klasszikusok címkéhez tartozó bejegyzések

Amerikai klasszikusok – 7.rész

Sok családot tett boldoggá ez a négykerekű króm-csoda, megérdemelten iratkozhatott fel az Amerikai Klasszikusok impozáns listájára. ’58-ban ezek a fecskefarkas, króm csodabárkák elbűvölték az embereket.

Szerző: Papp Olivér

Publikálás: 2014-03-20.

Amerikai 7 első kép

Amelyik autógyártónak jól ment a szekere, vastagabban öntötte a krómot. Ez 1958-ban a leginkább a Buick-ra lehetett jellemző, gondolnánk, elnézve a Limited Riviera-t. No igen, ennyi króm aligha akadt más adott évbeli autón. A kocsi két tonnát nyomott, húsz centi híján hat méter hosszú volt. 

amerikai7 2 képA Buick Limited Riviera ára a Cadillac-ével volt szinte egyenlő – mindössze 33 dollárral maradt el a Caddy 62-es sorozatától. Egyes tudorok szerint – na jó, azért van benne igazság – az ötvenes évek végére Detroit letévedt a józan emberek ösvényéről. Ötvennyolcban az ipart recesszió súlytotta, a Buick pedig egy sor rossz húzást csinált, például a GM Dynaflow váltója került a szerkezetbe, ami önmaga felért egy sütőben felejtett vacsorával, továbbá a fékek alig fogták meg a kéttonnás hajót.

Bitang jó motort kapott a kicsike, egy felülszelepelt V8-ast, hatezer köbcentivel, háromszáz lóerővel. A hangja pedig felejthetetlenül gyönyörű volt…

amerikai 7 első mail uccsóA “Fashion-Aire Dynastar” hűtőrács maga volt az álom. 160 darab krómkockából állt, melyeknek négy fényezett lapja volt és középütt, csúcsban találkoztak – a még csillogóbb hatás érdekében. Lenyűgöző látvány volt. Az első sárvédőkön célkeresztek kaptak helyet, ami lehet hogy nevetségesnek tűnt, de parkolásnál hasznosnak bizonyult – ez a Buick tényleg hatalmas méretű volt.

amerikai7buick_542-reHa körbejárjuk ezt az autót, tökéletes vonalak, sok króm, és gyönyörű hajlatok tűnnek szembe. A belső tér is pazar volt, ráadásul felettébb kényelmes. Sok-sok extra csalogatta a Buick-szalonokba a vevőket. Az elektromos ülések, ablakok, cigarettagyújtók, autórádió, habgumival feltöltött ülések – az ember nem tudott szabadulni a szalonból. Feltételezem, egy próbakör után nem is akart.

amerikai71958-Buick-Limited-four-door-Riviera-Model-750Sok családot tett boldoggá ez a négykerekű króm-csoda, megérdemelten iratkozhatott fel az Amerikai Klasszikusok impozáns listájára. ’58-ban ezek a fecskefarkas, króm csodabárkák elbűvölték az embereket – de sok év után még ma is ugyanezt teszik, emlékeztetve az egykori “szebb és jobb” világra.

D S011158Papp Olivér

 

Amerikai klasszikusok – 6.rész

Amerikai Klasszikusok sorozatunk következő darabja egy igazi csemege, a hatvanas évek közepe tájáról – egy igazán gyönyörű, hatalmas és erős, valódi amerikai “tepsi”, az 1964-es Lincoln Continental.

Szerző: Papp Olivér

Publikálás: 2014-02-09.

 

amerikai 6 LINCOLNSorozatunk következő darabja egy igazi csemege, a hatvanas évek közepe tájáról – egy igazán gyönyörű, hatalmas és erős, valódi amerikai “tepsi”, az 1964-es Lincoln Continental.

amerikai6 1 képJohn Fitzgerald Kennedy egyszerűen imádta a Lincolnokat. Az Elnöki Autó is Lincoln volt és magánútjaira is ezzel a márkával gurult. Emlékezhetünk, a merényletkor is az Elnöki Autóban ült, egy átalakított 1961-es sötétkék Continental-ban. Sajnos ezt, a ’64-es modellt már nem láthatta, noha bizonyára nagyon is tetszett volna neki.

Elegáns, visszafogott, klasszikus forma, kitűnő 7000 ccm-es V8-as motorral, ami lenyűgözően tolta a kocsit a 320 lóerejével.

A gyönyörűséges automobil 7000 dollárt kóstált, de az utolsó centig megérte az árát. Akkoriban hihetetlen, 24000 mérföldes garancia is járt mellé, de gond nem nagyon volt velük egyébként sem, ugyanis 200 fázisból álló ellenőrzésen esett át a gyárban és minden egyes motort próbapadon teszteltek a beszerelés előtt.

amerikai6 2képAz eladás még az első évben megduplázódott és nem akármi – a kocsi elnyerte az Ipari Tervezési Intézet bronzérmét, “a kiemelkedő egyszerűségért és tervezési eleganciáért”.

A vászontetős darabok lenyitott tetővel hihetetlen látványt nyújtottak – ugyanis négyajtós kabrióból nem sok szaladgált ezen kívül.Ráadásképpen a hátsó ajtók előre nyíltak, úgynevezett “öngyilkos ajtó”-ként. Bizarr, ugyanakkor gyönyörű látvány volt ez az autó. A tető olyan elektronikai rendszer segítségével tűnt el a csomagtartóban, ami teljesen zárt körű volt és karbantartást sohasem igényelt.

amerikai6 3képSzervokormány – és fék, elektromos ablakok, tető, ülésállítás, diófa betétek, párnázott műszerfal, vastag szőnyegek, vákuum-os ajtózárak, melyek automatikusan lezártak, amint a kocsi elindult. Sok sok extra, elképzelhetetlen kényelem, impresszív autó.

Igen, hatvannégyben így készült egy Lincoln. Ma már nem létezik ilyen szeretettel, alapossággal épített autó, csak a megfizethetetlen kategóriában. De egy biztos – olyan vezetési élményt, életérzést, mosolyra késztetést egyik mai autó sem tud nekünk ajándékozni, mint a jó öreg klasszikus, a ’64-es Lincoln Continental.

 

Papp Olivér

Amerikai klasszikusok – 4.rész

Ezt az autót valószínűleg senkinek sem kell bemutatni – Stephen King és Christine gondoskodott arról, hogy az 1958-as Plymouth Fury soha ne tűnjön el az utakról és az álmokból. Na persze az ötvennyolcas Fury a maga erejéből is rászolgált erre – kiváló autó volt. A Plymouth külvárosi ékszerdoboza robbanásszerűen tört be a piacra. A gyönyörű […]

Szerző: Papp Olivér

Publikálás: 2013-12-19.

Ezt az autót valószínűleg senkinek sem kell bemutatni – Stephen King és Christine gondoskodott arról, hogy az 1958-as Plymouth Fury soha ne tűnjön el az utakról és az álmokból. Na persze az ötvennyolcas Fury a maga erejéből is rászolgált erre – kiváló autó volt.

amerikai 4.rész 1kép

A Plymouth külvárosi ékszerdoboza robbanásszerűen tört be a piacra. A gyönyörű külsővel és komoly teljesítménnyel rendelkező kocsi hatalmas sikert aratott az amerikai autósok körében. A jó öreg 5200 ccm-es V8-as csak úgy dübörgött a csillogó krómok mögött, a belső tér pedig impozáns és hihetetlenül kényelmes volt. Bár Virgil Exner igazán nagy dobásának az egy évvel későbbi Furyt tartják, s a nagy szakértők még az ’59-es csomagtartófedelén található ál-pótkeréktartót is hajlamosak figyelmen kívül hagyni az összehasonlításkor, ami a valóságban inkább szemeteskuka-fedélnek hat. De kérdezzenek csak meg bárkit az utcán, a két modell közül melyiket választaná. Természetes, hogy az ötvennyolcast. Ez nem is lehet kérdés.

amerikai 4.rész 2.kép

1958 és a fecskefarkak… Igen, mindenhol ez a tünemény virított, de a Plymouth az övével szíven talált mindenkit. Igazi klasszis lett a kocsi hátsó része a két szárnnyal. A hűtőrács frenetikus, a lámpák gyönyörűen ültek egymás mellett, az egész autó harmonikusra sikeredett. A lökhárítókba szinte bele lehet szerelmesedni, olyan tökéletesek. A dísztárcsáktól a tető íveléséig egyszerűen minden egyes részlete felülmúlhatatlan. Az ’58-as Fury igazi fémszobor lett, a Plymouth méltán lehetett büszke erre a darabra.

amerikai 4.rész 3.kép

Stephen king 1983-as rémregényében, a Christine-ben, egy ’58-as Plymouth Fury-t szerepeltetett. A képernyőn a Fury valóban a környék leggonoszabb kocsijának festett, amint éjszakánként az áldozatait cserkészte be a sötétség leple alatt, vagy amikor kiégve, füstölve, sofőr nélkül megérkezett a Darnell-garázsba…

amerikai 4.rész 4.kép

Mindazonáltal milliókkal szerettette meg ezt a típust, vagy ismertette meg általa egyáltalán az amerikai autót. Stephen King a halhatatlanságba emelt egy születésétől fogva klasszikusnak számító autót, egy valódi fémkölteményt. Christine most is pihen valahol, hogy éjjelente, újjá varázsolva önmagát, kisfiúk álmaiba guruljon és örökké velük maradjon…

Papp Olivér

Amerikai klasszikusok – 3.rész

Amikor megjelent, az emberek talpa a földbe gyökerezett és a lélegzetük is elállt. Csodás forma… és azok a ventiport szellőzőnyílások a karosszérián, maga a tökély. Igen, a Buick Roadmasterről van szó, 1949-ből. Az alacsony építés akkoriban még nem volt bevett szokás, de ez a kocsi már így készült.  Egy zseni, Harley Earl mesteri alkotása ez a […]

Szerző: Papp Olivér

Publikálás: 2013-12-11.

3. autós 1.

Amikor megjelent, az emberek talpa a földbe gyökerezett és a lélegzetük is elállt. Csodás forma… és azok a ventiport szellőzőnyílások a karosszérián, maga a tökély. Igen, a Buick Roadmasterről van szó, 1949-ből. Az alacsony építés akkoriban még nem volt bevett szokás, de ez a kocsi már így készült. 

3. autós 2.

Egy zseni, Harley Earl mesteri alkotása ez a vonalvezetés, a lapos motorháztetővel és a lecsapott hátsó résszel. Nem is volt véletlen az az évi Buick-eladási szám, mely 400.000 darabot mutatott. Earl és Ned Nickles klasszikust építettek. Az új, Dynaflow váltót kapta a Roadmaster, amely olyan büszkeség volt akkoriban, hogy még a kocsi hátuljára ki is írták. Bár nem volt benne még szervokormány és V8-as motort sem kapott, a külső és a kényelem lenyűgöző volt, és a 150 lóerős soros nyolchengeressel is imádták az emberek. Ennek a motornak volt viszont különlegessége is – hidraulikus szelepemelővel építették, melynek eredményeképp a szelephézagok mindig pontos értéken maradtak, így selymes, rendkívül csendes járásúvá tették az 5200 ccm-es blokkot. 

 

3.autós 3.

A ventiport nyílásokon kívül a nagy kedvenc a hátsó lámpa volt – gyönyörű vonalvezetéssel olvadt a karosszériába. Remekbe szabott a kocsi műszerfala is, melyet “pilótaközpontúnak” neveztek el. A szélvédő ugyan még osztott volt, de már hajlított, ívelt üvegből készült. A Roadmaster elnevezés tökéletes választás volt a Buick-tól ehhez a csodajárgányhoz. A Roadie-t olyanok vásárolták leginkább, akik még a Cadillac-et nem engedhették meg maguknak, de szerették a szépet, a jót és az egyedit.

3.autós 4.

A GM reklámszövegírói azt harsogták ebben az időben, hogy “ha jobb autó épül, akkor azt a Buick építi”. A negyvenkilences Roadmaster a legletisztultabb és legszebb kocsi volt, amit a Buick valaha is készített. Egy maradandó emlék, Buick-módra…

 

Papp Olivér

 

Amerikai klasszikusok – 2. rész

Sorozatunk második részét egy “intézménynek” szenteljük, név szerint – Cadillac Eldorado, 1959. Millió és millió rajongója imádja a mai napig, állíthatjuk, egyike az azonnal felismerhető autóknak. Amerika dicső éveinek emlékoszlopa lett az ötvenkilences Caddy. Vannak, akik nemes egyszerűséggel az élet értelmei közé sorolják ezt a járgányt – állíthatom, vezetni maga az álom. Az ötvenes években […]

Szerző: Papp Olivér

Publikálás: 2013-12-03.

Sorozatunk második részét egy “intézménynek” szenteljük, név szerint – Cadillac Eldorado, 1959.

Millió és millió rajongója imádja a mai napig, állíthatjuk, egyike az azonnal felismerhető autóknak. Amerika dicső éveinek emlékoszlopa lett az ötvenkilences Caddy. Vannak, akik nemes egyszerűséggel az élet értelmei közé sorolják ezt a járgányt – állíthatom, vezetni maga az álom.2.rész piros autó

Az ötvenes években Amerika volt a legnagyobb és leghatalmasabb nemzet. Mérföldszéles autópályák, rock’n’roll, Marilyn Monroe, Elvis Presley. Tessék? Hogy mondják? Ja igen, persze… és a rózsaszín Cadillac…

Bár ’59-ben az amerikai extravagancia és a virágzó évek rohamléptekkel kezdtek hanyatlani, azért a nemzet még egyszer magasra emelhetett egy ikont – a katedrális méretű Eldoradót. Egyetlen, frenetikus esztendeig EZ a kocsi volt a csúcs, az álomautó, mely az űrkorszakot vetítette az emberek elé. Ötvenkilencben mindenki a Caddy Eldo-ra áhítozott.eldo 2.rész 2.kép

Nem semmi volt ez az autó. A motorja sem, egy rendkívül impresszív 6400 ccm, V8-as szuszogott benne, amit egy kis gázadással 325 lóerő leadására lehetett ösztökélni, hacsak nem Rochester karburátor volt benne opcionálisan, mely 345 lóerőt biztosított. Rendkívül lágy kapcsolású háromfokozatú Hydra-matic automata váltót kapott a szerkezet. Egy igazi álom, mely gázrugókon ringatózott… Alapfelszereltsége kényeztető volt, szervokormány, szervofék, kétfokozatú ablaktörlő, elektromos ablakemelők, elektromos ülésállítás. Csupán 55 dollárért pedig futurisztikus technikát kaphattunk – az Autronic-eye-t. Bizony, ezt a szerkezetet manapság hirdetik nagy dologként az autógyárak, pedig a Cadillac ’59-ben már ezzel szerelte kocsijait – egy automatika, érzékelve a szembejövő forgalmat, fel- és lekapcsolta a fényszórót.

2.rész 3. autó

A kritikusok a huszonöt literes fogyasztást, a hatalmas méreteket, a bizarr fecskefarkakat szidták. Elmondom Önöknek, tisztelt olvasók – csak azért, mert nem birtokolhatták ezt a remek gépkocsit, mi több, valószínűleg sosem vezették.

Az 1959-es Cadillac Eldorado magán viseli az amerikai ötvenes évek összes védjegyét, magabiztosságot, erőt, szépséget képvisel. Egy olyan szép és álmokat lengető idő képviselője ő, melyet igazán sajnálhatunk, hogy elmúlt. De a Caddy itt maradt nekünk, a régi szép idők hírmondójaként…

Papp Olivér

 

Azt hiszem, ez a rövidke videó többet mond minden szónál: