Vers, amely hűen tükrözi az Ősz keserédes báját, tréfáit, szomorűságait. Egy falevél, amely hullik. Eygenesen mellénk…
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2019-09-23.
Zsebembe raktam az Őszt, szinte hallottam, ahogy jajgatott, szívemben a dallam most nem melódia, sokkal inkább zaklatott akkordok sokasága, ritmusát vesztő fergeteg, amely fölött kósza felleg vesztegel, te is csak kergeted…
Zsebembe raktam az Őszt, szinte hallottam, ahogy jajgatott, szívemben a dallam most nem
melódia, sokkal inkább zaklatott akkordok sokasága, ritmusát vesztő fergeteg, amely fölött
kósza felleg vesztegel, te is csak kergeted…
Zsebembe raktam az Őszt, azt gondoltam, így megúszok minden bűbájt, mit tartogat,
szürke kendőt kötök szememre és akkor nem látom a színfoltokat.
Csak, hogy nem így van.
Az Ősz cinkos és huncut tréfáit rám szabva toldoz-foldoz,
terveket sző, a fondorlatos megszállottság rabja,
és folyton-folyvást arról győzköd, van a szeptemberi magnak is sarja.
Nem várok áldomást, sem
jótéteményt, sziporkázó
nyarat sem várhatok,
józanul csak egy kis napsütést,
lassú őszülést kívánhatok?
Mitől lesz hiteles, lassú
lefolyású, olyan mint régen,
gyermekkorunkban?
Amikor volt idő gesztenyét
szedni és leveleket rugdosni
egymagunkban?
Amikor magányunk csak átmenet volt és játszós ruhánk is foszlásig viseltük,
mikor a naplementét igazibbnak láttuk, a szőlőt is édesebbnek ettük.
Keserédes bennem az emlék, már rég nem élnek, akik kikérték maguknak az Ősz kiváltságait,
kik szépnek látták, s gyönyörűnek, kik az elmúlást nem látták nyűgnek,
maguk is elmúltak már régen…
Rozsdaavar lábam alatt, temetni jöttem a szép nyarat, köszönteném az Őszt, ha hagyná,
lassan fogadnám, ahogy ő is cirógatná fázós lelkem, de nem…
Hirtelen jön, fagyba borultan, kihűlt a kávé, mielőtt megittam, hűlt helye a jó kis melegnek,
köröttem bogártetemek hevernek. Halálrafagyva.
Mire ez a nagy siettség? Miért nem lehet kimért, komótos,
olyan megfontolt, öreg cammogós, mint a piritós kenyéren a vaj, mikor megindul,
olyan langyosan finoman olvadós?
Jobb lenne, szorosan összebújva, lenne időnk pakolni, elrendezni, meleg sálakat előkeresni,
de csak keresni, nem még egyet loholva nyakunkra tekerve, fonva,
40 fokon mosni mindent gyorsba, hogy aztán megszáradjon holnapig, mert megfagyunk így,
mind megfagyunk.
Zsebembe raktam az Őszt, pedig még jóformán elő sem vettem.
A forró Nyarat meg már rég megettem. Reggelire. S’ bár égette nyelvem,
emészteni mégsem tudtam, oly hamar érkezett a levélhullás, épp, hogy rügyezett,
most meg itt az elmúlás. Nem értem én.
Miért? – Kérdem én. Nem jön a válasz sehonnan.
Mellettem egy elhullott levél. Suttog, fázik és remél…
Esik az eső, hajlik a vessző, ugye sokunknak ismerős ez a dalocska? Annyi negatív komment érkezik a közösségi oldalakra, szerte ahogy körülnézünk, így eső, meg úgy hullik, meg mikor lesz már vége, és mikor hagyja abba? Közben, csak örülnünk kellene, hogy miért? Olvass végig! 🙂
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2019-05-06.
Esik az eső, hajlik a vessző, ugye sokunknak ismerős ez a dalocska? Annyi negatív komment érkezik a közösségi oldalakra, szerte ahogy körülnézünk, így eső, meg úgy hullik, meg mikor lesz már vége, és mikor hagyja abba? No de május van, és a májusi eső aranyat ér, ahogy nagyapáink ígérték anno. Ne búslakodjunk hát, a hajlott vessző hamarosan felágaskodik, aztán pompázatos ruhájukat megrázva, vad színekbe borulnak a virágok. A poros levegő kitisztul, az itt maradt esőcseppek pedig, apró gyöngyszemekké változva továbbgurulnak…
Nincs baj, csak esik az eső, jobban beérik majd a termés, a virágok színes ruháikba borulva vad táncot lejtenek a nedves pázsitszőnyegen. Nyafogás helyett válasszunk egy jó lemezt, dőljünk végig autósülésünk, fotelünk kényelmében és élvezzük az esőáztatta táj megejtő szépségét. Ébresztő! A májusi eső aranyat ér! Nagyapáink nem ám a vakvilágba beszéltek…
Aranyeső hulljon rája…
Esőben köpönyeg, vidám színekkel, vázában óriásfejű – színes virágokkal, egy jó filmmel, kényelmes fotelben egy izgalmas könyvvel, sok írással, laktató, szívmelengető ételek főzésével, – lecsó, tejberízs, minestrone-leves, egy tál csípős rakottkrumpli – és aztán egy puha takaróval körbeölelt estével könnyedén túllendülhetünk az esős, szomorkás napokon.
Tudtátok, hogy esőben is születnek szerelmek, sőt még gyerekek is? És azt hallottátok, hogy eső alatt milyen jó csókolózni, és azt, hogy ha esőben táncoltok, sokkal több energia szabadul fel és kalóriaégetésnek sem utolsó? El tudjátok képzelni, milyen jó összebújni esőtől ázott ruháitokban, nedves testetek ölelkezésében egy kandalló előtt? Meleg teás bögrével kezetekben? Vagy egy csésze gőzölgő kávét szürcsölni a presszó romantikus sustorgásában, miközben odakint csak esik, csak esik? Mesés. Próbáljátok ki! Kár a gőzért, attól még, hogy nyavalygunk, nem fogja abbahagyni. Szeressétek az esőt, nem bánt az senkit! 😉
Kuthy Zsuzsanna érzelemdús írása a Kávéról, a Kávé illatáról és amúgy, sokkal több mindenről. Érezni a sorok között megbúvó szenvedélyt, a múltbéli keserédes visszaemlékezést, a bánatot és a szerelmet, a fiatalságot és az Életet!
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2018-11-07.
Egyszerű kávéillat. Minden reggel ugyanaz, felhőként száll felém a konyha ajtaja felől és
jólesően nyújtózom, ameddig elérem. Karcsú csészében jön, a tetején fehér habcsodával édesen, melegen, illatosan. Kedvenc kávém, a hajnali vagy reggeli szertartás elengedhetetlen, a nappalt elindító első lépés. Nem tudok a reggeli kávé nélkül magamhoz térni, ez a kis szertartás lényem része, minden perce a megszokottság és a biztonság egy-egy megnyilvánulása.
Emlékszem, életemben soha nem maradt ki egyetlen reggel sem, minden napom így indult. Álmos nyújtózkodás, illatfelhő, hosszúra nyújtott élvezetes pillanatok, amikor a cigaretta füstje elkeveredett a brazil karnevált idéző pára mámorával. Keverednek előttem a reggelek képei, életem epizódjai, a fiatalság felhőtlen és gondtalan évei. Édesanyám kezében a kis tálca, rajta a törött fülű csupor, amiről nem mondtam le soha, kidobni nem engedtem, hozzám tartozott. Később a nászajándékba kapott kicsinyke csészécskéket lecseréltük a porcelán bögrékre, amelyekbe több fért. Meleg tejjel töltöttük fel a fekete méregerős italt és a reggelek szertartása megnyúlt a gyermekek kis kezének teát kavargató idejével.
Az évek teltek és az idő vasfoga beleette magát idegeinkbe és zsigereinkbe, de a szertartás megmaradt.
Nyaraink melegek voltak és a telek havas reggellel köszöntöttek, az őszi faleveleket mindig egyformán hordták a szelek. Csészék változtak, helyszínek, és az életem. De a kávé illata mindig azonos volt.
Méltóságteljes kínai porcelánban érkezett vagy papírpohárban, tejjel vagy tejszínnel, habbal, vagy jegeskávé módjára vaníliafagylalttal, mindegy volt, az illat feledhetetlenül egyforma.
Emlékszem a Fekete-tenger partján ültem, előttem a zúgó, morajló víz és a sziklákra csapódó tajtékos, habos hullámok. Fenséges látvány, a vörösen izzó nap akkor búcsúzott és elmerültem a percek csodájában. Álmodozásomból egy fehér inges fiú ébresztett.
Tálcán hozta a partra a szálloda figyelmességét, a kakaóporral megszórt fenséges kávét. Ízét még most is érzem, az emlék feledhetetlen, a perc örök. Kutatok a múltban és a különböző aromák között.
A Duna-parti kávézó tarka ernyői alatt üldögéltünk barátnőimmel és édes semmiségekről csevegtünk, amikor napbarnított fiú ült mellénk.
Halványkék ingében vakító mosolyával Ő volt maga a Nyár. Ma már ősz úriemberként sétál egyikünk oldalán.
De a gőzölgő, tejszínnel dúsított forró kávé, a fahéj illata itt van, előttem, és visszahozza azt az esti ragyogást.
Keresem a legszebbet, a legkedvesebbet.
Most, hogy látom a rengeteg csészét és bögrécskét, a lenyugvó nap sugarát, a tengerpart szikláit, és a pesti délutánt, a hétköznapi reggeleket, mintha kényszerítene valami. Válassz egyet, a legkedvesebbet.
És a gondolat megfogant. Életem éveiből kiválasztom azt a nyarat. Azt a várost. Azt az utat. Azt a kávét, és azt az illatot. A Nescafét, amelyet hosszú szárú kanállal kotortam ki az üveg aljáról, meleg vizet öntve rá, kevés tejszínnel és sok cukorral. Csészénk nem volt… és az autópálya volt asztalunk.
A De la Motte kiskastélyhoz kapcsolódó Tündérkert romantikus lakosztályában pihentünk meg két éjszaka erejéig Kedvesemmel. Noszvaj, számos látnivalót kínál, így két nap kevés a tündérmeséhez, mi azért mégis mindent megpróbáltunk, hogy a mese ne érjen véget. Aki nem hiszi, járjon utána.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2017-09-25.
Egyszer volt, hol nem volt, hogy Szerelmemmel egy évvel ezelőtt egyeszséget kötöttünk, miszerint jóban – rosszban együttmaradunk, és ennek hangot is adtunk a horányi gesztenyefák árnyas lombjainál. Akkor úgy alakult, hogy csupán röpke násznapokra futotta idehaza, ám az az igazi fergeteges nászút ezidáig elmaradt. Idén, szeptember első hetében maradt pár szabadnapunk, hogy kettecskén megbújjunk valami csendes erdős helyen romantikázni, így esett a választásunk Noszvajra. Tündérkert. Már az elnevezése is hívogató. Tündérálom, csomagajánlat szerelmespároknak. Ennek indultunk hát nyomába.
Amikor megpillantottuk a kastély bejáratát, azt gondoltuk eltévedtünk…ám de nem. Épp, hogy megérkeztünk. A De la Motte Kastély korhű oldalszárnyával összekapcsolt új épület ámulatba ejti az ide érkezőket, akik a romantikus kastélyparkon átsétálva is könnyen megközelíthetik szálláshelyeiket. Mi is így tettünk.
Hú, ez valóban tündérkert a javából. – és megállapításunk igencsak helyénvalónak bizonyult, amikor a recepciós hölgy elkísért bennünket a mini lakosztályunkig. Jómagam, akinek az írás a mindene, igencsak meghatódtam, amikor Euterpé, a lírai költészet istennője figyelte diszkréten minden mozdulatunkat az ágyunk mellől.
Lakosztályunkat elfoglalva megpihentünk egy pillanatra…
A De la Motte Kastély és lenyűgöző angolkertje teljesen rabul ejtett bennünket. Szerelem volt ez első látásra. És, bár, a kastélymúzeum legközelebbi látogatásunkra vár, kívűlről alaposan körbejártuk minden szegletét.
Meglepődésünket tovább fokozta az ámulatba ejtő berendezés, a kastélyparkra néző kilátás, és a stílusosan bekészített pezsgő, amellyel a hotel munkatársai kedveskedtek nekünk kései násznapjaink alkalmából.
Euterpé minilakosztályunk pazar pompájában már önmagában szemet gyönyörködtető látványt ígért, ám letisztultsága mégis jóleső nyugalmat kölcsönzött. Amikor beléptünk az ajtón, valami isteni illat fogadott minket, és ez az illatfelhő, teljes ott tartózkodásunk ideje alatt végig jelen volt. Nem jöttünk rá, hogy honnan áradt, de az ágyneműből és a szappanadagolóból is ezt a kellemes finomságot éreztük. A szálloda dolgozói annyira figyelmesek voltak, hogy tudván allergiás reakcióimról, antiallergén ágyneművel készültek, és ergonómiai párnákat készítettek be nekünk. Ottlétünk alatt egyszer sem tüsszögtem a szobában.
Megjegyezném, hogy ez a lehetőség minden vendég rendelkezésére áll, amennyiben előre jelzi óhaját – sóhaját a munkatársaknak. Csodálatos felfedezéseinknek ám, ez még csak a kezdete, hiszen innen kezdődött a kulináris élvezetek, valamint testi – lelki kényeztetések tárháza.
Kezdésnek egy fekete kávéval indítottunk. Mi mással. 🙂 Párommal nagy kávérajongók lévén, ki nem hagyhattuk volna a helyi kostolót, már ami a “feketelevest” illeti. A jó minőségű kávé a próbát fényesen kiállta és a koffeinimádók kedvéért el kell, hogy mondjuk: Csillagos ötöst érdemel. Fényes, kellően krémes és fekete, erősnek erős, felpörget és nem hagy kellemetlenül keserű ízt a szánkban. És, hogy mi kell egy jó kávéélményhez? Minőségi kávémárka, professzionális kávégép és hozzáértő személyzet. Mind megvolt. 🙂
A svédasztalos félpanziós ellátás keretén belűl, pazar lakomákat kostólhattunk meg reggel és este. Első napon a vacsorával kezdtünk farkaséhesen. Várakozásunkat felűlmúlta a mennyei őszibarackrémleves, melyben – nem túlzás – hemzsegtek a friss guruló málnaszemek. ( Jómagam, kétszer is szedtem. 🙂 Azoknak, akiknek nem jött be a krémes hideg nyalánkság, nekik ott volt a szárnyas raguleves, és ahogy körbenéztünk, mindenhol elégedett arcok köszöntek vissza ránk. Hangulatos, tágas étkezőhelységben fogyasztottuk el a bőséges vacsoránkat, melyben a friss rántott csirkemelltől, a zöldborsos mártásban úszó marhahúson át, különféle tésztákon keresztűl, ínycsiklandó desszertek társaságában mindenki talált kedvére és gyomrára valót. Számunkra nagyon örvendetes volt, hogy minden étkezésnél gondoltak a vendégek glutén illetve laktózmentes diétájára is, így miután én személy szerint az utóbbival élek, kedvemre találtam még ennek ellenére is ínyenc, finom falatokat. Itt újfent megjegyezném, hogy az érkezést megelőzően a foglaláskor jelezzéteka hotel felé ezirányú különleges kívánságaitokat. – a szerk. –
A környék finom borai és frissítő nedűi is szerepeltek a repertoárban, így aztán nyugodt szívvel választhattunk szomjúságunk csillapítására és jó hangulatunk fokozására a hideg habos sörből, gyöngyöző borokból, gőzölgő fekete kávéból egyaránt.
Vacsora után aztán nagyot sétáltunk a “mini – arborétumban” és felfedeztük a szálloda környékét. Csodálatos növényzet, ősfás kastélypark, lélegzetelállító belső udvar, romrészletek, és szemet gyönyörködtető kilátás tárult elénk. Miután lejártuk a vacsorát, egy kicsit még megmártóztunk a szálloda fürdőházának családias medencéjében és ellazultunk a finn szaunában. Aztán a macskabaglyok sejtelmes huhogását hallgatva, megittunk egy – két pohár habos sört a romantikus De la Motte amfiteátrum – kertben. Ízelítőül mutatunk nektek néhány képet, hogy ti is velünk tarthassatok, ha másként nem, hát beszámolónkon keresztül.
A csodálatos pihentető alvást, valószínüleg a kristálytiszta levegőnek és az antiallergén ágyneműnek köszönhettük. Olyan hatalmas volt az ágy, hogy meg sem találtuk egymást éjszaka. ( Otthon sokkal kisebb helyen alszunk :- ) Letisztult stílusú fürdőszoba, laptelevízió és madárcsicsergés fűszerezte a kellemes hangulatot.
Reggel aztán első utunk ismét a szaunába, majd kisvártatva az étkező – terembe vezetett, ahol a hívogató bundáskenyér illata kedvesen odacsalogatott az asztalokhoz. Forró tea, gőzölgő kávé, gyümölcsitalok, ropogós magvak, zöldség és gyümölcstálak vártak bennünket.
Sajtokkal, felvágottakal és a környék különleges házilekvárjaival ( som, kökény, csipkebogyó, szeder) kedveskedtek nekünk a hotel szolgálatkész munkatársai. Friss, ropogós fehér és teljeskiörlésú péksütemények, friss krémes joghurtok, valamint a gyerekek kedvenceként elhíresült tejbegríz is a kínálat részeként kacérkodott a pulton. Itt meg kell, hogy jegyezzem, több felnőtt is kedvére csemegézett belőle. A romantikázó párokon kívül, a Tündérkert hotel a családbarát szolgáltatásairól is messzeföldön híres. Ottlétünkkor, számos kisgyermekes család reggelizett a szomszéd asztaloknál, ahol a baba etetőszékek, cumisüveg melegítők, mikrohullámú sütők, bébi evőeszközök és tálkák is mind hozzátartoztak az étkezések kényelméhez.
Gyönyörű napsütésben indultunk a környék felfedezésére, és bizony rengeteg szép helyet sikerült bejárnunk. Érdekes és tanulságos történelmi emlékeket felvonultató első állomásunk a barlanglakásokhoz vezetett, melyet semmi pénzért nem érdemes kihagynotok, hamár itt jártok Noszvajon. A különleges építményekből párat még napjainkban is laknak, bár a legtöbbjük, már csupán múzeumként látogatható.
A noszvaji pincesorok is számos izgalmas látnivalót adtak hozzá a világról alkotott körképünkhöz. Kedves utcácskák, korhű parasztházak és szívmelengető csendéletrészletek gazdagították a napi élményutunkat.
Ekkora Agavét még sosem láttam testközelből…
A Csendülő Kávézót bár zárva találtuk, egységesen fenséges – kékséges milliője mégis annyira megérintett, hogy ide mindenképpen vissza kell térnünk egy jó kékbögrés kávéra.
Úgy tűnt, még nem volt elég nekünk a gyalogtúra, így nekiveselkedtünk egy hosszabb útnak, és egyenesen Szomolya felé vettük az irányt. Kissé megfáradva és egy jó kávéra áhítozva aztán Noszvaj határában betértünk a régóta vágyott Oxigén Hotelbe. Pazar, lélegzetelállító környezet fogadott bennünket. Itt valóban minden csupa zen és nyugalom. Legközelebb szívesen kipróbálnánk a SPA élményt, mert a látottak, önmagukért beszéltek. A személyzet kedvessége felülmúlhatatlan perceket okozott és bennünket, mint nagy “kávéfanokat” is sikerült meglepniük a csodálatos kávékölteményeikkel.
Később eleredt az eső, és a visszaúton, a Thummerer Pince szomszédságában megbúvó erdő közepén, még egy újabb csodára bukkantunk. Pont úgy, mint egy tündérmesében.
Kellemesen elfáradva tértünk vissza a koraesti, választékos, ízgazdag vacsorához, mellyel már a Tündéri munkatársak vártak bennünket. Egy újabb gasztronómiai csúcsélménnyel lettünk gazdagabbak és a jól megérdemelt fürdőházi relax után, jóllakottan és felfrissülve tértünk nyugalomra a pihe – puha, illatos lakosztályunkban.
Nehéz szívvel hagytuk magunk mögött ugyan a szállodát, ám egy valamiben mindketten megegyeztünk: legalább egyszer még biztosan visszatérünk ebbe a Tündérmesébe. Három nap, az bárhogy is nézzük, három nap, és még sok minden felfedezésre vár a környéken. A hazavezető úton még ellátogattunk Síkfőkútra, és zárásként betértünk egy kedves kis cukrászdába a kanyargós út mentén. A melengető kávé-süti kombó harmónikus hangulata, méltóan díszes ékkőként illeszkedett a gyönyörű tündérálmunk koronájára.
Ittlétünk alatt annyi, meg annyi számtalan gyönyörűségre és csodára leltünk, hogy képtelenség nektek mindezt képekben és szavakban visszaadni. Így hát, készítettünk egy kisvideót, amely megkisérli 11 percben visszadni azt a Tündérkert – varázslatot, amelyet mi három napban megélhettünk. Hálás szívvel köszönjük a hotel teljes személyzetének ezt a fergeteges és szívélyes vendéglátást, amelyben részünk lehetett a Bükk hegység kristálytisztán csillogó észszerdobozában, Noszvajon.
Tranzit, minőségi ruhavásár, másképpen! Újbudán, jó társaságban. Csajok, zene, étel-ital és még valami más. Különleges hétvége érkezik…
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2017-04-24.
Sziasztok,
Most is olyasmit ajánlunk nektek, amiről azt gondoljuk, szuper program és ahová, mi is szívesen elmegyünk. Hála Istennek, egyre nagyobb trendjét éli napjainkban a fenntarthatóság, és már rég nem ciki egy exkluzív turiba betérni, és közben jót tenni a földnek, magunknak. Mi is vigyázunk az ökológiai lábnyomunkra, és megpróbálunk a lehető legzöldebben gondolkodni, élni a mindennapjainkat. Most ezt próbáljuk tovább adni. Mi, biztosan ott leszünk egy teljes asztallal, jó minőségű ruhákkal, szemet gyönyörködtető bizsukkal, cipellőkkel. Hogyan, és miért is? Felfedeztünk egy ragyogó lehetőséget, ahol új és használt, megunt, vagy sosem hordott ruháinkat tovább adhatjuk, becserélhetjük, és közben, ha akarjuk, kedvünkre felfrissíthetjük a gardróbunkat. Mindemellett ugyanott, kellemes zene szól majd élőben, ráadásként finom falatokat nassolhatunk és a frissítők is csak egy karnyújtásnyira lesznek tőlünk. No, meg a kávé… Majd elejtettem. Abban sem lesz hiány! 🙂
Miről is szól a Tranzit a Ruhavásárhoz? Egy üde, önfeledt, igazi csajos nap a Tranzit KávézóbanÚjbudán, ahol megunt, használt és új ruháidat, csecsebecséidet cserélheted, adhatod, veheted. Közben kellemes zene szól, és finom falatokat ehetsz, szomjúságodat frissítő üdítőkkel csillapíthatod. A házigazdák nem először szervezik meg ezt a csodás kezdeményezést, és biztosra vehetjük, hogy nem is utoljára. Igen nagy az érdeklődés a másodkézből vásárolt minőségi ruhákra, a családias légkörben történő gardróbvásárokra és a társalgással eltöltött ruhabörzékre, ahol számtalan érdekes és izgalmas programmal dobják fel az amúgy sem unalmas csajos partikat.
Az esemény háziasszonya és főszervezője, Balogh Beáta, akit különlegesen színes programjairól és közvetlen személyiségéről már többen ismerhettek. Bea, most is hihetetlen kreativitásáról tesz tanúságot, és kedves meglepetésekkel készül a közelgő, rendhagyó, szokásbontó ruhavásárra. Ha még nincs asztalod és te is továbbadnál pár ruhadarabot, vagy csupán megnéznéd a kínálatot, vásárolnál, trécselnél egyet a csajokkal, keresd Beát és az eseményt, az alábbi linken. Asztalfoglalás:
Jómagam, személy szerint is fontosnak tartom, hogy vigyázzunk az értékeinkre, és ebbe az is beletartozik, hogy ne vásároljunk agyba-főbe új, – kényszermunkával, rabszolgamunkával fillérekért összeállított, majd itthon méregdrágán eladott – ruhadarabokat. A nagy bevásárlóközpontok idegesítő, agyat mérgező és pénztárcát nem kímélő forgatagában sokszor olyasmit is hazaviszünk, amire nincs is szükségünk. Egy 12. napszemüveg, ugyanolyan top, mert most akciós, és egy újabb agyon szaggatott farmer, csak mert Justin Timberlike, és Rihanna is ezt viselte abban a klipben. Ismerős az érzés? Legyünk különlegesek, értékesek és vigyázzunk arra, amink van. Nem muszáj mindent kidobni egy kis idő után, gondoljunk csak nagyanyáinkra. Milyen jól jönne most néhány vintage outfit-jük. A hétvégi minőségi ruhavásáron, remek alkalom nyílik a kincstalálásra és az új ismeretségek megszerzésére ugyanúgy. Szeretettel várnak benneteket a szervezők!
Egy örömkávézóra leltünk a hetedik kerület szívében, a Nagy Diófa utcában. A KINCS neve: Early Bird Coffee.
Egy tüneményesen kedves királylány, isteni kávékínálat, friss, könnyed élményfalatok. Ez itt a földi kávémennyország!
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2017-04-06.
“Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.” Csitáry-Hock Tamás
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi nagyon szeretjük a kávét, sőt mi több, mára már kávéimádó magazinná nőttük ki magunkat. Jómagam, mint magazinújságíró, egy jó értelemben vett kávé és karakterfüggő utazóként járom a világot, és ahol tudok, megállok egy – egy kávés pillanatra. Egy jó ideje, azon kaptam magam, hogy valami furcsán nyugtalanít. És, hogy mi is volt ez? Itt-ott felugrott egy embléma, ínycsiklandozó és stílusos fotóival, aztán újra és újra előbújt és “szelíd alattomossággal” befészkelődött a tudatomba. Early Bird Coffee. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, így aztán utánajártam ennek a különös csengésű kávézó születésének. És ami ezek után következett kedves olvasóim, nem szégyellem bevallani, már nem pusztán csak kávé, de Early Bird függő is lettem. Hogy miért? Tartsatok velünk, és megtudjátok. Babaház, örömkávézó és élményfalatok. Most meg mi vaaaaan? Aki kérdez: Frenyó Krisztina, aki válaszol: László Ildikó, az Early Bird Coffee tulajdonosa és üzletvezetője.
F. K: – Honnan jött az ötlet, hogy egy kávézót nyissatok, pont itt a Nagy Diófa utcában? Miként született meg ez a barátságos hely és miért is lett Early Bird a neve?
L. I: – 1997-ben Kanadában voltunk a férjemmel és úton-útfélen az Early Bird feliratokkal találkoztunk, amely gyakorlatilag egy akciókhoz kötött szlogen, ami annyit tesz ki, mint nálunk az “Aki korán kel, aranyat lel” közmondás. Nagyon élveztük ezt a “korán kelő szójáték – élményt a párommal és egy jó ideig “Early Bird-öztünk” itthon is még. Később aztán, amikor megtaláltuk a kávézónk mostani helyét a Nagy Diófa utcában, akkor tudtok, hogy mi a korán kelőknek szeretnénk egy alternatívát, kikapcsolási lehetőséget nyújtani, hiszen ez egy esti, vigalmi negyed, ahol leginkább később nyitnak ki a szórakozóhelyek.
Így lett a kávézónk neve Early Bird, azaz koránkelő. Meglátásom szerint a névválasztásunk, ebben az értelemben telitalálatnak mondható. 🙂 És, hogy miért pont egy kávézóra esett a választás? Régóta dédelgetett álmom volt, hogy legyen egy saját lakberendezési boltom, ám a férjem vágya egy kávézó volt. Így aztán, a két álom ötvözeteként megszületett a mi kis kávézónk. Átgondolva aztán rájöttem, hogy mind gazdaságilag, valamint megvalósítási szempontól is mindenképpen ez utóbbi döntés bizonyult kivitelezhetőbbnek.
A hetedik kerület elég frekventált helynek bizonyult a jövőt tekintve, hiszen sajnos Magyarországon még mindig nem dívik a kávéházi kultúra olyan mértékben, ahogyan azt a gazdaságosan működni vágyó vállalkozások elvárnák. Így aztán a turistákra, külföldiekre, egyetemi hallgatókra és az egyre trendibbnek számító hetedik kerület járókelőire apelláltunk. Végül is, egy véletlenszerű éjszakai romkocsmatúra után találtunk rá erre a helyre.
” Coffee and friends make the perfect blend “
F. K: – Körültekintgetve mindenhol finom aprócska részletek, letisztult külső, fémes csillogás, a fa és a kő ölelésében, mégis valami kislányos báj bújik meg a kifogástalan dizájn mögött. Szinte mindenben megtalálható a kettőtök ötlete, fantáziavilága, és keze munkája. Jól látom, hogy itt a szakmai vonulatot is jócskán kihasználtad és belevittél mindent ami te vagy?
L. I: – A lakberendezésen felül, a kávé sem állt távol tőlem, sőt, mondhatni közelebb állt hozzám, mint a páromhoz, így aztán a berendezésnél, kialakításnál megvalósulhatott mindkettőnk álma. A felújítási munkák során jól jött az építőmérnöki szakmám, majd a lakberendező szakirányt is kellően kamatoztattam amikor a stílus és dizájn került a fókuszba. Közel áll hozzám a Vintage és az Industrial stílus is, így aztán a fehér alapszínt a tágasság érzete végett, míg a fekete – szürke “kombót” az áttörés, valamint a fémes kiegészítőket az ipari jelleg miatt választottam.
A természet szeretete éppúgy visszaköszön a fában, kőben és a fahatású kiegészítőkben, és persze szerettem volna kicsit nőcisebb részleteket is belevinni, így imitt – amott felsejlik egy élénkebb szín, lágyabb vonulat. A galéria az egyik kedvenc kis búvósarok a kávézónkban. Van aki rendszerint betér ide a reggeli kávés menüjéhez és a laptoppal fellépcsőzik, hogy egy kicsit visszavonuljon.
Itt mindennek története van, akár a régi öltözőszekrénynek odafent, vagy a saját logóval ellátott kézműves ülőkéknek és a “hajókötélspárgán” függő lámpaernyőknek idelenn. Mindenekelőtt az egyensúlyra és az egyszerűségre törekedtem. Úgy érzem ezt sikerült is megtartani.
A lakberendezés mellett, jómagam is nagyon szeretem a kávét, és még annak idején kipróbáltam magam egy barista tanfolyamon, azért, hogy egyáltalán mennyire megy ez nekem majd a gyakorlatban. Vegyes érzelmeim voltak, hiszen nem akartam én elhagyni akkor még a szakmámat, és nem igen láttam magam benne a helyzetben. Időközben aztán megszereztem egy üzletvezetői képesítést is, hiszen enélkül nem is működtethetnénk a kávézót. Aztán szép lassan belejöttem mindenbe. Amióta itt dolgozom, még jobban megszerettem a kávét és úgy érzem megtaláltam a helyem.
F. K: – Ildikó, ki számít korán kelőnek? Hány órától érkezhetnek ide a kávé szerelmesei, és menyire jellemző a reggeli csúcsforgalom, ebben az aprócska kávéparadicsomban? Beszélnél kicsit a nyitva-tartásról?
L. I: – Reggel nyolc órától várjuk az ide látogatókat, egy jó kávéval és friss reggelivel. Hamarabb szerettünk volna nyitni, ám úgy láttuk, erre az időpontra van leginkább igény. A környéken, délelőtt igen kevés hely van nyitva, miután ez valóban egy esti szórakozóhelyekre specializálódott terület, ám azért hála istennek vannak korán kelők, munkába igyekezők és ,,úton reggelizők”, ők a mi korán kelő vendégeink. Délután hivatalosan 16 h-ig vagyunk nyitva, – egyelőre míg egyedül viszem nagyrészt a kávézót, így láttuk jónak – természetesen ha vendég van, nem tessékelem ki őket az ajtón. 🙂 Otthon is helyt kell állnom feleségként és anyaként, a szombat délelőttök így is a kávézóban telnek. Férjemmel közösen azon vagyunk, hogy minnél inkább összehangolva kivegyük a részünket a feladatokból és megtartsuk az egészséges egyensúlyt a munkánk és a családi életünk között.
F. K: – Ildi, aki ide betér, először a fémesen csillogó, különleges kávégépre csodálkozik rá, és aztán szép lassan mindenre. Itt isteni finom kávét főztök. Érezhető rajta a tudomány méltósága és a szeretet is. Némi közöm nekem is van a kávéhoz, – kávézós múltam bepillantást engedett a csodákba – így tudom, hogy egy igazán jó kávéhoz, az alapanyagon túl egy megfelelő kávéfőzőre is nagy szükség van. Mesélj erről a gyönyörűségről.
L. I: – Amikor a barista tanfolyamot végeztem a BARISTA SCHOOL BUDAPEST “padjaiban”, ott kizárólag jó termékekkel, kiváló alapanyaggal és magas minőségű gépekkel dolgoztak. Már akkor belém ivódott, hogy ha valaha kávézót nyitunk, csak így érdemes. Jó minőséget kínálni, új irányzattal fűszerezve. Annak idején az oktató felsorolta a márkákat, bemutatta a kávégépek tudástárát, ám amikor megláttam a fémes csodát, első látásra beleszerettem.
Így lett a La Marzocco a kedvenc. Kávés-berkekben úgy is emlegetik őt, mint a kávégépek Ferrarija. Ezt a fenséges címet abszolút méltónak találom a La Marzoccohoz. Én úgy érzem, kell egy érzelmi kötődés a kávégépem és én közöttem ahhoz, hogy jól működjön a kapcsolatunk. Még mielőtt a kávézó megszületett volna, már megvettük a kávégépet, hogy véletlenül se kelljen megalkudni egy másik választással. Nem cserélném le sem gyengébbre, sem jobbra, marad a Ferrarink. 🙂
F. K: – Belépve ebbe az örömkávézóba, – mert valóban az, úgy ahogy mondtad – megszédít a friss, hamisítatlan tiszta kávéillat. Helyben darált minőségi kávé, pazar kínálat, többféle típus, és méret, már ami a kávéadagokat illeti. A teljesség igénye nélkül megtalálható itt: Ristretto, Espresso, Capuccino, Latte és az igen nagy népszerűségnek örvendő Flat White. Számomra, külön hab a tortán, hogy a teljes-értékű zsíros tej mellett a laktózérzékenyekre is gondolnak a tulajdonosok. Bevallom, bár az étel és egyéb allergiák egyre nagyobb számú elterjedése mellett, még mindig nem elég helyen ügyelnek erre. Kérlek, mesélj nekünk kicsit a kávékról, a slágerformációkról, a pörkölésről.
L. I: – Számunkra természetes, hogy friss darálású és pörkölésű kávét szolgálunk fel. A pörkölés után, elég rövid az a felhasználási idő, amitől az aroma és az íz is friss marad, ezért nagyon ügyelünk erre is. Két pörkölővel dolgozunk, az osztrák FürthKaffee-val, amely egy valódi közepes pörkölésű bécsi ízvilágot kölcsönöz a a kávéinknak, itt a Guatemala és az Etióp a bevált, míg a 42-es, amit Nezvál Máté pörköl, igencsak beleillik az új-hullámos kávézók világába a világos pörkölésével. A presszóknál mindig ugyanazt a blendet használom, mert nagyon bevált. Ez egy Peru-Etióp-Bali keverék, kicsit olaszos, kicsit új-hullámos, egy igazi kávéelixír, a trendkövető kávé – fanatikusoknak.
Van egy saját blendem az Early Bird blend, amely főleg tejes italokhoz, ám presszókávéhoz is kiváló. Ő egy kicsit gyümölcsösebb, világosabb pörkölésű keverék, amely 50 % El Salvadorból és 50 % Burundiból tevődik össze. Nem vagyunk híve az agyon ízesített, színesített keverékeknek, itt a lényeg, hogy a kávé természetes íze domináljon. A kávékínálatban első körben presszó alapú kávékat tudunk nyújtani, majdan filteres irányban is szeretnénk fejlődni, ám az egy külön történet, teljesen más technológia, így itt még tart a tanulási folyamat.
F. K: Amerre a szem ellát, színes, ínycsiklandozó falatok kínálják magukat, virít róluk az egészséges természetesség, a friss szendvicseken kívül, különleges és igencsak gusztusos joghurtok kacérkodnak a stílusosan üvegekbe rendezett kekszcsodákkal. Bámulatos tortaszeletek, zavarba-ejtően csábító omlett-piték és az italok sem érnek véget a kávéknál. Mit is kaphatunk még nálad?
L. I: – Az Early Bird Coffee elsősorban egy kávézó, ám úgy gondolom, hogy kiegészítőkre, némi körítésre mindenképp szükség van. A croissant nem is említeném, hiszen az alap, szinte a kávé tartozéka. A forró italokat tekintve, a “nem kávézóknak” széles választékban kínáljuk a teákat és az igen népszerű Chai Latte-t, amely az egyik oszlopos kedvenccé nőtte ki magát a törzsvendégek körében.
Egészséges üdítőitalokat szolgálunk fel a reggeli falatok mellé, és miután az Early Bird korán kelőt jelent, azaz a név kötelez bennünket, így stílusosan idepasszoló étkeket tartunk.
Ilyenek például a friss, saját készítésű szendvicseink, kézműves joghurtjaink, tortácskáink és a közkedvelt My’ ”HAM AND EGGS” pie, ami gyakorlatilag egy sonkás, tojásos, sajtos pite. Azt tapasztalom, hogy csak a kávéból nem lehet megélni, kínálni kell mindenképpen egy komplexebb szolgáltatást. A termékek nagy részét én készítem el, természetesen tudásom és lehetőségem határait figyelembe véve. F. K: – Egy igazi örömkávézóban üldögélünk, beszélgetünk és miközben te kiszolgálsz, én figyelek, megfigyelek. Aki ide betér, pár másodperc alatt átveszi a hely szellemét, lenyugszik és mosolyogni kezd és amikor útjára ered, úgy hagyja el a kávézót, mint ahogyan álom után búcsúzik egy mesevilágtól az ember. Kellemes zene szól, kávéillat száll a levegőben, épp elég pici a hely ahhoz, hogy barátságos legyen, ám mégsem tolakodóan fullasztó a légtér. Rengeteg kávéház, bisztró, kávézó létezik, ám az örömkávézók valódi kincsek a világban. Miért is lett ez az örömök kávézója?
L. I: – Ez is egy komplex dolog, ehhez kell úgy a hely, a kávé, mint az én kedvességem, figyelmességem. Sokkal finomabbnak érzi a vendég a kávéját, ha egyben kap egy kis figyelemcsomagot is mellé. Miután valóban pici a hely, és ez lehet, hogy hátrányt is hordoz magában, mégis nagy előnye, hogy jobban tudok figyelni a vendégeimre. Úgy érzem, nálunk ez az örömkávézás megvalósult, itt beszélgetnek egymással az emberek, itt élvezik a kávézás pillanatait, nem rohannak, de nem is ülnek hosszan órákon át, vagy ha igen, megisznak még egy, meg még egy kávét és meg is ebédelnek közben.
Ahogy telik múlik az idő, egyre jobban azt érzem, hogy az örömdolgok működnek a világban csak igazán. Picinyke falatokat kínálunk, én élményfalatoknak hívom őket. Ebben az örömkávézóban élményfalatokat szeretnék nyújtani a vendégeimnek, kis kekszet, finom, házi poharas joghurtot, pitekockát. Inkább ne legyen sok termék, ám ami van, az nagyon jóízű legyen. Ez az én filozófiám.
Ábel fiam eleinte nevetett a copfos anyukáján, aki minden nap elmegy dolgozni a kávézójába, és édesen ő így fogalmazott: anya te megint mész játszani a babaházadba? Aztán mások is mondták, nem gúnyolódva, inkább kedvesen, valószínűleg a két copfommal és a “genetikailag infantilis énemmel”olyan vagyok, mint egy kislány a babaházamban. Azért bevallom, hogy nem az a célom, hogy ez a kávézó egy babaház legyen, ám simán belefér a szakmaiság mellett a “babaház image.”:-) Apró örömökből áll össze minden. Ilyen például, amikor egy-egy külföldi házaspár betér hozzánk és megisznak egy kávét, aztán míg itt tartózkodnak Magyarországon, mindennap visszajönnek és a végén még bőröndöstül is ide látogatnak, hogy elköszönjenek. Ez látod, szívemnek igazán kedves visszajelzés a vendégektől. Mi kellene ennél több?
Ildikónál több ízben jártam az interjúnkat követően, és még sokszor fogok hozzá betérni úgy érzem, mert ez valóban az a hely, ahonnan egykönnyen nem lehet csak úgy szabadulni. És akkor mit szóljon egy olyan kávéfüggő újságíró, mint jómagam? Ebben az instant-világban, ahol a zaj és a gyorsaság úgy súrolja egymást, mintha a versenyben élet-halál harcot vívnának egymással, kellenek az ilyen helyek. Kellenek a lassabb szívdobbanások, kellenek az örömkávézók és az élményfalatok. Reggel felkelünk, rohanunk, időre megyünk, időre eszünk, időre teszünk szinte mindent. Körülöttünk csupa elvárás és káosz, rendetlenség a nagy rendnek tűnő valamiben…és akkor megállunk. Egy pillanatra. És ez a pillanat beleivódik az életünkbe. Örökre. Na ezt hívom én Early Bird pillanatnak. Ez itt nem a reklám helye, ez itt egy üzenet nektek kedves olvasóink, amely innen belülről jött, nem máshonnan mint a szívemből. Látogassatok el ti is Ildikó örömkávézójába, és legyetek gazdagabbak egy – két élményfalattal, boldogságperccel. Higgyétek el, megéri. Tudom miről írok.
Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2017-02-27.
Legelső találkozásunk idején, még egy kávézót vezettem a Duna másik partján. De rég is történt. Azóta sok mindent elvitt a víz, szó szerint. A kávézónak mára, már csak a romantikusan kedves emléke maradt, jómagam a Duna másik partján élek és azóta írok szüntelenül. Ám, vannak dolgok, amik nem változnak és ilyen Jakab Gyöngyivel az ismeretségünk is. Ő már akkor is írt, sőt még sokkal előtte is, és jól. De még milyen jól. Ezt a tehetségét, még Feldmár András is észrevette és egy komoly díjazással jutalmazta a hölgy egyik novelláját. Fogadjátok szeretettel az Üvegcipőt, Jakab Gyöngyi Nőismereti tréner, life coach tollából.
Pár szóban a novella létrejöttéről:
„A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg…a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú, erőteljes anyagot várt, amelyet aztán be tud illeszteni a tananyagába, illetve az „Igazi vagy?” című
kötetbe… A Feldmár által legeredetibbnek tartott mű alkotói ösztöndíjasként meghívást kaptak a Nők Iskolája 2008-ban induló téli illetve tavaszi kurzusra.”
(”Igazi vagy?” c. kötet, 190.o.)
Üvegcipő
Reggel 6 óra tíz perckor pittyeg a Drága Mérges telefonja, arról kap értesítést, hogy a Bika mit tegyen a Szűzzel. Na, ez se mi leszünk… Eszmélek. Lista az agyban. Óvatosan jobbra fordulni, aztán cicahát – hálás érte a derekam. Hat lépés a konyha, a polcon a két kávésbögre. A kicsi piros a nő, a nagy öblös a férfi. Örömszínűek. Nem úgy a bennük lévő lötty. Ezt már
csak a megszokás miatt. Régen ez úgy volt, hogy addig, amíg benyeltem a keserű lét, legalább addig ott ült a férjem az ágyam szélén, ez a pár perc jutott nekem belőle. Akkor úgy gondoltam,
megéri. Azóta bárhol ébredek, a reggeli kávé a biztos, a megszokott. Reggeli torna, amíg köröznek a bögrék a mikróban, fej- váll és derékropogtatás – előre megjósolom, hogy a hasizomra már nem lesz idő. Hopp! Ez az átkozott méz mennyire szeret mellécsöppenni! Gyorsan lemosom a gyönyörű kis porcelántégelyt a buja nő képével, talán szecessziós, de ebben nem vagyok biztos, akkor is különb vagyok az összes többi nőnél, aki eddig a Drága életében elcsöpögtette a mézet. Kávé az ágyba, szemek még csukva, nyújtom a csészét, majdnem eltalálja, a francba, mégiscsak ragad a fül alatt. Gyorsan szalvéta,
tizenkét lépés, már nem ragad. Diadalittasan nyújtanám át a még gőzölgő, tiszta bögrét, de a hangos, ütemes szuszogás jelzi, hogy nincs kinek. Várok.
Addig az enyém lecsúszik, s közben kinyomtatok egy tegnap esti dolgozatomat, ha lesz időm, beugrom vele a suliba. A témaválasztást illetően biztos vagyok magamban, de a leírt mondatok helyességében nem. Kérem a félig már ébredő Drágámat, hogy segítsen. Mert ő olyan
okos. Amíg ő gondolkodik az első mondaton, addig én kislisszanok a konyhába, s összecsapok egy ebédet a semmiből. Mert én meg egy Bivaly vagyok. Húst ne, zsírosat ne, ja, és csak fehér kenyeret kaptam este a közértben. Gyors kása, brindzával, sajttal, ez jó lesz, nem üli
meg a Drága Mérges gyomrát. Második és harmadik mondatnál tartunk, hurrá, jut még időm
hajmosásra, ma Alizékhoz megyek, ő mindig olyan rendezett és szép.
Körmeim rendben, az utazásra még felveszem a kedvenc gyűrűmet, ott már úgysem lehet rajtam, legalább addig. Fülbevaló nem kell ma, tiszta lesz a hajam. Szőrtelenítésre sincs már idő, hosszúnadrág lesz. Gondolatban végigfutok a gyerekeimen, látom őket magam előtt, az
ismerős melegség átjár. Kéretik a kávé, ami már rég kihűlt, no de egy perc, jó is, addig ki
tudom szedni a szemöldököm, azt a pár szálat, ami fölösleges. Közben a mai öltözékemen töröm a fejem, farmerhoz barna csizma, barna felső, s hogy kicsit megdobjam, csíkos kendő a derekamra. A bibi csak annyi, hogy a kiválasztott pulcsi vállán egy kis lyuk tátong, sebaj
húzok rá egy kardigánt, igaz, így majd megsülök, de legalább nem
látszik. A zoknim nem lyukas.
Párom pőrén, keresi a mosdót. Váltogatjuk egymást, amíg ő kint, addig én bent, huszonhat négyzetméteren néha egymásba botlunk, de ezen jól mulatunk. Kihúzom a szemem, de csak a végét, valahogy onnan elkopott a szempilla. S eltűnőben a felső ajkam kontúrja is, a szájfény azért segít egy kicsit. Ez már az öregség? A pirítós ötven perce lejárt, s még vissza a zöldteázás. Úristen, ma is elkések, gyomromban a szorítás, s mérgemet a ginsengampullán
töltöm ki, hogy végre sikerüljön a szívókát beledugni. Még elmosogatnék, de a Drága Mérges mind elhasználta a melegvizet, csak a megszokott tempójában zuhanyozott. Halál nyugalommal egy rádióriportot mesél, közben kiszámoljuk, hogy a két cipője közül ma melyiket húzza. Még néhány új felfedezés: – ez mi? – ez honnan került ide? Ajtózárás előtt ölelkezés, körbenézés: óra,
telefon, kulcs. Én már kint a gangon, rezdülő függönyök, hátamban a szemek. Azért még egy puszi a küszöbön.
Végre úton. Pihenek, pihennék, de a telefonok, újabb meccsek. Hopp egy gyűrött arc az üvegen, ez én volnék? Játék: mi van a metrómaszkok mögött? Reggel többnyire a férfiakat válogatom,
középkortól felfele. Azért az első benyomás a ruházat, ebből próbálom kitalálni a stílusát, vagy látom stílustalanságát. Aztán jön a keze, szeretem az ápolt, tiszta, inkább erőteljest. Az arc sem utolsó, de ha „kicsit szebb az ördögnél” – mondta nagymamám, „attól az még jó
lehet”. Kevésért tudnék rajongani, inkább az izgat, hogy milyen lenne vele élni.
Álmodozásaimból újabb csörgés ráz fel, kicsi Lilim gőgicsél a másik végen, köszönti a nagymamit. Rögtön váltok, s az anyai intelmek sem maradnak el: – egyél rendesen, hiszen most szoptatsz, és inni se felejts el. Ezalatt újabb keresés: másik lányom kéri számon, hogy
tegnap hol voltam, ő a család lelkiismerete. Még a kicsi visszavan, na, majd később. Berohanok egy üzletbe, hajpántot szeretnék, jó lenne, ha nem zavarna a lenőtt hajam. Az eladó végig sem hallgat – nincs –, mintha erre a „nincs”-re külön kiképezték volna az eladók többségét.
Könyvtárosunk is keres, lejárt a határidő, mentegetőzöm, majd viszek neki egy kis padlizsánsalátát.
Végre lakásban, más lakásában, de szeretek takarítani. Tágas, világos, jó illatú, kivéve a konyhát, de arról mindjárt teszek… Kicsit olyan, mintha az enyém is lenne. Kedvemre tehetek rendet,
varázsolhatok tisztaságot, van tér, van mit csinálni. Utoljára hagyom a könyvespolcot! Először végigpásztázom az írókat, címeket. Többnyire nő írókat találok, s ennek megörülök, mert „otthon” a Drága Mérges polcán csak férfiak vannak. Na, nem így lesz majd vidéken, a házikónkban! Ott nekem is lesz polcom, s azok a könyvek lesznek rajta, amiket én szeretek! Tán még egy évet kell kiböjtölnöm, mi az, az elmúlt hathoz képest. Lelkem telve a vágyaimmal, most börtönben szunnyadnak, ez nem igazi elfojtás, vigasztalom magam, csak átmenet. A nehezén már túl vagyok.
Találok a szakdolgozatom anyagához is irodalmat, de most mégis jobban izgatnak a nőkről szóló monográfiák, albumok, regények. Úgy érzem, itt nő vagyok, egy gyönyörű szobában, egy igazi nő árnyékában. Hülyén hangzik, de valami nagy belső nyugalom árad szét bennem. Langyosságot érzek a testemben és repül a lelkem. Kedvesem üzenetére rezzenek. Este találkára hív. Megérezte. Megérezhette, hogy jó nekem?
Hazafelé az utazás alatt a nőket figyelem, erőt merítek a holnaphoz. Jólesik felfedezni egy jobb cipőt, szép táskát, igényesebb öltözetet. Néhol egy szép gyűrű vagy fülbevaló is megvillan. A
slampos, fáradt arcokról hamar elkapom tekintetemet, az most nem tölt. Viszont meglátom egy pillanatra az enyémet is, majdhogynem elégedett vagyok – bezzeg reggel még a szám szöglete is lekonyult. A küszöbön telefon, a legkisebb: – Anya, eldöntöttem. Janóval, ma este…
Belépek, lecsó, a kedvencem! Ó, a Drága Mérges! Vörösbor és Tom Waits. Úristen, lehet, hogy ma este egy időben – egyszerre vagyunk nők?
Jakab Gyöngyi
Budapest, 2007. december 11.
Szerkesztői zárszó
Az Üvegcipőt végigolvasva számos gondolat futott át a fejemen, de leginkább egy közös cinkos kacsintás-szerűt éreztem itt legbelül. Ez igen! Gyöngyi tudja miről beszél, és azt is tudja kiről. Saját magán keresztül mutatja be egy zsúfolt és lendületes napját, a nőét, az anyáét, a nagymamáét, a kedvesét, a szerető társét, az ambiciózus, örök fejlődő, jó értelemben vett nemesen gyermeklelkű, tiszta emberét. Úgy vélem, kicsit mindannyiunk helyett írta meg ezt a novellát. Ott vagyunk minden sorban. Mi nők, anyák, társak, kreatív lelkű dolgozó emberek, romantikus szerelmes kislányok, a hétköznapi dívák. Mi nők, az olvasók. És ott van a Drága Mérges. Talán több “mérges úr” is magára ismer, ha jobban a sorok mögé tekint. Csuda üdítő volt olvasni. Szívből gratulálok neked, Drága Gyöngyi!
Elkezdtem kutatni, beszerezni az összes könyvet amely ebben a témában született Mabel tollából. Izgatott voltam, nem bírtam magammal, egyszerűen magaménak éreztem ezt a fajta Ho’oponopono-t .
A ho’oponopono hawaii szó, jelentése “jóvátenni, helyrehozni valamit”.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2015-10-27.
A Ho’oponopono hawaii szó, jelentése “jóvátenni, helyrehozni valamit”.
Mabel Katz hetedik alkalommal jön Budapestre, hogy az autentikus hawaii Ho’oponoponot tanítsa. Ő az egyetlen alapítványi engedéllyel rendelkező oktató, aki Hew Len tanítványaként Magyarországon terjeszti a módszer csodáját.
Bevallom, bár nagy vonalakban hallottam már erről az elsőre kimondhatatlannak tűnő kifejezésről, ám mélységeiben fogalmam sem volt, mit is jelenthet valójában, és azt sem értettem, miért írják különböző oldalakon a megosztások alá az emberek, hogy köszönöm, szeretlek. Tetszett a sok kerek betűs szó, mert mindig mosolyogni támadt tőle kedvem, érdekelt mit rejt e különös titok. Mégsem mentem utána, ő viszont rám talált, mégpedig egy kórházi kávézás alkalmából. A kedves büfés lány kezembe adott egy könyvet, amelynek címe: Hoponoponó, szerzője pedig Joe Vitale, akit már a Titok könyv kapcsán volt szerencsém olvasni. Így kezdődött minden…
És aztán úgy folytatódott, hogy napokkal később kaptam egy e-mailt Móra Klárától, aki a Ho’oponopono lelkes követője, magyarországi szakértője, és egyben Mabel Katz jobbkeze. Levélváltásaink után személyesen is találkoztunk egy esős délelőttön, és a finom meleg kávé mellett, órákig beszélgettünk. Klára lenyűgözött a lelkesedésével, és tetszett, hogy csak úgy áradt belőle a szó, valamint a pozitív energia. Minden mozdulata a Ho’oponoponót tükrözte, szinte vibrált körülötte a boldogság, és mégis oly finoman érezhetően volt jelen köztünk a nyugalom és a béke.
Klára, Mabel Katz könyveiről mesél
F.K: – Klára, meséld el kérlek hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a különös ősi hawaii problémamegoldó művészettel?
M.K: – A könyvet, amit említettél, én is elolvastam és valahogy megérintett. Nem volt semmiféle nagy megvilágosodási pillanat, vagy depresszió, amely megelőzte volna a felismerést, csak úgy elkapott. Felkerestem dr. Domján Lászlót, – egyébként ő adta ki a Joe Vitale könyvet – miután huszonévig agy-kontrolloztam. Előzményként még annyit, hogy tanultam valamit annak idején az agykontroll-ultra tanfolyamon, amely technikával meggyógyítottam a kislányomat egy igen erős kancsalságból, és ennek eredményeképpen a kiírt műtét elmaradt, hiszen a betegség is elmúlt a bio-energia gyógyítás folyamán. Ez már önmagában is elégnek bizonyulhatott volna. Az agykontrollban tanult technikák nagyon jól működtek, távgyógyításaimra is jelentős pozitív visszajelzéseket kaptam, egészen addig működött mindez, amíg az általad is említett könyvet el nem olvastam. Valami megmozdult bennem, mentem mint a tank előre, nem tapostam el másokat, de volt bennem tartás és ez mai napig is megmaradt, enélkül nem megy. Visszatérve, azért kerestem fel Domján Lacit, hogy segítsen behozni ezt a módszert Magyarországra, miután annak idején ő általa juthatott el hozzánk a Hoponoponó olvasmány.
Móra Klára egy boldog interjún
Eközben elvégeztem Madridban Mabel Katz – akiről már addigra sokat hallottam, olvastam – kétnapos tanfolyamát és üzentem Lacinak, hogy ez fantasztikus! Hazajöttem és potyogtak a könnyeim, mert éreztem, hogy ez valami nagyon jó dolog, és ezt többeknek, sőt sokaknak meg kell ismerniük. Akkoriban Domján Laci nagyon elfoglalt volt, én pedig türelmetlen. Elkezdtem kutatni, beszerezni az összes könyvet amely ebben a témában született Mabel tollából. Izgatott voltam, nem bírtam egy helyben ülni, egyszerűen magaménak éreztem ezt a fajta Ho’oponoponót. Amikor Mabel gondolatait olvastam, azt éreztem, hogy értem a sorokat, és bár semmilyen szakirányú előképzettségem nem volt, lefordítottam a könyvét, majd később, sorban mindegyiket. Ezek után amikor a soron következő tanfolyamára kiutaztam Spanyolországba, magammal vittem kinyomtatva a fordítást és bemutatkoztam személyesen is Mabelnek. Így kezdődött a mi közös utunk.
Csupa K / Klárával, közös kávézásunk kapcsán
F.K: – Klára, mi is a te posztod, hogyan definiálnád a szereped ebben a nagy és csodálatos rendszerben, amely a Ho’oponopono körül forog? Hogyan neveznek, hová sorolnak be téged, amikor erről a hivatásról beszélgetnek veled?
M.K: – Azt szoktam mondani, ilyen szakma nincs is, ezt én találtam ki, spirituális marketinggel foglalkozom, azaz marketingelem itthon a Ho’oponoponót. 🙂 Komolyra fordítva a szót, én vagyok Mabel Katz magyarországi képviselője, – ez nem főállás, ezt valóban szívből teszem – és a módszer terjesztőjeként élem a mindennapjaimat. Azt csinálom amit szeretek, számomra az univerzum tolta elém ezt a csodát. Ez az én életem, ötvenkét évesen otthagytam a nagyon jól fizető munkámat és elkezdtem a saját utamat járni. Gondolhatod, milyen reakciókkal találkoztam, amikor egy milliós nagyságrendű fizetést ,,lecseréltem” egy olyan dologra, amelyről csupán annyit tudtam, hogy az enyém. Mabel és Klára Békében önmagukkal egy spirituális utazás során Peruban
Ám az élet engem igazol, amire szükségem van, megkapom, és minden megtalál, ami számomra fontos! Saját kiadóm van, fordítom a könyveket, a facebook közösséget kovácsolom, ahol már több, mint 60.500 tagot számlálunk, és egy spanyol oldalt is kezelek, ahol publikálok, mert fontosnak érzem, – itt már közel 31.000 – en vagyunk – valamint napi 24 órában tisztítok. Erre majd visszatérek hamarosan.
F.K:– Annyi újdonsággal találkozunk a mindennapi életünk során, mondhatni a spiritualitás fénykorát éljük, és a rengeteg információ között szinte elveszünk. Divatja lett a lélek gyógyításnak, és bizony nehéz megtalálni a bőséges kínálatban az “Igazit”. Beszéljünk akkor a Ho’oponopono lényegéről, a tisztításról. Miben más ez a módszer, mint az eddigi ismert meditációk, vagy épp az agykontroll?
M.K: – A Ho’oponoponóval állandóan tisztítunk, és nem tudjuk, hogy mit tisztítunk, “csak” tesszük a dolgunk és működik. Ezt nem lehet az elmével megérteni és nem is lehet megmagyarázni, érezni kell, mint ahogyan te is érezted, amikor megkaptad a levelem. Megtalálják egymást az emberek, és akinek szüksége van rá, ott lesz a legjobb időben, a legjobb helyen. A szeretet a lényeg! A Ho’oponoponóval az emlékeket tisztítjuk, az univerzális emlékeket, ez egy komoly belső munka, folyamatosan tesszük. A tisztítás univerzális, azaz mi az univerzummal állunk kapcsolatban, az univerzum tisztít engem és amit én tisztítok, az tisztít téged, ami belőled törlődik, az mindenkiből törlődik. Ezért egyre magasabb a föld rezgése. Müller Péter nagyon jól megfogalmazta ezt a 2012 című írásában. Egyre jobban felgyorsul az idő, és nagyon különös, ahogy történnek körülöttünk a dolgok, én fizikailag érzem magam körül azt, amit Müller Péter is leírt ebben a cikkben. Nem mindegy hogyan értékeljük a földrengéseket, miként reagálunk a migráns kérdésre, hiszen egyre hangosabb minden. A Jóisten rázza a földet, emberek ébresztő, könyörgöm! Ennyi.
Móra Klára, Jakab István kérdéseire válaszol a VNTV adásában.
F.K: – Mabel Katz hetedik alkalommal jön novemberben Budapestre, hogy az autentikus hawaii Ho’oponoponot tanítsa. A tanfolyamok szervezését te végzed egymagad, kezeled a regisztrációt, előkészíted az interjúkat – szerepléseket, szállást foglalsz, szervezel, ügyintézel. Hogy is van ez?
M.K: – Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy hosszas előkészületek és időpont-egyeztetések után meghívásomra ide utazik Mabel a fővárosba, és miután neki az Európa-körüli útjában szereplünk egyik állomásaként, ezért mindennek összehangoltnak kell lennie. Megfelelő szállást keresek neki, termet bérelek, leszervezem a találkozókat, hiszen az itt tartózkodása alatt tartalmas építő jellegű programokat próbálunk közösen összehozni. Novemberben, egy hétre érkezik Mabel hozzánk, így annyit elárulhatok, nem sok ideje lesz pihenésre, hiszen hál istennek egyre többen érzik a hívást és kíváncsiak ránk. A tőlem telhető legjobb tudásom szerint igyekszem az ő PR-ját építeni, és ezt valóban szívvel-lélekkel teszem. Úgy gondolom, hogy ezt másként nem is lehetne. Annyi minden történt az évek alatt, hogy mára az olvasmányok mellett saját magyar webáruházunk van az ő oldalán, ahol minden videós anyaghoz, elektronikus anyaghoz és a könyvekhez is hozzá lehet jutni rendelés útján.
Mabel a Machu Picchunál
F.K: – Beszéljünk a tanfolyamról, hiszen sokan vannak, akik még nem hallottak erről a módszerről, és el sem tudják képzelni mi történik ezen a két napon.
M.K: – Akiknek itt a helyük a tanfolyamon, azok hidd el, itt is lesznek. Ez így működik. Az első nap megtanuljuk, hogy mit is jelent a Ho’oponopono szó valójában. Mabel elmondja a tudatszinteket, valójában az elmének mutatja be, hiszen az elménk folyton kérdez. Akik először tévednek ide, igenis szükségét érzik a magyarázatnak, bár ezt csak nagyjából, körülírva lehet ,,aggyal érthető módon” felvázolni. A lényeget érezni kell. A tanfolyam végig angolul folyik, és egy profi konferencia tolmács, Überhardt Noémi, konszekutív, azaz követő-tolmácsolással fordítja a mondanivalót magyarra mindvégig. Mabelt meg lehet állítani az előadás közben, ha valaki valamit nem ért, kötetlen, oldódott hangulatban történik minden, közben a gyermekek játszanak a padlón, vagy éppen végig dőlnek, ahogy nekik jólesik.
Mabel tanfolyamán / kicsik és nagyok
Apropó gyerekek, tavaly három hónapos kisgyermek is jelen volt a tanfolyamon, idén ezidáig, már 12 gyermek jelentkezett, hiszen Magyarországon igen elterjedt a Ho’oponopono a kisebbek körében is. A gyermekek bölcsek, tudatosan érkeznek ide, nekik teljesen természetes mindaz ami itt ,,zajlik”. Boldogok, nyitottak és otthon a hétköznapokban több ízben előfordul, hogy ők figyelmeztetik a szüleiket a tisztításra, és mosolyogva használják a Köszönöm, és a Szeretlek szavakat. Visszatérve az első napra, van egy nagyon speciális és érdekes ingánk, – cirka 3 Ft-ba kerül önköltségi áron – amelyet megtanulunk használni egy egészen új, eddigiektől eltérő, – “nem a megszokott spirituális ingázás”- módon. Nagyon sokféle technikát sajátítunk el ezen a napon, amely nem megosztható, nem publikálható, mégpedig azért, hogy ne kerüljön tévútra a mondanivaló, ne történjen visszaélés – sajnos előfordul olykor mindenhol és mindennel – és csakis a megfelelő tanításban, a megfelelő helyre jusson el a fontos, és igen értékes információ. A technikákat írásos formában is megkapjuk egy A4-es füzetben, amelyben nagyjából 30 eszközt találunk fizikai, mentális formában egyaránt.
Egy boldog tanfolyam
Léteznek 24 órás tisztító eszközök is, mert amikor alszunk, akkor is folyamatosan szükség van a tisztításra. Megtanuljuk tisztítani a belső gyermeket, akinek épp úgy szüksége van a törődésre, hiszen mindenért, így a légzésünkért, a szívműködésünkért, és az emlékeinkért is ő felel. Megtanulunk a belső gyermekünkkel kommunikálni. Ezt a módszert sehol máshol nem tanítják. Rengeteg mindent kapunk ezen a napon, aztán, az már a mi dolgunk, hogy amikor kilépünk innen, használjuk e majd a mindennapokban is az itt tanultakat. Minden ránk van bízva.
Emelkedett hangulat egy tanfolyam alkalmából
Második napon a zéró frekvenciát tanuljuk, – ez Mabel védett márkája – ami annyit jelent, hogy a Ho’oponopono alapján, egy nagyon nagyon gyakorlatias, észérvekkel megtámogatott technikát gyakorlunk. Vannak páros és többed magunkkal is végezendő gyakorlatok, amelyekkel rendkívüli tisztítást végzünk. Bámulatos eredmények születnek itt a helyszínen. Hatalmas felismerések, az elengedés könnyei, sok esetben zokogás kíséretében szűnnek meg a problémák. Együtt rezgünk, együtt nyugodunk meg, együtt engedjük el ami gátol bennünket a saját életünkben. Működik. Gyönyörű dolgok történnek itt velünk, Sokan itt találják meg az élethivatásukat – és azt érzem, hogy velem valami ilyesmi történhetett végül, amikor fel mertem állni a munkahelyemről és otthagytam mindent, hiszen gyermekem van, aki akkor még kisebb volt, és egy jó fizetést engedtem el. Igen ám, de minden okkal történik és érettünk, ezért van, hogy az annak idején tanult marketinget, valamint a magyar szakon elsajátítottakat ragyogóan tudom alkalmazni ezen a csodálatos területen -. A gyakorlati technikák elsajátítása után, a fél nap a kérdésekre és a válaszokra megy el, hogy végül tisztán, helyére kerüljenek a hallottak, majd egy nagyon eufórikus befejezésre kerül sor, sok-sok hálával, köszönettel.
F.K: – Klára, számodra mit jelent ez a tanfolyam? Mi az, amely leginkább itt tart ezen az úton? Mit üzennél az olvasóinknak, miért lett a Ho’oponopono az életed része, mi a te titkod?
Mabel és Klára az egyik tanfolyam előkészületeiben
M.K: – Jómagam, 16-szor végeztem el Mabel Katz tanfolyamát és megyek a következőre is, ahová csak tudok, mert minden alkalommal új tapasztalatokkal és gyönyörű élményekkel térek haza. A tanfolyam lényege az, hogy aki itt van, egy útravalót kap, és ezzel a “csomaggal” lép ki innen vissza az életébe, hogy majdan teljesen önállóan, nagyon hatékonyan és igen sok eszközzel felszerelve 24 órán át tudjon tisztítani. A tisztítás a lényeg. és ráadásul ez egy nagyon könnyen elsajátítható technika, igazán csak egy kis odafigyelést igényel, mellyel a gondolatainkat az eddigi rágódás helyett tisztítjuk, hogy aztán végérvényesen elengedhessük az aggódást. A Ho’oponopono a jelenben tart, és amíg a jelenben vagy, addig nincs problémád, amikor problémád van, akkor a múlttal, vagy a jövővel van bajod. Közben megy az agymunka, mozizol, ami semmire nem jó, csak megbetegít, kell ez nekünk? Sok esetben készítünk nagy terveket, el kezdjük írni a jövőnket, és közben azt nem tudjuk, hogy ha innen kilépünk, mi történik velünk. Fogalmunk sincs a jövőnkről, ezért felesleges tervezni, hiszen ahelyett, hogy a drága időnket vesztegetjük, akár tisztíthatunk is, éjjel-nappal.
Szerkesztői végszó:
A kávés poharak már rég kiürültek, mégsem siettünk sehová, én személy szerint estig maradtam volna Klárával, és nem csak azért, mert odakint esett rendületlenül. Úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, pedig úgy tudjuk, az sosem szünetel. Létezik egyáltalán az idő, mint olyan? Szerethetünk e minden embert a földön és valóban feleslegesek a tervek, hiszen a nagy rendező úgyis legtöbbször felülírja őket? Számtalan kérdés felmerült bennem Klárával való találkozásunk óta, a tőlem amúgy sem idegen egészséges kíváncsiságom okán. Egyet tehetek csupán, ellátogatok a novemberi tanfolyamra, ahol érzem, hogy sok mindenre választ találok majd. Izgatottan várom a találkozást Mabellal és a Ho’oponoponóval.
Köszönöm Móra Klárának, hogy megkeresett levelével, köszönöm a találkozást, a mély és tartalmas beszélgetést, és köszönöm Mabel csodálatos könyvét, melynek első oldalára, Klára szívbéli gondolatai kerültek ajándékként.
Mabel Katz tanfolyama Budapesten
2015. november 14-15-én (szombat-vasárnap) lesz
A tanfolyam kétnapos. Mabel Katz angol nyelven ad elő, konszekutív (követő) fordítással.
1. nap: Ho’oponopono, az élet legkönnyebb útja (a Ho’oponopono alapjai, kapcsolatteremtés a belső gyermekkel, sok új tisztító eszköz, 24 órás tisztítás)
2. nap: ÚJ! Ho’oponopono a bőséghez, a békéhez és a boldogsághoz (interaktív nap, Ho’oponopono a hétköznapi életben, önmagunk és küldetésünk felfedezése új gyakorlatokkal)
A tanfolyami részvétel feltétele a nyilatkozat elfogadása és aláírása, melyet A HELYSZÍNEN adunk oda, nem kell kinyomtatnod és magaddal hoznod. Időpont: mindkét napon 11-től 18 óráig / Regisztrálni mindkét napon 9:30-tól lehet.
Helyszín: Hotel Novotel Budapest Centrum (a Blaha Lujza tértől 1 percre).
1088 BUDAPEST, Rákóczi út 43-45
Még több infó: http://www.hooponoponoway.hu/tanfolyam_2015 Mabel Katz, magyarországi tartózkodása folyamán az új könyvét dedikálja és egy kisebb előadásra is sort kerít. Bővebben:
KÖNYVBEMUTATÓ ÉS DEDIKÁLÁS
Mabel Katz: Elmélkedéseim a Ho’oponoponoról című új könyvének magyar kiadása alkalmából bemutató előadást tart, majd eddig megjelent könyveit dedikálja. A rendezvény INGYENES, a férőhelyek korlátozott száma miatt a részvétel regisztrációhoz kötött. Itt jelentkezhetsz: hawaii@hooponoponoway.hu
Időpont: 2015. november 13., péntek 18:00 – 20:00 óra.
Helyszín: Hotel Novotel Budapest Centrum (a Blaha Lujza tértől 1 percre).1088 BUDAPEST, Rákóczi út 43-45
A VNTV videójában Mabel Katzt faggatja Jakab István:
A tanfolyam kapcsán készült rádiós interjú Klárával:
Tekintettel a tekintetre, a műszempilla egyre elterjedtebb a nők körében korhatártól függetlenül. A külcsínen kívül, Harsányi Barbara segítségével a szempillavarázs számos előnyös tulajdonságával is megismerkedtünk, méghozzá 3 D-ben.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2015-07-20.
– ,,Imádom a szempillákat, amikor meglátok egy gyönyörű szempillát, elolvadok, ezért is választottam ezt a szakmát, mert így azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek. Mindeközben, csak annyit felejtettem el, hogy jó-jó, míg megépítem másokét, jómagam csak pillázhatok, hogy én velem ugyan mi lesz? :-)” – Harsányi Barbara
Előzmény
Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy megpróbálkozom a 3 D műszempillával, mint olyannal. Nem mintha a Jóisten nem áldott volna meg hosszú pillákkal, de az ember lánya mindig többet akar és alapjában véve kíváncsi természetű, nálam sincs ez másképpen. Barbira a Facebookon találtam rá és a munkáit látva, egyből felkerestem. A Szentendrei sziget egyik eldugott kis utcájában találkoztunk, és egy finom kávéval tarkított hosszas beszélgetés után megkezdődött a a szempilla varázslat, 3 D-ben.:-)
Dióhéjban Barbiról
Harsányi Barbara kiskora óta valamilyen szépészeti dologgal szeretett volna foglalkozni, emberek között lenni, – olyan kozmetikáról álmodott, ahol a nők vidáman csacsognak, miközben szépülnek – ám az elején különböző okokból másként alakult az élete. A szülők “unszolására,” elsőként elállt a szépség felé vezető úttól, de ez nem tartott sokáig, a szakközépiskola, és az érettségi, majd egy rövid kis bolyongás után, Barbara visszatalált önmagához. Barbi, mind ettől függetlenül ott legbelül mindig is tudta, hogy az ember szíve csalhatatlan és senki nem kerülheti meg a sorsát, így aztán visszakanyarodott vágyai gyökeréhez és tanfolyamot tanfolyam után végzett, csak, hogy végre a hobbijának élhessen végérvényesen.
– ,,Imádom a szempillákat, amikor meglátok egy gyönyörű szempillát, elolvadok, ezért is választottam ezt a szakmát, mert így azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek. Mindeközben, csak annyit felejtettem el, hogy jó-jó, míg megépítem másokét, jómagam csak pillázhatok, hogy én velem ugyan mi lesz? :-)” – Harsányi Barbara
Szempilla varázs
A gyönyörű és kedves szempilla varázslónőtől megtudtam, hogy kedvemre választhatok a pillák sűrűségére, alakjára, formájára, ívére való tekintettel és azt is eldönthetem mennyire akarok nehéz, illetve könnyen viselhető szemsöprűket viselni magamon. Bevallom, kicsit féltem, mégiscsak az első beavatásom volt ez tekintettel a tekintetre, ám hamar rájöttem, Barbinál semmi ok az aggodalomra, a legjobb kezekben vagyok. Annyi szépséges szempilla került elém, hogy nem győztem válogatni a szebbnél szebb darabok közül.
Mielőtt belefogtunk a ,,tudományos kísérletbe”, izgatottan kérdezgettem Barbit a 3 D szempilla szokásairól, rejtett tulajdonságairól, mire számítsak, mitől kell tartanom és így tovább….:-) Minden kérdésemre megnyugtató válasz érkezett, miszerint a 3 D-s szempilla építés nagyon csekély rizikófaktorral rendelkezik, és különben is egy képzett mester a kezelés előtt kötelezően kikérdezi a “pácienset” az allergiáiról, feltérképezi a szervezetének a lehetséges reakcióit, épp, mint egy jó szakorvos.Saját kártyát kaptam, amelyen visszatekinthetőek a ,,pilla-adataim”, és minden fontos információ, amely a pilla-mester és a csoda-pilla leendő tulajdonosa, – jelen esetben jómagam – szempontjából fontos. Kérdésemre, – hogy nem esik e le, és nem hullik e ki végleg a ragasztás után a szempillám – megnyugtató válasz érkezett, miszerint megmaradnak a pilláim, ám ehhez én is kellek. A három dimenziós és a többi műszempilla -társak is igencsak igénylik a gyengéd törődést, akárcsak a sajátunk, sőt talán még jobban is. Barbitól azt is megtudtam, hogy van akinek több mint egy hónapig fenn marad a pilla, és van aki három hetente igényli az új építést, ez abszolút emberfüggő.
Létezik 9 D-s szempilla is
Minél vaskosabb és nehezebb a műszempilla, annál jobban meggyötri a saját pilláinkat, így az nehezebben nőhet vissza, ezért célszerű természetesnek tűnő könnyedebb verziót választanunk. Azt képzeljétek el, hogy míg én a 3 D-s félét kértem, ehhez ámulatos és egyben ijesztő is, hol tart ma már a tudomány uram isten! A szépség önmagában nem elég, ma már olyannyira előrehaladott a kozmetológia, hogy miközben gyakorlatilag bármilyen tekintetben “el tudnak bennünket varázsolni”, közben még az egészségvédelemre is odafigyelnek a szakemberek.
Kiválasztottam a nekem leginkább tetsző szép hosszú íves formájú szempillákat és ezután következhetett a ragasztás.
Szemet behuny, ragaszt a mester
Végigdőltem a relax-ágyon, majd behunytam a szemeimet, – közben lágy, megnyugtató zene szólt, én persze végig beszéltem, na jó, olykor még Barbit is szóhoz hagytam jutni .:-) – A tisztítás és zsírtalanítás után kis félhold-korongocskákat kaptam a szemeim alá, majd egy speciális gyűrű alakú adagolóba cseppentett kis ragasztóba mártva egyenként kerültek fel a pillácskák.
Egyáltalán nem volt rossz érzés, csak néha éreztem csípést a szemem körül, ez is a sok dumcsitól lehetett, – be nem állt a szám:-) – Egy jó idő eltelt amikor megkérdeztem, vége van már? Aztán megint eltelt egy kis idő és újra, mikor lesz vége?
Kíváncsi voltam, és látni akartam a végeredményt, meg aztán már kicsit szúrt, csípett is a szemem, mert hát egy izgő-mozgó újságírónak, aki ráadásul még össze-vissza beszél is, no és meglehet, hogy nem záródik jól az egyik szemhéja, annál bizony előfordulhat némi kis aprócska baleset.
Tükröm, tükröm
Másfél órát tartott a szépítésem, és ha nem nyafogok annyit, még tovább ragasztgatta volna Barbara a pilláimat, ám így kisvártatva lezárult a harmadik dimenzióba lépésem első epizódja. Lehettek volna még ennél is hatalmasabb, söprű-sűrűségű rebegtetően tündéri pillám, s kitudja még meddig lehetett volna fokozni a csodát, ám én így is rendkívül megelégedetten ültem fel a másfél óra elteltével. Az ,,építkezés” végeztével pihentettem még egy kicsit és aztán lassan kinyitottam a szemeimet . Nem mondom, egy icipicit csípést és szúrást éreztem ugyan, ám amint megláttam a tükörben az óriásira nőtt, csodásan ívelt pillákat, azon nyomban elmúlt minden aprócska nyavalyám.
Ilyen volt, ilyen lett:
Barbi felhívta a figyelmemet, hogy két napig lehetőleg víz és gőz ne érje a szemeimet, és azután is óvatosan bánjak velük. A pillákhoz kaptam egy speciális kis fésűt, amivel minden reggel és este, vagy akár napközben is rendbe szedhetem az összekuszálódott pillácskákat.
Szerkesztői Végszó
Mindig csodálattal tölt el egy-egy újdonság kipróbálása, így voltam ez esetben, a 3 D-s szempillával is, és őszintén kijelentem, a választásomat egyáltalán nem bántam meg. Harsányi Barbarát mindenkinek csak ajánlani tudom, nem csupán a csalhatatlan szakmaisága végett, ami ugyebár cseppet sem egy hátrány ezen a területen, hanem a kedvessége, jó humora és szerethető lénye miatt is. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem különösen megnyugtat és egyben fel is dob, ha egy szépítész-mester szakmailag topon van és szórakoztató is egyben, mégiscsak órákat töltök el nála. Barbi ilyen! 🙂
Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd “édes kávé zamatodat”, mely sajátod, amit kizárólag csak te sugározhatsz.
Szerző: Frenyó Krisztina
Publikálás: 2014-03-12.
Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében. Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére.
Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett bennük a víz, az egyikbe sárgarépát, a másik fazékba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Miközben főttek ezek a dolgok a fazekakban, egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára.
A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével, apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe.
Ezután megkérdezte lányától: -Kedvesem, mit látsz itt?
-Tojást, sárgarépát és kávét – válaszolta ő.
Ekkor arra biztatta, hogy tapinsta meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte őt, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:
-Mit jelentenek mindezek, apám?
Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe. Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:
A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erősen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.
Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? – kérdezte lányától az apa.
Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre? Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét? A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet. Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.
Tanulság:
Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd “édes kávé zamatodat”, mely sajátod, amit kizárólag csak te sugározhatsz.
Esik az eső, hajlik a vessző, ugye sokunknak ismerős ez a dalocska? Annyi negatív komment érkezik a közösségi oldalakra, szerte ahogy körülnézünk, így eső, meg úgy hullik, meg mikor lesz már vége, és mikor hagyja abba? No de május van, és a májusi eső aranyat ér, ahogy nagyapáink ígérték anno. Ne búslakodjunk hát, a hajlott vessző hamarosan felágaskodik, aztán pompázatos ruhájukat megrázva, vad színekbe borulnak a virágok. A poros levegő kitisztul, az itt maradt esőcseppek pedig, apró gyöngyszemekké változva továbbgurulnak…
Egyszerű kávéillat. Minden reggel ugyanaz, felhőként száll felém a konyha ajtaja felől és
Egyszer volt, hol nem volt, hogy Szerelmemmel egy évvel ezelőtt egyeszséget kötöttünk, miszerint jóban – rosszban együttmaradunk, és ennek hangot is adtunk a horányi gesztenyefák árnyas lombjainál. Akkor úgy alakult, hogy csupán röpke násznapokra futotta idehaza, ám az az igazi fergeteges nászút ezidáig elmaradt. Idén, szeptember első hetében maradt pár szabadnapunk, hogy kettecskén megbújjunk valami csendes erdős helyen romantikázni, így esett a választásunk 
Lakosztályunkat elfoglalva megpihentünk egy pillanatra…
Megjegyezném, hogy ez a lehetőség minden vendég rendelkezésére áll, amennyiben előre jelzi óhaját – sóhaját a munkatársaknak. Csodálatos felfedezéseinknek ám, ez még csak a kezdete, hiszen innen kezdődött a kulináris élvezetek, valamint testi – lelki kényeztetések tárháza.
A csodálatos pihentető alvást, valószínüleg a kristálytiszta levegőnek és az antiallergén ágyneműnek köszönhettük. Olyan hatalmas volt az ágy, hogy meg sem találtuk egymást éjszaka. ( Otthon sokkal kisebb helyen alszunk :- ) Letisztult stílusú fürdőszoba, laptelevízió és madárcsicsergés fűszerezte a kellemes hangulatot.
Később eleredt az eső, és a visszaúton, a 
F. K: – Egy igazi örömkávézóban üldögélünk, beszélgetünk és miközben te kiszolgálsz, én figyelek, megfigyelek. Aki ide betér, pár másodperc alatt átveszi a hely szellemét, lenyugszik és mosolyogni kezd és amikor útjára ered, úgy hagyja el a kávézót, mint ahogyan álom után búcsúzik egy mesevilágtól az ember. Kellemes zene szól, kávéillat száll a levegőben, épp elég pici a hely ahhoz, hogy barátságos legyen, ám mégsem tolakodóan fullasztó a légtér. Rengeteg kávéház, bisztró, kávézó létezik, ám az örömkávézók valódi kincsek a világban. Miért is lett ez az örömök kávézója?
Legelső találkozásunk idején, még egy 
A Ho’oponopono hawaii szó, jelentése “jóvátenni, helyrehozni valamit”.
Csupa K / Klárával, közös kávézásunk kapcsán
A Ho’oponoponóval az emlékeket tisztítjuk, az univerzális emlékeket, ez egy komoly belső munka, folyamatosan tesszük. A tisztítás univerzális, azaz mi az univerzummal állunk kapcsolatban, az univerzum tisztít engem és amit én tisztítok, az tisztít téged, ami belőled törlődik, az mindenkiből törlődik. Ezért egyre magasabb a föld rezgése. Müller Péter nagyon jól megfogalmazta ezt a 
Emelkedett hangulat egy tanfolyam alkalmából
Szerkesztői végszó:
Köszönöm 
– ,,Imádom a szempillákat, amikor meglátok egy gyönyörű szempillát, elolvadok, ezért is választottam ezt a szakmát, mert így azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek. Mindeközben, csak annyit felejtettem el, hogy jó-jó, míg megépítem másokét, jómagam csak pillázhatok, hogy én velem ugyan mi lesz? :-)” – Harsányi Barbara
Előzmény
Szempilla varázs
Mielőtt belefogtunk a ,,tudományos kísérletbe”, izgatottan kérdezgettem Barbit a 3 D szempilla szokásairól, rejtett tulajdonságairól, mire számítsak, mitől kell tartanom és így tovább….:-) Minden kérdésemre megnyugtató válasz érkezett, miszerint a 3 D-s szempilla építés nagyon csekély rizikófaktorral rendelkezik, és különben is egy képzett mester a kezelés előtt kötelezően kikérdezi a “pácienset” az allergiáiról, feltérképezi a szervezetének a lehetséges reakcióit, épp, mint egy jó szakorvos.
Saját kártyát kaptam, amelyen visszatekinthetőek a ,,pilla-adataim”, és minden fontos információ, amely a pilla-mester és a csoda-pilla leendő tulajdonosa, – jelen esetben jómagam – szempontjából fontos. Kérdésemre, – hogy nem esik e le, és nem hullik e ki végleg a ragasztás után a szempillám – megnyugtató válasz érkezett, miszerint megmaradnak a pilláim, ám ehhez én is kellek. A három dimenziós és a többi műszempilla -társak is igencsak igénylik a gyengéd törődést, akárcsak a sajátunk, sőt talán még jobban is. Barbitól azt is megtudtam, hogy van akinek több mint egy hónapig fenn marad a pilla, és van aki három hetente igényli az új építést, ez abszolút emberfüggő.
Szemet behuny, ragaszt a mester
Barbi felhívta a figyelmemet, hogy két napig lehetőleg víz és gőz ne érje a szemeimet, és azután is óvatosan bánjak velük. A pillákhoz kaptam egy speciális kis fésűt, amivel minden reggel és este, vagy akár napközben is rendbe szedhetem az összekuszálódott pillácskákat.
