Napi vers címkéhez tartozó bejegyzések

napi vers

Nyika Tamás Nem tűröm Nem tűröm, ha bántanak, ha téged hibáztatnak Ha téged néznek le, ha rólad semmit se tudnak A te szavad szent, érted a várost is lebontom Bármi áron megvédelek, csak ez már a dolgom Nézlek a kamerán, látom mosolyog a szád Hogy nem tudsz megcsókolni, kérlek, hogy ne bánd Szerelmes lettem, szerelemfelhőket […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-29.

szerelem gyerekekNyika Tamás

Nem tűröm

Nem tűröm, ha bántanak, ha téged hibáztatnak

Ha téged néznek le, ha rólad semmit se tudnak

A te szavad szent, érted a várost is lebontom

Bármi áron megvédelek, csak ez már a dolgom

Nézlek a kamerán, látom mosolyog a szád

Hogy nem tudsz megcsókolni, kérlek, hogy ne bánd

Szerelmes lettem, szerelemfelhőket nyeltem

Mindenhol szivárványt látok, enyém lettél, én nyertem!

Érted kiállok a tűzbe, az apró szikrákat lenyelem

Kioltok minden rosszat, csak hogy épségedet védjem

Ha telelőnek ólommal, akkor is csak arra fogok vigyázni

Hogy a két világ közt hozzád ne kelljen majd ingázni

Mindenkin át fogok látni, tudom, ki akar majd bántani

Ha elveszlek előled, mindig próbálj jobbra tartani

Irányítson a szíved, keressed az ösvényt

Ha majd jó fele tartasz, meglátod a sötétben a fényt

Nem tűröm, ha fáj neked a lelked

Nem tűröm, hogy semmit nem tehetek érted

Szerelmes lettem, szerelemfelhőket nyeltem

Mindenhol szivárványt látok, enyém lettél, én nyertem!

Heti vers

“Világgá mennék, senki ne lássa arcomat, ahogy sírok, s könnyeimet nem tudom magyarázni, miért, miért is kéne? Nem tudok a tükörbe nézni, mert látom a múltat, és visszanéz, kegyetlenül megüt a kéz és némaságba kényszerít az élet, mert ha mondanád, úgysem értenének… Olykor vadul kapálózva menekülnék, de néha kevés a ház, kevés a tér, kevés […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-27.

tenger feeling“Világgá mennék, senki ne lássa arcomat, ahogy sírok, s könnyeimet nem tudom magyarázni, miért, miért is kéne?
Nem tudok a tükörbe nézni, mert látom a múltat, és visszanéz, kegyetlenül megüt a kéz és némaságba kényszerít az élet, mert ha mondanád, úgysem értenének…
Olykor vadul kapálózva menekülnék, de néha kevés a ház, kevés a tér, kevés az élet, és ha belekezdenék most, úgysem értenének…
Néha úgy érzem, még egy tél és nem bírom tovább, túl sok a fagyból, a sötétből,
Menekülnék mennék, szaladnék máshová, és fényben élnék, megpihennék, szállnék…
Aludnék, inkább csipkerózsa álmot, minthogy felébredve fázzam és megint…
Keresve keresnék egy új világot, ahol nyugodtan, fényben élhetnék megint…
Kinek mondjam el, ha fáj a szív, kinek kezdjem mesélni azt mit nem tudok, ki hinné el az igazamat, ki értené táncomat, hisz még te sem érted,
Néha úgy érzem, újra meghalok.”

– ködtánc –
Claudia Marthey

Napi vers

Keszei István    Csönd Ha két lény egymás mellett elsiet, kereszthuzat suhog, de ha megállnak és egymásra néznek, az örök csönd győzni fog.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-21.

Jim és PamelaKeszei István

   Csönd

Ha két lény egymás mellett elsiet, kereszthuzat suhog, de ha megállnak

és egymásra néznek, az örök csönd győzni fog.

Napi vers / Reményik Sándor

Homokba írtam… Puszták homokján különös betűk. Fénylik a rajzuk, a vonaluk él, Puszták homokján különös rovás; Tán harci dal, tán baráti levél, Talán imádság. Olyan egyre megy, Elmossa zápor, letörli a szél. Puszták homokján különös rovás. Homokba írtam minden mondatom, Zápor elmossa: ne fájjon nagyon, Letörli a szél: ne fájjon nagyon, Homokba írtam minden mondatom.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-07-23.

Reményik homokba írtam

Homokba írtam…

Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.

Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.