Budapesti Boldogság Hét
Előszó a Boldogsághoz
Paul Pahil pozitív pszichológus a „Chartered Institute of Personnel Development” okleveles tagja, valamint a „Centre for Applied Positive psychology” az Alkalmazott Pozitív Pszichológiai Intézet alapító tagja vezeti azt a többnyelvű csapatot Budapesten, mely csapat életfilozófiája a pozitív pszichológia elvein alapuló fejlődés, virágzás, egyéni és csoportos formációkban egyaránt. Paul küldetése azon a meggyőződésén alapul, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy megtapasztalja az optimális életvitel által nyújtott hasznot és gazdagságot. Az Életerő csoport szervezésében, szeptemberben kerül megrendezésre Budapesten, az első Budapesti Boldogság Hét. Alábbi írásunkban, Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach-al, valamint az Életerő csoport tagjaival beszélgettünk a boldogságról és arról, hogy miért megy ez olyan nehezen nekünk. Tudományosan, számszerű adatokkal is alátámasztva jártuk körül a happy, vagy történetesen, nem is annyira happy témát.
Paul Pahil neve bizonyára ismerősen cseng állandó olvasóink számára, egy korábbi, “Boldogságbomba” írásunk kapcsán. Paul vezetésével, azaz az Életerő csoport szervezésében hamarosan, Magyarországon először találkozhatunk a Boldogság Hét fogalmával. A Paul vezette innovatív, kutatás-alapú tanácsadó cég szakterülete a pozitív pszichológia nevű tudományág, amelynek alkalmazásával hozzájárulnak az egyének, illetve jól működő, erős csoportok és munkahelyi csapatok kiteljesedéshez, fejlődéséhez, virágzásához. Miután a boldogság nem annyira egyértelmű, ám tanulható és elsajátítható, mindazonáltal kevés lenne hozzá egy hétvége, így aztán egy egész hét fog születni.
A Budapesti Boldogság Hétről
Az őszi Budapesti Boldogság Hét különféle programokból tevődik majd össze, szerteágazó gyakorlatokkal, előadásokkal, és számos meglepetéssel. A főváros különböző területein találkozhattok majd az izgalmas programsorozattal, amelyhez már eddig is neves cégek, valamint a sajtó és média képviselői is csatlakoztak. A Boldogság Hét teljes időtartama alatt a részvétel ingyenes, és bár egymástól eltérő területeken tevékenykedő szakemberekből, csoportokból tevődik össze az aktív csapat, egy valami közös bennük, mégpedig a Boldogság útjának lépései, a pozitív pszichológia elveinek gyakorlása a mindennapokban. A “Budapesti Boldogság Hét” 2014. szeptember 15-től 21-ig kerül megrendezésre. 7 napon keresztül áramlanak majd a programok, workshopok , különböző események és a “bulik” azon céllal, hogy az emberek szociális, fizikai és érzelmi jól-léte növekedjen.
Életerő csoport: ,,A hét célja, hogy az embereket összekapcsoljuk új emberekkel, új ismereteket adjunk át és legfőképpen vidám hangulatban érdekes tevékenységekben történő részvételt tegyünk lehetővé.”
A “Budapesti Boldogság Hét” a következő 5 fő jól-lét elven alapul:
. Fizikai aktivitás . Szociális kapcsolódás . Új ismeretek megszerzése . Életcél ok és értelmes élet követése . Helyes étkezés és testünkkel történő foglalkozás
“A boldogság titka nem a több keresésében rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk élvezni a kevesebbet. ” Szókratész
A Boldogságról
A Boldogságot nem lehet siettetni, hajszolni, épp ennek okán, idő kell a megéléséhez, a boldogság keresése misztikusnak tűnő bonyolult rendszernek tűnhet, ám a boldogság titka maga az élet. Hogyan lehetséges az, hogy a “gazdagabb, fejlettebb” országokban oly sokszor a szomorúság és a depresszió az úr, míg a sokkal “szegényebben és egyszerűbben” élő országokban kimutatták, hogy boldogabban élik az emberek a mindennapjaikat.
A Boldog Bolygó index / számok és tények
A Boldog Bolygó Index (Happy Planet Index: HPI) az emberi jóllét és a környezeti hatások integrált mutatója, amelyet 2006. júniusában a New Economics Foundation (NEF) vezetett be. Az új HPI eredmények azt mutatják, hogy a Földön 151 ország milyen mértékben nyújt hosszú, boldog és fenntartható életet a benne élő emberek számára. A teljes mutató rangsorba helyezi ennek hatékonyságát. Minden ország HPI mutatója az átlagos általános életelégedettségből (megtapasztalt jóllétből), a születéskor várható élettartamból és az úgynevezett. ökológiai lábnyomból áll egy főre vetítve.
HPI = Tapasztalt jóllét x Várható élettartam
Ökológiai lábnyom
37.4 = 4.7 x 74.4
3.6
Magyarország Boldog Bolygó Index mutatója 37.4 pont és a legutóbbi (2012-es) felmérés szerint a 104-dik 151 elemzett ország között.
Pontosabban lebontva a magyarok tapasztalt jólléte 4.7 pont (ami 104-dikként) igen alacsony, várható élettartamunk 74.4 (58-dikként) relatívan magas, emellett pedig ökológia lábnyomunk nagyon magas 3.6 pont (99-dik). Ez azt mutatja, hogy igazából összességében “hosszú ideig” élünk, azonban a kérdés, hogy hogyan?
Például a repülőtéren ácsorogva elégedetlenkedünk-e, hogy a vámos ellenőrzi az útleveleket és eltart egy ideig, miközben egy kellemes ciprusi nyaralásról jöttünk haza vagy esetleg örülünk annak, hogy épségben megérkeztünk és itthon vagyunk, netán visszagondolunk a gyönyörű kék tengerre és finom ételekre.
Hogyan érezzük magunkat?
Hálásak vagyunk azért, hogy egy kánikula után frissítő zápor érkezik, vagy bosszankodunk, hogy na tessék, milyen nyarunk van. Hogyan tekintünk a mindennapokra? Milyen életet szeretnénk élni? Hogyan szeretnénk érezni magunkat? Mit teszünk azért, hogy mi és környezetünk jobban éljünk? Jobban érezzük mi magunkat és velünk együtt mások is ezt érzik?
Most hasonlítsuk össze más országokkal a magyar adatokat. Az összehasonlításban részt vesznek a kelet-európai országok, mint Szlovákia, Románia, Lengyelország, nyugati országok, mint Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, és éppúgy a legboldogabb országok is, mint Paraguay, Venezuela, illetőleg Uruguay, Kolumbia.
A táblázatban jól látszanak az eredmények.
Összehasonlításként, a halványzöld a legjobb, míg a piros sorok a legrosszabb eredményt tükrözik boldogság-tekintetben. A terrakotta és a narancs színű oszlopok “közepesen boldog számokat” mutatnak.
A térképen a színek ugyanazt mutatják, mint a táblázatban, fentebb.
Mit is jelent tulajdonképpen a boldogság? Létezik-e egyáltalán?
Miért áll például Costa Rica két egymást követő évben első helyen a Boldog Bolygó indexen? Mit tanulhatunk tőlünk?
Paul: „Az ökológiai lábnyomot vizsgáljuk egy kicsit: A teljes Amerikai Kontinensen várható élettartam tekintetében ők a másodikak. A nemzeti törvények részévé vált a környezeti fenntarthatóság: termelt energiáik 99%-kát megújuló energiaforrásokból nyerik, visszafordították az erdőkiirtások folyamatát, azaz egyre több erdőt telepítenek. Célul kitűzték, hogy 2021-re szén-dioxid semlegesség kialakítását.
4 millió emberről beszélünk, akik Európából, Ázsiából, Afrikából és Közép-Amerikából költöztek ide, ennek is köszönhetően egymás elfogadása és értékelése jellemzi őket. A különbözőséget inkább értéknek tartják, mintsem rossznak.
Érdekes az is, hogy az ország erős demokráciára épül: a hadseregre történő koncentrálás helyett – eltörölték a hadsereget – a kormány egészségfejlesztésre és az emberek taníttatására fordítja költségvetésének egy részét.
Az emberek jól-létét vizsgálva: Az itt élő emberek nagy része kedves, barátságos, udvarias, tanult és művelt. Gyakorta élnek át olyan pozitív érzelmeket, mint hála, öröm, vidámság, stb. Szeretnek közösségekhez tartozni, az embereknek széles baráti társaságaik vannak, éppen ezért sok időt töltenek együtt. Látszik, hogy szociális jóllétük magas szintű.
“Láttál te már virágzó embert egyedül enni? Ha eljön az este, áthívják magukhoz egymást, – szomszédot, testvért, barátot – és megosztják amijük van, jókedvűen beszélgetnek és közösen fogyasztják el a vacsorájukat.”
Az európai országok lakói, kevésbé esznek együtt. Sokszor látni ebédidőben, a “gyors-ételüket egyedül bekapkodó” gondterhelt, mélabús embereket. Ahol közösen esznek az otthonokban, ott nem dívik a kávézóba járás kultusza, – nincs rá szükség – mert a boldogság, nem egy külön plusz, hanem a boldogság az náluk alapvetően jelen van. A pénz kérdésére is kitérhetünk. Egyértelmű, hogy pénzre mindenkinek szüksége van, ugyanakkor, ha az alapvető szükségleteidet kielégítetted: van otthonod, van mit enned, ki tudod fizetni a számláidat onnantól kezdve a további pénz nem boldogít, nem vezet a virágzáshoz. Sőt az elvárásaid megnövekednek és már további pozitív érzelmeket, boldogságot nem nyersz magától, csupán a pénztől.
Egy témába-illő kis kitérő
Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvében azon örök kérdésekre adott választ, hogy mi a boldogság, és hogy leszünk boldogok, s ezzel nagy sikert aratott a társadalom körében. A munka mögött az író életen át tartó kutatása állt. Saját tapasztalatait használta fel és mondta el írásaiban és előadásai során. A Flow-ban részletesen ír a munka szeretetéről, hogy a legnagyobb “flow-élményben” akkor részesülünk, amikor teljesen átéljük azt a tevékenységet, amivel foglalkozunk, magas a koncentrációnk, a kihívás megfelelően magas és közben az erősségeinket alkalmazzuk. A Flow állapotot követően pozitív érzelmeket tapasztalunk meg. Időközben egy érdekes területet fedezett fel: rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot. Flow-ban lehet valaki más tevékenység közben is (sakk, hegymászás stb.). Flowt követően megjelenik az alkotás élménye, a dicsőség, a vágy, Flow közben megjelenik a teljes bevonódás érzése, s ez a pszichológiai terület még kiaknázatlan az emberiség számára. Csíkszentmihályi Mihály, amikor professzori állást kapott az egyetemen, el is indította ilyen irányú kutatásait. Interjút készített olyan emberekkel, akik szívesen sportolnak, sakkoznak, táncolnak stb., és lejegyezte ezeket. „Autotelikusnak” nevezte tehát ezeket a tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a „flow” fogalma.
– Paul Pahil: A “Budapesti Boldogság Hét” elindítása igen nagy felelősséggel jár, olyan ez, mint amikor kavicsot dobunk a tengerbe, és elindítunk valamit, hullámok keletkeznek, beindulhat egy áramlat, amely jó reménységünk szerint, egy fejlődő program-sorozathoz vezethet bennünket, de óvatosan kell bánnunk a kavicsokkal. Az országban élő emberekért tesszük, a boldogságérzet elsajátításához szeretnénk hozzájárulni. Az embereknek szorosabb társas kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással. Fontos, hogy az emberek értékeljék egymást. Fontos, hogy egyre több társas és társadalmi programban vegyenek részt, tanuljanak új ismereteket, akár egymással megosztva. Ez a célunk ezzel a szeptember megrendezésre kerülő héttel. Közösen ötletelünk különféle cégekkel, akik csatlakoztak hozzánk, mert megláttak valamit a küldetésben, és szívesen jönnek, pro-aktívan részt vesznek az előkészületekben. Bízom benne, hogy a Budapesti Boldogság Hét elindít valamit, hogy ez a kis kavics mindenképpen kreál valamiféle hullámot .”
A főszerkesztő meglátása:
– A Boldogság keresése tulajdonképpen felesleges energiákat vesz el tőlünk. A boldogság bennünk lakozik és ha egyszer megtaláltuk, rájövünk, hogy mennyire egyszerűen is boldogok lehetünk. A boldogság, maga az élet, olyan ez mint az utazás, mindig elakarjuk érni a célt, rohanunk a csúcs felé, és közben nem vesszük észre az égig érő hegyláncolatokat, a kristálytiszta tavakat, a virágzó réteket, és a lábunk előtt heverő kincseket, fel sem nézünk. Aztán, amikor az út végére érünk, nem értjük miért tettünk meg ekkora távolságot, és sóhajtozva, kimerülve vesszük észre, mennyi, de mennyi mindenről lemaradtunk. Nézzünk fel, és lássuk meg, hogy mennyi szépség, jóság és boldogság-morzsa jut nekünk is, talán épp a közelgő Budapesti Boldogság Hét alkalmából.
Lejegyezte: Frenyó Krisztina
Elkövetkezett a várva várt 
Bernie Ecclestone
A mogyoródi pályát 1985. október 1-én kezdték építeni és rekordidő (8 hónap) alatt készült el. A megnyitó 1986. március 24-én, a 
A 
Tervek
A lényeg, hogy olyan kanyar vezessen aztán jobbra, vissza a mostani pályára, amit többféle íven is lehet venni: bemenet lehessen próbálkozni kifékezéssel, de aki belülre kerül, az utána hátrányban legyen a sikán felé tartó – most már hosszú – egyenesben”
A pálya új nyomvonalát, melyen már 2014-ben is használni fognak, Gyulay Zsolt elmondása alapján Bernie Ecclestone fogja kiválasztani a fenn említett pilóták és német főmérnökének, 
Forró és poros: a versenyzők szerint ezek a kulcsszavak jellemzik a Hungaroringet. Mivel a Forma–1-es versenyek mindig nyáron, augusztusban zajlanak, – ebben az évben július 27.-én – a versenyek idején elvétve fordul elő eső. A por az idény kihasználatlan részében kerül a pályákra, főként a pálya környékén található homokos talaj miatt. E jellemzők miatt az előzés meglehetősen ritka, mégis számos emlékezetes verseny történt a pályán.
A rajongók mindig is emlékezni fognak 1986-ból Nelson Piquet és Ayrton Senna csatájára, 1987-ből Nigel Mansell leeső kerekére, majd 1989-es parádés győzelmére, 1997-ből Palik László magyar kommentátor híres, szállóigévé vált “
1993 Nagy-Britannia Damon Hill
GP2
GP3
Formula Renault 3.5 Series
Nico Rosberg indulhat a pole – pozícióból, hiszen Lewis Hamilton autója a Magyar nagydíj időmérőjének Q1- es szakaszában kigyulladt.
fotó: Száva-Nagy Zsolt
Valahol egy felfoghatatlan világban…
Amikor kilépek a testemből, és teszek egy hatalmas utazást a világok között, egy másik világban ott vársz rám. Mosolyogva, tárt karokkal. Lelkünk szorosan átöleli Egymást, hogy magába szívja az Igaz Szeretet érzését.
És amikor a Földön összetalálkozunk, felismerjük Egymást. Mindketten tudjuk, hogy a Másik az, Akire vártunk eddig, Akit mindenkiben kerestünk szüntelen. De most nem tehetünk mást, miután megéreztük Egymás jelenlétét, Egymásra pillantunk, és éljük tovább megkezdett életünket.
Mindketten tudjuk, ha ennek vége, valahol ott, valahol egy most még számunkra Felfoghatatlan Világban lelkeink újból összeölelkeznek, és szórják a szeretetet Egymásra és a világok közé.
Egy napsütötte vasárnap reggel, amikor a fény még éppen hogy csak, rápislákolt a harmatos zöld fűszálakra a kertben, kint ültem a kopottas verandán és a forrón gőzölgő kávémat kortyolgattam, …mindez akkor történt. Most elmesélem nektek.
Álmos gondolataim közepette, amikor a többiek még mélyen aludtak, egyszeriben, szinte a semmiből rám törtek az érzések. Azok az érzések, amelyek nem érkeznek amúgy hívásra, amelyeket nem lehet sürgetni és nem is nagyon hívnánk, mégis egyszer csak megérkeznek váratlanul. Szomorú, kegyetlen érzések voltak ezek, egyszerre törtek fel a gyermekkor keserédes bugyrából, szívet facsaró bánatos hangulatot hordozva magukban. Miért fáj ennyire a múlt, hogy tud így összerándulni a gyomor, és hogy van az, hogy közel 30 év távlatából, szinte másodperc pontossággal emlékezünk azokra az időkre?
A sűrű, sós könnyek megváltoztatták a kávé ízét a számban, a fátyolos tekintet eltorzította a reggeli napfényben úszó boldogságot, de miért engedtem meg mindezt akkor magamnak? Miért? – Mert olykor sírni is tudni kell, és én ott akkor a napsütötte teraszon nemcsak, hogy sírtam, hanem zokogtam is olyan hangosan, hogy még az énekes madarak is elcsendesedtek körülöttem. Tudtátok, hogy mennyire tud fájni a szív? No persze nem az orvosok szerint, mert ők azt mondják, a szív nem érez fájdalmat, de én tudom, hogy ez nem igaz. Néha, a testünk rácáfol minden tudományos tényre és máshol, máskor egyébként helytálló megállapításra, és bizony néha tisztulnia kell a szívnek, ilyenkor sírunk… és én sírtam, egészen addig amíg ki nem nyílt a veranda régi ajtaja, és fáradtan rekedtes nyikorgásával fel nem ébresztett a saját kis dédelgetett bánatosságomból.
Nem igen tudtam hová rejteni arcomról a vörösre festett szemhéjamat, sem azokat a könnyárban úszó szemgolyókat, amelyek hosszú órák óta elveszítették kékségüket. Igaz, nem is igen kellett álarc mögé bújnom, mert aki kilépett a szobából, pontosan tudta mi történt, jobban ismert, és jobban szeretett engem, mint én magamat.
A könnyek gyógyítanak, felszabadítanak. A sírástól megkönnyebbülünk, lehullanak vállainkról a mázsás terhek, akkor meg minek kerülgetni a szemcsatornánk fürdetését? Ki tilthatja meg nekünk, hogy érzéseinknek hangot adjunk? Tudjátok mit? Amikor szomorúak vagytok, és ha történetesen a metrón ér utol benneteket a bánat, hát én azt mondom: sírjatok csak nyugodtan, és ha kell, hangosan is tegyétek meg mindezt. Kinevetnek, bolondnak néznek netán? Na ez előfordulhat, de ne törődjetek vele, hisz ez lehet a legszomorúbb válasz a világon. És ha senki nem lesz aki letörölje a könnyeiteket, akkor az nem a ti hibátok, az a világ érzéketlensége és jaj annak, aki belefullad a saját érdektelenségébe, mert olykor még a legkeményebb szíveket is utoléri a fájdalom. És akkor mihez kezd majd a saját közönyével az, akinek nem jut más, csak a magányos kétségbeesés?
Úgy hogy véget vethetnénk már a hiedelmeknek, lerombolhatnánk már végre a generációkon át belénk nevelt tévhitet, miszerint ott szabad csak sírni, ahol senki se lát. Hiszen hogyan is várhatnánk el valakitől, hogy odalépjen hozzánk és szelíden lecsókolja arcunkról sós, kövér könnyeinket, ha magunk is elrejtőzünk a szeretet elől? Szeressük végre magunkat, a fájdalmainkkal és a gyarlóságainkkal együtt, mert akárhogyan is próbáljuk tagadni, halandóak, törékenyek, és ami a legfontosabb, emberek vagyunk. És az emberek lélegeznek, nevetnek, és olykor bizony sírnak is. Sírnak fájdalmukban, sírnak örömükben és sírnak a kopott verandákon, akárcsak én akkor, azon a napsütéses vasárnap reggelen..jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fhajcsatok.blog.hu%252F2011%252F07%252F31%252Fhungaroring_top10%3B597%3B402){kind=link}