Feeling magazin / Érzéssel éld az életed!
"Írni vagy szenvedéllyel, vagy sehogy!"
Mindig is szenvedéllyel éltem az életem, ez a szokásom máig megmaradt és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az említett jelenség, tulajdonság, a magazin stílusában és az írásaimban is visszatükröződjön. Munkatársaimmal, Értékes, Kifejező és Valós tartalmat próbálunk átnyújtani nektek itt az oldalon.
Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-12-01.
Emlékszem, azon a télen szorosan odatapadtam az ablakhoz, orromat az üveghez nyomva kis leheletkarikákat rajzoltam órákon át. Elvoltam, csak úgy voltam. Néztem, ahogy esik odakint. Nagy hó volt, tudjátok afféle porcukortakarós, pihe-puha, mégis olyan, amely alatt ropogósan nyikorog a csizma. Kíváncsian lestem, hátha megpillantok egy őzet, vagy egy kis nyulat iszkolni a fák között, ám mindhiába, csend volt. Akkoriban nem szerettem a csendet. Az volt a jó, amikor megtelt a ház, jöttek nagyapáék és sürgött – forgott a család, szerettem ahogy a fazékban rotyog a leves, a tepsiben kacsa sül és a hókiflik is szépen sorakoznak a tálcán. Apám méltóságteljesen foglalt helyet a karosszékében és kérte a jól megérdemelt kávéját. Kardamom és szegfűszeg illat szállt a levegőben…
Emlékezem, visszatekintek….. mert olyan jó tűnődni, pedig már hosszú évek teltek el azóta, olyan öreg lett a lét, mint az országút, tán még öregebb is. Most is az ablakhoz tapasztom az orrom, ha épp úgy tartja kedvem és előidézem a régi karácsonyokat. ” Vaskos, kövérré duzzadt hópelyhek hullottak mindenütt körös körül az égből és én ezt a ruháját annyira szerettem a télnek. Amikor beköszöntött az Advent, alig vártam, hogy meggyújthassuk az első gyertyát és énekelhessünk együtt a többiekkel.
Tudtam, hogy megjönnek nemsokára nagyapáék és majd csilingelő dallamok csendülnek fel a lemezjátszó korongján. Hangos volt a város, zsibogott, kacagott a zajtól, ám én mégis jobban szerettem a vidék muzsikáját, az valahogy olyan emberibbnek tűnt. Megérkeztek az első csomagok a falusi rokonoktól és a papírdobozokban gondosan eltett sajtos rudak és linzerek is felkerültek a kamrapolcra az almák közé. Micsoda illat szállt délidőben a konyha felől, amikor hazajöttünk az iskolából.
Kedvenc napom a kedd volt, ilyenkor Édesanyám és a nagyi rendre palacsintát sütött. Imádtam! Apa dolgozott, sokat, utazott és amikor hazajött a messzi tájakról, fáradtan, ám kedves mosollyal az arcán mindig elmondott egy mesét még elalvás előtt, rendszerint a távoli Keletről, és annak minden izgalmáról. Vártam az ilyen estéket, tudtam, hogy újra együtt leszünk, összekuckózunk és nem bánthat senki minket. Azt is szerettem, ahogyan előkerül az öreg tölgyfa komódból a sós – mogyoró, kesudió és valami finom csokoládé is, aztán apa meggyújt egy füstölőpálcikát, és mi a kellemesen fanyar illatba burkolózva, később elalszunk. A reggelek is békésebbek voltak az évnek ebben a szakaszában, mintha kicsit minden egyszerre lassult volna le és gyorsult volna fel. Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk. Angyalkát is rajzolhattunk, de csak ha a hóbiztos overall és a meleg sapka, kesztyű rajtunk volt.
“Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-11-27.
“Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.” Ansel Adams
Egy lány, akit mindenképpen meg kell ismernetek. Egy Édesanya, aki egyedül neveli gyermekeit, reggel rohan az oviba, majd fotózni siet, ha kell, beül az iskolapadba, és újra a kicsikért szalad. Egy Nő, aki mindeközben mégis olyan dolgokat lát meg, amelyek varázslattá válnak a szemei tükrében. Egy Ember, aki elindul fényképezőgépével és csodaszép fotókat készít, babákról, párokról és miegymásról. Popelka Erzsóval az Elizabeth Photo, megnyerő személyiségű fotósával beszélgettünk.
Erzsóval, még nyáron találkoztunk egy kellemes Duna-parti étterem hűs teraszán, ahol meghitt órákat töltöttünk együtt, jókat kávéztunk, beszélgettünk és megtudtunk miegymást a fotózásról, munkáról, családról és az Elizabeth Photo dolgos mindennapjairól. Később, a nagyszerű fotóssal és három gyönyörű modellel karöltve egy izgalmas fotózáson is részt vettünk. Az interjú végén, nászajándékként, jómagam is egy meglepetés fotózásban részesülhettem. Popelka Erzsó történetén keresztül, ti is beleláthattok egy nem mindennapi életútba.
F. K: Gyönyörű képeid lenyűgöztek már elsőre, így amikor találkoztunk, nem volt meglepő, hogy a sokat mondó fényképek mögött egy nagyon különleges ember lakozik. Erzsó, egy érzékeny lelkületű és a hivatásaként megélt munkájáért mindenre elszánt nőt ismertem meg benned. Csodálatos jegyes, majd esküvői albumok, várandós képsorozatok és törékeny meghatottságot tükröző újszülött-fotók váltják egymást az oldaladon. Mesélnél nekünk erről a szerelemről, mert ez szerelem, igaz?
P. E: Tipikus szöveg, elég közhelyesnek hangzik, ám akkor is így van, mindig is szerettem fotózni, és ez a hosszú évek alatt meg is maradt egyfajta hobbiként. Érdekes, soha nem munkaként tekintettem a fotózásra, hiszen a munka számomra olyan “muszájból tenni valamit” dolog volt. A fordulópont akkor következett be az életemben, amikor megszülettek a kisfiaim, és valami kibontakozott, majd kiteljesedett bennem, körülöttem. Korán egyedül maradtam a kicsikkel, és akkor kellett egy kapaszkodó, ami még plusz erőt ad a nevelésükhöz. Így kezdődött. Eleinte csak őket fotóztam, és ahogy az interneten megjelentek a képek, mások is elkezdték a tetszésüket kinyilvánítani felém, majd felkerestek. Így aztán mások kisbabáit is elkezdtem fényképezni, majd jöttek a családfotók és így tovább.
F. K: Amikor egy család meghitt életébe csöppensz és piciny újszülötteket fotózol, illetve egyfajta intim miliőbe kerülsz, hogyan éled meg mindezt? Milyen érzés olyasmiről fotót készíteni, amelyre minden nő, édesanya, és jóérzésű ember vágyik, a család, szeretetben megéléséről?
P. E: Jó a kérdés. Ahová beengednek az említett fotózások során, az egy nagyon intim szféra, Épp ezért megtisztelő számomra, hogy részt vehetek ezekben a csodálatos pillanatokban, legyen az akár egy esküvő, vagy egy kicsiny jövevény érkezése. Mindenképpen jó érzés részese lenni ezeknek a csodáknak, és ahhoz, hogy igazán jó képek születhessenek, nagyon nagy felém irányuló bizalomra van szükség a család részéről. Fontos, hogy visszatükröződjön a fotón a harmónia és a szeretet, amely jelen van a meghitt légkört ajándékozó pillanatokban.
F. K: Erzsó, biztos sokakat érdekel rajtam kívül még, hogy mit tartasz fontosnak a hivatásod során, mi a te titkod, mitől más egy veled egy fotózás, mint akár a többi? Mi az az esszencia, amely különlegessé teszi az Elzabeth photo élményt?
P. E: Hogy mi a titkom? Nem is tudom, inkább azt mondanám el, hogy milyen vagyok, hogyan közelítem meg a modellt, az “ügyfelet” az embert. Megpróbálok nyitni feléjük, és megnyitni őket is, hiszen az a jó, ha sikerül egy beszélgetés során felszínre hozni a saját egyéniségüket. Sokkal jobb úgy fotót készíteni, ha valakit ismersz, ezért én törekszem a fotózás előtti megismerésre, amelyre egy kellemes, nyugodt légkörben létrejövő beszélgetés, megfelelő alap lehet. Imádom a ,,munkám”, folyamatosan új embereket, új egyéniségeket, új családokat ismerek meg és cseppet sem unatkozom. Egy-egy új tapasztalat, mind a szakmában, mind a saját életemben e,lőre tud vinni és ezáltal fejlődöm én magam is. A természetben szeretek a leginkább fotózni, legyen az patakpart, egy lombos fa árnyéka, vagy egy búzamező, Leginkább azt szeretem benne, hogy kihasználhatom a természet adta lehetőségeket, például a fény-árnyék hatást, izgalommal tölt el, hogy akár egy élő kis virágot, belevihetek egy-egy képbe. Bent sem rossz fotózni, ám annyira kötött a mesterséges fények miatt, hogy kint a szabadban sokkal jobban szabadjára engedhetem a fantáziám, és persze a gyerekeket is, amikor ők vannak a középpontban. A szívem csücskénél, a gyerekfotózásoknál előszór kicsit ismerkedünk, sétálunk, engedem, hogy egymáshoz szokjunk, hiszen mégiscsak egy vadidegen vagyok a számára. Aztán ellövök egy -egy kockát és elindul, megindul minden. Kialakul.
F. K: Többször hívnak Baba-mama klubokba, óvodás csoportokba és a sok kis nyüzsgő gyermek között egy újabb kihívásnak teszel eleget, Mesélsz egy picit erről a feladatról?
P. E: Egy ilyen fotózás alkalmával, sajnos nem jut sok idő egy gyermekre, így lényegesen nehezebb a dolgom, mint az egyéni, illetve a szabadtéri fotózások során. Egy óvodában ahol egyébként is sok a gyerek, és aztán meg ott vannak azok az idegen fények és még én is idegen vagyok, sokkal inkább feszélyezetten érzik magukat a kicsik. Ennek ellenére, előre bele szoktam írni a csoportos fotózás beharangozójába, hogy ez nem egy tucatfotózás, ne úgy készüljenek a szülők és a gyerkőcök sem. Vannak félénkebb és bátrabb gyerekek is, mindhez másfajta megközelítésre van szükség. Van olyan ovis, akihez odamegyek fotózás közben és beszélgetek vele kicsit, olykor bohóckodom és így oldom a benne keletkezett feszültséget. A saját gyermekeimen keresztül már megtanultam, hogy minden gyermek másképp működik, mindenkinél másként mérik a feloldáshoz vezető időt és utat, így megpróbálom az adott körülményhez mérten, a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni a helyzetből.
Képalá / Ízelítő, az Elzabeth photo nászajándékából
F. K: A számos fotózás és csomagajánlatod közül, melyik a legkelendőbb, melyik az ami viszi a prímet? Esküvők, születésnapok, netán a karácsonyi időszak?
P. E: Hálistennek a jegyes-fotózások és az esküvők is szép számmal megszaporodtak, hiszen divatját üli újra a minőségi és profi fotós által készített, különleges fotók készítése ezen a téren is. Leginkább mégis a Karácsony az az időszak, amikor a legtöbb megkeresés érkezik. Egyre népszerűbb az egyedi fotózás, bögre, kispárna és egyéb dekorációs ajándékok képében, így jellemzően a november-december környéke a legerősebb a pörgés tekintetében.
“Szerencsésnek érzem magam, hogy egy picit ott lehetek mindenhol és adhatok egy szelet boldogságot. “
F. K: Erzsó, én azt látom a fényképeiden, hogy valóban élnek ezek a fotók. Minden arc és kézmozdulat mögött hatalmas érzelem lakozik. És igen, ezek az érzelmek, minden valószínűséggel a fotón szereplő emberek érzelmei, mégis valakinek ki kell hoznia mindezt belőlük és megmutatni nekünk, akik ránézünk egy-egy fotóra. Hogy is van ez? Megosztod velünk néhány mondatban a lényeget?
P. E: Igen, jól látod, rengeteg érzelem lakozik bennem, lehet, hogy túl érzékeny is vagyok, ám ebben az esetben ezt nem tekintem hátránynak. Voltam már én is nagyon szerelmes és vágyom is még sok mindenre, s úgy próbálok megközelíteni egy-egy fotózást, legyen az esküvői, jegyes, vagy gyermek téma, hogy én ha ebben a cipőben járnék, mit szeretnék viszontlátni a képeken. A legfontosabb, hogy az ügyfél megelégedetten térjen haza a fotózás és a fotók kézhezvétele után is. A “munkám során” megpróbálom belevinni ezeket a bennem lévő érzelmeket is a folyamatba. Nagyon szép ez a szakma, ez talán a legszebb benne, a szabadság, az érzelmek szabadsága. Nem volt ez mindig így, volt amikor én is kiborultam és nem volt kedvem az egészhez, telített ár ez a terület is, mint itthon egyre jobban minden. Nagyon nehéz érvényesülni ebben a szakmában, és épp ezért többször kudarcként éltem meg a nehéz helyzeteket, ám ez szerelem nálam, szeretek adni és amikor egy életre adok valamit és pozitív visszajelzéseket kapok, akkor újra erőt merítek és csinálom tovább…folytatom, mert ez az életem!
F. K: Javíts ki, ha nem jól látom, ám úgy tűnik, ma már nehéz megélni a fotózásból, hiszen a digitális forradalom világában élünk. Rengeteg alapszabály van ezen a területen is, írott és íratlan szabályok tömkelegét olvashatjuk, sokszor mégse vesszük elég komolyan. Jogdíjak, logók, szellemi termék, szerzői jogok, és ehhez hasonló kifejezésekbe botlunk. Ki más mesélhetne erről jobban és érthetőbben, mint egy fotós?
P. E: Leginkább írott szabályok vannak. Ettől függetlenül, sokan nincsenek tisztában a szerzői jog fogalmával sem. Amikor én elvállalok egy munkát, azaz mielőtt elindulok fotózni, pontosan leírok mindent az ügyfélnek, hogy mire számítson, mi az, amit én kérek, és melyek azok az alapszabályok, amelyekhez tartani kell magunkat mindkét oldalon, ez így fair. Ma már elég egy mobiltelefon és kikiálthatja magát bárki fényképésznek. Ez azért elég elszomorító. Ez egy komoly szakma, és egy – egy villanás, kattintás mögött, rengeteg más, aprólékos munkamozzanat húzódik meg, hát még az utógondozásban. Nem akkor van vége egy fotós munkának, amikor elvillant a vaku, hanem miután mindent kidolgoztam, rendszereztem, javítottam és átadom az ügyfélnek a kész anyagot.
F. K: Akkor most beszéljünk arról a másik NŐRŐL, aki itt lakozik benned. Mivel is foglalkozol akkor, amikor épp nem édesanyai minőségedben éled a mindennapjaidat, vagy amikor – ha akad ilyen – nem fotózol?
“Egy spártai, senkit nem hagy hátra. “
P. E: Rengeteg mindent szeretek csinálni a fotózáson kívül is. Úgy vagyok ezzel, hogy egyszer élünk és a lehetőségeimhez mérten, ebben az egy életemben szeretnék sok mindent kipróbálni. Szeretem feszegetni a határaimat, meglátni, hogy mit bírok, és ennek okán a mozgás, leginkább a szabadtéri erőnléti edzés az, amelyben megtalálom önmagam. Egyik ilyen nagy szenvedélyem, a SPARTAN, ennek előzményeként a futásba kapaszkodtam, mely rengeteg erőt adott és új barátokat, élményeket hozott az életembe. A rendszeres mozgás, példamutatásra is kiváló a gyerekeim tekintetében is, hiszen meg tudom mutatni nekik, hogy mi mindenre tanít a sport. Megtanít küzdeni, nyerni és éppúgy veszíteni is. Megmutatja, hogy igenis el tudod érni az álmaidat, ha van benned küzdő szellem, és rendszeresen teszel értük. Ez éppúgy igaz a fotózásra is, semmit nem szabad feladni, talpra kell állni és ha elkezdtük, bármi áron is, még ha nagyon nehezünkre is esik, de be kell fejeznünk. A mozgás rendszert hozott az életembe, jótékony hatást gyakorolt a testemre és a lelkemre szintén. És megint utalok a fotózásra, hiszen itt is, ott is, fontos a jó erőnlét, mert van, hogy kúszok, mászok és hason fekszem, úgy fényképezem.
Amikor megláttam az első ilyen akadályfutásra felhívó plakátot, jött az érzés, hogy nekem itt jelen kell lennem. Amikor döntés született bennem, akkor nagyon keményen elkezdtem edzeni, készülni a versenyre, és amikor lezajlott minden, akkor jöttem rá, hogy életem egyik legjobb döntéseként az eddigi legszenzációsabb futóversenyen vettem részt. Miután nem szeretem a monoton dolgokat, ezt a sportágat mintha nekem találták volna ki, hiszen tele van akadállyal, nincs két egyforma helyzet, izgalmas és telis tele van kihívásokkal. Az egyik akadály mentálisan, míg a másik fizikálisa vesz igénybe, így aztán itt nem elég csak futni, hanem minden tekintetben fel kell készülni. Ebbe az egészbe én akkor ott beleszerettem. Nagyon jó a közösség, egy nagyszerű csapat áll rendelkezésre, akik segítenek a felkészülésben, akár a verseny alatt is. Amikor csak tehetem – a munkám miatt ez az idő, elég szűkre-szabott mostanában – edzem és indulok a versenyeken.
– A Spartan Race-t 2001-ben találták ki, az elsőt 2010-ben rendezték Vermont-ban, félezer versenyzővel. 2013-ban világszerte mintegy 60 versenyt rendeztek, melyeken közel félmillióan álltak rajthoz. – a szerk.
F.K: Ha azt mondom, hogy teljesülhetne három kívánságod egy aranyhalacska jóvoltából, mit kívánnál leginkább?
P. E: Nyilván a gyerekeim boldogsága a legfontosabb, így azt kérném, amit most is, hogy ők ne szenvedjenek hiányt semmiben, hogy a családi körülményeink rendeződjenek. Elsősorban anya vagyok, azután jön a fotózás, a látásmódom is anyukaként vált ilyenné, amilyen. Szeretném, hogy a fiaim egy boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorra tekintsenek vissza majdan. Másodikként, talán azt kívánnám, hogy a munka, a hivatásom, legyen mindig rendben, és végül harmadikként a vágyam, hogy a munkám, ami a hobbim is egyben és a családi – magánéletem egyensúlyba kerüljön.
“Mindenkinek megfelelni nem tudok, így aztán azt ajánlom, hogy előbb nézzék meg az én általam készített fotókat, a minőséget, a stílust, és döntsék el, hogy ennek alapján, én vagyok e az, akit keresnek. Ha igen, bátrán keressenek meg. Úgy gondolom, hogy sem munka, sem stílus, sem minőség alapján nem tudunk megfelelni mindenkinek. “
Popelka Erzsó
Képalá / modell: Berényi Petra
Amikor Erzsót legutóbb elkísértem egy fotózásra, azt láttam, hogy csupa szenvedéllyel veti bele magát a feladatba és valóban nem munkaként éli meg az egyébként nagyon fárasztó folyamatot. Ha kell hasal, földön csúszik, homokban és vízben térdelve vár, és nem nézi az óráját, hosszasan várakozik,míg elkapja a legjobb pillanatot. Csodálatos volt jelen lenni ebben a végtelen egyszerű és nemes letisztultságban, ahol lelassult lét, és Erzsó számára nem létezett más, csak a fényképezőgép és a pillanat, amit örökre oda ajándékozott nekünk.
Frenyó Krisztina
Képalá / Modellek: Fehérvári Dóra, Szoó Zsuzsanna, középen a fotós: Popelka Erzsó, jobbra: Berényi Petra
Képalá / modell: Szoó Zsuzsanna
Képalá / modell: Fehérvári Dóra
“Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában. És hogy mi a legerősebb motiváció a munkámban? Talán, amikor elkapom azt a pillanatot, amikor ott, akkor, a MOSTBAN, minden a lehető legtökéletesebb egységet alkotja.” Popelka Erzsó
Elisabeth Photo elérheőségei: https://www.facebook.com/forevermemoriesbyerzso/?fref=ts
Már kopogtat a KARÁCSONY!
Kérlek Benneteket, gondolkodjatok a Télapó és a Karácsonyi ajándékokon. Nagyon hamar eltelik ez a kis idő és szeretnék sokatok kívánságának eleget tenni!
Így várom mindazok üzenetét, akik gyönyörű képeket álmodtak meg a fa alá ❤ vagy ajándékutalványt szeretnének ajándékozni.
Lehet foglalni minifotózást, amin csak a gyermek/gyermekek szerepelnek, illetve családi fotós csomagot is.
Várlak benneteket nagyon-nagyon sok szeretettel és sok újdonsággal a Szentendrei-szigeten!
” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-11-16.
“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos / A szív szava
Pár napja történt, amikor is egy különleges ÖNGYÓGYÍTÓ délutánon vehettem részt, és újra átérezhettem a Szeretet erőteljes jelenlétét. Az Érthetően az Egészségért Alapítvány szervezésének hála, testközelből hallgathattam ProfesszorDr. Papp Lajos, Novák Csaba életmód tanácsadó és Varga Tibor meditációs mester lélegzetelállító és lenyűgöző előadását a gyógyításról, a szabad gondolatokról és az öngyógyítás szentháromságáról. Elhangoztak mondatok, amelyek azóta is “gondolkodásra késztetik a szívemet”, mert itt legbelül hangosan kiabálnak: Nincs tudatosság nélküli érkezés, és csak a test-lélek-szellem egysége hozhat valódi változást, igaz gyógyulást az életünkben és nem mindegy az sem, mi történik az utolsó öt percben, no és, hogy utána mi lesz velünk…
“900! Jó napom volt, a főnök megdicsért, – az életet nem érdekli, von egyet a vállán, már csak 899. Rossz napom volt, már megint úgy nézett rám… – már csak 898. Beáztunk, sok a fizetnivalónk, vagy épp megnyertük a lottó ötöst? – Megint von egyet a vállán, és már csak 897. Az idő az nem megy, az jön, az élet ami megy.” Novák Csaba
Szívembe mart a felismerés, hogy mindaz, amiket Novák Csabán keresztül hallok, – és bizony nem elsőre – nyomot hagy bennem újra. Az a kérdés, hogy tanulok e belőlük, és használom e majd az itt hallottakat akkor is, amikor hazatérek s újra munkához kezdek, vagy épp amikor összeszólalkozom valakivel, vagy még mielőtt megtörténne a vita. Számolok e magamban, és gondolok e, a 900 -ra majd akkor is? Csaba gondolataiból kiderült, hogy minket embereket az zavar, ami mellett döntünk, hogy majd zavarni fog bennünket. Tudatos döntés, mint hogy az is, amikor megjelentünk ezen a napon, itt ebben a teremben és valamiért úgy döntöttünk, hogy ezt az eső-áztatta délutánt itt töltjük. Jöttünk, mert valami dolgunk van itt, valakikkel találkoznunk kellett, valamit meg kellett hallanunk, de senki más nem lehet itt helyettünk, magunk érkeztünk.
“Megbántanak, vagy megbántódsz? Nem mindegy. Ez egy nagy csapda, ám a szabadsággal az akarattal, a szabad akarattal MINDENT megváltoztathatunk, a reagálásaink helyett inkább lépjünk hátrébb és legyünk tudatosak.” Novák Csaba
Csaba, a sok más fontos teendője mellett, többek között a szokásrendszereket vizsgálja, nálunk mi a helyzet, mi vajon megvizsgáltuk e már a szokásainkat, és mennyi is van pontosan? Hihetetlen számokat hallottunk, és valóban megannyi szokást hozunk-viszünk, cipelünk magunkkal, rengetegre nem is lenne szükségünk, sőt…A berögzült szokásainkat, egyenként felválthatjuk hasznos, jó szokásokra, és így szép lassan, no persze napi gyakorlással, életünk részévé válnak. Valóban meg akarunk gyógyulni? És teszünk is érte? Valóban? Csak mi magunk tehetünk elsőként magunkért bármit is, akármit, valamit. És, hogy motiváltak vagyunk e benne, először is mi motivál bennünket egyáltalán? Minden pillanatban azt tesszük, ami motivál bennünket, amikor panaszkodunk, és betegnek kiáltjuk ki magunkat, akkor abban vagyunk motiváltak, és így tovább.
” Például amikor egy hölgyet megdicsérek , hogy milyen szép a haja, egyből a füle mögé simítja a frizuráját és azt mondja, – á ez a tincs még nem tökéletes, vagy amikor mondom a másiknak, hogy milyen jó a pulóvere, ő rögtön egy – á, ez csak turkálós – mondattal lerombolja. Puff neki…” Novák Csaba
Novák Csaba életmód tanácsaiból azt is megtudhattuk, hogy ha a tapasztalatainkat nem bontjuk ki, azok nem érnek semmit, mint ahogyan az a tudás, felhalmozott tanulás, amelyet azután nem használunk semmire, éppúgy felesleges időpazarlás az életünkből. Az interaktív délután során hallhattunk még a jel, rutin, jutalom hármasról és a bűvös 900-ról is , a dicséretekről, amit azon nyomban lerombolunk egy kitérő mondattal. A tudatos és a számtalan nem tudatos döntéseinkről is hallhattunk, és rádöbbentettek a szavak bennünket, hogy a félek és a tudom, hogy félek kijelentés között óriási különbség van. Ha tudjuk, hogy félünk, akkor van esélyünk. Szó esett még a SZERETETRŐL, mellyel ha elkésünk, akkor igazán nagy a baj. És sokat beszélt Csaba még a megbocsájtásról, mert enélkül nincs boldogság a földön és azután sem, akár hiszünk benne, akár nem. Megbocsájtás nélkül, nem lehetünk boldogok. Kiégés? Igen, van ez a szó, ez az állapot, és ezen is mi változtathatunk egyedül igazán, esetleges segítséggel, ha erre van szükségünk. Igen, előfordul az a helyzet, amikor külső segítségre van szükségünk átmenetileg, de a gyökeres változást, csakis mi magunk hozhatjuk meg.
“Ha már csak öt perced lesz hátra a 900-ból, mit mondasz majd? Megbocsájtasz végre, vagy akkor is nyomod majd a – ez úgy nézett rám akkor – szöveget? Ne feledd, már csak 4 perc…az idő jön, az élet ami megy…már csak 3. ” Novák Csaba
Csabának haza kellett szaladnia az előadás után azonnal, mert ázott az otthonuk, ám mint mondta, ez a 900 – at egy cseppet sem érdekli. A döbbenetes gondolatok után, Varga Tibor buddhista tanító előadása következett, amely egy újabb lélekemlő állomásként lépett elő a – kinek egyszerűbbnek, kinek nehezebbnek tűnő – fejlődési utunk során.
” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor
Tibort rég óta ismerem és tapasztalom, hogy ő bár “nem gyógyít”, ám a közelében mégis gyógyulnak az emberek. Már pusztán a jelenléte is nyugalmat kölcsönöz és egy megmagyarázhatatlan boldogságenergiával tölti fel azt, aki a közelébe kerül. Engem szó szerint megszédített a beszélgetésünk közben, le is kellett ülnöm, viccet félretéve, van egy kisugárzása. 🙂 Varga Tibor bemutatkozása után így szólt hozzánk: – Vannak bizonyos feltételek, amelyeknek össze kell állniuk , és úgy néz ki, nálatok ez megtörtént, hiszen itt vagytok. Képesnek kell lenni arra, hogy a változásért tegyünk valamit, és ti eljöttetek, azaz képesek vagytok változtatni, és már azt is tudjátok, hogy minden tudás csak annyit ér, amennyit használunk belőle. Tudjátok mi kell a boldogsághoz? – intézte hozzánk kérdését a tanító. Mi meg válaszoltunk, ki így, ki úgy. Szabadság, egészség, pénz és még soroltuk egymás után tömegével. Tibor azután így folytatta: Az a baj, hogy feltételeket szabtok a boldogsághoz, pedig a boldogság nem ezeken a dolgokon múlik. 100 % -osan nem tudtok hatást gyakorolni sem az egészségetekre, sem az anyagi helyzetetekre, sem másra ebben az életben. A boldogság, az egy tudatállapot. Csak az öntudatos ember tud elégedett lenni. És, hogy miként lehet ezt a tudatosságot elérni? Rengeteg gyakorlással, és megígérem, nem lesz könnyű, de csodálatos érzés, ha csak a közelébe kerültök.
“Beteggé csak a test válhat, a lélek megtorpan, ha a test beteggé válik.” Varga Tibor
Beszéljünk a tudatosságról és az egészségről, szót ejthetünk a betegségtudatról is és témát érintve a halál, mint olyan, sem lesz kivétel. – folytatta Tibor az izgalmas gondolatébresztőt. Hogy is van ez? A tudatos ember nehezebben betegszik meg, egyszerűen azért, mert egészségesebben él. Példának okáért, ha egy érszűkületes, cukorbajos ember a folyosón állva, fél lábbal cigarettázik, akkor ne csodálkozzon, ha hamarosan a másik lábát is elveszíti. Beteggé csak a test válhat, és a lélek megtorpan, amikor a test beteggé válik. Tudjátok ki a legnagyobb tanító? – kérdezett tovább bennünket Tibor. A Halál, az bizony a legnagyobb tanító, és igenis létezik a halál pokla, már ha hisztek benne, ha nem, én tudom! A halál utáni állapotról beszélek és arról az utolsó 5 percről, amit még itt töltesz a földi létben. Na, akkor derül ki, hogy számodra a pokol vagy a mennyország az az utolsó pár pillanat. Ezért is fontos, hogy egészségtudatosan éljetek, mert a tudatos élet után, egy tudatos és egészséges halált hallhatsz, és egy egészséges, fejlett tudatállapotba kerülhetsz. Egyszóval, nem mindegy.
“A tudatosságunk, az egy mindennapi tudatállapot, például amikor jól érzem magam a bőrömben, akkor tudatos vagyok, megfigyelem magam, és azt tanácsolom, ti is tegyétek ezt.” Varga Tibor
A megfigyelésre számos gyakorlat áll rendelkezésünkre, a legalapvetőbb egyszerű feladattól a bonyolultakig. Kicsiben érdemes kezdeni és bárhogyan is alakul a napunk, szánjunk legalább 5 percet magunkra, amikor elvonulva, csendben tudatosak lehetünk. Nagyszerű pillanatokat élhetünk meg mosogatás, aprítás, vagy éppen zuhanyozás közben. Ilyenkor általában nem zavarhatnak meg bennünket és megfigyelhetjük magunkat és a mozdulatainkat is alaposabban. Beszéljünk a pénzről is? Naná! – hangzott el Tibor ajkáról a mondat, majd beavatott bennünket a Szatipatthána titkaiba. A szatipatthána páli szó, amely a buddhizmusban a tudatosság alapját vagy az éberség alapzatait jelenti. A fogalom elnevezése szanszkrit nyelven szmrtjupaszthána, kínai fordítása ‘tudatosság-hely’ (念處). -a szerk.- Az éberség állapotába rendszeres meditáció során lehet eljutni, ehhez igen nagy kitartás, sok-sok lemondás és meglehetősen hosszú évek kellenek. Tibort hallgatva egyfajta különleges tudatállapotba kerültünk, bár bizonyosan többen többféleképpen éltük meg mindezt. Ezután, Tibor, Eckhart Tolle gondolataiból idézett, és később is igen elgondolkodtató mondatok hangzottak el a teremben. Megtudhattuk, hogyan születik a gondolat, és honnan ered maga a szó, majd a tudatos figyelem energiára terelődött az előadás, később a fogadalmakról, a tiszta beszédről, a hazugságról és a hűségről is szó esett. Nehéz lenne itt részletesen leírni mindezt, mert úgysem tudnám visszaadni olyan élénken és magával ragadóan, ahogy azt a jelenlét kínálta. A jó hír az, hogy kedves olvasó, te is hozzájuthatsz ezen értékes információkhoz, ha érzed a hívást és nyitott vagy a tudatos jelenlétre.
“A panaszkodás az „ami van” el nem fogadása. Ez a viselkedés egy nem tudatosított negatív töltetet hordoz magában. Amikor panaszkodsz, áldozattá válsz. De amikor arról beszélsz, hogy mi történik veled, anélkül, hogy áldozatot csinálnál magadból, akkor a te kezedben van az irányítás. Változtass a helyzeten, ha szükséges vagy lehetséges; lépj ki a helyzetből vagy fogadd el. Bármi más őrültség.” Eckhart Tolle
Egyre fogyott a levegő körülöttünk, talán túl sok volt az energia, vagy csak kevés a kávé, ám egy rövid kis szünet és oxigéntöltet után megérkezett Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész köreinkbe és felcsendültek a szív szavai. Volt szerencsém eddig már több-ízben beszélgetni a professzor úrral, ám a mostani előadása is azt bizonyítja, mindig tud újat mondani, és mindig gyönyörűen teszi mindezt. Szavaiból megismerhettük a háromlábú szék metaforáját, mégpedig, hogy négylábú társaival szemben ez a fajta, az egyenetlen talajon is megáll, ám a lábak stabilitása nagyon fontos. Ez a 3 láb, a Test, Lélek, Szellem. Csak a hangsúlyok mások a test-lélek-szellem gyógyítóinál.
“Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos
Dr. Papp Lajos hosszan beszélt a magyar nyelv és úgy általában a nyelv szépségéről, a Károli fordításról és a szavak oly gyakori félreértelmezéséről, melyből óriási másképp-gondolások születtek. Itt a “Miatyánk ima” is szóba került, mégpedig a ,,Ne vígy minket kísértésbe” mondat. Mint hallhattuk, a csángók példának okáért a Légy velünk a kísértésben változatát használják a fordításoknak és ha mélyebben belegondolunk, vajon az Isten hogyan is vihetne minket kísértésbe? A sátán az, aki kísért. A közeli Szent Márton nap kapcsán, hosszas történet fültanúi lehettünk az akaratán kívül püspökké szentelt Mártonról, arról a A római császár katonájaként szolgáló Mártonról, aki a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról pedig még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, ám ő, ódzkodva mindennemű ünnepléstől és dicsérettől, elbújt a libák közé, ám a libák gágogásukkal elárulták őt. Innentől már nem menekülhetett a püspökké szentelés ceremóniájától.
“Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla : Égi Adomány. ” Tatiosz
Tatioszt és régi nagy eleinket idézve, a professzor úr beszélt a racionalitásról és a lélekről külön- külön, mert mint megtudtuk, a kettőt nem lehet egy lapon emlegetni. A bölcsességekre hagyatkozván, és az írást, no meg az írástudókat ismerve arra is fény derült, hogy annak idején a racionális gondolkodást az agyba, míg a tudást a szívbe helyezték. Több száz évvel ezelőttről van szó. Az ékesen szóló professzor úr szavai átszelték a termet és utat törtek maguknak a szaporán lüktető szívekben, legalábbis az enyémben mindenképp. A gondolatok csak úgy cikáztak körülöttünk, és a vakító fehér fény bántotta némelyikünk szemét, és aztán az is kiderült az elektromosság kapcsán, hogy ha a XVII. századból most ide ültetnének egy embert közénk, akkor kisvártatva, úgy harminc percen belül meghalna elektroszmogban. Ki is próbáltuk a professzor úr tanácsára, hogy milyen az, amikor leoltjuk a villanyt és lám, a vakító neonfény szüneteltetése ellenére is tisztán láttuk egymást, sőt…
“És, hogy mi a Csoda? Nincsenek csodakütyük, az emberek, az élet az maga a csoda! “Papp Lajos
Amiről még hallhattunk a délután hátralévő részében az felért egy újabb csodakurzussal, hiszen a Csodáról, az Életről és a Halálról rengeteget tanulhattunk ezen a napon, éppúgy, mint az egyetemen a diákok, és bevallom ez önmagában csodálatos érzés. Miként az eladáson elhangzott, a tudás ugyanolyan értékkel bír, mint akár a milliárdok. Akinek sok pénze van, sok mindent megtehet, ha sokat tud valaki, akár sok embert be is tud csapni. Ilyenek voltak például a papok, akik ismerték a csillagok járását, és manipulálták az embereket. A tudás érték, a tudás bennünk van, nem véletlenül kezdenek egyetemi tanulmányokba hatvan éves emberek Amerikában. A professzor úr György Lászlótól idézett egy verssort és arról beszélt, hogy mi emberek teremthetnénk egy sokkal szebb világot, hiszen a világ maga a Csoda, élhetnénk a tudással, meggyógyulhatnánk, de mi inkább meghalunk.
“Fura szerzet az ember teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb…”
(György László)
Egy rövid levegővétel és egy kis szusszanásnyi szünet után így folytatta előadását Prof. Dr. Papp Lajos: – Amikor, annak idején 1976-ban először beléptem a műtőbe, én csodát láttam. Elsőként lehűtötték 20 -22 fokra a testet, majd a szív hőfokát 1-2 fokra csökkentették és a kettévágott embert összerakták ott előttem, ez maga a Csoda! Aztán 1978-tól már nem csodát, hanem bizonytalan halált láttam. Rengeteget operáltunk, egy csapatot irányítottam és naponta küzdöttünk életekért. Voltak, sokan, akik túlélték a szívműtéteket, és voltak, sokan, akik meghaltak a műtőasztalon. A kérdéseket folyton feltettem magamnak és aztán később a kollégáimnak is, mi lehet a hiba? Korszerű gépeket használunk, fantasztikus szaktudással bíró orvosaink vannak, steril körülményeket biztosítunk, de akkor mi lehet a hiba? Bennünk nem lehet hiba? Önök szerint mi volt a kollégák válasza? A betegben lehet a hiba, de bennünk nem. Elgondolkodtató. Engem mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés később sem. Amikor túl sokat gondolkodtam ezen, és hangot adtam a gondolataimnak, az már nem tetszett a feletteseimnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy 49 ember halálát okoztam közvetlenül, és 300 ember halála terheli a lelkemet. Nyolc éve letettem a szikét és az állami operálásokban, gyógyításban nem veszek részt. Minden döntés az enyém volt, minden felelősség az enyém, nincs megosztott felelősség. Az emberi tudás még részekben sem közelíti meg az Isteni Tudást. –
Nil Nocere / Soha ne árts
Megrendítő vallomások, figyelmet lebilincselő, és gondolatébresztő beszámolók következtek a professzor úr tolmácsolásában. Kaptunk egy kis ízelítőt Ady Endre verseiből, egy kisebb felolvasást Hamvas Béla könyvéből, és Papp Lajos úr Gyógyító gondolataiba is betekintést nyerhettünk.
“Ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!” Ady Endre
“Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán. ” Simon András
A “csend gondolatok” után, a professzor úr javaslatára, mi is egy percnyi néma csendet ajándékoztunk egymásnak. Lehunyt szemmel hagytuk, hogy átjárjon bennünket a béke hangtalansága. Mert vannak dolgok, melyekhez nem kellenek szavak, és vannak azok, melyekhez sokkal inkább csendre van szükségünk. Hálás szívvel tértem haza a hétvégi Öngyógyító Délutánról, A lélekemelő programra éhesen érkeztem, ám a nap végére mindhárom síkon csillapodott az éhségem és remélem sokunknak még, akik, ott lehettünk ebben a magasztos emelkedésben. Három fantasztikus ember tanításaiban részesülhettünk, és én, a magam nevében ki merem jelenteni, hogy sokat gyógyultam a Szeretet jelenlétében, mely érezhetően magához ölelt azon az esős délutánon.
Peck Laci ötlete volt, hogy készítsenek egy verseskönyvet!, mindeközben a Nők Lapja május 16.-ai számában V. Kulcsár Ildikó megjelentette Muhi János a Mesélj apu című versének részletét. Innen nem volt megállás…
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-11-04.
Muhi János költő, nevét “jegyzik a szakmában” és szívhez szóló költeményeivel már sokakat megigézett. Az interneten és a közösségi oldalakon szemben jönnek velünk írásai, versei, elbeszélései. Az egyik ilyen kedvenc, a Nők Lapjában is megjelent Mesélj Apu című verse, amely igazán emberi és elgondolkodtató írás. Ám a kérdésre, hogy, ki is Muhi János valójában, arra mindenkinek más a válasza. Mi, szeretjük Muhi János költészetét, a többit pedig döntsétek el ti magatok. Most dióhéjban bemutatjuk nektek őt, és egy másik kedves írását is megosztjuk veletek. Fogadjátok szeretettel!
Muhi János költő, 1961 február másodikán látta meg a napvilágot Martonvásáron. Kétéves korától Budapesten éli mindennapjait. A szülei korán elváltak, igazi apját csak hét évesen ismerte meg. Miden költő, író mögött áll valamilyen szomorú sorskép, vagy önkifejezésre érő vágy, amelyben elbújhat, vagy épp megmutatkozhat önön valójában. Jánosnak sanyarú gyermekkora volt alkoholista nevelőapjának köszönhetően, aki különböző indokokkal rendszeresen bántalmazta őt. Már hét évesen sokat olvasott, majd 15 évesen került közel a zenei élethez bár ekkor még „csak” roadolt az iskola mellett olyan zenekaroknak mint a Piramis, V’Moto – Rock, Skorpió, Korál.. 17 évesen egy Galaxis nevű zenekar énekese lett, és ekkor kezdett el szövegeket írni! 1982-ben az akkori zenei életet uraló állapotok miatti csalódásában kiszállt a zenekarból, ami röviddel ezután fel is oszlott. Később “beugrott” egy Stress nevű zenekarba a katonaságát töltő énekes helyére majd annak visszatértével végleg szakított a zenei pályával! A civil foglalkozásában kezdte örömét lelni, fodrásznak állt.
2004-ben egyedül maradt az akkor 14 éves fiával, akit azóta is egyedül nevel, lévén még egyetemen tanul. Ekkor kezdett el verseket írni csak úgy magának! Később ezeket megmutatta Peck Lacinak akivel nagyon jó barátságot ápol azóta is. Neki az ötlete volt, hogy készítsenek egy verseskönyvet!, mindeközben a Nők Lapja május 16.-ai számában V. Kulcsár Ildikó megjelentette a Mesélj apu című versének részletét amit az interneten kalandozva fedezett fel! Innen már nem volt megállás! Dobó Ferenc – nyomdai szakember, tipográfus – csatlakozásával elkezdtek dolgozni a Sebkönyvön melynek címét szintén Peck Laci találta ki és az illusztrációkat, grafikákat is ő készítette a versekhez! Később csatlakozott a csapathoz Lőrincz Viktor aki vállalta a versek egy részének megzenésítését hangszerelését! Tulajdonképpen az egész zenei anyag az ő kezének gyümölcse. És érkezett Kárpáti Levente színművész, aki szintén a nevét adta a projekthez és felmondott öt verset a CD-re. Közben október elején valaki lefotózta a Nők Lapjában megjelent Mesélj apu-t, és feltette a facebook-ra. A vers önállóan elkezdte járni az útját! Az emberek egymásnak küldték tovább és folyamatosan osztották meg! Rövid időn belül a látható megosztások száma meghaladta 35000-et. Amiről nem tudhatunk mert nem látjuk az a szám közel van, vagy talán már meg is haladta a 100 000 megosztást! Ami egészen hihetetlen szám, vers megosztások tekintetében! Ennek az eredményével lett gazdagabb Muhi János, illetve – ahogy ő szereti ha nevezik – Janó, és mindazok, akihez ez az írásmű eljutott, vagy ezek után eljut majd. Ahogy Janó mondta, a “semmiből”, barátok összefogásából megszületett a Sebkönyv című verseskönyv! És azóta még számos vers, elbeszélés, írás árulkodik Muhi János jelenlétéről az irodalom színes palettáján. Következzék hát egy friss csemege a költő tollából.
– Neked miért ilyen szomorú a szemed? Kérdezte a Kis Herceg
-Annak látod? Kérdezett vissza a férfi.
–Igen! Talán azért írod azokat a szép, de szomorú verseket? Olvastam a Mesélj apu! címűt nem régen. Azt is megkönnyeztem. Hogyan tudsz így írni? És honnan jönnek ezek a szavak? Kérdezte a Kis Herceg.
-Tudod az igaz szavak azok mind a szívből jönnek! Mert őszinték és nem manipulálják őket mindenféle körülmények. Mert az ember nem gondolkodik azon hogy vajon mit fog hozzá szólni a környezet! Csak kimondja azt amit gondol! De ez nem mindig jó!
–És miért nem?
-Mert az emberek hajlamosak arra, hogy mindenféle dolgokat belemagyarázzanak mások gondolataiba, mondataiba! Sokszor félreértelmezik vagy nem értik meg! Például egy vers is mindenkinek mást mondhat. Nem feltétlenül azt, amire a költő gondolt! Hiszen az születhet sok mindenből, akàr egy élet helyzetből vagy egy emlékből.
–Akkor neked sok szomorú emléked van? Kérdezte a Kis Herceg.
-Hàt, van belőle bőven, de azért sok jó dolog is történt velem. De a rossz dolgok sokkal mélyebben vésődnek be az emberekbe!
–És miért van ez így??
-Nem tudom! Talán mert úgy érezzük, hogy sokkal kevesebb jó történik velünk, mint rossz! Persze ez így nem igaz, hiszen azért általában fele fele arányban történik de vannak kivételek!
–De nem úgy van, hogy mindenki a saját sorsát irányítja??
-Ez nem teljesen így van! Mert sok dolog van az életünkben amibe nem szólhatunk bele! Ezeket hívjuk körülményeknek. Például nem határozhatod meg hogy hová szüless és kik legyenek a szüleid, pedig a gyermekkor nagyon meghatározza, hogy milyen felnőtt válik belőlünk.
– Akkor neked nehéz gyermekkorod volt?
-Hát nem volt könnyű de most nem szeretnék erről beszélni!
–Rendben! Mondta a Kis Herceg. De te ugye sokat olvastál gyermekként, ugye?
-Ez így van! Nagyon sokat. Szerettem olvasni mert akkor egy kicsit elszakadhattam a valóságtól és szinte én is ott voltam a könyvben a többi szereplővel, hiszen elképzelhettem, hogy néznek ki és a helyszínek is megjelentek képszerűen az író leírása alapján!
–Tehát az olvasás az jó dolog mert fejleszti a képzelőerőt és a szókincset. Ugye? Mondta a Kis Herceg.
– Ez így van! De sajnos manapság egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek. (Sajnos a felnőttek is bár náluk inkább anyagi okok miatt van ez, mert nagyon drágák lettek a könyvek.) Inkább megnézik filmen még a kötelező olvasmányokat is. Ezzel az a baj, hogy a filmen kész terméket kapsz a készítők elképzelését, ami nem mindig egyezik a könyvben leirtakkal. Ezért van sokszor ha előbb olvasunk el egy könyvet és utána nézzük meg a belőle készült filmet, könnyen csalódhatunk!
–Apropó! Csalódás. Te sokszor csalódtál már? Azért írsz szomorú verseket? Hiszen írtál már szerelmes verseket is, de most megint szomorúakat írsz.
– Hát csalódtam már sokszor! Ezek mind elszomorítanak. A legnagyobb csalódás az ha barátban vagy szerelemben, a szerelmedben csalódsz! Az nem múlik el soha! Az mindig benned marad! Tudod az én írásaimat és gondolom másokét is meghatározza a pillanatnyi lelki állapotom. Egy zenésznek vagy írónak két lelkiállapot jellemzi a legtermékenyebb időszakát, amikor szerelmes vagy amikor szomorú (depressziós). Én nem tudok szerelmes verseket írni ha depresszív állapotban vagyok. Vagyis tudnék de az nem lenne őszinte!
–Te mindig őszinte vagy? Kérdezte a Kis Herceg.
-Nem! Nem mindig, de vannak dolgok amikben soha nem hazudnék! Mondta a költő.
–Mint például a szerelem és a barátság?
– Igen! Ezek nagyon fontos dolgok az emberek életében, mégis sokan hazudják az érzelmeket és csak látszatra barátkoznak!
–Hát az emberek nagyon buták! Mondta a Kis Herceg. Bár a szíve szerint hülyét mondott volna de illedelmes lévén nem beszélt csúnyán.
Hát furcsák vagytok ti emberek! Éltek egy általatok teremtett, embertelen világban. Papoltok a környezetvédelemről, közben eldobáljátok a szemetet és mindenfélével szennyezitek azt. Boldogságra vágytok, de ha ott van, gond nélkül eldobjátok. Soha nem vagytok elégedettek azzal, ami van és úgy nehéz boldognak lenni. Irigyek vagytok egymásra és nem tudtok örülni mások sikereinek. Mindig az igazit keresitek, de nem veszitek észre ha ott van! Elérhetetlen álmokat kergettek és a pénz határozza meg az életeteket! Akkor én vagyok a világ legszerencsésebb emberkéje! Hiszen a bolygóm ugyan nem túl nagy, de minden meg van rajta, amire szükségem van! Van élelem, víz, tiszta levegő! Van hol laknom! Kicsi, de otthonos házban, amit méltán hívok az otthonomnak! Nem kell nekem 10 szoba, mert teljesen felesleges! És még valamim van, amiből nektek soha nincs elég! Időm!! Van időm a barátaimra és a szeretteimre! Nem rohanok állandóan, mert nem kell! Ha akarom átmegyek hozzájuk vagy ők jönnek hozzám és jókat beszélgetünk! Nem csak udvariasságból kérdezzük meg egymást, hogy hogy vagyunk és a választ meg sem várva rohanunk tovább mint ti. Vagy mert nem is akarjuk meghallgatni a panaszkodását! Mi nem panaszkodunk egymásnak, mert igazából nincs miért, de ha mégis akkor meghallgatjuk egymást! Mert mi együtt élünk! Ti olyan sokan vagytok a városokban és sokan kerestek párt magatoknak, mégis olyan sok a magányos ember akkor is, ha családban él! Ezt nevezitek ti társas magánynak! Most már értem a szomorúságod egyik okát, sőt talán az egészet értem! Jó lenne ha egyszer erről is írnál, bár nem hiszem hogy valamin is változtatna, mert ti emberek nagyon rossz irányba haladtok!
-Abszolút jól látod a dolgokat és teljesen egyetértek veled. Mondta a költő. Nem is értem, hogy egy ilyen kis ember, hogy láthat ilyen tisztán mindent?
–Mert engem még nem fertőzött meg a világotok és nem is szeretném ha ez megtörténne! Ezért csak néha jövök el hozzátok de azt is nehéz kipihennem otthon és feldolgoznom magamban! Érthetetlenek vagytok a számomra! Pedig olyan egyszerű lehetne minden de ti mindent agyon bonyolítotok! Na mennem kell!! A.viszontlátásra! És írjál minél többet! Akár ezt is megihatod! Vagy írhatnál vidámabb verseket is, bár tudom ez nem teljesen rajtad múlik! Én szurkolok neked, hogy írhass még olyanokat is!
-Az nagyon jó kenne! Mondta a költő!
Viszontlátásra kisember!
A Kis Herceg odalépett a költőhöz és megölelte őt mert tudta egy ölelésben minden benne van, amit szavakkal nem mindig tudunk kifejezni! Majd az űrhajójához lépett és egy pillanat alatt eltűnt a horizonton! A költő még sokáig nézett utána és közben arra gondolt milyen jól esett neki ez a beszélgetés, mert igazából rég nem beszélgetett így senkivel. A fenébe is! Lehet, hogy tényleg megírom ezt!
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Egy utazás Újhold napján, őszintén befelé és felfelé Garbóczi Tünde gondolataival. Egyszerű, nyílt fogalmazás, érthető közlés számunkra az elengedéshez, a megemlékezéshez, a terhek, karmák megértéséhez és feloldásához!
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-10-30.
Garbóczi Tünde írását mikor máskor oszthatnánk meg, ha nem a mai napon? Annyira aktuális, szívhez szóló és útindító, hogy nem lehetett a fiókban tartani. Fogadjátok szeretettel. Köszönjük Tündi!
2016. október vége, november eleje – A Kutya farka, mint családi Karma
A kínai őselem naptár szerint a Kutya hónapja november 7.-ig tart. Bő egy hét vissza van még, ami tartogathat meglepetéseket. Alapból ez a hónap a szűk család és a már családtagnak számító barátok, szeretteink körül forog. Itt hoz, vagy már éppen hozott feladatokat, eseményeket, zűrzavarokat, és mivel jön egy hosszú hétvége, jó lenne óvatosabban közelíteni minden helyzet és benne minden szereplő felé. Ilyenkor több időt töltünk rokonokkal, sőt megjelennek azok az emberek is, akiket évente csak párszor látunk, és nem biztos, hogy közvetlenül a szívből lépnek elő.
Nem sok van vissza a Jang Föld – Kutya hónapjából, de a java most következik. Sem ijesztgetni, sem nyugtatgatni nem akarok senkit, viszont van egy megközelítési mód, ami eredményhez vezethet, vagyis ahhoz, hogy ezekből a kapcsolatokból ki tudjuk hozni a legjobbat, amit ebben a pillanatban csak lehet. Előzetesen elárulom, nem lesz egyszerű, főleg, ha az az agyas vagy, aki mindent jobban tud, lát, csinál másoknál… Én is ilyen vagyok, néha a fejem a sok okoskodástól és észtől belülről kifelé tágulna, csak nem tud, ezért szétnyom az ideg, a gondolkodás, az agyalás. De ez van, néha jól jön, és inkább értékelem, mint elítélem… Csak őszintén magaddal, másnak nem kell tudni, hogy Te is ebben a sorban állsz…
Menjünk vissza egy kicsit az elejére. Elmaradásom van, tudom, nem kaptál útmutatót a hónap kezdetén, ezért most pár sor utólag, hogy képben legyél az alapokból is.
A hónap erős Jang Föld energiákat hozott magával, aminek a legfontosabb tulajdonságai a stabilitás, a biztonság, a gondoskodás, az odaadás, a család, a törődés és persze a szeretet fizikai megnyilvánulása, kifejezése. De benne van a racionalitás, a tisztánlátás, a tények tudomásul vétele, az anyagi-anyagias világ megfelelő kezelése, és a megvilágosodás bizonyos dolgoknál. Ha ezek nagyjából minden területen jól működnek az életedben, akkor ez a hónap huss… elszáll észrevétlenül. Ha viszont egy icipici feladatod van bármelyikkel bárhol, bárkivel kapcsolatban, ami változást igényel az életedben (ezt hozza az év alapból), akkor ebben az időszakban az energiák mozgást indíthattak be nálad. És amikor a Nagy Föld megmozdul egy átalakulás miatt, akkor mindaz, ami rajta van, gyönyörűen összeomlik, Te meg ott szívod a port a romok alatt tehetetlenül, és várod, hogy valaki segítsen… Jobb esetben. Rosszabb esetben kapálódzol egyedül, és a mivel a mocsár is Föld… beszippant, és még jobban maga alá temet az egész.
De vannak jó hírek, több is, bár ilyenkor elképzelni sem lehet, hogy egy földrengés, ami pusztulással, halállal, megsemmisüléssel jár együtt, hogy lehet jó? Elárulom, még én sem tudom, de hitem az van, hogy minden, ami történik vagy jó, vagy szükséges… Még javában ott szuttyogok én is a romok alatt, igaz a kapálódzást abba hagytam még időben, némi segítséggel, de a kievickélési folyamat javában tart…
Szóval a jó hírek:
1. Kijövünk együtt… Kitartás… És persze jó erős Hit, miután meguntad az önsajnálatot,. és a fejedet az Égre emelted, a jövő felé.
2. Van segítség dögivel, csak van feltétele is, még pedig, hogy KÉRNI KELL!
3. Családi Karmák jelennek meg, generációk óta cipelt óriási feladatok, és hogy a gyerekek utánunk, a szülők előttünk, a testvérek mellettünk is megszabadulhassanak tőle, itt a lehetőség először a MEGÉRTÉSRE, másodszor a FELOLDÁSRA. Aki kicsit jobban képben van a generációs karmikus feladatok körül, az tudja, hogy ez mekkora lehetőség. Viszont ehhez másként kell csinálni valamit, mint amit láttunk a felmenőktől… és ez a gáz, mert ösztönből ugyanazt nyomjuk, mint anyáink, vagy apáink, hisz ezt a mintát kaptuk és ismerjük baromi jól. Ott van a DNS-ben. Örökölt. Itt kell tudatosság, alázat, megbocsátás, mert ezekkel írható csak át egy generációs feladat. Véget lehet vetni a hagyományoknak a válás, a rossz házasság, a testvérharcok, a szülő-gyermek háborúk, a felfordult férfi-női szerepkörök és egyéb kiszolgáltatottságok birodalmában.
És vissza az első jó hírre! Nem vagyunk benne egyedül! Nem kell mindent magunkra venni és remeteként meghalni alatta, hisz ott a család, a barátok, azok, akik szereplői ugyanannak a feladatnak. Vagy a hasonlók is segíthetnek, akik nem abban, csak ugyanolyan kakikás gatyóban vannak. Még egy jó hír, és akkor nézzük az egyik lehetséges megoldást is.
4. Ha megerőlteted magad jön a Paradicsom. Az az igazi, ahol egészség, boldogság, soha át nem élt, csak vágyott élet vár rád. Ahol – ha tartod a tanultakat és nem lépsz vissza a régi mintákba – örülsz a feladatnak, boldogan áldozod be azt, amit kér az élet, mert tudod, hogy érdemes… ahol megélsz minden pillanatot türelemmel, kitartással, odaadással, mert akkora értékeket ad a lelkednek, hogy eszedbe sem jut az időt sürgetni, pont hogy leállítanád, még jobban kiélveznéd… Eljutsz abba az állapotba, hogy az Életedben semmit nem változtatnál meg, mert minden a helyére kerül.
Persze ez nem azt jelenti, hogy semmi inger nem ér, vagy nem lesznek napi feladatok, de ezeket is örömmel várod. Minden változik állandóan, olyan nem fog maradni, de a hullámzás, hogy egyszer jó, máskor nem tetszik, az megszűnhet, és az út felfelé kanyarodik majd folyamatosan. Ez azért elég jó motiváció, hogy ne fordítsunk hátat 1-1 generációs feladatnak.
Nos és jöjjön az a megoldás, amire jutottam a saját életemen keresztül, ami szerintem, ha olvasod ezt, Neked is segíthet. Fontos, hogy nem meggyőzni akarlak, hogy ezt csináld, vagy azt tedd, mert ez 1 a sok megoldás közül, és ha nem jön be, nem tetszik, vagy ha olyan szerencsés vagy, hogy ez Neked már megy, akkor van még bőven más út, keresgélj, de a lehetőséget nem kéne elszalasztani.
Az én megoldásom azoknak segíthet, akiknek az agyassággal, a makacssággal, az akaratosságukkal kapcsolatos bármilyen generációs feladatuk. Vagyunk páran, ha ott az őszinteség…
A DNS-ben benne van, hogy alapból ha találkozom egy problémával, meg akarom oldani. Csak én, és csak úgy, ahogy én. Ebben a hónapban a megoldás annyira egyszerű volt, hogy nem láttam meg pont a mindent jobban tudok mindenkinél eszemmel, a senki ne szóljon bele az életembe ellenállással. Ez pedig annak a felismerése volt, hogy nem kell minden problémát megoldani. Van, amelyiknek nincs megoldása… Van, amelyik elfogadásra szeretne rávenni… Van, amelyik másnak a dolga… Van, amelyik pont akkor oldódik meg a legjobban, ha aggyal, vagy cselekvéssel nem kavarunk bele semmit… Van, amelyik pedig csak azért van ott, hogy megmutasson valamit, és amikor meg van a tanulság, már el is tűnik… És még biztos, hogy van pár indoka 1-1 esetnek… De a lényeg, hogy nem mindig kell csinálni valamit, ha megjelenik egy nehezebb helyzet az életedben. Főleg most a Jang Föld energiákban. Ha lecsillapodsz a rengés is elhalkul, ha megmozdulsz Ő is újra mozdul. Szereti, ha övé az utolsó szó. Ez van. Majd november 7 után…
Jön ez a családi összejövetel, hosszú hétvége, találkozások. Lesz az a pillanat, amikor nem kell megszólalnod. Lesz az a helyzet, amikor ha nem kérnek, nem kell segítened. Elég figyelni, mosolyogni, és inkább a Szentekkel, és az eltávozott szeretteinkkel törődni, hisz pont Ők a legnagyobb segítségek egy évszázados családi ügyben, mert Ők már tudják, amiről Neked még fogalmad sincs, hogy hol a kiút egy életeken és generációkon keresztül cipelt cuccból. Most befelé és felfelé, mint kifelé és lefelé…
Áldott és Meghitt emlékezést, oldást és együttlétet kívánok!
Csendesen szeretnék köszönetet mondani annak a csodálatos Embernek, aki igazán ismer, mert egy vér folyik, egy család nevel, és egy feladat van előttünk. Hálát szeretnék adni érte, hogy része az életemnek, hogy közösen együtt oldhatunk meg egy női vonalon több generáción keresztül cipelt, végtelennek tűnő helyzetet, reményeink szerint végérvényesen…
Piros Lábas Szigetmonostoron! Menjünk csak az orrunk után, nem csalatkozhatunk. Levendulás finomságok, sajtok, házi lekvárok, édes és sós falatkák, kemencében sült ropogósok, gyógynövények, tejes, túrós, kenceficék, malacos, tyúkos, kakasos vidámságok.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-10-07.
Szigetmonostor, egy aprócska gyöngyszem a Szentendrei-sziget közepén, melynek különleges és csodálatos földrajzi fekvése mellett, számos rendhagyó és érdekes programja az, ami miatt, kitüntető figyelmet érdemel. Idén, harmadszorra látogathatunk el, egy érdekesnek és kulináris szempontból is fontosnak tartott eseményre. Október 8-án, pirosba borul a macskaköves főutca a faluban, kitárják kapuikat a gazdák és jó portékáikat kínálják, amerre csak szem ellát, no meg ahová az illatok csábítanak bennünket. Menjünk csak az orrunk után, nem csalatkozhatunk.
Levendulás finomságok, sajtok, házi lekvárok, édes és sós falatkák, kemencében sült ropogósok, gyógynövények, tejes, túrós, kenceficék, malacos, tyúkos, kakasos vidámságok. Szőlő, bor, must és jóféle szörpök, mind-mind szerepelnek a nyitott porták kínálatában. A Piros Lábos Fesztivál szervezői elmondták, hogy az egy napos kulturális és kulináris fesztiváljuk célja, hogy örömünneppé emelkedjen a szigetmonostori élet. Szigetmonostor macskaköves Fő utcája ad otthont a rendezvénynek, ahol elfeledett recepteket keltenek életre, porták ősrégi kapuit tárjuk szélesre, hogy bemehessen rajta a kedves vendég és átélhesse, hogy milyen is lehetett az illatos, fűszeres falusi élet.
A nyitott porták mellett a Katolikus és az Református templomok kertjei és a Plébánia is helyszíne lesz a színes és sokrétű programnak. Azt is megtudtuk a rendezvény közreműködőitől, hogy a Szentendrei-szigetre látogatók a szőlőpréselés, a must- és borkóstolás mellett ismét gazdag zenés, színházi, irodalmi, és gasztronómiai programokra számíthatnak.
A tavalyi, örömünneppé emelkedett egynapos fesztivál új lendületet adott a kis falucska közösségének, és immáron a harmadik Piros Lábos Fesztiválon tovább színesednek a nyitott porták családi programjai. Idén is bővül a szabadtéri színházi repertoár és az igényesen összeállított zenei kínálat is.
A kimondottan színes és ízes programra látogatók ismét kézműves finomságokat és helyi, hagyományos ízeket kóstolgathatnak, megismerkedhetnek monostori kötődésű művészek munkáival, és meseszép portékák közül válogathatnak a vásári forgatagban. A remek programokkal színesített, méltán jó hírű Piros Lábas Fesztiválra, idén is szeretettel várják és visszavárják a fűszeres vidéki élet szerelmeseit a szervezők!
Frenyó Krisztina
A Piros Lábosra itt lehet regisztrálni: http://szigetmonostor.hu/index.php/piros-labos-fesztival/795-piros-labos-fesztival-regisztracio2016
Érdekes emberek, hivatások, élménygazdag történetek. A közös bennük az, hogy mindannyian a Feeling Magazinnak adtak interjút, és még az is, hogy mindegyikük egy-egy különleges ember, csodálatos helyszínen, vagy éppen izgalmas, értékes hivatással bír. Öröm volt velük beszélgetni. Mindegyikükkel.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-09-28.
Ősz van, mögöttünk egy érdekes, izgalmas, kaland és élménydús nyár. Véget ért egy időszak, kezdődik egy új, és igen van amit el kell engednünk, van ami elmúlt, és olyan is van, ami most érkezik felénk. Úton vagyunk, olykor összefutnak ösvényeink és egy- egy útelágazásban találkozhatunk. A lényeg, hogy úton vagyunk és mindannyian út-keresünk, te is, én is, és ő is. Kíváncsiak vagytok rá, kikkel találkoztunk az elmúlt időszakban? Összegyűjtöttünk néhány érdekes témát és olvasnivalót, értékes főszereplőkkel, csodás helyszínekkel és történetekkel.
Amiről hamarosan olvashattok: A két Duna ölelésében, aranysárga szénaboglyák kíséretében, egy nem mindennapi Lovasfarmra látogattunk, sőt a lovastábor animátor szerepében ki is próbáltam magam. Újra gyermekek között, csodálatos lovak társaságában lehettem, ahol a farm kedves, temperamentumos gazdája, a lovagláson kívül, egész évben számos más élménnyel is várja vendégeit. A Monostori Lovas Farm vendégei voltunk
Egy lány, akit mindenképpen meg kell ismernetek. Egy Édesanya, aki egyedül neveli gyermekeit, nincs könnyű élete, és mindeközben mégis olyan dolgokat lát meg, amik varázslattá válnak a szemei tükrében. Elindul fényképezőgépével és csodaszép fotókat készít, babákról, párokról és miegymásról. Az Elzabeth Photo, megnyerő, kedves fotósának társaságában kellemes órákat töltöttünk, jókat kávéztunk és még egy meglepetés fotózásban is részünk lehetett.
Egy esküvő, egy lakodalom, egy vőfély, és ami mögötte van. Vannak esküvők, precíz, előre kiszámolt, megalkotott ütemtervekkel, aztán vannak a falusi nagy lagzik, itt nincs mese, vőfély, falumenet, lovasszekér és nagy ünnep, minimum egy malacvágás. És manapság egyre divatosabb a vintage esküvő, a zöld, ökotudatos, szabadban töltött baráti esemény, amelyen szintén jelen van a ceremóniamester, vagy klasszikus nevén a vőfély. Viglas Flóriánnal egy esküvőkiállításon találkoztunk először, és azóta ezek a találkozások megsokszorozódtak. Hogy miért? Hamarosan megtudjátok! 🙂
Bibók Barbara, esküvői sminkes. Mondhatnánk, hogy ő is egy sminkes a sok közül, ám ez az állítás nem állná meg a helyét. Barbi, egy sminkes, aki az esendő embert látja meg benned, aki a menyasszonnyal előzőleg hosszasan ismerkedik, beszélget akinek a lelke mesél, sőt énekel. Barbi imádja lovát, hobbiként tekint a hivatására, szelíd, alázatos és szerethető. No meg jó sminkes! És ezek a tulajdonságok viszik előre a szakmájában is. Nem véletlenül választottam őt, a saját esküvőm sminkeseként is.
Több, mint fürdő. Leányfalun jártunk már nem először, hogy most egy kicsit tüzetesebben is szemügyre vegyük a terepet. Most sem csalódtunk, ám a vendég szemeken túl, kicsit mélyebben, jobban is beleláttunk, a felszín alatt rejlő titkokba, érdekességekbe. Hamarosan izgalmas információkkal érkezünk…
Buli van, lagzi, születésnap, vagy csak nem fér el a család a ballagási, keresztelői ebédnél? Bérelj sátrat. Ilyen egyszerű lenne? Igen! Elkocsikáztunk Csobánkára, és a Sátorkölcsönző Kft telephelyén láttunk ezt – azt. Akadt itt kicsi, nagyobbacska és gigantikusan óriási sátor, ám nem csak sátrak, ponyvák, színpadelemek, sörpadok és egyéb rendezvénykellékek is megtalálhatóak a gyönyörű zöldben lévő sátras cégnél. Csúcsidőben érkeztünk, így nekünk már “csak” sátrak és sörpadok jutottak, de azokból a legjobbakat kaptuk. Az elégedettségünk okairól, a főbb szempontokról és a részletekről hamarosan ti is olvashattok…
Hamarosan érkezünk, a tartalmas, értékes, színes fotókkal, videókkal tarkított interjúkkal, olvasmányos, részletgazdag írásokkal. Legyen szép hetetek addig is!
Erdős Juci, a Plus Size photography megálmodója, létrehozója és HITELES háziasszonya! Aki nem hiszi, járjon utána, de mielőbb!
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-06-17.
Milyen az, amikor rosszkedvűen sétálgatsz a városban, orrodat lógatva, esőt szidva, a meleget bántva, megvan? Mindeközben mosolyoghatnál és akár boldogan, megelégedve tölthetnéd a mindennapjaidat a saját, szeretett bőrödben. Hogyan? Például úgy, ahogy Erdős Juci teszi ezt nap, mint nap. Fényképez, festeget, kacarászik, alkot, és mindezt szerelemből teszi, a Boldogság jegyében. No persze nem volt ez mindig így, akadtak Juci életében is nehezebb napok, ám egy napsütötte délelőttön lehullott a lepel a nagy titokról, és mi most meg is osztjuk veletek mindazt, amit a Plus Size photography -ról, a nyanyákról, a nevetésről, a méretekről és az elfogadásról hallottunk. Tanulságos és vidám napot tölthettünk el Erdős Juci társaságában. Személy szerint, jómagam is modellnek álltam egy – két kattintás erejéig. Hálás köszönet érte! Fogadjátok tőlünk szeretettel ezt a beszélgetést, és olvasás közben érezzétek, ahogy Juci ajkán, mosolyogva táncra perdülnek a szavak. 🙂
F. K: – A Plus Size, mára már egy fogalommá nőtte ki magát, és Juci, te a Plus Size photography tulajdonosaként sokat tudsz mesélni erről a témáról. Kérlek avass be minket, mit is jelent ez a kifejezés, honnan jött az ötlet, hogy el kezd fotózni a Plus Size kategóriát? Egyáltalán honnan kezdődik ez a ” méret “? Kik járnak hozzád leginkább?
E. J: – Hogy miként és miért vágtam bele? Tudod az a tipikus utolsó csepp volt a pohárban, amikor is visszahallottam egy megjegyzést, hogy egy fiú milyen szavakkal illetett engem és mit is gondol rólam valójában. Elegem lett abból, hogy mindenki aszerint ítél meg és zár skatulyába, hogy én vagyok a dundi lány. Előbb tudják ezt, és sorolnak be egy alkati halmazba, mint, hogy a nevemet megtudnák. Végül is hálás vagyok ennek a srácnak, hiszen az ő ítélkezése indította el bennem ezt a gondolatot, amely mára a Plus Size photography – vá nőtte ki magát. Végiggondoltam az egész addigi életemet, és kitaláltam, hogy elérkezett az ideje, hogy a felgyülemlett kis sérelmeimet átkonvertáljam valamiféle előnnyé. Fogalmam sem volt, hogy sikeres lesz e az ötlet, de gondoltam, ha már van citromom, legalább készítsek belőle egy jó limonádét és megtettem.
A fotón: Franczen Bea
Elindultam, bár akkor még nem tudtam hogyan kezdjem, de napokkal később jött az ötlet, hogy ha már itt a kezemben szó szerint a lehetőség, mégpedig a fényképezőgépem személyében, akkor miért ne fotózhatnék e témában. Miután tizenéve folyamatosan fotóztam, és természetesen nem magamat akartam fényképezgetni, így kitaláltam, hogy a molett hölgyek lesznek azok, akiknek meghirdetem a fotózást kifejezetten plus size kategóriában, és így is lett.
A fotón: Báthory Patrícia
Amikor a saját privát oldalamon meghirdettem, hogy 42- es ruhamérettől lehet jelentkezni az új projektemre hölgyeknek, korhatár nélkül, akkor minden képzeletemet felülmúlva izzottak a telefonvonalak, csak úgy kapkodtam a fejem, rengetegen megosztották, és még annál is többen jelentkeztek a fotózásra. Kiválasztottam tíz hölgyet, akik modellt álltak nekem, és a fotókért cserébe, ők lettek a referencia munkáim.
A fotón: Kovács Dana Gabriella
Eleinte nem is kellett a vállalkozást egyáltalán reklámozni, hiszen szájról szájra terjedt a hír, hogy van egy ilyen hely, ahol 40-es méret felett is bátran, örömmel lehet fotózásra jelentkezni. Miután hál istennek mindenki jól érezte magát a stúdióban és nyilvánosan megosztotta az élménybeszámolóját, jöttek is szép számmal. Így indultunk el, 2014-ben.
F. K: – Láttam az oldaladon, hogy szépségversenyekre készülő hölgyek is meglátogatják a stúdiódat, ám szép számmal érkeznek hozzád háziasszonyok, dolgozó nők, életkortól és foglalkozástól függetlenül. Egy a közös bennük, a Plus Size méret. Mi a helyzet a Plus Size modellekkel?
E. J: – A Plus Size modellség még elég gyerekcipőben jár itthon, Amerikában is most kezd előjönni, míg lassan Németországban és Angliában is egyre jobban utat tör magának ez a terület. Nálunk Magyarországon még nem elég nyitottak a cégek ahhoz, hogy a Plus Size modellkedésből meg lehessen élni. Még azért kell pár év, hogy átkódolódjon az emberek agyában, hogy nem csupán a csont-sovány modellek állják meg a helyüket a kifutókon.
A fotón: Vass Kata
Léteznek amúgy már itthon is kifejezetten molett hölgyeknek tervezett és gyártott ruhamárkák, de ők is egyéni vállalkozóként kezdték pár éve, és még úttörőnek számítanak ezen a vonalon. Tegnap egy barátnőmmel vásárolni indultunk egy márkás üzletbe, és nevetségesnek tartottam, hogy a 40 – 42-es méretű barátnőmnek nem találtunk nadrágot. Mindenhol 34 – es, 36 – os méretek sorakoztak, mintha kizárólag ilyen alkatú nők élnének itt. Viccesnek tartom, hiszen ez szinte gyerekméret és azért egy átlag nő, valljuk be, nem ilyen méretekkel rendelkezik.
F. K: – Miért más itt fotózkodni, mitől lesz egyedi és különös ez a találkozás a kamerával? Juci, miben tudsz te mást nyújtani, mint a többiek, vagy úgy is kérdezhetném, mi az a plusz, ami benned van és amitől vidáman, önbizalommal teli indulnak haza a hölgyek tőled?
E. J: – Amikor ide érkeznek a hölgyek, ha még az első percekben feszengés és visszahúzódás is jellemzi némelyiküket, hamar feloldódunk egymás társaságában, megnyílnak, kitárulkoznak, felszabadulnak. Elég korán kiderül, hogy előttem nem kell senkinek feszélyeznie magát, hiszen rajtam is az első percekben látják, hogy molett vagyok, és könnyen megtaláljuk a közös hangot. Azáltal, hogy én sem feszengek, igyekszem őket is oldani, hiszen tapasztalatból tudom, milyen jó is az, hogy amikor zavarban vagyunk, van valaki, aki segít. Emberek vagyunk, mindenkinek vannak hasonló érzései a testével, illetve önmagával, bizonyos szituációkkal kapcsolatban, de ez az élet velejárója. Néha annyira tudunk feszengeni nüansznyi dolgokon, megéri? Nem tetszik valami, hiányolunk valamit? Nem merjük megkérdezni és nem merünk egy kukkot sem szólni, én inkább kinyitom a számat. 🙂
F. K: – Fotózás előtt több mindennel foglalkoztál, aztán visszakanyarodtál mégis a fényképezőgéphez. Mesélj kérlek az eddigi időszakodról.
E. J: – Az úgy történt, hogy én keramikusként érettségiztem, ám rögtön tudtam, hogy fotós akarok lenni. Mindig is téma volt a fotózás a családunkban, Édesapámtól fújt ez a szél, hiszen gyermekkorunkban mindig fotózott bennünket. Tíz évesen kaptam az első fényképezőgépemet, és valahogy megfogott a kukucskálás művészete, az, hogy mit látunk a gépen keresztül, elkapni a pillanatokat, érdekesnek tűnt. Így történt, hogy elvégeztem a fotós szakot is, és így lettem fényképész. Első körben a barátnőimet, és azok barátnőit fotóztam és így tovább. Aztán jöttek a portfóliók, majd a családi Kodak fotólabor üzletünkben dolgoztam anyukámmal, egyébként apu volt a mesterem, ő tanított meg a fotózás rejtelmeire. Érettségi ajándékként például stúdió vakukat kaptam a szüleimtől, még a mai napig van közülük olyan, amit használok.
Miután eladtuk a családi labort, a nővéremmel és egy barátnőnkkel, közös vállalkozást indítottunk MadeByYou néven, ahol az alapkoncepció az volt, hogy bárki betérhessen az utcáról, kiválaszthasson egy natúr, porózus kerámiát, majd megfesthesse és mi kiégetjük. Szépen be is indultunk, ám évekkel később én kiszálltam, hiszen nekem a fotózás volt minden álmom. Mindeközben elkezdett foglalkozni a molettség és az öregedés kérdése, hogy az idős embereket mennyire kiveti magából a társadalom, illetve, hogy mennyire nem vesz róluk tudomást, pedig annyi mindent hordoznak magukban. Mindig is szerettem rajzolni, festeni. Az öregség, mint téma onnan jött, hogy imádom a ráncokat, rajzból is érettségiztem, és a portréknál is ezt szerettem a legjobban, ( árnyék – fény ) így van tartalma az arcnak. Beleszerettem a ráncokba, a szeplőkbe, és mint, mindenkinek van valami “stiklije”, nekem ezek a részletek a perverzióim.
Erdős Juci / Nyanyák / SPA című képe
Elkezdtem rajzolni, festegetni különféle vicces szituációkban a korosodó hölgyeket, így születtek a nyanyáim. A képeimen, hol tandemeznek, hol sózsákoznak, hol meg oldalkocsis motoron repesztenek az én molett, ráncos, vidám nyanyáim. A lényeg, hogy mind molettek, ráncosak és vidámak és olyan, tőlük nem megszokott szituációkban szerepelnek, amelyek éppúgy az élet részei, akkor meg miért kellene rosszul érezniük magukat ebben a helyzetben? A kor, a testalkat miatt? Ugyan már! Oldjuk már fel ezeket a gátakat, erről szólnak az én nyanyás képeim, az oldásról, a fesztelenségről, az életről.
Erdős Juci / Nyanyák / Barátok közt című képe
Azért mert valaki idős hölgy, nem kell feketében, vagy szürkében járnia, lehet vidám, és a hiedelmeket elfelejtve, nyugodtan viselkedhet úgy, ahogy neki tetszik. Ha épp úgy tartja kedve, miért ne lehetnének vicces, humoros, meghökkentő életvidám pillanatai? A nyanyás képek és a Plus size fotózás nálam összekapcsolódik és összemosódik, kiállításaim is voltak már velük és ma elhatároztam, hogy újra életre keltek pár nyanyát.
F. K: Minden fotósban lakozik egy ember, minden fényképezőgép mögött áll egy személyiség, egy más valaki, egy titokzatos egyéniség. Mi most ezt a Jucit is szeretnénk megismerni egy kicsit. Hogyan is szeretsz te dolgozni, miként éled a mindennapjaidat itt a stúdióban és a nagyvilágban, ki is vagy te valójában?
E. J: – Az elmúlt évek során sokakkal dolgoztam együtt, projekteken, családi vállalkozásban és így tovább, ám talán épp a művészi vénám az, ami jobban szereti a teljes egyedüllétet a munka – folyamat során. Akárcsak a kerámiázásnál. Szeretek az elejétől a végéig jelen lenni, végig vinni valamit, akkor érzem a sajátoménak az eredményt. Alkalmanként vannak ugyan segítőim, mert olykor nem bírom egyedül, de 98 %-ban én viszem véghez az első lépésektől, a legvégső befejező momentumokig az egészet. A hajat és a sminket is azért készítem el zömében jómagam, mert akkor érzem teljesen komplexnek a munkámat, akkor lesz az én gyerekem, és egyszerűen ez vagyok én. Beleteszek mindent! Olyan ez, mint amikor lefestek egy nyanyát, nehogy már más öltöztesse fel és találja ki a frizurájukat, itt vagyok én, majd én megalkotom, és életre keltem a vásznon őket. Amikor sminkelek és elkészítek egy frizurát a modelljeimen, akkor férkőzünk egymás bizalmába, ilyenkor kitárulkozunk egymásnak, ezek a pillanatok a legintimebb részei a fotózásnak, miért is hagynám ki őket?
,, A boldog fotózáson és a nyanyákon túl “
Amikor nem festek és nem fotózom, akkor leginkább utazni szeretek, és bár nem viszek magammal fényképezőgépet, azért a 41 megapixeles telefonom nálam van és azzal “lövöldözök”, ha kedvem tartja, de igyekszem jelen lenni és inkább magamba szívom a pillanatot, ügyelve arra, hogy ne vegyem el az időt saját magamtól a fotózással. Imádom a különböző kultúrákat, más országok és akár a hazai tájak szokásait, ízvilágát felfedezni, rácsodálkozni az építészeti remekművekre, beszippantani az illatokat. A legfeltöltőbb időtöltések egyike ez, szemet gyönyörködtető és lélekfeltöltő órák a párom és a barátok társaságában, jókat enni, nevetgélni, csacsogni, együtt lenni. Ezt szeretem.
,, Kedves kis szőrős négylábúak, és a Juci féle almás – pite “
Nekünk otthon macskáink vannak, akik valójában megmentett cicák. Kedves kis színfoltjai az életünknek. Cukik, tökre hasonlítanak ránk, még a kapcsolatuk is. Imádjuk őket..-) Nincs sok időm főzni, de ha már konyha, akkor inkább sütni szeretek, A Juci féle almás pite jól bevált még a 3 óra nevetés projektemnél is. Erről is mesélnék, de van itt egy videó, ami sokkal többet elmond nálam. A lényeg, hogy egyféle klubdélután – szerű, nagyon csajos, evős, fotós, nevetős időtöltést képzelj el. A kisfilm többet elárul minderről.
F. K: – Akik megkeresnek téged, mi az az indíttatás, amely leginkább ide tereli őket hozzád? Maguknak akarnak, vagy a párjuknak egy meglepetést, szép sorozatot? Amikor ide érkeznek a barátnők, feleségek, anyukák, eleinte gondolom még kicsit visszafogottabbak, de aztán….?
E. J: Tudod, leginkább maguk miatt jelentkeznek a hölgyek és ez jó, van olyan aki a férjét szeretné meglepni, ám végül bevallja, hogy mégiscsak önmagának lesz ez egy szép ajándék. Sok feleséget a férj küld el, és fizet be, vagy karácsonyi ajándékként a fotózás a meglepi. Van aki kéri, hogy ne fotózzam a lábát, mert, hogy az milyen gusztustalan. Ilyenkor azt mondom: Egy, ilyet nem mondunk ki ebben a stúdióban, meg amúgy sem, kettő, örülj neki, hogy van lábad, mert van olyan akinek nincs, és ő mindent megadna, hogy bármilyen lábai is, csak legyenek. És olyan is volt, hogy egy hölgy, hosszú vívódás után, egy komoly mellműtétet követően jött el hozzám fehérneműs fotózásra, hogy “tuningolja magát”, illetve, hogy erőt adjon magának a gyógyuláshoz. Eltelt fél év, és a hölgy ismét itt volt az implantátum felhelyezése után, és akkor egy újabb ruhás fotózást kért. Na, ez a nem semmi! Hihetetlen, hogy honnan hová vezet az út. Simán lehetne készíteni egy előtte – utána videót is, mert teljesen más emberként távoznak, akik itt jártak, mint ahogyan ide érkeztek. Eleinte, remegő térdekkel indulnak befelé a lányok, azután kezdünk megnyílni egymás előtt, és akkor is lehetne egy fotó, amikor először megpillantja magát a tükörben a sminkelés és frizura után a modellem.
A fotón: Till Adél
A tükörkép ragyog, és rácsodálkoznak, hogy ez én vagyok, ilyen jó nő vagyok, Juci mit csináltál velem? Akkor én mindig mondom, hogy nem csináltam semmit, csak kifestettem a szemedet, megfésültem a hajadat, ez mind te vagy, ez a plusz benned van! Nagyon sokan mesélik a nálam járt élmények után, hogy másként élik meg a mindennapjaikat, a nőiségüket, apró dolgok, pl vesznek egy hajsütőt, amit nálam láttak, kisminkelik magukat utcára lépés előtt, és felhívnak, írnak, rengeteg pozitív visszacsatolást kapok. És ez jó, ezért érdemes csinálni! A lényeg, hogy a munkámmal segítek másoknak, imádom azt amit teszek, boldog vagyok a főállásomban, ami kis időm marad ezen felül, azt a családnak és a hobbimnak szentelem.
F. K: – Ha lenne három kívánságod, mi lenne az? Mit üzensz a hölgyeknek, lányoknak, asszonyoknak, azoknak, akik maguk mögött hagyták a 38-as méretet? Mottó?
E. J: – Ilyenkor azt szoktam mondani, akárcsak amikor a gyertyát elfújom, hogy minden kívánságom teljesüljön. És akkor az egy kívánságban minden benne van. 🙂 A szakmában igen, vannak céljaim, terveim, és szeretem fejleszteni magam, így ismét szívesen kipróbálnám magam külföldön is. Ha csak minnél több nőt, egészséges önértékeléssel el tudnék látni, már igazán az is elég lenne. A fő célom az, hogy visszaadjam ezeknek a hölgyeknek az önbecsülésüket, az önértékelésüket, az egészséges önbizalmat, hiszen egy van mindenkiből, és az az egy táplál bennünket és az engedi meg, hogy éljünk. Tudom, hogy van nálam jobb fotós, de azt a lelki hátteret, amit én tudok adni az empátiámmal a hozzám érkező hölgyeknek, azt nem hiszem, hogy sokan tudják nyújtani. Másik kívánságom, hogy legyen időm, még több nyanyás festményt létrehozni, mert ezzel is örömteli perceket tudok ajándékozni az embereknek és magamnak is. A nyanyák, boldogsághormon növelően hatnak sokakra, ezt tapasztaltam.
A legfontosabb kívánságom mégis az egészség, az nálam nem maradhat ki soha! Egészség legyen, mert ha egészséges vagy, bármire képes vagy és akkor nincsenek korlátok. Nekem öt éve volt egy tüdőembóliám, és azóta tudom, milyen nagy dolog, hogy levegőt tudunk venni, és szaladhatunk a busz után, egyáltalán, hogy tudunk sétálni. Csodálatos dolog, hogy egészségesek lehetünk. Annak idején, amikor először újra tudtam rendesen járni, levegőt venni, elsírtam magam. Az egészség a legfontosabb! Nem is tudjuk mekkora kincs van a birtokunkban addig, míg el nem veszítjük.
Mindig is vidám gyerek voltam, alapelemem a nevetés, máig jókat kacarászunk, a humor az én oxigénem, nincs olyan nap, hogy ne röhögnék egy tisztességeset akár a párommal is, olyan igazán ízes rekeszizom – csavarót. Azt vettem észre, hogy ha te mosolyogsz, akkor nem azt fogják az emberek nézni, hogy te hány kiló vagy, hanem azt mondják majd, ő egy mosolygós hölgy, a nő, aki mindig vidám. Mottó? Ha humorod van, akkor mindened van. Ennyi!
Amikor befejeztük a hosszúra nyúlt, tartalmas beszélgetést, és az utolsó cseppig megittuk a habos kávénkat, még felugrottunk Jucival a stúdióba. A kedvesen pozitív “idézet-ragacsok” a tükör szélén, az izgalmas jelmezek, a harsányan hivalkodó papírvirágok, a dögösebbnél dögösebb ruhák mintha mind azt súgták volna, ne menj még. Közben eleredt az eső, Juci a kezembe nyomott egy piros esernyőt, hogy el ne ázzak a kis fehér kosztümömben. A boldogság nem jár egyedül, még jutalom fotózást is kaptam a végén. Micsoda nap volt, Köszönöm! Mikor lehetne folytatni? Jut eszembe, úgyis vissza kell vinnem az ernyődet, Juci. 🙂
Aztán, hogy mi lesz majd hatvanévesen, hogy akkor is a hátamon egy erősítővel az éjszakában tudok e szaladgálni, azt még nem tudom, de addig írok 4-5 ezer világslágert és a jogdíjból majd eléldegélek egész életemben. 🙂
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2016-06-06.
Pálinkás Gergelyt újra felkerestem, mégpedig frissen megjelent új lemeze, a First Time apropójából. Gergő, ezúttal, gyönyörű otthonában fogadott bennünket, ahol kíváncsian faggattam őt zenéről, az új korongról, s mi egymásról. Szóba került ismét – már hogyne kerülne – a jazz, a zenekar, és a tradíciók. A Dunakanyar ölelésében megnyugvó, történelmi múltú, festői szépségű Vácnak egy hangulatos falakkal körbevett, otthonos kis kultúr-szigetén beszélgettünk. Pálinkás Gergely vendége voltam.
F. K: – Gergő, végre újra nálad vagyunk. A napokban jelent meg a várva várt lemezed, a “First Time”, a Beagle Beat Records Kiadó gondozásában. Mit tartalmaz ez a válogatás, mi az üzenete, saját szerzemények, vagy más szerzők dallamai találhatók meg leginkább a korongon? Itt is a “jól bevált” smooth Jazz vonalat viszed tovább?
P. G: – Igen, ez a lemez a könnyed jazzra épül, természetesen a smooth jazzről beszélünk. A stílusában talán azért lett népszerűbb, mert a jazz elemeit megpróbálja könnyedebb ritmus világával populárisabbá és érthetőbbé tenni az átlag – fül számára. Hálistennek több rádió van már hazánkban, köztük a legismertebb talán a Jazzy, ám már több smooth jazz adó létezik, amelyek ezt a vonalat propagálják. A lemez 13 számot tartalmaz, ebből nyolcat én szereztem, a többiben társszerzőként működtem közre, Nagy Gergely, Gero barátommal és zenésztársammal. Ezek a dalok, többéves múltra tekintenek vissza, ám úgy tűnik, most értek meg és kaptak lehetőséget arra, hogy felkerülhessenek a First Time – ra. Ami még egy különlegessége az új lemeznek, hogy a 13-ból, egy számot, a népszerű énekesnő, Micheller Myrtill énekel fel mégpedig franciául. Ennek a dalnak a szövegét Toldi Tamás írta, és franciára pedig Rédei Renáta fordította.
F. K: – Igen széles és nemes repertoár gyűlt össze a lemezeden az előadókat tekintve. Mesélnél róluk, kik ők, és mit jelentenek számodra?
P. G: – A közreműködők között található – azóta már elhunyt, Isten nyugosztalja őt! – Csepregi Gyula, aki szaxofonon játszik a lemezen. Szívemből szerettem őt és felnéztem rá. Van miért! Számos olyan útravalót hagyott maga után, amely ma is irányadó az életemben. A közreműködők másik oszlopos tagja, Szappanos György, aki nagyon jó barátom, zenész, horgász és Elv-társam, basszusgitáron kísér. Gyurival, számos hajnalokig tartó, jó borok társaságában eltöltött éjszakákon vagyunk túl, ahol általában ő győz, mármint ami az éberséget illeti. 🙂 Nagy Gergő, billentyűs hangszereken játszik, Gero- val, majd 30 éves barátság fűz össze bennünket, nagyon jó barátom, és szintén zenész, horgász és Elv-társam is egyben. Három dobos dobolta fel a dallamok alá a ritmust, ők pediglen: Dörnyei Gábor, aki azóta már a világhír felé jár, Szendőfi Péter és Nagy Zsolt, akik mindketten igen tehetséges zenészek. Basszusgitáron játszott még Heilig Tamás, aki úgy tűnik, édesapja – Heilig Gábor – méltó nyomdokaiba lép. Trombitán zenélt a nagy népszerűségnek örvendő Fekete István, valamint Ember Péter, aki a trombita szólamokért felelt, míg kongán a nagyszerű Kovács Péter kísért bennünket, valamint Sztankovics Kata vokálozott, és Micheller Mirtill énekelt, emellett Cselik Gábor zongorázott és végül jómagam gitároztam a “First Time” albumon.
Útravaló Csepregi Gyuszitól
,, Kizárólag csakis a szívedre hallgass, ha a zenéről van szó. Ne törődj bármilyen más tényezővel, mert azok a dolgok, ahol a pénz játszik szerepet, azok a dolgok nem üdvözölnek és nem lesz rajtuk áldás. ”
F. K: – Hogy is volt Gergő, mit s mondott Csepregi Gyula, akit mindketten tiszteltünk becsültünk és szerettünk? Mire tanított téged, mi az amit itt hagyott neked és nekünk is útravalóul?
P. G: – Gyuszi mindig azt mondta, hogy kizárólag csakis a szívemre hallgassak, ha a zenéről van szó. Ne törődjek bármilyen más tényezővel, mert azok a dolgok, ahol a pénz játszik szerepet, azok a dolgok nem üdvözölnek és nem lesz rajtuk áldás. Sokszor hallottuk már és közhelynek számíthat, de az ő szájából egészen másképp hatott rám a mondat, hogy higgyek magamban. Gyuszinál az adott szónak az ereje annyira fontos volt, hogy semmi sem írhatta felül. Soha nem felejtem el, amikor a Kávébárkába mentünk Kismarosra zenélni, és akkora vihar volt, hogy senkinek nem tanácsolták az elindulást, ő akkor is azt mondta, hogy ha egyszer megígértük azt, hogy játszunk, akkor történjék bármi, mi akkor is ott leszünk. Mert megígértük! Azóta is elérzékenyülök, ha ezekre a dolgokra gondolok.
F. K: – Gergő, mesélj nekünk az elmúlt időszakról, arról, hogy az utóbbi időben mivel foglaltad le magad, miben tevékenykedtél a lemezkiadást megelőzően?
P. G: – A lemezkiadást megelőzően elkalandoztam a színházi munkák felé is, egy vígjátékban játszom, mint gitáros és prózai szerepet is kaptam két mondat erejéig. 🙂 – itt mindketten jót kacagunk. a szerk. – Nagy örömmel tölt el a játék, hiszen igazi színészóriásokkal játszom a színpadon, többek között a Jászai Mari díjas Vándor Évával. A szórakoztató zenekarommal a MADE IN – el járjuk az országot, szívesen megyünk ha hívnak. És emellett ha egy pici időm marad, akkor a víz szerelmeseként, horgászni indulok és akár egyedül, akár a barátokkal, de halat fogok, mert az jó. Annyira szeretem a halakat és a vizet is, hogy néha úgy belefeledkezem ebbe a szenvedélybe, hogy szó szerint a természetben ragadok és nem foglalkozom a zenével. Most viszont a zene az ami kitölti a napjaimat, most ez a fontosabb! Ettől függetlenül sosem fogok lemondani a másik szenvedélyemről és itt nem is a hal a lényeg, hanem a természetben való jelenlét, és ez nálam örök!
F. K: – A lemez megjelenését követően, gondolom turnék és előadások érik majd egymást, nem beszélve a sajtó és média megkeresésekről, így nem sok időd marad magadra, de legalább a zene körül forog minden. Hol láthatunk téged és a zenekarodat mostanában?
P. G: – Nemrég felléptünk a Zuglói Cserepes-házban, hamarosan a nyári Váci Vigalom keretében, július 24 -én vasárnap láthat és hallhat bennünket a közönség. Javában zajlik a programszervezés, most szerveződik a nyári koncert turné – sorozatunk, a lemez bemutatása kapcsán. Természetesen az esküvők rendezvények is szép számmal sorakoznak, így egyáltalán nem unatkozunk. És így is van ez jól!
F. K: – Gergő, általában meg szoktalak kérdezni az Élet nagy dolgairól is, és most sincs ez másként. Érdekel, hogy mi változott benned, és mi maradt meg abból a “régi Pálinkás Gergelyből”, akit évekkel ezelőtt megismertem. Mesélj az értékekről, ami igazán számít. Mit jelent az ország, mit jelent számodra itthon zenélni?
,,Ha abba belegondolok, hogy egy szezon is kimaradna a balatoni nádas melletti stégemen a Tihanyi félszigetet nézve, akkor depressziós lennék.”
P. G: – Az itthon zenélés nagyon fontos számomra, mert nyilván az embernek nemzetközi szinten is el kell fogadtatnia magát, és néha Dániából is kapok egy icipici jogdíjat, de mégis örülök, mert valahogy a szerzeményeim az internet segítségével eljutottak külföldi rádiókhoz is. Nagyon szeretem a hazámat, a gyönyörű tájaival, kulturális örökségünkkel, és azzal a csodával, amely 1100 éve bennünket Európával összetart. Ezért is volt nagyon fontos számomra az, hogy bár szerepeltem több lemezen, mint szerző, vagy szólista, de a saját szóló albumom Magyarországon jelenjen meg.
Az ország nekem annyit jelent, hogy bár 21 országban jártam, – Európa legszebb helyeit beleértve – gyönyörű emlékekkel, élményekkel tértem haza, de sehová nem vágyom vissza. Ha abba belegondolok, hogy egy szezon is kimaradna a balatoni nádas melletti stégemen a Tihanyi félszigetet nézve, akkor depressziós lennék. Véleményem szerint a világ legszebb országa Magyarország, a természeti és kulturális kincseivel együtt. Ennyit az országról.
F. K: – A családból hozott örökséged nagyon takarja a tradíció és a család felé érezett szeretetet, kötődést. Régebben is fontosak voltak ezek az értékek, úgy látom, hogy ez mit sem változott benned, sőt…Miért is gondolod, hogy fontos ez a jövő generációjára való tekintettel is?
P. G: – Igen, ezek az értékek, mert mind oda sorolom őket, nagyon fontosak számomra. A hagyományok ápolása azért nagyon fontos, mert minden egyes percben azt az üzenetet kapjuk, hogy mindent dobjunk el és válasszunk egy újat, – legyen az egy tárgy, vagy akár egy barát, barátnő – ahelyett, hogy rehabilitálnánk a régit. Ez egy nagyon kártékony felfogás, mert ha így gondolkoztak volna eleink, akkor most lehet, hogy nem néznénk híres festők képeit, nem látnánk magunk körül híres orvosokat, nem lennének országok, mert mindent felcseréltünk volna az újra.
A hagyományőrzést a zenében is előtérbe helyezem, hiszen olyat szeretnék alkotni, ami évek múltán is megállja a helyét, és ne valamiféle valami drukk legyen bennem, hogy állandóan újat kell produkálnom, mert nem ér semmit, amit régebben csináltam. Világéletemben az értékek létrehozására törekedtem és úgy gondolom, hogy ezután is ezen az úton szeretnék tovább menni. Mindenkinek ezt az utat javaslom, ahogy azt Csepregi Gyuszi is mondotta volt, hiszen akkor lesz rajta áldás.
F. K: Mit jelent számodra a zene, miért választottad hivatásként ezt a műfajt? Mi a bizonyíték arra, hogy tényleg a zene az, amit elhivatottságból választottál? Mondj egy mottót, ami te vagy!
P. G: – Tudom, hogy nem voltam elég szorgalmas és most sem megy mindig, hogy makulátlanul rendben menjenek a dolgok, hangulatemberként élek, ezt vállalom, és úgy gondolom, hogy a művészek között ez nem számít kirívó esetnek. Humán beállítottságú vagyok, ez ragadt rám, lehettem volna édesapám után állatorvos, vagy édesanyám nyomdokaiba lépve pedagógus, hiszen sokkal egyszerűbb lett volna egy kijárt útba belecsatlakoznom, ám én szerettem a bizonytalant. Kiderült, hogy a zenében érzem magam a legjobban, még ha bizonytalan terepen is mozogtam akkoriban.
Vannak időszakok, amikor kevesebb fellépésem van és hajlamos vagyok olykor rosszabb kedvre adni a fejem, ám olyan is van, amikor szárnyalok, mert tele a naptáram, és pont ezek a pillanatok adják meg az értelmét annak, hogy higgyek benne, és folytassam amit csinálok.
Aztán, hogy mi lesz majd hatvanévesen, hogy akkor is a hátamon egy erősítővel az éjszakában tudok e szaladgálni, azt még nem tudom, de addig írok 4-5 ezervilágslágert és a jogdíjból majd eléldegélek egész életemben. 🙂 Szerzőként is tevékenykedem, Toldi Tamás szerzőtársam segítségével, úgy, hogy jelentem, készülnek a jövő világ slágerei. Mottó? Megvan!
“Sztárt lehet csinálni, de zenészt nem. “
Szép lassan ránk esteledett, mire befejeztük a beszélgetést, ám mi annyira jól éreztük magunkat, hogy észre sem vettük az idő múlását. Gergő most is hozta a formáját, finom házi tepertővel és friss kenyérrel kínált, kaptam kávét is, méghozzá szép pohárban. Jókat kacagtunk, rengeteget. Ahogy sétáltam le a csigalépcsőkön, át a kerten, még hallottam, túl a sarkon is, hogy valahol a közelben húrok pendülnek és dallamos fütyörészéstől vidám az utca. Vajon ki lehetett? …
Muhi János költő, 1961 február másodikán látta meg a napvilágot Martonvásáron. Kétéves korától Budapesten éli mindennapjait. A szülei korán elváltak, igazi apját csak hét évesen ismerte meg. Miden költő, író mögött áll valamilyen szomorú sorskép, vagy önkifejezésre érő vágy, amelyben elbújhat, vagy épp megmutatkozhat önön valójában. Jánosnak sanyarú gyermekkora volt alkoholista nevelőapjának köszönhetően, aki különböző indokokkal rendszeresen bántalmazta őt. Már hét évesen sokat olvasott, majd 15 évesen került közel a zenei élethez bár ekkor még „csak” roadolt az iskola mellett olyan zenekaroknak mint a Piramis, 
Szigetmonostor, egy aprócska gyöngyszem a Szentendrei-sziget közepén, melynek különleges és csodálatos földrajzi fekvése mellett, számos rendhagyó és érdekes programja az, ami miatt, kitüntető figyelmet érdemel. Idén, harmadszorra látogathatunk el, egy érdekesnek és kulináris szempontból is fontosnak tartott eseményre. Október 8-án, pirosba borul a macskaköves főutca a faluban, kitárják kapuikat a gazdák és jó portékáikat kínálják, amerre csak szem ellát, no meg ahová az illatok csábítanak bennünket. Menjünk csak az orrunk után, nem csalatkozhatunk. 
Ősz van, mögöttünk egy érdekes, izgalmas, kaland és élménydús nyár. Véget ért egy időszak, kezdődik egy új, és igen van amit el kell engednünk, van ami elmúlt, és olyan is van, ami most érkezik felénk. Úton vagyunk, olykor összefutnak ösvényeink és egy- egy útelágazásban találkozhatunk. A lényeg, hogy úton vagyunk és mindannyian út-keresünk, te is, én is, és ő is. Kíváncsiak vagytok rá, kikkel találkoztunk az elmúlt időszakban? Összegyűjtöttünk néhány érdekes témát és olvasnivalót, értékes főszereplőkkel, csodás helyszínekkel és történetekkel.
Több, mint fürdő. 
A fotón: Franczen Bea
