Sokat beszélünk a nőkről, anyákról, szó esik a lányokról, és a nagymamákról is. Hosszú évek óta ünnepeljük a nőnapot, és rendre, virággal köszöntjük az édesanyákat. Nincs ezzel semmi baj, no de mi a helyzet a férfiakkal, hol maradnak a mi hétköznapi hőseink? Gondoltunk egyet és itt a Feeling magazinnál úgy döntöttünk, hogy 2014. 05. 22-ét, ünnepélyesen kinyilvánítjuk a FÉRFIAK NAPJÁVÁ. Ezzel az írással a FÉRFIAK előtt tisztelgünk, a fiúkat  köszöntjük, az édesapákkal és  a nagypapákkal együtt örvendünk, mert mi nők, sehol sem lennénk nélkületek:  olykor zsörtölődő, édesen mackós, vonzóan izmos, szexisen borostás és jól borotvált, ám mindenképpen szerethető, nélkülözhetetlen Férfiak!

A nagy emancipáció közepette azon gondolkodtam, hogy mi nők, mit is kezdenénk férfiak nélkül. A többi nőtársam nevében nem nyilatkozhatok, de én bátran kijelentem, hogy hosszútávon megsemmisülnék a másik nem hiányában.

Gondoljatok csak bele az alábbi helyzetbe: egy tikkasztó meleg nyári napon leáll az autópálya közepén az amúgy jól működő járgányotok, és fogytán a hűsítő víz a palackban, és persze sehol egy lélek. Egyre jobban elönt a forróság benneteket, és nem tudjátok hogyan tovább, fogalmatok sincs van e még benzin a tankban, mert a mutató rég kiakadt, és különben is. 🙂 Sehol egy árva lélek, és természetesen a benzinkút is mérföldekre van. Nincs mit tenni, lekerülnek a ruhadarabok, és már csak egy aprócska top és forrónadrág marad rajtatok, így talán kibírjátok még egy ideig. Elsuhan egy nyitott tetejű sportkocsi mellettetek, naná, hogy nem áll meg, – egy csinibaba ül benne – gyűlölitek. Elkeseredésetekben kikászálódtok az autóból és gyengéden ráborultok a motorháztetőre. Na és pont ekkor, – mikor máskor – feltűnik egy négykerekű csoda, mintha a semmiből pottyant volna ide. Felétek száguld, nyom egy satuféket és sportosan visszatolat. Odalép hozzátok egy kockás-inges farmeros Férfiisten, – akár a filmekben – és szexisen pimasz tekintetével végigmér benneteket, majd megkérdi: segíthetek valamiben hölgyem? – ugye, hogy most cseppet sem bánjátok a szem-pásztát? A lovagias hős előzékenyen segít, kettőt-hármat fordul, “csavar, teker, bütyköl” és beindul az autó, még egy jéghideg üdítővel is megkínál, majd elviharzik. Csak úgy porzik utána az országút. Hazaindultok és jóleső érzéssel nyugtázzátok magatokban: nőnek lenni jó, és még jobb, hogy léteznek Férfiak és megmentenek minket, ha a helyzet úgy hozza, és hát valljuk be, hozza úgy egy párszor. 🙂

Saját vélemény: Férfiak nélkül elképzelhetetlennek tartom az életet, mint ahogy apa nélkül is csonka a család. Természetesen hozhatja úgy a sors, hogy elveszítünk egy férfit a “képről”, és egy nőnek egyedül kell megállnia a helyét a világban, ilyen is van. Mégis az a természetes és törvényszerű, hogy ahol feltűnik egy nő, előbb-utóbb feltűnik egy férfi is, és fordítva is így működik. Adódnak eltérések és nem gondolkodhatunk mindannyian ugyanúgy, ettől érdekes és kiszámíthatatlan ez a világ. Számomra elengedhetetlen a szépen bekeretezett festményen, – ahol a napsütötte réten gyerekek szaladgálnak és az anyukák piknikes kosarakból terítenek – a férfiak jelenléte. Legyenek akár szőrösek, szakállasak, mackósak, vékonyak, sportosak, édesek, morcosak, de ott legyenek a Férfiak, a mi hétköznapi hőseink! Engedjétek meg, hogy ezúton is, Boldog FÉRFIAK NAPJÁT kívánjak minden érintett olvasónknak, többi nőtársam nevében is:

Frenyó Krisztina