északi címkéhez tartozó bejegyzések

Heti Feeling / Anthony De Mello: A boldog halász

Félig üres, félig teli a pohár? Attól függ, van akinek kisebb pohár is elég. A parton pipázó halász nem kergeti a pénzt, halfogás után megpihenve élvezi az élet örömeit, szépségeit.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-03-10.

 

halászjóAz északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton a csónakja mellett heverészett és pipázott.

– Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros.

– Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az.

– De miért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kíváncsiskodott tovább a gyáros.

– Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.

– Több pénzt keresnél – hangzott a válasz. – Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebből annyi pénzed lenne, hogy nejlon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne, vagy akár egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.

– S akkor mit csinálnék? – kérdezte a halász.

– Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.

– Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? – kérdezte az elégedett halász.

– Feeling –

 

Kassák Lajos: Novemberi kánkán

Kinyitottam az ablakot és hallom a vad északi szél ordít. Az utca fekete pofájából tör elő és ordítja vérengző diadalát. A megnyomorgatott fák sírnak leszakadt drótok kaparják a falakat gyors röptű vörösesbarna vércseszárnyak az égen. Itt az ideje hogy a gyámoltalan lélek térdre hulljon és kiokádja bűneit. Az éjszaka romhalmaza közt gyáván megbújik a rabló […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-07-01.

Csaba ősz panorámaképKinyitottam az ablakot
és hallom
a vad északi szél
ordít.
Az utca fekete
pofájából tör elő
és ordítja
vérengző diadalát.

A megnyomorgatott fák
sírnak
leszakadt drótok
kaparják a falakat
gyors röptű
vörösesbarna
vércseszárnyak
az égen.

Itt az ideje
hogy a gyámoltalan lélek
térdre hulljon
és kiokádja
bűneit.

Az éjszaka
romhalmaza közt
gyáván megbújik a rabló
érzi hogy ebben a sötétségben
minden jel
láthatóvá válik
minden liliomtipró
átkozza magát
minden kereskedő
a csalások emlékétől
szenved.

Mi értelme a tollnak és papírnak.
Ki mérte rám a büntetést
hogy torkom állandóan
tintával legyen tele
s hogy lássam a nyomorúságot
a hiábavaló vágyódást
a sápadt kétségbeesést.

Becsuknám az ablakot
a falakat legjobb szeretném
egészen magamra húzni
de íme
nem találom a kezem
valahol a szél fogai közt
morzsolódik.

Kiszolgáltatott
és elhagyott
vagyok
nagyon.