Címlap » Kultúra » Kassák Lajos: Novemberi kánkán

Kassák Lajos: Novemberi kánkán

Kinyitottam az ablakot és hallom a vad északi szél ordít. Az utca fekete pofájából tör elő és ordítja vérengző diadalát. A megnyomorgatott fák sírnak leszakadt drótok kaparják a falakat gyors röptű vörösesbarna vércseszárnyak az égen. Itt az ideje hogy a gyámoltalan lélek térdre hulljon és kiokádja bűneit. Az éjszaka romhalmaza közt gyáván megbújik a rabló […]

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2013-07-01.

Csaba ősz panorámaképKinyitottam az ablakot
és hallom
a vad északi szél
ordít.
Az utca fekete
pofájából tör elő
és ordítja
vérengző diadalát.

A megnyomorgatott fák
sírnak
leszakadt drótok
kaparják a falakat
gyors röptű
vörösesbarna
vércseszárnyak
az égen.

Itt az ideje
hogy a gyámoltalan lélek
térdre hulljon
és kiokádja
bűneit.

Az éjszaka
romhalmaza közt
gyáván megbújik a rabló
érzi hogy ebben a sötétségben
minden jel
láthatóvá válik
minden liliomtipró
átkozza magát
minden kereskedő
a csalások emlékétől
szenved.

Mi értelme a tollnak és papírnak.
Ki mérte rám a büntetést
hogy torkom állandóan
tintával legyen tele
s hogy lássam a nyomorúságot
a hiábavaló vágyódást
a sápadt kétségbeesést.

Becsuknám az ablakot
a falakat legjobb szeretném
egészen magamra húzni
de íme
nem találom a kezem
valahol a szél fogai közt
morzsolódik.

Kiszolgáltatott
és elhagyott
vagyok
nagyon.