Frenyó Krisztina bejegyzései

Frenyó Krisztina névjegye

Feeling magazin / Érzéssel éld az életed! "Írni vagy szenvedéllyel, vagy sehogy!" Mindig is szenvedéllyel éltem az életem, ez a szokásom máig megmaradt és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az említett jelenség, tulajdonság, a magazin stílusában és az írásaimban is visszatükröződjön. Munkatársaimmal, Értékes, Kifejező és Valós tartalmat próbálunk átnyújtani nektek itt az oldalon.

Papp Olivér sorozata Huszár Pufi / Egy kövér ember meséi 1. rész

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.                                                 […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-15.

Papp Olivér író munkatársunk, ígéretéhez méltóan ezentúl megosztja veletek kedves olvasókkal érdekfeszítő és lebilincselő sorozatát Huszár Pufiról, a világszerte híres apai nagybácsikájáról. Olvassátok figyelemmel, garantáltan értékes kincsekre leltek a sorok között.
                       
                                CharlesPuffy (1) (494x686)
                                     
                                   Töredékek egy utazgató kövér ember naplójából
El akarok menekülni egy félórácskára ezekből a mai nagy időkből, amelyeknek önök is, én is kénytelen tanúi vagyunk. Belemenekülök a naplómba, és így vissza akarom vinni önöket is, magamat is abba az időbe, amikor még szabadon repülhetett az ember ide-oda, és amikor még az országa határán kívül sem volt tilos, büntetendő cselekmény a munka — mint ma. Tessék tehát egy félórácskára velem tartani és meghallgatni egyet-mást abból, amit egy olyan kövér ember élt, tapasztalt és talált följegyzésre érdemesnek, aki szívből szereti az életet. Ezen a kis utazgatáson nincs más belépti díj, mint az önök szíves figyelme. Mert az idő ma már nem pénz. Ma már annyi idő van, hogy a legtöbb ember már nem is tudja, hogy mit kezdjen vele. Mintha megszaporodott volna az idő, fordított arányban az örömmel, amely viszont mintha megfogyatkozott volna. Tessék velem jönni bátran, ígérem, hogy hű sáfárja igyekszem majd lenni az önök nekem szánt figyelmének. 

Szóval, hol nem volt, valamikor réges-régen, még 15 évvel ezelőtt, volt egyszer egy kövér ember, aki én voltam: a Huszár Puffy. Ennek a Huszár Puffynak sehogy sem tetszett mindaz, ami akkortájt itt Európában történt, fogta hát magát és elindult a nagyvilágba, hogy máshol új, nyugodalmasabb fészket rakjon magának. — Ez a szegény naiv kövér ember tudniillik azt hitte, hogy bajok csak itt vannak, hogy azok elől el lehet menekülni és azt is hitte, hogy egy felnőtt, 32 esztendős benőtt fejű ember a világ bármely részén még ugyanolyan gyökeret ereszthet, mint gyerekkorában otthon. Szóval elindult és miután Bécsben és Berlinben a forradalmak, inflációk és egyebek formájában mindig utolérték a bajok és a nyugalmát sehol sem találta meg, gondolt egy nagyot és minden energiáját összeszedve, átutazott Amerikába és Amerikának is a túlsó végére, Hollywoodba. Ebből az ő külföldi bolyongásaiból és hollywoodi tapasztalataiból fogok én most itt egyet-mást elmondani. Hollywood (400x300)

Hollywood! Holly annyit tesz, hogy tüskepálma, wood pedig erdőt jelent, ebben az értelemben. Tehát tüskepálma erdő. Ennél találóbb elnevezést még sohasem  hallottam. Tényleg tüske, pálma és erdő ez a Hollywood. Nagyon sok ember irigykedése, vágyakozása és reménykedése száll Hollywood felé. Ide szeretne menekülni a legtöbb ember, akinek az élete nem sikerült. Pedig a tehetséges embernek mindenütt lehet szerencséje, nemcsak éppen Hollywoodban. A balszerencse pedig Hollywoodban tud a legnagyobb lenni a világon. A sok nagy szerencse tövében tudniillik fokozottan hat a balszerencse. De a sok kitrombitált jólét, a filmek elterjedtsége és az azokból sugárzó gazdagság, — rettentő sok gyanútlan kis emberbogarat vonz oda, éppen úgy, mint a sötétbe világító lámpafény a pilléket. Valóságos mondakört font a sok reklám a világ filmközpontja köré, ami állandóan izgatja mindazok fantáziáját, akik Hollywoodban még meg nem próbáltak maguknak egzisztenciát alapítani. Mert más ám egy várost megtekinteni és más abban megélhetést teremteni. De más ám! Hajajajj, de más! Lent jártam egyszer a Vaskapu körül és mikor megláttam az óriási Dunát, vágyam támadt, hogy meglássam egyszer azt a helyet, ahol a Duna, ez az óriási természeti jelenség világra buggyan és később olyan sok folyót, ilyen óriási folyammá dagaszt. Nagy csalódás ért, mikor megláttam a tenyérnyi kis csepegő erecskét, a később hatalmas folyammá dagadó jelentéktelen Duna-magzatot. Szinte el sem akartam hinni, hogy abból az ott kicsurgó pár vödörnyi vízből nő ki Európának, de az egész világnak egyik leghatalmasabb folyama. De nagyon sok élénk fantáziájú Hollywoodba vágyó ember járna hasonlóképpen, ha elkerülne oda. Én a közismert mottóval indultam útnak: ha annyinak sikerült, ha annyi ember lett ott híres és nagy, miért éppen én volnék az, akinek ne sikerülne? Elhatároztam tehát, hogy megpróbálom és, hogy a film nagy népszerűségéből egy karajjal magamnak is szelek. És megpróbáltam.

huszar-karoly-1926 (1)Roda Roda a kitűnő író jellemezte egyszer legjobban a film népszerűségét. A csákó és kalap című darabját vették fél filmre és megkérték, hogy ő is vállaljon benne egy szerepet. Érdekesség kedvéért el is játszotta a tábornok rövid és lényegtelen szerepét. Egyszer vonaton utazik és amikor kiszáll, leveszi a bőröndjét, amelyen olvashatóvá vált a neve. Amikor a szemben ülő kislány meglátja azt, izgatottan odaszalad és autogramot kér. Mindjárt gondoltam, hogy ön Roda Roda, a nagyszerű filmszínész, — mondta— de bizonyos csak most lettem benne, amikor a nevét a bőröndjén megláttam. Harmincöt esztendeje írok a világ minden lapjába, —mondotta Roda Roda — színdarabomat sok ezerszer játszották, számtalan könyvem jelent meg mindenfelé és ez a fruska onnan ismer, hogy egyszer életemben egy jelenetet játszottam a filmen. Hát ez a film. Engem is a filmnek ez a nagy lehetősége csábított, mert hiszen a népszerűség végeredményében — egzisztenciát jelent. Hollywoodban, a filmiparban sok ezer aranyásó leselkedik a szerencséjére. Igen sok közülük nem is színész, mégis sztár akar lenni, nem is író, mégis darabíró szeretne lenni, fogalma és köze nincs a színészethez és mégis rendező szeretne lenni. Mintha bizony a hely megváltoztatná az ember képességeit és gyarapítaná tudását. De mivel Amerika és különösen Hollywood a korlátlan lehetőségek városa, itt minden meg is történhetik. Ma talán már nem annyira, mint „réges régen”— 10 évvel ezelőtt, — de előfordul ilyesmi igen gyakran még ma is. Én Hollywoodba egy a német hadseregből kivált lovastiszttel utaztam a vonaton. Arca szabályosan össze volt szabdalva és szemében ott feszült a tipikus monokli. A jellegzetes német katonatiszt civilben, ő is a filmhez ment. Biztos volt a sikerében, pedig életében nem próbálkozott se filmmel, se színpaddal. Bár a színházat, — amint mondotta — nagyon szereti. Különösen az operát. Sőt az elutazása napján is operában volt, ahogy előadta. Na és mit adtak, — kérdeztem én. — Ja, was gegeben wurde, hogy mit, — felelte és elgondolkozott… — Eh… öh… eine grosse Oper (egy nagy operát) — válaszolta. — Na, igen-igen, — faggattam tovább, — de milyen nagy operát? Ja? eh… öööh… eine sehr schneidige grosse Oper, den Titel hab’ ich schon vergessen (egy nagyon sneidig operát, a címét már elfelejtettem). — Sneidig operát? —érdeklődtem tovább — mi volt a tartalma? — Ja, der Inhalt (Igen a tartalma), eeeh… ööh… igen: Zivil schoss auf Obst,— mondta németül (civil almára lőtt. Olyan jjattogó hangon mondta ezt, mintha egy lovas escadront vezényelt volna. — Civil almára lőtt? — ismételtem magamban, — Ááh, tudom már, a Tell Vilmost játszották. — Ja, ja, — vágott a szavamba — dieser Wilhelm Tell, das war er. Ja (az a Tell Vilmos, az volt az) Ilyen színpadi készültséggel ment ki Hollywoodba ez a barátunk és jött, hitt magában és győzött. Eleinte statisztálgatott, később, mint remek lovas, cowboy filmekben lovagolt, majd ő lett az egyik legnagyobb gyár katonai szakértője, aki a filmekben előforduló katonai és hadászati jeleneteket szakszerűen beállította. Remekül végezte a dolgát és nagyszerű egzisztenciát teremtett magának. A kitartás, ami lényegében nem egyéb, mint a sikertelenségek elviselése, mindig és mindenütt nagy erény, de Hollywoodban és általában Amerikában, ahol nem csak küzdelem és balszerencse, de szerencse is leselkedik minden utcasarkon, ott különösen az. Az állhatatos és kitartó emberek ott úgyszólván mindig boldogulnak és révbe érnek. Nagyon sokszor egész máshová érnek el, mint ahová indultak, de elérnek valahová, ahol földi létüket anyagiakkal elláthatják. Hasonlít az ilyen ki-ruccanás a sorsjátékhoz, ahol az ember a főnyereményt reméli, a kisebb nyereménnyel is megelégszik és végül boldog, ha visszanyeri a sorsjegy árát. Sokszorosan nehéz persze valamint elérni annak, aki nem bírja a nyelvet. Aki addig, amíg azt el nem sajátítja, csak akarni tud. Az amerikai nagyon kedves az idegenhez. Legalábbis „régente”, 5—6 évvel ezelőtt még az volt és nem veszi rossznéven, bármilyen hibásan is beszéli az idegen a nyelvet, sőt örül, hogyha valaki az ő nyelvén akar és igyekszik beszélni. Az angol nyelv megtanulásának Amerikában három állomása van, Az első, amikor a jövevényt nem értik és ő sem ért senkit. A második, amikor őt valahogy megértik, de ő nem érti meg, amit neki mondanak és a harmadik, a végállomás, mikor őt is megértik és ő is megérti, amit neki mondanak, személyesen és telefonon egyaránt. Az idegen, ha valamely állam nyelvét nem bírja és természetesen érzi, hogy a saját anyanyelvét nem használhatja, akármilyen törve is, de valamilyen általa ismert idegen nyelvet használ, mert érzi, hogy idegenül kell beszélnie. Olyan ez, mint mikor a felnőtt ember egy kisgyerekkel beszél és igyekszik átvenni a kisgyerek gügyögését, azt hívén, hogy a kisgyerek így inkább megérti. Az Amerikába vándorolt magyar paraszt angol nyelvezetéről, amely teljesen különálló és rendkívül mulatságos angol-magyar nyelvkeverék, könyveket lehetne írni. Pittsburgh környékén vannak bányák, amelyekben a munkások túlnyomó része magyar, — ahol az angol munkások hamarabb tanulnak meg zamatosan magyarul, mint a magyar paraszt angolul. És magyar mégis mindenütt van. Amerikában és az egész világon. Mikor én kiértem és eleinte nagyon furcsán hatott rám, hogy még az almáskofa is angolul be-szél, egy philadelphiai vendéglőben ültem egy magyar társasággal. Mellettünk az egész est folyamán egy nag társaság kizárólag angolul beszélgetett és én, hogy kis mulatságot szerezzek az asztaltársaságomnak, odaléptem a szomszéd asztalhoz. fölemeltem az asztalon álló gyufatartót és bocsánatkérő hangon, mint aki a gyufát akarja kölcsönkérni, azt mondtam: Pukkadj meg a neved napjára! Igen? Mire az egyik amerikai úr, aki addig egy szót sem beszélt másképp, mint angolul, nagyon kedvesen azt mondta: Azt éppen nem, de parancsoljon, a gyufát elviheti. Leforrázva álltam odébb. Mexikóban, Tijuanában, — amely határszéli városka, különösen a prohibíció alatt huszar-karoly-1935Kalifornia mulatóhelye volt, szabad az alkohol, a lóverseny, a szerencsejáték és ezen kívül minden, ami Kaliforniában tilos. Hogy az odaérkező amerikaiak egész napjukat teljesen kihasználhassák. már reggel 8-kor vígan szól az egész kis városkában a zene, folyik a pezsgő és a mindenféle hazárdjáték az utcai játékgépeken és a kaszinóban. Tijuanában minden házacska mulatóhely, amelyek amerikai mulatótelepítvényesek tulajdonai. Egy ilyen mulató expedíciónk alkalmával az egyik kis viskóban rendelésünk nélkül — Amerikában ismeretlen — legfinomabb magyar székely káposztát szolgáltak föl nekünk és azt követőleg pedig kifogástalan tejfeles, tepertős túrós csuszát. A rejtély titka Kulovics Béla gyerekkori játszótársam volt, akivel a II. kerületi Medve utcában, koptattuk az elemi iskola padjjait és aki annak a mulatónak tulajdonosa volt. A lóversenyek Tijuanában már délelőtt kezdődnek, hogy minden embernek elég módja és ideje nyíljon a játékszenvedélyének kielégítésére. Mi is kimentünk, és ahogy a mázsálónál állunk, egy furcsaképű karikalábú, suvickfényes bőrű néger zsoké halad el előttünk. Odaszólok a mellettem lévő barátomnak: Ezt nézd pajtás, hogy ez micsoda ronda pofa. Az ébenfekete bőrű tijuanai néger zsoké erre visszafordul, és hamisítatlan magyarsággal odaszól: Maguknak nem tetszem? Majd a maguk kedvéért csináltatok másik pofát magamnak. Mikor elakadt lélegzetem újra visszatért, beszédbe elegyedtem vele, bocsánatot kértem és hamarosan kisült, hogy az illető egzotikus amerikai néger zsoké Mexikóban, itt született Budapesten és egyik budapesti mulató népszerű néger portásának a fia, aki iskoláit Budapesten végezte. Mikor én ezt meghallottam, mintha mindjárt jobban tetszett volna a képe. Én egy kínos félórácska alatt ezt el is hitettem vele és nagyon jól összebarátkoztunk. Legalábbis én azt hittem, mert végül kisült, hogy a lóversenyen a nekem adott összes tippjei egytől-egyig lemaradtak. Én teljesen letörtem és ezt a kalandomat „a karikalábú néger bosszúja” címen még is írtam. De nem közölték sehol. A néger bosszúja tehát teljessé lett. A legérdekesebb találkozásom magyarokkal külföldön a következő volt: A Csendes Óceán partján fekvő mexikói városkáknak Mexikó belsejével semmiféle összeköttetése nincs. Ezeken a járatlan és járhatatlan utakon autótúrára indultunk egy kedves barátom, meg én. Az őstermészetnek ebben a zavartalan dzsungelében úgy éreztük magunkat, mint valami híres Ázsia- vagy Afrika-kutató. calexico plakát (800x795)Calexico városkába akartunk jutni. Cal- California eleje és exikó- Mexikó vége. Így alakul ki a szó: Calexico. Telegráfpóznák jelezték csupán az úttalan utat. Észrevétlenül, hirtelen ránk esteledett hosszú bolyongásunkon. A hepehupás utak úgy felrázták belsőnket, mint valami orvosságot használat előtt. Ott állottunk teljesen ismeretlen tájakon, fáradtan, elcsigázva, tanácstalanul. Vissza már nem mehettünk, mert sötét volt, az ismeretlen erdőkben való meghálás nem látszott valami biztonságosnak, hálóhely után kellett hát néznünk. Sehol az egész látóhatáron egy ház, vagy viskó. A helyzet mindinkább kényelmetlenné vált, amikor egyszer csak nagyon-nagyon messziről, valami gyertyaszerű, pislákoló fény integetett felénk. Fény: lámpa, lámpa: ember, ember: szállás. Siettünk hát oda. Hogy rohantunk a fény felé, amelytől helyzetünk megoldását reméltük és kezdtem megérteni a pilléket, amelyek olyan messziről rohannak a fény felé, bizonyára szintén helyzetük megjavulását várva attól. Odaértünk a házacskához, amelyet 3—4 apróbb faviskó vett körül. Út vezetett oda az erdő széléről, az út végén fából diadalív, amelyre nagy betűkkel rá volt festve a házacska helységneve, Jacumba Hot Springs. Odamentünk a házacska kapujához és bezörgettünk. Egy nagyon öreg, szakállas ember nyitott ajtót. Úgy nézett ki ez a totyogó öreg bácsi, mint a mikulás: pirospozsgás arc, hosszú hófehér szakáll, erős derék, a fején kucsma a lábán pedig bő csizma. Derűs kék szemeivel mikor ránk-nézett, láttuk, hogy ő nem fél tőlünk és így mibelőlünk is elszáll minden gyanakvás. Elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, és hogyha lehet, — meg szeretnénk ott hálni az éjszaka. Ő nagyon barátságosan betessékelt a házba, ahol egy másik, talán még az elsőnél is öregebb bácsikát találtunk. Bemutatkoztunk egymásnak és miután érthetetlenül elmormoltuk kölcsönösen neveinket, beszélgetésbe fogtunk, amelynek folyamán házigazdáink elmondták, hogy ezek a mexikói meleg források már vagy 50 esztendeje az ő tulajdonuk és, hogy a kitermelt meleg vizet hetenként kétszer szállítják el ökrösfogaton Calexicóba, ami oda gyalog egynapi járásra fekszik. calexicoMikor a beszélgetésünkben egy kis szünet állott be, odaszólok a barátomnak magyarul: Nem lehessen tudni, hogy hol vagyunk, — mondom, — tehát felváltva fogunk aludni. Még tovább akartam beszélni, amikor az idősebbik mikulás bácsi remegő hangon meg-szólalt: — Az urak magyarok? — Én úgy éreztem magam, mintha valami kísértet játszana velem. Földbegyökerezett lábbal állottam ott és egy darab ideig hang nem jött ki a torkomon. Aztán félve megszólaltam: igen… igenis kérem. — Hát maguk is magyarok? — Hát persze, hogy azok vagyunk, — felelték, aztán odajöttek és megöleltek minket. Vég nélküli kérdezősködésünkre aztán apránként a következőket tudtuk meg. Az idősebbik bácsi 94 esztendős, Kossuth Lajossal ment ki Amerikába, ahová akkor még 31 napi tengeri vitorlázás után értek el. Kecskeméten született és Spitzer Ignác a neve, ott is nevelkedett és iskolázott, amíg a szabadságharc idején beállott katonának és előbb Aulich tábornok mellett volt, majd később Kossuth Lajos vezérkarának volt ordonánca, aki többedmagával önként követte Kossuth Lajost az emigrációba. Amerikából hosszas hányattatás után eljutott Mexikóba és ő talált rá először erre a gyógyvízre, amelyet aztán Jacumba Hot Springsnek nevezett el. Öccse, a fiatalabb mikulás, 17 évvel később jött ki utána. Meghatva habzsoltuk ezt az elbeszélést és mikor a végére ért, ámulva kérdeztük meg, hogy miképpen lehet az, hogy ennyi idő után, még ilyen gyönyörűen beszélnek magyarul. — Hát kéröm, —mondták — magyarul nem lehet elfelejtöni, annak, aki nem felöjti el, hogy magyar. Aztán mög mi mindig magyarul imádkozunk. —Ezzel odament egy ládához, abból kivettek egy nagy újságnagyságú papírost, ami piros, fehér, zöld színnel volt körülfestve és elkezdték belőle — öreg, remegő hangon — énekelni a Himnuszt. Isten áldd meg a magyart… Végigénekelték a Himnusznak mind a nyol strófáját, mi meg a sírástól fuldokolva hallgattuk és alig bírtunk magunkkal. Aki még nem szakadt el hosszú időre a földtől, amelyen a napvilágot meglátta, és amelyen nevelkedett, talán nem is érti meg annyira ennek a találkozásnak a megrendítő hatását, de nekem, aki akkor már hetedik esztendeje éltem idegenben, egyik legfelejthetetlenebb estém volt ez a Jacumba Hot Springs-ben, a mexikói vadonban elhangzott magyar imádság, két, — évtizedek óta hazájuktól távol lévő öregember ajkáról. Külföldi bolyongásaimon találkoztam én mindenféle magyarral, köztük igen sok olyannal, akik magyarul már alig tudtak, de idegen nyelven is büszkén vallották magukat magyarnak. Az amerikaiak szeretik a magyart és ezt a szeretetüket a magyarok iránt még Kossuth Lajos alapozta meg, akinek a washingtoni szenátusban tartott angol beszédét még ma is tanítják az iskolakönyvekben. A magyarok Amerikában és különösen Hollywoodban elért nagy eredményeit csak az tudja igazán értékelni, aki tudja, hogy milyen nehéz az idegennek megszokni az ottani életet. A teljesen más gondolkozás, világnézet és életfölfogás annyira elüt a miénktől, hogy az ebbe való beilleszkedés már egymaga is nagy és nehéz föladat. Rávilágít erre egy kis epizód, amelyet egy nagyon kedves Amerikába származott magyar barátom házában láttam, akinek elemibe járó kisfia egyik írásbeli gyakorlatára — százas, — tehát legkitűnőbb — osztályzatot kapott. Az európai apa gyengéden vonta magához amerikai gyermekét és meg akarta jutalmul csókolni. Az amerikai gyerek a jutalmat nem vette át, félretolta édesapját és azt mondta, ne csókot adjál, hanem inkább 10 centet, abból legalább van valami hasznom. Természetes hát, hogy az ilyen gondolkozású gyerekekből más emberek válnak, mint a mieinkből. Nem jobb, nem rosszabb, de más. Hollywoodban még egypár évvel ezelőtt is sokkal kevesebb és lényegtelenebb megpróbáltatásokon kergette keresztül a sors az embereket, mint nálunk Európában, ahol 450 millió ember él ugyanakkora területen, mint amekkorán Amerikában 130 millió. Ennek a gazdaságilag könnyebb életnek következtében az emberek vidámabbak, bátrabbak voltak és minden ember lényének alapja az optimizmus volt. Minden bajjal szemben a vigasz és a hit a győzelemben. Láttam egy embert totyogni az utcán, aki mindkét szemére vak volt és egyik karja hiányzott, a nyakában egy tábla lógott, amire nagybetűkkel ez volt ráírva: „Lehetne ez még sokkal rosszabbul is”. Beszédbe elegyedtem vele és megkérdeztem, hogy érti ezt a fölírást. Azt mondta:clip_image002 (385x273)„Hajaj uram, képzelje el, hogy néznék ki, ha süket is volnék, vagy egy lábam is hiányoznia”. És én rájöttem, hogy igaza van, mert amíg a magunkfajta ember egész életén át azokon a bajokon búsul, amik érik, ő, az optimista, egész életén át azoknak a bajoknak örül, amik elkerülik. Ez az optimista világnézet segíti át őket az élet nehézségein is és ez teszi őket olyan végtelen könnyelműekké, amilyenek. Ők szentül hiszik, hogy a „Gombház, hej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad.” És mivel hiszik, hát rendszerint akad is. A játék az amerikainak vérében van. Én láttam ilyen tipikus amerikai hazárdjátékost, aki mindenbe a világon fogadott. Egyszer autón utaztunk együtt, amikor az eső esett és az ablakokat be kellett csukni. Az esőcseppek vígan peregtek végig az ablakon. A barátom rögtön fogadást ajánlott, hogy melyik esőcsepp ér előbb az ablakráma aljába. Mondhatom, roppant érdekes játék, amelyen mindkét fogadott esőcseppnek mindvégig van esélye. Mikor az egyik csepp már 1—2 centiméternyire van a céltól és a másik még az ablak közepén kacskaringózik, akkor egyszerre csak a hátul kullogó cseppecske beleszalad egy másikba, az egy harmadikba, megdagad és puff, egy csepphosszal előbb gördül a célba, mint a vezető másik. Pasadenában a Hollywood melletti tündérszép városban van egy szálloda, amelynek optimista tulajdonosa kötelezi magát, hogy minden ott lakónak visszafizeti a lakásért és kosztért járó díjat azokon a napokon, amelyeken nem süt ki a nap. De nem lehet mindazt felsorolni, amibe az amerikai fogadni hajlandó. Fogadni, mert a fogadás, az előtte szent. Az lehet, hogy a családja éhezik, az lehet, hogy rajta nincsen ing, de az nem lehet, hogy amerikai az elvesztett fogadást meg ne fizesse, mert mikor az elvesztett fogadást megfizeti, már bízik a legközelebbi fogadásában, amelyet megnyerhet. Egyik legnagyobb amerikai vállalkozó új vállalkozásba akart fogni és arról költségvetést készíttetett magának. A költségvetés kisütötte, hogy a tervezett vállalkozást nem lehet megcsinálni, mert túl nagy rizikóval jár. Mikor a hatalmas nagyvállalat vezetője átnézte ezt a gondosan megszerkesztett költségvetést, azt mondotta, hogy a tervezett vállalkozást megcsinálja, mert a számítások hiányosak, a költségvetésben ugyanis az ő szerencséje nincsen fölvéve, már pedig az ő 30 éves múltjában a szerencse a legaktívabb tétel, amire ő minden vállalkozásában biztosan és eredménnyel számított. Aki a szerencséjében nem hisz, az ki se mozduljon a szobájából. Egész bizonyos, hogy nagyon sok igazság van e mögött az életfelfogás mögött. Hogy mindebbe a sok másféleségbe beleélje magát az ember és hozzáformálódjék, ahhoz nagy energia, frissesség és rugalmasság kell, csak úgy, mint az ottani egyéb életmód és koszt megszokásához. Hogy a hollywoodi mi mindenfélét eszik össze-vissza, ami a mi gyomrunknak idegen, abból csak egy-kettőt akarok itt megemlíteni. Van egy avokádó nevű japánból odatelepített faggyú ízű körteformájú gyümölcs, amit majonézzel öntenek le, mielőtt megeszik. És megeszik. Az ananászt szintén majonézzel öntik le. A világ legremekebb görögdinnyéjét besózzák, bepaprikázzák és beborsozzák. A cukordinnyénél megelégszenek azzal, hogy jó vastagon megszórják paprikával. Van egy italuk, amit úgy hívnak, hogy coca-cola. colalányŐk nagyon szeretik. Engem valami szappanos ízű fejmosó vízre emlékeztet. A candy-jük, vagyis a cukorkájuk, olyan émelyítően édes, mint a szacharin. A rágógumijuk, ami szintén nem európai gyomornak való, és amit egy másfélórai rágcsálás után rendesen az ülés alá ragasztanak, olyan, hogyha véletlenül valaki beleül, vagy belelép, eldobhatja a ruháját, vagy a cipőjét. A mézédes szirupjaik, amikkel a tésztáikat öntik le, a kesernyés olajbogyók, különféle gyökerek, úgyszólván nemzeti eledelek. És mire mindezeket megszokja és megszereti az odacsöppent idegen és megszűnik csodálkozni azon, hogy délben a filmvendéglői asztalnál együtt ebédel Don Juan tarzan és csitaés VIII. Henrik angol király és hogy Tarzan – Johnny Weismüller – és a majom, együtt ülnek a Cadillacben — mondom, — mire mindezeket megszokja, rendszerint észrevétlenül megszokta és megszerette az angol nyelvet is és megindul a bevándorolt idegen amerikai életének a beteljesedése: a siker és a gazdagság felé. De legyen bármilyen sikeres és gazdag is egy felnőtt korában kivándorolt ember élete Amerikában, az itthoni életet el nem felejti soha, mert ha talán sikertelenebb is, szegényebb is volt az, tudja, hogy az mégis csak melegebb és ízesebb.

– Feeling –

A szerkesztő levele / avagy kaland a vadkanokkal

Kedves Olvasóim! Tőlem már-már megszokott rendhagyó módon most is hét vége felé írom hozzátok a levelemet, igen-igen pontosan azért, mert sűrű volt a hét és még mindig tart a tett-forgatag, de ez így van rendjén. Most kerülöm az általánosságot és egy állandóságot kiragadva, elmesélek nektek egy röpke valós történetet, ami a napokban történt velem és […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-12.

vadkan kicsivel

Kedves Olvasóim!

Tőlem már-már megszokott rendhagyó módon most is hét vége felé írom hozzátok a levelemet, igen-igen pontosan azért, mert sűrű volt a hét és még mindig tart a tett-forgatag, de ez így van rendjén. Most kerülöm az általánosságot és egy állandóságot kiragadva, elmesélek nektek egy röpke valós történetet, ami a napokban történt velem és  a vadkanokkal.

Szombat este jókedvűen tartottam hazafelé az igen jól sikerült izzasztókunyhós találkozóról, – erről majd később bővebben is olvashattok – amikor úgy döntöttem gyalog indulok neki a hegynek. Igen ám de vaksötét volt és a szokolyai út akkor este valahogy nem volt kivilágítva, így visszafordultam és úgy gondoltam inkább megvárom a buszt. Visszatolatott egy autó és egy kedves emberrel utaztam egy darabon, ám  a hegy lábánál elváltak útjaink. Felszabadult voltam és reményteli, örömömben még dalra is fakadtam és nagy bátran elindultam a koromsötét gálhegyi úton.  A dal így szólt: Óh ne félj ne rettegj, én veled vagyok…így mentem, mendegéltem, a lejtős sötét lankán, és telefonommal világítva próbáltam magamnak láthatóságot bíztosítani. Egyszer csak előugrott az egyik kerítés mögül valami, aztán még egy valami és csak a szökkenést hallottam, és kezdett inamba szállni minden addig szentül hitt bátorságom. Na aztán jött csak a java: egy hatalmas morgás, röfögés, ááááá ez már az ismert vadkan-szólam, menten elkezdtek ugatni a kutyák is körülöttem. nagyvadkan (236x157)

Nesze neked bátorságpróba!  Úgy éreztem menten meghalok félelmemben, még hogy óh ne félj, ne rettegj? -remegtem, mint a nyárfalevél és vad szívdobogás közepette, 180 fokos fordulatot vettem és mint a margitszigeti gyors-gyaloglók, lefelé vettem az irányt vissza az országút irányában. Hogy féltem e? Á dehogy, rettegtem! Felhívtam egy kedves barátomat, hogy megnyugodjak, de futni nem mertem, na ilyenkor nem is ajánlatos, és azt is megtudtam a telefon másik végéről, hogy ha máskor van nálam valami dohánytermék, rögvest gyújtsak rá egy bármire, akármire, mert a füstöt egyetlen vadállat sem szereti. A vaddisznók csak úgy ugráltak le a szakadékba, én meg azt sem tudtam hová álljak ijedtemben, honnan érhet még vadkan-meglepi. Vártam. Sötét volt, és igencsak féltem újra nekivágni a hegymenetnek, így inkább tovább álldogáltam az út szélén, míg aztán megérkezett egy autó, a kormánynál egy kedves apukával, hátul két kis alvó törpével és hazavittek. Megmenekültem!

vadkanok kicsikkel (580x351)

És, hogy mi a tanulság ebből a kis történetből? Ne féljünk, és legyen nálunk füstszerszám, és ha lehet, ne botorkáljunk egyedül a sötétben ott, ahol a vadkanok is vígan csörtetnek.

Legyen szép bátorsággal teli hetünk, együtt veletek!

Frenyó Krisztina

Luca napi „Sötétségből a Fénybe” szertartás, Imolával

„A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ. Amíg szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet visszahangozhatja bárki kacagása. Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra szólít […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

„A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ.

boszik

Amíg szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet visszahangozhatja bárki kacagása.

Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra szólít fel minden lelket, hogy engedjék el minden bánatukat, és foglalják el a helyüket melletted, Isten tervének részeként.” / Csodakurzus

Szeretettel várlak a Luca napi „Sötétségből a Fénybe” szertartásra a Hétholdházba ( Lövőház utca 24.) 4 órára

Bejelentkezés : 06/70/ 431 5002

December 13-án, pénteken 16.00-19.30-ig Mohácsi Imola Beatrice terapeutával  

A Szertartás fő célja feloldani a félelmeket, az ősi, atavisztikus, előző életekben megélt traumákat, a régi hitrendszerek átemelése a FÉNYBE, magunkhoz ölelni a Boszorkányerőt , őseink Istennő Erejét , hogy aztán szívünk hangját követve elindulhassunk a Teljesebb Élet felé.

Az est felépítése:

1. Visszamegyünk a Luca Nap eredetéhez :

 Mit takar a Luca nap a magyar hitvilágban és más népeknél?

– Valóban Boszorkányüldözésről, rontásról szól?

– Milyen jelentést hordoz a Luca széke, vagy lóca?

– Tényleg a Boszorkányok leleplezéséről híres?

(“Voltaképpen nem is Luca-székről, inkább Luca-lócáról van szó, melyet a napforduló előtt 9 nappal kezdenek el faragni 9 féle fából, és 9 darabból. A 9 mágikus szám, a legtökéletesebbet jelenti, a TELJESSÉGET, A kis ülőpad a közepén keskenyebb, vékonyabb, hogy a gyerekek hosszirányban tudjanak rajta ülni, azaz lovagolni, tehát a lóca eredetileg lócskának, azaz lovacskának készült, tehát innen ered az ősmagyaroknál a Luca név. )” A Luca szék ,azaz lóca , az ötágú csillag, a pentagramma jelképe. Köztudott, hogy a pentagramma a Boszorkányok bűvös jele is egyben.)

boszilány feketében

 2. Feltárjuk a következőket:

 – Mit hoz fel benned a Boszorkány szó?

– Hajlandó lennél-e elengedni mindent, ami a Boszorkány szóval kapcsolatosan negatív számodra?

 

3. A szertartás valóságos céljának beteljesítése:

– A Boszorkányerő átemelése a Fénybe, felemeljük magunkhoz az Istennő erőt.

 

4.  A szertartás után ajándékom Neked: személyre szabott, egyéni Spirituális Választerápiával (Angyali segítséggel, tolmácsolással történik) végzett rövid, de hatékony tisztítás, illetve egy kérdésre amelyre nagyon keresed a választ és segítséget szeretnél .)

Terápiás munkáim során rengeteg olyan kliensem volt, aki arról panaszkodott, hogy nem lát lelki szemeivel, “nem vizuális típus”, illetve az inga használatát illetően is fenntartásai voltak. Szinte mindig azt mutatják nekem (a Spirituális Választerápiában Angyali Bizottságokkal dolgozunk), hogy ezek az emberek előző életeikben erőszakos halált haltak tisztánlátó képességeik következtében.

A boszorkányüldözések idején , az inkvizíció által megélt borzalmak sorozatát szenvedték el sok-sok életben: máglyán égettek el, vagy lefejezték, vízpróbának vetették alá őket… és még sorolhatnám a kivégzési módokat, pszichikai képességeikért, vagy akik Atlantisz, az ősi civilizáció idején haltak meg, ugyancsak a tisztánlátásuk miatt. Jelenlegi életükben félnek attól, hogy bántani fogják őket emiatt, ezért a tudatalatti blokkolja az ősi tudást, aminek birtokában vannak. Nagyon sokan közülük ebben az életben már gyerekkorukban megtapasztalják, hogy azt hiszik róluk a felnőttek, hogy “túl élénk a fantáziájuk” , hazudnak, ezért megdorgálják őket, és arra utasítják, hogy ne beszéljenek róla többet.

Nem számít, hogy hány életben voltak ilyen, vagy ehhez hasonló traumáink, melyben lezárásra kerültek a tisztánlátás, saját erőnkkel való kapcsolatunk, most lehetőség van a feloldására, és arra, hogy ismét bízni tudjunk az Isteni Gondviselésben, és az Élet örömteli megélését válasszuk.

A Lucia – Lux – a Fényesség szóból származik, Fényhozót is jelent. A magyar Luca – Lóka – Lovacska, Fehérló: Lú a Magyarok Istenasszonya volt, akit Napistennőként tiszteltek . Neve ugyanúgy fényt és tisztaságot jelent.

December 13-a az Év legrövidebb napja, a téli Napfordulat (a Gergely naptár életbelépése előtt) a Világosság születésének kezdete.

A Szertartás fő célja feloldani a félelmeket, az ősi, atavisztikus, előző életekben megélt traumákat, a égi hitrendszerek átemelése a FÉNYBE, magunkhoz ölelni a Boszorkányerőt , őseink Istennő Erejét , hogy aztán szívünk hangját követve elindulhassunk a Teljesebb Élet felé.

A szertartás segít feloldani a múlt, és előző életek traumáit, visszanyerni az ERŐT, a Tisztánlátást megérkezni a SZERETETBE.

Ha szeretnéd feloldani ezeket és megélni saját “Boszorkányerődet ” , azaz immár átemelni egy magasabb szintre, szeretettel várlak a Luca napi Sötétségből a Fénybe szertartásra a Hétholdházba.

Időpont : 2013. december 13, péntek 16.00-19.30-ig

A szertartás díja is mágikus számhoz, a 9- hez kötött, mely a TELJESSÉG SZÁMA: ha bejelentkezel és átutalod a hozzájárulást, hogy biztos legyen a helyed (a helyek korlátozottak, maximum 18 főt tudok fogadni) , akkor számodra 2700 Ft. kedvezménnyel. Erre december 9-ig van alkalmad.

Ha a helyszínen fizetsz és van még hely, akkor 3600 Ft.

 

Bejelentkezés: Mohácsi Imola Beatrice terapeuta 

06- 70 / 431 5002

GYERTEK ♥

Heti programajánló / Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár

Micsoda Programkínálat! És mindez hol? Hazánk festői szépségű tájain, a Zsámbéki medence szívében, Zsámbékon. Advent idején, a Karácsony közeledtével jól esik olyan programokon részt venni, olyan élményekkel megtelni, melyek segítenek lelkünket is ünnepi díszbe öltöztetni. Ezen a héten ismét lesz erre két „lélekfényesítő” alkalom rendezvényeink között:   2013.december 14-15.szombat, vasárnap 10-16 óra Nyitott Múzeumok Hétvégéje […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

Mária Napforduló és vásárMicsoda Programkínálat! És mindez hol?

Hazánk festői szépségű tájain, a Zsámbéki medence szívében, Zsámbékon.

Advent idején, a Karácsony közeledtével jól esik olyan programokon részt venni, olyan élményekkel megtelni, melyek segítenek lelkünket is ünnepi díszbe öltöztetni. Ezen a héten ismét lesz erre két „lélekfényesítő” alkalom rendezvényeink között:

 

Betlehemes jatek a Romnal_2013,december 14.2013.december 14-15.szombat, vasárnap 10-16 óra

Nyitott Múzeumok Hétvégéje

 

2013.december 14. szombat, 14 óra, Romtemplom

„Menjünk Betlehembe….”- Betlehemes játék a Keresztelő Szent János ált.isk.2 osztályának előadásában, Vizeli Judit vezetésével

 

2013.december 15. vasárnap, egész nap

VIII. Mária Napforduló Ünnep és vásár a Zsámbéki Hagyományőrző Baráti Kör szervezésében a művelődési házban

RÉSZLETES PROGRAM

11 órától

Kézműves foglalkozások Toma Krisztával, Imre Sándorral. Lesz még mézeskalácsfestés, és elkészítjük a régi idők karácsonyfáját glédics ágból.

13:00 Szent Miklós ábrázolások Erdélytől Itáliáig-Horváth Zoltán György diavetítéses előadása (kis terem)

14:00 Varga Géza előadása a rovásírásról (kis terem)

14:00 Szombathelyi Tamás adventi irodalmi összeállítása

14:45 A Zsámbéki Nótakedvelők műsora

15:00 Vizeli Judit és a Keresztelő Szent János Iskolaközpont néptáncos növendékeinek betlehemes műsora

15:50 Malik Édua énekel

16:00 „Ábelesz-Kóbelesz” – Róka Szabolcs mesél

17:00 Vendégünk a Signum Etyeki Kórusok Egyesülete (karnagy: Magdó Ildikó)

17:30 TOMBOLA

17:45 A falu legjobb mézeskalácsa” –verseny eredményhirdetése

(Nevezni a rendezvény napján a helyszínen lehet a mézeskaláccsal és receptjével 12 óráig)

17:50 FALUKÓRUS műsora

18:00 Drywing trió koncertje

(Sütő Balázs fuvola-Gyöngyösi Gergő basszusgitár-Müller Tamás dob)

Egész nap:

KÉZMŰVES KIRAKODÓVÁSÁR, ÉLŐ BETLEHEM, csülkös bableves, forralt bor, tea

 Este: Napforduló Tüze

 

Kérdéseitekkel és látogatásaitokkal együtt, szeretettel vár benneteket:​

 

Balázs Mónika Csilla, intézményvezető

Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár

Telefon: 06 23 340 694, 06 20 665 9464

Heti vers / Petőfi Sándor: A téli este

   Petőfi Sándor: A téli este   Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Odavan mind! csak az emlékezet által Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. Egyebet nem látni hónál és fellegnél: […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-08.

 

 advent behavazott házikóPetőfi Sándor: A téli este

 

Hova lett a tarka szivárvány az égről?

Hova lett a tarka virág a mezőkről?

Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,

S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?

Odavan mind! csak az emlékezet által

Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.

Egyebet nem látni hónál és fellegnél:

Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

 

Olyan a föld mind egy vén koldus, valóban,

Vállain fejér, de foltos takaró van,

jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,

Sok helyen kilátszik mezítelen teste,

Úgy áll a hidegben, didereg…az ínség

Vastagon van bágyadt ajkára festve.

Mit csinálna kint az ember ilyen tájban?

Mostan ott benn szép az élet a szobában.

 

Áldja istenét, kit istene megáldott,

Adván néki meleg hajlékot s családot.

Milyen boldogság most a jó meleg szoba,

S meleg szobában a barátságos család!

Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,

Ha van honnan rakni a kandallóra fát,

S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe

Röpül tán, most beszáll a szív közepébe.

 

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!

El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.

A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál

Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,

Szájokba a pipa, elöttök palack áll

Megtelve a pince legrégibb borával:

A palack fenekét nem lelik, akárhogy

Iparkodnak…újra megtelik, ha már fogy.

 

Kínálgatja őket a jó háziasszony,

Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,

Hej mert ő nagyon jól tudja, mit miképp kell,

A kötelességét ő jól megtanulta,

Nem bánik könnyen a ház becsületével,

Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.

Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:

„Tessék szomszéd uram, tessék, komám uram!”

 

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,

S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,

És mint a pipafüst csavarog a légben,

Akkép csavarognak szanaszét elméik,

És ami már régen elmúlt, nagyon régen,

Összeszedegetik, sorra elregélik.

Akitől nincs messze az élet határa,

Nem előre szeret nézni, hanem hátra.

 

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lányka,

Fiatal pár, nem is a múlt időt hányja.

Mit is törődnének a múlttal? az élet

Elöttök vagyon még, nem a hátok megett:

Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,

Merengve nézik a rózsafelhős eget.

Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,

Tudja a jó isten mégis jól mulatnak.

 

Amott hátul pedig a kemence körül

Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva ül,

Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek

Kártyából tornyokat csinál…épít, rombol…

Űzi pillangóit a boldog jelennek,

Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. –

Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:

Itt van egy szobában múlt, jövő és jelen!

 

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a

Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.

Csikorog a kút gém ott kinn az udvaron,

Lovat itatj’ a kocsis éjszakára.

Húzzák a cigányok valami víg toron,

Távolról hangzik a bőgő mormogása.

S e különféle zaj ott benn a szobába’

Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

 

Esik a hó, mégis fekete az utca,

Nagy vastag sötétség egészen behúzta.

Járó-kelő ember nem is igen akad,

Egy-egy látogató megy csak hazafelé,

Lámpája megvillan az ablakok alatt,

S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,

Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig

Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

Egy régi Adventi történet

Egy decemberi este elindultunk a két kislányommal hazafelé a szakadó hóban, egy olyan nap után, mint oly sokszor akkoriban, teli küszködéssel, harccal a faggyal szemben és – ki-ki a maga módján- szívünkben apró félelmekkel. Vacogva fogtuk egymás kezét és énekeltünk. Húztuk magunk után az ajándékoktól duzzadó szemeteszsákot, mert abba pakoltam a lányoknak szánt meglepetéseket. Akárhogy […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

adventi történet fehér házikó kiemelt képEgy decemberi este elindultunk a két kislányommal hazafelé a szakadó hóban, egy olyan nap után, mint oly sokszor akkoriban, teli küszködéssel, harccal a faggyal szemben és – ki-ki a maga módján- szívünkben apró félelmekkel. Vacogva fogtuk egymás kezét és énekeltünk. Húztuk magunk után az ajándékoktól duzzadó szemeteszsákot, mert abba pakoltam a lányoknak szánt meglepetéseket. Akárhogy is volt, mindig kínosan ügyeltem arra, hogy a gyermekeim ne érezzék a saját kis „szánalmas nyomorunkat”, ami így utólag nézve, persze nem volt olyan borzalmas, de akkortájt sokszor elviselhetetlennek tűnt. Timi lányom, hogy oldja a feszültséget, egy sajátos kis dalt rögtönzött és az álmos kishúgát is jókedvre derítve rákezdett: „Nem bírom a, nem bíromacsomagot, nem bírom a, roma, roma, roma, romacsomagot”…és ez így ment egészen hazáig. Kínomban én is dalolni kezdtem, és végül kacagásba torkollott a szomorúság. Otthon aztán a kihűlt házikó várt bennünket, de hazatérve, magamhoz öleltem a két kis apróságot és gyertyát gyújtva éreztem, hogy a szívem csordultig megtelik szeretettel. Ahogy ráeszméltem, hogy elfagyott a víz a csapban és mínuszt jelzett odabent a hőmérő higanyszála, megpróbálkoztam a lehetetlennel és elkezdtem életet lehelni a kis vaskályhába. Timikém segített a begyújtásban, pedig akkor még kicsi volt ő ehhez a feladathoz. – nem neki kellett volna – Túl a bosszankodáson és amikor már melegedni kezdett a kis otthonunk, rájöttem minden a legnagyobb rendben van, már ami a körülményekhez képest az állapotot illeti. Cinkosan összenéztünk mi a hármas szupercsapat és úgy döntöttem, miért ne lehetne idén előbb karácsony, mint máskor. Így aztán előrehoztuk a karácsonyestét. Feldíszítettük a mi kis ágrólszakadt karácsonyfánkat, amit szintén izgalmas módon vonszoltunk haza a hóban. – valakinek leégett a faluban a fenyőfája, de a teteje csodák csodájára túlélte a tüzet, így aztán hozzánk kerülhetett. – Az ajándékokat szépen sorban kikészítettem és valami gyors rögtönzött vacsora után, átadtam a gyermekeimnek. A lányok nem tudták mire vélni az előrehozott ünnepet, ám hamar átadták magukat a spontanitás örömének. Hirtelen felindulásból tettem mindezt, ám csupaszívből. A párás ablakra szívecskéket és angyalokat leheltünk, és orrunkat az üvegre tapasztva lestük a szakadó hóesést. Boldogok voltunk, csak úgy! Azóta sok-sok év eltelt, ám erre a rendhagyó különös karácsonyra míg élünk, mindhárman emlékezni fogunk. Mert sokszor a jó dolgok, csak úgy megtörténnek velünk, és bizony van amihez át kell élnünk teljes szívből a szegénységet, a szomorúságot és a nélkülözést, hogy utána sokkal inkább megélhessük az örömöt és a boldogságot. Látni akkor a ragyogó arcocskákat a kályha éledő melegénél, nagyobb ajándék volt nekem, mint bármi a világon!

Frenyó Krisztina

Advent karácsony borító advent történet

Huszár Pufi – Előszó, az Egy kövér ember meséi sorozatunkhoz –

                                    Előszó a Feeling Magazin új sorozatához Dédnagyapám sokat mesélt nekem Huszár Károlyról, a neves rokonunkról, aki éjszakába nyúlva mesélte neki számtalanszor Hollywood-i történeteit. Sok-sok emlékezetes kalandja volt az Egyesült Államokban, abban az időben, amikor még a némafilm volt a szenzáció, Chaplin, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-07.

                                    Huszár Pufi borítóElőszó a Feeling Magazin új sorozatához

Dédnagyapám sokat mesélt nekem Huszár Károlyról, a neves rokonunkról, aki éjszakába nyúlva mesélte neki számtalanszor Hollywood-i történeteit. Sok-sok emlékezetes kalandja volt az Egyesült Államokban, abban az időben, amikor még a némafilm volt a szenzáció, Chaplin, Keaton és hasonló nevek voltak az esti mozik sztárjai. Sok akkori mágnás, filmsztár a barátja volt, hollywoodi villája kertjében tartott fogadásai széles körben ismertek és kedveltek voltak. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról, hogy az ő gulyásával égette meg száját Harold Lloyd, s öntötte le feketekávéval Adolf Zukort. Kitűnő barátságban volt például Samuel Goldwyn-nal, a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) filmtársaság egyik alapítójával és tulajdonosával.

Huszár Puffi 1

Huszár Károly, vagy ahogy Amerika ismerte, Charles H. Puffy, a kor nagy nevettetője volt. E sorozat által bepillantást nyerhetünk az 1920-as évek Hollywoodjának kulisszatitkaiba, továbbá a híres Pufi-féle rakott káposztás és túrós csuszás elméletekbe.

fotó 2

2011-ben, Huszár Károly halálának 70. évfordulóján úgy gondoltam, itt az ideje annak, hogy méltatlanul feledésbe merült személyét újból bemutassuk és ismét hozzáférhető legyen mindannyiunk számára az Egy kövér ember meséi című, 1935-ben Verőcén megírt, s szerzői magánkiadásban megjelent könyve. Újra szerkesztve, kiegészítve és fotókkal bővítve megjelentettem ismét, hogy hozzáférhető legyen bárki számára ez a remek könyv. Hála Takács Istvánnak (www.szineszkonyvtar.hu), kiváló utószót is kapott a kötet és ugyancsak neki köszönhető a remekbe szabott borító. A Feeling Magazin olvasói pedig e sorozat révén lehetnek részesei Huszár Pufi visszaemlékezéseinek, egyenesen 1935-ből.

fotó 3

Charles H. Puffy egyike azoknak a magyaroknak, akikre méltán lehetünk büszkék, hiszen hetven év távlatából is respektálják külföldön, mint a film-burleszk műfaj egyik ismert és sokak által kedvelt személyét, a horrorfilmek hőskorának egyik ismert színészét. A százesztendős magyar kabaréműfaj pionírját is tisztelhetjük személyében, a vele megkezdődő magyar filmburleszk egyik jelentős személye, aki a film világában határainktól távol is nagy sikereket ért el.

fotó 4

A nagy mulattatók Isten nagy szolgálói – mondják, mert visszahozzák a reményt a rossz megváltoztatására – és ő ilyen nagy mulattatója volt a nagyvilágnak, megérdemli, hogy ne feledjük el személyét sohasem.

Videók:

 

Az első magyar moziszkeccs Kabos Gyulával és Huszár Pufival:

 

 

Papp Olivér

Heti vers / Komáromi János: Ott volt az a nap

  Komáromi János: ott volt az a nap   ott volt az a nap és ott voltam én ott voltál Te és egy költemény született bennem és a csendben felcsendült az a dal ahol úgy szólt a gitár és úgy öleltél már ahogy álmaimban akartam valaha és lám csak mégsem éreztem egészen azt a felhőtlen […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-06.

 

meztelenszerelem borító vershez

Komáromi János: ott volt az a nap

 

ott volt az a nap

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak mégsem

éreztem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak mégsem

értettem egészen

miért nem találom a Mennyországot

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

milyen érdekes

hogy most újra látlak

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

már tudom

hogy valóság vagy

mert csend volt

és csend volt

és újra csend

mert lángolt

mert égett

odabent

az a vágy

az a szó

amit nem hallottam többé

az a vágy

az a szó

ami már eloszlott köddé

micsoda álmok és micsoda éjszakák

micsoda vágyak és micsoda lét-csaták

nyúlnak a lépteim

és rám köszön megint

az el nem múló pillanat fénye

az újra-élhető évek reménye

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy hang

csak egy dal

ez maradt

abból a találkozásból

ez maradt

abból az ölelkezésből

ez maradt

abból az álomból nekem

és ezt az emléket most elteszem

 

mert ott volt az a napesóben pár szexi

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak ma már

érezem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak ma már

érzem egészen

hogy melletted megtaláltam a Mennyországot!

 

 

A szerkesztő levele / Decemberi Feeling

Kedves Olvasóink! Miközben fő a konyhában a húsleves, és türelmesen várakozik a túrógombóc a forró gőzfürdőjére, én azon gondolkozom mit is írjak nektek, így rendhagyó kedden. Na nem azért, mintha nem lenne mondanivalóm, sőt…A bőség tengerében lubickolok, és beszámolni-valóm is akad rengeteg. Először is engedjétek meg, hogy köszöntselek benneteket December első keddi napján és abból […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-03.

Hello decembe rmasnival gyertyafényesKedves Olvasóink!

Miközben fő a konyhában a húsleves, és türelmesen várakozik a túrógombóc a forró gőzfürdőjére, én azon gondolkozom mit is írjak nektek, így rendhagyó kedden. Na nem azért, mintha nem lenne mondanivalóm, sőt…A bőség tengerében lubickolok, és beszámolni-valóm is akad rengeteg. Először is engedjétek meg, hogy köszöntselek benneteket December első keddi napján és abból az alkalomból is, hogy együtt átléptünk  Advent reményekkel teli küszöbén! Remélem sürögtök-forogtok a munka után, mellett az otthonotokban és akármilyen, bármilyen, valamilyen koszorút készítetek ügyes kezeitekkel az asztalközépre, ajtódísznek. Tudjátok mit? Hámozzunk narancsot, citromot, és karikázzuk fel őket héjastul is, hogy mennyei illatukkal elárasszák az otthonunkat, szárítsuk őket a kályhán, radiátorokon, – kinek mije van – és függesszük az ablakokba. Karácsonyig, napról napra érkezem Adventi ötletekkel, kreatív praktikákkal anyuciknak, apuciknak és gyerekeknek is, korhatártól és nemtől függetlenül.:-) Hozok különleges recepteket és természetesen tőletek, olvasóimtól is várom az ünnepi finomságok leírását, ha lehet képes formában, hogy körbeadhassuk, közzétehessük mindenki számára! Még ma beindul a nagy receptverseny, és reménységünk szerint hamarosan elérjük a nyolcszáz lájkot az oldalon, és akkor valaki hazaviheti a Heavenly életvizet is még Karácsony előtt. 🙂 Számítok az aktív együttműködésetekre! – több kéz, több like, több érdeklődés, több életvíz! 🙂 – Mi bajunk lehet, hisz odakint süt a nap, arcunkra pír rajzolódik ugyan, és estére van, hogy lefagy az orrunk a hidegtől, no de kérem, elvégre December van, vagy mi a szösz, nem igaz?:-) Sétáljatok a természetben, zöld, vagy kivilágított ligetekben, patakparton, a hegyekben és a víz közelben, és csendesen, elgondolkodva, kicsit magatokba bújva, – abba  a legbelső vacokba – készülődjetek az ÜNNEPRE! Készítsetek saját kezűleg ajándékokat a családtagoknak, szeretteiteknek, mert az a legnagyobb öröm, amikor meglepünk valakit a magunk által készített névre szóló figyelmességgel, amikor azt az időt Csak Rá Fordítjuk! Meglátjátok megtérül a figyelmesség, akár egekig szálló kacaj, akár egy titkolni próbált, szelíden legördülő könnycsepp formájában. Ebben segítek, találtam nagyon egyszerű, kedves és könnyen elkészíthető nagyszerű ajándékötleteket.   Hölgyeim, Uraim, Gyerkőcök, akkor kalandra fel, lustaságot, nemtörődömséget félrerakni és a soron következő szappanopera, vagy az esti kocsma, netán egy bugyuta pláza-túra helyett, most szenteljük az időt valami másra, valami jobbra, izgalmasabbra közösen! Meglátjátok, egy kellemesen fülbemászó muzsikával a háttérben, az asztalon gőzölgő tea,  vagy habos kávé társaságában, csillagánizs és cubebabors illatba burkolózva, isteni élmény lesz a készülődés. És közben szívünk, csordultig megtelik szeretettel! Mert adni jó!

Legyen egy Fantasztikus hetünk újra együtt veletek, szeretetteljes Feelinggel!

Frenyó Krisztina

AJÁNDÉKOZZ TE IS, MERT ADNI JÓ!

Akkor így szólt egy gazdag ember: Beszélj nekünk az Adakozásról.                                                             És ő így válaszolt: Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. Mert […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-29.

cipősdobozborítóképangolautósAkkor így szólt egy gazdag ember: Beszélj nekünk az Adakozásról.                                                            

És ő így válaszolt: Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. Mert mi a tulajdon: tárgyak, melyeket megőrizel, attól való féltedben, hogy hátha holnap szükséged lesz reá. És a holnap – ugyan mit hoz a holnap a túlontúl elővigyázatos ebnek, mely csontokat kapar el a nyomtalan homokban, míg a szent városba tartó zarándokokat követi?És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség? Hát a szomjúságtól való félelem, ha kutad tele van, nem maga az olthatatlan szomjúság? Vannak, kik keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik – e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik. És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.

Kahlil Gibran: A próféta

Beszéljünk egy kicsit az adakozásról, az ajándékozásról, egyszerűen csupán az adásról, mint cselekedetről. Adni jó! A kevésből adni még inkább jobb, nem gondoljátok? Mindig van amit adhatunk, legyen az segítség, jó szó, egy szeretetteli mosoly, akár egy szelet kenyér.

              cipősdobozfekvőhangjegyekdísszelcipősdobozajcsifőkép                       Gombás Ernő gondolatait idézem: „nem kell nagy dolgokra gondolni, vegyük észre, hol kell segíteni a hétköznapokban! Lehet úgy két éve, hogy először kapcsolatba kerültem a Vác, Pacsirta utcai állami gondozásban élő gyermekekkel, nevelőikkel. A találkozás apropóját sajnos egy szomorú hír adta, mely akkortájt bejárta a helyi médiákat is. Gyors segítségre, összefogásra volt szüksége az otthonnak, hogy a mindennapi minimális ellátást biztosítani tudja neveltjei számára. Akkor, mint egy váci cég – többek között – kommunikációs (PR) vezetője, a munkatársaim körében segélyakciót szerveztem, melynek eredményeként rövid időn belül számos használati eszköz, konyhai felszerelés, ágyneműk, játékok stb. találtak új otthont. A gyors segítség átadásakor betekintést nyertem az otthonban élők mindennapjába. Az ott tapasztaltakat megosztottam kollégáimmal és további segítségnyújtásként 2012 áprilisában egynapos állatkerti programot szerveztünk az ott élő gyerekeknek. Májusban önkéntes munkavégzést vállaltunk egy csodálatos helyen fekvő erdei gyerektáborban, amelyért cserébe a tábor vezetése az otthon lakóit vendégül látta egy hét időtartamra. Talán mi is tettünk valamit azért, hogy ezek a gyerekek néhány örömteli pillanat részeseivé válhattak.

cipősdoboznégerörömgyerekfej

A nyári táborozást követően, még számos akció szervezése, végrehajtása volt tervbe véve, azonban az élethelyzetemben bekövetkezett változás ezeket egyik pillanatról a másikra ellehetetlenítette, de a magam lehetőségeihez mérten adományomat, az elmúlt év karácsonyán is eljuttattam a gyerekekhez. Minap ismét felkerestem az otthont és beszélgettem a nevelőkkel, az új vezetővel. Mert időközben vezetőváltásra került sor, ami azonban egy cseppet sem változtatott azon, hogy a korábbi és a jelenlegi vezető, a nevelők a maximális figyelmességgel, türelemmel gondoskodjanak a 11 fogyatékkal élő kisemberről. Minden tiszteletem és elismerésem az övék. A 11 „kislakóból” 8 fiú, kettő 9, három 11, három 14 éves. A 3 lányka közül egy 10, kettő 14 éves. A közzétett karácsonyi szeretetreceptemből összefogással „kisülő” végeredmény számukra is tartogat egy-egy, a koruknak megfelelő tartalommal megtöltött cipősdoboznyi szeretetet.

cipősdoboznégergyerekekfekvőNe feledd! ADNI JÓ!

Az esemény elindítását követő másnap már 135 „önkéntes” csatlakozott az akciónkhoz. A megjelent hírt pedig több mint 800-an olvasták el. Az ADNI JÓ! címet viselő oldalon minden jó szándékkal, segíteni akaró váci, és nem váci polgár jelentkezését várjuk. A végrehajtás helyzetéről, eredményeiről, valamint minden ezzel kapcsolatos információról az oldalon kaphatnak felvilágosítást a segíteni szándékozók.

Az akciónk befejezési határideje: 2013. december 15.”

Mi is a cipősdoboz akció története, eredete?

 (Forrás: Baptista szeretetszolgálat)

cipősdoboz mikifigurával elnök

Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy angol nagymama, aki, látva a világégés utáni állapotokat, és megsajnálva a borzalmakról mit sem tehető gyermekeket, összecsomagolta ajándékát egy cipősdobozba, és elküldte egy szegény gyermeknek. Nem sejthette, hogy egyszerű, de nemes tettét százak, ezrek, milliók követik majd, és, hogy a cipősdobozba zárt szeretet áttör határokat, korokat, életszemléleteket, és mozgalommá fejlődik.

cipősdobozkislányörülbombázásfekvőborítókép

A Cipősdoboz akció (vagy, ahogy szülőhazájában, Angliában hívják, Operation Christmas Child) egy évtizede érte el hazánkat, akkor még Nyugat-Európából érkezett csomagokat kaptak karácsonyra – a Baptista Szeretetszolgálat közreműködésével – az arra rászoruló gyerekek. 2004-ben pedig a szeretetszolgálat elindította hazánk első önálló akcióját. A „boy” vagy „girl” feliratok helyett megszülettek a „fiú” és „lány” címkék, és az akció mottója: „Tízezer gyermek karácsonya”. Ez akkor még elérhetetlen álomnak tűnt…

Hazánkban 2011-ben már 24500 doboz gyűlt össze. 2012-ben 33.000 doboz okozott örömet országszerte a rászoruló gyermekeknek. ADNI JÓ! Különösen karácsony táján. Adni szükséges is, hiszen sok a rászoruló, nélkülöző gyermek. Számukra gyűjtünk, számukra csomagoljuk „ünneplőbe” a sok-sok adományt, bízva abban, hogy a cipősdobozainkkal mi is egy picit szebbé tehetjük karácsonyukat. Ami önnek feleslegessé vált, félredobandó tárgy, megunt játék, az másnak az egész karácsonyát teheti boldogabbá.

Legyen Ön is társunk, hogy Vácon és környékén is minél több helyre eljuthasson egy doboznyi szeretet.

            cipősdoboznagyborító

A fogyatékkal élő gyermekekre is gondolnak

A Millenáris Kht. immáron harmadik alkalommal rendezi meg karácsonyi ajándékgyűjtési akcióját a hátrányos helyzetű gyermekek számára. Két évvel ezelőtt az állami gondoskodásban élő gyermekeknek, tavaly a nagycsaládosoknak gyűjtöttek, idén pedig a fogyatékkal élő gyermekeket szeretnék megajándékozni. A jótékonysági akció fő támogatója az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, fővédnöke Kovács Kálmán informatikai miniszter. A gyűjtés november 28-án kezdődött, és december 17-ig tart. Az ajándékokat – játékokat, könyveket, sportszereket és hangszereket – a Millenáris Fogadóba (Budapest, II. kerület, Lövőház u. 39.) várják mindennap reggel 8 órától este 8 óráig. A gyűjtés december 19-én délután 4 órakor jelképes ajándékátadással zárul. A felajánlásokat a fogyatékosok érdekeit képviselő szövetségek segítségével juttatják majd el a gyermekeknek.

Gombás Ernő üzenete: Az akcióhoz történő csatlakozás növelése mellett, a következő három hétben az ajándék dobozok összeállítására kell a nagyobb figyelmet fordítani.

Kérek mindenkit, aki „dobozolásba” kezd, hogy az alábbiakat ne feledje:

1. Csak olyan dolgot tegyünk a dobozokba, melyeket magunk is szívesen fogadnánk!

2. A dobozokat öltöztessük karácsonyi csomagoló papírba.

3. A becsomagolt dobozok oldalára helyezzünk egy címkét, amelyre írjuk rá OLVASHATÓAN:

– Kinek szánjuk? Fiúnak, Lánynak?

– Hány évesnek (lehet korig megjelöléssel is)

– Mit rejt a doboz? (pl: játék, mesekönyv, ifjúsági irodalom, ruhácska, stb.)

4. Ha mindez megvan, siessünk leadni a lakóhelyünkhöz leginkább közel eső leadási pontok egyikében, melyek az alábbiak:

– Gombás Ernő Vác, Aranka utca 8. tel: (20/363-84-65)

Deákvári kisposta mögötti VIRÁGHÁZ.

KORONA Rövidáru üzlet. Vác, Széchenyi u. 38. k-p: 9.00-16.30-ig, sz: 9.00-11.30-ig

Magyar utcai (Földvári tér) KORÁL diszkont, Újságos pavilon

hétköznap: 6.30-18.00-ig, szombat: 6.30-12.30-ig, vasárnap: 7.00-10.30-ig

– MSZP váci szervezetének irodája: Vác, Zrínyi u. 9. hétfő-péntek: 9.00-14.00-ig

– Alpa 2007 Bt. – Vác – volt Hajógyár területe (Szent L. út 23/4.)

Ne feledjük egy percre sem: ADNI JÓ!

Lejegyezte: Frenyó Krisztina