is. Gyökeret kell vernem. Itt a földön. Olykor nehezebb, mint hinnéd. Főként azoknak, akik dobozba zárják szárnyaikat. Mert hogy sokan elteszik őket. Nehezebb napokra. Nehezebb napokra? Lehet még ettől is nehezebb? Bizony lehet. Aztán persze olyan is előfordul, hogy valakik a szebb napokra tartogatják gyönyörű tartozékaikat. Mert bizony egyszer hozzájuk tartoztak ezek a szépségek.

És, hogy lehet e a földön szárnyalni? Hmm… Megpróbáltam nem is egyszer. Volt, hogy egészen sokáig sikerült a levegőben maradnom, ám mindig akadt, aki visszarántott a földre. Biztosan jól tette. Nem mondom, nagyon is jól éreztem magam ott fent, csak közben elfelejtettem a föld dolgaival foglalkozni. Például a pénzkereset, a csekkek, a materiális felelősségvállalás dolgaival. Mert, hogy az nem az angyalkák dolga. De nem ám. Csak, hogy én nem vagyok angyal. Én, egy földön élő ember lennék, vagy valami ilyesmi. És akik a földre leszülettek, azoknak bizony meg kell tanulniuk az élet rögös talaján is helytállniuk.


Erre léteznek egész jó kis gyakorlatok. Meditálhatsz, hogy gyökeret verj, uppsz ez megint egy kis lazulás és álmodozás. Legalábbis nálam. Na, jó, szóval meditálhatsz, gyakorolhatsz mezítláb a kertben, hogy a talajjal érintkezésbe lépve, megtapasztald, mennyire bírod a földet. Aztán még ölelgetheted a terebélyes, vastag törzsű fákat.

Óh, én ezt a foglalatosságot nagyon szeretem. Rendesen bele tudok ám merülni. Így aztán bármennyire is a földi kapcsolódás a cél, elég hamar az égi szférákba repdesek újfent. Természetesen pénzt is kérhetsz a földi szolgálataidért, amelyekért igen sokat tanultál. Megkérheted az árát a tevékenységednek, tisztességesen. Az időnek, amit annak idején magadra, a tanulmányaid elsajátítására áldoztál, most pedig az idődre, amit másokra szánsz. Mindez arra ösztönözhet, hogy megtanuld, milyen az adok-kapok egyensúly. Mennyire vonz, vagy épp taszít téged az anyagi procedúra.

Egy biztos, ha itt akarsz élni a földön, muszáj belépni a körforgásba, mert ha nem teszed, előbb-utóbb elnyel a föld. Vagyis a rengeteg földi matéria. Én sokszor csak macerának hívom, mert számomra ez kissé macerás. Arra is rá kellett ébredjek, hogy az itteni létforma, nem olyan sima ügy, amilyennek jómagam, annak idején elképzeltem. Azért kaptuk a hátizsákot, hogy viseljük, hordjuk. Olykor megrakjuk kövekkel, olykor meg mások rakják nekünk tele.

Mi pedig hűségesen cipeljük terheinket. Mint, ha csak kötelező lenne. Pedig nem az. Simán kiszórhatjuk a kavicsokat, főként, ha azok időközben mázsányi szikladarabokká nőttek a hátunkon. Úgyis jönnek majd újabb kövek. Drágák, meg csiszolatlanok is, aztán lesznek homokkövek, ásványok, és olyanok is, amelyekkel rendre dolgunk van.

Mert, fel kell ismernünk, melyek a saját terheink, amelyeket akár meg is szerethetünk és idővel letehetjük őket, ha majd kellően elfáradtunk. Ám, épp így ideje elkülönítenünk a mások terheit, amelyeket nem a mi gerincünkre szabtak odafent. Mert, ha túl sok keménységet pakolunk fel magunkra, idő előtt elcsontosodunk. Megkeményedünk. Éa akkor, mi lesz így velünk? Hová fogjuk tudni visszacsatolni a szárnyainkat, amikor majd elővesszük a dobozból őket, hogy újra szárnyalhassunk?

Frenyó Krisztina

Gyógyfüvekkel a fejfájás ellen

Gyuri Bácsival mindig öröm találkozni, beszélgetni. Példaértékű életével, az élethez való hozzáállásával és szaktudásával, követendő minta számomra mindenképpen.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2020-01-21.

Van-e hatásos gyógytea fejfájásra, migrénre?

Fejfájás azonnali csillapítására nincs gyógynövény vagy gyógytea, azonban a migrénes fejfájás kiújulását rendszeres gyógyteázással meg tudjuk előzni. Gyuri bácsi a bükki füvesember most fejfájósoknak ad tanácsot. Mi pedig jó szívvel továbbadjuk nektek.

„Nekem nem szokott fájni a fejem, hála Istennek nem tudom, mi az, hogy fejfájás”. – hangzik el Gyuri Bácsi szájából, és én ezen egy cseppet sem csodálkozom, hiszen számomra ő az egészség és az egészséges élet megtestesítője. Legutóbbi bükkszentkereszti látogatásomnál épp az erdőből jövet találkoztunk és arcán jóízű mosollyal üdvözölt bennünket. Nincs fejfájás, nincs migrén, hiszen elmondása szerint a bükki füvesember sosem stresszel, egészségesen él, az erei tiszták és a csuklyásizma sem tokosodott be. Gyuri bácsi szerint ez utóbbi gyakran okozhat fejfájást, ám itt nem állunk meg, hiszen a megoldás fontosabb, ezért ajánl is rá rögtön valamit: pásztortáska tinktúrával kenegethetjük naponta kétszer, ezzel stimulálhatjuk az izom vérkeringését és segíthetjük a fejfájás múlását.

Gyógynövények közül egyetlen gyógynövényt említ, amely hatásos a migrénes fejfájás kezelésében, ez pedig egy igazi kincs, az őszi margitvirág. És bár virágzata hasonlít a kamilláéra, ne tévesszük vele össze! Az őszi margitvirág hatóanyagainak köszönhetően tágítja az ereket és nyugtató hatása van, rendszeres fogyasztásával ízületi fájdalmak és migrénes görcsök kialakulását egyaránt meg lehet előzni.

„Ez a legfontosabb gyógynövényünk a fejfájásrohamok kiújulásának megelőzésére. Hatását erősíthetjük görcsoldó gyógynövényekkel is, ilyen például a mezei kakukkfű, a réti palástfű vagy a borsmenta, illetve vértisztító, értágító hatású gyógynövényekkel, mint az orvosi veronika vagy a somkóró”– magyarázza a fejfájósoknak összeállított teakeverék hatását Gyuri Bácsi lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa, fitoterapeuta.

De hogyan is fogyasszuk a fejfájósok teáját?

Az Őszi margitvirágos teakeverékből a szokásos módon, egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel leforrázunk, 15 perc után leszűrjük.

Súlyosabb esetben napi egy, enyhébb eseteknél heti 2-3 csésze tea folyamatos fogyasztása ajánlott legalább fél évig. Napi 1 csészével korlátlan ideig iható. Hangsúlyozni kell, hogy az elkészített tea nem alkalmas migrénes-fejfájásos rohamok azonnali csillapítására! Itt is, mint majdnem minden gyógyterméknél  előfordul ellenjavallat, hiszen az értágító hatás miatt körültekintően kell fogyasztani: terhesség, szoptatás alatt, erős vérhígító szedése mellett, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott.

Fontos: Bármilyen műtét előtt 2 héttel fokozatosan csökkenteni kell a tea fogyasztását.

Amit Gyuri Bácsiról dióhéjban tudni érdemes:

Szabó Gyuri bácsi, a legendás bükki füvesember neve összeforrt a gyógynövényes gyógyítással. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett bükkszentkereszti természetgyógyász tudását lányának, Lopes-Szabó Zsuzsának adta át, aki gyakorlott fitoterapeutaként viszi tovább a hagyományokat és vezeti a családi vállalkozást.

Az ellenőrzött minőségű gyógynövényekből, egyedi receptúra alapján készülő Györgytea termékek 63 darabos szortimentjében az egyedi-, a keverék-, és az élvezeti teák mellett megtalálhatók a gyógynövénykivonatok, a Babaváró csomag, ahogy az ismeretterjesztő könyvek, naptárak is. A cukorbetegség kezelésére összeállított Diabess teakeveréket 1999-ben a Magyar Szabadalmi Hivatal is bejegyezte, később az Országos Gyógyszerészeti Intézet „Diabess-Györgytea” néven gyógyhatású növényi készítményként törzskönyvezte.

A cég nagy hangsúlyt fektet a hagyományápolásra és az ismeretterjesztésre. A vezetett gyógynövényes túrákon és a Bükkszentkereszti Gyógynövénynapokon évente több ezren fordulnak meg, de az érdeklődés online térben is töretlen: a gyorgytea.hu és a diabess.hu évi látogatószáma meghaladja az 1,1 milliót, és az ingyenes Györgytea mobilapplikáció is több mint 56.000 felhasználóval büszkélkedhet.

És, hogy a természet kincseit hol tudjátok beszerezni?

A festői szépségű Bükkszentkereszten a Györgytea telephelyén és mintaboltjában, valamint a budapesti mintaboltban: 1054 Budapest, Bank utca 4.

Ahol bővebben és naprakészen informálódhattok:

Honlap és webshop: www.gyorgytea.hu sajto@gyorgytea.hu

Gyuri Bácsival mindig öröm találkozni, beszélgetni. Példaértékű életével, az élethez való hozzáállásával és szaktudásával, követendő minta számomra mindenképpen. A természethez és az emberekhez való viszonya, az éveken át megtartott szakmai és emberi alázata oly ritka ebben a világban, mint a tiszta forrásból gyűjtött fagyöngy. Megtiszteltetés, hogy ismerhetem!

Frenyó Krisztina

A Szabó Gyuri Bácsival készült rádióinterjúnkat itt hallgathatjátok meg:

https://www.szentendre.media.hu/hanganyagok/kavespercek/kavespercek-szabo-gyuri-bacsi-a-bukki-fuvesember

Születésnapodra / Ágnes 40

Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd „eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-10-08.

Ágnes taps

Azzal kell kezdenem, hogy nem sérthetem meg senki személyiségjogait, sem a magánszféráját, így mindezt tiszteletben tartva írom a következő sorokat. Kérlek benneteket, ti is tartsátok tiszteletben. Számtalan levél, üzenet és kétségbeesett telefon  érkezik hozzám egy jó ideje, melyre sokszor válaszolnék teljes őszinteségből, és mert kikivánkozik belőlem a nyers és az indulattal teli válasz, ám mégsem tehetem. Ez csupán egy álláspont lenne, egy vélemény, szubjektív. Az enyém. Nincs hozzá jogom. Nem tisztem vitatni testvérem álláspontját, döntését és az éppen aktuális élet és lélekhelyzetét. Kedves érdeklődők, kedves rajongók, kedves olvasók, mindezért nem tehetek mást, csak  sokszor állok itt némán, és keresem a szavakat, amiket még elmondhatok, az üzenetet, amelyet még átadhatok nektek.

Ágnes tenger

Ma ünnepeljük Ágnes negyvenedik születésnapját  és eljött a napja, hogy kicsit kiírjam magamból, amit érzek. Mert fáj, és mert hiányzik a hangja, a személyisége, az az Ágnesvilág, melyet a „közelmúltban” képviselt. És, mert az írói szabadakarat megengedi, hogy írjak róla. Csupa Szeretettel! Ágnesről, ahogyan én látom. Másfelől, így talán egyfajta választ is adok nektek vele kapcsolatban. Csupán annyit, amennyit én is tudok, mert úgy érzem, hogy a tőletek kapott határtalan rajongás és tisztelet után, ennyi a minimum, amellyel valaki tartozik nektek. Egy válasz, egy üzenet, egy hír a nagy csendből, a lélek aljából. El kell, hogy mondjam: mérhetetlenül hiányzik, és nem csak a rádióból, a  színpadról, és a hírek az új lemezei felől, hanem a hétköznapokból is. És bármily meglepő, úgy igazán nem tudok sokkal többet róla, vele kapcsolatban, mint ti. Talán ez a legszomorúbb az egészben. Valamikor ez más volt…

erdőn fekvő Á

– Emlékszem, egyszer megállt az akkori munkahelyem előtt és lehívott a parkolóba, hogy azonnal mutatni akar valamit. Arra kért, hallgassak bele legújabb dalába és mondjak véleményt. Ez volt a „Kinek mondjam el” a készülő Déjá vu albumáról. Meghatottan és elmélyülve – abban a mennyei varázslatban – hallgattam meg a kocsiban.

Pár percre megállt az idő…megszűnt a lét, és nem létezett más csak a zene. Elismerve dícsértem és ösztökéltem, hogy az „Ahogy nem lehet” című dalát is mutassa meg a nagyvilágnak, – mert az bizony sokkal előbb megszületett, mint hinnétek…- és készítsen hozzá egy videoklipet, ám ez utóbbi, nem jött össze sajnos a mai napig sem. –

Énekelű

Maradjunk csak egy pillanatra az Ahogy nem lehetnél…Szerelmespárok találtak egymásra és bújtak össze erre a dallamra, míg milliónyi könny potyogott szemzugokból és keserves szakítások vígaszaként, egyfajta gyógyírhullámként söpört végig 2008-ban ez a kifejező zeneszám a Gömb című nagylemezről. Jómagam is sokat sírtam a lírai dallamvilág hallatán. Olyannyira szívhez szól, hogy míg hallgatom, szinte üvölt a fájdalom a sejtekben és mélységesen eltalál és pont ott, ahol szükség van rá. Felszakít, bekötöz, és emlékeztet. Ilyen ez a dal. A gyermekeim, akik akkor még kiskamaszok voltak, szintén lelkükbe zárták ezt az esszenciát, az „Ahogy nem lehet” érzést. Teljesen kortalan és időntúli…Ezért is szeretem ennyire.

Ágnes fek Sokak hiányolják az élő verziót, velük együtt én is, épp ezért ide csupán a koncertfelvételből tudok beszúrni egy (amatőr -részlet-jelenetet ), de talán nektek ez is többet jelent a semminél.

Ágnes és én közöttem hét évnyi korkülönbség van és ez a hét év, az ő javára írható. Bűvös hetes, és bár kicsinek is már különleges volt, egyedi énekhanggal megáldva, nekünk mégsem  tűnt fel akkoriban. Talán, mert alapjában egy sajátos család részesei voltunk, ahol a tehetséget valahogy másként értelmezték. Miután a legmeghatározóbb éveinket mégis külön töltöttük egymástól, így sok minden mozzanatról lemaradtam vele kapcsolatban. Aztán később, mikor újra egymásra találtunk, ő már nagyon korán elkezdett kitűnni a tömegből, és zenei karrierje villámsebesen ívelt felfelé, akár egy üstökös. Pillanatok alatt lett sztár, sokszor megközelíthetetlen volt még számunkra is, no nem mert nagyképűséggel élte volna meg a korán jött sikert, inkább, csak mert maximalistaként próbált helytállni mind szakmai, mind magán téren és a szűkre szabott időbe, a családi dolgok olykor már nem fértek bele. Visszagondolva eddigi életpályájára, ez teljesen érthető.

A Message zenekarban töltött aktív évek után, Ágnes Vanillaként, majd Ágnesként robbant be a köztudatba és a zenei életbe. Sikert, sikerre halmozott, ám ott legbelül mindig valami igazira, tartalmasabb értékre törekedett és ezért mindent meg is tett, amit tehetett.

Örök Nyár

Valami nagyot és maradandót akart létrehozni és ezt hamarosan a valóságban is megteremtette. A József Attila lemezei után a Radnóti albumokkal már tarolt. Olyasmi született meg általa, amely keveseknek sikerült eddig kis hazánkban. Az addig unottan hallgatott és félredobott kötetek megelevenedtek és divatba jött az irodalom. Az általános és  a középiskolákban is felrobbant a kulturális érdeklődés, és ezáltal József Attila és az ő búskomor, illetve kevésbé ismert versei is újjászületettek. A Radnóti dupla album, már csak hab volt a tortán. Itt olyasmihez nyúlt, amihez  bármelyikünk félve, vagy sehogyan sem mert volna hozzáérni. Ágnes mégis oly érzékenyen, alázattal és tisztelettel érintette a fájdalmas és keserves rímeket, hogy a csilingelő dallamok és a különleges figyelemmel kiválasztott hangszerelés mivoltából egy új legenda kelt életre a költészet elfelejtett mezein.

Ágnes a zene mellett sok minden mást is szeretett és míg biztosan nagy öröm volt számára a színpadra lépni, ám legalább olyan megkönnyebbülés lehetett lejönni is onnan. Minden testvéremmel mások vagyunk, ám sokakkal van egy közös tulajdonság bennünk. Ha egyszer szívből elkezdünk valamit, és abban valóban teljes szívből benne vagyunk, azt a lehető legjobban szeretnénk végigcsinálni. Sokszor ez megalkuvással és sok lemondással jár. Párhuzamként csak magamat tudom megemlíteni: Amikor testestül-lelkestül benne vagyok egy cikkben, amikor az írásom szívből indíttatik, akkor nem létezik számomra más. Szólhat a csengő, gyűlhet a mosatlan, kereshet bárki, nem hallok, nem látok. Olyankor csak a történetnek élek. És amikkor befejezem, akkor a nagy sóhajjal valami más is kiszáll belőlem. Olyan ez, mintha meghalna bennem valami. Aztán persze újra töltődik, de kitudja meddig alszik ezután…

Ágnes húgomnál is ilyesmi lehetett, nem tudhatom, mert a mély érzéseiről és az ő kis titkairól sosem beszélt. Ő a megtestesült magány és a társaság középpontja is egyben. Épp mikor melyik oldalon áll, vagy ahogy érzi, sok mindentől függ. Így van ez napjainkban is. Hónapokig nem tudok róla, aztán feltűnik, majd „eltűnik hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”. Számomra éppoly titok és megfejthetelen minden lépése, mint ahogyan nektek is az. Egy biztos, ő egy mérhetetlenül szenzitív lélek, érzékenyebb és kiismerhetetlenebb, mint bárki, akit ismerek, és talán ebben rejlik a különleges művészi játéka is, egyedisége és kibogózhatatlansága.

mezőn

A zenén és a szövegíráson kívül sok minden más is létezik, és a szabadság, a természet szeretete, a vidék tisztelete és az igazság keresése Ágnesnek ugyanúgy nagyon fontos. Ennél már csak az ő hite az, ami minden mást felülír. És ha ebbe a hitvilágba nem fér most bele, hogy előjöjjön és újra énekeljen, ezt el kell fogadnunk tisztelettel még akkor is, ha szörnyen fáj a hiánya. Akkor is, ha keressük a miérteket és a válaszokat. Akkor is ha értetlenül állunk a nagy csend hallatán. Nem tudhatjuk mi van ott legbelül, én sem tudhatom. Sajnálom. Egyet tehetünk mindannyian, reménykedhetünk, hogy egyszer felébred és újra megörvendeztet bennünket azzal a csodával, amely belőle árad. Azzal a hanggal, amely már eddig is elvarázsolt kicsiket és nagyokat egyaránt. Addig pedig, hallgatjuk a dalait és töltődünk. Talán, így sikerül …

Életben tartani a Csodát.

Boldog Születésnapot Ágnes!

Frenyó Krisztina

A főszerkesztő levele / Mit ér a jóság, kellesz – e, ha vannak még elveid?

Van még remény! Amíg ragaszkodunk az elveinkhez, – nem összekeverendő a berögzült hitrendszerekkel – megtartva az alapvető jóságunkat, míg észre tudjuk venni a szépet, és van bennünk erkölcsi tartás, addig nincs veszve semmi

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-08-14.

robotokZakatol a világ, egyre csak instantosodik, lassan végleg a robotok, számok és jelvények korát éljük. Kihalófélben az a generáció, amelynek még igazán voltak elvei, akiket még erkölcstanra is tanítottak az iskolában és akik előre engedték a hölgyeket a mozgólépcsőnél. Tisztelet az öregek iránt, az ünnep dicsérete és a család lényegi fontossága, netán szerelmen alapuló, érdekmentes házasság. Múló közhelyek? Vannak még csodák, létezik még vasárnapi ebéd, és a Szeretet, jár – e még felétek mostanában? Mit ér a jóság, ér – e valamit egyáltalán és kellesz – e valakinek a mai világban, ha vannak még elveid?

arc jelekSokat gondolkodtam a fenti kérdéseken, ahogy jártam – keltem az országban a közelmúltban, vagy ha csak kidugtam az orrom a házikónkból és elindultam a környéken. Rohanó embereket láttam, akik annyira sietnek, hogy köszönni is elfelejtenek, lesütött szemekkel és fülükbe dugókkal szaladnak ki tudja hová. Talán attól félnek, lekésnek valamiről…de ugyan miről? Tizenévesek gördeszkákon és elektromos rollereken, meg valami kétkerekű kütyükön száguldoznak az utakon, úgy kell elugrani előlük, mert sokuk „látássérült és halláskárosult”, azaz: sem nem látnak, sem nem hallanak. Itt tartunk. De hol is?

robotnő

Hatalmas utat tört a technika magának és kapóra jött ez minden feltörekvő kisembernek, okos-telefonok, villogó, beszélő és gondolkodó szerkentyűk mögé bújhatnak, nem kell gondolkodniuk, nem kell beszélgetniük, sőt személyesen ismerkedniük sem, hiszen a csodarobotok ezt is megoldják helyettük. Ellustult a világ, a sarki boltba is legtöbbször autóval jár, már az akinek van ilyenje. És akkor nézzünk tovább, lássunk túl az orrunknál. Munkahely. Tessék, jól hallottam? Munkahely? Van még ilyen intézmény? Két kezemen meg tudom számolni az ismerősi körömben, hogy kinek van mondjuk egy évnél régebbi bejelentett munkaviszonya, ahol valóban annyit visz haza hó végén, amennyi a papíron áll. Olyan sok a munkanélküli, – mert, hogy ebből a halmazból, plakátok ide vagy oda, tömegesen akad ám az országban – hogy egy a bólogatni elfelejtő, vagy véleményt kinyilvánító munkatárs helyett, azon nyomban tízet kapni fele árért.

Orwell 1984

Elmúlt a diplomák, szakképzett és tanult emberek kora, végetért a tapasztalat és a szakértelem fontossága, nem becsülendő a korosodó,  valamihez még valóban értő 40-es, 50-es korosztály. A mai felállás szerint, nyíltan kimondhatjuk: „vér – ciki”, ha egy 40-es nő még munkát mer keresni abban a kategóriában, ahol a huszonévesek viszik el a pálmát, és szinte totál kilátástalan, ha a szakmájában, a saját területén szeretne elhelyezkedni. Nem csoda, hogy pályát módosítva megugrott a life coach – ok és a trénerek száma, és vállalkozni kényszerül a lakosság nagy része, az a szelete a tortának, akinek még jutott egy kis hab, mert ahol lecsurgott a tejszín, ott már a vállalkozás is luxuskategória.

G O

Félreértés ne essék, ez itt nem a magyar kesergő, ez a nagy magyar valóság napjainkban. És igen, ettől még szép az élet, mert szebbé teszem és süt a nap, mert a fény felé fordítom az arcom és természetesen pozitív gondolatok hajtanak és visznek előre, mert a hiányérzet és a negatív indulatok sosem vezetnek jó irányba. Kérlek szépen kedves olvasóm, értsd meg végre, nem károgni, fanyalogni kell, de a szemüvegeket most már tessék megtörölgetni, mert nem árt, ha tisztán látunk és letörölgetjük fejünkről azt a rengeteg homokszemet, amit évekig a lyukba dugva felszedegettünk.

G O 1984 kép

Érdemes meglátni a jót, és valahogy megpróbálni jónak maradnunk ebben a világban, még akkor is, ha rettenetesen nehéz és legszívesebben jól megfejelnénk valakit. Amikor valaki a környezetünkben káromkodva, trágár szavakkal illeti a szüleit, netán erőszakot alkalmaz gyermeke, felesége, embertársa, vagy kutyája iránt, kötelességünk közbelépni, így – vagy úgy. Míg mi is szemellenzővel, füldugóval közlekedünk, hogyan is várhatnánk el a felnövekvő nemzedéktől, hogy másként tegyen? Amíg nem tesszük le a mobiltelefont az ebédlőasztalnál, még ha olyan nagyon kísért is a Facebook és az Instagramm hírfolyama, addig ne reméljünk szebb jövőt. Legyünk mi magunk a követendő példa, az a beszédes és érdeklődő ember, akinek társaságában gyémánttá válnak a kavicsszavak, és akinek léptei nyomán virágok nyílnak az úton. Olyanok legyünk, aki mellett beszélni kezdenek az eddig némaságra ítéltetettek, és még a ,,halláskárosultak” füleiből is kipotyognak a füldugaszok.

arc szívhang

Van még remény! Amíg ragaszkodunk az elveinkhez, – nem összekeverendő a berögzült hitrendszerekkel – megtartva az alapvető jóságunkat, míg észre tudjuk venni a szépet, és van bennünk erkölcsi tartás, addig nincs veszve semmi. Van egy ki nem mondott törvény, amely szerint próbálok élni, íme: „Ha csak egyetlen egy ember él a földön, aki hisz benned, ha már mindenki elfordítja a fejét és letér a helyesnek vélt útról, holmi instant jólét és múlandó bőség reményében, te akkor is maradj meg a jóság útján, és állj ki az elveid mellett. Ne félj, hogy elbizonytalanodsz majd, a szíved úgyis tudni fogja, amikor meginogsz.”

Legyen csodás hetetek!

Frenyó Krisztina

Hazafelé az időben / első rész

Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-01.

ablakban-jo

Emlékszem, azon a télen szorosan odatapadtam az ablakhoz, orromat az üveghez nyomva kis leheletkarikákat rajzoltam órákon át. Elvoltam, csak úgy voltam. Néztem, ahogy esik odakint. Nagy hó volt, tudjátok afféle porcukortakarós, pihe-puha, mégis olyan, amely alatt ropogósan nyikorog a csizma. Kíváncsian lestem, hátha megpillantok egy őzet, vagy egy kis nyulat iszkolni a fák között, ám mindhiába, csend volt. Akkoriban nem szerettem a csendet. Az volt a jó, amikor megtelt a ház, jöttek nagyapáék és sürgött – forgott a család, szerettem ahogy a fazékban rotyog a leves, a tepsiben kacsa sül és  a hókiflik is szépen sorakoznak a tálcán. Apám méltóságteljesen foglalt helyet a karosszékében és kérte a jól megérdemelt kávéját. Kardamom és szegfűszeg illat szállt a levegőben…

ronkhaz-gyertyas-karacsonyi

Emlékezem, visszatekintek….. mert olyan jó tűnődni, pedig már hosszú évek teltek el azóta, olyan öreg lett a lét, mint az országút, tán még öregebb is. Most is az ablakhoz tapasztom az orrom, ha épp úgy tartja kedvem és előidézem a régi karácsonyokat. ” Vaskos, kövérré duzzadt hópelyhek hullottak mindenütt körös körül az égből és én ezt a ruháját annyira szerettem a télnek. Amikor beköszöntött az Advent, alig vártam, hogy meggyújthassuk az első gyertyát és énekelhessünk együtt a többiekkel.

fahejkoszoru

Tudtam, hogy megjönnek nemsokára nagyapáék és majd csilingelő dallamok csendülnek fel a lemezjátszó korongján. Hangos volt a város, zsibogott, kacagott a zajtól, ám én mégis jobban szerettem a vidék muzsikáját, az valahogy olyan emberibbnek tűnt. Megérkeztek az első csomagok a falusi rokonoktól és a papírdobozokban gondosan eltett sajtos rudak és linzerek is felkerültek a kamrapolcra az almák közé. Micsoda illat szállt délidőben a konyha felől, amikor hazajöttünk az iskolából.

havasarc

Kedvenc napom a kedd volt, ilyenkor Édesanyám és a nagyi rendre palacsintát sütött. Imádtam! Apa dolgozott, sokat, utazott és amikor hazajött a messzi tájakról, fáradtan, ám kedves mosollyal az arcán mindig elmondott egy mesét még elalvás előtt, rendszerint a távoli Keletről, és annak minden izgalmáról. Vártam az ilyen estéket, tudtam, hogy újra együtt leszünk, összekuckózunk és nem bánthat senki minket. Azt is szerettem, ahogyan előkerül az öreg tölgyfa komódból a sós – mogyoró, kesudió és valami finom csokoládé is, aztán apa meggyújt egy füstölőpálcikát, és mi a kellemesen fanyar illatba burkolózva, később elalszunk. A reggelek is békésebbek voltak az évnek ebben a szakaszában, mintha kicsit minden egyszerre lassult volna le és gyorsult volna fel. Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a  hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk. Angyalkát is rajzolhattunk, de csak ha a hóbiztos overall és a meleg sapka, kesztyű rajtunk volt.

hoangyalgyerekek

Frenyó Krisztina

folytatjuk…

Az öngyógyítás szent hármassága

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-16.

varga-tibor-es-dr-papp-lajos-kozott

„Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos / A szív szava

Pár napja történt, amikor is egy különleges ÖNGYÓGYÍTÓ délutánon vehettem részt, és újra átérezhettem a Szeretet erőteljes jelenlétét. Az Érthetően az Egészségért Alapítvány szervezésének hála, testközelből hallgathattam Professzor Dr. Papp Lajos, Novák Csaba életmód tanácsadó és Varga Tibor meditációs mester lélegzetelállító és lenyűgöző előadását a gyógyításról, a szabad gondolatokról és az öngyógyítás szentháromságáról. Elhangoztak mondatok, amelyek azóta is „gondolkodásra késztetik a szívemet”, mert itt legbelül hangosan kiabálnak: Nincs tudatosság nélküli érkezés, és csak a test-lélek-szellem egysége hozhat valódi változást, igaz gyógyulást az életünkben és nem mindegy az sem, mi történik az utolsó öt percben, no és, hogy utána mi lesz velünk…

csaba

„900! Jó napom volt, a főnök megdicsért, – az életet nem érdekli, von egyet a vállán, már csak 899. Rossz napom volt, már megint úgy nézett rám… – már csak 898. Beáztunk, sok a fizetnivalónk, vagy épp megnyertük a lottó ötöst? – Megint von egyet a vállán, és már csak 897. Az idő az nem megy, az jön, az élet ami megy.” Novák Csaba

Szívembe mart a felismerés, hogy mindaz, amiket Novák Csabán keresztül hallok, – és bizony nem elsőre – nyomot hagy bennem újra.  Az a kérdés, hogy tanulok e belőlük, és használom e majd az itt hallottakat akkor is, amikor hazatérek s újra munkához kezdek, vagy épp amikor összeszólalkozom valakivel, vagy még mielőtt megtörténne a vita. Számolok e magamban, és gondolok e, a 900 -ra majd akkor is? Csaba gondolataiból kiderült, hogy minket embereket az zavar, ami mellett döntünk, hogy majd zavarni fog bennünket. Tudatos döntés, mint hogy az is, amikor megjelentünk ezen a napon, itt ebben a teremben és valamiért úgy döntöttünk, hogy ezt az eső-áztatta délutánt itt töltjük. Jöttünk, mert valami dolgunk van itt, valakikkel találkoznunk kellett, valamit meg kellett hallanunk, de senki más nem lehet itt helyettünk, magunk érkeztünk.

csaba-kristaly

„Megbántanak, vagy megbántódsz? Nem mindegy. Ez egy nagy csapda, ám a szabadsággal az akarattal, a szabad akarattal MINDENT megváltoztathatunk, a reagálásaink helyett inkább lépjünk hátrébb és legyünk tudatosak.”    Novák Csaba

Csaba, a sok más fontos teendője mellett, többek között a szokásrendszereket vizsgálja, nálunk mi a helyzet, mi vajon megvizsgáltuk e már a szokásainkat, és mennyi is van pontosan? Hihetetlen számokat hallottunk, és valóban megannyi szokást hozunk-viszünk, cipelünk magunkkal, rengetegre nem is lenne szükségünk, sőt…A berögzült szokásainkat, egyenként felválthatjuk hasznos, jó szokásokra, és így szép lassan, no persze napi gyakorlással, életünk részévé válnak. Valóban meg akarunk gyógyulni? És teszünk is érte? Valóban? Csak mi magunk tehetünk elsőként magunkért bármit is, akármit, valamit. És, hogy motiváltak vagyunk e benne, először is mi motivál bennünket egyáltalán? Minden pillanatban azt tesszük, ami motivál bennünket, amikor panaszkodunk, és betegnek kiáltjuk ki magunkat, akkor abban vagyunk motiváltak, és így tovább.

csaba-eloadas-apanoramakep

” Például amikor egy hölgyet megdicsérek , hogy milyen szép a haja, egyből a füle mögé simítja a  frizuráját és azt mondja, – á ez a tincs még nem tökéletes, vagy amikor mondom a másiknak, hogy milyen jó a pulóvere, ő rögtön egy – á, ez csak turkálós – mondattal lerombolja. Puff neki…”                                       Novák Csaba

Novák Csaba életmód tanácsaiból azt is megtudhattuk, hogy ha a tapasztalatainkat nem bontjuk ki, azok nem érnek semmit, mint ahogyan az a tudás, felhalmozott tanulás, amelyet azután nem használunk semmire, éppúgy felesleges időpazarlás az életünkből. Az interaktív délután során hallhattunk még a jel, rutin, jutalom hármasról és a bűvös 900-ról is , a dicséretekről, amit azon nyomban lerombolunk egy kitérő mondattal. A tudatos és a számtalan nem tudatos döntéseinkről is hallhattunk, és rádöbbentettek a szavak bennünket, hogy a félek és a tudom, hogy félek kijelentés között óriási különbség van. Ha tudjuk, hogy félünk, akkor van esélyünk. Szó esett még a SZERETETRŐL, mellyel ha elkésünk, akkor igazán nagy a baj. És sokat beszélt Csaba még a megbocsájtásról, mert enélkül nincs boldogság a földön és azután sem, akár hiszünk benne, akár nem. Megbocsájtás nélkül, nem lehetünk boldogok. Kiégés? Igen, van ez a szó, ez az állapot, és ezen is mi változtathatunk egyedül igazán, esetleges segítséggel, ha erre van szükségünk. Igen, előfordul az a helyzet, amikor külső segítségre van szükségünk átmenetileg, de a gyökeres változást, csakis mi magunk hozhatjuk meg.

csaba-900

„Ha már csak öt perced lesz hátra a 900-ból, mit mondasz majd? Megbocsájtasz végre, vagy akkor is nyomod majd a – ez úgy nézett rám akkor – szöveget? Ne feledd, már csak 4 perc…az idő jön, az élet ami megy…már csak 3. ” Novák Csaba

Csabának haza kellett szaladnia az előadás után azonnal, mert ázott az otthonuk, ám mint mondta, ez a 900 – at egy cseppet sem érdekli. A döbbenetes gondolatok után, Varga Tibor buddhista tanító előadása következett, amely egy újabb lélekemlő állomásként lépett elő a – kinek  egyszerűbbnek, kinek nehezebbnek tűnő – fejlődési utunk során.

tibor-buddha-o

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Tibort rég óta ismerem és tapasztalom, hogy ő bár „nem gyógyít”, ám a közelében mégis gyógyulnak az emberek. Már pusztán a jelenléte is nyugalmat kölcsönöz és egy megmagyarázhatatlan boldogságenergiával tölti fel azt, aki a közelébe kerül. Engem szó szerint megszédített a beszélgetésünk közben, le is kellett ülnöm, viccet félretéve, van egy kisugárzása. 🙂 Varga Tibor bemutatkozása után így szólt hozzánk: – Vannak bizonyos feltételek, amelyeknek össze kell állniuk , és úgy néz ki, nálatok ez megtörtént, hiszen itt vagytok. Képesnek kell lenni arra, hogy a változásért tegyünk valamit, és ti eljöttetek, azaz képesek vagytok változtatni, és már azt is tudjátok, hogy minden tudás csak annyit ér, amennyit használunk belőle. Tudjátok mi kell a boldogsághoz? – intézte hozzánk kérdését a tanító. Mi meg válaszoltunk, ki így, ki úgy. Szabadság, egészség, pénz és még soroltuk egymás után tömegével. Tibor azután így folytatta: Az a baj, hogy feltételeket szabtok a boldogsághoz, pedig a boldogság nem ezeken a dolgokon múlik. 100 % -osan nem tudtok hatást gyakorolni sem az egészségetekre, sem az anyagi helyzetetekre, sem másra ebben az életben. A boldogság, az egy tudatállapot. Csak az öntudatos ember tud elégedett lenni. És, hogy miként lehet ezt a tudatosságot elérni? Rengeteg gyakorlással, és megígérem, nem lesz könnyű, de csodálatos érzés, ha csak a közelébe kerültök.

tibor-gondolkodo-fekvojo

„Beteggé csak a test válhat, a lélek megtorpan, ha  a test beteggé válik.”  Varga Tibor

Beszéljünk a tudatosságról és az egészségről, szót ejthetünk a betegségtudatról is és témát érintve a halál, mint olyan, sem lesz kivétel. – folytatta Tibor az izgalmas gondolatébresztőt. Hogy is van ez? A tudatos ember nehezebben betegszik meg, egyszerűen azért, mert egészségesebben él. Példának okáért, ha egy érszűkületes, cukorbajos ember a folyosón állva, fél lábbal cigarettázik, akkor ne csodálkozzon, ha hamarosan a másik lábát is elveszíti. Beteggé csak a test válhat, és a lélek megtorpan, amikor a test beteggé válik. Tudjátok ki a legnagyobb tanító? – kérdezett tovább bennünket Tibor.  A Halál, az bizony a legnagyobb tanító, és igenis létezik a halál pokla, már ha hisztek benne, ha nem, én tudom! A halál utáni állapotról beszélek és arról az utolsó 5 percről, amit még itt töltesz a földi létben. Na, akkor derül ki, hogy számodra a pokol vagy a  mennyország az az utolsó pár pillanat. Ezért is fontos, hogy egészségtudatosan éljetek, mert a tudatos élet után, egy tudatos és egészséges halált hallhatsz, és egy egészséges, fejlett tudatállapotba kerülhetsz. Egyszóval, nem mindegy.

tibor-fekvokep

„A tudatosságunk, az egy mindennapi tudatállapot, például amikor jól érzem magam a bőrömben, akkor tudatos vagyok, megfigyelem magam, és azt tanácsolom, ti is tegyétek ezt.” Varga Tibor

A megfigyelésre számos gyakorlat áll rendelkezésünkre, a legalapvetőbb egyszerű feladattól a bonyolultakig. Kicsiben érdemes kezdeni és bárhogyan is alakul a napunk, szánjunk legalább 5 percet magunkra, amikor elvonulva, csendben tudatosak lehetünk. Nagyszerű pillanatokat élhetünk meg mosogatás, aprítás, vagy éppen zuhanyozás közben. Ilyenkor általában nem zavarhatnak meg bennünket és megfigyelhetjük magunkat és a mozdulatainkat is alaposabban. Beszéljünk a pénzről is? Naná! – hangzott el Tibor ajkáról a mondat, majd beavatott bennünket a Szatipatthána titkaiba. A szatipatthána páli szó, amely a buddhizmusban a tudatosság alapját vagy az éberség alapzatait jelenti. A fogalom elnevezése szanszkrit nyelven szmrtjupaszthána, kínai fordítása ‘tudatosság-hely’ (念處). -a szerk.-  Az éberség állapotába rendszeres meditáció során lehet eljutni, ehhez igen nagy kitartás, sok-sok lemondás és meglehetősen hosszú évek kellenek. Tibort hallgatva egyfajta különleges tudatállapotba kerültünk, bár bizonyosan többen többféleképpen éltük meg mindezt. Ezután, Tibor, Eckhart Tolle gondolataiból idézett, és később is igen elgondolkodtató mondatok hangzottak el   a teremben. Megtudhattuk, hogyan születik a gondolat, és honnan ered maga a szó, majd a tudatos figyelem energiára terelődött az előadás, később a fogadalmakról, a tiszta beszédről, a hazugságról és a hűségről is szó esett. Nehéz lenne itt részletesen leírni mindezt, mert úgysem tudnám visszaadni olyan élénken és magával ragadóan, ahogy azt a jelenlét kínálta. A jó hír az, hogy kedves olvasó, te is hozzájuthatsz ezen értékes információkhoz, ha érzed a hívást és nyitott vagy a tudatos jelenlétre.

tibor-eload-jobbra-terem-fekvo

A panaszkodás az „ami van” el nem fogadása. Ez a viselkedés egy nem tudatosított negatív töltetet hordoz magában. Amikor panaszkodsz, áldozattá válsz. De amikor arról beszélsz, hogy mi történik veled, anélkül, hogy áldozatot csinálnál magadból, akkor a te kezedben van az irányítás. Változtass a helyzeten, ha szükséges vagy lehetséges; lépj ki a helyzetből vagy fogadd el. Bármi más őrültség.” Eckhart Tolle

Egyre fogyott a levegő körülöttünk, talán túl sok volt az energia, vagy csak kevés a kávé, ám egy rövid kis szünet és oxigéntöltet után megérkezett Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész köreinkbe és felcsendültek a szív szavai. Volt szerencsém eddig már több-ízben beszélgetni a professzor úrral, ám a mostani előadása is azt bizonyítja, mindig tud újat mondani, és mindig gyönyörűen teszi mindezt. Szavaiból megismerhettük a háromlábú szék metaforáját, mégpedig, hogy négylábú társaival szemben ez a fajta, az egyenetlen talajon is megáll, ám a lábak stabilitása nagyon fontos. Ez a 3 láb, a Test, Lélek, Szellem. Csak a hangsúlyok mások a test-lélek-szellem gyógyítóinál.

varga-tibor-es-dr-papp-lajos-kozott

„Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos

Dr. Papp Lajos hosszan beszélt a magyar nyelv és úgy általában a nyelv szépségéről, a Károli fordításról és a szavak oly gyakori félreértelmezéséről, melyből óriási másképp-gondolások születtek. Itt a „Miatyánk ima” is szóba került, mégpedig a ,,Ne vígy minket kísértésbe” mondat. Mint hallhattuk, a csángók példának okáért a Légy velünk a kísértésben változatát használják a fordításoknak és ha mélyebben belegondolunk, vajon az Isten hogyan is vihetne   minket kísértésbe? A sátán az, aki kísért. A közeli Szent Márton nap kapcsán, hosszas történet fültanúi lehettünk az akaratán kívül püspökké szentelt Mártonról, arról a A római császár katonájaként szolgáló Mártonról, aki a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról pedig még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, ám ő, ódzkodva mindennemű ünnepléstől és dicsérettől, elbújt a libák közé, ám a libák gágogásukkal elárulták őt. Innentől már nem menekülhetett a püspökké szentelés ceremóniájától.

dr-papp-lajos-fekvo-szertet

„Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla : Égi Adomány. ” Tatiosz

Tatioszt és régi nagy eleinket idézve, a professzor úr beszélt a racionalitásról és a lélekről külön- külön, mert mint megtudtuk, a kettőt nem lehet egy lapon emlegetni. A bölcsességekre hagyatkozván, és az írást, no meg az írástudókat ismerve arra is fény derült, hogy annak idején a racionális gondolkodást az agyba, míg a tudást a szívbe helyezték. Több száz évvel ezelőttről van szó. Az ékesen szóló professzor úr szavai átszelték a termet és utat törtek maguknak a szaporán lüktető szívekben, legalábbis az enyémben mindenképp. A gondolatok csak úgy cikáztak körülöttünk, és a vakító fehér fény bántotta némelyikünk szemét, és aztán az is kiderült az elektromosság kapcsán, hogy ha a XVII. századból most ide ültetnének egy embert közénk, akkor kisvártatva, úgy harminc percen belül meghalna elektroszmogban. Ki is próbáltuk a professzor úr tanácsára, hogy milyen az, amikor leoltjuk a villanyt és lám, a vakító neonfény szüneteltetése ellenére is tisztán láttuk egymást, sőt…

dr-papp-panorama-kep-fekvo

„És, hogy mi a Csoda? Nincsenek csodakütyük, az emberek, az élet az maga a csoda! „Papp Lajos

Amiről még hallhattunk a délután hátralévő részében az felért egy újabb csodakurzussal, hiszen a Csodáról, az Életről és a Halálról rengeteget tanulhattunk ezen a napon, éppúgy, mint az egyetemen a diákok, és bevallom ez önmagában csodálatos érzés. Miként az eladáson elhangzott, a tudás ugyanolyan értékkel bír, mint akár a milliárdok. Akinek sok pénze van, sok mindent megtehet, ha sokat tud valaki, akár sok embert be is tud csapni. Ilyenek voltak például a papok, akik ismerték a csillagok járását, és manipulálták az embereket. A tudás érték, a tudás bennünk van, nem véletlenül kezdenek egyetemi tanulmányokba hatvan éves emberek Amerikában. A professzor úr György Lászlótól idézett egy verssort és arról beszélt, hogy mi emberek teremthetnénk egy sokkal szebb világot, hiszen a világ maga a Csoda, élhetnénk a tudással, meggyógyulhatnánk, de mi inkább meghalunk.

papp-l-szeretetallo

„Fura szerzet az ember                   
teremthetne egy új világot   

emberszépet nagyszerűt

de meghal inkább

mert az egyszerűbb…” 

(György László)

 

Egy rövid levegővétel és egy kis szusszanásnyi szünet után így folytatta előadását Prof. Dr. Papp Lajos: – Amikor, annak idején 1976-ban először  beléptem a  műtőbe, én csodát láttam. Elsőként lehűtötték 20 -22 fokra a testet, majd a szív hőfokát 1-2 fokra csökkentették és a kettévágott embert összerakták ott előttem, ez maga a Csoda! Aztán 1978-tól már nem csodát, hanem bizonytalan halált láttam. Rengeteget operáltunk, egy csapatot irányítottam és naponta küzdöttünk életekért. Voltak, sokan, akik túlélték a szívműtéteket, és voltak, sokan, akik meghaltak a műtőasztalon. A kérdéseket folyton feltettem magamnak és aztán később a kollégáimnak is, mi lehet a hiba? Korszerű gépeket használunk, fantasztikus szaktudással bíró orvosaink vannak, steril körülményeket biztosítunk, de akkor mi lehet a hiba? Bennünk nem lehet hiba? Önök szerint mi volt a kollégák válasza? A betegben lehet a hiba, de bennünk nem. Elgondolkodtató. Engem mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés később sem. Amikor túl sokat gondolkodtam ezen, és hangot adtam a gondolataimnak, az már nem tetszett a feletteseimnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy 49 ember halálát okoztam közvetlenül, és 300 ember halála terheli a lelkemet. Nyolc éve letettem a szikét és az állami operálásokban, gyógyításban nem veszek részt. Minden döntés az enyém volt, minden felelősség az enyém, nincs megosztott felelősség. Az emberi tudás még részekben sem közelíti meg az Isteni Tudást. –

papp-l-harmast-mutat

Nil Nocere / Soha ne árts

Megrendítő vallomások, figyelmet lebilincselő, és gondolatébresztő beszámolók következtek a professzor úr tolmácsolásában. Kaptunk egy kis ízelítőt Ady Endre verseiből, egy kisebb felolvasást Hamvas Béla könyvéből, és Papp Lajos úr Gyógyító gondolataiba is betekintést nyerhettünk.

„Ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!” Ady Endre

„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán. ” Simon András  

A „csend gondolatok” után, a professzor úr javaslatára, mi is egy percnyi néma csendet ajándékoztunk egymásnak. Lehunyt szemmel hagytuk, hogy átjárjon bennünket a béke hangtalansága. Mert vannak dolgok, melyekhez nem kellenek szavak, és vannak azok, melyekhez sokkal inkább csendre van szükségünk. Hálás szívvel tértem haza a hétvégi Öngyógyító Délutánról, A lélekemelő programra éhesen érkeztem, ám a nap végére mindhárom síkon csillapodott az éhségem és remélem sokunknak még, akik, ott lehettünk ebben a magasztos emelkedésben. Három fantasztikus ember tanításaiban részesülhettünk, és én, a magam nevében ki merem jelenteni, hogy sokat gyógyultam a Szeretet jelenlétében, mely érezhetően magához ölelt azon az esős  délutánon. 

Frenyó Krisztina

Köszönjük a sokat mondó fotókat, melyeket az Érthetően az Egészségért Alapítvány megbízásából, Németh László készített.

dr-papp-l-dedikalos

Hamarosan, egy újabb felemelő Érthetően rendezvény közeleg. A pontos információkat a Kerekasztal beszélgetésről itt találhatjátok: www.erthetoen.hu

Egy nap Erdős Jucival, a Boldog Fotók jegyében

Erdős Juci, a Plus Size photography megálmodója, létrehozója és HITELES háziasszonya! Aki nem hiszi, járjon utána, de mielőbb!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-06-17.

Erdős Juci profilkép
Milyen az, amikor rosszkedvűen sétálgatsz a városban, orrodat lógatva, esőt szidva, a meleget bántva, megvan? Mindeközben mosolyoghatnál és akár boldogan, megelégedve tölthetnéd a mindennapjaidat a saját, szeretett bőrödben. Hogyan? Például úgy, ahogy Erdős Juci teszi ezt nap, mint nap. Fényképez, festeget, kacarászik, alkot, és mindezt szerelemből teszi, a Boldogság jegyében. No persze nem volt ez mindig így, akadtak Juci életében is nehezebb napok, ám egy napsütötte délelőttön lehullott a lepel a nagy titokról, és mi most meg is osztjuk veletek mindazt, amit a Plus Size photography -ról, a nyanyákról, a nevetésről, a méretekről és az elfogadásról hallottunk. Tanulságos és vidám napot tölthettünk el Erdős Juci társaságában. Személy szerint, jómagam is modellnek álltam egy – két kattintás erejéig. Hálás köszönet érte! Fogadjátok tőlünk szeretettel ezt a beszélgetést, és olvasás közben érezzétek, ahogy Juci ajkán, mosolyogva táncra perdülnek a szavak. 🙂

F. K: – A Plus Size, mára már egy fogalommá nőtte ki magát, és Juci, te a Plus Size photography tulajdonosaként sokat tudsz mesélni erről a témáról. Kérlek avass be minket, mit is jelent ez a kifejezés, honnan  jött az ötlet, hogy el kezd fotózni a Plus Size kategóriát? Egyáltalán honnan kezdődik ez a ” méret „? Kik járnak hozzád leginkább?

Teljes átalakulás fekvő jóóóó
E. J: – Hogy miként és miért vágtam bele? Tudod az a tipikus utolsó csepp volt a pohárban, amikor is visszahallottam egy megjegyzést, hogy egy fiú milyen szavakkal illetett engem és mit is gondol rólam valójában. Elegem lett abból, hogy mindenki aszerint ítél meg és zár skatulyába, hogy én vagyok a dundi lány. Előbb tudják ezt, és sorolnak be egy alkati halmazba, mint, hogy a nevemet megtudnák. Végül is hálás vagyok ennek a srácnak, hiszen az ő ítélkezése indította el bennem ezt a gondolatot, amely mára a Plus Size photography – vá nőtte ki magát. Végiggondoltam az egész addigi életemet, és kitaláltam, hogy elérkezett az ideje, hogy a felgyülemlett kis sérelmeimet átkonvertáljam valamiféle előnnyé. Fogalmam sem volt, hogy sikeres lesz e az ötlet, de gondoltam, ha már van citromom, legalább készítsek belőle egy jó limonádét és megtettem.

_MG_8388 LA fotón: Franczen Bea

Elindultam, bár akkor még nem tudtam hogyan kezdjem, de napokkal később jött az ötlet, hogy ha már itt a kezemben szó szerint a lehetőség, mégpedig a fényképezőgépem személyében, akkor miért ne fotózhatnék e témában. Miután tizenéve folyamatosan fotóztam, és természetesen nem magamat akartam fényképezgetni, így kitaláltam, hogy a molett hölgyek lesznek azok, akiknek meghirdetem a fotózást kifejezetten plus size kategóriában, és így is lett.

_MG_9216 JUCI

A fotón: Báthory Patrícia

Amikor a saját privát oldalamon meghirdettem, hogy 42- es ruhamérettől lehet jelentkezni az új projektemre hölgyeknek, korhatár nélkül, akkor minden képzeletemet felülmúlva izzottak a telefonvonalak, csak úgy kapkodtam a fejem, rengetegen megosztották, és még annál is többen jelentkeztek a fotózásra. Kiválasztottam tíz hölgyet, akik modellt álltak nekem, és a fotókért cserébe, ők lettek a referencia munkáim.

01

A fotón: Kovács Dana Gabriella

Eleinte nem is kellett a vállalkozást egyáltalán reklámozni, hiszen szájról szájra terjedt a hír, hogy van egy ilyen hely, ahol 40-es méret felett is bátran, örömmel lehet fotózásra jelentkezni. Miután hál istennek mindenki jól érezte magát a stúdióban és nyilvánosan megosztotta az élménybeszámolóját, jöttek is szép számmal. Így indultunk el, 2014-ben. 

_MG_5428 L

A fotón: Vass Kata, a Miss Curvy Hungary Szépségverseny közönségdíjasa

F. K: – Láttam az oldaladon, hogy szépségversenyekre készülő hölgyek is meglátogatják a stúdiódat, ám szép számmal érkeznek hozzád háziasszonyok, dolgozó nők, életkortól és foglalkozástól függetlenül. Egy a közös bennük, a Plus Size méret. Mi a helyzet a Plus Size modellekkel?

E. J: –  A Plus Size modellség még elég gyerekcipőben jár itthon, Amerikában is most kezd előjönni, míg lassan Németországban és Angliában is egyre jobban utat tör magának ez a terület. Nálunk Magyarországon még nem elég nyitottak a cégek ahhoz, hogy a Plus Size modellkedésből meg lehessen élni. Még azért kell pár év, hogy átkódolódjon az emberek agyában, hogy nem csupán a csont-sovány modellek állják meg a helyüket a kifutókon.

_MG_5535 L

A fotón: Vass Kata

Léteznek amúgy már itthon is kifejezetten molett hölgyeknek tervezett és gyártott ruhamárkák, de ők is egyéni vállalkozóként kezdték pár éve, és még úttörőnek számítanak ezen a vonalon. Tegnap egy barátnőmmel vásárolni indultunk egy márkás üzletbe, és nevetségesnek tartottam, hogy a 40 – 42-es méretű barátnőmnek nem találtunk nadrágot. Mindenhol 34 – es, 36 – os méretek sorakoztak, mintha kizárólag ilyen alkatú nők élnének itt. Viccesnek tartom, hiszen ez szinte gyerekméret és azért egy átlag nő, valljuk be, nem ilyen méretekkel rendelkezik.

F. K: – Miért más itt fotózkodni, mitől lesz egyedi és különös ez a találkozás a kamerával? Juci, miben tudsz te mást nyújtani, mint a többiek, vagy úgy is kérdezhetném, mi az a plusz, ami benned van és amitől vidáman, önbizalommal teli indulnak haza a hölgyek tőled?

Jucus még több mosoly kvé fekvő

E. J: – Amikor ide érkeznek a hölgyek, ha még az első percekben feszengés és visszahúzódás is jellemzi némelyiküket, hamar feloldódunk egymás társaságában, megnyílnak, kitárulkoznak, felszabadulnak. Elég korán kiderül, hogy előttem nem kell senkinek feszélyeznie magát, hiszen rajtam is az első percekben látják, hogy molett vagyok, és könnyen megtaláljuk a közös hangot. Azáltal, hogy én sem feszengek, igyekszem őket is oldani, hiszen tapasztalatból tudom, milyen jó is az, hogy amikor zavarban vagyunk, van valaki, aki segít. Emberek vagyunk, mindenkinek vannak hasonló érzései a testével, illetve önmagával, bizonyos szituációkkal kapcsolatban, de ez az élet velejárója. Néha annyira tudunk feszengeni nüansznyi dolgokon, megéri? Nem tetszik valami, hiányolunk valamit? Nem merjük megkérdezni és nem merünk egy kukkot sem szólni, én inkább kinyitom a számat. 🙂

F. K: – Fotózás előtt több mindennel foglalkoztál, aztán visszakanyarodtál mégis a fényképezőgéphez. Mesélj kérlek az eddigi időszakodról.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Interjú a Centrál Kávéházban

E. J: – Az úgy történt, hogy én keramikusként érettségiztem, ám rögtön tudtam, hogy fotós akarok lenni. Mindig is téma volt a fotózás a családunkban, Édesapámtól fújt ez a szél, hiszen gyermekkorunkban mindig fotózott bennünket. Tíz évesen kaptam az első fényképezőgépemet, és valahogy megfogott a kukucskálás művészete, az, hogy mit látunk a gépen keresztül, elkapni a pillanatokat, érdekesnek tűnt. Így történt, hogy elvégeztem a fotós szakot is, és így lettem fényképész. Első körben a barátnőimet, és azok barátnőit fotóztam és így tovább. Aztán jöttek a portfóliók, majd a családi Kodak fotólabor üzletünkben dolgoztam anyukámmal, egyébként apu volt a mesterem, ő tanított meg a fotózás rejtelmeire. Érettségi ajándékként például stúdió vakukat kaptam a szüleimtől, még a mai napig van közülük olyan, amit használok.

Jucus fekvő magyaráz jó 6

Miután eladtuk a családi labort, a nővéremmel és egy barátnőnkkel, közös vállalkozást indítottunk MadeByYou  néven, ahol az alapkoncepció az volt, hogy bárki betérhessen az utcáról, kiválaszthasson egy natúr, porózus kerámiát, majd megfesthesse és mi kiégetjük. Szépen be is indultunk, ám évekkel később én kiszálltam, hiszen nekem a fotózás volt minden álmom. Mindeközben elkezdett foglalkozni a molettség és az öregedés kérdése, hogy az idős embereket mennyire kiveti magából a társadalom, illetve, hogy mennyire nem vesz róluk tudomást, pedig annyi mindent hordoznak magukban. Mindig is szerettem rajzolni, festeni. Az öregség, mint téma onnan jött, hogy imádom a ráncokat, rajzból is érettségiztem, és a portréknál is ezt szerettem a legjobban,  ( árnyék – fény ) így van tartalma az arcnak. Beleszerettem a ráncokba, a szeplőkbe, és mint, mindenkinek van valami „stiklije”, nekem ezek a részletek a perverzióim.

SPA

Erdős Juci / Nyanyák / SPA című képe

Elkezdtem rajzolni, festegetni különféle vicces szituációkban a korosodó hölgyeket, így születtek a nyanyáim. A képeimen, hol tandemeznek, hol sózsákoznak, hol meg oldalkocsis motoron repesztenek az én molett, ráncos, vidám nyanyáim. A lényeg, hogy mind molettek, ráncosak és vidámak és olyan, tőlük nem megszokott szituációkban szerepelnek, amelyek éppúgy az élet részei, akkor meg miért kellene rosszul érezniük magukat ebben a helyzetben? A kor, a testalkat miatt? Ugyan már! Oldjuk már fel ezeket a gátakat, erről szólnak az én nyanyás képeim, az oldásról, a fesztelenségről, az életről.

BARÁTOK KÖZT

Erdős Juci / Nyanyák / Barátok közt című képe

Azért mert valaki idős hölgy, nem kell feketében, vagy szürkében járnia, lehet vidám, és a hiedelmeket elfelejtve, nyugodtan viselkedhet úgy, ahogy neki tetszik. Ha épp úgy tartja kedve, miért ne lehetnének vicces, humoros, meghökkentő életvidám pillanatai? A nyanyás képek és a Plus size fotózás nálam összekapcsolódik és összemosódik, kiállításaim is voltak már velük és ma elhatároztam, hogy újra életre keltek pár nyanyát. 

F. K: Minden fotósban lakozik egy ember, minden fényképezőgép mögött áll egy személyiség, egy más valaki, egy titokzatos egyéniség. Mi most ezt a Jucit is szeretnénk megismerni egy kicsit. Hogyan is  szeretsz te dolgozni, miként éled a mindennapjaidat itt a stúdióban és a nagyvilágban, ki is vagy te valójában?

E. J: – Az elmúlt évek során sokakkal dolgoztam együtt, projekteken, családi vállalkozásban és így tovább, ám talán épp a művészi vénám az, ami jobban szereti a teljes egyedüllétet a munka – folyamat során. Akárcsak a kerámiázásnál. Szeretek az elejétől a végéig jelen lenni, végig vinni valamit, akkor érzem a sajátoménak az eredményt. Alkalmanként vannak ugyan segítőim, mert olykor nem bírom egyedül, de 98 %-ban én viszem véghez az első lépésektől, a legvégső befejező momentumokig az egészet. A hajat és a sminket is azért készítem el zömében jómagam, mert akkor érzem teljesen komplexnek a munkámat, akkor lesz az én gyerekem, és egyszerűen ez vagyok én. Beleteszek mindent! Olyan ez, mint amikor lefestek egy nyanyát, nehogy már más öltöztesse fel és találja ki a frizurájukat, itt vagyok én, majd én megalkotom, és életre keltem a vásznon őket. Amikor sminkelek és elkészítek egy frizurát a modelljeimen, akkor férkőzünk egymás bizalmába, ilyenkor kitárulkozunk egymásnak, ezek a pillanatok a legintimebb részei a fotózásnak, miért is hagynám ki őket?

,, A boldog fotózáson és a nyanyákon túl „

ucus fekvő magyaráz mutat 5 jóó

Amikor nem festek és nem fotózom, akkor leginkább utazni szeretek, és bár nem viszek magammal fényképezőgépet, azért a 41 megapixeles telefonom nálam van és azzal „lövöldözök”, ha kedvem tartja, de igyekszem jelen lenni és inkább magamba szívom a pillanatot, ügyelve arra, hogy ne vegyem el az időt saját magamtól a fotózással. Imádom a különböző kultúrákat, más országok és akár a hazai tájak szokásait, ízvilágát felfedezni, rácsodálkozni az építészeti remekművekre, beszippantani az illatokat. A legfeltöltőbb időtöltések egyike ez, szemet gyönyörködtető és lélekfeltöltő órák a párom és a barátok társaságában, jókat enni, nevetgélni, csacsogni, együtt lenni. Ezt szeretem.

,, Kedves kis szőrős négylábúak, és a Juci féle almás – pite „

Nekünk otthon macskáink vannak, akik valójában megmentett cicák. Kedves kis színfoltjai az életünknek. Cukik, tökre hasonlítanak ránk, még a kapcsolatuk is. Imádjuk őket..-) Nincs sok időm főzni, de ha már konyha, akkor inkább sütni szeretek, A Juci féle almás pite jól bevált még a 3 óra nevetés projektemnél is. Erről is mesélnék, de van itt egy videó, ami sokkal többet elmond nálam. A lényeg, hogy egyféle klubdélután – szerű, nagyon csajos, evős, fotós, nevetős időtöltést képzelj el. A kisfilm többet elárul minderről. 

F. K: – Akik megkeresnek téged, mi az az indíttatás, amely leginkább ide tereli őket hozzád? Maguknak akarnak, vagy a párjuknak egy meglepetést, szép sorozatot? Amikor ide érkeznek a barátnők, feleségek, anyukák, eleinte gondolom még kicsit visszafogottabbak, de aztán….?

E. J: Tudod, leginkább maguk miatt jelentkeznek a hölgyek és ez jó, van olyan aki a férjét szeretné meglepni, ám végül bevallja, hogy mégiscsak önmagának lesz ez egy szép ajándék. Sok feleséget a férj küld el, és fizet be, vagy karácsonyi ajándékként a fotózás a meglepi. Van aki kéri, hogy ne fotózzam a lábát, mert, hogy az milyen gusztustalan. Ilyenkor azt mondom: Egy, ilyet nem mondunk ki ebben a stúdióban, meg amúgy sem, kettő, örülj neki, hogy van lábad, mert van olyan akinek nincs, és ő  mindent megadna, hogy bármilyen lábai is, csak legyenek. És olyan is volt, hogy egy hölgy, hosszú vívódás után, egy komoly mellműtétet követően jött el hozzám fehérneműs fotózásra, hogy „tuningolja magát”, illetve, hogy erőt adjon magának a gyógyuláshoz. Eltelt fél év, és a hölgy ismét itt volt az implantátum felhelyezése után, és akkor egy újabb ruhás fotózást kért. Na, ez a nem semmi! Hihetetlen, hogy honnan hová vezet az út. Simán lehetne készíteni egy előtte – utána videót is, mert teljesen más emberként távoznak, akik itt jártak, mint ahogyan ide érkeztek. Eleinte, remegő térdekkel indulnak befelé a lányok, azután kezdünk megnyílni egymás előtt, és akkor is lehetne egy fotó, amikor először megpillantja magát a tükörben a sminkelés és frizura után a modellem.

_MG_0546 L

A fotón: Till Adél

A tükörkép ragyog, és rácsodálkoznak, hogy ez én vagyok, ilyen jó nő vagyok, Juci mit csináltál velem? Akkor én mindig mondom, hogy nem csináltam semmit, csak kifestettem a szemedet, megfésültem a hajadat, ez mind te vagy, ez a plusz benned van! Nagyon sokan mesélik a nálam járt élmények után, hogy másként élik meg a mindennapjaikat, a nőiségüket, apró dolgok, pl vesznek egy hajsütőt, amit nálam láttak, kisminkelik magukat utcára lépés előtt, és felhívnak, írnak, rengeteg pozitív visszacsatolást kapok. És ez jó, ezért érdemes csinálni! A lényeg, hogy a munkámmal segítek másoknak, imádom azt amit teszek, boldog vagyok a főállásomban, ami kis időm marad ezen felül, azt a családnak és a hobbimnak szentelem. 

F. K: – Ha lenne három kívánságod, mi lenne az? Mit üzensz a hölgyeknek, lányoknak, asszonyoknak, azoknak, akik maguk mögött hagyták a 38-as méretet? Mottó?

Juci Borító fekvő oldalra néz

E. J: – Ilyenkor azt szoktam mondani, akárcsak amikor a gyertyát elfújom, hogy minden kívánságom teljesüljön. És akkor az egy kívánságban minden benne van. 🙂 A szakmában igen, vannak céljaim, terveim, és szeretem fejleszteni magam, így ismét szívesen kipróbálnám magam külföldön is. Ha csak minnél több nőt, egészséges önértékeléssel el tudnék látni, már igazán az is elég lenne. A fő célom az, hogy visszaadjam ezeknek a hölgyeknek az önbecsülésüket, az önértékelésüket, az egészséges önbizalmat, hiszen egy van mindenkiből, és az az egy táplál bennünket és az engedi meg, hogy éljünk. Tudom, hogy van nálam jobb fotós, de azt a lelki hátteret, amit én tudok adni az empátiámmal a hozzám érkező hölgyeknek, azt nem hiszem, hogy sokan tudják nyújtani. Másik kívánságom, hogy legyen időm, még több nyanyás festményt létrehozni, mert ezzel is örömteli perceket tudok ajándékozni az embereknek és magamnak is. A nyanyák, boldogsághormon növelően hatnak sokakra, ezt tapasztaltam.

Juci borító fekvő

A legfontosabb kívánságom mégis az egészség, az nálam nem maradhat ki soha! Egészség legyen, mert ha egészséges vagy, bármire képes vagy és akkor nincsenek korlátok. Nekem öt éve volt egy tüdőembóliám, és azóta tudom, milyen nagy dolog, hogy levegőt tudunk venni, és szaladhatunk a busz után, egyáltalán, hogy tudunk sétálni. Csodálatos dolog, hogy egészségesek lehetünk. Annak idején, amikor először újra tudtam rendesen járni, levegőt venni, elsírtam magam. Az egészség a legfontosabb! Nem is tudjuk mekkora kincs van a birtokunkban addig, míg el nem veszítjük.

Mindig is vidám gyerek voltam, alapelemem a nevetés, máig jókat kacarászunk, a humor az én oxigénem, nincs olyan nap, hogy ne röhögnék egy tisztességeset akár a  párommal is, olyan igazán ízes rekeszizom – csavarót. Azt vettem észre, hogy ha te mosolyogsz, akkor nem azt fogják az emberek nézni, hogy te hány kiló vagy, hanem azt mondják majd, ő egy mosolygós hölgy, a nő, aki mindig vidám. Mottó? Ha humorod van, akkor mindened van. Ennyi! 

Amikor befejeztük a hosszúra nyúlt, tartalmas beszélgetést, és az utolsó cseppig megittuk a habos kávénkat, még felugrottunk Jucival a stúdióba. A kedvesen pozitív „idézet-ragacsok” a tükör szélén, az izgalmas jelmezek, a harsányan hivalkodó papírvirágok, a dögösebbnél dögösebb ruhák mintha mind azt súgták volna, ne menj még. Közben eleredt az eső, Juci a kezembe nyomott egy piros esernyőt, hogy el ne ázzak a kis fehér kosztümömben. A boldogság nem jár egyedül, még jutalom fotózást is kaptam a végén. Micsoda nap volt, Köszönöm! Mikor lehetne folytatni? Jut eszembe, úgyis vissza kell vinnem az ernyődet, Juci.  🙂

Frenyó Krisztina

 

_MG_6315 L

szám

Boldogságrészletek