Homokba írtam… Puszták homokján különös betűk. Fénylik a rajzuk, a vonaluk él, Puszták homokján különös rovás; Tán harci dal, tán baráti levél, Talán imádság. Olyan egyre megy, Elmossa zápor, letörli a szél. Puszták homokján különös rovás. Homokba írtam minden mondatom, Zápor elmossa: ne fájjon nagyon, Letörli a szél: ne fájjon nagyon, Homokba írtam minden mondatom.
Homokba írtam…
Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.
Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne […]
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
Kedves Olvasóink! Ismét egy újabb hetet kezdhetünk így együtt veletek. Az elmúlt héten is sok minden történt. Interjúztunk, beszélgettünk, majd ellátogattunk Bécsbe, ahol a monumentális épületeket járva, megszólalt a történelem, és a csodálatos napfényben fürdőző város, mint egy festékes dobozból kiömlő színkavalkád, hömpölygött a nemzetköziség széles festővásznán. Volt, hogy fújt a szél és fáztunk, és […]
Kedves Olvasóink!
Ismét egy újabb hetet kezdhetünk így együtt veletek. Az elmúlt héten is sok minden történt. Interjúztunk, beszélgettünk, majd ellátogattunk Bécsbe, ahol a monumentális épületeket járva, megszólalt a történelem, és a csodálatos napfényben fürdőző város, mint egy festékes dobozból kiömlő színkavalkád, hömpölygött a nemzetköziség széles festővásznán. Volt, hogy fújt a szél és fáztunk, és olyan nap is akadt, hogy a kánikula hatalma alá kerülve, kissé bágyadtan kóvályogtunk Budapest forró aszfaltján lépdelve, mint a partra vetett halak. Hétvégére már egészen kellemessé vált a levegő, és amerre szem ellátott, vízparton tomboló fiatalok, andalgó szerelmespárok, szabad tűz mellett sütögető családok jelezték, hogy igazi, hamisítatlan nyár van. No és a héten, egymást érték a fesztiválok, móka, kacagás és őrületes partik mindenütt. Egyszóval, tartalmasan szép hetet tudhatunk magunk mögött, és nélkületek, most sem lenne ilyen színes a kép. Köszönjük leveleiteket, írásaitokat és a bográcsos recepteket, igyekszünk mielőbb, minden kívánságot teljesíteni és mindenki kedvében járni, hiszen ezért vagyunk! Értetek! Várjuk továbbra is költeményeiteket, novelláitokat, verseiteket, és az ötletes, kreatív fotókat! Ne feledjétek, a legjobbakat viszontláthatjátok az oldalon. Szép hetet kívánunk nektek, örömteli, lendületes feelinggel!
Frenyó Krisztina