,, Megtanultam, hogy nem lehet mindenkin segíteni, – bármennyire is szeretnénk – csak annak segíthetünk, aki kéri. ,, Székely Szilvia
Tükröm-tükröm, mondd meg nékem…Valamennyien feltettük már magunknak ezt a kérdést életünk során, de valójában ki is a tükör, hol is a tükörkép?
Csodálatosan békés és izgalmas pillanatok, talán így összegezném, amikor Székely Szilvia, Tükrömtükröm Készség Stúdiójában jártunk a minap, ahol egy igazi lélekemelő élményben részesülhettünk. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, így a lehető legjobb összerendezésben gyűltünk össze, pont annyian, és azokkal, akikkel szükségünk volt egymásra, erre az estére és egy fantasztikus oldásra. Szilvia bemutatkozó előadásából kiderült – persze csak dióhéjban – mi is a kineziológia lényege, hogyan működik az izomteszt, mire képes egy gyermekkori blokk, és milyen változást hozhat annak oldása.
A szakavatott kineziológustól, azt is megtudtuk, hogy ezek az apró epizódok, amelyekbe itt beleláttunk, csak szemelvényei, kiragadásai annak, amit valóban végez egy ,,kezelés” alatt a szakember, illetve ahogy ő nevezi magát – segítő. Mégis egy ilyen bensőséges és “rövidebbre szabott” este alatt is valami különös minőséget kapnak ezek az aprócska részletek mind az egyéni terápiáknál, akár az One Brain oldásnál.
Szilvia kedvesen érzékeny, ám határozott mozdulatai, sok évnyi tapasztalatot tükröznek, és pusztán a jelenléte is tekintélyt parancsoló. Egészen közelről érezhettük, tapasztalhattuk, hogy valójában mit és hogyan is kezel és old egy kineziológus, hogyan közelíti meg még azt az embert is, aki nehezen nyílik meg, aki visszafogott.
Mindenki járja az útját, ám azt, hogy valóban a sajátunkat járjuk e, azt csak akkor tudjuk meg, amikor letérünk róla. Abban az esetben, ha fájdalmas a kitérő, akkor lehetséges, hogy maradnunk kellene, és az is valószínű, hogy ha könnyedén hagyjuk el eddigi ösvényünket, akkor eddig nem voltunk a helyünkön. Szilvi elmesélte, hogy 46 évesen került kapcsolatba a kineziológiával és egyből beleszeretett e csodába, a szerelem azóta is tart. Eleinte nehéz volt a “belesimulás”, hiszen egy örökké tartó fejlődési folyamat részesévé válik az, aki komolyan és elhivatottan választja ezt a hivatást. – Mindent tanulni kell, nem kevesebb, mint egy életen át, például azt is, hogy nem lehet mindenkin segíteni, csak annak segíthetünk, aki kéri. Van aki felismeri, hogy változtatnia kell, olyan is akad, aki magától keresi fel a Stúdiót, és arra is volt példa, hogy valakit “hoztak” ide. Sokkal nagyobb számmal érkeznek a nők, mint a férfiak. Ennek több oka is lehet, ebbe most ne menjünk bele, talán egy legközelebbi írásban. 🙂
Szilvi elmesélte, hogy 46 évesen került kapcsolatba a kineziológiával és egyből beleszeretett e csodába, ez a szerelem azóta is tart. Székely Szilvia nagy tiszteletben tartja és gyakran alkalmazza az “One Brain” módszert.
Az “One Brain” Kineziológia (Egységes Agy) azon a koncepción alapul, hogy agyunk két féltekéjének együttes, összerendezett működése a feltétele annak, hogy egészséges, boldog, harmonikus egyének lehessünk. Mikor érzelmi stressz hatása alatt vagyunk, az agy teljes képességét nem tudjuk kihasználni, a bal agyfélteke pánik üzemmódra kapcsol, ami “üss vagy fuss” reakció néven ismert. Ha az érzelmi stressz állapotából kiszabadulunk, képesek leszünk nyugodtan és hatékonyan működni, mivel a bal agyfélteke logikája és a jobb agyfélteke kreativitása akadálytalanul elérhető lesz. Mi, akiknek itt lehetőségük volt belepillantani a kineziológia és az “One Brain+ módszer rejtelmeinek tömény esszenciájába, saját magunkon is megtapasztalhattuk a lényegi jelentést, az oldás kézzel fogható, érthető és érezhető súlyát. A legfontosabb üzenete talán az estének, hogy dolgoznunk kell saját magunkon, mind három síkon egyaránt. A kineziológus segít, rávezet bizonyos dolgokra , de önmagunk nélkül nem vezethet sehová. A megoldási kulcs mi magunk vagyunk.
Amit itt személyesen átéltem, azt nagyon nehéz szavakba önteni, mert ezt érezni kell. Valóban szembe kerültem önmagammal, hiszen tiszta tükröt mutatott nekem a – nevében is frappánsan erre utaló – lélekemelő stúdió. Megnyíltam és azt láttam, hogy a körülöttem lévő embertársaim is sorra kinyílnak, akárcsak a fényre éhes virágszirmok. Ez esetben, Szilvi volt a napsugár. Fantasztikus és valóban lélek-emelő volt az ÉLMÉNY, érezni lehetett az ENERGIÁT a Stúdióban. Mosolyogva összekapcsolódtak a lelkek.
Köszönjük Székely Szilviának és a Tükrömtükröm Készség Stúdiónak a szeretetteljes vendéglátást és a fantasztikus bemutatót!
Akit e cikk elolvasása arra késztet, hogy jobban megismerje önmagát és szeretne bepillantást nyerni a kineziológia, valamint a Tükrömtükröm Készség Stúdió csodálatos birodalmába, az alábbi linken bővebben is beleolvashat, ismerkedhet az izgalmas témával.
https://www.facebook.com/TukromtukromKeszsegStudio?pnref=lhc
Mindig is szerettem a vizet, rajongtam a folyókért, így nem is volt kérdés, hogy a Kismaroson töltött hosszú évek után az utam, egy újabb vízparti település felé veszi az irányt.
Amikor Párommal átléptük a Szentendrei – sziget ,,homokos küszöbét”, még tél volt és épp csak a hó nem esett. Hosszasan bámultuk a hajókat, a kompot, ahogy egymás után teszi meg az utat a két part között, és bár a Kedvesem Pilisi legény lévén jobban vágyódott a szemközti oldalra, bevallom számomra, szerelem volt első látásra.
Május óta élünk itt a szigeten, és nincs olyan nap, hogy ne lennék hálás a sorsnak, a Jó Istennek, – vagy hívjuk aminek szeretnénk – hogy ide rendelt bennünket, erre terelgette az utunkat. A mi kis kertünkben reggeltől estig ragyog a nap, és aranyló sugarai kedvesen cirógatják a kósza szellő fútta vadvirágokat. Szelíd méhek szálldogálnak a gyönyörűen nyíló Hibiszkusz kelyhekre,
Amikor megkérdezik tőlem, hogy – és megszoktad már a szigeti életet? – csak annyit tudok mondani, nem tudok vele betelni, valahogy van egy varázsa az itt létnek, és igen lehet, hogy télen egy kicsit más lesz, de nem hiszem, hogy Robinson módjára, elszigetelten fogunk tengődni, csak azért mert egy szigeten élünk. A párom mindig azt mondja, olyan mintha folyamatosan nyaralnánk és jó lenne végre megérkezni, mert még mindig nem sikerült felfogni, hogy ez itt az a hely, ahol a mindennapjainkat éljük. Na persze általában elkerülhetetlen a sok pozitív pólus mellett a negatív oldal is, bár én a hátrányként emlegetett dolgokat sem negatívan élem meg. Mondok egy példát.
Bosszankodhatunk a homoktenger miatt, de kérem szépen ez itt egy sziget, milyen legyen, ha nem homokos? Mi lesz majd télen, nem fogtok megfagyni, lesznek takarítva az utak, járni fog a komp? Ilyen és e fajta kérdéshalmazokra meg csak annyit mondanék, hogy nem mi vagyunk egyedül, akik itt élnek a szigeten, valamint az igen sokat megélt öregek elmondása alapján, a komp csak valóban kritikus esetekben pihen és ilyenre az elmúlt évek alatt nem sokszor volt példa. Egyszóval, én nem félek, sőt izgatottan várom az őszi-téli időszakot is, bár egyelőre szívből örülök a nyárnak és annak, hogy minden szépségét itt a szigeten élhetem meg. 
A Feeling Magazin főszerkesztőjeként élem a mindennapjaimat és különleges, érdekes emberekkel