Címlap » Egymás között » Képzelt riport a Kisemberrel, avagy az életérzés evolúciója

Képzelt riport a Kisemberrel, avagy az életérzés evolúciója

Teljesen kiszolgáltatott vagyok a rendszernek. Adók, infláció, devizahitel… Én fizetek
mindenért, élősködnek rajtam, de hát mit tehetnék? Tehetetlen vagyok, a világ egyre
rosszabb.

Szerző: Frenyó Krisztina

Publikálás: 2014-02-24.

evolúció
Első felvonás:
Teljesen kiszolgáltatott vagyok a rendszernek. Adók, infláció, devizahitel… Én fizetek 
mindenért, élősködnek rajtam, de hát mit tehetnék? Tehetetlen vagyok, a világ egyre 
rosszabb. Mindenről azok a gazemberek tehetnek! A politikusok, a zsarnokok, a bankok. 
Hiába gürizek éjt nappallá téve, alig elég a fizetésem a gyógyszerekre és a számlákra.
Muszáj  menni dolgozni még betegen is, mert ha nem megyek, akkor kirúgnak és miből
fizetem a tartozásokat?
A tévé? Persze az megy folyamatosan, mert kell a kikapcsolódás, meg hát a híradót nézni kell,
különben honnan tudnék arról, mi történik az országban? Mennyire szörnyű a világ! Az a sok
robbantás meg terrorista! Még jó, hogy Amerika megvédi tőlük az emberiséget.
A háziorvoshoz rendszeresen járok, hogyne! Íratni kell a gyógyszereket, tudja a vérnyomás,
meg a savlekötő, vízhajtó, egyebek. Napi fél marék az adag, de hát öreg vagyok, így
ötvenévesen már ez a világ rendje.
A kertben? Épp ma műtrágyáztam, mert nem elég sok a bogyó a paradicsomon, pedig a
legújabb hibrid, GMO. Holnap pedig permetezek, mert jó időt mond a meteorológia. Hja,
muszáj a vegyszer, annyi itt a kártevő, de hála a modern világnak, itt van minden, ami kell,
csak győzze az ember kifizetni.
Második felvonás:
Ó az én életem elég pörgős: munka, rohanás, ott a család, néha úgy érzem az egész a
fejemre dől. Jó lenne kicsit pihenni, de nem engedhetem meg magamnak, hajtani kell! Reggel
kávéval indítok, este sokszor nyugtatóval fekszem, de ez növényi, nem holmi gyógyszer!
Persze, rengeteg vitamint és étrendkiegészítőt szedek, mert már annyira ki van zsigerelve a
föld, teljesen tönkretették a nagyüzemek és a modern technológia. Bio? Á azt ritkán veszek,
mert drága. Sok a rezsi, a kocsit is egyre drágább fenntartani. Már megint egy újabb emelés
volt, mindig kitalálnak valami adót, amivel az autósokat megfejhetik.
Havonta járok természetgyógyászhoz, és bár azt mondta, hogy vannak lehetőségek, amikkel
a vérnyomásom rendben tartható, azért én inkább az orvosnak hiszek. Ötven évesen az
ember vérnyomásgyógyszert szed és kész. Élete végéig. Ez teljesen normális. Elvégre a mai
világban stresszes az élet, nem tehetünk róla, ezt dobta a gép.
Természetesen gyorsétkezdébe járok hétköznap, már amikor ki tudok szabadulni az
irodából, mert van, amikor csak estefelé tudok ebédelni. Tudom, hogy ez nem egészséges, de
hát mit tehetnék? Félti az ember a munkahelyét, no.
A kertre nemigen van időm, de apósomékat meggyőztem, hogy ne műtrágyázzanak, inkább
kifizetem nekik egy napra a Janit, hogy szétterítse a trágyát. Permetezni természetesen kell,
de ez a világ rendje. Amikor kiderült, hogy a lányom otthon akarja megszülni a kisunokámat,
eléggé frászt kaptam, hiszen szülni a kórházban kell, de minden rendben ment, így most a
második gyereknél kicsit kevésbé aggódom. Értem én, amit mond a természetes szülésről, de
azért csak biztonságosabb a kórház, nem? De elő a pozitív gondolkodással, ezzel nyüstöl a
lányom is, meg a menyem is. Nem is tudom, néha igazuk van.
a-fa-fejlodese
Harmadik felvonás:
Persze, hogy ismerem a vonzás törvényét! Láttam a Titok című filmet, nagyon tetszett. Csak
néha nem működik. Mert tegnap is hogy viselkedett velem a Pista, de komolyan! Én hiába
gondolkodom pozitívan, ha mindig van egy-egy ilyen idióta ember, akinek semmi sem szent!
Ha majd elég sokan lesznek, akik értik, akkor talán tényleg megváltozik valami.
De hát ha megnézem, ott a politika, ahol semmi nem változik, egyre csökken a fizetés
reálértéke, ezen egyedül nem tudok változtatni, hiába gondolkodom én pozitívan!
A hipermarketekről már félig leszoktam, csak a tartós cuccokat veszem onnan, mert csak
olcsóbb. Muszáj spórolni, hogy az állam mellett nekem is jusson valami. Bio dolgokat ritkán
veszek, mert drága, de a kertben nem használok semmilyen vegyszert, sőt a menyemtől
ellestem egy-két környezettudatos házipraktikát is, azért csak kevesebb domestossal
terhelem a környezetem. A vérnyomásomat évek óta rendben tartom gyógyteákkal, meg
relaxálok is rendszeresen. A meditáció unalmas, de a múltkor voltam tai-chi-n és
kimondottan felfrissített. Lehet, hogy abba lehetne hagyni a kávét?
Tévét nem nézek, a mikrohullámú sütőt is kidobtam egy előadás hatására. A kolléganőim ki
voltak akadva, de szerintem igenis lehet ötvenévesen is változtatni, nem vagyok én annyira
öreg! Inkább macerálok kicsit többet a konyhában, minthogy gyógyszereket szedjek!
Megérintett a szele a szabadabb gondolkodásnak. Már másképp látok sok mindent, mint
tíz évvel ezelőtt. Amikor én voltam kismama, el sem tudtam képzelni, hogy lehet orvosi
beavatkozás nélkül szülni. Magántanulók abban az időben csak a sportolók vagy a beteg
gyerekek voltak. Most pedig ezek miatt veszekedtem a szomszédasszonyommal, mert
mindenáron azt hajtogatta, hogy milyen felelőtlenek az ilyen szülők, akik otthon szülnek,
meg otthon oktatják a gyereküket. Engem mélyen megérintett egy-két ilyen történet és már
nem a szabadosságot látom benne, nem a törvényen kívül helyezkedő hippiket, hanem a
szabadságot és azt a magasabb-rendű törvényt, amit én természetnek hívok. Támogatom
őket, mert jó úton haladnak és talán ők elérik azt, hogy a következő generációnak jobb élete
legyen. Azt hiszem meg tud változni a világ, egyre több ember van, aki ébred.
Negyedik felvonás:
 
Már tudom egy ideje, hogy felelős vagyok az életemért. Teljesen életmódot váltottam a
családommal, mert az igazi szabadsághoz ki kellett lépni a mókuskerékből.
Sokan aggónak a környezetemben, hogy mi lesz a nyugdíjammal, ha így ötven évesen
teljesen feladom az állásomat. Nem értik, én pedig belefáradtam a magyarázkodásba.
Önellátásban gondolkodunk és már nem akarok kompromisszumokat kötni. Az a rendszer,
ami kizsigereli a benne dolgozó rabszolgákat, számomra múlt idő.
Mivel a valóságot mi teremtjük, -sokszor öntudatlanul – ezért teljesen új alapra helyeztem az
életemet. Rengeteg dolgot megkérdőjeleztem magamban azok közül, amik a mai
embereknek nyilvánvalóak és egyszerűen kiselejteztem azokat a hiedelmeket, amik már nem
szolgálnak engem. Ez hatalmas munka, de ha az ember ráérez az ízére, akkor életformává
válik. Már nem hiszem el, hogy az állam gondoskodik rólam. Azt sem hiszem el, hogy függök
a politikusok döntéseitől. A testem jelzéseit egyre jobban megértem, amióta figyelemmel és
szeretettel fordulok felé. Az imáról áttértem Isten meghallgatására, mert amíg én beszélek,
addig nem hallom a hangját. Szinte mindenben meglátom a szépet, mert azt keresem.
Bár ugyanazon a bolygón élünk, mégis teljesen más világot tapasztalok meg, mint a legtöbb
ember. Sokáig azt hittem, hogy bolond vagyok, mert másképp működtem, mint ők. Aztán
ugyanennyi  ideig azt hittem, én vagyok az egyetlen normális ebben az őrültek
gyülekezetében. Ma pedig tudom, hogy rendben van az, hogy mások vagyunk, nem
bolondabb egyik ember sem a másiknál. Vannak akik felébredtek és vannak, akik még nem.
Aludtam én is jó sokáig.
alváshaj
Ötödik felvonás: