érzés címkéhez tartozó bejegyzések

Ikerláng érzés / Takács Kriszta tollából

Sokatoknak biztosan ismerősek ezek az érzések… Egyszerűen kitörtek belőlem, és próbáltam megfogalmazni: Tudd, hogy mindig az első megérzés az Igazi. Ha nem fogadjuk el, hanem megpróbáljuk felülírni, az már csak agyunk szüleménye lesz, nem pedig megérzés, nem a szív szava, tehát nem valós.

Lehet, hogy azt hiszed, jó helyen vagy, úgy érzed, boldog vagy, ideig-óráig jól érzed magad abban a világban, amit választottál, de mélyen belül érzed, máshol, másvalaki mellett lenne a helyed. Vannak tiszta pillanatok, amolyan bevillanások, hogy az, akit választottál, idegen számodra, a másik pillanatban már csodálkozol rajta, hogy is gondolhattad ezt, de mélyen belül érzed, hogy valami nem stimmel, valami nem az igazi, valami vagy valaki folyton hiányzik.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-28.

vízben ölelkezve

Sokatoknak biztosan ismerősek ezek az érzések… Egyszerűen kitörtek belőlem, és próbáltam megfogalmazni: Tudd, hogy mindig az első megérzés az Igazi. Ha nem fogadjuk el, hanem megpróbáljuk felülírni, az már csak agyunk szüleménye lesz, nem pedig megérzés, nem a szív szava, tehát nem valós.

 

Lehet, hogy azt hiszed, jó helyen vagy, úgy érzed, boldog vagy, ideig-óráig jól érzed magad abban a világban, amit választottál, de mélyen belül érzed, máshol, másvalaki mellett lenne a helyed. Vannak tiszta pillanatok, amolyan bevillanások, hogy az, akit választottál, idegen számodra, a másik pillanatban már csodálkozol rajta, hogy is gondolhattad ezt, de mélyen belül érzed, hogy valami nem stimmel, valami nem az igazi, valami vagy valaki folyton hiányzik. Egy idő után ráébredsz, hogy igen, azok a bevillanások a valódi érzések. Azt is tudod, hogy lelked már találkozott azzal a lélekkel, akivel egy egész vagy. Az első pillanatban érezted, hogy Ő az, és Ő is érezte, hogy te vagy, mégis, ahogy már annyiszor, ebben az életben is különvált utatok. Honnan tudod, hogy Ő az? Onnan, hogy bent érzed Őt, ott, ahol a lelked van. Ha befelé figyelsz, megérzed. Onnan, hogy Ő a távolból is megérzi, ha szomorú vagy. Mert Ő épp abban a percben hív, amikor készülsz szétesni, és pillanatok alatt összerak. Mert neki fontos vagy, bárhogy is alakul most épp az életetek, mindig fontos vagy neki, mindig melletted áll, még a távolból is. Mert Ő mindig megosztja veled az érzéseit, az életét, ahogy te is megosztod Vele a tiédet. Mert senki nem ismer téged annyira, mint amennyire Ő ismer, és ez fordítva is így van. Mert tudod, biztosan érzed, hogy hozzád tartozik, soha nem fogod elveszíteni. Mert benned él, benned lüktet, ha akarod, ha nem, mindig veled van. Soha senki és semmi nem tud benneteket szétválasztani egymástól, mert belőled nem lehet kitépni, ahogy téged sem belőle, hisz egyek vagytok.

 

Ha eljön az idő, hogy együtt legyetek fizikálisan is, ha nem, az érzés néha tompul ugyan, de soha nem fog megszűnni, vibrál szüntelen. Néha látod ezt a vibrálást, néha láthatatlan, de ott van. Ott van, és valós. Igazi, olyannyira, hogy soha nem lesz igazibb nála semmi, sem ebben az életben, sem egy másikban.

 

Takács Kriszta

2013. december 27.

Tehetetlenség gyűlöllek!

Olykor elgondolkodom, mi az ami a leginkább feldühít, elkeserít, és a mélybe taszít olykor még engem is, na ez a tehetetlenség érzése. Ma reggel pontosan ezt éreztem… Szokásos utamat járva, a Nyugati Pályaudvar aluljárójában egy földön fekvő, jól öltözött fiatalemberre lettem figyelmes. Körülötte rendőrök, biztonságiak és egy-két bámészkodó ember, mellette guggolt egy lány, és fogta […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-22.

szem a tehetetlenséghezOlykor elgondolkodom, mi az ami a leginkább feldühít, elkeserít, és a mélybe taszít olykor még engem is, na ez a tehetetlenség érzése. Ma reggel pontosan ezt éreztem… Szokásos utamat járva, a Nyugati Pályaudvar aluljárójában egy földön fekvő, jól öltözött fiatalemberre lettem figyelmes. Körülötte rendőrök, biztonságiak és egy-két bámészkodó ember, mellette guggolt egy lány, és fogta a kezét.

Kicsit távolabb megálltam, nem bírtam továbbmenni… Egyre többen állták körbe  a szerencsétlent, aki tehetetlenül és eszméletlenül feküdt, arccal a a hideg kőre borulva, a pulóvere felcsúszva, kint volt a dereka, mellette a bőrtáskája gondosan letéve. Nem tudtam mi történt, gondoltam el kellene szaladni mentőkért, vagy telefonálni, vagy nem is tudom. Megkérdeztem a biztonsági őrt, hogy tud e valamit, de ő sem tudott sokat mondani. A sárga mellényesek közrefogták a férfit, a rendőrök újra megjelentek és az ügyeletnek is sikerült nagy nehezen odaérnie, – a hozzáállást inkább nem részletezem – és kisvártatva hálaistennek a mentők is megérkeztek. Gumikesztyűk, csövek, ollók, fecskendők és infúzió. Az ember nem mozdult, továbbra is arccal a föld felé borulva feküdt, próbáltak segíteni rajta, ki-ki  a maga módján. Én csak álltam tehetetlenül és iszonyú érzés fogott el, moccanni sem bírtam, és arra gondoltam mit tehetnék én egy kis porszem a világban, hogy jövök én ahhoz, hogy segítsek? – Közben pedig az járt a fejemben, hogy ha többet tudnék, ha tudnám mit kell ilyenkor tenni, ha pontosan tudnám, de nem tudom….hiába a sok film, tanóra, előadás, felületes egészségügyi ismeretek, ez édeskevés, több kellene! Segíteni szeretnék! – Aztán a lány tovább indult szomorúan, ő már többet nem tehetett és mint kiderült, nem is ismerte a fiút, mindössze épp arra járt. Felvágták a fiatalember pulóverét, hogy hozzáférhessenek és inzulint adtak be neki, mert kiderült, hogy cukorbeteg, majd a hordágyhoz rögzítették, betakargatták és óvatosan felvitték a lépcsőn, még mindig nem mozdult…Amíg ott álltam földbe gyökerezett lábbal, arra gondoltam, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk mi emberek és mennyire rászorulunk a segítségre, az együttérzésre, a másik ember lélekjelenlétére és gyors döntésekre ilyen helyzetben. Nem lehetünk közömbösek, nem állhatunk arrébb legyintve, mint ahogy a két suhanc mellettem elhaladva vihorászva ennyit mondott: jaj ezek a mai fiatalok, az a hülye  kábítószer. – Legszívesebben felpofoztam volna őket! -Bármelyikünkkel megtörténhet, és ha az én szerettemmel történik? Mindenkitől elvárnám, hogy segítsen! Akkor, azonnal, mindegy hogyan, valahogyan! Ott volt az a táska a földön a fiú mellett, és nem tudom szólt e valaki a hozzátartozóinak, és miközben egy aluljárónyi bámészkodó közönség végig asszisztálja  a mentési kísérletet, otthon vajon tudják e, hogy mi történik éppen azokban a pillanatokban a családtagjukkal? Rosszul lett egy ember, sokáig feküdt a hideg földön és igen volt aki segített, pedig még csak nem is volt orvos. Nem tudom mi lett vele, jó lenne tudni! Tehetetlen voltam és gyűlöltem ezt az érzést!

Frenyó Krisztina 

mentők       a kép illusztráció a dehír.hu oldaláról

Feeling, életérzéssel

Mostanra, akár a mottónk is lehetne, Morris Albert szerzeménye, a Feelings’. Amikor a magazin nevén gondolkodtunk, és kerestük a legkifejezőbb címeket, belebotlottunk Máté Péter Érzés című dalába, majd eljutottunk az eredeti előadóhoz, Morris Alberthez. A Feelings’ csodálatos dallamvilága, valamint a mondanivalója szintén közel áll a szívünkhöz, és ahhoz az életérzéshez, amelyet szeretnénk nektek is átadni, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-09-09.

Morris Albert nagy háttérképMostanra, akár a mottónk is lehetne, Morris Albert szerzeménye, a Feelings’. Amikor a magazin nevén gondolkodtunk, és kerestük a legkifejezőbb címeket, belebotlottunk Máté Péter Érzés című dalába, majd eljutottunk az eredeti előadóhoz, Morris Alberthez. A Feelings’ csodálatos dallamvilága, valamint a mondanivalója szintén közel áll a szívünkhöz, és ahhoz az életérzéshez, amelyet szeretnénk nektek is átadni, minden egyes írásunkkal. Úgy gondoljuk, találóbb nevet nem is találhattunk volna, mint a Feeling Magazin.

Hallgassátok velünk együtt: