Pálinkás Gergelyt újra felkerestem, mégpedig frissen megjelent új lemeze, a First Time apropójából. Gergő, ezúttal, gyönyörű otthonában fogadott bennünket, ahol kíváncsian faggattam őt zenéről, az új korongról, s mi egymásról. Szóba került ismét – már hogyne kerülne – a jazz, a zenekar, és a tradíciók. A Dunakanyar ölelésében megnyugvó, történelmi múltú, festői szépségű Vácnak egy hangulatos falakkal körbevett, otthonos kis kultúr-szigetén beszélgettünk. Pálinkás Gergely vendége voltam.
F. K: – Gergő, végre újra nálad vagyunk. A napokban jelent meg a várva várt lemezed, a “First Time”, a Beagle Beat Records Kiadó gondozásában. Mit tartalmaz ez a válogatás, mi az üzenete, saját szerzemények, vagy más szerzők dallamai találhatók meg leginkább a korongon? Itt is a “jól bevált” smooth Jazz vonalat viszed tovább?
P. G: – Igen, ez a lemez a könnyed jazzra épül, természetesen a smooth jazzről beszélünk. A stílusában talán azért lett népszerűbb, mert a jazz elemeit megpróbálja könnyedebb ritmus világával populárisabbá és érthetőbbé tenni az átlag – fül számára. Hálistennek több rádió van már hazánkban, köztük a legismertebb talán a Jazzy, ám már több smooth jazz adó létezik, amelyek ezt a vonalat propagálják. A lemez 13 számot tartalmaz, ebből nyolcat én szereztem, a többiben társszerzőként működtem közre, Nagy Gergely, Gero barátommal és zenésztársammal. Ezek a dalok, többéves múltra tekintenek vissza, ám úgy tűnik, most értek meg és kaptak lehetőséget arra, hogy felkerülhessenek a First Time – ra. Ami még egy különlegessége az új lemeznek, hogy a 13-ból, egy számot, a népszerű énekesnő, Micheller Myrtill énekel fel mégpedig franciául. Ennek a dalnak a szövegét Toldi Tamás írta, és franciára pedig Rédei Renáta fordította.
F. K: – Igen széles és nemes repertoár gyűlt össze a lemezeden az előadókat tekintve. Mesélnél róluk, kik ők, és mit jelentenek számodra?
P. G: – A közreműködők között található – azóta már elhunyt, Isten nyugosztalja őt! – Csepregi Gyula, aki szaxofonon játszik a lemezen. Szívemből szerettem őt és felnéztem rá. Van miért! Számos olyan útravalót hagyott maga után, amely ma is irányadó az életemben. A közreműködők másik oszlopos tagja, Szappanos György, aki nagyon jó barátom, zenész, horgász és Elv-társam, basszusgitáron kísér. Gyurival, számos hajnalokig tartó, jó borok társaságában eltöltött éjszakákon vagyunk túl, ahol általában ő győz, mármint ami az éberséget illeti. 🙂 Nagy Gergő, billentyűs hangszereken játszik, Gero- val, majd 30 éves barátság fűz össze bennünket, nagyon jó barátom, és szintén zenész, horgász és Elv-társam is egyben. Három dobos dobolta fel a dallamok alá a ritmust, ők pediglen: Dörnyei Gábor, aki azóta már a világhír felé jár, Szendőfi Péter és Nagy Zsolt, akik mindketten igen tehetséges zenészek. Basszusgitáron játszott még Heilig Tamás, aki úgy tűnik, édesapja – Heilig Gábor – méltó nyomdokaiba lép. Trombitán zenélt a nagy népszerűségnek örvendő Fekete István, valamint Ember Péter, aki a trombita szólamokért felelt, míg kongán a nagyszerű Kovács Péter kísért bennünket, valamint Sztankovics Kata vokálozott, és Micheller Mirtill énekelt, emellett Cselik Gábor zongorázott és végül jómagam gitároztam a “First Time” albumon. 
Útravaló Csepregi Gyuszitól
,, Kizárólag csakis a szívedre hallgass, ha a zenéről van szó. Ne törődj bármilyen más tényezővel, mert azok a dolgok, ahol a pénz játszik szerepet, azok a dolgok nem üdvözölnek és nem lesz rajtuk áldás. ”
F. K: – Hogy is volt Gergő, mit s mondott Csepregi Gyula, akit mindketten tiszteltünk becsültünk és szerettünk? Mire tanított téged, mi az amit itt hagyott neked és nekünk is útravalóul?
P. G: – Gyuszi mindig azt mondta, hogy kizárólag csakis a szívemre hallgassak, ha a zenéről van szó. Ne törődjek bármilyen más tényezővel, mert azok a dolgok, ahol a pénz játszik szerepet, azok a dolgok nem üdvözölnek és nem lesz rajtuk áldás. Sokszor hallottuk már és közhelynek számíthat, de az ő szájából egészen másképp hatott rám a mondat, hogy higgyek magamban. Gyuszinál az adott szónak az ereje annyira fontos volt, hogy semmi sem írhatta felül. Soha nem felejtem el, amikor a Kávébárkába mentünk Kismarosra zenélni, és akkora vihar volt, hogy senkinek nem tanácsolták az elindulást, ő akkor is azt mondta, hogy ha egyszer megígértük azt, hogy játszunk, akkor történjék bármi, mi akkor is ott leszünk. Mert megígértük! Azóta is elérzékenyülök, ha ezekre a dolgokra gondolok.
F. K: – Gergő, mesélj nekünk az elmúlt időszakról, arról, hogy az utóbbi időben mivel foglaltad le magad, miben tevékenykedtél a lemezkiadást megelőzően?
P. G: – A lemezkiadást megelőzően elkalandoztam a színházi munkák felé is, egy vígjátékban játszom, mint gitáros és prózai szerepet is kaptam két mondat erejéig. 🙂 – itt mindketten jót kacagunk. a szerk. – Nagy örömmel tölt el a játék, hiszen igazi színészóriásokkal játszom a színpadon, többek között a Jászai Mari díjas Vándor Évával. A szórakoztató zenekarommal a MADE IN – el járjuk az országot, szívesen megyünk ha hívnak. És emellett ha egy pici időm marad, akkor a víz szerelmeseként, horgászni indulok és akár egyedül, akár a barátokkal, de halat fogok, mert az jó. Annyira szeretem a halakat és a vizet is, hogy néha úgy belefeledkezem ebbe a szenvedélybe, hogy szó szerint a természetben ragadok és nem foglalkozom a zenével. Most viszont a zene az ami kitölti a napjaimat, most ez a fontosabb! Ettől függetlenül sosem fogok lemondani a másik szenvedélyemről és itt nem is a hal a lényeg, hanem a természetben való jelenlét, és ez nálam örök!
F. K: – A lemez megjelenését követően, gondolom turnék és előadások érik majd egymást, nem beszélve a sajtó és média megkeresésekről, így nem sok időd marad magadra, de legalább a zene körül forog minden. Hol láthatunk téged és a zenekarodat mostanában?
P. G: – Nemrég felléptünk a Zuglói Cserepes-házban, hamarosan a nyári Váci Vigalom keretében, július 24 -én vasárnap láthat és hallhat bennünket a közönség. Javában zajlik a programszervezés, most szerveződik a nyári koncert turné – sorozatunk, a lemez bemutatása kapcsán. Természetesen az esküvők rendezvények is szép számmal sorakoznak, így egyáltalán nem unatkozunk. És így is van ez jól!
F. K: – Gergő, általában meg szoktalak kérdezni az Élet nagy dolgairól is, és most sincs ez másként. Érdekel, hogy mi változott benned, és mi maradt meg abból a “régi Pálinkás Gergelyből”, akit évekkel ezelőtt megismertem. Mesélj az értékekről, ami igazán számít. Mit jelent az ország, mit jelent számodra itthon zenélni?
,,Ha abba belegondolok, hogy egy szezon is kimaradna a balatoni nádas melletti stégemen a Tihanyi félszigetet nézve, akkor depressziós lennék.”
P. G: – Az itthon zenélés nagyon fontos számomra, mert nyilván az embernek nemzetközi szinten is el kell fogadtatnia magát, és néha Dániából is kapok egy icipici jogdíjat, de mégis örülök, mert valahogy a szerzeményeim az internet segítségével eljutottak külföldi rádiókhoz is. Nagyon szeretem a hazámat, a gyönyörű tájaival, kulturális örökségünkkel, és azzal a csodával, amely 1100 éve bennünket Európával összetart. Ezért is volt nagyon fontos számomra az, hogy bár szerepeltem több lemezen, mint szerző, vagy szólista, de a saját szóló albumom Magyarországon jelenjen meg.
Az ország nekem annyit jelent, hogy bár 21 országban jártam, – Európa legszebb helyeit beleértve – gyönyörű emlékekkel, élményekkel tértem haza, de sehová nem vágyom vissza. Ha abba belegondolok, hogy egy szezon is kimaradna a balatoni nádas melletti stégemen a Tihanyi félszigetet nézve, akkor depressziós lennék. Véleményem szerint a világ legszebb országa Magyarország, a természeti és kulturális kincseivel együtt. Ennyit az országról.
F. K: – A családból hozott örökséged nagyon takarja a tradíció és a család felé érezett szeretetet, kötődést. Régebben is fontosak voltak ezek az értékek, úgy látom, hogy ez mit sem változott benned, sőt…Miért is gondolod, hogy fontos ez a jövő generációjára való tekintettel is?
P. G: – Igen, ezek az értékek, mert mind oda sorolom őket, nagyon fontosak számomra. A hagyományok ápolása azért nagyon fontos, mert minden egyes percben azt az üzenetet kapjuk, hogy mindent dobjunk el és válasszunk egy újat, – legyen az egy tárgy, vagy akár egy barát, barátnő – ahelyett, hogy rehabilitálnánk a régit. Ez egy nagyon kártékony felfogás, mert ha így gondolkoztak volna eleink, akkor most lehet, hogy nem néznénk híres festők képeit, nem látnánk magunk körül híres orvosokat, nem lennének országok, mert mindent felcseréltünk volna az újra.
A hagyományőrzést a zenében is előtérbe helyezem, hiszen olyat szeretnék alkotni, ami évek múltán is megállja a helyét, és ne valamiféle valami drukk legyen bennem, hogy állandóan újat kell produkálnom, mert nem ér semmit, amit régebben csináltam. Világéletemben az értékek létrehozására törekedtem és úgy gondolom, hogy ezután is ezen az úton szeretnék tovább menni. Mindenkinek ezt az utat javaslom, ahogy azt Csepregi Gyuszi is mondotta volt, hiszen akkor lesz rajta áldás.
F. K: Mit jelent számodra a zene, miért választottad hivatásként ezt a műfajt? Mi a bizonyíték arra, hogy tényleg a zene az, amit elhivatottságból választottál? Mondj egy mottót, ami te vagy!
P. G: – Tudom, hogy nem voltam elég szorgalmas és most sem megy mindig, hogy makulátlanul rendben menjenek a dolgok, hangulatemberként élek, ezt vállalom, és úgy gondolom, hogy a művészek között ez nem számít kirívó esetnek. Humán beállítottságú vagyok, ez ragadt rám, lehettem volna édesapám után állatorvos, vagy édesanyám nyomdokaiba lépve pedagógus, hiszen sokkal egyszerűbb lett volna egy kijárt útba belecsatlakoznom, ám én szerettem a bizonytalant. Kiderült, hogy a zenében érzem magam a legjobban, még ha bizonytalan terepen is mozogtam akkoriban.
Vannak időszakok, amikor kevesebb fellépésem van és hajlamos vagyok olykor rosszabb kedvre adni a fejem, ám olyan is van, amikor szárnyalok, mert tele a naptáram, és pont ezek a pillanatok adják meg az értelmét annak, hogy higgyek benne, és folytassam amit csinálok.
Aztán, hogy mi lesz majd hatvanévesen, hogy akkor is a hátamon egy erősítővel az éjszakában tudok e szaladgálni, azt még nem tudom, de addig írok 4-5 ezer világslágert és a jogdíjból majd eléldegélek egész életemben. 🙂 Szerzőként is tevékenykedem, Toldi Tamás szerzőtársam segítségével, úgy, hogy jelentem, készülnek a jövő világ slágerei. Mottó? Megvan!
“Sztárt lehet csinálni, de zenészt nem. “
Szép lassan ránk esteledett, mire befejeztük a beszélgetést, ám mi annyira jól éreztük magunkat, hogy észre sem vettük az idő múlását. Gergő most is hozta a formáját, finom házi tepertővel és friss kenyérrel kínált, kaptam kávét is, méghozzá szép pohárban. Jókat kacagtunk, rengeteget. Ahogy sétáltam le a csigalépcsőkön, át a kerten, még hallottam, túl a sarkon is, hogy valahol a közelben húrok pendülnek és dallamos fütyörészéstől vidám az utca. Vajon ki lehetett? …
Frenyó Krisztina
A “First Time” album a Beagle Beat Records Kiadónál és Pálinkás Gergelynél is megrendelhető.
Elkezdtem. Nagyon sokat tanultam a tanáraimtól, beszédkészségtant, a helyes levegővétel fontosságát, színpadi mozgást és egyéb olyan kihagyhatatlan dolgot, amely elengedhetetlen egy színpadot szerető ember számára. Több mellékszerepet kaptam, a főszerephez több kitartás kellett volna, ám én előbb eljöttem, de így is mindenképpen hasznomra váltak az ott tanultak. Az éneklés? Az más. Egyszer egy előadás során megismerkedtem 
Tomi által kipróbálhattam milyen egy igazi stúdióba felénekelni egy dalt, ő bátorított, és emberileg minden segítséget megadott, hogy elmerülhessek abban, amit szeretek. És a zene ilyen! Kellett az ösztönzés, a dicséret, és ő látott bennem fantáziát, bízott bennem és ez egy magamfajta kamaszlánynak hatalmas löketet adott. Ez a fajta megbecsülés, bizalom, ezen a téren addig igencsak hiányzott. Amikor kiderült, hogy “nem is olyan rossz a hangom”, szóval, amikor megjött a bátorságom, onnantól kezdve egyre több fellépésen, kisebb, furcsábbnál furcsább, izgalmas fesztiválokon vettem részt. 2011-ben a 
Vannak napok, amikor iszonyatosan hiányzik az anyukám, van amikor kevésbé érzem a hiányát, de mindenképpen kihat az érzelmeimre, az biztos. Hogyan kapcsolódom ki? Bármilyen furán is hangzik, sokat gondolkodom, mindenféle elméleteket gyártok, filozofálok, tekeregnek bennem a gondolatok és közben azt veszem észre, hogy kialudt a gyertyaláng, vagy leégett egy füstölőpálca. Számomra ez felér egy meditációval. Rájöttem, hogy a nyugalom megélése egy csésze teával egy bekuckósított kis sarokban, maga a mennyország! Minden kreatív tevékenységet örömmel élek meg, imádom a művészet bármely formáját és mára a teázás, egyfajta mániámmá vált. Szédületes érzés a nyugalmat megélni, én most tanulom. 
Szerkesztői zárszó: