meditáció címkéhez tartozó bejegyzések

Dobozba zárt szárnyak, avagy angyalok, vagy emberek?

Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő…sem a tér..valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2021-04-13.

Emlékszem repdestem…
Szárnyaltam, ugráltam a dombon, szinte percekre levegőben tudtam maradni és nem volt idő, nem kellett az idő, sem a tér, valahogy minden olyan varázslatosan egyszerű volt…  Hogyan és mikor lett vége? Melyik volt az a pillanat, amikor elhagytam a szárnyaimat? Nem emlékszem…

Egyre jobban hiányzik az az élet… az idő, amikor még nem kellett megfelelnem és elszámolnom senki felé, amikor kedvemre ugrálhattam a zöld fák ölelte dimbes-dombos utak buckáin át. Azt sem tudom, hogy gyermekként éltem e meg mindezt, vagy még annak előtte, egy másik életben történtek velem a csodák. Kár is elmélkedni, mert nem ez a lényeg. No, nem most világosodtam ám meg hirtelen, sem nem lettem hirtelen bölcsebb, tán csak az a röpke ötven év, mit magam mögött hagytam, világított rá néhány fontos dologra. Mert, az igazán lényeges dolgokat, sosem mérik nagykanállal. Azokat egészen kicsi porciókban adagolják. Azért is tudnak örülni a kisgyermekek, minden apróságnak.

Aztán rájöttem, hogy a szárnyalás mellett meg kell tanuljam a földön járást és maradást is. Gyökeret kell vernem. Itt a földön. Olykor nehezebb, mint hinnéd. Főként azoknak, akik dobozba zárják szárnyaikat. Mert hogy sokan elteszik őket. Nehezebb napokra. Nehezebb napokra? Lehet még ettől is nehezebb? Bizony lehet. Aztán persze olyan is előfordul, hogy valakik a szebb napokra tartogatják gyönyörű tartozékaikat. Mert bizony egyszer hozzájuk tartoztak ezek a szépségek.

És, hogy lehet e a földön szárnyalni? Hmm… Megpróbáltam nem is egyszer. Volt, hogy egészen sokáig sikerült a levegőben maradnom, ám mindig akadt, aki visszarántott a földre. Biztosan jól tette. Nem mondom, nagyon is jól éreztem magam ott fent, csak közben elfelejtettem a föld dolgaival foglalkozni. Például a pénzkereset, a csekkek, a materiális felelősségvállalás dolgaival. Mert, hogy az nem az angyalkák dolga. De nem ám. Csak, hogy én nem vagyok angyal. Én, egy földön élő ember lennék, vagy valami ilyesmi. És akik a földre leszülettek, azoknak bizony meg kell tanulniuk az élet rögös talaján is helytállniuk.


Erre léteznek egész jó kis gyakorlatok. Meditálhatsz, hogy gyökeret verj, uppsz ez megint egy kis lazulás és álmodozás. Legalábbis nálam. Na, jó, szóval meditálhatsz, gyakorolhatsz mezítláb a kertben, hogy a talajjal érintkezésbe lépve, megtapasztald, mennyire bírod a földet. Aztán még ölelgetheted a terebélyes, vastag törzsű fákat.

Óh, én ezt a foglalatosságot nagyon szeretem. Rendesen bele tudok ám merülni. Így aztán bármennyire is a földi kapcsolódás a cél, elég hamar az égi szférákba repdesek újfent. Természetesen pénzt is kérhetsz a földi szolgálataidért, amelyekért igen sokat tanultál. Megkérheted az árát a tevékenységednek, tisztességesen. Az időnek, amit annak idején magadra, a tanulmányaid elsajátítására áldoztál, most pedig az idődre, amit másokra szánsz. Mindez arra ösztönözhet, hogy megtanuld, milyen az adok-kapok egyensúly. Mennyire vonz, vagy épp taszít téged az anyagi procedúra.

Egy biztos, ha itt akarsz élni a földön, muszáj belépni a körforgásba, mert ha nem teszed, előbb-utóbb elnyel a föld. Vagyis a rengeteg földi matéria. Én sokszor csak macerának hívom, mert számomra ez kissé macerás. Arra is rá kellett ébredjek, hogy az itteni létforma, nem olyan sima ügy, amilyennek jómagam, annak idején elképzeltem. Azért kaptuk a hátizsákot, hogy viseljük, hordjuk. Olykor megrakjuk kövekkel, olykor meg mások rakják nekünk tele.

Mi pedig hűségesen cipeljük terheinket. Mint, ha csak kötelező lenne. Pedig nem az. Simán kiszórhatjuk a kavicsokat, főként, ha azok időközben mázsányi szikladarabokká nőttek a hátunkon. Úgyis jönnek majd újabb kövek. Drágák, meg csiszolatlanok is, aztán lesznek homokkövek, ásványok, és olyanok is, amelyekkel rendre dolgunk van.

Mert, fel kell ismernünk, melyek a saját terheink, amelyeket akár meg is szerethetünk és idővel letehetjük őket, ha majd kellően elfáradtunk. Ám, épp így ideje elkülönítenünk a mások terheit, amelyeket nem a mi gerincünkre szabtak odafent. Mert, ha túl sok keménységet pakolunk fel magunkra, idő előtt elcsontosodunk. Megkeményedünk. Éa akkor, mi lesz így velünk? Hová fogjuk tudni visszacsatolni a szárnyainkat, amikor majd elővesszük a dobozból őket, hogy újra szárnyalhassunk?

Frenyó Krisztina

Két TUDATOS EMBER a Koronavírusról…

A két Tibor. Ugyanazon forrásból, kétféleképpen. Két Ember nézőpontja a Koronavírusról. Két Szaktekintély, a Buddhista tanításokat, valamint a Holisztikus orvoslás szemléletét szem előtt tartva.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2020-04-20.

Mindkettőjüket régóta ismerem, tisztelem és szeretem. Mindkettőjüktől sokat tanultam és tanulok a mai napig is. Mindkettőjük sokat adott hozzá már eddig is az életemhez. Bölcs és tiszta értékrendű szaktekintélyeknek és embereknek tartom őket. Számomra egyértelmű volt, hogy elsőként Varga Tibor buddhista tanítót és Dr. Darnói Tibor holisztikus orvost kérdezzem meg a jelen helyzet kapcsán. 

F. K. – Kedves Tiborok, napjainkra erősen “ráült egy járvány-állapot”, amit úgy hívnak: Koronavírus.  Hogy érzitek magatokat most ebben az időszakban, a karantén idején? Miben változott az   életetek, a mindennapjaitok, munka, megélhetés és a lelki állapot terén?

 

Varga. T. – Mint “tudatos” ember, én majdnem mindig jól érezem magam! A belső és külső harmóniát együtt élem meg, és ezt még egy koronavírus sem tudja befolyásolni!
Semmi nem változott az életemen mert én a korom miatt (69) is már csak akkor mentem el itthonról, ha feladatom ezt megkívánta!

 

 

Darnói. T. – Köszönöm a kérdést, jól vagyok, mint mindig. A kialakult helyzet az én aktivitásomban is változásokat hozott. Rengeteg előadásom és tréningem marad el, de video-csatornán keresztül a személyes holisztikus konzultációkra továbbra is lehetőség nyílik, és változatlanul folytatom a háziorvosi munkámat. Így továbbra sem unatkozom, csak most más feladatok vannak, eltolódott hangsúlyokkal. Ez természetesen jelentős kiesést okoz anyagiak terén, de a lelkiállapotomban semmilyen változást nem hozott. Ha az ember a jelenre figyel és mindig megpróbálja bölcsen alkalmazkodva tenni az aktuális dolgát, akkor nincs min izgulni, lelkizni. Egyetlen helyzet sem jó vagy rossz, ezek csak szélsőséges, egyoldalú megközelítései a dolgoknak. Így a jelen helyzetben is legalább annyi jó dolog kerül felszínre, mint amennyi nehézséget támaszt. Minden élethelyzetet tisztán annak kell látni, ami.

 

 

F. K. – Mi a helyzet a meditációkkal, tudjátok gyakorolni csoportosan is, vagy most mindenki az otthonában teszi mindezt?

 

Varga. T. – A tudatkincs kurzus most pihen, bár a barátok és gyakorló társak kérik, hogy legyek online de én a régiek közé tartozom és azt a személyes de kölcsönös hangulatot, amit a közös meditáció ad, azt én nem adnám fel! Sőt nem is adom! Szerencsére mindenkivel napi kapcsolatban vagyok.

Darnói. T – A csoportos meditációk csak alkalmi programok, a lényeg az egyéni, otthoni meditációk mindennapi gyakorlásában van. Aki ezt komolyan csinálja, annak semmilyen érdemi változást nem jelent a mostani helyzet.

F. K. – Tibor, mondd, mennyire hiányzik a munkád, az idősekkel való foglalkozás, vagy ezt teheted most is? Futni jársz a kutyusoddal? Mozgás, sport? Szabadidő?

– Drága Tibor, és neked hiányzik a gyerekekkel való foglalkozás, az edzések, a sport a mostani helyzetben?

Darnói. T – Két Idősotthonban is rendelek, ez most komoly kihívást jelent az idősek veszélyeztetettsége miatt. Nehéz helyzet ez számukra is, a hozzátartozóiknak is, de akik előtt mélyen meg kell hajolni, azok a nővérek és azok a dolgozók, akik az idősek ellátását a jelen helyzetben is biztosítják a mindennapokban, már-már erejükön felül. Nala kutyámmal továbbra is rendszeresen futunk, ez számomra az éltető testmozgás, kint a természetben.

Varga. T – Szerencsére mindenkivel napi kapcsolatban vagyok. A gyerekeknek viszont tartottam Online meditációt de Nekik ez nagy élmény és egyben jó kis  játék! Na ők nagyon hiányoznak!!

F. K. – Az otthonmaradás összekovácsol benneteket kedveseitekkel, gyermekeitekkel méginkább, vagy előhozza a súrlódásokat? Tudjátok tartani a kapcsolatot a családtagjaitokkal?

Varga. T – A párommal évek óta élünk távol a várostól (én már azóta karanténba vagyok. 10 éve. de most van rá indok is) viccet félre téve nagyon vigyáz rám! De nem vagyok izolált. Te tudod hogy az erdőben élek! A gyerekeim már kirepültek a két nagy Brixtollban él a kicsi meg a barátnőjénél!! Azért a telefon, meg a messenger használva van! Mindig tudunk egymásról “anyagi” szinten is!

Darnói. T – Csodálatos Feleségem van. Nincsenek érdemi súrlódásaink, Ő egy nagyon letisztult, emelkedett ember, így semmilyen felesleges cirkusszal nem terheljük egymást. Tudjuk, mik az értékek az életünkben. S, ezek a korlátozás alatt is ugyanazok, mint korábban voltak, s az élet újraindulásával is ezek maradnak az igazodási pontjaink. A kisebbik fiam él velünk, de már ő is felnőttnek számít, a jelen helyzetben vele is többet lehetünk együtt. A többi családtaggal pedig a modern technika segítségével tartjuk a kapcsolatot, sokat beszélünk.

F. K. – Tiborom, mit gondolsz a karanténról te, aki tudatos emberként élsz és holisztikusan szemléled a világot?

Darnói. T – Amíg nincs gyógyszer a vírus ellen, vagy ellenanyag, oltás, addig kétségtelen, hogy a személyes emberi érintkezés minimalizálása a legfontosabb a járvány megfékezésére. Ez nem félelem, nem bátorság és nem összeesküvés-elmélet kérdése, hanem tiszta gondolkodás, bölcs belátás. Ami miatt ez a vírus nagy kockázatú az előbb említettek mellett, az a hosszú lappangási ideje (akár 14 nap), amely alatt gyanútlanul szórhatja bárki úgy a vírust, hogy nem is tud róla.

F. K – Drága Tibi bácsi, ne vedd zokon, ha így hívlak. Mit gondolsz a karanténról te, aki ha kellett, hónapokra barlangba vonult…igencsak aktuális az elvonulás, mint olyan és az ott tanultak, igaz? Ez segít?

Varga. T – A karantén most aktuális. Az a helyes,hogy az emberek vigyáznak egymásra! Döbbentem figyelem, a közszereplők viselkedését, én átlátok rajtuk mint a szitán és az fogalmazódott meg bennem,”hogy ha belegondolok akkor megbolondulok,ezért nem gondolok bele”! A másik amitől boldog vagyok az az EMBEREK bölcsessége,kedvessége,szeretete ahogy a legtöbbjük viszonyul ehhez a szörnyű helyzethez! Lenyűgöz a Magyarok humorérzéke! Valami fenomenális, ami ömlik a virtuálison,! Naponta van kettő-három olyan poén, hogy percekig sírok a röhögéstől.

F. K – A kert, az ültetgetés, a vidéki levegő és a látvány, ami a szomszédságotokban van, az atmoszféra, a táj mind felemelő. Kimentek a szabadba, természetbe, hogy megmerítkezzetek  az UNIVERZUM ajándékában?

Darnói. T – Igen. Minden nap sokat vagyunk a természetben, amely önmagában is csoda, de a tavasz varázsa lenyűgöző. A friss, zöld hajtások, a virágzó növények, az illatok – mesés. Ebben lehet igazán töltekezni testileg, lelkileg egyaránt.

Varga. T – Most hogy nem mehetek sehova, rengeteg lehetőséget kaptam az élettől! végre csinálhatok egy kis veteményest, régi terv! rendbe tettem a kertet, fűt-fát virágot! A kérdésedbe szereplő “univerzum” az én magam vagyok!! ez csak elhatározás kérdése és ez által mindig együtt  vagyok mindenkivel!

F. K – Drága Tiborok! Mit üzentek az embereknek ezekben a nehéz napokban? Ti hogy látjátok, mire tanít titeket, bennünket ez a Korona-vírus?

Darnói. T – Ez a helyzet belátásra, elfogadásra tanít és megadja az újraértékelés lehetőségét. Láthatjuk, hogy az ember nem ura, hanem része a természetnek, s hogy a túlpörgetett emberi világ milyen vékony jégen táncol. Megérthetjük, hogy a külső biztonságunk csupán látszat, és olyan ingatag, akár egy kártyavár, ezért befelé kell fordulnunk. Ráébredhetünk, hogy valójában milyen jó dolgunk volt – mert békében, szabadon és bőségben élhettünk -, de arra is, kik és mely dolgok számunkra az igazán fontosak. S, beláthatjuk, hogy meg kell becsülni a MOST pillanatát, ami által felértékelődik az idő. Így mostantól minden pillanatunkat érdemes feltölteni valódi értékekkel, s ennek szellemében újraindítani majd a mindennapokat!

Varga. T – A “neked Írom a dalt” klippet végigbőgtem,a művészek szerepvállalását mély meghajlással ismerem el! Természetesen egy nemzet hálája is kevés az egészségügynek! A színészek versmondása a gyerekeknek és felsorolni is kevés az a tenni akarás ami egy két nap megmutatkozott  az egész országban! Köszönöm Nekik! Kértél egy üzenetet: tessék! “Ezekre a Hírekre figyeljetek emberek és újra meg tudjátok fogni egymás kezét!! Mert Ti csak azért vagytok ilyen – olyan pártszimpatizánsok, mert Ők kitalálták ezt Nektek! ” Varga Tibor buddhista tanító

Ahogy visszaolvastam ezeket a tavaly ilyentájt feltett kérdéseket és a reájuk érkezett válaszokat, mindkét Tibor értelmezésében ugyanazt az üzenetet véltem felfedezni. Az ember nem ura, hanem része a természetnek. Ha ezt most nem tanuljuk meg, akkor soha nem fogjuk! És az otthonlét sok mindenre megtaníthat bennünket. Például szeretni. Szeretni azt, amit csinálunk. Szeretni azokat, akikkel egy fedél alatt élünk. Megismerhetjük végre igazándiból a családtagjainkat. És természetesen tudatosan állhatunk hozzá a helyzethez. Végül, de nem utolsósorban, ha az Univerzum mi magunk vagyunk, ha bennünk lakozik az Isteni, akkor mindenkivel kapcsolódunk. Mindig. És ebben, még egy világjárvány sem tud megállítani bennünket. Aki spirituálisan élt eddig is, azt eztán sem tudja kibillenteni semmi az egyensúlyából, legalábbis hosszabb időre semmiképp. Köszönöm Varga Tibor buddhista tanítómnak és Dr. Darnói Tibor holisztikus orvos barátomnak, hogy egyszer az Univerzumban kapcsolódhattunk. Köszönöm a válaszokat és a bennük rejlő Fontos Üzenetet, olvasóink nevében is! Kívánom, hogy Áldás érkezzen a világra és a benne élő emberekre. Szívből remélem és hiszem, hogy egy Új Kezdet közeleg. Egy új Kor van születőben.  Nyissátok ki a szíveiteket!

Frenyó Krisztina

Bal agyfélteke kiiktatva, jobb agyfélteke előnyben!

Dóri barátnőm jóvoltából, egy háromnapos kreatív rajztanfolyamon vehettünk részt, hivatalosan jobb agyféltekés rajztanfolyamnak hívják. Három nap totál kikapcsolás, elvonatkoztatás, inspiráció és teljes meditáció, csak kicsit másképpen. És, hogy mi volt benne az elképesztő? Mindannyian megtanultunk rajzolni, és nem is akárhogyan! Hamarosan érkezünk a részletekkel, addig is olvassátok a magazint, sok érdekességgel találkozhattok majd. Fókuszban a […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-11.

Aranyásó rajzDóri barátnőm jóvoltából, egy háromnapos kreatív rajztanfolyamon vehettünk részt, hivatalosan jobb agyféltekés rajztanfolyamnak hívják. Három nap totál kikapcsolás, elvonatkoztatás, inspiráció és teljes meditáció, csak kicsit másképpen. És, hogy mi volt benne az elképesztő? Mindannyian megtanultunk rajzolni, és nem is akárhogyan!

Hamarosan érkezünk a részletekkel, addig is olvassátok a magazint, sok érdekességgel találkozhattok majd. Fókuszban a kreativitás!

– Feeling –