Frenyó Krisztina bejegyzései

Frenyó Krisztina névjegye

Feeling magazin / Érzéssel éld az életed! "Írni vagy szenvedéllyel, vagy sehogy!" Mindig is szenvedéllyel éltem az életem, ez a szokásom máig megmaradt és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az említett jelenség, tulajdonság, a magazin stílusában és az írásaimban is visszatükröződjön. Munkatársaimmal, Értékes, Kifejező és Valós tartalmat próbálunk átnyújtani nektek itt az oldalon.

A főszerkesztő levele / Viszlát megfelelés!

Gondolkodom, és örülök a vendégnek, akit én hívtam, és elfogadom a segítséget, a változást, a gyógyítást, amit ő hoz magával.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-03-27.

szívkőlyu„Ha gyanúsan nagy a rend, akkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon harmóniáról beszélünk-e vagy megfelelni akarásról.” London Katalin

Drága olvasóim!

Bevallom, nehezen indult a reggel, és még most sem megy könnyedén a nap, mintha rám ült volna valami sunyi kis ólomkatona és nyomná lefelé a vállam. Érzem a nyakam, mondjuk ez jó.. 🙂 Óraátállítás, front, energiák és a sok teher, amit cipelünk, a stressz, a halogatások, a hiányérzet megélése, tudom – tudom, ne is mondjátok..Mégis zavaró. Nem nagyon, csak éppannyira, mint amennyire nyomaszt a porszemtenger a tévészekrényen, vagy a bolyhos lopakodó porcica a sarokban, – hiába takarítottam tegnap – és még jönnek is hozzám.

croasson kvéNa és most nyakon is csíptem magam, hmm, szóval jön valaki, aki még nem járt nálunk, és már megint itt ólálkodik a megfelelés a sarkamban. Legyen rend, makulátlan tisztaság, minimum lefőtt kávé és jó lenne még összehozni egy sütit is, hogy megkínálhassam a vendégem. Ja és a cikkek, no meg a teregetés, de a a páromnak sötétet is kell mosnom, hiszen tegnap a fehérek áztak és mi lesz a vacsora, s’ közben vagy öt – hat írás vár szimultánban a végleges formájára. Ááá, van, hogy úgy érzem sok ez nekem, nem bírom, aztán, mint ahogyan most is, higgadtan leülök, nyújtózom egyet, iszom egy jó kávét az isteni zabkekszek társaságában és hálát adok. Hálát adok, hogy ennyi dolgom van, hogy rengeteg feladat vár rám, és mindenekelőtt, hogy felkeltem reggel és csókkal köszöntöttük egymást az ágyban a Kedvessel. Ezért már hálát adtam ugyan amikor kinyitottam a szemem, de most is megköszönöm. Nem lehet elégszer!

Új köszi Uram mormotaGondolkodom, és örülök a vendégnek, akit én hívtam, és elfogadom a segítséget, a változást, a gyógyítást, amit ő hoz magával. Miközben jól megrágom a kekszcsodákat és komótosan kóstolom a reggeli kávémat, hálás vagyok azért, hogy most nektek írom a soraimat és azért is, mert kíváncsiak vagytok rám.

Neked pedig megfeleléskényszer, régi hűséges társam, azt üzenem, hogy menj szépen arrébb, lehetőleg jó messzire, köszönöm, hogy itt voltál a sarkamban, semmi baj, de már eleget tapostunk mindketten. Ha akar valaki téged, ezentúl boldogítsd tovább őt, nekem már nincs többé rád szükségem! Visszaküldelek a föld középpontjába, és feltöltelek tiszta fénnyel, feltétel nélküli szeretettel, hogy aztán valami egészen más formában térj vissza hozzám, ha olyannyira jó velem neked, hogy nem bírsz nélkülem élni. Na, mit szólsz?

Legyen szép hetetek és csak semmi megfelelés 🙂 !

Frenyó Krisztina

young farmer in a wheat field

Epi Day, és ami mögötte van / Egy Alapítvány, és egy Ember a kutyákért

Jómagam főként esettanulmányokat hozok, rengeteg videó anyaggal és kitérek a különböző kutyafajtákat érintő, speciális örökletes epilepsziákra is, de a fő hangsúly a korai tünetfelismerésre helyeződik majd minden esetleírásomnál.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-03-05.

Kutyik virággal
Az állatok nem egyebek, mint erényeink és bűneink szemünk előtt kóválygó képletei, lelkivilágunk látható kísértetei. Isten látni engedi őket, hogy elkápráztasson bennünket.”                                               (Victor Hugo)

Mint ahogyan azt már tőlünk megszokhattátok kedves olvasóink, magazinunkban szívvel-lélekkel készülnek az írások. Mindig olyasvalami mellé állunk és tesszük le a voksot, amellyel mi magunk is azonosulni tudunk. Egy jó ügyért érdemes kiállni, és ezen felül kötelességünknek tartjuk, hogy minél több olvasóhoz eljusson a hír, mely értéket képvisel. Nem volt ez másképp, Dr. Kiss Gabriella állatorvos epileptológus esetében sem, aki az Epilepsziás Kutyákért Alapítvány élén egy olyan különleges rendezvénnyel, konferenciával készül a tavasz beköszöntével, amelyre felkaptuk a fejünket. Mi is az az Epi Day? Létezik a kutyák világában is az epilepszia, mint betegség? Epilepsziás kutyák, és az ő kezelésük? Egyáltalán van ilyen, és miként kezelik a,,beteg kutyusokat”? Mivel foglalkozik egy epileptológus és Magyarországon, van-e ezen területnek létjogosultsága, megfelelő platformja? Számtalan kérdés megfordult a fejemben, mielőtt felkerestem Dr. Kiss Gabriellát, aki az Epi Day című elnevezésű konferencia egyik előadója és háziasszonya is lesz.

Andi anyuja Dr. Kiss Gabriella fekvő

F. K: – Kedves Gabriella, először is engedje meg, hogy kifejezzem elismerésemet, amiért ennyire szívén viseli a kutyák egészségének kérdését, és szakértelmével, tudásával a betegségek gyógyítása mellé állt az állat-orvoslás területén. Szerkesztőségünk nevében, szívből gratulálok a kezdeményezéshez az eljövendő konferenciát illetőleg. Mesélne nekünk egy kicsit a kezdetekről? Hogyan ismerte fel, és kezdte Ön gyógyítani a kutyáknál azt, amit az embereknél évek óta kezelnek az orvosok?

K. G: – Nagyon köszönöm a megtisztelő gondolatait. Őszintén megmondom, hogy nagyon nehezek voltak a kezdeti lépések. 1976-ban még a gyógyszerkutatásban dolgoztam és a kísérletbe bevont kutyákon, macskákon gyakran láttam olyan idegrendszeri tüneteket, amelyekre az ottani főnökeim egy kézlegyintéssel reagáltak: – „csak egy epilepsziás roham volt, ezeket az állatokat azonnal vegye ki a kísérleti csoportból!” – mondták. Később, 1979-ben vörös diplomával végeztem el az Egészségügyi Szakiskolát, de a betegségről ott is csak nagyon érintőlegesen volt szó. Amikor 1981-től az Állatorvostudományi Egyetemre jártam, korán feltűnt, hogy az epilepsziabetegség mennyire nem kiemelt területe az oktatásnak. Az akkori tankönyvünkben mindössze másfél oldalban taglalták ezt a betegséget. 1986-ban summa cum laude minősítéssel végeztem az Egyetemen, férjhez mentem és megszületett a kisfiam, így már feleségként és édesanyaként is helyt kellett állnom. 1990-ben nyitottuk meg férjemmel a magán állatkórházunkat, mely akkor az elsők között nyílt meg egész Budapesten. Hatalmas volt a betegforgalom. Volt, hogy naponta negyvennél több beteget kellett ellátni. Oltottam, műtöttem, címekre jártam, valamint folyamatosan képeztem magam posztgraduális oktatásokon, továbbképzéseken, konferenciákon. Ahogy előtte a kutatóban, az ambuláns rendelések során is nagyon sok értelmetlen halállal találkoztam, amelyről ma már tudom, hogy elkerülhető lett volna. Belül úgy éreztem, hogy valamit nem jól csinálok és lennie kell valahol valamilyen megoldásnak, amit lehet, hogy nagyon sokan már tudnak, de én még nem. Mivel közben a kislányom is megszületett, szó szerint őt ringatva próbáltam minél többet tanulni erről a különös betegségről. Első lépésben elkezdtem tanulmányozni a humán epileptológiában használatos antiepileptikumok szakirodalmát, ahol olyan ismeretlen fogalmakkal találkoztam, mint például a komplex parciális roham vagy a roham utáni amnézia vagy a pszichózis. Fogalmam sem volt, hogy ezek a fogalmak milyen tünetcsoportokat takarnak, és ezek hogyan jelentkeznek állaton. Sok problémát okozott az a tény is, hogy az állatorvosi szakirodalom a mai napig is főként a nyugtató, altató hatású antiepileptikumokat javasol a tartós és intenzív terápiában. Nem értettem valamit. Annyi betegem van, akinek a gazdája, az ember is epilepsziás: ők vajon hogyan élik túl? Ők milyen terápiát követnek? Mert ezek szerint az működik. Mivel hatalmas tudásanyag halmozódott már fel a humán epileptológiai szakirodalomban, elkezdtem inkább a humán szakemberek munkásságát tanulmányozni. Gondolok itt például Hans Berger jénai pszichiáterre, aki először jelentette ki, hogy az agy elektromos hullámokat ” gyárt „. Ezek az általa kifejlesztett elektroencephalográfiás (EEG) vizsgálattal mára nyomon követhetőek. Akkoriban viszont kiközösítette őt az orvostársadalom és bolondnak tartották, de kitartott. Küzdött.

Dr. Kiss G munka közben

F. K: Ahogy én látom, ön a kutyusok egészségét, gyógyítását tekinti elsődlegesnek, semmiképpen nem szedálni akarja az állatokat, és ez ellen küzd a hivatásában, mindennapjaiban. Ez esetben, ha jól értem, az antiepileptikumokat a humán epileptológia már sikeresen alkalmazta. Erre épített Ön is?

Kicsikutya cím alá

K. G: Pontosan! Persze jöttek a kérdések. Vajon az összes humán gyógyszer adható-e az én betegeimnek? Kutyáknak és macskáknak is egyaránt? Ha igen, akkor akár tartós, akár intenzív terápiában is? Jó helyen keresgélek? Nem kellene humán szakemberekkel felvenni a kapcsolatot? Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy az emberi epilepszia törvényszerűségeit, mechanizmusát, oktanát, tünettanát, gyógykezelési lehetőségeit és a gyógyulási arányokat kezdtem tanulmányozni – majd lehetőség szerint megtanulni. A kitartásom eredményeképp mára már 12 nyugtató / altató mellékhatással nem rendelkező humán antiepileptikumot vezettem be kutyák és macskák gyógykezelésében. Igen jó eredménnyel ráadásul.

Dr. K G Duna tv

F. K: – Akinek nincs kutyája, vagy nem foglalkozik ezzel a területtel napi szinten, villámcsapásként érheti a hír, miszerint a kutyák világában is létezik az epilepszia, mint betegség.

K. G: – Itt megjegyezném, hogy még nem tudjuk pontosan, hányféle rohamtünetet képes az agy generálni. Csak a halántéklebeny több mint negyvenféle rohamtünetért felelős és ez az agynak csak nagyon kis területe. Nem született még ember, aki minden rohamtípust összeszámolt volna.

kicsikuty kocka

F. K: – És ha a kutyusunk ilyen betegségtől szenved, vajon hogyan ismerhetjük fel a tüneteket?

K. G: – A rohamtünetek mindig a szerint alakulnak, hogy melyik agyi lebeny mely területe indítja a rohamot. Léteznek eszméletvesztéssel járó generalizált nagy rohamok (grand mal, vagy GM), és a laikus köztudatban sajnos az terjedt el, hogy kizárólag ezek az epilepsziás rohamok. Valójában az epilepsziabetegség ennél jóval bonyolultabb, ugyanis vannak fokális (parciális) rohamok is, amik csak másodpercekig vagy percekig tartanak. Ezek rendkívül színes tünetek formájában törnek a felszínre. Például gyakori, hogy néhány másodpercig a semmibe réved vagy ritmusosan öltögeti a nyelvét, vagy csak furcsán nézelődik maga körül, mintha idegen lenne számára minden. Még sokáig sorolhatnám a tüneteket, de annyi oldala egy magazinnak sincs (nevet).

F. K: – Mennyire tippelhető hazánkban az epilepsziás kutyák száma?

K. G: – Sajnálatosan azt tapasztalom, hogy az epilepsziás kisállatok száma egyre inkább nő, itt elsősorban az öröklött epilepsziákra gondolok. Hivatalos külföldi állatorvosi statisztikák szerint a teljes kutyapopuláció 5-10%- a érintett, de én úgy gondolom, hogy ennek a duplája is igaz.

DUNA TV fekvő KG

F.K: – Ha gyanakodva figyelik állataik viselkedését és úgy vélik, valami nincs rendben, hová fordulhatnak? Van elég szakember, netán állatorvos ma az országban, aki lelkiismeretesen foglalkozik e kérdéskörrel?

K.G: – Fentiekben csak a leggyakoribb rohamtünetekre tértem ki, de a lényeg, hogy ha a tulajdonos egy – vagy akár több alkalommal – múló, furcsa, szokatlan jelenségeket tapasztal a kisállatán, akkor azt rögtön jelezze az állatorvosa felé, vagy keresse fel Epilepszia Centrum hálózatunk földrajzilag legközelebb eső tagját. A Hálózati kollégákat 1999 óta oktatom és folyamatosan képzem tovább. Az epilepszia kezelésében eltöltött közel húsz év után összegyűlt tapasztalatokat és tudást adtam át, tehát nem kell megijedni, ha a kutyus esetleg nagyon távol lakik tőlem! A www.kutyaepilepszia.hu oldalon, a Centrum Hálózat térképén biztosan találnak egy jóval közelebbi kollégát. Ilyenkor természetesen én is segítek e-mailen vagy telefonon, ha mégis gond adódna. Az ország egyéb területein is egy-egy állatorvos team-el dolgozom együtt, vagyis olyan remek kollégákkal, akikkel már összeszokott csapatot alkotunk. Például, ha egy szemészeti vagy ultrahang-vizsgálatra is szükségem van, máris tudom, kihez forduljak.

álló kutyapart

F. K: – Mivel foglalkozik egy epileptológus? Kérem, meséljen a szakterületéről és egy napjáról az olvasóinknak!

K. G: – Általában későn kelek, mert az előző éjjelt áttanultam és egy könyvvel a kezemben ébredek fel. 🙂 A napjaim rendszerint annak a temérdek mennyiségű e – mailnek a megválaszolásával telik, amelyeket a jövőbeni vagy régóta kezelés alatt álló betegek tulajdonosai küldenek. Leletek, videók, beszámolók, rohamregiszter… És ez akár éjjelig is eltarthat.

F. K: – Gabriella, bevezetne egy kicsit bennünket az epilepszia kezelésének a világába, a kutyákat illetően?

előad KG

K. G: – Természetesen. Azonban van egy dolog, amit fontosnak tartok leszögezni. Amikor valakit epilepsziagondozásba veszek, hátránnyal indulok a humán orvosokkal szemben, az én betegeim ugyanis nem tudnak beszélni. Ellenben mindig jönni fog velük egy, kettő, vagy akár több tulajdonos, akik mind mást-mást tapasztalnak – sokszor ugyanazon esemény kapcsán is. Van, hogy egy család minden tagja egy teljesen másik szemszögből mondja el ugyanazt az eseményt, ami miatt – bár minden adat hasznos, – nekem meg kellett tanulnom kiszűrni a felesleges információkat is. Ez sajnos eléggé megnyújtja a kórelőzmény felvétel folyamatát, de egyben ez is teszi izgalmassá, ugyanis nincs két egyforma epilepszia és két egyforma gyógyszerbeállítás sem. Ez nem az a betegség, amelynél elviszik az állatorvoshoz a kutyát, ő meg 3 perc alatt felír egy orvosságot. Elképesztő mennyiségű adatra van szükség ahhoz, hogy kitudjuk választani a rohamtípusnak megfelelő gyógyszereket. Természetesen maga a kutya is jelen van ilyenkor, mert nekem eközben őt is tanulmányoznom kell, ugyanis az állat habitusa, vagy annak megváltozása is óriási szerepet játszik a diagnózis felállításában. Olyan ez, mint egy nyomozás, vagy egy puzzle játék. Az összerakáshoz minden vizsgálatra, vérleletre, régebbi zárójelentésekre szükség van, ám első körben arra, hogy a tulajdonos videóra vegyen minél több rohamot. A betegfelvételkor tehát neurológiai, belgyógyászati, és neuropszichológiai vizsgálatokat is végzek a kutyuson. Így a vizsgálat elhúzódhat 5-6, de akár 10 órára is! Ez persze megterhelő tud lenni, de csak így tudom felépíteni a terápiát, ami után együtt beszéljük meg, hogy melyik rohamnál melyik otthoni kezelési sémát írom elő. Szokták is mondani a tulajdonosok, hogy milyen alapos kiképzést kapnak itt (nevet). Merthogy ez nem csak egy tanácsadás, hanem egyben egy felkészítés is a betegség elfogadására. Épp, ahogyan egy édesanya elfogadja, kezeli a saját epilepsziás gyermekét.

Gabi előad

F. K: – Úgy hallottam, nagy izgalommal folynak az előkészületek, hiszen 2017 március     11-én az Alapítvány megtartja első, egész napos „szabadegyetem” stílusú konferenciáját, amelyen bárki (!) részt vehet, legyen állatorvos, tenyésztő vagy csak laikus érdeklődő. A Konferencián szó lesz többek közt a képalkotó eljárásokról, a kiegészítő terápiákról, valamint forradalmi gyógyszerekről, neves előadók tolmácsolásában. Kérem, meséljen nekünk erről részletesebben, természetesen, amennyire betekintést nyerhetünk e csodába. /Témakörök, események, információk.. miről szól, kik a célközönség, hogyan és mennyiért lehet eljutni…helyszín, időpont stb /

Gabriella előad, vetít fekvő

K. G: – Már mindannyian nagyon várjuk! A családom és az Alapítvány segítségével remek programokat szerveztünk, sok olyan előadó jön majd, akiket kivétel nélkül érdemes lesz meghallgatni, elvégre – ahogy Ön is mondta – mindegyik téma színes és egyedülálló a maga nemében. Szó szerint mindent érinteni szerettünk volna, így a képalkotó vizsgálatoktól, a ketogén diéta hatásairól, a kiegészítő gyógyszereken át egészen a frissen bevezetett CV-247 terápiáig mindenféléről esik majd szó. Jómagam főként esettanulmányokat hozok, rengeteg videó anyaggal és kitérek a különböző kutyafajtákat érintő, speciális örökletes epilepsziákra is, de a fő hangsúly a korai tünetfelismerésre helyeződik majd minden esetleírásomnál.

Dog Addict póló

E mellett pedig azokat, akik a szünetekben kicsit nézelődni, lazítani szeretnének, az előtérben kiállítók, standok várják majd. Tájékozódhatnak majd fajtamentő egyesületek munkáiról, támogathatnak bennünket és különböző menhelyeket divatos DogAddict pólók vásárlásával, valamint az Engelan Hellas Kft. jóvoltából még görög és francia ételkülönlegességek közt is válogathatnak. Az előadások végén pedig egy hosszabb, interaktív beszélgetés kezdődik a közönség és az előadók között.

logo

F. K: – Mit várnak ettől a rendezvénytől, konferenciától?

K. G: – A név igen beszédes: Epi Day!, ami a happy day (boldog nap) kifejezésből adódik. A kislányom találta ki az egész tematikáját. Egyik nap elém állt és azt mondta: „Anya, miért tesz mindenki úgy, mintha az epilepszia nem egy kordában tartható betegség lenne? Miért azonosítják a szenvedéssel? Látom, hogy a Te betegeid közül sokan boldogok és teljes életet élnek, pedig nem egyet a felhő széléről hoztál vissza. Akkor miért kéne szomorúnak lenniük?Csináljunk egy napot, ami nem a kesergésről, hanem a megoldásokról szól! Egy boldog napot!” Természetesen azonnal megtetszett az ötlet, mert a lényeget fogalmazta meg. Azt, hogy az epilepsziával igenis együtt lehet élnie egy állatnak is. Nem kötelező szenvedni, rohamozni, félni és fájdalmat érezni. Ez a nap arról fog szólni, hogy mi az, amit megtehetünk ezek elkerülése végett és semmiképp sem arról, hogy nincs megoldás. Arról már sok nap szólt. Őszintén reméljük tehát, hogy mindenki, aki aggódva lép be aznap az ajtónkon, az újult erővel, tudással töltve és reménnyel felvértezve fog kilépni rajta.

Buldoglove

Szerkesztői zárszó…

Ahogyan Dr. Kiss Gabriella szavait hallgattam, azon vettem észre magam, hogy teljesen állatbaráttá válok – annyira magával ragad a lendület – bár jómagam is szeretem a kutyusokat, momentán csupán kislányom vendégfogadásánál élvezem közelről ezen életformát. Hogyan lehet valakinek ekkora energiája, teherbírása és kitartása ezen a cseppet sem könnyű úton?Miként válik valaki ilyen emberré, szakemberré és honnan az erő a tanuláshoz, fejlődéshez? Ilyen és hasonló gondolatok kavarogtak bennem az interjúnk után. A választ, pontosan nem tudom megválaszolni a kérdésekre, ám kíváncsiságom egyre nő, hogy még közelebbről megismerjem a doktornőt, és, hogy még inkább beleássam magam e különleges és nem mindennapi témába. Egy biztos, ha kisállatodnak bármilyen panasza, tünete van, amely epilepsziára enged következtetni, Gabriellánál a legjobb kezekbe kerültök. Hamarosan találkozunk az Epi Day-en. Mi ott leszünk, mint médiatámogatók. Köszönjük a lehetőséget, és, hogy bennünket kértetek fel, – e nemes feladatra!

Frenyó Krisztina

Plakát

Üvegcipő / Jakab Gyöngyi díjnyertes novellája

Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-27.

Üvegcipő fekvő kicsikeLegelső találkozásunk idején, még egy kávézót vezettem a Duna másik partján. De rég is történt. Azóta sok mindent elvitt a víz, szó szerint. A kávézónak mára, már csak a romantikusan kedves emléke maradt, jómagam a Duna másik partján élek és azóta írok szüntelenül. Ám, vannak dolgok, amik nem változnak és ilyen Jakab Gyöngyivel az ismeretségünk is. Ő már akkor is írt, sőt még sokkal előtte is, és jól. De még milyen jól. Ezt a tehetségét, még Feldmár András is észrevette és egy komoly díjazással jutalmazta a hölgy egyik novelláját. Fogadjátok szeretettel az Üvegcipőt, Jakab Gyöngyi Nőismereti tréner, life coach tollából.

Gyöngyi nagy fekvő

Pár szóban a novella létrejöttéről:

„A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg…a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú, erőteljes anyagot várt, amelyet aztán be tud illeszteni a tananyagába, illetve az „Igazi vagy?” című
kötetbe… A Feldmár által legeredetibbnek tartott mű alkotói ösztöndíjasként meghívást kaptak a Nők Iskolája 2008-ban induló téli illetve tavaszi kurzusra.”

(”Igazi vagy?” c. kötet, 190.o.)

könyvborító

Üvegcipő

Reggel 6 óra tíz perckor pittyeg a Drága Mérges telefonja, arról kap értesítést, hogy a Bika mit tegyen a Szűzzel. Na, ez se mi leszünk… Eszmélek. Lista az agyban. Óvatosan jobbra fordulni, aztán cicahát – hálás érte a derekam. Hat lépés a konyha, a polcon a két kávésbögre. A kicsi piros a nő, a nagy öblös a férfi. Örömszínűek. Nem úgy a bennük lévő lötty. Ezt már
csak a megszokás miatt. Régen ez úgy volt, hogy addig, amíg benyeltem a keserű lét, legalább addig ott ült a férjem az ágyam szélén, ez a pár perc jutott nekem belőle. Akkor úgy gondoltam,
megéri. Azóta bárhol ébredek, a reggeli kávé a biztos, a megszokott. Reggeli torna, amíg köröznek a bögrék a mikróban, fej- váll és derékropogtatás – előre megjósolom, hogy a hasizomra már nem lesz idő. Hopp! Ez az átkozott méz mennyire szeret mellécsöppenni! Gyorsan lemosom a gyönyörű kis porcelántégelyt a buja nő képével, talán szecessziós, de ebben nem vagyok biztos, akkor is különb vagyok az összes többi nőnél, aki eddig a Drága életében elcsöpögtette a mézet. Kávé az ágyba, szemek még csukva, nyújtom a csészét, majdnem eltalálja, a francba, mégiscsak ragad a fül alatt. Gyorsan szalvéta,
tizenkét lépés, már nem ragad. Diadalittasan nyújtanám át a még gőzölgő, tiszta bögrét, de a hangos, ütemes szuszogás jelzi, hogy nincs kinek. Várok.

cofee párban kocka
Addig az enyém lecsúszik, s közben kinyomtatok egy tegnap esti dolgozatomat, ha lesz időm, beugrom vele a suliba. A témaválasztást illetően biztos vagyok magamban, de a leírt mondatok helyességében nem. Kérem a félig már ébredő Drágámat, hogy segítsen. Mert ő olyan
okos. Amíg ő gondolkodik az első mondaton, addig én kislisszanok a konyhába, s összecsapok egy ebédet a semmiből. Mert én meg egy Bivaly vagyok. Húst ne, zsírosat ne, ja, és csak fehér kenyeret kaptam este a közértben. Gyors kása, brindzával, sajttal, ez jó lesz, nem üli
meg a Drága Mérges gyomrát. Második és harmadik mondatnál tartunk, hurrá, jut még időm
hajmosásra, ma Alizékhoz megyek, ő mindig olyan rendezett és szép.

hercegnő kocka
Körmeim rendben, az utazásra még felveszem a kedvenc gyűrűmet, ott már úgysem lehet rajtam, legalább addig. Fülbevaló nem kell ma, tiszta lesz a hajam. Szőrtelenítésre sincs már idő, hosszúnadrág lesz. Gondolatban végigfutok a gyerekeimen, látom őket magam előtt, az
ismerős melegség átjár. Kéretik a kávé, ami már rég kihűlt, no de egy perc, jó is, addig ki
tudom szedni a szemöldököm, azt a pár szálat, ami fölösleges. Közben a mai öltözékemen töröm a fejem, farmerhoz barna csizma, barna felső, s hogy kicsit megdobjam, csíkos kendő a derekamra. A bibi csak annyi, hogy a kiválasztott pulcsi vállán egy kis lyuk tátong, sebaj
húzok rá egy kardigánt, igaz, így majd megsülök, de legalább nem
látszik. A zoknim nem lyukas.
Párom pőrén, keresi a mosdót. Váltogatjuk egymást, amíg ő kint, addig én bent, huszonhat négyzetméteren néha egymásba botlunk, de ezen jól mulatunk.  Kihúzom a szemem, de csak a végét, valahogy onnan elkopott a szempilla. S eltűnőben a felső ajkam kontúrja is, a szájfény azért segít egy kicsit. Ez már az öregség? A pirítós ötven perce lejárt, s még vissza a zöldteázás. Úristen, ma is  elkések, gyomromban a szorítás, s mérgemet a ginsengampullán
töltöm ki, hogy végre sikerüljön a szívókát beledugni. Még elmosogatnék, de a Drága Mérges mind elhasználta a melegvizet, csak a megszokott tempójában zuhanyozott. Halál nyugalommal egy rádióriportot mesél, közben kiszámoljuk, hogy a két cipője közül ma melyiket húzza. Még néhány új felfedezés: – ez mi? – ez honnan került ide? Ajtózárás előtt ölelkezés, körbenézés: óra,
telefon, kulcs. Én már kint a gangon, rezdülő függönyök, hátamban a szemek. Azért még egy puszi a küszöbön.

Végre úton. Pihenek, pihennék, de a telefonok, újabb meccsek. Hopp egy gyűrött arc az üvegen, ez én volnék? Játék: mi van a metrómaszkok mögött? Reggel többnyire a férfiakat válogatom,
középkortól felfele. Azért az első benyomás a ruházat, ebből próbálom kitalálni a stílusát, vagy látom stílustalanságát. Aztán jön a keze, szeretem az ápolt, tiszta, inkább erőteljest. Az arc sem utolsó, de ha „kicsit szebb az ördögnél” – mondta nagymamám, „attól az még jó
lehet”. Kevésért tudnék rajongani, inkább az izgat, hogy milyen lenne vele élni.

álomkávé

Álmodozásaimból újabb csörgés ráz fel, kicsi Lilim gőgicsél a másik végen, köszönti a nagymamit. Rögtön váltok, s az anyai intelmek sem maradnak el: – egyél rendesen, hiszen most szoptatsz, és inni se felejts el. Ezalatt újabb keresés: másik lányom kéri számon, hogy
tegnap hol voltam, ő a család lelkiismerete. Még a kicsi visszavan, na, majd később. Berohanok egy üzletbe, hajpántot szeretnék, jó lenne, ha nem zavarna a lenőtt hajam. Az eladó végig sem hallgat – nincs –, mintha erre a „nincs”-re külön kiképezték volna az eladók többségét.
Könyvtárosunk is keres, lejárt a határidő, mentegetőzöm, majd viszek neki egy kis padlizsánsalátát.

könyvek

Végre lakásban, más lakásában, de szeretek takarítani. Tágas, világos, jó illatú, kivéve a konyhát, de arról mindjárt teszek… Kicsit olyan, mintha az enyém is lenne. Kedvemre tehetek rendet,
varázsolhatok tisztaságot, van tér, van mit csinálni. Utoljára hagyom a könyvespolcot! Először végigpásztázom az írókat, címeket. Többnyire nő írókat találok, s ennek megörülök, mert „otthon” a Drága Mérges polcán csak férfiak vannak. Na, nem így lesz majd vidéken, a házikónkban! Ott nekem is lesz polcom, s azok a könyvek lesznek rajta, amiket én szeretek! Tán még egy évet kell kiböjtölnöm, mi az, az elmúlt hathoz képest. Lelkem telve a vágyaimmal, most börtönben szunnyadnak, ez nem igazi elfojtás, vigasztalom magam, csak átmenet. A nehezén már túl vagyok.

nő könyvek

Találok a szakdolgozatom anyagához is irodalmat, de most mégis jobban izgatnak a nőkről szóló monográfiák, albumok, regények. Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem. Langyosságot érzek a testemben és repül a lelkem. Kedvesem üzenetére rezzenek. Este találkára hív. Megérezte. Megérezhette, hogy jó nekem?

Hazafelé az utazás alatt a nőket figyelem, erőt merítek a holnaphoz. Jólesik felfedezni egy jobb cipőt, szép táskát, igényesebb öltözetet. Néhol egy szép gyűrű vagy fülbevaló is megvillan. A
slampos, fáradt arcokról hamar elkapom tekintetemet, az most nem tölt. Viszont meglátom egy pillanatra az enyémet is, majdhogynem elégedett vagyok – bezzeg reggel még a szám szöglete is lekonyult. A küszöbön telefon, a legkisebb: – Anya, eldöntöttem. Janóval, ma este…

Thom W szépia kocak jó

vöribortölt

 

 

 

 

 

 

 

Belépek, lecsó, a kedvencem! Ó, a Drága Mérges! Vörösbor és Tom Waits. Úristen, lehet, hogy ma este egy időben – egyszerre vagyunk nők?

Jakab Gyöngyi

Budapest, 2007. december 11.

 

Szerkesztői zárszó

Az Üvegcipőt végigolvasva számos gondolat futott át a fejemen, de leginkább egy közös cinkos kacsintás-szerűt éreztem itt legbelül. Ez igen! Gyöngyi tudja miről beszél, és azt is tudja kiről. Saját magán keresztül mutatja be egy zsúfolt és lendületes napját, a nőét, az anyáét, a nagymamáét, a kedvesét, a szerető társét, az ambiciózus, örök fejlődő, jó értelemben vett nemesen gyermeklelkű, tiszta emberét. Úgy vélem, kicsit mindannyiunk helyett írta meg ezt a novellát. Ott vagyunk minden sorban. Mi nők, anyák, társak, kreatív lelkű dolgozó emberek, romantikus szerelmes kislányok, a hétköznapi dívák. Mi nők, az olvasók. És ott van a Drága Mérges. Talán több „mérges úr” is magára ismer, ha jobban a sorok mögé tekint. Csuda üdítő volt olvasni. Szívből gratulálok neked, Drága Gyöngyi!

Frenyó Krisztina

Üvegcipő / Jakab Gyöngyi díjnyertes novellája

Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

Üvegcipő fekvő kicsikeLegelső találkozásunk idején, még egy kávézót vezettem a Duna másik partján. De rég is történt. Azóta sok mindent elvitt a víz, szó szerint. A kávézónak mára, már csak a romantikusan kedves emléke maradt, jómagam a Duna másik partján élek és azóta írok szüntelenül. Ám, vannak dolgok, amik nem változnak és ilyen Jakab Gyöngyivel az ismeretségünk is. Ő már akkor is írt, sőt még sokkal előtte is, és jól. De még milyen jól. Ezt a tehetségét, még Feldmár András is észrevette és egy komoly díjazással jutalmazta a hölgy egyik novelláját. Fogadjátok szeretettel az Üvegcipőt, Jakab Gyöngyi Nőismereti tréner, life coach tollából.

Gyöngyi nagy fekvő

Pár szóban a novella létrejöttéről:

„A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg…a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú, erőteljes anyagot várt, amelyet aztán be tud illeszteni a tananyagába, illetve az „Igazi vagy?” című
kötetbe… A Feldmár által legeredetibbnek tartott mű alkotói ösztöndíjasként meghívást kaptak a Nők Iskolája 2008-ban induló téli illetve tavaszi kurzusra.”

(”Igazi vagy?” c. kötet, 190.o.)

könyvborító

Üvegcipő

Reggel 6 óra tíz perckor pittyeg a Drága Mérges telefonja, arról kap értesítést, hogy a Bika mit tegyen a Szűzzel. Na, ez se mi leszünk… Eszmélek. Lista az agyban. Óvatosan jobbra fordulni, aztán cicahát – hálás érte a derekam. Hat lépés a konyha, a polcon a két kávésbögre. A kicsi piros a nő, a nagy öblös a férfi. Örömszínűek. Nem úgy a bennük lévő lötty. Ezt már
csak a megszokás miatt. Régen ez úgy volt, hogy addig, amíg benyeltem a keserű lét, legalább addig ott ült a férjem az ágyam szélén, ez a pár perc jutott nekem belőle. Akkor úgy gondoltam,
megéri. Azóta bárhol ébredek, a reggeli kávé a biztos, a megszokott. Reggeli torna, amíg köröznek a bögrék a mikróban, fej- váll és derékropogtatás – előre megjósolom, hogy a hasizomra már nem lesz idő. Hopp! Ez az átkozott méz mennyire szeret mellécsöppenni! Gyorsan lemosom a gyönyörű kis porcelántégelyt a buja nő képével, talán szecessziós, de ebben nem vagyok biztos, akkor is különb vagyok az összes többi nőnél, aki eddig a Drága életében elcsöpögtette a mézet. Kávé az ágyba, szemek még csukva, nyújtom a csészét, majdnem eltalálja, a francba, mégiscsak ragad a fül alatt. Gyorsan szalvéta,
tizenkét lépés, már nem ragad. Diadalittasan nyújtanám át a még gőzölgő, tiszta bögrét, de a hangos, ütemes szuszogás jelzi, hogy nincs kinek. Várok.

cofee párban kocka
Addig az enyém lecsúszik, s közben kinyomtatok egy tegnap esti dolgozatomat, ha lesz időm, beugrom vele a suliba. A témaválasztást illetően biztos vagyok magamban, de a leírt mondatok helyességében nem. Kérem a félig már ébredő Drágámat, hogy segítsen. Mert ő olyan
okos. Amíg ő gondolkodik az első mondaton, addig én kislisszanok a konyhába, s összecsapok egy ebédet a semmiből. Mert én meg egy Bivaly vagyok. Húst ne, zsírosat ne, ja, és csak fehér kenyeret kaptam este a közértben. Gyors kása, brindzával, sajttal, ez jó lesz, nem üli
meg a Drága Mérges gyomrát. Második és harmadik mondatnál tartunk, hurrá, jut még időm
hajmosásra, ma Alizékhoz megyek, ő mindig olyan rendezett és szép.

hercegnő kocka
Körmeim rendben, az utazásra még felveszem a kedvenc gyűrűmet, ott már úgysem lehet rajtam, legalább addig. Fülbevaló nem kell ma, tiszta lesz a hajam. Szőrtelenítésre sincs már idő, hosszúnadrág lesz. Gondolatban végigfutok a gyerekeimen, látom őket magam előtt, az
ismerős melegség átjár. Kéretik a kávé, ami már rég kihűlt, no de egy perc, jó is, addig ki
tudom szedni a szemöldököm, azt a pár szálat, ami fölösleges. Közben a mai öltözékemen töröm a fejem, farmerhoz barna csizma, barna felső, s hogy kicsit megdobjam, csíkos kendő a derekamra. A bibi csak annyi, hogy a kiválasztott pulcsi vállán egy kis lyuk tátong, sebaj
húzok rá egy kardigánt, igaz, így majd megsülök, de legalább nem
látszik. A zoknim nem lyukas.
Párom pőrén, keresi a mosdót. Váltogatjuk egymást, amíg ő kint, addig én bent, huszonhat négyzetméteren néha egymásba botlunk, de ezen jól mulatunk.  Kihúzom a szemem, de csak a végét, valahogy onnan elkopott a szempilla. S eltűnőben a felső ajkam kontúrja is, a szájfény azért segít egy kicsit. Ez már az öregség? A pirítós ötven perce lejárt, s még vissza a zöldteázás. Úristen, ma is  elkések, gyomromban a szorítás, s mérgemet a ginsengampullán
töltöm ki, hogy végre sikerüljön a szívókát beledugni. Még elmosogatnék, de a Drága Mérges mind elhasználta a melegvizet, csak a megszokott tempójában zuhanyozott. Halál nyugalommal egy rádióriportot mesél, közben kiszámoljuk, hogy a két cipője közül ma melyiket húzza. Még néhány új felfedezés: – ez mi? – ez honnan került ide? Ajtózárás előtt ölelkezés, körbenézés: óra,
telefon, kulcs. Én már kint a gangon, rezdülő függönyök, hátamban a szemek. Azért még egy puszi a küszöbön.

Végre úton. Pihenek, pihennék, de a telefonok, újabb meccsek. Hopp egy gyűrött arc az üvegen, ez én volnék? Játék: mi van a metrómaszkok mögött? Reggel többnyire a férfiakat válogatom,
középkortól felfele. Azért az első benyomás a ruházat, ebből próbálom kitalálni a stílusát, vagy látom stílustalanságát. Aztán jön a keze, szeretem az ápolt, tiszta, inkább erőteljest. Az arc sem utolsó, de ha „kicsit szebb az ördögnél” – mondta nagymamám, „attól az még jó
lehet”. Kevésért tudnék rajongani, inkább az izgat, hogy milyen lenne vele élni.

álomkávé

Álmodozásaimból újabb csörgés ráz fel, kicsi Lilim gőgicsél a másik végen, köszönti a nagymamit. Rögtön váltok, s az anyai intelmek sem maradnak el: – egyél rendesen, hiszen most szoptatsz, és inni se felejts el. Ezalatt újabb keresés: másik lányom kéri számon, hogy
tegnap hol voltam, ő a család lelkiismerete. Még a kicsi visszavan, na, majd később. Berohanok egy üzletbe, hajpántot szeretnék, jó lenne, ha nem zavarna a lenőtt hajam. Az eladó végig sem hallgat – nincs –, mintha erre a „nincs”-re külön kiképezték volna az eladók többségét.
Könyvtárosunk is keres, lejárt a határidő, mentegetőzöm, majd viszek neki egy kis padlizsánsalátát.

könyvek

Végre lakásban, más lakásában, de szeretek takarítani. Tágas, világos, jó illatú, kivéve a konyhát, de arról mindjárt teszek… Kicsit olyan, mintha az enyém is lenne. Kedvemre tehetek rendet,
varázsolhatok tisztaságot, van tér, van mit csinálni. Utoljára hagyom a könyvespolcot! Először végigpásztázom az írókat, címeket. Többnyire nő írókat találok, s ennek megörülök, mert „otthon” a Drága Mérges polcán csak férfiak vannak. Na, nem így lesz majd vidéken, a házikónkban! Ott nekem is lesz polcom, s azok a könyvek lesznek rajta, amiket én szeretek! Tán még egy évet kell kiböjtölnöm, mi az, az elmúlt hathoz képest. Lelkem telve a vágyaimmal, most börtönben szunnyadnak, ez nem igazi elfojtás, vigasztalom magam, csak átmenet. A nehezén már túl vagyok.

nő könyvek

Találok a szakdolgozatom anyagához is irodalmat, de most mégis jobban izgatnak a nőkről szóló monográfiák, albumok, regények. Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem. Langyosságot érzek a testemben és repül a lelkem. Kedvesem üzenetére rezzenek. Este találkára hív. Megérezte. Megérezhette, hogy jó nekem?

Hazafelé az utazás alatt a nőket figyelem, erőt merítek a holnaphoz. Jólesik felfedezni egy jobb cipőt, szép táskát, igényesebb öltözetet. Néhol egy szép gyűrű vagy fülbevaló is megvillan. A
slampos, fáradt arcokról hamar elkapom tekintetemet, az most nem tölt. Viszont meglátom egy pillanatra az enyémet is, majdhogynem elégedett vagyok – bezzeg reggel még a szám szöglete is lekonyult. A küszöbön telefon, a legkisebb: – Anya, eldöntöttem. Janóval, ma este…

Thom W szépia kocak jó

vöribortölt

Belépek, lecsó, a kedvencem! Ó, a Drága Mérges! Vörösbor és Tom Waits. Úristen, lehet, hogy ma este egy időben – egyszerre vagyunk nők?

Jakab Gyöngyi

Budapest, 2007. december 11.

Szerkesztői zárszó

Az Üvegcipőt végigolvasva számos gondolat futott át a fejemen, de leginkább egy közös cinkos kacsintás-szerűt éreztem itt legbelül. Ez igen! Gyöngyi tudja miről beszél, és azt is tudja kiről. Saját magán keresztül mutatja be egy zsúfolt és lendületes napját, a nőét, az anyáét, a nagymamáét, a kedvesét, a szerető társét, az ambiciózus, örök fejlődő, jó értelemben vett nemesen gyermeklelkű, tiszta emberét. Úgy vélem, kicsit mindannyiunk helyett írta meg ezt a novellát. Ott vagyunk minden sorban. Mi nők, anyák, társak, kreatív lelkű dolgozó emberek, romantikus szerelmes kislányok, a hétköznapi dívák. Mi nők, az olvasók. És ott van a Drága Mérges. Talán több „mérges úr” is magára ismer, ha jobban a sorok mögé tekint. Csuda üdítő volt olvasni. Szívből gratulálok neked, Drága Gyöngyi!

Frenyó Krisztina

A férfi és a halál. / Muhi János írásaiból

Muhi János írásaiban nem köntörfalaz. Ragyogó versei mellett, értékes, elgondolkodtató novellái, elbeszélései is magával ragadóak. éppúgy, mint ez a monológ, amelyet a Férfi a halállal folytat.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-24.

Janó fekvő nem mosolyog

Muhi János írásait előszeretettel olvasom, és szívesen osztom meg olvasóink között is, mert könnyedek, magával ragadóak, nem rózsaszín szirupos írások, ám nem is depresszív témájú sajnálkozó elbeszélések. Tény, ami tény, ez a novella most egy igen kemény kérdést feszeget, ám még így is emészthető, úgy gondolom. A Férfi és a Halál beszélgetése egy ide-oda pingpongozó virtus, amely a földi halandó és egy megfoghatatlan misztikumnak tűnő, ám nagyon is valóságos létező állapotnak a halálnak a kérdésköreit foglalja magában. Fogadjátok szeretettel és kíváncsisággal.

Muhi képe

– Félsz? Kérdezte a Halál.

– Nem! Nem félek felelte a férfi.

– De hiszen mindenki fél tőlem, akkor te miért nem?

– Szerintem az emberek nem tőled félnek, hanem az ismeretlentől, attól, hogy mi lesz majd utána.

Férfihalálkalap

– És te tudod? Kérdezte a Halál.

– Nem! Én sem tudom bár voltam már félúton feléd. Halott voltam pár percig és mindent láttam hallottam ami a testem körül történt, de akkor valamiért még nem találkozhattam
veled.

– Mert még akkor nem jött el az időd mondta a Halál. Akkor közel voltál hozzám és mégsem félsz tőlem?

– Nem mert soha nem éreztem olyan nyugalmat mint akkor. Mindenki ideges volt, rettenetesen aggódtak értem és én mégis mit egy kívülálló teljes nyugalomban szemléltem az
egész történetet.

halálkoponya
– Istenben hiszel? Kérdezte a Halál.

– Isten hisz bennem? Kérdezett vissza a férfi.

– Ő mindenkiben hisz mondta a Halál és így folytatta,  Csak azért kérdezem mert őt még senki nem látta. Velem viszont mindenki találkozni fog, ha hisz bennem, ha nem.

– Mert te nem hit kérdése vagy. Rólad biztosan tudjuk, hogy vagy és
Előbb vagy utóbb találkoznunk kell veled!

– Volt olyan dolog az életedben amit megbántál? Kérdezte a Halál.

Férfi ül

– Hàt persze sok olyan volt. Szerintem nincs olyan ember a Földön aki nem
vétkezett volna az életében. De tudod mit? Igazából semmit nem bánok! Én mindig vállaltam a tetteim következményét, ezért úgy gondolom, hogy mégsem bántam meg semmit.
Hiszem, hogy minden okkal történik velünk az életben. A jó és a rossz dolgok is. Vagy tanulunk belőle,vagy nem. Mindennek létezik az ellenkezője az életben, így tartható az egyensúly. Jó-rossz, szeretet-gyűlölet, születés-halál stb. Te is egy ellenpont vagy, mosolyodott el a Férfi.

– Hmm. Ezt még így senki nem mondta nekem, mondta a Halál.

– Akkor mehetünk? Kérdezte a Férfi.

– Nem! Még mindig nem jött el az időd, de mégis úgy érzem mintha már szeretnél velem jönni. Pedig még lenne pár dolgod itt!

férfi fejevesztett
– Tudod én már régen úgy érzem, hogy bármikor is ér véget az életem az úgy volt teljes, ahogy volt. Akkor is ha sok tervemből nem lett semmi! De legalább azt áruld el mi lesz utána!

– Azt nem mondhatom el! Majd akkor megtudod ha itt lesz az ideje. Válaszolta a Halál.

– Akkor meg minek jössz ennyiszer ide hozzám? Kérdezte a Férfi.

– Mert jó veled beszélgetni, mosolyodott el a Halál.

Férfi feklete madarak
– És amikor tényleg értem jössz?

– Azt tudni fogod! Érezni!

– Legalább azt mondd meg, van menny és pokol?

Menylépcsó

– Te mondtad, hogy mindennek létezik az ellentétije! Olyan mint Isten létezése. Van aki hisz benne, és van aki nem. Ti emberek, mindig olyan dolgokkal foglalkoztok amiben bizonytalanok vagytok. Szeretitek a misztikus dolgokat. Közben nem veszitek sokszor észre, hogy már az életetekben megjárjátok mindkettőt. De nem árulom el neked sem. Ez örökre titok marad az emberek előtt. Mert onnan még nem jött vissza senki, hogy meséljen.

– Akkor ezek szerint minden csak hit kérdése, csak te nem! Hiszen veled mindenkinek kell találkoznia az élete végén. Mindegy milyen életet élt. Ha gazdag volt vagy szegény, ha jó volt, vagy rossz. És senki nem viheti magával azt, amit itt a Földön szerzett.

Meny
– Ez így van! Mondta a Halál. Születésnél sem hoztok magatokkal semmit. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit hagytok itt!  Na menj és csináld a dolgodat. Legközelebb már nem mehetsz vissza!

Muhi János

Szerkesztői zárszó:

Muhi János költő elgondolkodtató monológját többször is elolvastam, és a tőle megszokott keserédes stílusában mindig találok valami különleges csemegét. Nehéz téma, mégis oly könnyed tolmácsolásból, hogy ebéd utánra, egy jó kávé mellé szívesen ajánlom olvasásra.

Legyen szép hétvégétek!

Frenyó Krisztina
Janó fekvő borító mosoly

Programajánló – Ébresztő Férfiak!

Férfikörben. A beszélgetések alatt számíts rá, hogy…a vendég egy izgalmas előadással vezeti fel a témát,…ha van kérdésed, gondolatod, te is megoszthatod a többiekkel,…interaktívan beszélgethetünk,…behozhatod, dilemmáidat, küzdelmeidet és félelmeidet,

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-20.

copfos borító

Amikor programot ajánlunk, ti, akik már régóta olvastok bennünket, tudjátok, hogy mindig olyan esemény mellé igyekszünk odaállni, amelyre mi is szívből ellátogatnánk és ha megtehetjük, ott is vagyunk. Amikor Monostori Tímea, SIkergondolkodás Coach, ThetaHealing tanár oldalán rábukkantam Halmos Gábor igen érdekesnek tűnő programjára, azonnal kutakodni kezdtem. Hamarosan szóba elegyedtem Gáborral és rácsodálkoztam arra az előadássorozatra, illetve beszélgetés – témakörre, amely a közeljövőben várja a Férfiakat, szigorúan Férfikörben a Magnet Házban.  Napjainkban, rengeteg Nőknek szóló programból válogathatunk, számos önmegvalósító tréningre, önismereti napra, életmódtáborra lehet bukkanni a világhálón, ám ami a Férfiakat illeti, jóval kevesebb a motiváló események tárháza, így még inkább megörültem, amikor Gábor értékes „Férfiprogramjára” bukkantam. Szívből ajánlom ezt az utat azon Férfiaknak, akik valóban, a fizikai életben is tenni akarnak magukért, a párkapcsolatukért, családjukért. A felettébb színes programsorozat bővebb részleteit alább olvashatjátok.

Halmos Gábor Ébresztő férfiak

Halmos Gábort idézve:

ÉBRESZTŐ FÉRFIAK!
Útjára indítok egy izgalmas Beszélgetéssorozat Apaságról, Párkapcsolatról, Pénzről, Családról – Férfikörben!
————————–————————–
Következzék, amire már régóta várok! 🙂
Februártól új formában visszük tovább a megszokott Férfikört:
MEGHÍVOTT VENDÉGEKKEL, IZGALMAS ÉLETTAPASZTALATOKKAL – minden hónap utolsó csütörtökjén!

1. Febr.23 – Boros András – személyiségfejlesztő pszichológus, 3 gyermekes apa, nagyapa
2. Márc.30 – Soma Mamagésa – Előadóművész, életszemléleti
tanácsadó, spirituális tanító és író
3. Ápr.27 – Semsei Rudolf – Év vendéglőse 2016, 4 gyermekes apa
4. Máj.25 – Baktay Miklós – párterapeuta, 4 gyermekes apa

MIKOR? HOL? HOGYAN?

 A BESZÉLGETÉSEKEN SZÁMÍTS RÁ, HOGY…

…a vendég egy izgalmas előadással vezeti fel a témát,

…ha van kérdésed, gondolatod, te is megoszthatod a többiekkel,

…interaktívan beszélgethetünk,

…behozhatod, dilemmáidat, küzdelmeidet és félelmeidet,

…lehetőséged lesz tanulni, fejlődni, változni,

…inspirálódunk egymástól, önmagunktól, együtt,

… mindezt FÉRFIKÖRBEN, csak magunkban!

CSATLAKOZZ A BESZÉLGETÉSHEZ, HOGY EGYÜTT FEJLŐDJÜNK!

IDŐPONT:
Minden hónap utolsó csütörtökje, 18.00-21.00
1. február 23.
2. március 30.
3. április 27.
4. május 25.

JELENTKEZÉS:
az alábbi jelentkezési lapon, vagy
e-mailben: info@aferfiutja.hu

HELYSZÍN:
MagnetHáz
(Andrássy út 98.)

A legközelebbi Férfieste programja:

Beszélgetéssorozat Halmos Gábor első etap

Az értékes és gondolatébresztő programsorozathoz szívből gratulálunk a szervezőknek, előadóknak és  reméljük, hogy minden kedves Férfiolvasónkban felébredt a kíváncsiság arra, hogy újabb ismeretlen utakra lépjenek.

Hozzád szólok most Kedves Férfiolvasó: Úgy gondolom, sosem ismerheted meg saját magadat, sem társadat, sem családodat igazán, ha nem indulsz el azon az úton, amely téged, legbensőbb szobádba vezethet. Senki sem tudhatja, nem ismerheti nálad jobban saját korlátaidat, megkövesült falaidat és éppúgy gigantikus erősségeidet sem, mint te magad. Rombold le a felépített látszaterődöd és építs magadnak egy új OTTHONT, ahol megteremtheted saját új világodat! A kulcs a kezedben. Indulj hát…

Szeretettel: Frenyó Krisztina

harrison f fekvő

Egy férfi gondolatai a nőkről

Ezek egy férfi gondolatai. Nem „A férfiak” gondolatai. Biztosan vannak férfiak, akik hasonlóan
gondolkodnak, és vannak, akik másképp. És persze vannak olyanok is, akik sehogy sem. ” Kocsis Gábor

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: .

 padon

Kedves Olvasóink,

Kocsis Gábor írására a Facebook közösségi oldalon bukkantam rá. Bevallom minden sorát élvezettel és nagy rácsodálkozással olvastam, betűről-betűre, mert magaménak éreztem, átéreztem. Most, egy nappal a Férfiak hetének „hivatalos”véget érte után, mind a nőtársaim, mind a férfi embertársaim érdekében úgy gondolom, megosztom Gábor gondolatait, mert mindkét nemnek szüksége van az ilyen megerősítésekre. Ki is Kocsis Gábor valójában? Dióhéjban ennyit róla: Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére. Ám beszéljenek helyette inkább a gondolatai, mondatai, melyek értékes és felelősségteljes üzenettel bírnak.

 no_sotetben

„Kedves Hölgyek!

Mit mondhatnék rólatok férfiként, ami hiteles?  Mit mondhatnék, ami tiszta és igaz képet ad rólatok, akik életem részei voltatok, részei vagytok, vagy éppen most először találkoztok velem egy kis időre, és talán soha többet nem is láttok? Mit mondhatnék, ami valóban rólatok szól, és nem rólam? Semmit. Semmi olyat, amit feltétel nélkül el kellene fogadnotok. Semmi olyat, ami személyiségeteket, jellemeteket, nőiességeteket és érzéseiteket minősíthetné. Semmi olyat, ami többet árulna el rólatok, mint rólam. És semmi olyat, ami igazán határozott alapokon nyugodhatna. Mert aki férfiként azt meri állítani, hogy hiteles ismerője a női léleknek, az vagy csak kifelé hazudik, vagy ha ezt komolyan is gondolja, akkor önmagának is. Lát egy képet, és ítélkezik a festő fölött. De a festőt igazán soha nem láthatja, és mivel ő maga soha nem festett – mert nem festhetett –, a festmény elkészülésének körülményeiről is csak laikus elképzelése lehet.

Kedves Hölgy, aki ezt most olvasod…
El sem tudom képzelni, milyen érzéseket élhetsz át, és milyen kihívásokkal kell megküzdened
azáltal, hogy saját testedből egy új élet születik. Nem tudom, mit jelent megélni azt, hogy egy kis
emberi lény fejlődik benned, és minden mozdulatoddal, minden tetteddel, minden
gondolatoddal és érzéseddel őt támogatod – vagy ha hibázol, akkor hátráltatod. Nem ismerem
ezt a felelősséget. Férfi vagyok, és soha nem volt, és nem is lesz ilyen nehéz és szép feladatom.
Nem tudom azt sem, hogy mekkora fájdalmakkal jár számodra világra segíteni azt a kis embert
, akit hosszú hónapokig őriztél magadban. Nagyon jól ismerem a fájdalmat; sokszor és sok
formájában találkoztam vele, de a szülés fájdalmát soha nem fogom átélni, így teljesen
megérteni sem tudom. Nem ismerem a félelmet sem, amivel Te szembenézel életed során talán
többször is, amikor a szülés veszélyeit és felelősségét magadra vállalod. Mert férfiként
mindennek csak szemlélője lehetek.
Nem ismerem azt a kötődést, ami a közös test által kialakulva egy anya és gyermeke között
egész életen át tart. És bár képes vagyok adni figyelmet és őszinte szeretetet, de az élet
fonalának ilyen tiszta folytonossága köztem és egy gyermek között soha nem lehetséges. Mert
férfi vagyok – teremtő, de nem alkotó. Egy folyamat elindítója lehetek csak, de egy új kis
embert saját testemből megalkotni soha nem leszek képes.
Sok minden van még, amit nem tudok – mert nem tudhatok.
Fogalmam sincs arról, hogy mit jelent számodra egész életeden át cipelni az ostoba kulturális és
vallási berögződések által Rád tett terheket. Nem tudom, miért lenne egy nőnek a konyhában a
helye, miért lenne feladata egymagában rendet teremteni és tartani egy közös élettérben, és azt
sem tudom, hogy amikor ilyet hallasz egy férfitól – vagy férfiak tömegétől –, az hogyan érinti a
lelkedet. Nem tudom, és nem is tudhatom, mert én férfi vagyok; nekem nem mondanak
ilyeneket. Nem mondják azt sem, hogy valami furcsa isten vagy egy idióta rendszer nevében
nem vehetem fel azt a ruhát, amit szeretnék (vagy olyat kell felvennem, amit nem szeretnék), és
attól sem kell tartanom, hogy az öltözködésem miatt áldozattá válhatok.
Nem ismerem azt az érzést, ami benned akár minden egyes nap előtörhet: a
kiszolgáltatottságot, mely a fizikai erőhátrányból ered. Nem kell tartanom attól, hogy az, akivel
rövidebb vagy hosszabb ideig összekapcsolom az életemet, fizikai erejét kihasználva bármikor
árthat nekem, és félelemben tarthat. Nem kell félnem attól sem, hogy ha kilépek az utcára – és
ráadásul ezt nem nappal teszem –, akkor ismeretlen emberek szánalmas önigazolási
próbálkozásaikat szexuális zaklatás formájában élik ki rajtam – akár „csak” szavakkal, vagy akár
fizikailag is. Nem ismerem ezt a félelmet. Én férfi vagyok, nem is ismerhetem. Csak tudom, hogy
vannak nők, akik nagyon jól ismerik mindezt, és figyelek a szavukra.
no_egyedul
Figyelek, és azt látom, hogy sokszor feszült vagy. Feszült vagy, mert úgy érzed, meg kell felelned
nekem, vagy egy másik férfinak – talán az összesnek. Mindig kifogástalan külsővel, vonzón és
csinosan kell megjelenned, mert nőtársaid kritikus szemei és a férfiak elvárásai erre
kényszerítenek. Talán csak a boltba mész le néhány apróságért (mert ez is kizárólag a Te
feladatod ugye…), de még akkor is számít, hogy a külsőddel milyen hatást keltesz. Talán ki sem
mozdulsz otthonról, mégis minden percben szépnek kell lenned. Hiszen ezt tanultad
gyermekkorod óta – amikor a felnőttek dicsérete naiv közönnyel a „de szép kislány” szavakban
nyilvánult meg. Erre az erős alapra tovább építkezve befolyásolták gondolataidat a magazinok, a
reklámok és a mesterségesen kreált nő-képek, Te pedig megtanultad, hogy mindig szépnek is
kell lenned, mert ez az az érték, ami alapján Téged meg fognak ítélni. Mintha a szépség mások
Nem tudom, mit jelent nőnek lenni. Nem tudok nagyon sok mindent, amit Te tudsz, vagy éppen
érzel. Fogalmam sincs, milyen terheket cipelsz, milyen csodálatos érzéseket élsz át, és milyen
harcokat vívsz meg nap mint nap. Nem tudom, mert férfi vagyok. Még átérezni sem tudom, csak
megpróbálom.
Egy valamit viszont tudok: ha Te azt mondod, baj van, akkor én elhiszem. Nem azért, mintha
valami ősi alaptörvény lenne, hogy a kifakadásod mindenképpen jogos, vagy mert a bajtól, amit
érzel, az egész Univerzum feltétlenül megremegne, hanem egyszerűen csak azért, mert Te ezt
érzed. És ha Te bajt érzel, akkor baj is van, ez egészen biztos. Vagy kívül, vagy belül önmagadban
– de ha én férfiként nem figyelek Rád és nem fogadom el az érzéseidet, akkor kívül biztosan.
Nem tudom, mit élsz át, pontosan mit érzel az önként vállalt és a Rád kényszerített küzdelmeid
megvívása közben, és azt sem tudom, hogy mi mindent tudsz, amit én nem. Csak azt tudom,
hogy őszintén tisztellek az erősségeidért, és elfogadom a gyengeségeidet. Neked, a nőnek, és
nekem, a férfinak harcolnunk egymással értelmetlen. Más pályán játszunk, más eszközökkel.
Megérteni sem tudjuk egymást soha teljesen. Elfogadni viszont igen. Mert nemcsak szeretni
vagyunk képesek, hanem rengeteget tudunk tanulni is egymástól – egymásról és önmagunkról.
Csak ennyit tudok. Te pedig elég, ha annyit tudsz, hogy nem kell megfelelned. Csak legyél
őszintén önmagad. Amit egy másik ember mond rólad (legyen ő férfi vagy nő, ez lényegtelen),
az mindig többet árul el róla, mint rólad. Ezt jó, ha tudod. Attól még, hogy egyesek tárgyként
kezelnek, Te még lehetsz Ember.
Ezek egy férfi gondolatai. Nem „A férfiak” gondolatai. Biztosan vannak férfiak, akik hasonlóan
gondolkodnak, és vannak, akik másképp. És persze vannak olyanok is, akik sehogy sem. „
Lejegyezte és közzétette: Frenyó Krisztina

Ha kell egy jó sátor, hozd tető alá Csobánkán!

Ehhez kapcsolódóan van egy akciónk: aki február 20-ig lefoglalja 2017-es padozatos esküvői sátrát (200 nm fölött), annak 20% kedvezményt biztosítunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-02-01.

esküvő

Az emberek életében gyakran adódnak születésnapok, egymást érik az esküvők és a különféle rendezvények is megsokszorozódtak napjainkban. Számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy hirtelen kellene egy helyszín, kapkodunk fűhöz-fához, hová menjünk egy zártkörű születésnapot megtartani, hiszen csupán 15 főt kellene elhelyezni, mégsem akarjuk mindezt az otthonunkban. Olyan is előfordul, hogy a helyszín ugyan adott, ám nem áll rendelkezésre 150 szék, és az épület adottságai sem felelnek meg nagyobb létszámú társaság kényelmes elhelyezésére. No, ilyenkor kell résen lennünk, összedugni a fejünket a családdal, kollégákkal, hogyan tovább…

új kép cikkbe első kép bevezető alá

Kár csüggedni, hiszen van megoldás, mégpedig nem is akármilyen. Az interneten kutakodva, számtalan sátor- és rendezvénykellék-árusító, kölcsönző céget lehet találni, ám melyik lehet az igazi? Ki az, akivel érdemes szerződni, ki vállal szállítást, összeszerelést, és ha nem akarunk vásárolni, lehet vajon bérelni is, akár egy napra is? „Hamarosan férjhez megyek, és uppsz, a sátrakon kívül még padra, székre és evőeszközökre is szükségünk van.” Jómagam is ilyen kérdésekkel a fejemben pásztáztam a világhálót, amikor rábukkantam a Sátorkölcsönző Kft.- re. Írtam egy e-mailt, felvettem a kapcsolatot a cégvezetővel, és pár nappal később a telephelyre érkezve csak ámultam – bámultam, mennyi sátor és egyéb kincs sorakozik a gyönyörű dombok ölelésében. Tartsák Andrással beszélgettünk sátrakról, kölcsönzésről, erről – arról.

esküvőőő

F. K: – András, egy gyönyörű tájon van a telephelyetek és egyre több a sátor, pad és egyéb rendezvénykellék nálatok. Mesélnél az indulásról? Hogyan kezdődött minden? Egyszer csak kitaláltad, hogy lesz egy sátorkölcsönző céged?

T. A: – Már korábban is kapcsolatba kerültem a sátrazással gyerektáboroztatás és különféle rendezvények révén, így kézenfekvőnek tűnt, hogy a saját esküvőnket is rendezvénysátorban tartsuk meg. Innen jött az ötlet egy ilyen profilú cég alapításához. Másfelől pedig az egyetemen mongolisztikát tanultam. A mongolok jurtában laknak, aminek az állítását ismernünk kellett – így elmondhatom, hogy felsőfokú sátorállító végzettségem van…

este
F. K: – Lassan, de annál biztosabban közeledik a tavasz, és a jó idővel a kültéri rendezvények is egyre szaporodnak, tervben a sok esküvő, rendezvény, parti és fesztivál. Mit találhatnak azok, akik hozzátok fordulnak kéréseikkel? Melyek azok az eszközök, kellékek, amelyeket biztosan megtalálnak nálatok?

T. A: – Fő profilunkat a rendezvénysátrak alkotják, melyek közül a legkisebb a 3×3-as harmonikasátor, de akár 20 méter széles rendezvénysátrat is tudunk építeni, több ezer négyzetméretes alapterülettel. A sátrakhoz padozatot, valamint fűtést is tudunk adni, ezen kívül különböző székekkel, asztalokkal, sörpad-garnitúrákkal, étkészlettel, textíliákkal is rendelkezünk. Természetesen ezeket az eszközöket önmagukban, sátor nélkül is bérbe lehet venni, így télen-nyáron ki tudjuk szolgálni a hozzánk forduló ügyfeleket.

a semmiből Beltér
F. K: – Tavasz közepétől a fesztiváloktól hemzsegő nyáron át, és a korai ősz beköszöntével is nagy a sürgés – forgás nálatok. Mikortól mondható főszezon a Sátorkölcsönző életében? Pl. Amennyiben valaki Júliusra tervezi az esküvőjét, vagy éppenséggel Augusztusban szervez egy kisebb – nagyobb fesztivált, mikor érdemes felkeresnie titeket? Mennyivel előtte jó, ha egyeztet veletek, egyáltalán van mód, előfoglalásra, hogy bebiztosítsa magát a „biztos siker” érdekében?

új kép cikkbe pótlás
újkép cikbe sátor álló

T. A: – Főszezonunk április közepétől október közepéig tart, de 2016-ban például a december is igen nagy forgalmú volt. Mivel karácsonykor és Valentin-nap környékén sok az eljegyzés, az esküvői foglalások nagy része január és február folyamán érkezik. Ehhez kapcsolódóan van egy akciónk: aki február 20-ig lefoglalja 2017-es padozatos esküvői sátrát (200 nm fölött), annak 20% kedvezményt biztosítunk.

bent poharas partiszervíz
F. K: – András, miben vagytok ti mások, mint a többi „sátras, rendezvényes” cég? Melyek azok az előnyök, amelyekért érdemes titeket választaniuk az érdeklődőknek? Mi a jellemzőbb, ha a nagy-számok törvényét nézzük, a családi, vagy céges rendezvények fordulnak elő nagyobb számban nálatok?

Újkép cikkbe esti sátor álló
építünk

T. A: – Cégünk különös figyelmet fordít arra, hogy az általunk bérbeadott sátrak ponyvái mindig tisztán kerüljenek a bérlőhöz. Maximálisan igyekszünk odafigyelni, hogy ügyfeleink véletlenül se kapjanak koszos eszközt. Bár meglepő lehet, de nagyon törekszünk arra, hogy kollégáink kulturáltan beszéljenek a bérlőkkel, és jó problémamegoldó képességgel rendelkezzenek. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy ebben a szakmában sok cég kizárólag a munkatársak külső megjelenésre koncentrál. A rendezvények megoszlását illetően azt tudom mondani, hogy a főszezonban nagyjából egyensúlyban vannak a céges és a családi rendezvények – kültéri születésnapok, ballagások, esküvők. A szezonon kívül inkább a céges események dominálnak.

esküvőasztal újképcikkbe sátros fekvőF. K: – Egy cégvezető életében, főként ha rendezvényekről beszélünk, a hétvégék is mozgalmasak, nem csupán a hétköznapok, igaz? Hogyan tudsz egyensúlyt teremteni a munka és a család között? Marad ezen felül egy kis időd még magadra is? Fontosnak tartod ezeket a szempontokat?

T. A: – Szerencsére sikerült úgy kialakítani az életemet, hogy a munkahelyem és a lakhelyem igen közel esik egymáshoz, ez nagyban megkönnyíti, hogy időt tudjak szakítani a családomra. Egyébként pedig erről a feleségemet kell megkérdezned…
Készülőben kúpjó külső
F. K: Végezetül, de nem utolsósorban, milyen akciókkal, kedvezményekkel kecsegtettek bennünket, érdeklődőket, vásárlóitokat mostanában és az elkövetkezendőkben?
Hol találnak meg bennetek?

kúpokcímlap kupolák

T. A: – Ahogy korábban említettem, aktuális kedvezményünk az esküvőkre készülőknek szól. A részletekről a facebook-oldalunkon, illetve a honlapunkon lehet tájékozódni (www.satorkolcsonzo.hu). Minden évszakban igyekszünk szezonális ajánlatokat kínálni ügyfeleink részére.

Szerkesztői zárszó:

Amikor e sorokat írom, már túl vagyok életem egyik legszebb napján. Tavaly nyáron mondtam IGENT másodszor életemben, és szívből kívánom, hogy ez a válasz ÖRÖKKÉ tartson. Amikor a Kedvesemmel elkezdtünk tervezgetni, helyszínt és kellékeket keresgélni, bizony számos buktatóval találkoztunk és könnyen eltévedhettünk volna az esküvőszervezői előkészületek útvesztőiben, ám hála még időben, vagy olykor az utolsó pillanatban, de megtalált bennünket a legjobb megoldás. Így volt ez Andrásékkal is. Az egyik legelőzékenyebb, dolgos, szolgálatkész és precíz vállalkozó, akivel valaha találkoztam. Csupán azért nem ők szállították a helyszínre a sátrakat, mert az esküvőnk hetén ezerrel dübörgött a Sziget fesztivál és valahogy mindenkinek akkoriban akaródzott férjhez mennie. Mi így is elégedettek voltunk, és hála András szakszerű magyarázatának és a sátrak egyszerű összeállítási módjának, a család férfi, és vállalkozó szellemű nőtagjai hamar összerakták a parti sátrakat. Ha még egyszer férjhez mennék, – kizárólag a mostani férjemhez <3 🙂 – csakis a Sátorkölcsönző Kft.-t választanám. Ez nem is lehet kérdés! Szívből ajánlom mindenkinek őket!

Frenyó Krisztina

08wGYERTYÁK VIRÁGOKköszönjük raklap
Elérhetőségek:

satorkolcsonzo.hu
https://www.facebook.com/satorkolcsonzo/
https://www.instagram.com/satorkolcsonzo/
info@satorkolcsonzo.hu
Raktár: Csobánka, Margitliget 1.
Telefon: +36 20 551 9354
csikbanner

ThetaHealing, azaz a Mátrix piros pirulája

De ha a pirosat választod, az életed már soha nem lesz az, ami régen volt. Kilépsz a Mátrixból, és megismered a Valóságot!
Mátrix / részlet

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-01-24.

„Minden veled kezdődik.
Változzon a világ? Változtasd meg magad körül!”
(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA                           Ruff Nikoletta, mediátor, ThetaHealing® instruktor és konzulens

Valamit kerestem, még mindig…pedig egy ideje úton vagyok. Aztán egyszer csak egymásra találtunk, én és a ThetaHealing®, azaz választottam. Magamhoz vettem a Mátrix piros piruláját. Amikor először megláttam a Nikiről készült videót, tudtam, hogy a módszer, amiről ő ilyen szenvedélyesen mesél, az bizonyára nagyon értékes kincs lehet. Egészséges kíváncsiságomnál fogva és annak okán is, hogy már egy ideje érdekel a „Thétázás, mint olyan,” felkerestem hát Nikit, és hamarosan egy intenzív alap tanfolyamon találtam magam. Ez a leírhatatlan három nap, gyökereiben megváltoztatta az eddigi életemet, és bár nehéz szavakba önteni mindazt az élményt, amely azon a hétvégén ért engem, mégis megpróbálom átadni nektek dióhéjban. Fogadjátok nagy szeretettel, Ruff Nikolettával készített interjúnkat, mintegy örök ajándék gyanánt.

Niki – mint mindig –  csinosan és mosolyogva érkezik az interjúra, bár mint kiderül, a kezére tekintve, egy kis zökkenő érte akkor reggel a rakparton. A körúti cukrászda kedvesen csalogató kirakatának mi sem tudunk ellenállni, így rövid tanakodás után fellépcsőzünk a galériára és a mennyei habos kávé-süti kombó társaságában elkezdünk beszélgetni…

NIKIKÁVÉJÓNiki és a süti-kávé kombó…:-)

F. K: – Niki, amikor először hallottalak beszélni a ThetaHealing®--ről, már akkor tudtam, hogy nekünk találkoznunk kell. A belőled áradó szenvedély, ahogy megközelíted a témát, amint átérezve beszélsz a tapasztalataidról, sok mindent elárul a ThétaHealinghez fűződő kapcsolatodról. Mesélnél nekünk arról, hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a módszerrel, amely mára már szemmel láthatóan szerelemmé vált a számodra?

R. N: – Tény, hogy valóban a mindenem a ThetaHealing®, teljesen magával ragadott a módszer, hiszen tökéletesen egyszerű, fantasztikusan gyors tud lenni és nem utolsó sorban meglehetősen hatékony. Az addigi munkám, a mediáció során kerültem vele kapcsolatba. Kerestem egy olyan lehetőséget, ahol a mediációs folyamat mellett nem kell más szakemberekhez irányítanom az ügyfeleket, – ha valamire rálátunk az ülések során – hanem én magam tudok nekik benne segíteni. Ezt a pluszt, a ThetaHealing® valóban meg is adta nekem és rendkívüli könnyebbséget és hatékonyságot nyújt a közvetítői, tanácsadási folyamatokban, amikor valaki nyitott és thetázunk is.

Habos kávéBeszélgetésünk édes kellékei….-)

F. K: – Feleségként és családanyaként, hogyan tudod a munkát amely a hivatásod és ahogy látom a szenvedélyed is, külön választani a magánéletedtől? Egyáltalán szükség van az elhatárolódásra, vagy sokkal inkább „belecsempészed” a hétköznapokba?

R. N: – A ThetaHealing® nálam egyfajta életforma, aminek egyes részeit egyébként mindenki használja, legfeljebb nincs vele tisztában. Azonban, ha tudatosan alkalmazzuk a technikát, akkor is jóval előrébb visz bennünket, ha a mindennapjaink részébe illesztjük be. Hivatás oldalról megközelítve, célszerű külön választani a magánélettől, ahogy egy bármilyen más pl. cégnél betöltött pozíciónál is jobb nem hazavinni a munkát! Volt idő, amikor igencsak kellett dolgozni magamon ahhoz, hogy bármennyire is szeretnék segíteni, de állítsam fel a fontossági sorrendet és tudjak nemet mondani! Ezt nagyon fontosnak tartom, azaz lényeges, hogy mindenki a helyére tegye a saját életében ezt a kérdést, mert a párkapcsolati kríziseknél ez sokszor jelen van, mint problémaforrás.

Nikisütis

” A ThetaHealing® nálam egyfajta életforma, aminek egyes részeit egyébként mindenki használja, legfeljebb nincs vele tisztában. „

F. K: – Mi volt a legnagyszerűbb tapasztalatod a konzultációid során, mesélnél a különleges élményeidről az olvasóinknak?

R. N: – Nem tudom valaha lesz-e olyan, amikor nem fogok rácsodálkozni már, hogy tudatalatti programok, gyermekkori események, mennyire csavarosan hatnak ki és mutatkoznak meg a jelenünkben … Természetesen az azonnali változásokat mindenképpen különlegesnek mondanám. Amikor valakinek már egyből elmúlik valamilyen panasza; amikor szülő – gyermek kapcsolaton dolgozunk és még vége sincs a konzultációnak, de már hívja a másik telefonon. Azok is tanulságos esetek, amikor elképzelésem nincs vajon egy helyzet hogyan fog megoldódni és amikor elmesélik, mi hogy történt, rájövök újra és újra, hogy teljesen felesleges erőből akarni megoldani dolgokat, mert az Univerzumnak sokkal jobb ötletei vannak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

” Azért nehéz sokszor észrevenni, hogy valami sántít, mert teljesen hétköznapi dolgokban nyilvánulnak meg ezek, mintha semmi oka nem lenne.”

Ennélfogva észre is kell tudni venni a változásokat, többször jártam már én is úgy, hogy valami egészen másként alakult, mint amire számítottam és csak jóval később tudatosult, hogy valójában létrejött, amit akartam. Az a jó ideje kialakult meglátásom, hogy amíg az emberek nem kezdik el meglátni az összefüggéseket, nem is gondolják, vajon mi miért történhet a saját életükben. Példának megemlítenék egy idekapcsolódó esetet: volt olyan, akivel thetáztunk a bírósági ügyére, – ártatlanul megvádolták – ennek például az volt a gyerekkori oka, hogy általános iskolában igazságtalanul bűnösnek nyilvánították … ott volt a nagy trauma és x évvel később, akár mondhatjuk úgy is, hogy megismételte a történelem önmagát. Mondhatnám akár azt az esetet is, ahol gyomorbántalmakra thetáztunk. A magyar nyelv ugye mennyire kifejező: nem tudok megemészteni valamit. Az illető akkor már több éve felidegesítette magát valamin – akkor nyilván okkal -, de ebbe bele is betegedett.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„Az a jó ideje kialakult meglátásom, hogy amíg az emberek nem kezdik el meglátni az összefüggéseket, nem is gondolják, vajon mi miért történhet a saját életükben.”

Az emberek nem is gondolják, hogy akár betegség is kialakulhat akkor, amikor hosszú ideje rágódnak egy témán, pedig tudnék rengeteg példát mondani … nem hiába hangoztatják mindenhol, hogy mennyire fontos a megbocsátás. Sokan küzdenek anyagi gondokkal, mit sem sejtve arról, hogy mindennek akár az lehet az oka, hogy a felmenőik között – akit akár nem is ismertek személyesen – valamilyen veszteség történt, elvették a földjét/tulajdonát és energetikailag ez megmutatkozik náluk is, csak egészen más formában. Több ilyennel találkoztam már, ami most eszembe jut, hogy nagypapánál történt valami, a következő generációban ez úgy mutatkozott meg, hogy a lányát válásnál kisemmizték, aztán az Ő lánya pedig a svájci frankos hitel útján éli meg a veszteséget.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

…nem hiába hangoztatják mindenhol, hogy mennyire fontos a megbocsátás…

Azért nehéz sokszor észrevenni, hogy valami sántít, mert teljesen hétköznapi dolgokban nyilvánulnak meg ezek, mintha semmi oka nem lenne. Mivel a párkapcsolat az egyik szívügyem, egy ilyen példát is kiemelnék: nem egyedi, amikor hibáztatják egymást, pedig a közös munka során egyszerűen csak kiderül, hogy a párkapcsolati/családi mintáik mutatkoznak meg a mindennapokban, pl.: miért nem ölel/puszil meg magától soha a Férjem, aztán kiderül, hogy a hölgy az Anyukájától állandóan azt hallgatta, ahogy mondja az Apukájának, hogy gyere ölelj már meg/adjál már egy puszit!

F. K: – A ThetaHealing® nagyszerűségében és egyszerűségében is csodálatos, ám, – ahogy már a tanfolyam elvégeztével én is érzem – egyben hatalmas felelősséggel is jár. Mi a leg megfontolandóbb üzeneted, amire egy instruktornak, konzulensnek figyelnie kell a konzultációk során?

R. N: – Amire akkor is nagyon ügyelek, ha magamon thetázom – miután már volt pár meglepő tapasztalásom – , ez a népszerű mondás: vigyázz mit kérsz, mert megkapod!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„A ThetaHealing® nekem azt jelenti, hogy 100%-osan felelősséget vállalhatok az életemért, valamint egy óriási kincs az ember kezében, hogy a segítségével irányítani tudja a saját életét.”

F. K: – Mikor határoztad el, hogy tanítani, oktatni is szeretnéd ezt a különleges és csodálatos módszert? Hogyan fogalmaznád meg, mit is jelent számodra a ThetaHealing® fogalma, elsajátítása? Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?

R. N: – Miután én elvégeztem a ThetaHealing® Alap konzulensi képzést, nagyon hamar megfogalmazódott bennem, hogy ezt másoknak is szeretném átadni, mert csak ámultam és bámultam az önmunkák során, amikor megláttam a saját életem összefüggéseit, hogy milyen semmitmondónak tűnő dolgok, hogyan hatottak addig az életemre. Mindezt úgy, hogy előtte már vagy 18 éve az elmélettel tisztában voltam, de mégis az önmagamon való thetázás nyitotta fel a szemem! A ThetaHealing® nekem azt jelenti, hogy 100%-osan felelősséget vállalhatok az életemért, valamint egy óriási kincs az ember kezében, hogy a segítségével irányítani tudja a saját életét. Ami még egy óriási előnye, és szintén nagyon szeretek benne, hogy bárhol, bármikor tudjuk használni, hiszen amikor valamit akarunk, az érzéseink, gondolataink mentén thetázunk, azok pedig mindig velünk vannak. A másik pedig, hogy akár 10 mp után már megszülethet a változás abban, amire dolgoztunk, egyszerűen tényleg zseniális.

F. K: Ha lehetne három kívánságod a Dzsinntől, neked, Ruff Nikolettának, melyek lennének azok, és miért?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„Szóval az idilli az lenne, ha akár már a várandósság alatt, a szülés után lehetőségük lenne a nőknek, hogy feldolgozzák a várandósság és a szülés során őket ért hatásokat.”

R. N: – Mondanám, hogy az első az, hogy az iskolákban olyan dolgokat is megtanuljanak a gyerekek, amiket a hétköznapi életükben hasznosítani is tudnak, pl. a konfliktuskezelés, tanulástechnika, meditáció, erőszakmentes kommunikáció, … . Azért, mert egészen másképp alakulhatnak sorsok, ha pl. egy szorongó kisgyereket nem elkönyvelnének, hogy ő buta, ennyit tud … hanem helyette megtanítanák neki a módszert, hogyan kezelje saját magának a szorongását, de nyilván a legjobb, ha a szorongásának az okát derítjük ki és kezeljük. Mégis van egy kapaszkodója, amivel adott helyzetben saját magáért is tud tenni. Amikor én is elvégeztem egy tanulástechnikai tréninget, bizony azt gondoltam, hogy mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha ezeket már kisiskolás koromban tudtam volna. Viszont az okok sokszor egészen magzati korba nyúlnak vissza, számos kutatás alátámasztotta már azt, hogy amit megélünk a fogantatáskor, Anya hasában, az kihat a jövőnkre. Szóval az idilli az lenne, ha akár már a várandósság alatt, a szülés után lehetőségük lenne a nőknek, hogy feldolgozzák a várandósság és a szülés során őket ért hatásokat. Nyilván ezt mindenki megteheti magának is, de már a figyelemfelhívás fontos lenne.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„Sok betegségnek lelki oka van, ha magukba néznek, megtalálhatják azokat az okokat, amelyek a betegséget előidézték náluk.”

Másodikként fontosnak tartanám, hogy vezessék be a kötelező párkapcsolati szervizt. Mégpedig azért, mert nagyon magas a válások száma, pedig a kapcsolatok 50%-a menthető lenne, ha az emberek tennének érte és nem mindegy, hogy a gyerekeknek milyen mintát mutatunk. A harmadik pedig: vállaljanak az emberek felelősséget a saját egészségükért! 2017-től pl. a ThetaHealing® finanszírozottá vált Japánban az egészségügyben. Külföldön teljesen elfogadottak az alternatív módszerek a kórházakban is! Ez nálunk nem tudom meddig várat még magára, de addig is kis lépésekben haladhatunk előre, ha az emberek tesznek saját magukért, legalább elég vizet isznak, odafigyelnek a táplálkozásra, és így tovább … Sok betegségnek lelki oka van, ha magukba néznek, megtalálhatják azokat az okokat, amelyek a betegséget előidézték náluk. Ez azért is nagyon fontos, mert míg arra vár valaki, hogy talán 3 hónap múlva megvizsgálják, addig akár búcsút is inthet a panaszának.

F. K: – Mi az az üzenet, mottó, életfilozófia, amit átadnál azoknak, akik olvassák ezt az interjút? Mit mondanál azoknak az embereknek, akik nyitottan és kíváncsian állnak a théta healing megismerése előtt?

R. N: – Nem győzőm eléggé hangsúlyozni az embereknek egy beszélgetés során, hogy teljesen mindegy, hogy végzett-e már tanfolyamot vagy sem, működik az agya és a theta agyhullámok jelen vannak, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy arra fókuszál és annak ad energiát a nap folyamán, amit valójában akar vagy annak, amit nem. Mindig VAN VÁLASZTÁSunk, VAN DÖNTÉSI LEHETŐSÉGünk, hogy új, pozitív gondolatokat sugározzunk ki a külvilágba.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„Mindig VAN VÁLASZTÁSunk, VAN DÖNTÉSI LEHETŐSÉGünk, hogy új, pozitív gondolatokat sugározzunk ki a külvilágba.”

F. K: – Niki, véleményed szerint miért hasonlítják a Mátrixhoz a ThetaHealing® fogalmát? Mi a párhuzam a film és az általad tanultak és tovább adott „tananyag” között? Végül, de nem utoljára, mit mondanál azoknak, akik szeretnének megismerkedni ezzel a csodás adománnyal, amely mindenki számára elérhető?

R. N: – /A Mátrixot már ezer éve láttam, ez a része passz./ Aki egy pillanatig is gondolkodott rajta, hogy megismerkedne vele, tegye meg! Élete egyik legjobb döntése lesz!

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szerkesztői zárszó

Amikor véget ért a háromnapos tanfolyam, nem igazán tudtam eldönteni, melyik énemmel vagyok jelen és mellyel az álmaimban, vagy mindkettő ugyanaz, csupán párhuzamos életeken át mozog a síkok között?! Egy bizonyos, rengeteg kérdésemre választ kaptam és mindez olyan egyszerűen lett világos számomra, hogy már-már ijesztően képtelenségnek tűnhet az egész. Lehet, ám de nem nekem, számomra fantasztikus felismerés, amelyet mindenképpen tovább kell adnom nektek. Olyan egyszerű az élet bonyolultnak tűnő útvesztőiben eligazodni, ha csupán néhány méterrel hátrébb állunk és onnan figyeljük a történéseket. Izgalmas tapasztalásokon vagyok túl, meseszerű álmok és a csodálatos valóság határmezsgyéjén táncolok, szívemben a tudással, melyet a ThetaHealing®kapcsán sajátíthattam el. Köszönet érte Ruff Nikolettának, aki egycsapásra megváltoztatta életemben a magamhoz és történéseimhez való hozzáállásomat. Mi mással is búcsúzhatnék tőletek, mint a Mátrix című film egy részletével, amely azóta szinte belém égett.

„A Pirosat vagy a Kéket választod?! A kék visszavisz a Mátrixba. Holnap reggel felébredsz az ágyadban, és nem emlékszel semmire. Az életed megy tovább a régi „normális” kerékvágásban.De ha a pirosat választod, az életed már soha nem lesz az, ami régen volt. Kilépsz a Mátrixból, és megismered a Valóságot! „

Akármennyire is csábító sokak számára a kék pirula és bizony olykor könnyebbnek, biztonságosabbnak és mindenképpen egyszerűbbnek tűnik a jól bevált komfortzóna, én bizony a pirosat választom. És te?

Frenyó Krisztina

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

„Ma már tudom, hogy mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy átlépjünk a fejlődés egy olyan új szakaszába, amelyben rendelkezésünkre áll a karma előrehaladását megakadályozó gátak megnyitásának kulcsa. A genetika, a betegségek, a gyermekkori programok, az energetikai behatások és a kollektív tudat témái akadályozzák a képességeink teljes kibontakoztatását és társteremtővé válásunkat a Teremtő mellett. Most azonban elkerülhetjük, hogy az őseink választásai vagy a jelenlegi életünk hatásai befolyásoljanak bennünket.Itt az ideje, hogy a Teremtő isteni szikráiként használni kezdjük az erőnket.”

 

A Ruff Nikolettával készült rádióriportokat, interjúkat itt meghallgathatjátok: Riport: https://www.facebook.com/nikoletta.ruff?fref=ts

Kérdésetek van, szeretnétek közelebb kerülni a ThetaHealinghez ti is?

Itt tudtok kapcsolatba lépni Nikivel:

Banner 1 Niki élesebb állóoldalsáv

 

 

 

 

 

Férfiak hete – aprócska novellák / Galambok és gondolatok

Galambok, gondolatok, Bambi Presszó, Zsömi kutya és Matild néni…mind-mind egy esendő Ember, egy Férfi álmaiból, gondolataiból születtek. Aprócska novella, amelyre egy poros polc törölgetése folytán bukkantunk.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2017-01-19.

Új cigis kávés levágvaA Férfiak hetét üljük itt a Feeling magazinnál. Hogy miért pont most és miért az ,,erősebb nemnek” kedvezünk ezen alkalommal? Talán azon megfontolásból, hogy az évközi időszakban valahogy több szó esik nőkről, párkapcsolati, divat és stílus kérdésekről, csajos dolgokról, mint a teremtés koronáiról. Gondoltam, „csináljunk reformot”, változtassunk. Hajrá Férfiak, tiétek a főszerep ezen a héten! Az írások között böngészve megakadt a szemem egy blogon, amely olyannyira magával ragadott, hogy alig bírtam folytatni a munkámat a kalandozás közben. Hol könnyezve, hol mosolyogva olvastam Baziliszkusz aprócska novelláit, elbeszéléseit és bevallom, egy nagyon kellemes, lélekbizsergető időutazásban volt részem, míg a Galambok és gondolatok, vagy éppen a Magányos Karácsony lebilincselő történeteit szívtam magamba. Fogadjátok szeretettel a Galambok és gondolatok, három részre tagolt aprócska novelláit, egy érzékeny lelkű férfi tollából.

Kora esti merengő…

,, A lecsó még gőzölgött a lehajtható asztalkán, olyan taknyosan a sok tojástól, mikor először tudatosult bennem, hogy már megint álmodozom.

Mindig ez van velem, ha a szükségleteimnek élek. Miközben megint fel kellett állnom, hogy a villa helyett kanalat vegyek elő, azt kezdtem el ecsetelni neki, hogy milyen szörnyen idegölő volt ez a nap. Persze nem válaszolt, csak mosolygott, féloldalt dőlve, a kezére támasztott arccal. Bele néztem a szemébe, és abban a homályos csillogásban láttam, hogy ez a nap is csak egy volt a többi hétköznapból… kicsit elméláztam. A keddi rozskenyeret morzsáltam mikor megint feleszméltem. Már nem volt ott. Képzeletem kikapcsolása messze vitte. De hallottam a két gyönyörű fiam nevetésével váltakozó veszekedését a szobából. Szívem gyorsabban kezdett verni. Hát meggondolta magát, végre megint engedi, hogy nálam lehessenek a hétvégén? Nem merek felállni, zsigereimben érzem, ez is csak délibáb. Eszter anyai önzősége annyira él még bennem, hogy tudom, nem lehet való a gyerekek zsivaja, hiszen mikor három éve tönkre vágott az élet anyagilag, azóta nem engedi, hogy velük lehessek. Mert „nem fizettem gyerektartást egy időben”. Kitörlöm a tányért a kenyér csücskével, ez a feeling az egészben, majd berakom a mosogatóba. Még nem mosom el, jobb érzés látni, hogy él ebben a lakásban is valaki. Az órámat nézem, este hét van. Azért még egy laza kávé belefér. A mikró monotonsága megint terel. Népsziget. Itt töltött hajlékony (hajléktalan) időszak nem volt annyira szörnyű, mint előtte gondoltam, csak az ember magányossá válik valószínűleg örökre. Újra kezdeni is könnyű volt. Egyszerűen akartam. Lecsó, kávé és persze a nyugodt körülmények között elszívott cigaretta, na, az már hiányzott, és nélkülük nehéz volt. A kávé tűz forró lett. Kimegyek az erkélyre, a földre ülve a lassan fényesedő eget bámulva szürcsölök. Rohadt forró lett. Vajon kell ezeknek az álmoknak tulajdonítani bármi jelentőséget, vagy csak azért tódulnak elő, hogy tudassa velem, én sem vagyok kevésbé érdekes ember, mint a szembe szomszéd. Bólintunk egymásnak és lassan szürcsöljük a kávénkat, miközben a cigaretta kékes füstjét fújjuk.

Tavasszal majd jobb lesz…

Csak ketten ültünk még a bambi presszó teraszán, Matild néni szerint ilyen kora őszi reggel az emberek sokkal nehezebben veszik észre az ismerőst, mert mint mondta telítődtek a nyaralás alatt szerzett új ismerősök képével. Valahogy így lehet ezzel anyám kutyája is. Egy hónap kiesés után, mikor anyám Szokolyai kerítése mellé értem, Zsömi morgó hanggal és biztonsági őröket megszégyenítő tekintettel figyelmeztetett, hogy nem vagyok szívesen látott személy az udvar belterületén. Morogtam is miatta, az a rohadt sok turista, aki erre indul el, hogy vállán a szimatszatyorral vagy a trendi Salewa zsákkal meghódíthassa a Csóványost, majd a Nagy-Hideg-hegyi turistaházban lekváros tésztát egyen és utána még elérje az esti fél 8-as vonatot, hogy a Csonttörőt már nézhesse a tévében, miért kellett nekik anyám kutyáját, ezt ez egyébiránt oly kedves Zsömit felzaklatni? Matild néni mintha csak hallaná gondolataimat, rezignáltan bólogat, belehörpint rumos kávéjába, s csak úgy a levegőbe nézve annyit mond: „tudod fiam, azt hiszem tavasszal majd jobb lesz”. Hát igen, talán a Zsömi is a tavaszra vár.

Galambok…

Lakik itt a házban egy öreg hölgy (én csak Büdi néninek hívom, persze szigorúan a saját magam társaságában), aki előszeretettel eteti azokat a drága vírushordozó galambokat.

új galamb macs

Soha nem hinné el nekem senki, aki még nem lakott galambok társaságában, hogy mi galamb kaka mennyiséget tud termelni megközelítőleg 50 példány, egy nap leforgása alatt, a függőlegesen száradásra kiteregetett alsó nacikon. A szembe szomszéd hitt a szóbeszéd és a folklór által terjedt véleménynek, miszerint ha csúnya zörgős nylon zacsikat csíkokra vágva az erkély korlátjára kötözget, a galambok távolmaradása biztosított. Persze biztos vannak jó ízlésű galambok, akik ezen zacsik látványán elborzadnak és inkább a közelben lévő, galambszemmel is sznobnak nevezhető Blonde párkányán megkapaszkodva ürítenek, de a többség tudomást se véve a zacsik látványáról, ugyan azzal a sztoikus nyugalommal sza..nak és sza..nak és csak sza..nak.

Mondtam is magamnak, ideje lenne venni egy-pár új alsó nacit. ”

2005. 10. 15.

Írta: Baziliszkusz

Lejegyezte és felvezette: Frenyó Krisztina

Olvass tovább: http://apokrifiratok.webnode.hu/