Kedves olvasók,
Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. Késmárki Lászlónak hívnak és egyenesen egy vallomással kezdeném. Vallom, hogy a jóga hagyománya mély és szent forrás; csak az eleven közösségből fakad. A jóga forrása takarékos és pazarló, de mindenkinek érdem szerint ad. Tudást ad kortyonként a szomjazónak és megtisztulást az önmagában fürdeni vágyónak. Ad annak is, aki csak elvenni akar, és ad annak is, aki nap mint nap hozzáilleszti magát a Teremtéshez. 22 éve – a bölcsészdiploma (magyar, történelem, pszichológia) megszerzése óta –e gondolatok szellemében foglalkozom kundalini-, agni-, marma-, nada-, nadi- és mantra-jógával, valamint ájurvédikus ujj-jógával, marmapresszúrával, indiai orvosi asztrológiával és pszichoszomatikával.
Az ujjakkal való agyprogramozás
Nemcsak eszközökkel, gyógyszerekkel, különböző szerekkel lehet gyógyítani, hanem tudatunk, gondolkodásunk, életünk megváltoztatásával. A teremtett világban minden élőlény meg tudja gyógyítani önmagát. Az ember ne lenne erre képes? Meg kell tanítani neki azokat az egyszerű, könnyen megtanulható öngyógyító technikákat, amiket bármikor, bárhol használhat betegsége feloldására (feloldozására).
Itt az ideje a tudomány és az ősi gyógyító eljárások agykutatással kapcsolatos eredményeinek összegzésére, mert ez az öngyógyítási mechanizmusok tudati befolyásolásának kulcsa lehet. A biológiának a genetikai kutatások mellett több hangsúlyt kellene fektetnie az agyterületek feltérképezésére, az azok közötti kapcsolatokra, az egyes agyterületek kommunikációs csatornáinak feltárására.
Az ősi indiai bölcsek (rishik) rendelkeztek az agy, az idegrendszer, az energiakapuk, a fizikai testi és étertesti (finomanyagi) csatornák, a testi és lelki anatómia mélyebb összefüggéseinek ismeretével, a bioenergia és bioinformáció különböző testrészekhez áramoltatásának módszereivel, a digitoneuronalis (ujjhegy-idegközi), a digitocerebralis (ujjhegy-elmebeli), a digito-neuroanimalis (ujjhegy-idegi- lélekbeli )
információátviteli rendszerek központi idegrendszeri és finomanyagi csatornáinak megtisztítási és összehangolási szabályaival, a kozmikus életenergia-áram gerincvelői idegpárokon keresztül a testáramkörökhöz juttatásának praxisával.
Ismerték az öntudat erejének 3 megnyilvánulását, a purna kundalinit (a bennünk szunnyadó isteni hatalmat), a prana kundalinit (az életerővel töltött, életerőt kisugárzó és elosztó kundalinit) és az urdhva kundalinit (a felébresztett, felfelé mozgó kígyótüzet), valamint ezek mudra (test),
légzésszabályozás (energiatest), mantra (mentáltest) és gondolat (meditáció, spirituális test) általi vezérlési kulcsait. A kundalini nem materiális erő, mint az elektromosság, a mágnesesség, vagy a centripetális és centrifugális erő, hanem az egyén kifogyhatatlan lelki-
kozmikus potenciálja, az egészség, az energia, a tudatosság, a megújulás és a lelki érettség.
A bölcsek szerint az elemek, az elme, a csatornák, az idegek mind-mind a kundalini leszármazottai, amik szoros kapcsolatban állnak a pránával, a nadikkal és a csakrákkal, így bármelyik elem kapcsolati hálójának ismeretében a kundalini-jóga praxisa (ászanák, mudrák, légzés, mantra és meditáció) képes az elmén (vagy az elemeken, idegeken) keresztül a test minden sejtjét megtisztítani, energetizálni. A Gheranda-Samhita úgy tartja, hogy a napi rendszerességgel végzett kéztartások lelki gyakorlatokkal kombinálva az általános egészségi állapot javulása és a megfiatalodás mellett az ember élő istenné való átváltozását eredményezik. Hiszem és tudom, hogy a következő évek meghozzák azt az áttörést az agykutatás terén, melynek felfedezései a betegségek gyógyításában is használhatók lesznek.
Az ujjakkal való agyprogramozás hatalmas lehetőségeket rejt magában az öngyógyítás terén. Ha valaki ismeri a kéz és az ujjak polaritásait, szimbolikáját, a kéz és az agyterületek közötti összefüggéseket, s tudja, hogyan kell a kéztartásokkal elektromos, mágneses, elektromagnetikus és semleges testáramköröket létrehozni, az képes az agyterületek programozása által irányítani az elméjét, azaz az agya fogja végrehajtani keze utasításait.
Energianövelő kéztartások
Energiahiány elleni ujjtartás
Energiahiány fizikai testi okai: ha az energiabevitel az igények alatt marad, a szervezet kezdi felélni a saját tápanyagraktárait, ami testi leromláshoz vezet.
Lelki okai:
megalománia, álmatagság, vizsgadrukk, legjobbá válás kényszeres vágya, tudatalatti tiltott sóvárgás, tudatalatti félelem a vétkezéstől, elfojtott búskomorság, elfojtott félelem a felelősségtől, hiteltelenség miatti gátlás, ellentét miatti szorongás, önvád miatti szorongás, erkölcsi züllés ártóimpulzusa, kötöttség miatti félelem, elhízás miatti gátlás.
Mentális okai:
felsőbbrendűség, felsülés, nyugalom-kényszer, ártószándék miatti gonoszkodás, féktelen szexualitás miatti bűntudat, tudatmanipuláció miatti bűntudat.
Kéztartása:
A 2 kisujj hegye egymást érinti, a többi ujj behajlítva (mintha hógolyót. A mudrát állva végezze 10-12 percig, közben zengesse 5 percig az ío mantrát. A mantrát mély belégzés után hangoztassa: íííooo.
Életfa-mudra
Ujjtartás:
A jobb hüvelyk-, mutató- és középső ujj hegye összeér, a jobb gyűrűs-, kisujj és bal kisujj egymást érinti, míg a bal gyűrűs-, középső, mutató- és hüvelykujj hegye egymáshoz ér. A kezét a köldöke előtt tartsa. Naponta háromszor (reggel, délben, este) 5-5 percig.
Testi hatása:
Energiabomba. Fáradtság, levertség, depresszió, alacsony vérnyomás ellen használjuk. Minden betegség esetén segíti a gyógyulást. Megszünteti a testi-lelki rendezetlenségeket, feszültségeket, a testi-lelki fásultságot. Erősíti az immunrendszert, és fokozza a belső hajtóerőt. Növeli a magnetizmust, az intuitív és szellemi erőket, megnyitja a jobb agyféltekét.
Lelki hatása:
okkult képességek, isteni elkötelezettség, lehengerlő viselkedés, asztráltest átszellemítése.
Mentális hatása:
kozmikus tudat, élénk fantázia, csodatevés, vizuális intelligencia,
egyetemesség, mennyei inspiráció, tudatfolyamatok feletti uralom áldásimpulzusa, tudatrétegek tisztasága, szellemi növekedés, korlátlan hozzáférést biztosít az őseszmékhez, valamint az előző életek emlékképeihez.
Késmárki László
Gyógyító kéztartások Ankh Kiadó 2012.
Bővebben itt találkozhattok velem:
Hosszú évek óta élek a Börzsönyben a családommal és bizony jó ideje gyalogosan jártam a hegyi utcácskákat, munkából hazafelé a falu menti hosszú utat. Bevallom, az utóbbi időben napi szinten már fárasztott a teli szatyorral, hátizsákkal megspékelt kirándulás. Nyáron még csak-csak, olykor még kellemes is tud lenni a napfényben megtett 5 km oda-vissza, no de amikor beköszönt a fagyos tél, a zord, sáros idő, ilyenkor már én is jobban szeretem a négykerekű járgányokat. Többnyire stoppoltam, és reménykedtem, hogy legalább a „
Majd kiugrottam a bőrömből és alig vártam, hogy meghódítsam 
Ha már a kormányműnél tartottunk, kiderült, hogy a kormánymű alkatrészek javítása, kormánygömbfej csere és egy kipufogó-műtét is vár még Henryre. Amikor valaki kórházba kerül, kihagyhatatlan a rutin-labor, így aztán Fordikám az akciós olajcserét is kikövetelte magának, mert ugyebár az öreg Ford, nem vén Ford, ám az olaj még nem ártott meg senkinek.
A friss olajtól, valamint a fiúk lelkiismeretes és szakszerű munkájának köszönhetően, újult erőre kapott kisautóm és amikor kigördültem a Verőcei autószerviz udvaráról, Henry fickósabb volt, mint valaha. A Gálhegyi úti erős kanyarban, hegymenetben sem zörgött már egyáltalán semelyik alkatrésze sem, és remekül állta a sarat, akarom mondani a meredek lejtőket. 
Már javában tart az ősz, jönnek az egyre hűvösebb napok. Épp ideje beszerezni a biztonságos téli gumi kollekciót is. Egy biztos, a 
A 
Aki sokat utazik, és nem csak Szolnok és Budapest között, hanem a világ minden tájára eljut, és ráadásul egy nagyon kiváló fényképezőgép is van nála, arról nem beszélve, hogy 
A kisfiú, akit apja a vállán visz és visszapillant Jeruzsálemben Turós Margaréta objektívjébe. A kép címe: BIZTONSÁGRA VÁGYVA. A fotós azt is tudni véli, hogy a kisfiú arcán átsuhanó félelemhez hasonlító csodálkozás, a megfogalmazhatatlan szorongás, az attól való szorongás, hogy ő már tudja vagy sejti: nem szabad róla képet készíteni. És a fényképész, amikor mesél a képről, háromszázhatvan fokban lát: látja azt is, a kisfiú szemével, amit a kisfiú az ő háta mögött vesz észre: a fotós mögötti világ is ott ragyog a kisfiú két riadt szemében. Veszély, törékenység, sebezhetőség.
A kisfiúk a házak között kanyargó napfény-verte utcán (itt a dülöngélő házak is természeti képződmények), a kisfiúk a leírás szerint egy szempillantás múlva mind felpattannak a kocsira, tehát ez a kép csak egy pillanatig létezik, és most már, Turós Margarétának hála, örökre. A kép színes, a színeket átizzítja a nap, de átizzítja az a tudás is, hogy sem azelőtt, sem azután nem volt ez a vidám és mozgalmas pillanat, amely egyben az elmúlásé.
A MANGÓEVŐK egy paradicsomi pillanatot ábrázol Szenegálban. Három kisfiú mangót eszik: a történet viszont azt mondja el, ahogyan a gyerekek – a történetben nem hárman vannak, hanem negyvenen – két kiflin, amit a fényképész vetett oda, mint a dühös verebek összeverekednek. De utána – természeti erővel simul ki a felszín és a három arc a fényképezőgép lencséjébe ragyog, a középső fiú fejéből egy vidám negyedik kandikál ki, piros trikóban. A harmónia mögött a disszonancia, a disszonanciában a harmónia. Belesimulnak a tájba, mint a kövekhez hasonlóan fekete fürdőző gyerekek Dakarban.
A kéz, amely a sövényfalat megérinti Sri Lankán – a kép címe: SZIMBIÓZIS – a barnára égett kéz és a sövényfal, hiába mások, mégis áthatolnak egymáson, egymásba érnek.
Ő ebben nem talál semmi különöset, a fotográfus hitetlenkedik, a más életébe való beavatkozástól tartózkodik ugyan, de mégis átlép egy határt: a lány farmerban van, egyedül kószál végig Európán. A beszélgetés közben szinte halljuk a fotográfus szívdobogását.
ezen és a többi itthoni felvételen az a csoda történik meg, hogy hirtelen úgy nézünk rájuk mintha sok tízezer kilométerre lennének tőlünk – rájuk ragadnak a többi kép színei, megértjük, hogy mi magunk is a világ túlfelén élünk, itt van ez a vigasztalan lehajtott fejű koldusasszony, 
a munkanélküli férfi, a képek nem szomorúak, messzebbről nézünk rájuk, tragikusak és mégis szépek. Az érzés a távolságtól nem elhalványul, hanem intenzívebbé válik.
De vissza a megszüntetett iskolában készült ballagási képhez, a címe: CSODÁRA VÁRVA. A kisfiú arcán a fotográfus ujjmutatása révén veszem észre a boldogság mögötti riadalmat.
– Eliza Kedves, beszélj nekünk a Kinesio – Taping fontosságáról a mindennapokban, és az egészségügyben. Miért jó ha tudja a mai kor embere, hogy mi fán terem a Kinesio – Taping?
Gálfi Balázs évek óta foglalkozik versenyszerűen a testépítő sportággal, emellett személyi edzőként dolgozik. Nemrég elvégezte az 
Például a repülőtéren ácsorogva elégedetlenkedünk-e, hogy a vámos ellenőrzi az útleveleket és eltart egy ideig, miközben egy kellemes ciprusi nyaralásról jöttünk haza vagy esetleg örülünk annak, hogy épségben megérkeztünk és itthon vagyunk, netán visszagondolunk a gyönyörű kék tengerre és finom ételekre.
Elkövetkezett a várva várt 
Bernie Ecclestone
A mogyoródi pályát 1985. október 1-én kezdték építeni és rekordidő (8 hónap) alatt készült el. A megnyitó 1986. március 24-én, a 
A 
Tervek
A lényeg, hogy olyan kanyar vezessen aztán jobbra, vissza a mostani pályára, amit többféle íven is lehet venni: bemenet lehessen próbálkozni kifékezéssel, de aki belülre kerül, az utána hátrányban legyen a sikán felé tartó – most már hosszú – egyenesben”
A pálya új nyomvonalát, melyen már 2014-ben is használni fognak, Gyulay Zsolt elmondása alapján Bernie Ecclestone fogja kiválasztani a fenn említett pilóták és német főmérnökének, 
Forró és poros: a versenyzők szerint ezek a kulcsszavak jellemzik a Hungaroringet. Mivel a Forma–1-es versenyek mindig nyáron, augusztusban zajlanak, – ebben az évben július 27.-én – a versenyek idején elvétve fordul elő eső. A por az idény kihasználatlan részében kerül a pályákra, főként a pálya környékén található homokos talaj miatt. E jellemzők miatt az előzés meglehetősen ritka, mégis számos emlékezetes verseny történt a pályán.
A rajongók mindig is emlékezni fognak 1986-ból Nelson Piquet és Ayrton Senna csatájára, 1987-ből Nigel Mansell leeső kerekére, majd 1989-es parádés győzelmére, 1997-ből Palik László magyar kommentátor híres, szállóigévé vált „
1993 Nagy-Britannia Damon Hill
GP2
GP3
Formula Renault 3.5 Series
Nico Rosberg indulhat a pole – pozícióból, hiszen Lewis Hamilton autója a Magyar nagydíj időmérőjének Q1- es szakaszában kigyulladt.
fotó: Száva-Nagy Zsolt
Valahol egy felfoghatatlan világban…
Amikor kilépek a testemből, és teszek egy hatalmas utazást a világok között, egy másik világban ott vársz rám. Mosolyogva, tárt karokkal. Lelkünk szorosan átöleli Egymást, hogy magába szívja az Igaz Szeretet érzését.
És amikor a Földön összetalálkozunk, felismerjük Egymást. Mindketten tudjuk, hogy a Másik az, Akire vártunk eddig, Akit mindenkiben kerestünk szüntelen. De most nem tehetünk mást, miután megéreztük Egymás jelenlétét, Egymásra pillantunk, és éljük tovább megkezdett életünket.
Mindketten tudjuk, ha ennek vége, valahol ott, valahol egy most még számunkra Felfoghatatlan Világban lelkeink újból összeölelkeznek, és szórják a szeretetet Egymásra és a világok közé.
Egy napsütötte vasárnap reggel, amikor a fény még éppen hogy csak, rápislákolt a harmatos zöld fűszálakra a kertben, kint ültem a kopottas verandán és a forrón gőzölgő kávémat kortyolgattam, …mindez akkor történt. Most elmesélem nektek.
Álmos gondolataim közepette, amikor a többiek még mélyen aludtak, egyszeriben, szinte a semmiből rám törtek az érzések. Azok az érzések, amelyek nem érkeznek amúgy hívásra, amelyeket nem lehet sürgetni és nem is nagyon hívnánk, mégis egyszer csak megérkeznek váratlanul. Szomorú, kegyetlen érzések voltak ezek, egyszerre törtek fel a gyermekkor keserédes bugyrából, szívet facsaró bánatos hangulatot hordozva magukban. Miért fáj ennyire a múlt, hogy tud így összerándulni a gyomor, és hogy van az, hogy közel 30 év távlatából, szinte másodperc pontossággal emlékezünk azokra az időkre?
A sűrű, sós könnyek megváltoztatták a kávé ízét a számban, a fátyolos tekintet eltorzította a reggeli napfényben úszó boldogságot, de miért engedtem meg mindezt akkor magamnak? Miért? – Mert olykor sírni is tudni kell, és én ott akkor a napsütötte teraszon nemcsak, hogy sírtam, hanem zokogtam is olyan hangosan, hogy még az énekes madarak is elcsendesedtek körülöttem. Tudtátok, hogy mennyire tud fájni a szív? No persze nem az orvosok szerint, mert ők azt mondják, a szív nem érez fájdalmat, de én tudom, hogy ez nem igaz. Néha, a testünk rácáfol minden tudományos tényre és máshol, máskor egyébként helytálló megállapításra, és bizony néha tisztulnia kell a szívnek, ilyenkor sírunk… és én sírtam, egészen addig amíg ki nem nyílt a veranda régi ajtaja, és fáradtan rekedtes nyikorgásával fel nem ébresztett a saját kis dédelgetett bánatosságomból.
Nem igen tudtam hová rejteni arcomról a vörösre festett szemhéjamat, sem azokat a könnyárban úszó szemgolyókat, amelyek hosszú órák óta elveszítették kékségüket. Igaz, nem is igen kellett álarc mögé bújnom, mert aki kilépett a szobából, pontosan tudta mi történt, jobban ismert, és jobban szeretett engem, mint én magamat.
A könnyek gyógyítanak, felszabadítanak. A sírástól megkönnyebbülünk, lehullanak vállainkról a mázsás terhek, akkor meg minek kerülgetni a szemcsatornánk fürdetését? Ki tilthatja meg nekünk, hogy érzéseinknek hangot adjunk? Tudjátok mit? Amikor szomorúak vagytok, és ha történetesen a metrón ér utol benneteket a bánat, hát én azt mondom: sírjatok csak nyugodtan, és ha kell, hangosan is tegyétek meg mindezt. Kinevetnek, bolondnak néznek netán? Na ez előfordulhat, de ne törődjetek vele, hisz ez lehet a legszomorúbb válasz a világon. És ha senki nem lesz aki letörölje a könnyeiteket, akkor az nem a ti hibátok, az a világ érzéketlensége és jaj annak, aki belefullad a saját érdektelenségébe, mert olykor még a legkeményebb szíveket is utoléri a fájdalom. És akkor mihez kezd majd a saját közönyével az, akinek nem jut más, csak a magányos kétségbeesés?
Úgy hogy véget vethetnénk már a hiedelmeknek, lerombolhatnánk már végre a generációkon át belénk nevelt tévhitet, miszerint ott szabad csak sírni, ahol senki se lát. Hiszen hogyan is várhatnánk el valakitől, hogy odalépjen hozzánk és szelíden lecsókolja arcunkról sós, kövér könnyeinket, ha magunk is elrejtőzünk a szeretet elől? Szeressük végre magunkat, a fájdalmainkkal és a gyarlóságainkkal együtt, mert akárhogyan is próbáljuk tagadni, halandóak, törékenyek, és ami a legfontosabb, emberek vagyunk. És az emberek lélegeznek, nevetnek, és olykor bizony sírnak is. Sírnak fájdalmukban, sírnak örömükben és sírnak a kopott verandákon, akárcsak én akkor, azon a napsütéses vasárnap reggelen.
A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették. (Pierre Franckh)
.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fhajcsatok.blog.hu%252F2011%252F07%252F31%252Fhungaroring_top10%3B597%3B402){kind=link}