Gerendás Pétert, még Édesanyámmal együtt hallgattuk annak idején a konyhában, később a lányaim születése után, lementem egy budapesti klubba, ahol minden héten ő zenélt. Ott szerettem meg igazán Péter zenei világát. Bevallom, azóta csak elvétve jutok el a koncertjeire,  ám figyelemmel kísérem pályafutását. Tavasszal az a hír járta, hogy elhagyja a művész az országot, és bár tömérdek rosszindulatú megjegyzés, cikkezés áradatával kellett megbirkóznia, Péter most itthon van, új erőre kapott és köszöni, jól van.

Vendégem: Gerendás Péter Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész, szövegíró.

F. K. : Sok mindenről szeretnélek őszintén kérdezni és tudom, hogy a válaszok is őszinték lesznek, így kezdjük mindjárt a legelején. Mi is volt igazán annak az oka, hogy majdnem elmentél az országból, és aztán mégis itt maradtál? Mi történt Péter? 

G. P. : Annak idején a facebook üzenetemben pontosan és érzékletesen leírtam az okokat, amiért úgy gondoltam, hogy nem maradt más megoldás akkor, mint hogy megpróbáljak új utakat keresni máshol. Természetesen ennek a megnyilvánulásomnak rendkívül sok negatív és pozitív hordaléka volt, én most leginkább a pozitív dolgokról beszélnék. Rengeteg szeretetet kaptam, sokan kinyilvánították, hogy szükség van rám, hogy sokat jelentett és jelent nekik az amivel én foglalkozom. Az adott pillanatban pontosan erre volt a legnagyobb szükségem. A legfontosabb pozitív hatása ennek rám nézve talán ez volt :az a fajta krízis helyzet amikor az ember a talpával érinti a talajt és  a legmélyebbre kerül,  onnan hogyan tud elrugaszkodni, lendületet venni  és elindulni. Született egy új anyag, amely ennek a levélnek a gondolataira épült. A címe, a Gitáromba kapaszkodva lett, és szeptember 13-án jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Ez az új mű, egy könyv is egyben, amelyben a levél előzményeiről, és utórengéseiről is írok, önéletrajzi elemek átszövésével. Ez nem is igazán könyv, inkább gondolatok összegzése, kis formátumban, ám könyv alakban fog megjelenni, egy CD melléklettel. 

F. K. : Péter, ha jól értem az emberek szeretetének, megnyilvánulásainak hatására kezdtél alkotni, amely következményeként két nagyszerű anyag született, egy könyv és egy CD, vagy netalántán az őszinte üzenetednek eredményeként, megkerestek itthon, és lehetőségeket kínálkoztak?

G. P. : Nem, ilyen primair hatása ennek a levélnek nincsen. A fellépések azok ugyanazok és nagy mértékben hasonlóak, melyek eddig is voltak, akik ismerik és olvassák a facebook bejegyzéseimet, pontosan tudják, hogy hol és mikor énekeltem, játszottam és teszem ezt ma is. Az az üzenet nem arról szólt, hogy emberek éhezem, és itt a számlaszámom, ahová küldhettek pénzt, aki egy kicsit is olvasott a sorok között, érezhette, hogy egy képtelen folyamatról beszéltem. Az embernek az adott pillanatban keletkező gondjairól, így a sajátomról is és ezzel járó érzéseimnek adtam hangot, miszerint a művész élet nagyon hullámzó, vannak jobb és rosszabb időszakok, a nyár a jobbak,  míg a tél a nehezebbek közé tartozik. Akárhogyan is, de télen vannak a legkínzóbb kiadásai az embereknek. Ennek a fajta üzenetnek  legfontosabb lényege az volt, hogy a művészetre szükség van, és az a társadalom ahol nincs művészet, az egy nagyon szomorú társadalom. Itt nem csak a művészetről van szó, hanem magáról a jelenségről, ami sokakat érint függetlenül attól, hogy milyen munkát végeznek. Véleményem szerint, alapvető joga az embernek egy fejlett európai társadalomban, hogy munkája legyen és megéljen, és ha már egyszer művésznek született az ember, akkor is legyen munkája minden időszakban. Arról beszélünk, hogy értéket hoz létre valaki és minőséget képvisel, és nem azon kellene gondolkodnia, hogy jön e valami segély, valahonnan érkezik e valami kis pénz a megélhetéshez, hanem folytonosan lehetőség kellene, hogy nyíljon a munkavégzésre. Az igazi értéket képviselő művészetnek és előadóknak nem szabadna függni a pillanatnyi divatirányzattól, és nem kellene olyan tanácsokat adni nekik, mint amilyet például én kaptam: „hogy miért nem csinálok valami elfogadható zenét, mert akkor rögtön jobban menne a szekér.” Marhaság! A művészet belülről motiválódik és nem függ semmilyen trendtől.

F. K. : Mit szólt mindezen történésekhez a családod, ők melletted álltak, öntötték beléd a lelket? Azért neked, férjként és az apuka szerepben is helyt kell állnod. Hat kiskorú gyermekről kell gondoskodnod, és mind ehhez kell egy nem akármilyen társ is. Mesélnél nekünk erről?

G. P. : A családom természetesen végig mellettem állt, és ezen túlmenően kiderült milyen sok barátom van, és ez nagyon fontos dolog. A világ minden tájáról kaptam biztató üzeneteket, hol arra biztattak hogy maradjak, hol arra, hogy menjek. Sokan megadták a telefonszámaikat, hogy bátran keressem őket, mert ők segítenének az új élet elkezdésében. Persze ezek a pozitív irányú biztatások, de volt aki rosszindulatból szerette volna, ha mentem volna. Természetesen az embernek az a legfontosabb, hogy a saját hazájában saját anyanyelvén ismerjék el, és hozzáteszem nem arról van szó, hogy sikertelennek érzem magam itthon, hiszen ezzel az új CD-vel együtt, mégiscsak 16 lemezt készítettem eddig, rengeteg rangos kitüntetést kaptam, sokan szeretnek, amely most még inkább kiderült. Még egyszer hangsúlyozom, nem a kudarc beszélt belőlem akkor, egyszerűen a cselekedni akarás, a változtatni akarás, hiszen ha azt nem is tudják rólam sokan, hogy milyen dalokat írtam, azt szinte mindenki tudja, hogy sok gyermekről kell gondoskodnom. Aki ebben az országban él, az pontosan tudja, vagy átérezheti, hogy mekkora terhet és felelősséget  jelent hat kiskorú gyermek nevelése. Minden ember, még egy művészember életében is eljöhet az a pillanat, amikor úgy érzi nincs kiút, nincs más megoldás, mint menni. 

F. K. : Gerendás Péter, mint apuka, Gerendás Péter, mint férj és mint művész. Hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, hogy is van ez? Hogyan lett ,,újabb” hat gyermeked, mert ugye már három adott volt. Egyáltalán meg lehet húzni a határt?

– Péter és a gyermekek a zenekarban –

G. P. : Igen ez nagyon fontos dolog, először is egy megfelelő társat kell találni, egy olyan társat aki hajlandó nekem hat gyermeket szülni. „Az úgy volt, hogy amikor megismerkedtünk oda mentem a hölgyhöz és azt mondtam: Jó napot, jó napot, hajlandó lenne e nekem sok gyereket szülni? 🙂 Ő pedig azt mondta: Ó hát hogyne, szíves örömest bármikor. ”
 – az interjú ezen részén akkorákat kacagtunk Péterrel, hogy belezengett a kávéház. –
Na jó félre a tréfát, természetesen nem ezzel indult a randevú, sőt! Nekem akkor már volt három gyermekem és nem állt szándékomban újabb apai örömök elé nézni, ám valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy rákaptam az ízére, és itt nem csak az előkészületekre gondolok, – Péter jót nevet, és persze én is – hanem ami ezekkel a gyerekekkel és a nevelésükkel együtt jár. Amilyen gyönyörűek és tehetséges tündérek mind, kicsit sajnálkozom is, hogy most már legalább hat éve nem született újabb gyermek. A hat közös gyermekünkkel együtt lakunk, egy igazi nagy család vagyunk, együtt zenélünk, ezzel a családi zenekarral járjuk az országot, az új lemez kapcsán is. A zenekarban játszó gyermekeim: Dani, aki nagyon magas színvonalon dobol, majd Hanna, aki zongorázik és fuvolázik, valamint Ruben, aki a  zenekar basszusgitárosa. Mindhárman komolyan veszik a zenét, és igen fontos szerepet töltenek be. Nagyon szeretem a családomat, és  hivatásomat szintúgy. Változatlanul nyitva hagyom a kérdést, hogy szívesen megyek bárhová, ahová hívnak, ahol igazán kíváncsiak rám. Ezt az egész emigrációs kérdést a média fújta fel, ma már nincs az, hogy elmegyek innen és nincs visszaút, határok nélkül mehetünk a világon belül szinte bárhová. A művésznek az a feladata, hogy dolgozzon, nemrég Írországban léptem fel, ám itthon élek, a saját anyanyelvemen írtam az új könyvet és a hozzá kapcsolódó zenei anyagot is. Itthon szeretném átadni mindezt a közönségnek, hiszen az embernek muszáj optimistának lennie, mert ez az egyetlen megoldás a folytatáshoz. Ha pesszimista lennék, nem vágtam volna bele egy új anyag készítésébe. A mottóm, az üzenetemben is benne van, ahová mindig visszatérünk, mint egy kályhához: a gitáromba kapaszkodva. Ez az a mondat, amely minden krízis helyzetben átsegített, hiszen valóban a gitáromba kapaszkodva vészeltem át minden hajótörést, így ezt a helyzetet is át fogom vészelni. Most megpróbálok nem a nyílt tengere kihajózni, hanem saját vizeken evezni, megpróbálom, csak ennyit ígérhetek.

Gerendás Péter könyve és a hozzá tartozó CD-melléklet, a Gitáromba kapaszkodva címet kapta. Az iménti beszélgetés kapcsán megtudhattátok, hogy a cím önmagáért beszél. Az ember, – legyen az kétkezi munkás vagy művészlélek – mindig képes a megújulásra, az újrakezdésre, és amikor  a legmélyebben van, ahonnan már felállni is igen nehéz, akkor tud a legnagyobbat álmodni. Olyankor, olyan erővel képes nekivágni a lehetetlennek tűnő útnak, amilyen erővel csak az ember tud bírni, és hogy mi a titok? A hit, a kitartás, és mindenekelőtt a szeretet, amely mindent legyőz!

Gratulálunk Péter, és jó utat kívánunk neked oda, ahol a legnagyobb szükség van rád!

Frenyó Krisztina 

GERENDÁS PÉTER Gitáromba kapaszkodva

című könyvének és a könyvhöz kapcsolódó új CD-nek élő, zenei bemutatójára, szeptember 13-án 19.00 órakor kerül sor, az Olvasás Éjszakáján az Örkény István Könyvesboltban.

Helyszín: (1137 Budapest, Szent István krt. 26.)