Komáromi János: micsoda út

 

micsoda út ez!

szinte suhannak a fák

micsoda út ez

száguld a nagyvilág

surrogó képeken

nézd ott mi vagyunk

fülünkbe énekli a szél

egyre zúgja a mi dalunk

micsoda út ez!

 

szinte elrepül

olyan mint az élet

zajlik cefetül

amott meg nézd

kisfiúként szaladok

kezemben egy szál virág

amit majd neked adok

micsoda út ez!

 

imént még a jövőm volt

most meg emlékként rakom

elrohant múltamhoz

kamasz fiú vagyok

bátortalan félszeg

mindig arra vágytam

hogy csókodtól legyek részeg

micsoda út ez!

 

hová visz vajon

nemhogy a végét

de még az irányát sem láthatom

most meg reszketeg őszként

fogom a kezed

szorítalak

nehogy elveszítselek

micsoda út ez!

 

és micsoda kanyarok

már azt sem tudom néha

vajon az úton vagyok?

ott meg épp sírok

és vigaszt nem ad senki

milyen sokat is kellett

egyedül menni

micsoda út ez!

 

mintha körbe mennék

ez az én utam?

vagy én vagyok a vendég?

ez itt egy boldog perc

néhány volt belőle

illant az öröm

menni kellett folyton előre

micsoda út ez!

 

vége sincs talán

fut körbe-körbe

semmit nem számít élet és halál

éppen test vagyok

nem rég csak lélek voltam

annyira megállnék már

olyan sokat kóboroltam

 

 Komáromi János verseit megtalálhatjátok az alábbi honlapon:

http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=27441020&nid=4512517

fotó:Molnár Gyula