Kedves Olvasóink!

Bizonyára észrevettétek, hogy kissé elmaradtak a tőlem megszokott levelek, illetve nem mindig hétfőn írom nektek, ahogy most is. Ennek számtalan oka van, nem mennék bele…

Egyetlen dolog ami mellette szól, hogy jobban odafigyelek magamra, ott legbelül. Az elmúlt hét, és ez a hét is a befelé fordulásról, a lélek dolgairól szól. Fény derült arra is, hogy hiába foglalkozunk a testünkkel és hajtjuk azt a megállni nem akaró mókuskereket, ha elhanyagoljuk a legbelső énünket, ha közben a lelkünket képesek vagyunk cserben hagyni. Homokba dugjuk a fejünket? Oké, van egy másik módja is, hogy abba hagyjuk a hajtást. Ez pediglen egy betegség, egy figyelmeztetés, hogy ácsi! nem neked kell megoldanod mindent. Ránk nőkre, ez a mindennek és mindenkinek megfelelni akarás fokozottabban jellemző. Velem is ez történt, nem jó úton jártam és “vettem ugyan a jeleket”, de nem igazán törődtem velük. Szétszórtan hajtottam azt a malmocskát, és össze-vissza forogtak a kerekek, sokszor száz irányban. Szeretnék én mindenkinek segíteni most is, ahogy eddig is tettem, ám olykor nem megy. Nem tudom mások helyett megoldani a problémákat, hiszen itt vagyok magamnak én. És én sem vagyok egy ,,egyszerű eset”. 🙂

Foglalkoznom illik magammal, hiszen ha én nem vagyok EGÉSZ, hogyan lehetnék a társam és  a körülöttem lévők segítségére? Szeretnék támasza lenni a gyermekeimnek, válaszai lenni szüleim kérdéseinek, egy biztató hang késő este a telefonban testvérem számára, és mindezt úgy szeretném, hogy ne görcsöljek rá. Most egy olyan útra lépek, amely legalább annyira szól magamról, mint másokról, és meg kell tanulnom, hogy nem önzés az, ha én vagyok a középpontban, mert ha én EGÉSZ-SÉGES vagyok, akkor a körülöttem lévők felé is egészséget tudok sugározni. Furcsa “véletlen”,  – még jó, hogy nem hiszek benne – hogy olyan emberekkel találkozom mostanság, akik hasonló cipőben járnak, akik segítségemre vannak és valahogy én is nekik. Működik a körforgás, beindult a Flow, és ha hisszük, ha nem, egyszerűen áramlik a jó!

Pénteken, egy testemnek-lelkemnek kellemes nyílt napon vettem részt többed-magammal a Hétholdház  jóvoltából. Jógáztunk, “rámosolyogtunk a belső szerveinkre”, és jelképként, lufikat eregetve az égig , a “hibás kódokat” elengedtük sérelmeinket, berögződött téveszméinket. Voltak, akik mezítelenül jógáztak, így jobban megismerve saját testüket és testük végtelen lehetőségét, nem a szabadosság jegyében, sokkal inkább a  szabadság égisze alatt tették mindezt. Táncoltunk a négy elem hívószavára, testünk kellemesen ringatózott a tűz, víz, levegő, és a föld ütemeire. Megtudhattuk azt is, hogy a duál-párunkkal élünk e, és megtaláltuk e már az ikerlángunkat, avagy ,,csak” ibolyaláng-szerelemben élünk. Mélyre törő beszélgetések, érdekfeszítő előadások, gyógyítások és érzékelhető gyógyulások szem, fül tanúi lehettünk, szakavatott hozzáértőknek köszönhetően. Igyekszem beszámolni részleteiben is a gyógyításokról, a ,,kezelések” alatt szerzett személyes tapasztalataimról, mert hiszem, hogy ha megosztom veletek is a gyógyulás folyamatait, a ,,titkos kis praktikákat”, akkor közösen gyógyulhatunk, és önmagunkkal együtt, a körülöttünk élők is gyógyulhatnak. A lényeg az egyensúlyban rejlik, a test-lélek egyensúlyában.

Legyen szép hetünk együtt veletek, pozitív gondolatokkal teli, gyógyulásokban gazdag                                                                                              Feelinggel!

Frenyó Krisztina