dob címkéhez tartozó bejegyzések

Szeretek szeretni! Meghitt beszélgetés, Kovács Péter betegápolóval.

A szeretet belőlem jön, adnom kell, mindig is ezt tanultam otthon, mosollyal érkezem nap, mint nap a “betegeim” közé, és ha olykor nehezen is megy, nem engedhetem meg, hogy szomorúnak lássanak. Nekik én hozom ide a vidámságot, ha csak percekre is.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2015-12-18.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Közeledik a karácsony, és ilyenkor mintha még inkább felerősödne a szeretet-éhség körülöttünk. Egy olyan embert kerestünk a karácsonyi interjúnkhoz, aki a mindennapi életben véghezvitt cselekedeteivel, figyelemreméltó hivatástudatával valóban a mi hősünk lehet ha csak egy interjú erejéig is. Egy olyan embert szerettünk volna bemutatni nektek, akit tiszta szívvel, hétköznapi angyalnak  nevezhetünk. Kovács Péter betegápolóra esett a választásunk. Nem véletlenül. Pétert régóta ismerem, bár bevallom egy másik oldaláról, a dobok mögül. A konga mestereként, remekül bánik az ütőkkel, ám most életének egy másik gyönyörű részét ismerhettem meg. A Váci Irgalmasrendi Kórházban találkoztunk. 

F. K: – Itt ülünk a kórházi osztály kezelőjében, ahol az életed nagy része zajlik, évek óta az egészségügyben dolgozol, amely számodra nem csupán a munkát, hanem sokkal inkább a hivatást jelenti. Hogy is kezdődött mindez, Péter?

K. P: – Ugye őszintén beszélgethetünk? – mert én csak így tudok. 🙂 Ez egy hosszú történet, akkor kezdem az elején. Nem tartoztam a legjobb tanulók közé, sosem kedveltem az erőltetett dolgokat, így aztán a továbbtanulásom is eléggé lekorlátozódott, mégpedig a váci egészségügyi szakközépiskolára, – oda még felvettek.:-) – ahol aztán le is érettségizem 1988-ban. A zenével nyolc évesen ismerkedtem meg a zeneiskola ütős tanszakán, és a dobolás azóta is az életem részeként van jelen. Nálam a zene és a kórházi munka kéz a kézben járnak. Az egészségügyi tanulmányaim elvégzése után, rögtön  munkába álltam Szentendrén mentősként. Ez a szerelem itt tartott húsz évig, minden percét élveztem, nagyon szép volt, kellett az adrenalin. Egyfajta doppingként éltem meg, hogy sosem tudtuk mire érkezünk ki egy helyszínnél, és a segíteni akarás, az emberek közelsége, az irántuk érzett és tanúsított szeretet mindig is ott élt bennem, kicsi korom óta. Ahogy megszülettem, már tudtam, hogy azért jöttem a világra, hogy segítsek. Aztán a sok emeléstől, cipekedéstől a derekam kicsit meg-rozzant és már a leszázalékoláson gondolkodtam, míg nem aztán újra rendbe jöttem és egy éven át egy szociális otthonban, majd házi betegápolóként dolgoztam, aztán hét évvel ezelőtt ide vezetett az utam, a Váci Irgalmasrendi Kórházba.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA      Ahogy Kovács Pétert kérdezgettem, átjárt engem is a nyugalom és a szeretet.

F. K: – Mint tudjuk, nem kapkodnak az ilyen jellegű munkakörért, ( betegeket ápolni, tisztába tenni, emelgetni, 24 órázni és mindezt valljuk meg, nagyon csekély fizetésért cserébe ) mégis itt vagy immáron hetedik éve. Azon felül, hogy segítesz, hogy szereted a  munkádat, mi az ami mégis itt tart, ami minden nap újra arra sarkall, hogy biciklire pattanj és “szolgálatba állj”?

K. P: – Nálam nagyon fontos az adni akarás, hiszen világéletemben úgy lettem nevelve, hogy adjak, a szüleim erre tanítottak. Sokan megkérdezik tőlem, hogyan tudom összeegyeztetni a “két életemet” egymással, – itt a csillogással teli fellépésekre utalok, amikor elegáns ruhában kilépek a színpadra és hol Hernádi Juditot, hol Eszményi Viktóriát kísérem dobon, hol meg a saját zenekarommal járom az országot, majd másnap bejövök a kórházba és súlyos beteg embereket ápolok, tisztázok, mosdatok. – Pedig semmi másról nem szól mindez, mint, hogy a rivaldafényben is és a betegágy mellett is éppúgy adok, magamból, szeretetet és ez nekem jó! Úgy tudom, hogy a betegek is azért szeretnek engem, mert imádok velük nevetni, bohóckodni, és még táncolni is szoktam nekik. Amikor bent vagyok náluk és elkezdem a “kis műsoromat”, abban a pillanatban elfelejtik, hogy tulajdonképpen miért is vannak ők itt. Próbálom ,,poénosra” venni az itt létemet, és amikor táncolok, bohóckodom és megsimogatom az arcukat, ők rám mosolyognak, látom rajtuk a pillanatnyi ragyogást és ez fantasztikus érzés! Szeretek adni, épp úgy, ahogy szeretni is nagyon, ez innen legbelülről jön. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA          Péter, egy szeretettel teli ember, vagy talán inkább érző szívű, földre-szállt  angyal. 

F. K: – Drága Péter, csodálatos, ahogyan szavakba öntöd a hivatásszereteted, és olyan jó látni, hogy valóban így van ez. Végigsétáltam veled a betegágyak között, láttam a nővérekkel, ápolókkal való kedves, fesztelen viszonyodat, és éreztem az őszinteséget a kopottas kezelőszékekre dőlve. Mindemellett tudom, hogy nem vagytok elkényeztetve fizetés és szabadság terén sem, az egészségügy még mindig periférián lebeg, egyre vékonyodik a cérna, és nálad? Te hogy bírod? És a családod?

K. P: – Valóban nem vagyunk túlfizetve, és az itteni munkám mellett, mint tudod zenélek is, azon felül, hogy a dob is egy szerelem, a megélhetéshez is hozzájárul, hiszen egy családot kell eltartanom. Akárhogyan is alakul, bármit hoz az élet, amíg lehet, én ezt a tevékenységet nem fogom abbahagyni, teszem míg bírja a lábam, a zene mellett. Szeretem ezt a munkahelyet, jó ide bejárni, még akkor is, ha olykor nagyon nehéz a többórás intenzív fizikai jelenlét, mégis örömmel teszem.  Egyedül a zenéből sem tudnék megélni,  – próbáltam – hiszen egy kongásnak azért nehezebb, mint mondjuk egy énekesnek, egy dobos azért többnyire háttérbe szorul. Így aztán, ahogy édesapám is mondta annak idején, fiam zenélhetsz, de mindenképpen kell egy másik tisztességes munka, amiből meg tudsz majd élni, és abszolút igaza volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA     Péter és a kölcsönvett fehér köpeny 🙂 / leginkább fehér póló és nadrág a munkaruha /

Én az egészségügyet választottam és nagyon beleszerettem ebbe a világba, bár véletlenül indult, mostanra szívügyemmé vált. A munka, az éjszakázás, a zene és a család? Beleszoktunk, mégis csak 27 éve dolgozom ápolóként, a feleségemmel pedig 10 éve vagyunk együtt, a nagyobbik lányom 7, míg a kisebbik 4 éves. Hmm…na az az igazság, hogy nem találkozunk sűrűn, miután valóban sokat éjszakázom, és egyre kevesebb az ápoló itt is, van úgy, hogy egyedül viszem az osztályt éjszaka 37 krónikusan súlyos beteggel és ez nagyon kemény. Az itteni jelenlét fizikai és szellemi síkon is frissességet és erőnlétet követel, hiszen 37 betegből, 34 fekvő beteget kell ellátni, emelni és így tovább.

F. K: –  Hogy is fogalmazzak, Péter, ez nagyon keményen hangzik és ahogy látom, egyáltalán nem minden pillanat felemelő itt  a kórházban, aki nem lépi át a küszöböt, talán sosem tudja meg, hogy valójában hogyan is zajlik egy ápoló mindennapja. Menjünk végig egy munkanapodon és kérlek avass be az olvasókat is a részletekbe.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

      Kovács Péter ápoló poénkodik, viccelődik…mosolyogva táncol a betegek között.

K. P: – Hétre jövök dolgozni, ilyenkor van a váltás. Reggel héttől este hétig, és este héttől reggel hétig dolgozunk, így váltakoznak a nappali és az éjszakás műszakok. Az osztályátadás után miután átnézzük a betegek éppen aktuális állapotát, elkezdjük a dolgunkat. Vegyünk példának egy éjszakai műszakot. Az összes betegünket letisztázzuk, vagyis pelenkát cserélünk, – ez 34 embert érint az ittlévők közül – és ha az ágynemű is megköveteli a frissítést, akkor természetesen ágyat húzunk. Ezután következik az esti gyógyszerek kiosztása, majd az éjszakai infúziók, injekciók beadása, és az egyéb speciális kezelések elvégzése. Fontos az állandó ébrenlét, a fokozott figyelem és a maximális jelenlét mind testben, mind agyban, hiszen egy ilyen osztályon bármi megtörténhet, nincs időhöz kötve. Óránként végigjárjuk a szobákat, hogy minden rendben van e, és ha bármi vészhelyzet adódik, azonnal szólunk az ügyeletes orvosnak, aki elvégzi a szükséges intézkedéseket. Miután az éjszaka nagy része lezajlott, hajnal háromkor elindulunk és végigmosdatjuk a betegeinket, ennek azért ők nem igazán örülnek ám, mégis muszáj ilyen korán kezdeni, hogy a reggeli váltásra végezzünk. Nagyjából így néz ki egy éjszakai munkavégzés nálunk, nem mondom, hogy könnyű feladat, ám szeretem amit csinálok, és a szeretet ereje megkönnyíti az olykor súlyosan nehéz pillanatokat is.

F. K: – Amikor itt vagy és  a munkád mellett marad még egy pici időd, tudom, hogy akkor néhány kedves meghitt pillanatot szentelsz a betegeidnek is, amitől mássá válik ez a munkavégzés. Mosollyal, szeretettel és jóízű humorral fordulsz feléjük, és nem csak te adsz, de tőlük is kapsz valami értékeset. Mesélnél nekünk erről?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Péterrel gyorsan repült az idő…csak úgy sziporkáztak a szeretet – gondolatok

K. P: – Igen, nagyon szeretem a betegeinket, és van olyan néni, nem is egy, akit – bár több közeli élő rokona is van – nem látogat senki. Ez mélységesen elszomorít, nem értem, de nem is akarok ebbe belemenni……………………………………………………………………………………………………… Ezek az emberek kihez forduljanak, ha bármi óhajuk, kívánságuk adódik, ha egy pohár vízre, netán egy csésze kávéra, vagy csak egy ölelésre vágynak? Én itt vagyok nekik. Beszélgetek velük, és még ha órákig tartó beszélgetésekre nem is, azért egy-egy jó szóra mindig jut idő. Tíz perc alatt képesek nekem elmesélni egy egész életet, a születésüktől, a mostani pillanatig és látom rajtuk, mennyire jól esik nekik, hogy valakinek elmondhatják. Ilyenkor megsimogatom az arcukat, rájuk mosolygok, és látom a csillogást a szemükben, ez fantasztikus érzés.. Amellett, hogy gyógyítunk, ápolunk, adnunk kell, valami többet, egy picikét, magunkból…. szeretettel érkezem és távozom a nap végén, az én életem erről szól!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ide nem kellenek szavak…

Érzékeny ember vagyok, sokszor megkönnyezem az élet törékeny pillanatait, olykor még egy filmen is sírni tudok, így aztán gondolhatod hány olyan helyzet adódik a munkám során, amikor meghatódom. Egyszer egy éjszakai beszélgetés folyamán egy kedves beteg, – akinek ugyan négy gyermeke van, mégsem látogatják őt –  rám nézett és ezt mondta:  ( bár régen történt, szó szerint próbálom idézni őt ) Péter, maga olyan rendes ember, akár lehetne a fogadott gyermekem is. No, ilyenkor azért rendesen küszködöm a könnyeimmel, ez egy őszinte visszajelzés volt egy olyan nénitől, aki nálunk feküdt egy ideig, majd szociális otthonba került. Egy nénitől, akit nem látogattak a gyermekei és én olyan voltam neki, mint egy fogadott gyerek, aki miközben hallgatja, megsimítja az arcát. Ez egy emlékezetes, megrendítő vallomás volt, amely szívből érkezett, de nekem bőven elég egy mosoly is tőlük. A “betegeim” rengeteget adnak nekem. Amikor bejövök és meglátnak, már mosolyognak, jókedvre derülnek és ők is velem együtt táncolnak az ágyukban. Kell ennél több? 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A folyosó díszei.

F. K: – Közeledik a karácsony, a folyosón gyertyák, kedves kis angyalok, adventi koszorúk jelzik az ünnep közeledtét. Hogyan tudtok egy kis ünnepi hangulatot, szeretet-érzést belevinni a betegek szomorú napjaiba, van valami ajándék, amit ők kapnak itt a kórházban?

K. P: – Van itt lent egy kis kápolnánk, és minden héten péntekenként misét tart az atya a legnagyobb kórtermünkben, amelyet a kápolnában és az összes betegszobában is kihangosítva hallani. Vannak önkéntes segítőink, akik tolókocsiban leviszik a betegek egy részét a kápolnához, így ők ott is hallgathatják a prédikációt. Szenteste kis meglepetéssel, – gyertyákkal, karácsonyi énekkel, szaloncukros csomagocskákkal – kedveskednek a segítőink ( katolikus egyháztagok, kóristák, művészek, önkéntesek ) azoknak, akik kénytelenek itt tölteni az ünnepeket. Vannak diákok a közeli katolikus iskolából, akik havonta egy-két alkalommal ide látogatnak és beszélgetnek a betegekkel. 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ellátogattunk a felsőbb emeletekre is

Hála istennek már egyre több önkéntes jelentkezik hozzánk is, ennek ellenére, szükség van a segítőkre, így szeretettel várunk bárkit aki segíteni szeretne. Azokat, akik felolvasnak a betegeknek, vagy szólnak hozzájuk pár jó szót, kávét hoznak az automatából, beszélgetnek, esetleg leviszik őket sétálni a térre, elkél a segítség. Szenteste is dolgozunk, én akkor ugyan családos ember lévén otthon leszek, de 25.-én nappal és 26.-án este itt vagyok. Szilveszterkor zenélek a zenekarommal, ám az ünnepek alatt mindenki kiveszi a részét az itteni munkából is. A harmadik szinten nagyon jó gárda van, itt mindenki csapatmunkában dolgozik, amúgy az egész kórházban nagyszerű emberek jöttek össze, öröm velük dolgozni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Angyalok is vigyázzák az osztály betegeinek álmát.

F. K: – Vannak nehéz napjaid itt a kórházban, rengeteg impulzus ér, szomorú pillanatok váltják egymást, majd felmész a színpadra és ott kizenéled magadból a fájdalmas emlékeket, vagy hogy működik ez nálad? Amikor a rivaldafényben állsz, oda mit viszel magaddal? Ott is tudsz adni?

K. P: – Itt azért nagyrészt szomorú dolgok történnek, hiszen súlyos beteg emberek között vagyok nap, mint nap. Amikor a színpadra lépek, természetesen akkor is adni szeretnék, és ott valahogy elfelejtem ami itt történik…A dobogón nem sírhatok, valóban szívbéli mosollyal, “jólöltözetten” dobolok, boldog egészséges embereknek adva egy másfajta műsort. Az itteni dolgokat nem viszem oda, de az adni akarás ugyanúgy megvan mindkét oldalon. A családba szintúgy nem viszem haza a fájdalmas történeteket, bár teljesen nem tudom kizárni ezt a világot, hiszen  a részese vagyok, így aztán amikor hazaérek, a megható, szép dolgokról mesélek a feleségemnek. 

F. K: – Pár rövid kérdés következik, amely megmutat belőled egy picike személyes részletet, nem mintha a beszélgetésünk egy kicsit is személytelen lenne, sőt… 🙂 akkor hát jöjjenek a villámkérdéseink.

  • Mottó, hivatás, hobbi, sport, majd az elengedhetetlen három kívánság a karácsonyi aranyhaltól és végül egy üzenet a világ összes emberének?
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

                           Mindig kell, hogy jusson idő egy mosolyra, egy kedves szóra. Péter, Kati nénivel.          

K. P: Szeretek szeretni! Ez a mottóm. Ez az életem! Hivatás? A munkám a hivatásom, az egészségügy és a zene. Hobbim a horgászat, imádom! Ami a sportot illeti, hát épp elég mozgást igényel a kórházágyak melletti jelenlét, emellett sportszerűen biciklizem, télen-nyáron két-keréken járok dolgozni. Három kívánság? Húúú…elsősorban azt kívánom, hogy mindenekelőtt egészség legyen a családban, másodikként azt kérném, hogy minden ember tanuljon meg szeretni. És harmadik kívánságként, a “földön maradva” azt kérem, hogy végre fizessük ki a hitelünket. Végül, de nem utolsósorban azt üzenem a világ összes emberének, hogy mindenképpen szeressék egymást addig amíg lehet, mert sosem tudni, hogy meddig szerethetünk, és lesz e másnap. Nem tehetek róla, én szeretek szeretni, ilyen a természetem!  

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kép-alá: Balról jobbra, Csákvári Éva ápolónő, Kristófné Policsán Erzsébet, osztályos  nővér és Kovács Péter ápoló.

váci kórház frontSzerkesztői utóirat:

Kint már besötétedett, szép lassan a váci főtéren, majdan a kórház ablakaiban is felgyúltak a karácsonyi fények. Nehezen akaródzott hazaindulnom……………………………… nem könnyű ám egy olyan helyről elindulni, ahol a “mi Péterünk” és a sürgő-forgó mosolygó nővérek egy csésze finom gőzölgő teával, és édesen krémes csokoládéval kínálnak, ahol a hosszú beszélgetésünk alatt minden kívánságomat lesve, szeretettel vesznek körül. Mindezt egy olyan helyen teszik, ahol nagyon súlyos fájdalmakkal küszködő betegek fekszenek és ahol minden lépéssel egy újabb élet-halál harc veszi a kezdetét. Csodálatos ajándékot kaptam ezektől az emberektől, beleláttam a nehéz mindennapokba, éreztem az átosonó szeretetet a folyosókon, és a nap végén, már magam is másként léptem ki azon a bizonyos küszöbön. Péter mosolyogva átölelt és biciklijére pattanva, kisvártatva eltűnt a macskaköves utcácskák ködbe borult sűrűjében.

Frenyó Krisztina

Karácsonyi fényestér

 

Smooth – Jazz a Lámpás fényénél / Beszélgetés a JAZZ NAGYÁGYÚIVAL

Egyáltalán nem véletlen, hogy a Lámpásban találkoztunk ismét azokkal a zenészekkel, akiknek nevére méltán felfigyelnek a Jazz műfaj kedvelői. Hamarosan, mint fellépőket üdvözölhetjük őket, a Lámpás Bár sokat megélt, kopottas, ám örökké dübörgő deszkáin. A Smooth Jazz zenekar, ez év októberétől játszik a Dob utcában. Egyöntetűen  mind a négyen úgy nyilatkoztak, hogy szívügyüknek tekintik a Lámpást, […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-08-12.

Gergőékkel LámpásEgyáltalán nem véletlen, hogy a Lámpásban találkoztunk ismét azokkal a zenészekkel, akiknek nevére méltán felfigyelnek a Jazz műfaj kedvelői. Hamarosan, mint fellépőket üdvözölhetjük őket, a Lámpás Bár sokat megélt, kopottas, ám örökké dübörgő deszkáin. A Smooth Jazz zenekar, ez év októberétől játszik a Dob utcában. Egyöntetűen  mind a négyen úgy nyilatkoztak, hogy szívügyüknek tekintik a Lámpást, akárcsak a zenét, amit képviselnek. A rendhagyó beszélgetést vidám hangulat övezte, és bár mind a négyüket ismertem eddig is, újra és újra sikerült meglepniük. Szem nem maradt szárazon, ám most a kacagástól sírtunk…

F. Krisz: Mit jelent számotokra a Smooth jazz, azaz a könnyed hangvételű pop-jazz műfaj? Mit takar a jelen? Mi az a hobbi, azaz elfoglaltság, amely kikapcsol titeket, és megnyugtatja a lelketeket? No és a kedvenc étel, amit semmiért nem adnátok, mert ugye van ilyen?

_DSC4168Nagy Gergely Gero, / billentyűs

– Gergő viszi bele a klasszikus jazz zenei világot, én pedig próbálom a modern elektronikai hangzást képviselni és átadni, ami a smooth jazzben elengedhetetlen. Úgy néz ki, hogy ez a fajta megszólalás, a másság miatt egyedülálló és egyedi a zenei körökben.

– Jelen: rendszeresen járok külföldre, most is a stúdiómunkákon dolgozom svájci és olasz barátokkal. Nemrég jöttem haza, itthon is hála istennek egyre több fellépésnek örvendhetünk, és éppúgy várnak a stúdiómunkák. 2003-ban jelent meg első szerzői lemezem itthon, Deja vu’ címmel, majd 2004 – ben ismét készült egy szerzői nagylemez, amit külföldön adtak ki, és amelyet közösen készítettem Dobrocsi Krisztiánnal, és Keszthelyi Virággal, aki azóta is kint él. A szintén nemsokára megjelenő karácsonyi albumukra, nagy örömömre két dalom is felkerül, hangulatukat tekintve, ők is elektronikus irányzatok. A saját zenekarunkban is e miatt alakult ki, hogy az én nevemhez fűződik az elektronikus, míg Gergőéhez a klasszikus hangzás, így tudjuk összekapcsolni a számokat.

 – Hobbi: A zene és a horgászat a hobbim, nálam az úgy van, hogy amit szeretek azt csinálom, de azt igazán nagy erőbedobással. Amióta elköltöztem Zebegénybe, teljes egészében annak élek, aminek szeretnék, azaz a zenének és a párkapcsolatnak, no meg a halaknak. Ehhez az édes hármashoz, az idillikus környezet, és a művészet érezhető jelenléte igencsak közrejátszik. Gondoljunk csak Szőnyire… Számomra, az ide – költözéssel ez volt a cél.

 – Kedvenc étel: töltött paprika

 _DSC4237linkás Gergely / gitár

– Nekem azt a fajta műfajt jelenti a zenénk, amely mindentől más, nyughatatlan és kellemes hangzású egyben, közérthető és szerethető. Nem nyugszom bele, hogy az átlagemberek általában szkeptikusan kezelik az instrumentális zenét, és a jazz felé zárkózottan állnak. Éppen ezért megpróbálunk a smooth jazz által, egy jazz-esebb hangvételű muzsikát játszani, hogy az átlagembereknek is közérthetőbb legyen a hangzás. Olyasmit szeretnénk átadni a zenéléssel, hogy a „nem zenei fül” számára is érthető legyen a stílus. Mindig is vonzódtam az igényes popzenéhez.

 – Jelen: készül a nagylemezem, amely hamarosan kiadásra kerül a Beaglebeat Records Kiadó gondozásában. Az album, Geronál készül, ő veszi fel a teljes anyagot, a „Geromusic” stúdióban. A lemezre, önálló smooth jazz dalok kerülnek, és egy meglepetés dal is felkerül, amelyet Micheller Mirtillel közösen énekelünk.

– Hobbi: Aki ismer, az tudja, hogy amióta az eszemet tudom, horgászok! A zenén kívül, amely az életem, a halak és a horgászat kötnek le igazán. A Dunakanyar csodálatos városában-Vácott élve, igen sok időt töltök a vízparton, ahol a csobogó Duna jelenléte és a halak vidám ficánkolása megnyugtat. Nem csoda, hogy a dalok egy része is itt született, a folyó csodás tündöklésében elmélyülve.

– Kedvenc étel: halak, mi más…:-) 

_DSC4202Nagy Zsolt / dob, ütőhangszer

–  Egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle, kifejezetten utáltam, túl nyálasnak tartottam ezt a műfajt. Ám, azáltal hogy elkezdtem játszani a zenét, élvezhetőbbé tette számomra is. Mindaddig, egyszínű volt, nem éreztem színesnek, mostanra sokkal több rálátásom van, nyitottabb lettem, egyre komfortosabb érzést nyújt számomra. Egyre több nagy névvel, nagyszerű muzsikussal ismerkedtem meg, ám miután ez egy rétegzene, ezáltal könnyen sablonosabbá válhat, éppen ezért, hogy ne legyen sablonos, sok foglalkozást igényel, s így rengeteg munka van benne, de ilyen zenészek mellett mindez felüdülés…

–  Jelen: aktív pályafutás:

– Katonazenész vagyok Szentendrén, hivatásos zenészként élek és tanítok. Klasszikus zenei végzettséggel rendelkezem, így a könnyűzene számomra örömzene, és egyben hobbi. Képzem magam, olyan emberekkel, művészekkel játszhatok együtt, mint pl: Kovács Kati, Pálinkás Gergely, Dobrády Ákos. Klasszikus zenén belül, a Budafoki Dohmányi Ernő Szimfonikus Zenekarban játszottam 15 éven keresztül, jelenleg aktív kisegítőjük vagyok.       / Ahol megfordultam, és zenélek: Erkel Színház, Opera, Katona József színház. stb. Közeljövő december 8. Müpa Nagyterem /

– Hobbi: munka, amit nem szeretek, azt nem csinálom, hamarosan megnősülök… 🙂

– Kedvenc étel: rántott velő

_DSC4208 Szappanos György, Szapi / basszusgitár

 –  Nekem is kimaradt sokáig az életemből ez a fajta zene, míg nem: …Annak idején egy közös fellépésen, a vágóhídon próbáltam egy latin zenekarral és mellettem próbáltak a Dörnyei Gáborék… azon gondolkoztam, hogy mennyire szívesen játszanék velük… Később csörgött a telefon és pont Gábor hívott a dobos, és azóta együtt zenélünk. 2007 óta, ez a zenekar és a közös munka, vidám, színpadi jelenlétet jelent, ami kifelé könnyednek tűnik, de belül nagyon más. Számomra ez egy jutalomjáték, különösen Zsolttal és Gergő játékával, a zenéhez való hozzáállásukat szeretem, és a billentyűssel összeszokott csapatban, én is nagyon szívesen részt veszek.

– Jelen: Lévén hogy a nem fontosban nem játszom, ami van, azt mindent szeretek a maga formájában a zenésztársakkal együtt.

– Hobbi: basszusgitár és a horgászat, amelyet egyedül és baráti körben is szívesen „űzök”. Egyfajta szórakozás, vannak nálunk horgászbotok…azt hiszem én is  az ősközösségből jöttem. 🙂

– Kedvenc étel: nincs különösen, vagy mégis? …rakott káposzta, sült halak. Általában a magyar ízek, édesanyám összes főztje.

 Miután majd megszakadtunk a nevetéstől, – mert hiszen majd mind a négy nagyágyú kedvence a hal, és a zenélés a hobbijuk, viccelődésben most sem volt hiány – komolyabb dolgokról is beszélgettünk és minden tréfát félretéve, egy dologban egyetérthetünk: ezek a fiúk valóban a JAZZ NAGYÁGYÚI! Aki nem hiszi, járjon utána. Októbertől a Lámpás Bárban élőben is belehallgathattok a smooth Jazz bámulatos zenei világába. No és a látványt sem tanácsos kihagyni.

Lejegyezte: Frenyó Krisztina

Fotó: Varga Csaba

 

 

A gitárom nélkül soha / Pálinkás Gergő interjú

Pálinkás Gergely a hazai jazz élet jeles képviselője. Faggattam zenéről, kultúráról, a városról, ahol született. Gergő úgy játszik a gitáron, ahogy más nem igen…a kezében újra születik minden húr…

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-06-27.

Pálinkás Gergelyt régóta ismerem, és ahogy csodálatos gitármuzsikáját hallgatom, mindig újabb zenei ösvényekre terelődik figyelmem. Felettébb szeretem ezt a muzikális utazást, hiszen ez a világ megunhatatlan. Gergő, gitárjával a kezében, álmosan érkezett az interjúra, ám a jóleső kávédopping után, annyira magához tért, hogy egy rögtönzött koncertet adott, mindenki örömére. A gitáros ujjainak szelíden engedelmeskedtek a húrok, olyanok ők együtt, mint kőműves és kanala, vagy akár a cukrász és a piskótatészta: elválaszthatatlanok. A sokoldalú zenész életében első a család, és igen fontos szerepet töltenek be a gyökerek, hiszen véleménye szerint nem mindegy, hogy az ember honnan érkezik, mint ahogy az sem, hogy merre tart.


F. K: – Amikor Gergelyt az őszinteségről kérdezem, arról, hogy mégis mennyire engedi meg magának az egyenes, nyílt beszédet, mint művész? – nemes egyszerűséggel így válaszol:

P. G: –  Nem jelentheti ki egy ember önmagáról azt, hogy ő egy művész, ezt döntse el a közönség, én szívből zenélek, ám ha mások ezt gondolják rólam, annak örülök, de valóban nem ez számít. Mindenről határozott véleményem van, és a gondolataimat szavakba is öntöm, mert így érzem igazságosnak és tisztességesnek. Értékek, emberi érzések, sztárság, karrierizmus, mindezek csodálatos, ám leginkább hangzatos szavak. Mint ahogyan azt már előző beszélgetéseinkben is említettem, és bocsáss meg, ha ismétlem magam, de nem mondhatom most sem másként, ez van: A kezdetekben, nekünk nem igazán a sztárság volt a célunk, – mint ahogy ma sem – mi azt élveztük, hogy minél rövidebb idő alatt, minél többet zenéljünk. Akkoriban is jól látszódott, hogy az értékes zenére éppúgy, mint az igazi értékekre, nem igen van szükség. A pénz uralja a világot, a gondolkodást, – napjainkban még inkább – hiszen a mai, “instant sztárocskák” szemérmetlenül nagy összegekért hajlandók fellépni, míg a zenei élet nagyjai, – akik letettek valamit az asztalra, aprópénzért teszik mindezt, miért? mert tudnak, mert szerelemből zenélnek, mert igazi zenészek.

F. K: – A smooth jazz egyik hazai képviselőjeként egy önálló lemezen dolgozol, amelyen kizárólag saját szerzemények lesznek majd. Hamarosan megjelenik a lemez, ám ehhez rengeteg előmunkálat szükséges, és egy olyan ösztönző háttér, ahol feltöltődsz, inspirálódsz. – Neked megadatott ez a hely, igaz?

P. G: –  Szerencsésnek érzem magam, mert Váci születésűként és lakosként, előszeretettel látogatom a Dunakanyar csodálatos tájait, valamint másik szerelmemnek a horgászatnak hódolván, bőven merítek a környezetem adta szépségekből. Balatoni családi nyaralónkban is – ha időm engedi – szívesen hódolok a víz kínálta szenvedélyeknek. Zenészként, van, hogy sanzonokat és Heilig Gábor szerzeményeket játszom Hernádi Judit társaságában, máskor a régóta összeszokott parti zenekarommal szórakoztatjuk a tánc szerelmeseit, ám a valódi szerelmem mégis a smooth  jazz marad, amelyet a kvartettünkkel játszunk. A felmenőimre igen büszke lehetek, hiszen a sok megpróbáltatás ellenére is, megmaradtak embernek, minden körülményben. A zenei tehetséget tőlük örököltem, s merem remélni, hogy az emberségből és igazhitűségből is ragadt rám valami.

F. K: – Jelen-jövő. Merre jársz, hová tartasz?


P. G: –  A közelmúltban elindult egy nemes kezdeményezés, melynek eredményeként, a Zsámbéki Művelődési Ház igazgatónőjének hála, egy programsorozat keretén belül hamarosan a festői szépségű község színpadára állunk. Az igazgatóság felkarolásával, egy hat állomást érintő smooth jazz koncertsorozat keretén belül,a Pálinkás Gergely és zenekarát érte a megtiszteltetés, hogy betöltse a házigazda szerepét. A zenekar felállásában, Pálinkás Gergely: gitár, Nagy Gergely: billentyűk, Nagy Zsolt: dob, és Szappanos György basszusgitár játékát hallgathatják majd az érdeklődők. Annak idején, Hernádi Judittal, a Zsámbéki Művelődési Ház színpadán zenéltünk először együtt. Jómagam, hírből már hallottam a zsámbéki kiemelkedően pezsgő zenei életről, ám a művelődési házban szembesültem igazán azzal a nyitott és befogadó szellemiséggel, ahogyan az együttműködés elébe tekintenek. A smooth jazz sorozatot, 2013. október 19-én egy beharangozó előadással kezdjük, ahol Csepregi Gyula lesz a sztárvendégünk, majd a jövő évben, kéthavonta játszunk a művelődési házban.

Szerkesztői gondolatok: Miközben Pálinkás Gergelyt hallgatom, ahogyan teljes átéléssel beszél a reá és zenésztársaira váró nemes feladatokról, az asztalon nyugvó gitárját szemlélem, és alig várom, hogy a kezembe vehessem, és megérinthessem a húrokat.

– kipróbáltam, nekem nem igen engedelmeskedtek –   

Azoknak, akik kíváncsiak Pálinkás Gergelyre és zenekarára, halkan megsúgom, idén ősztől a budapesti Lámpás Klubban találkozhatnak velük. Mi már izgatottan várjuk!


Addig is: http://palinkasgergelyjazz.hu/

 Aki kérdezett: Frenyó Krisztina  Aki válaszolt:  Pálinkás Gergely

                           Aki fotózott:    Varga Csaba