Frenyó Krisztina bejegyzései

Frenyó Krisztina névjegye

Feeling magazin / Érzéssel éld az életed! "Írni vagy szenvedéllyel, vagy sehogy!" Mindig is szenvedéllyel éltem az életem, ez a szokásom máig megmaradt és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az említett jelenség, tulajdonság, a magazin stílusában és az írásaimban is visszatükröződjön. Munkatársaimmal, Értékes, Kifejező és Valós tartalmat próbálunk átnyújtani nektek itt az oldalon.

Napi Feeling – Zsebembe raktam az Őszt…

Vers, amely hűen tükrözi az Ősz keserédes báját, tréfáit, szomorűságait. Egy falevél, amely hullik. Eygenesen mellénk…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2019-09-23.

Zsebembe raktam az Őszt, szinte hallottam, ahogy jajgatott, szívemben a dallam most nem melódia, sokkal inkább zaklatott akkordok sokasága, ritmusát vesztő fergeteg, amely fölött kósza felleg vesztegel, te is csak kergeted…

Zsebembe raktam az Őszt, szinte hallottam, ahogy jajgatott, szívemben a dallam most nem

melódia, sokkal inkább zaklatott akkordok sokasága, ritmusát vesztő fergeteg, amely fölött

kósza felleg vesztegel, te is csak kergeted…

Zsebembe raktam az Őszt, azt gondoltam, így megúszok minden bűbájt, mit tartogat,

szürke kendőt kötök szememre és akkor nem látom a színfoltokat.

Csak, hogy nem így van.

Az Ősz cinkos és huncut tréfáit rám szabva toldoz-foldoz,

terveket sző, a fondorlatos megszállottság rabja,

és folyton-folyvást arról győzköd, van a szeptemberi magnak is sarja.

Nem várok áldomást, sem

jótéteményt, sziporkázó

nyarat sem várhatok,

józanul csak egy kis napsütést,

lassú őszülést kívánhatok?

Mitől lesz hiteles, lassú

lefolyású, olyan mint régen,

gyermekkorunkban?

Amikor volt idő gesztenyét

szedni és leveleket rugdosni

egymagunkban?

Amikor magányunk csak átmenet volt és játszós ruhánk is foszlásig viseltük,

mikor a naplementét igazibbnak láttuk, a szőlőt is édesebbnek ettük.

Keserédes bennem az emlék, már rég nem élnek, akik kikérték maguknak az Ősz kiváltságait,

kik szépnek látták, s gyönyörűnek, kik az elmúlást nem látták nyűgnek,

maguk is elmúltak már régen…

Rozsdaavar lábam alatt, temetni jöttem a szép nyarat, köszönteném az Őszt, ha hagyná,

lassan fogadnám, ahogy ő is cirógatná fázós lelkem, de nem…

Hirtelen jön, fagyba borultan, kihűlt a kávé, mielőtt megittam, hűlt helye a jó kis melegnek,

köröttem bogártetemek hevernek. Halálrafagyva.

Mire ez a nagy siettség? Miért nem lehet kimért, komótos,

olyan megfontolt, öreg cammogós, mint a piritós kenyéren a vaj, mikor megindul,

olyan langyosan finoman olvadós?

Jobb lenne, szorosan összebújva, lenne időnk pakolni, elrendezni, meleg sálakat előkeresni,

de csak keresni, nem még egyet loholva nyakunkra tekerve, fonva,

40 fokon mosni mindent gyorsba, hogy aztán megszáradjon holnapig, mert megfagyunk így,

mind megfagyunk.

Zsebembe raktam az Őszt, pedig még jóformán elő sem vettem.

A forró Nyarat meg már rég megettem. Reggelire. S’ bár égette nyelvem,

emészteni mégsem tudtam, oly hamar érkezett a levélhullás, épp, hogy rügyezett,

most meg itt az elmúlás. Nem értem én.

Miért? – Kérdem én. Nem jön a válasz sehonnan.

Mellettem egy elhullott levél. Suttog, fázik és remél…

Frenyó Krisztina

Esik az eső, hajlik a vessző…

Esik az eső, hajlik a vessző, ugye sokunknak ismerős ez a dalocska? Annyi negatív komment érkezik a közösségi oldalakra, szerte ahogy körülnézünk, így eső, meg úgy hullik, meg mikor lesz már vége, és mikor hagyja abba? Közben, csak örülnünk kellene, hogy miért? Olvass végig! 🙂

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2019-05-06.

Esik az eső, hajlik a vessző, ugye sokunknak ismerős ez a dalocska? Annyi negatív komment érkezik a közösségi oldalakra, szerte ahogy körülnézünk, így eső, meg úgy hullik, meg mikor lesz már vége, és mikor hagyja abba? No de május van, és a májusi eső aranyat ér, ahogy nagyapáink ígérték anno. Ne búslakodjunk hát, a hajlott vessző hamarosan felágaskodik, aztán pompázatos ruhájukat megrázva, vad színekbe borulnak a virágok. A poros levegő kitisztul, az itt maradt esőcseppek pedig, apró gyöngyszemekké változva továbbgurulnak…

Nincs baj, csak esik az eső, jobban beérik majd a termés, a virágok színes ruháikba borulva vad táncot lejtenek a nedves pázsitszőnyegen. Nyafogás helyett válasszunk egy jó lemezt, dőljünk végig autósülésünk, fotelünk kényelmében és élvezzük az esőáztatta táj megejtő szépségét. Ébresztő! A májusi eső aranyat ér! Nagyapáink nem ám a vakvilágba beszéltek…

Aranyeső hulljon rája…

Esőben köpönyeg, vidám színekkel, vázában óriásfejű – színes virágokkal, egy jó filmmel, kényelmes fotelben egy izgalmas könyvvel, sok írással, laktató, szívmelengető ételek főzésével, – lecsó, tejberízs, minestrone-leves, egy tál csípős rakottkrumpli – és aztán egy puha takaróval körbeölelt estével könnyedén túllendülhetünk az esős, szomorkás napokon.

Tudtátok, hogy esőben is születnek szerelmek, sőt még gyerekek is? És azt hallottátok, hogy eső alatt milyen jó csókolózni, és azt, hogy ha esőben táncoltok, sokkal több energia szabadul fel és kalóriaégetésnek sem utolsó? El tudjátok képzelni, milyen jó összebújni esőtől ázott ruháitokban, nedves testetek ölelkezésében egy kandalló előtt? Meleg teás bögrével kezetekben? Vagy egy csésze gőzölgő kávét szürcsölni a presszó romantikus sustorgásában, miközben odakint csak esik, csak esik? Mesés. Próbáljátok ki! Kár a gőzért, attól még, hogy nyavalygunk, nem fogja abbahagyni. Szeressétek az esőt, nem bánt az senkit! 😉

Frenyó Krisztina

Anyák Napjára – Kicsit Másképpen – Anya, csak egy van!

A jó anyákról sokszor csak életük elmúlásával derül ki, hogy jó anyák voltak. Valami ködös mítosz lengi be őket életük során. Láthatatlanok. Mintha ott sem lennének.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2019-05-05.

Anyák Napja, valahogy az az egyetlen olyan Ünnep, amely kortól, nemtől és hovatartozástól függetlenül mindenkit érint, megérint, és megszólít. Mindenkinek van egy édesanyja, aki a világra hozta őt. Minden embernek van egy hozzá közelálló, anya, nagymama, bizonyos esetekben anyapótló ismerőse, akit a mai napon felköszönt. Ezzel az írással nekik szeretnénk kedveskedni. Nekik, az Anyáknak! Mert Anya, csak egy van!

Valóban? Anya, csak egy van? Ma már, mint annyi mindenben, ezen a területen is megoszlanak a vélemények, a tények. A legtöbb esetben, van az édesanya, aki világra hozza gyermekét és becsülettel felneveli. Mert ez az élet rendje. Aztán van egy másik féle édesanya, aki világra hozza gyermekét, mert várta, mindennél jobban az életben és szeretettel körbevéve neveli fel saját tudásához mérten a legjobban. Vannak a “majomszeretettel közeledő és fojtogató” anyák, ám ez sem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen a gyermekkori szeretethiány nagy úr, amely felnőttkorban ádázul lecsap, általában sajnos a következő generációra.

És akkor vannak az olyan szituációk, történések, amikor bizonyos körülmények, élethelyzetek miatt más anyához kerül a gyermek, már azonnal a születése pillanatai után. Vannak “csúnya szóval” illetett béranyák, és léteznek a nevelőanyák, akik olykor édesebbek, mint az ,,igaziak”. Hálás és szerencsés az, akinek valóban olyan ANYA jutott, aki őszintén, tiszta szívével szerette őt, még akkor is, ha nem tudott megadni mindent gyermekének. Nem tudott. Pedig mennyire szeretett volna.

Na de ki is a Jó Anya valójában?

Biztos, hogy az a jó anya, aki a leggyönyörűbb, legdrágább kiságyat veszi meg a boltban, hogy születendő gyermeke a legjobbat kapja majd? Annak az újszülöttnek vajon lesz fogalma arról, hogy milyen ágyikóban fekszik és milyen márkájú cumisüvegből szopizza a tejet? Megértem én, a lehetőségeihez mérten, mindenki a legjobbat szeretné megadni a csöppségnek, de mi van akkor, ha nem a legdrágább a legjobb? Mi van akkor, ha a média által sújkolt aranyárban csillogó babakocsikat a felnőttruházatot magasan leköröző babaruha árakat és az éneklő babaszobákat kicsit figyelem nélkül hagyjuk? Mi van akkor, ha megpróbálunk a szívünk után menni, a megérzéseinkre hagyatkozva, az újrahasznosítás elvét szem előtt tartva, körbetapogatózva a családban, barátoknál, netán a mindentudó interneten mazsolázni?

Én kicsi Drága Gyermekem!

Nem kis költség az Anyaság, és Szülőnek lenni sem olcsó mulatság tudom, de talán az előbbiekben felsorolt pontok mentén, így egészen jól ki tudunk jönni a születés pillanatára. Vannak anyák, akik nem tehetik meg, hogy katalógusból, internetről rendeljék a születendő kishercegek, hercegnők ruhatárát, babaszoba kollekcióit, akkor most ők rossz anyák? Vannak, akik szerint igen. No, ez a gáz! Szó szerint gáz!!! Mert elkorcsusoltak a dolgok, az emberi értékeket felváltotta a tárgyak, pillanatnyi trendek bálványozása, a legújabb divat szerinti BERENDEZKEDÉS. Ami öreg, lecseréljük, ami elfáradt, kidobjuk. Napjainkra, jó, ha maradt még egy napra, egy-egy falatnyi Tiszta Szeretet egy háznál, s ezt próbáljuk lélekszakadva beosztani. No persze, mindig vannak kivételek. Hála Istennek, akadnak hagyományörző, értékest a jelenbe csempésző, tudatosan gondolkodó friss anyukák is, de koránt sincsenek elegen. Ez sem az ő hibájuk. Túl nagy a megfelelési kényszer, túl nagy a kívülről rájuk neheződő nyomás és a milliónyi információáradat. Az anyaság mára az egyik lehető legnagyobb üzlet. Annyi bőrt lehet lehúzni erről a Csodaállapotról, amennyit nem szégyellnek a vállalkozások, e meseszép szolgálatban fantáziát látó üzleti portálok kaszálnak. Nem irigylem a mai fiatal anyukákat, hiszen nincs egyszerű dolguk. De azért van remény! A jó anyák, szeretik a gyermekeiket. Akkor is, ha ők épp nincsenek a közelükben, és amikor nagyon-nagyon távol kerülnek tőlük, akkor is. Olyankor is, amikor hajnalban kissé illumináltan tér haza a kamaszgyerek a buliból, de a jó anya, a halálraaggódás után megkönnyebbülve simogatja kissé kapatos kölyke fejecskéjét, mielőtt ágyba tessékelné a drágát. A jó anya, mindig ott van, ha kell. Amúgy meg nincs mindig a gyerek nyakán. Tudja, mikor célszerűbb távolabb maradnia, mikor kell háttérbe húzódnia, és melyek azok a pillanatok, amikor ha tetszik, ha nem, jelen kell lennie!

Mert vannak pillanatok, események, amelyeket soha többé nem tudunk megismételni, nem hozhatóak vissza. Ha lemaradtunk róluk, örökre lemaradtunk!

A jó anyák minden körülményben és mindig szeretik a gyereküket és ha nem is mindig tudják ezt az érzésüket kimutatni, attól még biztosan így van. Az igazán jó anyák arról ismerszenek meg, hogy sokszor a dolgok mögött meghúzódó okokat, összefüggéseket jobban látják, mint bárki más. De talán a jövőt látják meg a legjobban. Beleérzőképességük, mindennél és mindenkinél nagyobb a világon. A jó anyák, ha kell, fogukkal elhúznak egy kamiont. És a gyermekükért MINDEN követ megmozgatnak. De nem mindenáron, nem minden nap, csakis amikor valóban rájuk van szükség!!! A jó anyák ezt is tudják. És pillanatnyi rossznak vélt döntéseik mögött, hatalmas tervhálót szövögetnek, miközben olykor közben megszakad a szívük. A jó anyákról sokszor csak életük elmúlásával derül ki, hogy jó anyák voltak. Valami ködös mítosz lengi be őket életük során. Láthatatlanok. Mintha ott sem lennének.

Aztán egyszerre eltűnnek és minden ami szép, jó és értékes volt az életben, eltűnik velük együtt. Na jó, talán nem minden. Mert a jó anyák örökséget hagynak a felnövekvő gyermekeiknek, azoknak, akiket szívük melegével őrizgettek, akikért éjjeleken át aggódtak, akiknek segíteni próbáltak, de nem mindig sikerült, akiknek a legjobbat akarták. Mindig. Még akkor is, amikor látszólag nem ezt mutatták. A Jó Anyák, mindig itt lesznek velünk! És Tiszta Lelkük Fénye, világosságot gyújt egyre sötétedő világunkban.

Boldog Anyák Napját kívánok Szeretettel Minden Anyának, Édesanyának, Nagymamának!

Szeretettel: Frenyó Krisztina

Keressük Főtámogatónkat, Támogatóinkat, Autós témában!

Támogatók Figyelem! Szeretett, Benzingőz – rovatunk megújuló köntöst kap, így a támogatói partnerek is megújulnak a felületeinken. Innováció és frissesség jellemzi a PR cikkeinket, rádiós interjúinkat, az egészséges klasszikus vonalakat egyensúlyban tartva.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-11-16.

A Feeling-magazin megújuló Benzingőz Rovata keresi FŐTÁMOGATÓJÁT, illetve Támogatóit, Együttműködő Partnereit hosszútávra! Most rendkívüli lehetőséget kaphat ön és vállalkozása média – megjelenésekre, írott és egyéb formában egyaránt.

Hogy mire is gondolunk valójában?

Régebben, ahogy azt korábbi írásainkból is láthatjátok, volt egy kiemelt támogató partnerünk, a Gumisember, akivel hosszútávon együttműködtünk. Ehhez hasonlóan, avagy – igény szerint – ettől teljesen eltérően, személyreszabottan készítjük el írásos beszámolóinkat, illetve az egyéb médiamegjelenéseket – képi, és hanganyag formátumban, az adott témákat felkarolva. Jelen esetben, autószervízek, autó-gumi-kereskedők, autókereskedések jelentkezését várjuk. Szeretett, Benzingőz – rovatunk megújuló köntöst kap, így a támogatói partnerek is megújulnak a felületeinken. Innováció és frissesség jellemzi a PR cikkeinket, rádiós interjúinkat, az egészséges klasszikus vonalakat egyensúlyban tartva.

Központi témáink: Az ember, és ami mögötte van. Nyitottak vagyunk az autók és ,,betegségeik feltérképézesének, valamint gyógyítási folyamatainak” bemutatására. Szívesen tesztelünk autókat, és írunk használatuk előnyeiről, praktikus hatásaikról a közutakat tekintve, és így tovább. Szemléltető példaként egy korábbi írásunk: http://feelingmagazin.hu/henry-ford-csodalatos-gyogyulasa/

Leginkább most éli aktualitását a téli gumik felhelyezése, így a téma az utcán hever, akarom mondani az autók alatt és az utakon. Itt is bőven van mit bemutatnunk, írásban, videós anyagban és rádiós riport keretein belül szintúgy. Olvassátok el egy korábbi írásunkat erről az aktuális, és fontos témáról: http://feelingmagazin.hu/minden-amit-gumikrol-tudni-kell/

Röviden ennyit szerettem volna elmondani a lehetőség apróbb momentumairól, de úgyis minden részlet, a további személyes megbeszélés tárgyát képezi. Bármilyen megoldásra nyitottan várjuk a jelentkezőket! Részletekért keressetek bátran itt az oldalon privát üzenetben, valamint a megadott kapcsolati elérhetőségeinken.

Frenyó Krisztina főszerkesztő
e-mail: frenyokrisztina@feelingmagazin.hu

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/FeelingMagazin/

Minden megosztásnak örülünk. Köszönjük!

A kávé illata

Kuthy Zsuzsanna érzelemdús írása a Kávéról, a Kávé illatáról és amúgy, sokkal több mindenről. Érezni a sorok között megbúvó szenvedélyt, a múltbéli keserédes visszaemlékezést, a bánatot és a szerelmet, a fiatalságot és az Életet!

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-11-07.

Egyszerű kávéillat. Minden reggel ugyanaz, felhőként száll felém a konyha ajtaja felől és
jólesően nyújtózom, ameddig elérem. Karcsú csészében jön, a tetején fehér habcsodával édesen, melegen, illatosan. Kedvenc kávém, a hajnali vagy reggeli szertartás elengedhetetlen, a nappalt elindító első lépés. Nem tudok a reggeli kávé nélkül magamhoz térni, ez a kis szertartás lényem része, minden perce a megszokottság és a biztonság egy-egy megnyilvánulása.

Emlékszem, életemben soha nem maradt ki egyetlen reggel sem, minden napom így indult. Álmos nyújtózkodás, illatfelhő, hosszúra nyújtott élvezetes pillanatok, amikor a cigaretta füstje elkeveredett a brazil karnevált idéző pára mámorával. Keverednek előttem a reggelek képei, életem epizódjai, a fiatalság felhőtlen és gondtalan évei. Édesanyám kezében a kis tálca, rajta a törött fülű csupor, amiről nem mondtam le soha, kidobni nem engedtem, hozzám tartozott. Később a nászajándékba kapott kicsinyke csészécskéket lecseréltük a porcelán bögrékre, amelyekbe több fért. Meleg tejjel töltöttük fel a fekete méregerős italt és a reggelek szertartása megnyúlt a gyermekek kis kezének teát kavargató idejével.
Az évek teltek és az idő vasfoga beleette magát idegeinkbe és zsigereinkbe, de a szertartás megmaradt.

Nyaraink melegek voltak és a telek havas reggellel köszöntöttek, az őszi faleveleket mindig egyformán hordták a szelek. Csészék változtak, helyszínek, és az életem. De a kávé illata mindig azonos volt.
Méltóságteljes kínai porcelánban érkezett vagy papírpohárban, tejjel vagy tejszínnel, habbal, vagy jegeskávé módjára vaníliafagylalttal, mindegy volt, az illat feledhetetlenül egyforma.

Emlékszem a Fekete-tenger partján ültem, előttem a zúgó, morajló víz és a sziklákra csapódó tajtékos, habos hullámok. Fenséges látvány, a vörösen izzó nap akkor búcsúzott és elmerültem a percek csodájában. Álmodozásomból egy fehér inges fiú ébresztett.
Tálcán hozta a partra a szálloda figyelmességét, a kakaóporral megszórt fenséges kávét. Ízét még most is érzem, az emlék feledhetetlen, a perc örök. Kutatok a múltban és a különböző aromák között.

A Duna-parti kávézó tarka ernyői alatt üldögéltünk barátnőimmel és édes semmiségekről csevegtünk, amikor napbarnított fiú ült mellénk.
Halványkék ingében vakító mosolyával Ő volt maga a Nyár. Ma már ősz úriemberként sétál egyikünk oldalán.
De a gőzölgő, tejszínnel dúsított forró kávé, a fahéj illata itt van, előttem, és visszahozza azt az esti ragyogást.
Keresem a legszebbet, a legkedvesebbet.
Most, hogy látom a rengeteg csészét és bögrécskét, a lenyugvó nap sugarát, a tengerpart szikláit, és a pesti délutánt, a hétköznapi reggeleket, mintha kényszerítene valami. Válassz egyet, a legkedvesebbet.

És a gondolat megfogant. Életem éveiből kiválasztom azt a nyarat. Azt a várost. Azt az utat. Azt a kávét, és azt az illatot. A Nescafét, amelyet hosszú szárú kanállal kotortam ki az üveg aljáról, meleg vizet öntve rá, kevés tejszínnel és sok cukorral. Csészénk nem volt… és az autópálya volt asztalunk.

Kuthy Zsuzsanna

Az öreg pad. – Kuthy Zsuzsanna

Kuthy Zsuzsanna, ízig-vérig NŐ, csupa Nagybetűvel, aki Nemzetközi Női Kamionsofőrként éli a mindennapjait, emellett remekül helytáll a társ, édesanya és nagymama szerepekben is. Sorra írja novelláit, és külföldön megjelent könyve is nagyszerű tolláról árulkodik. Fogadjátok szeretettel most “Az öreg pad” című történetét.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-08-03.

Előszó

Kedves olvasóink! Engedjétek meg, hogy dióhéjban bemutassam nektek Kuthy Zsuzsannát, akivel az elmúlt hetekben interjúztam a Szentendre Rádió Kávésperceiben. Ki is Kuthy Zsuzsanna valójában? Ő, egy ízig-vérig NŐ, csupa Nagybetűvel, aki Nemzetközi Női Kamionsofőrként éli a mindennapjait, emellett remekül helytáll a társ, édesanya és nagymama szerepekben is. Sorra írja novelláit, és külföldön megjelent könyve is nagyszerű tolláról árulkodik. Fogadjátok szeretettel most “Az öreg pad” című történetét.

Az öreg pad.

Ülök egy kopott, elfelejtett padon. A pad sír, rozsda marja, hiányzik belőle egy darabka, árva és fél. Körülötte új rattan székek kínálják kényelmüket, kockás puha párnákkal csábítják a fáradt sétálót. A pad öreg és sír. Itt felejtették. Görbe tartói vörösen izzanak a le nem kapart rozsdafoltoktól, régen zöld színe már felismerhetetlen. Görnyedten bújik a sétány mélyére, igyekszik láthatatlanná válva átlényegülni és álmaiban újra széppé válik. A pad sír. Öreg deszkák tartják a véletlenül rátaláló pöttöm gyermeket, kinek nem számít a kor, a szín, a szépség, csak a legyőzhető akadályt látja, a megmászás gyönyörű élményét.

Régen, nagyon régen állnak a Sziget fái között megbúvó sétány karcsú ívben meghajló szépséges padjai. Öreg nénikék pletykáit hallgatták és szerelmes suttogások, fogadkozások, apró titkok őrzői. A kavicsok roppanása máig emlékeikben élő halk üzenet, valaki jön, elfoglalja helyét a pad szélén, talán félszegen, és vár. Valakit. Az emlékek –mint hulló esőcseppek – elborítják a padok szét-málló gondolatait. Már alig vannak néhányan. Mint az öreg emberek, úgy hagyták itt életüket és emlékekkel teli önmagukat egy keserves, motorzúgással kezdődő hideg hajnalon. Dübörgő, füstöt okádó teherautó tépte ketté álmaikat és ordítozó vaskos legények – a kíméletlenség erőszakosságával –feldobálták az olajfoltos, koszos platóra karcsú testüket. Bordáik törtek, szépséges ívük meggörbült. A kegyetlen, hirtelen halál elragadta anyjuk öléből, a Sziget rejtekéből, öregedő fiait.

Új gyermekek érkeztek a susogó fák alá, harsányak és élményekre éhesek. Tapintatlanul fiatalok és tanulatlan ifjoncok. Nem ismerték a csend zümmögését, a madárdal felbecsülhetetlenségét és feltűnő színeikkel elárulták a titkokat. Nevettek és harsogtak, illetlenül kellették magukat, kinevették az öregedő, csúnya, mállott festéknyomoktól szégyenlősen lehajtott fejű szegény, megmaradt padokat.

Az Idő meg csak tette a dolgát. Nem szólt, nem veszekedett, nem utasította rendre és csendre a tomboló fiatalságot. Lassan és óvatosan megcsókolta puha szájjal a rattan székek kerek ülőkéjét és hegyes fogával kissé megcsipkedte játékosan a karfákat. Őszi esővel áztatta a párnákat és hajnalonként fehér deret csókolt a kapaszkodó lábacskákra. A székek fáztak és dideregtek, hangjuk már halkan, suttogva kérdezte az Időt, a Szelet és a Jövőt: – mi lesz velünk? De az Idő tovaszállt, Szél elrohant és a Jövő homályba burkolódzva nem adott választ.

Egy borongós ködös reggelen az ordítozó vaskos legény felhajította a megromlott, megcsúnyult, elhasznált székeket a többi ócskaság közé.

Lassan hajtott a Sziget útjain, körülnézve alaposan, nehogy valami hasznavehetetlenség maradjon a sétányokon.

Az öreg pad reszketett és remegve várta a végítéletet, mikor az Ember megállt felette. – Nocsak, milyen szép régi pad. Még felújítható, rendbe hozható.

És könnyű kézzel, szeretettel emelte fel az öreget, a feleslegessé váló rattan-székek tetejére helyezve.

Kuthy Zsuzsanna

Szerkesztői zárszó: Szívből remélem, hogy nektek is megérintette a lelketeket, és ott legbelül valamit felélesztett ez a megható novella. Talán a rég elfeledett emlékeket, a régmúlt dícséretét, a fényképalbumok megsárgult fotóiból néhány aprócska részletet, valami szépet. Mindenképpen…

Kuthy Zsuzsannával készült rádiós interjúnkat hamarosan meghallgathatjátok hanganyagban is, a Rádió Szentendre honlapján.

Frenyó Krisztina

Ne csak nézz, láss is!

A Correcting Vision éberséget ad: mi az, amire eddig nem mertél ránézni az életedben, kapcsolataidban, munkádban, pénzügyeidben? Mi az, amit már most is látsz/érzékelsz, csak eddig nem ismerted el?

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-04-05.

” Minden az ellenkezője annak, aminek látszik, és semmi sem az ellenkezője annak, aminek látszik”

Van úgy, hogy el kezd romlani a szemünk. Ilyenkor általában elmegyünk egy jó szemészhez, ő felír egy szemüveget, először olvasót, aztán majd távollátót, később erősebbet, mert közben egyre homályosabb lesz minden. De valóban a szemünkkel van a baj, vagy sokkal inkább a látásunkkal? Nem lehetséges csupán, hogy nem akarjuk meglátni a fától az erdőt, vagy nem látunk tovább az orrunk hegyénél? És az is megtörténhet, hogy a szemünk előtt zajló történésekre egyszerűen nem akarunk ránézni, mert akkor olyasmivel is szembesülnénk, ami változtatásra ösztökéllne bennünket, és azokat ugyebár nemigen szeretjük. Létezik egy “terápia”vagy hívjuk inkább folyamatnak, mely helyreállítja a látásunkat. Ez után a kezeléssorozat után mindent másként látunk majd. Balogh Beátától hallottam, hogy az Access Bars-on belül és túl azon, létezik valami, amit Látás helyreállítás – Correcting Vision – kezelésnek hívnak, és miután egyre többször csal meg a látásom mostanság, elhatároztam, hogy kipróbálom ezt is. Ellátogattam hát Beához és a sokadik lélekemelő kávézásunk után valami csodálatos álomutazás vette kezdetét. Bea kezei, a csukott szemeimen pihentek, és innentől a jóleső csendet, csupán a mélyen elgondolkodtató és megindító kérdések törték meg. Erről faggattam most őt.

F. K: – Bea, hogyan sajátítottad el ezt a kezelési technikát? Mire jó ez a ,,korrekció”, kinek ajánlod? Kérlek, mesélj nekünk a Látáshelyreállítás részleteiről!

B. B: – Lisztné Lampert Judit volt a tanárom, mint majdnem az összes technikát,

ezt is ő tanította meg nekem. Az Access testkezelések közül az egyik

kedvenc kezelésem, mely 15 féle gyógyító energia segítségével

kioldja a látással (és az öregedéssel) kapcsolatos ítélkezéseinket, fix nézőpontjainkat a

testünkből. Ez a kezelés a fizikai szinten túl is dolgozik. Segít elengedni, törölni a nem

kívánatos látványhoz kapcsolódó érzelmi emlékeket, és a jelen nehézségeit – mire nem

tudok, akarok ránézni, – feloldja, kitisztítja a sejtekből és az érzelmi szintekről. Nagy

segítséget jelenthet a fül betegségeire a homlok-arcüreg gyulladásoknál, a szemüveget,

kontaktlencsét viselők számára, akinek fáradékony vagy könnyezik a szeme, illetve száraz,

allergiás szem, és/vagy orrfolyás problémánál.

Ezenkívül kiválóan hat fényérzékenységnél,

migrén, fejfájás esetén is. Kifejezetten javaslom a látás traumáinak és lelki okainak a

feloldására valamint minden olyan szemmel, látással kapcsolatos problémánál, ahol

megengeded magadnak a pozitív változást. Ez a módszer, az állatok esetében éppúgy

működik, akár az embereknél, sőt gyakorta sokkal intenzívebben. Mennyi minden van,

amit nem akarunk észrevenni az életünkben, amire ha rálátnánk megváltozna akár az

egész életünk?

Bea, mesterével: Lisztné Lampert Judittal

F. K: – Ahogy említetted is, egy alkalom maximum csak beindíthat valamit, ráláthatunk

egy változás-folyamat kezdetére, ám mint minden területen, itt is többszöri találkozás

hozza meg a kívánt eredményt, igaz?

B. B: – Igen, így van. Egyes tapasztalatok szerint 3-5 kezelés már látványos javulást

eredményez. Nyilvánvalóan függ a kliens ellenállásától illetve befogadóképességétől is,

ám a tapasztalatok birtokában a kúraszerű kezelést tartom ideálisnak.

F. K: – Természetesen ez a – Correcting Vision – kezelés nem helyettesíthet semmilyen

orvosi beavatkozást, ám kiegészítésként többirányú panasznál segíthet. Ha jól tudom,

mégis előfordult olyan eset, hogy többszöri alkalom után a páciens eldobta a

szemüvegét és nem volt többé rá szüksége. Hogy is van ez?

B. B: – Csodák márpedig

vannak, és mint az élet

számos területén, ebben

az esetben is

gyakran előfordulnak. A

legjobb példa erre Gary

Douglas, az Access

Consciousness

alapítója, aki három

ilyen kezelés után le

tudta tenni a

szemüvegét.

Gary Douglas

F. K:- Miközben megnyugtató kezeid a szemeimre telepedtek, először kissé feszítő érzés

kerített hatalmába, – ám mindez a “komfortzónám elhagyása és az irányítás

átengedése” miatt lehetett – aztán szépen kezdtem felengedni és körülöttem minden

más, új értelmet nyert. Mindeközben illatokat, apró rezdüléseket éreztem, felerősödtek

a hangok, és a külvilág zaja mégsem tudott kizökkenteni a végtelen nyugalomból, amely

átvette az uralmat a kezelőben. Milyen folyamatokat indít el a Látás helyreállítás a

kliensedben?

B. B: – Ezzel az energiával segíthetek a

szemed fizikai állapotának javulásában, a

rövid illetve távollátás helyreállításában, a

belső látásod erősödésében, a vízióid,

álmod valóra váltásában. A kezelés során

feloldjuk az összes olyan programozást,

amely visszatart Téged a változástól. S

egyúttal megerősít abban, hogy felfedezd a

saját éberségedet a különféle energiákra. A

Correcting Vision éberséget ad: mi az,

amire eddig nem mertél ránézni az

életedben, kapcsolataidban, munkádban,

pénzügyeidben? Mi az, amit már most is

látsz/érzékelsz, csak eddig nem ismerted

el?

F.K: – A Látáshelyreállításon kívül melyek azok a kezelési fajták az Access Consciousness

testkezelések közül, amelyek dinamikus változást indítanak be a szervezetünkben?

B. B: – Az Access Consciousnessnek közel 60 féle testkezelése van, amelyek lehetővé teszik, hogy egységbe kerülj a testeddel, hogy élvezd a tested, ahelyett, hogy küzdenél vele. Mint például, az ideg generálása, vitalitásának helyreállítása, vagy a kliensek körében leginkább közkedvelt testkezelés, az MTVSS, amely kíválóan hat az immunrendszerre, hormonrendszerre, izületekre. Ez egy igen különleges kiegészítő lehetőség a gyógyulni vágyókon túl, sportolóknak, masszőröknek, valamint gyógyítóknak. Fontos említést tennem még az egyik legerőteljesebb kezelésről, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok: A Családi minták törlése testkezelés a szülőktől, illetve másoktól átvett mintáink oldásában, tisztításában segít. Ez az izgalmas testkezelés kioldja a diszharmónikus mintákat, amiket a testedbe zártál, hogy megpróbálj harmóniát teremteni a világban.

Szerkesztői zárszó

A megnyugtató, mély relaxálásnak is betudható Correcting Vision kezelés után, még egy kicsit beszélgettünk a kellemes illatú helyiségben, – ami inkább nevezhető szentélynek és a nyugalom szigetének, mint kezelőnek – és Beától megkaptam a választ a kérdéseimre is, egy ajándék angyalkártyahúzás formájában. Azért is szeretek idejárni, mert a kezeléseken túl, valami más is megérint engem. Balogh Beáta személyisége, egyszerűségében rejlő varázsa, és megnyugtató jelenléte engem is lecsendesít minden alkalommal. Ahogy elhagytam Újbudát, mintha a látásom is kezdett volna tisztulni. Valóban elindult valami folyamat, és jobban rálátok a dolgokra, mint eddig. Kezd méginkább kinyílni a világ és az orrom előtt heverő lehetőségeket, a szemem sarkában megbújó üzeneteket is észreveszem. Nem győzöm kihangsúlyozni, hogy egy kezelés itt sem elég, így aztán többízben ellátogattam Beához azóta, hogy elsőként szememre tette a kezét. Jó úton haladunk előre. Nyílik az Univerzum, tágul a Tér…

Nem győzök hálálkodni a sorsnak, annak a magasabbrendű minőségnek, ahol a találkozások eldőlnek még jóval előbb, minthogy azt mi itt aztán a földön megélnénk.

Köszönöm Bea, hogy Lélekútjaink találkoztak!

Frenyó Krisztina

Amennyiben gyógyulni szeretnél, vagy csupán jobban rálátni a dolgaidra, keresd Beát.

Balogh Beáta Facebook oldala: https://www.facebook.com/accessbea/?

Feltámadás, avagy Jézus és Buddha egy lakásban

Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról… Garbóczi Tünde

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-03-29.

“Évek óta hiszek mindenben, ami az Univerzum szerves része, így a vallásokban is, és követem a keresztény, a buddhista és a taoista szokásokat, elveket. Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról…” – Garbóczi Tünde –

Garbóczi Tünde ismét olyan ajándékot hozott nekünk Húsvét alkalmából, hogy nemlehet szó nélkül elmenni mellette. Csodásan köszönjük Tündi, hogy rávilágítasz a lényegre, miszerint nincsenek határok és különbségek a LÉNYEGET illetően. Vallások és vallási nézet-eltérések adódnak ugyan amerre csak szétnézünk, de a végén minden ugyanazon ősforrásba jut vissza. Az örök körforgás, az Univerzum csodája folyton-folyvást megújul és megfáradt lelkeink, ennek az arany fénynek a pompájában fürdenek, tisztára mosva magukat egy következő létformába. Akár hiszitek, akár nem, a Feltámadás Ünnepén megjelenhet a Tao is, az otthonotokban. Nincs semmi baj azzal, ha egy keresztény ember lakásában megjelenik a polcon Buddha, vagy a rózsafüzér mellett gyógyító kristálykövek nyugszanak. Minden, mindennel összefügg, sok minden megfér egymás mellett, ha a szándék ugyanaz, a földi itt tartózkodásunkat illetőleg. Minden igyekezetünkkel próbáljunk meg a Jóra törekedni és akkor már nagyon sok mindent megtettünk a magunk és a körülöttünk lévő világ jobbátételéért. És akkor következzenek Garbóczi Tünde gondolatai:

Húsvét Ünnepe és egy kis ide illő Feng Shui rendezkedés

Első hallásra a kettőnek semmi köze egymáshoz, és teljesen igazad is van, ha így gondolkozol. Két vallás (keresztény és taoista) és két keleti földrész (Közel és távolkelet) a hazája. És mégis a Szellemiség Törvénye és elve alapján, miszerint az Univerzumban minden a nagy Egység része, sokkal több az összefüggés, mint gondolnád.
Nézzük most ezt a két csodás dolgot egy szemüveggel, egybeolvasva, hogy mit jó tenni az otthonodban Húsvét Szent Ünnepe előtt, között és után. Az eredmény pedig egy külső-belső átalakulás (ahol éppen arra szükség van) az ünnep misztériumának teljes megélésével. Boldogság, Békesség és Szeretet.

Nagycsütörtök a változás, az elmúlás és a halál elfogadásának napja.

Jó, ha tudod, olyan halál, amit az ember a félelmeiből és tudatlanságából kreált nem létezik… Itt sem a fizikai halálról van szó… hisz ugye az nem létezik. Ez egy magasabb rendű dolog. Ha ismered Jézus történetét, és megérted azt, amit Ő tett ezen a napon, a vacsorán és utána fent a hegyen, akkor ez a nap a teljes átadás egy magasabb akaratnak és alázatos meghajlás a dolgok változása felett.
A Feng Shui elve szerint legjobb nap egy jó kis takarításra, tértisztításra, lomtalanításra, a már szükségtelen dolgoktól való megválásra. Ha még nincs időd ma ezekre, de szeretnéd kihasználni az itt lévő erőket, és megélni ezt a napot is úgy, hogy segítse az életedet a fentiekben, akkor tegyél meg pár gyors dolgot: Ennek a területi szimbóluma Észak-Nyugat. Az otthonod ezen területén törölgess le valamit, dobj ki, vagy ajándékozz el legalább egy olyan dolgot, amire már nincs szükséged, vagy amit nem szeretsz. És még egy apróság, ha megteheted, ma ne vásárolj tartós dolgot, tárgyat, csak élelmiszert, ami alapból ki van téve a változásnak.

Nagypéntek az áldozathozatal napja.

Ez a nap egy lelki Feng Shui nap. Fontos a meditáció! Agyalni kellene először egy nagyon lényeges dolgon, aztán amit így ki elmézel, azt valamilyen formában jó lenne meg is élni. Az agyalás tárgya az önfeláldozás… Miben tudsz áldozatot hozni, miben nem, és hol érzed magad áldozatnak? A nap végének ígérete, hogy helyre rakja benned azt az isteni elvet, hogy boldog csak úgy lehetsz (és megváltott) ha oda tudod magad adni másoknak.
Itt jön be egy kis asztrológia – önmagadat másokért és a feladataidért kapod, nem az egód felpumpálása miatt. Azaz szolgálj. Amilyen vagy, amilyen képességekkel, adottságokkal rendelkezel, attól ne legyen nagy az arcod, mert nem a tiéd, ne tartsd meg, mert másoknak lenne rá szükségük. Ha megteszed, már meg is tanultad, és nem áldozat, hanem megváltott és boldog leszel…
Feng Shui életterülete a Kelet. Az otthonodban itt kellene egy kicsit tevékenykedni ezen a napon. Legyél itt, használd ezt a területet, meditálj, ha alkalmas rá. Elég pár perc, csak a fenti kérdések fognak a legjobban előre vinni. Meditálhatsz a húsvéti menüről is, csak legyen benne a kérdés, hogy mit tehetek másokért. Ha pedig még ezen is tovább szeretnél lépni, akkor nincs más hátra, mint tenni valamit másokért…

Nagypénteki meditációra még vannak helyek, ha jönnél várlak, itt olvashatsz róla.

Távolság és időbeosztás sem akadály, a hanganyag hozzáférhetőségét ezen a linken találod.

Folytatás következik a témában a többi ünnepnappal…

Nagyszombat a belső útban való hit napja.

Húsvét vasárnap a remény napja.

Húsvét hétfő az új élet és a szeretet napja.

Persze még sok más szimbólum és misztérium is van mellette, de most ezeket emeljük ki, és energetizáljuk az otthonunkat minden nap egy kis Feng Shui tennivalóval.

Apróbetűs rész:
Egyik szenvedélyem a vallások megismerése, a szimbólumok és a szokások összehasonlítása, az egységük és az összefüggéseik kutatása. Ez az írás ezen tanulmányaim alapján született. Teljes hipotézis, nincs tudományos alapja, nem találod meg máshol, viszont használd, amit jónak látsz, dobd el, ha máshogy tennél, csak legyél ebben is szabad gondolkodó. Engedd meg magadnak a saját hitedet! Évek óta hiszek mindenben, ami az Univerzum szerves része, így a vallásokban is, és követem a keresztény, a buddhista és a taoista szokásokat, elveket. Ha jártál már az otthonomban, láthattad, hogy békésen megférnek egymás mellett a kínai taoista mesterek, Buddha, Jézus és az Ő tanításaik. Hiszek bennük, nem csak egyben, mind ugyanarról beszél: Boldogság útjáról, Békés lélekről, Szeretet fontosságáról…

Garbóczi Tünde
www.garboczitunde.hu

Köszönjük neked Tündi, bölcs és mindenképpen elgondolkodtató gondolataidat. Örülök, hogy ez a kor már megengedi, hogy elfogadóbbak legyünk és hangot is adhassunk a nézeteinknek. Vannak örök igazságok és vannak olyasmik is, amelyeket ma már másképp értelmezünk, mint felmenőink tették hajdanán. Nincs kőbe vésve semmi, az emberi gondolat és képzelet határtalan szabadsággal bír. Kedves olvasóink, békés magatokra találást és emelkedett gondolatokat kívánok nektek a Feltámadás Ünnepét megelőző csendes napokban!

Szeretettel: Frenyó Krisztina

Heti vers / Kassák Lajos: Távoli üdvözlet

Kassák Lajos verse eredetiben. Fogadjátok szeretettel! Olvassatok minél többet , keresgéljetek a versek csodás világában és válasszátok ki a legcsodálatosabbat magatoknak, amelyik így, a saját versetekké válik majd.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-03-12.

Amióta csak emlékszem, nagyon szeretem a verseket, lebilincselnek, megindítanak bennem valamit, könnyekre s’ olykor mosolyra fakasztanak. Vannak versek, amelyekből egy-egy foszlány egy régi képeslap legalján virult, így került hozzám. Egyik legkedvesebbet, a barátnőmtől kaptam, mikor majd megölt a bánat egy szívszaggató szakítás után. Akkoriban minden szakításba belehaltunk. Ez, egy hosszú sor volt Kassák lajos egy gyönyörű verséből, amely azóta is itt él bennem. ” Aki elment az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen éreztem, aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.” Aztán megkerestem a teljes verset. Lenyűgözött minden sora. Akárcsak Kassák többi gondolata is. Most ezt a “Távoli üdvözletet” osztom meg veletek heti vers gyanánt, mert méltán érdemesnek tartom erre a címre. Szívből remélem, hogy benneteket is elgondolkodtatásra, reményre késztetnek e dallamos, sokatmondó sorok, ebben az egyre fagyosabb lélegzetű világban.

Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek.
S ez nem egészen igy van.

Láttam, hogy asszonyok keltek utra a hajnalban, vasalt, széles
szoknyákban, magassarku, bársonyfekete cipőkben
és néhány férfi is átlépte küszöbünket, valamennyien ébren
voltunk, a bucsuzó még egyszer felénkfordult,
szeliden intett s hátán a batyuval elindult a nap felé,
ami a határszéli fák koronájában üldögélt.

Aki elment az elment, mondta az anyám, sohse keseregjetek
a kósza lélek után. Aki elment az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen éreztem, aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.

Emlékszem rá: az előbb még ott énekelt az öreg szalmaszéken
és a szék itt maradt. Emlékszem rá: melyik tányérból kanalazta ki a levesét
és a tányér itt maradt. Emlékszem rá: ahogy az eresz alatt bóbiskolt, pipázott,
köhögésével fölébresztette az alvó kutyát, kiköpött a földre,
ekkor hangyák jöttek elő valahonnan
és az eresz itt maradt, az álmos kutya s a falánk hangyák is
ittmaradtak.

A bucsuzó menyecske ránevetett az apámra:
és az apám itt maradt.
A bucsuzó legény ránevetett az anyámra:
és az anyám itt maradt.
Aki szeretett engem az megcirógatta az arcom:
és én itt maradtam.

Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek.
S ez egyáltalában nem igy van.
Sokan elmentek már tőlem, de senki sem tudott igazán a faképnél
hagyni.
Ugy állok itt, mint akinek senkije nincsen
és van egy kosaram, amiben mindenki benne van.

Kassák Lajos: Távoli üdvözlet / Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám

A vers, az eredeti formájában lett leközölve, nem nyúltam bele az ékezetekbe, stilisztikába, hiszen ez így hiteles. Fogadjátok szeretettel! Olvassatok minél többet , keresgéljetek a versek csodás világában és válasszátok ki a legcsodálatosabbat magatoknak, amelyik így, a saját versetekké válik majd. Legyen gyönyörű hetünk, együtt veletek, kedves olvasóim!

Frenyó Krisztina

A főszerkesztő levele / Amikor megtelik a pohár

Van úgy, hogy megtelik a pohár. Akkor van az, hogy ki kell belőle önteni és újra töltünk. Megoldást keresve, most itt tartunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2018-02-05.

Régóta küzdök egy jelenséggel itt az oldalon és azon morfondíroztam, hogyan is közöljem veletek ezt a tényt. Belekezdek…Kezd megtelni az a bizonyos pohár, félre ne értsetek, még nem telt be, csupán csak megtelik lassan. Nagy vágyakkal és reménységgel ülök le egy cikket írni és már jó ideje drága olvasóim, bizony súlyos akadályokba ütközök. Nagy nehezen összeáll az írás – technikai akadályok miatt nagy nehezen – és amikor végre képekkel illusztrálva, végig seozva, hivatkozásokkal rendbe téve, megszerkesztve megosztanám veletek, no akkor jön a varázsló: Nem megy.

Amikor a sokadik ilyenbe ütközöm, elegem lesz. Ilyenkor azon gondolkozom, meddig csináljam még ezt így? Érdemes egyáltalán tovább folytatni? Régóta dédelgetett gyermekem ugyan a magazin és Isten látja lelkemet, Nagyon Szeretem, de belefáradok a folytonos ápolásba, abba, hogy a folyton változó technika, a kripto és egyéb vírusok, a feltörekvő kódfeltörők, a hackerek és az egyébb rosszindulatú, bánomisénhogyannevezzükőketrendszerek belekontárkodnak és piszkítanak a gondosan, szívvel főzött levesembe. Elég volt! Ez egy nonprofit magazin, nem kapok sehonnan sem anyagi, sem technikai hátteret, támogatást, hogy profin vigyem tovább egyedűl az oldalt. Magam erejéből próbálok talpon maradni, és higyjétek el, semmi panasz nem hagyná el a számat, ha nem lenne az utóbbi időben napi, heti szinten oldalfeltörés, vírus, adathalászás és energiavámpír hadjárat. Még egyszer mondom: ELÉG VOLT!

Nincs állandó programozóm, akit lekaphatnék a polcról és 0-24-ben rendelkezésemre állna, mellesleg, ha lenne, sem várnám tőle ezt. Nincs rendszergazda, aki egyszer úgy istenigazából gatyába rázná a magazin technikai hátterét olyannyira, hogy legalább fél évig, vagy uramadd egy évig ne is kelljen ilyen értelemben ránézni. Tudjátok milyen fárasztó, amikor azért nem készülnek el írások, nagy interjúk, mert ilyen komoly hibákból adódóan napra, órára eltűnik az oldalunk? El tudjátok képzelni, hogy milyen az, amikor gondos – van úgy, hogy több napi – kutató munka eredményeként, és még egy fél napi székre szögezett szívbéli írás után nyomtalanul eltűnik a munkátok és égre-földre keresve sem találjátok sehol…pedig ott volt? Lementve!

Aztán amikor végre elértek egy segítséget, aki valamit hozzá tud tenni érdemben is az oldal működéséhez, akkor sok esetben vissza kell állítani az oldalt egy régebbi időpontra, így az utóbbi írások mind eltűnnek. Jobb esetben valahol lementve figyelnek alapformájukban, de ilyenkor visszamenőleg újra fel kell tölteni mindent, a nagy felbontású képekről nem is beszélve.

Kedves olvasóink, csak, hogy tudjátok és kicsit megértsétek a rabszódikus megjelenések, és vagy a ritkábban felkerülő cikkek hátterét, szóval mostanában (?!? ) ezzel küzdök itt az oldalon. S. O. S megoldások és segítőkész emberek mindig akadnak, de a végtelenségig ez nem mehet így. Nem adom fel, ragyogóan süt a nap és én erőt merítek ebből is. Megebédelek, iszom egy jó kávét, aztán lazítok egyet. Lenyomok egy edzést a gáton, vagy a Dunaparton, és mosolyogva megyek tovább. De előtte jól kidühöngtem magam. 🙂

Ha bármelyikőtök tud használható, pénztárca – kímélő megoldást arra, hogy hosszútávon megmaradjon és működhessen a magazin, örömmel várom az email elérhetőségemen a megoldást kínáló lehetőségeket.

frenyokrisztina@feelingmagazin.hu

Tisztelettel és szeretettel maradok, aki voltam:

Frenyó Krisztina főszerkesztő