Életerő címkéhez tartozó bejegyzések

Budapesti Boldogság Hét

“A boldogság titka nem a több keresésében rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk élvezni a kevesebbet. ” Szókratész

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-07-27.

Budapesti Boldogság Hét

Előszó a Boldogsághoz

Paul Pahil pozitív pszichológus a „Chartered Institute of Personnel Development” okleveles tagja, valamint a „Centre for Applied Positive psychology” az Alkalmazott Pozitív Pszichológiai Intézet alapító tagja vezeti azt a többnyelvű csapatot Budapesten, mely csapat életfilozófiája a pozitív pszichológia elvein alapuló fejlődés, virágzás, egyéni és csoportos formációkban egyaránt. Paul küldetése azon a meggyőződésén alapul, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy megtapasztalja az optimális életvitel által nyújtott hasznot és gazdagságot. Az Életerő csoport szervezésében, szeptemberben kerül megrendezésre Budapesten, az első Budapesti Boldogság Hét. Alábbi írásunkban, Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach-al, valamint az Életerő csoport tagjaival beszélgettünk a boldogságról és arról, hogy miért megy ez olyan nehezen nekünk. Tudományosan, számszerű adatokkal is alátámasztva jártuk körül a happy, vagy történetesen, nem is annyira happy témát.

Paul Pahil neve bizonyára ismerősen cseng állandó olvasóink számára, egy korábbi, “Boldogságbomba” írásunk kapcsán. Paul vezetésével, azaz az Életerő csoport szervezésében hamarosan, Magyarországon először találkozhatunk a Boldogság Hét fogalmával. A Paul vezette innovatív, kutatás-alapú tanácsadó cég szakterülete a pozitív pszichológia nevű tudományág, amelynek alkalmazásával hozzájárulnak az egyének, illetve jól működő, erős csoportok és munkahelyi csapatok kiteljesedéshez, fejlődéséhez, virágzásához. Miután a boldogság nem annyira egyértelmű, ám tanulható és elsajátítható, mindazonáltal kevés lenne hozzá egy hétvége, így aztán egy egész hét fog születni.

A Budapesti Boldogság Hétről

Az őszi Budapesti Boldogság Hét különféle programokból tevődik majd össze, szerteágazó gyakorlatokkal, előadásokkal, és számos meglepetéssel. A főváros különböző területein találkozhattok majd az izgalmas programsorozattal, amelyhez már eddig is neves cégek, valamint a sajtó és média képviselői is csatlakoztak. A Boldogság Hét teljes időtartama alatt a részvétel ingyenes, és bár egymástól eltérő területeken tevékenykedő szakemberekből, csoportokból tevődik össze az aktív csapat, egy valami közös bennük, mégpedig a Boldogság útjának lépései, a pozitív pszichológia elveinek gyakorlása a mindennapokban. A “Budapesti Boldogság Hét” 2014. szeptember 15-től 21-ig kerül megrendezésre. 7 napon keresztül áramlanak majd a programok, workshopok , különböző események és a “bulik” azon céllal, hogy az emberek szociális, fizikai és érzelmi jól-léte növekedjen.

Életerő csoport: ,,A hét célja, hogy az embereket összekapcsoljuk új emberekkel, új ismereteket adjunk át és legfőképpen vidám hangulatban érdekes tevékenységekben történő részvételt tegyünk lehetővé.”

A “Budapesti Boldogság Hét” a következő 5 fő jól-lét elven alapul:

. Fizikai aktivitás . Szociális kapcsolódás . Új ismeretek megszerzése . Életcél ok és értelmes élet követése . Helyes étkezés és testünkkel történő foglalkozás

“A boldogság titka nem a több keresésében rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk élvezni a kevesebbet. ” Szókratész

A Boldogságról

A Boldogságot nem lehet siettetni, hajszolni, épp ennek okán, idő kell a megéléséhez, a boldogság keresése misztikusnak tűnő bonyolult rendszernek tűnhet, ám a boldogság titka maga az élet. Hogyan lehetséges az, hogy a “gazdagabb, fejlettebb” országokban oly sokszor a szomorúság és a depresszió az úr, míg a sokkal “szegényebben és egyszerűbben” élő országokban kimutatták, hogy boldogabban élik az emberek a mindennapjaikat.

A Boldog Bolygó index / számok és tények

A Boldog Bolygó Index (Happy Planet Index: HPI) az emberi jóllét és a környezeti hatások integrált mutatója, amelyet 2006. júniusában a New Economics Foundation (NEF) vezetett be. Az új HPI eredmények azt mutatják, hogy a Földön 151 ország milyen mértékben nyújt hosszú, boldog és fenntartható életet a benne élő emberek számára. A teljes mutató rangsorba helyezi ennek hatékonyságát. Minden ország HPI mutatója az átlagos általános életelégedettségből (megtapasztalt jóllétből), a születéskor várható élettartamból és az úgynevezett. ökológiai lábnyomból áll egy főre vetítve.

HPI = Tapasztalt jóllét x Várható élettartam

Ökológiai lábnyom

37.4 = 4.7 x 74.4

3.6

Magyarország Boldog Bolygó Index mutatója 37.4 pont és a legutóbbi (2012-es) felmérés szerint a 104-dik 151 elemzett ország között.

Pontosabban lebontva a magyarok tapasztalt jólléte 4.7 pont (ami 104-dikként) igen alacsony, várható élettartamunk 74.4 (58-dikként) relatívan magas, emellett pedig ökológia lábnyomunk nagyon magas 3.6 pont (99-dik). Ez azt mutatja, hogy igazából összességében “hosszú ideig” élünk, azonban a kérdés, hogy hogyan?

Például a repülőtéren ácsorogva elégedetlenkedünk-e, hogy a vámos ellenőrzi az útleveleket és eltart egy ideig, miközben egy kellemes ciprusi nyaralásról jöttünk haza vagy esetleg örülünk annak, hogy épségben megérkeztünk és itthon vagyunk, netán visszagondolunk a gyönyörű kék tengerre és finom ételekre.

Hogyan érezzük magunkat?

Hálásak vagyunk azért, hogy egy kánikula után frissítő zápor érkezik, vagy bosszankodunk, hogy na tessék, milyen nyarunk van. Hogyan tekintünk a mindennapokra? Milyen életet szeretnénk élni? Hogyan szeretnénk érezni magunkat? Mit teszünk azért, hogy mi és környezetünk jobban éljünk? Jobban érezzük mi magunkat és velünk együtt mások is ezt érzik?

Most hasonlítsuk össze más országokkal a magyar adatokat. Az összehasonlításban részt vesznek a kelet-európai országok, mint Szlovákia, Románia, Lengyelország, nyugati országok, mint Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, és éppúgy a legboldogabb országok is, mint Paraguay, Venezuela, illetőleg Uruguay, Kolumbia.

A táblázatban jól látszanak az eredmények.

Összehasonlításként, a halványzöld a legjobb, míg a piros sorok a legrosszabb eredményt tükrözik boldogság-tekintetben. A terrakotta és a narancs színű oszlopok “közepesen boldog számokat” mutatnak.

A térképen a színek ugyanazt mutatják, mint a táblázatban, fentebb.

Mit is jelent tulajdonképpen a boldogság? Létezik-e egyáltalán?

Miért áll például Costa Rica két egymást követő évben első helyen a Boldog Bolygó indexen? Mit tanulhatunk tőlünk?

Paul: „Az ökológiai lábnyomot vizsgáljuk egy kicsit: A teljes Amerikai Kontinensen várható élettartam tekintetében ők a másodikak. A nemzeti törvények részévé vált a környezeti fenntarthatóság: termelt energiáik 99%-kát megújuló energiaforrásokból nyerik, visszafordították az erdőkiirtások folyamatát, azaz egyre több erdőt telepítenek. Célul kitűzték, hogy 2021-re szén-dioxid semlegesség kialakítását.

4 millió emberről beszélünk, akik Európából, Ázsiából, Afrikából és Közép-Amerikából költöztek ide, ennek is köszönhetően egymás elfogadása és értékelése jellemzi őket. A különbözőséget inkább értéknek tartják, mintsem rossznak.

Érdekes az is, hogy az ország erős demokráciára épül: a hadseregre történő koncentrálás helyett – eltörölték a hadsereget – a kormány egészségfejlesztésre és az emberek taníttatására fordítja költségvetésének egy részét.

Az emberek jól-létét vizsgálva: Az itt élő emberek nagy része kedves, barátságos, udvarias, tanult és művelt. Gyakorta élnek át olyan pozitív érzelmeket, mint hála, öröm, vidámság, stb. Szeretnek közösségekhez tartozni, az embereknek széles baráti társaságaik vannak, éppen ezért sok időt töltenek együtt. Látszik, hogy szociális jóllétük magas szintű.

“Láttál te már virágzó embert egyedül enni? Ha eljön az este, áthívják magukhoz egymást, – szomszédot, testvért, barátot – és megosztják amijük van, jókedvűen beszélgetnek és közösen fogyasztják el a vacsorájukat.”

Az európai országok lakói, kevésbé esznek együtt. Sokszor látni ebédidőben, a “gyors-ételüket egyedül bekapkodó” gondterhelt, mélabús embereket. Ahol közösen esznek az otthonokban, ott nem dívik a kávézóba járás kultusza, – nincs rá szükség – mert a boldogság, nem egy külön plusz, hanem a boldogság az náluk alapvetően jelen van. A pénz kérdésére is kitérhetünk. Egyértelmű, hogy pénzre mindenkinek szüksége van, ugyanakkor, ha az alapvető szükségleteidet kielégítetted: van otthonod, van mit enned, ki tudod fizetni a számláidat onnantól kezdve a további pénz nem boldogít, nem vezet a virágzáshoz. Sőt az elvárásaid megnövekednek és már további pozitív érzelmeket, boldogságot nem nyersz magától, csupán a pénztől.

Egy témába-illő kis kitérő

Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvében azon örök kérdésekre adott választ, hogy mi a boldogság, és hogy leszünk boldogok, s ezzel nagy sikert aratott a társadalom körében. A munka mögött az író életen át tartó kutatása állt. Saját tapasztalatait használta fel és mondta el írásaiban és előadásai során. A Flow-ban részletesen ír a munka szeretetéről, hogy a legnagyobb “flow-élményben” akkor részesülünk, amikor teljesen átéljük azt a tevékenységet, amivel foglalkozunk, magas a koncentrációnk, a kihívás megfelelően magas és közben az erősségeinket alkalmazzuk. A Flow állapotot követően pozitív érzelmeket tapasztalunk meg. Időközben egy érdekes területet fedezett fel: rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot. Flow-ban lehet valaki más tevékenység közben is (sakk, hegymászás stb.). Flowt követően megjelenik az alkotás élménye, a dicsőség, a vágy, Flow közben megjelenik a teljes bevonódás érzése, s ez a pszichológiai terület még kiaknázatlan az emberiség számára. Csíkszentmihályi Mihály, amikor professzori állást kapott az egyetemen, el is indította ilyen irányú kutatásait. Interjút készített olyan emberekkel, akik szívesen sportolnak, sakkoznak, táncolnak stb., és lejegyezte ezeket. „Autotelikusnak” nevezte tehát ezeket a tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a „flow” fogalma.

– Paul Pahil: A “Budapesti Boldogság Hét” elindítása igen nagy felelősséggel jár, olyan ez, mint amikor kavicsot dobunk a tengerbe, és elindítunk valamit, hullámok keletkeznek, beindulhat egy áramlat, amely jó reménységünk szerint, egy fejlődő program-sorozathoz vezethet bennünket, de óvatosan kell bánnunk a kavicsokkal. Az országban élő emberekért tesszük, a boldogságérzet elsajátításához szeretnénk hozzájárulni. Az embereknek szorosabb társas kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással. Fontos, hogy az emberek értékeljék egymást. Fontos, hogy egyre több társas és társadalmi programban vegyenek részt, tanuljanak új ismereteket, akár egymással megosztva. Ez a célunk ezzel a szeptember megrendezésre kerülő héttel. Közösen ötletelünk különféle cégekkel, akik csatlakoztak hozzánk, mert megláttak valamit a küldetésben, és szívesen jönnek, pro-aktívan részt vesznek az előkészületekben. Bízom benne, hogy a Budapesti Boldogság Hét elindít valamit, hogy ez a kis kavics mindenképpen kreál valamiféle hullámot .”

A főszerkesztő meglátása:

– A Boldogság keresése tulajdonképpen felesleges energiákat vesz el tőlünk. A boldogság bennünk lakozik és ha egyszer megtaláltuk, rájövünk, hogy mennyire egyszerűen is boldogok lehetünk. A boldogság, maga az élet, olyan ez mint az utazás, mindig elakarjuk érni a célt, rohanunk a csúcs felé, és közben nem vesszük észre az égig érő hegyláncolatokat, a kristálytiszta tavakat, a virágzó réteket, és a lábunk előtt heverő kincseket, fel sem nézünk. Aztán, amikor az út végére érünk, nem értjük miért tettünk meg ekkora távolságot, és sóhajtozva, kimerülve vesszük észre, mennyi, de mennyi mindenről lemaradtunk. Nézzünk fel, és lássuk meg, hogy mennyi szépség, jóság és boldogság-morzsa jut nekünk is, talán épp a közelgő Budapesti Boldogság Hét alkalmából.

Lejegyezte: Frenyó Krisztina

Boldogságbomba, avagy beszélgetés Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach-al.

Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach, az Életerő csoport alapítója és vezetője, nagyon messziről érkezett hozzánk, azzal a céllal, hogy megtanít bennünket mosolyogni, és élvezni a jelen pillanatot.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-03-02.

“A valóságban az élet minősége nem függ közvetlenül attól, hogy mink van vagy mit gondolnak rólunk mások. Ha van valaminek egyáltalán szerepe ebben, akkor annak, hogy mi hogyan érezzük magunkat és mit gondolunk arról, ami történik velünk. Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni.”

Csíkszentmihályi Mihály

A világ oly nagy, és a földön annyi, de annyi ember él boldogtalanságban, elég ha csak kicsiny hazánkra tekintünk, de valójában, kötelező e boldogtalannak lennünk? Olykor csupán egy láthatatlan határ húzódik a boldogtalan és a boldog állapot között, amelyet átlépve egy magasztos dimenzióba kerülhetünk. Paul Pahil, Nemzetközi Optimalitás Coach, az Életerő csoport alapítója és vezetője, nagyon messziről érkezett hozzánk, azzal a céllal, hogy megtanít bennünket mosolyogni, és élvezni a jelen pillanatot. Paul, egy valóságos boldogságbomba, olyan pozitív energiamező öleli körül, hogy aki a közelébe kerül, annak valahogy önkénytelenül is mosolyognia, vagy minimum sírnia kell az örömtől.

F.K: Paul, ahogy beléptél az ajtón, szinte bőrömön éreztem a pozitív érzetet. Hogy csinálod? Honnan jön ez az erő, miből táplálkozol?

P. P: Először is, a jelenben élek és odafigyeltem rád. Kapcsolódtam a lelkedhez, az elmédhez és a szívedhez és te ennek megfelelően reagáltál. Ez annak köszönhető, hogy indai szüleim nevelésem során egy bizonyos értékrendet adtak nekem, emellett pedig 30 éven keresztül ‘zen meditációt’ is gyakoroltam.

F.K: Paul, te nagyon messziről érkeztél, egyenesen Indiából. Míg Magyarországra érkeztél, hosszú utat jártál be, biztosan rengeteg élményt tudsz magadénak. Mesélj nekünk erről az útról. Mit jelent neked maga az út?

P.P: Amikor megérkeztem Londonból, a magyar emberek azt kérdezték tőlem, hogy miért hagytam ott Londont és jöttem el Budapestre. Teljesen megdöbbentek és azt mondták nekem, hogy az álmom kevesebb mint 6 hónapon belül véget fog érni. Azt mondták, hogy jobb, ha hazamegyek, mert ha nem, akkor később igen rossz állapotban fogok visszatérni.

Ez pozitív hír volt számomra, ugyanis alátámasztotta azt, hogy ők hogyan érzik magukat: egyszerűen félnek és féltettek engem is. Megértettem, hogy törődnek velem és úgy gondolják, nagy hibát követek el. Megköszöntem nekik hogy aggódnak értem. Megértettem, hogy nagyon nehéznek érzik az életet, és egyszerűen arról van szó, hogy átruházzák rám saját aggodalmukat, energiájukat.

Angliában volt egy nagy házam, egy sportautóm, egy jó állásom, körülöttem volt a nagy családom, csakúgy, mint sok barát a gyermekkoromból és felnőttkoromból. Meg akartam tudni, hogy milyen érzés egy kicsi, egyszobás lakásban élni, autó nélkül, állás nélkül, család és barátok nélkül. Meg akartam tapasztalni ezt az érzést, ezért az életemet Budapesten kezdtem el élni. Kihívást és nagyobb elégedettséget kerestem az életben, mivel az élettapasztalatom megtanított arra, hogy ezt nem lehet anyagi jellegű törekvésekből megszerezni.

Itt Budapesten eleinte ingyen dolgoztam és felajánlottam a segítségemet olyan embereknek, akiknek segítségre volt szükségük, akik szomorúak voltak vagy kétségbe esettek. A munkámért az első ügyfelemtől 1000 forintot kértem. Az ügyfeleim megdöbbentek, hogy miért kérek ilyen kevés pénzt? Számomra fontos volt a pénz, de sokkal inkább az vezérelt, hogy valami különlegeset nyújtsak. Három hónappal később 1000 forinttal többet kértem minden új ügyfelemtől. Számomra fontosabb volt, hogy fejlődjek, a fejlődést pedig nem lehet pénzben mérni, hanem a munkád értékében és hasznosságában.

F.K: Mit éreztél akkor amikor Magyarországra érkeztél? Hogy kezdtél itt alapokat teremteni?

P.P: Megalapítottam a cégem: Hungry 4 Learning (Tanulásra Éhes) Kft-t, majd ideköltözésem után 4 hónappal már később nagy cégek vezetőivel és igazgatóival kezdtem el dolgozni. Azután úgy döntöttem, hogy lefordíttatom az összes anyagomat magyar nyelvre. Rájöttem, hogy a pozitivitás a legtöbb ember számára olyan, mint “új nyelvet tanulni”. Mindenki tud tanulni, de időbe telik kifejleszteni a pozitivitás igazi „gondolkodásmódját”. Elkezdtem újságcikkeket írni, amelyek aztán magyar fordításban jelentek meg, és sokat beszélgettem azokkal az emberekkel, akiket érdekelt ez a téma.

Létrehoztam egy kis helyi csapatot, ami szépen növekszik és amelyet folyamatosan fejlesztek. Készítettünk egy weboldalt, azért, hogy a magyarok is hozzáférhessenek további információkhoz a saját anyanyelvükön. Az “eleteroweb.eu’ nevet választottuk weboldalunknak, mivel az életerő, a magasabb vitalitás a pozitív pszichológia egyik eredménye. Elkezdtünk workshopokat tartani a helyi emberek számára, valamint csapatokkal és azokkal együtt dolgozni, akiket érdekel a téma. Például megkértek idén, hogy menjek el Brazíliába és Ausztráliába. Egyre több megrendelés érkezik hozzánk Magyarországi és külföldi cégektől is. Elkezdtünk “Feel Good Party-kat” szervezni, azért hogy az emberek tudjanak találkozni egymással és kapcsolatot építeni egymással ahelyett, hogy szomorúnak és elszigeteltnek érezzék magukat.

F.K: Hogyan telepedtél le, és hogy ment idehaza a beilleszkedés?

P.P: Hamar rájöttem arra, hogy az emberekből hiányzik az egymásba vetett bizalom, nem támogatják egymást eléggé, és hiányzik a társadalomban lévő összetartás. Tudtam, hogy az embereknek időbe telik bizalmat kiépíteni felém, mivel nem bíznak magukban és a magyar társaikban sem. Úgy döntöttem, hogy csak élvezem az emberek társaságát és idővel úgyis meg fognak nyílni. A fő erősségeim a szociális intelligencia, a vezetői képesség és az, hogy a dolgokat több szemszögből látom, valamint a kapcsolatok elmélyítése és annak megértése, hogy mi viszi az embereket előbbre. Tudtam, hogyha használom ezeket az erősségeket, hiteles, teljes és ellenálló leszek, ezenkívül fejlődik a személyiségem is, illetve elérem a céljaimat.

F.K: Paul, egyfajta “pozitív pszichológiát” képviselsz és közvetítesz mások számára is. Mi is ez tulajdonképpen, mesélnél nekünk erről?

P.P: A Csíkszentmihályi Mihály és Martin Seligman által alapított “Pozitív Pszichológia” tudománya egy fejlettebb tudomány mint a többi megközelítés. Például, más megközelítések inkább deficit megközelítést alkalmaznak, és inkább arra fókuszálnak, hogy mi a baj. Sajnos ez a folyamat túl sokáig tart és legtöbbször eredménytelen. A pozitív pszichológia arra koncentrál, hogy megvizsgálja a pozitív érzelmek és állapotok jótékony hatását. Időről időre megmutatják, hogy a nagyobb pozitivitás idővel számos tartós belső erőforrást fejleszt ki (kognitív flexibilitást, érzelmi ellenállóképességet, jobb szociális kapcsolatokat és egészséget, valamint kreativitást). A kutatások azt mutatják, hogy az emberek jobban élvezik az életüket és így akár kilenc évvel is tovább élhetnek.

F.K: Mit tanácsolsz, azaz üzensz nekünk magyaroknak, hogy vészeljük át a nehéz pillanatokat, kritikus időszakokat? Hogyan lássuk félig telinek azt a bizonyos poharat?

P.P: Gondolhatod úgy, hogy az életed nehéz, hogy rossz életre születtél. Hasonlóképpen gondolhatod azt is, hogy jók a kilátásaid és megláthatod a fejlődés lehetőségeit. Választanod kell, és az elméd fogja kialakítani azt, hogy hogyan alakuljanak az események, és nem fordítva. Az legyen középpontban, hogy miként fejleszd az elméd és a készségeidet, hogy mutass törődést mások irányába, alakíts ki társas kapcsolatokat, tekints magadra és az életedre új szemszögből. Továbbá fontos, hogy érdeklődőbb legyél és legyen benned remény, inspiráció és érezd magad egynek világgal. Azt is lényeges, hogy átjárjon a hála érzése és jobban tudd értékelni azokat a dolgokat amelyek jelen vannak az életedben. A legfontosabb dolog az, hogy rájöjjél arra, hogy szükséged van a változásra, hogy létrehozd te magad azt a változást, amit látni szeretnél. Ahelyett, hogy panaszkodnál a rossz dolgok miatt, hozd létre és tápláld a hajlandóságot a változtatás szükségessége iránt. Például, én brit karate bajnok akartam lenni és végül ez hozzásegített ahhoz, hogy gyerekeknek és felnőtteknek segítsek abban, hogy ők is bajnokok legyenek. Az első, célt adott nekem, a második pedig életcélt és értelmet adott az életemnek. Olyan tevékenységeket kell űznünk, amelyek értelmet és célt adnak az életünknek, amelyek érdekelnek bennünket, amelyek által használjuk az intelligenciáinkat és tehetségünket, mert ezáltal tudjuk kifejleszteni a “pozitivitás gondolkodásmódját”.

F.K: Amikor valaki útnak indul, általában majdnem mindig hoz magával valamit otthonról.

P.P: Amikor megszülettem, a szüleim a Szeretetharcos nevet adták nekem és ők pont ilyen szeretettel neveltek minket és biztattak arra bennünket, hogy érezzük az intuícióinkat, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyeket belülről érzünk, ahelyett, hogy robotok legyünk. Amikor fiatal voltam, sok ember fordult meg a szüleim házában, akik nálunk ettek, ittak és jól érezték magukat. Ez a hangulat volt az én alapom. Az ilyen élményekből tanultam és fejlesztettem ki olyan erényeket mint a bátorság, dinamikusság, nyitottság, törődés, proaktivitás: én tegyem meg a kezdő lépést. Ezek a jellemvonások azok, amelyeket a családom mutatott nekem és ezeket próbálom használni a mindennapi életem során is.

F.K: Te mit hoztál magaddal útravalóul a szülői házból? Mi az a legfontosabb otthoni “szellemi táplálék”, ami nélkül nem lennél az az ember, aki vagy?

P.P: A szüleim észak Indiából jöttek és szikhek. A szikhek egy kisebbség Indiában, akik pozitív mentális állapotban élnek, a teremtő felé mutatott tiszteletként. Ezt úgy hívják, hogy “Chardi Kala”. A Chardi Kala egy mindennapi realitás, ami optimizmusra és örömmel teli mentális állapotra vonatkozik. Ilyen állapotban nagyon kevés félelem és irigység létezik. Ez a hozzáállás segít abban, hogy szembenézzünk a nehézségekkel, a lehető legkevesebb negatívummal. Ez magában foglalja azt is, hogy fogjunk össze és segítsünk azoknak akiknek erre szükségük van. A szikhek a templomukban, az úgynevezett gurdwárában tartanak istentiszteletet, amit teljesen önkéntes alapon működtetnek. A helyiek ételt és hozzávalókat hoznak a gurdwárába, amit egész évben, minden nap háromszor elkészítenek a közösség számára. A szikhizmus egyik alapelve, hogy szolgáld a helyi közösséget. Egyébként, az ételből bárki ehet, akinek szüksége van rá, függetlenül vallási hovatartozásától.

F.K: Paul, végül de nem utolsósorban mit üzensz nekünk magyaroknak, az olvasóknak? Egyfajta mottóra lennénk kíváncsiak.

P.P: ”Több pozitivitással jobban áramlik az élet” – Így élek és dolgozom a legjobban. Próbáld ki minden nap 35 napon keresztül és meg fogod tapasztalni és érezni te is.

A szerkesztő szubjektív boldogságélménye: A filozófusok és a vallások gyakran az életminőség felől közelítik meg a boldogságot, miszerint a boldogság előidézője a jó élet, az anyagi bőség és nem veszik figyelembe az érzelmi vonatkozásokat. Sokan sokféleképpen próbálják definiálni ezt az érzést, amelyre kivétel nélkül mindenki vágyik, annyian de annyian kergetik azt a bizonyos kékmadarat, és hogy valóban létezik e? A pozitív pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot és igyekszik megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy mi a boldogság és hogyan lehet elérni. Paullal történt találkozásom során valami egészen másfajta örömpszichológiát tapasztaltam, amikor magához ölelt, olyan érzés fogott el, mintha egy angyal karjaiban lettem volna. A szívemben éreztem a boldogságot. Kell ennél több bizonyíték?

Frenyó Krisztina

Interjú-fotók: Teszár Ákos

Köszönjük a magyar fordítást, O’Neill Zsuzsannának.

Paul Pahillal legközelebb, az Életerő Just Positive Workshoppon találkozhattok, amely garantáltan különleges élményt és maradandó boldogság-magot tartogat minden odalátogató számára. Az esemény helyszíne: Allee Corner. 1117. Budapest. Október Huszonharmadika utca 8-10. időpont: 14h 30- 18h 30.