Az örökifjú rocker, tinédzserként még arról álmodozott, hogy apjához hasonlóan tanár lesz, esetleg újságíró vagy politikus. A rockzene rajongóinak szempontjából azonban nagy szerencse, hogy végül a kisebb intellektuális kihívást jelentő zenészpályát választotta Michael Philip „Mick” Jagger, a Rolling Stones énekese, aki ma ünnepli 70. születésnapját.

Hihetetlen, hogy már hetven éve itt él köztünk a nagy rockóriás, a Legenda. Míg a ma már kőkemény öreg-rockerként emlegetett hős fiatalokat is meghazudtoló módon koptatja tánc és énekjátékával a színpadot, gyerekkorában templomi kórusban énekelt. Az általános iskola után, szülei a dartfordi középiskolába íratták be. 1960-ban egy vasútállomáson futott össze rég nem látott pajtásával, Keith Richardsszal, akinél több amerikai blueslemez volt. Mindketten ráeszméltek, hogy azonos a zenei érdeklődésük, és elhatározták, hogy közös zenélésbe fognak. Kezdetben változó tagokkal, különböző helyeken, többnyire előzenekarként léptek színpadra. Első hivatalos fellépésük, amelyen már a Rolling Stones nevet használták, 1962. július 12-én volt a londoni Marquee klubban.
A banda eleinte főleg amerikai szerzők bluesainak feldolgozásait játszotta (első három nagylemezükön is ilyen dalok dominálnak), ám menedzserük, Andrew Loog Oldham ösztönzésére a Glimmer Twins (a Jagger/Richards szerzőpáros művészi álneve) hamarosan elkezdett saját számokat írni. Ez a termékeny együttműködés képezi az alapját annak a – rockzenei bandák körében páratlan – pályának, amely 51 éve a csúcson tartja a Rolling Stonest. Mick hajlékony és erőteljes hangja éppúgy védjegye a banda bluess átitatott rockzenéjének, mint Keith gitárjátéka. Öt évtized alatt csaknem 40 nagylemezt, illetve CD-t készítettek, nem beszélve a legsikeresebb koncertjeiket megörökítő darabokról.
Jagger és Richards között amolyan „se veled, se nélküled” viszony áll fenn. A gitáros (aki csak öt hónappal fiatalabb az énekesnél) három évvel ezelőtt megjelent, Life című vaskos könyvében nem éppen hízelgően ír Jaggerről, akit több ízben kibírhatatlannak nevez. Ugyanakkor alighanem ő az a valaki, akire egy 1974-es nyilatkozatában Mick célzott: „itt lenne az ideje, hogy valaki jól s…be rúgjon, hogy leszálljak a földre”.
Átmeneti elhidegüléseik alkalmával mindketten megpróbálkoztak szólólemezek készítésével. Keith két stúdióalbummal (Talk Is Cheap; Main Offender) dicsekedhet, az utóbbi 1992-ben készült. Azóta a láncdohányos Richards hangja rekedt károgásba ment át – tanú erre a 2005-ben megjelent legutóbbi Rolling Stones stúdió-CD, a Bigger Bang, amelyen két dalt ő énekel. Nyilván emiatt nem kísérletezik újabb szólólemezzel.
Jagger 1985-ben adta ki She Is The Boss című első saját lemezét, amelyet három másik (Primitive Cool, 1987; Wandering Spirit, 1993; Goddess In The Doorway, 2001) követett. Noha a kritika kedvezően fogadta őket, s a Wandering Spirit néhány száma a slágerlistákra is fölkerült, a fenti hat lemez megmutatta, hogy Jagger és Richards igazán csak együtt, a Rolling Stonesszal arathat átütő sikert.
Mick régebben a filmezésbe is belekóstolt. Ő volt a főszereplője a Performance (1968) és a Ned Kelly (1971) című játékfilmeknek; utóbbi egy ausztrál betyárról szól. Érdekesség, hogy Werner Herzog 1981-ben Jaggerrel a főszerepben kezdte el forgatni a Fitzcarraldo című filmet. A Rolling Stones kezdődő amerikai turnéja miatt azonban Jagger kénytelen volt otthagyni a forgatást; a film végül Klaus Kinski főszereplésével készült el.
Az elmaradt filmgázsi miatt aligha fájt a walesi herceg által 2003-ban lovaggá ütött énekes feje. Jagger közismert arról, hogy ügyesen fekteti be a lemezeladásokból, szerzői jogdíjakból és a koncertkörutak bevételeiből származó vagyonát. Utóbbit 2010-ben 300 millió dollárra becsülték – azóta nyilván csak szaporodott. Például a Stones színrelépésének tavaly ünnepelt 50. évfordulója alkalmából szervezett és nemrég véget ért „50 and Counting” elnevezésű észak-amerikai turné bevételeinek köszönhetően.
Jagger viharos magánélete külön fejezetet érdemel. Két feleségétől (Bianca Pérez de Macias, illetve Jerry Hall) és két alkalmi partnerétől (Marsha Hunt és Luciana Giménez) összesen hét gyermeke van. A legidősebb 1970-ben, a legifjabb 1999-ben született; az idősebbek már unokákkal is megajándékozták Mick papát. Az énekes finoman szólva nem a monogámia mintaképe. Két házasságának felbomlását is sorozatos hűtlenkedései okozták. Vonzerejének számos híresség nem tudott ellenállni; bulvárlapok információi szerint köztük volt Anita Pallenberg (akit később Richards vett feleségül), Marianne Faithfull, Linda Ronstadt, Margaret Trudeau (Pierre Trudeau kanadai kormányfő neje…), Carla Bruni és Angelina Jolie is. 2001 óta L’Wren Scott divattervező az énekes élettársa. Gyermekei közül többen a színész-, illetve modellpályán próbálkoznak. A legígéretesebbnek közülük Georgia May tűnik: a 21 éves szépség – akinek anyja, Jerry Hall szintén fotómodell volt – rendre feltűnik milánói, londoni, párizsi divatbemutatókon. Az elmúlt télen a budapesti közönség is találkozhatott vele: számos aluljáróban tűnt fel – a mamával együtt – a H&M cég plakátjain. Sokan firtatták a tavalyi 50. évforduló alkalmából, vajon meddig fut még a Stones szekere. A banda csöndes kimúlását jósoló szkeptikusok csattanós választ kaptak a júniusi glastonbury-i fesztiválon, valamint a július elején a londoni Hyde parkban adott koncerteken. Jagger és társai mindkét helyszínen bő kétórás műsorral kápráztatták el híveiket (Glastonburyben 130 ezren, a Hyde parkban 65 ezren voltak kíváncsiak a „Kövekre”). Az énekes – akárcsak a 2007. júliusi budapesti fellépésükön – végigtáncolta, ugrálta, rohangálta a koncertet, rácáfolva életkorára. Könnyen lehet, hogy valóra válik Keith Richards bő két évtizede mondott jóslata: a Rolling Stones még akkor is koncertezni fog, ha a tagokat tolószékben kell fölvinni a színpadra…

Bárhogy is lesz, abban biztosan lehetünk, hogy ezelőtt sok-sok évvel elkezdődött, és máig is tart, s úgy tűnik, amíg a világ, világ, lesz is Rolling Stones őrület!

Ne feledjétek az örök igazságot, „mert ameddig a föld kerek, mindig lesznek rockerek”!

-Feeling-