Frenyó Krisztina bejegyzései

Frenyó Krisztina névjegye

Feeling magazin / Érzéssel éld az életed! "Írni vagy szenvedéllyel, vagy sehogy!" Mindig is szenvedéllyel éltem az életem, ez a szokásom máig megmaradt és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az említett jelenség, tulajdonság, a magazin stílusában és az írásaimban is visszatükröződjön. Munkatársaimmal, Értékes, Kifejező és Valós tartalmat próbálunk átnyújtani nektek itt az oldalon.

Férfiak hete – aprócska novellák / Galambok és gondolatok

Galambok, gondolatok, Bambi Presszó, Zsömi kutya és Matild néni…mind-mind egy esendő Ember, egy Férfi álmaiból, gondolataiból születtek. Aprócska novella, amelyre egy poros polc törölgetése folytán bukkantunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-01-19.

Új cigis kávés levágvaA Férfiak hetét üljük itt a Feeling magazinnál. Hogy miért pont most és miért az ,,erősebb nemnek” kedvezünk ezen alkalommal? Talán azon megfontolásból, hogy az évközi időszakban valahogy több szó esik nőkről, párkapcsolati, divat és stílus kérdésekről, csajos dolgokról, mint a teremtés koronáiról. Gondoltam, „csináljunk reformot”, változtassunk. Hajrá Férfiak, tiétek a főszerep ezen a héten! Az írások között böngészve megakadt a szemem egy blogon, amely olyannyira magával ragadott, hogy alig bírtam folytatni a munkámat a kalandozás közben. Hol könnyezve, hol mosolyogva olvastam Baziliszkusz aprócska novelláit, elbeszéléseit és bevallom, egy nagyon kellemes, lélekbizsergető időutazásban volt részem, míg a Galambok és gondolatok, vagy éppen a Magányos Karácsony lebilincselő történeteit szívtam magamba. Fogadjátok szeretettel a Galambok és gondolatok, három részre tagolt aprócska novelláit, egy érzékeny lelkű férfi tollából.

Kora esti merengő…

,, A lecsó még gőzölgött a lehajtható asztalkán, olyan taknyosan a sok tojástól, mikor először tudatosult bennem, hogy már megint álmodozom.

Mindig ez van velem, ha a szükségleteimnek élek. Miközben megint fel kellett állnom, hogy a villa helyett kanalat vegyek elő, azt kezdtem el ecsetelni neki, hogy milyen szörnyen idegölő volt ez a nap. Persze nem válaszolt, csak mosolygott, féloldalt dőlve, a kezére támasztott arccal. Bele néztem a szemébe, és abban a homályos csillogásban láttam, hogy ez a nap is csak egy volt a többi hétköznapból… kicsit elméláztam. A keddi rozskenyeret morzsáltam mikor megint feleszméltem. Már nem volt ott. Képzeletem kikapcsolása messze vitte. De hallottam a két gyönyörű fiam nevetésével váltakozó veszekedését a szobából. Szívem gyorsabban kezdett verni. Hát meggondolta magát, végre megint engedi, hogy nálam lehessenek a hétvégén? Nem merek felállni, zsigereimben érzem, ez is csak délibáb. Eszter anyai önzősége annyira él még bennem, hogy tudom, nem lehet való a gyerekek zsivaja, hiszen mikor három éve tönkre vágott az élet anyagilag, azóta nem engedi, hogy velük lehessek. Mert „nem fizettem gyerektartást egy időben”. Kitörlöm a tányért a kenyér csücskével, ez a feeling az egészben, majd berakom a mosogatóba. Még nem mosom el, jobb érzés látni, hogy él ebben a lakásban is valaki. Az órámat nézem, este hét van. Azért még egy laza kávé belefér. A mikró monotonsága megint terel. Népsziget. Itt töltött hajlékony (hajléktalan) időszak nem volt annyira szörnyű, mint előtte gondoltam, csak az ember magányossá válik valószínűleg örökre. Újra kezdeni is könnyű volt. Egyszerűen akartam. Lecsó, kávé és persze a nyugodt körülmények között elszívott cigaretta, na, az már hiányzott, és nélkülük nehéz volt. A kávé tűz forró lett. Kimegyek az erkélyre, a földre ülve a lassan fényesedő eget bámulva szürcsölök. Rohadt forró lett. Vajon kell ezeknek az álmoknak tulajdonítani bármi jelentőséget, vagy csak azért tódulnak elő, hogy tudassa velem, én sem vagyok kevésbé érdekes ember, mint a szembe szomszéd. Bólintunk egymásnak és lassan szürcsöljük a kávénkat, miközben a cigaretta kékes füstjét fújjuk.

Tavasszal majd jobb lesz…

Csak ketten ültünk még a bambi presszó teraszán, Matild néni szerint ilyen kora őszi reggel az emberek sokkal nehezebben veszik észre az ismerőst, mert mint mondta telítődtek a nyaralás alatt szerzett új ismerősök képével. Valahogy így lehet ezzel anyám kutyája is. Egy hónap kiesés után, mikor anyám Szokolyai kerítése mellé értem, Zsömi morgó hanggal és biztonsági őröket megszégyenítő tekintettel figyelmeztetett, hogy nem vagyok szívesen látott személy az udvar belterületén. Morogtam is miatta, az a rohadt sok turista, aki erre indul el, hogy vállán a szimatszatyorral vagy a trendi Salewa zsákkal meghódíthassa a Csóványost, majd a Nagy-Hideg-hegyi turistaházban lekváros tésztát egyen és utána még elérje az esti fél 8-as vonatot, hogy a Csonttörőt már nézhesse a tévében, miért kellett nekik anyám kutyáját, ezt ez egyébiránt oly kedves Zsömit felzaklatni? Matild néni mintha csak hallaná gondolataimat, rezignáltan bólogat, belehörpint rumos kávéjába, s csak úgy a levegőbe nézve annyit mond: „tudod fiam, azt hiszem tavasszal majd jobb lesz”. Hát igen, talán a Zsömi is a tavaszra vár.

Galambok…

Lakik itt a házban egy öreg hölgy (én csak Büdi néninek hívom, persze szigorúan a saját magam társaságában), aki előszeretettel eteti azokat a drága vírushordozó galambokat.

új galamb macs

Soha nem hinné el nekem senki, aki még nem lakott galambok társaságában, hogy mi galamb kaka mennyiséget tud termelni megközelítőleg 50 példány, egy nap leforgása alatt, a függőlegesen száradásra kiteregetett alsó nacikon. A szembe szomszéd hitt a szóbeszéd és a folklór által terjedt véleménynek, miszerint ha csúnya zörgős nylon zacsikat csíkokra vágva az erkély korlátjára kötözget, a galambok távolmaradása biztosított. Persze biztos vannak jó ízlésű galambok, akik ezen zacsik látványán elborzadnak és inkább a közelben lévő, galambszemmel is sznobnak nevezhető Blonde párkányán megkapaszkodva ürítenek, de a többség tudomást se véve a zacsik látványáról, ugyan azzal a sztoikus nyugalommal sza..nak és sza..nak és csak sza..nak.

Mondtam is magamnak, ideje lenne venni egy-pár új alsó nacit. ”

2005. 10. 15.

Írta: Baziliszkusz

Lejegyezte és felvezette: Frenyó Krisztina

Olvass tovább: http://apokrifiratok.webnode.hu/

 

Heti vers / Hullócsillagok magányával

Múltban felejtett könnyeid mossák le rólam a ruhát.
Így indulok.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-01-06.

hullocsillag-nagy
Heti versünket, egy kedves ismerősöm közösségi oldalán találtam. Elsőre beleszerettem az írásba, mely annyira magával sodort, hogy azonnal utánajártam a költő kilétének. Hamarosan meglepő válaszra leltem. Kicsoda Deák Paula Blanka? Honnan is keletkezik a Rutin hiány, no és miért magányos egy hullócsillag? Nos ezekre a kérdésekre, valószínűleg Blanka tudna csak válaszolni, ám mi elöljáróban dióhéjban bemutatjuk nektek a 19 éves lányt. Miként is tudnánk ezt hitelesebben megtenni, mint az egyik zseniális versén keresztül.

paula-blanka

 

Blankáról néhány szóban:

Nagyjából öt évvel ezelőtt kezdett el verseket írni a fiatal tehetséges lány, ellenben három éve komolyabban elkezdett foglalkozni velük. Blanka így fogalmaz: ,, Verseimben a leggyakrabban előforduló téma a szerelem, a vágy, az elmúlás, az adventi várakozás, az érintés. A különböző impulzusokról, a megélt és meg nem élt érzésekről írok. A hangsúly a közvetlenségen van, egyszerűen, de mégis egy belsőbb nyelven, amit mindenki megért, de megélni csak az tudja, aki érzi a pillanat mulandóságát vagy akár egy érintés által megszületett emlékképet. Hatott rám a modern költészet, különösen kedvelem a szabad verseket. Nem foglalkozom a sorok feloszlatásával – csak verselek. Szeretem a mulandóság által született foszlányokat, a melankóliát, a jelentéktelennek tűnő dolgok dicséretét, de leginkább a vágyat, a vágy által létrehozott adventet.”

 

 

 

Fogadjátok szeretettel tőlünk a fiatal, tehetséges lány versét, amely reményeink szerint, nálatok is hasonló fogadtatásra lel.

hullocsillageste

Deák Paula Blanka – Hullócsillagok magányával

zuhanok én is
Félbehagyták az álmainkat,
újságpapírral letakarták,
elkésett hiteink nyomtatják,
hogy ne seperje el a szél.
Láttam, ahogy kifut
a bakelitből a zene,
és csak csend maradt,
amibe’ nem hallják nevetésed.

Rád hasonlít ma a
végtelenség,
bordáid között
hajnalhasadás és
néhány mozdulat
amit sosem kaptál meg.
Kezem halántékodon,
Kezed halántékomon
Bőrömről leperegtél,
szemedből kiestem
– otthonra már nem találunk.
Múltban felejtett könnyeid
mossák le rólam a ruhát.
Így indulok.
Nekidőlök a szélnek,
most ér a szívemig,
ahol valaha az arcod volt.
/ nincs már kinek elmondjalak /
Papír zsebkendőbe
töröljük a gondolatokat,
két kézzel pazarolják
vágyakat majd
leemeljük a falról a tükröt és
megnézzük magunkban a világot.

Bővebben Deák Paula Blankáról a közösségi oldalán és verseskötetében olvashattok. Köszönjük, hogy ismét egy értékes, fiatal gyöngyszemre találtunk.

verseskotet-borito

Frenyó Krisztina

 

Hazafelé az időben / második rész

Lassan lemegy a nap. a piros függönyön átszűrődik az utca vibráló fénye és valahogy most megvigasztal a zaj, túl nagy a csend idebent. 1989-et írunk. Míg a kicsi alszik, tovább nézem a kinti életet.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-19.

babaangyalka
Egy újabb tél, egy újabb Advent és én ennek annyira örültem újra. Valahogy újból felerősödik a remény a szívekben és a rég elfelejtett érzések friss erővel törnek elő, a szándékosan szinte láthatatlanná rejtett sarkokból. Nincs az az emlék, ami ne törne ránk, ha valami előhívja onnan belülről… Azon a karácsony előtti héten már anya voltam, bár még gyönge gyerektestben. Ugyanúgy vágytam a régi karácsonyokra, a szülők és testvérek ölelte koszorúban. Vágytam a pulykára, a húsleves illatra és a csomagolópapírok csilingelő csörgésére. Hol marad? Odahaza már nem úgy ünnepelnek és nagymamáék messze vannak, betegek és öregek, minden megváltozott. Fiatal feleség vagyok, épp csak próbálgatom magamévá tenni az anyai érzéseket, de a túl korán érkezett felelősségben hiányzik az otthon melege, az a fajta biztonság, amit már nem érzek onnan, kevés volt a karácsony. Túl kevés…

kanape-adventIfjú feleségként kislakásunkba aprócska fát veszek, és díszitgetem az otthonunkat, legyen már valami hangulat, különben is, mindig úgy szerettem a gyertyákat és hosszasan nézni a lángjukat, belebámulni a tovatűnő időbe, elmerengni és ottmaradni, ha lehet örökre…Ábrándozásomból a tűzhelyen felejtett tejforraló éles fütyülése ébreszt, így összekapargatva magamban minden erőmorzsát, tovább teszem a dolgom, s közben beszaladok a rácsos-ágyban szuszogó kis csöppséghez és elénekelek neki egy karácsonyi dalt. Rám mosolyog. 🙂 Függönyt mosok, ablakot pucolok, kis-ruhát varrok a csöppnek és magamnak is egy nagyobbat. sikálom a padlót, és azt gondolom, akkor van csak rendben, ha én csinálok mindent. Tökéletesre törekszem magam, a férjemnek vacsorát főzök, hallgatom az ünnepeket ígérő dallamokat és amikor mindenre ráunok, karomban a kicsivel átszaladok a szomszédhoz. Ott olyan jó. Finom a kávé és harapni lehet a szeretetet.

retro-konyha

Vajon mit csinálhat most nagyapa? – Elképzelem ahogyan a Babettájával robog a kisváros hangulatos utcáin, és megemelve kalapjukat, „előre köszönnek neki a járókelők: Tiszteletem Tanár Úr”. Hát az én szépen ráncolódott arcú, gyönyörű lelkű, kedves – jóságos nagymamám? Biztosan a kályha melegénél írja az újabb verseskötetét, és érzem, hogy hamarosan érkezik egy levél tőle, karácsonyra. Kedvenc nagybácsikám, meglátogat e az idei ünnepen? Ő, valahogy mindig feldob, megnevettet, és még a legfeszültebb pillanatban is bedob valami tréfás szólamot, amitől egyből jobb kedvre derül az ember lánya. Odakint esik a hó, homlokom a fagyos ablaküvegre tapasztom, most jólesik a hideg. Látom, amint egyszerre fehérbe öltöznek a panelrengeteg egyforma kockaházai és azt is, ahogyan a fáradt arcú szürke kabátos emberek hazafelé sétálnak nehéz csomagjaikkal a kezükben. Cipelik magukkal a terheket, az elvárásokat. De hol marad a szeretet? Az igazi! Szomorú vagyok, amúgy minden rendben idebent a szobában, és bennem? Itt legbelül, innen valami hiányzik…

ujpanel-karacsony-cikkhez

Miért fáj már megint a szívem? Miért kell mindig a szomorú dolgokra gondolni? A jó meleg lakásban szuszog a kicsi, egy hét és itt a karácsony, a tűzhelyen rotyog a leves, minden megvan, ami kell, csak talán kicsit korán érkezett. Még maradtam volna gyerek…Még mennék a nagyiékhoz vidékre, még izgatottan várnám a Szentestét, ahogy apa elrejti a fa alá a dobozokat, ahogy meggyullad az első aprócska gyertyaláng a karácsonyfa felsőbb ágán és ahogyan az angyal tündököl a csúcson. És akkoriban még az amúgy unalmasnak tűnő templomi misék is új értelmet kaptak. Karácsony estéjén minden gyémántfényben ragyogott. Még a legszegényebb tányérokban is megcsillámlott valami azokon a  ráncossá főtt csirkelábakon. Édesebbé vált a szájakban a falat, és a közért előtt kuporgó öregember is mintha elmosolyodott volna…Miért nem hív fel az anyukám? Egyáltalán nem nőttem még fel, csak a ruhám lett nagyobb. Különben sem létezik az a kor, amikor már nem kell, hogy szeressenek bennünket, talán csak a szívünk keményszik meg az idővel.

szivgolyo

Lassan lemegy a nap. a piros függönyön átszűrődik az utca vibráló fénye és valahogy most megvigasztal a zaj, túl nagy a csend idebent.  1989-et írunk. Míg a kicsi alszik, tovább nézem a kinti életet. Taxik sorakoznak utasokra várva a közeli állomáson, a busz is most áll be a megállóba nyikorogva. Sokan érkeznek ilyentájt haza. Egyre villannak fel a karácsonyi fények, amott egy fenyőfa, emitt egy hóember, és a cukrászda kirakatában egy  cukortélapó öleli magához a hófehér mandula tortát. Körülötte apró marcipán manók ugrálnak a forgó tálcán. Mindig megcsodálom.

kekhaz-teliAz élettől hangos forgatagban apró sakkbábukként járkálnak az emberek odalent az utcán, és a vaskos csizmatalpakra rátapad a frissen lehullott hó. Talán ma este  mindenki álmodik majd egy kicsi boldogságot, és elhalkul a fejemben is a sok jajongó gondolat. Behunyom a szemem, magam elé álmodom a régi karácsonyokat, a plafonig érő fenyőfát, a vattaruhás aranyangyalokat és nagymamát, ahogyan  göcsörtös kis ujjaival végigsimítja még az utolsó  ráncokat is a papíron, mielőtt feladná a levelet, amit nekem írt szeretettel. Karácsonyra…

Frenyó Krisztina

folytatjuk…

Az őrangyal / Muhi János írása

11 éve ketten a gyerekével! Összeszedi magát! Barátok a Bandi meg a Peck! Bulizik néha énekelget megint a srácokkal, csajok is vannak! Két szerelem vagy három? Rövidek de jók! Örülj neki hülye! Kicsit boldogabb! Meg ír! Verseket! Jók! Mondják!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-02.

fiuangyalUgye elviszel innen?

„Mikor a félelmem elnyom minden érzést. Mikor már nem áll el a szívemben a vérzés. Amikor itt már nem ember az ember. Ugye elviszel majd utoljára egyszer. Oda ahol talán én is boldog leszek. S, felszárítod végleg a keserű könnyeket. Hol nem vár több fájdalom és árulás rám. Ugye elviszel innen és vigyázol majd rám.”

Muhi János / vers-részlet

Hát nekem most már elegem van! Én felmondok! Hogy miért nem kaptam én is valami normálisat? Megszokott unalmas élettel. Esetleg a sok zsíros kajától, cigitől egy enyhe infarktus mondjuk 58 évesen vagy egyszer elbambulva lelép a járdáról, visszarántom azt jól van! De nem! Nekem pont ezt kellett kapnom! Szét dolgozom az agyam! Basszus, ha ezt tudom, tudod mikor vállalom! Persze voltak előjelek! Amikor egy évesen kórházba került, az necces volt! Még fényképeket is csináltak róla, hátha nem éli túl. Persze akkor kezdő őrangyalként még nagyon lelkes voltam. De ha ezt akkor tudom! Hàt ez mindig olyan helyeken mászkált, olyan dolgokat csinált, hogy égnek állt a hajam! Akkor van nyugtom amikor olvas! Szerencsére sokat! Meg verekszik! Mert elsős korában azzal jött haza a suliból, hogy pofonvágta egy gyerek. Erre a nagytudású nevelőapja azt mondta neki, hogy védd meg magad! Hát megteszi!

orangyal-janoshoz

Másodikos.  Hé! Biztos jó ötlet elhozni az öcsit az oviból? Ezek az idióták meg oda is adják neki! Ebből balhé lesz! Na, most meg hová mentek? Itt a patak, autók meg annyi veszély! Miért nincs nekem nyugtom? Na jól van, bementek egy szomszéd gyerekhez. Annak sincsenek otthon a szülei de legalább nem mászkálnak veszélyes helyeken. Na mondtam! Az anyja most jön az oviból ahol közölték vele, hogy már elmentek! Kicsit ideges lett! Majdnem annyira mint én! Az egész utca őket keresi! Este felé végre valaki meglátja őket és szól a szülőknek! Na most kapsz! Az anya aki sosem bántotta lenyom neki két sallert idegességében, hogy épségben megvannak! Megérdemled! Most meg! Persze a nevelőapja bántja sokszor! De teher alatt nő a pálma! Keményedik! Nem így kellene!

repdeso-fekvo

Negyedik osztály: Ne már! Ne vegyetek neki biciklit! Elesik, elüti az autó vagy a busz. Helló az egy újabb veszély!! Dehát én hiába pofázok! Miért kell olyan gyorsan menni? Tessék normálisan bringázni mint más gyerekek! Nem terepezni, meg ugrálni vele! Ez túl gyors lesz!! Fékezz! Azta mekkorát esett! A járda szegély! Persze még nincsenek sisakok! Most meg.vérzik a fejed de legalább nem az élébe! Meg a karod, lábad. Fel tudsz állni? Nehezen mi? Fáj? Toljad! Abból nem lehet baj! Most fáj minden de legalább okulsz! Hát a francokat!!

„Meg papás – mamást játszik a szomszéd kislánnyal hátul a kertben! Olyan édesek! Nana! A csókolózás is ráér még! Nem érted?”

angyal-kocka-szerelem

Ötödik: Héé! Teszed le azt a cigit! Az nem gyerekeknek való! Attól nem leszel felnőtt! Ne gyújtsad meg mert olyan rosszullétet küldök rád hogy attólkoldulsz! Köhögsz mi? Meg szédülsz! Hát basszus ez nem jött be! Néha felnőtteset játszik! Szerencsére csak ritkán! Most viszonylagos nyugalom van! Bár verekedni verekszik de soha nem ő kezdi! Meg papás – mamást játszik a szomszéd kislánnyal hátul a kertben! Olyan édesek! Nana! A csókolózás is ráér még! Nem érted? Olyan kis esetlenek! De most nem tudok haragudni! Na azért vigyázzunk csak! Igen neki más van! Nem illik egymás bugyijában kutakodni! Főleg nem ennyi idősen! Persze ezt már megtette másodikban is. Csókolózgatnak! Bizsereg? Gyerek szerelem! Papás – mamás, mi? Az eszem megáll! Mi lesz ebből a gyerekből?Meg verekszik! Ez tetszik a nagyoknak! Ennek mindig idősebbek a barátai! Azok meg úgy kezelik mintha velük egykorú lenne! Hülyék! Igazi harcos, nincs ellenfél! Nála egy-két évvel idősebbeket is elintéz! A kicsiket nem! Azokat megvédi!

sotet-angyal

Hatodik osztály: Na most mi van? Fáj a lába nem tudja behajlítani! Orvos meg még egy orvos. Kicsit tanácstalanok! Egy őrangyal miért nem tud kommunikálni ezekkel? Ebből nagyobb baj lesz, hiszen megy az idő! Na tessék! Egy kemény szívizom gyulladás! Kórház! Hat hét. Penicillin injekciók amitől szinte menni sem tud! De hát harcos! Kűzd! Bepótolja közben a tanulni valókat így nem kell osztályt ismételni! De nem tornázhat, nem bringázhat és minden hónapban el kell mennie ahhoz a kedves doktor nénihez a kardiológiára! Azért még verekszik! Mert az ostobák azt hitték, hogy meggyengült. Haha! Megint ráfáztatok! Egy újabb dádá! Költözés! A régi megszokott helyről a Füredi lakótelepre! Másfél szoba összkomfort! A szoba-konyha után király! De a kert az hiányzik! De van park! Új barátok! Sok épülő ház! Új harcok mert a respekt az fontos!

Nyolcadik osztály!

Héé! Màr megint mit csinálsz? Mi a szart mutattak neked megint? Ragasztó zacskóban? Basszus! Meggárgyul az agyad! Öntudat vesztések de szerencsére lebukik! Miii?? Alkohol? Az még korai te!! A többiek mind idősebbek kettő, négy évvel! Most meg hánysz! Holnap meg.fájni fog a fejed! Bolond kölyök! Hála istennek ritkán, nagyon ritkán, csak hogy a többiek ne cikizzék! Inkább a csajozás! Szerelmek jönnek, mennek! Most nem kell aggódni!

„A Som Lajos mondja neki: Kölyök a suliba járni kell! Tanulj! A hétvégék rendben de hétközben, csak szünetben! A fodrász suli megy rendesen! Újabb veszély! Mi az a tabletta?? Ne igyál rá! Úr Isten!”

orangyal-lancos-kocka-elegem-van

15 éves: Az első koncertek! Budai Ifipark! Bekerül a zenei életbe! A suli mellett road! Piramis. A zenészek figyelnek rá! A Som Lajos mondja neki: Kölyök a suliba járni kell! Tanulj! A hétvégék rendben de hétközben, csak szünetben! A fodrász suli megy rendesen! Újabb veszély! Mi az a tabletta?? Ne igyál rá! Úr Isten! Be van tépve! Parkán a magyar LSD. Valóságnak látott vizionálások! Még jó hogy mindig van valaki aki tiszta marad és.vigyázz a többire! Meg én! Aztán a rendőrség is rájön a dologra! Már nem lehet szerezni! Figyelik a gyógyszertárakat, a recepteket! De kell a cucc! A parkán tulajdonképpen egy értágító gyógyszer, aminek ilyen mellékhatása van ha egy kicsi alkoholt isznak rá! Sebaj!

„A mentőorvos elmondta a többieknek ha nem hívják őket reggelre halott! Felrobbannak az erei szinte! Minden nyílásból folyt volna a vér! Na ez kellett hülyegyerek? Sokk? Leáll a cuccokról! Bár még iszik néha, de inkább az!”

ferfi-angyal-rtg-korhaz

Az egyik hülye mondja, az ő faterja is szed valami ilyesmit! Hozzad! Ellopja! De ki fogja kipróbálni? Hát persze, hogy ő a nagy vagány! Majd Ő! Beveszi a szokásos adagot, iszik, de semmi. Beszed még! Semmi! Ne vegyél be többet te barom! Azt sem tudod mi ez! Persze hiába ugatok! Ez csak szedi! De semmi! Várjunk csak! A szokásos helyett, kezd rosszul lenni de nem hány! Hé! Ebből baj lesz! Màr nagyon szarul néz ki! Basszus most meg felakadtak a szemei és elvágódik az ágyon! Mentő! Kimossák a gyomrát! Másnap kiengedik! Irány a Bécsi út, a barátok! A mentőorvos elmondta a többieknek ha nem hívják őket reggelre halott! Felrobbannak az erei szinte! Minden nyílásból folyt volna a vér! Na ez kellett hülyegyerek? Sokk? Leáll a cuccokról! Bár még iszik néha, de inkább az!

uncsi-angyalka

Most zenél és boldog! Csajok, bulik rock&roll! Most már iszik, feszültségoldó meg kell a hangulathoz. Egy vidéki buli után a Metró klubban iszogat a zenekar! Egyszer csak iszonyú szúró fájdalom a baloldalon! Mi van már megint? Nem múlik neki! Menj haza! Nagy nehezen hazavánszorog de reggelre sem múlik el! Orvos! Megröntgenezik! Üljön le hívunk mentőt! Ez ptx! Az meg mi? Légmell. A tüdő és a mellhártya közé levegő kerül és összenyomja a tüdőt ezért nem kap levegőt! Persze bemegy gyalog a basszerossal! Egy hónap kórház, mert nem szívódik fel, meg kell szúrní és leszívni! Itt is becsajozik! Az egyik fiatal nővérke! Csak hogy jobban teljen az idő! Mindig van szabad vizsgáló! Tüdő és mellhártya gyulladás pluszban! Közben a gitáros kiszáll, új gitáros még pár évig zene! Abba hagyja! Vissza fodrásznak! Nagy szerelem nősülés!

Szinte unatkozom! Aztán vége! Új csaj nem sima ügy. Veszekedés autóba be! Hé ez nagyon gyors!! Állj le! Murvás út az autó megcsúszik már nem tudja megfogni! Betonoszlop! Persze nincs bekötve! Átrepül az anyósülésre. Az oszlop eltörik és rádől a kocsira! Úgy szedik ki! Amerikai út idegsebészet! Szerencsére kemény feje van csak agyrázkódás! Meg van az már rázkódva régen! Miért nem engem kérdeznek!

„Na most nem érted mi? Még pár perc és velem is találkozol de akkor pofánváglak az biztos! Mi a franc van megint? Kórház, de két nap múlva saját felelősségére ki jön!”

kocka-fekete-vegere

Bulik, balhék, verekedések, pia! Aztán egy nap mikor végez a melóval átmegy a barátjához a presszóba! Nincs jó kedve! Három Unicum meg egy pohár sör! Kicsit jobb! Visszamegy az üzletbe! Janó te ittál, mondja a főnöknője! Igen de már lehet! Beszélgetnek, rosszul lesz! Az egyik fejmosó lány hátra kíséri az öltözőbe. Ott leül egy székre! Pár perc után a szemei felakadnak és lefordul a székről! A lány ki, segítségért! A vendégek közt egy orvos is van! Az ujját a nyakára téve mondja: Nincs pulzus! – Mi az hogy nincs hát én hallak benneteket! Csináljatok már valamit! Na most nem érted mi? Még pár perc és velem is találkozol de akkor pofánváglak az biztos! Mi a franc van megint? Kórház, de két nap múlva saját felelősségére ki jön! Legalább kivizsgáltatnád magad! De nem! Én még ilyen makacs hülyét még nem láttam!

„A sofőr kivételével a többiek is kiugranak a kocsiból és oda szaladnak hozzá! Jól vagy Janika? – Kérdezi az egyik! Hát hogyne lenne jól hülyegyerek! Életben van mert én megint jól dolgoztam! A kocsiból meg folyik a benzin!”

Három barátjával az éjszakában! Aki vezet az nem iszik! Még jó! Emelkedett hangulat! Rutin az nincs! Kettő éves a jogsi de nem vezetett, csak nagyon ritkán! Ez meg a másik hülye cukkolják is! Így kell ezt csinálni! A Király utca felé a srác simán átmegy egy jobb kezes utcán! Ne üssétek már a fejét hülyék! Az használ? Keresztül kell menni a kőrúton. Villogó sárga lámpa! Az enyém már érzi hogy gond lesz, ő ül a jobb hátsó ülésen! Azt hiszik, hogy csak a villamos sínekig megy be, de nem, a srác megpróbál átmenni! Nem fog sikerülni!! Ķét autó jön jobbról, nem lassan! A belső sávban jövő éppen elfér a kocsi mögött de a másik fék nélkül eltalálja őket! Naná hogy jobb hátul! A kocsi megpördül és az ajtó közben kinyílik! Ez miután jól megfejelte az ablakot, hát nem kiesik! A szembe sávban áll meg az autó! Onnan is jönnek! Csinálj már egy hátrabukfencet! Jönnek a lámpák!! Na végre! Felszalad a járdára, fogja a fejét! A sofőr kivételével a többiek is kiugranak a kocsiból és oda szaladnak hozzá! Jól vagy Janika? – Kérdezi az egyik! Hát hogyne lenne jól hülyegyerek! Életben van mert én megint jól dolgoztam! A kocsiból meg folyik a benzin!

visszapillanto-angyalhivo

Mi van?? Mit mond? Ez hülye! Jól! Nem szakadt ki a dzsekim? Hát most tényleg az a fontos, az a rohadt dzseki! Kit érdekel, hogy most vetted? Nem! Nem szakadt ki! És az hogy neked semmi bajod az smafu?? Ha én nem lennék! A dzsekije! Hát ezt nem hiszem el! Aztán béke megint! Új feleség új szerelem, gyerek! 16 év viszonylagos boldogság!

Aztán eltörik minden! Hazugságok, vádaskodás, összeomlás! Semmi sem segít! Depi! Kezd bezárkózni mint régen! Kifelé kevésbé mutatja, de belül eszi magát! Miért nem adhatok neki ilyenkor egy marha nagy pofont? Azt akkor észhez térne, azt jól van! Miért csak az utolsó pillanatban léphetek közbe? Vannak itt azért munkaköri problémák! Majd szólok a főnöknek! Na tessék! Erről beszéltem! Mi a francot csinálsz megint? Annyi altató meg egy üveg whisky! Már megint melózhatok! Szerencsére a mobilját nem kapcsolta ki így megtalálják! Időben!

„A Peck ötletére neki állnak egy verses könyvnek! Hol van már az ötven felett nincsen értelme az életnek duma! Most van, mert van feladat! D is készül. A Viktor csinálja a zenét! A Levente szaval! A Dobó Feri szerkeszt meg főz minden hétfőn! Ez jó!”

sebkonyv

11 éve ketten a gyerekével! Összeszedi magát! Barátok a Bandi meg a Peck! Bulizik néha énekelget megint a srácokkal, csajok is vannak! Két szerelem vagy három? Rövidek de jók! Örülj neki hülye! Kicsit boldogabb! Meg ír! Verseket! Jók! Mondják! A Peck ötletére neki állnak egy verses könyvnek! Hol van már az ötven felett nincsen értelme az életnek duma! Most van, mert van feladat! D is készül. A Viktor csinálja a zenét! A Levente szaval! A Dobó Feri szerkeszt meg főz minden hétfőn! Ez jó! A Mesélj apu elszabadul a net-en! Hihetetlen megosztás mennyiség. Gyerekek szavalják az iskolákban! Ez azért valami! Nem? Örülj már jobban mert beverek egyet! De most megint rossz kedvű! Nyomasztják a gondok! Kevesebb a pénz, nehéz mindent egyedül! Jó apa, talán túlságosan is az! Mert neki nem volt! Nem volt jó egyik sem. Sem az igazi, sem a nevelő! Most nem tud annyit adni! Pedig a gyerek jó srác! Nem követelőző! Más mint a sok mai rongyrázós hülyegyerek!

angyalka-ezust-kocka

„Màr hiába próbálják hívni, kiszedte a kártyát a telefonból! Elmegy az üzletbe! Belülről magára zárja a rácsot és az ajtót! Mindent eltüntet ha esetleg meg is találják ne tudják mit vett be!”

Adósság, veszélybe kerül a munkája! Pedig szereti és jól is csinálja! Nem ö tehet róla hogy az embereknek egyre kevesebb pénze van! Hol van az igazság? Hát nem ebben az országban az biztos! Már megint túl sokat veszel magadra! Rosszat sejtek! Kattog megint az agya! Mi az hogy nincs értelme? Hülye vagy? Basszus ez készül! Csendben! Felíratja, megszerzi! Helló! Ennyi egy elefántot is átsegít! Készül hidegen, eltökélten! A telefont otthon hagyja! Na ezt mérjétek be! Levelek elküldve! Màr hiába próbálják hívni, kiszedte a kártyát a telefonból! Elmegy az üzletbe! Belülről magára zárja a rácsot és az ajtót! Mindent eltüntet ha esetleg meg is találják ne tudják mit vett be! Basszus ehhez én kevés leszek! Hé főnök kéne egy kis segítség! Amit csak te tudsz! Tudod az a csoda vagy mi! Mert nem fogják időben megtalálni! Ez a barom úgy csinálta! Te vagy a mindenható! Neked kell tudnod mi ilyenkor a teendő! Már tizenhárom órája fekszik ott! Na végre megtalálják! Még él! Köszönöm uram! Ennyi infúzió! Cseszhetnék ha mi nem vagyunk!

De most már nekem tényleg elegem van Uram! Mi az hogy nem lehet felmondani meg hogy egy életre szól? Majd akkor ér véget, ha te eldöntöd? Szép kis meló! De legalább már nyugtom lesz? Mi? Nem tudod? Akkor ki a franc tudja ha te sem! Pedig tudnék még mesélni pár dolgot! Mi az hogy nem érdekel és hogy húzzak vissza dolgozni!

Hát ezt megszívtam! Micsoda világ!

Muhi János

 

Hazafelé az időben / első rész

Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-12-01.

ablakban-jo

Emlékszem, azon a télen szorosan odatapadtam az ablakhoz, orromat az üveghez nyomva kis leheletkarikákat rajzoltam órákon át. Elvoltam, csak úgy voltam. Néztem, ahogy esik odakint. Nagy hó volt, tudjátok afféle porcukortakarós, pihe-puha, mégis olyan, amely alatt ropogósan nyikorog a csizma. Kíváncsian lestem, hátha megpillantok egy őzet, vagy egy kis nyulat iszkolni a fák között, ám mindhiába, csend volt. Akkoriban nem szerettem a csendet. Az volt a jó, amikor megtelt a ház, jöttek nagyapáék és sürgött – forgott a család, szerettem ahogy a fazékban rotyog a leves, a tepsiben kacsa sül és  a hókiflik is szépen sorakoznak a tálcán. Apám méltóságteljesen foglalt helyet a karosszékében és kérte a jól megérdemelt kávéját. Kardamom és szegfűszeg illat szállt a levegőben…

ronkhaz-gyertyas-karacsonyi

Emlékezem, visszatekintek….. mert olyan jó tűnődni, pedig már hosszú évek teltek el azóta, olyan öreg lett a lét, mint az országút, tán még öregebb is. Most is az ablakhoz tapasztom az orrom, ha épp úgy tartja kedvem és előidézem a régi karácsonyokat. ” Vaskos, kövérré duzzadt hópelyhek hullottak mindenütt körös körül az égből és én ezt a ruháját annyira szerettem a télnek. Amikor beköszöntött az Advent, alig vártam, hogy meggyújthassuk az első gyertyát és énekelhessünk együtt a többiekkel.

fahejkoszoru

Tudtam, hogy megjönnek nemsokára nagyapáék és majd csilingelő dallamok csendülnek fel a lemezjátszó korongján. Hangos volt a város, zsibogott, kacagott a zajtól, ám én mégis jobban szerettem a vidék muzsikáját, az valahogy olyan emberibbnek tűnt. Megérkeztek az első csomagok a falusi rokonoktól és a papírdobozokban gondosan eltett sajtos rudak és linzerek is felkerültek a kamrapolcra az almák közé. Micsoda illat szállt délidőben a konyha felől, amikor hazajöttünk az iskolából.

havasarc

Kedvenc napom a kedd volt, ilyenkor Édesanyám és a nagyi rendre palacsintát sütött. Imádtam! Apa dolgozott, sokat, utazott és amikor hazajött a messzi tájakról, fáradtan, ám kedves mosollyal az arcán mindig elmondott egy mesét még elalvás előtt, rendszerint a távoli Keletről, és annak minden izgalmáról. Vártam az ilyen estéket, tudtam, hogy újra együtt leszünk, összekuckózunk és nem bánthat senki minket. Azt is szerettem, ahogyan előkerül az öreg tölgyfa komódból a sós – mogyoró, kesudió és valami finom csokoládé is, aztán apa meggyújt egy füstölőpálcikát, és mi a kellemesen fanyar illatba burkolózva, később elalszunk. A reggelek is békésebbek voltak az évnek ebben a szakaszában, mintha kicsit minden egyszerre lassult volna le és gyorsult volna fel. Fagyosra csípte a hideg az arcunkat, de mi egy cseppet sem bántuk, hiszen kedvünkre ugrálhattunk a  hóban és a szánkó talpa szikrázó vonalakat karcolt alattunk, amerre haladtunk. Angyalkát is rajzolhattunk, de csak ha a hóbiztos overall és a meleg sapka, kesztyű rajtunk volt.

hoangyalgyerekek

Frenyó Krisztina

folytatjuk…

Elizabeth Photo / Egy arc, egy Ember az objektív mögött

„Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-27.

erzso-popelka-boritokep-fekvo-joooo

„Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.” Ansel Adams

Egy lány, akit mindenképpen meg kell ismernetek. Egy Édesanya, aki egyedül neveli gyermekeit, reggel rohan az oviba, majd fotózni siet, ha kell, beül az iskolapadba, és újra a kicsikért szalad. Egy Nő, aki mindeközben  mégis olyan dolgokat lát meg, amelyek varázslattá válnak a szemei tükrében. Egy Ember, aki elindul fényképezőgépével és csodaszép fotókat készít, babákról, párokról és miegymásról. Popelka Erzsóval az Elizabeth Photo, megnyerő személyiségű fotósával beszélgettünk.

erzso-kekprofil-kiemelt-kep-allat

Erzsóval, még nyáron találkoztunk egy kellemes Duna-parti étterem hűs teraszán, ahol meghitt órákat töltöttünk együtt, jókat kávéztunk, beszélgettünk és megtudtunk miegymást a fotózásról, munkáról, családról és az Elizabeth Photo dolgos mindennapjairól.  Később, a nagyszerű fotóssal és három gyönyörű modellel karöltve egy izgalmas fotózáson is részt vettünk. Az interjú végén, nászajándékként, jómagam is egy meglepetés fotózásban részesülhettem. Popelka Erzsó történetén keresztül, ti is beleláthattok egy nem mindennapi életútba.

krisz-kerdez

F. K: Gyönyörű képeid lenyűgöztek már elsőre, így amikor találkoztunk, nem volt meglepő, hogy a sokat mondó fényképek mögött egy nagyon különleges ember lakozik. Erzsó, egy érzékeny lelkületű és a hivatásaként megélt munkájáért mindenre elszánt nőt ismertem meg benned. Csodálatos jegyes, majd esküvői albumok, várandós képsorozatok és törékeny meghatottságot tükröző újszülött-fotók váltják egymást az oldaladon. Mesélnél nekünk erről a szerelemről, mert ez szerelem, igaz?

erzso-a-pici-fiaival

P. E: Tipikus szöveg, elég közhelyesnek hangzik, ám akkor is így van, mindig is szerettem fotózni, és ez a hosszú évek alatt meg is maradt egyfajta hobbiként. Érdekes, soha nem munkaként tekintettem a fotózásra, hiszen a munka számomra olyan „muszájból tenni valamit” dolog volt. A fordulópont akkor következett be az életemben, amikor megszülettek a kisfiaim, és valami kibontakozott, majd kiteljesedett bennem, körülöttem. Korán egyedül maradtam a kicsikkel, és akkor kellett egy kapaszkodó, ami még plusz erőt ad a nevelésükhöz. Így kezdődött. Eleinte csak őket fotóztam, és ahogy az interneten megjelentek a képek, mások is elkezdték a tetszésüket kinyilvánítani felém, majd felkerestek. Így aztán mások kisbabáit is elkezdtem fényképezni, majd jöttek a családfotók és így tovább.

erzso-referncia-fiai

F. K: Amikor egy család meghitt életébe csöppensz és piciny újszülötteket fotózol, illetve egyfajta intim miliőbe kerülsz, hogyan éled meg mindezt? Milyen érzés olyasmiről fotót készíteni, amelyre minden nő, édesanya, és jóérzésű ember vágyik, a család, szeretetben megéléséről?

P. E: Jó a kérdés. Ahová beengednek az említett  fotózások során, az egy nagyon intim szféra, Épp ezért megtisztelő számomra, hogy részt vehetek ezekben a csodálatos pillanatokban, legyen az akár egy esküvő, vagy egy kicsiny jövevény érkezése. Mindenképpen jó érzés részese lenni ezeknek a csodáknak, és ahhoz, hogy igazán jó képek születhessenek, nagyon nagy felém irányuló bizalomra van szükség a család részéről. Fontos, hogy visszatükröződjön a fotón a harmónia és a szeretet, amely jelen van a meghitt légkört ajándékozó pillanatokban.

erzsoval-onarcoskepjo-fekvo

F. K: Erzsó, biztos sokakat érdekel rajtam kívül még, hogy mit tartasz fontosnak a hivatásod során, mi a te titkod, mitől más egy veled egy fotózás, mint akár a többi? Mi az az esszencia, amely különlegessé teszi az Elzabeth photo  élményt?

P. E:  Hogy mi a titkom? Nem is tudom, inkább azt mondanám el, hogy milyen vagyok, hogyan közelítem meg a modellt, az „ügyfelet” az embert. Megpróbálok nyitni feléjük, és megnyitni őket is, hiszen az a jó, ha sikerül egy beszélgetés során felszínre hozni a saját egyéniségüket. Sokkal jobb úgy fotót készíteni, ha valakit ismersz, ezért én törekszem a fotózás előtti megismerésre, amelyre egy kellemes, nyugodt légkörben létrejövő beszélgetés, megfelelő alap lehet. Imádom a ,,munkám”, folyamatosan új embereket, új egyéniségeket, új családokat ismerek meg és cseppet  sem unatkozom. Egy-egy új tapasztalat, mind a szakmában, mind a saját életemben e,lőre tud vinni és ezáltal fejlődöm én magam is.  A természetben szeretek a leginkább fotózni, legyen az patakpart, egy lombos fa árnyéka, vagy egy búzamező, Leginkább azt szeretem benne, hogy kihasználhatom a természet adta lehetőségeket, például a fény-árnyék hatást, izgalommal tölt el, hogy akár egy élő kis virágot, belevihetek egy-egy képbe. Bent sem rossz fotózni, ám annyira kötött a mesterséges fények miatt, hogy kint a szabadban sokkal jobban szabadjára engedhetem a fantáziám, és persze a gyerekeket is, amikor ők vannak a középpontban. A szívem csücskénél,  a gyerekfotózásoknál előszór kicsit ismerkedünk, sétálunk, engedem, hogy egymáshoz szokjunk, hiszen mégiscsak egy vadidegen vagyok a számára. Aztán ellövök egy -egy kockát és elindul, megindul minden. Kialakul.

F. K:  Többször hívnak Baba-mama klubokba, óvodás csoportokba és a sok kis nyüzsgő gyermek között egy újabb kihívásnak teszel eleget, Mesélsz egy picit erről a feladatról?

P. E: Egy ilyen fotózás alkalmával, sajnos nem jut sok idő egy gyermekre, így lényegesen nehezebb a dolgom, mint az egyéni, illetve a szabadtéri fotózások során. Egy óvodában ahol egyébként is sok a gyerek, és aztán meg ott vannak azok az idegen fények és még én is idegen vagyok, sokkal inkább feszélyezetten érzik magukat a kicsik. Ennek ellenére, előre bele szoktam írni a csoportos fotózás beharangozójába, hogy ez nem egy tucatfotózás, ne úgy készüljenek a szülők és a gyerkőcök sem. Vannak félénkebb és bátrabb gyerekek is, mindhez másfajta megközelítésre van szükség. Van olyan ovis, akihez odamegyek fotózás közben és beszélgetek vele kicsit, olykor bohóckodom és így oldom a benne keletkezett feszültséget.  A saját gyermekeimen keresztül már megtanultam, hogy minden gyermek másképp működik, mindenkinél másként mérik a feloldáshoz vezető időt és utat, így megpróbálom az adott körülményhez mérten, a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni a helyzetből.

erzso-kepe-foto-fekvo-rolam-jo

Képalá / Ízelítő, az Elzabeth photo nászajándékából

F. K: A számos fotózás és csomagajánlatod közül, melyik a legkelendőbb, melyik az ami viszi a prímet? Esküvők, születésnapok, netán a karácsonyi időszak?

P. E: Hálistennek a jegyes-fotózások és az esküvők is szép számmal megszaporodtak, hiszen divatját üli újra a minőségi és profi fotós által készített, különleges fotók készítése ezen a téren is. Leginkább mégis a Karácsony az az időszak, amikor a legtöbb megkeresés érkezik. Egyre népszerűbb az egyedi fotózás, bögre, kispárna és egyéb dekorációs ajándékok képében, így jellemzően a november-december környéke a legerősebb a pörgés tekintetében.  

„Szerencsésnek érzem magam, hogy egy picit ott lehetek mindenhol és adhatok egy szelet boldogságot. „

csikosbebifoto

F. K: Erzsó, én azt látom a fényképeiden, hogy valóban élnek ezek a fotók. Minden arc és kézmozdulat mögött hatalmas érzelem lakozik. És igen, ezek az érzelmek, minden valószínűséggel a fotón szereplő emberek érzelmei, mégis valakinek ki kell hoznia mindezt belőlük és megmutatni nekünk, akik ránézünk egy-egy fotóra. Hogy is van ez? Megosztod velünk néhány mondatban a lényeget?

P. E: Igen, jól látod, rengeteg érzelem lakozik bennem, lehet, hogy túl érzékeny is vagyok, ám ebben az esetben ezt nem tekintem hátránynak. Voltam már én is nagyon szerelmes és vágyom is még sok mindenre, s úgy próbálok megközelíteni egy-egy fotózást, legyen az esküvői, jegyes, vagy gyermek téma, hogy én ha ebben a cipőben járnék, mit szeretnék viszontlátni a képeken. A legfontosabb, hogy az ügyfél megelégedetten térjen haza a fotózás és a fotók kézhezvétele után is. A „munkám során” megpróbálom belevinni ezeket a bennem lévő érzelmeket is a folyamatba. Nagyon szép ez a szakma, ez talán a legszebb benne, a szabadság, az érzelmek szabadsága. Nem volt ez mindig így, volt amikor én is kiborultam és nem volt kedvem az egészhez, telített ár ez a terület is, mint itthon egyre jobban minden.  Nagyon nehéz érvényesülni ebben a szakmában, és épp ezért többször kudarcként éltem meg a nehéz helyzeteket, ám ez szerelem nálam, szeretek adni és amikor egy életre adok valamit és pozitív visszajelzéseket kapok, akkor újra erőt merítek és csinálom tovább…folytatom, mert ez az életem! 

F. K: Javíts ki, ha nem jól látom, ám úgy tűnik, ma már nehéz megélni a fotózásból, hiszen a digitális forradalom világában élünk. Rengeteg alapszabály van ezen a területen is, írott és íratlan szabályok tömkelegét olvashatjuk, sokszor mégse vesszük elég komolyan. Jogdíjak, logók, szellemi termék, szerzői jogok, és ehhez hasonló kifejezésekbe botlunk. Ki más mesélhetne erről jobban és érthetőbben, mint egy fotós?

P. E: Leginkább írott szabályok vannak. Ettől függetlenül, sokan nincsenek tisztában a szerzői jog fogalmával sem. Amikor én elvállalok egy munkát, azaz mielőtt elindulok fotózni, pontosan leírok mindent az ügyfélnek, hogy mire számítson, mi az, amit én kérek, és melyek azok az alapszabályok, amelyekhez tartani kell magunkat mindkét oldalon, ez így fair. Ma már elég egy mobiltelefon és kikiálthatja magát bárki fényképésznek. Ez azért elég elszomorító. Ez egy komoly szakma, és egy – egy villanás, kattintás mögött, rengeteg más, aprólékos munkamozzanat húzódik meg, hát még az utógondozásban. Nem akkor van vége egy fotós munkának, amikor elvillant a vaku, hanem miután mindent kidolgoztam, rendszereztem, javítottam és átadom az ügyfélnek a kész anyagot.

F. K: Akkor most beszéljünk arról a másik NŐRŐL, aki itt lakozik benned. Mivel is foglalkozol akkor, amikor épp nem édesanyai minőségedben éled a mindennapjaidat, vagy amikor – ha akad ilyen  – nem fotózol?

allatiharcosno

„Egy spártai, senkit nem hagy hátra. „

P. E: Rengeteg mindent szeretek csinálni a fotózáson kívül is. Úgy vagyok ezzel, hogy egyszer élünk és a lehetőségeimhez mérten, ebben az egy életemben szeretnék sok mindent kipróbálni. Szeretem feszegetni a határaimat, meglátni, hogy mit bírok, és ennek okán a mozgás, leginkább a szabadtéri erőnléti edzés az, amelyben megtalálom önmagam. Egyik ilyen nagy szenvedélyem, a SPARTAN, ennek előzményeként a futásba kapaszkodtam, mely rengeteg erőt adott és új barátokat, élményeket hozott az életembe. A rendszeres mozgás, példamutatásra is kiváló a gyerekeim tekintetében is, hiszen meg tudom mutatni nekik, hogy mi mindenre tanít a sport. Megtanít küzdeni, nyerni és éppúgy veszíteni is. Megmutatja, hogy igenis el tudod érni az álmaidat, ha van benned küzdő szellem, és rendszeresen teszel értük. Ez éppúgy igaz a fotózásra is, semmit nem szabad feladni, talpra kell állni és ha elkezdtük, bármi áron is, még ha nagyon nehezünkre is esik, de be kell fejeznünk. A mozgás rendszert hozott az életembe, jótékony hatást gyakorolt a testemre és a lelkemre szintén. És megint utalok a fotózásra, hiszen itt is, ott is, fontos a jó erőnlét, mert van, hogy kúszok, mászok és hason fekszem, úgy fényképezem.

bacstage-hasalos-erzso

Amikor megláttam az első ilyen akadályfutásra felhívó plakátot, jött az érzés, hogy nekem itt jelen kell lennem. Amikor döntés született bennem, akkor nagyon keményen elkezdtem edzeni, készülni a versenyre, és amikor lezajlott minden, akkor jöttem rá, hogy életem egyik legjobb döntéseként az eddigi legszenzációsabb futóversenyen vettem részt. Miután nem szeretem a monoton dolgokat, ezt a sportágat mintha nekem találták volna ki, hiszen tele van akadállyal, nincs két egyforma helyzet, izgalmas és telis tele van kihívásokkal. Az egyik akadály mentálisan, míg a másik fizikálisa vesz igénybe, így aztán itt nem elég csak futni, hanem minden tekintetben fel kell készülni. Ebbe az egészbe én akkor ott beleszerettem. Nagyon jó a közösség, egy nagyszerű csapat áll rendelkezésre, akik segítenek a felkészülésben, akár a verseny alatt is. Amikor csak tehetem – a munkám miatt ez az idő, elég szűkre-szabott mostanában –  edzem és indulok a versenyeken.

 

spartan-gyerekekkel-allo-vegere

– A Spartan Race-t 2001-ben találták ki, az elsőt 2010-ben rendezték Vermont-ban, félezer versenyzővel. 2013-ban világszerte mintegy 60 versenyt rendeztek, melyeken közel félmillióan álltak rajthoz. – a szerk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

F.K: Ha azt mondom, hogy teljesülhetne három kívánságod egy aranyhalacska jóvoltából, mit kívánnál leginkább?

P. ENyilván a gyerekeim boldogsága a legfontosabb, így azt kérném, amit most is, hogy ők ne szenvedjenek hiányt semmiben, hogy a családi körülményeink rendeződjenek. Elsősorban anya vagyok, azután jön a fotózás, a látásmódom is anyukaként vált ilyenné, amilyen. Szeretném, hogy a fiaim egy boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorra tekintsenek vissza majdan. Másodikként, talán azt kívánnám, hogy a munka, a hivatásom, legyen mindig rendben,  és végül harmadikként a vágyam, hogy a munkám, ami a hobbim is egyben és a családi – magánéletem egyensúlyba kerüljön. 

erzso-hasal-rozsaszinviragos

„Mindenkinek megfelelni nem tudok, így aztán azt ajánlom, hogy előbb nézzék meg az én általam készített fotókat, a minőséget, a stílust, és döntsék el, hogy ennek alapján, én vagyok e az, akit keresnek. Ha igen, bátrán keressenek meg. Úgy gondolom, hogy sem munka, sem stílus, sem minőség alapján nem tudunk megfelelni mindenkinek. „

Popelka Erzsó

petra-berenyi-fotoi-fekvo-cikkbe

Képalá / modell: Berényi Petra 

Amikor Erzsót legutóbb elkísértem egy fotózásra, azt láttam, hogy csupa szenvedéllyel veti bele magát a feladatba és valóban nem munkaként éli meg az egyébként nagyon fárasztó folyamatot. Ha kell hasal, földön csúszik, homokban és vízben térdelve vár, és nem nézi az óráját, hosszasan várakozik,míg elkapja a legjobb pillanatot. Csodálatos volt jelen lenni ebben a végtelen egyszerű és nemes letisztultságban, ahol lelassult  lét, és Erzsó számára nem létezett más, csak a fényképezőgép és a pillanat, amit örökre oda ajándékozott nekünk.

Frenyó Krisztina

csajokkal-fotozason

Képalá / Modellek: Fehérvári Dóra, Szoó Zsuzsanna, középen a fotós: Popelka Erzsó, jobbra: Berényi Petra

zsuzsi-szo-a-fotozason

Képalá / modell: Szoó Zsuzsanna

ehervari-dora-modell-fekvo

Képalá / modell: Fehérvári Dóra

„Célom, hogy munkámmal Örök emléket varázsoljak a gyorsan múló és soha vissza nem térő pillanatokról, hangulatos képek formájában. És hogy mi a legerősebb motiváció a munkámban? Talán, amikor elkapom azt a pillanatot, amikor ott, akkor, a MOSTBAN, minden  a lehető legtökéletesebb egységet alkotja.” Popelka Erzsó

Elisabeth Photo elérheőségei: https://www.facebook.com/forevermemoriesbyerzso/?fref=ts

mikulasfoto-karifoto-reklam-cikkala

Már kopogtat a KARÁCSONY!

Kérlek Benneteket, gondolkodjatok a Télapó és a Karácsonyi ajándékokon. Nagyon hamar eltelik ez a kis idő és szeretnék sokatok kívánságának eleget tenni!
Így várom mindazok üzenetét, akik gyönyörű képeket álmodtak meg a fa alá vagy ajándékutalványt szeretnének ajándékozni.
Lehet foglalni minifotózást, amin csak a gyermek/gyermekek szerepelnek, illetve családi fotós csomagot is.
Várlak benneteket nagyon-nagyon sok szeretettel és sok újdonsággal a Szentendrei-szigeten!

Elizabeth Photo

https://www.facebook.com/forevermemoriesbyerzso/?fref=ts

Az öngyógyítás szent hármassága

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-16.

varga-tibor-es-dr-papp-lajos-kozott

„Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos / A szív szava

Pár napja történt, amikor is egy különleges ÖNGYÓGYÍTÓ délutánon vehettem részt, és újra átérezhettem a Szeretet erőteljes jelenlétét. Az Érthetően az Egészségért Alapítvány szervezésének hála, testközelből hallgathattam Professzor Dr. Papp Lajos, Novák Csaba életmód tanácsadó és Varga Tibor meditációs mester lélegzetelállító és lenyűgöző előadását a gyógyításról, a szabad gondolatokról és az öngyógyítás szentháromságáról. Elhangoztak mondatok, amelyek azóta is „gondolkodásra késztetik a szívemet”, mert itt legbelül hangosan kiabálnak: Nincs tudatosság nélküli érkezés, és csak a test-lélek-szellem egysége hozhat valódi változást, igaz gyógyulást az életünkben és nem mindegy az sem, mi történik az utolsó öt percben, no és, hogy utána mi lesz velünk…

csaba

„900! Jó napom volt, a főnök megdicsért, – az életet nem érdekli, von egyet a vállán, már csak 899. Rossz napom volt, már megint úgy nézett rám… – már csak 898. Beáztunk, sok a fizetnivalónk, vagy épp megnyertük a lottó ötöst? – Megint von egyet a vállán, és már csak 897. Az idő az nem megy, az jön, az élet ami megy.” Novák Csaba

Szívembe mart a felismerés, hogy mindaz, amiket Novák Csabán keresztül hallok, – és bizony nem elsőre – nyomot hagy bennem újra.  Az a kérdés, hogy tanulok e belőlük, és használom e majd az itt hallottakat akkor is, amikor hazatérek s újra munkához kezdek, vagy épp amikor összeszólalkozom valakivel, vagy még mielőtt megtörténne a vita. Számolok e magamban, és gondolok e, a 900 -ra majd akkor is? Csaba gondolataiból kiderült, hogy minket embereket az zavar, ami mellett döntünk, hogy majd zavarni fog bennünket. Tudatos döntés, mint hogy az is, amikor megjelentünk ezen a napon, itt ebben a teremben és valamiért úgy döntöttünk, hogy ezt az eső-áztatta délutánt itt töltjük. Jöttünk, mert valami dolgunk van itt, valakikkel találkoznunk kellett, valamit meg kellett hallanunk, de senki más nem lehet itt helyettünk, magunk érkeztünk.

csaba-kristaly

„Megbántanak, vagy megbántódsz? Nem mindegy. Ez egy nagy csapda, ám a szabadsággal az akarattal, a szabad akarattal MINDENT megváltoztathatunk, a reagálásaink helyett inkább lépjünk hátrébb és legyünk tudatosak.”    Novák Csaba

Csaba, a sok más fontos teendője mellett, többek között a szokásrendszereket vizsgálja, nálunk mi a helyzet, mi vajon megvizsgáltuk e már a szokásainkat, és mennyi is van pontosan? Hihetetlen számokat hallottunk, és valóban megannyi szokást hozunk-viszünk, cipelünk magunkkal, rengetegre nem is lenne szükségünk, sőt…A berögzült szokásainkat, egyenként felválthatjuk hasznos, jó szokásokra, és így szép lassan, no persze napi gyakorlással, életünk részévé válnak. Valóban meg akarunk gyógyulni? És teszünk is érte? Valóban? Csak mi magunk tehetünk elsőként magunkért bármit is, akármit, valamit. És, hogy motiváltak vagyunk e benne, először is mi motivál bennünket egyáltalán? Minden pillanatban azt tesszük, ami motivál bennünket, amikor panaszkodunk, és betegnek kiáltjuk ki magunkat, akkor abban vagyunk motiváltak, és így tovább.

csaba-eloadas-apanoramakep

” Például amikor egy hölgyet megdicsérek , hogy milyen szép a haja, egyből a füle mögé simítja a  frizuráját és azt mondja, – á ez a tincs még nem tökéletes, vagy amikor mondom a másiknak, hogy milyen jó a pulóvere, ő rögtön egy – á, ez csak turkálós – mondattal lerombolja. Puff neki…”                                       Novák Csaba

Novák Csaba életmód tanácsaiból azt is megtudhattuk, hogy ha a tapasztalatainkat nem bontjuk ki, azok nem érnek semmit, mint ahogyan az a tudás, felhalmozott tanulás, amelyet azután nem használunk semmire, éppúgy felesleges időpazarlás az életünkből. Az interaktív délután során hallhattunk még a jel, rutin, jutalom hármasról és a bűvös 900-ról is , a dicséretekről, amit azon nyomban lerombolunk egy kitérő mondattal. A tudatos és a számtalan nem tudatos döntéseinkről is hallhattunk, és rádöbbentettek a szavak bennünket, hogy a félek és a tudom, hogy félek kijelentés között óriási különbség van. Ha tudjuk, hogy félünk, akkor van esélyünk. Szó esett még a SZERETETRŐL, mellyel ha elkésünk, akkor igazán nagy a baj. És sokat beszélt Csaba még a megbocsájtásról, mert enélkül nincs boldogság a földön és azután sem, akár hiszünk benne, akár nem. Megbocsájtás nélkül, nem lehetünk boldogok. Kiégés? Igen, van ez a szó, ez az állapot, és ezen is mi változtathatunk egyedül igazán, esetleges segítséggel, ha erre van szükségünk. Igen, előfordul az a helyzet, amikor külső segítségre van szükségünk átmenetileg, de a gyökeres változást, csakis mi magunk hozhatjuk meg.

csaba-900

„Ha már csak öt perced lesz hátra a 900-ból, mit mondasz majd? Megbocsájtasz végre, vagy akkor is nyomod majd a – ez úgy nézett rám akkor – szöveget? Ne feledd, már csak 4 perc…az idő jön, az élet ami megy…már csak 3. ” Novák Csaba

Csabának haza kellett szaladnia az előadás után azonnal, mert ázott az otthonuk, ám mint mondta, ez a 900 – at egy cseppet sem érdekli. A döbbenetes gondolatok után, Varga Tibor buddhista tanító előadása következett, amely egy újabb lélekemlő állomásként lépett elő a – kinek  egyszerűbbnek, kinek nehezebbnek tűnő – fejlődési utunk során.

tibor-buddha-o

” Mindent, ahol keletkezik, ott lehet csak megszüntetni. ” Varga Tibor

Tibort rég óta ismerem és tapasztalom, hogy ő bár „nem gyógyít”, ám a közelében mégis gyógyulnak az emberek. Már pusztán a jelenléte is nyugalmat kölcsönöz és egy megmagyarázhatatlan boldogságenergiával tölti fel azt, aki a közelébe kerül. Engem szó szerint megszédített a beszélgetésünk közben, le is kellett ülnöm, viccet félretéve, van egy kisugárzása. 🙂 Varga Tibor bemutatkozása után így szólt hozzánk: – Vannak bizonyos feltételek, amelyeknek össze kell állniuk , és úgy néz ki, nálatok ez megtörtént, hiszen itt vagytok. Képesnek kell lenni arra, hogy a változásért tegyünk valamit, és ti eljöttetek, azaz képesek vagytok változtatni, és már azt is tudjátok, hogy minden tudás csak annyit ér, amennyit használunk belőle. Tudjátok mi kell a boldogsághoz? – intézte hozzánk kérdését a tanító. Mi meg válaszoltunk, ki így, ki úgy. Szabadság, egészség, pénz és még soroltuk egymás után tömegével. Tibor azután így folytatta: Az a baj, hogy feltételeket szabtok a boldogsághoz, pedig a boldogság nem ezeken a dolgokon múlik. 100 % -osan nem tudtok hatást gyakorolni sem az egészségetekre, sem az anyagi helyzetetekre, sem másra ebben az életben. A boldogság, az egy tudatállapot. Csak az öntudatos ember tud elégedett lenni. És, hogy miként lehet ezt a tudatosságot elérni? Rengeteg gyakorlással, és megígérem, nem lesz könnyű, de csodálatos érzés, ha csak a közelébe kerültök.

tibor-gondolkodo-fekvojo

„Beteggé csak a test válhat, a lélek megtorpan, ha  a test beteggé válik.”  Varga Tibor

Beszéljünk a tudatosságról és az egészségről, szót ejthetünk a betegségtudatról is és témát érintve a halál, mint olyan, sem lesz kivétel. – folytatta Tibor az izgalmas gondolatébresztőt. Hogy is van ez? A tudatos ember nehezebben betegszik meg, egyszerűen azért, mert egészségesebben él. Példának okáért, ha egy érszűkületes, cukorbajos ember a folyosón állva, fél lábbal cigarettázik, akkor ne csodálkozzon, ha hamarosan a másik lábát is elveszíti. Beteggé csak a test válhat, és a lélek megtorpan, amikor a test beteggé válik. Tudjátok ki a legnagyobb tanító? – kérdezett tovább bennünket Tibor.  A Halál, az bizony a legnagyobb tanító, és igenis létezik a halál pokla, már ha hisztek benne, ha nem, én tudom! A halál utáni állapotról beszélek és arról az utolsó 5 percről, amit még itt töltesz a földi létben. Na, akkor derül ki, hogy számodra a pokol vagy a  mennyország az az utolsó pár pillanat. Ezért is fontos, hogy egészségtudatosan éljetek, mert a tudatos élet után, egy tudatos és egészséges halált hallhatsz, és egy egészséges, fejlett tudatállapotba kerülhetsz. Egyszóval, nem mindegy.

tibor-fekvokep

„A tudatosságunk, az egy mindennapi tudatállapot, például amikor jól érzem magam a bőrömben, akkor tudatos vagyok, megfigyelem magam, és azt tanácsolom, ti is tegyétek ezt.” Varga Tibor

A megfigyelésre számos gyakorlat áll rendelkezésünkre, a legalapvetőbb egyszerű feladattól a bonyolultakig. Kicsiben érdemes kezdeni és bárhogyan is alakul a napunk, szánjunk legalább 5 percet magunkra, amikor elvonulva, csendben tudatosak lehetünk. Nagyszerű pillanatokat élhetünk meg mosogatás, aprítás, vagy éppen zuhanyozás közben. Ilyenkor általában nem zavarhatnak meg bennünket és megfigyelhetjük magunkat és a mozdulatainkat is alaposabban. Beszéljünk a pénzről is? Naná! – hangzott el Tibor ajkáról a mondat, majd beavatott bennünket a Szatipatthána titkaiba. A szatipatthána páli szó, amely a buddhizmusban a tudatosság alapját vagy az éberség alapzatait jelenti. A fogalom elnevezése szanszkrit nyelven szmrtjupaszthána, kínai fordítása ‘tudatosság-hely’ (念處). -a szerk.-  Az éberség állapotába rendszeres meditáció során lehet eljutni, ehhez igen nagy kitartás, sok-sok lemondás és meglehetősen hosszú évek kellenek. Tibort hallgatva egyfajta különleges tudatállapotba kerültünk, bár bizonyosan többen többféleképpen éltük meg mindezt. Ezután, Tibor, Eckhart Tolle gondolataiból idézett, és később is igen elgondolkodtató mondatok hangzottak el   a teremben. Megtudhattuk, hogyan születik a gondolat, és honnan ered maga a szó, majd a tudatos figyelem energiára terelődött az előadás, később a fogadalmakról, a tiszta beszédről, a hazugságról és a hűségről is szó esett. Nehéz lenne itt részletesen leírni mindezt, mert úgysem tudnám visszaadni olyan élénken és magával ragadóan, ahogy azt a jelenlét kínálta. A jó hír az, hogy kedves olvasó, te is hozzájuthatsz ezen értékes információkhoz, ha érzed a hívást és nyitott vagy a tudatos jelenlétre.

tibor-eload-jobbra-terem-fekvo

A panaszkodás az „ami van” el nem fogadása. Ez a viselkedés egy nem tudatosított negatív töltetet hordoz magában. Amikor panaszkodsz, áldozattá válsz. De amikor arról beszélsz, hogy mi történik veled, anélkül, hogy áldozatot csinálnál magadból, akkor a te kezedben van az irányítás. Változtass a helyzeten, ha szükséges vagy lehetséges; lépj ki a helyzetből vagy fogadd el. Bármi más őrültség.” Eckhart Tolle

Egyre fogyott a levegő körülöttünk, talán túl sok volt az energia, vagy csak kevés a kávé, ám egy rövid kis szünet és oxigéntöltet után megérkezett Prof. Dr. Papp Lajos szívsebész köreinkbe és felcsendültek a szív szavai. Volt szerencsém eddig már több-ízben beszélgetni a professzor úrral, ám a mostani előadása is azt bizonyítja, mindig tud újat mondani, és mindig gyönyörűen teszi mindezt. Szavaiból megismerhettük a háromlábú szék metaforáját, mégpedig, hogy négylábú társaival szemben ez a fajta, az egyenetlen talajon is megáll, ám a lábak stabilitása nagyon fontos. Ez a 3 láb, a Test, Lélek, Szellem. Csak a hangsúlyok mások a test-lélek-szellem gyógyítóinál.

varga-tibor-es-dr-papp-lajos-kozott

„Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.” Papp Lajos

Dr. Papp Lajos hosszan beszélt a magyar nyelv és úgy általában a nyelv szépségéről, a Károli fordításról és a szavak oly gyakori félreértelmezéséről, melyből óriási másképp-gondolások születtek. Itt a „Miatyánk ima” is szóba került, mégpedig a ,,Ne vígy minket kísértésbe” mondat. Mint hallhattuk, a csángók példának okáért a Légy velünk a kísértésben változatát használják a fordításoknak és ha mélyebben belegondolunk, vajon az Isten hogyan is vihetne   minket kísértésbe? A sátán az, aki kísért. A közeli Szent Márton nap kapcsán, hosszas történet fültanúi lehettünk az akaratán kívül püspökké szentelt Mártonról, arról a A római császár katonájaként szolgáló Mártonról, aki a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról pedig még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, ám ő, ódzkodva mindennemű ünnepléstől és dicsérettől, elbújt a libák közé, ám a libák gágogásukkal elárulták őt. Innentől már nem menekülhetett a püspökké szentelés ceremóniájától.

dr-papp-lajos-fekvo-szertet

„Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla : Égi Adomány. ” Tatiosz

Tatioszt és régi nagy eleinket idézve, a professzor úr beszélt a racionalitásról és a lélekről külön- külön, mert mint megtudtuk, a kettőt nem lehet egy lapon emlegetni. A bölcsességekre hagyatkozván, és az írást, no meg az írástudókat ismerve arra is fény derült, hogy annak idején a racionális gondolkodást az agyba, míg a tudást a szívbe helyezték. Több száz évvel ezelőttről van szó. Az ékesen szóló professzor úr szavai átszelték a termet és utat törtek maguknak a szaporán lüktető szívekben, legalábbis az enyémben mindenképp. A gondolatok csak úgy cikáztak körülöttünk, és a vakító fehér fény bántotta némelyikünk szemét, és aztán az is kiderült az elektromosság kapcsán, hogy ha a XVII. századból most ide ültetnének egy embert közénk, akkor kisvártatva, úgy harminc percen belül meghalna elektroszmogban. Ki is próbáltuk a professzor úr tanácsára, hogy milyen az, amikor leoltjuk a villanyt és lám, a vakító neonfény szüneteltetése ellenére is tisztán láttuk egymást, sőt…

dr-papp-panorama-kep-fekvo

„És, hogy mi a Csoda? Nincsenek csodakütyük, az emberek, az élet az maga a csoda! „Papp Lajos

Amiről még hallhattunk a délután hátralévő részében az felért egy újabb csodakurzussal, hiszen a Csodáról, az Életről és a Halálról rengeteget tanulhattunk ezen a napon, éppúgy, mint az egyetemen a diákok, és bevallom ez önmagában csodálatos érzés. Miként az eladáson elhangzott, a tudás ugyanolyan értékkel bír, mint akár a milliárdok. Akinek sok pénze van, sok mindent megtehet, ha sokat tud valaki, akár sok embert be is tud csapni. Ilyenek voltak például a papok, akik ismerték a csillagok járását, és manipulálták az embereket. A tudás érték, a tudás bennünk van, nem véletlenül kezdenek egyetemi tanulmányokba hatvan éves emberek Amerikában. A professzor úr György Lászlótól idézett egy verssort és arról beszélt, hogy mi emberek teremthetnénk egy sokkal szebb világot, hiszen a világ maga a Csoda, élhetnénk a tudással, meggyógyulhatnánk, de mi inkább meghalunk.

papp-l-szeretetallo

„Fura szerzet az ember                   
teremthetne egy új világot   

emberszépet nagyszerűt

de meghal inkább

mert az egyszerűbb…” 

(György László)

 

Egy rövid levegővétel és egy kis szusszanásnyi szünet után így folytatta előadását Prof. Dr. Papp Lajos: – Amikor, annak idején 1976-ban először  beléptem a  műtőbe, én csodát láttam. Elsőként lehűtötték 20 -22 fokra a testet, majd a szív hőfokát 1-2 fokra csökkentették és a kettévágott embert összerakták ott előttem, ez maga a Csoda! Aztán 1978-tól már nem csodát, hanem bizonytalan halált láttam. Rengeteget operáltunk, egy csapatot irányítottam és naponta küzdöttünk életekért. Voltak, sokan, akik túlélték a szívműtéteket, és voltak, sokan, akik meghaltak a műtőasztalon. A kérdéseket folyton feltettem magamnak és aztán később a kollégáimnak is, mi lehet a hiba? Korszerű gépeket használunk, fantasztikus szaktudással bíró orvosaink vannak, steril körülményeket biztosítunk, de akkor mi lehet a hiba? Bennünk nem lehet hiba? Önök szerint mi volt a kollégák válasza? A betegben lehet a hiba, de bennünk nem. Elgondolkodtató. Engem mindenesetre nem hagyott nyugodni a kérdés később sem. Amikor túl sokat gondolkodtam ezen, és hangot adtam a gondolataimnak, az már nem tetszett a feletteseimnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy 49 ember halálát okoztam közvetlenül, és 300 ember halála terheli a lelkemet. Nyolc éve letettem a szikét és az állami operálásokban, gyógyításban nem veszek részt. Minden döntés az enyém volt, minden felelősség az enyém, nincs megosztott felelősség. Az emberi tudás még részekben sem közelíti meg az Isteni Tudást. –

papp-l-harmast-mutat

Nil Nocere / Soha ne árts

Megrendítő vallomások, figyelmet lebilincselő, és gondolatébresztő beszámolók következtek a professzor úr tolmácsolásában. Kaptunk egy kis ízelítőt Ady Endre verseiből, egy kisebb felolvasást Hamvas Béla könyvéből, és Papp Lajos úr Gyógyító gondolataiba is betekintést nyerhettünk.

„Ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!” Ady Endre

„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán. ” Simon András  

A „csend gondolatok” után, a professzor úr javaslatára, mi is egy percnyi néma csendet ajándékoztunk egymásnak. Lehunyt szemmel hagytuk, hogy átjárjon bennünket a béke hangtalansága. Mert vannak dolgok, melyekhez nem kellenek szavak, és vannak azok, melyekhez sokkal inkább csendre van szükségünk. Hálás szívvel tértem haza a hétvégi Öngyógyító Délutánról, A lélekemelő programra éhesen érkeztem, ám a nap végére mindhárom síkon csillapodott az éhségem és remélem sokunknak még, akik, ott lehettünk ebben a magasztos emelkedésben. Három fantasztikus ember tanításaiban részesülhettünk, és én, a magam nevében ki merem jelenteni, hogy sokat gyógyultam a Szeretet jelenlétében, mely érezhetően magához ölelt azon az esős  délutánon. 

Frenyó Krisztina

Köszönjük a sokat mondó fotókat, melyeket az Érthetően az Egészségért Alapítvány megbízásából, Németh László készített.

dr-papp-l-dedikalos

Hamarosan, egy újabb felemelő Érthetően rendezvény közeleg. A pontos információkat a Kerekasztal beszélgetésről itt találhatjátok: www.erthetoen.hu

Bemutatjuk Muhi Jánost / A Kis Herceg és a költő

Peck Laci ötlete volt, hogy készítsenek egy verseskönyvet!, mindeközben a Nők Lapja május 16.-ai számában V. Kulcsár Ildikó megjelentette Muhi János a Mesélj apu című versének részletét. Innen nem volt megállás…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-11-04.

hercegecske-boritoja-madres-hoy

Muhi János költő, nevét „jegyzik a szakmában” és szívhez szóló költeményeivel már sokakat megigézett. Az interneten és a közösségi oldalakon szemben jönnek velünk írásai, versei, elbeszélései. Az egyik ilyen kedvenc, a Nők Lapjában is megjelent Mesélj Apu című verse, amely igazán emberi és elgondolkodtató írás. Ám a kérdésre, hogy, ki is Muhi János valójában, arra mindenkinek más a válasza. Mi, szeretjük Muhi János költészetét, a többit pedig döntsétek el ti magatok. Most dióhéjban bemutatjuk nektek őt, és egy másik kedves írását is megosztjuk veletek. Fogadjátok szeretettel!

muhi-kepMuhi János költő, 1961 február másodikán látta meg a napvilágot Martonvásáron. Kétéves korától Budapesten éli mindennapjait. A szülei korán elváltak, igazi apját csak hét évesen ismerte meg. Miden költő, író mögött áll valamilyen szomorú sorskép, vagy önkifejezésre érő vágy, amelyben elbújhat, vagy épp megmutatkozhat önön valójában. Jánosnak sanyarú gyermekkora volt alkoholista nevelőapjának köszönhetően, aki különböző indokokkal rendszeresen bántalmazta őt. Már hét évesen sokat olvasott, majd 15 évesen került közel a zenei élethez bár ekkor még „csak” roadolt az iskola mellett olyan zenekaroknak mint a Piramis, V’Moto – Rock, Skorpió, Korál.. 17 évesen egy Galaxis nevű zenekar énekese lett, és ekkor kezdett el szövegeket írni! 1982-ben az akkori zenei életet uraló állapotok miatti csalódásában kiszállt a zenekarból, ami röviddel ezután fel is oszlott. Később „beugrott” egy Stress nevű zenekarba a katonaságát töltő énekes helyére majd annak visszatértével végleg szakított a zenei pályával! A civil foglalkozásában kezdte örömét lelni, fodrásznak állt.

2004-ben egyedül maradt az akkor 14 éves fiával, akit azóta is egyedül nevel, lévén még egyetemen tanul. Ekkor kezdett el verseket írni csak úgy magának! Később ezeket megmutatta Peck Lacinak akivel nagyon jó barátságot ápol azóta is. Neki az ötlete volt, hogy készítsenek egy verseskönyvet!, mindeközben a Nők Lapja május 16.-ai számában V. Kulcsár Ildikó megjelentette a Mesélj apu című versének részletét amit az interneten kalandozva fedezett fel! Innen már nem volt megállás! Dobó Ferenc – nyomdai szakember, tipográfus – csatlakozásával elkezdtek dolgozni a Sebkönyvön melynek címét szintén Peck Laci találta ki és az illusztrációkat, grafikákat is ő készítette a versekhez! Később csatlakozott a csapathoz Lőrincz Viktor aki vállalta a versek egy részének megzenésítését hangszerelését! Tulajdonképpen az egész zenei anyag az ő kezének gyümölcse. És érkezett Kárpáti Levente színművész, aki szintén a nevét adta a projekthez és felmondott öt verset a CD-re. Közben október elején valaki lefotózta a Nők Lapjában megjelent Mesélj apu-t, és feltette a facebook-ra. A vers önállóan elkezdte járni az útját! Az emberek egymásnak küldték tovább és folyamatosan osztották meg! Rövid időn belül a látható megosztások száma meghaladta 35000-et. Amiről nem tudhatunk mert nem látjuk az a szám közel van, vagy talán már meg is haladta a 100 000 megosztást! Ami egészen hihetetlen szám,  vers megosztások tekintetében! Ennek az eredményével lett gazdagabb Muhi János, illetve – ahogy ő szereti ha nevezik – Janó, és mindazok, akihez ez az írásmű eljutott, vagy ezek után eljut majd. Ahogy Janó mondta, a „semmiből”, barátok összefogásából megszületett a Sebkönyv című verseskönyv! És azóta még számos vers, elbeszélés, írás árulkodik Muhi János jelenlétéről az irodalom színes palettáján. Következzék hát egy friss csemege a költő tollából.

Frenyó Krisztina

 rozsa-herceg-fekvo-variety-foto

A Kis Herceg és a költő

 

Szia! Köszönt illedelmesen a Kis Herceg.

-Szia! Köszönt vissza a férfi.

Neked miért ilyen szomorú a szemed? Kérdezte a Kis Herceg

-Annak látod? Kérdezett vissza a férfi.

Igen! Talán azért írod azokat a szép, de szomorú verseket? Olvastam a Mesélj apu! címűt nem régen. Azt is megkönnyeztem. Hogyan tudsz így írni? És honnan jönnek ezek a szavak? Kérdezte a Kis Herceg.

-Tudod az igaz szavak azok mind a szívből jönnek! Mert őszinték és nem manipulálják őket mindenféle körülmények. Mert az ember nem gondolkodik azon  hogy vajon mit fog hozzá szólni a környezet! Csak kimondja azt amit gondol! De ez nem mindig jó!

És miért nem?

-Mert az emberek hajlamosak arra, hogy mindenféle dolgokat belemagyarázzanak mások gondolataiba, mondataiba! Sokszor félreértelmezik vagy nem értik meg! Például egy vers is mindenkinek mást mondhat. Nem feltétlenül azt, amire a költő gondolt! Hiszen az születhet sok mindenből, akàr egy élet helyzetből vagy egy emlékből.

herceg-fekvo-kep-uol-kep

Akkor neked sok szomorú emléked van? Kérdezte a Kis Herceg.

-Hàt, van belőle bőven, de azért sok jó dolog is történt velem. De a rossz dolgok sokkal mélyebben vésődnek be az emberekbe!

És miért van ez így??

-Nem tudom! Talán mert úgy érezzük, hogy sokkal kevesebb jó történik velünk, mint rossz! Persze ez így nem igaz, hiszen azért általában fele fele arányban történik de vannak kivételek!

De nem úgy van, hogy mindenki a saját sorsát irányítja??

-Ez nem teljesen így van! Mert sok dolog van az életünkben amibe nem szólhatunk bele! Ezeket hívjuk körülményeknek. Például nem határozhatod meg hogy hová szüless és kik legyenek a szüleid, pedig a gyermekkor nagyon meghatározza, hogy milyen felnőtt válik belőlünk.

Akkor neked nehéz gyermekkorod volt?

-Hát nem volt könnyű de most nem szeretnék erről beszélni!

Rendben! Mondta a Kis Herceg. De te ugye sokat olvastál gyermekként, ugye?

-Ez így van! Nagyon sokat. Szerettem olvasni mert akkor egy kicsit elszakadhattam a valóságtól és szinte én is ott voltam a könyvben a többi szereplővel, hiszen elképzelhettem, hogy néznek ki és a helyszínek is megjelentek képszerűen az író leírása alapján!

Tehát az olvasás az jó dolog mert fejleszti a képzelőerőt és a szókincset. Ugye? Mondta a Kis Herceg.

– Ez így van! De sajnos manapság egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek. (Sajnos a felnőttek is bár náluk inkább anyagi okok miatt van ez, mert nagyon drágák lettek a könyvek.) Inkább megnézik filmen még a kötelező olvasmányokat is. Ezzel az a baj, hogy a filmen kész terméket kapsz a készítők elképzelését, ami nem mindig egyezik a könyvben leirtakkal. Ezért van sokszor ha előbb olvasunk el egy könyvet és utána nézzük meg a belőle készült filmet, könnyen csalódhatunk!

Apropó! Csalódás. Te sokszor csalódtál már? Azért írsz szomorú verseket? Hiszen írtál már szerelmes verseket is, de most megint szomorúakat írsz.

– Hát csalódtam már sokszor! Ezek mind elszomorítanak. A legnagyobb csalódás az ha barátban vagy szerelemben, a szerelmedben csalódsz! Az nem múlik el soha! Az mindig benned marad! Tudod az én írásaimat és gondolom másokét is meghatározza a pillanatnyi  lelki állapotom. Egy zenésznek vagy írónak két lelkiállapot jellemzi a legtermékenyebb időszakát, amikor szerelmes vagy amikor szomorú (depressziós). Én nem tudok szerelmes verseket írni ha depresszív állapotban vagyok. Vagyis tudnék de az nem lenne őszinte!

Te mindig őszinte vagy? Kérdezte a Kis Herceg.

-Nem! Nem mindig, de vannak dolgok amikben soha nem hazudnék! Mondta a költő.

Mint például a szerelem és a barátság?

– Igen! Ezek nagyon fontos dolgok az emberek életében, mégis sokan hazudják az érzelmeket és csak látszatra barátkoznak!

Hát az emberek nagyon buták! Mondta a Kis Herceg. Bár a szíve szerint hülyét mondott volna de illedelmes lévén nem beszélt csúnyán.

Hát furcsák vagytok ti emberek! Éltek egy általatok teremtett, embertelen világban. Papoltok a környezetvédelemről, közben eldobáljátok a szemetet és mindenfélével szennyezitek azt. Boldogságra vágytok, de ha ott van, gond nélkül eldobjátok. Soha nem vagytok elégedettek azzal, ami van és úgy nehéz boldognak lenni. Irigyek vagytok egymásra és nem tudtok örülni mások sikereinek. Mindig az igazit keresitek, de nem veszitek észre ha ott van! Elérhetetlen álmokat kergettek és a pénz határozza meg az életeteket! Akkor én vagyok a világ legszerencsésebb emberkéje! Hiszen a bolygóm ugyan nem túl nagy, de minden meg van rajta, amire szükségem van! Van élelem, víz, tiszta levegő! Van hol laknom! Kicsi, de otthonos házban, amit méltán hívok az otthonomnak! Nem kell nekem 10 szoba, mert teljesen felesleges! És még valamim van, amiből nektek soha nincs elég! Időm!! Van időm a barátaimra és a szeretteimre! Nem rohanok állandóan, mert nem kell! Ha akarom átmegyek hozzájuk vagy ők jönnek hozzám és jókat beszélgetünk! Nem csak udvariasságból kérdezzük meg egymást, hogy hogy vagyunk és a választ meg sem várva rohanunk tovább mint ti. Vagy mert nem is akarjuk meghallgatni a panaszkodását! Mi nem panaszkodunk egymásnak, mert igazából nincs miért, de ha mégis akkor meghallgatjuk egymást! Mert mi együtt élünk! Ti olyan sokan vagytok a városokban és sokan kerestek párt magatoknak, mégis olyan sok a magányos ember akkor is, ha családban él! Ezt nevezitek ti társas magánynak! Most már értem a szomorúságod egyik okát, sőt talán az egészet értem! Jó lenne ha egyszer erről is írnál, bár nem hiszem hogy valamin is változtatna, mert ti emberek nagyon rossz irányba haladtok!

-Abszolút jól látod a dolgokat és teljesen egyetértek veled. Mondta a költő. Nem is értem, hogy egy ilyen kis ember, hogy láthat ilyen tisztán mindent?

Mert engem még nem fertőzött meg a világotok és nem is szeretném ha ez megtörténne! Ezért csak néha jövök el hozzátok de azt is nehéz kipihennem otthon és feldolgoznom magamban! Érthetetlenek vagytok a számomra! Pedig olyan egyszerű lehetne minden de ti mindent agyon bonyolítotok! Na mennem kell!! A.viszontlátásra! És írjál minél többet! Akár ezt is megihatod! Vagy írhatnál vidámabb verseket is, bár tudom ez nem teljesen rajtad múlik! Én szurkolok neked, hogy írhass még olyanokat is!

-Az nagyon jó kenne! Mondta a költő!

Viszontlátásra kisember!

A Kis Herceg odalépett a költőhöz és megölelte őt mert tudta egy ölelésben minden benne van, amit szavakkal nem mindig tudunk kifejezni! Majd az űrhajójához lépett és egy pillanat alatt eltűnt a horizonton! A költő még sokáig nézett utána és közben arra gondolt milyen jól esett neki ez a beszélgetés, mert igazából rég nem beszélgetett így senkivel. A fenébe is! Lehet, hogy tényleg megírom ezt!

Muhi János

kisherceg-bolygo-allo-deviantart

Mesélj apu

Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

 

 

Őszintén befelé és felfelé, Garbóczi Tündével

Egy utazás Újhold napján, őszintén befelé és felfelé Garbóczi Tünde gondolataival. Egyszerű, nyílt fogalmazás, érthető közlés számunkra az elengedéshez, a megemlékezéshez, a terhek, karmák megértéséhez és feloldásához!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-10-30.

ujkutyaviz

Garbóczi Tünde írását mikor máskor oszthatnánk meg, ha nem a mai napon? Annyira aktuális, szívhez szóló és útindító, hogy nem lehetett a fiókban tartani. Fogadjátok szeretettel. Köszönjük Tündi!

2016. október vége, november eleje – A Kutya farka, mint családi Karma

A kínai őselem naptár szerint a Kutya hónapja november 7.-ig tart. Bő egy hét vissza van még, ami tartogathat meglepetéseket. Alapból ez a hónap a szűk család és a már családtagnak számító barátok, szeretteink körül forog. Itt hoz, vagy már éppen hozott feladatokat, eseményeket, zűrzavarokat, és mivel jön egy hosszú hétvége, jó lenne óvatosabban közelíteni minden helyzet és benne minden szereplő felé. Ilyenkor több időt töltünk rokonokkal, sőt megjelennek azok az emberek is, akiket évente csak párszor látunk, és nem biztos, hogy közvetlenül a szívből lépnek elő.

Nem sok van vissza a Jang Föld – Kutya hónapjából, de a java most következik. Sem ijesztgetni, sem nyugtatgatni nem akarok senkit, viszont van egy megközelítési mód, ami eredményhez vezethet, vagyis ahhoz, hogy ezekből a kapcsolatokból ki tudjuk hozni a legjobbat, amit ebben a pillanatban csak lehet. Előzetesen elárulom, nem lesz egyszerű, főleg, ha az az agyas vagy, aki mindent jobban tud, lát, csinál másoknál… Én is ilyen vagyok, néha a fejem a sok okoskodástól és észtől belülről kifelé tágulna, csak nem tud, ezért szétnyom az ideg, a gondolkodás, az agyalás. De ez van, néha jól jön, és inkább értékelem, mint elítélem… Csak őszintén magaddal, másnak nem kell tudni, hogy Te is ebben a sorban állsz…

ujkutyak

Menjünk vissza egy kicsit az elejére. Elmaradásom van, tudom, nem kaptál útmutatót a hónap kezdetén, ezért most pár sor utólag, hogy képben legyél az alapokból is.
A hónap erős Jang Föld energiákat hozott magával, aminek a legfontosabb tulajdonságai a stabilitás, a biztonság, a gondoskodás, az odaadás, a család, a törődés és persze a szeretet fizikai megnyilvánulása, kifejezése. De benne van a racionalitás, a tisztánlátás, a tények tudomásul vétele, az anyagi-anyagias világ megfelelő kezelése, és a megvilágosodás bizonyos dolgoknál. Ha ezek nagyjából minden területen jól működnek az életedben, akkor ez a hónap huss… elszáll észrevétlenül. Ha viszont egy icipici feladatod van bármelyikkel bárhol, bárkivel kapcsolatban, ami változást igényel az életedben (ezt hozza az év alapból), akkor ebben az időszakban az energiák mozgást indíthattak be nálad. És amikor a Nagy Föld megmozdul egy átalakulás miatt, akkor mindaz, ami rajta van, gyönyörűen összeomlik, Te meg ott szívod a port a romok alatt tehetetlenül, és várod, hogy valaki segítsen… Jobb esetben. Rosszabb esetben kapálódzol egyedül, és a mivel a mocsár is Föld… beszippant, és még jobban maga alá temet az egész.

ujoszital

De vannak jó hírek, több is, bár ilyenkor elképzelni sem lehet, hogy egy földrengés, ami pusztulással, halállal, megsemmisüléssel jár együtt, hogy lehet jó? Elárulom, még én sem tudom, de hitem az van, hogy minden, ami történik vagy jó, vagy szükséges… Még javában ott szuttyogok én is a romok alatt, igaz a kapálódzást abba hagytam még időben, némi segítséggel, de a kievickélési folyamat javában tart…

Szóval a jó hírek:

1. Kijövünk együtt… Kitartás… És persze jó erős Hit, miután meguntad az önsajnálatot,.  és a fejedet az Égre emelted, a jövő felé.
2. Van segítség dögivel, csak van feltétele is, még pedig, hogy KÉRNI KELL!
3. Családi Karmák jelennek meg, generációk óta cipelt óriási feladatok, és hogy a gyerekek utánunk, a szülők előttünk, a testvérek mellettünk is megszabadulhassanak tőle, itt a lehetőség először a MEGÉRTÉSRE, másodszor a FELOLDÁSRA. Aki kicsit jobban képben van a generációs karmikus feladatok körül, az tudja, hogy ez mekkora lehetőség. Viszont ehhez másként kell csinálni valamit, mint amit láttunk a felmenőktől… és ez a gáz, mert ösztönből ugyanazt nyomjuk, mint anyáink, vagy apáink, hisz ezt a mintát kaptuk és ismerjük baromi jól. Ott van a DNS-ben. Örökölt. Itt kell tudatosság, alázat, megbocsátás, mert ezekkel írható csak át egy generációs feladat. Véget lehet vetni a hagyományoknak a válás, a rossz házasság, a testvérharcok, a szülő-gyermek háborúk, a felfordult férfi-női szerepkörök és egyéb kiszolgáltatottságok birodalmában.
És vissza az első jó hírre! Nem vagyunk benne egyedül! Nem kell mindent magunkra venni és remeteként meghalni alatta, hisz ott a család, a barátok, azok, akik szereplői ugyanannak a feladatnak. Vagy a hasonlók is segíthetnek, akik nem abban, csak ugyanolyan kakikás gatyóban vannak. Még egy jó hír, és akkor nézzük az egyik lehetséges megoldást is.

ujnyirjuhar
4. Ha megerőlteted magad jön a Paradicsom. Az az igazi, ahol egészség, boldogság, soha át nem élt, csak vágyott élet vár rád. Ahol – ha tartod a tanultakat és nem lépsz vissza a régi mintákba – örülsz a feladatnak, boldogan áldozod be azt, amit kér az élet, mert tudod, hogy érdemes… ahol megélsz minden pillanatot türelemmel, kitartással, odaadással, mert akkora értékeket ad a lelkednek, hogy eszedbe sem jut az időt sürgetni, pont hogy leállítanád, még jobban kiélveznéd… Eljutsz abba az állapotba, hogy az Életedben semmit nem változtatnál meg, mert minden a helyére kerül.
Persze ez nem azt jelenti, hogy semmi inger nem ér, vagy nem lesznek napi feladatok, de ezeket is örömmel várod. Minden változik állandóan, olyan nem fog maradni, de a hullámzás, hogy egyszer jó, máskor nem tetszik, az megszűnhet, és az út felfelé kanyarodik majd folyamatosan. Ez azért elég jó motiváció, hogy ne fordítsunk hátat 1-1 generációs feladatnak.

Nos és jöjjön az a megoldás, amire jutottam a saját életemen keresztül, ami szerintem, ha olvasod ezt, Neked is segíthet. Fontos, hogy nem meggyőzni akarlak, hogy ezt csináld, vagy azt tedd, mert ez 1 a sok megoldás közül, és ha nem jön be, nem tetszik, vagy ha olyan szerencsés vagy, hogy ez Neked már megy, akkor van még bőven más út, keresgélj, de a lehetőséget nem kéne elszalasztani.

Az én megoldásom azoknak segíthet, akiknek az agyassággal, a makacssággal, az akaratosságukkal kapcsolatos bármilyen generációs feladatuk. Vagyunk páran, ha ott az őszinteség…
A DNS-ben benne van, hogy alapból ha találkozom egy problémával, meg akarom oldani. Csak én, és csak úgy, ahogy én. Ebben a hónapban a megoldás annyira egyszerű volt, hogy nem láttam meg pont a mindent jobban tudok mindenkinél eszemmel, a senki ne szóljon bele az életembe ellenállással. Ez pedig annak a felismerése volt, hogy nem kell minden problémát megoldani. Van, amelyiknek nincs megoldása… Van, amelyik elfogadásra szeretne rávenni… Van, amelyik másnak a dolga… Van, amelyik pont akkor oldódik meg a legjobban, ha aggyal, vagy cselekvéssel nem kavarunk bele semmit… Van, amelyik pedig csak azért van ott, hogy megmutasson valamit, és amikor meg van a tanulság, már el is tűnik… És még biztos, hogy van pár indoka 1-1 esetnek… De a lényeg, hogy nem mindig kell csinálni valamit, ha megjelenik egy nehezebb helyzet az életedben. Főleg most a Jang Föld energiákban. Ha lecsillapodsz a rengés is elhalkul, ha megmozdulsz Ő is újra mozdul. Szereti, ha övé az utolsó szó. Ez van. Majd november 7 után…
ujtokosemlek

Jön ez a családi összejövetel, hosszú hétvége, találkozások. Lesz az a pillanat, amikor nem kell megszólalnod. Lesz az a helyzet, amikor ha nem kérnek, nem kell segítened. Elég figyelni, mosolyogni, és inkább a Szentekkel, és az eltávozott szeretteinkkel törődni, hisz pont Ők a legnagyobb segítségek egy évszázados családi ügyben, mert Ők már tudják, amiről Neked még fogalmad sincs, hogy hol a kiút egy életeken és generációkon keresztül cipelt cuccból. Most befelé és felfelé, mint kifelé és lefelé…

Áldott és Meghitt emlékezést, oldást és együttlétet kívánok!

Garbóczi Tünde

www.garboczitunde.hu

Csendesen szeretnék köszönetet mondani annak a csodálatos Embernek, aki igazán ismer, mert egy vér folyik, egy család nevel, és egy feladat van előttünk. Hálát szeretnék adni érte, hogy része az életemnek, hogy közösen együtt oldhatunk meg egy női vonalon több generáción keresztül cipelt, végtelennek tűnő helyzetet, reményeink szerint végérvényesen…

Újra itt a Piros Lábos! Nyitott Porták Szigetmonostoron.

Piros Lábas Szigetmonostoron! Menjünk csak az orrunk után, nem csalatkozhatunk. Levendulás finomságok, sajtok, házi lekvárok, édes és sós falatkák, kemencében sült ropogósok, gyógynövények, tejes, túrós, kenceficék, malacos, tyúkos, kakasos vidámságok.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2016-10-07.

piros-labasSzigetmonostor, egy aprócska gyöngyszem a Szentendrei-sziget közepén, melynek  különleges és csodálatos földrajzi fekvése mellett, számos rendhagyó és érdekes programja az, ami miatt, kitüntető figyelmet érdemel. Idén, harmadszorra látogathatunk el, egy érdekesnek és kulináris szempontból is fontosnak tartott eseményre. Október 8-án, pirosba borul a macskaköves főutca a faluban, kitárják kapuikat a gazdák és jó portékáikat kínálják, amerre csak szem ellát, no meg ahová az illatok csábítanak bennünket. Menjünk csak az orrunk után, nem csalatkozhatunk.

Levendulás finomságok, sajtok, házi lekvárok, édes és sós falatkák, kemencében sült ropogósok, gyógynövények, tejes, túrós, kenceficék, malacos, tyúkos, kakasos  vidámságok. Szőlő, bor, must és jóféle szörpök, mind-mind szerepelnek a nyitott porták kínálatában. A Piros Lábos Fesztivál szervezői elmondták, hogy az egy napos kulturális és kulináris fesztiváljuk célja, hogy örömünneppé emelkedjen a szigetmonostori élet. Szigetmonostor macskaköves Fő utcája ad otthont a rendezvénynek, ahol elfeledett recepteket keltenek életre, porták ősrégi kapuit tárjuk szélesre, hogy bemehessen rajta a kedves vendég és átélhesse, hogy milyen is lehetett az illatos, fűszeres falusi élet.

piroslabas

A nyitott porták mellett a Katolikus és az Református templomok kertjei és a Plébánia is helyszíne lesz a színes és sokrétű programnak. Azt is megtudtuk a rendezvény közreműködőitől, hogy a Szentendrei-szigetre látogatók a szőlőpréselés, a must- és borkóstolás mellett ismét gazdag zenés, színházi, irodalmi, és gasztronómiai programokra számíthatnak.

pirosbogres

A tavalyi, örömünneppé emelkedett egynapos fesztivál új lendületet adott a kis falucska közösségének, és immáron a harmadik Piros Lábos Fesztiválon tovább színesednek a nyitott porták családi programjai. Idén is bővül a szabadtéri színházi repertoár és az igényesen összeállított zenei kínálat is.

piros-combok

A kimondottan színes és ízes programra látogatók ismét kézműves finomságokat és helyi, hagyományos ízeket kóstolgathatnak, megismerkedhetnek monostori kötődésű művészek munkáival, és meseszép portékák közül válogathatnak a vásári forgatagban. A remek programokkal színesített, méltán jó hírű Piros Lábas Fesztiválra, idén is szeretettel várják és visszavárják a fűszeres vidéki élet szerelmeseit a szervezők!

Frenyó Krisztina

piros-zomancosok

A Piros Lábosra itt lehet regisztrálni: http://szigetmonostor.hu/index.php/piros-labos-fesztival/795-piros-labos-fesztival-regisztracio2016

A programról bővebben:

A1plakát2016.cdr