Tisztelt Olvasó!

Alig több, mint két hónapja jelent meg első cikkem ebben a magazinban és Kriszti (ezen lap létrehozója) azóta is folyamatosan „nyaggat”, hogy folytassam az írást, mondván, hogy sokan olvasták nagy érdeklődéssel. Megadtam hát magam és megegyeztünk, hogy amennyire időm engedi, igyekszem folyamatosan megosztani Önökkel gondolataimat, tapasztalásaimat. Ezek nem örök-érvényű gondolatok és tapasztalatok, de úgy gondolom, sokuknak lesz hasznára és segítségére, a saját élethelyzeteikben.

Sok szeretettel adom hát közre következő írásomat.

Valódi célunk (mindannyiunk valódi célja) ősidők óta a boldogság állapotának megélése. Ez a cél a Lélek akaratából ered, ami ellenkezik jelenlegi személyes (egós) akaratunkkal. Valahol mélyen azonban tudjuk és érezzük, hogy örömre és boldogságra teremtettek minket.

Amit azonban nap, mint nap tapasztalunk, éppen ellentétes a boldogsággal. Stressz, konfliktusok, betegségek, korlátok, negatív indulatok, öröm alig-alig… Nem is csoda, hiszen jelenleg az egónkat támogató társadalmi és gazdasági körülmények határozzák meg és irányítják életünket.

De akkor, hogyan lehetnénk valóban boldogok?

A Lélek akarata a Teremtő Forrásból ered, így mentes mindentől, ami negatív, ideértve a betegséget is. Tehát, ha a jelenlegi személyes akaratunk szerinti úttal ellentétben, a Lélek akarata (a Teremtő Forrás akarata) szerinti utat járjuk, elmaradnak a negatív dolgok (félelmeink, aggodalmaink, betegségeink, irigységünk, önbizalomhiányunk, stb.) az életünkből.

Ha személyes akaratunkat követjük és tudatunkat (gondolatainkat) testünkkel (az anyagi világgal) azonosítjuk, akkor a Teremtő Forrás akarata (ereje) csak kis mértékben tud bennünk működni. Életben tart ugyan, mert isteni részünk nélkül egyikünk sem élhet, ennél többet azonban nem tud tenni, mert mi nem engedjük. Nem kapcsolódunk össze vele, nem hívjuk, nem kérjük a segítségét, sőt nagyon sokszor még a létét is tagadjuk. Így nem tehet mást, csendben vár.

Amikor úgy döntünk, hogy mostantól a lélek akaratát követjük, akkor újra össze kell vele kapcsolódnunk. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, nekünk kell hívnunk a Lelkünket, őszintén, tisztán, teljes szívünkből. És a válasz MINDIG megérkezik! Igaz, nyitottnak kell lennünk, hogy észrevegyük, mert általában nem az általunk megszokott módon érkezik a válasz, hiszen a Lélek a nem-anyagi világban “létezik”. Így el kell kezdenünk másképp nézni a minket körülvevő világot, és rájöhetünk, hogy miként működteti világunkat a Vonzás Törvénye. Ha mindenben és mindenkiben a jót keressük, egyre több jó dolog történik velünk, kapcsolataink javulnak. Negatív gondolatinkkal viszont rosszat vonzzunk, romlanak emberi kapcsolataink. Ezen összefüggés ismeretében könnyebb megértenünk, hogy az “ÉLET” mindig annyit és azt adja, amennyit, és amit mi adunk neki. Lehet, hogy nem úgy, ahogy mi adtuk, és nem attól, akinek mi adtuk, de mindig azt kapjuk vissza, amit adtunk, és olyan mértékben, ahogy mi adtuk (sokszor még többet is) az “ÉLET”-nek. Tehát bármit, amit adunk, segítőkészséget, önzetlenséget, adakozást, azt tulajdonképpen mindig magunknak adjuk. És bármit, amit elveszünk az “ÉLET”-től, irigységgel,  féltékenységgel, gyűlölettel, félelemmel, stb. azt magunktól vesszük el.

Arra azonban, hogy úgy döntsünk, a Lélek akaratát követjük, mindig adott a pillanat. Bármikor határozhatunk úgy, hogy a békét, a harmóniát, a boldogságot és a szeretetet választjuk. Igen, ahogy minden, úgy ez is “csak” választás kérdése. Mi döntjük el, hogy a lélek akarata szerint, vagy a személyes akaratunk (egónk) szerint élünk.

Ahhoz azonban, hogy a Lélek útját járjuk, tudatosnak kell lennünk. Jelen kell lennünk életünk minden pillanatában, és nem a múlton kell rágódnunk, vagy a jövő miatt aggódnunk. (Ha a múlton “rágód”-sz, akkor emésztési problémáid lesznek, ha pedig a jövő miatt “agg”-ódsz, akkor hamar megöregszel.)

Teljesen jelen lenni az életünkben azt jelenti, hogy mindig azzal foglalkozunk, amit csinálunk, de nem csak a tetteinkkel, hanem a szavainkkal és a gondolatainkkal is. Ugyanis ha ezen a három szinten mást és mást csinálunk, azaz nem arra gondolunk, és nem arról beszélünk, amit cselekszünk, akkor sohasem lesz az az eredmény, amit szeretnénk. Hiszen nincs összhangban a három szint, a test (cselekvés), a lélek (beszéd) és a szellem (gondolat). Ezért érezzük úgy, hogy egy káosz az életünk, és semmi sincs úgy, ahogy szeretnénk.

Kövesd egyszer végig gondolataidat egy nap tudatosan, hogy pl. mire gondolsz, amikor eszel, (rendszerint nem az ételre, és annak ízére, vagy esetleg, hogy éppen most táplálom a testem, hogy életben tartsam magam). Vagy figyeld meg egy nap tudatosan, hogy mit mondasz a gyermekednek (mit vársz el) egy bizonyos dologgal kapcsolatban, és mit teszel Te magad ugyanazzal a dologgal kapcsolatban (még véletlenül sincs összhangban a kettő, aztán csodálkozol, hogy a gyerek honnan veszi a „rosszaságait”).

Csoda, ha sokszor nem igazodunk ki még saját magunkon sem, nemhogy másokon?

Hogyan akarunk bárkit is megérteni, ha még magunkat sem értjük?

Erre a látszólag bonyolult kérdésre mégis végtelenül egyszerű a válasz. És a válasz révén végtelenül egyszerűvé válik életünk is, mert összhangban lesznek gondolataink, szavaink és cselekedeteink.

Egyszerűen mondjuk azt, amit gondolunk, és cselekedjük azt, amiről beszélünk. Akkor nem lesznek, nem lehetnek félreértések, (Vajon miért mondta, azt, amit mondott? Vajon mit akarhatott ezzel?) mert akkor nincs „mögötte” semmi. Így minden az, ami!

Ezt hívjuk igazságnak. Csakhogy mindenkinek más az igazsága, mert mindenki a saját személyes akaratán keresztül érzékeli a világot, és ebből jut el a maga igazságához. Így, ahányan vagyunk, annyi igazságot vélünk ismerni, és annyi igazságot képviselünk. Félelmeink, kétségbeesésünk, aggodalmaink, önbizalomhiányunk, és még kitudja, mi minden torzítja el nap, mint nap az IGAZSÁG-ot.

Sőt ezt még azzal is tetézzük, hogy sokszor azért nem mondjuk el az igazságot, mert meg akarjuk óvni a másikat a „rossztól”. Tényleg azzal teszünk jót a másiknak, ha megóvjuk? Hiszen így elvesszük tőle annak lehetőségét, hogy megtapasztalja a „rosszat”. És ha „nem engedjük” tapasztalni, hogyan fog tudni fejlődni a másik, hogy tud előre lépni a saját életében …?

Ha azonban mindenki a Teremtő Forrás (a lélek) akaratából eredezteti az igazságot, akkor az mindenkinek, mindig ugyanaz az igazság, és nem kell megmagyarázni, nem kell bebizonyítani, alátámasztani érvekkel, sőt, még csak meg sem kell védeni. A Teremtő Forrás igazsága alapvető, mindenre kiterjedő, és mindig, minden helyzetben érvényes, mert a Teremtő Forrás igazsága a SZERETET.

Tehát, ha valódi célunkat szeretnénk elérni, azaz a boldogságot szeretnénk megélni, akkor egyszerűen: ÉLJÜNK SZERETETBEN!

Figyeljük meg magunkat tudatosan!

Mennyi szeretet van gondolatainkban, szavainkban, és tetteinkben?

És kérdezzük meg magunktól: Hogyan változtathatnék ezen?

Úgy, hogy ne várjunk másokra, kezdjük el MOST!

Landgraf Arnold

természet – és lélekgyógyász