szerelem címkéhez tartozó bejegyzések

Heti vers / Komáromi Jánostól

    Komáromi János: érintő   Érezd ahogy megérintelek amikor az utcán sétálsz és könnyedén lépkedsz lebben a szoknyád… csak a karodat érintem ne fordulj meg érezd tarkódon a leheletemet ajkaim megérintenek nekem lépkedsz nekem lebben a szoknyád mozdul a karod rezdül a melled csak kicsit lassíts rebbenjen a pillád résnyire nyitott ajkaid vörösödjenek duzzadjanak […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-01-07.

 

ölelés félmezten férfi

 

Komáromi János: érintő

 

Érezd

ahogy megérintelek

amikor az utcán sétálsz

és könnyedén lépkedsz

lebben a szoknyád…

csak a karodat érintem

ne fordulj meg

érezd tarkódon a leheletemet

ajkaim megérintenek

nekem lépkedsz

nekem lebben a szoknyád

mozdul a karod

rezdül a melled

csak kicsit lassíts

rebbenjen a pillád

résnyire nyitott ajkaid

vörösödjenek

duzzadjanak képzelt csókomtól

érezd

ahogy a hátadat érintem

lazán leng a blúzod

és megmozdul a pánt

szinte magával ránt

feltámadt hírtelen

veled sétál tovább

titkolt vágyad

minden lépted

hozzám hoz közel

bármerre mennél

bármerre járnál

én is ott sétálok

és néha megállok Veled

újra és újra elképzeled

 

Érezd

ahogy megérintelek

nézed az utat

az embereket

a házakat

de engem látsz

tágul a pupillád

lázad a vágyad

csak ösztönöd vezet

csak az alázat

hol jársz

már nem tudod

képzeletben én fogom a kezed

nem számít merre megyek

Te is jössz velem

érzed?

megérintelek

ennyi is elég

hogy máshová repülj

hogy valódi önmagaddá lényegülj

felvett álarcaid

lehámlanak rólad

…csak képzeletben érintelek…

hűvös nyugalmad hamuvá lesz

sosem érzett vágyak születnek benned

valahogy… kiáltani lenne kedved

szaladni

hogy megtalálj

és érezd

végre érezd igazán

ahogy megérintelek…

…és már nincs feszültség

csak nyugalom van

semmivé válhatsz a karjaimban

 

Komáromi János verseit az alábbi honlapon is megtalálhatjátok:

http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=25116632&nid=4193086

 

 

Heti vers / Komáromi János: Ott volt az a nap

  Komáromi János: ott volt az a nap   ott volt az a nap és ott voltam én ott voltál Te és egy költemény született bennem és a csendben felcsendült az a dal ahol úgy szólt a gitár és úgy öleltél már ahogy álmaimban akartam valaha és lám csak mégsem éreztem egészen azt a felhőtlen […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-12-06.

 

meztelenszerelem borító vershez

Komáromi János: ott volt az a nap

 

ott volt az a nap

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak mégsem

éreztem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak mégsem

értettem egészen

miért nem találom a Mennyországot

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

milyen érdekes

hogy most újra látlak

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

már tudom

hogy valóság vagy

mert csend volt

és csend volt

és újra csend

mert lángolt

mert égett

odabent

az a vágy

az a szó

amit nem hallottam többé

az a vágy

az a szó

ami már eloszlott köddé

micsoda álmok és micsoda éjszakák

micsoda vágyak és micsoda lét-csaták

nyúlnak a lépteim

és rám köszön megint

az el nem múló pillanat fénye

az újra-élhető évek reménye

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy hang

csak egy dal

ez maradt

abból a találkozásból

ez maradt

abból az ölelkezésből

ez maradt

abból az álomból nekem

és ezt az emléket most elteszem

 

mert ott volt az a napesóben pár szexi

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak ma már

érezem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak ma már

érzem egészen

hogy melletted megtaláltam a Mennyországot!

 

 

Duálpárok

A NAGY Ő Az ember társas lény. Ahhoz, hogy élhessen, nem csupán vízre, levegőre, élelemre, de közösségre, szeretetre is szüksége van. Már egészen kicsi gyermekkorunkban tisztában vagyunk a család fogalmával, a férfi-nő – akkor még apa és anya – viszonnyal. Hercegnők és hercegek szeretnénk lenni: még meséink többsége is a boldog egymásratalálásról, a szerelemről szól. […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-11-10.

DuálpárokA NAGY Ő

Az ember társas lény. Ahhoz, hogy élhessen, nem csupán vízre, levegőre, élelemre, de közösségre, szeretetre is szüksége van. Már egészen kicsi gyermekkorunkban tisztában vagyunk a család fogalmával, a férfi-nő – akkor még apa és anya – viszonnyal. Hercegnők és hercegek szeretnénk lenni: még meséink többsége is a boldog egymásratalálásról, a szerelemről szól. Arról a titokzatos jelenségről, ami éppen olyan misztikus, megfoghatatlan, mint a születés és a halál. Nem véletlenül foglalkoztatnak bennünket évezredek óta ezek a témakörök.

 

Összetett, bonyolult lelki folyamat a szerelem. Megfogalmazni sem tudjuk egészen pontosan az érzést, de jobban vágyunk rá, mint bármi másra a világon. Többnek érezzük magunkat, könnyedebbé válik a létezésünk, madarat lehetne fogatni velünk. Szárnyra kapunk. Mivel nagyon intenzív érzelmi állapotba kerülünk, rendkívül súlyos fájdalmakat is átélhetünk, ha nem a megfelelő társsal kerülünk össze. Hiszen ebben az állapotban vagyunk a legsebezhetőbbek, legkiszolgáltatottabbak. Magunknak pedig nem feltétlenül szeretnénk rosszat. Így a legjobbat keressük, az IGAZIT.

Létezik a nagy Ő. Minden embernek megvan a másik fele, duál-párja, ikerlelke, lélektársa. A fogalmakat sokféleképpen magyarázzák, ám kár bonyolítani. Egy személyre gondoljunk: egy fél almához is csak a róla levágott fele illeszkedhet. Persze egy másik fél almától is alma lesz az alma, de sehogy sem fog teljes egységet alkotni, nem illeszkedhet tökéletesen. A másik felünk hiánya hasonló ahhoz az érzéshez, mintha egy részünk hiányozna. Az Igazi keresése és megtalálása a művészi ihlet kiapadhatatlan forrása.

Mindannyiunkban él a vágy, hogy megtaláljuk azt a személyt, akiben maximálisan megbízunk, aki minden rezdülésünket ismeri, és nem csupán elfogad bennünket, de harmonizál is lelkünkkel – akár különbözőségünk okán, akár hasonlóságunk miatt alakul ki az összhang. Észérveknek nincs helye a szerelemben! Aki ésszel szeretne társat választani, nem csak önmagát, de párja életét is megkeseríti. Talán ez az egyetlen terület, ahol kizárólag a szívünk tudhatja a választ. Boldogságunk a tét, hallgassunk rá! Sok ember él rossz házasságban, tartalmatlan kapcsolatban. Ezzel nem csupán saját magától és párjától veszi el a lehetőséget, hanem két másik embertől is. Attól a kettőtől, akiknek Ők a másik felei. vízben ölelkezveSokan csóválják most a fejüket, biztos vagyok benne. Hárításban, kifogáskeresésben élen járunk. Nagy hiba! Ahogy említettem, azokkal a feltételezésekkel én személy szerint nem értek egyet, hogy lélekpár nem létezik, ha mégis, akkor sem egy, hova tovább majd egy másik életünkben találkozunk újra. Önámítás, csupán vigasztalni próbáljuk magunkat, mert félünk attól, hogy csalódás ér bennünket túlzott elvárásaink miatt. A félelmeink, az eszünk diktál hasonló gondolatokat. Kishitűségünk elszakít a lehetőségtől, hogy teljes egységben, boldogságban élhessük az életünket. Beletörődünk aktuális kapcsolataink sekélyességébe, meg is magyarázzuk magunknak, hogy miért jó ez nekünk, mit ad ez a viszony. Na, itt a bibi. A duál-párok egyesülésénél nincsenek kérdések, amiket meg kellene tudnunk válaszolni. A viszony olyannyira természetes és eszményi, hogy képtelenek lennénk jobbat, tisztábbat elképzelni. Persze konfliktusok mindenhol vannak és lesznek is. Ám magát az összetartozást egy pillanatra sem kérdőjelezzük meg. Ez az egyik ismérve az éteri mámornak. Általában találkozásunk pillanatában egyazon lelki érettségi szinten mozgunk, így alapvető ellentétek sem ütközhetnek ki. Előfordulhat azonban, hogy előbb találkozunk, ilyenkor még különbözik fejlettségünk, spirituális rezgésszintünk. Ez mérhetetlen sebeket okozhat, hiszen érezzük az összetartó erőt, ám sehogy sem értjük meg egymást. Egy időre elszakadhat a kötelék, ami iszonyú fájdalmakkal jár. Még tanulnunk, tapasztalnunk kell, így aggodalomra semmi ok, nem fogjuk szem elől téveszteni egymást. házasságElképzelhető, hogy ebben az időszakban még más-más kapcsolatból nyerjük ki a számunkra fontos információkat, érzelmeket, de mindez csupán lelkeink fejlődése, összehangolása érdekében történik. Ezért fontos, hogy csak addig maradjunk egy viszonyban, amíg érezzük, hogy szükségünk van rá, míg tartogat számunkra valamit, közünk van hozzá. Sajnos maximális önismeret nélkül ez nem működik. Mindaddig, míg nem lelkünknek van szüksége tanulnivalóra, csupán félelemből, kényelemből, anyagi megfontolásból ragadunk bele kapcsolatainkba, semmi esélyünk az egyesülésre. Biztosan hallottunk olyan történeteket, amikor szerencsés embertársunk rábukkant a nagy Ő-re, ám sajnálatos módon el kellett válniuk. Badarság, pusztán a nagy találkozás ábrándját élte meg, mert a szerelem hasonló illúziókkal kecsegtet, de elérkezik az a pillanat, amikor kitörni készülünk. Hallgassunk a belső hangra, mert ez a legnagyobb bizonyosság arra, hogy nem ikerlelkünkkel hozott össze az élet. Duálunknál ez a gondolat fel sem merülhet, ha mégis, pusztán ideig-óráig, míg egonk irányítja érzelmi életünket és sértettségünkben igyekszünk megleckéztetni párunkat. Ám amint felülemelkedünk sérelmeinken, letisztítjuk gondolatainkat, elcsendesítjük az elménket, bármilyen konfliktusba is keveredtünk, legbelül ott találjuk a megrendíthetetlen kapcsot választottunkkal.

 

Képtelenek is lennénk hosszú időt nélküle tölteni, végleg elszakadni. Egymás nélkül élni. Már senkit sem találunk hozzá foghatónak! Mindenki másban csak silány utánzatra lelhetünk.

 

AngyalokA külső és a belső

 

A duálok külső jegyeikben is tökéletes összhangot hordoznak, így ne tartsunk attól, hogy szimplán lelki szimpátiáról van szó. Másik felünket fel kell tudnunk ismerni, ezért olyan vonásokat találunk, ami felhívja lelkünk figyelmét az illetőre. Ez nem ábránd. Találkozunk olyan emberekkel, szerelembe is eshetünk velük, akik nagyon tetszenek külsőleg, ám a tulajdonságaikkal nem igazán tudunk kibékülni, és fordítva; tökéletes a lelki harmónia, ám nem különösebben tartjuk vonzónak a külcsínt. Ezek a tényezők szintén abban segítenek, hogy ne térjünk tévútra. Szinte hallom: ilyen egyszerűen nem lehetséges! Nem létezhet tökéletes külső, tökéletes lélekkel! A lényeg éppen ebben rejlik, hiszen ez a lény csupán a kétkedő személy számára tökéletes, senki másnak. Évekig, hónapokig, napokig tűnhet annak, de nem egy életen át… Rend uralkodik, nincsenek akadályok! Ahogy olyan sem fordulhat elő, hogy száz év korkülönbség van köztünk. Ha ragaszkodunk például a minimum 4 év korkülönbséghez, biztosak lehetünk abban, hogy annyi lesz. Az elképzelésünk segíti az egymásra találást!

 

Szívpár vízcseppekkelMikor és hogyan?

 

Bennünk a válasz! Se családtagjaink, se barátaink, se ismerőseink, senki a világon nem fogja tudni helyettünk megmondani: ki az, ahogy megtalálni sem, vagy bármiféle tanáccsal szolgálni ebben az ügyben. Ez kétszemélyes játék. Csak én tudom, hogy kire vágyom, milyen kép él bennem a másik felemről. Ez a kép ott van mindenkiben, és nem véletlenül. Minden stílusbeli, külső iránti elvárásunk a duálunkat írja le. Ismerjük saját magunkat, igényeinket, így látatlanban is ismerjük Őt. Születésünktől fogva. Bennünk élt mindig, hát igyekezzünk nem becsapni sem magunkat, sem Őt félmegoldásokkal. Ezzel csak elodázzuk az újraegyesülést. Mikor találkozunk? Tőlünk függ. Igen, tőlünk. Ahogy megismerjük magunkat, harmóniában, kiegyensúlyozottan éljük mindennapjainkat, óvjuk, fejlesztjük lelkünket, megérkezik. Hiszen mi is megérkeztünk Önmagunkhoz. Lelkeink a távolból is kommunikálnak egymással. Együtt fejlődnek. Amikor mindkét fél tökéletesen kiteljesedett, készen állnak az egységben élt közös jövőre.

Aki hitetlen, maga ellen vét – hacsak nem mazochista – és sajnos a legjobb úton jár ahhoz, hogy ellökje a tökéletes boldogság lehetőségét.

Drescher Angelika

 Angelika oldala: http://www.alarcaink.eoldal.hu
   – Feeling –

Vannak még Igazi Kapcsolatok?

Emlékszem, amikor még iskolába jártam, összegyűltünk a  szünetben és jól kibeszéltük a fiúkat, aztán az órán tovább folytattuk mindezt titkos levelezés formájában. Az osztálykiránduláson azon versenyeztünk, ki hová üljön, és vajon melyikünk nyeri el a legnépszerűbb osztálytárs kegyét. Izgalmas játékokat ötöltünk ki, hajnalhasadásig tudtunk beszélgetni egymással mindenről, és órákig ücsörögve egy bögre capuccino mellett,  megváltottuk […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-10-16.

Einstein és a technika

Emlékszem, amikor még iskolába jártam, összegyűltünk a  szünetben és jól kibeszéltük a fiúkat, aztán az órán tovább folytattuk mindezt titkos levelezés formájában. Az osztálykiránduláson azon versenyeztünk, ki hová üljön, és vajon melyikünk nyeri el a legnépszerűbb osztálytárs kegyét. Izgalmas játékokat ötöltünk ki, hajnalhasadásig tudtunk beszélgetni egymással mindenről, és órákig ücsörögve egy bögre capuccino mellett,  megváltottuk a világot a barátnőkkel. Imádtuk a sportot, futóversenyekre jártunk, alig vártuk, hogy kiszabadulhassunk a  panelrengetegből a ligetbe, vagy romantikus sétákat tehessünk a kiszemelt Nagy Ő-vel, a Duna parton.

szerelelem arc nélkül szél fújta nagy borítókép szélesSzerettünk beszélgetni, de még mekkorákat beszélgettünk! Tízen-huszonévesen is hatalmasakat kacarásztunk bármin, csak úgy mindenen és mindenkin. Félreértés ne essék, mi sem voltunk cukorból és ugyanúgy benne voltunk bármilyen csínytevésben, ellógtunk a  suliból, elszívtuk az első, aztán a sokadik ciginket is a vonat mögött és csókokat loptunk titokban a Városliget árnyas lombjainál. Valahogy mégis mások voltak a kapcsolataink, egyáltalán voltak kapcsolataink és ezek igaziak voltak. Igazán jók, vagy akár igazán rosszak, de valódibb volt minden! Talán a legfontosabb, hogy volt egymásra időnk, mert rászántuk az  értékes időt a másikra, a testvérekre, a barátokra és a szerelemre is. baráti kávéNem volt még mobil és számítógép is csal elvétve akadt, valamelyik “tehetősebb vagy zseniagyú osztályelsőnél”, ám egyáltalán nem hiányzott. Egy élmény volt betérni az utcai fülkébe és heves szívdobogások között felhívni a régóta áhított szívtiprót, miközben a négyes-hatos csilingelve hasított a körúton. Esténként amikor hazatértünk a családi körbe, a vacsoraasztalnál maximum a híradó ment a televízióban, de mindeközben szüleim elmesélték, hogy mi történt aznap velük, és persze mi is sorban egymás után. Mivel heten vagyunk testvérek, nálunk maratoni hosszúságúra nyúltak a közös étkezések , de élvezetesebb volt még vacsorázni is, mert együtt volt a család! Apa nem iphoneozott, és anyu nem lájkolt senkit a Facebookon, mégis minden olyan tökéletes volt, talán pont ezért. 821172d29eec5aa38ee305a7e52cd0f4 (1)szerelem a konyhában félmeztelen srác és lány a pulton

A randin nem nyomogattuk a mobilunkat és nem osztottuk meg az első közös csókunkat instagramon, mégsem maradtunk le semmiről. Imádtunk moziba járni és nem szólt ránk senki, hogy kapcsoljuk ki a telefonjainkat, mert nekünk olyan még nem volt. 🙂 Összebújtunk, együtt kukoricáztunk és volt ott még más is…élveztük az életet! Azóta eltelt jó-pár év, felnőttünk és a gyerekeink is felnőttek, lassan nekik is gyerekeik lesznek, és szinte alig kommunikálunk… Esténként zúg a televízió, miután egész nap a zajos város amúgy is lüktető dübörgésében stresszelünk, mindenki fáradt és leginkább enni-aludni jár haza. Nem jó ez így, sehogy sem jó! Úgy néz ki Einsteinnek lesz igaza, amikor azt mondta: “Félek attól a naptól amikor a technológia fontosabb lesz,mint a személyes kapcsolattartás.A világon lesz egy generációnyi idióta.”

 

Szívlakatok az ajtónSZERELEM a szabadban JÓÓÓ

Mit is tehetnénk mi ez ügyben? Tudunk javítani még valahogy a kapcsolataink minőségén, egyáltalán vannak még igazi élő kapcsolataink? Létezik még számunkra egy Facebook  és Youtube nélküli világ? Természetesen nem lehet sutba vágni a technikai csodakütyüket, a bámulatosan és viharos gyorsasággal fejlődő tudományos informatikát, de azért nem ártana kissé lassítanunk. Senki sem kötelezhet arra bennünket, hogy migrénes fejfájást és agyfrászt kapjunk a rengeteg számítógépezéstől, hogy a vacsorán ne az ízekre figyeljünk, hogy a randin ne a Kedvesünk gyönyörű szemében merüljünk el, és hogy még a toalettre is mobillal közlekedjünk. szerelmes olvasásbicaj séta barátokkal

Nem! Legyünk erősek, minden csak rajtunk múlik. Mobilozzunk kevesebbet, kiránduljunk és gondolkodjunk többet, olvassunk igazi könyvekből, nézzünk régebbi igazi filmeket, fedezzük fel újra az “olvasás illatát”, a kávé zamatos ízét és lassítsunk az instant életünkön! Bárhogyan is döntünk, kezdjük kicsiben, hiszen ennyi technikai “gubancot” nem lehet egyből kicsomózni, ám ha lassanként felhagyunk negatív berögződéseinkkel, észrevesszük magunk körül a világot, és egyszer csak fellélegzünk. És megtanulhatunk újra igazából élni!

               szerelem ablakon át felemelős jó kép

Frenyó Krisztina

 

 

napi vers

Nyika Tamás Nem tűröm Nem tűröm, ha bántanak, ha téged hibáztatnak Ha téged néznek le, ha rólad semmit se tudnak A te szavad szent, érted a várost is lebontom Bármi áron megvédelek, csak ez már a dolgom Nézlek a kamerán, látom mosolyog a szád Hogy nem tudsz megcsókolni, kérlek, hogy ne bánd Szerelmes lettem, szerelemfelhőket […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-29.

szerelem gyerekekNyika Tamás

Nem tűröm

Nem tűröm, ha bántanak, ha téged hibáztatnak

Ha téged néznek le, ha rólad semmit se tudnak

A te szavad szent, érted a várost is lebontom

Bármi áron megvédelek, csak ez már a dolgom

Nézlek a kamerán, látom mosolyog a szád

Hogy nem tudsz megcsókolni, kérlek, hogy ne bánd

Szerelmes lettem, szerelemfelhőket nyeltem

Mindenhol szivárványt látok, enyém lettél, én nyertem!

Érted kiállok a tűzbe, az apró szikrákat lenyelem

Kioltok minden rosszat, csak hogy épségedet védjem

Ha telelőnek ólommal, akkor is csak arra fogok vigyázni

Hogy a két világ közt hozzád ne kelljen majd ingázni

Mindenkin át fogok látni, tudom, ki akar majd bántani

Ha elveszlek előled, mindig próbálj jobbra tartani

Irányítson a szíved, keressed az ösvényt

Ha majd jó fele tartasz, meglátod a sötétben a fényt

Nem tűröm, ha fáj neked a lelked

Nem tűröm, hogy semmit nem tehetek érted

Szerelmes lettem, szerelemfelhőket nyeltem

Mindenhol szivárványt látok, enyém lettél, én nyertem!

A szél még ma is ugyanúgy fúj

Vannak történetek, amelyek sosem mennek ki a divatból, időtállóak és örökérvényüek, bármi is történjék. Egyik ilyen méltán örökzöld  regény, az Elfújta a szél címmel látott napvilágot. Az Elfújta a szél  Margaret Mitchell amerikai írónő tollából született 1936-ban. A tíz évig készült regényből, azonos címen filmváltozat is készült 1939-ben. Az Elfújta a szél, minden idők egyik legnagyszerűbb alkotása. A regény már […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-07-01.

Elfújta a szél film fotóVannak történetek, amelyek sosem mennek ki a divatból, időtállóak és örökérvényüek, bármi is történjék. Egyik ilyen méltán örökzöld  regény, az Elfújta a szél címmel látott napvilágot.

Az Elfújta a szél  Margaret Mitchell amerikai írónő tollából született 1936-ban. A tíz évig készült regényből, azonos címen filmváltozat is készült 1939-ben. Az Elfújta a szél, minden idők egyik legnagyszerűbb alkotása. A regény már megjelenésekor is hatalmas siker volt, majd generációkat átölelve, – 30 milliónál is több példány fogyott belőle megjelenése óta – egyik legnépszerűbb szépirodalmi olvasmánnyá vált. 937-ben, az írónő megkapta érte a Pulitzer-díjat is, David O. Selznick független hollywoodi producer pedig rögtön megjelenése után megvásárolta a megfilmesítés jogait.

Olyan nagy nevek fémjelezték a rendezői stábot, mint:: Victor Fleming, George Cukor, és Sam Wood. A Producer szerepében,  David O. Selznick tündökölt.

A produkció legelején a legfőbb kérdés az volt, hogy ki játssza el a főszerepet. David a legjobb személy felkutatásához közel 1400 színésznővel készíttetett próbafelvételeket. A szerepre számos elképzelés volt, és volt is kikből válogatni, hisz a harmincas években olyan nagy formátumú színésznők voltak esélyesek O’Hara szerepére, mint Katharine HepburnNorma ShearerBette DavisBarbara StanwyckJoan CrawfordLana TurnerSusan HaywardCarole LombardPaulette GoddardIrene DunneMerle OberonIda Lupino,Joan FontaineLoretta YoungMiriam HopkinsJean ArthurTallulah BankheadJoan BennettFrances Dee és Lucille Ball. A végső szerepválogatáson ketten állták ki a próbát: Katharine Hepburn és egy ismeretlen színésznő. Selznick egészen a film kezdéséig titkolta a Scarlettet játszó színésznő kilétét.

A filmet még el sem kezdték forgatni, de Selznick egy olyan jól kitalált kampánnyal tartotta lázban egész Amerikát, ami csupán egyetlen kérdésből állt: „Ki fogja játszani Scarlettet?” Persze titokban tartva a dolgot, Vivien Leigh már 1937-ben megtudta, hogy ő fogja eljátszani Scarlett O’Harát. Ezt később azzal a jól csengő mítosszal csomagolták be, hogy a producer az utolsó pillanatban felfedezte Vivien Leigh-t, de az igazság ennél még kacifántosabb volt: Laurence Oliviert áthívták a film próbafelvételeire, ahová magával vitte jegyesét, Leigh-t is. Olivier végül nem kapta meg a rá szánt szerepet, Vivient azonban felkérték Scarlett szerepére.

Elfújta a szél fotóNem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha kezembe veszem a regényt, vagy csak ránézek erre a képre, ugyanazt érzem, mint amikor először megláttam a képernyőn a jelenetet és meghallottam  a szívbe markolóan szép zenét. Úgy sejtem, hogy a nagyanyáinkat is megindító örökzöld láttán,  majdan  unokáink is hasonlóan fognak érezni, mert vannak szelek, amelyek olyan erősek, hogy semmi nem tudja arrébb fújni őket.

Frenyó Krisztina

Bátortalan csók

              Ahogy így fekszel mellettem s rám nézel szívhez szólón, a Napfénytől bőrömet vedlettem és csüngtünk a jó csókon. Sirály szólt a mólón. Reggel a Balaton partján országunknak mételyezett, nyáltól fénylő, megharapdált ajkán szívünk közös úthoz érkezett. Bátortalan csókra éhezett. A zöld színű tó unalmában hullámaival csapkodott minket. Az […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-27.

2013-06-26 18.35.40

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy így fekszel mellettem
s rám nézel szívhez szólón,
a Napfénytől bőrömet vedlettem
és csüngtünk a jó csókon.
Sirály szólt a mólón.

Reggel a Balaton partján
országunknak mételyezett,
nyáltól fénylő, megharapdált ajkán
szívünk közös úthoz érkezett.
Bátortalan csókra éhezett.

A zöld színű tó unalmában
hullámaival csapkodott minket.
Az elillanó pillanat nyugalmában
kiengedtük szörnyeinket.
Feltettük a rabbilincset.

Mert egymás rabjai lettünk,
a börtönünk a rózsakertünk…
Egymás szívének rabjai,
Templomunknak tanulatlan papjai.

S ahogy ajkaink közeledtek,
szíveink már követeltek
minden létező szépet és jót…
És elcsattant a bátortalan csók.

Nagy Péter

Nagy Péter Versei

Nekem semmim nincsen   nincsen nekem édesanyám, apám is a múltban ragadt. minden évnek négy évszakán gyermek szívem sírva fakadt.    nincsen nekem kistestvérem, sem nővérem, se nem bátyám. vad Pokolnak szent tüzében eltűntek a szemem láttán.   nincsen nekem boldogságom, bánatomra sincsen gyógyír. lelkemben sincs kiskarácsony lelkem sincsen, ez a jó hír.   sem […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-19.

_DSC4522_aNekem semmim nincsen

 
nincsen nekem édesanyám,
apám is a múltban ragadt.
minden évnek négy évszakán
gyermek szívem sírva fakadt.
 
 nincsen nekem kistestvérem,
sem nővérem, se nem bátyám.
vad Pokolnak szent tüzében
eltűntek a szemem láttán.
 
nincsen nekem boldogságom,
bánatomra sincsen gyógyír.
lelkemben sincs kiskarácsony
lelkem sincsen, ez a jó hír.
 
sem szeretőm, sem szerelmem,
nem volt nekem életemben.
ha egy szívet megszereztem,
elvesztettem félelmemben.
 
se vagyonom, se nem pénzem,
sem birtokom, se nem házam,
nincsen semmim… Kérlek szépen
Te sem legyél kilátásban.
 
senkik közt is senkibb vagyok
önmagam is elvesztettem…
s körülöttem őrangyalok
menekültek, fejvesztetten.
 
se nappalom, se éjjelem,
valóságom, s álmom sincsen.
sápadt Holdam is fénytelen,
elloptad már minden kincsem…
 
 Nekem tényleg semmim sincsen.
Vágytam én sokra,
 
vágyom én most is.
vágytam aljasságokra
lányra, ki loknis.
 
Vágyom én pénzre,
Remélem sose lesz
Vágyom a kezedre
A vágyam majd eljegyez
Álmom az én vágyam,
Vágyálom az számon
S csók okozta lázban
Neked megbocsátom
 
Mindazt mire vágytál,
Neked megbocsátom.
Mindazt mire vágytál
Én is elcsodálom.
 
Vágytam én a Holdra,
S lopnék neked Napot
Csillagos égboltra
Raknék pirkadatot
 
Vágyam, hogy legyél
Végre az enyém.
Ez szerelmes levél, hát
Szerelmesedj belém.
 
Vágyom hogy nevessünk
Vágyom, hogy sírjunk
Hogy gyereket neveljünk
S cigarettát szívjunk.
 
Hosszasan tűnődöm:
Én még arra is vágyom
Hogy gyümölcs nőjön
Közös családfánkon.
 
Remélem, vágysz reám
És esküszöm Istenre
Hogy szeretlek hableány,
De vágyom én mindenre.
 
Csak ültünk és néztem
 
ahogy a lemenő Nap felkel.
Közben szidtam magunk
mondvacsinált ürügyekkel.
 
Az űr-rügyekből űr-virág lett
le is téptem, amint tudtam.
Belenyaltunk bibéjébe, s
nektarintól tébolyultam.
 
Furcsamód élveztük, hogy
a téboly így úrrá lett rajtam
Szól hozzánk a nyár –
Sóhajtozva mondogattam.
 
Ti meg furcsán, de legalább
végre rám néztetek.
De szemetekből visszanéztek
elmegyógyintézetek !
 
Nem lehet, hogy mindőtöknek
olyan legyen a szeme,
Mint a tenger vízét felkavaró
nyári Napnak fergetege
 
Miközben így üldögéltünk,
Megtanultam mi is az az ár-apály.
A bujkáló Hold ránk kacsint
és hozzám szól a nyár.
 
És akkor elkezdtünk unatkozni.
Egymásra hánytuk a fittyet.
Azt gondoltad rád nem hányunk?
Te most tényleg azt hitted?
 
Kifogytam az ürügyekből
nem is szidom tovább magunk.
Úgyis itt ülök ameddig ki
nem hulla az összes hajunk.
 
S ahogy nézzük, miként a
felkelő Nap tovább áll
Megbizonyosodtam róla:
Tényleg nekem szól a nyár.
 
Beszennyeződött lelkem
hófehérje.
 
Szürkület lépett a fehérség
helyébe.
Sorvasztja szívem mételyes
pusztulat.
Hemzsegő férgek rágják a
húsomat.
S pillangók röpte szeli szét
gyomromat.
Vágykeltette pokol-tűz égeti
csontomat.
Rémségek sózzák el mézédes
álmaim.
Rémségek vonásid. Álmaim
vásznain.
S csókodtól eleven elég száraz
testem.
 
Istenem…mit tettem…?!
Szerelembe estem.