Komáromi János: ott volt az a nap

 

ott volt az a nap

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak mégsem

éreztem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak mégsem

értettem egészen

miért nem találom a Mennyországot

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

milyen érdekes

hogy most újra látlak

milyen érdekes

ahogy telnek az évek

már tudom

hogy valóság vagy

mert csend volt

és csend volt

és újra csend

mert lángolt

mert égett

odabent

az a vágy

az a szó

amit nem hallottam többé

az a vágy

az a szó

ami már eloszlott köddé

micsoda álmok és micsoda éjszakák

micsoda vágyak és micsoda lét-csaták

nyúlnak a lépteim

és rám köszön megint

az el nem múló pillanat fénye

az újra-élhető évek reménye

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy szó

csak egy hang

csak egy dal

csak egy hang

csak egy dal

ez maradt

abból a találkozásból

ez maradt

abból az ölelkezésből

ez maradt

abból az álomból nekem

és ezt az emléket most elteszem

 

mert ott volt az a nap

és ott voltam én

ott voltál Te

és egy költemény

született bennem

és a csendben

felcsendült az a dal

ahol úgy szólt a gitár

és úgy öleltél már

ahogy álmaimban akartam valaha

és lám csak ma már

érezem egészen

azt a felhőtlen nagy boldogságot

és lám csak ma már

érzem egészen

hogy melletted megtaláltam a Mennyországot!