metakommunikáció címkéhez tartozó bejegyzések

Mire figyelj, ha szóban kommunikálsz?

Az ember egész élete során kommunikál, ez az élettel együtt jár. Különböző üzeneteket küld, s várja a visszajelzéseket. Kapcsolatteremtés? Kapcsolat megtartása?  Mindegy, hogy magánéletről vagy üzletiről van szó. Nem lehet nem kommunikálni! Aki emberekkel dolgozik, az tudja, időnként milyen nehéz  szóban megfogalmazni gondolatainkat. Megtalálni azt a témát, hangnemet, stílust, szókészletet, amivel gördülékennyé tehető a beszélgetés, vagy előadás. […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-07-22.

beszédAz ember egész élete során kommunikál, ez az élettel együtt jár. Különböző üzeneteket küld, s várja a visszajelzéseket. Kapcsolatteremtés? Kapcsolat megtartása?  Mindegy, hogy magánéletről vagy üzletiről van szó. Nem lehet nem kommunikálni! Aki emberekkel dolgozik, az tudja, időnként milyen nehéz  szóban megfogalmazni gondolatainkat. Megtalálni azt a témát, hangnemet, stílust, szókészletet, amivel gördülékennyé tehető a beszélgetés, vagy előadás. Adok egy pár tippet, amivel könnyebbé teheted saját dolgod.

Mire figyelj?

Elsősorban arra, hogy megértsenek. Legyen világos a mondanivalód. Ne használj olyan szavakat, amiket a többiek nem értenek. Ilyenek a szakszavak, vagy  régi, idejét múlt kifejezések.
– Törekedj arra, hogy mondanivalód tömör legyen. Nem kell sokszor körbeírni, körbe magyarázni azt, ami egyszerűen is megfogalmazható.

 Beszéd közben legyél természetes. Ne hadarj, ne motyogj, ne beszélj emelt hangon, és ne nyomatékosítsd minden szó első szótagját! Attól nem lesz fontosabb a tartalom. Aki szóban adja ki az utasításokat, annak a hang eszköz, a beszéd pedig munkaeszköz. Mindig használnia kell, így ajánlatos, hogy célratörően, ésszerűen bánj vele. Csak  a sokszínű, változatos  beszéd tudja fenntartani a figyelmet.

– Légy szemléletes! A jó beszélő úgy fogalmazza meg gondolatait, hogy a hallgató képekben is tudjon gondolkodni. Hangulati, érzelmi jellegű dolgokról is „látható” információt alkot. /Úgy beszél, szinte látom magam előtt./

– Vond be társaidat is a beszélgetésbe, tegyél fel kérdéseket! Érdekeljen, mi a véleményük a többieknek, elvégre nem a saját szórakoztatásodra beszélsz. Válaszolj a kérdéseikre, tartsd szem előtt, hogy ők értékes emberek, értékes gondolatokkal. Engedd meg, hogy elmondhassák, nekik mi a véleményük, de vigyázz, a hangadók ne vigyék el a csapatot. Az indulatos megjegyzéseket kerülni kell.

– Figyeld a jelzéseket, gesztusokat! A szemük, arckifejezésük, testhelyzetük sok mindenről árulkodik. A szóbeli közlést automatikusan követi a metakommunikáció, amikor testünk is „bekapcsolódik a beszélgetésbe”.  Aki ismeri ezeket a jelzéseket, folyamatosan ellenőrzése alatt tudja tartani a beszélgetés, előadás menetét. Megérti, hogy az adott pillanatban mennyire köti le a hallgatóit, mennyire figyelnek rá, vagy észreveszi, hogy ellaposodott az érdeklődés, vagy szünetet kellene tartani, mert elfáradtak.

 Nem készítettem felmérést, hogy a szóbeli- vagy az írásbeli kommunikáció a könnyebb, de megkockáztatom, sokan a szóbeli javára döntenének. Bevallom, én is az ő táborukat erősítem. Egyik sem könnyű, mert ha jól akarjuk csinálni – megfelelni az elvárásoknak, – szinte művészi szintre kell emelni a kommunikálást, hogy hitelesek legyünk. Ez pedig csak úgy megy, ha nem csak magunkra, de a többiekre is figyelünk.

 Pántyéné Horváth Klára

  stíluskommunikátor